#csikk

[greenteaforbreakfast]

[Ezt úgy kell olvasni, mintha nem felejtettem volna el december végén posztolni]

Rendhagyó módon

két év lesz most egyben, hiszen a tavalyi még az ideinél is megterhelőbb volt, semmi mentális kapacitásom nem maradt olvasni. 2023 egy fokkal jobb volt, szinte már-már a pár évvel korábbi szint, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a húszból 10 könyv legalább 5-600 oldalas. (Összehasonlításképpen 2017-ben majdnem kétszer ennyi könyvet olvastam ki, ami összességében csak 200 oldallal volt több.)

Továbbra is azért olvasok, hogy kikapcsolódjak, az elmúlt években sikerült teljesen elengednem, hogy mindenképpen komoly irodalmat, vagy szakirodalmat is kell olvasnom. Nem kell, csak lehet, ha van kedvem. Idén úgy tűnik nem volt.

Gondolataim minden könyvről a keep reading alatt.

Backman: Anxious People az előző évből csúszott át, asszem akkor írtam is, hogy annyira nem tetszett, mint bármi, amit addig olvastam tőle. Ez a véleményem megmaradt.

Patrick Ness nagy kedvenc YA íróm, nagyon ügyesen és okosan felépített világokat teremt, hihető karakterekkel. A More Than This egy régebbi könyve, nem is most olvastam először. (Bár angolul asszem igen.)

Murakamit szeretem, Tzukuru pedig az egyik legjobb, amit olvastam tőle eddig.

Na és akkor Expanse. Januárban végeztünk a sorozat nézésével, szóval gyorsan amíg meleg, végigtolom a könyveket. Gondoltam én. Egy kicsit elhúzódott :D Pont mire odaértem, ahol a filmek végetértek, addigra fáradtam bele nagyon, meg addigra ült az agyamra a rengeteg nehézség, a környezet amiben éltünk, meg hát az élet úgy általában. Szóval ritkán, de néha elővettem. Tulajdonképpen nem tudom, mitől nem jók úgy igazán ezek a könyvek, de valami volt velük, ami miatt nem ajánlanám jó szívvel senkinek. Pörgősek voltak, az igaz, a sztori is rendben volt, még a vége is tetszett, csak valahogy kicsit olyan suták voltak a karakterek, vagy nem is tudom, hiányzott belőle az élet. Mindegy, örülök, hogy a kíváncsiságom győzött, és végül leküzdöttem őket.

Még úgy is, hogy az amúgyis megszakadt lendületet év elején (már költözés után, hiszen januárban semmi időm nem volt) még félbetörtem az új Strike-kal. Igen, ciki JKR-t olvasni, de ha ez bárkit megnyugtat, a könyvet a zlibrary szolgáltatta. Az van ugyanis, hogy nagyon sajnálom, hogy ez a nő ennyire gyökér lett irl, de ez a sorozata fantasztikus. És ugyanúgy, ahogy Knut Hamsun is egyszerre volt a legnagyobb náci akit valaha hátán hordott a föld és az egyik legnagyobb írói tehetség evör, ugyanúgy ketté tudom választani az embert és a művet, persze úgy, hogy közben tisztában vagyok a háttérrel. Ami egyébként csak hozzátesz a könyveihez. Szóval ja, Strike meg Robin egy ilyen guilty pleasure nekem, és ez a rész is teljesen rendben volt, az 1200 oldal ellenére is. A könyv kb negyede különböző social media platformokon játszódott, amit sokan kritizáltak. Nekem nem volt sok, tök jól belevont a történésekbe, de értem, ha valakinek nem annyira jön be csetbeszélgetéseket olvasni. Amúgy 6 nap alatt végeztem vele, ami önmagában is elég sokat elmond.

Miután elolvastam az Expanse utolsó három könyvét (amivel sokkal gyorsabban haladtam, mint az első kötetekkel), valami ismerősre vágytam. Rájöttem, hogy a Medvék harmadik részét még nem olvastam, és hát Backman mindig jó, a Björnstad amúgy is kiemelkedően tetszett, mi baj lehet. Hát, hiba volt. Én nem tudom, hogy csak az angol fordítás volt-e ilyen szar, de én ennyire élvezhetetlen Backman könyvet még nem olvastam. A történet lezárása sem sikerült olyan jóra, valahogy már nem volt hihető az egész. Kár, mert az első kettő nagyon jó volt.

