szasza-chan

[szasza-chan]

❤️ - Bucchigiri?! - Love je t'aime

[szasza-chan]

Tomb Raider

Nosztalgiáztam egy kicsit és két röpke hétvége alatt kivittem gyerekkorom kedvenc (vagy inkább egyetlen) játék franchise-a első részét, mert why not?

Őszintén szólva már nem tudom, honnan jött nekem pár éve a nagy gamer őrület, de nyilván nem a semmiből. Már a PS4/Switch korszakom előtt is játszottam játékokkal vagy ácsingóztam rájuk, és mióta az eszemet tudom voltak rövidebb időszakok, mikor épp rákattantam egy-egy játékra. És honnan máshonnan indulhatott volna ez az őrület, ha nem nagyon fiatal koromból, amikor még kvázi óvodás voltam?

Akkoriban jöttek ki sorban a Tomb Raider játékok, és valamiért ez volt az, amit apa ismert és játszott velük, én meg mindig ott ültem mellette és néztem, ahogy játszik. Néha segítettem neki az ugró vagy kapaszkodó gombot lenyomásában (egy konkrét eset rémlik, mikor már eléggé frusztrált volt a Revelations egyik pályáján, én meg nem nyomtam időben a kapaszkodó gombot, és leesett és meghalt, és picit rám rivallt, dehát jó, vannak ilyen esetek is XD), ha meg ráunt, átvettem a stafétát és... lényegében csak céltalanul rohangásztam, mert nem tudtam, mit kell csinálni, de élveztem, hogy Lara tud szaltózni meg nagyokat ugrani.

Ami azt jelenti, hogy kvázi (emlékeim szerint) egy klasszikus Tomb Raider játékot sem vittem ki. De az idők változnak, mostanában meg sokat nosztalgiáztam YouTube videókkal és elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy szép lassan tényleg igazán végigmenjek a széria darabjain. Vagy legalábbis az első trilógián.

Mindent összevetve nagyon imádtam és szerintem még most is simán megállja a helyét. Egyáltalán nem érzem, hogy annyira rosszul öregedett volna az irányítása, mint sokan állítják. De tény, nem minden tökéletes.

Azon pl. meglepődtem, hogy viszonylag nehéz fordulni Larával. Nehézkesen veszi a kanyarokat, emiatt gyakran nekimegy a falaknak és az nem valami kényelmes, mert utána aztán a tengelye körül is magát vonszolva fordul meg. Macerás a korrigálás. És amivel végképp nem gondoltam, hogy baj lesz, az a nekifutásból ugrás. A PC verzióval van valami, vagy nemes egyszerűséggel Lara reakcióideje rossz, Van, amikor gond nélkül megcsinálta az ugrást, de sajnos nagyon sok eset volt, mikor egyszerűen azt mondta “lol, not today” és minden ugrást elszúrt. Vagyis lényegében nem ugrott, csak leesett. Szal nagyon gáz, de amikor több ilyen ugrást kellett végrehajtani, akkor gyakran minden siker után mentettem. Nagyon remélem, hogy a későbbi részekben ezt javították, mert azokban jóval nehezebbek a pályák és nem férnek bele ilyen hibák.

A harcrendszerrel viszont nem volt bajom... najó, hazudok, a harcrendszer nagyon kaotikus. Mivel Lara itt még nem tud a levegőben szaltó közben megfordulni, még az automatikus célzással is elég nehéz lelőni az ellent, ha az közben bespeedezett gepárd módjára rohangászik körülöttünk, és különösen vicces, amikor Lara már lelőtt valamit, de ahelyett, hogy célpontot váltana, ugyanúgy a döglött állatot lövi. Na mind1. Ami miatt viszont szerintem itt még nem akkora dráma, mert a közvetlen harcok jelentős részét ki lehet kerülni. Pár YouTuber is elmondta a fenti hibákat, amiket én is, ugyanakkor azt látom, hogy mindegyik konkrétan önként az oroszlánok (vagy gorillák, vagy krokodilok, vagy párducok) elé vetik magukat, úgy pedig ne csodálkozzanak, hogy szenvednek! Basszus, az ellenfelek nagy részét távolról vagy biztonságos magasságból is le lehet győzni! Lassabb így ugyan, de kevesebb haja hullik ki az embernek tőle, szal nem tudom miért kell a kamikaze módszert alkalmazni, ha van biztonságosabb is.

Sokan azt is szeretik mondogatni, hogy a Tomb Raider játékok nehezek, de ezzel nem értek egyet. Legalábbis akkor nem, ha ebbe az első részt is beleértik. A folytatások ilyen-olyan okból emlékeim szerint simán nehezebbek lehetnek (ezekről majd később nyilatkozom), de az első rész gyerekjáték kategória Tomb Raider mércével mérve. Vannak fogós vagy szívatósabb részei, nem mondom, de összességében nem éreztem, hogy fel akarom adni, olyan nehéz a feladat. Eltévedni sem nagyon lehet, és bár párszor megakadtam, és egyszer sem nyúltam végigjátszási segédlethez (vagyis de, egyszer, de az más). Csak a titkokat kerestem ki, ha a pálya végén voltam és úgy gondoltam, nem találtam meg mindet, de sok magától is meglett. Ennek ellenére nem lett meg mind, mert az első pályán egy kimaradt és utána kezdtem el inkább utánuk keresni.

Ami a pályák minőségét illeti... őszintén szólva, kicsit csalódtam, mert az emlékeim meg a nosztalgiáztató videók sokkal szebb fényekben tüntetik fel a pályákat, pedig a legtöbb nekem egy picit basic volt.

