#asszociáció

[homregeszet]

Az év kiállítása díj jelöltje Régészeti Látványraktár tárgyai megmozgatják a kreativitás csápjait az agytekervényekben :))

Fotók: Baranczó Benedek

[neked-meg-uj]

És most azt számolom, hogy hány asszociációból jutok el Hozzád.

[troger]

agyam, amikor @east-n-roll url-jét meglátom:

East'n'Bass

amúgy az ALAP anima album nyitó taktusai, tehát

🥰

[csacskamacskamocska]

Gyereknek, kamasznak, fiatalnak maradni?

Búcsúztattuk egy kolléganőmet. Jól dolgozott. Mindig elismertem az erőfeszítéseit és az eredményeit. Kurvára idegesítő volt kb minden megnyilvánulása. Hálistennek társosztályon dolgozott, nem volt sok dolgunk egymással. Erőszakos, énközpontú, határtalanul és tapintatlanul kiáradó embernek láttam őt. Ücsörögtem a búcsúztatón, majszoltam a sós-vajas lófaszkákat és figyeltem, hogy ki is lehet ő valójában. Aztán el is mondta ő magáról meg többen is nagyon dicsérték, hogy csupa élet, csupa ötlet és elevenség, és rengeteget beszél – órákra nyújtva ezzel a meetingeket, nagyokat nevet és másokat is belevisz ebbe az asztalcsapkodós harsányan röhögős hangulatba és nélküle üres és csendes az iroda. Mert gyerek tudott maradni – mondta ő. Okos, ötletes, kreatív felnőttekkel szeretnék dolgozni – gondoltam én. Nade nem is egy ismeretlen kolléga szapulása az érdekes, hanem az, hogy eszembe jutott, mennyire utálom azokat a részeket az elmúlt 10 évből, amikor szerintem gyerekesen viselkedtem. Szégyellem is picit, meg dühös is vagyok, meg szeretném másra meg a körülményekre kenni a dolgot. Néha sikerül. :D Akármi is történik, csak abból lehet kihozni a buta, hisztis gyereket, akinek az adott dologra egyszerűen nincs megoldása. Nem tudom hogyan kell felnőttként érvényesíteni magam, nem tudom hogyan kell felnőttként kezelni más, gyerekként hisztiző felnőtteket, nem tudom hogyan kell elmenni onnan ahol nem vagyok jóhelyen, nem tudom hogyan kell visszautasítani, ha bántanak. Egészen elképesztő, hogy az ember korosodik, családja lesz, gyerekeket nevel, ingatlanokkal zsonglőrködik, mindent megold, de egy rakás dologban gyerek maradhat, aki teljesen egyszerű társas helyzeteket vagy konfliktusokat nem tud kezelni és zsigerből jön a hisztiző, tomboló gyerek. Másokon észrevesszük, magunkon sosem.

Olvastam egy cikkben a napokban a kamasznak maradt férfiakról. Akik csak odáig tudnak egy kapcsolatot, hogy pár randi, itt még kézben tudják tartani az érdeklődésüket, de ennyi. És képesek párkapcsolatban, családban élni úgy, hogy az érzelmi életük megrekedt ezen a szinten. Aztán nem tudják mi a baj, a társuk sem tudja. Következő kapcsolat, megint így. Aztán halálukig nem is változik ez. Hetven évesen is kamaszként beszélnek a kapcsolatokról. Nem éri őket elég nagy trauma a változáshoz? Erről már nem írt a cikk. Ez talány maradt. Valószínűleg mindenkinek vannak kisebb elakadásai. A nagyobb elakadások valószínűleg súlyosan akadályozzák a normális emberi kapcsolatokat. Az elakadásainkkal is azonosítjuk magunkat. Én ilyen vagyok. Ha dühös vagyok ezt csinálom. Ha félek, így viselkedem. Ez van, ilyen vagyok! És várjuk az elfogadást. Sokszor még az elismerést is, hogy milyen öntudatosan (valójában önző módon) megoldottuk a problémánkat.

