#Tehenekkel

[versinator]

Tehenekkel hanyattfeküdt

Mögém végzeten napot? gyüjtöttünk Pusztákban elpihenni nyöszörg emlékeztünk Tájékozatlan foglalkoztat pipaccsal er? Csípőkkel falaknál kilincsét műasztalosmester Topogni benyomják legelő! aprót Kocsiútra roncsát vidúl dolgozót

Elejtik szöge autóbuszhoz hispánia Szorítgatom lábonrúgta székhelyén hispánia! Dicsérte sárló elölelnek megvadít Fehérszoknyás léptü érintette végigsimít Kocsival emelt? pöttyeit olcsót Életért? eldőlnek csatornán bukót

Elsírod csapdosva ránkköszönt nyomorunk Kikapunk hollószínfekete beszélgetni kotorásztunk Felveri clairet békéről bakter Gyökeréig lehullhat haltamé quartier Hagytalak rádlép eszembejut jelszót Dörgedelemmel röpüléssel méregoldat federícót

Trombitásfarú hordva poronty medália Jószagán dolgát! félvállról szerbia Elharsogom igaz? eperfán vetít Dörgöli maradéknak! ikergyerekek csucsorít Kapualjak szétnyitott ünnepeken tuskót Elvettek irkál nefas alliterációt

Földjeim évvel? hosszuszárú elvadultunk Pislogás fogtunk ronsardt deszkapalánk! Végigcsúszik hasadékán rosszindulatú juppiter! Nyögdécselő orbem magosság címer Delfinek csudálatára izgul korsót Szívemet! kond liláraszorítsák hallgatót

Szemrehányással gyászolj osztogat garcia Szolgálva huhh! dagadni ádria Percekig bordát dobolva gyanusít Bókoltunk feketekávék elégiáját? gördít Tudsz? kezeinkkel vízszintesen kapaszkodót Megbocsájtás szertefutottak lecsöppen fordulót

[lechdasompunt]

Day Three

A második éjszaka is hasonló volt az elsőhöz. Le kellett vinnem az állatot, mert nem volt hajlandó elkusshadni a helyén. Hogy ennek állandóan pisálnia kell, el sem hiszem. Azért még sikerült visszaaludni kicsit, de időben keltünk, hogy tarthassuk magunkat a tervhez. Miután elfogyasztottuk a reggelit és a kötelező cappuchinot, összeraktam az útitervet. Arabba lesz az indulásunk helyszíne, ahonnan egy rövidebb, viszont szintben bővelkedő túrát terveztem. A Bergfex leírása alapján ez egy lélegzetállító útvonalon halad, így megfogta a fantáziánkat. Vettünk kis elemózsiát magunkhoz, majd az említett falu központi parkolójába vezettem. Az út első szakasza kellemesen emelkedett egy széles, jól járható murvaúton. Erdőben haladtunk, csak a szemközti függőleges falat láttuk magunk előtt. Egy patakhoz érve frissítettünk, Mellon megmártózva a jeges vízben, mi pedig ittunk egyet. Egy mesterséges víztározóig meneteltünk, ahol mormota hangra lettünk figyelmesek a közvetlen közelünkből. Körülbelül 10 méterre engedett magához a kis szőrmés állat, miközben folyamatosan jelentett a spanoknak. Mellon szabadon volt, de egyáltalán nem érdekelte a vinnyogó szőrcsomó.

Az út innentől egy single trackra váltott a törpefenyők között és a meredekség is nőtt. Szépen haladtunk végig botozva, meg-megállva kémlelve a tájat. A völgy túloldalán csodálatos ormok magasodtak, háttérben az egyik legkomolyabb csúccsal a Piz Boéval. Kiérve az fenyvesből, nyílt szakaszon emelkedtünk tovább. Érződött a szint, hiszen eltűntek a cserjék és itt a hó is megmaradt. Az utolsó szakasz iszonyatosan kemény volt. A terep is kihívás volt, hiszen nedves sziklákon és szakadékok mentén kellett kaptatni. Meg is álltunk többször pihenni, ami pont jó bolt arra, hogy megcsodálhassunk pár havasi gyopárt, a környék egyik legkedvesebb virágát.

Mellon nagyon kulturáltan haladt, nem csinált váratlant, fókuszáltan haladt az ösvényen. A csúcsra érve fel kellett öltöznünk rendesen, mert fújt a szél és kellően kimelegedtünk a mászásban. Az volt a legjobb, hogy senkivel sem találkoztunk utunk során, csak egy magányos zergét riasztottunk meg. Csodálatos élmény volt, ahogy pikk-pakk kétszáz méterrel feljebb rohant, ahol már biztonságból figyelt meg minket. Körülöttünk vízcsobogás kísérte az olvadó hóból kialakult törpe vízeséseket. Elhagyván a sziklákból fakadó csobogókat, mint Amon Sul lepusztult oszlopai, úgy tárult elénk a Le Torri Bec de Roces.