A leggyengébb egyértelműen a perui régió, de megbocsájtható, mert lényegében ezek a tutorial/bemelegítő pályák. Ezért a Caves-re nem is haragszom, hogy alig van benne tennivaló. Nem dobták rögtön a játékost a mély vízbe (köhöm TR2 köhöm), mindent lassan mutatnak be, a legtöbb harcot el is lehet kerülni, szal nyugis. Most így jó volt, mert nekem is vissza kellett szoknom az irányításba, de többedszerre az ember szerintem már csak keresztül rohanna rajta. A City of Vilcabamba... okés pálya volt, igazából itt már nyilván emelik a tétet. Kikerülhetetlen ellenfelek, több mászkálás és keresgélés, de úgy ennyi. A  Lost Valley viszont kicsit csalódás volt. Annyira szeretik hype-olni ezt a pályát, mert ebben van a T-Rex, de ha már ismered ezt a csavart, nagyon nincs itt semmi extra. Az összeszedendő fogaskerekek elég könnyen megtalálható részen vannak, nem nagy kihívás, míg a vízesés tetején az ugrálás viszont elég idegtépő Lara gyakran rossz irányításának hála. Utána  Tomb of Qualopec kicsit folytatja ezt a meh érzést. Oké, az első sírtemplom az első puzzle-ökkel, nem kell túl bonyolultnak lenniük, de őszintén, nem volt bennük sok extra. 110% vegytiszta nosztalgia, de Tomb Raider mértékkel elég egyszerű pályák.

A görög szekció már sokkal jobb és talán a kedvencem is lenne, ha nem öt pálya lenne az egész, ami túl sok. St. Francis' Folly elég ikonikus pálya és szerettem is, csak a görög istenek kihívásai elég uncsik. Valszeg itt az is a gond, hogy az Anniversary ezen a fronton sokat javított és sokkal jobban tetszett, minthogy... ússz le mélyen és gyere vissza, ugorj el egy kalapács elől, sétálj lassan a kések között és ugorj el egy legördülő golyó elől. És igen, nekem is meg kell jegyeznem (nehogy műveletlennek tűnjek XD), hogy valamit a készítők nagyon benéztek, mert Thort sikerült görög istenné “lefokozniuk”, Poszeidón meg valamiért a római (Neptunusz) nevével szerepelt. Ezeket leszámítva jó kis puzzle-ök voltak, összességében szerettem ezt a pályát. Még úgy is, hogy itt volt az egész játék két legidiótább titkos helye és Pierre folyton a seggünkbe lő a legrosszabb pillanatokban. Igazából Pierre sokkal gyakrabban feltűnik, mint emlékszem rá. Nem is ez a kedvenc részem a görög szekcióban. a Colosseum  és Palace Midas igazából tök jók. El lehet igazodni rajtuk, jó nagyok, szal lehet járkálni (néha talán túl sokat is kell ide-oda szédelegni) és nagyon ötletesen vannak a különböző szekciók összekötve, főleg Midász király palotájában. Mondjuk itt sok olyan rész volt, ahol megint a nekifutásos ugrásokkal sokat szívtam és oké, bevallom a kapcsolókat meglestem, hogy mitől nyílnak, de mikor rájöttem, hogy az ajtók fölött a jeleket kell nézni, úgy már könnyű volt. És gonosz voltam, de muszáj voltam Larát legalább egyszer aranyszoborrá változtatnom  Bocsi Lara! Aztán a The Cistern néhány videó alapján úgy veszem ki, nem valami népszerű a rajongók között és úgy látszik, ebben én vagyok a kakukktojás, mert nekem tökre tetszett. Azt simán értem, mi vele sokaknak a baja, mert itt én is gyakran leálltam és vakartam a fejemet, hogy merre kell menni, miközben úgy éreztem, kimaxoltam az összes lehetőségemet, de ha az ember végiggondolja, annyira logikus utána a megoldás. Bár igen, ha nem volt vízzel teli a terem, marha macerás volt visszamászkálni a kapcsolóhoz. A Tomb of Tihocan meg miért ilyen kicseszett hosszú?  Abszolút nem emlékeztem, hogy ennyi nyamvadt csapda van ott, meg mászkálás, ajtónyitogatás stb. Valószínűleg csak azért bosszantott, mert már rohanni akartam a buszra, mikor ezt a pályát toltam, de már nem akartam félbehagyni és valahogy pont sikerült még belepréselnem az időmbe. De még ha lett volna rá több időm, akkor is azt gondoltam volna, hogy minek kellett még ennyi minden a “boss” előtt.

Az egyiptomi pályák aztán azok, ahol néha már jobban elakadtam. Rögtön a City of Khamoon mini obeliszkjét körberohantam párszor, mire végre meglett az az eldugottnak annyira nem nevezhető, de a látótérből pont kilógó rész, ami a továbbjutáshoz segíti az embert. Ugyanezen a pályán beljebb egy kapcsoló olvadt bele annyira a falba, hogy százszor elrohantam mellette és már ötletem sem volt, merre kell menni, mire végre kiszúrtam. Kissé bosszantó, de ha már megvan, akkor onnantól sima a haladás (nyilván). A Obelisk of Khamoon tetszett talán a legjobban az egyiptomi részlegből. A Sanctuary of the Scion is emlékezetes az óriási szfinxszel, a nagy bejárható pályával, a láthatatlan lebegő platformon megszerezhető uzikkal és az egyre agresszívabb atlantiszi szörnyekkel, de az obeliszknél a platforming rész jobban tetszett, még akkor is, ha a hülye ugrások gyakran így sem jöttek össze. De ja, igazából ez a két pálya egymás után nagyon jók. Ugyanakkor akármennyire monumentális és izgis, de mi volt a célja a két hatalmas víz alatti szobros résznek? I mean, csak le kellett ereszteni a vizet és semmi több, az úgy elég nagy pazarlás. Cserébe a kapcsolót agyrém megtalálni (ehhe, lehet itt is segítséget hívtam, hogy megtaláljam?)