A gyereknek maradni jó gondolat elég káros, mert felmenti az embereket a hülyeségük alól. Ami valóban értékes a gyerekségben, az az érdeklődés a világ felé. A kíváncsiság. Meg a szabad asszociáció. Minden más a gyerekkoron túl nem hasznos, nem jó és nosztalgikus torzítással gondolunk rá. A kutatások szerint a gyerekek kirekesztőek, morálisan alulteljesítenek (nyilván), önzők, akaratosak, manipulatívak, hazudósak, stb, stb. (a gyerek valószínűleg egy túlélőgép :D) Az, hogy hoznak 1-1 ellenpéldát, vagy a saját gyerekünket nem ilyennek látjuk vagy mindezt jól toleráljuk, mert különben kihalna az emberiség, az teljesen rendben van. Így van kitalálva. De aki őrült meg már a saját gyerekétől, az gondoljon arra, hogy egy éppen olyan felnőttel kell egy irodában dolgoznia vagy párkapcsolatban lennie.

Azt gondolom, hogy ha már az ember eljutott oda, hogy tudatosult benne, hogy dolgokra nem jó válaszokat adott, helyzeteket gyerekesen oldott meg, akkor nehezebb helyzetben van, mint amíg ezt nem tudta. Mert ettől még nem lesz a kezében új eszköz, új megoldás. Az eszközt, új megoldást pedig csak "helyzetekben" lehet kifejleszteni. Aztán vagy lesz hozzá elegendő idő, alkalom, megfelelő társ, vagy nem.

És hogy a cím harmadik részéhez is legyen valami: A gyerekesen vagy kamaszosan viselkedő embereket irigylésre méltóan fiatalabbnak érzékeljük a koruknál. Ez csábító, hogy mi is olyanok legyünk. Mintha valamit elrontottunk volna, hogy nekünk nem sikerült. Pedig érdeklődő, kreatív, bölcs felnőttnek lenni hatalmas szabadság.

[meg-megbanom-ezt]

Asszociációs rovatunkban

Anyámmal beszélgetve gyakran szóba kerülnek régi dolgok, pl. hogy találkozott a buszon a régi óvó nénimmel, az Erzsi nénivel, akire én már biztos nem emlékszem (és tényleg nem), meg hogy mindegyik óvó néninek E betűs neve volt, Erzsi néni, Eszti néni és Eta néni, és akkor benyögtem, hogy amire viszont emlékszem, az az, hogy az Eta névről én már mindig az "ETA baszk terrorszervezet" szóösszetételre fogok asszociálni, mert ANNYIT hallottam gyerekkoromban a tévében, hogy ez ragadt meg. Ezen jót röhögtünk - nyilván kínunkban, mielőtt... Szóval bocsánat, Eta néni (meg minden Eta, Etus, Etelka). :( És most házi feladatként utánanézek, hogy mi is volt ez az egész ETA, ami ezek szerint aktívan formálta a '90-es éveket és akkor még esélyem sem volt megérteni.

(kicsit más, de mégis kapcsolódik: teljesen furcsa módon viszont én nem emlékszem a Kacsamesék hírhedt megszakítására, pedig én is szerettem a Kacsameséket. Anyám persze már nem tudja, mit csináltunk több mint 30 éve, szóval *insert 'nem derül ki' GIF*. Így viszont tudtam újat mutatni neki, YouTube-ról az egészet és azt mondta, "hát ez akkor olyan volt, mint amikor Brezsnyev meghalt".)

[nyuszimotor]

Amikor

meghallom Geszti Péter hangját mindig felteszem a kérdést - MIÉRT? ...meg természetesen ez a meme is jár mellé, instant asszociáció

[onsieluenkeli]

Ez jó, hiába kérem hogy fejezzék be a netes manipulálást, Megint kezdik!

Ezzel továbbra is azt bizonyítják be P-Novák Éváék mennyire olyanok mint a 🍊narancsos oldal! Nem különbek, ugyanolyanok! Ugyanaz a manipulálás, ugyanolyan irányítási kényszerek, ugyanazok a lenézések, ha nem nekik tetszően gondolkozunk! Megy az ostoba asszociáció, mert képtelen érteni másokat, miközben P-Novák Évának senkinek a 🚩 magánéletéhez nincsen köze! NINCSEN KÖZE AKKOR SEM, HA 🚩EGYEDÜLÁLLÓ A MÁSIK, DE AKKOR SEM 🚩HA FOGLALT!

