#Nergis Hatun | Explore Tumblr posts and blogs

reallifesultanas · 4 years ago

Text

Portrait of Mahidevran Hatun / Mahidevran Hatun portréja

Many consider Mahidevran to have one of the most tragic life in the Sultanate of Women. Her life really wasn’t easy and she had to suffer a lot. Unfortunately, there is a lot of misinformation and lies about her life, so I would like to clarify them now.

Her origin and life in Süleyman’s Manisa harem

Little is known about Mahidevran's early life. She was born into a Christian family between 1498 and 1500, and soon became a slave, then she became part of the princely harem of Suleiman. Her origin is disputed, most likely she was of Albanian or Montenegrin origin, but the Circassian origin cannot be ruled out either. The legend that she was a princess, however, is clearly not true. Posterity has spent this around her to express their love and respect for her.

It is not clear exactly when she went to Suleiman’s harem, her first mention being a Manisa record, which was unfortunately not dated, but presumably could have been made before 1515. According to this, Suleiman probably had four concubines: Yasemin, Hubeh, Server, and Mahidevran. The former three earned 5 aspers for a day while Mahidevran only four. Mahidevran’s low salary may be due to the fact that she has not yet become a mother, while the other three consorts may already have. Suleiman had at least one son, Mahmud, before Mustafa, but he could also have had a daughter named Raziye older than Mustafa. Thus, it is conceivable that the other three women were the mothers of these children. But it could also be that they were simply favorite consorts.

Finally, in 1515, Mahidevran gave birth to her first and only child, Mustafa. Since Suleiman in Manisa followed the one-concubine-one-son rule (and for other reasons as well) it is impossible that Mahidevran would have had another child. Her status certainly rose after the birth of Mustafa, but she was only one of Suleiman's concubines, never being Suleiman's favorite, his love, especially not his wife, as some say.

Mahidevran probably became a friend of Suleiman's sister, Hatice, in Manisa, with whom she later frequently exchanged personal letters. After Hatice was widowed, it is possible that she returned to her mother and brother in Manisa.

After Suleiman's accession

When Suleiman received news of his father's death, he immediately went to Istanbul with his small entourage. His mother Ayşe Hafsa arranged the harem of Manisa before she left. Ayşe Hafsa finally left still before the other members of the harem and arrived to her son on 18 December. Mahidevran and the other harem ladies quite certainly arrived in Istanbul in early 1521.

By the time the harem arrived, Suleiman already had a new concubine and favorite, a Ruthenian girl, Hürrem. Probably Hürrem was already pregnant with her first child. Presumably there was no conflict between Hürrem and Suleiman’s other concubines, as none of Suleiman’s concubines had a privileged status, so it is unlikely that they would have feared the new woman. Furthermore, on arrival in Istanbul, these women may have been busy settling down and helping their children through the difficulties of moving. It must have not been easy to explain to the children why they do not see their father every day now, as it happened in Manisa before.

Suleiman went on a campaign in spring of 1521, leaving his harem behind. Probably by that time everyone had arrived from Manisa and was comfortably furnished in the Old Palace. The months of spring and summer were probably spent in peace, uneventfully. In the autumn, however, the plague appeared in the city and soon broke into the palace as well. Suleiman’s eldest son, Mahmud, toddler Murad, and his only daughter, Raziye, also fell victim to the plague, and probably the mother of one of the princes. Mahidevran, with his little son Mustafa, certainly prayed in their apartment to escape the tragedy. Her prayers were heard so she and her child survived the epidemic, just like Hürrem and her newborn son. Mahidevran then truly became the first woman, as she was the mother of the Sultan's eldest son. Surely her salary has also risen and her status has increased.

