#befejezetlen

[dalszoveg-planet]

Most te jársz a fejemben És azon tűnődöm ma este Hogy többek is lehettünk volna De befejezetlenül maradtunk

Noah Cyrus - Unfinished

[tulsagosanoszintee]

“..Játszd el a zenénket, fesd le az életünket, rajzold meg, színezd ki, mert most ott áll a vászon, letakarva, magányosan, befejezetlenül.”

Király Eszter - A kapcsolat, amiért megéri

[without-you-way]

A miénk egy befejezetlen történet.

[allsecretthought]

Csak nézel ki a fejedből. Már nem látod értelmét kibogozni a gondolataidat. Annyira kusza az egész. Több gondolatfonál befejezetlen. Van amelyik éppen csak elkezdődött. De már érkezik is a következő. A levegőben lógnak. Körül vesznek. Beborítanak. Rád telepednek. És ezek nem a jófajta gondolatok. A nyomasztó, frusztráló, fájó gondolatok halmozódnak. Egyre csak gyűlnek, mint dögre a keselyűk. Feletted köröznek várva a megfelelő pillanatot, hogy lecsaphassanak.

B.R.

[angelofghetto]

szakmai ártalom

Nem tudom, a pszichológusok hogyan hallgatnak egy beszélgetést egy társaságban, vagy a dokik el tudnak-e vonatkoztatni a látható testi tünetektől szembejövő emberek vonatkozásában, vagy megszólal bennük a szakmai reflex, és egyből diagnosztizálnak.

Nálam ez amolyan becsípődés. A lányom nem hajlandó velem ruhaboltba menni, mert mindig lebeszélem, ha hibát látok a kivitelezésen, de őt ez idegesíti, mert csak azt nézi, hogy jól áll-e neki, amit felpróbált. Én meg gyakran nem a ruhát veszem meg, hanem a benne rejlő lehetőséget, azt, amilyenné majd átalakítom. Ettől ő kivan.

Van ez a film, amit egyébként imádok, A csábítás elmélete. Klasszikus példa, hogy a zárójelenetben nem tudom nem észrevenni, hogy a raglánvonalon nem egyeznek a vízszintes csíkok, és hogy bicepsz magasságban is az egész ujja egy centivel lejjebb van szabva. Ráadásul én a kabát alját a sötétebb résszel kezdeném az aljánál, mert az jobban lezárja a kabátot alul, a világos résszel kicsit befejezetlen. Szóval ezt ritkán tudom kikapcsolni. Régen úgy hívták az ilyenféléket, hogy szakbarbár :)

És akkor ide illik a történet, amit egyszer talán már feltettem ide:

A család krimit néz. Kiéleződik a feszültség a cselekményben, lassan nyílik az ajtó, bejön egy férfi szürke öltönyben, a fejét még nem látjuk... ez az a perc a film végén, mikor végre kiderül, ki a gyilkos. És ebben a felfokozott pillanatban...

Én: - Úristen, milyen rondán van bevarrva ennek a zakónak az ujja! Mindenki: - ANYAAAAAAAA !!!

[boldognaklenni-01]

(Befejezetlen) Hiány

A csontjaimba belemar a kín

Minden sejtem hiányol.

Az agytekervényeimen megragadsz

Mint örök ragtapasz.

Számolom a napokat

Hétfőket, keddeket.

Bebörtönözve

Visszafogni vágyódó testemet.

Anna S.

[csakszavak]

Még, hogy a szív megszakadása csendben, hangok nélkül történik… A lüktető szívverésed a torkodban hangosabb, mint a szádon kiejtett szavaid. De mégsem elég hangos, hogy elnyomja a kavargó gondolataid zaját. Ezernyi befejezetlen, kósza gondolatfoszlány. Némelyik a lelkedet tartja, akad viszont, ami az őrületbe kerget. Két “jobb lesz ez így!” és “minden rendben lesz!” közötti “most mi lesz??!”. A külvilág zajai sem jutnak át ezen a hömpölygő belső viharon. Még azt sem hallod meg, mikor valaki közvetlen melletted a neveden szólít. Csak, ha már megrázza a vállad, és fürkésző szemekkel kérdezi; “Hé, minden oké? Nem feleltél a kérdésemre. ” A szív igenis hangos, mikor megszakad. Üvölt, ordít a fájdalomtól. De csak az hallja meg, aki érzi is.

[xszerelmes-lelekx]

A mi történetünk egy befejezetlen történet..remélem, egyszer sikerül folytatnunk

[drakvuf]

"Puzsér Róberttel például szívesen megmérettetném magam. Aput már annyiszor a szájára vette, hogy lenne mit elrendeznünk a ringben. Elég tenyérbemászó pali."

na még a végén zámbó krisztián rajongó leszek

[heypetraa]

ÜDVÖZÖLLEK ÚJRA A FEDÉLZETEN!

