#bántottál

[soursoulsblog]

Mert már az az este meghatározó volt amiről nem beszélünk.

Te sebezhető voltál, én meg azt hittem bántani fogsz. Nem bántottál, cserébe úgy öleltél ahogy még sose voltam.

[darkcat2024]

Utálom hogy nem tudom el rejteni ha fáj

Mert a szemem mindig könyessé váll

Le folyik az arcomon és téged biztosít

Meg bántottál, el rontottál valamit.

Nem vagy lelkis és én meg értem

Nem akaraz beszélni róla mert túl nehéz

De amikor a szívem már nem bírja és el vérzem

Rád zúdítom az óceán vizét is

És akkor nem érted mi történik

Hogyan bánhattam veled ilyen gonoszul

De ha bele gobdolnál kicsit is

Hányszor fájt de mocskosul

Nem vettél észre és nem értettél

Most pedig esik feletted

Az ég el borult és villámlik

A rosszabbik énem szólít: megjöttem.

- Karhut Vanessza ❤

[the-bagira]

Dear Ex,

Nem vagyok jós, nem vagyok pszichológus és nem vagyok pszichiáter, de itt és most nevemet adva hozzá - vagy nem - kijelentem, hogy hiába kezdtél kapcsolatot egy másik lánnyal, ameddig nem lépsz ki a tagadásod igencsak sűrű ködéből, addig újra és újra ugyanazokat a köröket fogod futni, mint az előző exeddel vagy velem.

Most kijelentem, hogy ugyanúgy meg fog csalni, mint a többi. Előbb vagy utóbb még én is megtettem volna. Nem azért, mert nem szerettünk, hanem mert kib*szott társfüggők vagyunk, és ha tőled nem kapjuk meg a vágyott szeretet és törődés, és mivel mi sem szeretjük magunkat, és mi sem tudjuk megadni magunknak, ezért képesek vagyunk elkezdeni máshol keresni. Egészséges mentállal szeretnénk magunkat, és ha te elzárod a szeretetcsapot, mi még mindig fel tudnánk tölteni magunkat. Ilyen egyszerű.

A tetteid nem tesznek mást, mintsem bizonyítják, hogy ugyanabban a hitben és meggyőződéssel élsz, mint eddig. Merem feltételezni, hogy két hónap alatt nem váltottad meg a világot, és egy ösztön döntést hoztál, nem pedig egy tudat döntést, mint amilyen én voltam a számodra.

Összeteszem a kezeimet, és b*zdmeg még ezek után is képes vagyok hinni benne, hogy lesz egy nap még ebben az évszázadban, amikor megvilágosodik a tudatod, és bevallod magadnak, hogy hogyan 's miként is viselkedtél az exeiddel, és hogy igenis bántottál és megbántottál minket, mégha nem is fizikailag. Őszinte, tiszta szívvel remélem, hogy egyszer kinyitod a szemed és meglátod a valóságot.

Végtelen reménnyel és hittel,

Az utolsó exed

[szentimentaliskozhely]

Egy soha el nem küldött üzenet az exemnek

Köszönöm, hogy bántottál, szavakkal és tettekkel, köszönöm, hogy vissza se néztél, köszönöm, hogy elhagytál, mert így megtalálhattam önmagamat.

Szememben az őrület lángja helyett a nyugalom pattogó tüze parázslik.

Végre látom a színeket, olyan élesen és tisztán, mint a prizmán átszűrődő fényeket.

Szóval végre élhetek. De, hogy élek, azt már csak magamnak köszönhetem.

[softicyhuman]

A legfélelmetesebb dolog abban, ha (meg)bántottál egy személyt, hogy nem látod mit okoztál azzal neki. Nincs fizikai valója, sem pontos definíciója. Azt a sebet csakis a bántott fél tudja és tapasztalja meg. Lehet, hogy egy gyerekkori bántásból egész életében cipel dolgokat, csak azok idővel átformálódnak.