Suleiman had to quickly take care of producing new heirs, as his heirs were a six-year-old boy and an infant, which was not enough security in that period. Presumably the dislike of Mahidevran and Hürrem started at this time. Suleiman, instead of calling new, virgin concubines, asked for Hürrem again, contrary to custom. This must have outraged Mahidevran deeply. Of course not because (we could see it in the series) of jealousy... Mahidevran was never a favorite of the sultan and there were always other women beside her. However, she felt it's disrespectful for granting privileges to a woman of a lower rank, and she feared that this woman would gain more and more power as the number of her children increased, thereby endangering her son, Mustafa. Hürrem gave birth to a daughter in 1522, which presumably reassured Mahidevran. However, her joy could not last long, for in 1524 Hürrem gave birth to another boy, followed in 1525 and 1526 by other sons. So far it has become clear that there is no place for other woman in Suleiman's life, just for Hürrem. We know, as ambassadors wrote several times, that the whole joy of Mahidevran during these years was her son, Mustafa, and he spent all her time with him. Contrary to the customs of the period, she entrusted the prince less to his governess and dealt with him herself.

The two consorts rivalry is legendary. It is certain that they did not like each other and that there was sometimes a verbal conflict between them, but the famous brawl-fight could probably never have happened. According to the legend, Mahidevran beat Hürrem before the birth of her first child, scratching her face. However, it can't be true, since when Mahidevran arrived to Istanbul she couldn't have been any problem with Hürrem and the latter was pregnant anyway. Beating a pregnant concubine would have been a huge sin and she would certainly have been exiled for it. In addition, eunuchs and kalfas were bustling in every corridor of the harem, it is inconceivable that the two women could have fought for minutes. The most extreme thing imaginable is a slap and an insult. However, Hürrem and Mahidevran were forced to tolerate each other as they had to appear together many times. One such event was in 1530, during the circumcision ceremony of the Mustafa, Mehmed and Selim. Both and of course Ayşe Hafsa were present behind their curtained place during the celebration as well. They had to learn to tolerate each other. In any case, the two women certainly did not make life easier for Valide Ayşe Hafsa Sultan. It is not true, by the way, that Ayşe Hafsa would have preferred Mahidevran. She wasn’t really interested in any of the women, she just cared with her son and his happiness. For this reason she tried to treat both Mahidevran and Hürrem equally.

Her new life in Manisa

Mahidevran was finally able to get rid of Hürrem in 1533 when the Sultan appointed Mustafa to govern the province of Manisa. According to custom, the prince was accomponied into his province by his mother, and Mahidevran acted like that. She and her son were welcomed in Manisa. Mustafa was very popular among the Janissaries from an early age and the young prince was also sympathic to the common people. The worship of Mustafa may also have been due to the fact that Hürrem was hated by the common people, so it was natural that the other woman and her son would be supported more. This love grew especially when, in 1534, Suleiman created a new rank, the title of Haseki, for Hürrem and married her. With the rank of Haseki, he raised his concubine next to (and even above) the sultan’s true sisters, and the marriage was particularly scandalous, since the Sultans have not been married since Mehmed II. These events certainly upset Mahidevran and Mustafa, however, the love for them gave them strength.

Regarding Mustafa's stay in Manisa, the ambassadors unanimously stated that "his mother, who is always by his side, helps, gives advice on how to make himself loved by the people." Mahidevran's experience certainly helped him a lot, but it could have been a hard task for Mahidevran also, as she had not previously had the opportunity to control any harem. She must have watched Ayşe Hafsa before to learn from her the ins and outs of harem administration.

Mahidevran was also able to try herself in a new role in Manisa, for in addition to leading an entire court for the first time in her life, she also became a grandmother in 1536, when her first grandchild, Nergis-Şah, was born. There are many questions about Mustafa’s children, but it was probably Nergis-Şah who was the first child who reached adulthood.

Another turning point

In 1542, a turning point occurred in her life, as Suleiman moved Mustafa from Manisa to Amasya province. There are plenty of question marks around this event, and of course we cannot know for sure that Mahidevran and Mustafa were really disappointed with this relocation. Although Manisa was indeed close to the capital (which is important in case of the Sultan's death), it was an easily governable province that was just right for a novice prince, but it was not a real challenge for the prince to show his ability. In earlier periods, Amasya was the most coveted province, as it was a real challenge because of its closeness to the borders and it was easy to prove how capable is the ruler of it. In any case, it must have hurt Mahidevran that soon after their departure, Suleiman had appointed his favorite son, Mehmed to rule in Manisa.