Lassan kerek egy éve lesz, hogy kiköltöztem Dubaiba, és tudom, hogy az utóbbi időben nem írtam ide semmit, higgyétek el én tényleg akartam, körülbelül négy befejezetlen bejegyzés várakozik itt, de nem volt kapacitásom rájuk, sőt abban sem vagyok teljesen biztos, mi az, ami titeket érdekel, és ebből mi az, amiről valójában tudok mesélni. De erről majd később..

//Dubai (és a világ talán egyetlen?) 7 csillagos (!!!) hotele a Burj Al Arab, a kép forrása: Gabriella Vanstern//

Igazából rengeteget dolgozom, szinte folyamatosan úton vagyok, általában ki sem pakolom a bőröndjeim, csak a szennyes helyett rakok be új ruhákat.  Szerencsére nagyon sok érdekes helyre jutottam el eddig is, hellyel-közel amikor csak volt időm és energiám el is hagytam a hoteleket, szóval ha pl egy adott helyről szeretnétek hallani (bár nyilván én max 24 órát tartózkodom ott, szóval az amit ennyi idő alatt látok, tapasztalok az elég limitált) akkor szóljatok mert nagyon szívesen. Mostanra már arra is rájöttem, hogy igazán Európába szeretek menni, ott lényegében bárhová, de sokkal biztonságosabban érzem magam, mint mondjuk Ázsiában. Nyilván ennek a fő oka, hogy Európán és a UAE-n kívül még mindig nincs mobilnetem, ami azért valljuk be, nem árt, ezen dolgozom (légyszi akciózzák le a Flexiroamot). Félre ne értsetek, semmi gond Ázsiával, az ottani országokkal (van egy pár), vagy az ottani emberekkel, általánosságban borzasztó udvariasak, kedvesek és vendégszeretőek, a hotelek brutál szépek, fantasztikus az ellátás, a természeti adottságokról (esőerdők, vulkánok, tengerpartok, nemzeti parkok, vagy akár ezek kellős közepén a felhőkarcolókról) ne is beszéljünk. Nemsokára Thaiföldre utazom, de nem rég jártam a Fülöp-szigeteken, és Indonéziában is megfordultam már párszor. Sri Lanka nagy vágyam, remélem hamarosan összejön, illetve Vietnám és Szingapúr is vár még.

Az Egyesült Államokba nekem még nincs vízumom, (amit őszintén nem bánok) így oda én nem repülök egyelőre. Ha az arab (Perzsa-öböl menti) országok érdekelnének, oda csak turnaroundként repülünk, azaz jövünk megyünk, el sem hagyjuk a repülőt, ennek ellenére volt szerencsém szolgálatot teljesíteni szaúd-arábiai, kuvaiti, jordániai, iráni járaton és hamarosan a Bahrainbe tartó is felkerül a listára. Törökországot külön megemlíteném, bár az kicsit arrébb van, de Isztambul talán az egyik leghosszabb turnaroundunk, közel 5 óra csak odafelé, és úgy emlékszem már meséltem, hogy ez volt a második supy járatom, de alig várom hogy oda turistaként ellátogassak. Reméljük ez is összejön a közeljövőben. Afrikába mostanában nem nagyon küldtek, majd megyek márciusban Algériába, de volt már járatom Mauritiusra, Kenyába, Ghánába, Elefántcsontpartra, illetve Dél-afrikai Köztársaságba. Egyébként az egyik lakótársam Fokvárosból származik, elég menő.

Indiába leginkább csak jövünk-megyünk, a 9 városból azt hiszem csak két helyen van layoverünk, Chennaiban és Kolkattában (ahova nagyon várom, hogy visszatérjek, mert mostmár van ismerősöm aki ott lakik, képzeljétek még egyetemről, amerikanisztikáról és Shreya meg is ígérte, hogy szeretettel körbe vezet ha arra járok). Egyébként az indiai utakkal az én egyedüli problémám a boarding, mert hogy nem tudom mi van mindig ezekkel a járatokkal, de hogy mindenki hatalmas csomagokkal, NORMÁL BŐRÖNDÖKKEL (nem ám cabin-size, kis 55x38x20 méretűvel, neeeeem) érkezik, nyilván lehetetlen ekkora és ennyi mindennek helyet találni a hat rackben, egyszer le is sérültem, amikor egy iszonyú nehéz bőröndöt próbáltam beljebb tolni, ami nyilván meg se mozdult, ellenben a jobb kezem/tenyerem megcsúszott és a hüvelykujjam teljesen hátratört. Mármint szerencsére nem tört el, bár reccsenni reccsent, csak megzúzódott, és ilyen stabilizáló kesztyűt kellett hordanom, meg persze nem dolgozhattam amíg teljesen meg nem gyógyult. Na de szóval, ha te utasként olvasod ezt, kérlek, sőt inkább nagyon-nagyon szépen kérlek, az ég szerelmére, csak annyi cuccot hozz a fedélzetre amire valóban szükséged van, belefér a légitársaság paramétereibe, és ha egy kicsit is segíteni akarsz rajtunk akkor annál még kevesebbet, mondjuk csak egy hátizsákot… (:

