#csak kiírtam

[nobody-is-only-an-alien]

Csak kiírom🩶

Fázok és félek nem érted...a hiányod megöl ez kétségtelen

Hideg téli este van és reszketek egyedül; magányosan

Nem keresel! Tán az se érdekel "Vajon élek-e vagy holtan fekszek"

A hiányod megöl..és az utolsó mondatodat hallom újra meg újra

"FOGAD EL KÖZTÜNK NEM LESZ SEMMI!" visszhangzik az üres szobában

Egy múltbeli hibám miatt dobsz el újra és újra

Pedig már régóta megjavultam, igyekszek jó lenni hozzád Drága

S ilyenkor mikor egyedül fekszem a hideg szobában

Felidézem Te hányszor is szúrtál hátba,

Reménytelenül mennyi könnyem hullt utánad

Aztán újra elkap a sírás...

Eszembe jut minden csodás mesebeli együtt töltött időnk

Oly tökéletes; sármos arcod..s rajövök...

Akárhányszor megbánthatnál csak hadd legyek melletted pár órát

Hisz hogy is haragudhatnék ha ilyen boldoggá teszel

Ohh te mesebeli hercegem

Aztán újra felkeresel, törött szívem újra gyorsabban dobog

A forró vérem gyorsan meggyógyítja a törött; ócska darabot

Elmondod szeretsz és hiányoztam, újra csak mosolygok

De ohh te mesebeli herceg féltem a szívem tőled

Mi lesz a elhagysz újra...újra magányos leszek

Félek kérdezni! Miért jöttél vissza és miért szúrtál hátba?

Ohh herceg miért bántottál engem

Ki teljes szívéből szeret, és akár életét adná érted!

Csak egy kaland vagyok igaz?

Nem is érted én mit érzek, és min megyek keresztül nélküled!

Minden percben íram neked: " Úgy szeretlek❤️"

Még ezzel se tudnám elmondani hogy valójában mennyire

Kérdeznék...de félek válaszod csak hazugság lenne!

Hisz hogy bizhatnék benned, azután hogy elhagytál nem egyszer

Lelkem mélyén csak egy kislány vagyok kinek szüksége lenne Rád

Rajongók érted, hisz minden hibád imádom; ismerem

És nem haragszok miattuk rád cseppet sem

Vajon mit érzel ha két szemembe nézel?

Érzed amit én..vagy csak azt hazudod..hogy boldog lehessek?!

Szívemet neked adtam, de Te összetörted

De én újra és újra odaadnám Neked

Ölelni, szeretni akarlak

Az emberek had higgyenek dilinyosnak

Ohh hercegem én teljesen beléd szerettem

Amíg tart addig élvezem..

Mert tudom utána semmit sem élvezhettek!

~csakegyidegen~

👽👽👽

[mar-nem-remelek]

Ismét rám tört az érzés, hogy kevés vagyok. Túl sokat foglalkozom azzal, hogy mások milyennek látnak. Folyton előttem van egy kép, hogy milyennek kellene lennem, ami mindig változik, és csak az agyam kreálja. Van egy hobbi, amit szeretek, de úgy érzem nincs tehetségem hozzá, pedig annyira szeretnék legalább ebben jó lenni. Nem érzem magam szépnek. Összességében rohadtul nem tudok megfelelni magamnak. Ez miatt pedig nem vagyok képes önmagamat adni, és ettől is szenvedek minden nap. Most is csak abban reménykedem, hogy kicsit megszabadulok ezektől a gyötrő gondolatoktól, most hogy ezeket kiírtam magamból...

[otthonzulles]

megcsináltam magamnak, hogy egyszerűbb legyen kiírtam magyarul a menüpontokat:

1) Stop Meta from targeting ads based on data it collects about you on other apps and websites:

accountscenter.facebook.com / accountscenter.instagram.com (ha nincsenek összekötve az insta-fb accountjaid akkor külön-külön kell a lépéseket megcsinálnod)(mobilról is mehet én asztali gépen csináltam mert csak)

Egyéni Hirdetésbeállítások / Hirdetési beállítások / Hirdetési partnerektől származó tevékenységadatok / Beállítás ellenőrzése / "Nem, ne legyenek relevánsabbak a hirdetések ennek az információnak a felhasználásával" / Megerősítés

2) Stop Meta from using your data (from Facebook and Instagram) to help advertisers target you on other apps.

Egyéni Hirdetésbeállítások / Hirdetési beállítások / Hirdetési partnerektől származó hirdetések más alkalmazásokban / Nem kérem a hirdetési partnerektől származó hirdetések megjelenítését

3) Disconnect the data that other companies share with Meta about you from your account:

Az adataid és beleegyezéseid / A Meta technológiáin kívüli tevékenységeid / A jövőbeli tevékenységek kezelése / A jövőbeni tevékenységek leválasztása / Tovább / A jövőbeni tevékenységek leválasztása (egyes accounttal bejelentkezett oldalakon újbóli bejelentkezés lehet szükséges)

+1) Install Privacy Badger to Block Meta’s Trackers

ezt felrakod firefoxra és boldog vagy

A felső linken vannak még további hivatkozások hogyan kapcsold ki telódon a hirdetés azonosítódat & hogyan ne férjenek hozzá hirdetők a lokációdhoz.

[n4n3x]

A jehovások már a spejzban, ajtóban szomszéd lakásban vannak

Szóval az van hogy először megjelent mindenki postaládájában a közel a vég szórólap. Ez ment is a kukába… Aztán jöttek téríteni is.. - Na akkor a lépcsőházsor csoportjában ingerülten meg is kérdeztem hogy oszt ezeket a kreténeket melyik agyhalott engedte be? Aztán a komment szekcióban mazsolázva kiderült hogy a többi lépcsőházba is bejutottak, és mindenki tagadta a beengedésüket..

A probléma utána 2 napra elhalt, aztán hétfőn a mellettem lévő lakásból elkezdődött a szent mise podcast ami streamelve lett a lépcsőházba, amit videóra vettem, és átküldtem a közös képviselőnek (3. lépcsőházban lakik) szakvéleményezni, mire ő átjött, és mondta hogy nála a szembe szomszéd ilyen, ugyanis kiderült hogy lépcsőházanként beköltözött 1-1 lakásba 2-2 db jehova tanúja.

