#Mit csináljak hogy jobban érezd magad

[mekemuka]

“Hogyha elmész legközelebb, akkor vagy vigyél magaddal, vagy… Hogy mondjam… Vagy akkor taníts meg engem létezni, amikor nem vagy itt. Azt érzem, hogy… Minthogyha az akkumulátorom mászkálna el, amikor te elutazol.”

Bíró Zsombor Aurél: Mit csináljak, hogy jobban érezd magad | 2022

rendező: Kizlinger Lilla | TÁP Színház

[jyvaskylaaknitak]

01.16 Lassan hozzászokok a dolgokhoz

😁 😁 Amikor megérkeztem ide, [Jüveszkülébe] Jyväskylä-be (remélem lassan megtanulja mindenki kiejteni :D) egy lány, Sylva jött ki elém a vasútra kocsival. Elég mázlista voltam, hiszen baromi messze lakom onnan és órási bőrönddel meg két táskával szerencsétlenkedtem magam mindenhova. Ezt tartotta  visszafogottan kalimpálva a két kezében a vasúton, hogy megtaláljam: 

Olyan kis aranyos! Mondtam is neki, hogy nálunk a Sylva (ők azt mondják: Szülva) azt jelenti, hogy szilva. Igazából nem volt elragadtatva ettől annyira :D , de utána nagyban mesélt arról, hogy volt többször is Magyarországon, és próbálta felsorolni azokat a helyszíneket, ahol járt: Vác, Balaton, Visegrád, és a kedvencem: Szentendre. De azért kisegítettem, nem akartam, hogy szegényke a kocsiban, vezetés közben a Szentendre szó kimondásával bíbelődjön. :D

Az elmúlt napokban megpróbáltam kicsit még jobban kiismerni az épületeket. Sok idő, mire az egyikből átsétálsz a másikba. Ez az főépület, az Agora egyik része oldalról, már csak arra volt időm, hogy ezt gyorsan lekapjam:

Nem tudom, hogy mérnöki szemmel ez milyen látványt nyújt, nekem mindenesetre nagyon tetszik. Főleg az, hogy nagyon sok az üveg és benn sosincs mindig 30 fok, mint ahogy otthon szokott lenni a régibb épületek esetében.

Az elmúlt napokban sok Erasmus cserediákkal találkoztam. Voltam társasjáték esten (board game event), ahol az egyik kedvenc japán barátommal, Taro-val egy csapatban, valamint 2 német lánnyal és egy cseh sráccal játszottunk.

Nagyon vicces volt, mert az első játék után a cseh srác, Vicki bemutatta nekünk saját játékát, amit amúgy senki sem értett. SENKI. És azon röhögtünk, hogy fogalmunk sincs mit kell csinálni, meg lehetett fertőződni a játékban férgek által, meg amúgy valami harcosok voltunk? Vagy ilyesmi...és amúgy kínos is volt, mert Vicki nem akarta abbahagyni és nem vette észre azokat a jeleket, amiket sugároztunk magunkból: Hey, I didn’t really catch this game, (nem igazán értettem meg a játékot) vagy: Ehm, what to do know? I have no idea. (Most mit csináljak? Nincs ötletem...) 😑 😑

Szóval ez kellemetlen volt 1,5 órán keresztül, ezért megöltem magam. Mármint a játékban a karakteremet. 😅 Ne kérdezzétek hogy, de valahogy sikerült. Aztán akik szintén nem értették (tehát Vicki kivételével) mindenki megtapsolt és örült nekem, hogy már nem kell ott szenvednem. :D

Eztán elmentem Julival kosárlabdázni, ami egy másik szervezett esemény volt egy másik épületben. Szuper király volt, itt is lehetett emberekkel ismerkedni (nagyon fontos, hogy az ember már az elején tudjon társasághoz csapódni) és megtapasztalni a különböző kultúrából érkező emberek tipikus jellemvonásait. Az olaszok a vége fele már nagyon hangosan szurkoltak a vegyes csapatoknak, amiket amúgy pólószín alapján osztottunk be.  😁 😁 És ha bármi történt, egyből ujjongtak.

Egyszer voltam Rómában még középiskolában, és ott már megtapasztaltam a közvetlenségüket, meg hogy ha beszélnek az emberhez, gyakran bármiféle indok nélkül, megfogják az ember felsőkarját, ezzel is kifejezve, hogy figyelnek. Amikor egy chilei ( hol is van?: Dél-Amerika nyugati része, a part mentén húzódik) sráctól köszöntünk el, ő kezet fogott velünk. Az olaszok pedig ölelkeznek mindenkivel. Olyan vicces! 😁 😁

Itt egy Järvi (Jervi), azaz tó, ami mellett az Agora épület van:

Nem emlékszem, hogy a “menzáról” (de ezt nem lehet így nevezni. Kb olyan, mint egy kisebb svédasztal!) mennyit meséltem, de most ezt is megemlítem.

Alapvetően a legelején 6-8 féle kenyér-szerűség van, amennyiből bármennyit vehetsz és kenhetsz rá az ottani kitett kencék közül bármit. Majd következik a saláta, amiből 4-5 féle szokott lenni (kukorica, paradicsom, cékla, tésztasaláta!, stb...), amire önthetsz 5 féle szószból bármennyit, és utána érkezel el igazából a fő ételhez. Alapból 3 féléből lehet választani, plusz van vegetáriánus is. Ezekből annyit teszel, amennyi ráfér a tányérodra. Nincs előre kiporciózva az adag, hanem feel free, érezd magad otthon és vegyél amennyit csak szeretnél.

