#darabokban

[banatostenger]

“Imádok aludni….ha fent vagyok folyton csak darabokra akar hullani az életem..„

[xszerelmes-lelekx]

Szívem megannyi darabra hullott szét, s most minden darab mást-mást szeret.

[infantilis-egyed]

"Összetörte a szívem, így most minden darab masért dobban"

[ertem-miert-nehez]

Az élet mindig kegyetlenül tanít

Összenyom az, ami darabokra hasít

[egylanyakiboldogakarlenni]

[vodkasxanax]

A bennem lévő katyvaszból már semmit nem értek…

[ez-most-fajt]

Egy ember akkor van igazán darabokban, amikor már sírni sem tud, csak percekig bámul maga elé némán.

[riariahistoria]

The facemaker*

az első világháború nem a semmiből jött és keveseket lepett meg. a következményei viszont mindenkit és pár hónap után egész Európa nézett hogy anyám, én nem ilyen lovat akartam.

a fronton a katonák első körben gyalogoltak bele a brutalitásba, aztán hátrahordták őket darabokban és a következő körben az orvosok pillogtak az olyan sérüléseket látva amikre előtte nem volt precedens. és amíg csonkolni kellett végtagokat okés, majd otthon kapsz egy trafikot (nem röhög, a háború után a trafikengedélyek kiosztásánál figyelembe vették a háborús rokkantságot vagy hadiözvegységet), de mi legyen azokkal akiknek az arca tünt el?!?

Harold Gillies egy új-zélandi parlamenti képviselő, Cambridgeben orvosnak tanult fia volt (eredetileg fül-orr-gégész), aki a felsőbb osztálybeliek jóltartott életét élte a Nagy Háború kitöréséig. akkor viszont bevonult orvosnak és hamar feltünt neki hogy emberek százainak torzult el úgy az arca, hogy otthon soha többé nem léphetnek utcára szánakozás vagy undor kiváltása nélkül. a Royal Army Medical Corps tagjaként Wimereuxban dolgozott és egy Valadier nevű orvossal állkapcsokat próbáltak toldozni és foldozni, majd megismerte Hippolyte Morestint, aki konkrétan feltalálta a bőrátültetést. ezzel a technikával felvértezve fogott neki a munkájának, ami új arcot és új lehetőséget adott rengeteg olyan embernek akiket a háború szedett darabokra és a jelét magukon kellett viselniük. az ő ötlete volt a hadsereg arcsérültek részére felállított osztálya is, amelynek hamar kórházzá kellett válnia a tömeges esetszám miatt.

ekkor viszonylag rövid idő alatt rengeteg újítás történt a sebészetben és a kialakuló plasztikai sebészetben. "alapanyag" volt bőven, Gillies csapatánál több mint 5ezer páciens, 11ezret meghaladó műtéti szám, újabb és újabb technikák bukkantak fel és orvosi részről egyre többen vágtak bele (hehe) az új műfajba. ami mára lehetővé tette, hogy a szépségkirálynő választásokon a 25 darab nem rokon lány egymás egypetéjű ikreinek néznek ki, élvezetessé téve a nemes versenyt és felmagasztalva a mind egyéniségek vagyunk örökbecsűt.

Gillies a háború után sem fordult el a plasztikai sebészettől, magánpraxisa lett, amit és aminek a technikáit világszerte népszerűsítette. rengeteg híres páciense is volt természetesen, a javítani magadon először hobbija, majd életcélja lett az emberiségnek. a menetrendszerűen érkező újabb világháborúban Gillies plasztikai sebészeti egységeket szervezett és sebészeket képzett ki arra, hogy plasztikai műtéteket tudjanak végrehajtani harcban sérült embereken. és mielőtt azt hinnéd jöttek a háború után a nyugodt, golfozós, visszavonult évek, tévedsz, mert nem igazán volt megtakarítása (itt rágondolsz a mai plasztikai sebészekre akik 6 hónaponta cserélik a Porschet amit a celeblányok kitérdeltek) folytatta hát a munkáját.

ami nem csak a veteránok életminőségének javítása volt és a hiúk farigcsálása, hanem 1946ban részt vett Michael Dillon nemi átalakító műtétjében, ami tudomásunk szerint az első sikeres nőből férfi műtét volt (felnőtt angolon végezték el, nem magyar ovison), majd 1951ben Roberta Cowell nemi megerősítő műtétjében, ami az első férfiból nő brit esetet jelentette (Rowling hisztérikus twitterbejegyzése vagyok...). semmiféle kérdés vagy kétely nélkül, ez az ember értette milyen ottragadni abban a húsban amiben nem érzed magad komfortosan.