Mondtam neki hogy van AWS CD-m, meg 3 utas hifim, meg szünetmentes tápom (tiszta szinuszos) csapassak-e vissza egy kis temetetlen halottat?

Azt mondta igen, mire a szembe lakásból is kinyílt az ajtó, hogy ő Rammsteint fog csapatni nekik ha én befejeztem.

Nem is kellett több, mint a jóasszony tekertem 2-t a hifi gázrezsó tekerőjén jobbra, beraktam a CD-t, tűz.

Fél órán keresztül kiabált a Siklósi Örs hogy Valahol van Isten, de hogy itt nincs abban biztos.

Lekapcsoltam a zenét, a mise podcast abbamaradt, de rá egy 2 percre meghallottam hogy Till Lindemann nekikezdett Du hastot kántálni. Az is szólt kb fél órát majd abbamaradt.. - Ezzel én azt gondoltam hogy ez jelzés értékű volt a szent lelkeimnek hogy a ház nem kultiválja az efféle zajkeltést, valamint a mise maradjon a templomban, vagy legalábbis fülhallgatón keresztül a saját fejükbe menjen.. - Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Kedd - Hazamentem, 1 óra szuszi, majd ír a közös képviselő hogy menjek, mert ott is elindult a hangos misepodcast. Nem is kellett több, vittem a hifi/szünetmentes/CD csomag triumvirátust, be is röffentettem, majd hangosan meghallgattuk Diószegi Kikit ahogy elmeséli hogy elege van sok gyökér arcból.. Nem tellik bele sok idő, kopogtatnak, közben végiggondoltam pár dolgot: 1.) közös képviselő pecója, annak nem nyomnak fel mert annál vagyok 2.) ha ránkkúrják a villanyórát, a 650-es UPS-t nem érdekli 3.) ha megtámad, akkor ott a nagykés kéztávolságon belül a késtartón a konyhabejárat szélén Közben a csoport chatbe látom hogy akcióba lendültek mindenhol, nekiálltak hitet téríteni, szóval abban a pillanatban a lépcsőház facebook csopijába kiírtam hogy akihez becsengetnek a jehovások mondja hogy rendszeres véradó+most kezd bele a pentagram rajzolásba. Ajtót nyitva némi vita alakult ki hogy a hangos mise vagy a Down for Whatever / AWS CD-e a jobb, valamint az egyik hölgyről kiderült hogy pályakezdő pedagógus és a minimál fizetésének egy jó részét leadja az egyháznak. Őt sikerült meggyőzni hogy a világvége az majd jön amikor jön, egyszerűbb ha teszi a dolgát a meglévő életbe, meg menjen el valami szórakozóhelyre barátkozni, mert kiderült hogy barátai se nagyon vannak. Ő felmérgelődve távozott a lépcsőházból, tisztelt exkollégája elküldött minket a pokol tüzére, majd becsapta maga után az ajtót.

Szerdán hazaértem, 1 óra szuszi, majd ~17:40 körül zongoraszó valamint ének podcast ment a folyosóra, miszerint csak 1 megváltó van, és el kell nyernünk kegyelmét, mert közeledik a vég, szóval én rutinosan benyomtam a hifin, és Diószegi Kikin keresztül hangosan jelezvén hogy bomlott elmék, gőgős hangon hirdetik a haragot, a szám végével elnémult a zongora/ének.

És akkor elérkeztünk a mai naphoz, ma elvileg becsomagolom a párom szülinapi ajándékát, magam is kíváncsian várom hogy munka után lesz-e podcast/stream/esetleg kopogtatás..

[nitta86]

Nőkkel ismerkedni nőként

Szóval ez az a téma, amiben úgy vagyok tök új, hogy már voltak barátnőim. A probléma az, hogy régebben ott volt a BDSM közösség és azon belül a mi saját szűkebb közösségünk, és ott inkább engem szedtek fel más nők, akik többnyire domináns beállítottságúak voltak. Még ennél is korábban volt, hogy kellett kezdeményeznem, de az kb. egy „szia, tetszik az adatlapod” volt, utána már kis túlzással minden haladt a maga útján. És most ott vagyok, hogy a BDSM már szinte egyáltalán nem érdekel, a baráti társaságunk eléggé szétesett, ki külföldre ment, kinek gyereke született stb.

Szóval itt vagyok már viszonylag vanillán, de még eléggé polin, és időnként ismerkednék nőkkel. Még tavasszal felregisztráltam Okcupidra és őszintén kiírtam a polistátuszomat és hogy férjem van, és pozitív csalódás, mert vannak fent poli és biszex nők még rajtam kívül is. Igazából jó élmény volt, ha nem is lett egyelőre másik partnerem. De csomó mindenre nem számítottam. Azt hogy én is kezdeményezhetek, azt eleinte nagyon élveztem és lelkesen írtam a leveleket, nem is csak azoknak akikkel match-em lett, hanem másoknak is, mert az Okcupid engedi. Az első meglepetés az volt, hogy itt milyen gyorsan tiltottak le az első levél után, ha nem volt match, de néhány esetben még akkor is, ha volt, pedig mindenkinek udvarias, nem nyomulós levelet írtam. Azért ezután jobban megértem, hogy miért annyira frusztráltak sokszor a férfiak heteró ismerkedésnél, mert visszautasítás tényleg bőven van és rosszul tud esni. De ettől még mindig ők jártak jobban, mert ők a randizási fázisban nincsenek fizikailag veszélyben, előtte meg nem kapnak bunkó szexuális tartalmú leveleket.  És igen, most elérkeztünk oda, hogy nőkkel ismerkedésnél ez nagyon nagy előny, hogy nem kell ettől félni, senkitől se kaptam fotót a nemiszervéről, és sértő vagy szexuális tartalmú levelet se, és mindenki nagyon udvarias volt, kivéve mikor nem írtak vissza soha többé.

