#c: sorok

[sfstranslations]

UPDATE: The S-Ranks That I Raised (346)

[If I may, has the kiseungsu rearing facility been going without a name?] “What?” [I asked Team Head Seok-nim, and for whatever reason, he gave me a distant look and answered vaguely.]

Read Chapter 346: Stepping Out For A Bit (2) now!

Request access to the My S-Ranks translations by sending us your email through our contact form.

[felhangolo]

Libra season playlist

A libra szezon utolsó napján vagyunk (vagyis 22-én voltunk), én pedig eléggé zenében mérem az időt. Így be is telt a hasonló nevű playlistem. Amibe megint iszonyt király dalok kerültek.

Here it is

A havi top top talán a Sam Garrett által írt Dance and Wonder c. dala, Mose remixébel, teljesen új mélységeket hozott meg. A profilképem wordingjét is ez a dal adta. Annyit tudtam volna csak mondani rá, hogy “minden sora”.  

Felkerült azért néhány Fred again dal is a listára, köztük az ID, amiről nem is tudom, hogy ténylegesen kiadott dal-e, de ezért preferálom a YouTube musicot, mert ott a youtubra feltöltött zenék is elérhetőek, még ha nem is kiadott verzió, mint Spotin. Szóval az ID az egy nagy state of mind. Azt hiszem az Actual Life 3 albumhoz készített Studio Live 3 szetten hangzik el a mű. De én előkapartam önálló trackként is :P Mert nagyon megmenős. 

A hónapban a már említett Sam Garret dal mellett Bonobo Keeper-e kapott nálam egy nagyobb epizódot. Az ominózus Liftoffban megtáncolós videóm is arra készült. Az eredeti verzió se rossz amúgy, de ez az Alex Banks remix annyira másba rakja. Az elektromos duruzsolás, ami alá került sokkal sejtelmesebbé és misztikusabbá varázsolja. A vokál hangszíne meg olyan selymes, hogy csak a mérnökiesen kimért sorok üteme és rimmjei tesznek rá egy lapáttal. Lehet ezt a dalt nem szeretni? 

“We can’t keep on living this way”

Elderbrook - Just like us c. dala nem is emlékszem, hogy már múlt hónapban kapott el vagy ez ennek a szezonnak az eleje volt (közben megnéztem és ennek a szezonnak az eleje. Csak olyan, mintha ez a 4 hét 3 hónap lett volna.). De ilyen kis himnusz lett belőle. Nagyon Tribal. 

“Just like us there's a million more

Kinda lost like us, looking up like us.”

Ez az angol úriember egyébként az utóbbi hónapokban kúszott be az algoritus által kitárt ajtón keresztül. Úgy sunnyogott be, hogy mindig csak az egyik lábát tette be, mint a farkas a kismalac házába. 

Nagy visszatérő Zella Day-től az East of eden. Ez egy olyan típus dal számomra, ahol a lendületes tribal beütésű pogányszertartásra emlékeztető női energia süt egy dalból, amihez itt most valami egyedi cutenessség is társul. De a refrénben a dal címénék ritmikus ismétlődése nagyon mélyre tud vinni. Ez a dal sztem kb. 2018-óta újra és újra előkerül. Szerintem hasonlít a PYØ R-tól a  Broke my rules-ra, vagy a First aid kit-től a Wolf-ra, meg Saya Noé-tól az Under the riverre. Ő róla nem rég tudtam meg hogy magyar. De nem nagy ügy. Mikor először Dévát feldobta az Spoti, róla se feltéteztem, hogy magyar előadóról van szó. 

Amiről még nagyon elhittem egy pár napig, az Robintól a Dancing on my own. Szerintem ez majdnem úgy elkapott, mint tavasszal MØ -tól a Kindness. Az igaz szerelem volt. Ilyen értelemben a Dancing on my own, az a Kindenessnek és a Do it againnek a keresztezése. Mert hogy Robintól az volt az első nagy kedvencem, amit a Royksopp hozott el. És akkor itt most el kezdek belemenni, hogy a Running to the sea vagy a What else is there hányszor pörgött már le az elmúlt években.

A Librától Scorpióig tartó időszak nagy meglepetése Shakirától a Gypsy. Igen. :D Nem tudom ő honnan jött, de mókás kis önreflexiónak éreztem a folyamatosan vándorló és komprumisszumra nem törekvő lázadó énemhez. De csak olyan kis kedvesen. Mint a: 

“ ‘Cause I'm a gypsy

Are you coming with me?

I might steal your clothes and wear them if they fit me’

sorok, ami, hát tényleg előfordulhat, úgyhogy csak óvatosan.

De a “Walking gets too boring when you learn how to fly” sor is kikerült a falra.

Az újdonság vagy a meglepetés listán van még:

Organism a Two Lanes-től. Akiknek nagyon egyedi hangzása van és lassú, artisztikus és kicsit darkos, de közben felemelő dallamai. A pianos szettjüket külön ajánlom.

Aztán itt van még a legelső Milky Chance dal, amit már nyáron be-be figyelgetett, de mostanra mászott be annyira a fülembe, hogy rá is tettem az aktuális listára. 

Nagy visszatérő vagy mondhatom inkább nosztalgiának is Madonnától a Nothing really matterst. Ez elég nagy nonduális megivlágosodásának idejéről van ugye, a Ray of light ultra boho és keleties ihletettségű érájából. Ez is volt a falon.

“Nothing really matters

Love is all we need

Everything I give you

All comes back to me”

Na de amiről igazán beszélni akartam. Aki szerintem megnyerte ezt a szezont, az a London Grammar. És azért is mondom ezt, mert nem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogom mondai. Nem azért, mert a múlt hónapban annyira szét hallgattam a Florence and the machine Mermaidjét, hogy már már döbbenten álltam a jelenség előtt, hogy “most akkor ezt soha nem fogom megunni vagy mi?” és akkor amikor elégszer hallotta a kis lelkem, akkor úgy ment vissza az helyére, ahogyan letarolta az életemet. Hirtelen. Hanem azért mert a London Grammar habár egy minőségi formációnak tartottam és a Help me loose my mind című dala a fiatalságom egyik soha el nem feledhető peakjének egy korszakhoz tartozó dala. A Brit pop üdvöskéje, de azért sose volt a kedvencem. Úgy értem, hogy azok közé a zenekarok közé soroltam, akik nagyon jó zenét csinálnak, de nekem túl lírai meg lassú. Jó, a Hey now is sokszor lepörgött nálam azért. Sőt, a Help me lose my mind Disclosure verziója az meg tényleg preferált dallam volt. Megadom. Ugye akkor jött ki a debütáló albumuk. És nem csak nekik, de a Bastille is akkor rugaszkodott el. A Disclosure, a Rudimental, soroljam még? 2013 szerintem nem csak a brit zenében, de úgy általában is egy remarkable év volt. Nekem mindenképpen. Úgy volt életem legjobb éve, hogy már akkor is tudtam, hogy az, amikor történt, nem csak így utólag. És azóta is az. 

Szóval a London Grammar mindig is nagyon jó zenét csinált. De most. Most kijött az új albumuk (ami csak nekem új, mert amúgy 2021-es kiadás :D) a Californian Soil, ami annyival másabb, mint amilyennek eddig hallottam őket, hogy egy darabig azt se tudtam, hogy mit hallok. Egyrészt az album borító nekem nagyon hasonlít az ODESZA Moment apart albumjának coverjére. Másrészt amikor rákaptam a Loose your head című dalra, azt hittem hogy Birdy-t hallgatok. Az énekes hölgy a borítón pedig nekem megtévesztésig hasonlít a Clean banditos Grace Chatto-ra. A zene pedig… Hát az olyan… szintén nagyon egyedi lett. A Lose your head első 1-2 soráról valamiért a prime Dido jutott eszembe. A kis ártatlan hangzást pedig nagyon meglöki a refrén dinamikája. De az viszont tényleg olyan London Grammarosan kiegyensúlyozott. 

“

You say you miss me now

What a way to lose your head

What a way to lose your head

What a way to lose your head

What a way to go to bed

What a way to get ahead

What a way to go to bed

With those thoughts inside your head

“

Mert igen, egy kicsit modorosnak tartottam a zenéjüket. De ebből a véleményemből lejjebb adtam amikor meghallottam a Lord it’s a feeling c. dalt az új albumról. Aminek a leírására őszintén, nem is tudom milyen szavakat tudnék használni. Lélekbemarkoló? A sorok hallgatása során nem tudtam eldönteni, hogy melyik oldalon állok. Honnan jön az üzenet? A feladótól vagy a címzettől?

“I saw the way you made her feel like she should be somebody else

I saw the way she tried to hold you when your heart was just a shell

I saw the words she wrote that broke my heart, it was a living hell

I saw the way you laughed behind her back when you fucked somebody else”

I mean, excuse me? Are you just vájkálni in my past?

és akkor úgy folytatja, hogy:

“I saw the way you made her feel like she should be somebody else

I know you think the stars align for you and not for her as well

I understand I can admit that I have felt those things myself

I saw the way you laughed behind her back when you fucked somebody of course”

Na jó ide már egy kis empátia is becsepegett. Köszi.

Hát ezek a zenék, meg ezek a szövegek. Mindig úgy elgondolkodtatnak, hogy a kollektív tudatból hogyan mászik az élmény által hagyott lenyomat információ tartalma át egy másik fogadó félhez az ihlet álruhájában. Talented ones, thank you for transmitting the messages. 🙏

Na ez volt a Libra szezon zenében elszámolva. Záródik a Felhangoló Mókatára. De csak ez a lista. Mert a Scorpió ma fog nyílni. Don’t miss out on that either.

És ha már zene, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy Szirtes Adél Organika első single-je is megjelent a Libra szezon során. Ennek címe Amazona és a hozzá tartozó klippel együtt már megnézhetitek youtubeon. Nagyon szép lett!

Említésre méltó még hogy Gioli és Assia kiadta a legújabb mixét, HibrydSet Baliról. Erről nem igazán van mit írni, ez olyan Giolis. Tökéletes mint mindig. A drónos felvételek meg áll leejtősek a szikla szélén és az óreánparton lévő Savaya clubról ahol játszanak. 

“I wish you were mine, young forever and we hold on tight.” 

vagy valami ilyemsi a nyitó dal refrénje, amit még nem adtak ki, így csak tippelni tudok. De olyan volt az érzete, mintha valami klasszikust dolgoztak volna fel. Hogy tudnak folymaatosan olyan zenéket írni, amiről az az ember érzése, hogy ez egyszer már sláger volt? Vajon honnan csatornázzák ezeket a dalokat?

Na mind1 

[homregeszet]

Beporzók hava - Méhészet, beporzás és szimbolikus ábrázolásaik az ókori Közel-Keleten

Az ember és a méhek kapcsolatának története az emberiség igen korai időszakáig nyomon követhető a régészetben. Nem csupán az édes és tápláló méz keltette fel őseink figyelmét, de hamar felismerték a méhviasz sokoldalú felhasználhatóságát is. A vadméhek kifosztását idővel felváltotta a méhek háziasítása és ezzel összefüggésben megkezdődött az első kaptárak kialakítása. (Bővebben lásd korábbi bejegyzésünket Fábián Sára tollából: A méhek hagyatéka)

Az úgynevezett európai méh (Apis Mellifera) fellelhető a Közel-Keleten, Közép-Irántól a Zagrosz és Taurus hegységen át Anatólia és Levante térségén keresztül egészen Egyiptomig (azonban Irakban és az Arab-sivatagban már nem).

A méhészethez kapcsolódó első írott forrásaink is az ókori Keletről ismertek, elsőként Egyiptomból.

A hettiták a legkorábbi írott források említései szerint is méhtartó népesség voltak, az apró rovar mítoszaikban is megjelenik.  Tudjuk azt is, hogy a Hettita Óbirodalom (Kr.e. 1650–1430) idején törvényeik nagyon súlyos büntetést szabtak ki azokra, akik méhkast loptak.

1.       kép:  Méhészethez kapcsolódó törvényeket tartalmazó Hettita sztélé

Az ókori Egyiptomban a méz széleskörű felhasználásnak örvendett. Édesítés mellett használták a gyógyászatban, kenőcskészítésre, tartósításra, de túlvilágra szánt áldozatként is. Több templomi vagy sírábrázolás örökít meg méhészjeleneteket. A legkorábbi ilyen jelenet az 5. dinasztia (Kr.e. 3. évezred) idejére tehető, mely a Niuszerré Abu Gurobban található naptemplomában, az évszakok termében látható, de Egyiptom későbbi történetében is gyakran találkozhatunk a méhészet munkafolyamatait bemutató domborművekkel. A méhészethez kapcsolódó ábrázolásokon túl, a 6. dinasztia (Kr. e. 2345- 2181-ig) idejéből, Niankhniszu szakkarai sírjából ismert egy papiruszbozót jeleneten, amelyben a madarak és a pillangó mellett felreppen egy kis méh is. A ptolemaioszi korban (Kr. e. 305–30) számos templom épült, köztük az edfui Hórusz templom és a denderai Hathor templom. Mindkettőben megjelennek olyan áldozati jelenetek, amelyeken az uralkodó mézet kínál az isteneknek. Edfuban öt ilyen relief is található.

A számos profán és szakrális jelenet mellett a méh a hieroglifák sorában is feltűnik, egyaránt használták maga az állat és a méz írásjeleként. Mindemellett azonban e hieroglifa szorosan kapcsolódott az uralkodó személyéhez: az 1. dinasztia (Kr.e. 3100–2900) időszakától egészen a római korig a királyság egyik szimbóluma volt. A királyi titulatúra egyik eleme a nsw-bty (ejtsd: niszut biti) név: Felső- és Alsó-Egyiptom királya vagy szó szerinti fordításban Nád és Méh Ura, mely Egyiptom egyesítésére utal. Alsó-Egyiptom neve ugyanis a Méh Országa, míg Felső-Egyiptomé a Nád Országa. A méh tehát Alsó-Egyiptom vagy a Vörös-föld heraldikai szimbóluma.

2.       kép:  Niszut Biti: I. Széthi Abüdoszban álló templomában látható ez a hieroglifa csoport az uralkodó kartusa felett. A Felső- és Alsó-Egyiptom királya nevet alkotják.

Az apró rovarhoz kapcsolódó képzetek sora is színes. A hiedelem szerint Ré könnyei méhekké válnak, piramiszövegek szerint Nut istennő megjelenhet méh alakjában, Neith istennő Saisban található templomát pedig „a méhek háza” névvel illették. De előszeretettel viseltek méh formájú amuletteket is.