A Csikk régen a listámon van, szeretem ezt a Scolar YA sorozatot. Magyarul olvastam, mert németül nem tudok, de bár ne tettem volna. Ha rengeteg időm lenne, meg maga a sztori lett volna annyira jó, akkor eskü letolnám angolul is, csak hogy kiderüljön, hogy a how do you do fellow kids jellegű szöveg miatt volt-e béna a könyv, vagy amúgy sem egy nagy szám.

Két csalódás után már végképp szerettem volna valami igazán beszippantós-élvezeteset. A Shades of Magic trilógia szintén régi listás, barátnőm nagy kedvence, mióta az első kijött, azóta minden évben rákérdez, hogy elolvastam-e már őket. Na most elolvastam, és tetszett. Jól felépített világok, emberi karakterek, pörgős, izgi. Szeretem, mikor olyan a fantasy/sci-fi, hogy nem kell benne értetlenkedni, meg nem merülnek fel "most akkor ez hogy is van" kérdések, csak olvasod, és olyan, mintha minden furcsaság a legtermészetesebb lenne, mindezt úgy, hogy nem is magyaráz túl semmit. Ez ilyen volt, és mind a három könyv tartotta a szintet.

Aztán mivel minden évben megfogadom, hogy klasszikusokat is be fogok pótolni, elővettem a Mester és Margaritát. Annyira emlékeztem, hogy mindenki hogy szerette gimiben (én basztam elolvasni, akkor épp az angol nyelvű féltégla Gyűrűk urával feküdtem és keltem, nem volt időm ilyen hülyeségekre, mint orosz mágikus realizmus). Hát baszki, én ilyen borzalmasan szar könyvet régen tartottam a kezemben :D Nem az a baj, hogy mágikus realizmus, meg hogy macska meg sátán meg váratlan dolgok. Hanem hogy egy buta, értelmezhetetlen katyvasz az egész. Értem és elismerem a regény világirodalomban elfoglalt helyét, de ez egy kész katasztrófa volt, az első 20-30 oldal után (ami viszont kifejezetten tetszett!) borzalmas szenvedés minden perce. Soha többet.

A Shock of the Fallt nem tudom már hogy választottam, tudtam hogy nehéz téma, de jókat hallottam róla. Tényleg nem volt rossz, bár túlzottan nem maradt meg.

A Heart of Darkness annyiszor szembejött itt már a tumblin, hogy nagyon kíváncsi voltam rá. Persze pont egy olyan periódusban sikerült nekiállnom, amikor nem volt hozzá agyam, nem tudtam rá rendesen figyelni, túl sok minden zajlott a való életben hozzá. Kb 20 oldal után elengedtem, de elő fogom venni megint, mert a 20 oldal nagyon ígéretes 20 oldal volt.

Zafónt most olvastam először. A Szél árnyéka kifejezetten jó volt, intelligens, izgalmas, érdekes, sok helyen vicces. Én nem tudom miért olvasni mindenhol azt, hogy nem jó a könyv, ha nem ismered a történelmi hátteret. Ha valaki emiatt nem állt még neki, az ne halogassa tovább. A második rész is tetszett, és hát vonhatnék párhuzamot a korábban olvasott mágikus realista "a sátán saját szórakoztatására baszakodik egyszeri halandókkal" sztorival, de egyszerűen nem lehet a kettőt egy mondatban említeni sem. Ez egy teljesen követhető, az embert az előtérbe helyező, értelmes történet, amiben értelmetlen/megmagyarázhatatlan dolgok (is) történnek. Mindemellett krimi, szociográfia és valláskritika, de egyikből sem túl sok. A harmadik rész ugyanígy zseni, még ha kicsit más stílusban is, de teljesen jól illik a másik kettő mellé. A negyediket viszont már csak elkezdtem, mire a harmadik végére értem, úgy éreztem épp eleget olvastam már ezekről az emberekről. Meg amúgyis megnyitott közben a little free library az utca végében, amitől nagyon megjött a kedvem norvégul olvasni.

A sort a Méhek történetének eredeti kiadásával kezdtem. Olvastam már, jó könyv, remélem a sorozat harmadik és negyedik része is felbukkan majd a telefonfülkénkben, azokat még nem olvastam. (Ha nem, hát kénytelen leszek könyvtárba menni. Oh well.)