Mindent összevetve azonban azt kell hogy mondjam, hogy az atlantiszi pályák jöttek be a legjobban. Natla's Mines az első a szériában, ahol elveszik Lara összes fegyverét és anélkül kell mászkálnia. Ez valamennyire amolyan hagyomány lesz a következő két játékban, amikben szintén lesznek ilyen részek. Megmondom őszintén, nem igazán szívlelem, hogyha elveszi a játék az önvédelmi lehetőségeimet, ha egyszer előtte bármit lelőhettem. Ha az egész lényege a fegyver nélküli rohangászás, akkor oké, de amúgy hanyagoljuk. Ezért nem is igazán tudom osztani azon játékosok rajongását, akik imádják az ilyen fegyver nélküli pályákat. Ja, marha izgalmas elfutni az ellenség elől, mert nincs pisztolyod, de nincs is más módszered az önvédelemre. De igazából ez majd a TR3-ban lesz gáz a nevadai pályán, mert ott komoly részét képezi majd a stealth. Itt az első részben még tök oké voltam vele, mert konkrétan nincs ellenfél a pálya feléig, a második felét meg úgyis csak akkor tudjuk elérni, ha visszaszerezzük a fegyvereket. Így pedig igazából színtiszta platforming és rohangászás a feladatunk, amit totál adok. Még úgy is, hogy egy-két megoldás szimplán hülyeség. (Meg kell húznom egy kart, hogy kinyíljon egy ajtó a pálya másik végén, ami mögött egy másik kapcsoló van, ami pont ott fog egy kaput kinyitni, ahol az első kapcsoló volt? Na elmehettek ám a.... XDDDD) Mindegy, igazából még így is tök oké volt nekem. Az is tetszett, hogy a másik három fegyverünket Natla három különböző emberétől kellett harccal visszaszerezni, és őket legyőzve (meg némi kis platformingolás után a láva fölött) jutunk tovább. Atlantis egyszerűen csak jó. Nem tom, élvezetes egyre feljebb és feljebb jutni ezen a hatalmas tornyon, vagy minek hívjam. Gyakorlatilag mindig ugyanabba a terembe kötünk ki, hogy eggyel magasabbra jussunk, majd körbemenve visszajutunk ugyanide. Mondjuk asszem ezen a pályán is volt egy nagyon hülye rész, hogy át kell szaladni valami késes ajtón, de ahogy átérsz, atlantisziak kezdenek távolról lőni és nincs hova menekülnöd, mert vagy beleesel a lávába, vagy vissza a késekhez, vagy lecsúszol oda, ahonnan indultál. Pár próba után sikerült, de azért basszus! Aztán végül az utolsó pálya a The Great Pyramid is tetszett. A boss elsőre meglett, bár azért gyorsabb volt, mint vártam, eléggé ügyeskedni kellett, hogy ne kapjon el és le se essek, Lara nehézkes kanyarodásával meg ez picit nehéz volt, de megoldottam. Amúgy azt írom bossok, de mai sztenderd szerint nem tudom, mennyire hívhatók annak, mert ugyanúgy csak ész nélkül, mindenféle taktika nélkül kell őket lőni és ugyanúgy hamar meghalnak. Mondjuk nem bánom, mert bár már nem vagyok annyira ellene a boss harcoknak, összességében így sem bánom, ha néha hanyagolják őket vagy nem teszik túl nehézzé. Minden esetre miután a boss megvolt és szétlőttük a Sciont, az egész pálya lényegében egy nagy menekülés. Persze szerencsére nem időre megy, de azért mégis az emberben van egy kis sietség érzés, ahogy minden omlik össze és az addig bejárt pálya megváltozik, szétnyílik a föld, előtörik a láva stb. Azt hiszem mondhatjuk, hogy a legnehezebb platforming részek is itt vannak, de mint írtam, szerintem a TR1 abszolút nem annyira nehéz. Jól kell időzíteni meg figyelni kell, de még nem követel annyira durva precizitást, mint majd a későbbiek fognak. Szerintem. De azért gratu annak, aki kitalálta az utolsó titkos helyet az összeomló platformmal és a fölötte lengő szablyával, amit megkoronázhatunk azzal, hogy egy bugnak hála nem is érzékeli, ha odamentél és a végén ugyanúgy az fogja kiírni, hogy 3-ból 2 titkos hely lett meg, ha valójában megtaláltad. Mind1, én tudom, hogy ott voltam, az én lelkiismeretem tiszta XD

Amúgy a Croft Manort is meglátogattam még a legelején, de most még Wilson, a hűtőszekrény és az egyéb kiegészítések nélkül még nem sok tennivaló volt benne. De azért hangulatos volt és nyilván az első pár percemet a játékban azzal töltöttem, hogy idióta módjára ugráltam a nagy kék matracon XD

Ja igen, azt játszás közben tudtam meg, hogy a PC-s verzión nincs valamiért zene, csak a háttérzajok. Egyrészt kár, mert micsoda dolog ez, hogy a szökő évente egyszer felcsengő zenét elvették, másrészt tény és való, hogy így azért picit ijesztőbb néha. Ugyanakkor unpopular opinion, de azért én nem vagyok az OST-tól elájulva. Nem azért, mert nem jó (a main theme-t pl. nagyon szeretem), hanem mert alig 20 perc az egész. Tudom, hogy a minőség a lényeg, nem a mennyiség, de nehezen tudom a valaha volt legjobb OST-nak nevezni, mikor más játékok ennél komolyabb felhozatallal rukkoltak elő. Ettől még szeretem a zenéjét, mert hangulatilag remekül passzolnak a játékhoz és azért remélem, hogy a folytatásokból nem veszik ki. A TR2-ben a Velencében, a TR3-ban meg az Indiában játszódó dalokért spec fájna a szívem.