Ahogy a propaganda hívő, úgy P-Novák Éva is kényszeresen képes akár 1 rohadt stigma szerint ítélkezni. Ő most például a "pedofil" szó helyett a "NagyGatsby-t" szúrta ki egy amatőr írónál, és egyből rám gondolt. Csak mert jóban vagyok másokkal, és nem gyűlölettel teli az életem. Csak mert nem neki felelek meg!

Ez bántalmazás. Ilyen az, amikor a bántalmazott személyből bántalmazó válik! Ilyen az, amikor fel nem dolgozott traumái miatt többnyire szadizva, negatívan, rosszindulattal képes használni a Facebookot. A Rácz Zsuzsa barátságát, és kitudja meg hányat veszített el ez miatt...

Eszébe sem jut, fel sem fogja érett, felelős emberként mit művel... újra ugyanazok a beteg körök, újra ugyanazok a hazug asszociációk, újra a kényszeres lejáratások, csak mert vissza utasítottam a M. V-t, csak mert KURVÁRA NEM IS ISMEREM AZT A VADIDEGEN KB@SZOTT NŐT!

NEM IS TETSZETT SOHA!

ÉS SOHA NINCSEN KÖZÖTTÜNK SEMMI!

NINCSEN SEMMI!

NEM FLÖRTÖLTEM VELE, NEM HÜLYÍTETTEM, NEM HAZUDTAM, NEM ETETTEM, NEM VERTEM ÁT, NEM LOPTAM AZ IDEJÉT! NEM OLVASOM A ROHADT POSZTJAIT, ÉS A ROHADT ÍRÁSAIT SE‼️ A PÉTERFIÉK MANIPULÁLTÁK, SZOPATTÁK, ETETTÉK, HÜLYÍTETTÉK RÁM!

A 60+ éves mamszli látja hogy nem boldog M.V... ezért engemet bánt. ¯\_(ツ)_/¯ Újra ugyanazok a sérült játékok, amiket képtelen elhagyni!

Felho.cafe... Telis-tele sérült, önértékelési zavaros írókkal, akiknek a a sérült lelkük attól van jól, ha a másikat sz@rul, nyomorban, és szenvedésben fantáziàlják.... Hát nem csoda hogy ellenzéki oldalról mindenki kerüli őket, az oldalt pedig csupán csak maroknyian olvassák! 💩

Vasárnap délben, amikor családok együtt ebédelnek, ölelik, szeretik egymást, és megy a Szieszta... P-Novák Éva patkány módjára kavarja a sz@rt, csak mert szokásosan szadista és manipulatív kedvében van... És nem tud eltakarodni azokról, akikhez 🚩nincs is köze!

Bármennyi is a rosszindulat P-Novák Éva... A Flóra nem azért maradt velem, mert egy rohadt GreatGatsby-re, a kib@szott Szürke50árnyalatára, vagy a Magyar Péter pénztárcájára gondol... Hanem pont azért mert ismer, ért, és megkedvelt. Én pedig nem a csinos arca miatt voltam milliárdszor vele... És ezt tudja ő is!

És mi kölcsönösen tiszteljük egymást, miközben tudjuk mekkora utat járt be a másik, vagy milyen nehézségeink vannak.

Semmi közöm ahhoz a rohadt jogvédőhöz! Sohasem reagálok a posztjaira, csak annyira hülyítik, hogy nem veszi észre!

NEM TUDOM JOBBAN ELMAGYARÁZNI!

.

[homregeszet]

„Feketék – Fehérek”

Bencés és pálos szerzetesek a mai Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye területén

A cím alapján elsőre – rövid asszociációs gyakorlatként – a sakkozás juthat eszünkbe. Ma azonban nem a játék rejtelmeit, hanem a középkor folyamán megyénk területén élt két meghatározó szerzetesrend, a bencések és pálosok hagyatékát szeretnénk röviden bemutatni.

A barátok fogadalommal kötelezik el magukat Krisztus követésére, életüket rendjük szabályzata szerint élik. Mindkét rend tagjai szegénységet, tisztaságot és engedelmességet fogadnak, életformájukban azonban kisebb eltérések tapasztalhatók. Az egyik szembetűnő különbség a két rend tagjainak viseletében jelenik meg: a bencés szerzetesek ruházata fekete színű, míg a pálos barátok csuhája fehér. Ma is találkozhatunk velük, hiszen a bencések hazai központja Pannonhalmán van, a pálos rend magyar tartományának tagjai pedig Pécsett, Budapesten, Márianosztrán, Petőfiszálláson és az erdélyi Hargitafürdőn élnek.