3.       kép: Karneol méh amulett, 8-12. dinasztia.

Írásos források is bővelkednek a méhészethez és mézhasználathoz kapcsolódó említésekkel, szövegrészekkel. Az 5. dinasztia idejéről ismerünk egy Nikaré nevű hivatalnokot, akinek címei között már szerepel a méhészek elöljáróra is. Irodalmi szövegek közül az egyik legismertebb, a Középbirodalom idején íródott Szinuhe története, melyben említésre kerül az olívaolajban és mézben bővelkedő Kánaán. Így kitekintőt kaptunk nem csak Egyiptom, de a környező térség méhészetének kérdésére is. Ez azért is fontos, mert Szíria és Palesztina területéről egészen a hellenisztikus korig nem ismerünk a méhészethez kapcsolódó szövegeket.

Héberül a debaš, Akkád nyelven a dišpu egyaránt jelenthet mézet és egyéb édes szirupot (pl. datolyaszirupot).  Ennek fényében felmerül a kérdés, hogy a „tejjel-mézzel folyó Kánaánban” valóban méz folyt-e? A legfrissebb régészeti eredmények alapján jó esély van rá. Ezt erősíti a 2005-ben és 2007-ben feltárt mintegy 30 kaptár, az izraeli Tel Reḥov (arabul Tell eṣ-Ṣarem) Kr.e. 9-10. században lakott vaskori településén, mely a Bét Seán völgy észak-keleti részében található, termékeny földek és vízforrások közelében fekszik. A kaptárakat az 5. réteg városi negyedében fedezték fel (Area C). A 80 cm hosszú, 40 cm átmérőjű, 4 cm vastagságú, 56 liter űrtartalmú, könnyen kezelhető, fogantyús szerkezeteket agyaggal kevert szalmákból készítették. Középütt volt a méhek számára egy 2-4 cm-es lyuk, amelyen keresztül közlekedhettek, és amely távolt tartotta a nem kívánatos állatokat is.

A leletegyüttes lehetőséget biztosított a különböző természettudom��nyos kutatások számára is: vizsgálták a méhek és méhsejtek maradványait, a méhviaszt, az elszenesedett gabonaszemeket, azonosították a pollenszemeket. A C14-es vizsgálat alapján arra jutottak a kutatók, hogy a méhészet a Kr. e. 10. század utolsó évtizedeiben és a 9. sz. első évtizedeiben működött az északi királyságban, Izraelben. A produktív mézelő méhek pedig Anatóliából (Sam’al, Carchemish, Que, Gurgum?), a mai Törökország területéről kerültek Izraelbe (Anatolian honey bee) a főníciai tengerpart vagy a szíriai Orontész-völgy kereskedelme révén.

4.       kép: A keleti vonal kaptárai, háttérben egy vörös padló réteggel. Fotó: A. Mazar

A kaptárakkal együtt előkerült egy ép agyagoltár is. E mellett számos egyéb kultikus kellék is napvilágra került a feltárások során: még egy majdnem teljesen helyreállítható, ám szándékosan összetört oltár, további oltártöredékek, meztelen női szobrocskák/díszítő elemek, egy „Hippo”-típusú tárolóedény valamint egy házi kegyhely. Ezek az ősi Rehov kulturális életének fontos aspektusát világítják meg, bemutatva a város és lakóinak különleges jellegét az ókori Izrael történelmének ebben az időszakában. Ez a modell szentély egy súlyos agyagdoboz, mintegy 38 cm széles és 28 cm magas, lapos talppal és domború tetővel. Nyitott ajtós homlokzata felett kötélszerű rátét látható, amely talán kígyót ábrázol. Ezen felül a doboz tetején egy applikációs jelenetet látunk, amely egy állat és két emberi fejből áll. Az állat lába és mancsai aránytalanul nagyok a testéhez képest. Bár ezt a lényt nehéz azonosítani, nyitott szája és lógó nyelve azt sugallja, valószínűleg oroszlánról van szó, amely ábrázolás gyakori a korszak és régió művészetében. Az emberalakok fejét az állat karmaival magához ragadja, szájuk kisség megnyúlt, tátott, mintha arcuk szenvedést tükrözne. Nemük nehezen megállapítható, de inkább férfiak. E jelenetnek eddig nem ismert párhuzama, talán valamilyen helyi mitológiához, szertartáshoz kapcsolódhatott. A szentély, valamint az agyagoltárok erős kánaáni hagyományokat jeleznek a helyi lakosság körében a 10. és a 9. században. Bár egyre elterjedtebbé válik a Jahve imádat, a korábbi hagyományok még aktívan élnek.

5.       kép: A lelőhelyről előkerült kultusztárgyak

A mezopotámiai méhészetre kevés bizonyíték áll rendelkezésre. Bár fennmaradt szövegek tömkelege ismerteti részletesen az élet minden elképzelhető aspektusát, köztük a mezőgazdaságot vagy lakomákat is, a méhészkedéshez kapcsolódóan nagy a csend. Egy figyelemre méltó probléma veszi körül a mezopotámiai „méz” szót. Mint korábban már említettem, az Akkád dišpu (Sumer làl) egyaránt jelölhet datolyaszirupot (arab dibs) és mézet, így nehéz a sorok közt olvasnunk. A méh nem szerepel kiemelkedő módon a mezopotámiai szövegekben, és ábrázolása sem jellemző a régió művészetére. A „méh” kifejezés akkád szavainak többsége csak lexikális szövegekben jelenik meg és nem ismert méhészethez kapcsolódó szókincs. A méhészethez kapcsoló első ékírásos nyilvántartás Shamash-resh-ușur, a Szíriai Eufrátesz regionális kormányzójának sztéléjéből származik, ugyancsak a vaskorból, a Kr. e. 8. század közepéről, aki azt állította, hogy elsőként hozott le méheket a hegyekből (feltehetően Zagrosz vagy Taurusz egy gazdag méhészeti hagyományokkal rendelkező területéről).

„Shamash-resh-ușur vagyok,

Suhu és Mari földjének kormányzója…

A méheket, amelyek gyűjtik a mézet,

és amiket egyetlen ősöm sem látott még

vagy hozott el Suhu földjére,

én hoztam le Habna embereinek hegyéről,

és telepítettem le a Gabbar építette város gyümölcsösében.

Gyűjtenek mézet és viaszt,

és ��n tudom, hogyan olvad a méz és a viasz,

és a kertészek is tudják.”

Mezopotámiában a méhészet hiányának magyarázata egyszerű: az iraki síkság nagy része egyszerűen túl meleg és túl rövid virágzási idővel rendelkezik a méhészet fenntartásához.

6.       kép: Shamash-resh-ușur sztéléje

Azonban egy érdekes ábrázolásmód és akörül keveredett tudományos vita e térségben is megfigyelhető. A 19. század közepén, a nimrudi dombormű felfedezését követően egy érdekes stilizált fa ábrázolásra lettek figyelmesek a kutatók. Az asszír palotadomborműveken és pecséthengereken ismert egy képtípus, amelyen egy jó démon, egy úgynevezett apkallu úgy tűnik mintha beporozna egy stilizált fát (pálmafa egy variánsát). Az elmélettel elsőként Edward Taylor, korának leghíresebb antropológusa állt elő 1890-ben. Véleménye szerint a démon kezében a pálma hím virága látható, amellyel a növény beporzását végzi. A lény másik kezében tartott vödör, pedig a további virágokat tartalmazhatja. Elméletét arra alapozta, hogy már Hérodotosz is megírta, hogy a babiloni térségben nagy számban nő a telepített pálmafa, melyek az egyébként lapos táj felé magasodnak. E fák ellátják a helyieket gyümölccsel, kenyérrel és mézzel (datolya sziruppal). Az elmélet egy ideig tartotta magát, hiszen a datolyapálmát mesterségesen kell beporozni. Azonban az 1920-as évek hajnalán George Rawlinson szembe szállt az elmélettel, hiszen véleménye szerint a jelenethez kapcsolódó további ábrázolások nem erősítik meg azt. Más képeken ugyan is a korábban virágként értelmezett „tölcsért” a lény, az uralkodó felé fordítja, megint más ábrázolásokon a város, palota vagy templom bejárata felé néznek.  Ilyen esetekben pedig „ez a [megtermékenyítés] elmélet minden erejét elveszíti”. Úgy vélte a lények kezében ábrázolt tárgyak inkább valamilyen rituális eszközök lehetnek. Tovább cáfolta az elméletet, hogy nem csak a pálma típusba sorolt fa ábrázolások esetében jelennek meg az apkalluk, hanem más fatípusok, pl. gránátalma mellett is. Ezt hosszas tudományos elemzések követték, melyek kielemezték a lehetséges ábrázolásmódokat: milyen fa, milyen alakokkal, merre néző eszközökkel, milyen kombinációkban jelenhet meg? Mára a rendelkezésre álló szövegek száma is jelentősen megnőtt, amelyek segíthetik az ábrázolások megértését.  Így a beporzás elmélet megdőlt, mára inkább az tűnik valószínűnek, hogy az ábrázolt lény, egy úgynevezett “megtisztító” nevű, tobozra vagy pálmavirágra hasonlító eszközzel vesz energiát, gyűjti be a tisztaság eszenciáját, amelyet aztán az uralkodó vagy város felé tovább ad. A beporzásnak tehát nincs egyértelmű ábrázolása. A fa ábrázolása és az azt körülvevő szimbolikus eseménysor ikonográfiájának pontos értelmezése azonban még ma sem teljesen bizonyos.

7.       kép: Asszír relief- két sasfejű apkallu a „szent fával”, Nimrud ÉNY-i palota 1. terem Kr.e. 865-860

Láthatjuk hát, hogy az ókori Közel-Keleten a méhészet mekkora jelentőséggel bírt, az így előállított termékek értéke mennyire magas volt, különösen azokon a területeken, ahol importra szorultak belőle. Az anyagi értéken, mindennapi funkciókon túl szimbolikus jelentések, mitologikus, elvont tartalmak, hiedelmek, rítusok, plusz jelentések kapcsolódtak a méhekhez és méhészethez.

És jól látható az is, mennyi nehézséggel kell szembenéznie a régésznek, ha értelmezni próbálja a múltat, sokszor még az írással, ábrázolásokkal gazdagon ellátott területek esetén is. Egy-egy feltárás, egy új szöveges forrás a kirakós egy új darabját jelentheti, ami közelebb visz hozzá, hogy tisztábban lássuk a múltat.

Kertész Gabriella Nikoletta

Felhasznált irodalom:

Eroğlu, Özgür – Yuksel, Serdar: Historical Development and Current Status of Beekeeping in Turkey and the World ATLAS JOURNAL 2020 (27): 345-354

https://www.researchgate.net/publication/341495322_Historical_Development_and_Current_Status_of_Beekeeping_in_Turkey_and_the_World (Utolsó elérés 2021.03.24.)

Giovino, Mariana: The Assyrian Sacred Tree: A History of Interpretations (Orbis Biblicus Et Orientalis) 2007.

Head, Ronan James : A Brief Survey of Ancient Near Eastern Beekeeping in: FARMS Review 20/1 (2008): 57–66.

https://scholarsarchive.byu.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1747&context=msr  (Utolsó elérés 2021.03.24.)

Kalla Gábor:  A lakoma szerepe az ókori Mezopotámiában in Ókor 2005. 53-62. http://www.ookor.hu/archive/cikk/2005_3_kalla.pdf  (Utolsó elérés 2021.03.24.)

Mazar, Amihai  – Panitz-Cohen, Nava:  It Is the Land of Honey: Beekeeping at Tel Rehov in Near Eastern Archaeology (ISSN 1094-2076), Volume 70, Number 4, December 2007

https://www.researchgate.net/publication/291853946_It_is_the_land_of_honey_Beekeeping_at_Tel_Rehov  (Utolsó elérés 2021.03.24.)

Felhasznált képek forrása:

1.       kép: Eroğlu, Özgür – Yuksel, Serdar: Historical Development and Current Status of Beekeeping in Turkey and the World ATLAS JOURNAL 2020 (27): 345-354

 2.       kép: https://maatkara.extra.hu/florafauna/meh.htm

 3.       kép: https://www.metmuseum.org/art/collection/search/555582?rpp=20&pg=1&rndkey=20140104&ao=on&ft=*&when=8000-2000+B.C.&what=Carnelian&pos=9

 4.       kép: Mazar, Amihai  - Panitz-Cohen, Nava:  It Is the Land of Honey: Beekeeping at Tel Rehov in Near Eastern Archaeology (ISSN 1094-2076), Volume 70, Number 4, December 2007

 5.       kép: https://bibliakultura.blog.hu/2018/08/20/meheszkedes_az_okori_izraelben

 6.       kép: Eroğlu, Özgür – Yuksel, Serdar: Historical Development and Current Status of Beekeeping in Turkey and the World ATLAS JOURNAL 2020 (27): 345-354

 7.       kép: British Museum

[hallgatonaplo]

Tudod, a nap elpusztítja az éjt

Tudod a nap elpusztítja az éjt

--------------------------------------------

Prológus

A korábbi években nem sok The Doors-t hallgattam, őszintén szólva. Párszor végighallgattam az első albumot, meg egy párat még talán. A kedvenc dalom a "The Crystal Ship" az első albumról, aztán rongyosra hallgattam.

Jim Morrison, ahogy amerikában mondják, "nagyobb volt az életnél". 27 év alatt megírta a világegyetem legjobb dalait, végigturnézta az egész (ismert, civilizált, valamire való) világot, és beírta magát a történelembe. Egy könyvtár is kevés lenne összefoglalni mindazt ami Ő volt, így bocsánatos bűn talán, ha csak pár keresetlen sorral emlékezek meg a The Doors-ról. A The Doors amerikai zenekar, Jim Morrison, Ray Manzarek, Robby Krieger, és John Densmore alkotja. 1967 és 1971 között alkottak. ---------------------------------------------

Törjünk át együtt a túloldalra a The Doors amerikai táncegyüttessel ezen a mélabús szerda estén. Sziasztok, ez a Hallgatónapló, és ma is ócska régi lemezeket pörgetünk.

Jim Morrison a huszadik század talán legikonikusabb rockzenésze és kortárs költője. Az egész világon számtalan zenészt és művészt ihletett meg. Magyarországon talán a Hobo Blues Band, és Deák Bill Gyula öltötte magára a szabadelvű nyugati zenész leplét leghitelesebben.

De mégis mi tette őt naggyá?

