#itt mindenki hülye

[drakvuf]

szuperszett

szóval ma olyat láttam, amit még soha: az egyik edző a teremben szuperszettben guggolt és lábtolózott

[csarliharper]

de most komolyan, itt mindenki hülye?

[ajtostolahazba]

Hát először is: ágyő! Végigolvasva a cikket viszont rettenetesen elszomorít, hogy valaki ennyire ostoba! "...mert kinek köszönhetjük Trianont? A nyugatnak, vagy Törökországnak?"- nem bazmeg, magunknak. Csak a felelősségvállalás az elbaszott tettekért sose volt erős oldala ennek a népnek, ezt tökélyre fejlesztettétek. És azért fáj annyira még mindig, mert egy ekkora tockos se ébresztett rá benneteket, hogy egyszer jó lenne már a jó oldalra állni ebbe a kurva életbe. Fetrengsz még mindig az István a király és a fél évszázados Illés egykori sikereiben (megtagadod Bródy-t, aki nélkül nagy valószínűséggel a munkásságod egy kalap szart se érne) de képtelen vagy haladni a korral, nyitottnak lenni valami újra. Nyíltan bevallod, hogy bele se hallgatsz, mert számodra értelmezhetetlen az Azahriah zenéjének definíciója (?) és mivel nem érted, csak szar lehet. Birka mindenki, aki szerint Magyar Péter jelen lehet egyáltalán a közéletben, igaz, hogy ez egy 30%-os párt, de természetesen mindenki hülye, aki szerint lehetne másképp. Végülis a törökök csak 150 évig rabolták le az országot, de nekik szerinted csak köszönhetünk, és te inkább disszidálsz. Hát hajrá! Kérdezd meg azt a 6-700(vagy nemtom mennyi, de sok) ezer fiatalt majd, aki miattatok húz el innen, hátrahagyva családot, életet, hazát, mert élhetetlenné tettétek az országot, hogy ők sajnálni fognak-e, mert itt is egy senki vagy, de itt senkiként vagy "valaki"...ott egy utolsó senki leszel. Egy könnyet se ejtek, ha úgy döntesz, hogy inkább mész! Menjetek! Sőt! Vigyetek magatokkal plusz egy embert is a nyájból! Az remek lenne!

[ultramegatroutman]

TLDR

Még a múlt héten lőttem a piacon.

Szeciben nálunk inkább a francia, osztrák vonal ment, a magyaros szecesszió népi motívumokat felhasználó stílusjegyei a korabeli épületeken aránylag gyakran (Lechner és követői, ugye), bútorokon nem annyira gyakran (Thoroczkay-Wiegand, Komor Marcell, a gödöllőiek) tárgyakon viszont egészen ritkán bukkannak fel. Szóval sem stílusában, sem minőségében nem mindennapos darab, érdemes utánamenni. Jelzés nyilván nulla, úgyhogy először is íróasztali készleteket, meg levélbontókat nézeget az ember, semmi. (Illetve az egyik ilyen adokveszek oldalon megtaláltam a párját, azt gyorsan meg is vettem, meg felbukkant egy magyar gyártó neve). Akkor nézegessünk népiszeci épületeket. Aránylag sok van. Akkor nézegessünk tervezőket fejből (bútor nyilván, mert az gyakoribb). Thoroczkay-Wiegandnak mindjárt meg is örültem, hát biztos ő volt!

Hát nyilván nem ő volt, mivel ez nem úgy működött, hogy aki ilyesmit akart tervezni, az lement az alföldre és nekiállt szűrmintákat másolni, hanem előszedte Huszka József (aki ezt a melót már megcsinálta) Magyar díszítő styl c. munkáját, és abból inspirálódott. De így kb. az összes építész, meg Zsolnayék, meg mindenki, úgyhogy jelentős stílusbeli átfedések vannak. Szopó. Amúgy pár tervező után feladja az ember, és jön a szorgos aprómunka: Magyar Iparművészet, az első számtól, egyesével, laponként. Mondjuk ez aránylag kurva unalmas, úgyhogy közben az ember rákeres dolgokra, próbál más irányba is tapógatózni, és a végén nyitva van már ötven oldal. Mindegy. Magyaros szecesszió, akkor az ember előbb utóbb eljut az Országházig. Igaz hogy neogót, de belül van szeci bőven (szerintem addig basztatták Steindlt, hogy nem elég magyaros meg modernes, hogy belement, mert ha végül mégsem lesz menő ez az új stíl, a díszítőfestést át lehet meszelni, stukkókat leverni, bútorokat kivinni). Van ez az országházi séták (vagy mi) könyvsorozat, aminek az utolsó része pont ezt a témát vesézi, pár oldal fent is van belőle, és pont szerepelteti a miniszterelnöki dolgozószoba néhány bútorát.

Már előzőleg is felbukkant Steindl egyik asszisztense, Foerk Ernő építész neve (a fenti Zsolnay csempéket is ő tervezte), akire aránylag sok belsőépítészeti munkát rábíztak, de kb. huszonhat helyről összefésülve az adatokat kiderült, hogy elvileg ő tervezte a és miniszterelnöki és miniszteri szobák berendezését, bútorokkal, csillárokkal, és a bronz íróasztali készletekkel együtt. (Illetve egy készletet emlegetnek mindenhol, a miniszterelnök számára készült szettet, de nem egy készült). Itt még hozzájön az a bizonyos cég, amelynek a neve már az elején megvolt, és számos fémmunkát készített az Országház számára.

Milyen kurvajó lenne, ha lenne egy korabeli fotó egy ilyen készletről!

Következő lépés: Csányi - Birchbauer: Az új Országház, 1902.

Tádáám. A probléma csak annyi, hogy a könyvben bármiről is legyen szó, a gyártót megemlítik, meg még azt is, aki felkalapálta az ónlemezt a tetőre, de tervezőt, azt nem. Meg hogy a készletből összesen ez a két darab van reprodukálva. :S

Szerencsére találtam egy 1905-ös, szar minőségű, szénné retusált fotót a miniszterelnöki iróasztalról az inkriminált írószettel, és a fenti két fotó megerősíti, hogy ez az eredetileg ide tervezett készlet. Most már megvan a tervezőnk, megvan a készletünk, csak éppen lófasz sem látszik belőle, meg a megérzésen kívül semmi bizonyíték rá, hogy az általam birtokolt basznak bármi köze lenne hozzá.