A bencés rendet a hagyomány szerint Szent Benedek hozta létre, regulájuk alapjait is ő fektette le. Mottójuk: „Ora et labora!”, életük központjában az ima és a munka áll. A kétkezi, fizikai munkát lassanként felváltotta a szellemi tevékenység – a rend tagjai az oktatás terén is maradandót alkottak. Az első bencések Magyarországon Géza fejedelem engedélyével 996-ban Pannonhalmán telepedtek le. A királyi alapítású nagy rendházak (pl. Tihany, Garamszentbenedek, Szekszárd stb.) mellett hamarosan megjelentek a kisebb apátságok is, melyeket egy-egy nemzetség hozott létre. Az így megszületett, megyénk területén is megtalálható monostorok templomai egyúttal a kegyurak és családjuk temetkezési helyéül is szolgáltak. A bencés kolostorok „virágkorának” a tatárjárás vetett véget.

A pálosok – hivatalos nevükön Szent Pál első remete remetéinek rendje – az egyetlen magyar földről származó, a pápa által jóváhagyott szerzetesrend. Alapítójuk a rendi hagyomány szerint Boldog Özséb. Virágkorukat a 14 –15. században élték, egykori adományozói között pedig nem csak a királyokat és nemeseket, hanem a városi polgárság képviselőit is megtaláljuk. 

Az alábbi térképen a megyénkben fellelhető középkori kolostorok elhelyezkedését tüntettük fel, a táblázatban pedig röviden összefoglaltuk az egyes rendházak legfontosabb adatait, valamint történetükből is szemezgettünk egy-egy gondolatot/érdekességet.

Miskolczi Melinda – Szörényi Gábor András

Térkép: Kiss Dániel

[szuperart]

Gubanc

Nem tudom, néha az az érzésem -ha nem is mindenki, -mégis mindenki szürrealista, azok túlnyomó részben akik művészetre adják a fejüket. Nem kell profi művésznek lenni, elég hobbi szinten, elég próbálkozás szintjén, mondjuk irodalmi, vizuális exhibicionizmus szintjén befele figyelve és kifele projektálva.

 Sugárzás mezőjében létrejövő kép vagy szöveg, képszöveg, szövegkép    érzelmi mélykép és mélyszöveg ritkán tudatosul, ritkán fordítódik, viszont annál gyakrabban racionalizálóik.

A konstrukció annyira bonyolult, hogy mindenki kikeresheti a neki még értelmes egyszerűséget, valahogyan úgy, mint amikor egy koldus beköltözik a palotába, de mivel lehetőség érzése abszurd,

nem fog hinni anyagszerűségnek, kémiai tudatmódosulást gyanít, azt képzeli, belezuhant a „nyuszi barlangjába” és várni fogja a „flow” végét, hogy a palota kiokádja, elérkezzen a negyedik ütem, véget érjen a szabadnap, szóljon az ébresztőóra és el kelljen menni dolgozni, vagy legalább műalkotás technikái részleteivel bíbelődni valamiféle stúdióban.

A valóság tünékeny, de jelenlétben nincsenek áttünései.  Ez jutott eszembe, amikor a vonat kétszer túlfutott, azután legalább annyiszor meg is állt a keleti pályaudvaron.  Nem mertem autóval menni, (Miskolc meg túl messze van-volt!) azelőtt kizárólag Szabadság hídig találtam el, amikor még a Vásárcsarnok mellett volt a virágpiac, ám ha letértem ismerős útvonalról, több be nem kalkulált várost érintve navigálhattam csak haza.

Ez az autós útkeresés máig kisért álmomban. Úgy kisért, hogy végig sem kell álmodnom, tudom hol vagyok, és útkereszteződésnél ösztönösen jobbra fordulva remélem, nem ejt foglyul az agglomeráció.

Van egy másik idevágó, fordított asszociációs emlékem. Rábukkantam  festőművész blogra, ami mindössze két bejegyzésből állt. Az elsőben felkereste éppen meghalt barátjának műtermét, aminek leírása kissé idegesített. Az állványon félbehagyott munka, egy utolsó remekmű ígérete. A félig behúzott függöny kifedett fénypászmájában porszem tánc, és az egész féljelenlét nagyon Sándorfi színezetű, csak nem kék a lazúr, hanem sárgás, aranybarna.

