#Sehzade Khan

[amorprohibido20]

Hola soy la escritora de la saga AmorProhibido aquí pondré cosas de la saga

Amor Prohibido trata de una historia de amor reencarnado, de amor en el palacio otomano con una hermosa sultana criada por piratas con leyendas del mar

[reallifesultanas]

Portraid of Ahmed I's sons / I. Ahmed szultán fiainak portréi

Ez a portrésorozat nem tartalmazza I. Ahmed három fiát, akikből később szultán lett (II. Oszmán, IV. Murad és I. Ibrahim). A szultánoknak különálló portré készült vagy fog készülni.

This series of portraits do not include the three sons of Ahmed I, who later became sultans (Osman II, Murad IV, and Ibrahim I). Separate portraits have been or will be published for them.

Şehzade Mehmed

Ahmed ascended the throne in December 1603, his first son Osman II was born in November 1604, followed a few months later by Prince Mehmed. Mehmed's mother was Kösem Sultan and he was born in March 1604 in Istanbul. The identity of his mother has long been in question, but nowadays we have evidence that indirectly clarifies that he was born as the son of Kösem Sultan. One such proof is that Kösem Sultan became a Haseki in late 1605 or early 1606, and this would hardly have been possible without a son. Another piece of evidence is an ambassadorial report from 1611/12 that says "The King has two sons, one is seven years old, the other six. His Majesty has three daughters as well, and to him sons are born very often, both for the abundancy of women and both for his youth and prosperity". Simone Contarini, who wrote this understood Osman and Mehmed as the two boys, but the three girls must have been mistaken, as Ahmed had four daughters alive at that time (Ayşe, Gevherhan, Fatma, and Hanzade). Perhaps Contarini only knew about the existence of Ayşe, Fatma, and Hanzade, as they were the children of Kösem Sultan, the famous favorite of Ahmed.

The counter-arguments that Mehmed was not the son of Kösem Sultan have now been overturned. In 1614, Della Valle recorded the second son of Sultan Ahmed as Sehzade Mahmud, which was mistakenly identified with Prince Murad by some. Murad was born in 1612 though. Mahmud was certainly a misunderstood version of Mehmed, not Murad. Another counter-argument was Valier's account of 1615. In that, he wrote that the Sultan not allowing the two older princes near Kösem Sultan, for the Sultan is well aware of Kösem Sultan's ambitions for her own children. Many identified the two princes as princes of Osman and Mehmed, so they though none of them were Kösem's sons. However, it was more likely that Valier meant Mustafa, Ahmed’s brother, and Osman, Ahmed's firstborn son. This is supported in particular by an earlier account of Valier, where he clearly describes that the sultan has four sons, two from the dead sultana and two from the living one. Since Mahfiruze - the mother of Osman - died around 1612, it is clear that she was the dead sultana. Mahfiruze's other son may have been Prince Bayezid, who was born in 1612 soon after Murad, the second son of the living sultana, Kösem.

It can be seen that the counter-arguments are much weaker, so we can say with relative certainty that Prince Mehmed was the firstborn son of Kösem Sultan. Not much is known about Mehmed's childhood. It is known that although they were taught and raised separately with Osman, their teacher was the same Ömer Efendi. Mehmed had joint programs with Osman after 1612 though. Kösem Sultan visited the Old Palace regularly to meet with Safiye Sultan, Ahmed's grandmother, and she regularly took Prince Mehmed with her, and occasionally also Osman. After Ahmed forbade her to spend time with Osman, she probably traveled to the Old Palace with Mehmed and possibly with her daughters or her second oldest son, Murad.

Mehmed's first real public appearance was shortly before his father's death, in 1617. It was then that the mosque complex of Sultan Ahmed was completed. Ahmed took his two oldest sons, Osman and Mehmed, to the opening ceremony. Ahmed died at the end of the year and a chaotic period ensued. The abolition of fratricide has long been a central theme in the Ottoman Empire and although Ahmed himself was against it and he did not execute his brother, Mustafa, he never made a legal decree about the topic. The only chance to save the lives of Mehmed and his younger brothers was to change the succession-system. Kösem Sultan for years tried to convince Ahmed and although she undoubtedly had something to do with Prince Mustafa surviving, after Ahmed’s death she could do nothing. However Haci Mustafa Aga, the chief black eunuch who was in close association with Kösem Sultan, was able to do something. He influenced the divan and ulema to enthrone the oldest living prince and spare the lives of the others. Thus the brother of Ahmed, Mustafa I, was put to the throne, so Mehmed and his brothers were locked up in the harem, but stayed alive.

