#Nagyrészt halott | Explore Tumblr posts and blogs

nemzetinet · 6 years ago

Text

Horváth Martin- 3 ok amiért visszataszító a kereszténység

Átszőtte a gyerekkoromat az Istennel való kapcsolatom vagy éppen a kapcsolatnélküliségem. Otthonról nem kaptam gyakorlatilag semmiféle vallásosnak mondható dolgot, mégis egy időben elkezdett érdekelni a kérdés. Sokáig vívódtam, rengeteg kérdésem volt melyek azt hiszem a legtöbb emberben megfogannak. Szkeptikus voltam. Hosszú és mély filozófiai fejtegetések vezettek oda, hogy egy csodaszép nyári napon a lakótelepi padon ülve a fák susogása közepette azt mondtam: Rendben, lehet, hogy van valami Isten. 15 éves voltam de 21 lettem mire megtértem és azt mertem mondani, hogy Jézus Krisztus számomra valóság és igazság. A kettő között van egy jelentős idő. De miért is telt el ennyi idő? Röviden és tömören az ok amiért én nem lettem keresztény 6 évig azután sem, hogy Istent elképzelhetőnek tartottam, sőt beszéltem néha napján hozzá, azok maguk a keresztények voltak. Kifejezetten ellenszenves, bugyuta, gagyi, visszataszító társaság volt a szememben. Ha most itt a kedves olvasó azt hiszi ez valamiféle sztenderd keresztény megtérős kidumálás lesz, hogy ez a képem hogyan változott meg akkor téved. Mert nem változott meg jelentősen. Jogosan gondoltam akkor is, amit gondoltam. De mára árnyalódott a kép és tisztázódtak az okai ennek. 1. Együgyű, bugyuta magyarázatok Világéletemben elég szkeptikusan működtem, de nem a mostani Vágó István szerű Szkeptikus Társaság tudomány-vallású racionalista értelmében. Nyitott voltam mindenre csak egyszerűen érteni, tudni akartam. Válaszokra vártam a miértekre. A kereszténység általában pedig képtelen volt válaszokat adni. Vagy ha adott, valami fertelmes dolgokat tudott. Totális ellentmondások ordítottak a hitükből és a Bibliából. Miért jut valaki pokolra, ha Isten mindenkit szeret és mindenható is? – tettem fel a kérdést. Roppant egyszerű felvetés ez. Ha mindenre van hatalma, tényleg bármire képes és e mellé mindenkit szeret akkor még is, hogy a fenébe hagyhatja, hogy egyesek örökkön örökké szenvedjenek? Aztán erre olyan válaszokat kaptam hivatalos egyházi helyekről, mint, hogy „ne firtassam az okokat, ugyan ki vagyok én, hogy felelősségre merem vonni, vagy kérdőre a Teremtőt?”. A másik kedvencem pedig a „fordítsuk meg a logikát” nevű kibúvó. Ne az érdekeljen, miért jut valaki pokolra, hanem, hogy miért üdvözülhet bárki egyáltalán? Na ez a kegyelem, hogy egyáltalán valakinek meg van engedve. Csak hát valahogy ha az ember szívében ott van a szeretet meg a megértés, az igazságosság utáni vágy akkor ez egy nagy rakat maszlag és nagyon is ellenszenves Istenképet lát ebben. Nem tudtam elképzelni, hogy ez valakinek elég magyarázatnak. Vagy ha elég, akkor ez az ember érzi-e azt a szívében, hogy mi a jóság, ha ezzel a tudattal együtt tud élni. Arról nem beszélve, hogy miért érvényes rám az eredendő bűn amihez látszólag nekem semmi közöm, vagy mi történik a halott csecsemőkkel. Mi szerint bíráltatnak el? Utóbbira általában az egyszerű „nem tudhatjuk” volt a válasz. Nem is vártam, hogy biztosra mondjanak valamit, csak hogy legalább egy koncepció, egy elmélet legyen ott, hogy el tudjam képzelni, hogy ennek lehet valamiféle értelme, logikája, célja vagy bármi. Persze még mindig jobb a nem tudom annál a szektás magyarázatnál hogy „ a nem hívők gyerekei nem juthatnak a Mennybe mert már vannak ott elegen”. Olyanokba, hogy Istennek a mi perspektívánkból nézve mindent előre tudása, hogy egyeztethető össze a szabad akarattal már nem is megyek bele. Ezek éppen elegek voltak ahhoz, hogy először az okkultizmussal szimpatizáljak, majd később a hinduizmus nagy rajongója legyek. Ott tényleg mindenre kaptam választ. Ma már nem értek természetesen egyet a nagy részével, de legalább adtak választ, megpróbálták magyarázni mi a francért hiszik amit. Talán a mai napig Visnuhoz mantráznék szabadidőmbe ha nem találkozok underground keresztényekkel, akik csodák csodájára képesek voltak válaszokat adni a felvetéseimre. Mikor már eltemettem magamba a kereszténységet mind ellentmondásos teológiát valló egybites emberek társasága elém jött az ókeresztény apologéták hellén filozófiával folytatott vitáikból származó temérdek életműve. Órigenész, Jusztinusz, Tertullianus, Jeromos és Augustinus munkássága egyszerre csak mindent megvilágított másképp. Keresztény szemszögből, biblikusan adtak magyarázatokat minden nyomorult kis kérdésemre és olyan hihetetlen mély bölcsesség és tudás áradt belőlük, amivel az addig bálványozott hindu filozófiám megingott. Majd a múlt szép emlékű porába veszett. Egyszersmind nem volt több kérdésem, válaszokat kaptam. Magyarázatokat ha nem is biztosra, sokszor egymást kizáró logikával, de elképzelhető elméleteket t��rtak elém, amiben Jézus Krisztus igazsága nem holmi ellentmondásos bugyuta dolognak tűnt, hanem a legmélyebb és fantasztikusabb tudásnak és igazságnak, amivel ember találkozhat. Aztán ott és akkor, mikor elhárult minden intellektuális akadály ezek révén, eltudtam képzelni, hogy Jézus Krisztus az volt aki, és ott be is költözött a szívembe. Az ágyamon fekve egy vaisnava bölcsességeket tartalmazó könyvet szorongatva, megtértem Jézus Krisztushoz. Már csak egy kérdésem maradt ezután. Mi a búbánatos francért hallgattak egész életembe ezekről a fantasztikus dolgokról maguk a keresztények? 2. Alkalmatlan, hiteltelen képviselet Részben válaszolva az előbbi kérdésemre, az intézményesedett egyházak és a még ismert kereszténynek magukat valló szekták hihetetlen alkalmatlan és hiteltelen emberekből állnak nagyrészt. Az intézményesedett egyházak zöme ezt sokszor nem is tagadja. Részben arra hivatkozik, hogy az ember ilyen gyarló, sajnos a földi egyház ilyen ezzel meg kell barátkozni. Másrészt sokszor próbálnak valamiféle tisztulási folyamatot véghez vinni. Ez azonban legtöbb esetben csak szándék marad és szép szavak. Mérhetetlen romlott bürokrácia és politikai szálak, gyarló emberi kicsinyesség szövi át ezeket az egyházakat. Intézmény lévén nem is csoda. Az viszont már egy hosszúra nyúló kérdés lenne, hogy egyáltalán kellett volna e intézményesedni egy hiteles Krisztus-követő közösségnek. Bárhogy is ez magával vonta azt, hogy a mindenkori hatalomnak ki legyen szolgáltatva és azzal kompromisszumokat kössön akár csak fennmaradása érdekében, rosszabb esetben befolyása növekedése érdekében. A világ azonban már Jézus szerint is megtagadandó és ellentétes az ő Mennyei országának logikájával. Szóval ha az itteni országok és hatalmak logikájának egy kis engedményt teszünk, akkor elveszítünk valamit Krisztus igazságából. Jaj, de jön az önigazolás, hogy ezt az áldozatot néha meg kell hozni, hogy tovább terjeszthessük bármilyen mértékben is de Jézust. Mert ha nem ezt tették volna, már rég oroszlánok elé vetették volna az összes keresztényt Rómában vagy valami hasonló vége lett volna a dolognak, máshogy és máskor. Nem tudom ki, hogyan van vele de én úgy tudom, hogy egy olyan személyt követnek elvileg, akit vállalt egy ostorozást, leköpést és keresztre feszítést azért mert bizony egy rohadt kis kompromisszumot nem volt hajlandó kötni és engedni egy szemérkényit sem a hitéből. És az apostolok pontosan ugyanezt tették, hiába fejezték le vagy nyúzták meg, esetleg sütötték meg őket élve. Ennek okán az ókeresztények is ott voltak a római stadionokba várva a halált és nem nyomorult kiskapukon gondolkodtak. Pláne nem úgy, hogy még ők tűnjenek a tökös legénynek, hogy ezt valami magasztos dologért, a hit tovább éleséért teszi. A hit talán pont az lenne, hogy ha Isten elrendezte azt, hogy idáig is fennmaradjon az igazsága, keresztre feszítéseken, lefejezéseken, nyúzásokon, széttépéseken át, akkor ne már mi mártírkodjunk itt, hogy biztosítani kell az egyház befolyását nekünk egy kis kompromisszummal. Ezért pedig még állami milliók is csilingelnek az meg majd az Úr ajándéka a nemes áldozatért biztos. Ne vicceljünk. Azt hiszem, ha az Úr megoldotta a vészterhes ókortól a hit tovább élését, nem a bürokrácia meg a politika fog majd ki rajta. Az ilyen kompromisszumok árán létrejött intézményék pedig szükségszerűen romlottak lesznek és rohadnak. Elég csak a katolikus egyház ősi problémáját megnéznünk a molesztáló papok problémáját. A helyzetet egy volt tanárom fogalmazta lényegre törően. Változatlanul interpretálom a mondandóját: Itt bóklásznak szerencsétlen, pattanásos, szociálisan visszamaradt, lelki sérült gyerekek, sose láttak p*nát se és ezekből lesznek lelki vezetők, ezektől kell majd az ember elvileg tanácsot várjon az élet nagy problémáira. Mit fog ez tudni mondani? Mit várjon ezektől életében nem találkozott ezekkel a gondokkal mert élete se volt még? A felvetés drasztikus de valós. A teológiai, papi, lelkészi pályát manapság sok esetben olyan emberek választják, akik valamilyen módon