1967-es, "The Doors" (Ajtók) c., "önelnevezett", tehát magyarul self-titled albuma megadja a választ. Rögtön az első "Break on Through" c. dal áttöri nem csak a (korabeli) polkorrektség határait, de dobhártyánkat is egy M16-os támadófegyver erejével üti át.

Ezt a proto-rock zenét, a hippi korszak csúcsán torzítás még nem, kemény basszusok, pergő jazzdobok, gitárszólók annál inkább jellemzik. És ne felejtkezzünk meg Ray Manzarekről, a billentyűsről, aki avítt Rhodes-zongoráiból ikonikus hangszert alkotott.

A soron következő "Soul Kitchen" már kissé pajkosabb, vidámabb szösszenet, egyfajta élcelődés.

A "Crystal Ship" talán a legkiemelkedőbb dal mindközül - ha időm engedi, egy külön posztot szentelek neki mindenképp. Addig is, hallgassátok meg magatok, itt nincs szükség szavakra.

A "20th Century Fox" is egyfajta laza "csajozós" dal - a cím szójáték, mely a neves filmstúdióra utal, de a szóban forgó "róka" itt egy megszelidíthetetlen nőre utal. A gitár fontos szerepet játszik, de torzítása messze elmarad például a pár évvel később berobbanó Black Sabbath mélysötét viharfellegként belebegő riffjeitől.

A "Whiskey Bar" voltaképp egy régi kocsmanóta, vagy arra emlékeztet. Jim Morrison is igencsak szeretett inni, szerepléseit nagyon gyakran ez meg is hiúsította.

"Mutasd meg hol lelem, a következő kocsmát Ne kérdezd miért, ne kérdezd miért, Mert ha nem találjuk meg a következő kocsmát, Akkor, meg kell halnunk, meg kell halnunk mind"

Nagyjából így néz ki a refrén tükörfordításban, elkapkodva. A refrén második fele teljesen olyan, mintha egy körhintán ülnénk totál berúgva egy falunap közepén.

A "Light My Fire" talán a zenekar legismertebb dala, a nyitószóló a Rhodes zongorán nagyon gyakran felcsendül a kereskedelmi adók hullámhosszain. Érzésre egy olyan képet fest elénk, mintha Morrison tüzet kérne egy csajtól egy házibulin - egy jointhoz, mi máshoz - fűzögetve, bizonygatva, hogy szerelmük halotti máglyaként lobogja át az éjszakát majd ("Our love becomes a funeral pyre"). A szólófutamokat itt Manzarek kétkezes játéka teszi hallhatatlanná, míg a zenekar többi része magabiztosan kíséri a háttérben.

John Densmore, jazz dobosról kevés szó esett, de magabiztos, precíz, ám mégis játékos dobjátéka kellően alátámasztja a zenekar létjogosultságát. Vagy mi. A gitárszólaomkért Robby Krieger felelős, aki a zenekar alakulásakor mindössze hat hónapja játszott a hangszeren.

A címadó első album népszerűségét jól mutatja, hogy egyedül az addigra már befutott Beatles "Bors őrmester" c. albuma tudta maga mögé szorítani. A wikipedia tanúbizonysága szerint a "Light My Fire" fényét beugróként egy Larry Knechtel nevű basszeros emelte, méltó helyére.

A "Back-door man", elsőre nem sokat árul el magáról. Ha nem az USA déli államaiban nőttünk fel, nem is fog, ezzel a szlenggel nem találkozhatunk minden nap az utcán. Magyarul, nincs is talán megfelelője: olyan férfi, aki mások feleségével hál, majd angolosan távozik - a hátsó ajtón (back door).

Erre utal a pimasz sor is: "A férfiak nem tudják, de a fiatal csajok értik - a hátsó ajtón járok (mindig)." Illetve, a "több csirkét eszek mint amit valaha is láttatok", is elég beszédes sor.

Az "I Looked At You", mint olyan, faék egyszerű, de annál jobb dal: rád néztem, rám néztél, rám mosolygtál, visszamosolygtam, és innen nincs visszaút. Túl késő.

Talán a későbbi híresebb (?) rockzenék elfutárának az "I looked at you" velőtrázó sikoltásai tekinthetőek. Legalábbis, a Beatles esetében még ilyenről talán még a "Twist and Shout" c. dalban sem hallhatunk, annak a címe ellenére.

A végtelen éjszaka

"Van, aki édes örömökre születik, van, aki a végtelen éjben jön napvilágra" - talán így tudnám visszaadni a dal két epikus sorát:

Some are born to sweet delight Some are born to the endless night

A "jön napvilágra" csak az én fordítói játékom. Hiszen a születést ezzel a népi metaforával is illethetjük magyarul.

A "Take it as it comes" se egy filozófiai mélységű dal, nem is érdemes benne túl sokat kutatni. (Szerk: pedig Morrison egyetemet végzett irodalmár volt, falta a filozófiai könyveket és az európai költészetet, pl. Rimbaud-t). Talán egyfajta szerelmi költeményként írhatnánk le személyesen, miután ilyen sorokkal zárul "csináld nagyon lassan / tetszeni fog egyre jobban".

Morrison költészetének csúcspontja, és mondhatni, kezdeti, a "The End" című dal. A vég egy andalító akusztikus gitárszólóval kezdődik.

Ismét úgy érzem, fordíthatnánk ezerféleképpen, csűrhetnénk-csavarhatnánk a szavakat ahogy csak akarjuk, nem adja vissza magyarul ugyanazt a tébolyult életérzést a dal. Visszaköszön Morrison depressziója, gyermekkori feldolgozatlan traumái, a szüleivel, különösen az apjával való rossz viszonya, a szerhasználat, és rengeteg fájdalom. Mintha csak prófétikus dal lenne: ez a vég, kedves barátom... ezek az utolsók sorok keretbe foglalják a dalt, mely szintén így kezdődött. Vége a bonyolult terveknek, mindennek ami van, nincs többé biztonság, nincs több meglepetés - nem nézek a szemedbe többé. Fáj elengedni, de úgysem fogsz utánam jönni. Vége a nevetésnek és kegyes hazugságoknak, az öngyilkos éjszakáknak, ez itt a vég.

Jim Morrison 1971. július 3-án hunyt el, 27 évesen, Párizsban.

[hanselbeck]

Csak egy kis pánikroham - Vigyázzunk egymásra mentálisan is!

A napokban többektől is hallottam a szűkebb-tágabb környezetemben, hogy pánikroham jött rájuk és ennek időzítése talán nem is annyira véletlen, éppen a járvány második hullámát éljük, megint lezártuk az országot és rekordokat döntenek a számok. Mivel a mentális egészség a koronavírus járványtól függetlenül egyébként is fontos, beszélni róla pedig nem képezheti tabu tárgyát, gondoltam elmesélem a saját sztorimat és nekem mi segített kikeveredni ebből a fullasztó, szívrohamot szimuláló élményből. 

Ha nem érdekel a hosszú felvezetés, tekerj az írás aljára a konklúzióért.

Bár Twitteren gyakran elég élesen és karcosan tudok fogalmazni embertársaim szellemi teljesítményét illetően, mikor közéleti témákról van szó, de ez részemről a teátrális hatás elérését szolgálja. Aki ismer személyesen, tudja jól rólam, hogy mennyire szívemen viselem az emberek sorsát és fontosnak érzem, hogy valamit adjak legalább az online térben a közösségnek, ami ha csak kicsit is, de segít nem csak a vírus, de a mentális megpróbáltatások kivédésében is. 

Már az elején egy apró kitérővel fontos megjegyeznem, hogy nem vagyok sem pszichológus, sem pedig pszichiáter, de van némi tapasztalatom a témában és igazából mindig is érdeklődtem amolyan lelkes amatőr szemlélőként a szakirodalma iránt és jártam is egy időben pszichológushoz, mert nincs az a könyv ami tükröt tud tartani magam elé. Nem azért jártam oda, mert megoldandó mentális problémáim voltak, hanem mert az életem egy meghatározó szakaszában kellett valaki, akivel úgy is beszélgethettem, ahogyan irányomba elfogult barátokkal vagy családtagokkal nem lehet, kellett a tükör amibe belenézhettem. Na meg mert mindig bennem volt a kíváncsiság milyen egy pszichológussal beszélgetni és igazából marha jó élmény volt. Zsebbe nyúlós, de jó élmény. Viszont azt többször visszahallottam a környezetemből, hogy ne verjem nagy dobra, utalva ezzel arra, hogy ez még mindig tabu téma. Nem kéne annak lennie, ahogy általában véve a mentális, lelki egészségről való diskurzusnak sem.

A pánikroham, szorongás és a pánikbetegség nem egymással azonos fogalmak és amiről most írni fogok pár sort az kifejezetten a pánikrohamra fókuszál a saját esetemen keresztül. Ehhez nem árt tavaszig visszamenni az időben: Ekkor már tudtuk, hogy itt van Európában a koronavírus járvány, láttuk a képsorokat Kínából és a hozzájuk tartozó magyarázatok sokszor erősen cenzúrázottak voltak, így nem lehetett igazán felmérni, hogy mekkora a baj. A sajtó valahol ott kapcsolt világvége hangulatra, amikor Olaszországot lezárták. Fékevesztett, önkontrolljuktól megszabadult újságírók üvöltötték tele az étert a saját pánikjukkal, mintha egy zombi apokalipszis küszöbén állnánk.

Én egy elég racionális, analitikus, tudományorientált embernek tartom magam és az adatok, nyers statisztikák böngészése nem állt összhangban azzal az apokaliptikus hangulattal, ami a sajtóból áradt. Persze, baj van, nyakunkon egy járvány ami több embert fog elvinni, mint az influenza, vannak veszélyeztetett szeretteim, de attól még magától a vírustól nem féltem. Attól már sokkal inkább, hogy ha mi is lezárunk mindent, akkor egy számomra különösen nagyon fontos személlyel két különböző városban rekedünk és nem tudni meddig fog ez az állapot tartani. 

Aztán eljött a nap: Magyarország is bezárkózott én pedig az első home office napomhoz keltem fel reggel. Nyilván a munka nehezen ment, mert a rá következő hétvégén terveink voltak, amik ki tudja mennyi időre elhalasztódtak, mérges voltam, ideges voltam és gyűlöltem ezt az “új világot”, amiről senki sem tudta akkor megmondani meddig fog tartani. Tavaszias délelőtt volt és kint kávéztam a teraszon, olvasgattam a híreket és szembejött egy olyan, hogy az előrejelzések szerint a lezárás eltarthat akár 2 évig is. Nyilván egy clickbait címadás volt (köszi 444, basszátok meg), de megfagyott az ereimben a vér, hogy én egy hetet sem bírok ki bezárva, nemhogy 2 évet. A cikkből persze kiderült, hogy nem 2 évig leszünk bezárva, de több kisebb-nagyobb lockdown és szabad időszak fogja váltani egymást, ahogy a járvány egyes hullámai azt megkövetelik vagy engedik. Attól még a címet megpillantó hidegrázós érzést nehéz volt kitörölni.

Nagyon rámült ez a hangulat, még mindig csak kora délután volt, megint kint kávéztam és úgy éreztem csak vánszorog az idő és még mindig nem voltak válaszok arra, hogy meddig kell még így élni az életet. Valami kúszott fel a gyomrom felől a torkom irányába. Lassan, nagyon lassan. De betudtam ezt csak simán idegességnek, miért is ne lennék az, mindenki más is az a világon. Inkább csak dolgoztam és közben zenét hallgattam, de egyre erősödött ez a “valami nincs rendben” érzés, de még mindig elkönyveltem annak, hogy miért is lenne rendben bármi, most állt feje tetejére az élete nagyjából mindenkinek. 

Este volt, letettem a munkát és nem bírtam rendesen lekötni magam, próbáltam macskás videókat nézni, telefonon és üzenetben beszélgetni, videojátékozni, Netflixezni, de azt éreztem, nem bírok a seggemen maradni. Egyre erősödött egy “sötét” érzés, mintha egy hideg barlangba lennék bezárva ami elkezd összenyomni. Egyre erősebben görcsben volt a gyomrom és csak fel-alá mászkáltam, egyre hiperaktívabb módon. Kezdtem azt érezni, hogy egyre nehezebb levegőt venni, sőt mintha nyomná is valami a tüdőmet. Kimentem a friss levegőre, de ott sem bírtam meglenni, bejöttem, de ott sem volt jó, mint egy ketrecbe zárt kutya úgy éreztem magam. Ez ment 2-3 órán át és minden apró kis lépésekkel lett egyre rosszabb, a tüdőm már kifejezetten fájt és elkezdtem egyre erősebben szívdobogást érezni. Hideg víz az arcomba, két percig kicsit jobb, majd kezdődik újra. 

Éjjel már egyre inkább úgy éreztem, hogy a szívem mindjárt kikalapálja magát a helyéről, itt fog nekem szétrobbanni. Már egyre jobban kapkodtam a levegő után és azt éreztem elájulok lassan, mert minél mélyebben vettem levegőt, annál fullasztóbb volt. Megbeszéltem magammal, hogy szívrohamom lesz ha így folytatódik, sőt talán már éppen az van. Elővettem egy vérnyomásmérőt és megmértem: 

Vérnyomás: Mint egy egészséges 30 éves férfié Pulzus:  Mint egy egészséges 30 éves férfié  Megmértem újra. Aztán újra. Aztán megint. Az értékek mindig ugyanazok voltak, tökéletesen rendben volt minden, nyugalmi és enyhén emelkedett szint között mozgott, DE NEM FOGTAM FEL! Csak azt tudtam hajtogatni, hogy el fogok ájulni, kapkodok a levegő után, fáj az egész mellkasom és mindjárt szívrohamom lesz. Aztán eszembe jutott, hogy ha tüdőgyulladás miatt fáj az egész mellkasom és hátam, akkor az lázzal együtt jön, megmértem magam: 36,4 °C és még egy tucat másik méréssel is nagyjából ennyi jött ki, kicsit sem voltam lázas, még hőemelkedésem sem volt, DE NEM FOGTAM FEL a kapott értékeket.

Ezt ment még sokáig, szerintem egy bő 2 órát simán eltöltöttem így (vagy legalábbis tűnt annyinak), közben megmértem legkevesebb 30 alkalommal a vérnyomásom és a lázam felváltva és 30 alkalommal volt tökéletesen normális, de nem jutott el az agyamig. Csak menekülni akartam ebből a kibaszott félelmetes állapotból. Mentőt kell hívnom, de ha felhívom őket és azt mondom fáj a tüdőm meg légszomjam van, szkafanderesek visznek be a Covid osztályra. Na ettől csak rosszabb lett.

