#borító válogatás

[prologusblog]

Cormac McCarthy borítói

Cormac McCarthy (1933-2023) a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb alkotója, nekem személyesen pedig a kedvenc íróm. Utánozhatatlan írói világa van: sötét és nyomasztó, tele nagyon erős természeti képpel, rengeteg apokaliptikus vízióval és ősi, bibliai allegóriával. Több regénye amolyan western felnövéstörténet, ezekben megkérdőjelezi a “nagy amerikai álmot”. Szereplői általában férfiak,…

[tilos-archives]

Tommyboy szokásos péntek esti válogatás műsora, előtte egy rövid NAND mix. A borító kép 1996 áprilisában készült, szóval a felvétel ez után, szerintem júniusi. De persze ez lényegtelen. A YouTube viszont egy számot megint letiltott: Time by Lb3, a kiadókat sosem fogom megérteni, ennél csak a dj-k tudnak egymással nagyobb szar arcok lenni:)

[i-have-an-art-blog]

2021 marcius 1 Nahaliiiii! Kevésbé közismert tény, hogy az elmúlt években zeneszerzés / DJ-zés / mixing munkák mellett szabadúszó grafikusként is dolgozom, főként kluboknak, eseménysorozatoknak. Mielőtt hivatalos utakon indulnék ilyesfajta foglalatosságok után, futok egy kört itt is: (lehetőség szerint zenei vonatkozású, de valójában bármiféle) grafikai / mozgóképes munkára nyitva áll a lajosbolt. (meg természetesen bármiféle zeneire is, ha valami csoda folytán lenne ilyen) plakát / borító / promó anim / komm kreák / ju ném it itt található egy ömlesztett válogatás a munkáimból: https://www.behance.net/gallery/87475137/COVER_VARIOUS és ide írjatok: lajos[kukac]farbwechselrecords[pont]com

[dendre]

Az eheti Jelen hetilapban ilyen szépen néz ki a nyitóképen, amit a 80 éves Bob Dylanről írtam. A legnagyobbakról mit lehet még elmondani, amit nem mondtak el, írtak le velük kapcsolatban? Jó eséllyel semmi újdonságot, de a legnagyobbak sajátja, hogy mégis mindig megpróbálnak mondani róluk valamit. Arra jutottam, hogy részben a hajlékonysága, részben az attitűdje, részben - fura módon éppen - a hagyományőrzése miatt lett forradalmár a popzenében.

Egyetlen fun fact, amit szerintem egyáltalán nem gondolunk vele kapcsolatban: ez a bácsi 1988 óta MINDEN EGYES ÉVBEN turnézik, minden egyes évben átlagosan 100 koncertet ad. Tehát nem az van, hogy a legnagyobb legenda sok év után végre újra látható élőben, lélegzetvisszafojtva várja a rajongótábor a turnébejelentést, hanem a komolyan gondolt nevű Never Ending Tour keretében minden egyes évben (2019-ig, mert 2020-ban értelemszerűen ő se tehette) az év harmadát-felét az otthonától távol tölti, turnébuszokban, repülőkben, szállodákban, hogy felismerhetetlenség átalakított klasszikusait eldünnyögje. Nem volna rá szüksége, de valamiért mégis ezt teszi. 

Végül ha már - egyáltalán nem forradalmi top 10 kedvenc Dylan-lemezem:

1. Blonde On Blonde 2. Highway 61 Revisited 3. John Wesley Harding 4. Blood On The Tracks 5. Bringing It All Back Home 6. Desire 7. Nashville Skyline 8. The Freewheelin’ Bob Dylan 9. Time Out Of Mind 10. Good As I Been To You

Bónusz:  Dylan in the 80s: 1. Oh Mercy 2. Infidels 3. Shot Of Love 4. Empire Burlesque 5. Saved 6. Down In The Groove 7. Dylan And The Dead 8. Knocked Out Loaded 9. Real Live

Az első öt tök jó vasárnap délutáni hallgatnivaló, a KO egyértelműen a legrosszabb stúdiólemeze, nem csak a 80-asokból (utána jön a Sinatra-trilógia), de a legrosszabb Dylan nevén megjelent LP a Real Live. + a Biograph nagyon jó válogatás 85-ből + a Traveling Wilburys: Vol. 1 – ha ez érne, azért csak négy ember írta a dalokat, akkor első lenne a nyolcvanasokban, vagy második. Vagy harmadik.

És a legjobb nyolcvanas évekbeli dal, több top 10-eshez (Foot Of Pride, Blind Willie McTell) hasonlóan kiadatlan maradt, a Series Of Dreams az Oh Mercy idejéből, Lanois ezt akarta nyitódalnak.

Következő kihívás, rakja helyes sorrendbe a Bootleg Series-t. Ha ez is megvan, akkor Top 5 legrosszabb Dylan-borító?

[govinyl-world-posts]

Milyen Bakelit jelzések léteznek?

Ebben a posztban most meg nézzük milyen jelzések és rövidítések léteznek.

Állapot jelölések:

M (Mint – „újszerű, kifogástalan”) Teljesen kifogástalan állapotú (le nem játszott) lemez.

NM (Near mint – „szinte újszerű”) Szinte kifogástalan állapotú lemez, egy-két nagyon apró felületi hajszálkarc fellelhető rajta, a lejátszás teljesen sercegésmentes.

EX (Excellent – „kiváló”) Alig használt, szinte újértékű lemez, apró felületi sérülés előfordulhat, ám ez a lejátszáskor nem hallható. A borítón minimális kopás fedezhető csak fel az éleknél vagy sarkoknál.

VG (Very good – „nagyon jó”) Keveset használt lemez, felületi karcok lehetnek rajta; kis mértékű, ám a lejátszást érdemben nem zavaró sercegés előfordulhat. A borítón fellelhető árcédula, vagy annak nyoma, illetve lemez-okozta kisebb mértékű körkopás is lehetséges.

G (Good – „jó”) Erősen használt lemez, zavaró sercegés hallható, de a lemez végigjátszható. A borítón nagyobb felületi kopás, gyűrődés, élén pedig szakadás található.

F (Fair – „tűrhető”) Rossz állapotú lemez, erős sercegés, a tű néhol ugrik. A borító szakadt, foltos vagy gyűrött.

P (Poor – „gyenge”) Lejátszhatatlan, mélyen karcos vagy hullámos lemez, a borító erősen sérült vagy hiányos.

B (Bad – „rossz”)

W (Worn – „megviselt”)

Álltalában az album és a lemez állapotát külön szokták jelölni. Az állapotnál általában pontosabb kép érdekébben szokták használni a + és - jelzéseket. A VG állapot az utolsó amit még szabad venni ha az ember hallgatni szeretné a lemezeket.

Egyéb Jelölések:

2LP (Double LP): dupla lemez

2P (Second Pressing): második nyomat

3LP/4LP: (Triple/Quadrouple LP) három vagy négy lemezes album

33: 33-as fordulatszámú lemez

45: 45-ös fordulatszámú lemez

78: 78-as fordulatszámú lemez

B & W (Black and White): fekete-fehér

bo (Book, booklet): könyvecske, füzet

BOC (Bend on Cover): a borító egy része meghajlott

B/S (Box Set): doboz

BSS (Bottom Seam split): a borító alsó szegélye szétvált

BTC (Bent corner): meghajolt sarok

Cat No, Cat # (Catalogue Number): katalógusszám

cnr (Corner): sarok

comp (Compilation): válogatás

Cvr (Cover): borító

CW (Cover Wear/Worn): borító sérült

dbl, dble (Double): dupla

DC (Discoloration): elszíneződés

Demo (Demonstration Copy): bemutató (demonstrációs) példány

edn (Edition): kiadás

EP (Extended Play)

EW (Edge Warp): görbült szélek

flexi, Flx (Flexi Disc): hajlékony (flexibilis) lemez

FOC (Fold out Cover): kinyitható borító

FOS (Fold out Sleeve): kinyitható belső borító

g/f, g/fold, GF (Gatefold): kinyitható

HCRW (Heavy Cover Ring Wear): erős körkopás a borítón

Imp (Import): import változat

LE, Ltd (Limited Edition): korlátozott példányszámú kiadás

LP (Long Playing Record): mikrobarázdás hanglemez

LPR (Later Pressing): késői nyomat (nem eredeti kiadás)

