#dekameron

[itsnothingbutluck]

Auf einem Landgut bei Florenz erzählen sich zehn junge Adlige, die vor der Pest aus der Stadt geflohen sind, zum Zeitvertreib zehn Tage lang je eine Geschichte. Die 100 Novellen des berühmten 'Decamerone' sind eines der schönsten Werke der Weltliteratur. Unübertroffen ist die Vielfalt der Figuren und Motive, bis heute begeistert die Schönheit, Kraft und Lebendigkeit des Erzählens. Im Vordergrund der ganz auf Lebenslust und Daseinsfreude gerichteten Geschichten steht fast immer die Liebe. Die Übersetzung des Klassikers von Karl Witte folgt der dritten, verbesserten Auflage und wurde orthografisch überarbeitet. Diese gebundene Ausgabe darf in keinem Klassiker Bücherregal fehlen

[skrzynka]

ostatnio dekameron tlumaczylam ale tbh mam ochote moze cos arturianskiego albo chanson de geste.... jakbym mądra była to rutebeoufa ale on gry slowne mocno...

[natalie-waite]

Dear libraries, please stop putting out for free old, practically destroyed obscure novels. I know that they probably suck but I'm still taking them, I'M NOT STRONG ENOUGH!

At least I had enough sense not to take that German edition of Dekameron written in schwabacher font.

[twilightresearch]

Najstarszym zachowanym wierszem miłosnym jest „Istambuł” 2461 , monolog erotyczny napisany przez kobietę skierowaną do króla Szu-Sina  (króla Sumeru).

Wiele erotycznych poematów przetrwało ze starożytnej Grecji i Rzymu .

W okresie renesansu wiele wierszy nie było pisanych z myślą o publikacji; zamiast tego były one jedynie rozpowszechniane w formie rękopisu wśród stosunkowo ograniczonej liczby czytelników. Była to pierwotna metoda dystrybucji sonetów Williama Szekspira , który napisał również poematy erotyczne Wenus i Adonis oraz Gwałt na Lukrecji .

I w. n.e - Satyricon Petroniusza Arbitra (później zekranizowanyprzez Felliniego ) to częściowo zachowana starożytna powieść rzymska opowiadająca o perypetiach bezsilnego mężczyzny o imieniu Enkolpiusz, który został przeklęty przez boga Priapa. Powieść jest pełna sprośnych i obscenicznych epizodów, w tym orgii, rytualnego seksu i innych erotycznych incydentów. [ 26] Odkrycie kilku fragmentów Opowieści fenickiej Lollianosa ujawnia, że ​​w starożytnej Grecji istniał również gatunek łotrzykowskiej powieści erotycznej. [27] Niektóre starożytne greckie powieści romantyczne , takie jak Dafnis i Chloe , zawierają również elementy fantazji seksualnej.

Z okresu średniowiecza pochodzi Dekameron ( 1353) autorstwa Włocha Giovanniego Boccaccia (sfilmowany przez Pasoliniego ) , w którym znajdują się opowieści o rozwiązłości mnichów i uwodzeniu zakonnic z klasztorów.

Od XV wieku, innym klasykiem włoskiej erotyki jest seria rubasznych opowieści ludowych zwanych Facetiae autorstwa Gian Francesco Poggio Braccioliniego . Opowieść o dwóch kochankach ( łac . Historia de duobus amantibus ) napisana w 1444 roku była jedną z najlepiej sprzedających się książek XV wieku, jeszcze zanim jej autor, Eneasz Sylwiusz Piccolomini , został papieżem Piusem II . Jest to jeden z najwcześniejszych przykładów powieści epistolarnej , pełnej erotycznych obrazów. Pierwsze wydanie drukowane zostało opublikowane przez Ulricha Zela w Kolonii w latach 1467-1470.

Rozwój powieści w XVIII-wiecznej Anglii zapewnił nowe medium dla erotyki. Jedną z najsłynniejszych w tym gatunku była Fanny Hill (1748) Johna Clelanda . Ta książka ustanowiła standard w literackiej sprośności i była często adaptowana do kina w XX wieku. Peter Fryer sugeruje, że Fanny Hill była szczytowym momentem w brytyjskiej erotyce, przynajmniej w XVIII wieku, w taki sposób, że główny nurt literatury wokół niej również osiągnął szczyt w tym czasie, a pisarze tacy jak Defoe, Richardson i Fielding wnieśli ważny i trwały wkład do literatury w jej pierwszej połowie. 