Szóval sok szempontból jobb és nyugodtabb élmény volt, mint férfiakkal ismerkedni, bár igazából abból nekem csak BDSM-es tapasztalatom van, ami megint más. Na de a nehézségek. Az első az, hogy mikor legutoljára neten ismerkedtem másodéves egyetemista voltam és arról írtunk egymásnak ki hol bulizott, most viszont későharmincas nőként későharmincas nőkkel ismerkedtem és arról írtunk ki mit olvasott, ki mit sportol, és ki mennyire szereti a természetet. De hát nem baj, ezek remek témák, viszont az a baj, hogy ez nagyon sokszor átment versengésbe, hogy ki olvasott szépirodalmibb könyveket és kinek vannak jobb sporteredményei és ki védi jobban a környezetet. És ez kiábrándító és fárasztó. De néhány esetben túljutottunk ezen is, sikerült társalgást létrehoznunk, nem csak műveltségi vetélkedőt, akkor ott a következő akadály, kéne randizni. És itt jön az, amiben én is fejlődhetnék. Ez senkinek se a hibája, ez a női szocializáció, mindnyájan heteró közegből jövünk, és ott sokszor leszidták azokat a lányokat, akik túl határozottak és kezdeményezőek voltak, hogy így nem fognak kelleni a fiúknak. Emiatt sokan csak ülnek és várják az udvarlást. És képes vagyok randira hívni másokat, még úgy is, hogy félek a visszautasítástól, de legalább azt egyeztetni akartam a legtöbb esetben, hogy hova menjünk, mihez lenne kedve. És itt az a gond, hogy csak két esetben lesz belőle valami, vagy ha én kitalálok egy konkrét helyszínt, időpontot stb. max a másik azt mondja hogy nem jó, vagy ha olyasvalakivel ismerkedem, aki leszbikus vagy tapasztaltabb biszexuális és nem hódítást vár, ezért normálisan lehet vele egyeztetni randihelyszínt. Minden más esetben soha nem fogunk randizni.

Egyébként összejött pár randi nagyon nehezen. Bár az lett a vége általában, hogy lazább vagy szorosabb haverok lettünk, azért így is jó volt. Most épp nem tudom, hogy szeretnék-e épp ismerkedni, de ha majd újból fogok, akkor készülnöm kell randi helyszínekkel, mert ebben is gyakorlatlan vagyok sajnos. Biztos hogy összegyűjtök majd ismerősöktől pár árban átlagos, LMBT barát vagy kellően nagyvárosi beülős helyet. Randira is alkalmas sétahelyszíneim vannak már és azokban bíztam is, de annak meg az lett a vége, hogy március legelején kerülgettük az olvadt hólét, miközben lassan ránk sötétedett, szóval azt is be kell még látnom, hogy mikor ne tervezzek sétálós randit. És az is jó kérdés, hogy akik a heteró kapcsolataik alapján hódítást szeretnének azok mire vágynak és vajon meg tudom, akarom-e ezt nekik adni. Lehet, hogy nem, de lehet, hogy csak pár apró gesztus kell nekik és akkor igen.

És akkor még ott van az a probléma, hogy hogyan ne lelkizzünk mindenről túl korán. Mármint nem feltétlenül jó rögtön az első randin egymás gyerekkori traumáiról beszélgetni. Mármint lehet jó, de sokszor korai. És azt vettem észre, hogy a leszbikus nőknek az egyik kedvenc, leggyakoribb témájuk, hogy milyen volt a coming outod, milyen a viszonyod a szüleiddel. És ilyenkor szokott kiderülni az, hogy nem beszélek a szüleimmel, meg sokszor a BDSM múltam is, pedig nem ezzel akarom kezdeni, meg nem szeretnék rögtön lestresszelni valakit. De az is nehéz, amikor ők elmesélik a coming outjukat és hogy a szüleik milyen bántó megjegyzést tettek akkor és azóta, mert én együtt érzek veled és köszönöm a bizalmat, de ma találkoztunk először, azt se tudom, hogyan szereted ha vígasztalnak. Szóval néha ó jaj, és itt is rá kell jöjjek még hogy hogyan lehet udvariasan jelezni, hogy ez érdekel, de lehet később menjünk bele a részletekbe. Mindenesetre teljesen máshogy problémás, mint a szokásos, ami az érzelmileg elérhetetlen férfiakkal randizás.

[csadag]

Cowboy Junkies - Shining Moon (1986)

Úgy kezdődött, hogy egyik este egy kolléga, felületes ismeretség okán azt a borzalmas kérdést tette fel nekem, hogy mi a kedvenc lemezem, amire én az egyetlen lehetséges választ adtam: kisebb nevetés után mondtam neki, hogy tőlem ilyeneket ne kérdezzen, mert ez egész egyszerűen lehetetlen, és egyébként is én mindent szeretek kb, amire ő azt mondta, hogy hát ezt azért azok szokták mondani, akik igazából nem is nagyon hallgatnak zenét. Na erre azért már felszabadultabban nevettem fel, és pár mondatban azért elmeséltem, hogy ez nálam pont az ellenkezőjét jelenti. De elkezdte mégis birizgálni az agyam, hogy mégis mik a kedvenc lemezeim, össze kéne ezt mégis írni valahogy, és január lévén (kevés a turista, kevés a meló) gondoltam van is rá időm. Na eddig két napot csesztem el rá, kronologikusan haladok, és most járok 1993-nál. Különböző tier-ekbe kiírtam szerintem kb 350 lemezt eddig (úgy, hogy azért próbálom limitálni, hogy egy előadótól azért ne legyen túl sok, mert akkor lenne 15-15 Veloso és Bowie kb.), de azért nagyjából 50 az, amiről tényleg és őszintén azt tudom mondani, hogy nagyon nagyon szeretem és kiemelkedőnek tartom. Mindez idő alatt néhány konzekvenciát levontam azért magamnak:

nem tudom, hogyan bírtam ennyi zenehallgatást és képernyőnézést egyszerre régen, kifolyik az agyam, olvasni csöndben mostanában sokkal befogadhatóbbnak tűnik

nem tudom, hogyan tudtam csinálni bármiféle listázást anno, bár rémlik, hogy nehezen, de hát ez pokol

azon túl is sokkal, de sokkal több nagyon jó lemez van (volt már régen is), mint, amit gondolnék, amikor azt gondolom, hogy most tényleg úgy átfogóan megnéztem a hihetőbb forrásokat

Merthogy ehhez az egészhez több forrást is használok, a saját, mindenféle emlékekek, jegyzetek és RYM-s, rég nem használt account mellett elsősorban persze az Acclaimed Music és a Fast 'n' Balbous listáit, amelyek közül főleg az utóbbi felfoghatatlan mennyiségű lemezt listáz, nem is értem, hogy azt ki(k), hogyan csinálják. És utóbbi oldal az, amelyet bármiféle trendek teljesen hidegen hagynak, így az adott éves listáik is tele vannak totál lesajnált, elfeledett vagy időben fel nem ismert albumokkal. (Meg persze csomó metálos, darkos mindenfélével, ami tökre nem az én zeném, de még így is, és az érezhető hiányosságok - főleg brazil, világzene és elektronika vonalon - ellenére is aranybánya.)