MD (Mini disc)

NCR (No Cover): borító hiányzik

No, # (Number): szám

NOC (No Original Centre): közép hiányzik (általában az európai, kitörhető közepű 45-ös fordulatszámú lemezeknél használatos)

Obi (Original Band Intact): érintetlen reklámcsík (a japán kiadású lemezek borítójára felhelyezett – egyébként lehúzható – papír reklámcsík esetében)

OOP (Out of print): jelenleg nincs gyártás alatt

Orig, ORG (Original): eredeti nyomat

OSP (One Sided Pressing): egyoldalas nyomat

p/c, PC (Picture Cover): képes borító (rendszerint az előadó képével)

p/s, PS (Picture Sleeve): képes borító (rendszerint az előadó képével)

PD, pic disc (Picture Disc): képlemez

PO (Poster): poszter, plakát

Promo, PR (Promotional Copy): reklámpéldány

Quad (Quadrophonic): négy hangcsatornás, kvadrofónikus

RE, RI (Re-Issue): utánnynomás

RE-R (Re-Release): új kiadás

RPM (Revolutions per minute): percenkénti fordulatszám

RS / GS (Rubber stamped / Gold stamped): gumibélyegzővel, aranybélyegzővel ellátva

RW, R/W (Ring Wear): körkopás

SCR (Scratch): karcos lemez

Slv (sleeve): belső borító

SOFC (Sticker on Front Cover): matrica a címoldalon

SOL (Sticker on label): matrica a címkén

SS (Seam split): szegély elválása

S/S (Still Sealed): gyárilag fóliával lezárt lemez

stkr (sticker): matrica

SW (Shrink Wrapped): zsugorfóliás

TOBC (Tear on Back Cover): szakadás a borító hátoldalán

TOFC (Tear on Front Cover): szakadás a borító címoldalán

TOIC (Tear on Inside cover): szakadás a belső borítón

TOL (Tear on Label): szakadás a címkén

t/p, TP (Test Pressing): próbapéldány, tesztpéldány

Tpl, Trpl (Triple): tripla

TS (Tape Seam): ragasztószalaggal javított

TSS (Top Seam split): a borító felső szegélye elvált

UNP (Unplayed): lejátszatlan

WD (Water Damage): víz-okozta sérülés

w/l WL (White Label): fehér címke

Warp, WRP (Warped): görbült

WOC (Writing on Cover): kézírás a borítón

WOFC (Writing on front cover): kézírás a borító címoldalán

WOIC (Writing on Inside cover): kézírás a belső borítón

WOL (Writing on Label): kézírás a címkén

WOS (Writing on Sleeve): kézírás a belső borítón

WP, WPD (Warp, Warped): görbült

[metalindex-hu]

Ahogy Ti zenéltek… – Nagy Ferót ünnepli a zenei szakma krémje 75. születésnapja alkalmából!

Ahogy Ti zenéltek… – Nagy Ferót ünnepli a zenei szakma krémje 75. születésnapja alkalmából! - https://metalindex.hu/2021/01/15/ahogy-ti-zeneltek-nagy-ferot-unnepli-a-zenei-szakma-kremje-75-szuletesnapja-alkalmabol-3/ -

Feró 75 – “Ahogy Ti zenéltek…” címmel feldolgozáslemez jelent meg a 75 éves Nagy Feró tiszteletére. A 32 dalt tartalmazó tribute albumon a magyar könnyű és nem annyira könnyűzenei élet több tucat prominens előadója tiszteleg Feró szerzői és előadói munkássága előtt.

A közreműködő előadók:

Action, Ákos, Alvin és a Mókusok, Anna and the Barbies, Bagossy Brothers Company, Beatrice2020 (a Beatrice jelenlegi zenészei), Bródy János, Depresszió, I’m Dorothy, Fáraó, Fatal Error, Fonó Zenekar,  Hungarica, Ismerős Arcok, Junkies, Kalapács zenekar & Rudán Joe, Keresztes Ildikó & Varga Miklós, Kowalsky meg a Vega, Magna Cum Laude,  Medix & Kamilla Nguyen, Mobilmánia, Moby Dick, Omen, Ørdøg, Phoenix Rt., Republic, Ricse OldStars (korábbi Beatrice tagok) & Juhász Marci, Road, Rómeó Vérzik, Sugarloaf, Tankcsapda, Zorall.

A Feró 75 – “Ahogy Ti zenéltek…” a megújult H-Music első kiadványa, ami egyúttal igazi családi projekt is, hiszen a különleges dupla válogatás motorja az énekes fia, egyben a zenekar dobosa Nagy Hunor Attila, a klasszikus Beatrice kiadványok stílusában készült grafika, borító pedig felesége, Nagy-Kovács Dorina munkája.   A dupla CD hétvégétől országszerte kapható a kiemelt MOL kutakon.

[valamiproduktiv]

// A művészkönyvekről A művészkönyvek, fotókönyvek, különböző könyv projektek világa a könyvre, mint médiumra tekint. Könyv formát rendelni bármely más művészeti nyelvhez annyit tesz, mint új értelmezési teret adni neki. Egy szimbiózist teremteni, ezáltal levetni a könyv elsődleges szolgálatát: a formaságát. Ez a megközelítés, mely során a könyvre térként tekintünk, új lehetőségeket nyit meg a vizuális kommunikációban, ezzel együtt visszavezet minket a manualitás és a materialitás kultúrájához és fontosságához. Egy tág és szabad műfaj, mely nyit más művészeti ágak felé és folyamatosan a saját határait keresi. A kurzus során teret adunk a kísérletezésnek és az elmélyülésnek, ismerkedünk a műfajjal, ezzel a kategóriák éles falai közé nem szorítható, érzékeny és rugalmas világgal. // A kurzusról A kurzus egyes alkalmai egymásra épülve, elméleti és gyakorlati munkát is magukba foglalnak. A műhelymunka alapja egy közös gondolkodás, melyben az öt résztvevő alkotó és a két kurzusvezető együtt gondolkodik a tervezés fázisain, ezt önálló munka és személyes konzultáció követi. A kurzus végére minden résztvevő elkészíti a saját könyvét. A kurzust vezetik Szántói Lilla, fotográfus, Eskimo Book / instagram.com/eskimobook és Dobos Emőke, képzőművész / instagram.com/emoke_dobos/ // A kurzus alkalmai I. Könyv, mint médium Szeptember 21., szombat 10 - 16h _Előadás: “Gesztusok a photobook műfajában” / Szántói Lilla, fotográfus, Eskimo Book _Közös gondolkodás: A kurzus első alkalmán a könyv, mint médium fogalmáról beszélgetünk, miközben megismerkedünk egymással és egymás munkájával, a koncepcióval, mellyel a kurzus alatt dolgozni szeretne. _Gyakorlat: A tervezési folyamat fázisait vesszük sorra. A műhelymunka naplóhoz készül egy gerinc varrott, A5-ös jegyzetfüzet. II. Vizuális narratíva Szeptember 28., szombat 10 - 16h _Előadás: “Fotókönyvek történeti perspektívából” / Gellér Judit, kurátor, Capa Központ _Gyakorlat: Válogatás, sorrend, a vizuális narratíva megtalálása. III. Az első találkozási pont - a borító Október 12., szombat 10 - 16h _Előadás: “Könyvborítók: gondolatok és megközelítések” / Dobos Emőke, képzőművész _Közös gondolkodás és gyakorlat: Első ötletek, tervek, benyomások a borítóról. IV. White cube – a belívek Október 19., szombat 10 - 16h _Gyakorlat: A kurzus ezen alkalmával a kivitelezés gyakorlati részével fogunk foglalkozni, a könyv paramétereinek meghatározásával - méret, formátum, papír, kötésmód - ezek után a tördelés, a nyomdai előkészítés lesz soron. A következő alkalom előtt 4 hét szünetet tartunk a nyomtatásra. V. Kötés, végleges formába öntés November 16., szombat, 10 – 16h _Gyakorlat: Hajtunk, vágunk, lyukasztunk, varrunk, ragasztunk. Kísérletezünk.   VI. Könyvbemutató, könyveink utóélete November 23., szombat, 10 - 16h _Előadás: “Kiadványkészítés a posztdigitális korszakban - Független könyvkiadási gyakorlatok a művészet és a design területén” / Istvánkó Bea, ISBN könyv+galéria _Közös gondolkodás: Az utolsó lezáró körben mindenki bemutatja az elkészült könyvét, megosztja tapasztalatait és a könyvvel kapcsolatos további tervekről beszélgetünk. // Tudnivalók A kurzus helyszíne: VLMI Produktív Alkotóműhely, 1082 Budapest, Bauer Sándor utca 10./2. A megadott dátumokon a kurzust 10 és 16 óra között tartjuk (ebédszünet 12.30 és 13 óra között). A 6 alkalmas műhelymunkára épülő kurzus díja 135.000 Ft/fő. Mivel a könyvek előállítási- és anyagköltsége minden esetben eltérő, ezért a plusz költséggel a résztvevőknek a kurzus díján felül kell számolniuk. Részletfizetési lehetőséget biztosítunk, a jelentkezéshez 35.000 Ft előleg befizetése szükséges. A jelentkezéseket a tervezett projekt rövid leírásával szeptember 1-ig az eskimo.bookshop@gmail.com e-mail címre várjuk. A kurzus kis csoportban zajlik, 5 fővel indulunk. 

