#Pályáján

[versinator]

Pályáján kergeted

Csattogja győzelmedre bolygék szerelmeit Felöleli irtózással bánatimnak álmaidról Főnix als pávatollhoz lengéseit

Dúltál kellemeit idv határokról Tékozolva fájdalmának karjaidban sasként Futom olympon lengesz karjairól

Lebegvén fürtödre gyötrelmemre napként Fényednek csókjain ménnek tárgyért Felnyitván héra kedvesednek lélekként

Boríts olvadjon zengzete valókért Fontot véremben éveimben kellemeit Kifejlett uradalmaiban füvekből hazámért

[szasza-chan]

Tomb Raider

Nosztalgiáztam egy kicsit és két röpke hétvége alatt kivittem gyerekkorom kedvenc (vagy inkább egyetlen) játék franchise-a első részét, mert why not?

Őszintén szólva már nem tudom, honnan jött nekem pár éve a nagy gamer őrület, de nyilván nem a semmiből. Már a PS4/Switch korszakom előtt is játszottam játékokkal vagy ácsingóztam rájuk, és mióta az eszemet tudom voltak rövidebb időszakok, mikor épp rákattantam egy-egy játékra. És honnan máshonnan indulhatott volna ez az őrület, ha nem nagyon fiatal koromból, amikor még kvázi óvodás voltam?

Akkoriban jöttek ki sorban a Tomb Raider játékok, és valamiért ez volt az, amit apa ismert és játszott velük, én meg mindig ott ültem mellette és néztem, ahogy játszik. Néha segítettem neki az ugró vagy kapaszkodó gombot lenyomásában (egy konkrét eset rémlik, mikor már eléggé frusztrált volt a Revelations egyik pályáján, én meg nem nyomtam időben a kapaszkodó gombot, és leesett és meghalt, és picit rám rivallt, dehát jó, vannak ilyen esetek is XD), ha meg ráunt, átvettem a stafétát és... lényegében csak céltalanul rohangásztam, mert nem tudtam, mit kell csinálni, de élveztem, hogy Lara tud szaltózni meg nagyokat ugrani.

Ami azt jelenti, hogy kvázi (emlékeim szerint) egy klasszikus Tomb Raider játékot sem vittem ki. De az idők változnak, mostanában meg sokat nosztalgiáztam YouTube videókkal és elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy szép lassan tényleg igazán végigmenjek a széria darabjain. Vagy legalábbis az első trilógián.

Mindent összevetve nagyon imádtam és szerintem még most is simán megállja a helyét. Egyáltalán nem érzem, hogy annyira rosszul öregedett volna az irányítása, mint sokan állítják. De tény, nem minden tökéletes.

Azon pl. meglepődtem, hogy viszonylag nehéz fordulni Larával. Nehézkesen veszi a kanyarokat, emiatt gyakran nekimegy a falaknak és az nem valami kényelmes, mert utána aztán a tengelye körül is magát vonszolva fordul meg. Macerás a korrigálás. És amivel végképp nem gondoltam, hogy baj lesz, az a nekifutásból ugrás. A PC verzióval van valami, vagy nemes egyszerűséggel Lara reakcióideje rossz, Van, amikor gond nélkül megcsinálta az ugrást, de sajnos nagyon sok eset volt, mikor egyszerűen azt mondta “lol, not today” és minden ugrást elszúrt. Vagyis lényegében nem ugrott, csak leesett. Szal nagyon gáz, de amikor több ilyen ugrást kellett végrehajtani, akkor gyakran minden siker után mentettem. Nagyon remélem, hogy a későbbi részekben ezt javították, mert azokban jóval nehezebbek a pályák és nem férnek bele ilyen hibák.

A harcrendszerrel viszont nem volt bajom... najó, hazudok, a harcrendszer nagyon kaotikus. Mivel Lara itt még nem tud a levegőben szaltó közben megfordulni, még az automatikus célzással is elég nehéz lelőni az ellent, ha az közben bespeedezett gepárd módjára rohangászik körülöttünk, és különösen vicces, amikor Lara már lelőtt valamit, de ahelyett, hogy célpontot váltana, ugyanúgy a döglött állatot lövi. Na mind1. Ami miatt viszont szerintem itt még nem akkora dráma, mert a közvetlen harcok jelentős részét ki lehet kerülni. Pár YouTuber is elmondta a fenti hibákat, amiket én is, ugyanakkor azt látom, hogy mindegyik konkrétan önként az oroszlánok (vagy gorillák, vagy krokodilok, vagy párducok) elé vetik magukat, úgy pedig ne csodálkozzanak, hogy szenvednek! Basszus, az ellenfelek nagy részét távolról vagy biztonságos magasságból is le lehet győzni! Lassabb így ugyan, de kevesebb haja hullik ki az embernek tőle, szal nem tudom miért kell a kamikaze módszert alkalmazni, ha van biztonságosabb is.

Sokan azt is szeretik mondogatni, hogy a Tomb Raider játékok nehezek, de ezzel nem értek egyet. Legalábbis akkor nem, ha ebbe az első részt is beleértik. A folytatások ilyen-olyan okból emlékeim szerint simán nehezebbek lehetnek (ezekről majd később nyilatkozom), de az első rész gyerekjáték kategória Tomb Raider mércével mérve. Vannak fogós vagy szívatósabb részei, nem mondom, de összességében nem éreztem, hogy fel akarom adni, olyan nehéz a feladat. Eltévedni sem nagyon lehet, és bár párszor megakadtam, és egyszer sem nyúltam végigjátszási segédlethez (vagyis de, egyszer, de az más). Csak a titkokat kerestem ki, ha a pálya végén voltam és úgy gondoltam, nem találtam meg mindet, de sok magától is meglett. Ennek ellenére nem lett meg mind, mert az első pályán egy kimaradt és utána kezdtem el inkább utánuk keresni.

Ami a pályák minőségét illeti... őszintén szólva, kicsit csalódtam, mert az emlékeim meg a nosztalgiáztató videók sokkal szebb fényekben tüntetik fel a pályákat, pedig a legtöbb nekem egy picit basic volt.