Korabeli fotó, ahol felbukkan a cucc, nincstöbb. Még csak ilyen 10-12 órát toltam a dologba, de még egyáltalán nem untam szinte nagyon (vicc, nem unalmas), hogy megyorsítsam a dolgot tudományos metódust dolgoztam ki: hol van a készlet? A Zországházban. Akkor nézegessünk a hírarchívumban régi parlamenti MTI-fotókat. Piff, 10 perc alatt meg is volt:

Hát ott a készlet, meg ott a kés!!! És itt jött a következő probléma. Kés. Fekszik, hülye szögben nyilván, ha kinagyítod szétesik. Mondjuk formára-méretre olyan, de csak százszázalékos azonosság elfogadható, kevesebb nem. A készlet többi része aránylag kivehető, a mintázat alapján elvileg a kés is azonosítható lenne, viszont itt a másik baj: a készlet stílusban van tartva, de minden egyes darab más mintával készült (az egyetlen egyezés a kalamáris a fenti gyertyatartó talapzata közt van). Nézegessünk tovább képeket.

Ezeken kívül körülbelül csillió fotón ott van, normálisan persze sehol sem látszik, de egyszercsak:

Hát végre látszik szinte! Isten áldja a Lubomír Strougalt és a Csehszlovák küldöttséget! Meg a fotóst. Darab azonosítva, hátra lehet dőlni. Nyilván csak másnapig, mert még csak magamat győztem meg, de nem 100% match. Mindegy, még fél óra keresés után:

Problem solved. Hősöm: Rozmann Antal teremőr.

Bronz lapozó, az Országház számára készült íróasztali készlet része. Terv: Foerk Ernő (1868-1934), 1898. Kivitelező: Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt., 1900k.

(Amennyire visszakövethető, valószínűleg minden miniszteri szobába készült belőle, a miniszterelnöki valamivel májerebb volt a gyertyatartóval, lámpával, valamint a több fotón is felbukkanó tálkával. Eredeti helyükről hamar kikerültek (a nem is tudom melyik miniszter pl. már 1908-ban lecserélte a teljes dolgozószoba-berendezést, a kiegészítőkkel együtt, mik vannak), de egész 1989-ig felbukkannak protokolláris eseményeken. Hasonló, meghatározott helyre készült darabok kereskedelmi forgalomba nem nagyon kerülhettek, meg azokat általában a gyártó jelezte is. Bár valószínűtlen, de lehetséges, hogy a készítőnél maradt pótlás, vagy mintadarab, de valószínűbb, hogy leköszönő honatya lopta kapta ajándékba, vagy ilyesmi.)

[csacskamacskamocska]

Breadcrumbing

Egészen addig nem hiszed el, hogy létezik narcisztikus forgatókönyv, amíg nem látod legalább kétszer. A második ismétlődésnél csak fura dezsavű érzésed van, a harmadiknál már az, hogy: nem-hiszem-el-ez-tényleg-létezik!

A narcisztikusnak szüksége van forrásokra. Elsődleges forrásra és másodlagosra, biztosítékokra, hogy ha átmenetileg vagy végleg megszűnne a figyelem és a rajongás az irányába, (vagy gyűlölet, neki mindegy), akkor legyen mihez nyúlni. Mindig több vasat tart a tűzbe, de ezek nem nyílt dolgok. (aki nem járatos a témában, azoknak mondom, hogy az emberek nyíltak a kapcsolataik, barátságaik, emberi viszonyaik tekintetében. Szívesen felvállalják, megnevezik, egyértelműek és őszinték. A narcisztikus titkolózik, kavar, összeugraszt, elbizonytalanít, de ezekben a dolgokban te leszel a hülye, mert ő megindokolja, megmagyarázza, hogy miért van igaza. Mindig igaza lesz, mert logikus, és mert ismeri a gyenge pontjaidat.)

A vágy A narcisztikus horgokat dob be. Egyes kutatók azt mondják, hogy az erős, érdekes emberekre vadászik, mert őket "tönkretenni" élvezetesebb, erőteljesebb és hosszabb ideig ad izgalmat, de más kutatók szerint elsősorban az empatikus emberek vannak veszélyben mert ők könnyebben manipulálhatók. (itt mindenki felhörren, hogy na, ő nem! De ez a baj, hogy azt gondoljuk, hogy nem. Pedig de. Manipulálhatóak vagyunk.) A vágy: neki hogy hiányzik az életéből vagy a jelenlegi párkapcsolatából valami. A gyengédség, a csókolózás, az ölelés, összebújás, amikor megkenik egymásnak a reggeli vajaskenyeret, stb, stb. Sosem a szex. Az túl konkrét és nem a megfelelő emberek akadnak a horogra.

A segítő Azért lenne jó, ha Valaki (valójában neked szól) lenne neki, mert akkor támogatná őt, megtenné neki, kvázi segítene rajta/neki. Ez már kicsit célzottabban támadja a jószándékú, segítőkész embereket. Ha lenne valakim, akkor könnyebben emelnénk együtt a lófaszt a magasba. Vagy ő biztos segítene kontroll alatt tartani "valami tevékenység"-et.

A magány Egyedül fogok megdögleni. Már megírtam a végrendeletem, úgy sem lesz soha senkim. Ha infarktust kapnék, azért döglenék meg, mert senki nem keresne napokig. Én nem beszélek, beszélgetek senkivel Nincsenek barátaim. Nincs senkim.

Ezzel a három dologgal már biztosan van kapása. Érzelem és feladat, az összes empatikus megmentő már horogra is akadt, már csak a válogatás jön.

A narcisztikus nagyon jó emberismerő De nem úgy, ahogy mások, az ő fejében egy exceltábla van, amin kizárólag a gyenge pontjaid és a hibáid vannak felsorolva.

