#Minden elmúlt nyár

[prologusblog]

Legjobb romantikus könyvek - a Goodreads szerint

Itt a nyár, a sok szabadság. Mindenki elvonul egy kicsit pihenni. Mi is lehetne jobb kikapcsolódás egy könyvmolynak, ha nem az olvasás? Viszont mindig nehézségekkel jár kiválasztani a következő olvasmányunk, így érkeztem egy listával, ami megkönnyíti a választást. Jelenleg a romantikus zsáner kedvelőink kedveztem, mert személy szerint én az ilyen típusú könyveket szeretem leginkább a strandon…

[kampeszino]

Nem az ukrán gabona a gond, hanem a kapzsiság

A böjti szél rázza a cserjést a felismerhetetlenségig felújított volt TSZ-telepen. Az udvaron több százmillió forint értékben állnak nyugati márkás munkagépek, a raktárban százmillió forint értékben áll a búza. De csak tavaly ért százmillió forintot, jó, ha ma még ötvenet adnak érte. A módos gazda az irodában telefonál, nézi az árfolyamot, és eszi az ideg. Elkezdi szidni a vonal végén lévő kereskedőnek a mérgezett ukrán búzát, az ukránokat és a háborút, mert szerinte Zelenszkij miatt ér az ő búzája már csak fele annyit. Az agrárkamaránál is hallják ezeket a hangokat és látványosan betiltják az ukrán gabona behozatalát. A valóság, mint általában, jóval bonyolultabb, mintsem bűnbakokra lehessen kenni a problémát.

A Putyin által 2022 telén indított háború miatt Ukrajnának új piacokat kellett találnia gazdasága egyik fő exportcikkének, a gabonának (búza, kukorica, rozs, árpa), mert a Fekete-tengeren nem tudott kijutni a szokásos piacaira az orosz flotta blokádja miatt. Emiatt az ukrán gabona az addigi afrikai, közel-keleti és török piacok helyett a szárazföldön az EU-ba áramlik be egyre nagyobb mértékben.

A háború miatt a GDP-je javarészét elvesztő Ukrajna kiszolgáltatott, és minden pénzügyi forrásra ki van éhezve. Az elszabadult inflációt átélő Európai Unió pedig kapva kap az alkalmon, hogy olcsó alapanyaghoz jusson.

Ez olyan piaci turbulenciákat okoz, ami miatt a kelet-európai tagállamok gazdái demonstrálni kezdtek Romániától Lengyelországig. Áprilisban Magyarország, Lengyelország, Bulgária és Szlovákia le is állította az ukrán gabona behozatalát a határaikon. Azóta annyi változott, hogy a lengyelek akkor engedik csak tovább az árut, ha nem lengyel a desztináció, ez még az EU agrárügyekkel foglalkozó lengyel biztosa szerint is uniós jogot sért. Mivel a PiS által delegált biztoson otthonról is nagy a politikai nyomás, hiszen idén ősszel lesznek parlamenti választások náluk, 100 millió eurós gyorssegélyt ígért a gazdáknak az EU. A hazai sajtó a szennyezett, rossz minőségű ukrán áruval riogat, a nemzetközi sajtó is címlapon foglalkozik a történettel, de a fősodrú média sokszor elsiklik fontos következmények felett.

Mert ez a krízis nem csak az EU-t érinti.

A hét bő esztendő véget ért

Az utóbbi két-három év során folyamatosan nőttek a gabonafelvásárlási árak a magyar piacon. Sokszor az árupiaci tőzsdei ár felett keltek el tételek. Egy ársziget jött létre, jóval magasabb volt a magyar piacon az átlagos ár a tranzakcióknál, mint azt a globális piaci ár indokolta volna. Csak tetézte a folyamatot, hogy a tavalyi aszályos nyár okozta rossz termés után sok termelő azt gondolta, hogy ez a trend folytatódni fog. Emiatt a betakarítás után ősszel kivártak a gazdák, és nem adták el a termést.

Mivel az elmúlt évtizedben rengeteg EU-s forrást kaptak tárolókapacitás-bővítésre, ezt könnyedén meg is tudták tenni. November-december táján aztán fordult a trend: az ukrán gabona beáramlása miatt az ár hónapok alatt a felére zuhant.