Little is known about this short period since Mustafa was soon dethroned and Osman was enthroned. It was easy to influence Osman and this often pushed him to make wrong decisions. Osman was not popular, there were no supporters of his, there was no strong mother behind him who would have helped, so he was understandably terrified of Prince Mehmed. Mehmed was only four months younger, but his mother was an extremely popular and influential woman. Kösem Sultan never did anything against Osman, on the contrary, she tried to build a nice relationship and Osman also visited her in the Old Palace regularly. Over time, however, Osman's paranoia grew bigger. In the spring of 1621, he wanted to leave the capital to go on a campaign but was afraid to leave Mehmed in the capital. Osman feared that Kösem Sultan and Mehmed would do something and would enthrone Mehmed while he was at war. The logical step would have been for Osman to take Mehmed with him to the campaign, but Osman wanted a more definitive solution. For this reason, during the preparations for the campaign, he executed his brother in January 1621.

Mehmed certainly saw exactly how dangerous the situation was, and we can assume that during Osman's reign he feared that Osman would eventually revive the law of fratricide. Mehmed’s death shook Istanbul, poets of the age often write about this bloody event with immense disgust. Naima, for example, openly condemns and calls Osman a tyrant for making an innocent prince, Mehmed Khan, a martyr for his own power. According to legend, while Mehmed fought for his life with his executioners, he cursed Osman: "Osman! I beseech God that your life and your reign be full of dread, and as you have deprived me of my life, may the same fate be yours."

Whether the curse is true or not, the end soon reached Osman. A few days after Mehmed’s death, a huge snowstorm struck Istanbul, killing thousands of people. Commoners interpreted this as Revenge of Allah for Osman's disgusting act, so his popularity sank to unprecedented depths. And soon after his failed campaign, Osman was dethroned and brutally executed and mutilated.

Şehzade Cihangir

All we know about Prince Cihangir was that he was born in 1609 and died soon after. The identity of his mother is unknown, but it is almost certain that it was not Kösem Sultan. Kösem Sultan gave birth to another child, Hanzade Sultan, in 1609. It is unlikely that she would have given birth to two children in one year.

Şehzade Selim

Prince Selim was born in the summer of 1611 and died a month after his birth. The identity of his mother is unknown. He was buried in his father's mausoleum.

Şehzade Hasan

Prince Hasan was born in November 1612 between the later sultan Murad IV and Prince Bayezid, as the child of an anonymous concubine. He died shortly after his birth and was buried in his father's mausoleum.

Şehzade Bayezid

Prince Bayezid was born in December 1612, a few months after the birth of Prince Murad (later Murad IV) in July. Accounts suggest that Bayezid was Osman's full-brother, so his mother was Mahfiruze, too. Mahfiruze disappears from the harem records around this time, perhaps for complications after childbirth, perhaps for other reasons, but she died during this period.

We don't know much about his childhood. After the deaths of Prince Mehmed and Sultan Osman II, Murad, who was barely older than Bayezid, ascended the throne in 1623. This essentially made Bayezid the heir to the throne, with many dangers, especially since he was only a half-brother to Sultan Murad. Because of Murad's youth, his mother, Kösem Sultan, ruled the empire as a regent. The situation was very bad, in recent years the empire has gradually sunk into anarchy and the situation has become increasingly bleak. Kösem Sultan and the statesmen fought hard to pull the empire out of the chaos, and although they achieved success, they failed to solve all the problems.

Then, in 1632, tension peaked in a Janissary rebellion. The Janissaries executed several of Murad's close confidants and demanded that the Sultan show them the princes. Murad was forced to agree to this and showed his brothers the Janissaries, who at this time began to rejoice for the princes. This humiliation was never forgotten and forgiven by Murad later. It was then that he experienced for the first time in his life that Bayezid (and also his other brothers) posed a huge threat to him. It is not known how Bayezid felt about the situation, however, given that he was not the son of Kösem, he could not expect too much support, which made it probably a difficult time for him.

In fact, we know almost nothing about Bayezid's life and personality, he lived his life locked up in the palace. Contrary to the picture conjectured by the series, Bayezid was not particularly close to Murad and there was no bond between them. This, too, certainly played a role in Bayezid's destiny. Murad considered Selim I to be his role model, trying to follow him in everything, so he also wanted to bring back the old succession-system so that his son would follow him on the throne, and not one of his younger brothers. In addition, Murad was getting worse mentally and physically over the years, so he began to become paranoid and saw conspiracy against him in everything. These things together caused the end of Murad's brothers. After the victory of Revan in 1635, while the people celebrated he ordered the execution of two of his half-brothers, Prince Bayezid and Suleiman. Bayezid was buried in the mausoleum of his father, Ahmed I.

Şehzade Orhan

The birth, death of Prince Orhan, and his mother's identity are all unknowns. Most give his birth date between 1612 and 1617, but there is no primer evidence to suggest this. Since we know so little about him, he probably died shortly after his birth.