Gillies büszke volt mindenre amit elért, mi pedig büszkék lehetünk Gilliesre. mert a Love Island ostobáit ekézhetjük naphosszat, de igazából a plasztikai műtét rengeteg ember életét mentette már meg azzal, hogy eltörölt vagy kijavított egy hibát amivel születtünk vagy amit szereztünk.

1960. szeptember 10én hunyt el Londonban, 78 évesen.

(*a The facemaker egy könyv címe ami az eseteivel foglalkozik, a Penguin kínálatában találod)

[pajjorimre]

Lölö tényleg rákos, Pintér meg öreg geci. Te jobban vagy már?

faszt, ilyen kurva nagy darabokban köpködöm ki a tüdőmet vagy mit

[diogenesz2020portugal]

Kedves Filip, pár észrevétel Ervinhez intézett második leveledhez:

1. Nem vetted őt észre, ok.

2. A Gőgös Gúnár és az acsarkodó csivava távolról sem tévesen egyszerre használt szimbolikus személyiségjegy.

A dölyfös emberek gyakorlatilag mindig acsarkodó pitiánerek. Erre utalt Ervin.

Szívesen.

3. Amikor azt írod, hogy te már tucatszor voltál szolidáris és még hányszor kéne szolidárisnak lenni, az valami végtelen ciki. Plázacicák szoktak ilyeneket mondani, de csak a butábbak.

Szívesen.

4. A tanárokkal, az oktatás ügyével kapcsolatban kialakult, érezhetően kiforrott véleménnyel rendelkezel személyes okokból: a szélsőliberális diákok passzív támogatói, (bármit is jelentsen ez).

Nem gondolod, hogy ha ez is a véleményed a tanárokról, általánosítva, akkor is, közéleti szereplőként legalább úgy kéne tenned, mintha civilizált ember lennél, nem pedig egy bosszúálló kisstílű pöts?

5. Ahogy a pedagógusok nagyobb megbecsülését követelőket három mondaton belül összekötötted Rákosi Mátyással, közben számonkérve a történelem ismeretét, a műveltséget és a szellemi képességet, az egyenesen bearanyozta a napomat, köszönöm.

6. Kicsit megdöbbentem, amikor írtad, hogy az elmúlt 70 évben született „filmek jelentős része pedig minősíthetetlen, lila, öncélú baromság volt, minimális nézőszámot produkálva, ráadásul semmiféle össztársadalmi célt, értéket nem képviselve, miközben igyekeztek sárba rángatni mindazt, amit mi, sok millióan a magyarságról gondolunk”, ugyanis én,(aki egyértelműen nem tartozom a te „mi”-dbe libsiként) , ellentétben veled, pl baromi büszke vagyok az elmúlt 70 év filmeseire, akik dicsőséget szereztek a magyaroknak, az Oscarokkal, a velencei, berlini, cannes-i, locarnói, milánói, Karlovy Vary-i, trieszti, acerrai, lengyel, kanadai, belga, angol, francia, Európai Filmakadémia stb. díjaira, és továbbra is ellentétben veled, eszembe se jutna hazámat megalázni azzal, hogy ezeket "politikai indíttatású", nulla értékű eredményeknek nevezzem.

Plusz sztem ha filmekkel szeretnél foglalkozni (nincs ennél a világon nagyobb LOL), akkor legalább tegyél úgy, mintha fingod lenne a filmművészet történetéről, kereteiről, alkotásairól, stb.

7. Schilling Árpád már mindent elért nemzetközi porondon is, Berlinben, Milanoban, Franciaországban, Oroszországban, Kanadában, Szerbiában is díjazták, meghívták alkotómunkára, hogy te is értsd: fizettek neki a teljesítményéért piaci alapon , míg te az gazdag apádtól, hülyegyerekként kaptál egy vödör pénzt, hogy eltapsold fasságra, és neked ez sikerült kizárólag.

8. Az Aranybulla kritikáját elsősorban tekintélyes történészek fogalmazták meg. Pontosabban: Elhatárolódtak. A „balos felsőbbrendű értelmiségiek” pont nullára tehetnek a bukásról . Egyébként Ervin alakított már görög istent, ami sutyeráksznob értékrendben üti a király-játszást (már ha színészeket azon keresztül ítélünk meg, mennyire fontos embert alakítottak darabokban) (édesjézusgyerele) , szóval ő nyert.