Na és a lényeg. Még a Fast 'n' Balbous-on sem kap egyetlen említést se a Cowboy Junkies első lemeze, az 1986-os Whites Off Earth Now!!, amit persze én sem ismertem máig, csak a régi kedvenc Trinity Sessions után továbbment a spotify, ezért elindítottam az elejétől a debütöt is. És akkor nem hittem el, hogy ez mennyire jó. Persze cover lemez, persze nem annyira ihletett, mint a két évvel későbbi nagy dobás, persze nem is minden idők legjobb lemezei lista kompatibilis, de basszus. Itt egy ilyen egyenletesen erős atmoszférájú, pillanatok alatt beszippantó, máig dögös, friss blues lemez, és semmi, egy említés se, még az Acclaimed Musicon se. Legalább az Allmusic.com-on azért adtak rá 4/5-öt, megjegyezve, hogy "not as captivating as their later releases, but it's fascinating to hear their signature country-on-valium sound develop. Margo Timmins sings beautifully." Hát eléggé beautifully, ja.

Szóval lehetetlen feladat volt már 1986-ban, vagy utólag az abban az évben megjelent összes jó zenét, akár szűkebb műfaji kereteken belül észrevenni. Úgyhogy azért ez egy szuper, soha véget nem érő küldetés, lenne, de hogy tényleg kinek van erre ideje és energiája. Még az se biztos, hogy ezt a projektet valaha befejezem, tényleg idegőrlő.

[stickalittle]

A Doulingo vagy egy hónapja jól megszopatott.

Tanulok olaszul, szépen építgettem a tudásom. Nem haladtam gyorsan, mert soha nem mentem tovább addig, amíg nem 100%-osan használtam a már megtanultakat. Aztán egyik nap megváltozott a Duolingo. Tök idegen szavakkal és kifejezésekkel találkoztam, amiknek csak töredékét értettem, és olyan szavakra és mondatokra kellett válaszolnom, amikről fogalmam sem volt, miket jelentenek. Lestem, hogy mi a fasz történt. De nem tudtam mit tenni, mehettem vissza az első leckére, és kezdhettem elölről az egészet már az új szavakkal. Ehhez szótárazgattam is rendesen, hogy az összes ismeretlen szót kiírjam a mostani haladási szintemig, aztán megtanulhassam. Beírtam az iPad noteszébe, ami össze volt kapcsolva egy Outlook fiókkal. Pont kész lettem, kiírtam az összes ismeretlen szót az egyik reggel, gondoltam, hogy majd este átmentem számítógépre, kinyomtatom, és ahogy szoktam, felragasztom a zuhany oldalára, ahol tanulni szoktam a szavakat. Bazmeg, este bekapcsolom az iPadet, és megnyitom az Excelt, hogy megnézzek valamit, erre nem indul, azt akarja, hogy fizessek elő a M365-re. Bezárom, hogy lófaszt, de akkor oké, nem használom többé az iPaden az Excelt... És ezzel valahol törést okoztam az univerzumban, mert az Outlook fiókom jelszót kért, amit eddig még soha nem kért. Jó, hát beírom a jelszavam, oké. Aztán venném elő a noteszt, ahová beírtam a szavakat, és az egész dokumentum eltűnt. Egyszerűen eltűnt! Ha letöröltem volna, elvileg a Microsoft fiókom törölt elemei közt kellene lennie, de ott sincs. Úgyhogy nem is tudom, hogy a Duolingo vagy a Microsoft szopatott meg jobban. Mindenesetre kezdhetem elölről a szótározást, bár most már kétségtelenül kevesebb szót kell kiírnom, mert valahogy például a karácsonyra meg a húsvétra is emlékszem, hogyan van olaszul, úgyhogy néhány szó már felragadt az agyamba. Nektek nem változott meg a Duolingo kb. egy hónapja? Csak engem szopat?

[sm4e86]

Saját készítésű Super Mario Bros. 3 boxart

Ismét Mario Paint-et ragadtam, most ez sült ki belőle: Most mondjátok, hogy nem szép! Na jó, legyünk realisták, nem egy mestermű, de annyira élveztem csinálni, hogy már csak azért is közszemlére teszem. Az angol cím alá kiírtam japánul. Majdnem teljesen fejből, ugyanis a Brothers japán megfelelőjében nem voltam teljesen biztos, de így is meglepett a japán dobozon “burazaazu” van írva, azt hittem,…

[napitarot]

10.15re (rosszul mondtam a dátumot, úgyhogy nemtom, jó lesz-e)

1. Újra segítséget kell kérnem. De amúgy nem tudom, hogy csak általában vagy konkrét dologban. Vmi cél érdekében. Vmi gond gyötör engem vmi tevékenységgel kapcs. Áremelés? - Kiírtam az áremelést, kértem, hogy segítsen a mehfogalmazásban, sokra nem mentem vele. Később megpróbáltam megbeszélni vele a párkapcsolati megrekedést, azzal se jutottunk semmire.

2.Plusz lóvé? Vagy anyagi/fizikai "ajándék" családtagtól. - Ő fizetett a boltban. Nem tudom, mire vonatkozhat.

3.Valami váratlanul beérik. - Váratlan esemény volt, hogy szexeltünk. :D Meg együtt nassolva tévéztünk. Nem tudom, mi lehet.