Míg öt éve 50 ezer forint volt egy tonna búza felvásárlási ára, ez évről évre nőtt, tavaly elérte a 140 ezres csúcsot. Onnan zuhant le három hónap alatt a mostani 70 ezres szintre, főképpen az ukrán gabona okozta nagyobb kínálat miatt, mesélte egy gabonatermesztéssel és bértárolással is foglalkozó vállalat telephelyvezetője. A cég főként balkáni malmokba exportál extra minőségű gabonát, szerinte érezhető mára, hogy a balkáni piac is telítődött, sokkal kisebb a kereslet.

Már tavaly októbertől lehetett arról hallani, hogy a megszokottnál jóval nagyobb mértékben ömlik be az ukrán gabona az országba. Elsőként a legnagyobb szereplők, Csányi Sándor és Mészáros Lőrinc agrárbirodalmainak raktárai telítődtek meg, hiszen a nagy állattartó telepeiket nem elégítette ki a csekély magyar kukoricatermés. A telephelyvezető szerint általános, hogy a betakarítás után szívesebben vásárolnak a kereskedők óbúzát, előző évi termést. Ami most Ukrajnából bejött, azt szerinte főként még Putyin ukrajnai agressziója előtt aratták, 2020-ban és 2021-ben.    

Egy, az ágazat különböző szereplőivel (termelő, integrátor, kereskedő, ipari feldolgozó, malom) napi kapcsolatban lévő forrásunk szerint évtizedek óta jön ukrán gabona az EU-ba és az országba, most annyi történt, hogy ez felerősödött. Kérdésünkre, hogy akkor miért csak a kelet-európai gazdák tüntetnek és miért csak a keleti tagállamok vezetik be az importkorlátozást, azt válaszolta, hogy azért, mert ezekből az országokból általában kifelé viszik a gabonát (nettó exportőrök), míg Nyugat-Európa, és az EU egésze általában behozatalra szorul (nettó importőrök).

Illetve van egy olyan politikai érv is, hogy a keleti országokban nagyobb az agráriumban élők érdekképviseleti ereje, és a lengyel, a magyar és a szlovák kormánypártok támaszkodnak ezekre a nagytermelőkre anyagilag és szavazatok szintjén is, így jóval nagyobb a lobbierejük. Lengyelországban és Szlovákiában idén választások is lesznek, tesszük hozzá. Az importkorlátozást a szakember nem tartja igazi piacvédelemnek, mivel pár hónapig tart csak, amit a piaci szereplők ki tudnak bekkelni. Szerinte legfeljebb pár nyakas gazda hiszi azt el Nagy István agrárminiszternek, hogy visszatér majd a 140 forintos kilós ár, de a többség józanul gondolkodik, és számítanak arra, hogy a kormány lépése vissza fog ütni.

Ukrán búzából olasz pasta

Sokkal nagyobb problémák vannak most annál, mint hogy mennyivel vitte le az árat az ukrán gabona. Azáltal, hogy a magyar termelők ősszel ráültek a gabonájukra és várták, hogy még magasabb legyen az ár, számos exportpiacot elveszítettek. Ezeket a régi, bevált piacokat, így az olaszt is, végül az olcsó ukrán gabona telítette meg.

Az igazi gondot a magas takarmányárak okozták az állattartásban: sokan be is zárták az üzletet vagy radikálisan csökkentették az állományukat. A mostani árszinttel lehetne már rentábilisan állatot tartani, az előző években azonban csak veszteséget termeltek. A helyzetet a teljes ágazati spektrumra rálátó forrásunk így foglalta össze:

„Kapzsiságukban végignézték a takarmányt termelő parasztok, hogy az állattartó szomszéd bezárja az telepét a magas takarmányárak miatt. Most meg sírnak, hogy nincs kinek eladni jó áron a raktáron lévő termésüket. Amikor tárgyalok velük, nyiladozik a bicska a zsebemben és legszívesebben az arcukba vágnám ezt, de az üzleti kapcsolat miatt nem tehetem. Tavaly a betakarítás után igen nagy haszonnal lehetett volna kiszállni, most viszont kövér bukták vannak.”