A következő bejegyzés videó poszt végtelenítve.  Autó belső teréből látjuk a felgyorsított mozgást, földszintes házak között kanyargunk, talán egy falú utcái, és ezek az utcák soha nem érnek véget….

Jól van! Keserű Ilona szalagcsík gubancai, a lét bejárt és önmagát keresztező, önmagába visszatérő útvonalai, életfa, gyökér és korona egybejátszása….

Vártam, sokáig visszatértem webhelyre, de nem volt folytatás….

[csacskamacskamocska]

Jobban tudom

Arra jöttem rá, hogy ez az életem egyik nagy kérdése. Hogy a kommunikáció, például a tumblin, az több-e annál, mint hogy emberek valaki tudtára adják, hogy ők „jobban tudják”. Sokszor olyan nehéz jószándékot látni a hozzászólásban, pedig valószínűleg semmi rossz motiváció nem áll mögötte. Csak vannak ezek a sémák, hogy aki ezt mondja, az valójában azt gondolja, aki meg így beszél/ilyen szavakat használ, az meg azt gondolja. Közben meg nem tudjuk mit gondolnak. Nagy asszociációs lóugrással elmondom, hogy nekem olyan faszi kéne, akivel lehet játszani. Pl átmegy a kocsink előtt egy pirosruhás csaj, és én elmondom, hogy lám, most egyedül lennél, óvatosan elütnéd a csajt, aztán felsegítenéd, telefonszámot cserélnétek, és felhívnád többször is, hogy hogy van, ésa, ésa. Ezért aztán milyen jó, hogy itt vagyok, mert ezek a pirosruhás csajok annyira megbízhatatlanok... :D És erre nem azt mondaná, hogy te hülye vagy bazdmeg beteg az agyad, hanem továbbszőné a mesét valami olyan módon amiből kiderül, hogy de ő ellenállna minden kísértésnek mert engem szeret a kék ruhámban, úgyhogy a biztonság kedvéért, hogy ne történhessen semmi, oda-vissza még áthajtana az elütött pirosruhás nőn. :D Igen, tudom, hogy a felnőttek nem így kommunikálnak, hanem úgy, hogy megmondják egymásnak, hogy mit akarnak és mit nem. Veszekszenek, vitatkoznak és a nagy dominanciaharcban néha megpihennek egymás karjaiban. Én meg ezeken a meséken keresztül tudok kommunikálni. Akkor nem érzem azt, hogy ledomináltam a másikat. Akkor tudok úgy beszélni, hogy sem erőszakosnak, sem megalkuvónak nem érzem magam. Ezekben a történetekben, és úgy általában a történeteimben tudok elmondani mindent. Az már egy másik varázslat, hogy nem egy gondolat, érzés, probléma hogyan képződik irodalommá. Az nagy baj lenne, ha egy az egyben jelenne meg. Marcsi szereti Bélát, mert én szeretem Bélát. Sosem lehet tudni mi van a mélyben mert nem az a lényeg, hgy valakinek üzenjek vele, hogy szeretem vagy gyűlölöm, hanem hogy az érzést meg a gondolatokat belecsatornázzam. Például egy rajongás hogyan jelenik meg valaki legsötétebb mániájában, agresszív gyilkosságában. Ugyanaz a vágy hajtja, olyan vékony a határvonal.