Szerelembombázás Érezni fogod az egymásra hangoltságot, az elismerést, a megerősítést. Nagyszerűek, okosnak, kivételesnek fogod érezni magad. Soha senki nem értette meg őt úgy, ahogy te. Sajnos az exe egy hülye/őrült. (aki ezt csinálta meg azt – ezzel bebiztosítva, hogy ezeket soha ne tedd/ne várd, akkor se, ha ezek amúgy alap dolgok).

Leértékelés Na, azért álljon meg a fáklyásmenet! Ő azért okosabb, ezt azért tudd, azért te ezt meg azt sem csinálod jól. Csak azért mondja, hogy fejlődj. Még olyan szakmai dolgokban is leértékel, amit évtizedek óta tanulsz/művelsz. Amiben korábban akár tanácsot kért tőled vagy elismerte a nagyszerűségedet. Lehobbizza, devalválja az összes tevékenységedet a cipőkötéstől a freskófestésig. Mindent.

Morzsázás Én összezavarásnak neveztem eddig, de a morzsázás nagyon jó kifejezés. Időszakos megerősítés a szakmai megnevezése. Random kapsz dicséretet/megerősítést és ezzel függővé tesz. Mert a szerelembombázás alatt az égben jártál, a leértékelés alatt a pokolban és a morzsázás alatt az életedet kitölti, hogy valahogy visszakerülj a szerelembombázás eufórikus állapotába, és mintha ennek az útját jelölné ki, amikor dob valami érzelmi alamizsnát. Majd mindjárt jó lesz... így kell csinálni, és akkor jó lesz minden. De ugyanaz a dolog két nap múlva felháborodást, hisztit kelt. Ugyanaz a dolog. Amikor ki akarsz szállni, dob egy nagyobb morzsát.

Hitegetés A morzsázással párban a hitegetés megerősít abban, hogy van mire várni, csak alkalmazkodnod, változnod kell, és akkor majd lesz minden. Elviszlek ide meg oda, majd együtt ezt meg azt csináljuk, jó lenne majd..., csak veled tenném/csinálnám, most nincs időm, de majd... Ha rajongsz a búvárkodásért, akkor a körül forog a hitegetés. Ha lószart gyűjtesz vödörbe, akkor a körül. Mintha egy közös álom valósulna meg, majd hamarosan.... Csakhát, soha. De te ezt nem tudod. (eldobás és hoovering (visszaporszívózás) ezt most nem fejtem ki, annyit csak, hogy a narcisztikus addig rángat, amíg el nem vágsz minden kapcsolatot vele. Mert minden kapcsolatát örökre használja a céljaira)

Ha látod is a forgatókönyvet, akár ismered az áldozatot, ne szólj neki. Ott, ahol ő van, amiben ő van, ott nincs értelem. Nem hinne neked. Csak azt bizonyítanád, hogy az exe egy őrült. Minden tetted bizonyítja az igazát. MIND.

Hogy miért? Mert ezeknek a dolgoknak egy része valami módon normálisan is megjelenik a kapcsolatokban. Az ember magányos, vágyakozik, elképzel, elgondol dolgokat. A kapcsolatok először a megismerésben vannak, a "te is én is" időszakban és a kapcsolatokat építik a közös tervek, közös jövőkép. A kapcsolatokban őszinték vagyunk, megmondjuk, ha valami nem tetszik, ha változtatni szeretnénk. Néha jobb, néha rosszabb napokat élünk meg együtt. Alkalmazkodni és várni is kell.

Miben különbözik akkor? Egy nap arra jössz rá, hogy az egész életed a narcisztikus körül forog. Várod, hogy jelentkezzen, várod, hogy örüljön, várod az elismerését, összetör a vita, a nézeteltérés, alakítod magad, hogy neki megfelelj, kontroll alatt tartod magad, nehogy lebasszon valamiért, elbizonytalanodsz a saját értékeidben, közben akarod, hogy végre igazán jó legyen vele, ahogy volt valamikor és amivel kecsegtetett és aminek te vagy az akadálya. Csak te.

És most azt gondolod, hogy ez veled nem történhet meg. Ha olvasod ezt a blogot, akkor de. Akkor te empatikus, érdeklődő és támogató típus vagy és ezeken keresztül manipulálható egy narcisztikus számára. Ott van melletted. Most várod az üzenetét.

[zoeeozzoeeoz]

Ma, gondoltuk, lemegyünk a partra strandolni. Amivel nem számoltunk, az a szél. Ha fent, a háznál fújdogál, akkor lent a parton szörföző idő van. Na ezt elfelejtettük. Lementünk, és konkrétan akkora szél volt, h fáztunk. Rajtunk kívűl, mindenki tréningruhában vacogott, mi meg fürdőruhában azon tanakodtunk, h vissza meneküljünk az autóba, vagy ha már itt vagyunk, akkor érje víz is a fürdőruhánkat. Mivel én vagyok a "leghatározottabb" a csapatból, így az utóbbi került megvalósításra. Szóval lepakoltunk, én elindultam a víz felé, a többiek meg a törijükkel próbálkoztak szusit csinálni magukból. Közben én elértem a lépcsőt, és elkezdtem a vízbe lépkedni. Nem is igazán volt hideg a víz, az pont jó volt, inkább attól riadtam meg, h a hullámok milyen erővel dobálják a lépcsőt. Aztán már mindegy volt. Az első hullám beterített a fejem búbjáig, én meg huhogva, juhuzva mentem egyre beljebb, élvezve a hullámokat. A hangokra többen felfigyeltek, mert mikor kinéztem, h jönnek e utánam a többiek, elég sokan néztek engem. Ki nevetve, mosolyogva, ki megrökönyödve, h " ez hülye" . Szóval ovis kisgyerekként élveztem a viharos szelet, a naaaaaagy hullámokat, és ennek hangot is adtam. Aztán bejöttek a többiek is, és már hárman juhuztunk. Kis idő múlva, pedig egyre többen jöttek be a vízbe. Kb 1 órát voltunk bent, el is fáradtunk ahullámokkal való küzdelemben, uh kijöttünk melegedni. Ühüm....kiérve " ici- picit " fáztunk, de legalább hamar meg is száradtunk. Ettünk egy ilyenkor elmaradhatatlan lángost, azt mentünk ismételni a juhuzást. Sokkal jobb volt, mintha 40 fok lenne, a víz meg 30, és tükörsima, szélcsend. Így élvezhető volt, a víz is, a hullámok is, és a hőmérséklet is. Ennek ellenére sikeresen megkapott a nap, de holnapra bebarnúl.