4.Itt talán valami vitából én jövök ki győztesen, de jó lenne, ha nem háborúznék. Ha mégis, le kell vonni a tapasztalatokat. - Megint vitáztunk, de a kártya miatt igyekeztem áthondolni, hogy mi a fasz bajom van, majd ezt megbeszélni vele, párkapcsolati dolgok, mélyebb, lelki harmónia, közelkerülés, lelki meztelenség, de csak a meztelenséget értette belőle. Ha levonom a tanulságot, akkor azt mondhatom újfent, hogy egy kurva szót sem ért abból, amit mondok, szóval másképp kell csinálnom. Mivel ez a lap a hangulatomat is jelöli, hát nem mellékes, hogy egész nap kötözködős-puffogós voltam.

5.Vmilyen anyagi/fizikai siker. Lehet, hogy valamit faszán abszolválok. - Ez talán jelentheti azt, hogy a 4esnél felismertem, hogy okosobbnak kell lennem, nem idegesnek, így megpróbáltam kommunikációval megoldani a dolgot, miközben tudtam, hogy legalább ezeket a lapokat sikerült jól/hasznosan megfejtenem.

3 lapos párkapcsolatra

Múltbeli hatások: közös múlt, kellemes emlékek, kötödő érzelmek

Jelenlegi helyzet: sztem ez azt jelenti, hogy alapvetően rendben vagyunk itt és most. Mármint hibázunk, bukdácsolunk, de vajon felvállaljuk-e mindketten önmagunkat.

Update: vagy azt jelenti, hogy egy megrekedt élethelyzetben vagyunk, amiben/ről döntést, kell hoznunk. Lsd. lejjebb. Nem tudsz egyedül szabadulni. Be vagyunk ragadva a helyzetbe. Erről próbáltam vele beszélni ma, de nem ment.

Jövőbeli lehetőségek: várakozás egy döntés után. Kérdés, hogy szakítás vagy együtt maradunk. Szerintem nem akarja megmondani a kártya.

[prokee]

Ok, hát én csak kiírtam magamból, hogy mennyire megfogott az ukrán pár helyzete, arra nem számítottam, hogy ennyi nót lesz belőle, meg ennyi privát üzenet.

Viszont ezen felbuzdulva szerintetek volna értelme gyűjteni nekik? Nincs ebben rutinom, de felvállalom, ha van rá fogadókészség, és kezdésnek én megtolnám 100€-val.

Amire még biztosan szükségük van:

- mosógép

- ágynemű

- ruhák

- egy normális konyhabútor (amit én vittem, az csak egy ideiglenes megoldás)

- a nappaliba bármi (jelenleg teljesen üres)

Ez kb. a fontossági sorrend is, nyilván minden attól függ, mennyi jön össze.

[megyektovabb]

Sok értelmét nem látom már annak, hogy ide írjak. Mindig csak visszasüllyedek a múltba, a múltunkba, az emlékeinkbe, az együtt töltött éveinkbe. És ezt már nem akarom.

Már elengedtelek.

Nem fogok hazudni, mindig lesz neked hely a szívemben, mindig bennem élsz majd, de most már nem akarok hátrafelé nézni, csak előre, előre menni és új dolgokra koncentrálni.

Néha-néha lehet, hogy írok majd valamit, de úgy érzem, az hogy időnként kiírtam ide a fájdalmamat, a dühömet, életem hozzád kapcsolódó darabkáit, sokat segített a továbblépésben és már nem hiszem hogy szükségem van erre a felületre, veled kapcsolatban...

És talán ez így van rendjén.

[pauszkopkodo]

Most, hogy tegnap este be lettem oltva modernista vakcinával (miután egy héttel korábban elutasítottam az orosz szuprematista vakcinát), úgy gondoltam, hogy régóta rajongott nagy kedvencem, a napirajzos Grafitember előtti tisztelgésből megcsinálom régi vágyálmomat. A Petiminiszterúrról készült csodálatos plakátját két helyen kiegészítettem: a szöveges részeket külön kiírtam és nagy méretben helyeztem el (mégiscsak óriás-, illetve gigaplakátokról van szó), továbbá színt adtam az egésznek, hiszen vizuálisan meglehetősen kakofón, városi környezetben lennének elhelyezve.

De ne legyünk szerények és kishitűek, nézzük először a legreprezentatívabb helyeket, és ugorjunk a Ferenciek terére, ott hogy festene gigaposzteren:

Aztán menjünk feljebb pár lépést, ne aprózzuk el, mondjuk lenne az a pénz, amivel meg tudnánk győzni az Astoria szálló vezetőségét, hogy a teljes homlokzatára Napirajzot tegyünk:

Menjünk tovább a Deákra, akkor már ott is legyen egy, persze, hogy a nagy sárga épület teljes homlokzatán:

Lássuk, az Andrássy elején mit mutatna, a kisföldalattiból a fényre kilépve:

Végül lássuk az inkább forgalmasabb de kevésbé reprezentatív helyszíneket, mint a pl. Blaha:

Végül legyen egy pályaudvari homlokzat is, ne aprózzuk el, persze hogy a Déli:

Már csak egy nagyvállalkozó kéne, aki megfizetné Grafitembert, utána pedig a plakáthelyeket és a gigaposztereket, hogy minden egyes hónapban új rajz szerezzen intellektuális és vizuális élményt minden, jelenleg szorongó honpolgárnak. Gondoljunk a városból távozókra, városba érkezőkre is:

[nyekergek]

Én meg a szerelem, két külön dolog már.  Nem az én drogom. Meghagyom másnak. 

[azirodalomhajnala]

Esterházy Péter - A megbocsátásról

Ajándékba kaptam Godfreed Danneels belga bíboros A bocsánat című könyvét, elmesélem, mit olvastam. Szándékaim hátsóak. A mű alcíme: A megbocsátás: emberi erőfeszítés + az Isten ajándéka, s e második föltételt most figyelmen kívül hagynám, nem mert báránybőrbe bújt – bujdokolt – farkas volnék, hanem épp azt szeretném megnézni, mi használható bárki számára egy katolikus tradícióból, gondolkodásból, elmélyültségből, csöndből, tudásból, vagyis istentelenítek egy olyan textust, amely épp Istenre „fut ki”. Eljárásom így kétséges, lehet, hogy nem is működik.