Ez a sziklaformáció egy kézként nyúl ki a hegycsúcsból és keresztül megy rajta a piros jelzés. Nem csak kívülről, de belülről is csodálatos. Különleges élmény volt áthaladni rajta. Kriszti persze ki akart menni a szélére, hogy lenézzen a szakadékba.

Én ezt köszi, de kihagyom most, addig mi csipegetünk az ebbel valamit. Végül úgy döntöttünk, hogy a megterhelő lefelé ereszkedés után beülünk a következő Rifugioba. Kriszti Kaiserschmarrnt én pedig szarvaspörköltet kértem, egy finom Dolomiti sörrel leöblítve.

A pit stop után a sífelvonók alatt ereszkedtünk, majd az Arabbán átvezető főút mellett haladtunk. Mormoták tömkelegét láttuk, akik egymást riadoztatva jelezték jöttünket. Bekanyarodva az erdőbe ereszkedtünk, ahol tehenekkel és további szőrmókokkal találkozhattunk. Sose láttunk még ennyit a kis visongó jószágokból. Az utolsó km már a falu viszonylag üres utcáin haladt, ahol már láthatóan a téli szezonra készülnek. Kedves emberek köszöntek, mosolyogtak ránk, miközben a portájukon serénykedtek. Végül visszaértünk a 8,5 km után 700 m-rel a lábunkban értünk vissza az autóhoz.

Arabba csak 25 percre fekszik a szállástól, így viszonylag hamar visszaértünk. Semmi akadálya, hogy leballagjunk a wellnessbe pár órára. Nagyon hangulatos ez a szekció is, ahol a szaunának hódolva töltöttük az időt, de a kinti jakuzziban is időztünk egyet. A vacsora Landin hangulatban telt bármit is jelentsen ez. Ez esetben a büfé volt, mely jobbnál jobb fogásokat kínált. Szarvaspörköltet, gulyást, sajtban sült csirkét, polentát, zöldségeket és sorolhatnám. Minden mennyei volt, amit elénk tettek, majd jött a fő attrakció, a sült, darabolt csülök. Ezt körbehordták egy hatalmas fatálcán a drindlebe és lederhoseba öltözött felszolgálók. Minden szuper volt, baromira élveztük az estét. Lezárásként Mellonnal sétáltunk egyet, melyet a bárban koronáztunk meg egy Bombardinoval. Na, így lett igazán kerek a nap, eltehetjük magunkat holnapra.

[bdpst24]

Drótkötélen szállított tehenekkel és gótikus katedrálissal jön az „Európa a magasból” 5. évada

Drótkötélen szállított tehenekkel és gótikus katedrálissal jön az „Európa a magasból” 5. évada

Az öreg kontinenst madártávlatból bemutató sorozat június 25-től látható a National Geographic-on Mallorca ikonikus, gótikus katedrálisát, a világ legnagyobb vihargátját, a brit Shetland-szigeteken minden télen megtartott viking tűzfesztivált és a Dolomitok egyik csúcsán tartott koncertet is rendhagyó módon, madártávlatból mutatja meg az „Európa a magasból” legújabb, 5. évada. Az évad premiere…

[kacsacsalad]

Fura helyen ébredtünk, egy tehenekkel teli farm végén volt a kemping, ahol eléggé red neck népek voltak. Már reggel 8 tól bőgtek a motorcsónakok és ment a grillezés (már csak egy szabadtéri kanapé kellett volna a teljes Alabama életérzéshez). Ma nagy túrákat nem terveztünk, 4 óra vezetés és sok kis kitérő volt a térképen. Fürödtünk csontig hatoló hideg vízben, láttunk vízeséseket és egy gyönyörű, kietlen tengerpartot. Egy nagyon kedves kis kempingben vagyunk, itt várjuk az éjfélt, hogy köszönthessük az új évet. Holnap gleccserre mászunk, remélem jó idő lesz. Boldog új évet kívánunk a legkedvesebb ismerőseinknek, akik most ezeket sorokat olvassák!❤️ (helyszín: Franz Josef Glacier, New Zealand) https://www.instagram.com/p/Cm1BMGhpI6G8oHh_gKTxU6wAxYvmcHRRx2MnwI0/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[sternalpendorf]

DAY FOUR

2022.09.14.

Az utolsó nap mindig egy dilemma. Mennyit menjünk, hogy ne éjjel kerüljünk haza? Tudunk-e majd fáradtan vezetni, hiszen majd 500 km-re vagyunk otthonról. Mindegy, megoldjuk ezt is, ahogy már sok más kritikus helyzetet. A szállás eleve ajánl túrákat, így mi a 4 Hütte Wanderung mellett tettük le a voksunkat. Nem egy combos teljesítés, de legalább látunk valamit utolsó nap is. A reggelihez nyitásra érkeztünk. Elfogyasztottuk a kellő kalóriát, majd pihenésképpen összepakoltuk a bőröndöket. Mindent úgy kell rendezni, hogy legyen váltóruha kéznél, tudjunk majd cipőt cserélni és a többi. Komoly logisztikai feladat még szerencse, hogy Krisztinek ez a szakmája. Levittem a csomagokat, majd könnyes búcsút intettünk ideiglenes otthonunknak. Első utunk a boltba vezetett, meg kell venni az otthoniaknak a vásárfiát. Hűtőmágnes, Zirbenschnaps, Stiegl búza, Guter Stern, Manner és hasonló finomságokat landoltak a kosárban.

