#Mindenki

[csakhagyjmeghalni]

Mindenki csak annyira törődik veled, amennyire szüksége van rád...

[hircsarda]

A többi az haluzik.

[egy-lany-blogja]

Kérdezz,felelek :)

[ket-veglet-kozt]

Mindenkinek arra van ideje, amire akarja

[i-believed-in-them]

"Mindenki megérdemli, hogy egyszer úgy legyen szeretve, ahogy ő tud szeretni mást."

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

ezt csak így itt hagyom mert sikerült kiakadnom és már muszáj kiadni valahova mindezt, elegem van az emberekből már..

eddig mindenkinek ott voltam mindenben, de mostmár belefáradtam abba hogy nekem mindig meg kell hallgatnom mindenki baját, szerelmi ügyét, hülyeségét... most igenis félre vonulok egy kis időre és oldja meg mindenki magának, magamra is kell időt fordítanom mert egyszerűen megfulladok mert másokat pátyolgatok..

[angelincage]

"írunk, mert az segít " - nem tudom hányadik rész

Azt mondják, ha meg tudod fogalmazni mi a probléma, akkor már a megoldás fele meg van, vagyis azt hiszem így tartják..

Úgy érzem mintha minden rossz lenne, mintha minden kicsúszna a kezemből és minél erősebben próbálom tartani annál gyorsabban szétesik. Nem akarom, hogy szét essen. Azt akarom, hogy a legjobb barátnőm, a 911-em vissza jöjjön hozzám és gyűlölöm hogy elveszítettem mert bekerült egy furcsa közösségbe ami megváltoztatta. Hiányzik. Nagyon..

Fontosnak akarom érezni magam. Szeretném ha olyan emberek vennének körül akiknek ha választaniuk kell, én legyek az első. Szeretve akarom érezni magam, feltételek és elvárások nélkül.. hogy valakinek én legyek a minden. Látni akarom abból, ahogy rám néz, a világot jelentem neki, de senki nem néz így rám. Mindig van valaki vagy valami fontosabb. Mindig értsem meg, hogy most nem lehet, hogy most várnom kell, hogy ez most sok vagy éppen nem elég, hogy nehéz napja van, hogy rosszul választott társat maga mellé, hogy vannak mások is, hogy nem lehet amit én akarok, hogy mindig "ez van" és legyek türelmes.. engem ki ért meg? Az hol van, hogy értsük meg, nehéz gyerekkora volt, nem voltak mellette a szülei, nehéz kamasz kora volt, mert elvesztette a nőt aki ott volt olyankor mikor senki más, túl kellett tennie magát azon, hogy soha többé nem láthatja azt, aki átölelte ha félt és megvigasztalta mikor éjszakákat sírt át, kihasználták, bántották, nem barátkoztak vele, hazudtak neki, nem tartozott soha sehova, elköltözött otthonról, csalódást okozott a szüleinek, elárulták, elvesztette a barátait, nem hívják, nem keresik, nem kedvesek vele, nem számíthat senkire és egyedül van. Ezek miatt meg csak annyit akar, hogy valaki szeresse, valaki ott legyen és számíthasson rá.

Miért olyan nagy kérés ez?

[valakiakiszomoru]

Rá kellett jönnöm hogy senkinek sem vagyok senkije.Mindenkinek csak valamije vagyok.

[anyadszeretett]

Az előző fiókomat kinyírtam. Kövess itt ha megismersz.

