#Szörnyetegek

[ozdeg]

[csacskamacskamocska]

Tudattalan dolgaink

Nagyon fontos, nem tudatalatti. Szóval nem arról van szó, hogy van egy ismeretlen mélység amiben szörnyetegek rejtőznek és időnként, teljes rémületünkre, kidugják a fejüket, inkább úgy képzelem, hogy az elménk egésze egy hatalmas gyártósor bonyolult gépekkel (+irodák, folyosók, takarítószekrények, konyhák és kávéfőzők, stb, stb), aminek mi vagyunk az igazgatói, az igazgatói szoba az egonk. Nem ismerjük a gyárunk minden szegletét, egyszerűen vannak dolgok, amiknek a híre sem jut el hozzánk, miközben az egész működik napról napra. Ha jó igazgatók vagyunk, akkor sok mindent tudunk, a munkásaink jól érzik magukat, a termelés folyik, a vállalat virágzik. Ha nem fektetünk a gyárba, annak viszont meglesznek a következményei. Ahogy annak is, ha elhisszük a hamis kimutatásokat arról, hogy milyen faszán működik a gyár. Ha nem oldjuk meg a felmerülő problémákat, hanem azt mondjuk, akkor ezt a részleget bezárjuk, eleget termel a maradék és nem vesszük figyelembe, hogy a bezárt részleg a másik alá dolgozott, a hiánya jelentkezni fog. Ha pöffeszkedve ülünk az irodánkban, azt hajtogava, hogy igazgató vagyok baszod, enyém a gyár, közben a tudtunk nélkül darabokra hullik minden mert vagy nem tudjuk vagy nem akarjuk tudni, hogy mik működnek, mik történnek a gyárunkba, az éppen olyan káros, mintha éjjel nappal a gyárat járjuk és minden kis szirszart magunk próbálunk megjavítani, a törött fogaskeréktől a koszos kávéscsészéig, és pihenés nélkül a gyárral foglalkoznánk. Normális esetben a gyárigazgató tudja, hogy a rendszer jól működik, mindenki csinálja a feladatát, üzleteket köt, előnyös kapcsolatokat épít, piacot keres, kommunikál a vezetőséggel, rendszeresen körbejárja a gyárat, és a felmerülő problémákat hatékonyan kezeli. (ám, még ekkor sem tudja, hogy a Lajos meg az Annus a fénymásolószobába járnak dugni. Senki se tudja, ez az ő titkuk amit ügyesen rejtegetnek) Na, ez a mókás leírás arra volt jó, hogy kicsit oldja tudattalan kifejezés okozta félelmeket. Tudattalan, általunk nem ismert, bennük működő folyamatok. Mondjuk, hogy a portás, a Géza, minden nap késik öt percet. Szigorúan öt percet, sosem többet, de annyit mindig. Mit tesz az igazgató, amikor ez a fülbe jut? Minden nap öt percig ellenőrizetlen a gyár kapuja...

Tudattalan dolgaink olyan dolgok, amik hatnak az életünkre, de nem látjuk az előzményeit, az okát, a folyamatát, csak a hatását érezzük.

A gyárunknak, mint minden gyárnak, van egy saját élete, kb mint a dolgozók magánélete amit behurcolnak a munkahelyükre. Ebből minél többre van rálátásunk, annál hatékonyabban oldjuk meg a szervezési feladatainkat. Minél kevesebbre, annál hajszoltabbak leszünk a meglepetésként előbukkanó problémák matt. Amikor tudattalan dolgokról beszélünk, akkor a gyárban dolgozók életéről beszélünk.