A leggyengébb egyértelműen a perui régió, de megbocsájtható, mert lényegében ezek a tutorial/bemelegítő pályák. Ezért a Caves-re nem is haragszom, hogy alig van benne tennivaló. Nem dobták rögtön a játékost a mély vízbe (köhöm TR2 köhöm), mindent lassan mutatnak be, a legtöbb harcot el is lehet kerülni, szal nyugis. Most így jó volt, mert nekem is vissza kellett szoknom az irányításba, de többedszerre az ember szerintem már csak keresztül rohanna rajta. A City of Vilcabamba... okés pálya volt, igazából itt már nyilván emelik a tétet. Kikerülhetetlen ellenfelek, több mászkálás és keresgélés, de úgy ennyi. A  Lost Valley viszont kicsit csalódás volt. Annyira szeretik hype-olni ezt a pályát, mert ebben van a T-Rex, de ha már ismered ezt a csavart, nagyon nincs itt semmi extra. Az összeszedendő fogaskerekek elég könnyen megtalálható részen vannak, nem nagy kihívás, míg a vízesés tetején az ugrálás viszont elég idegtépő Lara gyakran rossz irányításának hála. Utána  Tomb of Qualopec kicsit folytatja ezt a meh érzést. Oké, az első sírtemplom az első puzzle-ökkel, nem kell túl bonyolultnak lenniük, de őszintén, nem volt bennük sok extra. 110% vegytiszta nosztalgia, de Tomb Raider mértékkel elég egyszerű pályák.

A görög szekció már sokkal jobb és talán a kedvencem is lenne, ha nem öt pálya lenne az egész, ami túl sok. St. Francis' Folly elég ikonikus pálya és szerettem is, csak a görög istenek kihívásai elég uncsik. Valszeg itt az is a gond, hogy az Anniversary ezen a fronton sokat javított és sokkal jobban tetszett, minthogy... ússz le mélyen és gyere vissza, ugorj el egy kalapács elől, sétálj lassan a kések között és ugorj el egy legördülő golyó elől. És igen, nekem is meg kell jegyeznem (nehogy műveletlennek tűnjek XD), hogy valamit a készítők nagyon benéztek, mert Thort sikerült görög istenné “lefokozniuk”, Poszeidón meg valamiért a római (Neptunusz) nevével szerepelt. Ezeket leszámítva jó kis puzzle-ök voltak, összességében szerettem ezt a pályát. Még úgy is, hogy itt volt az egész játék két legidiótább titkos helye és Pierre folyton a seggünkbe lő a legrosszabb pillanatokban. Igazából Pierre sokkal gyakrabban feltűnik, mint emlékszem rá. Nem is ez a kedvenc részem a görög szekcióban. a Colosseum  és Palace Midas igazából tök jók. El lehet igazodni rajtuk, jó nagyok, szal lehet járkálni (néha talán túl sokat is kell ide-oda szédelegni) és nagyon ötletesen vannak a különböző szekciók összekötve, főleg Midász király palotájában. Mondjuk itt sok olyan rész volt, ahol megint a nekifutásos ugrásokkal sokat szívtam és oké, bevallom a kapcsolókat meglestem, hogy mitől nyílnak, de mikor rájöttem, hogy az ajtók fölött a jeleket kell nézni, úgy már könnyű volt. És gonosz voltam, de muszáj voltam Larát legalább egyszer aranyszoborrá változtatnom  Bocsi Lara! Aztán a The Cistern néhány videó alapján úgy veszem ki, nem valami népszerű a rajongók között és úgy látszik, ebben én vagyok a kakukktojás, mert nekem tökre tetszett. Azt simán értem, mi vele sokaknak a baja, mert itt én is gyakran leálltam és vakartam a fejemet, hogy merre kell menni, miközben úgy éreztem, kimaxoltam az összes lehetőségemet, de ha az ember végiggondolja, annyira logikus utána a megoldás. Bár igen, ha nem volt vízzel teli a terem, marha macerás volt visszamászkálni a kapcsolóhoz. A Tomb of Tihocan meg miért ilyen kicseszett hosszú?  Abszolút nem emlékeztem, hogy ennyi nyamvadt csapda van ott, meg mászkálás, ajtónyitogatás stb. Valószínűleg csak azért bosszantott, mert már rohanni akartam a buszra, mikor ezt a pályát toltam, de már nem akartam félbehagyni és valahogy pont sikerült még belepréselnem az időmbe. De még ha lett volna rá több időm, akkor is azt gondoltam volna, hogy minek kellett még ennyi minden a “boss” előtt.

Az egyiptomi pályák aztán azok, ahol néha már jobban elakadtam. Rögtön a City of Khamoon mini obeliszkjét körberohantam párszor, mire végre meglett az az eldugottnak annyira nem nevezhető, de a látótérből pont kilógó rész, ami a továbbjutáshoz segíti az embert. Ugyanezen a pályán beljebb egy kapcsoló olvadt bele annyira a falba, hogy százszor elrohantam mellette és már ötletem sem volt, merre kell menni, mire végre kiszúrtam. Kissé bosszantó, de ha már megvan, akkor onnantól sima a haladás (nyilván). A Obelisk of Khamoon tetszett talán a legjobban az egyiptomi részlegből. A Sanctuary of the Scion is emlékezetes az óriási szfinxszel, a nagy bejárható pályával, a láthatatlan lebegő platformon megszerezhető uzikkal és az egyre agresszívabb atlantiszi szörnyekkel, de az obeliszknél a platforming rész jobban tetszett, még akkor is, ha a hülye ugrások gyakran így sem jöttek össze. De ja, igazából ez a két pálya egymás után nagyon jók. Ugyanakkor akármennyire monumentális és izgis, de mi volt a célja a két hatalmas víz alatti szobros résznek? I mean, csak le kellett ereszteni a vizet és semmi több, az úgy elég nagy pazarlás. Cserébe a kapcsolót agyrém megtalálni (ehhe, lehet itt is segítséget hívtam, hogy megtaláljam?)