Mai kiindulópontunk Mülbach am Hochkönig után található Wiedersbergalm volt. Itt parkoltunk le, majd vártunk jó 10 percet mire egy feldühödött bőgő bika letiplizett az egyetlen útról. Mellonkára radobtuk a hűtőmellényt és el is indultunk felfelé. Az eb egyből bepattant a fából készült vályúba némi hegyi wellnessre. Szerencsére nem jöttek a tehenek, mert rendesen kipenderítették volna szerintem. Az út kitett volt és nagy meleg miatt nem is kifejezetten való a kutyának, de nem panaszkodott. Rongyolt a réten keresztül, tisztes távolban a legelésző jószágoktól. 

Az Almokhoz érve úgy döntöttünk, hogy haladunk tovább, egyelőre nem frissítünk. Egész magasan vezetett az út, alattunk méregzöld legelők terpeszkedtek, felettünk a kopár és szürke hegyek magasodtak. Egy kapun áthaladva megkezdtük az ereszkedést a pálya alsó szakaszára. Ez nagyjából egy single track volt a szikla peremén.

Szembe roppant falak meredtek az égbe, a lábánál sétáló túrázók hangyának tűntek. Itt muszáj volt többször megállni fotózni, de fénykép nem adhatja vissza azt a gyönyörű látványt. Ahogy leértünk éles visításra lettünk figyelmesek. Egy kedves túrázó pár mondta, hogy nem messze onnan mormota tanyázik és ő adja ezt a fülsüketítő koncertet. Nekünk nem volt hozzá szerencsénk, ellenben a koromfekete tehenekkel, akik rezignáltan méregettek minket. Ekkora már baromi meleg volt, Mellont is pihentetni akartuk, így a Windrauchegg Almba vertünk tábort. Finom hidegtálakat, Almdudlert és rétest rendeltünk. A kolbász majdnem olyan jó volt anno az András pincében, csak a tulaj nem hozta a bré alakú szobrait félrészegen. Mennyei volt a tál. 

Közben gyanús felhők gyűltek az ormok felett, így rövidítettük az útvonalat és a falunak vettük az irányt. A vége ismét egy kitett kaptatón halad, vérszomjas bikák között. Szerencsére Mellon velünk volt, így óriási biztonságba éreztük magunkat. Az autó Kopphütte mellett parkolt így indulás előtt egy kávé és Kaiserschmarn beficcent a teraszon, miközben elköszöntünk a tájtól. Ezúttal 7,5 km, valamint 350 m szintemelkedés lett a miénk.

Az hazaúton sok érdemleges nem történt, az elmúlt napok élményeiről beszélgettünk. Megálltunk megvenni a kötelező souveniereket és ettünk egy Lebekase szendvicset. Méltó lezárása az osztrák kiruccanásnak.

Tartalmas napokat töltöttünk ismét az Alpokba, ahová már-már évente hazajárunk. Rengeteg élményt, töltést, pozitív erőt adnak ezek a pillanatok. A hegyek energiája egészen más, már-már megjelenésükben sugározzák azt. Ide télen is vissza kell térni, hiszen még maradtak bejáratlan ösvények, megmászandó csúcsok.

[ultramegatroutman]

Vagy még előbb, ezeket régebben is csak a talján kereskedőknek bírtuk eladni.*

Amúgy nem a tyúkokkal meg tehenekkel van a gond, hanem a LIBÁKKALMEG A LIBAPÁSZTOROKKAL!!! (mínusz a két Neogrády). De viccen kívül, ezek a paraszti témájú képek szinte teljesen eladhatatlanok lettek.

*vallási témájú képekre két vevőm van összesen, az egyik 18. század vagy előtte, ha rézlemezen van tuti megveszi, a másik minden fajtát elvileg, csak nagyon teli van, szóval gyakorlatilag meg nem. (De úgy teli, hogy még a hálószobában is oltárképek vannak a falnak támigatva.)

»tips for artists who want to sell« by john baldessari (+)

[via]

[well-dan]

Hajtottam biciklis felüljárón, láttam birkát, és útmenti szedret ettem a legelő tehenekkel. Valaki javasolta, hogy tanuljam meg élvezni a vidéki életet - ezen a ponton egészen jó úton éreztem magam. 

(Aztán kipróbáltam, milyen szakadó esőben és szélben biciklizni; azóta kicsit bizonytalanabb vagyok.)

[vicusoriginal]

De most ez komoly?! Lassan éjfél..es valahol bőg egy kuqrva tehén 😅🤣🤣🤣 amugy nincs bajom tehenekkel.

De miert??!?!

[dorkielutazott]

Márc. 11.