Utána a Vega című YA sci-fi-szerűséget olvastam, amit egyébként egy norvég tumblis 2 éve elpostázott nekem, mikor néhány könyvét felajánlotta a langblr közösségnek. Persze otthon elő sem vettem, úgyhogy most bepótoltam, ha már itt is itt volt a polcon. Rengeteg potenciál volt az alap ötletben, nagyon érdekes is lehetett volna, de sajnos egy buta karakterekkel operáló, rosszul megírt történet lett, idióta párbeszédekkel, tele plothole-okkal, és egy idegesítő "szerelmi háromszöggel", aminek az lett a vége, hogy a főszereplő csaj dobta a kedves és figyelmes, de az apja miatt kicsit megzavarodott fasziját egy olyan csávóért, akinek hiába mondta el minden alkalommal, hogy van pasija és nem érdekli, folyamatosan nyomult rá, meg így lesmárolta mikor nem figyelt meg ilyenek. Én nem is értem, hogy lehet tizenéveseknek szóló könyvbe ilyet beleírni. Namindegy. Ne adjátok a gyereketek kezébe ezt a könyvet.

Jelenleg Tore Renbergtől olvasom a Kompani Orheimet. A filmet szeretem, láttam is már párszor. Nehéz téma, a film sem a legvidámabb, a könyvvel lassan is haladok, mert olvasva még súlyosabb. De jó. Sajnos magyarul az értelmezhetetlen Mégis van apám címet kapta, ami miatt szívesen elbeszélgetnék az illetékessel.

Ezt most mobilról pötyögtem be, linkek nem lesznek. Amúgy sem nektek írom első sorban, hanem magamnak, nekem meg minden ott van a molyon :) szori.

2021-es lista.

[clownsandsparrows]

Nyárvégi vers-szakok

Bach D-dúr versenyművének 3. tételére Nyár nyit alattom aszálynak, lombja bepördül a fának, július, év-delelő, perzsel a fénye-idő. Éget a földön e pompa, a köd szitafátyla bevonja víz-köz hajnalait, égre napot kanyarít. Sárgul az égi cinóber, reggeli dalt a rigó ver, cinke i-csikk-csicsije jár futamodva vele. Rőtes a zöldbe takart, gesztenyefás Duna-part; őszi nyomok teli-nyárban, nincs, amihez ma korán van…! Hajnal-előtti kelők, álljuk e kör-kör időt; olykor alig pihenünk le, s kelt is az éj hova-tünte! Mégis, e reggeleket várni, de várni lehet. Azt, hogy a nyár mivel áltat, azt, hogy e kör le nem állhat, azt, hogy a nyolc madarunk ma is ébred, azt, hogy adunk vizet és eleséget, azt, hogy a nincs-neve tennivaló sose érheti tegnapi látszata-végét, s mégis az évszak eloszlik, a kékség, s őszi esőkkel hull az előjel, bármi személytelenül, neked int, értsd, tárgya szerint, e valódi keringést; csak mi a tárgya? Váltva ha váltja: hitted-e, egy nap is éppen ilyen lehet egykor, tudtad-e, nem szabadulsz sose már madaraktól, s veszteni nyerheti részükön át az igyekvő ember-fél az egészebb törtet, amelyben a „számlálót” számolva se nézed, s – „Mit nevez?” – így keres értelem-adta szokásod oly elvet a „megnevezőben”, melynek a lényege csak futam, átmenet – – – – ők sem – nyolcaik – érthetik, s elveszted majd, mid nem volt vagy megnyered így a nyugalmat, melyben számon kívüliként élhetsz majd csak, mert voltak társaid, és ők – ebbe? nem ebbe? – vagy inkább ebből, nem bele-, rendre kihaltak.

[evil-in-heaven]

Rájöttem; mindenkit eldobsz. Mint egy cigarettacsikket. Ha elszívtad az egészet, csak kidobod, ahogy engem is, a gondokkal, és az emlékekkel együtt.

Rájöttem, és nagyon fáj az igazság.