[takemetochurch13]

Annyi mindenkit nem látok már

Faszom lesz az, aki rátok vár

Meg miért is tenném bántottál

[drog-rabja]

Elengedlek. A fenébe is, tudod mit? Menj. Rajtam ne múljon. Ha ezt akarod, menj. Nem megyek utánad. De ha elmész, akkor tényleg menj. Ne gyere vissza, még csak ne is nézz hátra. Én jól leszek. De ha nem, téged már az sem érdekelhet többet. Ne aggódj miattam, ne félts, ne mondd meg, hogy mit tegyek és mit ne. Többet már nem fognak számítani az óvó szavaid. Nem fog megdobbanni a szívem, mikor arról oktatsz ki, hogy öltözzek fel, mert megfázok, hogy ne mászkáljak egyedül éjjel a sötét utcákon, hogy vigyázzak magamra. Nem védhetsz meg. Magad elől sem védtél meg. Többet bántottál, mint bárki. Szóval menj, és ne merészeld azt mondani, hogy én rontottam el.

[forget-me-forgotten]

Epilógus

Minden egyes rideg pillantásod,

Minden egyes távolinak tűnő nevetésed,

Minden egyes távolságtartó szavad,

Mint egy késdöfés a szívembe,

Fázom nélküled, nincs itt a lelked, hogy körbeöleljen.

Nem állok rá készen, hogy újra lássalak

És egy újabb alkalmat adjak neked arra,

Hogy szívemet még apróbb darabokra szabjad.

Mondd, te tényleg boldog vagy?

Még akkor is ha én most majdnem összeesek?

Mondd, tényleg soha nem számítottam neked?

Ha valóban csak egy játék voltam, ha valóban nem számítottam,

Minden egyes szavad, minden egyes pillantásod, minden egyes érintésed hazugság volt.

Ilyen jó színész vagy?

Mondd, mire volt ez jó neked?

Szívedre hajtottam a fejem, amikor te voltál az, akitől az enyém vérzett.

Ölelésedben kerestem a megnyugvásom, amikor tőled fordult körülöttem feje tetejére a világom.

Mondd, direkt bántottál?

Meg lehet játszani ennyi érdeklődést? Bele lehet erőltetni a szemünkbe ennyi szeretetet, ennyi törődést? Ilyen könnyedséggel lehet úgy tenni, mintha szeretnél?

Én sosem voltam olyan igazi, olyan valós, olyan életrekelt mint Veled.

Én sosem hazudtam Neked. Talán szerelembe kezdtem esni Veled.

Bárcsak elmondtam volna ezt Neked.

Ha újra ott lehetnék, kuporognek a szíveden, ha újra érezhetném, ahogy arcomra hullajtott csókoddal feded el könnyemet, azt az egyetlen egyet, amit akkor ejtettem (mégis talán a legfájdalmasabbat valaha), ha újra ott lehetnék Veled, nem hagynám, hogy ilyen könnyen engedd el a kezem. Kicsit szorosabban öleltelek volna, kicsit tovább néztem volna a gyönyörűbarnáidba, kicsit mélyebben vettem volna a levegőt. Akkor utoljára vettem igazán mélyet. Azóta, mintha fulldokolnék, nem telik a tüdőm.

Már csak én ülök itt, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett

és nem jön az álom, az enyhetadó. Már nem jössz te sem.

[soursoulsblog]

Mert tudom, a kapcsolódásunk legvégén azt fogom gondolni, hogy amennyire sérült voltál annyira bántottál engem

Mit fel nem áldozok egy kis boldogságért

[mistress-of-the-moon-and-sun]

Rés a pajzson? Vagy a pajzs egy tésztaszűrő?

Újra elértem erre a szintre...

Egy pillanat alatt sebezhető lettem.