Az elmúlt évek magas árai miatt a sertéságazatban a német, a tojás- és baromfi ágazatban a lengyel importnyomás is komoly fejtör��st okoz a termelőknek. A hullámzó kereslet (az árstopok miatt előrehozott vásárlás) mellett a madárinfluenza és a sertéspestis is szorongatja a magyar állattartókat.

Az ukrán gabonaimport miatt gerjesztett médiafelhajtásra és az áru minőségével kapcsolatos információkra, miszerint az EU-ban betiltott növényvédőszerek maradványait és génmódosított tételeket is találtak az ukrán importkukoricában, azt mondta a forrásunk, hogy mivel évtizedek óta jön Ukrajnából áru, ezért évtizedek óta vizsgálja azt a NÉBIH, és ezek a problémák a tételeknek csupán elhanyagolható részét érintik. Az elmúlt időszakban behozott 1,5 millió tonna ukrán kukoricából 19 tonnában találtak szennyezést – az ellenőrzés nem szúrópróbaszerű, minden tételből vesznek mintát. A hazai takarmánypiacon egyébként is jelen van már a brazil meg az argentin génmódosított szójadara, és a kutyát nem érdekli. Nemcsak a betiltott növényvédőszer a fontos, hanem a szermaradványok engedélyezett határértéke is: a magyar paraszt is két-háromszorosát szórja ki a földjére a megengedett mennyiségnek, ha azt látja, hogy bajban lesz a termés.

Miért drága a kenyér, ha olcsó a gabona?

Mert a malmok jóideig a tavalyi, kilónkénti 140 forintos búzából őrölték a lisztet, a pékek rekordmagas energiaárak mellett sütötték a kenyeret, a kiskereskedők pedig az ársapkás termékeken elkönyvelt veszteségüket a legjobban fogyó termékeik árának emelésével kompenzálták. A magas kenyérár nem is fog változni egyhamar, mert volt olyan malom, ami még tavaly októberben feltöltötte a raktárait a magas áron, mert úgy spekuláltak, hogy még tovább fog nőni az ár. A Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetségének főtitkára is úgy nyilatkozott, hogy búzából telített a piac, de kukoricából nagy igény van a behozatalra.  

Egy átlagos évben a 4,5-5 millió tonna az éves kukoricafelhasználás Magyarországon. Tavaly nem egészen 3 millió tonna termett, és sok helyen nagymértékű aflatoxinszennyezés (a természetben előforduló, rágcsálókra és emberekre egyaránt veszélyes, rákkeltő gombaméreg, amelyet a penészgombák termelnek) is megjelent a magyar termésben. Tehát a kukorica iránti kereslet jóval magasabb volt, mint a megtermelt mennyiség, így az idei szezonban jelentős importra szorul az ország, ami nem egy szokványos piaci szituáció, magyarázza egy nemzetközi gabonapiacon évek óta jelen lévő árutőzsdei bróker.

Miközben a magyar termelők arra vártak, hogy majd a rossz termés miatt akár a 200 forintos kilónkénti árat is eléri az árszint, mindenhonnan ide áramlott a kukorica Szerbiából, Szlovákiából, Lengyelországból. Ukrajnában a hagyományos szállítási csatornák háború okozta bedugulása miatt olyan nagy lett a piaci nyomás, mint egy kuktában, és csak idő kérdése volt, hogy a gőz utat találjon magának. Ez azt eredményezte, hogy vasúton a magyar piacra is érkezett közel 1,5 millió tonna ukrán kukorica a feldolgozók és állattartók legnagyobb örömére, pláne mivel a vámkezelés költségén kívül más már nem terheli az ukrajnai származású terményt. A nagy feldolgozók és multicégek pillanatok alatt építették ki az új csatornáikat a beszerzésre a régiós piacon, a magyar termelők pedig hoppon maradtak a feltankolt raktáraikkal.

Új migrációs hullám?