Mindent összevetve azonban azt kell hogy mondjam, hogy az atlantiszi pályák jöttek be a legjobban. Natla's Mines az első a szériában, ahol elveszik Lara összes fegyverét és anélkül kell mászkálnia. Ez valamennyire amolyan hagyomány lesz a következő két játékban, amikben szintén lesznek ilyen részek. Megmondom őszintén, nem igazán szívlelem, hogyha elveszi a játék az önvédelmi lehetőségeimet, ha egyszer előtte bármit lelőhettem. Ha az egész lényege a fegyver nélküli rohangászás, akkor oké, de amúgy hanyagoljuk. Ezért nem is igazán tudom osztani azon játékosok rajongását, akik imádják az ilyen fegyver nélküli pályákat. Ja, marha izgalmas elfutni az ellenség elől, mert nincs pisztolyod, de nincs is más módszered az önvédelemre. De igazából ez majd a TR3-ban lesz gáz a nevadai pályán, mert ott komoly részét képezi majd a stealth. Itt az első részben még tök oké voltam vele, mert konkrétan nincs ellenfél a pálya feléig, a második felét meg úgyis csak akkor tudjuk elérni, ha visszaszerezzük a fegyvereket. Így pedig igazából színtiszta platforming és rohangászás a feladatunk, amit totál adok. Még úgy is, hogy egy-két megoldás szimplán hülyeség. (Meg kell húznom egy kart, hogy kinyíljon egy ajtó a pálya másik végén, ami mögött egy másik kapcsoló van, ami pont ott fog egy kaput kinyitni, ahol az első kapcsoló volt? Na elmehettek ám a.... XDDDD) Mindegy, igazából még így is tök oké volt nekem. Az is tetszett, hogy a másik három fegyverünket Natla három különböző emberétől kellett harccal visszaszerezni, és őket legyőzve (meg némi kis platformingolás után a láva fölött) jutunk tovább. Atlantis egyszerűen csak jó. Nem tom, élvezetes egyre feljebb és feljebb jutni ezen a hatalmas tornyon, vagy minek hívjam. Gyakorlatilag mindig ugyanabba a terembe kötünk ki, hogy eggyel magasabbra jussunk, majd körbemenve visszajutunk ugyanide. Mondjuk asszem ezen a pályán is volt egy nagyon hülye rész, hogy át kell szaladni valami késes ajtón, de ahogy átérsz, atlantisziak kezdenek távolról lőni és nincs hova menekülnöd, mert vagy beleesel a lávába, vagy vissza a késekhez, vagy lecsúszol oda, ahonnan indultál. Pár próba után sikerült, de azért basszus! Aztán végül az utolsó pálya a The Great Pyramid is tetszett. A boss elsőre meglett, bár azért gyorsabb volt, mint vártam, eléggé ügyeskedni kellett, hogy ne kapjon el és le se essek, Lara nehézkes kanyarodásával meg ez picit nehéz volt, de megoldottam. Amúgy azt írom bossok, de mai sztenderd szerint nem tudom, mennyire hívhatók annak, mert ugyanúgy csak ész nélkül, mindenféle taktika nélkül kell őket lőni és ugyanúgy hamar meghalnak. Mondjuk nem bánom, mert bár már nem vagyok annyira ellene a boss harcoknak, összességében így sem bánom, ha néha hanyagolják őket vagy nem teszik túl nehézzé. Minden esetre miután a boss megvolt és szétlőttük a Sciont, az egész pálya lényegében egy nagy menekülés. Persze szerencsére nem időre megy, de azért mégis az emberben van egy kis sietség érzés, ahogy minden omlik össze és az addig bejárt pálya megváltozik, szétnyílik a föld, előtörik a láva stb. Azt hiszem mondhatjuk, hogy a legnehezebb platforming részek is itt vannak, de mint írtam, szerintem a TR1 abszolút nem annyira nehéz. Jól kell időzíteni meg figyelni kell, de még nem követel annyira durva precizitást, mint majd a későbbiek fognak. Szerintem. De azért gratu annak, aki kitalálta az utolsó titkos helyet az összeomló platformmal és a fölötte lengő szablyával, amit megkoronázhatunk azzal, hogy egy bugnak hála nem is érzékeli, ha odamentél és a végén ugyanúgy az fogja kiírni, hogy 3-ból 2 titkos hely lett meg, ha valójában megtaláltad. Mind1, én tudom, hogy ott voltam, az én lelkiismeretem tiszta XD

Amúgy a Croft Manort is meglátogattam még a legelején, de most még Wilson, a hűtőszekrény és az egyéb kiegészítések nélkül még nem sok tennivaló volt benne. De azért hangulatos volt és nyilván az első pár percemet a játékban azzal töltöttem, hogy idióta módjára ugráltam a nagy kék matracon XD

Ja igen, azt játszás közben tudtam meg, hogy a PC-s verzión nincs valamiért zene, csak a háttérzajok. Egyrészt kár, mert micsoda dolog ez, hogy a szökő évente egyszer felcsengő zenét elvették, másrészt tény és való, hogy így azért picit ijesztőbb néha. Ugyanakkor unpopular opinion, de azért én nem vagyok az OST-tól elájulva. Nem azért, mert nem jó (a main theme-t pl. nagyon szeretem), hanem mert alig 20 perc az egész. Tudom, hogy a minőség a lényeg, nem a mennyiség, de nehezen tudom a valaha volt legjobb OST-nak nevezni, mikor más játékok ennél komolyabb felhozatallal rukkoltak elő. Ettől még szeretem a zenéjét, mert hangulatilag remekül passzolnak a játékhoz és azért remélem, hogy a folytatásokból nem veszik ki. A TR2-ben a Velencében, a TR3-ban meg az Indiában játszódó dalokért spec fájna a szívem.

Ugyanakkor cserébe a PC-sek ott menthetnek, ahol csak akarnak. Ha innen nézzük, akkor lehet pont ezért találtam annyira könnyűnek a játékot, mert akárhol akármennyit menthettem. Ha ezt PS1-en kellett volna kivinnem, ahol “mentés kristályok” vannak, és ha meghalsz, onnan kell folytatnod, ahol legutóbb találtál egyet...  fú, hát nagy szívás. Így lehet már nekem sem lett volna annyira jó élmény XD

A lényeg a lényeg, hogy még ennyi év után is borzasztó szórakoztató volt vele játszani, bár ebben nyilván közrejátszott a nosztalgia is. Az irányítás valóban nem a legjobb bizonyos szituációkban, főleg a nehézkes kanyarodás meg a nekifutásos ugrásra való rossz reakció. Azonban a játék élvezhetőségét nem tette teljesen gallyra, meg elnéző vagyok vele a korára való tekintettel. Mégiscsak az egyik első 3D-s platformerek egyike volt, valahonnan el kellett indulni. Másrészt se nem bonyolult, se nem megszokhatatlan az irányítás, szóval nem értek egyet az olyan kritikákkal, hogy nehéz rá emiatt 2023-ban és innentől kezdve a későbbi években próbálkozni vele.

[csajokamotoron]