[prologusblog]

Borítómánia: Varázslókalauz ​önvédelmi sütéshez

Végre nálunk is megjelent magyarul a többszörösen díjnyertes (Locus Award: Best Young Adult Book (2021), Mythopoeic Fantasy Award for Children’s Literature (2021), Andre Norton Award (2020), Lodestar Award (2021) ) Varázslókalauz ​önvédelmi sütéshez című regény T. Kingfisher tollából. Én már neki is láttam az olvasásnak és már az első néhány fejezet után érzem, hogy egy nagyon jó kis könyv elé…

[prologusblog]

Exkluzív! Alexandra Bracken - Sötét elmék keménytáblás filmes borító leleplezés

Exkluzív! Alexandra Bracken – Sötét elmék keménytáblás filmes borító leleplezés

Biztos hallottátok már hírét, hogy augusztusban a mozivásznon is megelevenedik Alexandra Bracken Sötét elmék címet viselő története. Korábban már kiderült, hogy kijön a könyv filmes borítóval is, azonban ma egy olyan hírrel szolgálhatunk számotokra, hogy a keménytáblás kiadás borítója is kap egy filmes verziót, amit először nálunk láthattok! 🙂

Fülszöveg:

A magával ragadó Sötét elmék-trilógia első…

[metalindex-hu]

Stormhunter – Ready for Boarding ‘EP (2020)

Stormhunter – Ready for Boarding ‘EP (2020) - http://metalindex.hu/2020/11/11/stormhunter-ready-for-boarding-ep-2020/ -

Ezt az albumajánlót így is kezdhettem volna: különös élmény volt meghallgatnom az első lemezes Stormhunter friss, “kiskiadós” bemutatkozó EP-jét. A Hear the Music kapcsán pedig nagyra tartom azt az igyekezetet, hogy a nagyok mellett lelkes, feltörekvő zenei műhelyek is teret adnak, még ha nyilván üzleti céllal is, az immáron ~negyven éve újra feltalált heavy metal újabb és újabb kéviselőjének, ahogy azt annak idején pl. a Noise tette az első sorban. A Stormhunter azonban régebbi motoros már a pályán.

Még az előző évezred végén alakította Stefan Müller gitáros-dalszerző egy gitáros társával. Első demójukat 2001-ben rögzítették, majd megjelentek egy német és egy francia metal-válogatás kiadványon. Stílusváltást és kenyértörést követő, 2007-ig tartó hibernáció után az alapító újjáélesztette a bandát. Második kiadványukat már lemezként nevezve Crime and Punishment címmel jelentették meg Európában és Japánban is, a klasszikus heavy metal vonalán. 2014-ben már a harmadik, 12 dalt tartalmazó stúdió albumukat jelentették meg An Eye for an Eye címmel. Amit akkor a lemez fülszövegében írtak igaz a jelenlegi, EP-formátumú Ready for Boarding kiadványra: klasszikus HM, fogós dallamokkal, vastag kórusokkal és agresszív, de dallamos énekkel. A csapat 2007 óta szinte állandó tagsággal bír.

Legyen az én hiányosságom, hogy eddig nem figyeltem fel rájuk. Mindezt most részben meggyónom, sőt korrekcióként őszinte szavakkal méltatom a (a You Tube video-kon is átütő) lelkesedésüket és az elkötelezettségüket. Tudjuk, hogy talán az összes hangból megírtak már minden fontos dalt. És ezért kár lenne bármit is az ötös szemére vetni. Az elsőlemezes, illetve aNoise-kiadós párhuzamot azonban nem véletlenül említettem, mert a Stormhunter echte germán HM-ja le sem tagadhatná a gyökereit és nem is akarják ezt tenni. Mégis, mintha még a gyökéreresztés fázisában lennének. Megszokhattuk már, hogy minden évtizedben felbukkannak zenekarok, akik jó helyen és időben újradefiniálják a heavy-power stílust. A Stormhunter nem alkot axiómákat. A korábban sokszoros tagcserét átélt zenekar immáron negyedik megjelenésével egyszerűen csak megismétli, amit az első hullámmal ~84-90 között a Nagy Elődök megalkottak. Nem kis teljesítmény persze megfelelő, alkalmanként virtuozitást megvillantó hangszeres tudással feleleveníti a legjobb teuton metal pillanatokat, főképp a ’88-89-re egy időre dallamosabbá érő Running Wild, vagy a Steeler stílusában. A három saját dalban a ritmusgitár és a basszus dallamainak zengése gyakorlatilag bármely hamburgi kalóz-lemezen szerepelhetne. A későbbi évtized „korszerűbb” power metal-ját alig érni tetten, szerencsére nem végeznek pusztítást a dalaikon széttechnikákzott, azok egységét megbontó, versenyfutó virgákkal. A jellemző ritmusváltásokat és az ikergitáros játékot viszont teljesen (azaz 1:1.-ben) a korai Helloween (sőt inkább az annak nyomdokain haladt, a tökfejek dallamait már pépesen-tömören elismétlő, talán két LP-t megért Mania), máskor a szintén veretes Stormwitch dalok kottáiból ollózták. Ki-ki döndtse el, ez tetszik-e neki. A tételek szövegvilága teljesen helytálló; a koncepcióhoz tökéletesen passzol. Tipikus ’80-as évek beli pionír lelkesedés, a heavy metal küldetésfelfogásával, zeneszerszámokat fegyverként használó harcosokkal, egységbe tömörülő, borittas (pardon: sörittas) hangon megszólított rajongókkal. Semmi okom kritikával illetni ez a zsánert, hiszen koncerteken (sajnos az idén nem….) magam is lelkesen üvöltöm bármely nyelven, azokon is (sok ilyen van), amin sosem értettem.

Az első dal, a Crown of Creation ígéretesen indul. Igaz, már a negyedik taktusnál tudom, hogy Ozzy (vagy inkább Randy Rhoads) Crazy Train-jét hallom. A zenei motívumok sokszoros ismétlése itt még érdekes, ám a három saját dalban kissé fantáziátlannak hat majd. Az első dal akkor vált ütemessé, amikor az említett Running Wild tekerés indul be. A dalszerző dícséretére legyen mondva, hogy a bevezetőben említett három-négy zenekar örökségéből kihozzák a maximumot. A dal lezárása szerintem ötletes, mert a sokszoros, csengő-bongó vokállal levezetett vég hirtelen és határozottan jön el. Ezzel felkelti a kíváncsiságomat a következő track iránt. Ők pedig elkezdik, majd a kezdést megismétlik a gyengébbek kedvéért. Ez 2020-ban, szerintem szükségtelen önismétlés. Vagy pedig egy nagyon elhivatott kiállás a teljesen tradícionális dalok mellett. Vagy (én erre gyanakszom) a számukra a játék élvezetével átitatott, de a hallgatónak kissé unalmas örömzene. Jó ahogy a zene alatt a dob levezető dübörgéseket ver, szinte látom. Sőt, jó lenne látni, azt a fejlődést, amit mondjuk a Sabaton produkált az kezdeti zenei sablonok, több lemezen át végzett, módszeres, dalonkénti újrapróbálásától a Carolus Rex-en való első kiteljesedésig. És akkor ez a dobjáték méretes szerkón nagyszínpadon jobbról balra szólhat, majd visszaveri és több ezer ember üvölti; …de ezt az álmot csak megelőlegezem a Stormhunter-nek, érdekesebb dalok reményében. Már az nótában dalban feltűnik, hogy az énekes hangja nem fénylik annyira, hogy kiemelkedjen a szellőset a tömör hangokkal, a tekerős ritmusozást a lovaglós betétekkel váltogató zene felett. A magasabb tartományokban még a vokálos részletek is kissé fátyolosan hatnak, ami kimondottan levon a megvalósítás értékéből. Azonban a normál beszédhangtól alig magasabb, az énektémák dallamívében nem különösebben kidolgozott témákat megszólaltató énekhang a Sabaton-nál is jól működik tömegek együtt énekeltetésére. Várom tehát továbbra is azt a valami pluszt.

