#köszönöm hogy kirage-elhettem magam

[dioskailacs]

nem tudom meddig bírom még a tűrést, mert állandóan tűrni kell a fél életet és a 24ből 12 órában feszít belülről a düh, de annyira, hogy rombolni tudnék, törni-zúzni, de ehelyett jó kislány módjára veszem a nagyobbnál nagyobb levegőket, hátha attól majd jobb lesz, hátha attól majd könnyebb lesz elviselni, hogy semmi nem megy. két és fél napra elzárták a vizet az egész házban, zárás van de persze a remote desktop laggol mint a szar és alig lehet dolgozni, közben céges németórára kell készülni, de közben főzni kéne miközben nincs mit enni pedig két napja voltam boltban, de már megint takarítani kéne, és akármennyit fűtök állandóan fázok szóval akár ki is kapcsolhatnám az egészet a picsába mit számítana az most már másfél év gáznélküliség után tényleg, és ha még egyszer hozzám ér valaki annak letöröm a kezét, és A állandóan dobol a lábával amitől meg fogok őrülni mert folyamatosan hallgatnom kell valamit, hogy ne azt halljam ahogy kommentálja a melóját és közben FOLYAMATOSAN dobol a lábával, és napok óta nem érzékeltem a csendet mert soha a kurva életben nincs csend ebben a lakásban, a hajam egy elvékonyodott fostömeg és ha még egy szál a homlokomhoz ér, marékszámra fogom kitépni amíg nem marad semmi