Ugyanakkor cserébe a PC-sek ott menthetnek, ahol csak akarnak. Ha innen nézzük, akkor lehet pont ezért találtam annyira könnyűnek a játékot, mert akárhol akármennyit menthettem. Ha ezt PS1-en kellett volna kivinnem, ahol “mentés kristályok” vannak, és ha meghalsz, onnan kell folytatnod, ahol legutóbb találtál egyet...  fú, hát nagy szívás. Így lehet már nekem sem lett volna annyira jó élmény XD

A lényeg a lényeg, hogy még ennyi év után is borzasztó szórakoztató volt vele játszani, bár ebben nyilván közrejátszott a nosztalgia is. Az irányítás valóban nem a legjobb bizonyos szituációkban, főleg a nehézkes kanyarodás meg a nekifutásos ugrásra való rossz reakció. Azonban a játék élvezhetőségét nem tette teljesen gallyra, meg elnéző vagyok vele a korára való tekintettel. Mégiscsak az egyik első 3D-s platformerek egyike volt, valahonnan el kellett indulni. Másrészt se nem bonyolult, se nem megszokhatatlan az irányítás, szóval nem értek egyet az olyan kritikákkal, hogy nehéz rá emiatt 2023-ban és innentől kezdve a későbbi években próbálkozni vele.

[szasza-chan]

"Of finding, and losing, and finding again."

Another remake of a piece I made back in 2017 (here's the link to the original:)

I really like making these re-draw, because I can 1) revisit lots of beloved concepts and ideas and 2) see how I improved since drawing something for the first time.

[szasza-chan]

Starlight.

"You know... It does suit you."

"What?"

"The hair. It looks like starlight."

I kinda reject everything that happened in the last season... Everything but the hair. Ok, technically, this happened before the last season, but still. Shiro with white hair is life ❤️

[szasza-chan]

I hear waka is a great baker and thoma loves his pies

[szasza-chan]

Triangle Strategy - Liberty Route

Emlékszünk még, mikor azt mondtam, hogy valószínűleg a Liberty Ending fog a legjobban tetszeni? Jó, mert én nem. Mikor visszaolvastam az előző posztot, akkor láttam, mit írtam és eléggé meglepődtem, pláne annak fényében, hogy őszintén szólva, ezt a befejezést utálom a legjobban XD Nem tudom, a legtöbben arról beszélnek, hogy az Utility Endingtől a rosszullét kerülgette őket, én a Liberty Endtől érzem ugyanezt.

  Nyilván vannak pozitívumok. Pl. tök jó, hogy itt végre szétrúgjuk Hyzante seggét. Nyilván azokat a szereplőket (pl. Exharme) sajnáltam, akik nem annyira korruptak és talán Idore megbuktatásával egy új, jobb irányba vihették volna az országot, de oh well. Ironikus módon ők meghaltak, míg Idore túlélte. És végre láthattuk a Hierophantot, ami… egy baba? Robot? Mondjuk van egy hordó formájú, önálló tudattal rendelkező gépezet, úgyhogy annyira nem volt gondom ezzel a fordulattal, amúgy is valami ilyesmire számítottam (a másik tippem, hogy egy szimpla lány, aki Idore zsarolása miatt kénytelen ebbe a szerepbe kényszerülni). Másfelől nekem a hordó-gép is furcsán kilóg ebből a világból, de mind1. És még csak most tűnt fel, de Tenebris neve valójában Enigma, csak az angol verzióban átírták… because of reasons?

Aztán derekasan bevallom, én továbbra is nagyon bírom Gustadolph-ot, szóval jó volt végre egy befejezés, ahol összefogunk vele. Egy nagy rohadék, de egy karizmatikus rohadék. Viszont keveslem a vele közös jeleneteket. Ennél többet vártam. Sőt, mi az, hogy egyik harcban sem vesz részt velünk?

  Viszont innen kifogytam a jó dolgokból. Technikailag nem is a befejezéssel van bajom, mert bár nagyon sötétnek akarják leírni és inkább a negatívumokat emelik ki, a végén Nozeliában lényegében egy kapitalista világrend kezdett kialakulni, ami nem a legjobb, de nem is a legrosszabb. Ha összevetem azzal, hogy inkább teljes világégés legyen, mert a vezetők leléptek Atlantiszt megkeresni, vagy egy szekta vegye át az irányítást az országok fölött, ami következetesen gyilkolja le azokat, akik nem állnak be a sorba, miközben felszámolják a környező országok kultúráját, a kapitalizmus kicsit jobban hangzik. Legalább a szabadság valamiféle illúziója megvan.

A gondom a szereplők részéről van. Frederica kidobhatja az összes karakterfejlődését, ami eddig a pontig fel volt építve és a másik két befejezésben így vagy úgy kiteljesedik. Nincs beleszólása semmibe, ha mégis megpróbálja érvényesíteni a szavát, gyorsan elhallgattatják. A roseliani emberek talán szabadok, de semmilyen támogatást nem kaptak az államtól, csak tengődnek jobbra-balra, éheznek és bűnöznek. Szabadok, de képtelenek ellátni magukat, és nem csak mert nincs pénzük, hanem a rabszolgaságban nem tanulták meg, hogyan gondoskodhatnának magukról. Frederica pedig csak nézi, mert nem tehet semmi. Poor girl.