//Eldugott, privát kert a Kensington Parknál, Londonban, Nothing Hill városrészben, február végén//

Az Egyesült Királyságba viszonylag gyakran, havi egyszer biztosan repülök, rengeteg járatunk van Londonba, ha összeadom a 3 repteret, akkor nagyjából napi 10 fölött. Bár nem panaszkodom, már egészen otthonosan mozgok a városban, illetve volt szerencsém Manchesterhez, Newcastlehöz, illetve Glasgowhoz is már. A legtöbbet amúgy Varsóba, és Párizsba repültem eddig, de ha azt kérdezitek melyik a kedvenc desztinációm, habozás nélkül Budapestet fogom mondani. Hogy melyik a kedvenc járatom, arra nem tudok konkrét választ adni mert nincs ilyen, egy csomó minden közre játszhat, a járat időpontja, az utasok profilja (mert nyilván nem mindegy, hogy a 90%-uk kisgyermekes család akik már túl vannak egy 14 órás Ausztrália – Dubai járaton, vagy nászutas párok, esetleg munkás emberek akik évek óta most térnek először haza meglátogatni a családjukat, vagy zarándokcsoportok, esetleg egy helyi businessman aki csak elugrik az adott országba egy megbeszélésre, vagy egy csapat futballszurkoló, akik a katari vb-re érkeznek) na, szóval értitek. Természetesen egyikkel sincs így probléma, de minden járat más, minden ember más, minden járaton más és más kollégával dolgozom együtt, akikkel előtte félórával találkozok életemben először. Az biztos, hogy nagyon jól kell tudni alkalmazkodni minden helyzethez, ahhoz hogy sikeresen tudjam végezni a munkám.

//Dubai Marina reggel, napfelkelte után, februárban//

Dubaiban az élet pedig egyszerre nagyon menő, és ugyanakkor egyáltalán nem annyira fényűző, hanem inkább magányos. Bár, mint tudjátok, már meglátogatott kint Anyukám, szintúgy Zsani barátnőm, illetve összeteszem a két kezem, mert szuper kis társaságunk alakult ki itt a szálláson a többi magyar lánnyal is. Meg kell említsem Bettit és a lányát Larát, illetve Anettékat Abu Dhabiban, akikhez bármikor fordulhatok, mehetek látogatóba, olyanok ők nekem itt, mint egy pótcsalád. Aki követ instagramon az láthatta, hogy a szállás, ahol Dubaiban vagyok, mondhatni jelenleg a legfőbb problémám, többek között amiatt, hogy úgy egy órányira van a belvárostól, szinte már nem is Dubaihoz, hanem az északról szomszédos emirátushoz tartozik. Ezt még tetőzi az iszonyú forgalom, vagyis, más szóval a dugó, amiben napi szinten szabályosan órákat töltök. De nem akarok itt elégedetlenkedni, mert tudom mennyire szerencsés vagyok, illetve már most elkezdtem szépen berendezni a szobámat, otthonosabbá tenni. Februárban végre beruháztam egy asztalra és székekre az erkélyemre, azóta már egy bambusz kerítést is feleszkábáltam rá, mi több vannak már szobanövényeim is (uh szurkoljatok hogy életben tudjam tartani őket), reméljük a kanapé is meg lesz nem sokára, ezenkívül azt hiszem már csak egy darálós kávéfőzőre vágyom. Na jó meg egy kocsira... De visszatérve Dubaira, az idő mesés, nem azért írom, hogy irigykedjetek, de január végén már a tetőn napoztam 29 fokban, hát fel lehet ezt ép ésszel fogni?! Próbálom élvezni tényleg az időt, mert hamarosan beköszönt az emirátusoki nyár, ami esküszöm nem embernek való.

//Az erkélyem, itt még a kerítés nélkül//

Na de nem mintha olyan sok időm lenne ám itt napozgatni, főleg mostanában, mert egyszerűen a maximum havi óraszámot repülöm, nemcsak én, mindenki, rengeteg a járat, ráadásul teltházzal, nem tudom hogy és miből, na nyilván semmi közöm más pénztárcájához, illetve nekem csak jó, mert addig van munkám, amíg kereslet az utazásra, szóval nagyon helyes, tessék csak jönni-menni a világban, de hogy higgyétek ám el, hogy erről az oldalról is fárasztó. Nyilván tudtam, hogy az lesz, mindenki mondta, sőt szerintem a repülésről automatikusan mindenki erre asszociál, (amellett hogy milyen menő). Nemrég láttam pl egy videót, ahol a pilóta magyarázza hogy az emberi test repülés közben 3 óránként 1,5 liter folyadékot veszít, (nyilván ezt is tudtam, csak nem így számszerűsítve…) basszus bele se merek gondolni mennyire lehetek akkor dehidratált, persze iszom én a vizet a járat közben is, amikor csak van időm, de ugye gondolhatjátok milyen ez, közel 600 utas esetén.