Egy kudarcot már abszolváltam ez ügyben. Kiírtam a könyvből azokat a mondatokat, melyek itt és most „mozogtak”, így létrejött egy tízoldalas jó kis szöveg, jó és olvashatatlan, tehát nem jó. Azt hiszem, két dolog vezetett ide. Részint a szöveg észrevette (kiszasszerolta), hogy csupáncsak másolom őtet, remélvén, hogy minden mást ő automatikusan megold, s erre, fölteszem, rátartiságból meg némi didaktikus célzattal, nem volt hajlandó (jó, jó, csak próbálkoztam, próbáltam ezt az „orcád-verítékével”-projektet kicselezni, megint nem ment, de majd a Tomatenban, ahogy hajdan egyik, akkor grundstufe ájnc gyermekem mondotta), részint a sűrítés elcsellózta a szöveg eredeti ritmusát, amely fontosabbnak mutatkozott, mint azt én gondoltam, mert például így az új hang prédikálósabb, kegyesebb hangvételű lett. Úgyhogy föl, föl új kudarcokra.

Testvéreim, ez az első szava a szövegnek (mely formailag egy húsvéti körlevél), tehát jól kezdődik, magasan, meg is torpanhatnánk rögtön, eltűnődvén, van-e olyan közösség, amely így szólítható meg. Mi volna a legtágasabb halmaz, amelyre ez áll? Mennyire létező erő, energia a testvériségé, egyáltalán mennyire létező forma (emberközi forma)? Már többször többen leírták, hogy a szabadság-egyenlőség-testvériségből hol a szabadság működött az egyenlőség rovására, hol az egyenlőség a szabadságéra, a testvériségről pedig mindig mindenütt viharosan megfeledkeztünk. Nem rossz házi feladat karácsonyra arról gondolkodni (mélázni), hogy ki is volna az én testvérem, kit tekintek testvéremnek.

A megbocsátás nem népszerű téma, folytatja a könyv, említeni is nehéz. Ha mégis, könnyen tekintik az embert naivnak, olyasvalakinek, akinek halvány fogalma sincs az erkölcsi normák hanyatlásáról. Még jó, ha nem gyanúsítják meg azzal, hogy titkon összejátszik azokkal, akiknek politikai érdeke az elhallgattatás. (Ismerős mondat...) Meg hogy ez csak érzékeny vagy hősi lelkek erénye. A pápa és Ali-Agca. Szóval hogy ez kivételes emberek kivételes tette volna. Legföljebb kis dolgokban lehet megbocsátani, ha komolyra fordul, még csak eszünkbe se juthat. Meg hova vezetne, ha furtonfurt megbocsátanánk.

Látszik, nem megbocsátani szinte mindig lehetséges, adja magát. A mulasztással való hibázás mintha egyre aktuálisabb volna. „Rest valék a jóra.” A megbocsátás az emberi társadalomban, olvashatjuk, éppen olyan nélkülözhetetlen, mint az oxigén a levegőben. Dönthetünk, vagy magunk is részesei leszünk a megtorlás őrült láncreakciójának, vagy erőt véve magunkon, elindulunk a megbocsátás útján.

Erőt venni magunkon: ez fontos mozzanat. Aki megbocsát, az egyszersmind úgy dönt, hogy lemond valamiről. Ha azon sopánkodunk, mondja a könyv, hogy „milyen rossz idők járnak”, jusson eszünkbe, hogy az „idők” mi vagyunk, sőt a „bűnös emberek” is mi vagyunk. – Általában ez a m��sik szokott lenni, a szemét moszkovita bérence. A diktatúra a szív legrejtettebb zugaiba is beszivárog. Hol szivárgás van, ott szivárgás van. De már nincs diktatúra. Csak szivárgás.

Miért bocsássak meg?,

ez az első fejezet címe. Beszél a megtorlás járványáról (a bosszú mint kábítószer), aztán arról, hogy megbocsátás nélkül az emberiség az örökös neheztelés szította stresszben él. Végső fokon mindenki mindenkire gyanakszik, és minden kockázat ellen próbálja bebiztosítani magát. A jó feltételezését végül is senkise gyakorolja másokkal szemben. Ezt akár kurziválhatnám is.

A következő passzus olyan, mintha a belga bíboros magyarszakértő volna (vagy mi vagyunk egyszerűen állatorvosi ló, állatorvosi lovasnemzet; nyereg alatt puhítjuk a kollektív neurózisunkat): Az ilyen társadalom egyre jobban lebénul. Megszokjuk azt, hogy mindig hátra nézünk, arra az igazságtalanságra, amit ellenünk elkövettek. Úgy vonszoljuk magunk után a múltunkat, mint az árnyékunkat. Alig marad időnk és kedvünk arra, hogy a jelen iránt érdeklődjünk vagy terveket szőjünk a jövőre. Képzeletünket az emlékezetünk terrorizálja és kiszárítja. A társadalom, mely csak a múltjára mered, az érelmeszesedés veszélyének teszi ki magát.

Mi a megbocsátás?

Mit is jelent megbocsátani? A fejezet nemekkel határolja körbe a megbocsátás egyediségét.

Nem elfelejtés. A népi bölcsesség tudja ezt, amikor így beszél: Ami történt, azt meg tudom bocsátani, de elfelejteni nem lehet. Amit elfelejt az ember, azt nem is tudja megbocsátani, mert nem marad mit megbocsátani.

Nem is letagadás. Egy betegség sem gyógyítható azzal, hogy a nevét kitöröljük a szótárból. – Bár aki az orwelli vízió mindennapjaiban élt, láthatta a new speak idevonatkozó nem eredménytelen erőfeszítéseit. A nyelvért mindig folyik küzdelem. – Sohasem lehet úgy megbocsátani, hogy az igazságtól elhatároljuk magunkat. Ha nagy hiba történt, nem mondhatjuk, hogy kis hiba történt, borítsunk fátylat rá.

Nem is pusztán akarati erőfeszítés. Hó-rukk, én megbocsátok neked; és már meg is történt. Túl vagyunk rajta. – Ez a túl-lenni igen jellemző a mostanunkra, a túl-lenni, az innen-lenni a lenni helyett, vagyis tulajdonképpen a megúszni. Ez a Kádár-rendszer nagy és veszélyes tanítása: meg lehet úszni, ki lehet bekkelni. És ha arra gondoltunk netalán, hogy szabad ember nem így beszél, ez megaláztatás és méltatlanság, akkor ezt a fölismerést elhessegettük, és minden felelősséget, nem egész ok nélkül, a diktatúrára hárítottunk. Ha pedig a túlélés a rendszerrel való barátságosabb viszonyulást hozott, akkor ennek néven nevezésének gondolatát hessegettük. Hessegetős ország voltunk, és azok is vagyunk.