De már annyira halálfélelmem volt, hogy betárcsáztam a mentőket és már majdnem megnyomtam a hívás gombot, de gondoltam jobb még egyszer ellenőrizni a vérnyomásom: Megint tök normális. Feltettem végre valahára magamnak a kérdést: Mi a bánatos tökömért lenne szívrohamom, ha eddig megmértem több tucatszor és semmi baja a vérnyomásomnak?  Abban a másodpercben minden elszállt. Kaptam levegőt, nem fájt semmim és a szívrohamot utánzó érzés sem volt már. Egyetlen csettintéssel távozott minden. Leesett végre. Feltettem végre magamnak a kérdést, ami a pánikroham önmegsemmisítő gombja volt. 

Egy pár napig még eléggé kába voltam az élmény miatt, nagyon kifárasztott fizikai és mentális értelemben is. Az a “sötét” érzés többször visszatért kicsiben, de már inkább csak az generálta, hogy nem akartam megint rohamot. De tudtam mi okozza ezt és így csírájában tudtam elfojtani. Tudatosan legyintettem rá, hogy “haver, tudom mit akarsz megint” és az elmém felfogta, hogy tudatában vagyok a trollkodásnak és minden újabb próbálkozásnál már az elején visszavonulót fújt. Nem tudok rá jobbat mondani, mint trollkodás, mert ez tényleg az a saját elméd által és ha ennek már kellően tudatában vagy, tudsz rá kicsinyítő jelzőket aggatni, hogy még inkább kicsorbítsd az élét.

Rádöbbenés az irracionalitásra 

A pánikroham nem a valóság, de elhiszed róla. Annyira valódinak tűnik, hogy valódiként éled meg és egyszerűen bármit, de tényleg bármit megtennél, hogy a pániknak engedelmeskedve elszaladj. Ha tudsz. Ez egyfelől egy evolúciós képesség, hiszen ha jött az oroszlán, akkor a falu népe pánikba esve mentette a bőrét ahogy éppen tudta, ez egy hasznos reakció, kivéve ha nem létezik az oroszlán. 

Nem csak a gyenge ember eshet bele egy pánikrohamba, ennek ehhez semmi köze. Lehetsz te bármilyen racionális és talpraesett ember a tudatos szinteden, ha a tudattalanban megbújó félelmeidnek a kellős közepébe talál bele valami. A roham pedig pont addig tart, amíg rá nem döbbensz arra, hogy nem létezik az oroszlán, nincs igazából szívrohamod és nem fulladsz meg (ez a két leggyakoribb kamu tünet pánikroham alatt, de bármi más is felütheti a fejét: hidegrázás, izzadás, szédülés, remegés, émelygés, egészen szép arzenálja van). 

Fontos az irracionalitásra való rádöbbenés és ehhez sokaknak külső segítség kell, amikor egy orvos vagy mentős mondja a szemébe, hogy nincs semmi fizikai probléma. Ezzel sincs semmi gond, segítséggel megtalálni a leállító gombot nem szégyen vagy gyengeség, főleg ha először élsz át ilyet az sokkal inkább csak szerencse kérdése sikerülhet-e egyedül. De pont azért írtam le ennyire részletesen a saját esetemet, hogy ha éppen te leszel az, akin ezek a sorok egyszer majd segítenek, már megérte.

A pánikrohamot bármi kiválthatja és az én legerősebb félelmeim között ott van a szeretett személy elvesztése, nagyon nem viselem jól a bezártságot és a tehetetlenség érzését, mikor a kezem hátra van kötve és nem tehetek semmit a fejem felett átcsapó hullámokkal szemben, még csak meg sem próbálhatom. A kijárási tilalom és a világ felborulása ezeknek pont a kellős közepébe talált be jó nagy dózisban. De nem vagyunk egyformák, mindenkinél más és más dolog vált ki egy ilyen szélsőséges reakciót és nem árt ha akad némi önismereted, hogy mi az ami nálad erre képes lehet, akkor tanulsz meg uralkodni felette, nem pedig a pánik rajtad. 

Ha pedig gyakran élsz át ilyen reakciókat (akár sokkal kisebb intenzitással), akkor érdemes felkeresned egy szakembert, mert valószínűleg nem találod a saját lelkedben azt az apró kirakós darabot, ami segít visszavenni az irányítást. 

A járvány alatt pedig néha kérdezzünk rá barátainknál, szeretteinknél, hogyan érzik magukat. Nem lehet beülni kávézókba, este 8-ra haza kell érni, ahogy a dolgok kinéznek ennél is szigorúbb szabályok is a pakliban vannak és ez az időszak mindenki számára megterhelő. Némi figyelem és törődés mindenkinek jól esik és a panaszkodást most ne valami magyaros néplélekben megbújó pesszimizmusnak fogjuk fel. Kimondani, hogy szarul vagyunk nem bűn. Beszélni a mentális megpróbáltatásokról pedig nem gyengeség vagy tabu, mégis így kezeljük, amit az a társadalmi elvárás vált ki, hogy a fültől-fülig mosoly csak választás kérdése. Szarul lenni nem okvetlenül jelent mentális problémát, én is egy egészséges embernek tartom magam, viszont az elfojtásokkal könnyen odáig fajulhat bármi.

[kepeslajoska]

Gábor György

Rémülten hívott fel egy kedves tanítványom, hogy közölje: Müller Cecília a mai operatív sajtótájékoztatóján, a kormány koronavírus elleni harcának alátámasztására „híres költőnktől”, Wass Alberttől idézett egy míveset. Ezért a multilaterális, immár a magas művészetek népszerűsítését is felvállaló sajtótájékoztatásért csak hálásak lehetünk, amelyben ráadásul a legkifinomultabb érzékkel áradnak ki a virulógus szakember szájából a Balassi, Csokonai, Berzsenyi, Kazinczy, Petőfi, Arany, Vajda, Ady, Babits, Kosztolányi, József Attila, Pilinszky vagy Weöres Sándor életművét méltán elhomályosító Wass Albert-sorok. Csak reménykedhetünk, hogy legközelebb újabb citátumokban ismerkedhetünk meg a nagyszerű Szabolcska Mihály vagy a még nagyszerűbb Csohány Gabriella munkásságával. Müller Cecília szíves népművelő hevületének üdvözítő gyümölcseit az ország egy emberként várja. S míg én ezeket a sorokat rovom, közben átküldte fentiekben emlegetett kedvenc tanítványom a Wass Alberttől idézett sorokat. Az idézet szép és hasznos, s jól mutatja Müller Cecília igyekezetét, hogy kenyéradó gazdájának mindenben megfeleljen, ugyanis az idézett sort csak ő volt oly szíves Wass Albertnek tulajdonítani, valójában az idézet Márai Sándortól származik. Ezt mondta Müller Cecília: „Azt mondja a híres költőnk Wass Albert, hogy ha elérkezik az ünnep, akkor ünnepelj egészen és tisztuljunk meg – bocsánat, hogy szabadon idézem – tisztuljunk meg egy kicsit kívülről is és belülről is. Én úgy gondolom, hogy ebben a nehéz helyzetben, ami most sújtja az országunkat is, de a világot, hiszen pandémia van, mindannyiunknak szükségünk van erre.” S ezt mondja Márai Sándor a Füves könyv egy helyén: "Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás." A többi stimmel! Semmi baj, holnap, ha felmondaná Müller Cecília akár a Háború és békét, akár Az eltűnt idő nyomában c. regényt, szerzőként mindkettőnél nyugodtan megnevezheti Herczeg Ferencet. Befejezésül én is idéznék Müller Cecília számára egy költőt, aki ugyan nem volt magyar, Paul Géraldy volt az ő böcsületes neve, ám fordítóját (Nyirő József helyett) Kosztolányi Dezsőnek hívták: „Hülye vagyok valóban? De hogy közöljem azt, amit tudnod kell? Semmi sincs a szóban!”

[holvagymilan]

Csapongó kezdetek

🚲 BUD_IST 🚲

Isztambul Galata városrészének kávézói, amelyek egyikéről ezt pötyögöm a telefonomba, különösebb feltűnés nélkül elvegyülhetnének egy a Visegrádi utca vagy Dalston reggeleinek rendezett csapatépítő bulin. Az ilyen ücsörgésekért aztán igazán nem kellett volna ennyit biciklizni. Kicsit több mint két hete gurultunk ki meglehetősen színpadiasan a Margit-szigetről, hogy aztán 12 nappal később hasonló drámaisággal átszáguldjunk Isztambul éjjeli káoszán egy kissé lepukkant hostel lépcsőjéig. Azért szeretek biciklivel utazni, mert így felfogható és átélhető a távolság, és az ember lelkének is van ideje utolérni a testét. Elvileg. De az a gyanúm, hogy az enyém messzebbről indult, (talán valahonnan 2015 késő nyári Budapestjéből, egy poros észak-spanyol ösvényről vagy egy londoni csatornapartról) mindenesetre még nem ért ide. Az is lehet, hogy elkalandozott út közben, leragadt a Tisza parton, vagy valami, ami amúgy tökre érthető mert volt hol leragadni az elmúlt két hétben is. Úgyhogy most az a tervem, hogy mesélek egy kicsit erről a két hétről, hátha addig ideér. Ha nem, akkor viszont bajban lesz, mert egy Kappadókiai bringás kitérő után elteleportálok Ladakhba, ahol aztán jó nagy hegyeket kell majd másznia tökegyedül. Szóval ha látjátok, szóljatok neki, hogy hozzon meleg cuccokat.

Szóval úgy bóklászom Isztambulban mint Csavardi Samu a Megyében miután Frodó elhajózott. Főleg mióta egy kölcsönkért longboardon kitoltuk Marci bedobozolt bringáját a reptéri transzferhez, és egyedül maradtam. Mindenesetre azért kötelezettségtudatból megnéztem az Hagia Szophiát, a Boszporusz hidat, még falafelt is ettem, de ha teljesen őszinte lennék magamahoz, akkor igazából legszívesebben ott sipákolnék a sirályokkal a hostel tetőteraszán naphosszat. Egyszerre félek is a következő két hét magányos vadkempingjeitől a török hegyekben, meg nem is igazán értem, hogy végülis mit keresek itt, biztos ez-e a legjobb módja az elmúlt évek helyrepakolásának. De az is nyilvánvaló, hogy túl sok időm van gondolkozni most, mert például a Buzludzhára felfelé tekerve nem járt ilyesmiken az agyam... Apropó Buzludzha, inkább mesélek az ideútról, az talán szórakoztatóbb mint a nyöszörgésem.

Jogos a kérdés, az egy hegy Bulgáriában és úgy kell kiejteni mint egy elfojtott tüsszentést. Ugyanez a legnagyobb mászásunk is, és egy irgalmatlan méretű kommunista-brutalista emlékmű (de akkora, hogy ilyet már csak iróniából lehet szerintem tervezni, aztán nézni elkerekedett építész szemekkel, hogy “Ez átment bazmeg?!”) Mindenestre ott van, dobtak még hozzá (szerintem fogadásból) két izmos, lángot tartó munkáskart meg egy brutális nagy csillagot, amiről mára már lecsorgott a vörös festék, és jól odaszáradt a betonra a délszláv kommunizmus utolsó véreként. Ott omladozik az egész egy belépni tilos tábla mögött, nő kifelé a gaz a repedéseiből, pedig azért lenne még ebben bőven. Szerintem jól eldumálnának a szombathelyi víztoronnyal. Álltunk ott alatta hitetlenkedve vagy 40 percet, hogy aztán minden ráncunkat kisimítsa a menetszél lefelé.

Aznap reggel egy elhagyott pajtában keltünk, ahova C tervként rohantunk be már sötétben, hátrahagyva minden idők legjobban időzített pesztós tésztájának a maradékait, miután beigazolódott két félelmünk is: Egyrészt hogy az a süvítő hang bizony tényleg az, hogy golyók repülnek el néha a rét felett, mert hogy ez a gyönyörű tisztás vadászterület. Másrészt meg hogy itt tényleg vihar lesz. A B terv egy nyakig gazos focipálya volt viszonylag sok lószarral. Ezt könnyen elengedtük, maradt hát a pajta, ami még ha szürkületben kicsit para is, a vihartól legalább megvéd. A világ egyik legnagyobb nyugalma tető alatt sátrazni esőben. Szél, esőillat, kopogás.

Marci szerint eljött az ideje, hogy elválasszuk a kisfiúkat a férfiaktól, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy a meredekebb, sziklásabb földúton megyünk fel. Hát ha ennyin múlna az a bizonyos elválasztás, akkor azt hiszem megtörtént volna. Felfelé gondolatban szétdobáltam az összes felszerelésem 70%-át az erdőben. Istenbizony még szárazfát is hoztam tűzrakáshoz, ha esetleg nem találnánk... Egy ilyen mászás segít átgondolni, hogy mire van igazából szüksége az embernek. (Nagyon kevés dologra.)

Nem tudom amúgy miért kezdtem az út kellős közepén a mesélést, de ha már így alakult folytatom véletlenszerű sorrendben. A pajta előtti reggelen például egy patakparti bolgár panelház kertjében keltünk éktelen kakaskukorékolásra. Szörnyen lehangoló, és igazából elég ijesztő falvakon keresztül érkeztünk ebbe a kisvárosba, ahol az első sátorhely iránt érdeklődő kérdésünkre rögtön biciklire pattant a megkérdezett bácsi, és intett, hogy kövessük. A hátsó csomagtartójában 3 db 5 literes vizespalackkal hamarosan lefékezett a sarki boltnál, ahol a vizek mellé bedobott még 3 sört is. Mire az ígért sátorhelyre értünk, a csomagtartó teljes tartalmát elosztogatta, itt-ott lefékezve, félrehúzódva, ezzel-azzal csevegve. “Mi újság Ferikém, hogy vagyunk? Asszonyt csókoltatom, kérsz egy sört?” Mi kedvesen mosolyogva végigasszisztáltuk ezt az improvizált betlehemezést. Aztán egy picit azért az arcunkra fagyott ez a mosoly, amikor a főút melletti lámpafényben fürdő játszótérre mutatott javasolt sátorhelyként. Ezt észrevehette, mert intett, hogy várjunk egy picit, mindjárt jön, addig is itt van 5 liter víz. Összeült a rögtönzött lakógyűlés, és úgy határoznak, hogy bemehetünk a kertbe, a hinta és a tyúkól között végülis kiválóan elfér egy sátor. Kipakoltunk hát, felállítottuk a sátrat, még főztünk is. A panellakók közben a szemük sarkából figyeltek minket, és valószínűleg egyre szimpatikusabbak lehettünk nekik, mert sorra kerültek elő a nekünk szánt luxuscikkek. Először egy szappan került a kerti csap mellé, aztán egy, majd két törölköző. Reggelre pedig mintha már megbánták volna hogy eleve nem hívtak be a lakásba, mert a teljes készülődésünk alatt győzködtek, hogy menjünk csak be letusolni, hiába mondtuk, hogy a kerti csap szuper volt, és hogy mindjárt megmászunk egy 1200-as hegyet, úgyhogy sokáig úgysem tartana a frissesség.