Junior GP: Farkas Kevin hatalmas bukása után nem tudott rajthoz állni Aragónban

A H-Moto UNI Győr Team versenyzője, Farkas Kevin immár a hatodik versenyhétvégéjét teljesítette volna 2024. október 10-én a Junior GP mezőnyében, azonban a 17 éves motoros a szombat délelőtti szabadedzésen olyan súlyos bukást szenvedett, hogy a szerelői nem tudták összerakni a motorját, így Kevin nem is tudta folytatni a versenyhétvégét. A HUMDA által is támogatott ifjú abban bízik, hogy a sorozat utolsó versenyén, ami november 21-én esedékes Valenciában, bebizonyíthatja, igenis a FIM Junior GP-ben is képes a pontszerzésre, nemcsak a Red Bull Rookies Cup-ban. Tavaly rendkívül sikeres esztendőt tudhatott magáénak a H-Moto UNI Győr Team, amely 2024-ben immár kibővült. A Northen Talent Cup sorozatban 2022-ben második Farkas Kevin is csatlakozott a csapathoz, akit a Hungarian Motorsport Academy (HUMDA) támogat, azaz kizárólag a felkészülésre és a versenyzésre kell koncentrálnia. A 17 éves Farkas Kevin idén a juniorok között húzza a gázt, ám a Junior GP mezőnyében eddig nem úgy szerepelt, ahogy azt önmagától várta. A misanói szezonnyitón semmi sem jött össze – a versenyen el sem tudott indulni –, míg Estorilban a 24. pozícióban látta meg a kockás zászlót. Következett Barcelona, ahol mindkét futamon célba ért, megszerezve idei legjobb pozícióját, egy 22. helyet. Egyik kedvenc pályáján, Portimaóban az első futamon a 22., míg a másodikon a 23. pozícióban intették le, majd Jerezben egy 26. és egy 24. hellyel zárt. Ezúttal, Aragónban abban bízott, hogy megszerezheti első pontjait, ám az előzetes terveket egy hatalmas bukás felülírta. Emiatt Kevin már az időmére edzésen sem tudott részt venni, így pedig a futamon sem tudott elindulni. „Nem sok jó mondható el erről a hétvégéről. Már a csütörtöki nap is kétszer estem, bár a tempómmal nem volt gond, de már ekkor is kevés kört tudtam megtenni. Pénteken aztán minden jól alakult, úgy gondolta mindenki a csapatban, ha marad a formám, végre meglehetnek az első pontjaim. Erre szombaton hirtelen leszakadt az ég, ami nekem nem sok jót jósolt, ugyanis idén eddig valahogy nem ment vizes körülmények között. A nagy esőben előbb beázott a motorom, így ennek javítása miatt húsz percet elbuktam, de végül ki tudtam menni az utolsó hét percre, ahol próbáltam nagyon odatenni magam. Azonban szinte azonnal elment a gyorsváltóm, ám ezzel együtt is próbáltam kihozni a maximumot, aminek végül egy hatalmas bukás lett a vége. Lerepültem a motorról, ami úgy 150-160 km/órás sebességgel belecsapódott a korlátba. Nekem nem lett semmi bajom, de a motor váza eltört, így esély sem volt arra, hogy folytatni tudjam a versenyhétvégét” – fogalmazott a HMA versenyzője. *** A Hungarian Motorsport Academy utánpótlásnevelési rendszert a Széchenyi Egyetemi Csoporthoz tartozó HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. hozta létre és működteti. Read the full article

[bdpst24]

Vb-láz: több ezren jelentkeztek, hogy az atlétikai vb pályáján fussanak

Vb-láz: több ezren jelentkeztek, hogy az atlétikai vb pályáján fussanak

Fokozódik a vb-őrület: óriási az érdeklődés az atlétikai világbajnokság és a vb központi helyszíne, a vadonatúj Nemzeti Atlétikai Központ iránt. Előző héten elfogytak az összes augusztusi versenynapra érvényes, legjobb helyekre szóló bérletek, közben olyan nagy számban jelentkeznek az amatőr futók a Nemzeti Atlétikai Központ nyitófesztiváljára, hogy egyes futamokra már beteltek a helyek. Budapest…

[donaidk]

"Én azt a férfit keresem, aki nemcsak a szerelmem, hanem barát is, szexpartner is, társ is. Az én szememben a férfiasságba beletartozik az is, hogy az illető valamit elért az élete során... Itt nem a forintok számítanak, hanem hogy valamit kezd az életével. Egy férfihoz számomra a hatalom is hozzátartozik. Nem politikai hatalom, hanem az, hogy a pályáján nem a ranglétra alján áll.."

Mindezt a drága Lölővel egy párkapcsolatban élő nőtől hallani elég röhejes...

@dailyfewtrellnews bogarat ültettél a fülembe a beleolvasásról szóval téged okollak 😂

[versinator]

Mértéken lefejtve

Tályog mái lázárok változatlanok Léhán bokád árnyalt jósok Varázsfüvek csecsebecsét ültél mélységiszony Tipró ujjainkra kiviruljon önkény Gyujtja nevének ürbe pusztit Toklászuk üdít kapjon árnyait

Özvegyi telkén tülekvése sütkérez Hordóim csalogánya nyugattá lelkemhez Ácsként metszi zajhegyü visszaadó Fölvetette cafrangot léghajó hirmondó Csillagoknál fürészel áthatol közelit Hátrálnak hitre mennykövek testeit

Egynémely elégséges megbúni apályok Vésőnk felvirul forgasd utcalángok Könnyesek páthosszal szülhetnek merény Összesimulnak lentebb galyat szolgálóleány Vesztire hattyuk emlékre hiteit Kiderülni légszerű halánték torkait

Tévedsz álmodoztak kedvetlenségekben hímez Nel ösztönöz nyügöz kedveshez Hangosabb nyárnál moshatod bízakodó Rákezdi postát úsz kushadó Mandulának rúdon bozontosan diadalmait Pályáján pallér parancsomra mostanit

Halhatatlanságukban érdemtelen fösti elnémulok Hírként kacajával polgárává gyógyulok Postámat kriptám undorítja csökevény Szeretteivel tüdőmet vélik kapubálvány Nyájra remélhettem szimbólumok kendőit Tépünk halhatatlanságomat ideged mindannyit

Rajzolva könnyeiből sikátorán epedez Szerencsémnek halkulni melegítsen sötéthez Szorosan enyhitő berontok lélekzetadó Táncokkal tűrje halmokat ellenmondó Hiszekegy babilóni üvölteném áldásait Bányalég medvének meztelenje szövevényeit

[planetariumfelemelkedes]

Planetáriumi Felemelkedés Esemény

A Planetáriumi Felemelkedés előfeltétele a Föld teljes átalakulása. A Föld bolygó Esemény átalakulás által felemelkedik. Az Esemény meghatározott céllal jön létre. A cél, hogy az emberiség felemelkedjen. Az Esemény érdeke, hogy az emberiséget felébressze. Az Esemény létrehozása a JÓISTEN akarata szerint történik. Az Esemény létrejön. A felemelkedés folyamatban van. A Föld bolygó keringési pályát váltott. A Föld megkezdte a felemelkedését. A Föld bolygón pólusváltás történik. A Föld energia terének mágneses rezonanciája megváltozik. A mágneses rezonancia változás a Föld bolygón hőmérséklet változást idéz elő. A hőmérséklet ciklikusan változik. Az emberiség felemelkedése visszavonhatatlan módon a JÓISTEN akarata szerint végbe megy. Az emberiség szükségszerűen felemelkedett az 5. Denzitásba. Az 5. Denzitás erőtere a Szentlélek Aspektusa által beágyazódott a Föld bolygó erőterében. A Szentlélek Aspektusa létrehozta az erőtér módosulást a Föld bolygó keringési pályáján. A Szentlélek Aspektusa létrehozta a magnetikus  energetikai hálót a Föld bolygó szakrális síkján. A Föld bolygó szakrális síkja beteljesedett Isteni üdvösségében. A szakrális energetikai kivetülés az emberekben létrehozta a tudat módosulást. Az emberiség a tudat módosulása által végérvényesen felemelkedik. A JÓISTEN minden szükséges embernek segít, hogy elhagyja a Föld bolygó fizikai létsíkját. A JÓISTEN segít, hogy a lélek létsíkokon felemelkedjen. A Föld bolygó felemelkedése létsíkokon létrejön. Az Esemény beteljesíti Yotangrit teljes próféciáját. Yotangrit megtestesülése Magom vagyok. Yotangrit megtestesülése a Szentlélek Aspektusa. Magom a Szentlélek Aspektusa a Földön. Lélekinkarnációm segít, hogy a felemelkedés végbeteljesedjen a JÓISTEN akaratának megfelelően. 

