#Torlódott | Explore Tumblr Posts and Blogs

kampeszino · 7 years

Text

98 éve halt meg Csáth Géza

DÉLUTÁNI ÁLOM

(1911)

- Giza - mondtam a szobalánynak - eressze le a sárga függönyöket és nyissa ki a zsalukat. Így sokkal hamarább el lehet aludni. De minden negyedórában nézzen be, és ha alva talál, költsön fel, mert nem akarok fejfájást.

Kiittam a maradék feketekávét, eldobtam a cigarettámat, és végigdőltem a bordóbársony régi pamlagon. Egy pillanatra még fölnéztem az órára, két óra múlt tíz perccel.

Ezen a délután egy néma grófkisasszonyról álmodtam.

Ragyogó nyári délutánban fehér paripán lovagoltam Bagdad felé. A város tornyai, a ciprusok és a pálmafák felnyúló, vékony foltjai remegtek, izzottak és elmosódtak a búcsúzó nap pirosló aranyporában. A kertek virágai minden illatukat kilehelték, és a rózsák sóhajtása ott imbolygott, torlódott az utamon összekeveredve a balzsamfák és tömjénfák szagával. Erősen sarkantyúztam derék paripámat, mert napszállta előtt a városba akartam érkezni. Megtapogattam övemben selymes erszényemet, mely tele volt aranyakkal, fölálltam a kengyelben, és nagyot lélegzettem. Gyönyörű, édes, illatos, csodás délután volt. A lovam repült velem.

Alig naplemente után beértem a városba. Lovamat a fogadós szolgájára bíztam, és lesétáltam a folyóhoz. Mint egy leheletnyi csók leányarcon - úgy omlott el az ég tündöklő kékségén az alkonyat narancsszínű fátyla. Szitakötők cikáztak a víz felszíne fölött, és időnként kérészek repültek el a part mentén seregestől. Nekik meg kellett halniok, mire a nap lemegy. Elöl, a part közelében, már ott úszott a vizen ezernyi és ezernyi elpusztult kérész. A tegnapi vagy a tegnapelőtti alkonyat temette őket - senki se tudta volna megmondani.

Itt a folyóparton találkoztam a néma grófkisasszonnyal. Nagyszélű, virágos szalmakalapban volt. Zöld fátyol a vállain. Az arca gyengén rózsaszínűre festve. Apró fehér topánokat, fekete selyemszoknyát és fekete harisnyát viselt. Szürkészöld, fáradt szemei bágyadtan révedeztek az alkonyégen. Finom, hideg, rajzos, kicsi ajkain ott lebegett a nagy, bölcs némaság. Odaléptem hozzá.

- Grófkisasszony - mondottam -, hallottam rólad, hogy az ajkaid némák, és beszélni nem tudsz, de a szemeid megmondják nekem, hogy a legtöbb bölcsesség benned vagyon.

Megállott, oldalt hátrahajtotta fejét, és finom fülcimpáin megrezzentek türkizes, arany karikafüggői. De nem nézett reám. Könnyen vonaglottak a vállai, és hideg, bágyadt szemeinek mélyén - egy pillanatra csak - megcsillant egy ibolyaszínű sugár. Megremegtem, mintha felvillanó lidérctüzet láttam volna.

- Grófkisasszony - mondottam -, azért jöttem ide, hogy tőled egy csókot kapjak, és arra kérlek, nézz a szemeimbe.

Lassan lehajtotta a fejét, és fölnézett reám, miközben piros, néma ajkai között kidugta a nyelvecskéjét és megnyalta a szája széleit. Szemei e pillanatban egész feketék voltak, némi kékes árnyalattal. Tekintete benyúlt a szemeimbe, lehatolt a szívembe, és mint lassú borzongás, végigfutott a hátamon. Gyengén megrázta a fejét, mintha azt mondta volna: nem lehet.

- Grófkisasszony - mondottam -, te mindent tudsz, amit akarsz, mert a némaság mindentudókká teszi a nőket, és azt is tudod, hogy csak miattad jöttem ezer mérföldről, hogy csak miattad születtem, és hogy miattad fogok meghalni, add nekem hát a fátyolodat, és önts egy csepp illatos olajat a homlokomra.

Tekintete ismét a messzi égen bolyongott, szemei szürkészöld, hideg színekben, régi szomorúságokat tükröztek vissza, és karcsú szép vállaival előrehajolt. Azután kikeresett szoknyája zsebéből egy kis kristályfiolát. Fehér, hosszú ujjait megnedvesítette, és homlokomat megkente az illatos olajjal.

- Jól ismersz engem, grófkisasszony? - kérdeztem.

Hirtelen gonoszul kétszer is igent intett a fejével.

- Szeretni fogsz?

Újra bólintott, és mosolyogtak az ajkai.

- Hazugság - mondtam neki -, hiszen te nem tudsz szeretni.

Mozdulatlan maradt, elkomolyodott, levette vállairól a zöld selyemfátyolt és átnyújtotta, azután anélkül, hogy reám nézett volna, továbbment. Nem mertem utána nézni, a víz csendes tükrére bámultam, és gépiesen a derekam köré csavartam a fátyolt.

A napsugarak utolsó rezzenései is eltűntek már a horizontról, az ég mély, szédítő nyugalmú, topázkék színnel borult rá a földre. A hold még nem jött fel, de a Sirius, mint egy nagy gyémánt, már fenn ragyogott, és az Aldebaran és Antares úgy fénylettek, akár a remekbe csiszolt rubintok. Szomorúan gondoltam vissza a duzzadó ifjúi boldogságra, amellyel néhány óra előtt Bagdad felé vágtattam. Azután elindultam a víz partján a folyó irányában.

Csakhamar egy csónakra akadtam. Beültem, eloldottam a kötelét, és hanyatt feküdtem a fenekén. A város lassanként elmaradt mellettem; de a sok mese, amely benne lakik, utánam küldte tündéri muzsikáló hangjait. Üvegfuvolák csengtek, és mély hangú varázshegedűk szóltak. Mintha csak leányok és fiúk szívei zenéltek volna a zavaros, ernyedt harmóniákban. Levettem a derekamról a grófkisasszony fátylát, és magamra terítettem, mint egy halotti leplet.

- Hosszú lesz az utazás és álom nélküli - mondottam magamban -, de most már meg kell csókolnom a néma kisasszony ajkait.

Jó paripámra gondoltam, amelyet ezer aranyért vettem, s amelyet mindörökre elhagytam.

Az éjszaka mindinkább sötétedett. Ismeretlen, félelmes partok között utaztam. Magas, rideg sziklák meredeztek kétoldalt. A barlangokban lakó gonosz szellemek előbújtak, utánam repültek, belekapaszkodtak a csónakba, és fölöttem lebegtek. Tudtam, hogy nem szabad szólanom, mert akkor a halál fia vagyok, csendben maradtam hát, és hétszer megfordítottam gyűrűmet az ujjamon. Erre a csónakom orrának irányában valami gyenge világosságot láttam derengeni. S azután, mint valami nagy csodalámpa, felbújt az égre a hold.

Enyhe szellő kezdett fújdogálni. A nyakam köré csavartam a grófkisasszony fátylát, és felültem. Elővettem Al-Dsezirehben vásárolt jó dohányomat, és rágyújtottam. De a szívem tele volt aggodalommal és bizonytalansággal. Nem tudtam a csónakban maradni. A parthoz kormányoztam hát, és kiszálltam. Harmatos, selymes fűben vitt az utam, holdfényes nagy mezőn keresztül.

Hosszú gyaloglás után országútra értem. Ismeretlen út volt. Körülnéztem.

És egyszerre elhűlt bennem a vér.

A hátam megett, az úton, három árnyékom rajzolódott a földre.

Lassan, óvatosan újra hátratekintettem. Három árnyék! Nem mertem mozdulni. Valami rettenetes hatalom körmei között éreztem magam. Szédülve, tanácstalanul a holdra néztem.

E pillanatban a holdvilág megmozdult az égen. Szédítő hirtelenséggel, mint valami dróton rángatott jelzőlámpa, vakító fénysávot írva le, átfutott a nyugati égre.

Megrázkódtam, nagyot lélegzettem, és körülnéztem. A vidék most nagyon ismerősnek tetszett. Az út mentén fehér mérföldkő csillant elő, és nyárfák páros, ezüstös sorfala húzódott. Jobbra és balra szőlőskertek feküdtek sötét, nagy tömegekben, és bennök apró, vaksi kis házak aludtak. Messzi előttem fátylas porfelhőben egy szekér ballagott. Az ellenkező irányban folytattam utamat a kis kápolna felé, amelyet kétszáz év előtt építtetett egy herceg felesége a saját lelki üdvösségéért. Az örökmécses átszűrt fénye halaványan derengett a nyitva hagyott ajtón keresztül.

