#dobol

[korankelo]

Mit lehet mondani a kollégának az irodában, aki dobol a lábával az álpadlón?

[csacskamacskamocska]

Felnőtt ember

Egy rövid időre elkapott az aggodalom, hogy valami baj történt, családi tragédia vagy valami extra, nem várt nehézség és a megszokás már vitt volna, hogy írjak egy gyors sms-t, a találkozót lemondó semmitmondó üzenetre reagálva, de aztán arra gondoltam, hogy ha tudnom kéne, hogy mi történt, akkor tudnám. Felnőtt ember. Tisztában van vele, hogy homályt teremt. Ha homályban akar élni, éljen abban. Ha egy dobozban akar élni, éljen dobozban. Ha barátok nélkül neki boldogabb az élete, miért ne lehetne ő úgy boldog? Ha fél, féljen ahogy neki jó. Úgyhogy végre, rettenetesen sok év után elérkeztem erre a a térre. A barátaim felnőtt emberek. Tisztában vannak a mondataik, cselekedeteik hatásával. Nekem többet semmit, de tényleg semmit nem kell máshogyan értelmeznem, mint ahogy le van írva, vagy ahogy történik. Nem kell mögé tennem semmilyen extra megértést, magyarázatot, dekódolás, tuningot vagy pszichologizáló bólogatást. Minden, amit mögé teszek más valaki mondatainak vagy cselekedeteinek, az én vagyok, nem ő. A többlet is meg a negatívumok is.

Egyszer régen tanultam, hogy azért vagyunk felelősek az érzéseinkért mert a dolgoknak önmagukban nincs semmilyen értéke. Minden attól válik valamivé, hogy mi gondolunk róla, pontosabban milyen érzést társítunk hozzá. Ezek az érzések aztán végtelen láncolatokat hoznak létre mert az érzéseink problémákat vetnek fel, amiket támadjuk a másik embert, amit aztán megoldunk, amik érzéseket keltenek, amikről aztán azt hisszük... és ezek befolyásolják a cselekedeteinket, és akkor is kaotikus az egész, ha azt gondoljuk, hogy mi stabil, kiegyensúlyozott emberek vagyunk, mert érzelmei mindenkinek vannak, legfeljebb nem túl bonyolultak (a hiba inkább az empátiával szokott lenni), és nem érvek, hanem érzelmek ütköznek mindig, akkor is amikor azt hisszük, hogy annyira tárgyilagosak vagyunk, mint egy szemüvegtok.

A felelősség nem azt jelenti, hogy hibásak vagyunk azért, hogy valamilyen érzelmünk van, hanem azt, hogy rá kell tudni látni, hogy az adott érzelem kizárólag a miénk, bennünk keletkezett. Attól, hogy keletkezik egy érzelem, attól még az a dolog amihez kapcsolódik, nem válik normálissá vagy nem normálissá, hogy mi annak érezzük vagy nem. Ezért lenne fontos a kommunikációban azt a vonalat követni, hogy „amit teszel, az bennem ilyen érzést/érzelmet kelt...” Mi is ez? Egy használati utasítás egymáshoz. Ha én ezt teszem, ő úgy érzi magát, akarom-e, hogy úgy érezze magát, figyelembe tudom venni vagy nem, fontos-e annyira, akadályoz-e engem valamiben, ha figyelembe veszem. Néha persze azt kell mondani, hogy sajnálom, hogy így érzed magad ettől, nem állt szándékomban, de ez a dolog ezért meg ezért sajnos ilyen. Vagy elmondani, hogy én mindent megteszek amit tehetek. A másik ember ezt nem tudja. Ha nem mondunk ki valamit, ami a fejünkben van, a másik ember nem tudja. „Mindennél jobban szerettelek, ezért minden nap elolvastam a blogodat. Te cafka mégis hozzámentél valaki máshoz! Nem tudtad értékelni amit érted tettem!”