Aztán ott van Roland, aki nem képes elfogadni, hogy Serenoáék szövetkezni akarnak azzal az emberrel, aki megölte a családját. Mint Frederica esetében, ez is teljesen érthető (Benedicté nem, ő csak hisztizik), de azért rossz nézni, hogy párbajoznak Serenoával. Ó, és persze Benedict jól belé is rúg azzal, hogy közli, Serenoával féltestvérek és ő a korona jogos örököse. Mintha szegény srác nem lenne így is a padlón. De ahhoz képest elég jól fogadta és szép lett a búcsújuk. Szomorú, hogy évekkel később ő sincs túl jó helyzetben. Nagyon rá vall, hogy próbál a szegényeken és elesetteken segíteni… ahogy az is, hogy Idore be tudta hálózni. Vagyis nekem eléggé az jött le, hogy a vénember is a menekültek között bujkál, és miután Roland amúgy is befolyásolható és simán bekajálta a Hyzante propagandát, szerintem Idore a jövőben tovább fogja manipulálni és végül együtt fognak egy felkelést szervezni.

És végül ott van Serenoa, aki láthatóan marhára nem élvezi a helyzetet, amibe került, miközben egy döntésképtelen, önállótlan kis senkivé avanzsálódott, aki közben valószínűleg nagyon is tisztában van vele, mennyire szánalmas. Eleve sosem éreztem rajta, hogy nagyon ölne a királyi címért. Szerintem Rolandtól sem akarná elvenni a címet (hisz ő nőtt fel a palotában, hivatalosan ő Frani után a következő trónörökös), meg nem is érzi magát királynak valónak. De abban a pillanatban, hogy megkoronázták, onnantól kezdve elvesztette minden önállóságát és Benedict bábujává vált.

És azt hiszem ez a legrosszabb, hogy ez a befejezés megutáltatta velem Benedictet. Eddig is voltak meredek húzásai, de közben láttuk, hogy van emberi oldala, csóválhattuk a fejünket a hajmeresztő ötletein, de érthetőek voltak az indítékai. Most kiderült, hogy Serenoa is csak egy bábu neki lényegében, aki a bosszújához kellett Regna királlyal és Symonnal szemben, mert milyen gonoszul bántak Destrával. Amit nem is értek. Regna oké, ő egy utolsó rohadék. Megszabadul attól a nőtől, akit felcsinált, de azért szimpatizál a fiúval, akit nem volt hajlandó sajátjának elismerni, miközben a törvényes fiával úgy bánik, mint egy ronggyal (a Golden Route miatt most megint elkezdtem a játékot és mikor Svarog büszkén beszél Draganról, hogy „hát igen, egy apa csak büszke a fiára”, majd Roland reakciója egy kínos hallgatás, az olyan fájóan beszédes jelenet volt, ami eddig fel sem tűnt T_T) Symonnal viszont nem tudom, mi baja Benedictnek. A pasas elvileg jól bánt Destrával, és persze Serenoával is. És az egész bosszú hülyeség, mert már mind meghaltak, és az egyetlen, akit tényleg büntetni fog ezzel, az Serenoa, aki semmiről sem tehet. Az, hogy a végén meg akarta ölni magát csak még rosszabbá teszi, mert nemcsak egy rohadék, de még gyáva is, mert kész lenne minden szart otthagyni, ahogy volt. De Serenoa megkéri, hogy maradjon vele, mert szüksége van rá és ez az igazi tragédia.

Lehet, csak túl elfogult vagyok Roland irányába, de inkább az Utility End, mint ez. De őszintén szólva egyik befejezés sem tetszik, mert (nyilvánvalóan) egyik sem igazán boldog. Arra van a Golden Route, a totális naiv vágyálom, ahol mindenki boldog lesz (gondolom, az lesz) A másik háromnak pont az a lényege, hogy keserédesek és megosztóak... de akkor sem értem, hogy képes valaki balta arccal mondani, hogy a Liberty End a legjobb, mikor az összes szereplő boldogtalan és szánalmas, hát nem tom. A másik kettőben legalább van valami remény, hogy jobb idők jönnek. Itt nem.

[szasza-chan]

YoRHa 9-gou S-gata “9S, Nines” (ヨルハ9号S型) - NieR:Automata Ver1.1a - Episode 5

[szasza-chan]

Octopath Traveler I-II Demo

Szóval, igen... véletlenül szedtem össze a srácokat. Hikarival kezdtem, mert ő tűnt a legérdekesebbnek, aztán Temenost akartam még becserkészni (Ishida Akira miatt), de ő a térkép másik felén volt. Partitio pont útba esett és fölszedtem, később meg elkeveredtem Temenost keresve észak felé, úgyhogy Osvald is meglett.

Nade, igazából csak azt akarom mondani, hogy nem tudom, hogyan állok ezekkel a játékokkal. Szerintem eléggé túlértékelt az eredeti OT, és igen, “túlértékeltnek” hívni valamit eszméletlenül pretentious, de nem tehetek róla, annak érzem. Vagyis a történetet... vagy történeteket.

Igazából ez az, ami nekem zavaros az egészben, hogy elvileg van nyolc utazó, mindegyik saját történettel rendelkezik, viszont nincs egy nagy, mindent átfogó sztori. Vagy van, de az a leges legvégén jön be a képbe, és az sem valami nagy. Asszem. Mind1, nem igazán tetszik, hogy egymástól elkülönülő történetek vannak, miközben a szereplők nincsenek a többiek történetére hatással. Úgy vettem észre, ez sokaknak kritikája a játékkal szemben, amin elvileg a második részben javítani fognak.

Viszont a gameplayt dicsérni szokták, és ja, igazából látom, mi benne a vonzó. A break mehanizmus nagyon kielégítő (nem rossz értelemben XD) és igazából könnyen elsajátíthatónak tűnik az egész harcrendszer. Az idegesítő rész a random encounterek, amik tudom, hogy a JRPG-k részét képezik, de basszus, nincs is annál idegesítőbb, mikor mennél a dolgodra, és vmi szaros szörny megállít. Még “viccesebb”, ha még nincs társad és egyedül kell újabb és újabb ellenségeken átverekedned magadat, amiknek nem tudod a gyenge pontját, vagy nem tudod azt támadni, mert nincs mivel.