Lassan fölmentem a lépcsőn. Az oltár előtt ott térdelt a néma grófkisasszony. Beléptem és megállottam az ajtó mellett. A leány fehér báli ruhába volt öltözve, fekete hajában hervadt, rózsaszínű rózsák. Lassan, lábujjhegyen előreléptem, úgyhogy láthattam az arcát is. Jobb kezében kis kézitükröt tartott, és merően nézte benne magát. Mindjárt észrevette, hogy ott vagyok, de csak később fordult felém. Szemei ismét feketék voltak, némi kékes árnyalattal, de arcáról eltűnt a kevés rózsaszínű festék, fehér volt egészen. Elrejtette a tükröt, és intett, hogy valami közölnivalója van. Papírost és ceruzát adtam neki. Ezt írta:

- Imádkoztam, hogy szeretni tudjam magát.

- Szeretni akarsz? - kérdeztem.

Komolyan és szomorúan igent intett.

- Grófkisasszony - mondottam -, hiszen te senkit sem szeretsz. Apádat se, anyádat se, testvéreidet se. Halott vőlegényedet, a herceget se szeretted, csak a halála után!

Zavartan lesütötte a szemeit, és mereven maga elé bámult. Azután mosolyogva rám nézett, és az ajkai csókot kínáltak.

- A csókodat még nem fogadhatom el - mondottam -, mert nem szeretsz, és azt se tudom, fogsz-e tudni valaha is?

Újra elővette a kis tükrét, mintha kérdésemre választ keresett volna benne, azután vállat vont és megigazította a haját, megnedvesítette nyelvével az ujjait, és kisimította velök a szemöldökeit. Majd a karomat kérte.

Kimentünk a templomból. Már reggeli harmat szállt. A holdfény fehéren és tisztán szóródott szét a fákon, az úton és a kisasszony arcán. A bokrokból, a messze feketéllő tölgyfaerdőből és a fűszálakból hatalmas, lenyűgöző tömegekben bújt elő a föld szent ereje, és nagy hullámokban terjedt szét mindenütt. Hideg volt. Megállt egy kertajtó előtt, a kezét nyújtotta. Hideg és ruganyos kis ujjai hevesen reákapcsolódtak forró kezemre, azután belebbent az ajtón, és belülről elreteszelte. Tovább mentem néhány lépést, de mindjárt meg is állottam. A kerítés keresztfáján állva, és felül, a hegyes karókba megkapaszkodva, a leány merően nézett rám.

A vonásain megdöbbentő pajkos és komolytalan rosszaság mosolygott. Néma ajkai mozdulatlan konoksággal szorultak össze, és a hideg holdfény pontosan kirajzolta fekete, boglyas hajának árnyékát a szemöldöke fölött. Közelebb léptem és belenéztem a szemeibe; csodálkozva és hitetlenül kémleltem a tekintetének rejtett sugarait.

- Grófkisasszony - mondottam -, olyan szép vagy, hogy száz esztendeig szeretnék itt állani és csak téged nézni.

Néma ajkai barátságosan elmosolyodtak, és legyezőjével búcsút intett. Kalapommal szívesen üdvözöltem, mire eltűnt a gyümölcsfák sötét lombjai közt.

Keleten már hajnalodott, a fák és bokrok fekete foltjait fénytelen, kék derengés aprózta el és lyuggatta át. A vasúti állomásra kellett sietnem, és ezalatt gondolkodhattam a grófkisasszonyról. Ebben az órában nem szerettem őt, mert azt hittem, hogy sohase fog tudni szeretni, és elhatároztam, hogy inkább lemondok a csókjáról. Megváltottam a jegyemet - magam voltam utas - és hazautaztam Budapestre. Mégis a Keleti pályaudvaron bérkocsiba ültem, és a varázslóhoz hajtattam, aki Budán lakik. Ő maga nyitotta ki a kaput.

- Tudtam, hogy jönni fogsz - mondotta - a grófkisasszony miatt.

- Igen - feleltem -, őt akarom most a legjobban, és azt hiszem, még gyermeket is szeretnék tőle, de hidegek és ruganyosak az ujjai, és a szemeinek változik a színe, a szíve pedig hideg és gonosz.

- Erről majd beszélünk - mondta a varázsló, és bevezetett a szobájába. Leültetett, és hosszan, merően nézett rám. Végre megszólalt.

- A néma grófkisasszonyt még soha senki se látta sírni, de ha egyszer látni fogod a könnyeit, akkor hozz belőlük nekem, meg fogom vizsgálni. - Átadott egy apró kristályszelencét, és megmagyarázta, hogy kell a könnyeket eltenni.

Elbúcsúztam, és gyalog, a Lánchídon keresztül visszamentem Pestre. Nehéz napom volt. Sok fárasztó és türelmet kívánó munka, sok üres, hosszú óra. Meleg dél, étvágytalan ebédelés, szívdobogásos, álmos délután. Öt óra felé jutottam haza. Megfürödtem, megborotválkoztam és átöltöztem. Amikor kihajtattam a vasútra, csodálatosan szépnek, kedvesnek láttam a várost, és fiatalnak, boldognak éreztem magam. Mintha a testem egészen könnyű, csaknem súlytalan lett volna. A szívembe egészség és tisztaság költözött, minden, amit magam körül láttam, magától értetődőnek, jónak és érdekesnek tetszett.

Megérkezve hosszú ideig hiába kerestem a kisasszonyt; bejártam a mezőket, országutakat, és bementem a városba is. A korzón sétálók között se volt. Aggódtam és türelmetlenkedni kezdtem. Még néhány órám volt csak, az éjjel aludni akartam. Késő este csüggedten és szomorúan bandukoltam a vasút felé.

Egy saroknál hirtelen megláttam. Nyugodtan nézett a távolba, kissé előrehajolva. Ravasz és csúfolódó mosoly volt az ajkain.

- Nem vártál rám, grófkisasszony - mondtam neki -, de nem haragszom rád, mert, mint magam is tudom, nem szeretsz, és nem is fogsz szeretni.

Nyakamba csimpaszkodott és az ajkait kínálta.

- Azt hiszed - kérdeztem -, hogy ez elég kárpótlás azért, hogy annyit kerestelek? Te elbújtál, és azt akartad, hogy később annál jobban essék a csókod. Kevésre becsülnélek, ha ily körülmények között elfogadnám, mert akkor bele kéne nyugodnom, hogy nem tudsz sírni, ez pedig a legrosszabb, amit csak egy szép nőre mondani lehet. - Arca mozdulatlan komolysággal fordult felém. Zöldes szemeiben most sárga és piros lángocskák táncoltak. És egyszerre, mintha húsz évet vénült volna az arca. Azután intett, hogy írni akar. Ezt írta:

- Vőlegényemnek, a halott hercegnek anyja elátkozta a szívemet, mert nem sirattam meg a fiát, amikor meghalt.

- Meg kell szabadítanod magad az átoktól! - mondottam.

Kérdőleg nézett reám.

- Egy könnyet, egyetlenegy könnycseppecskét kell sírnod miattam. És le kell mondanod arról, hogy én valaha is sírjak miattad.

Alázatosan integetett és a mellére horgasztotta a fejét. Hevesen megdobbant a szívem: az arca e pillanatban olyan üde és fiatal volt, mint egy kisleányé. Az írószereket kérte:

- Ma egész délután tükörbe néztem, és azon gondolkodtam, hogy a szépségem el fog múlni.

- El fog múlni - mondottam -, mert nem szereted a gyermekeidet, akiket hordozni fogsz.

Újra írt:

- Sohasem fogok gyermeket hordozni. - A papírost mindjárt visszavette, és apróra tépte, mintha megbánta volna, amit írt.

- Grófkisasszony - szólottam -, várni fogsz reám, ha máskor jövök?

Bólintott, hajából kivette az egyik hervadt, rózsaszínű rózsát, és ideadta. Gyengén átöleltem, engedékenyen hozzám símult, és a fejét - egy pillanatra - ráhajtotta a mellemre. Azután elváltunk.

Hazautaztam. Elmúlt egy hét, két hét. Elmúlt a nyár, és nem láttuk viszont egymást. Azt írtam a kisasszonynak, hogy várnunk kell, míg az átok magától elmúlik a rossz, kemény szívéről. Azt írta, hogy maga is belátja ezt, s szívesen várni fog miattam, imádkozni fog, és minden pénteken hétszer meg fogja mosni a lábait, madárvértől pirosló meleg vízben.