Şehzade Hüseyin

Prince Hüseyin was born in November 1613, not knowing who his mother was, but it is certain that it was not Kösem Sultan. The time of his death is 1617, however, we do not have a more precise date. It is interesting, however, that he was not buried in the mausoleum of his father, Ahmed I, but in his grandfather's, Mehmed III's mausoleum. The reason for this was perhaps that Ahmed's mausoleum was not completed when he died (very early 1617), which is why he was buried in Mehmed III's mausoleum. Of course, they could have been reburied him to Ahmed's mausoleum as they did with Ahmed’s previously deceased sons. We don't know why they did not rebury him. Maybe since Ahmed himself had soon passed away, there was no time for that. Maybe the prince's tomb was too fresh when the other princes were reburied so he was left out?

Şehzade Kasim

He was born in the beginning of 1614 as the son of Kösem Sultan. Prince Kasim spent a significant part of his childhood separated from his mother, locked in the kafes during the reigns of Mustafa II, Osman II, and then again Mustafa I. From 1617 to 1623 he had little or no access to his mother. It is not known how Kasim spent his childhood after 1623. As the son of Kösem and Murad's full-brother, perhaps during Murad's early reign, he was able to enjoy a little more freedom in the palace than his half-brothers. At least we can assume this when Kösem's reign lasted, until 1632.

In 1632 his life changed radically, for Kösem lost her regent position and Murad began to rule by himself with extreme strictness. This year there was a Janissary uprising in which the Janissaries, fearing that Sultan Murad had secretly executed his brothers, demanded that the Sultan show them the princes. Murad complied with the demands of the Janissaries, but never forgave the humiliation.

Little is known about Kasim's life during Murad's later reign. There are several legends based on contemporary and somewhat later accounts, however, their reliability is rather doubtful. These legends suggest that Kasim was very close to Murad. Knowing their mother, it seems logical that she tried to push the two boys to love each other, as this was how Kösem could protect her other sons from Murad. Murad and Kasim spent much time together, which Giovanni Cappello also confirms in his account from 1634. According to him, Murad regularly took Kasim with him, treated him very kindly, and even allowed his brother to grow a beard, which was not a custom among the princes living in the palace.

Knowing this, it is particularly surprising that Murad eventually turned against Kasim. Murad considered Selim I to be his role model, trying to follow him in everything, so he also wanted to bring back the old succession-system so that his son would follow him on the throne, and not one of his younger brothers. In addition, Murad was getting worse mentally and physically over the years, so he began to become paranoid and saw conspiracy against him in everything. As a result, Murad first made a fatal decision in 1635 and executed his half-brothers, Bayezid and Suleiman. He spared Kasim and his other brother, Ibrahim back then. But over time Murad's paranoia continued to grow and in 1638, after the victorious campaign in Baghdad, he also executed Kasim in the Revan Pavilion. Interestingly, barely two years later Murad died in the same place. Prince Kasim was buried in his father's mausoleum.

Şehzade Suleiman

Prince Suleiman was born in 1615 as the son of an unknown concubine. Some believe he was the son of Kösem Sultan, but this is completely ruled out for two reasons. On the one hand, Kösem gave birth to Ibrahim (later Ibrahim I) in November 1615, who was surely her son, so it is not mathematically possible that in 1615 she would have given birth to another child; on the other hand, Suleiman was executed by Sultan Murad in 1635, while his full-brother Kasim was executed only in 1638. It is clear that Murad first wanted to get rid of his half-brothers, so the fact that Suleiman died in 1635 along with Bayezid (who surely was Murad's half-brother) is in itself enough proof that he was not the son of Kösem. Prince Suleiman was also buried in the mausoleum of Ahmed I.

Used sources: C. Finkel - Osman's Dream: The Story of the Ottoman Empire; L. Peirce - The imperial harem; G. Börekçi - Factions and favourites at the courts of Sultan Ahmed I (r. 1603-17) and his immediate predecessors; S. Faroqhi - The Ottoman Empire and the World; C. Imber - The Ottoman Empire 1300-1650; F. Suraiya, K. Fleet - The Cambridge History of Turkey 1453-1603; G. Piterberg - An Ottoman Tragedy, History and Historiography at Play; F. Suraiya - The Cambridge History of Turkey, The Later Ottoman Empire, 1603–1839; Howard - A History of the Ottoman Empire; Öztuna - Devletler ve Hanedanlar; Uluçay - Padişahların Kadınları ve Kızları; : F. Davis - The Palace of Topkapi in Istanbul; Y. Öztuna - Genç Osman ve IV. Murad