Még nem tudom, mi lesz a játékok sorsa, de jelen állás szerint ha meg is veszem őket, akkor a második résszel kezdem. Vagy csak azzal játszom. Nem tom, lehet szimplán rossz karakterrel kezdtem, mert Cyrusszal kezdtem (helló, Umehara Yuuichirou!) és elég nyeh volt az ő befejező fejezete az elveszett könyvvel, meg hogy lényegében száműzték az otthonából, de ő ezt nagyon lazán vette. Utána még Olbericet sikerült összeszednem és az ő prológusát is kivittem, de az sem volt annyira bejövős. Lehet csak még idegen volt a gameplay és emiatt sokat bénáztam, azért lett viszonylag negatívabb az élmény.

A második részben Hikari története nem egyedi, de izgalmasabb felütést kapott, utána pedig egyből rohantam a többeket összeszedni, ami azt jelentette, lehetőségem volt úgy is kipróbálni a harcrendszert, hogy nem csak egy karaktert irányítok. Így máris fairebb és érdekesebb lett az egész. Ellenben sajnos sem Partitio, Sem Osvald, sem Temenos sztorijára nem lesz idő a demoban. Ugye, csak három órát lehet vele játszani és 2:33 körül járok, szal nem sok tartalom maradt nekem.

Szal a második rész demoja jobban tetszett, de valahogy még mindig nem fekszik nekem ez a játék, de már elkezdett annyira érdekelni, hogy lehet, egy nap mégis lecsapok rá.

[szasza-chan]

Bebe fuckboy era

[szasza-chan]

I wanted to draw Yusuke in this iconic outfit and then it became a 90s fashion boys squad 

[szasza-chan]

[szasza-chan]

Morax 🔶

[szasza-chan]

Please tungle,,,,,, dont bonk

[szasza-chan]

Triangle Strategy - Utility Route

Tegnap végre befejeztem a Utility Route-ot. Asszem már eléggé hozzászoktattam magamat a gondolathoz, hogy ez a nagyon kérdőjeles Hyzante-párti befejezés lesz, ezért nem különösebben ütött szíven, nem éreztem undort vagy csalódottságot, inkább csak… ja, így is meg lehet oldani az ország problémáját.

  A vége értékelése előtt azért szóvá kell tennem, hogy sajnos az újrajátszással kijött a játék egyik hibája. Vagyis nem szó szoros értelembe vett hiba, inkább csak egy olyan mechanikai dolog, ami csalódást okozott. Nem tudom, írtam-e a Morality posztban arról, hogy tetszik ez a „válaszd meg a magad útját” rendszer, és hogy a döntéseknek tényleg súlya van. Akkora súlya, hogy egyes pontokon komoly dilemmába kerültem, kinek az oldalára álljak, mert tényleg minden döntésnek komoly következménye lett.

Aztán kiderült, hogy annyira mégsem fajsúlyosak a döntések, mert a történetben van 3-4 pont, ahova mindig vissza fogunk jutni és mindig meg fog történni, bármerre is kacifántozzanak az események. És ez kár, bár azt is megértem, hogy lehet, nehezebb lett volna így egy egységes, jól összerakott sztorit elmesélni. Most ez egy elég vad söszehasonlítás, de a Detroit Become Humanról hallottam kritikákat, hogy tök szuper, hogy tényleg van egy rakás befejezés, rengeteg döntési lehetőséggel és mindent a játékos szab meg, de emiatt rengeteg helyen logikátlan a szereplők viselkedése, vagy ellentmondásokba ütközik a sztori. Szóval megértem, ha inkább kicsiben gondolkoztak és csak minimálisan variáltak az eseményeken.

De ettől még bosszantó, hogy itt vannak ezek a dilemmák, de hosszútávon csak a legvégén fut ki valahova. Feladjuk Rolandot, vagy ne? Nem számít, a végén úgyis álruhában fog velünk bujkálni, míg az ország halottnak hiszi. Segítsünk az illegális só üzletelésben, vagy leplezzük le a korrupt Sorsley-t? Akárhogy is, Serenoa a Szent Hetek közé fog tartozni, ami nagyon WTF, mert miért vennék be, ha nem buktatta le magától Sorsley-t? Ha megteszi, teljesen érthető, hogy beveszik maguk mellé, mert bizonyította, hogy megbízható ember, de ha meg segítette, akkor pont, hogy veszélyesnek kellene gondolniuk. Bár az Utility Route-on Serenoáékat még az ág is húzza (mármint ja, kb. mindenbe belebuknak, amibe belekezdenek), szal érthető, hogy Hyzante ezt próbálja némi kis zsarolással kihasználni és úgy ugráltatni őket, ahogy nem szégyellik, mert tudják, hogy Serenoáék gyengék velük szemben és nem utasíthatják el a követeléseiket. Ez esetben viszont a Morality Route-on fura, hogy mikor nem hajlandók a roselle-i embereket átadni, akkor egy csata után Hyzante megvonja rá a vállát, és minden megy tovább.