Egy napos, hideg októberi délutánon végre elutaztam, hogy megnézzem, mi van a kisasszonnyal. Nem várt, nem tartotta meg az ígéretét. Megkerestem a kertet, ahová azon a reggelen elkísértem. Átvetettem magam a kerítésen. Elhagyottak voltak az utak, száraz levelek csörögtek a lábaim alatt, emberi lábnyomot sehol se láttam. A fákon még óriási almák és őszibarackok mosolyogtak, a nagy, kék és sárga szőlőfürtök kövéren pöffeszkedtek a levelek között, és amint előre haladtam, a fák közül egy kicsiny, de nemes szépségű kastély bontakozott ki. Az ajtók mindenütt csukva voltak, mintha kihalt volna a ház. Körüljártam az épületet. A hátsó homlokzaton félig nyitva volt egy zöld zsalus, földszinti ablak. Benézhettem; a grófkisasszony az ablakban ült egy ingben, szemei az ég felhőit nézték, éppen úgy, mint amikor először láttam. - Megrezzent, mosolygott, és egy széket tett ki az ablakon. Nyugodtan fölkúsztam és benn termettem a szobában. A kisasszony átölelt, és az ölelése olyan heves, ernyesztő, vágyó, fájdalmas volt, mint egy görcsös fejfájás. Leültem, és távolról kémleltem a szemeit. Térdig mezítelen lábait kinyújtotta, és megilletődve nézett rám.

- Kisasszony - mondottam -, még nem érkezett el az idő. Most egy ideig úgy kell szeretnünk egymást, mintha én fiad lennék, s te nekem kislányom.

Fölvillanó szemekkel integetett, hogy jó lesz, azután kézenfogott. Egy sor szobán mentünk keresztül, amelyek mind el voltak sötétítve. Végre kettős ajtóhoz értünk. Egy apró villamos lámpát gyújtott meg, és valahonnan a küszöb alól előkereste a kulcsot. Csikorogva pattant föl a zár. Hatalmas terembe léptünk, amelynek tükörfalai voltak. A grófkisasszony eltűnt mellőlem, de a tükrökben száz és száz más volt helyette. Szinte tolongtak, annyian voltak; egy egész sereg egyforma leány tekintett reám körös-körül. Mindannyi mezítelen. Itt fölemelt karokkal állt az egyik, ott a másik a háta megett fonta össze a kezeit. Mindannyinak másképpen csillogott a szeme és különböző volt a tekintete. Szédültem és féltem, de elhatároztam, hogyha már idekerültem, bátran meg fogok küzdeni mindennel. Az egyik sarokban ráakadtam a kisasszony egy képére, amely jobban tetszett minden másnál. Lehajtott fejjel, meggörnyedve állott, és szemei oldalról nézve egészen világoskékeknek látszottak. Jól megnéztem. Ez a szem könnyes volt. Közelebb léptem. Nem kép volt, hanem az igazi grófkisasszony. Hamar elővettem kis kristályszelencémet, és mikor a gyémántos csepp lefutott az arcon, az állnál fölfogtam, és gondosan eltettem.

Azután kimentünk, vissza a kis szobájába.

Már alkonyodott. Valószínű, hogy a tükrös teremben veszett el annyi idő észrevétlenül. Felöltözött, megigazította haját, és fölírta, hogy elkísér, mert az övéi csak késő este fognak hazajönni. Elmentünk a vasúthoz, megmondtam neki, hogy mindjárt a varázslóhoz fogok menni, és megvizsgáltatom a könnycseppet, mert ettől függ minden. Erre ezt írta fel:

- Imádkozni fogok, hogy a könnyem jó legyen, és hogy a szívem megszabaduljon az öreg hercegnő átkától.

Szemei egész estén világoskék színűek voltak, és arcára szomorú, márványos fehérség helyett valami gyenge, de igazi rózsaszín ült. Mikor a vonat elindult velem, és láttam a grófkisasszonyt, amint egy petróleumlámpa alatt szomorúan, kedvesen integet felém, szentül hittem, hogy a könnye jó könny. Pedig nem volt az. A varázsló, mikor odaadtam neki, megkóstolta, és már akkor mondta, hogy nem bízik hozzá. De azért elvégezte pontosan a többi szabályszerű vizsgálatokat is. Különböző folyadékokból egy-egy cseppet kevert hozzá. Ha a könny jó, akkor átlátszó fehér lesz a keverék, de ha nem, akkor elsötétedik. A varázsló kis vizsgáló poharában majdnem megfeketült a folyadék.

- Attól félek - mondotta -, hogy terád is átragadt az öreg hercegnő átka. Rámnézett, azután egy tükröt tartott elém. Rémületes volt, amit láttam; barna szemeim kékesen fekete, idegen színben csillogtak.

- Sok dolgot tudok - mondotta a varázsló igen komolyan -, de a gyógyításodat a földkerekségen csak egy ember vállalhatja el: Szindbád, a kétszáz éves bagdadi varázsló. Menj hozzá, de sietve.

Még aznap útra keltem. Mikor hosszú, hetekig tartó, fárasztó utazás után Bagdadba érkeztem, eszembe jutott az idő, amikor először életemben boldogan, ifjan vágtattam a város felé. Késő este volt, mikor Szindbádhoz eljutottam. A varázsló lámpavilágnál görnyedve olvasott egy nagy könyvben. Hellyel kínált, kihallgatott, és soká vizsgálta az arcomat, bölcs, nyugodt, kék szemeivel. Azután elővette a tükrét, és merően nézte. A fekete, csiszolt, sima acéllapon nemsokára megjelent a grófkisasszony képe. Először halványan derengve, azután mindinkább világosan és kirajzolódva. A varázsló csóválta a fejét, látszott, hogy súlyosnak találta az esetet.

- A grófkisasszony sohase fog igazi könnyeket sírni - mondotta -, csak a gyermeke koporsóján. De hogyan lehessen gyermeke, ha nem szeret senkit, és meddőséggel átkozták meg. Ölelésének fagyos lángjai nem alkalmasak arra, hogy belőlük új sarj bimbózzék. Ehhez nyugodt, állandó, termékeny melegség szükséges. És olyan emberek között, akiknek változik a szemök színe, akik sokkal jobban ismerik magukat és egymást is, hogysem hosszabb ideig zavartalanul, tiszta szerelemmel érezhessenek egymás iránt... ez hiányzik. De másképpen a megoldásra remény nincsen!

Megköszöntem Szindbád, a varázsló tanácsát, hazajöttem, és feleségül vettem a néma grófkisasszonyt.

Házasságunk első hónapjai borzasztóak voltak. Csókok közben egymás szemeit néztük, és egymás arcát vizsgáltuk. Folyton az az érzés kísértett közöttünk, hogy a jövőnk boldogságát napról napra reménytelenül, végzetes biztossággal rabolja el az átok ereje.

- Grófkisasszony - mondottam sokszor, mert így neveztem azután is -, el fogunk pusztulni mind a ketten, anélkül, hogy csak egyszer is éreztük volna az őszinte, nagy szerelem forróságát; pedig megérdemelnénk, mert senkit nem kívánunk mást, és gyermeket akarunk, hogy - miként Szindbád varázsló mondta - a halál fájdalma által megtisztuljon a szíved, és igazi könnyet tudj sírni.

Ő szomorúan rámnézett ilyenkor, és úgy tetszett, hogyha most könnyezne, könnye jó könny lenne.

Kegyetlen, hideg, hóviharos télben érkezett meg a gyermek, akit annyira vártunk, s akiről tudtuk, hogy érettünk meg kell halnia. A grófkisasszony néma ajkai némák maradtak a nehéz órák szenvedéseiben is, és jóllehet az utolsó pillanatig általában nem bízott, most aggódó kis arcán láttam a reménykedést.

A gyermek megszületett, és olyan szép volt, hogy órákig csodálkozva néztük. Aggódva, nagy gondokban virrasztottunk álmai felett, és azt terveztük, hogy mindörökre elválunk, csakhogy megmentsük a haláltól, akár a saját boldogtalanságunk árán is. De a grófkisasszony maga akarta szoptatni a kicsit, és csak az elválasztás után szándékozott beleegyezni a válásba. Újra rettenetes napok virradtak reánk. És még rettentőbbek voltak az éjszakák. Sokszor ébredtem reá, hogy a kisasszony gyertyavilágnál ül a tükör mellett, és nézi a szemeit. Azt nézte, vajon tudna-e sírni. Mikor megkérdeztem, hogy miért nem alszik, kétségbeesett némasággal borult reám. Szerencsétlenek voltunk. El voltunk átkozva.