[csajokamotoron]

Ana Carrasco egy első és egy második hellyel zárta a hétvégét - továbbra is vezeti a bajnokságot

Az Evan Bros Racing Yamaha csapat számára izgalmasan zárult a hétvége. Ana Carrasco révén győzelmet arattak az első futamon Estorilban, a 2. futamban Ana egészen a kockás zászlóig küzdött, majd mindössze 32 ezredmásodperccel maradt le a győzelemről. A szombati első verseny száraz pályán zajlott, de nyolc körrel a vége előtt eső miatt félbeszakadt. Ana a pole pozícióból indulva azonnal az élre állt, majd a következő körökben a riválisokkal, Herrerával és Neilával együtt meglépett a többiektől. Ebben a helyzetben Carrasco többször is megtartotta a vezetést, és a hetedik kör végén az első helyen haladt át a célvonalon, ami döntő volt a győzelem szempontjából. Pillanatokkal később az eső érkezése miatt a versenyigazgatóság kénytelen volt felmutatni a piros zászlót, így a verseny véget ért. A spanyol versenyzőnek ez volt a negyedik győzelme a szezonban, amivel megőrizte első helyét az összesített tabellán, 14 ponttal Maria Herrera előtt. A vasárnapi 2. futamban Ana Carrasco volt a főszereplő az utolsó pillanatig. A rajtrács negyedik sorából indulva Carrasco a rajtnál azonnal pozíciót szerzett, és az élre állt. Néhány kör elteltével egy négy versenyzőből álló csoport, köztük Ana is, eltávolodtak a többiektől, és arra készültek, hogy az utolsó szakaszon a győzelemért harcoljanak. Carrasco ezt okosan oldotta meg, az utolsó kört az élen kezdte meg: az utolsó kanyarból kijövet Ana elszenvedte Sara Sanchez támadását, és a kockás zászló alatt mindössze 32 ezreddel a második helyen ért célba. A hétvégi eredmények révén Carrasco megerősítette első helyét az összesített tabellán, előnye 18 pont Herrera előtt. A 2024-es női világbajnokság nagydöntőjét jövő hétvégén rendezik meg a történelmi Jerez de la Frontera pályáján. Ana Carrasco: "A győzelem nagyon szoros volt, egy nagyon nehéz verseny végén, ahol egy nagy csoportnyi versenyző küzdött. Próbáltam a lehető legjobban megtartani a vezetést, és így sikerült az utolsó kört az első helyről kezdenem: Csak arra gondoltam, hogy a lehető legjobban nyomjam, és bár néhány ezreddel elvesztettem a győzelmet, boldog lehetek. Ez egy majdnem tökéletes hétvége volt a pole pozícióval, a tegnapi győzelemmel és a mai második hellyel. Most egy utolsó döntő hétvége áll előttünk: egy lépéssel közelebb kerültünk az álomhoz, de még rengeteg pont van hátra, ezért nem hibázhatunk." Fabio Evangelista (csapatfőnök): "Mit is mondhatnék, tegnap volt a születésnapom, Ana pedig egy kiváló hétvégét adott. Ma nagyon jól vezette a versenyt, és csak néhány ezred választotta el az újabb győzelemtől. A hétvége célja az volt, hogy növeljük előnyünket az összesített tabellán, és ezt elértük, így nagyon elégedettek lehetünk. Most egy kis pihenés, aztán készen állunk a szezon utolsó izgalmas hétvégéjére". Read the full article

[munchausenparokaja]

A gyümölcsös sörről

Ilyenkor, nyaranta mindig eszembe jut első találkozásom az ún. Radlerrel, vagy tizenöt évvel ezelőtt.

Recsken, a nagyszülőknél töltöttük a napokat, a nyár végén a szülőkkel együtt. Borzalmas meleg volt, a helyi gyerekek a KÖMI-telep pályáján - anno itt laktak sz internáló táborból kikerültek - rúgták a labdát, de engem jobban érdekelt, hogy bemehettem a telep alján levő “italboltba”, ami a Jobb, mint otthon nevet viselte, ma már tudom, kocsma ez, nem italbolt.

Jó apám kérdi a kocsmárost:

- Radler van?

- Az meg mi?

- Sör meg 7UP.

- Akkor van.

[hajnal2thinkaboutu]

A szerelem pályáján versenyeztünk csak te sosem értél be a célba

[nbarnabas]

Így nézne ki, ha egy hold méretű tükör az iss pályáján haladna el a fejünk felett

[csorbade]

Newly restored HD 60FPS footage shortly after the collapse of the South Tower of the World Trade Centre on 9/11.

Gondolom Betamaxon volt a felvétel. @redblek

Amúgy tisztán emlékszem mit csináltam ekkor. Játszottam a Hitman dzsungeles pályáján és ment a fix.tv és ott mutatták a CNN élőjét.

[szaller]

ázsiai filmjeim (346-355) - 2019. március [Mikio Naruse retrospektív]

Ami tetszett, az vastagon szedve.

346. Summer in Closed Eyes (Cao Thuy Nhi) Vietnám Mondjuk ez még februári termés volt, csak lemaradt a listáról. Talán azért, mert elég feledhető alkotás egy Japánba szakadt apukáról, akit vietnámi lánya igyekszik megtalálni, de csak egy mufurc srácot talál helyette. Idegesítő, lényegtelen, drámainak szánt csavar a végén, ami semmit nem dob a történeten.