Az egész testemben izomláz van a tegnapi miatt, úgyhogy ma délelőtt csak a hostelben pihentem, simogattam a kis tacskót, aki az ölembe mászik, élveztem a kilátást a Cotopaxira, és próbáltam spanyolozni, de egyszerűen annyira más a füzetemben, mint a valóságban... Szóval ilyen pihentetőn indult a napom.

Estére viszont Otovalo-ba kellett érnem, ami Quito-tól északra van (én meg délről jövök, szóval nem túl optimális, de a Cotopaxit semmiképp nem akartam kihagyni). 3-kor indult az egyórás shuttle Machachiba, ahonnan a hostel staff szerint van közvetlen buszjárat, ami Cita express névre hallgat, és félóránként jár, de majd kérdezzek rá a shuttle sofőrnél. Hát a shuttle sofőr nem volt túl készséges, közölte, hogy délre az út túloldalán, északra pedig ezen az oldalán járnak a buszok, és igen, van Cita express, ami narancssárga (és ezt mind értettem ám, pedig spanyolul mondta!), aztán lelépett, és hamarosan mindenki más is lelépett, mert Quitoba persze ötpercenként járnak a buszok, szóval ott találtam magam tökegyedül egy négysávos autóút mellett a szmogban, egy félig kidőlt tábla mellett, hogy “parada” (megálló), és reménykedtem. Kb ötpercenként jöttek a buszok, de egyik se “naranja”, és irigykedve néztem a többi rutinos utast, akik bátran fellendítik a karjuk a nagy sebességgel érkező busz felé, ami épp hogy csak megáll, majd felugranak rá, én meg megint egyedül maradok a brutál nagy cuccommal, amivel tuti nem tudok majd ugrálni, a kicsit félelmetes banánárusok közt, akik a piros lámpánál kínálták portékáikat az autósorban. Tudtam, hogy félóránként jár, de 20 perc után komolyan elkezdtem aggódni, hogy jó helyen vagyok-e, így minden bátorságom és nyelvtudásom összeszedve megkérdeztem egy-egy szimpatikusabb várakozót. Általában bizonytalanok voltak, de végül mind azt mondta, hogy igen itt fog jönni (ezután ugyanis tízpercenként megkérdeztem valaki újat, mikor kicserélődött a közönség). Ötven perc múlva, amikor már minden türelmem elvesztettem, megjelent a narancssárga Cita express busz, ezek után a megkönnyebbülés miatt a legnagyobb természetességgel intettem oda, mondtam el spanyolul a kalauznak, hogy Otovaloba megyek, tetettem be a cuccom a csomagtartóba, és ültem le leghátulra, ahol kicsit eltűnhetek végre. Ki gondolta volna, hogy a megpróbáltatások nem értek véget...

Követtem a Maps.me-n, hogy merre járunk, és hát konstatáltam, hogy ez el fog tartani egy darabig. Több mint négy órát utaztam, pedig a térképen olyan közelinek tűnt... Kint ömlött az eső, bent sírt a csemcsemő, a helyiek fel-le szálltak a kis falvakban, teljesen besötétedett, a világ végén éreztem magam. Szerencsére volt kis képernyő és lehetett filmezni, meg is néztem spanyolul az Egy makulátlan elme örök ragyogását hihi, de még akkor sem voltunk ott. Amikor végre megérkeztem Otovaloba, csekkoltam, hogy a hostel jóval odébb van, szóval rutinosan leintettem egy taxit, aki el is vitt 5 dollárért (a négyórás buszút 4,5 volt). Amikor azt gondoltam, hogyha a hostelbe érek, minden rendbe jön, mert meleg lesz, fény és wifi, hát nagyot tévedtem.

Ahova érkeztem, az csak a hostel recepciója, ami nyilvánvalón egy családi ház egyik oldalsó szobája volt. Mondták, hogy várjak itt öt percet, itt a wifikód, de a hostel maga odébb van. Öt perc múlva jött egy újabb taxi, aki elvitt minket a házigazda lányával együtt (ő tud angolul) magához a hostelhez, ami jóval kintebb egy földút végén van, egy Iluman nevű faluban. Kb egy szegény tanyát kell elképzelni, csirkékkel, tehenekkel, kerttel, kerti csappal, plafonból kábelen lelógó villanykapcsolókkal és kb 10 ütött-kopott kutyával együtt. A függőágyban várt a hostel egyetlen vendége rajtam kívül, Astrid Belgiumból, akivel megbeszéltük, hogy itt találkozunk, mert együtt fogunk önkénteskedni a kávéfarmon két nap múlva. Illetve volt itt még valaki: az oldalsó szárnyban lakik a nagymama, egy nagyon idős quichua, vagyis őslakos néni, aki még spanyolul sem beszél, de valahogy megértjük egymást mindig, nagyon cuki. Wifi és meleg nincs, de autentikus dél-amerikai falusi életérzés, kutyaugatás és tengerimalac-sipítozás van.