W okresie wiktoriańskim jakość literatury erotycznej była znacznie niższa niż w poprzednim wieku — pisali ją głównie „partacze”. Niektóre dzieła zapożyczono jednak z ustalonych wzorców literackich, takich jak Dickens . Okres ten charakteryzował się również pewną formą stratyfikacji społecznej . Nawet w trakcie orgazmu skrupulatnie przestrzegano społecznych rozróżnień między panem a sługą (w tym formy zwracania się). W niektórych przykładach obecne były istotne elementy sado-masochizmu, być może odzwierciedlające wpływ angielskiej szkoły publicznej, w której chłosta była rutynowo stosowana jako kara. Te tajne dzieła były często anonimowe lub pisane pod pseudonimem, a czasami niedatowane, dlatego dokładne informacje na ich temat często okazują się nieuchwytne.

Poradniki seksualne należą do najstarszych form literatury erotycznej. Przykłady gatunku ze świata klasycznego obejmują zaginione dzieła Elephantisa [114] i Ar Amatoria Owidiusza . Indyjska Kama Sutra jest jednym z najbardziej znanych na świecie dzieł tego typu.

Jednym z najlepszych przykładów powinna być klasyczna Fanny Hill, która jest powieścią uznaną przez krytyków. Później, erotyka stała się dość popularna w epoce wiktoriańskiej. To był okres, w którym moralistyczne przekonania dominowały w kulturze powszechnej. W związku z tym erotyczne powieści romantyczne stały się tabu.

Ponadto traktowano je z przymrużeniem oka, co skutkowało słabo napisanymi utworami. Na początku XX wieku powieści erotyczno-romantyczne zaczęły zyskiwać popularność. Kilku wybitnych pisarzy, takich jak Kate Chopin, Nabokov i Henry Miller, zaczęło publikować powieści o charakterze ekscentrycznym za pomocą tradycyjnych środków.

[eground01]

Таро Уэйта, Манара, Декамерон, Гномов, 78 Дверей + Магия Свечей - Степанова, Хеллен (2023)

Таро Уэйта, Манара, Декамерон, Гномов, 78 Дверей + Магия Свечей

Елена Степанова, Хеллен

Пакет 1:

1. Полный курс Таро Уэйта, очень большой подробный курс (запись)

2. Курс Таро Манара, видеоуроки и практика в записи

3. Курс Таро 78 Дверей, полный курс по всей колоде

4. Курс Таро Гномов, курс из 5 занятий,

5. Курс Таро Декамерон, курс из 5 занятий

6. Курс Магия свечей, полный объемный курс!

Продажник:

Для просмотра вы должны войти или зарегистрироваться.

...

Читать далее

Подробнее на https://eground.org/threads/taro-uehjta-manara-dekameron-gnomov-78-dverej-magija-svechej-stepanova-xellen-2023.115119/?&utm_source=tumblr&utm_medium=autopost&utm_campaign=project_21975&utm_content=post_37080477

[nananieshitpost]

Antike (ca. 2000 vChr. bis ca. 500 nChr.)

Gilgamesch-Epos

Homer: Ilias, Odyssee

Äsop: Fabelsammlung

Caesar, Gaius Iulius: Der gallische Krieg

Vergil: Aeneis

Ovid: Metamorphosen

Tacitus, Publius Cornelius: Germania

Augustinus, Aurelius: Bekenntnisse

Herodot: Historien

Mittelalter (500-1500)

Beowulf

Murasaki Shikibu: Die Geschichte vom Prinzen Genji

1001 Nacht

Nibelungenlied

Gottfried von Straßburg: Tristan

Wolfram von Eschenbach: Parzival

Chaucer, Geoffrey: Die Canterbury-Erzählungen

Renaissance (1500-1600) und

Barock (1600-1720)

Boccaccio, Giovanni: Das Dekameron

Brant, Sebastian: Das Narrenschiff

Machiavelli, Niccolö: Der Fürst

More, Thomas: Utopia

Rabelais, Franois: Gargantua und Pantagruel

Cervantes Saavedra, Miguel de: Don Quijote

Grimmelshausen: Der Abentheurliche Simplicissimus Teutsch

Aufklärung (1720-1785)