Szóval, röviden, ez a nap is jól sikerült.

[sztivan]

a világ bonyolult, és semmi nem fekete-fehér, de amikor egy közepesen nyomi és egy nagyon rossz közül kell választani, egész megdöbbentő egyrésztmásrésztizmusba mennek bele az emberek eltartott kisujjal

mittudomén, itt, Magyarországon, ahogy elkezdik fejtegetni, hogy jaj de hát mindenki lop, minden politikus rossz, és akkor tessék, nézzünk körbe az országban, mi megy itt tizennégy éve, hát minden más tolvajlás és az állam leépítése kispályás volt ehhez képes korábban

de ugyanez, amikor az amerikaiak hisztiznek azon, hogy Biden mi mindent csinál vagy nem csinál, könyörgöm, a másik opció Trump, ne tegyünk már úgy, mint ha itt két azonos rossz között kellene választaniuk

vagy hogy Ukrajna miért gyilkol ártatlan oroszokat, nézzünk már át, Putyinnal ezt egy szintre hozni hát komolyan már

és persze az egész mögött a putyinista dezinformáció van ott, ami tök ügyesen használja ki azt, hogy az okos emberek valóban tudják, hogy semmi nem fekete-fehér, és ezért megpróbálnak középre tartani, de itt pont az okos embereket veszik hülyére azzal, hogy információs zajt teremtenek. természetesen a hülye embereket már rég begyűjtötték maguknak, de ez egy egész más szint most

[bennemlevovihar]

Legszívesebben ordítanék teli torokból, hogy hallja a világ: itt vagyok. De mit ér a világ nélküled? Utálnom kéne téged amiért kitépted a szívem a helyéről és a földig tapostad. Majd a képembe röhögtél és megkérdezted: – Fájt? – minden alkalommal azt mondtam, hogy nem fájt de később remegő kézzel, égő szemmel egyesével ragasztottam össze a szívem darabjait, hogy legalább akkor foglalkozz velem amikor épp engem tiporsz. Mások szerint hülye voltam szeretni téged. Szerintem téged szeretni gyönyörű volt. Fájdalmas, lelki sebekkel teli tűzdelt szerelem. Legalábbis részemről. Mert te nem szerettél. Soha nem is fogsz. Talán ez fáj az egészben a legjobban. Sosem mondtam el mennyire is szerettelek. Soha nem akartad megérteni amit neked akartam adni. Mindent tudtál, mégse tudtál semmit. Hülyeség lenne azt mondani, hogy nem gondolok rád mai napig. Eszembe jutsz sokszor. Már nem beszélünk és úgy hiszem jó is így. Hiába szerettem volna, hogy szeress engem nem tudtál volna úgy szeretni mint bárki mást ezen a világon. Hiszem, hogy a mi történetünk itt most véget ért de a reményem azzal kapcsolatban, hogy talán egy másik életben meg fogod látni bennem azt amit szeretni tudnál bennem, mert én mondtam neked, hogy bármeddig várnék rád. Erről most lecsúsztam most mert egy másik ember kezét kérted meg és másnak fogadtad meg az örök hűséget. Nem fogom azt kívánni. hogy bárcsak vége lenne köztetek mert nem tehetem a saját önzőségem előtérbe. Remélem, megtaláltad azt akit kerestél még ha nem is én vagyok. Számodra a szívembe mindig lesz hely mert te vagy számomra a be nem teljesült szerelem.

Annyi mindent kellett volna másképp csinálnom, belátom. De látod mindig én leszek az akit hibáztatok. Nem akarok elbúcsúzni. Az olyan mintha elengednélek. De én sose akarlak téged elengedni mert nekem szükségem van rád, Drága Kedvesem.

Nem haragszom rád egyáltalán, hiába tűnhet úgy. Hiszen hogyan is haragudhatnék rád? Mindenki a boldogságot keresi. Nem haragudhatok rád amiatt, hogy megtaláltad és élsz vele. Én is ezt tenném ha tudnám. Csak nem tudom mert nekem te voltál a boldogság míg az életem része voltál.

Szeretlek.

[curlyosity]

Olvasom az izraeli támadás részleteit mindenfelé, és sokszor a hozzá tartozó kommenteket is.

És eléggé el tud borzasztani az, hogy milyen természetes az embertelenség. És az okoskodás. Hogy ő mennyivel jobban tudja, meg hülye volt, aki hagyta magát megölni, mert mást kellett volna tennie, mint amit tett, hogy miért nem voltak észnél, ott helyben ő biztosanteljesen mást csinált volna, és élne, meg miaz, hogy nem tudott mindenki az első pillanatban mindent pontosan, hát ő így a net előtt ülve mennyivel okosabb, stb.

Bazdmeg, ha ennyire okos, és ügyes vagy, akkor menj háborúba, mindig van a világon egy pár, és legyél te az új szuperhős! Tényleg ezért is tart itt az emberiség.

[angelofghetto]

Adj király katonát, mert ha nem, szakítok!

Újabb népnemzeti őrület csípődött be a daginál. Minden járásba lőteret, vívótermet és lovasközpontot akar, csuhajla. És mivel a zaj elől vidékre menekülő fővárosiak a helyi őslakosokkal karöltve tiltakoznak, átnyomja erővel, mint az akkugyárakat. Mondjuk azt sem értem, hogyan létesíthetnek ilyesmit Magyarország legnagyobb reptere, és legforgalmasabb légi folyosói közvetlen közelében, de mint tudjuk, ehhez ostoba szőkenő vagyok. Vicces, hogy eredetileg gyermektábort tervezett és ígért erre a területre a "családbarát" bagázs. Ez lehetett a bealtatás. Nem baj, a kisfiúk is játszanak vízipisztollyal, majd itt a nagy fiúk nagy csúzlikkal rohangálnak. Bár szerintem inkább azzal játszhatnának, ami velük egyidős. (Előttem van, ahogy a fontoselvtársak terepszemlét tartanak rohambiliben, és térdig lecsúszott kevlárban. Valami szalagot is biztosan átvágnak. A főelvtárs pedig halált megvető bátorsággal durrant egyet, mire a célkereszt közepébe pattan a tízpontos lövés - hála a bokorban lapuló mesterlövésznek.)