A püspök úr ezt mondja: A rossz megsebzett minket, egész lényünknek szenvedést okozott, ezért a bocsánatba egész lényünket bele kell fektetnünk. A megbocsátás nem egyetlen pillanat műve. Hosszú folyamat, amely időt igényel. Van kezdeti szakasza, csúcspontja, és „karbantartásra” szorul. A bocsánat nem termék, hanem gyümölcs. (Nem leszállítási határidő, hanem nyár, ősz.) Ebből az is következik, hogy a megbocsátás nem parancsszóra megy. Felhívást kaptunk rá, mely néha sürgető. De mindig marad benne valami spontaneitás, önkéntes ajándék. Meglepetés. Még az Isten is rácsodálkozik, ha megvalósul, és Vele összes angyalai.

Nem jelenti azt sem, hogy minden úgy folytatódik, mint azelőtt, mint a bűn előtt, hogy eltörli azt, ami történt. Vannak, akik ezért nem akarnak megbocsátani. A rossz tett a történelemben eltörölhetetlen nyomot hagy. Az elhagyott paradicsom kapujában egy kerub áll, és mutatja, hogy a tojásrántottából a tojást héjába visszatenni nem lehet. Van, aki ezért nem tud megbocsátani, soha nem lesz már ugyanolyan, mint azelőtt. A bocsánat nem a múltbeli állapot helyreállítása.

A jogaimról való lemondást sem jelent. Nem élvén jogállamban, hosszasan nem ott élvén, jogtiszteletünk mondhatni csenevész. Nem vagyunk rá érzékenyek. Pedig az nem tesz jót a közösségnek, ha törvényeit megszegik, s aztán ez a megszegés ott lóg a levegőben. Minden további nélkül megbocsátok neked: ez nem a megbocsátás felsőfoka, igenis vannak „továbbiak”. Az elkövetett igazságtalanságot a lehetőségekhez mérten helyre kell hozni. A szeretet nem helyettesíti a jogot, nem semlegesíti, hanem tökéletességre viszi. A bocsánat más síkon van, mint az igazságosság döntései: a felebaráti szeretet és jóság szabad cselekedete, ami túlmegy a szoros kötelezettségen.

Nem is mentegetés. Ezt ismerem közelről. Kevésbé gyávaságból fakad, inkább jóindulatból, de azért az alján mégiscsak öncsalás van. (És hát evvel is úgy van, ha „nem tehet róla”, akkor nincs is mit megbocsátani.) – Amit meg lehet érteni, azt meg kell érteni, de a mentegetéssel, miközben segíteni akarunk, megfosztjuk a vétkest emberi méltóságától, mert olyannak tekintjük, mint aki képtelen rosszat tenni. Merő jóindulatból tagadjuk az ember legnagyobb értékeit: a szabadságát és felelősségét.

És nem is fölülről lefelé kéne megbocsátani, ez méltatlan. Mi, az erény mintaképe. Persze a farizeizmus nagy kísértés, ravasz konstrukció (a farizeus betartja a törvényeket, a haza jó fia, példakép, rendes ember...). A megbocsátás maradjon az alázat cselekedete, nemcsak a vétkes, hanem a megbocsátó részéről is, olvasom. (Milyen sokszor hallottam már az alázat szót a legjegesebb gőggel kimondani!)

A megbocsátás igényes emberi tett.

Danneels fölfogása szerint a megbocsátás az emberi erőfeszítés és az isteni kegyelem csodálatos együttese. Az ember dolgozzék magán, de hagyja is, hogy dolgozzék rajta az Isten. Ez a fejezet az ember részét tekinti át.

Ilyen alcímeket találunk: Kerüljük el a megtorlás bumerángját („A bosszúálló jobb, ha azzal kezdi, hogy rögtön két sírt ás.” A bosszú rögzíti a múltat.), Merj szembenézni önmagad sötétségeivel (Bármilyen furcsán hangzik, amikor minket ér igazságtalanság, néha rólunk hull le a lepel, mintha letennénk az álarcot.), Ne maradj egyedül sebeddel! (A bajban, a kínlódásban bizonyos mértékig mindig egyedül vagyunk. Szenvedésünk célja lehet az is, hogy rádöbbentsen arra, mennyire szükségünk van egymásra.), Hol történt a sértés, és mennyire volt súlyos? (Vajon hagyom-e, hogy a fertőzés feldagadjon és továbbterjedjen? A bűnös nem azonos a bűnnel, a vétség mindig bonyolult.), Próbálj megbocsátani magadnak! (Próbálj. Az első lépés mindig a megértés.).

Interruptus jő (lóháton), amint ígértem, kicsit úgy, mintha egy krimit épp akkor csuknánk be az olvasó orra előtt, amikor –

Az utolsó fejezet azt állítja, hogy

A megbocsátás Isten legnagyobb ajándéka.

A könyv a Bencés Lelki Füzetek sorozatában jelent meg, felelős kiadó: Dr. Várszegi Asztrik, a fordítás készült a Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostorában. Itt álljunk meg, sőt torpanjunk ismét. Hogy konkrétan ki fordította, vagy kik, nincs megadva. Mert nem fontos, nem számít. Az számít, hogy készen van, hogy elkészült. De ez a tartózkodó, nem huszadik századias közlés nem azt jelenti, hogy e mögött ne lett volna személyes erőfeszítés, teljesítmény, elkötelezettség, munka. A nővérek korán keltek, későn feküdtek, közben imádkoztak, illetve mindig imádkoztak, és közben dolgoztak. Nem spórolták ki magukat az időből. Amikor készen lettek, akkor visszaléphettek a személytelenségbe. Ameddig nem voltak készen, ok csinálták, amikor készen lettek, akkor meg lett csinálva.