Hobbes, Thomas: Leviathan

Fielding, Henry: Die Geschichte des Tom Jones, eines Findlings

Voltaire: Candide

Sterne, Laurence: Leben und Ansichten von Tristram Shandy, Gentleman

Rousseau, Jean-Jacques: Emile oder Über die Erziehung

Kant, Immanuel: Kritik der reinen Vernunft

Sturm und Drang (1765-1790)

Goethe, Johann Wolfgang von: Die Leiden des jungen Werthers

Bürger, Gottfried August: Münchhausen

Klassik (1786-1832)

Defoe, Daniel: Robinson Crusoe

Swift, Jonathan: Gullivers Reisen

Goethe, Johann Wolfgang von: Die Wahlverwandtschaften

Kleist, Heinrich von: Michael Kohlhaas

Romantik (1798-1835)

Arnim, Achim von/Brentano, Clemens: Des Knaben Wunderhorn

Grimm, Jacob und Wilhelm: Kinder- und Hausmärchen

Austen, Jane: Stolz undVorurteil

Eichendorff, Joseph Freiherr von: Aus dem Leben eines Taugenichts

Andersen, Hans Christian: Märchen

Gogol, Nikolai: Tote Seelen

Balzac, Honore de: Verlorene Illusionen, Glanz und Elend der Kurtisanen

Bronte, Charlotte: Jane Eyre

Bronte, Emily: Die Sturmhöhe

Huge, Victor: Die Elenden

Biedermeier und Vormärz (1815-1848)

Heine, Heinrich: Buch der Lieder, Deutschland. Ein Wintermärchen

Büchner, Georg: Lenz

Droste-Hülshoff, Annette von: Die Judenbuche

Moderne (1850-1968)

Melville, Herman: Moby Dick

Beecher Stowe, Harriett: Onkel Toms Hütte

Keller, Gottfried: Dergrüne Heinrich

Dickens, Charles: Große Erwartungen

Dostojewski, Fjodor: Der Idiot

Tolstoi, Lew: Krieg und Frieden

Mark Twain: Tom Sawyers Abenteuer

Storm, Theodor: Der Schimmelreiter

Wilde, Oscar: Das Bildnis des Dorian Gray

Lagerlöf, Selma: Gösta Berling, Nils Holgersson

Fontane, Theodor: Effi Briest

Mann, Thomas: Buddenbrooks, Der Zauberberg

Proust, Marcel: Auf der Suche nach der verlorenen Zeit

Joyce, James: Ulysses

Babel, Isaak: Die Reiterarmee

Fitzgerald, Francis Scott: Der große Gatsby

Kafka, Franz: Der Prozess, Das Schloss

Woolf, Virginia: Mrs. Dalloway

Hesse, Hermann: Der Steppenwolf, Das Glasperlenspiel

Döblin, Alfred: Berlin Alexanderplatz

Remarque, Erich Maria: Im Westen nichts Neues

Roth, Joseph: Hiob, Radetzkymarsch

Traven, B.: Das Totenschiff

Fallada, Hans: Kleiner Mann - was nun?

Mann, Klaus: Mephisto

Steinbeck, John: Früchte des Zorns

Orwell, George: Farm der Tiere

Machfus, Nagib: Die Midaq-Gasse

Camus, Albert: Die Pest

Greene, Graham: Der dritte Mann

Dürrenmatt, Friedrich: Der Richter und sein Henker

Nabokov, Vladimir: Lolita

Tomasi di Lampedusa, Giuseppe: Der Leopard

Frisch, Max: Homo Faber

Aitmatow, Tschingis: Dshamilja

Grass, Günter: Die Blechtrommel

Solschenizyn, Alexander: Ein Tag im Leben des Iwan Denissowitsch

Wolf, Christa: Der geteilte Himmel

Bulgakow, Michail: Der Meister und Margarita

Garcia Märquez, Gabriel: Hundertjahre Einsamkeit

Gegenwart (ab 1968)

Lenz, Siegfried: Deutschstunde

Kertesz, Imre: Roman eines Schicksallosen

Eco, Umberto: Der Name der Rose

Jelinek, Elfriede: Die Klavierspielerin

Kundera, Milan: Die unerträgliche Leichtigkeit des Seins

Morrison, Toni: Menschenkind

Vargas Llosa, Mario: Das Fest des Ziegenbocks

[schorschidk]