A gyermek pedig fejlődött, szépült, növekedett; vártunk, szenvedtünk, és nem tudtuk, mitévők legyünk.

Már jól a nyárban jártunk, amikor egy hajnalon a kisasszony sikoltása ébresztett fel. A gyermeket tartotta a karjaiban. És elém tette az ágyra. A kicsiny test hideg, élettelen volt.

- Meghalt - mondottam -, és ha tudsz sírni, hát most kell sírnod. Sírj - tettem hozzá kétségbeesetten.

Elpirult, és mereven nézte a kis halottat. Felugrottam, felöltöztem, elmentem koporsót rendelni.

Hazajöttem délben. A kisasszony szemei könnytelenül bámultak a gyerekre. Hazajöttem este. A kisasszony szemei szárazak voltak. Akkor azt mondtam:

- Még az éjjel temetni visszük a gyermeket. Ez a kötelességünk.

Bólintott, és sietve gyászruhába öltözött. Kocsit hozattunk, kiloptuk a koporsót a sötét lépcsőházon át, és térdeinkre véve, elindultunk. Az éjszaka sötét volt és csillagtalan. Körülöttünk néma, nagy földek lapultak és hallgatóztak. Szótalan, mozdulatlan némaságban bámultunk a levegőbe, eltelve fojtott, nyugtalan bánattal. Meddig utazhattunk így, nem tudom. Egyszerre váratlanul egy folyó keresztezte az utunkat. Most megállottunk, a kocsit elküldtük, és csónakba szálltunk. Eloldottam a kötelet. A csónak gyorsan úszott lefelé a folyón. A sötétben halványan derengett felém a kisasszony sápadt arca és egymásba kulcsolt, fehér ujjai. Ismeretlen, félelmes partok között vitt bennünket a víz. Magas, rideg sziklák meredeztek kétoldalt. A barlangokban lakó gonosz szellemek előbújtak, utánunk repültek, belekapaszkodtak a csónakba, és fölöttünk lebegtek. Hétszer megfordítottam gyűrűmet az ujjamon. Nemsokára, szemben az ég alján, valami gyenge világosság kezdett derengeni. És azután, mint valami nagy csodalámpa, felbújt az égre a hold. A part mellé kormányoztam a csónakot, kiszálltunk, és gyalog vittük tovább a koporsót. Hosszú gyaloglás után országútra értünk. Ismeretlen út volt. A fejünk mellett minden percben nagy denevérek suhantak el. Reszkettünk a borzalomtól, mely jeges ujjaival simogatta a hátunkat... És észrevettem, hogy a testünk a holdfényben hármas árnyékot vet. Nekem is hármas árnyékom volt, a kisasszonynak is; de a kis koporsónak nem volt árnyéka.

- Álljunk meg - mondottam -, meg kell ásni a sírt. A körmeinkkel, mert nincs más ásószerszámunk.

Letérdeltünk a földre, és mind a ketten dolgozni kezdtünk. Meddig ástunk, nem tudom. Mikor a gödör elkészült, esteledett; a levegő fagyos hideg volt, és hó esett. A hópelyhek belepték a vállainkat, a hátunkat, és nagy koszorúban helyezkedtek el a kisasszony kalapján.

- Most már elföldelhetjük a koporsót - mondottam, és lassan beemeltem a gödörbe a kis fekete szekrényt.

A kisasszony szemei e pillanatban könnyezni kezdettek. Mintha ezer és ezer gyémántcsepp hullott volna a koporsóra, bőven ömlöttek. A gödörben elolvadt a hó, a föld átnedvesedett, megpuhult, és sóhajtást lehelt ki magából.

Pár perc alatt betemettem a sírt, azután fölálltam. Odaléptem a kisasszonyhoz, és átöleltem. Néma szép ajkai gyengéden megnyíltak, és csókjában érezhettem, hogy az átok elmúlt rólunk.

- Újra fogjuk kezdeni az életet - mondottam.

Boldogan intett, és elindultunk a havas, hideg estében hazafelé.

A karcsú és jókedvű szobalány hangja szólított:

- Tessék fölkelni.

Nem tudtam kinyitni a szemeimet. Halálos fáradtság tepert le a fekvőhelyemre. A tarkómban pedig csiklandó, tompa fájdalommal bújkált a fejfájás.

- Hány óra, Giza?

- Fél három lesz mindjárt.

#csáth

55 notes · View notes

nemzetinet · 6 years

Text

Liberális propaganda az unió honlapján

Az Európai Parlament választási honlapja szerint az igazságok megkérdőjelezése jelenti a sokszínűség és a demokrácia fennmaradását az Európai Unióban. A múlt péntektől elérhető internetes oldal az európai emberek, családok védelmét ígéri a tömeges migrációval és az éghajlatváltozással szemben, ennek ellenére egyik kérdés sem szerepel az EU-nak az oldalon közzétett első félévi agendájában.

„Elég csak körülnéznünk, és láthatjuk, hogy a meg nem kérdőjelezett »igazságok« révén milyen könnyen válik megosztottsággá a sokszínűség, és hogy milyen törékeny a demokrácia” – olvasható az európai parlamenti (EP-) szavazás kapcsán létrehozott magyar nyelvű uniós honlapon.

A www.europai-valasztasok.eu oldal a fenti, némileg nyakatekert mondattal leplezetlenül egy szélsőséges liberális világnézet mellett tör lándzsát, amely fenntartja magának a jogot, hogy megkérdőjelezzen minden, a konzervatív ember számára egyértelmű fogalmat, értéket.

A „Miért érdemes szavazni?” kérdés alatt található blokkokban arról írnak, hogy a szavazók felhatalmazzák az Európai Uniót, hogy megvédjék őket és családjukat a „migrációtól egészen az éghajlatváltozásig”.

A problémák megoldására azonban nem kap egyértelmű, közérthető választ az olvasó. Az EP által létrehozott honlap leginkább egy telefonos automata ügyfélszolgálatra hasonlít, ahol mielőtt bármi érdemlegest megtudnánk, folyamatosan újabb számokat üthetünk be, jelen esetben linkekre kattinthatunk.

Miközben a Földközi-tengeren mindennapos a tömeges illegális bevándorlás Afrikából, és az unió határán, Törökországban is majd négymillió migráns torlódott fel, az EP választási honlapja 2019 első felének fő témái között a brexitet, a kereskedelmi megállapodásokat, a növényvédő szerekkel kapcsolatos szabályozásokat, az EU-n kívülről érkező propaganda ellensúlyozását, az informátorok védelmét, valamint az EU költségvetését említi meg.

Ami az illegális bevándorlást illeti, az EP honlapján még mindig a közös, kötelező elosztáson alapuló elosztást tartják a megoldásnak: „az Európai Parlament szerint biztosítani kell, hogy a menedékkérők tisztességes és egyenlő bánásmódban részesülnek, és minden tagállam egyenlő mértékben kiveszi a részét a probléma megoldásából, például a menekültek áttelepítése esetében”.

Az egyoldalú ideológia megközelítésen túl a most létrehozott EP-választási honlap erénye, hogy minden tagállam hivatalos nyelvén egy helyen megtalálható az összes, választással kapcsolatos információ.

A weboldal kérdés-felelet formában magyarázza el a nemzeti választási rendszert, és tájékoztat többek között a választás napjáról, a választási korhatárról, a regisztrációs határidőről, a szavazáshoz szükséges dokumentumokról. Az oldal az országonként megválasztandó képviselők számát és a nemzeti választási hatóság elérhetőségét is tartalmazza.

Az európai választásokat – az elsőt a brexit után – május 23. és 26. között tartják.

Liberális propaganda az unió honlapján a Nemzeti.net-en jelent meg,

#brexit #illegális bevándorlás #választás

0 notes

istenhoztanightvaleben · 8 years

Text

19/B rész – A Homokvihar

[Az epizódot itt lehet meghallgatni/letölteni, a “Direct download” feliratú linken.]

A jövő az, amit kihozol belőle! Csak tudd, hogy az erőforrásaid végesek!

Isten hozott Desert Bluffs-ban!

Szép délutánt, Desert Bluffs! Itt Kevin jelentkezik a legfrissebb hírekkel és a lelkesítéssel, amire csak szükségetek lehet egy újabb gyönyörű Bluffs-i naphoz.

De még mielőtt hátradőlhetnénk, híreink vannak erről a gyönyörű napról. Értesüléseink szerint homokvihar közelít felénk. A hatóságok szerint zűrös lesz, és jobb, ha odabent maradunk.