347. Repast (Mikio Naruse) 1951 Japán A terv az volt, hogy időrendben végigmegyek Naruse filmjein (amiket még nem láttam), hogy felfedezek-e valami ívet, vagy fejlődést, változást a stílusában. Mondjuk már az 1935-ös Three Sisters with Maiden Hearts (#121) is remekmű, de végülis az eddig látott összes filmje nagyon különböző volt, és mindenféle közeget és kapcsolatot ábrázolt bennük. A közös szál az, hogy a nők és a női sorsok állnak a középpontban, amit férfiként talán azért látott ilyen jól a rendező, mert nők között nőtt fel, elég nyomorúságos körülmények között. Ebben a filmben Michiyo történetét ismerhetjük meg, aki tanult nő létére szinte szolgaként tengeti életét vidéken, sokat dolgozó, de keveset kereső, és rá kevés figyelmet fordító férje mellett. A film vége ha nem is happy end, de egyfajta beletörődés, hogy neki ez az élet jutott, és a felismerés, hogy alapjában véve férje egy jó ember. De addig azért sok vívódáson kell keresztüljutnia, amiket Naruse mesterien tár elénk, a maga ítélkezéstől mentes, lassan szemlélődő, részletekre is figyelmet fordító stílusában.

348. Sound of the Mountains (Mikio Naruse) 1954 Japán Az senkit ne tévesszen meg, hogy a férj-feleség szerepében ugyanazok a színészek láthatóak, mint eggyel feljebb, mert itt teljesen más karaktereket alakítanak. A fő vonal itt inkább Kikuko, a fiatal feleség (aki férje mellett az ő szüleit is gondozza) és a vele egyedül kedvesen bánó após közötti viszony. Az após atyai gyengédsége a nő számára egyfajta kompenzáció, vagy kapaszkodó, hogy az élet által rá mért gondok ellenére is elviselje a nehéz mindennapokat. Kikuko háta mögött ugyanis nyílt titok, hogy férje szeretőt tart, amit bár senki nem helyesel, de nem is nagyon lép fel ellene (na jó, az após a maga bátortalan módján igyekszik, de nem jut semmire). A látszólag éretlen Kikuko persze nagyon is tudja, mi zajlik körülötte és egy váratlan döntéssel ő lesz az, aki - mondjuk úgy - ítéletet hoz mindenki felett. Egy modern nő keserédes győzelme a tradicionális japán családmodell felett.

349. Lightning (Mikio Naruse) 1952 Japán Továbbra is nagyjából időrendben haladva a Naruse-életművön, ebben a filmben halmozottan kapjuk a női karaktereket, ők pedig a kisebb-nagyobb sorscsapásokat. Három huszonéves lánytestvér, munkanélküli öccsük (ők négyen egyébként négy apától), idősödő anyjuk, aki egyedül nevelte fel őket, két haszontalan férj (az egyik meg is hal, de ezzel csak ront a helyzeten), egy csapodár férj-jelölt, egy kitartott szerető, és ebből már látszik, hogy ez nem egy ideális közeg egyikőjük számára sem. Ebből a családból Kiyoko az egyetlen, aki megtalálja a kiutat ebből a posványból. Hideko Takamine egyik első erős női karaktere is egyben, amely később szinte a színésznő védjegyévé is vált.

350. My Sassy Girl (Jae-young Kwak) Korea Féltem, hogy ez lesz, hogy ezt az agyonhájpolt, Koreában és talán egész Ázsiában nézőrekordokat döntő filmet nem fogom díjazni. Bár értem, miért lett nagy siker, ez az alkotás megtestesíti mindazt, amit a mai buta tömegfilmekben (és ezen túlmenően a szegényes fogyasztói és társas normákban) utálok. Csupa idióta, egydimenziós karakter, alpári humor, értelmetlen és felesleges fordulatok, irreális elvárások a másik iránt, nulla kapcsolódási pont az életemhez, vágyaimhoz (míg a sikere alapján nagyon sok néző magáénak érezte ezt a filmet). És még mindig ott tartunk ebben a modern, XXI. századi Koreában, hogy anyuka egyetlen jellemzője, hogy mivel veri a fiát, ha az későn jön haza: porszívócsővel, partfissal, sodrófával, vagy ha szerencséje van, akkor uborkával, padlizsánnal. Nem, a filmben nem volt még ennyire sem viccesen előadva. A film legelején kiírták, hogy “első rész“, amit teljesen el is felejtettem, majd amikor egyetlen dramaturgiai fordulat által sem indokolva kiírták, hogy “második rész”, akkor felszisszentem, hogy de messze még a vége! Aztán a két rész után jött egy nem várt, epilógus-szerű harmadik rész is, és onnantól végre igazi mozi-élményem volt, de sajnos ettől az első két óra méginkább unalmas tölteléknek tűnt. Az már mondjuk korábban kiderült, hogy igazából nem arról a románcról szól a film, ami a címbeli pimasz lány és bárgyú barátja között kezd kibontakozni a szemünk előtt, hanem egy elmúlt kapcsolatról, ami erre is kihat, illetve a továbblépés nehézségéről. A végére tartogatott fordulatot sajnos láttam jönni, de attól még ott a pont.

351. Late Chrysanthemums (Mikio Naruse) 1954 Japán Naruse műveiben mindig nagyon sok szó esik a pénzről (mert az nincs), de ami itt várt, az kicsit nekem is sok volt, mert gyakorlatilag a film első kétharmada kölcsönökről, zaciról, kamatokról, fizetési haladékról és hasonlókról szólt. Gondolom, ami nekem hatvan percnyi szenvedés volt, az éppen csak bepillantás volt a három központi alak, három ex-gésa mindennapjaiba. A hármójuk háttérsztoriját is megismerhetjük abból, ahogy a pénzügyeket kitárgyalják. Például, összeáll, hogy a két szegényebb nő az, aki teljesebb életet tudhat maga mögött, és kevésbbé magányosabbak, mert együtt laknak és gyerekük is van (akik viszont éppen a film közepe körül kb. egyszerre jelentik be, hogy elköltöznek, a fiú vidéki munka, a lány házasság miatt). A harmadik gésának van valamennyi megtakarítása és abból él, hogy kölcsönöket ad, amit aztán mindenki nehezen törleszt. Szóval neki sem egyszerű. Ő egy süketnéma szolgálólánnyal lakik és ennyiben ki is merül az emberekkel való kapcsolata - mindenki más szinte uzsoraként, de legalábbis egy rideg üzletasszonyként tekint rá. A csoda a film hatvanadik perce körül jön el, amikor más-más okból kifolyólag ugyan, de mindhárom nő egy ferde estét csap, a két szegényebb szomorúságában, a harmadik pedig egy régi udvarlója felbukkanása miatt. És ahogy párhuzamosan, a két helyszín között váltogatva halad a történet a végkifejlet felé, mindenki szájából csupa mámorító bölcsességek hangzanak el, mintha csak a szakétól mi magunk, a nézők is megrészegülnénk. Másnapra aztán az élet visszazökken a régi kerékvágásba, de már semmi nem lesz ugyanolyan. A fiú vonatra száll, a lány összepakolja kevés holmiját, a harmadik gésa pedig elégeti az udvarló fényképét.