Mindennek, ami kivált valami érzelmet csak attól lesz valami "értéke", hogy akadályozza vagy támogatja a boldogulásunkat vagy a boldogságunkat (definiáljuk a boldogságot elégedett életnek).

Ez dobol a fülemben: Felnőtt ember. Tudja mit akar. Ha akar valamit, megmondja. Felnőtt ember.

[oldmacykerenew]

Szerintem a fejemben tegnap ota valaki dobol… az agyamon.

Tegnap reggel ota erzem magam ugy, mintha masnapos lennek es a szemem kiesik a helyerol neha, ugy luktet… imadom😅

Vagy beteg leszek, vagy front lesz… inkabb az utobbit szeretnem.

[ramesseum]

US Army First Lieutenant McCarthy, of the 9th Engineer Battalion, followed by STAFF Sergeant Duncan, USA, Explosive Ordnance Detachment, walk toward a T55 Main-Battle Tank (MBT) to assess the damages of the initial blast, Camp Dobol, Bosnia-Herzegovina. Operation JOINT GUARD, 15 March 1997

[captain-price-unofficially]

First Lieutenant McCarthy, from the 9th Engineer Battalion, and Staff Sergeant Duncan, from the 2nd Ordnance (E.O.D.), assess the damages done to a Serbian T-55 main battle tank they spiked with a thermite grenade the day before. Camp Dobol, Bosnia, during Operation JOINT GUARD. 1997

[lyriakisser]

Ei bi si di i ef gi eich ai jei kei el em en ou pi kiu ai es ti yu vi dobol yu ex wai zdi

that is so cool i never learned hhiw to say it

[monvraidelire]

Jóra való restség

EXT. FERENCIEK TERE, ZEBRA – REGGEL

ANTAL (36) – jóvágású, sportos férfi elegáns, hajszálcsíkos zakóban, sötét, oldalra fésült frizurával – a piros lámpánál áll a zebra templommal szembeni oldalán a reggeli forgatagban. Bal hóna alatt egy üzleti újság aznapi példánya lapul összehajtva, kezében aktatáska. Jobbjában gőzölgő kávé, arcán napszemüveg. Várakozás közben ujjával idegesen dobol aktatáskája fogantyúján. Pár másodperc múlva a gyalogos átkelő lámpája zöldre vált, Antal megkönnyebbülten sóhajt és nagy léptekkel megindul a szembe jövő tömeg irányába. Férfiak és nők színes egyvelege sétál el mellette eltérő tempóban, míg ő céltudatosan előre tart. A túloldali járda jobb oldalán messzebb megpillant egy anyukát, aki nagyjából 5 évesnek tűnő, biciklis kisfiával és egy babakocsival próbál lavírozni az emberek között és közben időnként rászól az őt lehagyó, előre bicikliző fiára, hogy várja meg őket. Antal átér a szemközti járdára, a gyalogos lámpa újra pirosra vált. A biciklis kisfiú Antal felé tart, közben az anyja megállt: a babakocsi alján lévő kis tárolóból kiesett az oda begyűrt kiskabát és épp azt gyömöszöli vissza. A rohanásban lévő Antal mellett, aki már jó pár méterre került a zebrától, elteker a kisfiú a bringájával. ANTAL (voice over) Valaki fogja már meg azt a gyereket. Az Isten szerelmére. Antal megáll és aggodalmas kifejezéssel az arcán az órájára néz. ANTAL (voice over) El fogok késni. Antal hátrafordul, majd megkönnyebbülten nyugtázza, hogy a kisfiú a zebránál megállt. Mellette csak egy öregember áll bottal pár lépéssel arrébb. ANTAL (voice over) Na tessék. Ott egy másik felnőtt, majd ő figyeli, amíg az anyja odaér. Egyébként sem az én dolgom. Antal elégedetten tovább megy az utcán, majd ahogy a babakocsis nő elhalad mellette, egyszer csak hangos sikításra kapja fel a fejét és a hang irányába, hátra fordul. A nő a babakocsit hátrahagyva szalad az úttestre kibiciklizett kisfia után. ANYUKA Kristóf! Állj meg azonnal! ... Nem hallod? ... Úristen! Fékcsikorgás hallatszik, majd hatalmas ricsajjal autónak ütődő bicikli zaja. Antal összerándul, pár pillanatig látjuk elborzadó arcát, majd szép lassan megfordul, lerázza magáról a látottakat és határozott léptekkel tovább folytatja útját.