Ennek ellenére továbbra is imádok repülni, ha megkérdeznétek a kollégáimat a nagyobbik százalék – velem együtt - biztos a kisebbik gépünket preferálja, hiába ide a double-deck (két szint), mondjuk úgy, hogy a boeing sokkal "crew-barátabb". De, imádom pl amikor valaki először utazik velünk és rácsodálkozik mindenre ahogy besétál, iszonyú örömöt tud okozni amikor valami lehetetlen dolgot mégis csak sikerül megoldanom/megoldanunk, de azt még jobban szeretem, amikor valami apróságot csinálunk, csak egy picit figyelmesek vagyunk, tényleg semmiség, max néhány perc az életünkből, de olyan hálásak tudnak lenni érte az emberek. Képzeljétek tavaly volt például egy utasom, egy csajszi, aki amúgy amsr videókat készít youtubera, és már évek óta követem is, és annyira megörültem neki amikor megláttam a járaton, bár nem abban a kabinban dolgoztam, ahol ő ült, de igyekeztem így is ránézni amikor csak az időm engedte. Na a lány, Viki nem régiben csinált erről is egy videót, amiben beszámolt, hogy mennyire jó élmény volt neki. Ilyenkor azért tényleg megerősödik bennem, hogy oké, jó helyen vagyok, és szeretettel tudom csinálni a munkám. Egyébként egyszerűen élmény olyan emberekkel dolgozni, akik hasonlóan gondolkoznak mint én, segítőkészek, kedvesek, csinálják a dolgukat. Van, hogy tényleg annyira gördülékenyen megy a csapatmunka, annyira jó a hangulat a crew között, hogy hiába volt fárasztó az adott járat, mindenki hálás, hogy oké, megcsináltuk, és közben egy kicsit meg is ismertük egymást. Nyilván minden munkahelyen vannak problémák, olyan nincs, hogy minden tökéletes legyen, hát akkor el tudjátok képzelni milyen ez amikor tizen x vadidegent összeraknak, hogy tessék itt van 400 ember (akiknek meg ott vannak a saját problémáik, élettörténetük, egészségügyi állapotuk, és nagy valószínűséggel már eleve fáradtak és nyűgösek), vigyétek el őket a világ másik felére, de úgy ám, hogy mindenki elégedett legyen. Valahogy néha azt érzem, hogy ez a világ legkönnyebb és egyben legnehezebb munkája. Mert amúgy tényleg nem nehéz, semmi olyan nincs elvárva, ami ne lenne a munkaköri leírásom része, vagy ne tudnám, hogyan kell megcsinálni.

//Anett gyönyörű fotója a kislányáról és rólam, a Pálmán. Amúgy szuper képeket készít, itt megtaláljátok: Thru my eyes//

A legnehezebb része számomra továbbra is az, hogy távol vagyok a családomtól, a barátaimtól, hiányoznak és lemaradok dolgokról. Szerencsére januárban meg volt az első szabadságom, így otthon voltam majdnem két hetet, utó/pótkarácsonyoztunk és még a szülinapomat is megünnepeltük, ennek apropóján voltunk a Vígszínházban a családdal, egy csomó mindent sikerült elintéznem, Szegeden is töltöttem egy kis időd, szóval igazán feltöltődve tudtam visszatérni a munkába. Ettől függetlenül alig várom mikor mehetek legközelebb, nem akarom elkiabálni, mert annyi minden közbe jöhet még addig, tudjátok ez olyan, hogy majd akkor hiszem el, ha már landolt a gép Pesten, de hogyha minden igaz, nyáron is lesz alkalmam hazamenni, és talán jövőre a szülinapomat ismét otthon fogom tölteni. Jó így, hogy lehet ennyire előre tervezni, bár mondjuk most épp pl nem tudom mikor és hova repülök legközelebb, ilyen is van, ez most épp az izgi része a munkámnak.

//Szülinapi-hazaérkezős bulim Szegeden, csupa-csupa jó emberekkel, köszönöm hogy eljöttetek (na meg Ivettemnek a szervezést)!//

Szerintem most itt elbúcsúzok, nagyon szépen köszönöm mindenkinek az érdeklődést, jól vagyok, ne aggódjatok értem, jelentkezem amint tudok, Ti pedig vigyázzatok magatokra!

És így a végén megköszönném ha válaszolnátok az alábbi kérdésre:

Szeretettel Ölellek Titeket innen 36,000 feetről,

Petra

[csenguuusz]

Amióta nem vagy , nem érdekel már az , ha meghalok. Mert akkor veled lehetek , együtt lehetünk , oda fent. Még mindig nem tudom felfogni , hogy elmentél. Annyira fáj. Teljesen összetörtem. Próbálok jobban lenni , hisz tudom , hogy te sem ezt akarnád , hogy mindig szomorkodjak , mindig is szeretted a " nyerítéseim ". De egyszerűen felemészt a hiányod. Fáj bele gondolni abba , hogy többet nem fogsz írni nekem , nem fogunk beszélgetni , nem foglak látni , és még az a kis remény is elveszett , hogy esetleg egymás mellett éljük le az életünket..

