#Piemonti kalandok -- egyszemélyes álom

[mirabellomonferrato]

Kivételesen egy kis nyafogás

de beleillik a könyvbe. Azt mondja a barátnőm, hogy ez az olaszországi ház egy egyszemélyes álom, nyugodtan fel is adhatom, ha olyan pasiba akadok, aki nem akar velem tartani, aztán majd veszek egy másik házat, ha úgy alakul. Semmi sincs kőbe vésve. Egyszemélyes álom... persze, igaza van abban, hogy nem valakivel volt egy közös terv amit közösen vittünk véghez, még akkor sem, ha voltak társak, mert én találtam ki én hajtottam végig, az én akarásom mozgatta az egészet. De valójában nekem semmilyen álmom nem egyszemélyes, az én álmom mindig két íróasztalról, dupla ágyról, és a teraszon két karosszékről szól, két pohárról és két tányérról (kivéve persze amikor jönnek a haverok és sátoroznak meg bandázunk :D). De abban igaza van a barátnőmnek, hogy azzal nem szűkíthetem a lehetőségeimet, hogy valakinek pont ugyanez legyen az álma, meg a lehetősége, ha amúgymeg jó lehetne vele. Átgondoltam, nagyon-nagyon mélyen, és végül arra jutottam, hogy nem engedem el ezt az álmomat. Bárhogyan is alakulnak a dolgok, ez az álom lesz a menedékem, a szabadságérzetem gerince, a hely ahova bármikor elvonulhatok alkotói szabadságra, akár egy kapcsolatból is. Úgy is bennem volt, hogy kiadom a barátoknak valami nevetségesen alacsony áron, végülis oroszlán vagyok vagy mi, pazarló -- ahogy írja a horoszkóp --, én ezt nem ékszerekben és márkás ruhákban, hanem érzelmek, idő és energiapazarlásban élem meg. És jó érzés ez is. Majd legfeljebb több időre adom ki, mint korábban gondoltam.

Nem jó, ha az ember arra vár, hogy majd ekkor meg akkor, majd megfelelő körülmények esetén valósítja meg valami álmát, tervét, elképzelését. Mert sosem lesz éppen minden tökéletesen jó, az egészen jó pillanatokat meg elszalasztjuk a jobbra várva.

Lehet persze ezt úgy is értelmezni, hogy konok vagyok és addig nem nyugszom, amíg meg nem lesz a pillanat, amikor a kávésbögrével a kezemben a konyhából az új, hatalmas teraszajtón át kilépek a teraszra, elnézek a házak felett és azt mondom: Na. Megvolt ez is. Aztán ki tudja, hogy lesz-e ott épp valaki.