kitaszítottak voltak a társadalmi fősodorból. Talán szegényeknek így alakult az életük, a gyerekkoruk sajnos. Talán eleve valamilyen fundamentalista családba születtek és beléjük verték, hogy mit kell hinniük, gondolniuk. Mindkettő borzalmasan szomorú. Pedig lehet ha nem zaklatják őket gyerekkorukba vagy nincsenek kitéve a „vallásoskodó” szülők fekete pedagógiájának, akkor csajozógépek lennének, vagy az egyik kokóárus a bulinegyedbe. Természetesen ez nem lenne jó, de ha a szabad akaratából a szíve mélyén valójában ezt választaná, ha a szocializációja nem befolyásolta volna hátrányosan a személyiségét, akkor jobb ha nem ilyen embertől várunk lelki támaszt és vezetést. Az ilyen emberek tele vannak frusztrációkkal, feszültségekkel, terhelt önképpel és belső ellentmondásokkal. Persze ismerek fantasztikus lelkészeket, sőt szerzeteseket is, akikről biztosan tudom, hogy a szabad akaratából erre hívta a lelkiismerete. De nem mehetünk el amellett, hogy az egyházi képzésben, leendő vezetők között ez a frusztrált, sajnálatos embertípus napjainkban szörnyen felülreprezentált. És hihetetlen káros és veszélyes. És akkor nem is beszéltünk arról, hogy ez az egyszerű „mezei” hívekre is roppantul igaz tud lenni. Nehezen várhatja az ember így, hogy a keresztényeknek nevezett szubkultúra tagjai majd Órigenész preexisztencia elméletéről és pokol magyarázatáról fognak neki beszélni. A többségük a probléma felvetést sem érti miért érdekel valakit ilyen. Többségük sosem kérdezett igazán. Ha volt kérdése is hamar beérte egy sablonnal is. Nem mernek kérdezni, megkérdőjelezni mert számukra ez a közösség egy menedék. Menedék és közösség a világ elől. Ha olyanon gondolkodnak, mint én tettem talán még a végén kitagadják őket, vagy ne adj Isten annyira nem ért vele egyet önmagától, hogy nem bírja elviselni. Jaj akkor mi lesz. Fájó önálló gondolatok és szabadság. Egyszóval hihetetlen mértékben hiteltelen a Krisztus képviselete magát Krisztus követőiként aposztrofáló közösségekben. Egyszerű, bugyuta reakciókat és megnyilvánulásokat azért kapunk keresztényektől, mert nem Krisztus válaszait és reakcióit adják, hanem a maguk szocializációs problémái által termelt frusztrációt. 3. Pogányok és politikusok Keresztény Európa meg keresztény Magyarország. Hányszor halljuk ezeket a szlogeneket. Ezek a politikai szlogenek pedig színtiszta hazugságok. Európa és vele együtt Magyarország sem keresztény és sosem volt az. A helyzet az, hogy a kereszténység azzal áltatta magát mindig is, hogy legyőzte a pogány hiedelmeket a kontinens népei körében. Azonban ez semmi más nem volt mint erőszakos politikai-kulturális akció. Látszatintézkedés. Olyan, mintha úgy takarítanánk fel koszt és a morzsákat az asztalról, hogy rárakunk egy terítőt. Ettől még alatta ott marad, csak nem látjuk. Így maradt a felszín alatt az európai néplélekben is a pogány hitrendszerek megannyi eleme. Sőt a borfoltok olykor át is ütnek a terítőn, amint a pogány mitológia számos eleme átszivárgott a keresztény kultúrkörbe. A kereszténység címszó alatt hívott kulturális projekt nem más, mint egy Jézus Krisztus nevével nyakon öntött pogány-hiedelem mix. Ennek beismerésétől persze úgy félnek, mint Ördög a tömjéntől. Pedig legalább hiteles és őszinte lenne. Apropó, mi ez a baromság is, hogy fél, mint Ördög a tömjéntől? Ez is egy babonás bugyutaság, ami azon a pogány elképzelésen alapszik, hogy egy rituális tárgy és cselekedet befolyásol valamiféle szellemi entitást. Tiszta ősi mágikus világelképzelés, csak keresztény címszavakkal. De maga az Istenkép is ilyen pogánnyá vált. Zord, rideg, uralkodó, büntető Istenképe alakult ki sokakban a keresztény Istenről. Mindenki látott már ilyen gonoszan, szigorúan néző Jézus freskót, vagy ikont. A személyes antropomorf elképzeléseinket vetítjük rá a mindenható Atyára. Ahogyan kialakult Zeusz, Odin, meg az Öregisten képe is a pogány vallásokban. Egy ilyen antropomorf szeszélyes öregembernek persze, hogy a számlájára írunk olyanokat, mint a csecsemők előtt bezárt Mennyország kapu meg az egyesek örök kárhozaton szenvedése közbeni boldog vigadás a Mennyben. Még az Ószövetség is így képzeli el nagyrészt. De Jézus Krisztus pont azért jött, hogy megmutassa, hogy basszus hát nagyon nem ez az Isten. Ez nem jelenti, hogy nem fegyelmez, nincs a dolgoknak következménye, de nem egy nyomorult Zeusz. Nem egy szívtelen, kivételező zsarnok. Elég csak arra gondolnunk, hogy a hittan könyvekben is ódákat zengenek arról a történetről, mikor képes lett volna feláldozni a fiát Istennek. Ódákat zengnek és példaértékűnek tekintik, hogy Ábrahámnak aztán micsoda hite volt. Persze megjegyzik, hogy azért amúgy Isten végül nem akarta, hogy megölje a fiát. De nem lehet, hogy ez a hangsúly elvan tolódva a történeten? Hogy igazi pogány értelmezés ez az egész, hogy magasztaljuk és példaértékűnek tartjuk ezt a vak hitet? Akkoriban minden pogány nép körében elterjedtek voltak az áldozatok, emberáldozatok sőt gyerekáldozatok. Ábrahám nem volt különb korának pogány felfogású embereinél. Bármelyik vakhitű pogány barbár feláldozta volna a saját fiát akármilyen istenségnek. Nem lehet, hogy Ábrahám története sokkal inkább arról szól, hogy Isten itt mutatta meg először az eltérést a pogány torz istenfelfogás és a valóságos isteni szellem között? Hogy nincs szükség ilyen elcseszett dolgokra, mint az emberáldozat. Ez volt a legelső kinyilvánítása Istennek arra, hogy az ő szellemiségéből megmutasson valamit a pogány felfogású embereknek. Ez a csodás benne, hogy itt mutatja meg valamit elsőként úgy, hogy az barbár ember is értse, hogy menyire más az Isten, mint hiszi. De a többség Ábrahám vakhitén rugózik és ámuldozik mégis, ami bármelyik elvetemült pogánynak megvolt. Ebből a félreértelmezett képből (is) fakad, hogy a keresztény egyházak főleg a jobboldali politika talpnyalásánál kötnek ki. A jobboldali világfelfogás logikus, a világ rendjéhez igazodó, a természet és a világ logikája által diktált társadalmi rend fenntartója. Ezek szegények a torz Istenképükkel meg így képzelik el, hogy kormányoz az Isten is a Mennyben és úgy de úgy szeretné, hogy mi is reprodukáljuk ezt a földön. Aztán könnyen kikötünk a protestáns értékeket védelmező gátlástalan üzletember, a kereszténység utolsó bástyáját liberálisoktól és migránsoktól védelmező pocakos neo-Hunyadi és az ortodox világ maszkulin, félmeztelenül lovagló KGB-s csillagának bálványozásánál. Amint ilyenekbe pedig belefolynak rögtön visszatetsző lesz sokak számára. Minimum akiknek más az értékrendje és esetleg nem a konzervatív értékeket, a nacionalizmust és hasonlókat tartják elsősorban szem előtt. Márpedig Jézus egy szóval nem mondta, hogy melyik politikai bázishoz jött. Sőt sokkal inkább a „betegekhez jött, mint orvos”. Kurvákhoz, narkósokhoz, lecsúszott semmire kellő söpredékhez. Akikkel faramuci módon pont a világi, sokszor ateista körök szolidárisabbak. Ami a keresztény újfarizeusokra nézve gyalázat. Ezért tűnik úgy, mikor a Rage Against the Machine a Killing in the name of sorait. Radikál-balos aktivistákba néha több Lélek nyilvánul meg, mint azokba, akik magukat ennek a Léleknek a képviselőjének mondják. Magyarul teljességgel megtudom érteni, hogy valaki ódzkodik, undorodik, netalántán mély ellenszenvet és megvetést érez a kereszténység iránt. Ha ez a kereszténység, amit itt felvázoltunk akkor én is ezt érzem. Jézus Krisztussal a szívembe talán még jobban dühít mint másokat. De nem szabad, hogy ezen dolgok végett magával Jézus Krisztussal, az ő szellemiségével és Isten igazságával azonosítsuk azokat az ellenszenves dolgokat, akik maguk is Jézus Krisztus és Isten igazságának nevében lépnek fel. Tudnunk kell, hogy ez az igazság és szellemiség sokkal mélyebb, varázslatosabb és csodálatosabb annál, mint hisszük és azok hiszik, akik azt hiszik már ismerik. Mást nem tehetünk ezért pedig, hogy mi hiteles próbáljuk képviselni, amit Jézus is tanított. Ebbe pedig beletartozik az azok elleni fellépés is, akik magukat Isten követőjének mondják sőt talán tisztán hiszik is, de az Istent olyannak láttatják sokszor, akinél a Sátán is jobb alternatívának tűnik. Nincs recept, nincs képlet, egyszerű használati utasítás arra miként lehet úgy képviselni ezt, hogy a keresztény jelző, vagy Krisztus ne forrjon egybe ilyen tévesen értelmezett emberek tevékenységébe, de nincs is rá szükség. Bíznunk kell Istenben, az Ő szellemiségét követve élni, úgy hogy ne érdekeljen a pogányok általi oroszlán széttépés, vagy a farizeusok általi keresztre feszítés sem. Nem érdekelhet, nem lehet kompromisszum és nem lehet kiskapu. Minden másban pedig bízunk Krisztusban, hogy nem hiába mindez és hat ott és akkor mikor kell és megtalál másokat is úgy, ahogy engem is megtalált és magáévá vonzott, még a kereszténység felszínes, sekélyes, ellentmondásos és ellenszenves felszínén keresztül is. Horváth Martin