[nezdanyu]

Lamb of God hörgősmetálos zenekar dobosa Imagine Dragonsra dobol

Ugyanitt Mike Portnoy a Dream Theaterből megismerkedik a Nickelback zenekar számával 🤣💛

Imádom ezt a sorozatot, keresztlányommal megnéztünk egy csomót belőle 🤩

[bdpst24]

Minőségi időtöltés az autóban: 4+1 játék családoknak hosszú utakra

Minőségi időtöltés az autóban: 4+1 játék családoknak hosszú utakra

Az őszi szünet közeledtével számos család választ távolabbi úti célt pihenése helyszínéül. A hosszú autóutakról viszont nem csak a szép emlékek jutnak eszünkbe. A Chery Group szakemberei összegyűjtöttek pár példát, hogyan tehetjük értékes közösségi élménnyé – korosztálytól függetlenül – az utazással töltött órákat. Hosszú, borongós őszi autóutak, az eső dobol a szélvédőn és korán sötétedik. Így…

[dioskailacs]

nem tudom meddig bírom még a tűrést, mert állandóan tűrni kell a fél életet és a 24ből 12 órában feszít belülről a düh, de annyira, hogy rombolni tudnék, törni-zúzni, de ehelyett jó kislány módjára veszem a nagyobbnál nagyobb levegőket, hátha attól majd jobb lesz, hátha attól majd könnyebb lesz elviselni, hogy semmi nem megy. két és fél napra elzárták a vizet az egész házban, zárás van de persze a remote desktop laggol mint a szar és alig lehet dolgozni, közben céges németórára kell készülni, de közben főzni kéne miközben nincs mit enni pedig két napja voltam boltban, de már megint takarítani kéne, és akármennyit fűtök állandóan fázok szóval akár ki is kapcsolhatnám az egészet a picsába mit számítana az most már másfél év gáznélküliség után tényleg, és ha még egyszer hozzám ér valaki annak letöröm a kezét, és A állandóan dobol a lábával amitől meg fogok őrülni mert folyamatosan hallgatnom kell valamit, hogy ne azt halljam ahogy kommentálja a melóját és közben FOLYAMATOSAN dobol a lábával, és napok óta nem érzékeltem a csendet mert soha a kurva életben nincs csend ebben a lakásban, a hajam egy elvékonyodott fostömeg és ha még egy szál a homlokomhoz ér, marékszámra fogom kitépni amíg nem marad semmi

[clownsandsparrows]