A közönönségénekeltetős szándék aztán kicsúcsosodik a második (video klip-es) dalban is. Two Beers (or Not Two Beers), ami valamiféle Októberfestre induló road movie hangulatú dal. Ezzel a banda alaposan ráerősít a sztereotípiákra. A vidám dallamok és a csapzott kórusok ezt a dalt alighanem a banda keménymagjának koncerthimnuszává emelik. A dalban a szóló után, majd a a zene végén a bőrdzsekis-farmermellényes sörbömbölés alatt lüktető ti-ti-tá tovább erősíti a himnikus hangulatot. Mondhatnám, hogy ez a dal önirónikus is, de kell ehhez bizonyosság. A harmadik Sharp Invaders című nóta talán a Helloween első mini LP-jéről hajdanán örökre lemaradt egyik dal feldolgozása lehet, jó sok pénzért (vagy korsó sörökért) vehették meg. Különösen ügyeltek arra, hogy nehogy túlénekeljék Hansen akkori vokális kvalitását, de zenében hozták a teljes és pontos Helloween-kópiát.

Nem tagadhatom, hogy az erős német akcentus a számomra többször bújik át a dalfüggönyön, mint azt szívesen venném. Ez ugyanis minduntalan erősíti a kópia-hangulatot. Ráadásul a zene, amely inkább okos, az indokolatlan ismétléseket leszámítva szakszerűen összerakott. Nem invenciózus alkotás. Viszont érdekes hallgatni való, lehet, hogy amikor újra fesztivál-koncertekre járhatunk, akár hazánkban is meglássuk egy-két év múlva őket, egy délutáni időpontban a színpadon. Kívánom is nekik a sikert, mert több újrakezdés után a divathullámok sodrában elszántan HM-et alkotni igazán megbecsülendő teljesítmény.

A Hear the Music német kiadó tette lehetővé az EP promo-kiadványának meghallgatását. A letölthető hangzóanyag formátuma az én fülemnek (fejhallgatóval) enyhén zajos, mint amikor hajdanán már legalább a harmadik bakelitet vettem ugyanarra a normál magnószalagra. Ez a jelenség főképp a dobok cinjénél tűnik ki. De ezzel szerintem megbékélhetek, mert egészen hasonló a kiskiadós korongok első néhány lemezének hangzásához. A zenekar feltételezett öniróniája a számomra bizonyossá válik, amikor a lemezborítót nézve egy diákújságban megjelenő színes képregénykocka kidolgozottságát látom. A színpadon állunk, nem a rivaldában, a közönség szürkés-barna arctalan tömege előttünk. Egy zöldhasúakkal teli fakoporsón fekvő, feslett vászonnal letakart testet két sebes kar tart leszorítva, miközben a testbe csillogó lélek érkezik. Ha nem éppen ráhányja azt. A teret egy jobb marokban tartott gázgyújtó (vidékieknek: disznópörzsölő) sárgás fénye-lángja-füstje foglalja keretbe. Efelett fekete koronaként a skandináv halálhordák logoinak olvashatóságával éppencsak vetekedő felirat, éles sarkokkal és, ahogy kell, stilizált koponyával, vagy spártai sisakkal. Ez valószínűleg jól mutatna egy felvarrón, ráadásul kisebb méretben legalább annyit szépül mint egy FaceBook-profilkép.

Miért írtam le ezt ilyen részletesen? Egyrészt pontot kell adnom a kiállításra, és szeretném, ha az olvasó elhinné az értékét. Másrészt fontos tudatnom, hogy a manapság reneszánszát élő felvarós-szcénában helye van egy ilyen képnek egy ennyire ős-heavy metalt játszó banda esetében. Ráadásul a mindent jelentő deszkáknál a közönség alakjai itt közvetlenül a színpad előtt állnak, nincs árok és innen háttal álló biztonságiak sem. A dalszövegek sablonos megfogalmazásával szemben a borító és az EP címe egy bombatalálatú, többszörös szójáték. A koporsóra nyomtatott „Ready for Boarding” egyaránt jelentheti (elsődlegesen), hogy „Beszállásra/felszállásra készen”, mint ahogy azt is, hogy a metalhead-ek (ezt egy dalukból kölcsönöztem) a rivaldafénybe lépésre várnak. Tekintettel azonban a zenekar talán már háromszori alámerülésére is, akár – önironikusan – a bedeszkázásra is készülhetnek a koporsóban. Bízom benne, maradnak a Running Wild-féle értelmezésnél. A borító üzenete tehát teljesen koherens a zene tartalmával, megjelenítése alighanem szándékosan szórakoztató, mint azt a video klip is mutatni igyekszik a csapatról.

A negyedik dal a francia Trust-nak az Anthrax által nemzetközi hírűvé tette Antisociál c. nótája. Bár a felvétel maga a számomra inkább az Anthrax pattogós változatát idézi, a dalszöveget ugyanaz a sörittas hang énekli, de: franciául! Kevés pop-rock, vagy rockzenét hallgatok francia nyelven, de ezt a dalt valóban így érdemes megismerni. Annyira punk-os attitűd (még a Trust új évezredes előadásaiban is), miközben a kántáló refrén alatt is jól hallhatóan olyannyira metalos…, hogy a videoklipes sörmámoros és az antiszociális dallal az EP fele így már igazi közönség kedvenccé válhat. Biztatom az olvasót, hogy keressen rá és hallgassa meg!

[prologusblog]

A napokban került a boltokba R. F. Kuang lenyűgöző fantasy regénye, a Mákháború, és mi nem tudunk betelni vele! Erre több okunk van, először is, a magyar kiadás csodálatosan szépre sikeredett a külföldi borító megtartásával, és még ráadásul keményfedeles is. Másrészről, a belbecs is felér a vonzó külsővel, de mielőtt még ebbe mélyebben beleásnánk értékelések formájában, itt van egy kis válogatás a bookstagramról, a Mákháború különböző kiadásairól!

Legelőször is itt a csodálatos magyar kiadás, amit már emlegettünk, mert nem tudunk betelni vele, és mert imádjuk ezt a képet @blasie_ feedjéről.

Íme originál csomagolásban, a bal oldali kép @biblionatic érdeme, a cuki kutyus @sachireads-hez tartozik, (úgyhogy ne úgy járuljatok a könyvesbolti eladó elé, hogy egy Mákháborút kérnék szépen egy corgival) a táskából pedig @maiofbookland példánya kandikál ki.

A nemzetközi piac se panaszkodhat, igazán szép külföldi kiadások mutatkoznak meg ezeken a bookstagram képeken is. @hanabookreview indonéz kiadása a jobb felső sarokban virít, a bal oldalon @aries.sib orosz példánya látható, legalul pedig az amerikai puhaborításos változat a sztár @readbyrheagan jóvoltából.

Nemcsak a külföldi kiadások, de a folytatás is gyönyörű, íme a bizonyíték! Angolul Dragon Republic címen jelent meg, és csak remélni merjük, hogy magyarul is hamarosan a polcokon láthatjuk. (Bal felső saroktól indulva: @bookwormgram, @maereads, @bookish_mai, @spinatale)

Ennyi lett volna a mi kis bookstagram válogatásunk a Mákháború különböző kiadásaiból. Mi, a magunk részéről mindért odavagyunk, de természetesen a hazai a legszebb. Reméljük, nektek is legalább annyira tetszik kívül-belül mint nekünk!