Az ukrán gabona tengeri szállítási útját garantáló orosz-ukrán-török deal az árutőzsdei bróker szerint sem tudta tökéletesen beváltani a hozzá fűzött reményeket. A tengeri út szűk, lassan jönnek ki a hajók, a háború elején még ez sem volt, így az alternatív csatornák gyorsan kiépültek, a dél-dunai kikötők infrastruktúrát bővítettek. Ez segítség ugyan a világpiacnak és enyhíti a krízist, de a török vizsgálatok miatt lassabbak a hajók, és a folyami logisztikai díjak is nagyon megdrágultak. Ráadásul maga a megállapodás is veszélybe került a héten, hiszen Oroszország annak felmondásával fenyegetőzik, ha az agrártermékeire is szankciót vetne ki az EU.

Az ukrán gabona elsődleges felvevőpiaca eredetileg Afrikában és a Közel-Keleten lenne, ahol az ukrán gabona hiánya miatt már komolyan érezhető az élelmiszerinfláció. Eléggé valószínű, hogy amennyiben a nemzetközi közösség nem képes kezelni a helyzetet, éhínség lesz számos országban, ami újabb migrációs válságot indíthat el Európa felé az év javarészében az egyik leginkább érintett országban élő szakértő szerint. Ezt különböző ENSZ-intézmények jelentései is alátámasztják. A gabonabróker optimistább, szerinte az érintett országokban is meg fogják érezni a mostani árcsökkenést, hiszen a jelenlegi magas ár oka az, hogy ott is mindenki bevásárolt drága áruból. A gabonapiac egy határidős piac, sokan most a régebbi drága szerződéseiket fogyasztják, amint ezek kifutnak, lesz egy lefelé tartó trend és remélhetőleg nem fog eszkalálódni a közel-keleti éhínség.

A hangsúly a remélhetőleg szón van.

Ha olvasnál még ilyet fizess elő a Gemistre!

[bubikort]

ha lenne csábító munka váltanék

tényleg szeretem a mostani melóhelyemet. DE! nyár végén lesz 5 éve, hogy itt vagyok és talán jót tenne egy váltás, kikerülni a megszokottból. illetve ideje lenne orientálódni külföldre. skill, tapasztalat, stb...: - 10 év tapasztalat magas rendelkezésre állású windows szerver üzemeltetés( ezres+ vm számú cluster) és kialakítás 0-ról, illetve vmware-t üzemeltetek, nem tévedek el benne. - tűzfal, switch üzemeltetés, infrastruktúra építés gui/cli-vel. nem ijedek meg ha vlanozni kell, vagy radiust bevezetni, esetleg ssl vagy s2s vpn-t. - SCCM kialakítás és üzemeltetés minden sallangjával együtt(10 ezer plusszos kliensel) - linuxszal(főként ubuntu) is elketyegek, ott is hoztam már létre magas rendelkezésre állású frontend-backend párt, de az nem jön rutinből, megeshet, hogy keresnem kell hozzá. sok opensource linux cuccot vezettem már be: nextcloud, rocketchat, zabbix, stb… - Zabbixból egészen kiképeztem magam az elmúlt 5 éven. itthon jelenleg több 10 cégnél üzemel általam kialakított monitoring rendszer és szolgáltatás - csak angolul beszélek, illetve németül eltudom mondani, hogy az “én elefántom nagyon okos”. hála a duolingonak. kb spanyolból is itt tartok. de azért próbálom tanulni. - o365 bevezetés, üzemeltetés - főként remote vagy hibrid jöhet szóba, DE (szakmailag) nagyon vonzó melóval kapcsolatban akár onsite is szóba jöhet.

szóval ha tudsz ilyet, akkor mesélj!

[barcsakveledlehetnek]

Sose hittem volna, hogy életem első kapcsolata (és remélhetőleg az utolsó is) távkapcsolat lesz.

Igaz, hogy ez csak egy “rövidke” időszak, hisz “csak” fél év. De neked szükséged volt erre, fontos volt neked, hogy katona lehess, hisz már akkor erről álmodoztál amikor csak barátok voltunk. Csak tervezgetted, hogyan is kéne, majd később bele is vágtál, amiért már akkor is nagyon büszke voltam. Aztán jött a hír. Neked bizony menni kell külföldre. Emlékszem teljes sokkot kaptam amikor ezt megtudtam, néztem ki a fejemből és nem tudtam elképzelni, hogy mégis, hogy fogjuk ezt végigcsinálni.