Távol helyek közel hajnalai

Szombat, hajnal, vásárolni leugrik: egész zenére! Túlról tülkölés, ajtót harmonika-nyekkenve busz nyit, és dobol rajta az esőverés, szól a kanyar-nyikorgás nyenyeréje, valaki dalt dünnyög, ki veszi észre; távol helyek közel hajnalai, gondolja ő, ezt mind így hallani. Az ABC előtt nyitásra várnak, bent szétszóródnak, köröttük a fény, megannyi árusor, ezt-azt kiválaszt, tolja a kocsit labirint-körén, megnyit egy sort a pénztárnál, mögéje nem áll senki, gyűlhetnek hát körébe távol helyek közel hajnalai, mert ilyen teret formáz valami. Kint még sötétség, enyésző szitálás, emitt-ott ablakok, jeltelenül, most nem érdeklődik, ki-mit csinál más, inkább hogy hamar otthon lesz, örül, ám így mindig is úgy pillant az égre, mintha el-se-ment-volna-s-visszatérne: távol helyek közel hajnalai, s ő pontos és pontatlan valaki: pontatlan, mert mi ez, hogy gondolatban oly gyakran jár másutt, még se megy el, pontos, mert majd megint madár alakban adódik mind e Jeltelenre jel, csinálja hát e napját, mert megérte, és vállán lesz a Szárnyak-Oly-Kevése: távol helyek közel hajnalai azért már kezdenek villódzani – – – de nem, de nem. Még a képzelhetetlen csak az, ami. Épp csak képzelhető. (Már megy a nap. Már nemcsak képzeletben: ott a Nem-Osztó-Szorzó-Tényező: a madár. Ülnek. Járkálnak. Kinézve látják: ugyanazt.) S lobognak e térbe távol helyek közel hajnalai; mind, amikor már Nem Lesz Valaki. De az is: „a sora lesz”; a napoknak, napszakoknak, felfoghatatlanul, persze, csak miféle ideje-hosszat ígért bármi is? Ráadás tolul ráadásra, és ő mindezt megélte, így kell majd gondolnia Rá, ki épp e távol helyek közel hajnalai mögül fog felé visszamúlani.

[ricisidro]

While dozens of people have been queuing up since 12 a.m. to buy the P29/kilo rice in the Kadiwa store at the National Irrigation Administration Office in Quezon City, about 20 million kilos of imported rice are stuck/hoarded since 9 months ago at the Manila International Container Terminal and Manila South Harbor: Dobol B TV

[nmtkmrnke]

gyertek erre az eseményre. dobol a fiam. meg jó lesz ám.

[fitness-trending-content]

Dobol B TV Livestream: January 23, 2024 - Replay 📺🔴📆 https://newsinfitness.com/dobol-b-tv-livestream-january-23-2024-replay/

[metalindex-hu]

Peter Gabriel: i/o

Peter Gabriel: i/o - https://metalindex.hu/2024/01/21/peter-gabriel-i-o/ -

Idén lesz 50 éve, hogy a Genesis kiadta utolsó albumát Peter Gabriel énekével, a mára kultikus státuszba emelkedett koncepciózus művet, a ’The Lamb Lies Down On Broadway’-t. A következő évtizedekben – a filmzenei kiadványokat is beleszámítva – 15 lemezt adott ki a művész. Nagyon sokáig készült ez az alkotás, hiszen vannak olyan részek, melyeket már 1995-ben rögzített. Sokáig érlelte a dalokat, de megérte a várakozás. Már az első meghallgatáskor nyilvánvaló volt, hogy Gabriel ezúttal sem akart visszatérni a Genesis veretes progresszív rockjához, a zene stílusa – az énekdallamok mindenképpen – inkább a nyolcvanas évek nagy sikerkorszakát, a hatalmas közönségsikert hozó ’So’ album világát hozza, azonban én a szerzeményeket összetettebbnek, komolyabbnak hallom. Tipikusan ilyen a Road To Joy és az Olive Tree felszabadult, boldog zenéje, amely engem részben Paul Simon akkori ’Graceland’ albumának hangulatára is emlékeztet. Persze hallunk másfajta kompozíciókat is: a So Much egy remek lírai ballada Gabriel emocionális énekével. Szimfonikus megoldások is felcsendülnek, mint például a Playing For Time-ban és a filmzenére emlékeztető Four Kinds Of Horsesban.