[bdpst24]

Ha mindenki meghallaná

Október 20. és 23. között látogatható az Óbudai Kísérleti Lakótelepen a DePART Társulat Ha mindenki meghallaná című, a Porajmosnak (roma holokauszt) emléket állító installációja. A művel olyanokra emlékeznek, akik kimaradtak a történelemből, akiknek csak a születési és halálozási adatait ismerjük, vagyis akik csak áldozatként vannak – ha egyáltalán – jelen. A Ha mindenki…

[fenyci]

Kalóz

Tollal evezünk a papìr óceán hasàn, repít a hasàb, pedig mind felgyújtanám. Szikrából a szentek se csináltak szenet, de a te szemed se takarja el a szemetedet, A szél az vinné, ápolná és hinné, hogy övè mindörökké, pedig el is törölhetné. Elvi körök mentèn is csak gyalogolsz a mezsgyén, te kretén, a cefréd nyelvén játszik a penge, de persze...Mercy meg köszi, hogy maradok a meredek lejtődön a kocsi, a kicsi, a kancsi meg gyroszos a Borin, pedig kiborít a sztorid, vele kiborult a Tomi… De velem kipirul a bárpult ès bàr úgy lenne, hogy kibírunk mi bármit, ha törött sámlid ès alatta simlis a homok, egy színtiszta pofon se szorozna....

[ket-veglet-kozt]

Szomorú vagyok, mérges, dühös. Kurvára leszarok mostmár mindent és mindenkit. Teszek valami rosszat, amit megjegyeznek, mint a kurva élet, s ilyenkor a jó dolgok el vannak felejtve. Nekem ebből nem kell több. Inkább leszek egyedül, mint olyanokkal akik nem akarnak az életükbe, s csak kifogásokat keresnek, hogy elhagyhassanak.

[nepmuveszeticserepedeny]

Szerintem kezdek megint olyan lelki állapotba kerülni - amilyenbe kurvára nem kellene

[extraordinarymreast]

Lehet kutyapicsázni a Vitézyt (kell is), de abból amit mond, több valid, mint nem. Nyilván az ismert okok miatt nem fogok rá szavazni, de azért nem fogok Gerire szavazni, mert nem Orbán.

Marad az korai orosz demokrácia bevált megoldása:

Protyiv vszeh!

[angelofghetto]

Minden tárgyaláson kértem apuka lakáshasználati jogának ideiglenes felfüggesztését a válóper idejére (ehhez elvileg jogom van), tekintettel a bántalmazásra (látleletek), tekintettel arra, hogy az élettársánál lakik, és tekintettel arra, hogy az első tárgyaláson kijelentette, a családot/lakást végleg elhagyta, a visszaköltözés szándéka nélkül, és egyébként köszi de nem kéri a gyerekeket, viszont tartásdíjat fizetni nincs kedve.

Egyik kollégám azt tanácsolta, ha legközelebb kezet emel rám, kapjak fel egy sodrófát vagy vasalót, és törjem el a kezét, mert azért bántalmaz, mert nincs következménye. Szerencsére nem fogadtam meg a tanácsát. Később megtudtam, hogy a magyar törvények szerint nincs jogom védekezésképpen visszaütni, mert ellenkeresetet indíthat ellenem bántalmazásért, vagy valami ilyesmi.

Ha nem mondom be a telefonba, hogy kiskorúak vannak veszélyben, a rendőrök ki sem jönnek. Nem siettek. Közben emberünknek volt ideje, alkalma szecskává aprítani a bútorokat, nem kis részben a testem segítségével. Aztán becsöngettek, konstatálták, hogy ember részeg, de bármikor joga van bejönni a lakásba, mert nem függesztették fel a lakhatási jogát még átmenetileg sem, nem folyt vér, és már el is mentek volna, ha nem kérdezem meg, hogy oké, de ha engem megfojtanak, akkor mi van? Az volt a válasz: "drága uram, lehetőleg ne fojtogassa a feleségét, mert ha meg talál halni, visszajövünk, és maga lesz az első számú gyanúsított". Az arcomon és a karomon lévő jól fejlett véraláfutások és liláskék markolásnyomok nem érdekelték őket. Semmi papírmunka, semmi intézkedés, egyenruhások balra el. Emberünk némi torokhangon, lassan és rosszul artikulálva bekérdez: "na, jót szoptál, ribanc?", mindezt a kiskorúak előtt. És szintén balra el. Micsoda szerencse, hiszen ki is nyírhatott volna bennünket.