*    *    *

Şehzade Mehmed

Ahmed 1603 decemberében került trónra, első fia II. Oszmán 1604 novemberében jött világra, őt néhány hónappal követte Mehmed herceg. Mehmed édesanyja Köszem szultána volt és 1604 márciusában jött világra Isztambulban. Édesanyjának kiléte sokáig kérdéses volt, azonban napjainkban rendelkezésünkre állnak olyan bizonyítékok, melyek közvetetten egyértelműsítik, hogy Mehmed Köszem fiaként jött világra. Egyik ilyen bizonyíték, hogy Köszem 1605 végén vagy 1606 elején lett Haszeki szultána, ez pedig fiúgyermek születése nélkül aligha lett volna lehetséges. Másik bizonyíték egy 1611/12-ből származó követi beszámoló, mely úgy szól "a szultánnak két fia van, egyikük hét éves, másikuk hat. Emellett a szultánnak három lánya is van. Fiatalsága és termékenysége, valamint az, hogy nőkben nem szenved hiányt arra enged következtetni, hogy hamarosan több fiú fogja követni az első kettőt. Simone Contarini, aki az írás szerzője a két fiú alatt Oszmánt és Mehmedet értette, a három lány viszont minden bizonnyal tévedés lehetett, ugyanis Ahmednek ekkoriban négy lánya volt életben (Ayşe, Gevherhan, Fatma és Hanzade). Talán Contarini csak Ayşe, Fatma és Hanzade létéről tudott, ők voltak ugyanis Köszem - a kedvenc ágyas - gyermekei.

Az ellenérvek arra, hogy Mehmed nem Köszem fia volt mára megdőltek. Della Valle 1614-ben Ahmed szultán második fiát Sehzade Mahmudként jegyezte fel, melyet tévesen Murad herceggel azonosítottak néhányan, aki 1612-ben született. A Mahmud minden bizonnyal a Mehmed félreértett változata volt, nem a Muradé. Másik ellenérv volt Valier 1615-ös beszámolója, aki arról beszélt, hogy a szultán nem engedi a két idősebb herceget Köszem közelébe, ugyanis a szultán jól ismeri Köszem ambíciójit és tudja, hogy Köszem csak ártana a két hercegnek saját gyermekei érdekében. Sokan a két herceget Oszmán és Mehmed hercegekkel azonosították, azonban valószínűbb, hogy Valier Musztafára, Ahmed öccsére és Oszmánra gondolt. Különösen alátámasztja ezt Valier egyik korábbi beszámolója, ahol egyértelmen leírja, hogy a szultánnak négy fia van, kettő a halott és kettő az élő szultánáról. Mivel Mahfiruze - Oszmán anyja - 1612 körül elhunyt egyértelmű, hogy ő a halott szultána. Mahfiruze másik fia talán Bayezid herceg lehetett, aki nemsokkal Köszem - az élő szultána - második fia, Murad után született 1612-ben.

Látható, hogy az ellenérvek jóval gyengébbek, így relatív biztonsággal állíthatjuk, hogy Mehmed herceg Köszem szultána első szülött gyermeke volt. Mehmed gyermekkoráról nem sokat tudni. Ismert, hogy bár külön oktatták és nevelték Oszmán hercegtől, tanítójuk ugyanaz az Ömer Efendi volt. Oszmánnal 1612 után is voltak közös programjai Mehmednek. Köszem szultána ugyanis rendszeresen látogatott a Régi Palotába, hogy ott találkozzon Safiye szultánával, Ahmed nagyanyjával és ezekre az utakra rendszeresen vitte magával Mehmed herceget, és alkalmanként Oszmánt is. Miután Ahmed eltiltotta Oszmántól valószínűleg Mehmeddel kettesben, esetleg lányaival vagy Muraddal kiegészülve utaztak a Régi Palotába.

Mehmed első nyilvános megjelenése nemsokkal apja halála előtt volt, 1617-ben. Ekkor készült el ugyanis teljes egészében Ahmed szultán mecset kompelxuma, ahová két idősebb fiát, Oszmánt és Mehmedet is magával vitte a megnyitóra. Ahmed még az év végén elhunyt és kaotikus időszak következett. A testvérgyilkosság eltörlése régóta volt központi téma az Oszmán Birodalomban és bár maga Ahmed ellene volt és nem is végeztette ki édesöccsét, Musztafát, sosem hozott döntést arról, hogy halála után ki kövesse a trónon. Az egyetlen esély Mehmed és öccsei életének megmentésére az volt, ha az öröklési sorrendet örökre megváltoztatják. Köszem éveken át próbálta Ahmedet meggyőzni erről és bár kétségkívül köze volt ahhoz, hogy Musztafa herceg életben maradt, Ahmed halála után ő már nem tehetett semmit. Nem úgy a Köszemmel szoros szövetségben álló Haci Musztafa Aga, a fő fekete eunuch, aki befolyásával meggyőzte a divánt és ulemát, hogy Ahmed helyére a legidősebb élő herceget tegyék, a többiek életét pedig kíméljék meg. Így került I. Musztafa néven Ahmed öccse a trónra, Mehmed pedig testvéreivel együtt elzárásra a hárembe.