Mákháború – bookstagram kiadás A napokban került a boltokba R. F. Kuang lenyűgöző fantasy regénye, a Mákháború, és mi nem tudunk betelni vele!

[prologusblog]

Abban biztosak vagyunk, hogy egyik olvasónk számára sem szolgál meglepetésként: imádjuk a szép borítókat. Így az sem lesz meglepő, hogy úgy éreztük, muszáj a kedvenceinket összegyűjteni egy bejegyzésben. Ám ezúttal, nem csak úgy random válogatás alapján gyűjtögettük össze a legszebbeket, hanem kifejezetten a fantasy könyvek birodalmában kerestük a borítók szépe döntős versenyzőit.

Azt már említettük, hogy a fantasy projektünk középpontjában Morgan Rhodes: Falling Kingdoms – Királyok harca c. könyve áll, aminek nem mellesleg gyönyörű a borítója, ezért muszáj itt is szerepeltetnünk.

Az első három kötet borítója.

Habár RavenS szívét nem sikerült elnyernie A hercegnek, azért az tagadhatatlan, hogy Cassandra Clare grafikusai nagyon értik a dolgukat.

Rick Riordan sem panaszkodhat, a történetei zseniálisak, és az illusztrátorai is kitesznek magukért, minden egyes alkalommal.

Aki szintén nem maradhat ki egyetlen felsorolásból sem: Sarah J. Maas.

Most, hogy lényegében felsorakoztak az állandó kedvenceink, jöjjenek az új indulók, méghozzá azok, akik kék színben pompáznak:

A színektől dúskáló oldal résztvevői:

A szürke borító is lehet szemet kápráztató:

Végezetül pedig muszáj egy Victoria Schwab összeállítást hoznunk, mert a Charlie Bowater által illusztrált A Darker Shade of Magic (Egy sötétebb mágia) francia kiadása nem maradhat ki a sorból.

A Darker Shade of Magic francia kiadás

Szerintetek melyik a legszebb a felsorakoztatott borítók közül?

Borítómánia: fantasy kiadás Abban biztosak vagyunk, hogy egyik olvasónk számára sem szolgál meglepetésként: imádjuk a szép borítókat. Így az sem lesz meglepő, hogy úgy éreztük, muszáj a kedvenceinket összegyűjteni egy bejegyzésben.

[metalindex-hu]

Mia Zapata élete és halála – 7. rész: ¡Viva Zapata! – Mia emlékezete

Mia Zapata élete és halála – 7. rész: ¡Viva Zapata! – Mia emlékezete - http://metalindex.hu/2019/11/10/mia-zapata-elete-es-halala-7-resz-viva-zapata-mia-emlekezete/ -

Mia Zapata hagyatéka legalább annyira fontossá vált az évek során, mint zenei pályafutása. A elmúlt két és fél évtizedben számtalan előadó hivatkozott rá, a Home Alive mozgalom pedig még hosszú évekig segített a seattle-i nőknek az önvédelmi technikák elsajátításában. A Gits tagjai – Andy Kessler, Matt Dresdner és Steve Moriarty – ma már civil életet élnek, de dalaik ma is gyakran előkerülnek a legjobb seattle-i válogatásokban. Sorozatunk utolsó részében a nyomozástól független részleteket mutatjuk be és azt, hogy mi történt a főszereplőkkel.

___

Az igaznak az emlékezete áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz. (Példabeszédek 10:7)

1993

Az Everclear nevű portlandi grunge banda az első nagylemezét, az 1993. december 10-én megjelenő World of Noise-t Mia Zapatának dedikálta.

1994

1994. március 22-én megjelent a Gits posztumusz albuma, Enter: The Conquering Chicken címmel. Az 1993 nyarán rögzített lemezen a hardcore hatású punk dalok mellett a Precious Blood újra felvett verziója és egy Sam Cooke-feldolgozás, az A Change is Gonna Come képviseli a blues-vonalat. Ahogyan az első Gits lemezt (Frenching the Bully, 1992) ezt is Daniel House kiadója, a C/Z Records gondozta.

The Gits – Enter: The Conquering Chicken LP (1994)

1994. április 3-án, a Pearl Jam az azóta legendássá vált Self-Pollution Radio adásában Eddie Vedder interjút készített a Home Alive alapítóival.

1994 közepén a Gits hangszeresei – Matt Dresden basszusgitáros, Steve Moriarty dobos és Joe Spleen (aka Andy Kessler) gitáros – egy új zenekart alapítottak Dancing French Liberals of ’48 néven. A zenekarhoz csatlakozott régi jó barátjuk, Julian Gibson a D.C. Beggars-ból. Az énektémákat Andy Kessler vállalta magára. A zenekarnak egy maxija (Scream Clown Scream, 1994) és egy nagylemeze (Powerline, 1995) jelent meg.

Az 1993 tavaszán és nyarán sok időt Seattle-ben töltő és teljesen a Zapata-gyilkosság hatása alá kerülő Joan Jett, valamint Kathleen Hannah (Bikini Kill) 1994-ben Go Home címmel dalt írtak Mia emlékére. Az anyaghoz forgatott videóklip végén Jett a nézők segítségét kérte a gyilkos megtalálásához („a gyilkos még mindig nincs meg”).

1994. június 28-án megjelent a 7 Year Bitch második albuma. Az 1992-ben elhunyt gitáros, Stefanie Sargent helyét az ír Roisin Dunne vette át. Jack Endino producerkedésével felvett anyag Mia Zapata tiszteletére a ¡Viva Zapata! címet kapta. A lemez borítóján a Gits énekesnőjéről készült festmény látható és róla szól a M.I.A. című dal is. Az LP-t a C/Z Records adta ki.

„Somebody just like you gonna rape and strangle you? Would you mutilate yourself? And who would be so shocked by the brutal murder of a killer? Will there be hundreds mourning for you? Will they talk of the talent and inspiration you gave? No. Who besides your mother will stand in sorrow at your grave?”

1995

Miután a Gits tagjai látták a videót, felkérték Joan Jettet, hogy lépjen fel velük, akkor még Gits néven. Az énekesnő nem csak beleegyezett a dologba, de egy névváltás után (Evil Stig, azaz Gits Live visszafelé olvasva) 1995 elején Kenny Lagunával kiegészülve turnéra is indultak, hogy további forrásokat szerezzenek a magánnyomozó költségeinek finanszírozására. A koncertek annyira sikeresnek bizonyultak, hogy még ugyanebben az évben egy közös albumot is kiadtak Jett kiadója, a Blackheart Records égisze alatt. A kiadványon a Jett énekével előadott Gits dalok élő verziói mellett egy közös szerzemény (Last to Know), egy Kathleen Hannah-val (Bikini Kill) és Desmond Childdal (!) írt Joan Jett szám (You Got a Problem), valamint egy Jett-feldolgozás (Crimson & Clover) is hallható. A You Got a Problem és a Activity Grrrl című dalok eredetileg a Joan Jett and the Blackhearts 1994-es Pure and Simple című lemezén szerepeltek.

Steve Moriarty és Joan Jett (Forrás: rachelarieff.com)

1995. március 3-án a frissen alakult Foo Fighters mindössze harmadik koncertjét adta a portlandi Satyriconban. Először játszották élőben a Floaty, az I’ll Stick Around, a This is a Call, a Big Me, a Wattershed, a Butterflies és az Alone + Easy Target című dalokat. Ez volt a zenekar első olyan koncertje, amit rögzítettek is. A teltházas fellépés teljes bevételét a Mia Zapata-gyilkosság nyomozására ajánlották fel Dave Grohlék.

1996

1996. február 20-án megjelent a Home Alive: The Art of Self Defense című dupla CD. A lemezen sok más mellett olyan előadók szerepeltek, mint a Pearl Jam, a Nirvana, a Soundgarden, Ann és Nancy Wilson a Heartból, a Fastbacks, a Love Battery, a Posies, a 7 Years Bitch, a Green Apple Quick Step, a Presidents of United States of America, a Supersuckers és persze a Gits. Az eladásokból befolyt bevételek a Home Alive számlájára kerültek.