Most kicsit összefolynak az esetek, de volt olyan is, hogy mikor nem akartam beengedni apucit, mert bátorra és erősre itta magát, eleve ordítva, az ajtót rugdosva indított, hiába mondtam neki, előbb nyugodjon meg, mert a gyerkőcök halálra rémülnek, kiment, és a folyosó végén levágta a villanyórát. A legkisebbik sikítva szaladt hozzám, annyira megijedt. Öleltem. Gyújtottam egy pici teamécsest, és énekelgettünk a sötétben, amíg kijött a jard. Az ember hozza ki a legjobbat a szituból.

Volt ez a fojtogatós rész, de ez már jó rég volt, és igyekszem minél mélyebbre temetni azt a gyomorremegést, az adrenalintól reszkető kezemet, a tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzését. De a testem emlékszik. Bár néha, mikor az ember a kölkeit védi, hihetetlen ereje támad. Egyszer olvastam, hogy egy anyuka valami autót is felemelt egyedül, vagy ilyesmi. Szóval a halál messze nem olyan ijesztő, mint gondolnánk. Persze vannak brutál fájdalmas halálnemek, de a fojtogatás nem ilyen. Egy darabig küzdöttem az életemért. Ember a mellsasomon térdelt, két kézzel fojtogatott, és mintha kilométerekről hallottam volna a gyerkőcök hangját: "apuci NEEE". Lefényképezte az agyam azt a képet, amit akkor láttam, mert azt hittem ez lesz az utolsó, amit látok életemben. A tévé, mögötte kislámpa fénye, tetején néhány könyv. És akkor elfogyott az erőm, úgy éreztem, már percek óta nem jutott belém levegő. Jött az, amit moziérzésnek hívok: itt nekem már nincs tennivalóm, ülök szépen, és várom, hogy kialudjanak a fények, és kezdődjön a vetítés. Az a mondat visszhangzott bennem: "legyen meg a te akaratod". És akkor valami felfoghatatlan béke és nyugalom jött. Mintha egy kör visszatalált volna magába egy tökéletes kerekségben. Ennyi volt, és ez jól van így. Azóta nem félek a haláltól. Pontosítok: a meghalás tényétől nem félek, csak a módjától, hogy fájni fog.

Állítólag a szomszéd csöngetett be a csatazajra (ő évekkel korábban végigélt valami hasonlót, tudta, mivel jár egy ronda válás), és az mentett meg. Én erre egyáltalán nem emlékszem, csak hogy a szorítás a torkomon megszűnt. Tényleg köhögni kell, mint a filmekben, mert az embernek úgy kiszárad a torka vagy mi. Kicsit mint mikor félrenyel, és a levegő inkább reflexesen kifele menne, mint befele, és szinte erőből kell lélegezni. Utána napokig fájt a nyakam, és úgy egyébként olyan izmaim is, amelyeknek a létezéséről sem tudtam. Az életösztön bevet mindent.

És a csodás magyar bíróságok ehhez évekig asszisztáltak. Nem tudom, hogy nem tudták, vagy nem akarták észrevenni apuka trükkjeit (amit a szintén szemmel láthatóan alkesz ügyvédjével kifundáltak), amellyel húzták, halasztották az ügymenetet, akár úgy is, hogy ezért egy sor szóbeli, írásbeli figyelmeztetést, sőt pénzbírságot is kaptak. De amíg nincs ítélet, addig bármikor joga van ránk rontani ennek a drága embernek. A gyerekek egyszerűen megoldották: szörnyfogó csapdákat építettek, mint a Gumimacikban, matchboxokból, madzagokból, építőkockákból, sípolós játékokból, ha apa JÖN, akkor ne érje őket tehetetlenül, álmukban.

[drakvuf]

szuperszett

szóval ma olyat láttam, amit még soha: az egyik edző a teremben szuperszettben guggolt és lábtolózott