Keveset tudunk erről a rövid időszakról, hiszen Musztafát mentális betegsége maitt hamarosan trónfosztották és helyére Oszmánt ültették. Oszmán nagyon befolyásolható volt, mely tulajdonsága maitt gyakran hibázott. Oszmán nem volt népszerű, nem voltak támogatói, nem állt mögötte egy erős édesanya, aki segítette volna, így érthető módon rettegett Mehmed hercegtől. Mehmed csak négy hónappal volt fiatalabb, édesanyja viszont rendkívül népszerű és befolyásos asszony volt. Köszem sosem tett semmit Oszmán ellen és Oszmán maga is igyekezett jó viszont ápolni a nővel, rendszeresen látogatta a Régi Palotában. Idővel azonban Oszmán paranoiája eldurvult. 1621 tavaszán el akarta hagynia  fővárost, hogy hadjáratra induljon, azonban félt Mehmedet a fővárosban hagyni. Oszmán attól félt, hogy Köszem és Mehmed puccsot elkövetve elfoglalják a trónt, amíg ő háborúzik. A logikus lépés az lett volna, ha emiatt Oszmán magával viszi Mehmedet a hadjáratra, azonban Oszmán ennél véglegesebb megoldást akart. Emiatt a hadjárat előkészületei alatt 1621 januárjában megölette testvérét.

Mehmed minden bizonnyal pontosan látta, milyen veszélyes helyzetben van és feltételezhetjük, hogy Oszmán uralkodása alatt rettegett attól, hogy Oszmán végül feléleszti a testvérgyilkosság törvényét. Mehmed halála megrázta Isztambult, a kor és későbbi korok költői gyakran írnak erről a véres eseménnyel hatalmas undorral. Naima például nyíltan elítéli és zsarnoknak nevezi Oszmánt, amiért saját hatalma érdekében mártrírrá tett egy ártatlan herceget, Mehmed Khant. A legendák szerint amíg Mehmed életéért küzdött a kivégzőivel elátkozta Oszmánt: "Oszmán! Könyörögni fogok Allahnak, hogy egész életed és uralkodásot rettegésben teljen és sorsod legyen ugyanolyan, mint az enyém."

Akár igaz akár nem, Mehmed átka hamarosan elérte Oszmánt. Néhány nappal Mehmed halála után hatalmas hóvihar sújtott le Isztambulra, több ezer ember halálát okozva. Az emberek ezt Allah bosszújaként értelmezték Oszmán undorító cselekedete miatt, így Oszmán népszerűsége sosem látott mélységekbe süllyedt. Sikertelen hadjárata után pedig hamarosan trónfosztották és brutális módon kivégezték és megcsonkították Oszmánt.

Şehzade Cihangir

Cihangir hercegről annyit tudunk, hogy 1609-ben született és nemsokkal később el is hunyt. Édesanyjának kiléte nem ismert, viszont szinte bizton állítható, hogy nem Köszem volt. Köszem ugyanis 1609-ben egy másik gyermeknek, Hanzade szultánának adott életet, így valószínűtlen, hogy egy évben két gyermeket is világra hozott volna.

Şehzade Selim

Szelim herceg 1611 nyarán született és születése után nemsokkal meg is halt. Anyja kiléte nem ismert. Apja mauzóleumában helyezték végső nyugalomra.

Şehzade Hasan

Hasan herceg 1612 novemberében született későbbi IV. Murad és Bayezid herceg között, egy névtelen ágyas gyermekeként. Születését követően nemsokkal elhunyt és apja mauzóleumában helyezték végső nyugalomra.

Şehzade Bayezid

Bayezid herceg 1612 decemberében született néhány hónappal Murad herceg (későbbi IV. Murad) júliusi születése után. A követi beszámolók valószínűsítik, hogy Bayezid Oszmán édesöccse volt, így édesanyja neki is Mahfiruze volt. Mahfiruze innentől eltűnik a hárem jegyzőkönyvekből, talán a szülés után fellépő komplikációk, talán más okok miatt, de ebben az időszakban elhunyt.

Gyermekkoráról nem tudunk sokat. Mehmed herceg és Oszmán szultán halála után kisebb kitérővel a Bayezidnél alig idősebb Murad jutott trónra 1623-ban. Ezzel lényegében Bayezid lett a trónörökös, ami igen sok veszéllyel járt, különösen, hogy csak féltestvére volt Murad szultánnak. Murad fiatalkora miatt édesanyja Köszem szultána uralkodott a birodalmon régensként. A helyzet igen rossz volt, az elmúlt években a birodalom fokozatosan süllyedt anarchiába és vált egyre kilátástalanabbá a helyzet. Köszem és az államférfiak erősen küzdöttek, hogy a birodalmat kihúzzák a csávából, és bár értek el sikereket, nem sikerült megoldaniuk a problémákat.