However, Mehmed could not rule Manisa for long because he died in 1543 as a result of an epidemic. Mahidevran had nothing to do with the prince's death. Although she certainly had not mourned Mehmed for months, even if she wished for his death, she would never have risked her own and Mustafa's life with such an act. For if Mahidevran had tried to kill Mehmed and fail, she would be executed immediately and Mustafa would be cruelly punished, perhaps even executed. Nevertheless, although Mehmed was supported by Suleiman, he did not pose a threat to Mustafa, whom everyone adored. It would have been madness to risk everything with killing Mehmed.

After Mehmed's death, by 1546, Hürrem's other two sons, Bayezid and Selim, had also were sent out to provinces, but they were both much younger than Mustafa, neither of them had as many supporters as Mustafa. Suleiman's youngest son, Cihangir, had physical deformities and needed constant medical treatment, which made him incapable to becoming a sultan. Mustafa's victory seemed clear.

It was precisely for this reason that they had to fear Hürrem. Hürrem would have done anything to save her own sons, so she made alliances and fought, she was especially supported by her son-in-law, Rüstem Pasha. Mahidevran dreaded losing her son. It was such a fear that the ambassadors also mentioned: "Mustafa's mother is always by his side and pays special attention to him and did everything to avoid poisoning, she reminded him every day that there is nothing that can endanger him but poisons." Some ambassadors even claimed they had received information that Mahidevran was preparing and supervising the preparation of Mustafa's food personally. Hürrem was, of course, smarter than trying to poison Mustafa, rather she reported the prince's every faults always through Rüstem. Thus, at first Hürrem did not specifically state lies about Mustafa, she only reported his mistakes to Suleiman. Meanwhile in the case of her own sons, she tried to cover up the mistakes. Mahidevran must have known about this, but she could do nothing. She was far from the capital, while Hürrem lived there, in the immediate vicinity of Suleiman. However, the events that projected the tragic fate of Mustafa will be discussed in more detail in Mustafa’s portrait.

The beginning of the end

Mustafa's popularity among the Janissaries reached such extreme proportions that Suleiman began to fear his own son. Under these circumstances, filled with Hürrem’s intrigues, the situation became very dangerous for Mustafa and Mahidevran. In the autumn of 1553, Suleiman went on a campaign, where he also called Mustafa. By this time there were already many rumors that the sultan wanted to execute the prince for planning a rebellion against him. There were two ways before Mustafa: if he had not planned a rebellion before, he could have start it and could have rebelled against the Sultan now, for all the soldiers were on his side; or trying to convince the sultan that he was innocent. Mustafa's advisers clearly suggested the former, we do not know what Mahidevran thought, but knowing the circumstances, she certainly supported the former solution as well, as it was the only way to keep her son alive. Mustafa, however, for some reason decided to go to his father, who immediately strangled him on October 6 as soon as he entered the tent.

When Mahidevran received the news of Mustafa's death, we cannot imagine the pain she may have experienced, since with the death of her son the only purpose and meaning of her whole life was lost. Suleiman then soon ordered the execution of Mustafa's six-year-old son. Probably the loss of his grandson may have been the last straw, but in my opinion, she was much better prepared for this than for Mustafa's death, knowing that the sons of the rebellious prince would have a similar fate as their father. Especially that the common people began to deify Mustafa's little son after the prince's death. So even though they did not want to hand over the little prince to the embassy sent for him, they eventually forcibly took him from his mother and executed him.