Horváth Martin- 3 ok amiért visszataszító a kereszténység a Nemzeti.net-en jelent meg,

#Isten #Jézus Krisztus #kereszténység

0 notes

istenhoztanightvaleben · 8 years ago

Text

15. rész – Az Utcaseprés Napja

[Az epizódot itt lehet meghallgatni/letölteni, a “Direct download” feliratú linken.]

A banánhéj azért annyira nem csúszós. De attól még nézzen a lába elé!

Isten hozta Night Vale-ben!

Hölgyeim, Uraim, Önök mind: ma van az Utcaseprés napja.

Kérjük, őrizzék meg nyugalmukat!

Az utcaseprők hamarosan megérkeznek. Nem sok időnk maradt felkészülni.

Kérjük, őrizzék meg nyugalmukat!

A Városi Tanács egy csupa nagybetűvel írt közleményt adott ki, melyben azt írják:

MENEKÜLJETEK! MENEKÜLJETEK! FELEJTSÉTEK EL A GYERMEKEITEKET ÉS HAGYJÁTOK HÁTRA A GYENGÉKET! MENEKÜLJETEK!

Kapcsolatba léptünk néhány szakértővel, akik még nem rejtőztek el, vagy változtatták meg a személyazonosságukat, és akiktől megtudtuk, hogy az utcaseprők a hőt és a mozgást érzékelik, szóval a legjobb stratégia, ha az ember már eleve halott.

Ezután az összes szakértő bevett valamilyen tablettát, majd habzó szájjal a lábam elé roskadtak.

Ha van ajtajuk, zárják be! Ha vannak ablakaik, szögeljék be őket! Ha még vannak füleik, fogják be őket, és kuporodjanak le ott, ahol vannak! Elérkezett az Utcaseprés napja! Kérjük, őrizzék meg a nyugalmukat!

John Peters (tudják, a farmer) azt mondja, talált egy vén tölgyfaajtót, ami magányosan áll a Bozótosban, nem része semmilyen épületnek. Azt mondja, biztos benne, hogy tegnap még nem volt ott… vagyis szinte teljesen biztos. Amennyire csak biztos lehet bármiben is a baleset óta. Állítólag kopogtatást hallani a túloldalról, mintha valaki a mi szűkös, törékeny valóságunkon túli oldalról próbálna bejutni ide.

John az ajtó mindkét oldalára reteszeket és láncokat szerelt, mivel nem tudta biztosan, melyik irányba nyílik. Ami egyébként óriási tervezői baklövés. Az embernek első ránézésre tudnia kellene, merre nyílik egy ajtó, ha a tervező jól végezte a dolgát. És ez ugyanúgy igaz a pláza üvegajtajaira, mint egy elmondhatatlanul öreg, más világokra nyíló faajtóra. John eközben kijelentette, hogy éjjel-nappal éberen fogja őrizni az ajtót, mivel az alvás amúgy is csak álmokat hoz, melyekben elmosódott alakok osonnak sziszegve egyre közelebb a homályos távolból a mi sebezhető bolygónk felé. Azt is mondja, hogy a képzeletbeli kukorica szépen növekszik és bőven lesz belőle kínálat, különösen most, hogy már a Zöld Piacon is lehet majd kapni.

A Dark Owl lemezbolt munkatársai bejelentették, hogy mostantól az egyetlen előadó, akinek a lemezeit hallgatni és árulni fogják, és akiről hajlandóak lesznek beszélni, Buddy Holly lesz. Szóval, aki lemezt akar vásárolni, jobb, ha szereti Buddy Hollyt. Ha valaki úgy is öltözik, mint Buddy Holly, az is szuper.

Azt is bejelentették, hogy Buddy Holly fellép náluk szombat este 11-kor, hogy így népszerűsítse legújabb lemezét, melynek címe „Csapdába estem félúton két világ között, és csak abban a formában tudok létezni, amilyennek ismertek. Ez nem én vagyok. Hagyjanak békén, és engedjenek végre meghalni, könyörgöm!”

A szervezett bűnözés egyre nagyobb méreteket ölt, Night Vale!

A Sheriff Titkosrendőrsége és a Night Vale-i Kereskedelmi Tanács együttes erővel küzd a búzát és búzaszármazékokat felszolgáló illegális éttermek ellen. A Városi Tanács két hónappal ezelőtt örökre betiltott minden búzából és búzaszármazékból készült terméket. De úgy tűnik, a feketepiac máris azoknak a züllött függőknek a segítségére sietett, akik egyszerűen nem tudnak meglenni búza meg a származékai nélkül. Többek között Big Rico Pizzériáján is rajtaütöttek a héten, mivel illegális búza- és búzaszármazék-barlangot üzemeltettek egy rejtett pincehelyiségben.

Az új törvények értelmében Big Ricoéknak jelentősen meg kellett változtatniuk az étlapjukat, mely most nagyrészt tálban felszolgált paradicsompüréből, olvasztott sajtcsomókból és gluténmentes pizzaszeletekből áll. Éttermük egy búza- és búzaszármazékmentes világ mintapéldájának tűnt. De még a legbecsületesebb vállalkozók is a bűn útjára tévedhetnek, ha a megélhetésüket veszély fenyegeti.

Szerencséjére Big Rico egy nagyon kedves ember, így hát bocsánatot kért a Városi Tanácstól mindenfajta zsarolás, titkos kampánypénzek kifizetése vagy különleges szívesség nélkül. Big Rico egyszerűen rendkívül sajnálja, amit tett.

A Sheriff Titkosrendőrsége úgy nyilatkozott, mindent megtesznek, hogy megállítsák ezeket a búza- és búzaszármazék gyártó bűnözőket. Többnyire a levegőt szimatolják, amíg valahonnan kenyérillatot nem éreznek. „Nincs is annyira nehéz dolgunk.” – nyilatkozta a Sheriff felhők közt lebegő irodájából.

Friss információk az Utcaseprés napjáról, mely végül utolért minket, ahogy mindig is rettegtünk tőle:

Az információ az, hogy az Utcaseprés rémisztő, és hogy talán jobban tennénk, ha mindannyian térdre rogynánk, ny��szörögnénk és szórakozottan dörzsölgetnénk az alkarunkat. A Városi Tanács nyilatkozatban közölte, hogy elfelejtettek szólni, hogy erre a hétre vakációt terveztek, és épp egy Miamiba tartó gépen ülnek, pont ahogyan azt előre eltervezték és már régóta várták. Azt is üzenték, hogy mivel vakációjukat jó előre eltervezték, annak pontos befejező dátuma is van, de ezt nem mondhatják el senkinek, amíg az utcaseprők mind el nem vonultak. Ezalatt a város igazgatását Paul Birminghamre bízzák. Paul, a hajléktalan, aki a könyvtár mögött lakik egy sátorban nem nyilatkozott nekünk, mivel egy alaposan kidolgozott terv részeként épp halottnak tetteti magát, hogy sérülés nélkül vészelhesse át az Utcaseprést.

A fejleményekről, ha ugyan megérjük őket, folyamatosan beszámolunk.

Most pedig egy üzenet a szponzorainktól:

Mai műsorunkat a Target támogatja. A Target áruházak kiváló bevásárlóhelyek, és szeretnék az Önök figyelmébe ajánlani a rengeteg fajta csendet, ami létezik ezen a világon.

- A halálos csend, ami akkor áll be, amikor egy vitában az indulatok olyan magasra hágtak, ahonnét már egyik fél sem lát biztonságos leutat.

- A szeretkezés utáni szusszanás finom, nedves csendje.

- A tárgyalóterem csendje, mely azt a pillanatot előzi meg, melyben egy ember élete örökre megváltozik valami annyira jelentéktelen dolog miatt, mint a saját múltja.

- És a kórházi szoba csendje, ahol egy ember szerettei körében végül kiengedi összeszorított ökléből a meleget, hogy az beleolvadhasson az univerzum háttérzajába.

- A szabad ég alatti távolságok csendje.

- A vadoné.

- A fényűző világűré.

- És a rádiós adásszünet csendje.

- Egy hiba hangja.

- A nyomatéké.

- Az Ön saját gondolataié, amikor valaki máséra számított.

Vásároljon a Targetnél!

Hallgatók, időnként szeretek némi ismeretterjesztő jelleget kölcsönözni műsorunknak. Belecsempészni néhány érdekességet, amolyan gondolatébresztőként.

Ma szeretnék megosztani Önökkel néhány érdekességet a felhőkről. A felhők [CENZÚRÁZVA]ból állnak. Esőfelhők olyankor keletkeznek, amikor [CENZÚRÁZVA] levegő. Amikor a párás levegő, vagyis a „felhő” sűrűsége eléri [CENZÚRÁZVA] és így lesz az eső. A villámlás [CENZÚRÁZVA]. És fontos [CENZÚRÁZVA] akár halált, vagy az egész testet eltorzító fájdalmat és megbánást is okozhat. De néha azért álljanak meg egy percre, hogy megcsodálják a felhőket! Gyönyörű, csodálatos jelenségek!

Egy pillanat. Épp most nyújtott át nekem egy darab piros papírt a Sheriff egy Titkosrendőre. Felismertem rövid köpenyéről, az övéről lógó köpőcsőről és az arcára simuló bőrmaszkról.

Drága Hallgatók, arra kértek, informáljam Önöket, hogy azonnal fel kell függeszteniük mindenfajta felhőnéző tevékenységet. Felejtsék el a felhőket! Gyakornokunk, Stacy most tájékoztatott f��lhallgatón keresztül, hogy az adásunkat is cenzúrázták. Nos, én kiállok városunk védelmezői mellett, és ha ők azt mondják, ne tudjak többé… bármi is volt, amiről az imént beszéltem, akkor én bizony nem fogok többé tudni róla.

Most pedig hallgassuk meg néhány ragadozó madár hangját!

[ragadozó madarak hangja]

Megszólaltak Night Vale Belvárosában a szirénák, melyek arra figyelmeztetnek, hogy megszólaltak a szirénák Night Vale Óvárosában. Ezek a szirénák azt jelzik, hogy a következő néhány órában Night Vale-ben és környékén bárhol megszólalhatnak szirénák – melyek Szirénakészültséget hirdetnének. Kérjük, ellenőrizzék, hogy a szirénakészültség-készletük kellően fel van-e szerelve, és tartsák kéznél!

Regis hadnagy az összevont Nemzetőrség-laktanya és KFC étterem 7. egységétől azt mondta „Nekem mindig is úgy tűnt, az egyetlen módja annak, hogy megbánás nélkül éljünk, ha egyszerűen nem bánunk meg soha semmit, amit teszünk. És szerintem ez az egyetlen reményünk maradt a jövőre nézve. A megbánás csak gátat szab nekünk. A megbánás mindig csak gátat szab nekünk.”

Ennek semmi köze a mai szirénakészültséghez. Ezt még évekkel ezelőtt mondta, de valahogy… bevésődött az emlékezetembe.

És most, a közlekedés.

A 800-as út déli telekocsisávjain a 15-ös lejáratnál nagy, világító nyilak vannak. Hajtson át a nyilak felett egy kis turbóért! Spóroljon időt és üzemanyagot és érjenek utastársaival időben munkába!

A keleti gyorsforgalmi út belvárosi lehajtójánál lerobbant egy autó. A vontatók már úton vannak a helyszínre, hogy elaltassák a járművet és elkergessék a dögevőket.

Számos balesetről számolhatunk be. Sőt, végtelen balesetről. Minden egy baleset. Legalábbis reméljük.

Közlekedési híreinket hallották.

Hölgyeim és Uraim, többé nem szolgálhatunk friss információkkal az Utcaseprésről, mivel semmilyen információ nem juthat át barikádjainkon és zárjainkon, melyek megvédenek bennünket stúdióbunkerünkben. Ehelyett fogadják el tőlünk a most következő vázlatos listát mindarról, ami feltételezéseink szerint biztonságos óvóhelyünkön kívül történik:

· Sikoltozás

· Egy lassú, lefelé irányuló mozdulat

· Fából és nem fából készült tárgyak recsegése

· Egy gyors, felfelé irányuló mozdulat

· Üszök

· Rothadó hínár, vagy egy mérgezett óceán szaga

· A „La Bamba” című dal, csak felgyorsítva

· Ismerik az érzést, amikor rádöbbennek, hogy nincsenek egyedül? Csak még erősebb.