1632-ben aztán egy janicsár lázadásban csúcsosodott ki a feszültség. A janicsárok kivégezték Murad több közeli bizalmasát és követelték a szultántól, hogy mutassa meg nekik a többi herceget. Murad kénytelen volt beleegyezni ebbe és megmutatta janicsároknak testvéreit, akik ekkor éltetni kezdték a hercegeket. Ezt a megaláztatást később Murad sosem felejtette el. Ekkor tapasztalta meg életében először, hogy Bayezid hatalmas veszélyt jelent rá. Nem tudni, hogy Bayezid, hogyan élte meg a helyzetet, azonban tekintettel arra, hogy nem Köszem fia volt nem számíthatott túl sok támogatásra, emiatt feltehetőleg nehéz időszak volt ez számára.

Tulajdonképpen Bayezid életéről, személyiségéről szinte semmit nem tudunk, életét a palotába elzárva élte. A sorozat által sejtetett képpel ellentétben, Bayezid nem állt különösebben közel Muradhoz és nem volt köztük semmi kötelék. Ennek is minden bizonnyal szerepe volt Bayezid végzetében. Murad példaképének I. Szelimet tartotta, őt próbálta követni mindenben, így a régi öröklési rendet is vissza akarta hozni, hogy utána fia kövesse a trónon, ne pedig öccsei közül valaki. Emellett Murad mentálisan és fizikailag is egyre rosszabb állapotban volt az évek során, így kezdett paranoiddá válni és mindenben konspirációt látott személye ellen. Ezek együttesen okoztákazt, hogy 1635-ben a győztes revani hadjárata után, míg az emberek ünnepeltek ő elrendelte két féltestvére, Bayezid és Szulejmán hercegek kivégzését. Bayezidet apja, I. Ahmed mauzóleumában helyezték végső nyugalomra.

Şehzade Orhan

Orhan herceg születése, halála és anyja kiléte egyaránt ismeretlen. A legtöbben 1612 és 1617 közé teszik születését, de nincs erre utaló bizonyíték. Mivel ennyire semmit nem tudunk róla, valószínűleg röviddel születése után elhunyt.

Şehzade Hüseyin

Hüseyin herceg 1613 novemberében jött világra, nem tudni, hogy ki volt az édesanyja, ám az bizonyos, hogy nem Köszem. Halálának ideje 1617, azonban pontosabb időpont nem áll rendelkezésünkre. Érdekesség viszont, hogy nem Ahmed mauzóleumában, hanem nagyapja III. Mehmed mauzóleumában temették el. Ennek oka talán az volt, hogy Ahmed mauzóleuma még nem készült el, mikor meghalt, emiatt III. Mehmedébe temették. Természetesen újratemethették volna, mint Ahmed korábban elhunyt fiait, azonban mivel Ahmed maga is nemsoká elhunyt erre nem jutott idő. Esetleg túl friss volt a sír, amikor a többi herceget újratemették, így ő kimaradt?

Şehzade Kasim

1614 legelején jött világra Köszem szultána fiaként. Kasim herceg gyermekkorának jelentős részét édesanyjától elszakítva töltötte, elzárva a kafesben I. Musztafa, II. Oszmán majd újra I. Musztafa uralkodása alatt. 1617-től 1623-ig nem vagy csak alig találkozhatott édesanyjával. Nem tudni, hogy Kasim gyermekkorát hogyan töltötte. Mivel Köszem fia volt és Murad édestestvére, talán Murad 1623-ban kezdődő uralkodása alatt valamivel nagyobb szabadságot élvezhetett a palotában, mint féltestvérei. Legalábbis feltételezhetjük ezt amíg tartott Köszem uralma, 1632-ig.

1632-ben élete gyökeresen megváltozott, ugyanis Köszem elveszítette régensi pozícióját és Murad kezdett vasszigorral uralkodni. Ebben az évben zajlott egy janicsár felkelés, mely során a janicsárok félve attól, hogy Murad szultán titokban kivégeztette öccseit, követelték, hogy a szultán mutassa meg a herceget. Murad eleget tett a janicsárok követeléseinek, azonban sosem bocsátotta meg a megaláztatást.