Her last years

After the death of her son, Mahidevran marched to Bursa following the coffin of Mustafa. With this she became the last concubine of a sultan who, in keeping with tradition, retired to Bursa. However, Suleiman soon withdrew all support from Mahidevran because he made her responsible for Mustafa's rebellion. Mahidevran lived in poverty for years, unable to pay the rent for her house. Opinions about Mustafa's concubines are mixed, some say they have retired to the Old Palace, others say they have lived in Bursa with Mahidevran. In any case, it is certain that some of her faithful servants persevered with her, for we know that they were often stole and cheat in the market so that they could make a living somehow. Mahidevran spent all her money to build Mustafa's tomb, but failed to complete the construction. Salvation was probably brought to him by Prince Selim. In the early 1560s, Selim began sending money to Mahidevran. We do not know that Suleiman knew about this and if so what he said, but given that Selim remained the only heir, he could not really have done anything against Selim's action. Mahidevran received complete peace with the death of Suleiman in 1566, as almost after Selim's ascension to the throne, he gave Mahidevran a huge house with a beautiful garden, and also completed the construction of Mustusta's tomb. Thus, thanks to Selim, Mahidevran was able to spend her last years in peace and comfort in Bursa and saw his son’s tomb ready. In 1580/1, surviving Suleiman, Hürrem and all their children eventually she died. She was buried next to her son.

Used sources: L. Peirce - Empress of the East; L. Peirce - The imperial harem ; C. Imber - The Ottoman Empire 1300-1650; F. Suraiya, K. Fleet - The Cambridge History of Turkey 1453-1603; Z. Atçil - Why Did Süleyman the Magnificent Execute His Son Şehzade Mustafa in 1553?

* * *

Sokan Mahidevrant tartják az egyik legtragikusabb sorsú nőnek a Nők szultánátusának időszakából. Élete valóban nem volt egyszerű és rengeteget kellett szenvednie. Sajnos életéről rengeteg félinformáció és hazugság kering, ezeket is szeretném most tisztázni.

Eredete és korai évei Szulejmán háremében

Mahidevran korai életéről keveset tudunk. 1498-1500 között születhetett keresztény családba, majd hamarosan rabszolga lett belőle, így került Szulejmán hercegi háremébe. Eredete kérdéses, legvalószínűbb az albán vagy montenegrói eredet, de a cserkesz eredet sem kizárható. Az a legenda, miszerint hercegnő lenne, viszont egyértelműen nem igaz. Az utókor költötte köré ezt, hogy ezzel fejezzék ki szeretetüket és tiszteletüket iránta. Kizárt, hogy nemesi származású lett volna.

Az nem tisztázott, hogy pontosan mikor került Szulejmán háremébe, első említése egy manisai jegyzőkönyv, amely sajnos nem dátumozott, de feltehetőleg egyetlen gyermekének születése előtt készülhetett. Eszerint Szulejmánnak valószínűleg négy ágyasa volt: Yasemin, Hubeh, Server és Mahidevran. Előbbi három naponta 5 aspert keresett, Mahidevran csupán négyet. Mahidevran alacsony fizetésének oka talán az lehet, hogy még nem vált anyává, míg a másik három ágyas talán már igen. Szulejmánnak ugyanis Musztafa előtt legalább egy fia, Mahmud már élt, de Raziye nevű leánya is lehetett idősebb Musztafánál. Így elképzelhető, hogy a másik három nő ezen gyermekek édesanyja volt. De az is lehet, hogy egyszerűen csak kedvenc ágyasok voltak.

Végül Mahidevran 1515-ben életet adott első és egyetlen gyermekének, Musztafának. Mivel Szulejmán Manisában az egy ágyas - egy fiú szabályt követte (és egyéb okok miatt is) kizárt, hogy Mahidevrannak lett volna másik gyermeke. Státusza Musztafa születése után bizonyosan emelkedett, ám csak egyike volt Szulejmán ágyasainak, sosem volt Szulejmán kedvence, szerelme, különösen nem a felesége, ahogyan néhányan tartják.

Mahidevran valószínűleg Manisában került közel Szulejmán nővéréhez, Hatice Szultánához, akivel később gyakran váltottak személyes leveleket is. Hatice ugyanis megözvegyülése után lehetséges, hogy visszatért anyjához és öccséhez Manisába.

Szulejmán trónralépése után

Szulejmán mikor hírt kapott apja haláláról azonnal Isztambulba vágtázott szűk kíséretével. Anyja Ayşe Hafsa még elrendezte a manisai tartományt, megszervezte a hárem utaztatását is mielőtt elindult volna. Ayşe Hafsa végül valamivel a hárem többi tagja előtt indult el és december 18-án érkezett meg fiához. Mahidevran és a többi háremhölgy ekkor még egészen bizonyosan nem érkeztek meg Isztambulba, valószínűleg csak 1521 elején léptek be a birodalmi f��városba.