Giovanni Boccaccio - Das Dekameron

[stukkeruva2000]

Én aki 8 évesen látta az alien-t 10-12 évesen meg haverom bátyjának előkerült a dekameron kazija.... aki érti érti.. :D

Amikor kicsik voltunk a húgommal, a szüleinknek volt egy olyan elképzelése, hogy értelmiségévé fognak minket nevelni ezért tilos volt TV-t néznünk, mert olyat csak a buta emberek néznek szerintük. Egyik mellékhatás nyilván az volt hogy ez megnehezítette a kortársainkhoz kapcsolódást, mert ők néztek TV-t. Igazából egész mázlink volt, mert nekem elmesélték a barátnőim, hogy mi volt az aktuális menő sorozatban és akkor már én is tudtam, húgom meg annak az ürügyén hogy átmegy játszani szintén a barátnőivel közösen próbált felzárkózni mások TV-je előtt.

Szóval nem igazán jött be a TV mentesség, de ott volt még az a probléma, hogy akkor mégis mit csináljunk egész nap. Persze a szülői válasz az volt hogy első a tanulás utána a házimunka és a sport és ha marad időnk akkor olvashatunk regényeket.

Utóbbival nem is lett volna gond, kicsiként is könyvmoly voltam, de az értelmiségivé nevelésünkből kifelejtették azt a részt, hogy mégis milyen tartalmakat fogyasszunk ha nem a TV-t. Kiolvastuk a gyerekkönyveket amik voltak otthon, aztán beiratkoztunk a gyerekkönyvtárba. Ezzel kezdődtek a gondok, mert kb. bármit akartunk kikölcsönözni Anyu hisztériás rohamot kapott hogy olyat ne olvassanak a lányai, az erőszakos, abban a cowboyok és indiánok ölik egymást, esetleg abban a pöttyös könyvben halvány utalás van a szexre, menten elkobozza tőlünk. Szóval nagyon sok visszajelzést kaptunk arra mit nem olvashatunk és nullát arra mit igen. Ráadásul mivel sokat voltunk otthon egyedül már alsósként is, akkor mindent kiolvastunk kb. amit otthon találtunk a könyvespolcon és azoknak egy része tényleg túl korai volt.

Egyébként én ezzel az egész értelmiségivé neveléssel nem feltétlenül értek egyet felnőttként se, szerintem borzasztó elitizmus, de ha valaki mégis megpróbálja akkor nem árt ha tud útmutatást nyújtani a gyerekeinek, hogy mégis milyen könyveket filmeket, zenéket tart értékesnek. Na most anyám csak és kizárólag kétbites mondanivalójú ifjúsági könyveket és romantikus regényeket olvas, filmben meg nem néz mást mint kosztümös romantikus filmeket. Szóval ő nem igazán tudott nekünk ebben segíteni. Apám jóval műveltebb, de ő ilyen részletekbe menően nem törődött a nevelésünkkel, ő inkább azt tartotta a feladatának, hogy terrorizálja az egész családot és ezt apai tekintélynek nevezte. Ő egyébként olvasott szépirodalmat, de nem beszélt velünk róla sokat. Volt, hogy miután valamit kiolvasott én is elkezdtem és jobban tetszettek, mint anyám romantikus izéi, de ilyenkor is az volt köztünk a max kommunikáció, hogy annyit mondott, hogy talán kicsit korai nekem de olvassam nyugodtan, mert jó könyv.

A TV tilalom egyébként fel lett oldva kamaszkorunkban, vicces módon orvosi javaslatra, mert a pszichiáterem mondta anyunak, mikor 13 voltam, hogy jobb lenne ha nézhetnénk kamaszoknak való műsorokat, mert segítene beilleszkednem és valószínűleg a húgomra is jó hatással lenne. Szóval ebből az időből már vannak televíziós emlékeim mert hirtelen lett Buffy, Sabrina a tini boszorkány meg Xena és Star Trek. Filmekből még ekkoriban is kb. csak gyerekfilmet nézhettünk. Az a fura, hogy pár évvel később viszont már nagy művészfilm rajongó voltam, ami előtt az egész családom értetlenül állt, anyám különösen kétségbeesett, hogy végül még bölcsész lesz belőlem, nem rendes reálértelmiségi. Senki se ajánlott filmeket nekem, egyszerűen mikor nem voltak itthon tudtam művészfilmeket is nézni a királyi TV-n, amin akkoriban nem csak propaganda ment. Szóval fura módon mégis sikerült a céljuk, csak nem tudtak mit kezdeni az eredménnyel.