9. Az, hogy Ervin féltehetségnek nevezett téged, az engem is felháborított. Teljesen egyetértek veled, ez ostobaság.

Teljesen tehetségtelen vagy. Nulla, zéró. Inkább mínusz.

10. Nem a pedagógusok melletti kiállás veszélyezteti ezt az országot.

Sokkal nyomasztóbb és nehezebben kezelhető veszély ugyanis nemzetállamunk lebontásának szándéka, a tagállami státuszunk erodálása, ennek a populista rendszernek manipulatív, mindent átszövő, kártékony működése, országunk kulturális, gazdasági, társadalmi, demográfiai szövetét szétbomlasztó, velejéig korrupt kormány elmebaj-propagandájának terjedése, és még sorolhatnám.

Na, ezért nem mindegy, ki melyik oldalra áll. (bocs hogy kicsit átírtam a szövegedet igazra)

11. Elmesélek valamit.: a forgatókönyvírók használnak kliséket, hogy pozícionáljanak kulturálisan, társadalmilag szereplőket. Amikor azt a szöveget mondja egy figura nyeglén, „hogy elviszlek egy körre valamelyik arany mercimmel”, akkor a sztoriban a karakter egy proli, ostoba, nagyképű újgazdag s@ggarc.

Én csak azt nem tudom, hány félidőt kell abban a pokolban élnünk, amivé a „te oldalad” kormánya teszi éppen ezt az országot.

(Mariann Palánkai fb)

[the-fool-who-loves]

bassza meg…

most miért fáj ilyen nagyon? mert aggódok? mert nem tudom mi van veled? vagy csak mert szimplán fáj a hiányod? vagy mert nem bírom nélküled mióta nem vagy, mert olyan mintha a lelkem mindennap apróbb darabokban hullana el

nem tudom megtagadni azt, hogy szeretlek és valahol te se, hogy szeretsz bármennyire is nyomod el…

[emlekeimkonyvtara]

Betegesen kötődöm hozzád. Darabokban vagyok.

[csacskamacskamocska]

Varratszedési kalanjaim

Miután kifizettem 4000 forintot taxira, hogy elvigyen 5 buszmegállónyit a varratszedésre, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha.... ha visszafelé...., ha felszállnék a buszra?! Ehhez csupán azért kellett némi lelkierő, mert azért leginkább úgy nézek ki, mint egy sárga lufi, lila foltokkal, egy véres arcmaszkkal beborítva és egy élénk kék kendővel palástolva. Meg napszemüveg. meg két láb. Nyak nélkül, mert azt behúzom. Ami kilátszik az elég beteg. Hátde 4000 forint! Nos, ha bármikor is izgatott benneteket, hogy mit gondolnak mások a miniszoknyátokról, gacsos lábatokról, a hájatokról, a hajatokról, kopaszságotokról vagy bármi öltözéketekről vagy fogyatékosságotokról, akkor elmondanám, hogy szinte bántóan le se szarták, hogy mennyire brutálisan betegen néz ki a fejem! Ezen felbátorodva, pimaszul bementem a közértbe vásárolni! Ezzel a sárgáslila, foltos fejjel és a furcsa fejtartásommal, mert a vállamat még nem merem lereszteni, bár már kiszedték a varratot és nem húz. És a boltban levettem a napszemüvegemet mert sötét volt és provokatíven mutogattam az ödémás véraláfutásos szemeimet! Arra se bagózott senki. Kénytelen voltam szép lassan hazasétálni egy buszmegállónyit, hátha be tudok szerezni egy ijedt pillantást vagy viszolygó arcrándulást. De semmi. Borzasztó milyen közönyösek az emberek! :D Amúgy, leszámítva az első napot amikor többször felmerült bennem, hogy istenem, csak senki ne kérdezze meg, hogy miért tettem ezt magammal, mert akkor zokogva azt kell válaszolnom, hogy magam sem értem, ez borzalom, szóval ez után már egy kaland az egész. Csupa felszabadító dologgal, hogy lám, bármit meg lehet tenni. persze pénz kérdése is, de van ami nem pénz kérdés, hanem csak a belső szabadságérzet, hogy megtehetem és meg is tudom tenni! Megváltoztathatom, elköltözhetek, kiléphetek, kipróbálhatom, megtapasztalhatom. Egy hét múlva újabb varratszedés. Ezt nem mondták, hogy ilyen darabokban szedegetik. Egy hét múlva még bátrabb leszek, és nem veszek fel kendőt!!! :D

[tehetetlensegem-csapdajaban]

Azt hiszed feladom, csak mert darabokban vagyok, gyűlölöm magam, nincs önbizalmam és egyébként is semmivé vált az egész életem, a szó fizikai és lelki értelmében egyaránt? Lófaszt, most már csakazért se.