Pest megyében több helyen zuhanni kezdtek az ingatlanárak. Nem elég a lakókörzetet is jócskán érintő zaj, az autóforgalom növekedése, újabb termőföld terület megy majd veszendőbe, és nem csak a közeli erdő-mező vadon élő, védett állatai sínylik meg az újabb kormányzati agymenést, de azok a szerencsétlen beteg lovak is, akiket itt gyógyít az Állatorvostudományi Egyetem stábja. Amennyire tudom, a környéken több lovarda, kutyamenhely és kutyaiskola is működik, és egy rakás panzió meg vendégház. Most még. Eltévedt kósza lövedékek sorsáról eddig nem esett szó. Ráér akkor, ha majd valami zúzósabb baleset lesz, azt meg úgyis el lehet kenni.

(Jaaaj, el ne felejtsem már! Valahol azt is olvastam, hogy ugyanitt fekete legyeket tenyésztő központ is létesül, ahol majd jól kinyerik a fehérjét, és az ételeinkbe keverik, mint állati eredetű természetes összetevőt. A környékbeli boltokban nyilván tartósan hiánycikk lesz majd a légypapír.)

Már tényleg nem, tudom, hova lehet menekülni a megalomán, észszerűtlen, csilliókat felemésztő presztizs-beruházásoktól. Komolyan nem nyugszanak, amíg szét nem trollkodják ezt a jobb sorsra érdemes országot. Kuss! Atyuskánk jobban tudja mi kell nekünk, hülye alattvalóknak, akkor is, ha egyébként mindenki beledöglik.

Jó hír is van. A lőtereken majd rendezvények szervezésére is nyílik lehetőség. Csak tudnám, mire gondolnak. Netán nyilvános kivégzésekre?

[drakvuf]

Házasodna a gazda VII/2: Hogyan meneküljünk meg a pedofilvádaktól

Tegnap összeállt a banda mindkét gazdánál. Ma viszont le kell szűkíteniük a jelöltek listáját legfeljebb négy főre.

Kiderül, hogy Dani úgy jött ide, hogy neki három napra el kéne mennie dolgozni.

Viviennek ez gecire nem tetszik. Szerinte a srác előző kapcsolata is azért mehetett tönkre, mert a fiú a karrierjét választotta.

Visszamennek a többiekhez, akik megkérdezik, miért akar lelépni Dani. A fiú nem akarja megosztani velük, de Vivient kurvára nem érdekli mit akar a srác és beavatja őket a részletekbe. Utána azt mondja kb. tudja már mi lesz itt a felállás, de valakivel kapcsolatban még bizonytalan. Ez a valaki Balázs, akivel elvonul társalogni.

A gazda megkérdezi volt-e már kapcsolatban lóval. Nem igazán. A nő elmondja, hogy kicsit uralkodó típusnak tűnik neki a faszi. Bazsi azt hazudja, hogy ő kompromisszumképes, még ha a buta feje nem is erre utal. Vivien megkérdezi mennyire nyitott egy párkapcsolatra, ami egy geci hülye kérdés, mert miért lenne itt, ha nem lenne az... A gazdát zavarja, hogy beszélgetés közben a férfi kerüli a tekintetét. Eközben a többiek arról faggatják Danit, szerinte vissza fogja-e tapsolni a nő a kis produkciója után.

A fiú szinte biztos benne, hogy maradhat. Jaj, fiam, mibe vagy. Megjelenik a semmiből Anikó, a műsorvezető. Elmondja mindenkinek, hogy tisztában van vele, hogy hiba volt VV Aurélióval járnia annak idején, de a helikopterezésnek nem tudott ellenállni. A fiúk egyetértően bólogatnak.

Anikó félrehívja a gazdát, hogy ő előtte is tisztázza ezt a múltbéli kapcsolatát, de a nőt kurvára nem érdekli. Inkább elpanaszolja, hogy nem elégedett a felhozatallal. Balázs szerinte sunyi, mert nem néz a szemébe. Zsolt túl öreg. Attila túl spirituális és öreg. Dani meg inkább a munkáját választja. Egyedül Sanyit, a focibírót nem szidja. Róla azt mondja kedves.

Anikó javasolja neki, hogy ha ennyire fos a merítés, akkor csemegézzenek még a levelek között. A fiúk távolról figyelik az eseményeket és azt hiszik az ő leveleiket olvassák el újra a műsorvezetővel. Buta fiúkák. Viviennek sikerül kiválasztania négy irományt és Anikó azt mondja neki, hogy holnapra ide is rángatja őket. Illetve közli vele, hogy addig nyugodtan elkezdheti hazazavarni a selejtet.

Vivien bejelenti a fiúknak, hogy mindenki takarodhat a picsába. Teljes a döbbenet, de a gazda felnevet, hogy csak viccelt. Aztán tényleg elkezdenek hullni a fejek.

Sanyi nagyon jófej. Maradhat. Zsolt túl öreg. Megy.

Balázs necces, de maradhat. Dani tetszik a legjobban a gazdának, de azzal, hogy a melókát választja az ismerkedés helyett ő is mehet a picsába. Figyelmezteti a csávót, hogy még egyszer ne mondja nőnek, hogy a munkát választja helyette. A fiúnak nem tetszik a szitu. Elárulja nekünk, hogy nincs hozzászokva ahhoz, hogy nem ő az, aki dönt.

Vivien még elmondja a srácnak, hogy ha nem bassza el, ő lett volna az eddigiek alapján az első választása. Ezzel viszont adott egy adag hopiumot a srácnak, aki így már bízik benne, hogy még visszatérhet.

Attilán hezitált a legtöbbet. Külsőre kurvára nem jön be neki, de mégis lát benne valamit, ezért maradhat.

Megszabadultunk Zsolttól és Danitól. Búcsúzásként még elütik Sanyi csomagjait. A gazda visszaül a megmaradt fiúkákhoz.