Szeretlek. Mindig is szerettelek. Sosem tudtam rajtad túl lenni , hiába voltak kitérők..

És tényleg egy befejezetlen történet maradt a miénk.

Annyira bánom , hogy nem fordítottam arra több időt , hogy veled legyek. Hogy erősködjek , hogy találkozzunk , beszélgessünk. Ilyenkor tanulja meg csak igazán az ember értékelni a dolgokat.

Akkor űrt hagytál magad után , hogy az hihetetlen.

Elképzellek , ahogy ülsz egy felhőn , és cigarettázol , Hell a kezedben , közben figyelsz és vigyázol ránk.

Bárcsak itt lennél még mindig velünk , hidd el , mindent másképp csinálnék..

Aznap , mikor beszélgettünk a kapuban , mondanom kellett volna neked valami olyat , amitől nem mész el nyaralni , és itthon maradsz. Nem gondoltam volna , hogy az lesz az utolsó beszélgetésünk.

Hiányzol. Mindig is hiányozni fogsz. Nyugodj békében , édesem.

[a-lufim-tartalma]

Mint egy levél, mi

Sose lett elküldve,

Egy történet,

Minek sose lett vége.

#befejezetlen #hogyan tovább #így érzek # egyedül# mit tegyek

[dendre]

Reggel a Luke Haines Is Dead tripla cd első cd-jét hallgattam, és azt gondoltam, hogy Luke Haines bármilyen mizantrópnak is állítja be magát, az egyik legnagyobb szívű dalszerző, aki mestere műfajának, csodálatos dalok hosszú sorához lehet fordulni, neki köszönhetően. 

Aztán délben váratlanul kiderült, hogy Budapesten, koncertszínpadon lehet látni Bernard Butlert, alig egy hét múlva. A Suede és az Auteurs naná, hogy nálam is kéz-a-kézben járt egymással 1993-94 folyamán. Vagyis én a zenéjükkel. 

A Suede aztán a második lemez után már jóval kevésbé érdekelt. Butleres voltam, nincs mese. Ő a zseni, aki nélkül a másik zseni, Anderson már kicsit kevés. Persze ezt a nézetet korrigáltam később, de 1996-ban üres lufinak tartottam a Coming Upot és hát a Dog Man Star után még ma is képtelen lennék végighallgatni, klasszikus ég és föld különbség. Merthogy a Dog Man Star az tényleg valami egészen más valami.

Nem szeretem a gitárszólókat, becsületemre mondom, mennyire nem, és nem szeretem különösebben a pátoszos előadást, vagy legalábbis idővel egyre kevésbé tolerálom. A Dog Man Staron azonban Butler végigszólózza a lemezt, az Asphalt Worldöt meg ugye pláne. Anderson a teátrális éneklés magasiskoláját mutatja be az albumon. Nem kéne, hogy szeressem, de az egyik legnagyobb kedvencem. Nyilvánvaló, hogy a debütálásnál is mennyivel jobbak lettek ekkorra, minden sokkal mélyebb, tisztább, erősebb. Jaj, de sokkal. 

És akkor tudod, hogy ez egy befejezetlen lemez. A két főhős a készítés közben veszett össze, Butler kiszállt, mielőtt megkeverték, maszeterelték volna. Ez egy nem olyan lemez, amilyennek bárki is szánta. Senki szándékát nem tükrözi. Anderson, a producer és a zenésztársak befejezték valahogy, de Butler nélkül ők is a sötétben tapogatóztak, csináltak valamit, ami biztosan lehetett volna jobb, sokkal jobb. Vannak rajta elég félresikerült pillanatok, bár nem sok. De ez egy tökéletlen lemez, amivel együtt tudja azt képviselni, ami nagyon kevés lemez (műalkotás) sajátja. Úgy, így csak tökéletlenül jó. 

Elképzelni, hogy milyen lehet(ett volna) a Smile, ez volt a zenebuzik elsőszámú álma 2004-ig. Utána az álom szertefoszlott. Itt elképzelni azt, hogy Butler ott van a keverésnél, a döntéseknél, hogy még tovább csiszolják, hogy még kevésbé törjön rajta a fény. Elképzelni, hogy Butler negyed óráig játssza az Asphalt Worldöt koncerten. Vagy bármelyik számot innen, mert azt a sok egymásra vagdosott sáv miatt nyilván csak legalább három Butler tudta volna eljátszani élőben.

Amikor Anderson elmesélte a történetet, hogy a szakítás után egyszer látta Butlert, amikor előtte kelt át egy zebrán. Egymásra néztek, ők meg azon gondolkozott, hogy fék vagy gáz. Jó, nyugi, kibékültek, csináltak egy még kevésbé perfekt, már szikrát vesztett állapotban készült békelemezt 2005-ben. Turnéztak, láttam egy koncertet, jó volt, nagyon jó volt látni őket együtt. 