Amikor a hárem megérkezett Szulejmánnak már új ágyasa és kedvence volt, egy ruténiai lány, Hürrem. Valószínűleg Hürrem ekkora már várandós volt első gyermekével. Feltehetőleg nem volt semmiféle konfliktus Hürrem és Szulejmán többi ágyasa között, ugyanis Szulejmán egyik ágyasának sem volt kiemelt státusza, így nem valószínű, hogy tartottak volna az új nőtől. Továbbá Isztambulba érkezve ezek a nők azzal lehettek elfoglalva, hogy berendezkedjenek és gyermekeiket átsegítsék a költözés nehézségein. Bizonyára nem volt egyszerű azt sem elmagyarázni a gyerekeknek, miért nem látják most már minden nap apjukat, mint ahogy korábban Manisában ez jellemző volt.

Szulejmán 1521 tavaszán hadjáratra indult, hátrahagyva asszonyait. Valószínűleg eddigre már mindenki megérkezett Manisából és kényelmesen berendezkedtek a Régi Palotába. A tavasz és nyár hónapjai valószínűleg békességben, eseménytelenül teltek. Ősszel azonban a pestis megjelent a városban és hamarosan a palotába is betört. Szulejmán legidősebb fia, Mahmud, a totyogó Murad és egyetlen lánya Raziye is a pestis áldozatává váltak, és valószínűleg az egyik herceg édesanyja is. Mahidevran kisfiával Musztafával minden bizonnyal lakrészébe zárkózva imádkozott, hogy elkerülje őket a tragédia. Imái meghallgatásra találtak, így ő is és gyermeke is épségben túlélték a járványt. Éppúgy, mint a gyermekágyi időszakot töltő Hürrem és újszülött fia is. Mahidevran ekkor valóban első asszonnyá lépett elő, hiszen ő volt a szultán legidősebb fiának édesanyja. Bizonyára fizetése is emelkedett és státusza is nőtt.

Szulejmánnak gyorsan kellett gondoskodni újabb trónörökösök nemzéséről, hiszen örökösei egy hat éves kisfiú és egy csecsemő voltak, ami nem volt elég biztosíték a korban. Feltehetőleg Mahidevran és Hürrem ellenszenve ekkor öltötte fel a legendás méreteket. Ugyanis Szulejmán ahelyett, hogy újabb ágyasokat hívatott volna, a szokásokkal ellentétben Hürremet kérette. Ez Mahidevrant minden bizonnyal mélységesen felháborította. Persze nem azért, amiért a sorozatban láthattuk, a féltékenység miatt... Mahidevran sosem volt a szultán kedvence és mindig voltak más asszonyok mellette. Azonban tiszteletlenségnek érezte, hogy egy tőle alacsonyabb rangú nőt kiváltságokkal ruház fel a szultán, valamint rettegett attól, hogy ez a nő majd gyermekeinek számának növekedésével egyre több hatalmat szerez, ezzel pedig az ő kisfiát, Musztafát veszélyezteti majd. Hürrem 1522-ben egy leánygyermeknek adott életet, ami vélhetőleg kissé megnyugtatta Mahidevrant. Azonban öröme nem tarthatott sokáig, mert 1524-ben újabb fiúnak adott életet Hürrem, akit 1525-ben és 1526-ban is további fiúk követtek. Eddigre egyértelművé vált, hogy Szulejmán életében egyetlen asszonynak van hely, aki pedig Hürrem. Tudjuk, hiszen több követ is megírta, hogy Mahidevran egyetlen öröme ezekben az években fia, Musztafa volt és minden idejét fiával töltötte. A kor szokásaitól eltérően kevesebbet bízta nevelőjére a herceget és inkább maga foglalkozott vele.