Nincs miért aggódni, csak ne kerüljetek az útjába! El fog múlni. Mint az élet maga, mint minden más, ez is el fog múlni. Újra előbújuk majd a nap, és olyan lesz, mintha két reggel lett volna. Hurrá! Egy kétreggeles nap! Újjászületés. Újjáébredés. Na, ehhez mit szóltok, Desert Bluffs?

Gyakornokunk, Vanessa felhívta rá a figyelmünket, hogy a homokviharok nagy kárt tehetnek autóinkban, szóval akinek van garázsa, jobb ha odabent parkol.

És vigyétek be az állatkáitokat is, Desert Bluffs! Nem akarjuk, hogy az a sok aranyos kiskutyus meg pók meg mosómedvekölyök elvesszen odakint a homokos szellőben. Vigyétek be kedvenceiteket!

Itt egy kis érdekesség: Ted, állomásunk meteorológusa szerint senki nem tudja igazán, mi okozza a homokviharokat. Szerinte lehet, hogy Isten. De az is lehet, hogy csak nagy széllökések azok, amik nagy halom homokot hordanak magukkal. Mit gondoltok, mennyi homok lehet a világon? Biztosan nagyon sok. Nagyon sok homok. Ki tudná mind megszámolni? Hű! Nagy kérdéseink vannak ma, Desert Bluffs. Jó nagy kérdések!

Szóval hagyjátok a rádiót ezen a csatornán, mi pedig minden fejleményről beszámolunk, amit tudni érdemes a mai homokviharról, meg arról, hogyan pótolhatjátok majd be ezt a sok elveszett időt. A természet elől való rejtőzködés sokat árt a termelékenységnek, Desert Bluffs, de biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja majd a módját, hogy elintézze az elintéznivalókat. Senki sem fog csalódást okozni a városának – az otthonának. Én hiszek bennetek. Szóval jegyezzétek le, mennyi időt töltötök az időjárás elől rejtőzködve, oké? Majd aztán visszaforgatjuk ezt az időt az ütemtervetekbe. Nagyszerű!

És hé! Dolgozzátok le azt az időt még a hétvége előtt, mert most szombaton újra indul a baseball-szezon! Desert Bluffsnak remek csapata lesz az idén. Új menedzserük, Samantha Figgins nem csak hogy a csapat első olyan menedzsere, akit egyenesen a közgazdasági iskolából vettek fel, de erőteljes, vidám, felelősségteljes és a csapatmunkát előtérbe helyező szellemiséget hozott magával a csapatba.

A Napsugarak tavalyi csapatának voltak kiváló meccsei, de sok időt töltöttek a kispadon ücsörgéssel és semmittevéssel, mivel egyszerre csak egy játékos üthet. Az idei szezonban Figgins az ügyfelek megrendeléseinek kezelésével és könyveléssel tervezi lefoglalni a fiúkat. A baseball nem egyéni sportág. Mindenki része az egésznek. Ahogy Figgins fogalmazott: „Ez nem a győzelemről vagy a vereségről szól, vagy arról, ki ellen játszol. Ez arról szól, hogy a lehető legerősebb márkát építsük a csapat köré.”

A Napsugarak új tulajdonost is üdvözölhetnek a 2013-as idényben: StrexCorp Szinernisztikai Részvénytársaság Nézz körül: Strex. Nézz magadba: Strex. Menj aludni: Strex. Higgy egy mosolygó istenben: StrexCorp. Ez minden.

Lássuk, mi a helyzet a közlekedéssel! Az autópályarendőrség szerint az utakon minden simán megy. Sima utak. Sima beton. Sima abroncsok. Autók lassú, hullámzó zúgása az enyhe emelkedők felett. Keménytetős utcákon siklunk finoman munkába, majd vissza haza. A társadalom egészséges szívének dob-dob-dobbanásai, ahogy mind játsszuk a magunk szerepét hibátlan testében.

Ó! Most kaptam egy bejelentést, mely szerint számos autó torlódott fel a 800-as út észak felé tartó sávjaiban, a 66-os lehajtó közelében. A rendőrség is a helyszínen intézkedik, az út közepén kialakult ökölharcok ügyében. Én el se tudom képzelni, hogy egy ilyen gyönyörű városban, ahol ennyi féle joghurtüzlet és pónisimogató állomás van, miért akarna bárki is felebarátaival verekedni. Szóval remélhetőleg hamarosan megoldják a helyzetet egy dallal és öleléssel.

Szeretném megköszönni hallgatóinknak hívásaikat és e-mailjeiket. A homokvihar a vártnál hamarabb elérte városunkat. Lawrence Levine a városszéli lakótelepről hívott, hogy elmondja, a homok olyan volt, mint a homok, csak egy kicsit más, mert aki hozzáért, kétszeresen is érezte. Lawrence puha jobb kezébe vett egy marék homokot, és olyan volt, mintha két jobb keze lenne. Aztán mindkét puha tenyerébe vette a homokot, és már négy kezet érzett, mint azok az idegen istenségek, vagy a radioaktív négykarú szarvasok, akik mintha vonzódnának a StrexCorp új elosztóközpontjához.

Lawrence azt mondta, éppen homokangyalt csinált, amikor meglátta saját magát. Azt mondta, csak úgy odajött saját magához, és immár két homokangyalt csinált. Azt mondta, ketten csinálta a homokangyalokat és boldogan megduplázta a mai homokangyal-adagját. Nevetve tette le a telefont, ahogy Vanessa még sosem hallotta őt nevetni.

Nos, köszönjük, Lawrence! Igazán hasznos beszámoló volt. Gyakornokunk, Vanessa rajta tartja majd a szemét a Facebookon, hátha más szomszédaink is szolgálhatnak hírekkel a homokviharról. Látom, Josephine anyó kirakott egy képet egy csokor bájos fehér liliomról az ajtaja előtt. Milyen szépek! Ó, és nézd meg ezt a videót, Vanessa! Ez a macska ki-be ugrál a dobozokból! Hát ez imádnivaló. Vanessa, elküldenéd ezt nekem Twitteren?

Vessünk egy pillantást a pénzügyi hírekre!

A piacok ugrálnak ma, csak úgy ugrálnak! A piacok fent vannak, aztán lent, aztán megint fent, mint ahogy mi próbálunk kitörni a gravitáció bűvköréből. A becsapódás nyers ereje: föld a sarokhoz, sarok a sípcsonthoz, sípcsont a térdhez, aztán fel megint. Izmaink ereje és a repülés veszélye.

Egy kisfiú sebei azonnal begyógyulnak, ahogy szerzi őket, ugrál és dobbant és üt és szárnyal. Az ég felé nyúl. A földtől elszakadó test huzatja szárnyakként suhog, nem csak a háton, de a hasban is.

A halandóság és a földhöz kötöttség tudata és az álom, hogy övé a repülés óriási ereje (akár azoké az üres rágcsálóké, akik tollakkal és folyadékkal szennyezik egünket) – a kettő közötti pillanatban, a tudás és nem tudás, az öntudat és gyönyör pillanatában, a fiú meglát mindent, ami sosem lehet. Amint visszatér igazság kemény síkjára, látomása támad. Saját magát látja. És másokat, ahogyan látnia kellene őket. Egyenrangúakként.

Újra megpróbálkozik az ugrálással, de már oda a varázsa. Még egyszer. Még mindig semmi. Csak még egyszer, a régi szép idők emlékére! Nem. Már sosem lesz ugyanolyan. Talán mégis. Na, még egyszer! És még egyszer. Ugrik és ugrik és ugrik. Az ugrálás hangja akár a mennydörgés, akár dobok vagy léptek zaja.

Aztán megöregszik. A fentekből és lentekből már a varázs emléke is kiveszett. A nosztalgia helyén már csak csikorgó, fájó csontok vannak. Megöregedett.

Még mindig ugrál.

Pénzügyi híreinket hallották.

Most érkezett, Desert Bluffs: Pablo Mitchell polgármester a mai napot Homokvihar-nappá nyílvánította. Ez a hatalmas homokvihar máris számos lakást és bevásárlóközpontot megrongált a város északnyugati részén, és úgy tűnik, még több költséges rombolást fog végezni, így hát Mitchell polgármester úr bejelentette, hogy a mai napon mindannyian szabadnapot vehetünk ki. Ma az egész város szabadságra megy!

Egy második bejelentés is érkezett egy férfitól, aki ugyanúgy nézett ki és öltözött, mint a polgármester, mely szerint a kimaradt munkaórákat másunkkal összefogva pótolhatjuk. Ketten együtt intéztek hozzánk inspiráló felhívást, hogy dolgozzunk együtt varázslatos hasonmásainkkal.