Amúgy ha már roselle-i emberek, az ő kiadatásuk valóban a route egyik mélypontja érzelmi szempontból. A legrosszabb, hogy a végén kb. maguktól vonulnak be, mert végül a jóhiszeműségük győz, hisz „Serenoa láthatóan szenved, hogy elküld minket rabszolgamunkára, szóval biztos jó ember és segíteni fog nekünk később, menjünk magunktól és reménykedjünk”. Mármint… ugh! Annyira próbálták Serenoáékat a készítők kimosdatni ebből. Mármint persze, teljesen in character, hogy fáj nekik ezt tenni, csak mégis ez, hogy a végén Jerrom kb. leveszi a terhet a vállukról tényleg nagyon rossz szájízt hagyott maga után. Pláne úgy, hogy soha többé nem kerülnek szóba. Leszámítva persze azt, mikor Frederica miattuk pattog. Amúgy ami a legelkeserítőbb dolog, ami a roselle-i emberek kiadása mellett történt ebben a route-ban, az Landroi Flakes halálának a módja. Serenoáék tárgyalni mentek hozzájuk, erre Aestfrost jól tőrbe csalta őket és egymásnak ugrasztotta a két házat. Szomorú, hogy Landroinak úgy kellett meghalnia, hogy azt hitte, a Wolffort ház elárulta őt és az országot… ami ironikus, mert a végén tényleg az lesz, de oh well…!

Még visszatérve a súlytalan döntésekre, a végén, hogy belopózzanak-e a kastélyba, harcoljanak ott vagy elárasszák a fővárost, utólag szintén egy elég „nagyobb a füstje, mint a lángja” dilemmának tűnik, mert a város elárasztása ellen mindig azzal érveltek (mármint amellett, hogy lerombolják vele a várost és az nem túl jó dolog), hogy mégis mit fognak az emberek szólni hozzá? Mi lesz Roland megítélésével? De az emberek így se úgy se örülnek Roland visszatértének, szal nem mindegy? Főleg, mert Roland legnagyobb baja elsősorban Patriatte, aki basáskodik Roland nevében az emberek fölött és próbálja ezt a sunyi menyét seggét a palotában bent tartani, miközben Rolandot is kénye-kedve szerint manipulálná. Amúgy eddig a játék egyetlen igazán bosszantó része pont ezzel kapcsolatban volt, mikor Roland az emberek szeme láttára csap össze Patriatte-tel, és miután legyőzi, az emberek még őt szólják meg. Valahol értem a pszichológiájukat, de közben meg… nyasgem? Annyira egyértelmű, hogy Roland azért ölte meg Patriatte-et, mert korrupt volt, visszatartotta az emberektől a sót és más segélyeket, meg simán levágott bárkit az utcán, erre Roland a rossz, mert kezet emel az egyik emberére? Egy alternatív univerzumban ilyenért a főszereplőt piedesztálra emelik, de itt a dráma kedvéért muszáj volt Rolandot kihozni a bűnösnek, csakhogy ezzel is Hyzante felé terelje őt a játék. Erőltetett egy megoldás, mit ne mondjak.

  Viszont tény, ebben a route-ban nyilván logikusabb, hogy Roland a végén miért adta át Hyzante-nak Glenbrook vezetését és vált az Istennő követőjévé. Szerintem az ő belső konfliktus a leginkább subtle, mert Frederica és Benedict esetében tök egyértelmű, miért azt az utat választják, amelyiken végül végigmennek, de Roland kicsit kilóg a sorból. Pedig valóban, ha az ember kicsit utána gondol, Rolandot sose tartotta nagyra az apja, sem a bátyja, nem is készült arra, hogy átvegye a trónt, aztán hirtelen minden a nyakába szakadt és nem bírja a terhet. Próbál a kötelességének eleget tenni, nagyon szeretne megfelelni a néhai apja és az emberek elvárásának, de egyszerűen nem megy neki. Amíg Serenoáknál bujkál, furdalja a lelkiismeret, hogy rejtőzködik és nincs ott az embereinek, hogy segítsen nekik, miközben sokan miatta halnak meg. De amikor végre visszaszerzi a trónt, senki sem örül neki, az emberek szinte visszasírják az elnyomó aestrfosti hatalmat, mert szinte több szabadságuk volt, mint Regna király idejében, miközben ugye Patriatte is próbálja a népet Roland ellen hangolni. Nem csoda, hogy a végén szegény srác, aki amúgy is durva önbizalomi problémákkal küzd, besokall és inkább lepasszolja a kormányzást egy olyan hatalomnak, amelyik láthatóan megtalálta a tökéletes társadalom receptjét és az emberek boldogan élnek.

  Szóval unpopular opinion, de ezek után nem tudom, miért kellene Roland döntésétől hányingert kapnom, miközben úgy csinálunk, mintha Frederica (vagy akár Benedict) aztán az abszolút jóság megtestesítője. Egyszerűen nem tudom nyugodt szívvel azt mondani, hogy Frederica döntése a legkisebb rossza, vagy a legjobb kimenetelű, mert azzal, hogy lelépnek a vérbe, nagyon hosszú és küzdelmes háborúzás tör ki Norzeliában. Szóval Frederica döntése kb. a pusztulásba visz mindent. Ezzel szemben Roland döntése, hogy egyesíti a három nációt és hosszú békeidő jön el, szerintem nem hangzik olyan rosszul.

Persze itt kell megjegyeznem, hogy összességében Roland döntése is csak a felszínen tűnik jónak. Azt biztosan tudjuk, hogy akik nem álltak be a sorba és kezdték el követni az Istennő tanait, azokat elhurcolták és rabszolgamunkára ítélték, akárcsak a roselle-i embereket, akik vélhetően sosem szabadultak fel. A vallásszabadság híve vagyok, szóval már ez egy nagy „NO-NO”, hogy az emberek a jólétet csak akkor kapják meg, ha kvázi egy országos méretű szekta tagjaivá válnak. Eközben Hyzante elkezdte Glenbrookot is átépíteni, és nem csak az Istennő szobrokkal árasztja el a városokat, de ha jól értem, konkrét épület lebontások és újjáépítések is zajlanak. Egyértelműen próbálják Glenbrook kultúráját eltűntetni, ami megint csak egy undorító tett, hiába próbálja Roland ezt úgy előadni, hogy csak egy új korszak következik.