Kasim életéről Murad uralkodása alatt keveset tudunk. Több legenda is létezik korabeli és valamivel későbbi beszámolókra alapozva, azonban ezek megbízhatósága meglehetősen kétséges. Ezek a legendák azt sugallják, hogy Kasim igen közel állt Muradhoz. Ismerve édesanyjukat logikusnak tűnik, hogy igyekezett úgy nevelni, hogy a két fiú szeresse egymást, hiszen így óvhatta leginkább Köszem többi fiát Muradtól. Úgy tartják, hogy Murad és Kasim sok időt töltöttek együtt, amit Giovanni Cappello követi beszámolója is alátámaszt 1634-ből. Szerint Murad rendszeresen vitte magával Kasimot, nagyon kedvesen bánt vele és még azt is megengedte öccsének, hogy szakállt viselhessen, ami nem volt szokás a palotában élő hercegek között.

Ennek fényében különösen meglepő, hogy Murad végül Kasim ellen fordult. Murad példaképének I. Szelimet tartotta, őt próbálta követni mindenben, így a régi öröklési rendet is vissza akarta hozni, hogy utána fia kövesse a trónon, ne pedig öccsei közül valaki. Emellett Murad mentálisan és fizikailag is egyre rosszabb állapotban volt az évek során, így kezdett paranoiddá válni és mindenben konspirációt látott személye ellen. Ennek eredményeként Murad először 1635-ben hozott meg egy végzetes döntés és végeztette ki féltestvéreit, Bayezid és Szulejmán hercegeket. Ekkor Kasimot és másik öccsét, Ibrahimot megkímélte. Idővel azonban Murad paranoiája tovább nőtt és 1638-ban a győztes bagdadi hadjárata után kivégeztette Kasimot is, a Revan Pavilonban. Érdekesség, hogy alig két évvel később Murad ugyanitt halt meg megtörve. Kasim herceget édesapja mauzóleumában temették el.

Şehzade Szulejmán

Szulejmán herceg 1615-ben született egy ismeretlen ágyas fiaként. Egyesek úgy tartják Köszem szultána fia volt, ám ez teljességgel kizárt két okból is. Egyrészt Köszem 1615 novemberében adott életet Ibrahimnak (későbbi I. Ibrahim), aki tudottan az ő fia volt, így matematikailag nem lehetséges, hogy 1615-ben egy másik gyermeknek is életet adott volna; másrészt Szulejmánt 1635-ben végeztette ki Murad szultán, míg édestestvérét Kasimot csupán 1638-ban. Egyértelmű, hogy Murad először féltestvéreitől akart megszabadulni, így a tény, hogy Szulejmán 1635-ben halt meg, önmagában is elég bizonyíték, hogy nem Köszem fia volt. Szulejmán herceget is I. Ahmed mauzóleumában temették el.

Felhasznált források: C. Finkel - Osman's Dream: The Story of the Ottoman Empire; L. Peirce - The imperial harem; G. Börekçi - Factions and favourites at the courts of Sultan Ahmed I (r. 1603-17) and his immediate predecessors; S. Faroqhi - The Ottoman Empire and the World; C. Imber - The Ottoman Empire 1300-1650; F. Suraiya, K. Fleet - The Cambridge History of Turkey 1453-1603; G. Piterberg - An Ottoman Tragedy, History and Historiography at Play; F. Suraiya - The Cambridge History of Turkey, The Later Ottoman Empire, 1603–1839; Howard - A History of the Ottoman Empire; Öztuna - Devletler ve Hanedanlar; Uluçay - Padişahların Kadınları ve Kızları; : F. Davis - The Palace of Topkapi in Istanbul; Y. Öztuna - Genç Osman ve IV. Murad

[simnovianroyal]

The Simnovian Royals attended the festivities surrounding the anniversary of the re-establishment of the Simtoman Empire.

Much smaller than it was prior to the war that divided it, fourty years following its dissolusion a popular movement, aided in part by the Simnovian royals, restored the sultanate, albeit in a constitutional capacity. While the festivities lasted several days, the Simnovian Royals attended one day only.

His Majesty Sultan Mazhar Khan sat seated in the center of the platform, his family and guests seated and standing behind him. Behind him to his right sat the Sultan’s family, behind a screen per tradition, with no one but the Sultan, close family, and attendants allowed to see the family. Though these rules have been lifted, for ceremonies such as this the screen remains for tradition.

Defne Haseki Sultan sits closest to her husband, with their three children - Banu Sultan, Sehzade Mustafa, and toddler Ayse Sultan, who was praised in Simtoman media for sitting patiently throughout most of the ceremony.

His Majesty King Henry X stood slightly behind the screen by his family, looking onwards during the Sultan’s speech. His family assembled sat behind the screen per the tradition, with only small peeks at their looks for this part of the event. HM Queen Julia, HRH Princess Elise, HRH Prince Edward, HRH Prince Frederick, HRH Princess Elisabeth, and HRH Princess Aurora were all in attendance, also marking Aurora’s first time on an official engagement.

[inky-duchess]

Hi again ! I was wondering what are the other titles for royals / nobles ( eg duke, baron ) and who is the highest and lowest ranks?