És akkor a rossz választásokról áldozathibáztatás, az igazgató hibáztatása nélkül: Előnyösnek tűnik az üzlet egy korreai gyárral. Ők adnak valamit, mi adunk cserébe mást. A vezetőség nagyon támogatja, sőt, kifejezetten tolja, hogy jöjjön létre az üzlet. Kezdünk egy olyan jövőt vízionálni amiben mindkét gyár termelése ugrásszerűen megnő, hatalmas fejlesztésekre lesz kilátás, új részlegek épülhetnek, hosszútávú, gyümölcsöző kapcsolat jöhet létre. A vezetőség nem vallja be, hogy csupán olcsó mukaerőben reménykedik, mert korábban is sikerült szerezni más partnerektől. Ahogy a leselejtezett fénymásolókhoz és villástargoncákhoz is olcsón hozzájutottak. Mindenhol van átcsábítható munkaerő és minden gyár szokott selejtezést tartani. Ezek normális dolgok. Csakhogy a mi gyárunknak nincs is pénze új targoncákra, se jól megfizetett, képzett munkaerőre. De ezt csak a részlegvezető tudja, azért nyomja nekünk az üzletet, szépíti és magyarázza a kétséges dolgokat. Nem olyat keres, aki egy előnyös kölcsönnel lehetővé teszi a targoncavásárlást, ez eszébe se jut. Csak a használt, leselejtezett targoncában tud gondolkodni, hogy majd azt megbütykölik a TMK-sok, és jó lesz az. Nem ismer más megoldást, beleragadt egyetlen egybe, ahhoz vannak meg a nyomtatványok, ahhoz fejlesztették a javítóműhelyt, és a részlegvezető önmagát túlhajtva igyekszik a részlegét működtetni. Az üzlet megköttetik, de a koreai gyár innentől maga dönti el, hogy ad-e a leselejtezett targoncáiból vagy nem, és ha ad, mennyiért. És a részlegvezető naponta zaklatja az igazgatót, hogy mikor jönnek már a leselejtezett targoncák. E miatt az igazgató sem tud másra figyelni, csak arra, hogy hogyan is adja az üzleti partner tudtára, hogy kéne a potyadékuk, és mit kezdjen az élménnyel, hogy a másik gyár igazgatója, csak sunyin mosolyog, – majd küldjük, de most koncentráljunk arra, hogy ő mit kap – mondja.

Nem ragozom tovább, bár élveztem a mesét. A tudattalan nem valami alatt van, nem tudat alatti, ahogy a tudatos sem áll felettünk, minden bennünk van és vagy ismerjük vagy nem, vagy felismerjük az összefüggéseket vagy nem, valahogy eldöcög a gyár és néha jut szalámisszendvics is.

De Lajos meg Annus biztos hogy kúrnak.

[nyuszimotor]

Primitív rozmár :)))

[versinator]

Csalatásba lefojtva

Tévelygek bálványát badacson mívemet Hanghoz szörnyetegek megizzadtam aklában Iktasd feltekintek tapodtál érdemet Álláspont pályáiról hőseivel boltjaiban

Zoroaster leszakaszd függésben terheimet Bészakadt lángjaival váteszi csiráiban Vélnéd részeit capitolium élelmet Bimbózása gyalázza kiront futásban

Székiben megtartották áldozópap munkáival Szívszakadva fékjeit győzedelmét burkolva Hágtak nyílásoknál labyrinth póznával

Tulkokat levond váltam boszulva Átét utálva felken bájával Hidegség szózatos szorultak különválva

[geoparduc]

2 hónapos újszülöttel az utcán... a kormányban szörnyetegek ülnek.

[onsieluenkeli]

Végig néztük, és le a 🎩 kalappal mind a szervezők, mind pedig a tüntetők előtt.

Az én szememben hibátlan volt, szinte tökéletes, az első mondattól az utolsóig. Ennél többet nem is lehetne tenni. Bár ilyen figyelmesen, megértően, és profin működne a politika világa is, az érdemi ügyekben, nem pedig a sunnyogásokban.

Csak az fájt, és tényleg végtelenül fájt hogy sok felismerést igenis tudnak az emberek, és mégis elfordulnak. Pottyondy pedig lassan megtanul pont olyan szomorú (és dühös) képet vágni, mint amilyet én szoktam.

Miközben hallgattam, a nagyon jó beszédeket, azért volt néhány fontos felismerésem is.

Például tudjátok legalább két/három éve nem igazán találkoztam probléma felismerő, és ! probléma megoldó kommunikációval. Valami olyasmivel, mint amilyenek most a beszédek is voltak. Olyan amikor először realistán látsz problémákat, amelyek negatívan és fájóan érintenek, majd végül mégis valahogy a tehetetlenség helyett, optimistán próbálsz abból kikanyarodni, vagy legalábbis segíted a másikat hogy másképp gondolkozzon. (Ilyenek a nyugatiak)

De Magyarországon a Covid óta a Facebook jó nagy részén tényleg arra akadtak be sokan mentálisan, hogy örökké a sz@rt, a problémát realizáltatják, sokkolnak (A Kormány a háborúval, P-Novák Éva a trauma történetekkel, a wmn szintén) De ez nem az aktivizmus, hanem inkább deaktivál. Mert ezeknél sosincs egyfajta irányváltás -> a megoldás, vagy valamilyen -> optimistább, megertő, ölelő, és segítő kommunikáció. Mindig lökik a fáradt olvasót a fájdalomba, edzik a tűrőképességet, végül pedig már csak a srug ¯\_(ツ)_/¯ mód marad, az apátia. A tehetetlenség érzete. Ez megy Hétfőn, Kedden, Szerdán, minden egyes nap, az összes héten, és hónapban. = A tanult tehetetlenség valahogy így kezdődik. - Ugye? Ez is biztosan okozója.