Egy olasz írónőnél olvastam, még kamaszkoromban, hogy úgy érzi magát, mintha egy kisautóba egy teherautómotort szereltek volna. És sokszor csak nézek, mások milyen szelídek, milyen odaadóak, engem meg elsodor a lendület és szorongok tőle, hogy gyorsabban csinálok mindent. Ha valami érdekel, akkor azzonal megcsinálom az alapot, felépítem a szerkezetet és gyere, gyere, csináljuk! A másik meg még a kávéját se itta meg és marhára zavarja, hogy nyüzsgök. Én meg feszülök. Jóóóó, várok, várok amíg alkalmas lesz. Alkalmas már? Még nem? És most? Ott vagyunk már? Hát, kéne nekem egy hasonló ember. Aki azt mondja: megiszom a kávémat és megnézem mit építettél, aztán megbeszéljük, hogy csináljuk tovább együtt. De a legtöbb ember ilyenkor úgy érzi, hogy ledominálták. Hogy az van/lesz amit én akarok. Hogy ettől önző vagyok, egoista, stb, stb. Én meg nem bírom a bizonytalanságot és a várakozást. Azt mondja, nekem, egy hét múlva lesz erre időm, egy hónap, egy év múlva: OKÉ! De olyan jó lenne, ha egy hónap, egy év múlva nem nekem kéne megkérdeznem, hogy ottvagyunk-e már, és nem kényszerülnék bele egy olyan szerepbe, ahol erőszakosnak tűnök. És látom, hasonló gonddal küzd egy rakás ember, aki hozzám hasonlóan ötletes, lendületes, proaktív. Mindenki azt gondolja, hogy ő jól kommunikál. Én azt gondolom, hogy írásban elég jól tudok érzelmeket megjeleníteni a szituációkon keresztül. De amúgy vannak kommunikációs nehézségeim. Főleg az, hogy ne tűnjek erőszakosnak, okoskodónak, de ne is söpörjenek le azzal, hogy hülye vagyok, vagy baj van az agyammal. (mondjuk ez utóbbi anyámtól ragadt be, szóval triggerpont) Tudom, hogy fárasztónak tűnök. Pedig nagyobbrészt csendben csinálom a dolgaimat. És nagyon sokszor azért nem szólok hozzá dolgokhoz, mert az igazság (tények) és az empátia közt kéne dönteni.

[meg-megbanom-ezt]

Ma is megérte bemenni az egyetemre, két fontos dolgot tudtam meg

van egy elsőéves srác, aki kajakra úgy néz ki, mint egy beatzenész :) na jó, ez inkább csak a frizuráján nyilvánul meg (frufru + hosszú haj), de az asszociáció most már belém ragadt.

úgy tűnik, a tanszékünkön a doktori megszerzésének feltételei* között van a gondolatolvasás képessége is, mert mint kiderült, a múlt héten részt kellett volna vennünk valami össznépi témabeszámolón, amin szégyenszemre csak a mi tanszékünkről nem jelent meg senki, mert valami olyan csatornán küldték el az infót, amit ezek szerint csak a tanaraink (sic) ismernek. ráadásul a legutóbbi értekezleten még azt mondták (én nem voltam ott, de B. igen), decemberben lesz ez az izé. mivel a legelső értekezletet is csak utólag tudtam meg, az első zsigeri "és ezt honnan a kurva anyámból** kellett volna tudnom?!" reakcióm után most lehiggadva próbálom kideríteni, milyen információs fekete lyukba kerültem/-tünk. *mondjuk ez nincs beleírva a pdf-be, de ha belegondolsz, logikus. :]

**bocs, Anya :(

[csajokamotoron]