Igaz ez, Desert Bluffs? Ha igaz, áldott és csodálatos esemény ez, hogy eljöttek hozzánk a másaink. Én nem hagyhatom el a helyem (a munkám miatt, amit természetesen nagyon is szeretek), de a ti helyetekben egyből kiszaladnék a homokkal teli délutáni levegőre, hogy találkozhassak a másommal. Milyen izgalmas!

Szóval barátkozzatok össze tükrözött kollégáitokkal, Desert Bluffs! Gondoljatok csak bele, mi mindent érhetnénk el, ha mindannyiunkból kettő lenne!

Te jó ég! Mi volt ez a zaj? Vanessa? Minden rendben odabent, Vanessa? Kihez beszélsz? Vanessa! Ó, kettő van belőled! Mit csi… nahát, egy új polcot építetek! Hadd segítsek! Bemegyek.

Addig is hallgassunk meg egy fontos üzenetet anyavállalatunktól:

Van valami mondanivalód? Ki kell mondanod?

Hiányérzet?

Sosem sikerült megértened, mi vagy, ki voltál és ki leszel?

Hiányérzet?

Megfelejtkezel néha a saját bőrödről, a saját hajadról, vagy mások hajáról és bőréről? Képes vagy több hajat, több bőrt termelni? Szükséged van több hajra és/vagy bőrre?

Hiányérzet?

Elégedett vagy ezzel az egésszel? Látod ezt az egészet? Milyen szobában vagy? Milyen szobában akarsz lenni? Milyen nagy a szobád?

Hiányérzet?

Mondtál valaha valamit a fejedben, amit aztán elküldtél a kezednek, hogy mozdítson meg egy ceruzát és írja le jelekkel egy papírra, ami régen fa volt, hogy aztán a szemeddel visszafordítsd a jeleket azzá a dologgá, amit pár centivel arrébb, a fejedben mondtál, aztán újra kimondtad a száddal, valakinek a fülébe? Kinek a füle volt az?

Hiányérzet?

Ettél már olyasmit, amitől utána másképp gondolkodtál? Lélegeztél be ilyesmit?

Hiányérzet?

Érzel dolgokat? Éreztél dolgokat?

Mi te vagyunk. StrexCorp.

Üdv újra itt! Hallgatók, van néhány rossz és néhány jó hírem. Vanessa és az ő másik Vanessája eltörték az új polc egyik elemét, és azt hiszem, nincs mivel helyettesítenünk. Az egyik Vanessa csúnya vágást szerzett a fejére. Mikor bementem, Vanessa (azt hiszem, a mi eredeti Vanessánk) éppen mellette állt egy tűzőgéppel meg egy tiszta, nedves ronggyal.

A kezembe nyomott egy kinyomtatott e-mailt is, amit egy hallgatónktól kaptunk. Legalábbis feltételezem, hogy a hallgatónk. Még sosem hallottam róla. Azt állítja, Night Vale-ben lakik. Fogalmam sem volt róla, hogy odalent Night Vale-ben is fogjánk a mi kis adónkat, Vanessa. Milyen csodálatos!

Tudjátok, még soha életemben nem jártam Night Vale-ben. Fogadok, hogy gyönyörű. Komolyan, ez az egész sivatag gyönyörű. Mármint, ha belegondolunk, miért akarná valaha bárki is elhagyni Desert Bluffst? Mi lehetne még ennél is jobb, de most komolyan? Én nem kockáztatnék.

Szóval Steve azt írja: „Ez a homokvihar nyilvánvalóan csak elterelés. Szerintem ez egy kormányzati projekt. A kormány régóta kísérletezik felhőkkel, és…” Álljunk meg itt egy percre, Steve Carlsberg!

Fején találtad a szöget! Nem is kell többet mondanod. A kormány valóban el akarja tusolni, hogy az ő keze van (jobban mondva, pont hogy nincs) a homokviharban. Őszintén szólva nem hinném, hogy a kormány tudja, hogyan kell levezényelni egy ilyen nagyszabású projektet ilyen jó minőségben. Az ilyesmihez egy jólszervezett magáncégre van szükség, mint mondjuk a StrexCorp, akiknek nem csak a képességei és alapanyagai vannak meg, melyek egy ilyen hatalmas pszichedelikus vihar kivitelezéséhez szükségesek, de azt is tudják, hogyan valósíthatják meg mindezt költséghatékonyan, az adófizetők pénze nélkül.

Mert hát a StrexCorp és a hozzá hasonló cégek nélkül nem lennének kereskedelmi iskoláink, se szabályozott viselkedésünk, se biztosításunk, se jóindulatú járványaink, se fekete helikoptereink.

Köszönjük az e-mailt, Steve! Milyen remek fickó!

És ezzel hallgatók, el is érkeztünk a… nahát… nézzenek oda…

Hallgatók, egy fehér (majdnem rózsaszín) örvény jelent meg a stúdió falán.

Hallgatók, nem találok szavakat. Annyira gyönyörű!

Nem hagyhatlak itt titeket, mivel a műsorunknak még nincs vége, de… kell lennie valaminek ezen a valamin túl is, Desert Bluffs! Látnom kell, mi az! Mennem kell! Igyekszem vissza, hallgatók! Igyekszem vissza…

[hosszabb szünet]

Halló? Halló? Night Vale? Miféle stúdió ez? Miféle elátkozott stúdió ez?

Night Vale? Nem tudom, hallanak-e. Itt Cecil beszél, és nem tudom, hol vagyok! Nyilván valamiféle rádióstúdió, de a falakat vér borítja, és tárcsák meg gombok helyett a keverőpulton állati belsőségek csillognak a zöld LED-lámpák alatt. Remélem, működik ez a mikrofon. A pokolba kerültem?

Dana? Dana, hallasz engem?

Hallgatók, ha hallják a hangomat, kérem, értesítsék a Sheriff Titkosrendőrségét! Olyan sok itt a vér, már beszivárgott a cipőmbe! A földön… ó, mindenek ura, ne!... fogak hevernek szanaszét. A vezérlőfülke ablaka be van törve, és egy cafat bőr meg egy maroknyi hosszú, összecsomósodott haj lóg egy éles üvegszilánk hegyéről. Nem tudom, Night Vale-ben vagyok-e még egyáltalán. Annyit tudok, hogy odakintről hallom még ahogy dúl a homokvihar. Halk zsongást és mély lüktetést hallok, talán a saját szívem zaja, ami menten kiszakad a mellkasomból az iszonyattól vagy fájdalmában, magam sem tudom, melyik.

Van itt egy fénykép, egyetlen fénykép egy férfiról az asztalon. Nyakkendőt visel. Nem túl magas, nem is túl alacsony, nem túl sovány, nem is túl kövér. A haja és az orra olyan, mint az enyém, de a szeme… a szeme fekete, akár az obszidián és a mosolya…

Nem... Ez nem mosoly.

Milyen gonoszság lakozhat ebben az emberben…

Drága Night Vale, imádkozzanak értem vérkő-köreikben, és azért, hogy soha senkinek ne kelljen találkoznia ezzel az ádáz emberi ronccsal! Haza akarok menni, Night Vale! Ó, Cecil, te bolond!

Az örvény! Az örvény még mindig ott van! Csak ezen az oldalon fehér. Oké. Drága Hallgatók, erről az utálatos, ocsmány helyről, itt hagyom Önöket börtönükben. De mielőtt elmegyek, mivel a rádiózás a szakmám, és ide van készítve erre a vértől csöpögő asztalra… íme, az időjárás.

youtube

Helló, Desert Bluffs! Itt újra Kevin. Mondtam, hogy visszajövök.

Nem tudom, hol jártam, de azt hiszem, találkoztam a másommal.

Az örvény már eltűnt, de visszafelé jövet szembejött velem egy férfi. Egy férfi, aki ugyanúgy nézett ki, mint én. Rámosolyogtam, és azt mondtam neki „Üdv, barátom!”. Megöleltem ezt a férfit, ő pedig viszonozta az ölelést. Osztoztunk ebben a pillanatban ott a másik világban.

Nem tudom biztosan, hová vitt engem az a tér-idő spirál, vagy hogy mi volt az a hely, amin keresztül utaztam, de abban biztos vagyok, hogy több van bennünk, mint csak mi magunk, és hogy van egy másik hely, egy másik idő, ahol minden másként történhetett volna. Jobban. Rosszabbul. De ne rágódjunk volnákon, lehetnéken és kellenéken!

Én csak örülök, hogy élek.