Home Alive: The Art of Self Defense (CD borító)

1996. január 26-án az MTV News beszámolt a közelgő Home Alive koncertekről, de egyben értetlenkedésének is adtt hangot amiatt, hogy a nagy seattle-i nevek, a Pearl Jam, a Soundgarden, a Presidents of the United States of America, valamint az egyszerre külsős és belsős Joan Jett hiányoznak a fellépők közül. A február 16-17-i seattle-i koncertekre a Posies, a Dancing French Liberals of ’48, a Green Apple Quick Step és a Love Battery lett bejelentve, a február 28-i San Francisco-ira a Christdriver, a Tribe 8 és a 7 Year Bitch. A március 1-jei New York-i fellépésre pedig még nem publikálták a line up-ot. A zenészek mellett spoken word előadók színesítették a programot, köztük Jello Biafra, a Dead Kennedys legenád énekese is.

1996. június 11-én a Broken Redkids újra kiadta a Gits első, nem hivatalos albumát a Private Lubs-ot, Kings & Queens címmel. A tizenhat dalt tartalmazó korong végére egy feldolgozás, Bessie Smith Graveyard Blues című élő felvétele is került. Mia Zapata egyik legnagyobb hatása és példaképének dala eredetileg 1923-ban jelent meg és a címe valójában Graveyard Dream Blues volt.

1996. november 8-án bemutatták a Hype! című, a kilencvenes évek seattle-i zenei színteréről szóló dokumentumfilmet. Az alkotásban a Gits tagjai nem szólalnak meg, de egy nagyszerű minőségű koncertfelvétellel (Second Skin) szerepelnek a filmben.

2000

2000. szeptember 25-én Seafish Louisville címmel a Broken Rekids kiadott egy Gits válogatás lemezt. Az album elsősorban a legendás seattle-i RCKNDY-ben 1993. január 14-én rögzített koncertfelvételeket tartalmaz és egy addig kiadatlan Gits-dalt, Whirlwind címmel. A CD-re számos fotó és a dalszövegek mellé a Seaweed videóját is feltették.

2003

2003. október 30-án az akkor ötvenhét éves Richard Gagnon és társa, a nála hét évvel fiatalabb Gregg Mixsell kapták az év nyomozója kitüntetést az SPD éves díjátadó bankettjén. A rendezvényt, ahol a helyi civileket és rendőrségi dolgozók munkáját ismerik el, a Seattle Police Foundation (Seattle-i Rendőr Alapítvány) nevű nonprofit szervezet rendezi meg évről évre.

Richard Gagnon: „Én vagyok a Husky, ő [Gregg Mixsell] meg a Puma. De azt hiszem nagyon jól dolgozunk együtt. Ő a valaha volt legjobb társam.”

A csendesebb, Voltaire-rajongó Mixsell és a hangosabb, nagy mozdulatokkal mesélő, harsányabb Gagnon a 2001 közepe óta folytatott befagyasztott ügyeken való sikeres munkájukért kapták az elismerést. Ez idő alatt tizenkét esetet oldottak meg. Hét esetben a bíróság már ítéletet is hirdetett, további öt eset pedig tárgyalásra várt.

Gregg Mixsell: „Ha a küldetésünk a bűnügyek megoldása, akkor mi azt csináljuk. Fontos nekem. Fontos a családoknak. Nem számít, hogy tegnap vagy húsz évvel ezelőtt történtek.”

Gregg Mixsell nyomozó, SPD (Fotó: YouTube)

2004

Az erősen balos/liberális beállítottságú Retching Red nevű kaliforniai hardcore punk zenekar debütalbumán feldolgozta a Gits Spear and Magic Helmet című dalát. A mikrofonnál a Tilt és a Fabulous Disaster korábbi énekesnője, Cinder Block állt. Tízpontos produkció!

2007

2007. november 14-én, a hetedik évad huszonkilencedik (S07E29) mutatta be a TLC a Forensic Files című dokumentumfilm sorozatában a Mia Zapatáról szóló részt.

2008

2008. július 7-én a filmszínházak műsorára került a Gits Movie című dokumentumfilm.

2010

A Home Alive 2010-től megszűnt nonprofit szervezetként működni és egy kicsi, laza kapcsolatban álló önkéntes kollektívaként folytatta önvédelmi oktató tevékenységét. 2012. július 3-án a Home Alive négy oktatója a közösség néhány elkötelezett tagjának segítségével elindított egy új weboldalt, a Teach Home Alive néven. A honlapot a Home Alive tantervének archiválására, a tananyag megosztására és az oktatási anyagok mindenki által való hozzáférhetőségének céljából hozták létre.

2011

Robert Jenkins 2011. december 29-én, éppen a születésnapján hunyt el. Élete az őt ért vádak miatt örökre megváltozott. Egy idő után annyira terhessé vált számára a gyanúsítgatás, hogy a Zapata-gyilkosságról megjelenő cikkekben megtiltotta nevének leírását.

2013

2013. július 7-én, Mia Zapata halálának huszadik évfordulóján emlékkoncertet szerveztek a Comet Tavernben, Mia kedvenc bárjában. Ott, ahol utoljára látták őt. Az est tizenegy fellépője a Triple Sixes, a Wiscon, a Werebearcat!, a Greenriver Thrillers, a Power Skeleton, a Vile Display of Humanity, a Chosen Enemies, a Spit in the Well, a Buffaloes, a Hymen és a Christina Cramer of In Cahoots voltak. Mind-mind helyi, seattle-i zenekar.

A Mia Zapata emlékkoncert plakátja (Forrás: verbicidemagazine.com)

A Comet Tavern, ahol Mia a végzetes éjszaka folyamán együtt iszogatott a barátaival, 2013. október 2-án váratlanul bezárt. A Capitol Hill kultikus szórakozó helye, amely 1948-ban nyitotta meg kapuit, szerencsére csupán pár hónapig állt lakat alatt. A szórakozóhelynek állítólag komoly elmaradása volt a bérleti díjakat és a közműszámlákat törlesztésében. A komoly pénzügyi problémákkal küzdő tulajdonos titokban leszerelte a Comet hangberendezését, magával vitte a komolyabb értékű tárgyakat, majd kicserélte a zárat, hogy senki se léphessen be a helységbe. Pár hónappal később, 2014. március 31-én a Comet Tavern aztán újra kinyitott. Az új tulajdonosok, Dave Meinert és Jason Lajeunesse – övék a helyi Neumos, Lost Lake Cafe és a Big Mario’s is – másnapra egy nyitó bulit is lekötöttek. A koncerten a Country Lips lépett fel. A szórakozóhely azóta is működik.

Dave Meinert [a Comet Tavern tulajdonosa]: „Számunkra a Comet Tavern nem a pénzről szól. Őszintén szólva ez az egész majdnem olyan, mint egy művészeti projekt. Vannak más helyeink, amik portábilisak és pénzt termelnek. Ha a pénzszerzés lett volna a cél, nem vágtunk volna bele.”

A Comet Tavern napjainkban (Forrás: The Stranger)

2013-ban Rock, Rage & Self Defense: An Oral History of Seattle’s Home Alive címmel egy ötvennyolc perces dokumentumfilmben dolgozta fel a Home Alive nonprofit szervezet történetét a Leah Michaels – Rozz Therrien rendező-forgatókönyíró páros, a University of Washington két akkori diákja.

2014

2014. január 6-án Steve Moriarty, a Gits dobosa egy közleményt tett közzé a Facebook oldalán. A zenész az NBC True Crime in the Dark (valójában Dead of Night) című műsorának bojkottjára szólított fel. Moriarty azon háborodott fel, hogy hiába vette fel a kapcsolatot a producerekkel, azok a forgatásban résztvevő színészeknek és a felhasznált zenék, Mia Zapata által előadott és Gits dalok szerzőinek semmiféle jogdíjat nem voltak hajlandók fizetni. Szerinte semmilyen művészi, zenei vagy bármilyen más pozitív vonatkozása sincs annak, hogy újra elmesélik Mia brutális meggyilkolását. A film elkészítésének – írja – mindössze egyetlen célja van, hogy olcsó pénzért felületeket adjon el a fiatalabb, menőbb nézők számára hirdetők számára, mivel a bevételekre a csatornának égető szüksége van. A Gits dobosa állítja, hogy a műsor 2014 júniusában történő megjelenéséhez az NBC-nek nincs jóváhagyása a Zapata-családtól és a zenekar tagjaitól sem. Ezért azt javasolja, hogy a helyi vállalkozók tartózkodjanak a termékek és szolgáltatások reklámozásától az NBC-n a műsor sugárzásának hónapjában.