Elbúcsúztál? - kérdezi Balázs. Istenem, de geci buta ez a faszi. A nő a szállásukhoz vezeti a srácokat.

Szerencsére ő gondoskodott normális lakhatásról a választottjainak, nem mint tavaly Anna gazda, aki embertelen körülmények között tartotta az áldozatait. Krisztián beszélget egy kicsit azokkal a nőkkel, akikben bizonytalan. Először Henit hívja félre, mert ő hajón dolgozik, ami szerinte nem családbarát.

Megmutatja neki először is a banánfáját. Úristen, very big. Aztán a nő megkérdezi a gazdát mit vár egy kapcsolattól? Az elfogadást. A férfi rákérdez a nőnél, hogy a hajón végzett munka miatt nincs faszija? Igen. Megkérdezi azt is, hogy hogyan tudna alkalmazkodni az ő életéhez? Akkora hetyetyézésbe kezd a nő, hogy sikerül elkerülnie a kellemetlen kérdést. Sikeresen átbaszta a gazdát.

Az asztalnál maradt lányok spekulálni kezdenek. Ők abban vannak, hogy az csak jót jelenthet, ha valakit félrehív a férfi. Vivi, a személyi edző konkrétan csalódott is, amiért nem őt vitte.

Panni bevallja, hogy őt a gazda szeme fogta meg a legjobban. Engem meg a lány szemei. Jázmint a férfi mosolya. Niki pedig a mellkasszőrébe túrna bele.

Visszajön a gazda és elviszi Vivit az emukhoz. A nő retteg a geci nagy madaraktól. Teljesen érthető.

Szerencséjére a gazda nagyon bátor és megvédi a fenevadaktól. A nagy riadalom után önmagáról kérdezi a gazda a nőt. Természetesen el van ájulva Krisztiántól. Azt mondja többet kapott, mint amit a bemutatkozó videóból látott. A végén még elárulja a gazdának, hogy ő nem kalandot keres, amivel Krisztián tud azonosulni, mivel gyereke van és komolyan tervez.

A gazda figyelmezteti még a nőt, hogy ne egye meg a drazsét, amit a földön talált, mert segg íze van. A kamerának elárulja, hogy nagyon pozitív volt a beszélgetés, de kicsit tart attól, hogy sok lesz neki Vivi.

Nikit is félrehívja még a gazda. Megnézik a méheket. Őt is arról kérdezi, bejön-e neki. Hát ja, nyilván. A férfinek jól esnek a bókok, amiket ő kért.

Ezután a gyerekvállalásról kérdezi a nőt. Már nem nagyon akar, mert 48 éves. A férfi nem érti, hogy akkor miért van itt, mert világosan megmondta, hogy ő még akarna. Én se értem bassza meg.

A beszélgetés után beterelik a helyükre az emukat és megérkezik Anikó. A műsorvezető megkérdezi a lányokat, hogy bejön-e nekik a faszi. Nyilván. Aztán elvonul Krisztiánnal beszélgetni. Viviennel ellentétben a gazda elégedett a felhozatallal. Már meg is vannak a kedvencei.

Anikó ennek nagyon örül és felszólítja a gazdát, hogy zavarjon haza párat még ma, majd ezzel a lendülettel távozik is. A férfi neki is áll közölni a hölgyekkel a jó és rossz híreket. Először is megkérdezi, ki akar hazamenni. Senki.

Panni, Anita, Vivi és Heni maradhat. Jázmin, Zsuzsi és Niki hazamegy.

A hölgyek nem viselik valami jól a vereséget. Jázmin sérelmezi, hogy a gazda csak azért küldi haza, mert én lepedofiloztam volna a férfit, ha továbbra is benn tartja.

Zsuzsi érzi, hogy az a gond, hogy nem akar már gyereket.

Nikoletta csalódott, mert nem tudott beszélni a gazdával és biztos benne, hogy azért küldi el, mert öreg.

Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a gazda az elejétől kezdve azt kommunikálta, hogy akar még gyereket. Szóval lehet én nem vagyok ideológiailag elég képzett, de a két majdnem 50 éves nő nem tudom mibe volt.

A kiválasztottak Krisztián saját házában fognak lakni a műsor alatt. Ő addig a szüleinél fog csövelni. Ez nagyon imponál a hölgyeknek.

Anitának eszébe jutott, hogy neki van egy lánya és haza kéne mennie megetetni. Azt ígéri holnap reggel visszajön. A gazda felajánlja neki, hogy nyugodtan hozza a gyereket is, elfér. A nő értékeli a gesztust.

A hölgyek el vannak ájulva Krisztián kecójától, de szerintem nem valami izgalmas a hely. Persze erről eszembe jut az az eset, amikor olyan emberek vergődtek a tumblin a hálószobám egyszerűségén, akiknek esélye se volt oda bejutni.

Panninak annyira tetszik a ház, hogy a sajátjának is el tudná képzelni. Heni egyenesen azt mondja ez álmai lakása. Hazudni bűn. Benne van a Bibliában.

Vivi kávézni szeretne, de csak instant kávéja van a gazdának, mert ő nem él vele. Elbúcsúzik a hölgyektől, akik egyből nekiállnak felforgatni a lakást a férfi készpénz tartalékai után kutatva.

Miután meglett gratulálnak egymásnak a jó fogáshoz.

[gregpostok]

Itt mindenki hülye

[csarliharper]

Összeszarták az önkormányzat autóit a gólyák, ezért lerombolták a fészküket

itt már tényleg mindenki hülye...

[wannabebiker1]

Drakula szelleme

avagy

a minap Romániában, azazhogy Erdélyben jártam.

Kicsit távolabbról indítva a történetmesélés szálát, az igazsághoz tartozik, hogy közel 20 éve nem jártam autóval Romániában, leszámítva egy-két nagyváradi Kaufland látogatást. A Kaufland áruház vagy 10km-re van a határtól, szóval nem játszik.