Ezen a ponton görcs állt a kezembe a telefonba pötyögéstől és kisebb színes hallucinációim támadtak, úgyhogy jobbnak láttam abbahagyni. Azóta meg már el is hagytam Isztambult, néhány útvonaltervezési bakiból adódó szándéktalan dzsugellátogatás, egy éjjeli vaddisznóincidens, egy tönkrement hátsó felni, és a mindezekből adódó súlyos mélypontok következtében egy eskisehiri bringaboltban bámultam az egyre romló állapotú cipőmet egy kólába kapaszkodva, amikor odalépett hozzám egy nő a tarkójáig érő mosollyal, hogy mi a tervem a következő napokra, merthogy szerveznek egy országos bringafesztivált a város mellett, és ha nincs jobb dolgom, van a kertben sátorhely bőven. Vágás: másnap reggel 9, pocakra feszülő bringásmezben, hosszú ősz hajjal meg egy bilikék ukulelével borzasztó hamisan de annál lelkesebben Beatlest üvöltöző török bácsi mellől írom ezt. Néha csak le kell ülni egy kólával és megkocogtatja a válladat a megoldás.

Nem hiszem, hogy be fogom tudni hozni magamat, úgyhogy maradjon itt a sorok között a minket egy integetésnyi idő alatt a szobájába befogadó bolgár-olasz néni, a szerb focipályán felállított sátrak, és a leszakadt görög híd története.

Lesz meg szó kutyákról, miértekről, hovákról és meddigekről, de most -végre 15 kilónyi táska nélkül- eltekerek a legközelebbi börekeshez, mielőtt megint lecsap a török hőség.

[sfstranslations]

UPDATE: The S-Ranks That I Raised (345)

“He’s in a strange state. He’s keeping away from me. And trying to avoid me.” “What, then do I always have to welcome you? Do you believe I like you or something? Even if you suddenly show up and ask me to have lunch with you, should I go ‘for you, always~ I’ve been waiting for youuu’? Where are you getting all that confidence from?” He had a face that made being self-confident make sense, but still.

Read Chapter 345: Stepping Out For A Bit (1) now!

Request access to the My S-Ranks translations by sending us your email through our contact form.

[orixa-obaibi]

Axé dos Orixás e Fundamentos do Culto

AXÉ DOS ORIXAS E FUNDAMENTOS DO CULTO PROMOÇÃO: R$ 250,00 Pacote com 55 apostilas + 33 de brindes PROMOÇÃO: R$ 150,00 Pacote com 25 apostílas Sem os brindes. Obs: As apostilas serão enviadas para o seu endereço de e-mail. Algumas em word, outras em pdf e, as que tem muitas folhas vão em arquivos zipados para o cliente baixar e descompactar. Obs: Alguns clientes pedem por sedex, neste caso terá que acrescentar o valor do sedex. Vai tudo em um dvd. Contato: Fone Zap + 55 71991683870 / + 55 71988703468          Descrição das Apostilas 1 - O SIGNIFICADO DE ADOXU, WAJI E OSUN no ritual dos Orixás. Saiba para que se usa estes pós no culto dos Orixás. 10 paginas.  2 - Ajesalugà - Assentamento do orixá da riqueza e prosperidade. Usa-se para ter sorte, prosperidade.  3 - Alagbè – Ogan – Manual e guia para Ogan, ensina os nomes dos toques e algumas coisas que os Ogans ou Alagbes devem saber.  4 - Angola – Congo – Bantu. Contém explicações de alguns fundamentos, cantos para cada ritual e vários Ebós no Angola, Bantu, Congo. 128 paginas  5 - Animais sacrificados no axé” Saiba qual o animal ou ave deve ser sacrificado para Exu ou para Orixá para resolver determinada situação do cliente ou até mesmo nossa. 08 paginas.  6 - Axexê e seus fundamentos ( é o fundamento mais perigoso do candomblé, está apostila ensina passo a passo todo procedimento que se faz quando morre uma pessoa do axé, qual cantiga deve ser cantada a cada momento do ritual fúnebre e os ebós e oferendas que deve-se fazer para Egum e Exu ) ( as cantigas de axexê também vem com áudio e tradução p/ português ) 90 paginas.  7 - AYRA; Xangô Ayra, apostila de feitura e fundamentos de Ayra ojixé, Ayra bibonan, Ayra itilé, Ayra modé ou mojé, Ayra adjaosí, orô de cada um individual.  8 - AULAS DE YORÙBÁ - Para aprender e falar o nome de todas as coisas de dentro e fora da religião na língua Yorùbá, e como rogar pragas aos inimigos ou fazer pedido aos orixás e Exu falando em Yorùbá Conteúdo das aulas : Alfabeto Yorùbá – gramática Yorùbá - saudações em Yorùbá - Saudaçôes de Natal em Yorùbá - Números em Yorùbá – Verbos e conjugações – Adjetivos – Cores – Nomes de Òrìsà de maneira correta – os dias da semana – os nomes dos animais em Yorùbá – como pedir as coisas dentro do terreiro falando Yorùbá - os nomes dados as obrigações que se faz dentro da religião de orixá - os meses do ano - Pronúncia correta e ortografia correta dos termos usados no Candomblé – contém cada aula do dvd um vocabulário Yorùbá com nome de todas as coisas. 33 aulas = 66 paginas + vocabulário  9 - Banhos: prepararados para todos os fins,descarregos, mal olhado, amor, emprego, atrair a sorte.   10. BARÚ; ÌSE SÒNGÓ IGBARU ( FEITURA DE XANGÕ IBARÚ OU BARÚ ) Procedimento para feitura deste.  11 - Borí - Livro do significado do Bori – Explica o significado de tudo que se faz e leva em um borí.  12 - Caboclos - Fundamentos e assentamentos de cabolclos Contém explicações de alguns fundamentos, e assentamentos de caboclos.  13 - Cantigas de orixas de Exu a Oxalá Nação Ketu( Livro com as traduções das cantigas para a língua portuguesa, Cantigas do Olugbajé e Roda de Xangô ( também com áudio letras e traduções dos cantos ).  14 - Comeeira e chão da casa Fundamentos e Assentamentos para firmeza do ile axé.  15 - DICIONÁRIO YORÙBÁ E PORTUGUÊS – Vol I - ARTIGO COM NOMES AFRICANOS DIJINAS, ORUKÓ DE IYAWÔ, OGAN, EKEJÍ E ASOGUN ( DA NAÇÃO KETU ) 54 PAGINAS.  16 - DICIONÁRIO YORÙBÁ E PORTUGUÊS - Vol II ARTIGO COM NOMES AFRICANOS DIJINAS, ORUKÓ DE IYAWÔ, OGAN EKEJÍ E ASOGUN ( DA NAÇÃO KETU ) 54 PAGINAS  17 - DICIONÁRIO INGLÊS E YORÙBÁ – Vol III FORMATO PDF COM MAIS DE 300 PÁGINAS.  18 - Ebó – Apostila de ebó, são mais de 500 tipos de ebó para todo tipo de problema – amor – dinheiro – separação – união – vencer demanda C – afastar inimigo – trazer amor de volta - prosperidade – chamar dinheiro – aumentar os ganhos nas vendagens etc. 79 folhas  19 - Ebós diversos para o bem e para o mal.  20 - Ebós - Os Vários Tipos de Ebós Existentes” Saiba como é o nome de cada ebó e sua finalidade. Ebó de misericórdia, ebó para saúde, ebó para paz, ebó para proteção pessoal, ebó para prosperidade e etc. 28 paginas  21 - Ebó para troca de cabeça – Ensina os procedimentos para fazer troca de cabeça, Obs. Não aconselho ninguém a fazer, pois tudo que fazemos tem seu preço no futuro.  22 - Egun, Assentamento de Egun – Ensina como assentar um Egun e como cultua-lo.  23 - Exu, Oriki para invocar Exu para dar mais força e ajudar para que ele atenda nossos pedidos. Acompanha a letra com tradução para português e um arquivo de áudio para você ouvir e aprender como se reza ou canta. Ensina também o que você deve usar na hora que estiver rezando e fazendo pedidos, e o que deve estar na sua mão.  24 - Exus e Orixas. Vários assentamentos de Exus e Orixas, Ensina como assentar Exus, e orixás pelas qualidades, Ògún, Oxosse, Osanyin, Oya, Oxumarê, Xangô, Iyewa, Oba, Oxun, iyemanjá, Logun-Edé Omolu ou Obaluwaye, Ibeji ou Erê, Nana, Oxalá.  25 - Feitura e saída de yawô, ekeji e ogans Ensina todas as cantigas que se deve cantar na saída de cada um deles passo a passo ) ( ensina tambem os ebós e sacudimentos e o que se deve cantar em cada ebó ou sacudimento, ebó de rua, de água, de mata, e ebó para onilè o dono da terra ) ( ensina assentar o Exu do orixá com fundamentos e como fazer a matança e os procedimentos passo a passo ) ( ensina os ofós,oriki e encantamentos de; ( olojó oni = o dono do dia ) ( egungun = nosso ascestral ) “ iyami o s oronga “ ( nossa mãe protetora da magia e das feiticeiras , não se deve chmar o nome dela que está aqui em negrito, basta chamar “iyami ajé “ ou simplesmente “ iyami “ ) ( babamilegun ou egungun = representante de nossos ancestrais ) ( rezas de orixas ) ( ritual e preparativos para o bori e feitura de santo passo a passo) todos cantos e orikis vem com audio e tradução para português ) 52 paginas.  26 - Folhas de fundamentos dos orixas com fotos - vem indicando a que orixá ou orixas pertence cada folha e para que serve dentro do axé - cada folha vem ilustrada em foto colorida ao lado para que o leitor possa identificala ou encontra-la nas matas - explica quais folhas pertence ao axé do fogo, axé das águas, axé do ar, vento ou tempo - axé da terra - folhas que serve para sacudimento, bori, folhas que servem pra obrigações lavar o jogo dos buzios - folhas de sacudimentos - folhas para prosperidade etc. 57 paginas.  27 - Folhas Sasanha – Fundamento das folhas – Cantar folhas, letras das músicas – suas utilidades – lendas do axé das folhas dado por Orumila- 37 paginas.  28 - Fundamentos do Candomblé I. Esplica e explica vários fundamentos do axé – 25 paginas. Fundamento do Candomblé II – Explica mais fundamentos em relação aos culto e algumas lendas. 19 pagina.  29 - Ifá - Apostilas completa do curso de Ifà / Orunmila com os itans ( histórias ) dos odus- 244 paginas com Os Segredos do Oráculo de Ifá Revelados” Fala sobre o oráculo e suas interpretações. Contém a reza e e a invocação de Orunmila, fala sobre os odus suas, seus lados positivos e negativos, histórias e fala dos problemas e sorte que eles podem trazer. 222 paginas.  30 - Iroko ( Tempo ) - Ensina como assentar e cultuá-lo.  31 - ÌYÁMI OSORONGA Assentamento desta poderosa ancestral protetora das mulheres e senhora da magia.  32 - Jogo dos búzios com as caídas, seus odus e significados para dizer aos clientes e os ebós que devem serem feitos em cada situação falada no jogo 107pgs.  33 - lendas dos orixás – Contém Várias lendas a respeito dos Orixás e de Exu. (EWE (Folha) ou EBÓ ( Sacrifício ) Saiba quem é mais importante dentro do culto dos Orixás. A História do Orixá “Epe laye” ( Terra Viva ) – Fala deste Orixá suas lendas e o encontro dele com os outros. 12 paginas. Significado de Panan e kitanda de Iyawô. 2 paginas “Porque oxalá usa Ekodidé” Saiba qual o motivo deste Orixá usar o Ekodidé. 07 paginas. Tempo, Iroko, Ifá e Orunmila – Lendas destes Orixás. 05 paginas.  34 - Obà ou Yobà a Ayaba – Assentamento, feitura e fundamento. O que se deve fazer pra raspar Obà ? Qual o fundamento que deve ser feito na hora ?  35 - Obi e Orogbo” Conheça o Orogbo e as qualidades de Obi que existem. ( Também jogo do Obí )  36 - ODÈ OXOSSE - Assentamento e fundamentos – Explica sobre as qualidades, fundamentos deste Orixá. Siba porque oxosse não gosta de mel e não aceita cabeça de animais. 35 pág.  37 - Oferendas Ebós para Orixás e lendas – Ensina fazer oferenda de Egun a Oxalá e algumas lendas. 60 paginas.  38 - ÒGÚN SOROKE - ASSENTAMENTO DE ÒGÚN SOROKE - Ensina a forma correta de assentar, dar comida e cultuar Ògun Sorokê.Ensina a forma correta de assentar, dar comida e cultuar Ògun Sorokê.  39 - Ògún Assentamento, fundamento e feitura de – Saiba como é o verdadeiro fundamento de Ògún e como deve se fazer quando se vai fazer um filho de Ògún. 31 paginas.  40 - Orixas - Qualidade dos Orixás” Saiba algumas das varias qualidades de orixás existente. 16 paginas.  41 - Orunmilá ou Agboniregun como e´mais conhecido, orikí, serve para pedir proteção, paz, prosperidade e para abrir o jogo dos búzios e ter boa intuição na hora do jogo. Acompanha a letra com tradução para português e um arquivo de áudio para você ouvir e aprender como se reza ou canta.  42 - Orunmilà - As ESPOSAS de ORUNMILA” – CONTÉM LENDAS DE ORUNMILA E SUAS ESPOSAS – APETEBI. 56 paginas. 43 - Oxun - Tudo sobre Òsun (Oxun) e suas qualidades. Fala de tudo sobre a Iyaba Oxun, sua terra, suas qualidades, reza e oriki de Oxun, lendas. 44 paginas.  44 - O Ovo e a sua Importância No Culto dos Orixás – Saiba para que serve o ovo de cada ave dentro do culto dos Orixás e a depender da situação e da obrigação que ovo usar. 5 paginas.  45 - Magia Yorùbá – Contem diversos ebós para várias situações. 07 paginas.  46 - Magias do profeta Moisés – Com o Sétimo, oitavo e nono livro de Moisés – Contém magias e rituais usados no antigo Egito pelo Profeta Moisés, são magias que foram usadas pelo profeta e que foram ocultadas pelo povo que escreveu a Bíblia naquele tempo.- Livro I – II – III  47 - Pomba Gira - Apostila feitiços da Pomba Gira ( Contém oferendas e feitiços para diversos fins ) 63 paginas.  48 - Preto Velho - Feitiços de Quimbanda na Força de um Preto Velho – Contém vários feitiços com diversas finalidades na linha da umbanda e dos pretos velhos.  49 - Rezas dos orixas de Ògún a Oxalá ( Todas as rezas com áudio, letras e tradução para língua portuguesa )  50 - Rezas para que suas palavras tenham força> Para você rezar ou falar e aconteça o que você quer quando está falando com Exu ou Orixá. Acompanha a letra com tradução para português e um arquivo de áudio para você ouvir e aprender como se reza ou canta.  51 - Tarô dos Orixas – Ensina jogar o baralho dos orixás e interpretá-los para consulta de clientes.  52 - TEMPO - ASSENTAMENTO DE TEMPO - Ensina como assentar e dar comida a divindade Tempo e levantamento da bandeira.  53 - Umbanda - Curso de Umbanda – Contém vários ensinamentos e doutrinas da Umbanda – Orixás e características dos seus filhos – Lenda dos orixás – Fala sobre a linha dos Caboclos e etc 135 paginas.- Outros que vão acompanhados. Pontos cantados na Umbanda - Pontos Cantados e Riscados para Exu na Umbanda – Cantigas de Caboclos na Umbanda - Mistérios da Lei da Umbanda – A Umbanda e sua Missão.  54 - Umbanda - Borí na umbanda.  55 - JAGUN - Histórias e Segredos deste Orixá AGORA SÃO 33 BRINDES NA COMPRA DO PACOTE COMPLETO DAS APOSTÍLAS DOS ORIXAS E FUNDAMENTOS 1 - YEMANJA FUNDAMENTOS E FEITURA POR QUALIDADES. 2 - LOGUN_EDÉ FUNDAMENTOS E FEITURA POR QUALIDADES. 3 - OXUN FUNDAMENTOS E FEITURA POR QUALIDADES. 4 - OMOLU FUNDAMENTOS E FEITURA POR QUALIDADES. 5 - NÀNÁ FUNDAMENTOS E FEITURA POR QUALIDADES. 6 - BÀBÁ ÈGÚN ASSENTAMENTO. 7 - OYA, FUNDAMENTOS E FEITURA POR QUALIDADE. 8 - ABILKU, FUNDAMENTOS PARA FEITURA. 9 - ORÚKỌ, COMO SABER O ORÚKỌ DO ÒRÌṢÀ. 9 - ORÚKỌ, COMO SABER O ORÚKỌ DO ÒRÌṢÀ. 10 - O LIVRO DE MAGIAS COM VELAS DE TODAS AS CORES. 11 - O LIVRO DE MAGIAS PARA O AMOR. 12 - O LIVRO DE SIMPATIAS PARA TER SORTE E AFASTAR O AZAR. 13 - O LIVRO DE MAGIA COM PEDRAS. 14- ANJOS – ORAÇÃO DOS ANJOS 15 – ANOJOS CABALÍSTICO INVOCAÇÕES. 16 - APOSTILAS DO CURSO DE MAGIA ODU E FOLHAS. 17 – INCENSO E SUAS FINALIDADES. 18 - APOSTILAS DOS ORIXAS E FUNDAMENTOS EBÓS. 19 – BANHOS PARA TODAS AS FINALIDADES 20 – EBÓ – MAIS EBÓ 21 FUNDAMENTOS E EBÓ- 22 - A GALINHA DE ANGOLA SUA UTILIDADE NO CULTO. 23 - IYA MI IGBADU 24 – IYEMANJA FUNDAMENTOS E CANTOS. 25 - OFERENDAS PARA OXUMARE. 26 - TIPOS DE AMALAS PARA XANGÔ DE ACORDO COM O PROBLEMA. 27 - IYEWA – ALGUNS DETALHES DA FEITURA DE IYEWA. 28 - REGÊNCIAS DE ORIXAS – LOCAIS E ELEMNTOS ONDE TEM MAIS PODER. 29 - YAMI-OSORONGA POR QUE CULTUAR. 30 – ORIXAS LIVRO DE PIERRE VEGER 31 - CARTILHA DO YAWO. 32 - A POSIÇÃO DA MULHER NO CULTO ANCESTRAL YORUBA (DOADO) 33 –EBÓS DE SEU ZÉ PELINTRA