[streetartstickers]

Pozsony, Bratislava

[videkma]

Egyre több a szabadtéri tűz (Az idei évben csak Szolnok megyében 80 tűzesethez riasztották a tűzoltókat)

Egyre több a szabadtéri tűz (Az idei évben csak Szolnok megyében 80 tűzesethez riasztották a tűzoltókat)

A tűzoltókat idén eddig 80 szabadtéri tűzhöz riasztották Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a szűk másfél hónap alatt több mint 43 hektárnyi terület égett le. (more…)

[zfhktz]

csikk . . . #Győr #gyorstreet #csikk #bwstreet #feketefeher #chainlinkfence #onthestreet #greyscale #b&w #monochrome #gritty #grainy #fujixshooters #fujilove #fujifilm #fujifilmxseries #myfujifilm #fujifilmsimulation #fujifilmx_hu @zfhktz (helyszín: Gyor) https://www.instagram.com/p/CULDpMfsbaQ/?utm_medium=tumblr

[cry-and-cut-two-simple-thing]

cSikk

Egy slukkal szívtam

el emlékedet, de azt

el nem nyomhatom.

[hellobonasera]

Wolfgang Herrndorf: Csikk

A Scolar Kiadónak van egy ifjúsági könyvsorozata, amiben nagyon szuper kortárs olvasmányok vannak. Már olvastam innen Janne Teller Minden és Semmi könyveit, illetve Takeshi Kitano Fiú című elbeszéléseit. Ezen jó tapasztalatok alapján vettem meg ezt a könyvet is, és nem csalódtam benne.

Fejlődésregény és road movie. Jack Kerouac Útonjának a kamasz változata és a német Zabhegyező.

2010-ben egy tizennégy éves srác a nyár szünet kezdetén útnak indul zűrös orosz osztálytársával Berlinből a Havasalföldre egy "kölcsönvett" Ladával. Minden benne van, ami csak kell egy ilyen történetbe: kaland, felnőttek világa kölyökszemmel, őszinteség, egy kevés romantika és sok humor.

Könnyed, laza és olvasmányos a stílusa, a fordítása is tetszett (Bán Zoltán András).

Számos kikacsintás van benne, ami nekem felnőttként külön vicces volt, pl. Richard Cleyderman kazettájának/klimpírozásának hallgatása többször visszatérő motívum. (Nekünk is volt egy rakat kazetta tőle a Readers Digestnek köszönhetően. 😅)

Jaj, nagyon tetszett! Baromi törvénysértő lennék vele, de én azonnal kötelező olvasmánnyá tenném nyolcadikban vagy középsuli elején.

***

"Sokáig fel nem foghattam, miért nem válnak el. Egy ideig azt képzeltem, miattam. Vagy a pénz miatt. De valamikor rájöttem, hogy szeretnek üvöltözni egymással. Hogy szívesen boldogtalanok. Egyszer azt olvastam egy újságban: vannak olyan emberek, akik szívesen boldogtalanok. Szóval, akkor boldogok, ha boldogtalanok. Meg kell hagyni, ezt nem egészen értettem."

"– Hát nem sokat tanulhatsz anyádtól. De valamit azért megtanulhatsz. Először is, hogy mindenről beszélhet az ember. Másodszor: tök mindegy, hogy az emberek mit gondolnak. – Azonnal megértettem. Mindenről beszélni. És szarni az emberekre."

"Kicsi korom óta azt tanította az apám, hogy a világ rossz. A világ rossz, és az emberek is rosszak benne. Ne bízz meg senkiben, ne állj szóba idegenekkel, satöbbi. Ezt mesélték a szüleim, ezt mesélték a tanáraim, és ezt mesélték a tévében is. Ha belenézel a hírekbe: rosszak az emberek. Belenézel a Spiegel tévébe: rosszak az emberek. És talán ez igaz is, az emberek 99 százaléka tényleg rossz. Azért furcsa: mert Csikk és én az utazásunk alatt szinte csakis azzal az egy százalékkal találkoztunk, akik nem rosszak."

[blackoutinmymind]

[urownthoughts]

Utolsó szál cigi

Meggyújtottam az utolsó szál cigimet.

Rád gondoltam, és hogy szeretlek.

Erről az jut eszembe,hogy én is számodra csak egy cigi voltam.

Meggyújtottál, megismertél, elnyomtál,és eldobtad a csikket.

Amíg ezt a szálat szívom,rád gondolok,te jársz a fejemben.

Megigértem,hogy nem sírok miattad többet,de nemtudom betartani. Legalább az idő is olyan letargikus, mint én.

Lassan elszívom és még mindig te jársz a fejemben.. Egész nap te jártál. Felidéztem a mosolyod, ahogy csak nekem mosolyogtál. Miattam,mert valami olyat mondtam ami nem is vicces, de te mosolyogtál rajta.