A Piecora’s Pizzeria, Mia munkahelye harminckét évnyi működés után, 2014. április 15-én bezárt. A tulajdonosok nyugdíjba mentek, az ingatlant befektetőknek adták el. Érdekesség, hogy 1990-ben, a Mookie Blaylock (Pearl Jam) megalakulása előtti napokban szintén a Piecora’s-ban vállalt munkát Mike McCready, a zenekar gitárosa. Az utolsó tizenöt évben pedig üzletvezető helyettesként tevékenykedett a pizzeriában Tim DiJulio, McCready gyerekkori barátja, a Stereo Embers gitárosa.

2015

2015-ben a Gits tagjai 20 év után először léptek fel újra együtt: James Atkins, a Hammerbox rákos megbetegedésben szenvedő basszusgitárosának számára rendezett segélykoncerten játszottak együtt. A mikrofonnál Rachel Flotard, a Visqueen énekesnője állt.

2016

2016. április 28. Mia Zapata gyilkosának megtalálása és az ítélethirdetés után sem nyugodnak Seattle-ben a kedélyek. Az elmúlt években is számtalan mítosz kering a város utcáin arról, hogy a máig is tisztázatlan kieső nyolcvan perc alatt mi történhetett. A leghajmeresztőbb történetet az Unsolved Mysteries című televíziós dokumentumfilm sorozat Miáról szóló cikke alatt, egy Lea Nichols néven kommentelő személy írta. Itt a képet tovább árnyalja, hogy az Octabites nevű seattle-i punk banda énekesét tényleg Lea Nichols-nak hívják, a leírt gondolatok pedig valódi, bennfentes információknak látszanak.

A kommentelő bemutatkozik, hogy ő Lea Nichols, majd a bűntényről kijelenti, hogy nem véletlenszerű eset volt. A próbaterem melletti lakásban élő nő – aki egy olyan zenekarban játszott, amelyben Mia és egyben ő volt a drogbeszállítója is -, szemtanúja volt a történteknek. Azt írja, hogy a nő azért nem szólt erről a rendőröknek, mert heroin-függő és önző volt. Attól tartott, hogy a Gits tagjai és az egész seattle-i zenei színtér, köztük a Gits tagjai is ellene fordulnak, amiért Miát kábítószerrel látta el. (Korábban Miát már felszólították a zenésztársai, hogy vagy felhagy a drogozással, vagy kiteszik őt a bandából.) Az énekesnő sikolyait a szomszédok is hallották, de ők is csendben maradtak, annyira tartottak a drogbandák megtorlásától. A kommentelő azt is írja, hogy beszélt egy olyan emberrel, aki még Kubából ismerte Jesus Mezquiát. Mezquia a legnagyobb heroin dealer volt az országban.

Hogy igazak a leírtak vagy sem, nem tudni. A hasonló bejegyzéseket mindig óvatosan, kellő kétkedéssel érdemes fogadni.

2016. június 12-én a Gits újra összeállt és újabb koncertet adott. Ezúttal a Space Needle árnyékában, az Elysian Brewing nevű seattle-i sörgyár húszéves születésnapi buliján, a Seattle Center Fisher Pavilionjában lépett fel a zenekar Rachel Flotarddal. A Gits előtt a Raveonettes, a Black Lips és a Ming City Rockers melegítette be a többezres tömeget.

A Gits és Rachel Flotard (Fotó: Patrick Luhrs, forrás: kexp.org)

2018

2018. december 2-án a Washington állambeli Snohomisban elhunyt Richard Gagnon nyomozó, az SPD cold case squadjának tagja. A 2000-es évek elején Seattle-ben több mint háromszáz megoldatlan gyilkossági esetet tartottak számon, a Gagnon/Mixsel nyomozópáros ebből közel húsznál találta meg a tettest, ami figyelemre méltóan magas szám.

Richard Gagnon nyomozó, SDP (Fotó: Forensic Files)

Mi lett a Gits tagjaival?

Andy Kessler, a Gits gitárosa Seattle-ben él. Pszichológiai tanácsadói mesterfokú diplomát szerzett a kaliforniai Santa Barbarában, a Pacifica Graduate Institute-on. Két évtizede foglalkozik asztrológiával és tanácsadással. Jelenleg is ez a fő bevételi forrása. Szolgáltatása személyesen, telefonon vagy Skype-on keresztül is elérhető.

Andy Kessler (Forrás: akastrology.com)

Matt Dresdner, a Gits basszusgitárosa a seattle-i Mammoth Agency nevű médiaügynökségénél dolgozik kreatív igazgatóként. Két gyermekével és feleségével Seattle-ben élnek.

Matt Dresdner (Forrás: mammothagency.com)

Steve Moriarty, a Gits dobosa jelenleg egy közösségi finanszírozás keretében megvalósuló könyv kiadásán dolgozik. Általános és középiskolások számára szeretné Mia Zapata és távoli rokona, Emilio Zapata mexikói forradalmár történetét bemutatni. Kutatása Mia szülővárosától, Louiseville-től Zapata tábornok otthonáig, a mexikói Morelos államig tart, családi és kulturális kapcsolatokat keresve. Bár a könyv megjelenését 2018 augusztusára ígérte, a kézirat még mindig nem készült el, Moriarty jelenleg is dolgozik rajta. Ha valaki támogatni szeretné őt, ide kattintva teheti meg.

Steve Moriarty (Forrás: SM Facebook)

Jesus C. Mezquia jelenleg is börtönbüntetését tölti. Legkorábban 2040-ben, nyolcvanöt éves korában szabadulhat.

Visszaemlékezések

Fread Speakman [az Officer Down gitárosa]: „Utoljára két nappal a halála előtt, egy partin beszélgettem vele. Hegyi beszédet tartott nekem arról, hogy sokkal több van bennem, mint abban a zenében, amit az akkori bandámmal csináltam és sokkal jobban a szívem után kellene mennem. Még mindig megdöbbent, hogy milyen hatással volt rám az a beszéd. Soha nem fogom elfelejteni az érdeklődését arra vonatkozólag, hogy hogyan boldogulok művészként, és hogy mennyire büszkévé tett a dolog, miközben egyáltalán nem voltam korábban büszke rá. Az a beszélgetés segített nekem átjutni a ’90-es éveken. Szerencsés vagyok, hogy ismerhettem őt.”

Mookeywrench [kommentelő, a Pearl Jam hivatalos fórumában]: „Azokból a beszélgetésekből, amelyeket a seattle-i színtéren tevékenykedő hangmérnökökkel és a zeneipari üzletemberekkel folytattam abban az időben, Mia Zapata elrablása és halála sokkal több gyászt és szomorúságot okozott, mint Kurt Cobain öngyilkossága. Úgy tekintenek rá, mint a grunge valódi tragédiájára.”

Steve Moriarty [a Gits dobosa]: „Mia soha nem volt tisztában azzal, hogy milyen mély hatással volt a rajongóira, a művészekre és a női előadókra a dalaival. Olyan széles körben ismertté vált, alulról szerveződő aktivistákat és szervezeteket inspirált, amelyek a szexizmus és az erőszak ellen küzdöttek.”

Matt Dredner [a Gits basszusgitárosa]: „Egészen biztosan egy kicsit szűklátókörű vagyok, de aznap minden véget ért. Az ártatlanság odaveszett. Stefanie halála, Kurt halála, Andrew halála – mind-mind önszántukból vetettek véget az életüknek. Viszont Miát elvették tőlünk. Ahogyan Stefanie, úgy Mia is valamiféle mágnes volt, aki az embereket összetartotta. Nem hiszem, hogy a színtér valaha is helyrejött volna Mia halála után.”