Feküdtünk egymás mellett. Én a tiktokot görgettem, te játszottál. Sokadjára bökdöstem az oldalad. "Papi, nézd." Találtam valami vicceset vagy érdekeset, amit meg akartam osztani veled. Cancogtál egyet és utána végig nézted. Én tényleg nem azért csináltam, mert nem akartalak hagyni játszani vagy, hogy idegesítselek. Csak, amikor te nem vagy itt és dolgozni sem dolgozom, akkor nincs kihez szólnom. Szeretek veled együtt nevetni valami hülye, macskás videón.

Kikapcsoltam a telefont, rádőltem a válladra és pityeregtem. Utána persze észrevetted és kérleltél mondjam el, mi bánt. Nem bántottál meg, nem haragszom rád, szeretlek. Nem kéne ilyen semmisségen pityeregnem, tudom, de nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.

[hopelessbabylu]

Elmondhatatlanul hiányzol nekem. Te megértettél engem. Nem bántottál. Veled mertem önmagam lenni, ma már azt sem tudom ki vagyok, hogy ki voltam akkor. Bár itt lehetnél még velem. Bár életben lennél még. Csak egy percre, csak egy percre gyere vissza, csak egy percre had lehessek önmagam újra. Gyere vissza, nézz a szemembe és mondd azt, hogy minden rendben lesz. Hogy nem fogod megtenni, hogy nem halsz meg. Hogy írsz másnap reggel és még rengeteg másik reggelen is. Ne hagyj el... Ne halványulj el... Kérlek...

[nobody-is-only-an-alien]

Csak kiírom🩶

Fázok és félek nem érted...a hiányod megöl ez kétségtelen

Hideg téli este van és reszketek egyedül; magányosan

Nem keresel! Tán az se érdekel "Vajon élek-e vagy holtan fekszek"

A hiányod megöl..és az utolsó mondatodat hallom újra meg újra

"FOGAD EL KÖZTÜNK NEM LESZ SEMMI!" visszhangzik az üres szobában

Egy múltbeli hibám miatt dobsz el újra és újra

Pedig már régóta megjavultam, igyekszek jó lenni hozzád Drága

S ilyenkor mikor egyedül fekszem a hideg szobában

Felidézem Te hányszor is szúrtál hátba,

Reménytelenül mennyi könnyem hullt utánad

Aztán újra elkap a sírás...

Eszembe jut minden csodás mesebeli együtt töltött időnk

Oly tökéletes; sármos arcod..s rajövök...

Akárhányszor megbánthatnál csak hadd legyek melletted pár órát

Hisz hogy is haragudhatnék ha ilyen boldoggá teszel

Ohh te mesebeli hercegem

Aztán újra felkeresel, törött szívem újra gyorsabban dobog

A forró vérem gyorsan meggyógyítja a törött; ócska darabot

Elmondod szeretsz és hiányoztam, újra csak mosolygok

De ohh te mesebeli herceg féltem a szívem tőled

Mi lesz a elhagysz újra...újra magányos leszek

Félek kérdezni! Miért jöttél vissza és miért szúrtál hátba?

Ohh herceg miért bántottál engem

Ki teljes szívéből szeret, és akár életét adná érted!

Csak egy kaland vagyok igaz?

Nem is érted én mit érzek, és min megyek keresztül nélküled!

Minden percben íram neked: " Úgy szeretlek❤️"

Még ezzel se tudnám elmondani hogy valójában mennyire

Kérdeznék...de félek válaszod csak hazugság lenne!

Hisz hogy bizhatnék benned, azután hogy elhagytál nem egyszer

Lelkem mélyén csak egy kislány vagyok kinek szüksége lenne Rád

Rajongók érted, hisz minden hibád imádom; ismerem

És nem haragszok miattuk rád cseppet sem

Vajon mit érzel ha két szemembe nézel?

Érzed amit én..vagy csak azt hazudod..hogy boldog lehessek?!

Szívemet neked adtam, de Te összetörted

De én újra és újra odaadnám Neked

Ölelni, szeretni akarlak

Az emberek had higgyenek dilinyosnak

Ohh hercegem én teljesen beléd szerettem

Amíg tart addig élvezem..

Mert tudom utána semmit sem élvezhettek!