CSAM Csiga túra 2023: 21 motorral csigatempóban a Dunakanyarban

2010-ben volt az első gurulás ezen a néven. Soknak tűnik ez a pár év, bár hasonlóképp éltük mindennapjainkat. A Facebook, Insta előtt is volt online közösségi élet, barátkozni hasonszőrű motorosokkal a CSAM hímtagokkal is bővelkedő honlapján próbálkoztunk. A chat szobánkban, a dühöngőben elengedhettük magunkat, asszociációs játékkal múlattuk az időt. Életre szóló barátságok és szerelmek is köttettek. Sokat bandáztunk a Nyugati téren, motoroztunk a budapesti éjszakában és rengeteget buliztunk (Pite parti!!!). Az akkori szívemhez közel álló társaság ottalvós bulit szervezett Mezőberénybe Ildihez, az örökös főcsiguszunk, Sunny pedig a Csiga túra nevet adta a kiruccanásnak. Az életre szóló emlékek és barátságok nem hagyták feledni ezeket az időket, a „nagy” túrát, így a lényeg ugyanaz maradt, csigulni jó! Akik voltak az elmúlt pár évben velünk Csigán, felejthetetlen élménnyel lettek gazdagabbak és mindenki várta már a következőt. Szervezésben egyáltalán nem vagyok jó, mégis rám hárult a feladat. A lányok unszolására meghirdettem az eseményt a Facebook-os csoportban. Szép számmal voltak jelentkezők, a legtöbb szavazatot kapó hétvége időjárás szempontjából is ígéretesnek tűnt. A túra lényege elsősorban az volt, hogy a kis cm³-es motorral rendelkezőknek és a még kezdő motorosoknak is legyen lehetősége csapatban motorozni és személyesen megismerni a többieket. Az izgatott várakozás a találkozó előtti éjszakára rányomta a bélyegét, páran álmatlanul forgolódtunk hajnalig. Személy szerint 5 órakor is felriadtam, majd fél óránként újra és újra. Gabi sem tűnt kipihentnek, elmondása szerint oroszlánokkal is megküzdött álmában, csakhogy odaérjen a talira. Az egyik tagunkat és tiszteletbeli taggá fogadott párját összeszedtem a környékünkön és elindultunk a Flórián térre. Megérkeztünk és nem kis meglepetés fogadott. Általában jó, ha a jelentkezők fele el tud jönni egy egész napos programra. Ez úgy látszik tényleg kivételesre sikeredett, ugyanis a motoros lányok befoglalták szinte az egész parkolót. Nem gondoltam volna, hogy ennyien kedvet fognak kapni egy tötyörgős gurulásra és a többség bizony nagy gépekkel jött. https://csajokamotoron.hu/csigatura-2010-09-25-26-mezbereny/ Közben érkeztek az üzenetek, Anett például otthon állt a mocija mellett talpig bőrben, teljes harci díszben, de a gép nem akart beindulni. Kerge Birge is hozta a formáját, írt, hogy késik, de rohan. Kis várakozás után végre sikerült elindulnunk, de be kellett iktatnunk másfél perc motorozás után egy benzinkutat, ugyanis a későnk nem tankolt meg túra előtt... A második megálló így a szentendrei Pap-sziget lett. Kicsit átrágtuk az útvonalat, kávéztunk, Réka pedig titkon készült az alkalomra és meglepte a kemény mag tagjait 1-1 csigás pólóval. Még több kép a Csigatúráról a galériában Meglepően flottul ment mindenkinek a kavicsos parkolóból való elindulás. Ennyien még nem voltunk Csigán, és szükség volt egy ranger-re. Ezt a nemes feladatot Noémi vállalta magára azonnal, felkapta a szexi láthatósági mellényét és a körforgalmaknál vidáman állította meg az autósokat. Leányfalu irányából érkező motoros szolidan felém int, majd a tükörből látom, kézzel-lábbal kapálózik, lelkesen köszön mindenkinek. Akkor már tudtam, ez Anett lesz, csak beindította párja a mocit neki. Nem erőssége a csapatban motorozás, de a társaságunkat ő sem tudta kihagyni, ha nem is vonult velünk, párszor körbemotorozott minket, majd előre ment. Tartottam a csigatempót a többieknek, kellemesen haladtunk. Leányfalu határában hatalmas dugó alakult ki. Kis ácsorgás után közös megegyezéssel a 20 motor megindult a felezővonalon a dugóban torlódó autósokat szépen lehagyva csorogtunk tovább Tahitótfalun át. A következő megállóként megbeszélt benzinkút pár percre volt, mikor megláttam Anettet egy másik kútról integetni, így a bandát belevittem egy szűk utcás lejtős megfordulásba, hogy vissza tudjunk kanyarodni hozzá. Itt eszközöltünk egy kávészünetet, míg páran kitalálták, elmennek egymás mocijait tesztelgetni. Kimentem az út szélére a kávémmal, Noémi és Sziszi pont próbakörre indultak, gondoltam lövök egy pár képet róluk. Minden túrán történik valami velük... Legutóbb defektet, most társaságot kaptak, egy rendőrautó indult meg utánuk nagy vígan. Amikor visszaértek megegyeztünk, hogy a szokásos „csigulós” izgalom megvolt, irány Esztergom. https://csajokamotoron.hu/csigatura-2011-mezbereny/ Foglaltam helyet Esztergom közepén a Farm nevű hambisnál, de nem számítottam rá, hogy összejön 21 fő, így kicsit szétszóródtunk. Így is remek volt a hangulat, jó volt látni, hogy az újak is felszabadultan csacsognak, a „régiek” pedig ontják a sztorikat. Egy benzinkutas megállót még beiktattunk Budapest irányába. Páran motoroztak volna még, elgurultak az Üvegtigrishez és tőlük szerettünk volna könnyes búcsút venni. Sikerült benéznem a bejárót a benzinkútra ismét. Mindenki örömére most emelkedőn kis ívben teszteltem a lányok megfordulási tudását. Mindenki sikeresen vette a manővert és gyönyörű libasorban becsorogtunk a kútra. Kellemes érzés volt végig nézni a bandán. Birgét 18 éve ismertem meg, majd pár évre rá szinte együtt csöppentünk ugyanabba a motoros brancsba és a barátság most is tart. Noémiék jancsizós csajok, őket is a CSAM-nak köszönhetem és remélem új barátságok is születtek. Már nagyon várom a következőt és remélem, hogy mindenkiben maradandó élményt hagyott a közös csigulás! Read the full article