De most nektek köszönöm, hogy ha 1 óráig is, de megmutattátok, hogy lehet másképp is gondolkozni, és mennyivel jobb.

Egy darabig biztos hogy felpörgettétek az embereket.

Ti még a Trigger figyelmeztetést sem felejtettétek el, ami szintén igazi és megértő figyelmességre vall. - szuper volt!

Azok, akik még egy ilyen tüntetésbe is belekötnek, tényleg szörnyetegek.

+

A másik, hogy abban is nagyon igazatok van, hogy nem nekünk civileknek feladatunk egy megfelelő gyermekvédelem kialakítása, vagy nem mi vagyunk köztársasági elnökök és mi nem gondolkozhatunk, és dönthetünk még helyettük is! Saját tapasztalatból írom, hogy nap mint nap az idősödő nők mindent az én nyakamba dobnak ami necces és probléma. Például volt rengeteg megerőszakolós sztori, abortuszos írások, de a múltkor egy Balatonon élő nő már odáig süllyedt, hogy a saját macskájának a miskárolását és felém dokumentálta.

Mintha én 7 lennék egyedül a világ legnagyobb vödre. Az egyetlen személy akinek mindenkivel együtt kell éreznem, és tudnom kell segíteni, gondolkozni helyettük, és válaszokat adni. <- Ez is nagyon meg van csúszva a fejekben! Ahogy anno amikor a fekete ruhás nővértől várta el mindenki hogy majd csodák történnek az EÜ-ben, vagy amikor egy maréknyi elbocsájtott tanáron volt az oktatást megváltó hangsúly! És ott van most szegény Navalnij, aki elvitte egymaga a hátán az egész orosz föderáció problémáját. És bele is halt.

Szóval tényleg végtelenül szomorú hogy nem azokra gyakorolnak nyomást, akikre tényleg kellene, akik szakértőik az adott problémáknak.

.

[perfectsadpain]

Feldobott kenyérmorzsa. Gravitációs erő. Hajnalodik, kékesre festett égen, a csillagok is nyugovóra térnek. Izomfájdalom. A bélrendszeremben, minden kikandikáló, bordáimon ott gubbaszt. Üldögél, lábat lógat. Hanghatást vált. Gégét szorít, hajat tép, s eret vág. Kis szörnyetegek vagyunk, magunk baloldalán döfködő, erősen kétes eredetű. Ma is jobb embernek kellene lennem, a tegnapi elbaszott félistenségtől. Ma is kétszer kellene megköszönnöm a vödörnyi híg fost.

[whanklee]

Látványos akciójelentek, rengeteg mágia, és szörnyetegek jellemzik a Shazam! 2. rész új előzetesét.

[anonymgirlsworld]

Szörnyetegek:

Az élő emberek azok, akiket szörnytegeknek nevezünk.. Viszont szerintem egy "igazi szörnyben" több emberség van, mint a legtöbb "emberben"...

@anonymgirlsworld

[messy-caramelgum]

Vajon kinek van igaza

Aki azt mondja, nincsenek szörnyek

Vagy aki azt mondja, nincsenek emberek.

[cruel-heaven]

,,[...] Ön nem az a szörnyeteg, akinek hiszi magát [...]’’

- E L James - Grey

[ozdeg]

[halalvagyamvan]

Ma láttam ahogy egy bácsit halálra gázoltak az úton. Belegondolva elszomorodtam hogy miért az ártatlan emberek szenvednek és halnak meg végül úgy, hogy azt hiszi csak egy újabb unalmas napja lesz, és végül aznap elveszíti az életét.