· Sikoltozás

Hölgyeim és Uraim, Hölgyeim és Uraim, az utcaseprők megérkeztek! Mit tegyünk? Mit lehet ilyenkor tenni?

Talán azon kívül, hogy elkalauzolom Önöket az iszonyat forró ködén át az időjárásig.

youtube

Egy biztonságos helyre tértünk vissza.

Az utcaseprők elvonultak.

Az Utcaseprés napját, mint annyi más napot előtte, magunk mögött hagytuk.

Előbújunk rejtekünkből, titkos helyekről, más helyek alatti helyekről. Kilépünk az utcára, és mintha most látnánk először. Persze sokkal tisztább, de ez nem minden.

Születésünktől kezdve egészen eddig a pillanatig mindent túléltünk; és egymásra nézünk, és néhányunk nevetésben tör ki, mások könnyekben, egy páran pedig szavak nélküli dalt dúdolnak. És mindannyian pontosan ugyanarra gondolunk.

Nézzenek csak ránk! Nézzenek ránk, ahogy idekint fürdünk a lenyugvó nap mézszínű fényében! Nézzenek ránk, és örvendjenek puszta létünknek!

Egyikünk egy másikunkhoz fordul, megköszörüli a torkát, és gyengéden a másik gyengéd karjára helyezi a kezét.

- Még sosem mondtam el neked… – mondja emez.

- Micsodát, Wilson? – mondja amaz.

- Amber, te vagy a mindenem. Hozzám jössz feleségül?

- Wilson, talán ha kétszer beszéltünk eddig összesen. Nem kezdhetnénk mondjuk inkább egy vacsorával?

- Nem… igen… vagyis igazad van. Összezavarodtam. – mondja az egyik, bár nem is volt összezavarodva.

- Ne rágódj rajta, már el is van felejtve. – mondja a másik, bár sokat rágódott rajta, és semmit sem felejtett el.

Aztán lassan elindulunk a Mission Grove Park felé. Nem hangzott el parancs, de még csak egy javaslat sem, és mégis mind odagyűlünk erre a központi találkozóhelyre, jó szorosan egymás köré fonjuk karjainkat, majd még jobban megszorítjuk egymást.

Néhányunk nincs itt.

Hagyunk nekik helyet, helyeket, melyeket az idő üresített meg.

„Gondolom… talán mondanom kellene néhány szót, hogy megemlékezzünk erről az alkalomról.” – mondja egyikünk, valaki magas ott elől.

De nem szól többet.

Befut a Városi Tanács is, visszatérvén régóta tervezgetett Miami vakációjukról, könyökükkel megbökdösik a körülöttük állókat, és ezüstös homokkal borított tengerpartokról mesélnek, és „a kaja, ó, azok a kubaiak aztán értik a dolgukat!” És még őket is köreinkbe fogadjuk (minden félelmünk ellenére) és barátként szorítjuk magunkhoz.

Elérkezett az este, Hölgyeim. Itt az éjszaka, Uraim. Leszáll az éj fáradt testünkre. És rád is leszáll az éj. Te is túlélted, túléltél mindent, ami eddig a pillanatig történt.

Szoríts erősen! Dúdolj! Nevess! Sírj! Ne felejts el semmit, és gondolkodj sokat rajta!

Jó éjt! Jó éjt!

Jó éjszakát!

A nap közmondása: Egyik testetlen lény azt mondja a másiknak: „Én is nem vagyok itt. Leszünk barátok?”

#Welcome to Night Vale #translation #hungarian #magyar #15. rész #Az Utcaseprés napja #Street Cleaning Day #Isten Hozta Night Vale-ben

5 notes · View notes

aretsorozat · 6 years ago

Text

48. 2/4

Mese kezdődik a Miskakancsóról. Brillantin, az ördögi kém elfogása és vallatása. Kecskés ügyvéd szakmai igazgatót csinál Izaurábóé.

Benjamin Cser Botondnál összefut Kovács docenssel és Bimbó miniszter úrral, az erdei kanegérrel.

VOLT EGYSZER EGY MISKAKANCSÓ

Ákos csukott szeme előtt az a miskakancsó lebeg. Amit még tavasszal, az osztálykiránduláson vett Karcagon. És büszkén hozta haza. Veronika viszont határozott mozdulattal tiltotta ki Mihályt a polcról. Az előszoba szekrényben lakhat- ennyi volt az összes engedmény a számára. És az kevés.

Egy miskakancsó nem azért van, hogy egy szekrény sötétjében kushadjon és porosodjon. De miért is ott, és mért nem a polcon?

Mert giccs.

- Giccs egy fenét! A Mihály bá’ a legmagyarabb magyar cserépedény.

- Akkor azért.

- Mért azért?

- Mert az én lakásomban csak ne magyarkodjon senki.

- De hát meg se szólal majd, megígéri, szóval, izé, megígérem.

- Elég, ahogy néz.

- Néz? Miért, hogy néz?

- Hát nézd már meg, hogy néz!

Hihetetlen, hogy Veronika egyszerűen mindenen képes veszekedni. Nem létezik olyan ártatlan apropó, amin nem. Apropó hiányában az apropó hiánya lehet egy örök harag stílusú perpatvar tárgya.

Bár azt meg kell adni, Miska bátyó csakugyan huncut szemmel les ki azzal a kék zománc szemével a cserép fejéből. No és az a kurucul felfelé pöndörített bajusza neki. Nincs az a galamblelkű labanc, akinek ezt látván ki ne nyílna a zsebében a bicskája. És pont ez a szimpatikus benne. No meg az a borvirágos orra neki.

- Szerintem meg tök jó fej.

- Egy sumák.

- Kicsoda?

- A kancsód!

- A kancsóm? Hogy lehetne már sumák?

- És az a kígyó a hasán?

- Veronika, tudhatnád, hogy a kígyó a bölcsesség szimbóluma is.

- Bölcsesség. Egy boros kancsó hasán.

- Borban az igazság.

- Ez az ergya mázas giccs akkor se lakhat a polcon.

És kész. A vitáknak azon a pontján, ahol Veronika megérzi, netán vesztésre áll, jön a kategorikus kijelentés, a parancs, az imperátor szólt, fellebbezésnek a továbbiakban helye nincs.

Hát így került Miskakancsó a rajzszertárba, a legelső poncra, a fő helyre.

És Ákos immár eldöntötte, hogy a 7. ában ma ő lesz a rajzóra modellje.

Kiváló a feladatra. Ember is meg kancsó is, és nagyon szeretetre méltó fazon.

Miután a tanár úr ezt tisztázta magában, már megengedi, hogy a konyhából belibbenő kávéillatot is észlelje. Ami után enyhén elcsodálkozik. Mert ezek szerint Veronika már felkelt, hacsak a kávé nem főzi mag magát. Ami nem lehetetlen. Csak egy óra kell hozzá, egy időzítő, amit egybe kell kötni a kávéfőzővel, amit előző este felöntesz vízzel és jól megtömködöd kávéval.

Ha az eszébe jut, szóvá is teszi a technika tanárnál, aki amúgy mufurc egy figura, ám egy elméleti feladattól ma hátha feldobódik.

De már hallja is a halk csosszanásokat. Veronika csoszog a nemez papucsában így. És a kávé illata is mint egyre közeledne, és…

Mi a fene?

Ágyba hozza az asszony?

Hát ebből meg mi sül ki? Valami jó? Vagy rossz?

Ákos gyomra enyhén émelyegni kezd, mint akit máris megszállt egy balsejtelem. Vagy csak ismeri a feleségét?

- Ákos! Ébren vagy?

Ajaj, mondom…

- Beszélnünk kell.

Nincs mit tenni. Miskakancsó projekt, mint kellemes probléma, félretolva.

Az asszony felé kell fordulni és kedvesen érdeklődni.

- Hány óra?

- Ez a huszonnegyedik.

- Ne már! Még csak éjfél van? – Ákos ettől megzavarodik. Tizenegy volt, amikor lámpát oltott. Ahhoz túl kipihent, hogy csak egy órát aludt volna.

Meg aztán a sötétítő függöny mögött mintha kora reggel lenne…

- Nem úgy huszonnégy, hanem a baba miatt huszonnégy.

- Ja…Mi? Mért lenne miatta huszonnégy?!- Ákos felül az ágyban, és noha ez Veronikával kapcsolatban nem jellemző rá, tényleg ingerült egy kicsit.

- Idd meg a kávédat!- int az asszony az éjjeli szekrényre tett tálcára.

- Kösz- Ákos nem nyúl hozzá, várja a választ.

- Hogy megtartsuk, vagy mi legyen vele.

- Persze, hogy megtartjuk!

- Meg?

- Nem is értem, micsoda kérdés ez!

- Egyszerű. Józan. Reális. Na jó, nem egyszerű.

- Te képes lennél elvetetni?

- Nem tudom, Ákos, kérdezem.

- Nem!

- Nem?

- Nem!

- Szüljem meg?

- Még szép!

- De akkor kész. Vége. Együtt kell maradnunk örökre. Felfogtad?

- Az életünk végéig elég lesz- próbálkozik Ákos, hogy szellemes legyen.

- Mert én olyat nem csinálok, hogy csonka család.

- Helyes.

- Eleget szívtam úgy anyám mellett.

- Így van.

- De olyat se ám, hogy hazudozás, megcsalás, állandó veszekedés, mert a gyerek miatt nem tudunk elválni.

- Akkor nem veszekszünk.

- Olyan nincs.

- Mért ne lenne?

- Ismersz. Én nem bírom ki veszekedés nélkül.

- Az igaz. De olyankor csak te veszekszel, mert én nem.

- Mert te egy ilyen áldott jó természet vagy?

- Tudod, hogy anyámék se szoktak.

- Honnan tudod te, hogy Répcelakon mit szoktak?

- Tudnám.

- Rendben, de nem is róluk van szó.

- Nekem kell az a baba!

- Akkor szüld meg te!

- Meg is tenném.

- Én viszont majd elhízok, randa leszek, házsártos, nem kívánom majd a szexet, és ha elmegyek gyesre, kiesek a szakmai rutinból, és vége van Purlitz’ Ernőnek, mert magyar anya nem oknyomoz, csak ha csalja az ura, de inkább akkor se.

- Nem hízol el.

- De.

- Most is randa vagy és házsártos.

- Viszont még kívánom a szexet.

- Na látod.

- Mit látok?

- Mit is mondtál, hány óra?

- Félhét lesz.

- Akkor bújjál csak ide mellém, bébi!

- Minek?

- Szeretnék mesélni a Miskakancsómról.

- Nem hozhatod haza!