(Az első két kép még a reggeli idill, a többi az ilumani szállás)

[ndav1d42]

Erdély 2019 - 2. nap (szombat) / 1.

második nap jött az a nagy túra, amit tavaly az egész napos eső miatt nem tudunk megcsinálni, de most jó idő volt végre. reggel elautóztunk a Glavoj-rétre. itt van kemping (a sátrak közt legelésző tehenekkel), meg különféle vendéglátóipari egységek forrásvízben hűtött sörrel, miccsel stb. innen gyalog indultunk el a Csodavár felé. a Csodavár a Bihar-hegység, Pádis-fennsík egyik leglátványosabb barlangja, ami több helyen beszakadt már. óriási a hely és ropppant jól néz ki tényleg!

[versinator]

Fasorok koszorúzott

Soványak anyókát délidőn borzol Mögém protestál éjjelenként belecsókol Kolumbusz elvisel okulásul macskát Partraszáll elrepülnek kedd mamát Ellenkezem rojtja ráhajolt körmei Útiköltségre madárhad nagybácsim ikergyerekei

Ránéztem kettesével combját csöndesül Lencsés cipelték támadtam istentelenül Verejtéktől konyhakertje nyál levegővel Ormon udvaros lustaságból csípőkkel Ittmaradtunk tüntél gyarmati tükrei Vacsorák paplant tarkómon ei

Zsuzsanna karolta hasogat bujdokol Fölemeli fuvall férfiu mocskol Barátkozó felhőink nyikorognak tortát Aratnak elested tehenekkel mutatóujját Tagolt utaztam félreugró vétkei Lepotyognak mindenhová históriát kürtjei

Bokrokba feleded elesik ujraépül Higgy költeményed paszomány megrendül Fekvésük peregni puskaporszagot veséddel Borzadó huszonharmadik lombnak felhővel Meggyógyít valakiről elestét gőzei Megforgat marhahúst kontyot nehézségei

Dörmögök fegyvertelen felrikolt csúszol Asztalodnál kibicsaklott ládákban ringatózol Álomi szorítottuk náhum párnáját Fölkelti suttogásban karold amerikát Élnél szisszenve szagáról testvérei Asztalnak asztalunkat teremtésé boltívei

Násszal számüzötten sörtéjén kirepül Hálásak barnuló üvöltöttem élesül Barakunkra versedet vizespohár emlékkel Csőröm példaképen nec bőrével Városodban odeon ufában fészkei Hűsölni dárdákat deszkapalánk művei

[baby8blue]

Hazafelé az utazásból azon gondolkoztam, hogy bár még pár napot ott tölthetnék. Továbbra is feledve a világot és egy álomban élni még egy kicsit. A táj maga volt a tökély. Mindenhol magas hegyek, közöttük lankák s tisztások tele vígan legelésző tehenekkel. Nyugodt voltam ott. Szabad, feledve minden bút s bánatot. Ott még a levegő is más volt... Jobb, éltetőbb... S én azon merengtem "Miért nem ide születtem?"

[tonmarton]

ez olyan, mint a tanuhegyek. régen akkora volt a szárazföld, szóval simán szekérrel meg tehenekkel odavitték ami kellett, de közben változott a földrajz

Þrídrangaviti lighthouse, Westman Islands, Iceland | Photograph/ Árni Sæberg

[gyonyoru-zombilany]

Anotalk boy

AnoTalk:

Találtunk egy partnert! A partnered neme: férfi.

Ismeretlen:hali

Ismeretlen:h hivnak?

Te:szia

Te:Kíra

Ismeretlen:aranyos név

Ismeretlen:hány éves vagy?

Te:köszönöm

Te:és téged?

Te:20

Ismeretlen:Marci

Ismeretlen:18 vagyok csak... remélem nem baj

Te:beszélgetni jöttem csak nem pártkeresni, szóval engem nem zavar

Ismeretlen:hat sztem ide nagyon senki nem azért jon h part találjon

Ismeretlen:max egy kis mokara

Te:

hát de arra viszont sokan

Te:

legalábbis én sokba belefutottam eddig

Ismeretlen:

azzal sztem amikor ertelmes a csavo vagy a csaj

Ismeretlen:

akk semmi baj sincs

Ismeretlen:

vagod fiatalok vagyunk

Te:

de akkor se kell ugy nyitni hogy "hol a kezed? mond ki szivem"

Te:

se hello se semmi

Ismeretlen:

hat az nem ertelmes

Ismeretlen:

en azt mondtam amikor ertelmes az illeto x

Ismeretlen:

xD

Te:

el is nyomtam rögtön

Ismeretlen:

nyomd is

Ismeretlen:

az ilyen csak paraszt

Te:te nem találkoztál ilyenekkel?

Ismeretlen:dehogynem

Ismeretlen:neha elnyomom

Ismeretlen:neha lazulok

Te:én az ilyenen csak röhögni tudok, de hát kinek mi

Ismeretlen:hat ez ilyen

Ismeretlen:nem lehet veluk mit csinálni

Ismeretlen:en személy szerint

Te:hát nem

Ismeretlen:

jobban szeretem csinálni mint irni rola

Te:na ez is igaz

Ismeretlen:de ez az en szemelyes velemenyem

Te:jogos

Ismeretlen:naugye xD

Ismeretlen:am van mar gondolom vkid azert nem keresel senkit

Ismeretlen:nem?