A 2000-es évek közepén sokat jártam Romániában, az akkori munkahelyem miatt. Egész sok helyre kellett menni, Temesvár, Déva, Resicabánya, stb. Akkoriban, kb 15 évvel a rendszerváltás után, még eléggé a vadkapitalizmus határozta meg arrafelé az életet, de már látszottak a fejlődés jelei. Autópálya még nem volt, az utak rettenetesek voltak, több gumit és komplett kereket, olajteknőt ott hagytam elpusztulva a hatalmas kátyúk miatt. Az ottani hírekben rendszeresek voltak a 2-3-6-7-10 halálos áldozattal járó autóbalesetek. A lefingott Daciák és egyéb szocialista autótípusok mellet már sok nyugati autó is volt, köztük számos új, nagy teljesítményű darabbal, amikre a kresz nem hatott, csak a jóisten fénye vetült rájuk, aztán vagy kiadta az előzés a dupla záróvonallal elátott S kanyarban, vagy nem.

Naszóval rég volt, elfelejtettem már. A sors úgy hozta, hogy szintén munkahelyi okokból, Nagyszeben környékére kellett mennem, ami a lakhelyemtől 360km, jó 5 óra vezetés. A különbség akkor és most között elképesztő: Nagyvárad körül már olyan gyorsforgalmi utak vannak, hogy szinte Bécsben éreztem magam, illetve kb. az út fele is autópálya volt. Persze azért becsúszott még néhány hiba, pl ez:

Ez egy vadiúj út, valahol Várad után néhány 10km-rel. Először mintha csak egy kóbor kutya akart volna átmenni az úton, aztán megláttam a birkacsordát, aztán jött a juhász, a felesége, a kutyáik és a forgalom kellős közepén áthajtották az úton a nyájat, vastag birkaszar réteget terítve az útra vagy 100méteren keresztül. Ettől eltekintve odafelé viszonylag eseménytelen volt az út, kicsit csodálkoztam ugyan, hogy az 1es főúton haladva a lakott településeken keresztül mindig nagy kocsisort gyűjtöttem magam mögé. Próbáltam tartani a sebességhatárokat, még emlékszem a civil Daciákból vadászó vidéki rendőrökre, akiknek a kenőpénzt az autóba, a padlóra kellett dobni, mikor mennyit, volt hogy 500Ft, volt hogy 2000, ami azért akkoriban nekem eléggé fájt.

Most rendőrautót alig láttam, sebességmérőt is csak egyet, bedobva egy rendőrautó műszerfalára.

A sebességkorlátozásokból elég sok van, főleg zebrák közelében sok a 30-as tábla, de a pályán is előfordul mindenféle random 80as meg 30as korlátozás, ezeket amúgy mindenki leszarja.

Említést érdemel még a hatalmas forgalom, ami érzésre szinte csak kamionokból áll, egy két traktorral fűszerezve. Emiatt, ahol bármilyen okból belassul a forgalom, másodpercek alatt hatalmas dugó alakul ki. Így volt ez Bánfihunyadon is, aminek valami elképesztően hülye román neve van, valami Huediu vagy hasonló, ahol egy lámpás kereszteződés miatt hosszú percekig álltam a dugóban, de lagalább volt időm megcsodálni ezeket a cigánypalotákat, amik közvetlen a városba bevezető út mellett állnak.

Jó sok van belőlük, érzésre a 2/3 részük lakatlan, félkész, értelmetlen pénzkidobás, de van amelyiknek az aranyozott, kovácsoltvas kerítése többe kerülhetett mint az én egész házam.

Dolgom végeztével indultam haza, már eléggé estébe hajlott már az idő, sötétedett is.

És ekkor előbújt Drakula szelleme. Meg mutatta magát a balkáni közelekedés igazi arca, ahol nincsenek szabályok, csak a méret és a nyers erő számít.

Az 1es főút, Kolozsvártól Nagyváradig. Millió kamion, emelkedők, hajtűkanyarok, 180fokos visszafordítók, a sávok között a kanyarokban beton elválasztókkal. Itt nincsenek már szabályok, a sebességkorlátozások a nappal elfeledett emlékei, a rendőrök a trafipaxszaikkal együtt elmentek aludni, a kamionok pedig mennek, ha ott vagy, ha nem. A visszapillantó tükörben mintha Drakula üldözne, csak egy predator szerű, karácsonyfa kivilágítás látszik, ahogy egy kamion a 30as táblánál 75km/órás sebességnél villog 5 méterre a seggedben, hogy menjél. Nem számít, hogy lakott terület vagy zebra, ők mennek. Rendíthetetlenül. All in. Esélyed nincs betartani a megengedett sebességet, az ismeretlen utakon a sötétben menned kell, mert legázolnak. Szürreális élmény volt.

A legszebb, szinte már hihetetlen kategória, amikor egy nagyon kanyargós, emelkedős részen, egy hosszú kamionkonvoj mögé kényszerülve, a kapaszkodó sávon el akartam menni mellettük. Persze. Az előttem haladó kamion ezerrel elkezdte előzni a többi lassabb kamiont. a 2 felfelé és az egy lefelé vezető sávon mindenhol kamion, előttem, mellettem, mögöttem, én közöttük.

Átlépni a határt olyan isteni érzés volt, hogy szinte megkönnyeztem, újra megérkezni Európába, a civilizációba, az ismerős táblák, ismerős utak közé, ahol legalább az utakon már vannak játékszabályok, amit mások is betartanak. Szinte örömmel gondoltam arra, hogy Berettyóújfalunál mindig szokott lenni trafi.

Románia hatalmasatt fejlődött az elmúlt 20 évben, ott lehet tényleg arra költötték az eu-s pénzeket, amire kellett és nem ellopták meg értelmetlen projektekre költötték, a fejekben azonban érezhetően még nincs változás, a szabályok csak ajánlások, nem érvényesek mindenkire.

Főleg, ha leszáll az est, és Drakula vérszomjas szelleme lengi be a Kárpátok bérceit az utakon pedig a Román Kamion az úr.

[oldmacykerenew]

M2-n hülyegyerek BICIKLIZIK…. Budapest irányába Vác és Sződliget között van most jelenleg😅

Itt mindenki hülye?

Itt? Mindenki.