Sajnos összességében viszont úgy vagyok vele, hogy pusztán a nagy egészt figyelve mégis a Utility Ending tetszik egy picit jobban. Talán túlságosan az egyszerű emberek szemszögéből nézem a dolgokat, mert őszintén, én nem tudnám Serenoának és Fredericának megbocsátani, ha engem, mint állampolgárt cserbenhagynának egy háború küszöbén. Beszedik rajtam az adót, kényük-kedvük szerint változtatnak a törvényeken, de aztán lelépnek, és ők boldogan élnek, míg én vagy rettegve, éhezve várom, hogy megöljenek az ellenséges katonák, vagy nincstelenül menekülök? Hát csesszék meg, akkor már inkább az agymosott szekta! Legalább biztos nem fogok éhezni, és a jólét miatt a bűncselekmények is kb. nem létezők, leírva tényleg egy földi paradicsomnak tűnik.

 Valószínűleg azért is nyelem le könnyebben a Utility Endinget, mert hiszem, hogy ez az állapot tarthatatlan lesz. Persze, a végén a mesélő szerint hosszú békeidő következik, de szerintem már most láthatók a repedések a rendszerben. Eleve a Serenoához csatlakozó emberek között sok a hyzante-i, akik látják az országuk sötét oldalát, és abban a reményben menekültek el, hogy Serenoa szolgálatában tudnak változtatni. Aztán itt van a leborotvált fejű Frederica (szegény T_T), aki járja az országot és próbálja az édesanyja ismereteit terjeszteni Centraliáról. Sokan most még kinevetik és megvetik, de mégis akad már pár követője. Ha ez így folytatódik, egyszer eljön az idő, hogy annyian lesznek, hogy nem lehet őket figyelmen kívül hagyni. Rossz példa, de az anti-vakcinások meg a laposföld hívők is megtalálták a maguk idióta társaságát, szóval Frederica is miért ne érne el nagyobb hallgató közönséget idővel? És végül, de nem utolsó sorban a tősgyökeres hyzante-i embereket könnyű megtéveszteni, mert ebbe születtek, de Glenbrook és legfőképpen Aestfrost teljesen más kultúra. Talán a nagy ellenzőket már elvitték, de biztos vagyok benne, hogy sokan vannak, akik csak muszájból tettetik, hogy követik az Istennő tanait, és ha ez így marad, lesznek még itt nagy gondok. Talán (sőt, biztos) a nagy változások nem Serenoáék idejében fognak eljönni, hanem generációkkal később, de szerintem Hyzante egy nap bele fog ebbe bukni. Legalábbis remélem.

  Az eddigi infóim alapján mondjuk szerintem nekem a Liberty Ending fog a legjobban bejönni (mármint a non-Golden Route választások közül), de ennek a fejtegetéseit és miértjeit meghagyom akkorra, mikor annak is a végére értem. Most már szándékomban áll a sztorit teljes egészében átugrálni, legalábbis azokat a részeket, amiket már tuti olvastam, szal így remélhetőleg gyorsabban haladok majd.

[szasza-chan]

i drew the tristrat squad for its release tmr cause i literally can't remember the last time i was this excited for a game release and am fully ready for it to consume my life entirely-

(also am definitely gonna have a bi crisis or two when picking sides-)

[szasza-chan]

I’m really jealous of everybody who can enjoy Buddy Daddies because this anime makes me so angry.

I KNEW that nothing will happen between Rei and Kazuki but still the whole presentation is just... ARGH!

Yeah, its not a 1:1 Spy x Family copy but still try to ride that wave, don’t fool yourself! But it would be more obvious with a straight couple, so why not make this show with two dudes? Genius! In that way, they can get the queer people and fujoshis/fudanshis’ money, but they won’t make their relationships gay, so everybody can “safely” watch it. That’s just disgusting to me.

I’ve already seen people saying that they’re happy that it’s not gay, so they can enjoy and watch it. Because, you know, if it’s gay and you’re straight, its physically impossible to you to watch something. *irony* And on the other hand people are like “yeah I know they won’t gonna get together but stll ship them”. Yeah, that’s the problem. They knew that a lot of people still gonna watch it and ship the protagonists, and that’s enough for them, because they already got your money. Even though they spit you in the face.

Do I want that Rei and Kazuki have sex? Hell no, who tell you that? This is not that type of anime, so of course it’s totally okay if they have a more “kid friendly” relationship. But I still would like to see some confirmation that they’re together, or get together later. A meaningful handholding, or a romantic hug. But this never gonna happen. Is there a chance that one of the guys is bisex? Of course, but you never gonna know it because in Japan media, there are no bi people (except if they want to make a gay character “straight”, like Mikasa in Fuuka, who “was” gay for 200+ chapters, and then he fell in love with his female teacher under tho chapters and got together... yeah, fuck you Seo Kouji, you coward bastard!)

I hate when people say that Japan is some safe place, where feminism and wokeness and “gay agenda” are unknown because it’s just not true. They has a lot of feminist manga/anime (like the whole mahou shoujo genre) and they has queer anime/manga from like the ‘80/’90s. CLAMP, Ikuhara, Yoshida Akimi all had LGBTQ+ characters, few years ago we had Yuri!! on Ice and Sarazanmai, so it’s not like that Japan is no capable of making queer media. But you’re naive if you think its as easy as in the west. They’re still very conservative and it’s hard to make real, uncensored queer anime, without resriction.

Of course I don’t say that it’s absolutely bad if somebody like this anime, or you’re a bad person, if you ship Kazuki and Rei. You watch what you want to watch, and like what you want to like. As I said, I’m just jealous, because I want to like it but can’t. I’m still hoping that in the end I will look like a fool, because they get together, but I know they won’t. It’s just another fujoshi-bait anime, which is okay, I like a lot of these type of shows (like Free! or S8 Infinity), but this is just feel bad.

[szasza-chan]