[versinator]

Olvaszt viadalra

Erkölcseinket elmémnek ragyogóbb jelentél Felforgat acélfalat chloe élelmet Fűzted mozdulatom szörnyetegek eltűntél Érckapuit bükben hadnak nyögéseimet

Hallatnak dolgokhoz rendeltetésök intéztél Nől illy öblein nemzetemet Buzdító avatja wesselényi nőttél Felejtvén józanabb bámészkodása terheimet

Elvirult virulj vesztegető atyánktól Csalatott trónust megfagynak kegyesebb Búsongás gátlót szárnyaiddal lármától

Rémledező leánykának őrizik legfrissebb Rendeltetésem báthory erősödik vígságtól Béhunyt felölelve dúlják legkevélyebb

[csacskamacskamocska]

Befejezett munka és a kommunikációs eltérések

Sok ember, köztük én is, akkor tekint befejezettnek egy munkát amikor megdicsérik érte. Ez egy gyerekkori berögzülés, amit a szüleink követnek el. Felvetted a cipődet, ügyes vagy kicsim! Megetted az ebédet, ügyes vagy, elmosogattál, jól van, ügyes vagy! Aztán az iskolában is, munka, értékelés. Ezzel van minden lezárva. Ami nincs értékelve az nincs befejezve. A legtöbb felnőtt is ezt teszi, késztetése van rá, hogy értékelje és megdicsérje az elkészült munkát és ezzel tekintse befejezettnek. Meg vannak azok a „szörnyetegek” akik egyszerűen egy fejbólintással vagy egy okével elintézik a dolgokat. Mindez miért érdemel szót? Például azért mert az ember minden szart személyes támadásnak, csak neki szóló célzásnak, kritikának vél (ehhez nem kell se szorongónak, se narcisztikusnak lenni, ez az alap pszichés állapotunk) és a szerint ítéli meg a történteket és a szerint fogja változtatni a kommunikációt. Így ölődnek meg a kapcsolatok amúgy. Ha valaki következetesen nem dicséri meg a munkámat, csak leokézza az „nyilván” elégedetlen vele, velem, utál, gyűlöli, hogy együtt dolgozunk, hogy kapcsolatban kell lennünk, stb, stb. Ha a faszi, akivel élek, nem dicséri meg a rendet, a kaját, a szuper hétvégi ötleteimet, a szopást, akkor nyilván nem tiszteli a beletett munkámat és érzelmi viszonyulásomat, stb. Kurva nehéz elfogadni az egyik vagy másik oldal beállítódását. Akinek nem jön alapból a dicséret az nehezen tanulja meg és sokszor el fogja felejteni mert számára ez egy plusz figyelem. Akinek meg elemi, az folyton bántva érzi magát, hogy semmit sem csinál jól. És mondjuk az is fura lenne, ha a szikraforgácsoló műhelyben minden elkészült darab után odaballagna a műszakvezető, hogy ügyes vagy Lajoskám! De lehet, hogy Lajosnak az is elég, hogy tudja, hogy ő dolgozik a legkevesebb hibával. És ezeket a méréseket közre szokták adni. Lajost ez a táblázat dicséri. Azt várjuk, hogy akik szeretnek, akinek fontosak vagyunk, az lépjen át a saját árnyékán és tanulja meg a nyelvünket! Öhm. Meg ugye, aki az „igazi” az perfektül beszéli első pillanattól. Van ilyen. Közben pedig sérüléseken keresztül lehet tanulni az ilyesmit, lehet kapcsolatot építeni, megismerni mások kommunikációját meg lehet megkeményedni, beszűkülni mert senki se beszélni a nyelvünket. Meg mindezt együtt is lehet. Ha ezer napon át nem mondod a másiknak, hogy köszi, klassz, köszi, de szép, de jó volt, de kényelmes, de szuper, akkor legalább néha, egy üveg bor után érdemes elmondani, hogy jobb az életem amikor velem vagy, és ez jó, és ha nem mondom is folyton, ha nem jut eszembe minden kis szart megdicsérni, de valójában baromira tetszik, és szeretem, hogy így élünk és téged is szeretlek. Kevés, ha azt hajtogatjuk, hogy kommunikáció, kommunikáció a kapcsolatok kulcsa, ha közben nem tudjuk, hogy ilyen piszlicsáré szarokon múlik a mostani boldogság, hogy anyád hároméves korodban azt mondta, hogy ügyes vagy, hogy felvetted a cipődet, a másiknak meg azt mondta, hogy máskor jobban siessen.

[onsieluenkeli]

Miközben én is, én is, írtóra hálás vagyok... Azért az már milyen durva, hogy mennyire visszafogott, és harmatgyenge az ellenzéki politikai oldal velük kapcsolatban, és senki nincsen, csak a Pottyondy...

Még a kommentek is überlik a Parlamentet 🔥 🐲 👏🏻👏🏻👏🏻 zseniálisak. Anyum hangos nevetése ébresztett hajnalban, mert az Edinát olvasta.

Annyira látszik hogy tényleg a szivéből jönnek a válaszok, a 💪🏻 temperamentum. És tiszta röhej az ellenzék. Impotensek.