[csacskamacskamocska]

Nem akarni semmit

Napok óta gondolkodom ezen (megint), hogy az összes problémánk abból adódik, hogy akarunk valamit. Nagyon nagyon akarjuk (valójában), mintha az életünk múlna rajta, hogy úgy legyen ahogy elgondoltuk vagy szerintünk jó. Aztán ezek a dolgok egy sorsfordulatnál értelmüket vesztik és hirtelen az életünk hosszabb-rövidebb része is értelmét veszti. A fejünkben képek vannak arról, hogy valaminek milyennek kell lennie. Családnak, barátoknak, párkapcsolatnak, szexnek, munkának, önmegvalósításnak, de még egy közös vacsoráról is van egy kép a fejünkben. Valójában nem bírjuk, ha ettől eltérnek a dolgok. Akkor sem, ha ezek a képek marhaságok. Ha éretlenek vagy torzak vagy túlzóak.

Aki bírja, olvassa tovább:

Egyszer egy tréner mondta, hogy ő általános iskolában eldöntötte, hogy az osztálytársnőjét veszi majd feleségül. És 30 év múlva tényleg feleségül vette! Szóval akarni kell meg küzdeni a céljainkért mindenekfelett. Ez valójában mekkora faszság! 30+ évesen egy kisfiú álmát beteljesíteni párkapcsolatilag. Mert oké, veszel magadnak vizipisztolyt, amit anyád nem vett meg, de mit kezdesz a beteljesült álommal, ami csak arról szólt, hogy „akarom”. Amúgy később elváltak.

De nem is a párkapcsolatokra akartam én ezt kihegyezni, meg nehezen is tudom átadni, hogy mi jár a fejemben, de valami olyasmi, hogy túlságosan előre bebiztosítjuk a vágyainkat és ettől nem csak rugalmatlanok leszünk, hanem szenvedést generálunk. Nem azt kapjuk amit a sémáink tartalmaznak = fájdalom. Nem kapjuk meg a valamit =fájdalom. Fájdalom, düh, gyötrődés aztán annak a keresése, hogy hogy lehetne ezt alkohollal, bogyóval, kokóval csillapítani mert tényleg elviselhetetlenül tud fájni. De akkor 10 év távlatából miért nem érezzük már, miért törődünk bele, mitől felejtjük el?

Amiről még írni akartam az kicsit ellentmond az előzőknek, pedig nem. A projekt alapú gondolkodás merészsége. Az is egy séma a fejünkben, hogy dolgokat csak úgy kapnunk kell az élettől. Majd jön egy lány... majd betoppan A férfi.., majd egyszer, ha jól keresek..., majd, ha lesz időm... Minap azt mondtam a barátnőmnek, hogy álljon bele a társkeresésbe. Ne fanyalogjon meg érezze szarul magát, hogy miért nem pottyan le az égből egy csávó, hanem írjon, randizzon, beszélgessen férfiakkal, tegye feladattá, hogy ő megtalálja a párját, de közben egyszerűen élvezze a keresgélést. Lesz nyilván, egy rakás hülye meg szóra sem érdemes meg majdnem jó, de legalább lesz mozgás ezen a területen. Annak semmi értelme nincs, hogy itt sírdogál, hogy mondjam meg mikor lesz neki valakije. Gondolja át az elvárásait, aztán dobja a kukába mindet. Csak egy dolog legyen, ez aranymosás. Én belecsöppentem valaki életébe, aki azt mondta, pfuj, ez nekem nem kell! Nem ilyen, nem olyan, nem valamilyen. Néha tudom, hogy jobbat nem kap. Néha azt gondolom, hogy egy nap ő is rájön, hogy semmi sem számít, és lehorgonyoz az első nő mellett, aki egy valamilyen pillanatban mellette lesz. Ettől a gondolattól néha halálra rémülök, néha megőrülök a féltékenységtől, hogy ő lesz az vagy az a másik vagy melyik lesz az a lány. Pedig akárhogy is alakul az élet, valójában semmit sem tehetek a sodródás ellen. Nagyobb részt nézve mindenki sodródik. Szélesebb áramlattal vagy nagyobb örvényben, közben azt hisszük, hogy az valami önálló akarat.

A lényeg talán, hogy kibaszott nagy rugalmasságra van szükség és a képességre, hogy ne okozzon gondot közelről és távolabbról is megszemlélni az életünket.

Változnak-e az emberek? A napokban ezen is gondolkodtam, hogy ha akarjuk, kialakíthatunk új szokásokat. Magunkban vagy másban. Miért gondoljuk erről, hogy ez rossz? Szeretném, ha minden nap elmosogatnál. Értem, hogy fáradt vagy, én is fáradt vagyok, de a békés estének ez az egyetlen módja. Hazajössz, elmosogatsz. Hazajövök felporszívózok. (ezeket csak írom, mert ilyesmiről beszélgettem egy barátnőmmel amúgy bármilyen tevékenység lehetne). Aztán az este hátralevő részébe azt csinálsz amihez kedved van. Eleinte valamiféle félelemből csinálja meg az ember, hogy ne legyen balhé. Aztán megszokja. És voálá, működik a dolog. CSAK azok a kurva sémák ne lennének a fejünkben arról, hogy na nehogymár más mondja meg, hogy mit csináljak, meg nekem valami jáááár (mármint szabadidő, pihenés, önrendelkezés), meg így papucs leszek/rabszolga, de talán a legerősebb a lustaság meg a kényelem és persze a legfőbb: ha ő lenne az igazi, akkor magától működne az egész. Szereted, lehoznád érte a csillagokat, de nem mosogatnál el a kedvéért minden nap? Gondolod, hogy létezik valaki, akinek semmiféle elvárása nincs feléd, hogy a saját életét jobbá tegye? Mi a vonalkódja és mennyiért adják?

Amúgymeg, lehet, hogy tévedek az új szokások kiépítésében, de azt tudom, hogy nem rakom vissza a használt gyufát a dobozába és sokkal jobban vigyázok a tisztaságra a konyhában, és érthetőbben írok, türelmesebben kifejtve dolgokat, és pórázon tartom az agggodalmam. Rövidebb idő alatt tudom lecsillapítani magam. Viszont, sokkal szabadabban elmondom, ha valami nem tetszik, nem hagyom magam lerázni, akkor azt mondom el, hogy szerintem ezt meg kéne hallgatnia. És változott. Én pedig boldogabban élek.