352. Floating Clouds (Mikio Naruse) 1955 Japán Megalázó. Durva. Szerelem. Ez a viszony mindennek mondható volt, csak harmonikusnak nem, de Yukiko végig kitartott emellett a megbízhatatlan és semmirekellő, bántó humorú férfi mellett (mármint a partvonalról). Csak ő maga tudja, miért. A női főszerepben Hideko Takamine, aki talán a valaha volt legjobb japán színésznő, de férfi partnere, Masayuki Mori is a legnagyobbak egyike. Ehhez jön még a remek forgatókönyv, és Naruse egyre érettebbé váló rendezése. A filmet egy roppant találó kis idézet zárta: The life of the flower is very short. That is why it should be appreciated immediately.

Fun fact: Jam és én pont Dalatban találkoztunk először, mint a filmbeli pár.

353. A Wife’s Heart (Mikio Naruse) 1956 Japán Mestermű! Látszólag itt is a pénz körüli bonyodalmakról van szó, ám ahogy a film címe utal is rá, valójában a szívügyeket boncolgatja benne Naruse. Bár alapjában véve mindegyikük jó ember, és hiába a viszonylagos jólét, egy ekkora családban elkerülhetetlenek a súrlódások. Pedig elvileg csak egy kisebb befektetési döntést kellene meghozni, hogy a két fiútestvér közül melyiküké legyen a megtakarított pénz: az idősebbiké, aki évekkel ezelőtt lelépett és csak most somfordált haza, hogy csődbe ment a cég, ahol dolgozik, vagy a fiatalabbé, aki azóta a családfő szerepét tölti be, és aki belevaló feleségével egy kis kávézó megnyitását tervezi. Ahogy nem tudnak dűlőre jutni a családtagok, a nagy ház szinte börtönné válik, és felszínre kerülnek az addig csak lappangó gondok. Elképesztő volt látni, ahogy kerülgették egymást, sőt, néha bújkáltak egymás elől az egy fedél alatt élők, vagy amikor az utcára kellett kimenniük, hogy “kettesben” megvitathassák a lelki ügyeiket! A drámát tovább fokozza, hogy se a férj, se a feleség nem a legszerencsésebb módját választja a dolgok elsimításának, aztán mire észbekapnak, már nem is igazán a kavézó lesz a tét. Minden karakter elképesztő részletességgel van megírva, baromi jók a párbeszédek, és nem csak Hideko Takamine, de mindenki más is brillírozik a szerepében. Nem túlzok, közben néha szájtátva tapsoltam, vagy ilyeneket mondtam, hogy “úristen“! Az egyik jelenetnél meg konkrétan libabőrös lettem.

354. As a Wife, As a Woman (Mikio Naruse) 1961 Japán Nocsak, egy színes film! Ami miatt kicsit nehezen indult számomra, hogy egy általam alig ismert japán “intézmény”, a hivatalos szeretői státusz adta a történet hátterét, azon belül is egy asszony 18 éven át tartó, viszontagságos (bár néha-néha örömteli) kapcsolata egy házasemberrel. Naná, hogy Hideko Takamine alakította őt (és akit roppant stílusosan csak jóval a film kezdete után, hátulról láthatjuk először a vásznon)! Úgy tűnik, az ilyen kapcsolatokra különféle íratlan törvények vonatkoznak, például milyen jogai vannak a férfi hűséges szeretőjének (míg a kötelességeit általában a férfi kénye-kedve diktálja). Ez a történet jóval bonyolultabb volt egy egyszerű, éveken át elhúzódó afférnál, de az életutak kibogozhatatlan összefonódására csak apránként derült fény, ahogy egyik látszólag banális jelenetről a másikra haladt a film. Aztán egyszer csak ott találtam magamat hogy nem annak a nőnek kell szégyellnie magát, akiről eleinte gondoltam, de ekkor már mint egy fékezhetetlen vonat haladt előre a történet a maga kijelölt pályáján. A filmet egy bámulatos jelenet koronázza meg, amiben mindenki mindenkivel konfrontálódik, kiadva magából a majd húsz éven át felgyülemlett feszültséget.

355. Yearning (Mikio Naruse) 1964 Japán Egy remek film Reiko és Koji éveken át érlelődő és bevallatlan (bevallhatatlan) szerelméről. Ahogy a kor halad előre, a japán mindennapok sem a nélkülözésről szólnak már, bár azért a történetben főszerepet kapó család kis boltját kikezdi a környéken nyílt szupermarket, ahol beszerzési áron alul árulják a tojást, meg minden mást. Reiko viszont nagyon talpraesett asszony, szó szerint a semmiből, egy bombatámadás után építette fel az üzletet, és holmi tőkeerős cégtől nem fog megrettenni. Az ő gondolatait valami nagyon más foglalja le. Az elhunyt férjének fiatal öccse - ő Koji - látszólag a nő ellentéte, mert naphosszat csak otthon téblábol, vagy néha elmegy berúgni és verekedni egy jót. Persze azt már az első jelenetnél vágják a nézők, hogy Koji miért sündörög az asszony körül és miért nem érdekli a menő tokiói állásajánlat, majd azt is láthatjuk, hogy Reiko sem igazán vevő az anyós által beajánlott új férjjelöltre. Mivel egy melodrámáról van szó, egészen a film végéig kérdéses maradt kettejük boldogsága, de érdemes végigülni. A filmben van egy hosszú vonatút, és már az önmagában nagyobb filmtörténeti esemény, mint sok Oscar-díjas rendező egész munkássága.

Hogy mennyire alulreprezentált (és méltatlanul alulértékelt) rendezőről van szó, az abból is látszik, hogy amit ebben a hónapban Naruse-fronton véghezvittem, az a nyugati világban gyakorlatilag a harmadik(!) legalaposabb áttekintése a rendező pályájának. 1984-85-ben Chicagóban bemutatták 25 filmjét, majd 2005-ben Kanadában 35-öt, és ennyi. DVD-k is csak elvétve kerültek kiadásra.

Akit esetleg behatóbban is érdekel Naruse munkássága, az lapozzon ide: https://mikionaruse.wordpress.com/

folyt. köv.

[benbehu]

Tesztmenet a Matterhorn-Gotthardbahnon: azt tesztelték, hogy az Elő-Rajna völgyében Disentisig közlekedő RhB adhéziós vonatok meghosszabbíthatóak-e az MGB részben fogaskerekű pályáján a völgyfő előtti utolsó településig, Dieniig. Ezzel a Dieni, Segnas, Sedrun, Bugnei felől érkezőknek megszűnne az átszállási kényszere a régióközpont Ilanz és a kantoni székhely Chur felé. Ilyen vonatok leghamarabb az új Capricorn motorvonatok érkezése után állhatnak forgalomba, ami valószínűleg a kis hegyvidéki mellékvonalakon a félórás ütem bevezetésével is együtt fog járni. Az érintett Disentis és Acla da Fontauna közötti fogaspálya csak hetven ezrelékes.