Mia sírja

Mia Katherine Zapata szülőföldjén, a louiseville-i Cave Hill Cemetery-ben van eltemetve.

Mia Zapata sírja (forrás: findagrave.com)

Nyugodj békében, Mia!

___

Mia Zapata emlékére

___

Mia Zapata élete és halála A sorozat részei (linkek)

1. rész: A csirkelábú 2. rész: Patkányház Seattle-ben 3. rész: Nálunk van az énekesnőtök, sajnálom! (18+) 4. rész: Csak hárman tudják, mi történt (18+) 5. rész: Hajtóvadászat (18+) 6. rész: Szenvedj, te rohadék! (18+) 7. rész: ¡Viva Zapata! – Mia emlékezete

___

¡VIVA ZAPATA!

[metalindex-hu]

Bathory: The Return… (1985)

Bathory: The Return… (1985) - https://metalindex.hu/2018/06/17/bathory-the-return-1985/ -

Ami az Egyesült Államokban az undergroundban 1982/1983 környékén ment végbe, az hozzánk, Európába egy-két éves fáziskéséssel érkezett meg. Nevezetesen a thrash/speed metal létrejöttéről van szó, amelynek európai kiteljesedése 1984/1985-re tehető. Azonban ezzel párhuzamosan durvább, szélsőségesebb irányzatok is születtek, amelyek viszont a tengerentúlra értek át később: megközelítőleg ekkorra, tehát a ’80-as évek közepére.

Jelen esetben a black és a death metal szárnybontogatásáról beszélek, illetve e két irányzat legelső képviselőiről, a Venomról, a Bathory-ról és a Hellhammer-ről/Celtic Frost-ról. Amíg például a Master/Death Strike, a Mantas/Death, a Possessed, a Morbid Angel, a Massacre, a Hellwitch és az Xecutioner/Obituary még javában demóztak, addig a már említett európai kortársak ez idő tájt már bemutatkozó anyagaikat dobták piacra (a Venom addigra a harmadik korongján is túl volt), megelőzve az amerikai kollégákat, mintegy utat mutatva nekik.

Előzmények: Ezzel nem akarok sokat foglalkozni, hiszen tavaly, az Under the Black Mark 30 éves jubileumának kapcsán már kifejtettem, így e helyütt csak a legfontosabb információkra szorítkozom. Két nóta a Scandinavian Metal Attack válogatás első részén és a bemutatkozó album egyaránt 1984-ben, újabb két dal a Scandinavian Metal Attack II. kompiláción 1985-ben, majd még ugyanabban az esztendőben jött a folytatás, a The Return… formájában.

Felvételek: 1985 februárjában, a stockholmi Electra stúdióban (a keverés is itt zajlott), a maszterizálásra pedig szintén a fővárosban, a Sonet stúdióban került sor.

Dalok, végeredmény: Teljesen egyértelműen kijelenthetjük, hogy az európai underground, a kontinens extrém metal mezőnye 1985-ben lobbantotta lángra a világot. Mindegy, hogy a Celtic Frost munkáiról, a Kreator Endless Pain-jéről, a Destruction Infernal Overkill-jéről, a Sodom In the Sign of Evil EP-jéről, a Living Death Metal Revolution-jéről, a Bulldozer The Day of Wrath-járól, netán a Helloween Walls of Jericho-járól, vagy a Running Wild Branded and Exiled-járól van szó, az öreg kontinensen forrongott a metal élet. A lényeg az volt, hogy mindenki gyorsabb, brutálisabb, szélsőségesebb legyen a másiknál.

1985. május 27-én a Bathory gyakorlatilag pontot tett a versenyfutás végére, mintegy eldöntve, hogy ki az úr a háznál, hogy melyik a legextrémebb banda, előadó széles e világon. Jobban mondva, Európában. Világviszonylatban mindössze egyetlen versenytársa, kihívója akadt Quorthon mesternek, de ők csak fél évvel később debütáltak. Igen, a Possessed Seven Churches-éről beszélek.

Bő hét hónappal korábban, 1984. október 2-án bizony komoly fejtörést okozhatott a rajongóknak az első lemez kíméletlensége (Hades, Reaper, In Conspiracy with Satan, Raise the Dead), a The Return…-nel azonban a Bathory dobott még egy lapáttal a zenébe oltott gonoszságra, brutalitásra, agresszivitásra. Ahogy Quorthon mondta: „Azt akartuk, hogy az emberek csak a The Return… feliratot olvassák – mint egy második albumot, vagy folytatást –, és utána fordítsák meg az albumot a tracklistához. Az apokaliptikus szöveg második részét a számcímekbe szőttük bele; így csupán miután végighallgattad az albumot, kaptad meg a korong teljes címét: The Return of the Darkness and Evil”.

Ebből fakadóan adott volt egyfajta misztikum, sejtelmesség, amelyet ráadásul a borító, illetve a Revelation of Doom kissé elkínzott, elnyújtott, fenyegető intrója még feljebb srófol, majd jön a gyilkos, szélvészgyors Total Destruction, amellyel mindent és mindenkit letaglóznak. Quorthon ott vette fel a fonalat, ahol legutóbb abbahagyta: gyilkos szörnyetegként, ádázul tombolva ugrik a torkunknak a dal, azonban az ezt követő, a Sodomnak is alapul szolgáló Born for Burning-ben lassul a tempó, mi több, doomos részek is felütik benne a fejüket.

Ez az a pont, ahol meg kell jegyezni: Quorthon nagyon jól tudta, hogy az első anyag extremitását már nem lehetett volna tovább fokozni (értelme sem lett volna), ezért az új album készítése közben mindenképpen a változatosságra való törekvés lebeghetett a szeme előtt. Az olyan lassabb, hogy ne mondjam, „lötyögösebb” felvételeken, mint a Bestial Lust (Bitch) és a The Rite of Darkness a Venom hatása (előbbinek egy az egyben Witching Hour-hangulata van) letagadhatatlan; a The Wind of Mayhem, a Possessed, a Son of the Damned, illetve a Sadist (Tormentor) az első lemezre hajazó koromfekete durvulatok; a Reap of Evil enyhén epikus beütése, lassú tempói viszont az Under the Sign of the Black Mark irányvonalát előlegezték meg, kövezték ki az utat a változásokat hozó harmadik albumhoz. A szintén gyors, gonosz The Return of the Darkness and Evil érdekessége, hogy szerepelt a Scandinavian Metal Attack I.-en, és egy rövid, pár másodperces outróval fejeződik be.

A hangszerkezelésről és a hangzásról ez esetben sem lehet szuperlatívuszokban beszélni (Stefan Larsson primitív, tufa dobolását szinte művészet alulmúlni), azonban a sötét, brutális számok tovább növelték Quorthon kultuszát underground körökben. Andreas Johansson basszusgitáros játéka kizárólag ezen az alkotáson hallható; a kásás megszólalásnak köszönhetően hangszere alig hallatszik. Sok sót nem evett meg a Főnök mellett, ahogy a korai és későbbi korszak muzsikusai sem.

Cél: Még egy fokkal extrémebbnek lenni, de a változatosságra való törekvés figyelembe vételével.

Koncertek: Tudjuk jól, a Bathory sohasem lépett fel élőben.

Folytatás: Ezt is tudjuk, ismerjük jól, nem is megyek bele. Quorthon 14 évvel ezelőtt bekövetkezett halálával betölthetetlen űrt hagyott maga után.

Hatás, konklúzió: Papíron a Venom Black Metal albuma a stílust definiáló alkotás, ők hozták be a köztudatba a kifejezést, azonban – és ezt szerintem Cronos is elismeri – az ultimatív, definitív black metal anyag a The Return…, illetve az Under the Sign of Black Mark. Quorthon pedig minden bizonnyal azt vallaná be, hogy komoly hatással volt rá a Venom, csak ő tovább durvította a muzsikát a newcastle-i triónál.

Ezen azonban már teljesen felesleges filozofálni, a lényeg úgyis az, hogy The Return… a későbbiekben felbukkant black metal generáció Bibliája, kiindulópontja, amely nélkül sohasem szökkent volna szárba a stílus a ’90-es évek legelején úgy, ahogy akkoriban kialakult.