A két ágyas rivalizálása legendás. Az bizonyos, hogy nem kedvelték egymást és bizonyára olykor verbálisan is volt közöttük konfliktus, azonban a híres verekedés feltehetőleg sosem történhetett meg. A legendák szerint Mahidevrán még első gyermeke születése előtt verte véresre Hürremet, arcát összekarmolva. Ez azonban kizárt, hiszen mikor Mahidevran megérkezett Isztambulba még nem lehetett semmi baja Hürremmel és egyébként is utóbbi terhes volt. Egy várandós ágyas megverése pedig hatalmas bűnnek számított volna és minden bizonnyal száműzték volna érte. Emellett a hárem minden folyosóján eunuchok és kalfák nyüzsögtek, elképzelhetetlen, hogy percekig verekedni tudott volna a két nő. A legextrémebb ami elképzelhető, az egy egy pofon és sértegetés. Hürrem és Mahidevran azonban kénytelenek voltak elviselni egymást, hiszen sokszor kellett együtt megjelenniük. Egyik ilyen esemény volt 1530-ban a Musztafa, Mehmed és Szelim körülmetélési szertartása. Mindketten és természetesen Ayşe Hafsa is jelen voltak elfüggönyözött helyükön az ünneplés során is. Meg kellett tanulniuk tolerálni egymást. Mindenesetre a két ágyas egészen biztosan nem könnyítette meg Valide Ayşe Hafsa Szultána életét. Az egyébként nem igaz, hogy Ayşe Hafsa Mahidevran pártját fogta volna. Nem igazán érdekelte egyik nő sem, csak a fia és az ő boldogsága. Emiatt igyekezett egyenlően kezelni mind Mahidevrant mind Hürremet.

Mahidevran új élete Manisában

Mahidevran 1533-ban végre megszabadulhatott Hürremtől, amikor a szultán Musztafát Manisa tartomány élére nevezte ki. A szokások szerint a herceget édesanyja követte a tartományába, így tett Mahidevran is. Manisában örömmel fogadták őt is és fiát is. Musztafa ugyanis nagyon népszerű volt már kisgyermekkorától kezdve a janicsárok körében és a közembereknek is szimpatikus volt a fiatal herceg. Musztafa imádatához hozzájárulhatott az is, hogy Hürremet gyűlölték a közemberek, így természetes volt, hogy a másik asszonyt és annak fiát támogatják inkább. Ez a szeretet különösen megnőtt, amikor 1534-ben Szulejmán egy új rangot, a Haseki rangot alkotta meg Hürrem számára és feleségül vette. A Haseki ranggal a szultán testvérei mellé (sőt fölé) emelte ágyasát, a házasság pedig különösen botrányos volt, hiszen II. Mehmed óta nem házasodtak a szultánok. Ezek az események bizonyosan kiborították Mahidevrant és Musztafát. Azonban erőt adott nekik a feléjük irányuló szeretet.

Musztafa manisai tartózkodásáról a követek egybehangzóan azt állították, hogy "édesanyja, aki mindig mellette van, segíti, tanácsokkal látja el, hogyan szerettesse meg magát az emberekkel". Mahidevran tapasztalatai minden bizonnyal sokat segítettek neki Musztafa támogatásában, ám neki magának is embertpróbáló feladat lehetett ez, hiszen korábban nem volt lehetősége önállóan irányítani. Mindenbizonnyal sokszor figyelte korábban Ayşe Hafsát, hogy tőle eltanulja a hárem igazgatásának csínját-bínját.

Mahidevran Manisában új szerepkörben is kipróbálhatta magát, ugyanis amellett, hogy életében először irányított egy egész udvartartást, nagymamává is vált 1536-ban, mikor megszületett valószínűleg első unokája Nergis-Şah. Musztafa gyermekeivel kapcsolatban sok a kérdés, de valószínűleg Nergis-Şah volt első gyermeke, aki megérte a felnőttkort.