[g0om]

szabad asszociáció

[onsieluenkeli]

Eszembe jutott az egyik legjobb húzása anno az Évának. Imádtam, és nagyon tanulságos volt, mindenkinek.

Hogy értsétek, ő is hasonló temperamentummal rendelkezett mint a Pottyondy Edina. Teljesen váratlanul tudott bárkit mesterien a földhöz csapdosni, egy atombomba kíséretében. (A Marketing Tanárunk anno engemet egy „istenverte zseni”- nek tartott és felmentett az órái alól, de igazából az Éva volt piszkosul jó ebben, nem pedig én).

A történet ott kezdődik hogy a csajok elkezdtek átköltözni a Facebookra. És szépen és lassan megjelentek az első gúnyolódók is.

Nem az olyanok akik okkal csapnak a seggedre, mert valami rosszat műveltél, bunkó voltál, seggfej... Hanem inkább olyanok indítottak sunnyogva bántás cunamit, akik irigyek voltak ránk. Én eléggé sokszor dicsekedtem az 50 kg-os fogyásommal, az Éva pedig rendszeresen jött a Fitnesszel. Így lettünk például  Shobert Gnómi, és a Rubint Béka... És tudjátok ahol nincsenek fékek ott a szadista nők idővel egyre szemtelenebbekké, és durvábbakká válhatnak. = Az esetünkben is ez történt. Egy pár hónap után már megindult Éva miatt a cigányozás is...

Én persze köpködve és kiborulva küldtem el őket a krva anyjukba, és teljesen át álltam antirasszista posztokra is. Heteken át ment a vergődés... Amitől persze még jobban beakadt a cigányozó lemez.

Mire az Éva teljesen váratlanul  egyszerűen csak megosztott néhány szélsőjobboldali plakátot, és a Jobbikos, simabőrű, focidrukker haverjaival dicsérő és egyetértő kommenteket is írtak melléjük a cigánybűnözésről (röhögve).

Nem viccelek. Egy pillanat alatt eltűntek a cigányozások, és a sunnyogó lenézések. Egy pillanat alatt az Éva „elvágta” ezt az undorító asszociációs szálat.

Én egyszerre voltam dühös és büszke rá. Döbbenve adtam igazat neki. És míg ő gerincesen rábólintott egy Jobbikos plakátra, addig a gúnyolódó nők összefossva, besz@rva elpárologtak. NEM lehetett őket érzékenyíteni! NEM lehetett őket meggyőzni! Hanem a vissza nyalt a fagyi módszer győzött. = Minden fegyver addig félelmetes, amíg nem a saját kezedben van. ¯\_(ツ)_/¯

.

[eugeniovonsavoy]

tessék, szabad asszociációs játék

[bdpst24]

A magyar irodalom legvitatottabb kötete kerülhet a POKET Zsebkönyvek automatáiba 

A magyar irodalom legvitatottabb kötete kerülhet a POKET Zsebkönyvek automatáiba

József Attila Szabad-ötletek jegyzéke lehet a POKET legújabb kötete. A Brancs – közösségi piactéren meghirdetett projektre folyamatosan várják a támogatók hozzájárulását, akik tetszőleges összeggel segíthetnek, hogy nyomdába kerülhessen a költő eredeti kézírásával, fakszimile kiadásban készülő kötet.  A Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben olyan szabad asszociációs írásokat tartalmaz, amelyek…