Ahogy elszívtam,elnyomtam a maradék parazsat, és eldobtam a csikket. Bárcsak én is eltudnálak így dobni,ahogy a csikket eldobtam.. Vagy ahogy te engem..

[babyfasirt]

Ha csalódást, fájdalmat okozol vagy átbaszol, elpöccintelek mint egy csikket, ami szemét és már nem kell. Soha többé.

[taktaharkany]

[lany1988bol]

kösz, nem

[brgzmpff]

Random Rajzkör

//Daad

//after

A kályhától kezdve, az egyik legjobb barátnőm, akivel jópár konfliktus és csend után is nagy a szeretet, legyőzte a velem kapcsolatos komplexusait és beült rajzolni a füzetbe, egy olyan estét, amikor 10-15 éve elfogyott a cigink, és jó szar vodkánk volt, mert fiatalok voltunk, idealisták és csórók. Ültünk ott, két istencsapása, és dekkezni kezdtünk, mert annyi mindent kellett még megbeszélni és zárva volt minden, ahol lehetett volna akkor még cigit venni.

Itthon büdös link vagyok, és sokszor sündisznó a hamutál, és volt már literes befőttes üveg is sün, mert azt majd kidobom, ha nem fér bele több, de olyan nincs, hogy nem fér bele még egy csikk.

Önkéntes voltam idén daadon. És úgy próbáltam önkéntes lenni, hogy ne foglaljak időt a főnökségtől, mert volt elég dolguk, de ha nem adtak épp feladatot, akkor valami olyasmit csináljak, amit szerintem szerintük meg kéne csinálnia valakinek és hasznos tudjak lenni.

Szóval óránként kábé végigmentem és leürítettem az összes hamutálat a placcon. Meg persze csináltam is szép vagy szebb hamutálakat, de nagyon röhögtem magamon, hogy tadaaa, át kéne gondolni itthon ezt a hamutál rendet :) karma, bazmeg, karma :D

szóval nekem így szép kerek lett ez a történet. és a koronája a rajza a barátnőmnek. :)

[leni]

Zuglói valóságos együttéléses párbeszéd a reggel 10-es sörök univerzumával

Z: Ne haragudj, de nem kéne elhajítani a sörösdobozt, köszi!

Ő: Csak öntöm ki a maradékot, én nem szoktam eldobni.

Z: Bocs, de itt tele van minden a szemetetekkel, és tökre úgy tűnt, hogy repülni fog a doboz. De akkor elnézést, ha szóltam.

Ő: Én mindíg kidobom. Tudom, hogy itt Budapesten nem szokás. De nálunk Szabolcsban, mindenki ott engedi el a szemetét, ahol éppen van.

Z: Nem tudnál szólni a többieknek, hogy ezt nem kéne?

Ő: Áááá, az annál rosszabb! Akkor méginkább dobálják. Tudom, hogy ez gáz. Én is szoktam összeszedni mert tudom, hogy ez itt nem szokás.

Z: Köszönöm! Akkor majd én is folytatom az összeszedést!

Szeretném itt kiemelni a Nemzeti Dohányboltok nevű kőmagyar lánc felelőségét a kávéspütlik, tüskés palackok és bármilyen üveg palackok 100 méteres körzetben történő elejtésének tárgykörében.

Ez úton szeretnék mozgalmat indítani a szemetet a szemetesbe jelszóval. Minden ötletet szeretettel várunk dm-ben mely segít elérni azon rendelet beiktatását, mely kötelezővé teszi bizonyos lépéséeket a Nemzeti Dohányboltok számára

1. Szemetes kihelyezését a bolt elé

2. Vevők tájékoztatását az alapvető együttélés szabályainak valamint a szemét eldobásának szabálysértési tárgykörében

3. Szemét eldobás szabálysértés szigorúbb betartatását a hatóságok és rendészek vonatkozásában - ezzek kapcsolatos költségek direkt támogatása és a láncokra terhelése

4. Dohányboltok, Boltok szankcionálása, amennyiben a vevőkkel nem tudják megértetni, hogy ez így nem elfogadható ill. ha nem tudnak érvényt szerezni az utcán történő fogyasztás következményeinek.

5. Nemzeti médiában kampányok folytatása a tekintetben, hogy a szemét a szemetesbe való és a szemét eldobása, legyen az cigi csikk igen is elitélendő cselekedet - mondhatnám azt is gyökér dolog.