Mintha a társadalom fordítva akarna ez idő szerint eljárni, saját magunk nélkül akarjuk elintézni a bocsánatkérést, kérődjék bocsánat, legyen bocsánat, legyen béke, békesség. Saját magunk nélkül nem elmesélhető, vagyis nem megérthető saját magunk élete. Bocsi, bocsesz, bocsika, így csak idáig jutunk el.

[haenlennekaszerelmed]

4:02

Megint egy álmatlan éjszaka. Pedig tudod, hogy aludni kéne mert a szervezeted szépen lassan teljesen kimerül. De képtelen vagy. Süketítő gondolataid ordítanak miközben a jobbról a balra fordulsz. Egymás után nyitogatod az appokat, pedig tudod, hogy már alszik mindenki. De te csak nyitogatod őket percenként, mert még ez is jobb minthogy magad maradj a gondolataiddal. Megpróbálsz zenét kapcsolni, de csak céltalanul ugrálgatsz a zenék között. Nem tetszik egyik se, nincs kedved egyikhez sem. És inkább ki is kapcsolod mielőtt megszólalna egy olyan zene is, amitől a mécses eltörne. Mert amúgy már nem sírsz. Nemtudsz. Üresen, üveges tekintettel bámulsz a plafonra vagy a telefonodra. Felnézel a jobb felső sarokba. "Basszameg, megint elmúlt 4 óra." Megint mindjárt reggel és megint kezdődik minden előről. Halkan és észrevétlenül járkálsz a lakásba, mintha ott sem lennél. Egy kávé erejéig megmutatod magad, aztán vissza a sötét szobában. Redőnyt nem húzok fel, friss levegő ?! Nemkell, minek?! A rendetlenségtől lépni sem lehet, a pólódat se találod meg a gatyád is jajj holvan. De nem fogod magad rávenni, hogy megmozdíts bármit is. Nincs motivációd csak azt várod mikor telik már le ez a nap is. Találkozgatni? Beszélgetni? Ugyan. Minden appod közül a massengert nyitogatod legkevesebbet. Belépsz. 9-10 olvasatlan. Nemtudok mit mondani, nem baszom el más kedvét, "megint mi a bajod?". Semmi tényleg. Inkább nem írok. Kevesebb nyűg a nyakatokba. Snapre egy tűz, azt' csókolom. Így telnek a heteid. Közbe egy vizsga, egy karácsony, egy jobb nap. De ezen kívül így vásnak a napjaid, esetleg még anyukád jól lebasz, hogy "nem lehet hozzád szólni!" Nos. Nincs mit mondanom. Aki a hallgatásom nem érti, az a beszédemet sem fogja. Életed azon szakaszában vagy, amit egy éve nem is gondoltál volna. Persze persze, februárban azt gondoltad, hogy egy szerelmi csalódás elszenvedése után, ennél szarabbul nem lehetsz. Aztán rájössz most, hogy bárcsak annyira fájna mint akkor. Mert ez ahhoz képest, a fele sem tréfa. Pedig most nincs szerelmi csalódás. Most te magad vagy a csalódás. Elveszíteni a szerelmet fáj. De elveszíteni önmagad?? A céljaidat?? A motivációd, ahhoz is hogy felkelj?? Az érzés, ahogy barátaid távolodnak miatta?? Hogy nincs egy kéz ami megfog?? Egyedül maradni?? Na az barátom. Na az a fájdalom. Ami nem 2hétig tart. Masszívan ittvan 4hónapja a mellkasodon mázsás súlyként és esze ágában sincs továbbállni. Te meg csak esténként reménykedsz egy jobb napban. Keresed a végét, szeretnéd tudni meddig kell meg cipelned ezt. Mert bizony elfárad a lábad, elzsibbad a kezed, és egy hajszál választ el hogy minden terheddel együtt feladd ezt az egészet.

Kiírtam mindent, most egy ideig megint kuss. Köszöntem ha elolvastad..

[relativrealitas]

"Csak dobjatok egy Big Mac menüt" - Nem. Többé már nem.

Tudom, béna volt egyébként ez a "szlogen" de én mégis a védjegyemnek éreztem, még ide is kiírtam, hogy "Ha már kigondoltam, akkor kimondom, csak dobjatok egy Big Mac menüt." Igazából, amikor 2013-ban elkezdtem ezt a blogot és adtam neki ezt a tök jó kis nevet (szerintem tényleg az még most is!) Aztán múlt az idő, azért olyan nagyon sokat nem blogoltam, vagy csak időszakosan és talán tavaly, amikor bejött az első karanténos időszak és újból elővettem a kis blogomat, akkor ezt hozzácsaptam az addigi "Ha már kigondoltam, akkor leíromhoz." Megmondom őszintén, eléggé érdekes, nem éppen összeillő két félmondat volt, de én úgy éreztem, hogy ez akkor is az én identitásommal maximálisan összeegyeztethető.

Aztán most kíváncsi voltam, hogy ott van-e még ez az ingyen Big Mac reklám a blog szlogenjeként, hát szerencsére nincs már ott, nem is bánom, hogy volt annyi eszem, hogy leszedjem. És most azért támadt ihletem új posztot írni, ismét kihagyás után, mert bizony elég nagy változások mennek az én életemben, vagyis, az életvitelemben, hogy pontos legyek. Vegetáriánus lettem. És fokozatosan, érdeklődve és tipegve, de haladok a vegánság irányába. Elég durva változás az életemben, még akkor is, ha sosem voltam az a nagy húszabáló. És úgy érzem, hogy ez alatt a lassan 3 hónap alatt annyi önismeretre tettem szert, amire egy éves terápia is kevés. (De azért ez így lássuk be, olcsóbb, mint fizetni a 10-12 ezret az 50 percért...)

Szóval, nagyon érdekes és izgalmas kalandba kezdtem én 2021. januárjában, ami mind az önismeretemet, önbizalmamat, önértékelésemet egészen más perspektívába helyezte. Nem mellesleg, mindig örömmel tölt el, ha szembe jön velem egy cikk, videó, film stb. amiben arról írnak, hogy ezáltal tenni is tudok a környezetvédelemért. :) Szóval, még a szorongásomat is segíti. Úgyhogy most már tényleg csak egy szép emlék lassan az a "csak dobjatok egy Big Mac menüt" félmondat, amin most jót mosolygok, hogy mennyire sokat elárult rólam... :)