Újabb fordulat

1542-ben fordulat következett be életébe, ugyanis Szulejmán Musztafát áthelyezte Manisából Amasya tartományba. Ezen esemény körül is rengeteg a kérdőjel, nem tudhatjuk bizonyosan, hogy Mahidevran és Musztafa valóban csalódottak voltak e az áthelyezés miatt. Manisa ugyan valóban közel volt a fővároshoz (ami a szultán halála esetében fontos), ám könnyen kormányozható tartomány volt, ami épp megfelelt egy kezdő hercegnek, de nem jelentett igazi kihívást, amivel a herceg megmutathatná rátermedtségét. A korábbi időszakokban Amasya volt a legvágyottabb tartomány, hiszen határmentisége miatt valódi kihívást jelentett és könnyű volt bizonyítani a rátermedtséget vagy akár belebukni kormányzásába. Mindenesetre az bizonyára bántotta Mahidevránt, hogy nemsokkal távozásuk után Szulejmán sokak által kedvencnek tartott fiát, Mehmedet nevezte ki Manisa élére.

Mehmed azonban nem uralkodhatott sokáig Manisában, mert 1543-ban elhunyt egy járvány következtében. Mahidevrannak nem volt semmi köze a herceg halálához. Bár bizonyára nem gyászolta Mehmedet zokogva hónapokig, ha kívánta is halálát, sohasem kockáztatta volna a saját és fia életét egy ilyen cselekedettel. Ha ugyanis Mahidevran megpróbálta volna megölni Mehmedet és lebukik, azonnal kivégzik és Musztafát is kegyetlenül megbüntetik, talán őt is kivégzik. Mindemellett Mehmedet bár támogatta Szulejmán, de nem jelentett veszélyt Musztafára, akit mindenki imádott. Őrültség lett volna kockára tenni mindent.

Mehmed halála után 1546-ra Hürrem másik két fia Bayezid és Szelim is beszálltak a trónért folyó küzdelembe, ám minketten jóval fiatalabbak voltak, mint Mustafa, egyiküknek sem volt annyi támogatója, mint Musztafának. Szulejmán legkisebb fia, Cihangir pedig testi deformitásokkal élt, állandó orvosi kezelésre szorult, ami miatt sosem lehetett volna belőle szultán. Musztafa győzelme egyértelműnek tűnt.

Pont emiatt az egyértelmű kimenetel miatt kellett azonban tartaniuk Hürremtől. Hürrem bármit megtett volna, hogy saját fiait mentse, ezért pedig folyamatosan szövetkezett, elsősorban vejével, Rüsztem Pasával. Mahidevran rettegett attól, hogy elveszíti fiát, mely félelméről a követek is megemlékeztek: "Musztafa édesanyja mindig mellette van és különös odafigyeléssel óvja fiát a mérgezéstől, mindennap emlékeztetve őt, hogy nincs semmi más ami veszélyeztetheti őt, csak a mérgek." Egyes követek olyan messzire merészkedtek ezzel kapcsolatban, hogy azt állították, olyan információkat kaptak, hogy Mahidevran maga készíti és felügyeli Musztafa ételének elkészítését. Hürrem természetesen okosabb volt annál, hogy megpróbálja megmérgezni Musztafát, inkább a herceg hibáit jelentette mindig Rüsztemen keresztül. Így tehát Hürrem eleinte nem konkrétan állított hazugságokat Musztafáról, csupán természetes hibáit, ballépéseit jelentette mindig Szulejmánnak. Saját fiai esetében pedig ezeket igyekezett eltussolni. Mahidevran bizonyára tudott erről, ám nem tehetett semmit. Távol volt a fővárostól, Hürrem pedig ott élt, Szulejmán közvetlen közelében. Azonban a Musztafa tragikus sorsát előre vetítő eseményekről részletesebben Musztafa portréjában lesz szó.