[regenmindenjobbvolt]

Ma is azért fordulok mindazzal, amit e soraimban előadok, a magyar zsidósághoz, mert más utat nem látok, mint őszintén beszélni testvéreimmel. A munkatáboros joggal követeli, hogy ne kelljen munkáját rongyosan, tépett ruhában, rongyos ingben, rongyos nadrágban végeznie

(...)

RUHÁT KÉRTÜNK 

Amikor ruhát nem adtak , azt mondták, ha pénzen lehetne felszerelési tárgyakat beszerezni, pénzt könnyebben lehetne gyűjteni.

(...)

Azóta csaknem mindenki alkuszik. Az egyik be akarja számítani azoknak a munkaszolgálatosoknak ellátási költségeit, akik az elmúlt esztendőben pészachkor az ő községükben dolgoztak és akiket ők meghívtak peszach ünnepén ebédre, vacsorára.

Ezek a sorok, amelyeket most írok, apelláta mindenkihez: könyörgöm, ne azt keressék, milyen úton ne fizessenek. Adjanak pénzt, mert nem fogjuk tudni megkapni a felszerelési tárgyakat azon a címen, hogy pénz nem állott rendelkezésünkre. És ha nem fogjuk tudni felszerelni a munkaszolgálatosokat senki a következményekért a felelősséget magára nem vállalhatja. A felelősség azokat fogja terhelni, akik a különböző kifogásokkal a munkaszolgálatosok felruházásához szükséges összegeknek kifizetése elől elzárkóztak. 

Magyar Zsidók Lapja, 1944. január 27.

[bestdamnfans]

Billboard interjú magyarul

Elhoztuk nektek Avril augusztusban készült, de most kiadott olvasmányos címlapsztoriját, amelyet a Billboard két nappal ezelőtt hozott le.

A kibaszott hercegnő a kibaszott kastélyában található.

A hercegnő Avril Lavigne, aki a 2007-es #1 Girlfriend kislemezével bebiztosította magát a szakmában. A kastély – ami maga egy rendkívűl nívós környéken található LA-ben – az egyetlen dolog, amiben Avril Lavigne 2014-es turnéja után tevékenykedni tudott. Pár héttel a Head Above Water kislemezének megjelenése előtt – ami négy és fél év csend után jelent meg – Lavigne a székesegyházak magasságát megszégyenítő otthoni stúdiója mennyezete alatt ül. Ez az a helység, ahol 2019 elején megjelenő, új albumának túlnyomó részét rögzítette. 

Lavigne bulizásról szóló számai – és a Jack Daniel’s-es fiúcska, aki fogadott az ajtóban – arról árulkodtak, hogy az interjú végén whiskey-t iszogatunk majd, vagy legalább azt a rosé bort, amit a publicistám javasolt, hogy vigyek neki ajándékba. (Avril Lavigne szereti a rosét?) Avril azonban Emerged-C elektrolikus vizet iszogat a szezonális allergiája ellen. Egy hatalmas, szürke kanapéról meséli, hogy a tágas előtérben található képeket nagyrész ő maga festette. A napi imakönyv alatt rengeteg a gitár kotta, és az Avril ívelt betűiből álló to-do listák: Album befejezése. Kislemez választás. Videóklipp forgatás. Fogorvos. Annyira... érett, habár a 2013-as Avril Lavigne albumról kikerült, a Pán Péter stílusban szerzett 17, Rock N Roll dalokat hallgatván azonban elég nehéz ezt elhinni róla.

A köztes időben Avril nemigen hallatott magáról, kivéve a 2015 nyarán felvett GMA interjúban, ahol elmesélte, hogy Lyme-mal diagnosztizálták, amikor rá egy évre elvált akkori férjétől, Chadtől, a Nickelback frontemberétől, illetve amikor Taylor Swift meglepetés előadójaként lépett fel az 1989 Világturnén, ahol a Complicated című dalt énekelték közösen – a dalt, amivel Lavigne híres lett. Avril megjegyzi, volt pár olyan pont az elmúlt évek alatt, amikor azt gondolta, többé nem lesz képes zenélni. 

Meg kell hogy mondjam, az előttem a pamlagon ülő, nyugodt Avril nem tűnik úgy, mint aki nagyon bulizni akar. Amikor meséli, milyen izgatott, hogy most inerjút készítek vele, olyan, mintha egy múzeumi tárlatvezető beszélne. Vajon a hercegnő továbbra is szeretné a koronáját? Pontosan ki venné át a helyét a szakmában, ha úgy döntene, nincs tovább? Pontosan miért is tűnt el négy évre a köztudatból? Lavigne-ben azonban még mindig ott él a carpe-diem életérzés. A C-vitaminos italát roséra cseréli, majd a semmiből hirtelen előkerül egy pink gördeszka – illik a pink Vans cipőjéhez –, amivel végigszánkázik az említett folyosón. Édesanyja és mostohaapja épp látogatóban vannak Kanadából, kint lazulnak egy sereg felfújható gumiállat mellett a medence közelében. Avril szeretné tudatni, az ő kastélyában igenis helye van a szórakozásnak. Tájékoztat, hogy később beszédet kell mondjak, ünnepi pezsgőt kell bontanom egy karddal, amit épp most húzott elő egy dobozból. Amikor Avril izgatott, a hangja olyan „mondj valami kedveset a kishúgodnak” érzésű, csak egy kicsit kacagósabb és visítósabb. Olyan „resting bitch” hangja van (pont, mint nekem). A legutóbbi Billboard címlapfotója bekeretezve lóg a falon. Több, mint 10 éves, de a képen Avril tetkóin kívül semmi egyéb nem változott – erős smink kék szeme körül, hosszú, szőke haj. Ma azonban egy rózsaszín, kötött pulcsit visel. A konyhába érve egy felirat fogad: „Bor! Avagy hogy csapják szét magukat a gazdagok.” Közben elmeséli, hogy már 14 évesen együtt énekelhetett Shania Twainnel, és hogy megnyert egy rádiós versenyt is a hangjával. Felpattan, majd próbálja újra eltáncolni a 14 évesen – Shaniával – elénekelt dalt: „Mi vett rá, hogy ezt mondd? A holdfény volt? A holdfény tündököl szemünkben?”, majd hozzáteszi saját költésű sorait: „Miért éneklem ezt a dalt? Mi a fenét művelek én itt? Mi van, ha már saját koncertjeim vannak? ”

2 évvel később, Antonio „L.A.” Reid szerződtette őt az Artisa kiadóhoz, ahol előre megírt számokkal bombázták. „Meg kellett tanulnom kiállni saját magamért”, meséli, miközben biztosít róla, hogy azóta is saját maga írja dalait. Amikor látja meglepődöttségemet, miszerint saját maga komponálja dalait a zongorán, csak ennyit fűz hozzá: „Játszok én mindenen. Gitár, dob, zongora...” Nem csoda tehát, hogy önállóan támogatást tud nyújtani egy évvel idősebb testvérének – Matthewnak – miközben ennek ellenére igényelte a felügyeletet. „Több rockot szeretnék az albumra” - mondta Avril a kiadónak. Így kezdődött munkakapcsolata a The Matrix csapatával és Lauren Christyvel, akik segítettek fiatalkori élményeit rímekbe szedni. Itt van példának a 2002-es top 10-es Billboard sláger, a Sk8er Boi. „Amikor sétálok az utcán és látok egy srácot egy deszkán, automatikusan felnézek, hogy ki lehet ő” emlékszik vissza, ahogy munkatársainak magyaárzázza élményeit. Az ötletből végül megszületettek a legendás sorok: „He was a boy, she was a girl, can I make it any more obvious?” Akkor még nem sejthette: a tinédzserkori frusztráció kifejezése lett, mindennemű erőlködés nélkül. Az érzések hiteles egyszerűsége, a tudat, hogy Lavigne egy olyan valaki, aki körbegördeszkázza a házát, na és persze a nyakkendő – mind ellenállhatatlan volt. Közel 7 millió amerikai vásárolta meg első lemezét – a Let Go című korongot – és három évvel később már akkora stadionokban lépett fel, mint akkoriban Shania Twain, ami esetünkben 17.000 kanadai embert jelent. Avril nem tűnik egy olyan személynek, aki azért gördeszkázik manapság, hogy feminista legyen. Igazából annyira szereti csinálni, hogy meg kellett kérnem, hagyja abba, hogy folytatni tudjuk az interjút.  

Avril „tökmindegy-haver” hozzáállása többek zenei stílusát is inspirálta. Taylor Swift Shake It Off-jának szövegelős részétől egészen az indie előadókig. Itt van például Soccer Mommy, aki szerint Avril Lavigne Elliot Smith és az Evanescence tökéletes keveréke. Itt van még Snail Mail és Alex Lahey, aki szerint ha a „fiúsabb, menő lányokra” gondolunk, eszünkbe jut régebbről Joan Jett és Suzi Quatro, de ha Avrilra gondolunk, egy fiatalabb benyomást érezhetünk. Az az álláspont – és Lavigne idegenkedése, miszerint szexszel mindent el lehet adni elvtől – új kapukat nyitottak meg a nők számára. Jessica Williams, az HBO Dope Queens című műsor műsorvezetője – aki egyébként előszeretettel kareaokezza a „Complicated” című számot – szerint „Avril olyan volt akkoriban, mint a friss levegő. Egy igazán vagány csajszi, aki mindent leszart. Nálam elérte, hogy kevésbe foglalkozzak a fiúkkal, és inkább szórakoztam.” Ami Avril példaképét illeti, még mindig Shaniat tartja a legnagyobb befolyásnak munkásságára. „Kibaszottul imádom őt. Szuper dögös!”