[vonalkazottfejulapiposzata]

A pehelyréce.

Somateria mollissima

Mint a tengeri récék legnagyobb rajongóját nagyon megviselt lelkileg, hogy a norvégiai tartózkodásom alatt nem tudtam lefényképezni egy darab pehelyrécét sem, pedig többet is láttam belőlük. Ezért szentelek nekik egy posztot, ugyanis igen érdekes állatok. Régebben úgy gondoltam, hogy a világ egyik legrondább kacsája, de mihelyt láttam élőben, megváltozott a véleményem.

Itt él, úgyhogy attól nem kell félni, hogy összefutunk vele a balatonon. 50-71 cm, 1500-2800 gramm, szóval méretes kacsa, európa egyik legnagyobbika. Akár 113 km/órás sebességgel is tud repülni, és lebukik akár 50 méteres mélységig is, cserébe kurva esetlen a parton sétálva, de hát nem is arra lett kitalálva. Leginkább kagylókat és puhatestűeket fogyaszt, teszi ezt úgy, hogy egyben lenyeli, a gyomra pedig szétzúzza a héjat, ami aztán darabokban távozik a kacsából, hogy alul vagy felül, arról nem találtam infót, pedig nagyon érdekel. Kolóniákban élnek, és gyakran együtt nevelik a kiskacsákat.

A hangja (még nekem, egy expertnek is!) annyira kibaszott vicces, hogy nemsokára szingli leszek, mert napok óta óránként felvonyítok pehelyrécét utánozva, és tudtommal ezt nem sokáig tolerálják a férfiak.

Régebbi könyvekben elég szomorú dolgokat is találok róluk, gyakorlatilag mindenüket felhasználták valamire: "Az éjszaki tájakra nézve a leghasznosabb madarak egyike, mellynek húsát és tojásait eledelül használják, pelyhes bőréből a legmelegebb alsó öltönyöket készilik, de pelyhét, melly dunnapekely (Eider- dune) név alatt ismeretes, legtöbbre becsülik. E pelyhet kétszer, háromszor szedik el fészkéről, ugy hogy utójára a szegény jérce minden pelyhét kilépvén, majd egészen csupaszon marad. Az összeszedett pelyhet előbb megtiszlitják, aztán félézik, s ugy árulják. Evenként mintegy 6000 font dunnapehely jő kereskedésbe." (1853)

"A dunnalúdpehely barnásfehér s minőség szerint háromféle: tisztított, füves és a fogott vagy lövött madarak kopasztásából került. Legtöbb értéke van természetesen a tisztítottnak, különösen ha sohasem nedvesedett még meg; a füvest még tisztítani kell s így nyersen adva kevesebb az ára; végre a holt madarakból koppasztott pehely mindig leggyengébb értékű, mert legtöbbnyire zsiros szokott lenni. Miután azonban az anyamadarak löhetése, foghatása, pelyheik és tojásaik elszedhetése teljesen korlátlan volt, e fontos északi gazdaságiág fokozatos fejlődés helyett e század elején teljes pangásba került. A bajt maga a norvég törvényhozás is belátta, tehát 1842-ben, majd igazán üdvösen 1860 márcz. 3-án törvényileg intézkedett a dunnalúdak védelmét illetőleg." (1893)

Erről most konkrét forrást nem tudok előkeresni, de ha jól emlékszem, azt olvastam még a tengeri récékről, hogy speciális mirigyekkel szűrik meg a tengervizet - ha valaki valaha álmatlanul feküdt volna éjnek évadján az ágyában, azon elmélkedve, hogy miért nem mérgezik meg magukat a tengeri kacsák, amikor annyi sós vizet nyelnek, most választ kaptak erre is.

És most jöjjenek a képek erről a furcsa teremtésről, a kacsák sportkocsijáról, a "melyik-az-eleje-hol-a-szeme" récéről:

[csakszavak]

Darabokra hullani, majd mikor megkérdezik; “baj van?”, csak ráfogni a fáradtságra az egészet. Összeszedegetni egyenként a darabjaidat, közben törekedni valami épnek tűnőt összerakni belőlük. Minek? A következő idiótának, aki miatt újra minden darabokban kerül a földre majd? Vagy te vagy az igazi idióta, amiért mindezt hagyod..(?)