Modern zene, sokféle billentyűs hangszer hallható, effektekkel teletűzdeltek a szerzemények, a dobot több esetben mellőzi, helyette hangminták kattognak, egyes helyeken mindezekre rájön a szimfonikus hangszerelés. Mégse gondoljuk azt, hogy valamiféle lelketlen gépies anyag készült. Egyszerűen arról van szó, hogy a jelenkor technikai feltételeit 100 százalékban kihasználták. És itt a kulcsszó, a technikát csak használták, az alkotási folyamat szolgálatába állították, egy nagyon fontos emberi tényező, a kreativitás került előtérbe. Gabriel totálisan szabadjára engedte a fantáziáját, mindent kihozott a lemezstúdió adta lehetőségekből. Számos zenész közreműködik a dalokban, azonban említsünk meg öt olyan nevet, akikkel korábban is együtt dolgozott Gabriel, akik formálták zenéjét. Tony Levinnel már szólópályája kezdetén összejött, együttműködésük a basszusgitárossal azóta is töretlen. Steve Gadd-del az ezredforduló óta kollaborálnak, a dobzseni ezúttal nem üti a hangszert, hanem ütőseffekttel járul hozzá a produkcióhoz az utolsó dalban. Manu Katché viszont valóban dobol – igaz, hogy nem minden szerzeményben –, vele a ’So’ óta tart az együttműködés. Brian Eno, az ambient zene egyik atyja már 1974-ben, a Genesis ’The Lamb…’ lemezén is játszott, most újra egymásra találtak, és David Rhodes gitárossal is a harmadik szólóalbum óta dolgoznak együtt, bár itt a gitárt keveset halljuk.

A szövegek üzenete most sem elhanyagolható, a sorokban megjelenik a világunk, a nem látható kozmosz, az univerzum, és mindig visszaköszön az a gondolat, hogy az ember csak egy kis porszem. „Csak a mindenség része vagyok” – szögezi le Gabriel a címadó szerzeményben. A Four Kinds Of Horsesról elsőre az apokalipszis négy lovasa ugrik be, hiszen maguk a lovasok szerepelnek a sorokban, ám itt egy békésebb, talán vágyottabb, hittel teli világról szól az üzenet. A megszólalásban teljességgel az elektronikára hagyatkozó Love Can Heal már a címében is békét sugall, végül a beszédes című Live And Let Live-ben elhangzik a végső gondolat egy 73 éves bölcs művésztől: „Amit teszünk, akik vagyunk, a dolgok aszerint alakulnak – majd így folytatja, – Rakd le a terhed, rakd le a fegyvert!” Gabriel azonban nem elégedett meg a lemez egyféle hangzásával, az anyag elkészült „bright” és „dark” mixben is. Nekem a második megszólalás jobban tetszik, sokkal teltebb, jobban betölti a teret, a dalok a sötét megszólalással nyerik el igazi formájukat. A világos megszólalás az én hallójárataimnak vékony, kicsit tompább.

Összegzés:

„Ezen az albumon a művészetet és a zenét akartam egymáshoz kapcsolni” – írja a fülszövegben Peter Gabriel. És valóban, olyan szinten fűzte egymásba a dallamokat, építette fel a hangszerelést és énekelt rá jellemző költői szövegeket a zenei alapokra, hogy azt tényleg csak a művészet mértékegységével lehet értékelni. Elképesztően gazdagon hangszerelt lemez. Nem popzene, nem rockzene, ilyet csak Peter Gabriel tud. Utánozni ne is próbálja senki, úgysem fog menni!

Pontszám: 9

Megjelenés: 2023 Kiadó: Real World Records Stílus: art rock Származás: Anglia

Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok: 2 CD, 2 CD + Blu-ray, 2 LP/bright-side mix, 2 LP/dark-side mix

Zenészek:

Peter Gabriel – ének, vokál, billentyűs és ütőhangszerek, charango

David Rhodes – gitárok, vokál Tony Levin – basszusgitár Manu Katché – dobok Ged Lynch – ütőhangszerek Tom Cawley – zongora Evan Smith – szaxofon Josh Shpak – trombita Melanie Gabriel – vokál Ríoghnach Connolly – vokál Jennie Abrahamson – vokál Linnea Olsson – cselló Angie Pollock – szintetizátor Brian Eno – szintetizátor, ütőhangszerek, gitár, ukulele Oli Jacobs – szintetizátor, zongora, tamburin Don-E – bass synth Katie May – gitárok, ütőhangszerek, szintetizátor Richard Evans – furulya, mandolin Hans-Martin Buff – ütőhangszerek, szintetizátor Ron Aslan – szintetizátor Oli Middleton – ütőhangszerek Paolo Fresu – trombita Steve Gadd – brush loop