[szinhazas]

10/6

Kb. 10 történet 10 különböző szerzőtől, mindre kíváncsi voltam (lettem volna) külön-külön, de nem tett hozzá semmit, hogy össze lettek szervezve egy egész estés előadásra. Csak a második felvonást láttam, de ahhoz elég volt, hogy bár egy-egy jelenet nagyon izgalmas, plusz a báb rengeteg lehetőséget ad (ami néha tényleg ad, máskor inkább elvesz, vagy legalábbis nem annyira indokolt), de nagyon széttart az egész, igazából tíz összefércelt minidarab.

[lesewut]

Escaping the Black Death in Florence, a noble group of ten people find their shelter in a villa on the landscape, near Florence. There, the seven young women and three man change stories to entertain each other and fill the long hours.

The most stories are dealing with unhappy love, creative ways to witness and council affairs (much sexual offence in general) and an important narrative thread: The hypocritical clergy..

The nouvelles have an advisory character. By telling very immoral stories Boccaccio shows off the contemporary „holier-than-thou” phenomenon and criticises the venality of that century.

Boccaccio was born in Florence (16 June 1313 , died on the 21 of December 1375) and is seen as the founder of the European prosaic narrative tradition. Also he wrote a biography of Dante and he was the first to dub the masterpiece “Divine Comedy” , which is also a source for several novellas of the “Decameron”.

By the way: The famous “Ring-Parabola” in Lessing’s “Nathan The Wise” is taken by the “Decameron” [first day, third story] !!!

[oscarangelreysoto]

“Shoah” I wrote and did this exercise as a personal exorcism a year ago and it is still really current. "I live sidelong looking at all the right-wing groups, “populist” or whatever you want to call the totalitarianism that grows around me in Europe from north to south, from east to west. Listening to opinions on certain topics, from the mouths of people I erroneously considered sane. As an exorcism, I decided to watch every day a bit of the documentary Shoah, 10 hours of interviews with holocaust survivors. To not forget what happened and recognize the signs, when the monsters return." Acrylic paint, Japanese ink and collage on paper. Din A4 "Vivo mirando de reojo a todos los grupos de derecha, a los " populistas " o como se quiera llamar al totalitarismo que crece a mi alrededor en Europa de norte a sur, de este a oeste. Escuchando opiniones sobre ciertos temas, desde la boca de personas a las que erróneamente consideré cuerdas. Como exorcismo, he decidido ver todos los días un poco del documental Shoah, 10 horas de entrevistas con sobrevivientes del holocausto. Para no olvidar lo que sucedió y reconocer las señales, cuando los monstruos regresen". Pintura acrílica, tinta japonesa y collage sobre papel. Din A4 #Berlin#claudelanzmann#oscarangelreysoto#oscaratelier#art#arte#fineart#figurative#arttheory#artgallery#contemporaryart#primitivedecor#dekameron#collageart#luxury#artgallery#contemporary#artcollector#artaddict#Malerei#Zeichnung#curator#fineart#artdealer#artista#shoah#stilllife#collage#BrickLaneGalleryOpenCall (hier: Berlin, Germany) https://www.instagram.com/p/CAzuoQMH94F/?igshid=r60rnlrqa9u2

[olderphilosopier]

Come to read Dekameron whit me

[letsxing4uthings]

Wieder gelesen: Albert Camus "Die Pest" (4)

Wieder gelesen: Albert Camus “Die Pest” (4)

Ordnungen des Wissens: Wer ist berufen, die Dinge beim Namen zu nennen? Im Falle der Beulen- und Lungenpest Allgemeinmediziner, Bakteriologen, Pulmologen, dann Theologen, Soziologen… Rieux macht abends seine Hausbesuche: Der alte Asthmatiker sitzt wie immer auf seinem Bett und vertreibt sich die Zeit mit Erbsenzählen. Noch zählt niemand die Toten. Der Leser begegnet einem weiteren…

[schorschidk]

Giovanni Boccaccio - Das Dekameron, gebraucht.

[hazudd-hogy-jo-volt]

Elcsókolt csók nem vész kárba

Giovanni Boccaccio