King/Queen/Emperor/Empress/Sultan/Maharaja/Khan/Haseki/tsar/tsarina

Prince/Princess/sehzade/grand duke/grand duchess/archduke/archduchess

Duke/Duchess

Earl/Count/Countess

Marquess/Marchioness

Viscount/Viscountess

Baron/Baroness

[akks-posts]

Watch "EID AL-ADHA | Bakrid Real Story || Real Story of Islam by Dr. Sehzad Khan | Satguru Rampal Ji" on YouTube

[haticesultanas]

What are your favorite quotes from mc and mck?

oh this is so difficult, there are so many episodes and having to read translations makes it kinda hard to remember actual quotes

here and here i’ve listed my favourite scenes, if you’re curious :D

magnificent century: 

hurrem: do not mistake me for someone else, my name is hurrem. i am faithful and loyal to the sultan, and as long as he breathes, the sole owner of the throne is sultan suleyman khan. even if it were one of my sons trying to take the throne, they couldn’t do so without walking over my dead body.

hurrem: i am fighting to stay alive, my sultana. since i’ve come here this is the only thing i have been doing. if i bent my head only for a moment, i would find myself at the bottom of the bosphorus.

hurrem: i too have memories and none of them are as lovely as yours. i was 17 years old when they killed my father, my mother and my sister. i was taken from my family and my home and sold as a slave. you have lived in the avratpazari neighbourhood for so many years, i am sure you have seen a lot of women crying. i was like them; i didn’t know where i would wake up the next day. but they brought me to the palace, and that morning i woke up to the sound of a snow-white pigeon. it was hurt, all alone, just like me. i took it in my hands and kissed it, and i prayed. i prayed that, just like the pigeon, i would fly away and go back home. but i didn’t realise allah had accepted my prayers, because he made the palace my home. i was lucky, because allah blessed me with our sultan’s love and he made me a sultana.

hurrem: i want you to know that everything i do is for your future and your brothers’.

mahidevran, about mihrimah: her tongue is as sharp as her mother’s

mahidevran, about selim: he is like his mother

hurrem: what is a harem? i will rule the world

selim: i’m not addicted to wine, i’m addicted to you

nurbanu: this palace, the rooms of the valide sultan... everything will be mine. the world will change and my time will come.

magnificent century: kosem:

safiye, about nurbanu: i was the head haseki, she did everything to make life miserable for me. then the ring passed to me. the eras changed.

safiye: “A woman fits in many titles and roles in her lifetime. She is someone else at each stage of her lifetime. She is a child. A woman. A mother. If she’s a smart and blessed subject of God she could even become a Sultana. What matters is which title and role you see fit for yourself.”

kosem: i took over this sultanate from your late father. i've died and burned so many times to protect you and your brothers. without me neither the dynasty nor the state would exist now! Now you come here and tell me about the future of the state! What you call "the state" is me... me!

gevherhan to atike: i was never happy, i hope you will be 

gevherhan: i’m not strong like you, mother // kosem: you will be, you are my daughter

handan: what do i need the state for if my son dies? what do i need this world for?

handan: I am a sultana; forever in a cage. I am a prisoner. 

handan: if ahmed dies, then the whole world can burn for all i care

anastasia: i was a sehzade’s dream

dervish to ahmed: you are the day, we are the night. you are water and we are the barren soil. you are a lion, we are lambs. what i mean to say, your majesty, is now it’s the time to shine like the sun, to cascade like a river, and to roar like a lion

safiye to ahmed: this is your dawn. this breaking day is your day. from now on, the blessed throne of the supreme ottoman dynasty is yours.

i’m sure i forgot a lot but at the moment i can’t remember more, sorry!!

[thefreakyfun]

anon requested: Sehzade Mustafa & Nurbegum Sultan

Nurbegüm Sultan (m. 1547), legal wife, a Crimean Tatar princess, the daughter of the Crimean Khan Mahmud Giray, mother of Şehzade Murad and Şehzade Osman.

[simnovianroyal]

While at Topkapsim Palace, the royals sat for a portrait with the Sultan and his family in traditional Simtoman dress, given to them as gifts by the Haseki Sultan.

His Majesty King Henry X stands with his family, with Her Majesty wearing an emerald tiara she is quite fond of. Sultan Mazhar Khan sits center, with his assembled family to the right. His wife, Defne Haseki Sultan, holds their youngest child, who is not in traditional dress, Ayse Sultan. The Haseki wears a matching tiara to her aquamarine look atop her headscarf. The couple’s elder children stand beside her, Banu Sultan in emerald green and Sehzade Mustafa. The Sehzade and his father wear the sarik in white, a style of turban traditional to Simtoman nobility and royalty. The Sultan oftens wears a sarik in the emerald green of the dynasty when representing his family or the state on official visits, most recently at the investiture of Crown Princess Elise.