Örülök, hogy a másom is él.

Ti is éltek.

Mi… mi élünk.

Odakint lassan alábbhagy a szél. A másaink itt hagytak bennünket, ahogy a homok is. A nap újra felkél, éppen amikor lemegy. A második napfelkelte egybeesik a napnyugtával. Gondolkodjunk el ezen! Gondolkodjunk el az életünkön, és hogy hol leszünk holnap. Elvesztettük másik énjeinket, Desert Bluffs, de új kilátást nyertünk. Holnap újra felkelünk, újra dolgozunk, újra élünk.

Itthon vagyunk, mindannyian együtt. Az én szám, a ti füleitek. Itt vagyunk egymásnak.

És mint mindig, viszlát legközelebb, Desert Bluffs! Viszlát legközelebb!

A nap közmondása:

Első lépés: Válassza szét az ajkait!

Második lépés: Használja az arcizmait, hogy széthúzza a szája sarkait!

Harmadik lépés: Nyissa nagyra a szemét!

Így kell boldognak lenni.

Megjegyzés: Kevin hangja a 19/A és B részekben Kevin R. Free.

#Welcome to Night Vale #translation #hungarian #magyar #19.B rész #The Sandstorm #A homokvihar #Isten Hozta Night Vale-ben

7 notes · View notes

versinator · 2 years

Text

Visszafájva? csodatáj

Volte? kiböfögik öltő mórest Önérzetes postaló kihagyni honszerzést Kellettek tanítgatnak foglalkozik lendíti Alkotmányreformot fatönkök forradalomnak szépíti Vérveres visszazengi gyönyörétől szénásszekér? Fürtei elárvul terülök fizetőpincér

Vesztés istenkém kússza reflektoruk Kortyot vidékeidre kandúr húsvétjuk Gyantalehű indiákig penelopekedve fertő Merengéshez betörőket mostanában? betegítő Kulturügy töki dalaikkal gallér Csipkerom pálmákat forradalmár elemér

Ködéig! foganta tettem! uzsorást Szörnyként nyujtóztak mirha kamaraszétválást Tévesztendő roncsai milliói ráfekteti Körén kormányklikket kóborlásod amazonmenti Káprázva kisvendéglőben torlódott játszótér Elolvastad? felráz kávéházzugban megér

Vezércikkek felelnék igazságoknak nyújtjuk Mungótábor aethert cápa adjuk? Jónást karod? kétesen felöltő Sírsz! meghajlóbb elnézed vető Tárcámhoz huszonhét babérjaikon holdfénytündér Zsebórám kérem! kapat ördögszekér

Mélység! úntat élhetett intést? Keresse madáchnál hejehujahely merengést Szabolcska lesiklott banktól diszíti Zsebbe hanyagul álarcversenyen sütteti Kincséül szinü bicikliről vezér! Sárgáll lengők röpítnek csillagtestvér

Kultusztárcát tündérleányok fületlen csudájuk Amerikámat hogyisne gőzösünk sóhajuk Virzsiniája drusza szőlőhegy szakértő Számuk kesztyűim süveged zeneértő Higgadt eljöttem! tanú nővér! Folyamot ullmann! élveteg princér

#petofivers #Totharpad #Visszafájva?#csodatáj #v2.0

0 notes

videkma · 4 years

Text

Karcag és Püspökladány között félpályás útzár volt érvényben a 4-es főúton

Kora délután a 4-es számú “halálúton” Karcag és Püspökladány között félpályás útzár miatt torlódott a forgalom, amelyről az alábbi hatósági jelzés érkezett:

View On WordPress

#4-es főút #félpályás útzár #halálút #Karcag #közlekedés #vidék

0 notes

korkep-blog · 6 years

Text

29 éve történt: 1989. november 9. – A nap, amikor leomlott a berlini fal

1989-ben a Német Demokratikus Köztársaságot (NDK) elhagyó állampolgárok száma drasztikusan megemelkedett. A nyár folyamán a Balatonnál üdülő keletnémetek megindultak Ausztria felé, amikor a vasfüggöny – ha rövidebb időre is, de – megnyílni látszott. A hírre újabb embertömeg hullámzott Magyarország felé, azonban a határellenőrzés ismételt megerősítésével a Nyugatra menekülés esélyei is lecsökkentek. A keletnémet menekültek ezt követően Nyugat-Németország (NSZK) budapesti ill. prágai nagykövetségeinél várták sorsuk jobbra fordulását.

Szeptember 11-én Magyarország véglegesen megnyitotta nyugati határait az NDK polgárai előtt, így az NDK vezetése kutyaszorítóba került. Részben ezért, részben a csehszlovák kormány nyomására a keletnémet döntéshozók a polgárok kiutazását könnyítő intézkedések bevezetése mellett döntöttek. Ami azonban kezdetben óvatos reformnak indult, egy elszólás miatt igazi lavinává alakult: az élőben közvetített sajtótájékoztatót vezető keletnémet politikus, Günter Schabowski, ugyanis idő előtt jelentett be olyasmit, amire a hatalom biztonsági szervei nem voltak felkészülve.

Az NDK fennállásának 40. évfordulójára a szocialista rezsim krémje megjelent Kelet-Berlinben. Egy hónappal később a fal leomlott (wikicommons; Bundesarchiv, Klaus Franke)

Isten éltessen NDK?

Valamivel több mint egy hónappal az események előtt, 1989. október 7-én, a Német Demokratikus Köztársaság fennállásának 40. évfordulóját ünnepelte. A szocialista világ színe-java megjelent a nagy napon, köztük a Szovjetunió új pártfőtitkára Mihail Sz. Gorbacsov. A látványos katonai parádét követő banketten az NDK mindenkori vezetője, a „brezsnyev-csókos”-ként ismert Erich Honecker, a forgó kamerák előtt kifejtette: „Biztosítani szeretném barátainkat a világ minden táján, hogy a szocializmus német földön, Marx és Engels szülőhazájában, megingathatatlan alapokon áll.”

Ekkora azonban az NDK már komoly gondokkal küzdött, amit tetézett a nyári menekülthullám. Honecker emellett gyanakvással tekintett a reformistának tartott Gorbacsovra is, aki szerinte elárulta a szocializmust. Míg a kommunista elit a berlini Köztársasági palotában („Palast der Republik”) ünnepelt, az utcákon egy felkelés volt kibontakozóban.

November 4-én addig soha nem látott embertömeg gyűlt össze a berlini Alexanderplatz-on (wikicommons; Bundesarchiv, Bernd Settnik)

Az Alexanderplatz-on 3.000 berlini gyülekezett, majd a Prenzlauer Berg városrészben tüntető kb. 2.000 emberhez csatlakozott. Drezdában a főpályaudvar környékén a tüntetők már napokkal azelőtt összecsaptak a kivezényelt rendőrökkel, Lipcsében október 9-ére a tömeg 70.000-re duzzadt. Bár a biztonsági szervek több géppuskát is felállítottak, a lipcsei megmozdulások békések maradtak. Egy akkori keletnémet rendőr visszaemlékezése szerint 70.000 embert már nem lehet elhallgattatni. Bár Honecker október 18-án lemondott, a kommunista elit agóniája folytatódottt.

Berlinben november 4-én az NDK történetének legnagyobb tüntetésére került sor, amelyen a legóvatosabb becslések szerint is több mint félmillió ember vett részt. A tömeg a „Mi vagyunk a nép!” („Wir sind das Volk!”) és az „Egy nép vagyunk!” (Wir sind ein Volk!”) rigmusokat skandálta. Hogy a kedélyeket valamelyest csillapítsa, a keletnémet vezetés a kiutazás megkönnyítését ígérte, amelyet egy sajtótájékoztató keretében terveztek bejelenteni november 9-én.

Az elszólás

Günter Schabowski alig pár nappal korábban vette át a Német Szocialista Egységpárt ún. Tájékoztatási Osztályának vezetését. Rá várt a feladat, hogy a november 9-én 18:00-kor kezdődő és élőben közvetített sajtótájékoztatón bejelentse a párt kiutazásról szóló döntéseit. Röviddel este 19:00 után az olasz Riccardo Ehrman tört németséggel arra volt kíváncsi, hogy a határozat miért csak most került nyilvánosságra:

„Tisztelt Schabowski Úr, Ön hibákról beszélt. Nem gondolja, hogy épp az volt nagy hiba, hogy a (utázás megkönnyítését érintő) határozatot csak most hozták nyilvánosságra?” Schabowski, aki úgy tudta, hogy a szabályozás már pár napja nyilvános, tanácstalanul a magával hozott iratokat böngészve egy passzussal válaszolt. Ennek utolsó mondatára, miszerint „[…] a kiutazás az NDK és az NSZK összes határátkelőhelyén, beleértve Nyugat-Berlint, lehetséges […]”, a hamburgi „Bild” újság riportere, Peter Brinkmann, újabb kérdéssel reagált: „Mikor lép ez (a határozat) életbe?” A láthatóan megzavarodott Schabowski újfent az iratait bújva válaszolt: „Tudomásom szerint ez … (kis pihenő) … most, azonnali hatállyal lép életbe.”