Mint kiderült, Lavigne nem tudta, hogy Shania elvált. (2008-ban Shania akkori férje és egyben producere, Robert John „Mutt”, elhagyta Shaniat az asszisztenséért, aki egyébként közeli barátja is volt Shania-nak. Ezek után Twain újraházasodott az előző ex-férjével.) Már-már rosszul érzem magam, hogy lesújtotta Avril-t ez a hír, pláne maga a tudat, miszerint lehet, hogy az új asszisztensed vet véget a mostani párkapcsolatodnak. „Miért házasodnak meg az emberek akkor?” – kérdezi halkan a kétszer elvált énekesnő. Avril asszisztense aztán megpróbálja megvigasztalni őt: „A legjobb barátod férje mindig dögösebb.” „Az igazi kérdés az”, zengi Lavigne, új erőre kapva, „hogy melyikőjük farka a nagyobb!” Aztán elmeséli, hogy ért véget a házassága Chaddel (a dolognak nincs köze a péniszméretekhez).

2012-ben Britney Spears akkori managere – Larry Rudolf – hozta fel az ötletet Lavigne-nek, dolgozzanak együtt Chaddel. „Azt gondoltam, csomó sikeres száma volt, játszik a gitáron, jó lesz ez”, meséli. „Egy hónappal később egy 14 karátos gyűrű virított az ujjamon.” Más szóval: Avril nem házasodott össze egyből Kroegerrel, de kezdett hozzá kötődni. Az életük kezdett összefonódni, majd ezek után házasodtak össze, és mai napig pozitív gondolatokat táplál a férfi iránt. „A Nickelback eladott vagy 50 millió albumot, és világszerte megtöltik az arénákat.” – teszi hozzá. Plusz vett egy háromezer dolcsis Screaming Eagle bort, amikor az elején randiztak. Hogyne mondaná Avril, ahogy ő fogalmaz, hogy "Mondjuk... belezúgtam"? Két stúdióban töltött nappal később Lavigne megjelent a „Vivre le moment présent” („Élj a pillanatnak”) közös tetoválás ötletével Kroeger előtt. A saját, otthoni stúdiójában Avril több tetoválását is megmutatja, halálfejes-cupcake-es tetoválásától (amit a Hello Kitty forgatása alatt készíttetett Japánban) egészen a csípőjén húzódó csillagcsoportig (azt mégpedig úgy, hogy feláll, kicipzározza a rövidnadrágját és letolja azt). A csillagokat egyik reggel fedezte fel magán. „Emlékszem, hogy pisiltem, és egyszer csak észrevettem. Mondom ’Mivan?! Mit csináltam? Hát ez nagyon tetszik!’”

Lavigne úgy becsüli, hogy a tetoválásai 75 százalékát másokkal közösen készíttette. „Akarsz tetoválásokat?” kérdezi tőlem. Idegesen nevetek, és arra gondolok, hogy vajon a Billboard finanszírozza-e majd a lézeres eltávolításukat. „A Shamrock itt van az utca végén. Igeeeen, csináltassunk közös tetkót, csajszi!” Hát, ez a csajszi még nem ivott elég rozét ehhez.

Avril úgy gondolja, természetfeletti megérzései igazolják a spontánságát, impulzivitását. „Emlékszem, amikor 16 évesen New Yorkba jöttem, rájöttem, hogy már az első találkozáskor képes vagyok elmondani az emberekről, hogy milyenek. Ezt csinálom a zenémmel is. Nagyon érzékeny és tudatos vagyok.” Amikor viszont a tetoválásokról vagy a Nickelback tagjaival való házasodásról van szó, „Ugrok!”  

Habár Lavigne viccelődik a kétszeres válásával, azt mondja, „Szeretem a szerelmet. Igazából magához a hosszútávú kapcsolathoz mentem hozzá, amikor házasodtam.” Az első férjével, Deryck Whibley-vel, a Sum 41 frontemberével 17 évesen találkozott. (Közös tetoválásaik: egy hangjegy és a 30-as szám, amelyet Deryck 30. születésnapján varrattak, miután véget ért a házasságuk.) Lavigne szeretettel beszél előző férjeiről, kiemelve Whibley Ottawa-beliségét: „Egy nagyon jó kanadai srác.” Avril nem bánt meg semmit, ezt mi sem tehetnénk őt hallgatva. „Látom magam előtt a szemeit” mondja. „Annyira… olyan… keserédes aww.”  

Miután meghallgattuk a kedvenc Nickelback dalának, a How You Remind Me című számnak az ő verzióját, Lavigne a Sum 41 In Too Deep-jére keres rá, amit együtt adtak elő a színpadon Deryck-kel. „Milyen jó dal, nem?” kérdezi. (És be kell vallanom, tényleg.) És együtt énekel a 23 éves önmagával: „Cause I’m in too deep, and I’m trying to keep up above in my head, instead of going under” („Mert túl mélyen vagyok, és próbálom fenntartani a fejemet, ahelyett, hogy elmerülnék.”)

Az In Too Deep dalszövege a Head Above Water szövegére emlékeztet, a zeneügyileg más dal az első dal Avril új albumáról. „God, keep my head above water… don’t let me drown”. A dal elmeséli, miért tűnt el Avril Lavigne és hogyan tért vissza.

Lavigne a 2014-es turnéja alatt kezdte rosszul érezni magát. Orvostól orvosig járt és ugyanazt kérdezgette: „Nehéznek és fáradtnak érzem magam, és rohadtul nem tudok kiszállni az ágyból – mi a szar a baj velem?”

A turné vége után csak rosszabbodott a dolog. Végül egy barát vetette fel a Lyme-kórt. Puszta véletlenségből a kanadai zenei producernek, David Fosternek az akkori feleségét, Yolanda Hadid-ot is ezzel a kullancscsípés által előidézett betegséggel diagnosztizálták. Azt javasolták tehát az énekesnőnek, hogy hívja fel Hadid-ot, ő pedig megadta neki a Lyme-specialista telefonszámát.

„Ezután két kicseszett évig ágyban feküdtem.” Mintha csak takaréklángon égett volna a teste. Ahelyett, hogy azt csinálta volna, amit mindig is csinált – és akart is –, csapdába esett. Az orvosok többfajta antibiotikumot, valamint malária elleni gyógyszereket írtak fel neki, hogy kigyógyítsák egy betegségből, amelynek a gyógyítására még nincs kidolgozott protokoll. „Ez egy bogár – egy spirochete baktériummal – így antibiotikumokat kapsz, amelyek kinyírják ezt” – magyarázza Lavigne a szörnyen szerencsétlen helyzetből adódó és nehezen szerzett tudást. „De ez egy okos bogár: egy cisztaszerű formát vesz fel, így más antibiotikumokat is kell szedned egyazon időben. Elég nagy szarban voltam már, mikor ezt végre sikerült észre venni.”

Eközben elég nehéz volt kitalálni, mit tegyenek az énekesnő távollétében, hogy összeegyeztessék az egyébként vidámnak tűnő közösségi médiában megjelent posztjait a Good Morning America interjújával, amiben azt mondta, hogy az orvosok őrültnek hívták őt azért, mert azt hitte, beteg. Ezt a kettéhasadt állapotot Lavigne saját ellentmondó elképzelései is súlyosbították: fel lehet-e hívni a figyelmet a Lyme-kórra úgy, hogy eközben ne a saját szenvedése álljon a középpontban? Egyrészt, azt mondja, „Azt gondoltam, bátor leszek és elmondom a világnak, mi történik. És megtettem, mert éppen a Special Olympics-nek jelentettem meg egy dalt, és azt akartam, hogy jól teljesítsen a listákon. Így rákényszerültem arra, hogy a kamera elé üljek, és beszéljek róla a GMA-ban. Nem álltam készen, és nem kellett volna elvállalnom. Romokban hevertem.” Valamint hozzáteszi, hogy „Felvettem a bátor arcomat, mert nem akartam, hogy a betegség a részem legyen. Így abban a pillanatban, amikor csak lábra álltam, csináltam egy képet, feltettem Instagramra és úgy csináltam, mintha az életem olyan rohadt jó lenne.”

Avril dühös az orvosokra, akik nem tudták, hogy gyógyítsák meg, dühös, hogy nem értem, mennyire félrevezetően vágták össze a GMA interjút, dühös, hogy egyáltalán beszélnie kell erről az egészről. Nagyon mérgesnek tűnik, amikor azt mondja „Én most abszolút kiszolgáltatott vagyok számodra” összehúzza a szemöldökét és ujjait a hajába túrja. „Nem akarok beszélni róla. Nem akarom újra átélni. De ez az én felelősségem.” – tisztázza.

Lavigne bosszús, mert egy kullancs megcsípte, miközben éppen cigánykerekezett vagy nyaralt, túrázott valahol a barátaival – nem tudja, hogyan történt – és most az ő kötelessége, hogy megtanítsa az embereket arra, mi is az a Lyme-kór. (Ez egyébként már szerepel a The Avril Lavigne Foundation feladatai között amellett, hogy súlyos betegségben és fogyatékosságban szenvedőket is támogat.) A legdühítőbb pedig az, hogy az énekesnőnek figyelembe kellett vennie azt, hogy mit gondolnak róla az emberek. Meg kellett győznie minket arról, hogy nem feledte el őt a zenei színtér, amiben egyébként a hip-hop nagyrészt átvette az uralmat a pop-rocktól. Nem lett elege a zenélésből. Nem a válását gyászolta. Egy fertőzést kapott el.

Egy éjjel, az anyjával az ágyában, amikor alig tudott lélegezni, Lavigne imádkozni kezdett. „Elfogadtam, hogy haldoklom” mondja. „Abban a pillanatban azt éreztem, hogy a víz alatt fuldoklom, és megpróbáltam a felszínre törni némi levegőért. Azt suttogtam, ’Istenem, segíts a fejemet a víz felett tartani.’”

Lavigne megragadta a telefonját és leírta ezt. Megvolt a dal alapja, és habár nem volt még kint a vízből, némi fényt látott megcsillanni a felszínen.

Kroeger és Lavigne már nem voltak együtt, amikor megírta a dalszöveget, de mivel ő is egy „nagyszerű kanadai srác”, bizonygatja Avril, még mindig jóban vannak, és Chad még dolgozott is együtt vele néhány dalon az új albumról, köztük a Head Above Water című számon is. A kihagyott évek után először Kroeger stúdiójában énekelt, és halálra volt rémülve. Vajon a hangja is elszáradt, úgy, mint az izmai? De amikor kinyitotta a száját, a hangja ott volt. „Isten úgy gondolta, ’Nem, igenis folytatni fogod a zenélést’”, mondja Lavigne. Abban a pillanatban elhitte, hogy a veleszületett, szent és megkérdőjelezhetetlen tehetsége sokkal mélyebbre nyúlt, mint a megélt frusztrációi.

„A dolog szépsége”, tér vissza az egészségügyi problémáira, a terápiákra és az erős gyógyszerekre, „az az, hogy volt időm megélni a valódi jelent, ahelyett, hogy gépként üzemeljek: stúdió, turné, stúdió, turné. Ez volt az első szünet, amit 15 éves korom óta tartottam”. Ezen apró módon Avril átka áldásnak bizonyult.

És a Head Above Water pedig pont az az ima, amelynek a címe alapján gondolnánk. A dalban Avril hangja hatalmas, a saját létezésének hálájától duzzadt, és ez az óriási refrén egy egészen apró testből tör elő. Egyszerre meglepő és pont ugyanannyira tökéletes, hogy Avril Lavigne a keresztény Billboard listán aratott igazán sikert a dalával.

„A zene erő” mondja Lavigne, majd megvonja a vállát és végighúzza a Vans cipőit a luxus bőr sarokkanapéján.

A hátsó udvaron vagyunk, miután megállapítottam egy Youtube-os videóból, hogy a pezsgőnyitás folyamatát szerencsésebb szabad ég alatt véghez vinni. „Annyira felelősségteljes vagy”, mondja Lavigne, visszagondolva arra, amikor elutasítottam a nemrég tett meghívását a Shamrock tetoválószalonba. „Ez tetszik.” Az üveg egy suhintással kinyílik és mindannyian örvendezünk. „Ez tökéletes volt”, mondja Lavigne.

Oly sok minden van, amire koccinthatunk. Itt van Avril új albuma, és a turné, ami utána következik. Aztán arra is, hogy megengedheted magadnak azt, hogy sebezhető légy. Koccintsunk a szabadságra. Arra, hogy felnövünk. Koccintsunk a gördeszkázásra a kastélyodban, amiért megdolgoztál, és arra, hogy teljesen leszarjuk, hogy mit gondolnak rólunk az emberek.

Koccintsunk a kibaszott hercegnőre. Aki “Lavigne Királynővé alakult”, mondja Avril. „Ez hogy tetszik?”

Billboard, 2018. 10. 18.

A fordítást Erik és niki készítette, a magyar szöveget engedély nélkül idézni vagy másolni tilos.

2018. 10. 20. 11:30

[playasstuff-blog]

Mikor

Mikor azt mondtam, hogy hagyj békén, te kerestél

Mikor én hibáztam te kértél bocsánatot

Mikor én ideges voltam te teljesen lenyugtattál

Mikor fos kedvem volt, elég volt rád néznem és jobb lett.... Sokkal

Mikor egyedül akartam lenni, tudtad, hogy oda kell bújnod hozzám.

Mikor fáradt voltam, tudtad, hogy ha meglátlak máris van erőm mindenhez.

Mikor elküldtelek a faszba, tudtad, hogy maradnod kell.

Mikor hallgattam egyedül a zenét, kivetted az egyik felét a fülesnek és velem hallgattad.

Mikor kussban ültem, tudtad mi a bajom.

Mikor rád néztem, tudtad mit akarok.

Mikor felkelek, tudod, hogy csak egy "jó reggelt"-re van szükségem tőled.

Mikor a depis verseket írtam, te beláttál a sorok mögé.

Mikor összetörtem, te egybe raktál.

Mikor nem szeretett senki.... Te szerettél.

Mikor egyedül éreztem magam, te mindig megmutattad, hogy ott vagy mellettem.

Túl fontos lettél. Beengedtelek a világomba. Itt látni fogsz jót, rosszat, de erre voltál kíváncsi, nem? Beengedtelek a szívembe, de ki már nem tudlak. Ajánlom, hogy az az "örökké" az addig is tartson, mert kurvára megszerettelek és geci fontos lettél.