Majd tölthetsz magadnak szörpöt, vizet, és fizethetsz a diákod felmutatásával 2,60 Eurót, ami kb. 900 Forint. És amúgy enni bármelyik menzára mehet bárki (mindegyik épületben van) még az is, aki nem tanul ott. Egy pár Euróval többért ugyanezt a minőséget és mennyiséget megkapja, ami egészen durván olcsó.

Finnország elég erősen a jóléti társadalom rétegét alkotja. Ez meglátszik pl. a közétkeztetésben is. Engem egy kicsit frusztrál ez... hogy mennyi mindenből lehet választani, egyébként teljesen feleslegesen és egy csomó műanyagot, szemetet termelve ezzel. Ráadásul ha az ember mindent készhez kap és csak csettinteni kell egyet, az teljesen megöli a kreativitást. Mert nem kell gondolkodni, a praktikus intelligenciánkat használni.

Egy könnyű példa: a zacskós reszelt sajt. Hogyan “reszelj sajtot”, ha nincs sajtreszelőd? Ehhez mozgósítanunk kell korábbi tapasztalatainkat, a kreativitásunkra és az ötleteinkre kell hagyatkozni. Megoldom-e késsel, esetleg krumplipucolóval próbálkozom-e, stb... És akkor nem termelek felesleges szemetet.

Ez valami rakott krumplis, zöldbabos, babos sajtos valami cucc volt, természetesen egy jó nagy adag salátával. Nagyon szerettem! :)

Sajnos kotyogóst nem találtam használtan, újonnan pedig nem akartam venni kávéfőzőt, úgyhogy maradok az instantnál, aminek enyhe ízélményével kell beérnem az otthoni aromákra asszociálva. (Magamban pedig ismételgetem: finom ez a kávé, finom ez a kávé...:D)

Hopp, még egy épület oldalról, ez már az a hely, (azt hiszem T building) ahol az óráim legtöbb része lesz. Holnap pedig már rendesen elkezdődik, az első tárgyam: Finn oktatás (Finnish Education).

[k-pingvin]

A “szeretlek” százféleképpen

“Húzódj le! Majd én vezetek.”

“Te jutottál róla eszembe.”

“Nem, nem, én állom.”

“Gyere, hadd igazítsam meg.”

“Hazakísérlek.”

“Érezd jól magad a munkahelyen!”

“Rólad álmodtam tegnap éjjel.”

“Ülj a helyemre.”

“Félretettem neked.”

“Részvétem.”

“Megkaphatod a felét.”

“Tess��k, a dzsekim. Hideg van odakint.”

“Sajnálom, hogy késtem.”

“Szabad egy táncra?”

“A kedvencedet készítettem.”

“Semmi baj. Úgysem tudtam aludni.”

“Vigyázz!”

“Idd meg ezt! Jobban érzed magad tőle.”

“Foghatom a kezed?”

“Kölcsönveheted az enyémet.”

“Szerintem ez tetszeni fog.”

“Nem nehéz. Erősebb vagyok, mint látszik.”

“Megvárlak.”

“Mert csak.”

“Nézz szét mindkét irányba!”

“Sajnálom, nem akartam.”

“Kóstold meg!”

“Vezess óvatosan!”

“Mit akarsz, mit csináljak?”

“Még egy fejezet.”

“Ne aggódj miattam!”

“Jól áll neked.”

“Csukd be a szemed, és nyújtsd ki a kezed!”

“Nem baj, kettőt vettem.”

“Csak utánad.”

“Majd kitaláljuk.”

“Megcsókolhatlak?”

“Szeretem a nevetésed.”

“Ne sírj!”

“Neked csináltam.”

“Aludj vissza!”

“Ez jó?”

“Neked választottam.”

“Elviszlek a kórházba.”

“Mit akarsz megnézni?”

“Lehetsz te az első.”

“Megkaptad a levelemet?”

“Megcsinálom neked.”

“Hívj fel, ha hazaértél!”

“Szerintem gyönyörű vagy.”

“Biztos vagy benne?”

“Érezd jól magad!”

“Ülj le, majd én idehozom.”

“Foglaltam asztalt.”

“Nem zavar.”

“Kiemeli a szemed.”

“Van elég hely mindkettőnknek.”

“Nem kell mondanod semmit.”

“Wow.”

“Boldog szülinapot!”

“Munka után érted megyek.”

“Várhat holnapig.”

“Az életemre esküszöm.”

“Két cukor, igaz?”

“Segítek tanulni.”

“Maradj itt!”

“Elmosogattam.”

“Kérned sem kell.”

“Vettem jegyeket.”

“Meleg vagy.”

“Nincs oka.”

“Félúton találkozunk.”

“Vedd el az enyémet!”

“Megosztozunk.”

“Épp rád gondoltam.”

“Szeretném, ha a tiéd lenne.”

“Hívj, ha bármire szükséged van!”

“Te is akarsz jönni?”

“Én még itt leszek, amikor készen állsz.”

“Bekötötted a biztonsági övet?”

“Szép álmokat!”

“A környéken jártam.”

“Maradj ott! Azonnal megyek!”

“A kulcs a szőnyeg alatt van.”

“Engem nem zavar.”

“Te is fontos vagy.”

“Foglaltam helyet.”

“Később találkozunk.”

“Észrevettem.”

“Nekem bármit elmondhatsz.”

“Remélem, tetszik.”

“Azt akarom, hogy boldog légy.”

“Hiszek benned.”

“Képes vagy rá.”

“Sok szerencsét!”

“Hoztam neked esernyőt.”

“Érted megyek a reptérre.”

“Vegyél egy mély lélegzetet!”

“Légy óvatos!”

És….

    100. “Szeretlek.”