- Nem is hozom. Ő ugyanis egy szép nap fogta magát, és kisurrant a szertáramból, amikor nyitva felejtettem az ajtót. Hát ment, mendegélt a Miskakancsó, amíg nem…

- Ez egy mese lesz?

- Az.

- Akkor…várjál! Melléd bújok és kezd el elölről!

EZ EGY ILYEN JÁTÉK, AZÉRT

Hát aztán a Miskakancsó addig-ment mendegélt, amíg nem egy nagy, kerek, sűrű tölgyerdőbe nem ért, és annak a mélyén találkozott a Kékseggű Ördöggel.

Hát azok ketten ott jó erősen csodálkozva egymásra néztek.

- Te meg mit keresel itt, Miskakancsó, ahol a madár se jár?

- Azt tudom. De te mit, Kékseggű Ördög.

- Azt meg én tudom.

- No, akkor áruld el!

- Előbb te mondd meg!

- Na jó, legyen így, Kékseggű Ördög. Én biza a szerencsémet keresem.

- Itt?

- Itt.

- Itt, az erdő közepén? Miből gondolod, hogy itt találod?

- Próba-szerencse játékot űzök.

- Szerencsésen meg akarod találni a szerencsédet?

- Ugyan, Kékseggű Ördög, hát hogyan lehetne azt másképp?

- Nahát, Miskakancsó, ki nem néztem volna ennyi bölcsességet belőled.

- Nekem csak a hasam üres. Haj, de rég is volt abba jófajta borocska

töltve, onnan meg kiöntve, hogy az embereknek vígságára legyen!

- És azért indultál el a szerencsédet keresni, mert ez a szomorúságod?

- Talán ezért is. De te mi járatban vagy errefelé, a sűrű nagy tölgyerdő közepén, ott, ahol a madár se jár, Kékseggű Ördög?

- Azt nem mondhatom meg, mert ha elárulnám neked, meg kéne öljelek.

- Ejnye, de hát megegyeztünk.

- Tehát inkább lennél okos halott, mint buta hosszú életű? Mert ha bizony okos halott lennél, akkor mégse vagy olyan bölcs, Miskakancsó.

- No de gondolj bele, Kékseggű Ördög. Ha bölcs lennék, akkor azt választanám, hogy ne tudtam, mi járatban vagy. Viszont akkor buta lennék. Viszont ha buta vagyok, akkor ostoba módon mégis tudni szeretném. Ugye érted a problémámat?

- Érteni értem. Viszont ha ez egy komoly tanulsággal szolgáló mese akarna lenni, akkor szólok, hogy igen törékeny mázas cserépből vagy.

- Hát jó, akkor ne mondd meg.

És akkor békében ennyiben is maradtak. Ki-ki ment tovább a maga útján. Miskakancsó tovább kereste a szerencséjét, a Kékseggű ördög pedig…

Bizony már ott áll a Mézeskalács Házikó udvarán egy külön neki felállított totem-oszlophoz kikötözve. De úgy ám, hogy brutálisan, nehogy már ne fájjon neki. Hátrakötött kezeinél fogva lóg az oszlopról úgy, hogy csak a kecskepatái hegye érjen le a földig, azon billegjen. Amúgy az egyik szarva letörve, a másik szeme kinyomva, egész testében a talpától a feje búbjáig derekasan véresre korbácsolva. Csoda, hogy él. Még maga Szadó Nagyúr és elismerően biccentene, ha látná: elsőrangú szakmunka.

Bezzeg más a mese tárgya, iránya és veleje immár szegény Kékseggű Ördög számára. Bizony neki kell itt szörnyű kínzások közepette pusztulnia, ha nem árulja el, mi dolga volt ama tölgyfára felmászva annak a tölgyfának az ágán, ahonnan jó belátás esik Robin Ede Mézeskalács nevezetű haramia táborába. Mintha a vallatói ezt maguktól nem tudnák kitalálni. No de nem is arra megy ki a játék. A kínzás nagyrészt önmagáért, l’art pour ’l’art történik.

Elvégre a Hell Combatban lennénk, vagy ugyan hol másutt?

De ha nem ott, akkor tényleg hol?

Ám ezt megint csak hagyjuk. Talán sose tudjuk meg.

Na, ne már!

A szerkesztő

A következő kérdések tehát a „kínvallatás halálig” című alprogramban kötelezőnek tekinthető jelleggel felteendőek.

Jegyzőkönyv.

Gyorsírással lejegyezte özv. Szép Juhászné, született Aranka.

Mivel gyors és gépírónőként dolgozott a Ganz Gépgyárban, amíg a férje, Szép úr ki nem emelte onnan szocialista úrinőnek.

Vallatók: Aura Huba és Andor Kampó fővadász.

Neved?

Kékseggű Ördög.

Ebből melyik a keresztnév?

Kapd be!

A tiszteletlenség megtorlása: súlyosan puffanó ütések.

(Andor Kampó persze úgy lett a haramiák fővadásza, hogy ő nevezte ki magát annak. De mert még Aura Hubánál is nagyobb darab férfiú, ugyan ki vitatkozna vele. No meg nem mindegy, kinek mi a titulusa, amíg valaki másnak a tyúkszeme nem fájdul meg tőle? Andor úr egyébként többször is eljutott a legfelső bugyorig, ami eddig még mindig csak Kisbabosnak sikerült, ezért nagy gyakorlatot szerzett ördögnyuvasztásban, minek utána a monitor őt is becuppantotta, hogy a Takonylápban landoljon a maga zsombékján, ahogyan a többiek.)

Azt kérdeztem, mi a keresztneved.

Brillantin.

Erre a Kékseggű újabb két fülcsengető pofont kap.

Mi a keresztneved?

Az ördög megátalkodottan hallgat. Aura Huba már-már megsajnálja, mert ő meg egy ilyen srác.

- Nem mindegy, Andor?

- Micsoda?

- Hát hogy hogyan hívják?

- Már hogy lenne mindegy?

- Csak azért, hogy haladjunk.

- De nem tudok haladni valakivel addig, amíg nem ismerem a nevét.

- Mért nem?

- Mert a vallatás akkor hatásos, ha személyes.

- Ja, ezt nem tudtam.

Aura Huba növekvő tisztelettel, némi félelemmel és viszolygással nézi meg magának Andor Kampót. A fővadász úrnak vajon mi lehetett a foglalkozás az előző, civil életében? Amikor éppen nem a Hell Combattal játszott?

- És ha tényleg Brillantin a keresztneve?

- Olyan név nincs.

- Mért ne lehetne?

- Mert nincs.

- Talán végigböngészted a pokoli keresztnév szótárat?

Most Andor Kampó némi meg magának Aura Hubát, amitől ő úgy dönt, jobban jár, ha nem kötözködik. Inkább a Kékseggű Ördöghöz fordul.

- Csak annyi árulj el, hogy eltévedtél az erdőben, vagy külön kémnek küldtek.

- Eltévedtem.

- Hazudik.

- Na és honnan jöttél, ahonnan eltévedtél, kedves Brillantin barátom?

- A Pokolból.

- Na ja, de azon belül?

- Azt nem mondom meg.

- Mért nem?

- Mert csak.

- Akkor most megrugdalom?- tűnődik Andor Kampó.

- Ne rugdald meg!

- Azt mondod, husánggal porhanyósítsam inkább?

- Brillantin barátom, csak még egyet árulj el, és talán rá tudom venni Andor

urat, hogy ne verjen nagyon tovább.

- Még mit akarsz tudni?

- Egymagad kémkedtél utánunk, vagy többen vagytok?

- Én csak eltévedtem.

- És azért másztál fel egy fára?

- Hangokat hallottam. Megláttam ezt itt- vág rá a tekintetével a fővadászra- Gondoltam, okosabb enged: elrejtőzök inkább.

- De elárult a fingszagod- köp a patái elé Andor Kampó gúnyosan.

- Elég baj az nekem, nem?

- Szóval hányan „tévedtetek” még el az erdőben, hogy ránk találjatok?- próbálkozik Aura Huba még mindig udvariasan.

- Egymagam bolyongtam.

- Hazudik.

- Tanúm is van!

- Kicsoda?

- Egy Miskakancsó.

- Kicsoda?

- Egy olyan hasas-mázas festett fazon.

- Egy korsó?

- Az.

- Szóval szívatsz.

- Nem hazudok.

- Rendben. Keresek egy jó erős husángot- Andor elsétál a következő farakásig, ami szép lassan növekedik az esti tábortűzhöz. Amíg egy baseball-ütőhöz méltó bunkósbotra botlik, Rubin Eduska áll meg a fogolynál.

- Na, hogy haladtok, Huba?

- Eltévedt vándor ő is, azt mondja.

- Attól még muszáj lesz őrszemeket állítanunk.

- Hát…gondoltuk, hogy nem lesz itt mindig akkora nyugalom… - sóhajt egy nagyot Huba. Pedig már szívesen megszokta volna a gondolatot, hogy a hátralévő életében ennek az erdőnek és a Mézeskalács Rétnek a lakója lesz.

- Csak nem ez a kis tökmag a vezéretek?- erőltet valami olyasmit szegény Kékseggű, mint ami akár röhögés is lehetne. De nem az, mert közben látja, hogy Andor Kampó megtalálta a kupacban az alkalmasnak látszó célszerszámot.

Hát ez a husáng bizony csonttörésre való, nem húspuhításra.

- Közöd? – kérdez vissza Eduska.

- Kicsi a bors, de erős. Biztos hallottad ezt a szólást, Brillantin barátom.

De erre nem lehet válasza az ördögnek, mert visszaér a fővadász, meglengeti a husángot, és egy akkorát húz az ördög bal térdére, hogy az reccsenve törik-szakad ezer darabra, a gazdája meg nyomban elájul.

-Jaj, istenem!- sikkant fel erre Szép Juhász néne, aki persze pont akkor lép ki a Mézeskalács házikóból, hogy a fiúknak kamillateát vigyen, némi hecsedlivel felturbózva. Mert hogy ez is, az is van ám ebben az erdőben, csak meg kell tudni találni. –Muszáj ennyire verni ezt a szerencsétlent, Andor fiam?

- Muszáj, Aranka néni.

- De mért?

- Mert ez meg egy ilyen játék, azért.

PERVERZEKNEK FELÁR

A Szolgalmi Soron meg éppen most Izaura kisasszonyt zaklatják?

Bár az, hogy egy viszonylag jóképű, talán négy éves fehér Toyota Corolla lassít és megáll mellette, az éppen gyakorolt hívatását nézve még nem minősül annak. Elvégre mi másért is sétálgatna fel és le tíz-tizenöt lépést dögös műszőrme dzsekijében, éjfekete miniszoknyában, kockás nejlonharisnyában és tűzpiros lakkcsizmában, ha nem kuncsaftra várva. A kaland zaklatás része azután következik, amikor az úrvezető leereszti az ablakot és Izaura lehajolva betekint az utastérbe, és ott nem egy mindegy kit, de ne legyen ismerős és jól fizessen jellegű urat lát meg, hanem Kecskés ügyvédet.