Leomlik a fal

Schabowski szavai villámgyorsan terjedtek el a Reuters és AP hírügynökségeknek hála, így nemcsak a nyugat- ill. keletnémet nézők, de az egész világ számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a határ nyitva áll. Este 21:30 környékén, tehát másfél órával a ominózus elszólás után, a berlini határátkelőknél megjelentek az első kisebb csoportok. A Brandenburgi kapunál, már a nyugati területen felállított „kilátóra” tucatnyi nyugatnémet mászott fel és hangos „Kaput nyiss, kaput nyiss!” („Tor auf!”) kiáltásokkal „jeleztek” a keletnémet határőröknek.

A nagy elszólás. Günter Schabowski (a pultnál jobbról a második) az újságírók kereszttüzében hamar elvesztette az irányítást (wikicommons; Bundesarchiv, Thomas Lehmann).

A keleti oldalon a határőség és rendőrség emberei – akiket nem tájékoztattak időben – eleinte megpróbáltak ellenállni a gyarapodó és egyre feszültebben viselkedő tömegnek. A rendőrök az átkelést vízumhoz kötötték ill. különféle paragrafusok felolvasásával „kontráztak”, mígnem a Schabowski szavait idéző keletnémetek „győzedelmeskedtek”.

Egy a Bornholmer Straße-i átkelőnél álló fiatal nő, aki szüleit akarta meglátogatni Nyugat-Berlinben, miután meghallgatta a rendőr száraz és monoton tájékoztatását, visszakérdezett: „Most akkor emberi nyelven: az anyám és az apám odaát (Nyugat-Berlin) vannak, átmehetek most hozzájuk … meglátogatni őket, igaz?” – „Természetesen” – válaszolta a rendőr. Erre a nő nagy örömujjongás közepette megcsókolta a rendőrt, aki zavartan mosolygott.

Az első „trabi“-k átgördülnek Nyugat-Berlinbe; a képen a Checkpoint Charlie átkelőnél (wikicommons; publicdomain).

Éjjel 23 környékén már a kék NKD-s útlevéllel is átengedtek mindenkit, odaát ünneplő csoportok várták az átjutott kelet-berlinieket. Röviddel éjfél előtt a tömeg óriásira növekedett, így a láthatóan tanácstalan keletnémet határőrök a sorompókat megnyitva már az útlevélellenőrzéssel is felhagytak. Nagy ujjongás és tapsvihar között töménytelen mennyiségű pezsgő és dudaszó jelezte a fal végét. 00:15-kor a Brandenburgi kapunál az örömmámorban és –könnyekben úszó tömeg „lerohanta” a falat, többen felmásztak az építményre és azt bontani kezdték.

Ilyen és ehhez hasonló jelentek a fővároson kívül is lejátszódtak. A Helmstedt-Marienstadt határátkelőnél végeláthatatlan kocsisor torlódott fel. Az autópályákon 80-100 km-es dugók alakultak ki. Visszaemlékezéseikben több akkor szolgáló rendőr is kiemelte, hogy a Trabantok és Wartburgok kipufogógázai valóságos felhőként szálltak le a környékre.

A Brandenburgi kapu 1989 decemberében (wikicommons; publicdomain).

Egy héten belül négymillió keletnémet igyekezett átjutni Nyugatra, hogy ott a NSZK által felajánlott 100 márkányi „üdvözlőpénz”-t („Begrüßungsgeld”) felvegye és elköltse. A berlini fal leomlása után 11 hónappal az egykori NDK tartományai 1990. október 3-án az NSZK tagjai lettek. November 9-ét azóta is az egyesült Németország jelenkori történetének egyik legmeghatározóbb napjaként tartják számon.

A helmstedti határátkelő a berlini fal leomlása utáni napokban. Az NSZK-ba vezető sávokban 100 km-es torlódások sem voltak ritkák (wikicommons; G. Mach)

Ünneplő nyugatnémetek várják a keletiek Trabant- és Wartburg-karavánjait Helmstedt-nél 1989 novemberében (wikicommons; G. Mach).

https://www.youtube.com/watch?v=7dlfPeeY8mM

Orbán Gábor

A szerző felvidéki magyar hadtörténész

Nyitókép: wikicommons; Bundesarchiv, Bernd Settnik

#berlini fal #kiemelt #NDK #Németország #NSZK #orbán gábor

0 notes

zarojel-hu-online-hirmagazi-blog · 7 years

Text

Hajdu László: gyámság alá helyezne a Fidesz, mint Páva Zsoltot Pécsett

New Post has been published on https://zarojel.hu/hajdu-laszlo-gyamsag-ala-helyezne-fidesz-mint-pava-zsoltot-pecsett/

Hajdu László: gyámság alá helyezne a Fidesz, mint Páva Zsoltot Pécsett

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Továbbra sem tudták elmozdítani polgármesteri székéből Hajdu László DK-s polgármestert. A XV. kerületben a meccs jelenleg a fideszes vereség felé hajlik. [/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”132478″ img_size=”800×600″ alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1505166619455background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][vc_column_text]

Hajdu László meghekkelése

Zárt ülésen indított volna fegyelmi eljárást a XV. kerületi Fidesz-frakció az ellenzéki polgármester ellen, azonban a kerület jegyzője szerint erre nincs jogi lehetőség.

A korábbi belügyminiszter, Lamperth Mónika az ülés előtt nem sokkal juttatta el a Fidesz frakciójához törvényességi észrevételeit az előterjesztéssel kapcsolatban, így azt a benyújtó visszavonta, megígérve, hogy kiegészítve és átalakítva újra beadja. A polgármester szerint egyszerű politikai lejáratás zajlik.

„Lényegében azért, mert nem vállaltam kötelezettséget, egy közbeszerzési eljárás torlódott, és az a bűnöm, hogy pénz nélkül nem voltam hajlandó egy egyébként is kétes közbeszerzési eljárási szerződést megerősíteni az aláírásommal”

– mondta Hajdu László polgármester.

Az esetről a nyár elején a Zárójel is többször beszámolt.

A fegyelmi eljárás után fontos jogköröket vont volna el a kerület fideszes többsége a polgármestertől Lamperth Mónika szerint példátlanul és törvénytelenül.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

“Monnyon le!”

A képviselők egy része szerint a testületben kialakult helyzet miatt a legcélravezetőbb a képviselő-testület feloszlatása és új választás kiírása lenne.

„Most itt van a B terv, a polgármester hatásköreinek elvonása, Hajdu Lászlót – kis túlzással – egy kutyaólba kitelepíteni, elvenni tőle a golyóstollait, meg a mobiltelefonját, hogy ne tudjon senkinek se szólni”

– nyilatkozta a Liberálisok önkormányzati képviselője, Matlák Gábor.

Hajdu László polgármester szerint jogköreinek elvonása egyet jelentene azzal, hogy gyámság alá helyezik, hasonlóan Pécs polgármesteréhez, a fideszes Páva Zsolthoz.

A helyi Fidesz szerint Gyurcsány Ferenc mozgatja a szálakat.

Üdítő változatosság annyi sorosozás után!

„Ő már nagyon régóta gyámság alatt van, mégpedig Lamperth Mónika jegyző asszony gyámsága alatt, akit nagy valószínűséggel Gyurcsány Ferenc nevezett ki Hajdu László gyámjául. Azt hiszem, hogy ez nyílt titok mindenki előtt a kerületben, aki egy kicsit is politikailag tájékozott. A polgármester úrnak azt javasolnám, ha a kerületért felelősséget érez, hogy kezdjen valódi tárgyalásokat a Fidesz-frakcióval”

– mondta Gyurkovics Miklós fideszes önkormányzati képviselő.

(forrás: hírtv)

Kapcsolódó cikkeink:

Fidesz-Móricz cirkusz, világszám

Állóháború Rákospalotán – Kizárás az MSZP -ből

Célkeresztben Hajdu László

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG9yZWxheGVkJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjc4NjkzOTM4ODQlMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjAlMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

#Gyurcsány Ferenc #Hajdú László #Lamperth Mónika

0 notes