Te:hát nem

Te:nincs senkim

Ismeretlen:azert kerdezem mert ennyire osztod a velemenyem XD

Ismeretlen:

naszep

Ismeretlen:

tevedes az eletem

Te:szomorú

Te:féléve nincs...

Te:akkor ezek szerint neked van, ha ilyen véleményed van?

Ismeretlen:hat viszonylag sok rovid kapcsolatom volt

Ismeretlen:szval ilyen 3-4 honaposak

Ismeretlen:most epp csak kavaras szinten van megint

Ismeretlen:ugyhogy igy allok

Te:és megkérdezhetem hogy merre fele laksz?

Ismeretlen:a hosszu kapcsolatok vhogy nem nekem valok... max a kocsimmal xD

Ismeretlen:ami csak erdekel kerdezz nyugodtan

Ismeretlen:pest mellett Veresegyhazan

Ismeretlen:te?

Te:jaj eskü olyan ismerős stilusod van

Te:Én ***

Te:de ha arra fele laksz, akkor biztos nem ismerlek

Ismeretlen:hat pedig ilyen jofej srac nincs sok a vilagon xDDDD

Ismeretlen:micsoda szereny megnyilvanulasaim vannak

Te:uuuuuhh

Te:az bizony

Ismeretlen:hat de ha igaz minek hazudjak?

Ismeretlen:egyebkent h tevedtel ide?

Te:unatkoztam és nagyon rég voltam itt, gondoltam felnézek

Ismeretlen:en most vagyok itt kb 3jara

Ismeretlen:nagyon fontos kerdes

Ismeretlen:egyetemista vagy?

Te:már nem

Te:dolgozok

Ismeretlen:milyen teruleten?

Te:mezőgazdaság

Ismeretlen:azon belul?

Ismeretlen:van egy par resze annak is

Te:van egy saját farmunk ahol tehenekkel foglalkozunk

Ismeretlen:naszep

Ismeretlen:akk mondhatni ha nem csinalsz butasagot eleg szepen el fogsz elni

Ismeretlen:

ugyesen

Te:igen

Te:és te mit tanulsz?

Ismeretlen:gimis vagyok meg

Ismeretlen:xantusba jarok... es foleg nyelveket

Te:Most nézem kaptam szivecskét..de jó nekem

Ismeretlen:de emellett eleg sok es jo kapcsolatom van a hazai autos cuccoknal

Ismeretlen:

uuuuristeeen xD

Ismeretlen:kajak kaptal?... tuttti h mellenyomtam

Te:jujciiii

Ismeretlen:aztan elvagyok mint a befott am

Ismeretlen:sztem tovabb viszem vaternak az epitoipari ceget

Te:na az is biztos jó :)

Te:Amúgy tetszik a stilusod, amennyi így gépen átjön

Ismeretlen:ez a lenyeg

Ismeretlen:sokan azt hiszik am h vmi mentalis bajom van xD

Ismeretlen:allandoan vidam vagyok

Te:az nem baj, én birom az ilyen pozitiv emberkéket

Ismeretlen:

hat meghagyom a szomorusagot az oregkorra

Ismeretlen:nincs ezzel baaaj

Te:csak nem leszel szomorú öreg

Te:a kettő nem hinném, hogy feltétlenül együtt jár

Ismeretlen:igy van

Ismeretlen:nem de igy minimalizalom a szomorusag idotartamat

Te:helyes felfogás

Ismeretlen:ugye h ugye

Te:ugye

Te:amúgy azthiszem nem kérdeztem vissza, hogy te milyen célzattal vagy itt?!

Te:vagyis inkább hogy keverdél ide...

Te:keveredtél*...irni meg majd megtanulok

Ismeretlen:nem kell megtanulni

Ismeretlen:ha elrontok vmit en is igy nyomom

Ismeretlen:a "csak ilyen a stilusom" sokszor bejon

Ismeretlen:am nem tudom... kaptam egy impulzust

Ismeretlen:aztan idekeveredtem xD

Te:lehet ezen túl én is ezt mondom, kipróbálom

Te:jaaa, teljesen jó

Ismeretlen:menni fog az hidd el

Ismeretlen:olyan vagyok mint egy rossz dinosaurus xDD

Ismeretlen:osztonleny vagyok

Ismeretlen:

vmi eszembe jut megcsinalom xD

Te:na ezt se halottam még ebbe a formába

Te:hallod te vagy a mai anotakozásom fénypontja, lehet gázul hangzik, de igaz

Ismeretlen:jobban megsertodnek ha a melypontja lennek xD

Ismeretlen:orulok h felviditottam a napod

Ismeretlen:meselj magadrol vmit

Ismeretlen:pl miket csinalsz a szabadidodben?

Te:Fuh, hát én nem vagyok túl érdekes ember, de ám legyen

Te: igazából szeretek olvasni, sétálni, kiskutyámmal foglalkozni

Te:semmi exta

Te:Na és te?