Még ez is?

Nem elég, amit megint hallgatnia kellett az ő fogadott öcsikéjétől, a Kisbabostól? Hogy ne legyen már kurva, mert az ciki? De mért ciki?

Hogy nulláról nulláig ívelve helyből befuccsolt a telefon szex biznisz, na az a ciki. És valamiből élni is kell, ugye. Mivel Babos bácsi rokkantnyugdíja az egyéb segélyekkel együtt a Tokaji borozóra se elég. Kisbabos pedig fél rácsatlakozni a Hell Combatra. Ami nagyon is helyes.

- Na, nézzünk oda!- segíti át a lányt a kínos meglepetés okozta zavaron a

profizmus. Hát…érték őt már kínosabb találkozások is…

- Kis kezét csókolom.

- Hogyhogy, ügyvéd úr?

- Nem száll be?

- Csak nem éhezett rá egy kis pipi-húsra?

- Nem arról van szó.

- Hát persze. Viszont mi lenne, ha inkább egy barátnőmet ajánlanám be

önnek magam helyett?

- Ugyan mért?

- Tetszik tudni, maga mégis csak…

- Mégis csak?

- Hagyjuk. Hívhatom? Kriszta baromi jó nő ám.

- Nekem maga kell.

- Én?

- Maga.

- De én nem szeretném. Ne értsen félre, maga egy kellemes úriember…is lehetne, ha…

- Mondom, hogy nem arról van szó.

- Nem?

- Szálljon már be! Elviszem, iszunk valahol egy kávét. Aztán, ha dumáltunk,

vissza is hozom.

- De én nem érek ám rá csak „dumálni”. Nekem itt pénzt kell keresnem.

- Rendben. Befizetek egy menetre. Mennyi?

- Az attól függ, mihez van kedve.

- Kedvem?

- Figura, póz…esetleg valami extra…

- Az extra mit takar?

- Perverziókat.

- Mi számít annak?

- Most soroljam?

- Nem muszáj. Mondom, csak dumálunk.

- Az perverziónak számít.

- Rendben. Úgy mennyi?

- Húszezer egy menet, negyven egy óra.

- Mennyi?!

- Nézze, ügyvéd úr, ha maga engem akar… de szívesen szólok a Krisztának, vele lehet alkudozni.

- Ne szóljon, nekem maga kell. Üljön be!

- És előre kérem a pénzt.

- Na ne! Maga bizalmatlan velem? Amikor maguk tartoznak nekem majd két millióval?

- Akkor pláne előre kérem.

- Mért is?

- Képes, a végén azt mondja, hogy levonja az adósságból.

- Jé, ez az eszembe se jutott. Jó, előre fizetek. Maga aztán kemény üzletasszony.

- Ez egy kemény pálya.

- Elhiszem. Belül?

- A pénzt.

Kecskés doktor igyekszik zord képet vágni, de igazából nagyon is imponál neki Izaura szakszerűsége. A tálcájából elővesz két húszezrest. Még szerencse, hogy délután be kell pár csekket fizetnie, különben nem is lenne nála ennyi készpénz. Nem gondolta volna, hogy ennyiért strichelnek itt a hölgyek. Vagy ez az ár neki szól, és Izaura frankón lehúzza? Sebaj, még ez is imponál.

- Hová menjünk, kisasszony?- indul el a Toyotával, miután Izaura elrakja a bankókat és beül mellé.

- Maga hívott meg.

- Teázzunk Jenőnél a Jázminban?

- Felőlem…

- Legyen az.

Kecskés doktor lassít, ipszilonnal visszafordul a szolgalmi úton, a szeme sarkából megnézi magának a dolgozó hölgyeket, és megállapítja, minden elfogultság nélkül, hogy Izaura magasan veri a mezőnyt. És tényleg kár ezért a harmatos virágszálért, hogy mindenféle gusztustalan hím kényére-kedvére tegyen.

- Tehát, ügyvéd úr?

- Igen?

- Miről lenne szó?

- Azt majd teázás közben.

- A maga pénze… De előre szólok, ha negyedkor egy új óra kezdődik.

- Szintén perverzeknek szóló felárral?

- Szintén.

- Maga nem kedvel engem, igaz?

- Én magát?

- Nos?

- Mért kedvelném? De nem is utálom. Az nagyon rendes volt magától, hogy segített a telefon szex bizniszben…

- Nahát. Nem akarok előre szaladni, de erről lenne szó.

- Miről?

- A bizniszről.

- Nahát. Éspedig.

- Majd. Inkább meséljen magáról!

- Mit?

- Az életéről.

- Minek?

- Mert érdekel?

- Mért?

- Jó, akkor nem érdekel. Pedig kíváncsi lennék. Apuka, anyuka, testvérek, iskolák, hol élt, hogy élt, amíg azzal a kölyökkel összeköltöztek, és mért jó az magának, hogy Kisbabos a maga fogadott kisöccse… - és Kecskés ügyvéd hiába hagyja itt félbe, még Kisbabos se az a hívó szó, ami miatt Izaura megnyílna.

Így aztán egy szót se szólnak a Jázmin teázóig.

Ahol Balog Kázmér erotikustánc művész van éppen szolgálatban egymaga.

Úgy is, mint egy test, egy lélek, és úgy is, hogy Ónagy Jenő a városba ment néhány ügyét-baját intézni.

Dr Kecskés jázmin teát rendelt, Izaura csak egy bugymentes ásványvizet.

Balog Kázmér kiállása, tartása, lépései ismét egy táncosé. Vagy inkább egy veszélyes nagymacskáé, aki táncosnak álcázza magát. Kecskés némi sztoikus irigységgel állapítja ezt meg, aztán Izaurára sandít, aki nem is titkolt érdeklődéssel mustrálja a pasit. Így aztán kénytelen megköszörülni a torkát.

- Nos.

- Figyelek, ügyvéd úr.

- Nem kertelek, mert fogy az időm.

- Helyes.

- Én nem hagyom ebek harmincadjára azt a boltot.

- Mármint a telefon szexest?

- Azt, persze. Szerintem lehetne azt jól csinálni.

- Biztos lehetne.

- Szerzek hozzá egy profi marketingest, és beledobok még annyi pénzt,

amennyi kell egy komolyabb nyilvánosság eléréséhez.

- Értem.

- No meg kéne tartani egy komoly castingot izgalmas hangú profik között.

- Az is jó ötlet.

- Hívatásos örömlányok, színésznők, nőimitátorok, unatkozó lakótelepi

anyukák, szüzek, vénlányok, matrónák, mind jöhetnek.

- Szerintem is nőimitátorok tudnák ezt a legjobban csinálni.

- Igen? Ezt mért gondolja?

- Nem gondolom, csak szellemeskedtem.

- Ja, vagy úgy. Az én pénzemen.

- Bocsi.

Balog Kázmér táncol az asztalukhoz a megrendelt italokkal, és közben salsát (?) táncol: derékban ki-be dől, a jobb lábával belép önmaga elé, a ballal pontoz és közben dúdol. Viszont az italokat nem önti a vendégek ölébe, tehát komoly kifogást egyikőjük se emelhetne, ha akarna. De nem akar. Bár Kecskés doktorban egy pillanatra feltámad a vad gyűlölet a fiatal, győztes hím látványától, de sürgősen elfojtja. Izaurától viszont egy csaknem kacér mosolyt kap a Kázmér, amit ő természetesen, mint született nárcisz, nem is vesz észre.

- Tehát, Izaura. Ha kicsodálkozta magát…

- Figyelek.

- Kérdezze már meg, miért avatom be a terveimbe.

- Oké. Mért avat be?

- Mert lenne egy komoly ajánlatom.

- Akkor mégse csak beszélgetünk?

- Ejnye, ne komolytalankodjék!

- Az nagyon is komoly dolog, uram.

- Csak beszélgetünk.

- Rendben.

- Azt gondolom, legyen maga a szakmai igazgató.

- Hogy…mi legyek?

- Szakmai igazgató.

- Én?

- Maga.

- De nekem még érettségim sincsen.

- Kit érdekel?

- És az mit csinál az?

- A szakmai igazgató. Benne van a szóban, nem? Kegyed lenne felelős

a tartalmi munkáért.

- Én?

- Én vinném a céget üzletileg. Vagy egy megbízottam, aki ért a marketinghez, meg a pénzhez. De eleinte mi ketten vinnénk a bulit.

- Maga meg én?

- Ahogy mondja, kisasszony.

Izaura döbbenten nézi az ügyvédet.

- De hogy tudnám én azt?

- Tudná. Nekem ehhez van szemem. Elhiheti.

- Nahát.

- No? Vállalja? Vagy gondolkodik rajta?

- És ezért akart velem beszélni?

- De ne hezitáljon ám hetekig!

- Hezitál a franc!

- Akkor tehát?

- Ha maga hisz bennem…

- Vállalja?

- Naná!

- Ez a beszéd! Csapjon bele!

Izaura nevetve Kecskés tenyerébe csap. Balog úr enyhe rosszallással néz rájuk, de aztán inkább táncol-dúdol magának a pult mögött tovább.

- Akkor, ha megitta, végeztünk is mára. Visszafuvarozzam?

- Engem? Egy szakmai igazgatót?

- Tehát ne vigyem?

- Mi vagyok én? Egy úri kurva?

- Isten mentsen!

- Ja, és mennyi lesz a fizetésem?

A HERCEG ÉRKEZÉSE

Ami szégyen, az szégyen. Tudja ám ezt Benjamin is, hogyne tudná.

Hónapok óta még csak a közelébe se ment. Erdőt is alig látott. Csak amennyit a kocsi ablakából, amikor nagyritkán kiette a fene a Vérfarkas Szurdokba.

Bár ott se járt azóta, amióta a csajszi újfent kijelentette, hogy nem hajlandó összeköltözni vele. Mivel nem akarja lekötni, elkötelezni magát. Még.

A Csajszi. Ez az átok és áldás liba. Akibe többé-kevésbé óvodás nagycsoportos óta szerelmes, többé-kevésbé hiába. Úgy se lesz ebből soha semmi.

Ez tiszta sor. Túl régóta ismerik egymást. Nagyon is úgy, mintha közeli rokonok, csaknem testvérek lennének. De ha Benjamin nem bírja ezt abbahagyni!

Na, mindegy. Vagyis dehogy mindegy. Ám most nem ez a szégyenkezés tárgya, hanem az öreg haver, az igaz barát, aki bezzeg sose hagy el, sose hazudik, sose csap be, és csak ritkán megy odébb és csak ha nagyon muszáj.

Igen, Cser Botondról van szó. A Csiki erdők és környéke fapásztoráról, az entről, aki tán már akkor is a budai hegyeket kóborolta, amikor még nem hadi utu vitt rajta keresztül, hanem kelták és avarok torzsalkodtak, mígnem igazságot tett köztük a Nagy Róma azzal, hogy békét irtott közöttük. De ha nem így volt, akkor máshogy volt, bár inkább így, mint máshogy.