A vég kezdete

Musztafa népszerűsége a janicsárok között olyan extrém méreteket öltött, hogy Szulejmán félni kezdett saját fiától. Ilyen körülmények között, Hürrem intrikáival megtoldva a helyzet nagyon ingataggá vált Musztafa és Mahidevran alatt. 1553 őszén Szulejmán hadjáratra indult ahová odahívatta Musztafát is. Ekkor már nagyon sokan pletykáltak arról, hogy a szultán ki akarja végeztetni a herceget, amiért az lázadást tervez ellene. Musztafa előtt két út volt: ha addig nem is tervezett lázadást, most mégis lázadhatott volna a szultán ellen hiszen minden katona az ő oldalán állt; vagy megpróbálja meggyőzni a szultánt arról, hogy ártatlan. Musztafa tanácsadói egyértelműen az előbbit javasolták, azt nem tudhatjuk, hogy Mahidevran mit gondolt, ám ismerve a körülményeket minden bizonnyal ő is az előbbi megoldást támogatta, hiszen ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy életben tartsa fiát. Musztafa azonban valamiért úgy döntött, hogy apja elé járul, aki október 6-án azonnal megfojtatta fiát, amint az belépett a sátrába.

Amikor Mahidevran hírt kapott Musztafa haláláról, elképzelni sem tudjuk milyen fájdalmat élhetett át, hiszen fia halálával egész életének egyetlen célja és értelme is elveszett. Szulejmán aztán hamarosan elrendelte Musztafa hat éves kisfiának kivégzését is. Valószínűleg unokája elvesztése az utolsó csepp lehetett a pohárban, azonban véleményem szerint, sokkal felkészültebben érte őt, mint Musztafa halála, hiszen tudta, hogy a lázadó herceg fiai is hasonló sorsot kapnak, mint apjuk. Különösen, hogy a közemberek Musztafa kisfiát kezdték el isteníteni a herceg halála után. Így tehát hiába nem akarták átadni a kisherceget az érte küldött követségnek, azok végül erőszakkal elvették édesanyjától és kivégezték.

Utolsó évei

Mahidevran fia halála után Bursába vonult Musztafa koporsója után. Ezzel ő lett az utolsó szultáni ágyas, aki a hagyományokhoz híven Bursába vonult vissza. Szulejmán azonban hamarosan megvont minden támogatást Mahidevrántól, mert őt tette felelőssé Musztafa lázadásáért. Mahidevrán évekig élt szegénységben, nem tudta fizetni a házának bérlését, szörnyű körülmények között tengődött. Musztafa ágyasairól vegyesek a vélemények, egyesek szerint a Régi Palotába vonultak vissza, mások szerint Mahidevrannal együtt Bursában éltek. Mindenesetre az bizonyos, hogy néhány hűséges szolgája, kitartott mellette, róluk ugyanis tudjuk, hogy gyakran csaltak és loptak a piacon, hogy megélhessenek valahogy. Mahidevran minden pénzét Musztafa türbéjének megépítésére költötte, azonban nem sikerült befejeznie az építkezést.

A megváltást valószínűleg már Szulejmán életében elhozta neki Szelim herceg. Az 1560-as évek elején Szelim elkezdett pénzt küldeni Mahidevrannak. Nem tudjuk, hogy Szulejmán tudott e erről és ha igen mit szólt, azonban tekintve, hogy Szelim maradt az egyetlen örökös, nem igazán tudott volna bármit tenni ellene. A teljes nyugalmat pedig Szulejmán halálával kapta 1566-ban, ugyanis II. Szelim szinte trónralépése után egyből egy hatalmas házat bocsátott Mahidevran rendelkezésére, gyönyörű kerttel, emellett befejezte Musztafa türbéjének építtetését is. Mahidevran így Szelimnek köszönhetően utolsó éveit nyugalomban és kényelemben tölthette Bursában és láthatta ahogy fia türbéje elkészül. 1580/1-ben, túlélve Szulejmánt, Hürremet és azok minden gyermekét hunyt végül el. Fia mellé temették.

Felhasznált források: L. Peirce - Empress of the East; L. Peirce - The imperial harem ; C. Imber - The Ottoman Empire 1300-1650; F. Suraiya, K. Fleet - The Cambridge History of Turkey 1453-1603; Z. Atçil - Why Did Süleyman the Magnificent Execute His Son Şehzade Mustafa in 1553?

#mahidevran #mahidevran sultan #mahidevran hatun #Suleyman I #Suleiman #selim ii #selim #hürrem sultan #fratricide #hatice #ayse hafsa sultan #sultanate of women

96 notes · View notes