Dalcímek:

01. Panopticom 02. The Court 03. Playing For Time 04. i/o 05. Four Kinds Of Horses 06. Road To Joy 07. So Much 08. Olive Tree 09. Love Can Heal 10. This Is Home 11. And Still 12. Live And Let Live

[jazzzzaj]

171023 JazzaJ / Guionnet - Murayama - Filip / Riemann / Engel

Jean-Luc Guionnet (FR) - szaxofon Seijiro Murayama (JP) - dob Klaus Filip (AT) - elektronika * Teresa Riemann (DE) – dob, effektek, szövegek * Jonas Engel (DE) – szaxofon, elektronika *

be: 3000.-

_____________________________________________________________________

Guionnet-Murayama-Filip (FR/JP/AT)

A Párizsban élő Jean-Luc Guionnet (szaxofon) és Seijiro Murayama (dob) 2006-ban kezdte meg a közös munkát. Első találkozásuk Catherine Diverrès koreográfiájához köthető, ahol a táncosokhoz hasonlóan különböző játékszabályokat találtak ki az improvizációhoz. A tér használata, a csendben, a hangszínekben való intenzív jelenlét olyan új utakat nyitott meg előttük, amit szükségesnek éreztek egy tisztán zenei projektben tovább kutatni. Zenéjük első hallgatásra talán túl nyersnek, minimalistának hat. Ha azonban jobban odafigyelünk, s akárcsak ők, mi hallgatók is teljes jelenlétünkkel fókuszálunk a legapróbb rezzenésekre és magára a "semmire" is, egy végtelenül gazdag világ nyílhat meg előttünk. Ezúttal a bécsi Klaus Filippel érkeznek, aki maga is több évtizede aktív szereplő az európai improvizatív zenében. Zenészként és programozóként is leginkább a hanghullámok természete érdekli, időbeliségük problémája és érzékelhetőségük határa mellett elsősorban az akusztikus hangszerekhez való viszonyuk, melynek vizsgálatához a Guionnet-val és Murayamával alkotott közös triójuk kiváló terepként szolgál.

http://www.jeanlucguionnet.eu/https://urojiise.wixsite.com/seijiromurayama/http://filipino.klingt.org/

*** Teresa Riemann (DE)

A Németországból érkező Teresa Riemann zenész, énekes, performanszművész, író és költő egyszemélyben. 2021 óta koncentrál elsősorban szólóprojektjére, amelyben minden oldala egyaránt szerephez jut. Performanszaiban a tudat és az ösztön harcát jeleníti meg, a sötétséget és még inkább a fényt kutatja. Azokat a titkos helyeket keresi, amelyeket jobban szeretünk z��rva tartani, távol attól, hogy bárki láthassa őket. Elképesztő energiával dobol és énekel, miközben az emberiség élő emlékezetének töredékeit szavalja.

*** Jonas Engel (DE)

Jonas Engel fő hangszere a szaxofon, de zeneszerzőként is tevékenykedik Koppenhága és Köln kreatív zenei közösségeiben. Folyamatosan keresi a hangzás továbbfejlesztésének és újradefiniálásának lehetőségeit kiterjesztett játéktechnikák és saját építésű hangszerei segítségével. Egyedi szólóelőadásainak legfőbb célkitűzése, hogy feltárja és megjelenítse a többrétegű textúrák legapróbb összetevőit is az áramló levegő, az emberi szövetek és a hangszer fémtestének folyamatán keresztül.