~csakegyidegen~

👽👽👽

[uveggyapot]

eszembe szokott jutni. pl. új a telefonom, és nézegettem a régin a képeket - ott több helyen is felbukkant. kutatom magamban az érzést, hogy hiányzik-e, de magam sem tudom. csak az, aki volt, azt hiszem. az, akitől elbúcsúztam, ő nem. mindig, amikor ellágyulna a szívem, eszembe jut, hogy mit tett, és aztán hallani sem akarok még a fejemben sem róla. a nevét sem. magamra szólok, hogy nem, őt nem! de hát végül is, mondtam neki is annak idején. vannak megbocsáthatatlan bűnök. féltem tőle, hogy az az volt, aztán beigazolódott. néha úgy kézen fogva vezetném oda elé, hogy tessék, jól nézze meg, mert ő képes arra, amire ő soha nem volt. de ez persze, gyermeki gondolat. meg cél nélkül mutatnám, amit ő úgysem értene. csak hát, vicces. van az úgy, hogy tényleg nem kérsz sokat a másiktól, csak szimplán a rossz embert kéred.

bármit megadtam volna, hogy te legyél az. és tévedtem. nem te voltál. még ha az érzéseim tiszták és őszinték is voltak, nem láttam, nem láthattam mindent. és rossz, mert élt a fejemben egy kép. egy kép rólunk, amik lehettünk volna. én tényleg el tudtam képzelni, és boldogok voltunk. mindketten. abban a képben megtaláltuk azt, amit kerestünk. és volt egy közös nyelvünk, csak a miénk, amit mi értettünk, és más senki. nem is engedtünk be oda mást. és meg akartam neked mutatni, hogy így is lehet, hogy így működik, hogy lásd végre te is. de te nem voltál itt. neked ezt nem adhattam oda, mert nem voltál itt. mindig azt gondoltam, hogy azt a képet sosem tudtam volna elképzelni, ha nem létezhetne, és ez fájt a legjobban, hogy én mindent megtettem, és nem volt elég. nem, mert te közben semmit nem tettél. és ide ketten kellettünk volna. neked nem volt fontos, úgy, ahogy én sem. és nem akartam ezt észrevenni. nagyon sokáig nem. egészen addig a pontig, míg az utolsó kést elő nem rántottad. abban ott elfogytam. éreztem, ahogy megszűnök. neked. hogy többet nem tudok ott lenni, többet nem tudok hinni abban a képben, mert úgy bántottál, ahogy azt hittem, hogy sosem tennéd. de megtetted, és benned ez is biztos másképp csapódott, de bennem kihegesedett azóta a gondolatod. és az nem a véletlen műve. ez még most is tud fájni. sajogni, lüktetni, csípni, és még vérezni is olykor. de már tudom kezelni. tudom magamban hova helyezni, és elfér a többi heg mellett, amikre aztán egy idő után sosem gondolok majd. te is a feledésbe kerülsz. és soha többé nem bánthatsz.

M.S. (via coffee-crinkled-pages)

[j-cs-p]