Ismeretlen:naszval

Ismeretlen:hat rengeteg mindent

Ismeretlen:autot vezetek, szerelek, szeretgetem

Ismeretlen:imadom az autokat

Ismeretlen:aztan bulizom

Ismeretlen:lazulok a haverokkal

Ismeretlen:neha a huvoson alszom ha elkapnak utcai versenyzesert xD

Ismeretlen:aztan szeretek thai boxolni... mostmar nem versenyszeruen

Ismeretlen:csak ugy edzesekre jarok

Ismeretlen:

meg minden mast

Te:Egyre jobban olyan vagy mint az az emberke aki elösször eszembe jutott rólad...hihetetlen

Te:és ezt ugy pozitivként mondom

Te:izgalmas életed lehet

Ismeretlen:

dehogy izgalmas

Te:hát az enyémhez képest

Ismeretlen:csak vannak jo reszei amiket hangosan elmondok h jol hallja mindenki

Te:jaa

Ismeretlen:rutin meg az evek

Te:hát így is lehet

Te:volt az elején egy kis srác aki szinte könyörgött az insta nevemért...most én érzem ezt...

Ismeretlen:nem nagyon hasznalom azt

Ismeretlen:de dobj meg a tieddel... gyorsba leszedem

Ismeretlen:es megoldom okes?

Te:elöbb te a tiéd? utána megadom

Ismeretlen:ezen fogunk harcolni? xD

Te:jaja

Ismeretlen:mivel am mint mondtam h torolve van

Ismeretlen:

meg nem igazan tudok en se sokat az instamrol

Ismeretlen:gaz vagyok tudom

Te:nekem csak az van

Te:nincs facebokom...

Ismeretlen:messengert hasznalom mostanaban

Ismeretlen:draga

Ismeretlen:azert mondtam amit mondtam

Te:az sincs...

Ismeretlen:dobj meg a nevvel

Ismeretlen:leszedem az instat

Ismeretlen:es bekovetlek

Ismeretlen:so simple

Te:és miről ismerlek meg? mert mások is szoktak random jelölni

Ismeretlen:

hat rad fogok tudni irni?

Te:privát

Ismeretlen:

full durvaba tolom

Te:ird ki hogy ***

Ismeretlen:

ugy erzem te most probara teszel es folyton gordited elem az akadalyokat xD

Te:meglehet

Ismeretlen:

nem szep dolog

Te:na jólvan egyefene

Ismeretlen:na mi lesz?

Te:***

Te:na?

Ismeretlen:idok kerdese es jelolek

Te:okés

Ismeretlen:csak van meg nemi dolgom a fiokkal

Te:okés

Te:várok

Te:nem mintha tehetnék mást

Ismeretlen:am mennyire gyakran nyerik el a tetszesed ennyire? xD

Te:nem szokták, meg is vagyok lepve

Ismeretlen:huhaaa

Ismeretlen:meg vagyok tisztelve

Te:meg ám!

Ismeretlen:am milyen a kulsod h meg tudjalak ismerni kep alapjan

Te:rózsaszin felső van rajtam a profilképemen

Ismeretlen:azt hittem vmi ilyesmit fogsz irni

Ismeretlen:h 2 szemed van vagy vmi rektet kapok xD

Te:hát az is van

Te:két barna gülü szem

Ismeretlen:jaj ne mondj ilyet

Ismeretlen:nade

Ismeretlen:ha lent lesz az insta akk irok

Ismeretlen:de most mennem kell

Ismeretlen:elvezet volt minden perc esku

Te:rendben

Te:ennek örülök, nekem is

Ismeretlen:

remelem talalkozunk meg

Ismeretlen:na szia

Ismeretlen:

Te:hát ha bejelölsz

Ismeretlen:kaptal szivet is

Ismeretlen:ereztetem veled a szavaim sulyat

Ismeretlen:csoviii

Te:Látom, helyes!

AnoTalk:

A beszélgetés véget ért. Új beszélgetést lent indíthatsz.

[sternalpendorf]

DAY ONE

2022.09.11.

Sziasztok Kispajtások!

Még alig kopott meg a színünk az adriai nyaralás óta, de már új impulzusokra vágytunk. Tavaly is ilyen tájt látogattunk el a szlovén Alpokba, de most kaptam egy ajándékot Krisztitől. Kitalálta. Ezúttal nem egy kötött szvettert vásárolt nekem a jeles napra, hanem befizetett egy hosszú hétvégére. Ki is szemelt egy szenzációs helyet, mely az osztrák Alpok szívében, Sankt Johann im Pongau városa felett található. Baromira örültem, hiszen nekem a hegyeket százszor inkább tekintem az otthonomnak, mint a tengerparti kikötővárosokat.

Minden utazás előtt rendesen át kell gondolni, hogy mit pakol az ember, főleg a hegyi célok esetén. Időjárás csekkolás, túraútvonal tervezés, szélsőséges helyzetekre való felkészülés. Nem lehet kihagyni semmit, mert áll majd ott az ember egyszál alsógatyában, amikor jön a medve, az nem sok jót sejtet. Ennek tükrében mocskos sok cuccunk lett, pedig a SUP-ot itthon is hagytuk bánatomra. 5-kor keltünk, hogy 7-kor induljunk, de végül így is 8:30 lett belőle. Ez nálunk teljesen normális, benne van kalkulációban, még ha morgok is érte minden alkalommal. Természetesen Mellonkutya ezúttal is velünk tartott.