Viszont most ez is mindegy.

Az nem mindegy, mert az a ciki, vagyis a szégyen, ahogy Benjaminnak Cser Botond elé kellett avászkodnia. Ennyi idő után.

Hát egy ilyenre fel kell ám készülni. Mit mondjon, hogyan indítson.

Mi legyen a kifogás, miket hazudozzon, hol a frászban maradt el ennyi ideig.

És mi az kezdődő úszógumi a derekánál. Ami az egyik apai öröksége, mondhatná, nála az úszógumi genetikailag kódolva van, mint legősibb hájraktár, ami utoljára szívódik fel, ha már minden zsírt kifutott magából, és tűnik fel szinte nyomban, ha lustálkodni kezd. Na és ami most reng a derekánál, az nem kezdődő, hanem regnáló úszógumi, regnáló és remegő, amire egyetlen minősítő szó alkalmas csak: fúj. Szégyen.

Na, háj, vén geci! Bocs, hogy így elmaradtam, de…- talán egy ilyen laza és harsány indítása jó lesz, aztán jöhet a kifogás. Benjamin tehát szuszogva

(szégyen) tér le az ösvényről, hogy túl tiszta és illatos jogging ruhájában

(szégyen) lesusogjon Cser Botond titkos kis tisztására, ahová akkor költözött,

amikor a Lada Csalitosánál túl nagy lett a látogatók száma, különös tekintettel Dezsőre, az elvaduló házi sertésre, és ahová meg akkor költözött, amikor a bércen, a kedvenc helyén nekiálltak a favágók egy brutális faritkításnak, amit csak azért nem hívtak tarvágásnak, mert azt már nagyon nem illik elkövetni egy parkerdőben.

Benjamin tehát szorongva és szuszogva fordul rá a keskeny kis ösvényre, ami öreg barátja kies ligetébe vezet. Egy kicsit elcsodálkozik azon, mintha alaposan ki lenne taposva, járva. Ezek szerint valaki, vagy valakik sűrűn látogatják Botondot? Mi a fene? Legjobb tudomása szerint rajta kívül csak Boglárka csajszi és Kisbabos tud az ent legújabb búvóhelyéről.

Na meg talán Kovács doci, a kulturális és mágikus összekötő a sámán központ és ez erdő között. Ja, persze, a Kovács doci.

Így aztán nem is nagyon lepődik meg, amikor a filozófia tudományok doktorát az ent körüli tisztáson pillantja meg egy kecskelábú, vászontetejű, összecsukható tábori széken ülve, maga elé bambulva, mint aki nagyon elmerülten beszélget önmagával. De annyira ám, hogy még az ajka is mozog hozzá.

Megint csak egy na ja: Kovács úr egy kicsit sose volt normális, és amióta az ufók elrabolták, a fülén át kiszívták az agyát, átmosták, aztán a másik fülén meg visszaöntötték a koponyájába, és a Gazdag Kábel leltárába tartozó piros talicskával hazatolták, azóta pláne flúgos.

Benjamin megtorpan a tisztás szélén. A doci annyira elmerült önmagába, talán nem kéne megzavarni. Végül is kerülhet egyet, leballag, vagy netán lekocog egy fél órás kört, és úgy tér vissza ide. Megnézhetné, mi újság Vágásiék utcájában, benne Feri bátyó telkével és a fészerrel, amit a faház helyén emeltek.

Bizony eléggé elhanyagolt az a telek azóta, hogy megnyílt a Sámán Központ, így a Vágási család ideje nagy részét ott tölti. Már csak Jutka néni mozog a széles nagyvilágban, már amennyire az általános iskolát annak lehet tekinteni.

A többi Vágási momentán a Sámán központ munkatársa. Ha másra nem is jó az a szurdok, legalább szolid megélhetést ad néhány kedves embernek.

Benjamin hátrálni kezd az ösvényen, ám naná, hogy rálép egy száraz ágra.

A roppanásra Kovács úr odakapja a tekintetét. Az arcán egy pillanatra ijedtség,

aztán múló hökkenés, végül nyájas mosoly, amikor megismeri a behatolót.

Barátságosan int Benjaminnak. – Helló!

Benji visszamosolyog és int az öregnek, most már muszáj lesz társalogni, pláne, hogy a docin látszik, arra készül.

- Nahát, micsoda örömteli meglepetés! Hogyhogy erre jár, fiatalúr? Ott, ahol a madár se?

- Szoktam.

- Ja, persze. Cser úr meg kegyed haverok, nemde?

- Naná.

- Jó neked, velem alig áll szóba.

Mindketten megnézik az öreg cserfát, aki idei levelei nagy részét már régen lehullatta, és most kopaszon, kissé karikás szemmel várja a havat, mivel igazán jól szunyálni télen csak egy olyan négy-öt centi vastag hótakaróval lehet. Vagy ha tíz, tizenöt centi, úgy még jobb.

- Szia Botond!- köszön neki Benjamin. Az ent mintha meglebbentené néhány

vékonyka ágát, de nem biztos. Tehát vagy tényleg neheztel egy kicsit a srácra, vagy Kovács úr jelenléte zavarja egy melegebb üdvözléshez.

- Nincs hideg itt egymagában ücsörögni, doci bá’? – kérdezi tehát, hátha ennyitől észreveszi magát, és távozásra bírja.

-Á, van nálam egy kis pálinka- és már húzza is elő a félliteres űrmértékű lapos üveget, aminek az alján még lötyög egy kevés.

Ezt rögtön gondolhattam volna- válaszolhatná Benjamin, de azért nem mindig egy ekkora tahó. Jobb is, mert Kovács úr már kínálja is.

- Kérsz? Finom, igazi alma, nem ám gugyi.

- Kösz, de kocogni fogok még.

- Ja! Az más. Szuper. Én is gondoltam ám rá. Ha már ennyit csatangolok hivatalból az erdőben.

- Rajta.

- Á, maradok a slattyogásnál.

- Az is jót tesz.

- Jót bizony. Komolyan mondom, húsz éves korom óta nem éreztem

ennyire fittnek magam. Csak azt sajnálom, hogy a Tokajiba ritkán jutok le.

- Meg a tévében is ritkán látni.

- Á, az annyira nem hiányzik. Na, ha nem kérsz, egészség!

- Egészség.

A doci meghúzza az üveget. Amikor elveszi a szájától, abban bizony egy molekula almapálinka se marad. De bizony látszik a derék erdőkerülő

kulturális attasé úron, hogy igen jól esett neki. Kommentálja is.

- Na, ez azért…igen, igen jó volt.

- Vérré vált, mi?

- Még az is lehet.

- Na, akkor majd még…én megyek is tovább…- és Benjamin Botondra néz, hogy gondolatban üzenjen neki, mindjárt visszajövök. De Kovács doci tartóztatja.

- Ne rohanj el, hiszen vártunk!

- Engem?

- Nem éppen most, úgy értve, ebben a pillanatban, de elég régóta.

- Mármint hogy Botond meg maga, doci bá’?

- Há’ meg én! – szólal meg valaki egy kicsit vékonyka, de eléggé határozott hangon. Most Benjaminon van a pillanatnyi ijedtség és meghökkenés sora.

Körülnéz, ki szólt, de nem lát senkit.

- Itt vagyok!

- Hol?

- Ott a szék előtt- mutatja a doci. Nahát, mi már tudhatjuk, de Benjamin még nem is hallott róla, hogy Bimbó egér néz fel rá, szemlátomást élvezve a másik döbbenetét.

- Hol?

- Itt!

- Hol itt?!

- Az egér az. A neve Bimbó.

- Ejnye már, magamtól is be tudok mutatkozni.

- Az egér?

- Mért?

- Aki beszél?

- Ugye, ugye? – nevet Kovács úr, és annyira büszke, mintha Bimbót ő tanította volna.

- Beszarok.

- Á, inkább ne szarj be! Ha nagyon kell, vonulj félre, és told le a gatyádat- veszi át a szót Bimbó, pedig ez Kovács docens társaságában nem könnyű, ezt mindannyian tudjuk.

- Jó, akkor nem szarok be. Viszont mondja meg valaki, mi folyik itt?

- Nos, hajlamos lennék azt hinni, hogy Laci bátyánk nem evilági hangereje

az oka ennek. Mármint hogy felébresztette és a lázadásig felingerelte az üvöltéseivel az erdőt és a vadjait. De azt hiszem, ennek inkább mélyebb oka

lehet. Egyre inkább ömlik a mana, működik a mágia a környéken.

Hála isten, különben, mert így sokkal, de sokkal érdekesebb az élet.

Jól mondom, Bimbó kolléga?

- Jól mondod. Téged meg az isten hozott, végre, hogy köztünk vagy,

Benjamin.

- Mármint hogy ki az a köztünk, egérke?

- A nevem Bimbó.

- Erre kényes…- súgja Kovács úr.

- A magam nemzetségében én egy tagbaszakadt fazon vagyok.

- Bocsáss meg, Bimbó.

- Rendben, nem tudhattad.

- Tehát ki az a köztünk?

- A köztünk az a köztünk.

- Ezzel sokat segítettél…

- Talán ha veszi majd a fáradtságot és megismeri a népét hercegséged.

- A mimet?

- A népét.

- És mi vagyok én?

- Herceg.

Benjaminon ismét a sor, hogy döbbenten bámulja az egeret és Kovács urat.

Aztán Cser Botondra sandít, aki mintha csendesen mosolyogna.

- Ti most szívattok.

- Mi?

- Mi nem.

- Hát már hogy lennék én herceg?

- Mért ne lehetnél herceg?

- Azért, doci bá’, mert nem annak születtem.

- Jaj, édes fiam, ki tudná azt megmondani, hogy minek született, amíg meg nem hal, ugyebár? Én például gondolhattam volna, hogy egy daliás egér lesz a legjobb barátom, és mágikus alapon kulturális attasé leszek? Amikor már régen belenyugodtam abba, hogy majd a kaktuszom mellől visznek el a mentők, vagy a Tokajiból, ha végre agyvérzést vagy infarktust kapok a sok piálástól?

- Agyvérzést vagy infarktust itt is kaphatsz.

- Kösz, Bimbó, kedves vagy.

0 notes

neighbourart · 8 years ago

Text

RÖVID PETRA - designer, a Petrushka márka alapítója/designer, founder at Petrushka brand

Amikor senki sem figyel, beledugja az ujját a Nutellás üvegbe és lenyalja, a hálaköve mindig nála van, szeret korán kelni és reggeli közben ráhangolódni az aznapi teendőire, a munkán kívül csak szórakozni jár Budapestre, egyszer mindenképpen kötnie kell egy óriáskanapét.

When nobody is watching she puts her finger in the Nutella jar and then licks it, she always keeps her gratitude stone with her, she likes to get up early and get in tuned with her daily to-dos’s while having breakfast, besides her work she only goes to Budapest for leisure, she has to knit a giant sofa at one point in her life.