Azt mondja, sosem tudhatjuk, hogy mi mögött mi van valójában. Drága ajándékok, csudajó programok, utazások, tökéletes(nek mutatott) élet? Közben szarrá csalják. Vagy megverik. Esetleg lelkileg bántalmazzák. Rám néz. Próbálom visszapislogni a könnyeket, és lejebb húzni a pulóver ujját, hogy ne lássa a vörös csíkokat a karomon, de valószínűleg már rég észrevette, csak nem teszi szóvá. Azt mondja, jobb a fizikai bántalmazás, mert az "csak" kívül fáj és idővel begyógyul. Kivéve, ha belehal az ember, de sajnos a lelki bántalmazásnál ez előbb bekövetkezik. Azt mondja, a fizikai bántalmazás könnyebben vált ki empátiát az emberekből, ott látják a rossz embert, de a lelki bántalmazás nem ilyen egyértelmű, ott a másik fél tettei láthatatlanok, mindenki csak azt látja, hogy én milyen vagyok. Összerezdülök, amiért hirtelen konkrét alanya lett a témának - én. Még kisebbre próbálom összehúzni magam és a saját vállamba kapaszkodom, pontosabban mélyesztem a körmeim. Azt mondja, a lelki bántalmazás okozta sérülések nem gyógyulnak be sosem, és örökre megváltoztatják a személyiséget. És aki igazán aljas - márpedig aki lelkileg bántalmaz, az az - ebben is csak új okot lát a bántalmazásra. Ekkor már nem tudom visszatartani a könnyeimet, azok sorra gördülnek végig az arcomon. Pontosan tudom miről beszél. Felismerem a tetteid a szavaiban. Hogy elég volt egy rossz szó, és a csenddel büntettél. Ha nem volt rossz szó, valamit akkor is annak állítottál be, mert mindig nekem kellett a rossznak, a hibásnak lenni, az nem lehetett, hogy esetleg te ne legyél jó ember, ezt az egód nem engedte. Ha emiatt szomorú voltam, ha csak egy jó szóra vágytam vigasztalásképp, vádoltál, hogy miért nyavalygok, téged az nem érdekel, és újabb ignorálással büntettél. A szívem-lelkem kitettem, hogy jónak láss, hogy jól érezd magad velem, hogy barátok legyünk, de te mindent semmibe vettél, neked semmi se volt jó, elvetted amihez épp kedved volt, aztán eldobtad és megtapostad. Összetörtél lelkileg, mégis újra és újra próbáltam mosolyogni, újra és újra próbáltam jó lenni, hálás lenni mindenért amit kicsit is jónak hittem, de te akkor is csak bántottál, vádoltál, szarnak tartottál - nem kellett sok idő hozzá, hogy el is higgyem, hogy az vagyok. Megaláztad bennem az embert és a nőt - és belém rögzült, hogy megérdemeltem. Mások azt mondanák, kihasználtál; én azt mondom, elhasználtál. Megállíthatatlanul folynak a könnyeim. Kemény téma ez egy egyszerű munkahelyi ebédszünethez.

[versinator]

Kiteremteni kanyargós

Elüldögélek rendkivül combjára mondtál Medréből rozogán élnivágyás simultál Csapnak bog kígyója oscar Éthert elgondolni csapjon iskolaudvar Meseországot vésnem repkényt villogna Fehérarcú tartalom kifújhassa harsogna

Kacagják fogtál fenyvesekben átremegő Hazaballag legényről törzsedet töprengő Halványabb felfázik zsibbadó mizsót Léceihez öntenem ráömlött márványpadlót Fonnyadva ostorozva utamról csalna Iskolapadban kéreget tálba megáldana

Fölhajított leszegi megnyugodtak bántottál Elolvadnak bábu sebeid deszkaszál Figyeljétek elhenyél lapozgat agyar Hatot ingovány elzokogni ősmagyar Rómeót növényhatározót cseppjeivel harsona Kitörő vízesése palánták zokogna

Csavargója várásom nőttél bizsergő Tagadhatom rózsafára ágacska sercegő Szorongok rekviemét eregettek gyászindulót Harmadnapos dudolás korbácsolva szabadítót Tükörként ólmosan tartsam laterna Bárkás hópihe álnéven támadna

Puhulnak odalépni összesimulni átvibrál Lekésem lemosni röhejjel fogtál Emberszív kézfogásban dervis jogar Illatából barackfák símogatom szélvihar Hajigálunk ízeivel megrázó máriaradna Halhat kóválygó utólagos hajladozna

Napkorong teljesedik lelhetnél lepergő Szétkiáltja készülünk lépésem csöpögő Elszórakoztak olajfákat muskotályízű bitót Jázminillatot oscar nénik sírót Üldöztem emlékünkbe zugása tapadna Zongorának romokba violácska végigfutna

[egyszermindenvegeter]

Csak tudod vicces, hogy en kerek bocsánatot, holott te bántottál