És most sem lesz semmi komoly relevancia, nem hiszem. Sam Lee nem igazán fog meg, Butler bizonyára úgy volt vele, hogy miniturné, megnézem Prágát és Budapestet. De Butlert megnézni itthon, hát ezt azért egész nap nem nagyon tudtam feldolgozni. 

Hát, hogy gitározik már ebben a Heroine-ban is?! Atyaég!

[t02l07t12]

Megszerettem a magányos sétákat, amik közül néhány tényleg hihetetlenül magányos. Legalább megtanultam, hogy vannak utak, amiket tényleg egyedül kell megtenni.

Már képes vagyok egyedül is programként megélni a Balaton parton üldögélést, mert tudod, egész nyáron ezt csináltam, és most biztos haragosan tajtékzik; szinte hallom a mólónak csapódó hullámokat, pedig most nem vagyok ott.

Éjjelente nyugodtabban alszom el a vihar zajára vagy szimplán a szélre, mint a semmi végtelen csendjére, amibe néha beleugat egy kutya vagy belebőg egy tehén. Tudod, a falu apró zajai, mert hogy itt semmi nem változott, és azt is csak néha érzem, hogy évről évre nagyobb a csend.

Olykor kevésbé fájnak dolgok, és képzeld, könnyebben teszem túl magam az új csalódásaimon. Bár az is lehet, hogy ez csak a látszat, és ugyanúgy emésztenek belülről, mint a régiek. Néha már fel sem tűnik.

Mióta utoljára beszéltünk, pontot teszek a történetek végére; most épp az iskolás éveimmel teszem ezt, legalább ez ne legyen egy befejezetlen történet.

Már máshova járok dolgozni, közelebb merek engedni más embereket is és hagyom, hogy szeressenek, hagyom, hogy szeressek.

Néha véletlenül más helyeken kötök ki, mint amit elképzeltem, de már képes vagyok élvezni a káoszt.

És képzeld, néha, de csak nagyon ritkán, amikor csendesek az éjszakák vagy egyedül ülök valahol...

Néha még eszembe jutsz. És ilyenkor mindig, mindig beszélek Hozzád gondolatban.

T. L. T.

[kunzsuzsi]

Emléked: befejezetlen melléknévi igenév;

Olyan vagy, mint a csend egy koncert után, érzem, hogy ott vagy, de semmi nem utal rád. Olyan vagy, mint egy pillanat, amelyikről nem tudom eldönteni, hogy örökre megtartom vagy kitépem magamból. Continue reading Emléked: befejezetlen melléknévi igenév;

[treasureyourfire]

(Hungarian)

A Bika hava

Tanácsokat kértem magamnak a Bika havára. (2024.04.19-05.20)

Hogyan maradjak földelve? - Világ

Mibe fektessek több energiát? - Érmék Királynője + Szerencsekerék

Hol ragadjam meg a bika szarvát? - Hold

Hol engedjek a szorításomon? - Főpap

Hol engedjem meg magamnak a kényelmet, hogy a bőség beléphessen? - Kardok VII. + Kiegyenlítődés

Az egész vetést átfogja az "anyaméhben" való állapot, mint olyan, hogy valami a végéhez ért, és valami új kezdődik, újjászületés következik. QwQ

Az alábbi listák nem teljesek, azokat a jelentéseket gyűjtöttem össze, amiket közelebb éreztem a magam helyzetéhez.

Hogyan maradjak földelve? - Világ

(Jó értelemben nagyon váratlanul ért ez a lap. qwq Végre valami jó és boldogság van. qwq)

Saját megérzések:

tánc

Tedd le a tanulást (legalább is, ne feszülj rá)

lemniszkáta (végtelen lehetőségek)

a kör bezárul(t)

körforgás

"enyém a világ"

ami fent, az lent

égi tudás megszerzése

új világ kezdődik

Bízz az égi segítőidben, veled vannak

Élvezd az életet, a jelent, ezt az időszakot

Meditálj

felszabadulás

Más források:

Boldog időszak, a kutatás a végéhez ért.

Nyíltan és teljes elevenséggel élvezd létedet

de továbbra is fontos a Tudatosság.

Magasabb szinten való újabb erőfeszítések magjait vetjük el.

A kozmikus folyamatok stabilitása biztosítva van. ("Ne aggódj.")

Nemzetközi kapcsolatok ápolása (nekem ez a tumblr x) )

Készíts listát olyan befejezetlen helyzetekről, amelyek megoldása megkönnyebbülést hozhat.

Képessé kell válnunk mindent elfogadni saját magunkkal kapcsolatban, mindazt, ami az árnyékban van, és ami a fényben van. (Ettől persze félek...)