Sopronon keresztül, hamar felvágtattunk az autópályára és belőttük az útirányt. Sajnos első napra Ausztria egész területére, de kifejezetten úti célunk környékére folyamatos esőt ígértek. Dikk, de csak ki kellene használni azért a napot, így Mariazell mellett kerestem egy útba ejthető túrát. Zum Josersee néven futott a kellemes kis kör a Bergfexen. Megmutattam Krisztinek, aki mindig jóváhagyja a terveket. Ez persze ne tévesszen meg senkit, hogy nálunk ki hordja a nadrágot. Az van, amit én mondok és ő megenged. Gyönyörű utakon haladtunk, egészen egy kis hegyi vendéglő parkolójáig vezetettem. Ahogy leállítottam a motort menten leszakadt az ég. Scheisse! Bebaktattam a csehóba, de minden asztal foglalt volt, így elengedtük a betervezett Fritattensuppet. Hát itt nem lesz túra, more. Újra tervezés. Etmissl nincs messze és talán lejjebb nem is esik annyira. Átnyargaltunk a 10 percre lévő kis faluba. Nem azt mondom, hogy vert a víz a napsütésben, de legalább ömlött az égi áldás, így neki tudunk indulni a kiválasztott útvonalnak. Felkaptattunk egy domboldalban, majd meglepve tapasztaltuk, hogy egy tehenekkel teli legelőn kell átvágni. Na mindegy, békésen eszegetnek, csak nem bántanak. Tisztes távolból kerültük őket, majd folytattuk az emelkedést. A legelőn átérve egy erdei ösvényre kanyarodtunk. Rengeteg gombát láttunk, egy vérbeli szedőnek biztos ez lett volna Willy Wonka csokigyára, de mi csak megcsodáltuk őket. 

A fenyőerdőben hatalmas, legalább másfél méteres kúpokra lettünk figyelmesek. Közelebbről vizsgálva láttuk meg, hogy ezek bizony orbitális hangyabolyok millió szorgos lakóval. Na, ezek elkapnak, akkor szétcsípik a seggünket, úgyhogy ideje lesz odébb állni. Tovább haladva egy tisztásra értünk, ahol Mellon kedvére szaladgálhatott egyet. 

Bekanyarodva ismét az erdőbe egy erdészeti úton haladtunk, majd szépen csorogtunk be a fák közé. Ekkor tűnt fel, hogy nagyon nem ott vagyunk, ahol lennünk kellene. A térképről letértünk és nagyjából 300 méterre kerültünk az úttól a szakadék peremére. Elkezdtünk kaptatni a jelölt ösvény irányába, csak annyi baj volt, hogy végül nem volt ösvény. A területen valamiféle természeti csapás pusztított és kidőlt fák százai zárták el a közlekedési lehetőséget. Ezt muszáj lesz elengedni, mert esélytelen lenne átkelnünk, ezért vissza is fordultunk. Az eső közben rendesen rákezdett így tempósan indultunk lefelé a már bejárt ösvényen. 6km-rel és 350 m szinttel zártuk az első napot. Bemelegítésnek jó lesz.

Levettük a vizes cuccokat, majd ismét autóba pattantunk. Napnyugta volt, mire elértük a végállomást, a Stern Alpendorf nevű hegyi fogadót. Lenyűgöztek a fények, amint a szemközti hegyek mögé bukott le a nap, megvilágítva az ormok közé szorult felhőket. Instant 100 lájk lesz, ha ezt feltoljuk facséra.

Átvettük a szobát, Mellont megetettük, majd kettesben leballagtunk az étterembe. Mennyei vacsorát fogyasztottunk a helyi specialitásokból. Zabbantottunk húslevest zsemlegombóccal, Wiener Schnitzelt, Pongauer Schnitzelt, majd almáspitét. Aperollal, búzasörrel és cirbolyafenyő-pálinkával öblítettük. Klassz kis indítás volt a további túrákra. Már ki is néztük a másnapi feladatot így időben el is tettük magunkat.

[kollardani]

Egy újabb bakancslistás hely ✅⛰🤩 Fél 2 kor indultunk a kocsitól, 2 óra alvás után. Egy ismeretlen ösvényen fejlámpákkal, brutál emelkedőkkel📈 és az emberevő tehenekkel😃🐮 Egy életere meghatározó élmény volt ami fent várt minket! @david_zalka 🤩😍 #szépezabakony • • • • • #dolomites #dolomitesitaly #dolomitesunesco #seceda #seceda2500m #südtirol #travelwithfriends #thenorthface #iphonephotos #iphone11 @hungarian.roamers (at Seceda-2500m) https://www.instagram.com/p/CCd_g-GHT35/?igshid=vcn313jjie6b