K. C. 💛💍

[hi-im-crs]

3, 4, 20, 69, 8(képpel, ha azt mondod, hogy van!!:3), 9, 10, 11, 14, 15, 17, 18, 19(rózsaszín.zokni.:3), 22, 23(csak mert eddig soha nem hallottam arról, hogy bárki rákérdezne erre), 24, 25, 26, 30, 31, 34, 35(rajtam kívül), 36, 39, 43, 46, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 63, 67, 73, 80, 81, 82, 85, 86, 91, 92, 94, 97, 98, 99✨💝💛💗💚

3. tucked out

4. még nem, de ami késik nem múlik ( ͡° ͜ʖ ͡°)

8. nem találtam sajnos, pedig szeretem őket :(

9. ha képekhez kell mosolyognom, mindig ferdén áll a szám :/

10. Zoe

11. lépcsőknél szoktam néha :( fura vagyok

14. zenére is csak akkor, ha senki  nem lát :D

15. sosem csináltam, túl higiénikus vagyok az ilyen dolgokhoz :c

17. 2mx2m szerintem?

18. https://www.youtube.com/watch?v=9X7LusTpBUg

19. igen, de én nem fogom hordani. :D

20. Fuck yes

22. egy temetőben, mert why not

23. 30

24. mustár vagy semmi

25. Madártej

26. Őőőőőőszintén fogalmam sincs, az utóbbi 1 évben inkább sorozatoztam. De talán a Robert Downey Jr.-os Sherlockok.

30. 10 éves koromban I guess

31. nem próbáltam még, de legrosszabb esetben is csak kigyullad az autó. WHAT COULD POSSIBLY GO WRONG

34. ezt már megválaszoltam :c

35. Rántotta és bacon testvérem.

36 9-10pm ha dolgozom, ha nem, akkor éjfél körül.

39. Paaatkány :3

43. Szerintem ez a legkiemelkedőbb tulajdonságom :D

46. nagyon is :(

54. körülbelül most hallok róla először, de nem hangzik annyira hülyeségnek

55. meggyes vagy almás :3

56. programozó, aztán rájöttem, hogy a matek nem az én világom

57. igen is meg nem is :c

58. túúúl sokszor

59. muszáj vagyok :(

63. 21 év alatt egyszer sem voltam koncin ;(

67. a mogyorót régen szerettem, mára megfordut a kacsacsőr

73. még nem

80. ha beteg vagyokforró, ha csak inni akarom, hideg. :D persze mindkét esetben legalább 3 liter kell, hogy legyen

81. tea

82. a 2. szó nem létezik, szóval evidens, hogy az elsőt választom

85. igen(?)

86. hát nekem aztán édesmindegy :D de akkor inkább banda, mert esküvőn sem akarok kattogós minimált hallgatni

91. nappali

92. egy nap

94. egy pillanatra elgondolkoztam, hogy Heartstone, de rájöttem, hogy high school.Hát ott szerintem pont nem volt, lány osztálytársam sem, meg nem mintha figyelmet fordítottam volna ilyen dolgokra LUL. vagyis az utolsó évben pont voltak lányok, deee egyik sem lett crushom :D

97. a sorok írásának pillanatában nem, de majd ha egyszer rákerül a sor, lehet, hogy igen

98. Zőűd

99. de még mennyire :(

[zeneegyenmeg]

Az énnek belül, a világnak kívül tágasabb

Barkóczi Noémi: Nem vagyok itt, Circlesound Kiadó, 2016 

Olvastam egy könyvet – így kezdte rádiós könyvismertetőit, -kritikáit hosszú éveken, évtizedeken át Bányai János az Újvidéki Rádióban. Ez a minden szempontból egyszerű nyitómondat azután gazdag, sokszintű világokba vezette be a hallgatót. Ha most a tanár úr mondata nyomán azt írom, meghallgattam egy lemezt, olvasóim zöme nyilván megvonja a vállát: na, és akkor mi van?

Ha a zeneipari statisztikák adatai alapján értékeljük e kijelentést – hagyjuk, hogy az emocionális-esztétikai értékek felett győzedelmeskedjen a hűvös matematika –, valóban nem nagy teljesítményt mutattam fel. A 2015. évi ProArt zeneipari jelentés szerint “Magyarországon évente körülbelül 9700 új hangfelvétel (rögzített zeneszám) készül”. Ha átlagot számítunk, ezt azt jelenti, hogy a derék zenész kollégák naponta 26,5 zeneszámot rögzítenek. Ha ezeknek a daloknak kivétel nélkül az lenne a sorsuk, hogy egy-egy album részeivé váljanak, akkor naponta átlagosan 2 lemezt tudna piacra dobni a magyar zeneipar. Ilyen számok fényében tényleg csekélyke eredménynek tekinthető egy lemez végighallgatása.

Éppen ezért azt mondom inkább: meghallgattam egy lemezt. Százszor.

Minél többször hallgattam meg, annál világosabbá vált számomra, hogy írnom kell róla. Hogy valahogyan meg kell formálnom szavakkal azt az élményt, amit a rajta szereplő daloktól kaptam. Meghallgattam egy lemezt, százszor. Barkóczi Noémi Nem vagyok itt című lemezét hallgattam meg. Meghallgattam reggel, délben és este, villamoson, metrón, irodában és parkban, a hétfői napsütésben és a keddi esőben is, és hallgattam szerdán, miközben az eget kémleltem, lóg-e az eső lába, aztán arra jutottam, hogy ezek a dalok (egy kicsit) belőlem is szólnak – nem új mintázatokat hoznak létre bennem, hanem a már meglévőket töltik ki. Ahogy a csecsemőknek gyártott formaillesztő játékoknál, minden résznek megvan a maga helye, így van ez a zene esetében is. Mindegyik dal megtalálja a neki rendelt formát, és ha valami valahová nem passzol, akkor meg felesleges is erőltetni.

Az, hogy a lemez tetszett, minden valószínűség szerint azzal is magyarázható, hogy egyik daltól sem vitatható el az őszinteség, ezáltal pedig a dalszerző-énekes rendkívül közel engedi a hallgatóját magához. Vagy legalábbis a hallgató ezt érzi, amíg pörög ez a közel 29 perces „magnószalag”. Na, és hogy mi lesz aztán? Nem marad más, csak hosszan tartó belső sistergés.

Valami ilyesmiről szól az albumnyitó első szám is, a Magnószalag című (nem véletlen az előbbi szóhasználat), amelynek szövegépítkezése magán viseli a Bereményi Géza-féle szövegalkotási technika egynémely karakterjegyét. Miközben a harmadik versszak – látszólag – objektív ténymegállapításait hallgattam („A szemközti házban / Egy fiatalember állt / Keményen nézett, / Majd autóba szállt”), reflexszerűen beugrott a Cseh–Bereményi páros Álomfejtés című dala, annak is a kezdő sorai („Elmondom egy álmomat. / Először egy férfi jött, / velem csak kezet fogott, / majd eltűnt egy ház mögött.”). Ám ha a hallgató nem ismerné az imént idézett Álomfejtést, akkor is bizonyára felkapná a fejét arra a megállapításra, ami az objektív „történetmesélés” végén következik: [a férfi] „Idegen volt annak lenni, / Aki éppen volt”. Ez a mondat szinte maradéktalanul előrevetíti azt, hogy miről fog szólni a teljes lemez: az idegenségről, és – ahogyan az a lemezcímből kikövetkeztethető – a hiányról. Némi túlzással mondhatnánk azt is, hogy Barkóczi Noémi első albuma az idegenség/hiány/kizárás/magány lemeze.

Miért írom azt, hogy túlzással? Azért, mert a második dal, a Téli álom speciel nem a hiányról, hanem a zavaró meglétről, együttlétről szól. Akárcsak Ady Endre közismert verse, a Héja-nász az avaron, amely minden valószínűség szerint e dal ihletője, vagy mondhatjuk azt is, hogy a Téli álom az Ady-vers továbbgondolása. „Csak a zavarom zavarod / Fekszünk az avaron / Jön a tél, újra húsodba harapok” – hallhatjuk Noémi dalának refrénjében. „Egymás husába beletépünk / S lehullunk az őszi avaron” – így a költő. De, bár hihetetlen erős a fúzió a két szöveg között, azért semmiképp se gondolja azt a nyájas hallgató, hogy koppintásról, ismétlésről van szó. Mert bizony vannak itt erős sorok is: „Amikor magányos vagyok melletted / Az a magány a legkegyetlenebb / Mert mindig árulás is egyben”. Versnek ez még ugyan gyengécske lenne, de dalszövegnek – a szerény újságíró véleménye szerint – kiváló. Ugyanez mondható el A világ végén c. szerzeményről is, ahol a hívórímeket tartalmazó erős kezdősorokat – a rímkényszer miatt – esztétikailag közepes minőségű sorok követik. Ettől függetlenül a dal meditatív hangulatával magába szippantja a zenehallgatót, és egésszé válik az élmény.

Bár személyesen nem ismerem a dalszerző-énekesnőt, de van egy olyan érzésem, hogy sok Cseh–Bereményi-dalt hallgat(hat)(ott). És az előbbi mondatom után titkon bízom is abban, hogy gyanakvásom nem alaptalan, hogy ezek az áthallások nem valami téves fixáció eredményei. A Bor című szerzeményben is van egy jó adag csetamás, szinte felkínálja magát, hogy eljátszadozzunk a gondolattal, hogyan szólna a „jó Január hercege” orgánumán, gitárjátékával ez a dal. A Bor azért is érdekes, mert sokat hozzátesz a lemez magány/hiány-narratívájához. Akárcsak a Magnószalag hőse, a Bor elbeszélője is eljut addig a megállapításig, hogy az én nem azonos önmagával („Belül valaki / Valaki kuporog / Aki nem is én, / Nem is én vagyok”), a mindentől lecsupaszított szubjektum mégsem önmagát mutatja meg, hanem valami számára is ismeretlent.

Ezzel szemben a hiány, a kivonulás, a világtól való eltávolodás a lemezcím-adó dalban vágyként jelenik meg: „Csak eltűnni lassan, / Hát az lenne szép” vagy „A világot megkérném / fáradjon ki”. Egy paradoxonnal élve, a dalok beszélője a külső világ szűkössége helyett a belső tágasságát választja, annak feltérképezésére indul a „Gnóthi szeauton!” jelmondattól vezérelten. Ebben a megközelítésben pedig ez az album a belső kalandozás állomásait, fontosabb mérföldköveit jeleníti meg.

Feltétlenül szólnunk kell még az Üzenet a nyúlnak, illetve a Köd a nappaliban című dalokról. Mindkét szerzemény értelmezhető egy párkapcsolat kudarcának artikulációjaként, s míg az előbbi összegez, tanulságokat von le, azokat próbálja eljuttatni a kalap biztonságában lapuló nyúlnak (Lehet-e biztonságban a nyúl egy cilinderben? A bűvésznek való kiszolgáltatottsága vajon nem cáfol-e rá erre?), addig az utóbbi egy dinamikus képsorban mutatja be azt, hogyan szivárog be ködként a bizonytalanság, a kétely a párkapcsolatba, és hogyan adja át magát neki a kapcsolat egyik szereplője, miközben a másik tudomást sem szerez az egészről („Te nem keltél fel, aludtál / Pedig reméltem, hogy észreveszed”). A dal beszélője kíváncsian, már-már élvezettel forgatja magában ezt a tárgyiasult (köd képében gomolygó, minden zugot betöltő) bizonytalanságot, és csak a végtől való félelmében hajlandó elengedni azt („Kérlek, menj el, késő van / Gyűlnek a varjak az ablakban”). A Köd a nappaliban nekem személy szerint nagy kedvencem – azért, mert tudatosan, pedánsan végiggondolja és végig is viszi a dalszöveg a köd-szimbólumot, és azt mutatja, hogy Barkóczi Noémi tehetséges szövegíró.

Végezetül ejtsünk még pár szót a Nem vagyok itt stílusáról. E szempontból iránymutató, hogy a szerző hogyan határozza meg önmagát – a legtöbb helyütt azt olvashatjuk, hogy Noémi folk-zenét játszik. Amikor először találkoztam ezzel a meghatározással, hosszasabban elidőztem felette. Próbáltam kikezdeni, viszonyítani, jobban körülhatárolni a műfaji megjelölést, természetesen azért, hogy minél jobban megértsem, miről is van itt szó.  Végül arra jutottam, hogy ennél pontosabban aligha definiálható ez a zene, hiszen ha megnézzük az előbbiekben már említett Magnószalagot, vagy az albumon negyedikként és ötödikként szereplő Félek, illetve Gondolat c. dalokat – de bizonyos értelemben ide sorolható az Üzenet a nyúlnak is –, ezek bizony „nagyvárosi népdalok”, igazi folksong-ok.

Lemezismertetőmben sokszor használtam olyan szavakat, amelyekhez alapvetően negatív érzetek társulnak (hiány, magány, kudarc és tsai.), ez azonban egy percre se vegye el az olvasóm kedvét attól, hogy meghallgassa a Nem vagyok itt-et, mert nincsen ezeknek a daloknak nehéz bánat-teste, annál inkább – a Gondolatból vett idézettel élve – „felemelő mélabúja”.

Barlog Károly

[sfstranslations]

UPDATE: The S-Ranks That I Raised (340)

As I forced Sorok-ie upright, I felt a presence approaching. There was time left before I had to take my medicine, so it wasn’t Yoohyun-ie; who was this? “…Huh?” The face that appeared belonged to a genuinely unexpected person. A dazzlingly good-looking face smiled at me.

Read Chapter 340: An Unexpected Guest now!

Request access to the My S-Ranks translations by sending us your email through our contact form.

[meszarpad]

Kezdő Gondolatok Bejegyzézés

“We all walk our own journey with this bro. Have always admired your passion and respect for the culture”  

MC Bravado

 Ez a két mondat, amit MC Bravado írt nekem valamikor 2017-ben (ha nem csal az emlékeztem), kétségtelenul az, ami a legjobban megfogott enegem az összes dolog közul, amit halottam szakembértéktől mióta elkezdtem ezt a Rap cuccot … és ez az, ami a legtöbbet jelentett számomra, valamint ez volt a legigazabb is, öszintén.

Anno 2015-ben, C-Nature spanom szervezésével, csináltunk egy közös zenét, ami egyik legminöségibb és legsikeressebb számom máig is, ez volt az “Everywhere we go”. 

Na de, nem kezdek el mesélgetni & stb. , inkább rábizom ezt az egész blog bejegyzést erre a pár sorra, arra a treckre, és néhány ízelitö zenére (amit C-Nature és MC Bravado, valamint a Cypher Junkies nevű bandájuk vettek fel), aki megérti mi van a sorok között, az megérti, ennyi!

Itt a 6 számos lista, Apple Music/Spotify kiadásban:

Apple Music / Spotify