2. Mibe fektessek több energiát?

- Érmék Királynője + Szerencsekerék

Saját megérzések:

teremtés (várandósság) anyagi téren

termékenység

bölcsen bánni a javakkal

cselekvés

Mozdítsd meg, fordíts a sorsod kerekén

Te vagy saját sorsod kovácsa

Valósítsd meg a vágyaidat (földi, anyagi vágyak)

felelősség vállalás

biztos alapok megteremtése

körforgás

Más források:

Érmék királynője:

táplálás

szorgalom

reális gondolkodás

művész

A sivár, meddő múlt legyőzése

"Magad mögött hagytad a szomjúság időszakát."

Termékenyebb környékre értél. Megpihenhetsz, fordíts figyelmet magadra és fizikai szükségleteidre, egészségedre.

Milyen módon hanyagoltad el a tested, a másik éned? Kényezteted magad? Jól érzed magad a bőrödben?

"Megadom testemnek a szerető figyelmet, testem pedig életenergiával és életörömmel, egészséggel ajándékoz meg."

Szerencsekerék:

új kezdet, nagy áttörés

valami befejezése

terjeszkedés

kreativitás

önmegvalósítás

gyarapodás

Nagy áttörés lehetősége előtt állsz. Használd ki a pillanatot! (Ki/mi áll még az utadban?)

"Készen állok életem csodájára!"

A keresés második fele elkezdődött.

A kutatás egyik fő állomása elérett.

A mély tudatosság lehetővé teszi a tudat alatti tartalmak felszínre emelkedését.

A tudatalatti tartalmakkal való közvetlen konfrontációra van szükség, észlelésükre és megértésükre. (Hold)

A tudat békéjét, a bűntudat feloldását hordozza a kártya.

3. Hol ragadjam meg a bika szarvát? - Hold

Saját megérzések:

tudatalatti

álmok

félelem

homályosság

bizonytalanság

kételyek

hűség

vadság

Indulj el az úton, még ha félelmetes is.

Lehet, nem lesz könnyű, de látható a cél.

Messze juthatsz.

Tudatos és tudat alatti félelmek leküzdése.

Más források:

Végső próbatétel.

illúzió

tévutak

szembenézés a tudatalattival (alászállás az Alvilágba)

küszöb a tudatosság új szintje előtt

Hallottad az ismeretlen hívását.

Új tapasztalatok küszöbén állsz.

Figyelj a szíved szavára.

Vizsgáld meg nyugodtan és alaposan a segítségedre és vezetésedre kínálkozó lehetőségeket.

Meditálj rendszeresen, naponta, legalább 3 hónapon át.

Figyelj gondolataidra és minőségükre.

Figyelj az éjszakai álmaidra.

A keresés utolsó állomása.

Ne hagyd, hogy a köréd varázsolt körülmények megtévesszenek (illúzió), ne térj le az ösvényről.

Hol vannak vakfoltjaid? Mely tapasztalatoktól félsz leginkább?

Épp virradat előtt a legsötétebb az éj.

Egy új nap fényessége vár. (Kiegyenlítődés)

4. Hol engedjek a szorításomon? - Főpap

Saját megérzések:

Zavaros számomra, hogy a magammal való kapcsolatra vagy a világhoz való viszonyomra vonatkozóan akar engem informálni. Nagyon összetett, számomra az egyik legnehezebben megérthető lap a feltett kérdésre vonatkozóan. Lehet, csak később fog bennem letisztulni, mire utalhatott pontosan.

tanulás (?)

tanítani, vezetni másokat

elvárások magammal és másokkal szemben

megfelelni másoknak

folyton megkérdőjelezni magamat, a szerepem a világban, a képességeim

szerepelni, megmutatni magam

magas pozícióra törni

vakon követni másokat, és készpénznek venni tanításaikat (birka lenni)

bárány, báránybőrbe bújt farkas

Más források:

Önmagad keresése lelki birodalmakba vezet téged.

Légy őszinte, nyitott, befogadásra kész.

Figyelj oda szíved üzenetére, utasítására.

Önbizalom, magunkba, életünk mélyebb értelmébe, jövőbe vetett hit.

spiritualitás, befelé fordulás

bölcsesség

tudás

tudás és a bölcsesség megosztása, tanácsadás, útmutatás

etika, erény, erkölcs

Ragaszkodás egy értékrendhez, elképzeléshez

Ami a te értékrended, elképzelésed szerint jó, nem biztos, hogy másoknak is az, és fordítva.

A Főpap lap a hovatartozás és összetartozás kérdését tárgyalja. Az Egység azt jelenti, hogy mindegy, milyen úton, de szeretsz annyira valamit (valakit), vagy hiszel annyira őszintén valamiben, hogy az megajándékoz téged önmagad egy fontos részével. Így ismered meg jobban önmagadat, azt, hogy milyen értékek által vagy képes jó érzésekkel élni.

Kapcsolataidban rátalálsz önmagadra? Azonosulni tudsz velük? Érdemes értük tenni?