Petra asztala/Petra’s table.

1. Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?/If you could reincarnate as a living or dead artist, who would you choose to be? Frida Kahlo bőrébe szívesen bújnék a kitartása miatt. Az élet tényleg a legrosszabb helyzetekbe kényszerítette, de ő ebből is ki tudta hozni a maximumot. Mondjuk lennék Mick Jagger is...

I would like to be Frida Kahlo because of her persistence. Life has forced her into the worst situations, but she could make the best of it. However, I would also like to, be Mick Jagger… 2. Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?/How do you overcome a temporary artistic crisis? A rajzolás és a meditáció nagyon sokat segít előhozni a kreatív énem. Nem stresszelek azon, ha valami nem úgy megy, ahogy elképzeltem, mert tudom, hogy csak idő kérdése és megcsinálom. Igazából semmin nem stresszelek.

Drawing and meditation helped a lot to bring about my creative self. I don’t stress about it when something doesn’t go how I imagined it to be because I know that it is only a matter of time and I will do it. Actually, I don’t stress about anything.

3. Kinek mutatod meg először az új munkádat?/Who sees your work first? Családomnak és barátnőimnek.

My family and my girlfriends.

4. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Privlakán vagyok, mezítláb sétálok a tengerpartra a kis földúton. Kakasok kukorékolnak, tücskök ciripelnek, friss fenyő- és tengerillatot érzek a levegőben. Cipelem a matracom. Minden évben oda mentünk nyaralni a családdal, kedves hely a számomra. Ott tanultam meg úszni, mert irtózóm a tengeri uborkáktól és nem mertem lelépni az tenger aljára.

I am in Privlaka, I am walking barefoot on a dirt road to the beach. The rooster's crow, crickets chirp. I can smell fresh pine and sea scent in the air. I am carrying my mattress. We went there for holidays every year with my family, it is an important place for me. I learned how to swim there because I was grossed out by the sea cucumbers and I didn’t want to step on the seabed.

5. Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when a fellow artist creates something similar to your work? Nem találkoztam még konkurenciával. Ha valakit inspirálok, annak csak örülök. A lemásolásról pedig annyi jut eszembe, hogy Louis Vuitton sem utálja Kínát.

I haven’t met my competition yet. If inspire someone, I’m happy about it. And if I think about copying someone I think that Louis Vuitton doesn’t hate China either. 6. Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something? Nem. Inkább mindent kidobok, elajándékozok.

No. I rather throw put everything or gift them away.

7. Kedvenc budapesti pillanat?/Favorite Budapest moment? Táncolok a Teslában, Adriatique zenél, vodkaszóda a kezemben. Mivel vidéki vagyok, nagyrészt a munkán kívül csak szórakozni járok Budapestre, így csupa szép pillanat köt oda.

I am dancing at Tesla, Adriatique plays the music, I have a vodka-soda in my hand. Since I am from the countryside, besides work I only come to Budapest to have fun. Therefore, I have a lot of wonderful moments that connect me to Budapest.

8. Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have any childish habits that you do when no one is watching? Beledugom az ujjam a Nutellás üvegbe és lenyalom. :)

I put my finger in the Nutella jar and I lick it afterward. :)

9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What was the craziest thing you have ever done? Negyvennyolc kilós létemre úgy gondoltam, hogy jó ötlet bemenni a tömegbe pogózni Tankcsapda koncerten. Egy leszakadt anyajeggyel, vérző fejjel és kiugrott bokával jöttem ki a tömegből. De megérte! Volt még jó pár „rossz” döntés az életemben, most nem kezdenék bele... :)

Even though I weigh 48 kilos I thought it would be a good idea to join the mosh pit at a Tankcsapda concert. I left the crowed with a half-torn birthmark, a bloody head, and a twisted ankle. And it was worth it! I had a few more “bad” decisions that I made throughout my life but I prefer not to get into details… :)

10. Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? 6:30-kor gyümölcs-zöldség turmix, jóga, tea, reggeli, munka, tízórai, munka, ebéd, munka, matcha, uzsi, munka, vacsi, második vacsi, olvasás, meditáció, alvás. Ezekből nem engedek. :)

At 6:30 am a vegetable-fruit smoothie, yoga followed by tea, breakfast, work, 10 o’clock snack, work, lunch, work, matcha, afternoon snack, work, dinner, second dinner, reading, meditation, sleeping. I insist on these. :)

11. Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Hálakövem. Mindig nálam van, többször megfogom a nap folyamán és hálát adok mindenért, amim van.

My gratitude stone. I always have it with me, I grab it several times a day and I thank everything that I have in my life.

12. Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? Rendet rakok, fejben rákészülök, rajzolok, tervezek. Majd újra és újra és újratervezek. Mindeközben techno és komolyzene váltakozása hallható a háttérben. Elég szürreális.

I put my things in order, I get prepared in my mind, I draw, I plan. And then I plan over and over again. Meanwhile, in the background plays techno and classical music in turns. It is really surreal.

13. Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a particular mood that makes creating and working easier for you? Szeretek korán kelni és reggeli közben ráhangolódni az aznapi teendőimre. Van egy füzetem, amiben általában két hétre előre betáblázom a délelőttjeimet. Reggel jobban megy a munka, délutánonként és esténként inkább leülök egy papírral és ceruzával tervezgetni, ötletelni... ez egy tóparton ülve, napsütésben még hatékonyabban szokott működni.

I like to get up early and to get in tuned with my daily to-do’s while having breakfast. I have a note-book in which I usually have my mornings planned 2 weeks ahead. I can work better in the morn-ing, in the evening I rather sit down with a piece of paper and a pencil to plan, to get some ideas… this is the best while sitting beside a lake in the sunshine.

14. Sör vagy bor?/Beer or wine? Bor. Sör. Bor. Sör. Úristen, nem tudok választani.:) Egyébként hónapok óta nem ittam igazán... de néha egy pohárka belefér. Sajnálom a másnapot, mert egy értékes munkanapom kárba megy. Jézusom, azt hiszem felnőttem. :)

Wine. Beer. Wine. Beer. Oh my God! I can’t choose! :) However, I didn’t have a drink for a few months now… but sometimes I drink a glass of something. I regret hangovers because they make a valuable work day go to waste. Jesus, I think I have grown up! :)

15. Kutya vagy macska?/Dog or cat? Mindkettő. Kutya és cica is van a háznál. A kutyák imádni valóak, hűségesek és tényleg a gazdájuk a mindenük. A macskák pedig alkotóművészek.

Both. I have both a dog and a cat at home. Dogs are adorable, loyal and it is true that their owners are everything to them. Cats, on the other hand, are artists.

16. Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?/What would you like to express through your artwork? Gondolkodjunk a "dobozon" kívül. Gondoljuk újra a meglévő dolgokat kicsit más szemszögből.

Let’s think outside of the box. Let’s rethink things that already exists from another point of view.

17. Milyen a stílusod?/What is your style like? Minimal, játékosan klasszikus.

Minimal, playfully classical. 18. Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Jóga és board- hóban, vízen, betonon.

Yoga and board on snow, water, and concrete. 19. Hol leszel 10 év múlva?/Where will you be in 10 years? Szerető férjem karjaiban egy vitorlás hajón.

In the arms of my loving husband on a sailboat.

20. Kedvenc étel?/Favorite food? Minden. Is.

Everything. Also.

21. Kedvenc évszak?/Favorite season? Tavasz és nyár. Ilyenkor ki tudok menni a szabadba tervezni, alkotni. A hideget csak a hegyekben tudom elviselni.

Spring and summer. I can go out and plan and design outside. I can only endure cold in the mountains.

22. Mi a legrosszabb tulajdonságod?/What is your worst characteristic? Makacs vagyok, de rettentően!!!!

I am very stubborn!!!!

23. Melyik korban élnél szívesen?/In which era would you prefer to live in? Az 1960-70-es években... Woodstock, Janis Joplin, Jimi Hendrix, Aretha Franklin... és azok a farmerek! :)

In the 1960’s-70’s… Woodstock, Janis Joplin, Jimi Hendrix, Aretha Franklin… and those jeans! :)

24. Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What is that specific artwork you have to accomplish before you die? Kötnöm kell egy óriáskanapét.

I have to knit a giant sofa.

25. Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?/If you could give one piece of advice to someone else, maybe to a beginner talent, what would it be? Egyetlen tanácsot nem tudok kiragadni, több dolgot tartok fontosnak. Azt gondolom, hogy a tehetség igazi lemondásokkal tud kiteljesedni a maximumra. Egy kis időre add fel a bulizást, tanulj meg nemet mondani. Kelj korán. Légy egyedül sokat a gondolataiddal. Tudd mit akarsz és mindenáron tegyél érte. Olvass esténként önfejlesztő könyveket, meditálj. A többi idővel jön magától. :)

I cannot choose one single advice, I think there are more things that are important. In my opinion, talent can only reach it’s tall with resignations. Give up partying for a while, learn to say no. Get up early. Be alone with your thoughts a lot. Know what you want and do everything you can to make it happen. Read self-development books in the evenings and meditate. All the other things will come with time.

----------------------------------- NÉVJEGY - Rövid Petra:

"Rövid Petra vagyok, 27 éves vidéki nő, de szeretem a nagyvárosi pezsgést. 2016-ban alapítottam meg saját márkám, amit a játékosság és minimalizmus jellemez. Mind gondolkodásban, mind a munkámban, mind öltözködésben a klasszikus vonalat képviselem. Szeretem az időtálló, hagyományos motívumokat, minél egyszerűbb kivitelezésben, ami a termékeimen is visszatükröződik. Célom, hogy a mai fiatalokkal megszerettessem a kötést, horgolást, varrást, amit egy nőnek igenis tudnia kell! Szívesebben megyek kirándulni, mint vásárolni, inkább olvasok, mint tv-zek. Szeretek korán kelni, hogy több minden beleférjen egy napba és nem tudok mit kezdeni a léhűtő, lusta emberekkel, akik képesek tv-t bámulni egész nap. Nem szeretem a kávét, teát viszont literszám iszom. És kedves vagyok mindenkivel."

“I am Rövid Petra, a 27-year-old woman from the country side, but I love the excitement of bog cities. I have founded my own brand in 2006, which is characterized by playfulness and minimalism. I represent a classical theme in my way of thinking, my clothing and in my work. I love timeless and traditional motives, in the plainest execution as it seen in my works also. My goal is to make young people like knitting, crocheting, sewing what a woman must know! I rather go out to hike than to go shopping, I rather read than watch TV. I like to get up early so I can make the most out of my day and I don’t understand those lazy people who watch TV all day long. I don’t like coffee, but I drink liters of tea. And I am kind to everyone.”

///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// PETRA MUNKÁI ITT TEKINTHETŐK MEG/CHECK OUT PETRA’S WORK HERE: http://www.petrushka.hu/ https://www.facebook.com/merinoigyapju/

#neighbourart #hungarianart #artanddesk #petrushka

0 notes