[versinator]

Énekében lángjaim

Visszaborzad árnyával fantáziám boltozatja Leperegve sergei phidias szelekben Auf elméjében kardon áztatja Rózsabokrokon rádaynak székem szellemében

Pályáján bolygék csudált tarthatja Érezhetném kövénél véghatára virágkehelyben Fénykörének fölette bíborán szállítja Mög estveli atyáknak képzetemben

Gyilok keverje kölyöknek virúlt Jelentéssel enyhítve vésze szinébe Lesújtva kergeted hallád busúlt

Körűltem guido tajtékban leplébe Berke árnyékába gyógyítsd simúlt Csecsemővel fúv szökellését éjébe

[csajokamotoron]

Görbe Soma bajnoki címmel, míg Kovács Bálint összetettbeli 8. hellyel zárta a szezont

Az immár 13 éves múltra visszatekintő H-Moto UNI Győr Team versenyzője, a 23 éve ellenére már rengeteg nemzetközi rutinnal rendelkező Kovács Bálint ismételten bebizonyította, hogy az IDM legszűkebb elitjéhez tartozik. Az idei szezon utolsó állomásán, Hockenheimben a gyári BMW nyergében ismét az élmezőnyben végzett Kovács Bálint – az első futamon a 8., míg a másodikon a 6. helyen intették le –, így megszerzett 117 pontjával összetettben a 8. helyen végzett a világbajnoki erősségű Superbike kategóriában. Görbe Soma már bajnokként érkezett a szezonzáróra a Pro Superstock 1000-ben, ahol előbb második lett, majd megnyerte ugyan a második futamot, de utólag kizárták. Tavaly rendkívül sikeres esztendőt tudhatott magáénak a H-Moto UNI Győr Team: a rendkívül erős német bajnokságban (IDM) Kovács Bálint abszolút újoncként egy gyári BMW nyergében összetettben a 8. helyen végzett a világbajnoki erősségű Superbike kategóriában. 2024-ben ezt az eredményét túl akarta szárnyalni, amire jó esélye is volt, hiszen az egyik kedvenc pályáján, Oscherslebenben Bálint végre megszerezte az első IDM-es pódiumait, miután kétszer is a harmadik helyen végzett. Sajnos azonban kétszer nullázott az idény során, így a zárófutamokon maximum arra volt esélye, hogy több szerzett ponttal ugyan, de megismételje a 2023-as eredményét. A 23 éves motoros ezúttal az általa ismert hockenheimi pályán zárta le idei szereplését az IDM 7. versenyhétvégéjén. Bálint a világ egyik legerősebb bajnokságának királykategóriájában a 6. rajthelyet szerezte meg az időmérőn, majd a futamokon remekül szerepelve előbb a 8. lett, majd a másodikon még ezen a helyen is tudott javítani és hatodikként zárt. Az újabb két TOP 10-es eredményének köszönhetően pedig összetettben megtartotta a nyolcadik helyet, és a tavalyi 100 pontja helyett idén már 117 egységgel zárta az idényt. „Teljesítettem a célomat az időmérőn, és a hatodik idővel biztosítottam a második soros rajtot az IDM utolsó fordulójában. Elégedett és boldog voltam, bár kicsit bosszús is, egy hajszálon múlt az első sor. A versenytempómat erősnek éreztem, és úgy gondoltam, hogy zárásként akár egy komolyabb eredmény is összejöhet Hockenheimben. Az első versenyen nem teljesen úgy alakult a rajtom, ennek következtében nagy küzdelem után a 8. helyen végeztem. A második viszont annál jobb volt! A rajt után az 5. pozícióban motoroztam, közel egészen a 3. helyezetthez, de végül már nem maradt annyi hátsó tapadásom, hogy a pódiumért folyó csatába beleszóljak, így egy 6. hellyel zártam a szezont. A tavalyi tanulóév után az Alpha Van Zon BMW csapata újfent bizalmat szavazott nekem és folytattuk a közös munkát. A bajnokságban, a tavalyi évhez hasonlóan a 8. pozícióban végeztem, de úgy gondolom, hogy ez egy teljesen másik nyolcadik hely, mint a tavalyi, hiszen rengeteget erősödött a bajnokság. A két nullázásom nem tett jót a pontjaimnak, de azokból is tanultam, és küzdöttem az utolsókig” – fogalmazott Kovács Bálint. Egészen elképesztő bravúrt hajtott végre Görbe Soma, aki idén először állt rajthoz a világ legerősebb bajnokságának tartott német IDM-ben. A Northen Talent Cup sorozat 2020-as szezonjában bajnoki címet szerző motoros pontosan ott folytatja az idei szezon utolsó versenyhétvégéjén, Hockenheimben a versenyzést, ahol az első négy versenyhétvégén abbahagyta. Igaz, ezúttal „csak” a második helyet szerezte meg az időmérőn, és az első futamon is ugyanebben a pozícióban hozta be a motorját. A második, vasárnapi futamon viszont elsőként intették le, így sokáig úgy nézett ki, hogy futamgyőzelemmel zárja ezt a feledhetetlen szezont. Azonban a motor utólagos technikai ellenőrzésekor derült ki, hogy egy kilóval könnyebb az előírt minimumsúlynál, így Somát kizárták a futamból. Ennek ellenére a megszerezhető 250 pontból 215-öt megszerezve fölényesen megszerezte a kategória összetett bajnoki címét. „Igencsak mozgalmasra sikeredett a szabadedzésem, ugyanis egy motorhiba miatt az első edzésen mindössze négy kört tudtam megtenni, majd a második tréningen már sikerült a második helyet megszerezni, igaz, menet közben összeszedtem egy hosszú körös büntetést, amit a verseny első három körében kellett letöltenem. Az első időmérő jól sikerült, hiszen elsőként intett le a kockás zászló, míg a második időmérőt ki kellet hagynom egy újabb technikai hiba miatt, így buktam a pole pozíciót, és a második helyről vártam a startot. Az első versenyen már akkor eldőlt a sorsom, amikor letöltöttem a büntetésemet, a második hellyel kihoztam a maximumot ebből a futamból. Sikerült megnyernem az utolsó versenyt Hockenheimben, azonban diszkvalifikàltak, mert a motor súlya 1 kilóval kevesebb volt a megengedett minimumnál. Csalódott vagyok, mert a többszöri mérés soràn sem mutatott egyforma értékeket a mérleg. Ezzel a motorral versenyeztem végig az egész szezont, és minden időmérő és minden futam után megfelelő volt a súlya. Semmin sem változtattunk, de természetesen a döntést elfogadtam, bár nem értek vele egyet. A bajnokságot megnyertem, aminek nagyon örülök és hàlàval tartozom mindazoknak, akik végig hittek bennem” – fogalmazott Görbe Soma. Read the full article