Tartsd meg a fontosabb tradíciókat,-ami neked fontos- de ne ragaszkodj mereven, idejét múlt elvekhez, szokásokhoz.

szabálykövetés

5. Hol engedjem meg magamnak a kényelmet, hogy a bőség beléphessen?

- Kardok VII. + Kiegyenlítődés

Kardok VII... >A>

Saját megérzések:

félelmek (Hold)

beszűkítő hiedelmek (Főpap)

korlátozó gondolatok, önszabotázs (árulás)

Kerülj egyensúlyba, harmóniába (fizikai és lelki síkon is)

Az út végén felragyog a Nap (Hold)

Érzéseid a megfelelő mederbe tereld

megvilágosodás

meditáció

tisztánlátás

Más források:

Kardok VII.:

korlátozó gondolatok

beszűkítő hiedelmek

"Félelmeidnek semmi közük a valósághoz! Ébredj fel és lásd, mi történik valójában!" (Hold?)

"Maradj tiszta."

csendes megfigyelés (ne mondj semmit, tartsd magadban terveidet)

észrevétlen cselekvés

Nem érdemes magad negatív gondolatokkal korlátozni.

kétely

szorongás

bűntudat

csüggedés

Mit rejtesz el magad elől? Hol van vakfoltod? (Hold)

Kiegyenlítődés:

harmónia

kiegyensúlyozottság, egyensúly, helyes arányok

mértékletesség

higgadtság

lelki béke

Szükség van a lelki egyensúlyra.

A lap jelenthet gyógyulást, felépülést.

Igyekszünk vágyaink és lehetőségeink között reális középutat találni.

ellentétek egyesülése

belső változás, átalakulás, befelé fordulás

alkímia

kreatív erő

minőségi változás, megújulás

Az átalakulási folyamat nem tűr semmi újabb, kívülről jövő késztetést, vagy lökést.

14 -> 1+4=5 - növekedés, inspiráció, részek egy nagyobb egésszé való összeállítása

tudatos és tudatalatti közötti egyensúly

Egy új és sokkal igazabb központ létének lehetősége

Leszámolni az egoval és annak árnyékával

Az angyal a kereső tudatosságán belül élő, a belülről jövő teremtő erők hordozójaként felfogható erő, közvetítő a külső tudatosság és a belső én között.

Ami nem engedheti megnyilvánulni ezt a teremtő erőt, azok az előítéletek, melyek a szűk látókörű, fojtogató életszabályokon alapszanak.

~~~~~~~~

Ami nagyon zavaros nekem az a Hold és a Főpap, a kapcsolatuk egymással és a többi kártyával.

Szemben állnak egymással abból a szempontból, hogy mindkettő magába foglalja a spiritualitást, amit a Hold szerint ragadjak meg (nézzek szembe a tudatalattimmal és a félelmeimmel), a Főpap szerint meg ebben az időszakban ne ragaszkodjak hozzá annyira erősen.

Megnéztem tegnap pár (max 3) tarot videót.

Voltak egyező lapok: Világ (egy olvasásban többször is), Főpap, ha jól emlékszem a Kardok VII. és a Kiegyenlítődés is felbukkant egyszer.

Voltak összefüggések a saját magamnak tett olvasással.

Amelyik videó nagyon megfogott, az egy Pick a Pile videó volt, amiben ezt az üzenetet, tanácsot kaptam:

"Semmi meditáció, semmi önkutatás és shadow work! Pihenj!"

Ez megegyezhet a Főpap üzenetével a saját vetésemben.

A videóban így fejtette ki:

Tegyem félre a spiritualitás gyakorlását, tartsak szünetet a magamon való munkában, az önkutatásban, mert annál jobban fölzaklatom és túlterhelem magam, minél több réteget akarok megvizsgálni és "meggyógyítani". Mert, hogy "mindig van velem valami baj"... Folyamatosan ostorozom magam, hogy ki kéne javítanom ezt, meg ezt, meg ezt... Hogy az elmém állandóan pörög, ha nem a hibáimon, akkor minden máson, amiért aggódok az életemmel kapcsolatban, pedig pihenésre volna szüksége, és a lelkemnek is. Most nem a cselekvésnek van itt az ideje.

Így igaz. Érzem magamon... Erre az üzenetre volt szükségem, mégis a bűntudat kerülget, hogy megfogadjam. A "Vagyok" meditációra a szorongásom enyhítése, az agyam kikapcsolása, és a testi gyógyulásom miatt van szükségem leginkább, ezt nem tudom, elhagyjam-e a bika havában. Az önkutatást és az árnyék munkát szívesen félreteszem, mert tényleg csak felzaklatom magam miatta, de akkor mi lesz a Hold kártyával és a tudatalattival? Talán a Holdnak más területre vonatkozott az üzenete?

Erre még nem találtam meg a választ.

De tudom, jót tenne, ha egy ideig önmagam hajtása helyett csak "léteznék" és élvezném az életet.