Úgy érzem minden pillanatot kihasználtunk együtt. De mégis, amikor el kellett búcsúznunk egymástól azt hittem sosem hagyom abba a sírást. Megtörtünk aznap, Te is és Én is. Talán ez egy örök seb lesz mindkettőnknek, egy kisebb trauma, de ezt beszéltük is. Sose fogom elfelejteni azt az érzést akkor, megszűntem létezni. Az a csönd ami itthon várt, a közös cuccaink, mind mind eszembe juttatták, hogy egy kegyetlen fél év vár ránk. Azóta rengetegszer kerget a pánikroham. Sokszor volt rá példa az elmúlt időszakban.

Nemsoká egy hónapja, hogy elmentél. Hol könnyebb, hol nehezebb. Az, hogy ennyire szeretjük egymást nagyon sokat segít. De semmi se fogja pótolni azokat az időket, napokat amiket egymás nélkül töltünk. A fontosabb események, az elmúlasztott szülinapok, a nyár ahol nyaralhattunk volna együtt. Vagy akár csak egy ölelés, egy nagyon hosszú és fárasztó nap után. Mindennél jobban hiányzik.

119 nap. Ennyi kell még. Nem sok, de nem is kevés. Megéljük és továbblépünk.

Mindennél jobban szeretlek, és minden ellenére hihetetlenül büszke vagyok rád, hogy azt csinálod amire vágytál, de azért siess haza:(

[heypetraa]

Az első évem légiutas-kísérőként

Sziasztok!

Tudom hónapokkal ezelőtt volt utoljára bejegyzés, és azóta is annyit ígérgettem nektek, hogy fogok jelentkezni, de csak befejezetlen írások sokasága sorakozik posztolatlanul a gépemen. Éppen a nyári szabadságomból repültem vissza Dubaiba, amikor elkezdtem ennek a bejegyzésnek a megírását. Képzeljétek volt szerencsém majdnem két teljes hetet Magyarországon tölteni a nyár folyamán. Igyekeztem mindenkit és minden programot belesűríteni, de nyilván ilyenkor a család az első, úgyhogy elnézésetek kérem, ha esetleg nem tudtuk összehozni a találkát. 

Hát szia pici Lilo, örülök, hogy végre találkoztunk ♥︎

Úgy érzem sikerült feltöltődnöm és kipihentem magam, ettől függetlenül utána nem volt könnyű visszarázódni a mindennapokba... Dubai sem hiányzott a közel 45-50 fokos hőségével, és bár a repülés igen, de a vele járó fáradtság és előre tervezés... nem igazán. Sokan hallhattátok, hogy március-áprilisban kórházba kerültem, gyomorproblémákkal, állítólagos bakteriális fertőzéssel, és egy jó hónapig nem is dolgozhattam, mivel az infúziótól kialakult egy vérrög a jobb karomban. Eléggé megviselt ez az időszak, de most már jól érzem magam mind lelkileg, mind fizikailag is. (Vérhígítót ugyan továbbra is szednem kell, a kis vérr(d)ög egyellőre hű társam, és nem tágít...)

Július 2-án „ünnepelhettem” az első évfordulóját annak, hogy elkezdtem repülni. Durván saccolva 990 órát voltam a levegőben az elmúlt egy év alatt. Ha jól számoltam 35 különböző városban jártam, legtöbbször eddig a budapesti járatot csináltam (összesen 9-szer), majdnem ennyiszer jártam Londonban is, csak más reptereken (Heathrow, Gatwick, Stansted), a dobogó legalsó fokán pedig Varsó és Párizs osztozik 5-5 alkalommal. Nekem továbbra sincs vízumom az USA-ba így oda nem repülök. Legalább 35 oda-vissza járatot is csináltam a közelebbi repterekre, ott magasan Mumbai és Delhi vezet, őket Isztambul és Ammán követi. Képzeljétek az a durva, hogy szinte a legtöbb járaton már én vagyok a rangidős, vagyis aki legrégebb óta dolgozik turistaosztályon. Ez mondjuk magával vonja azt is, hogy a járatok 90%-án a galleybe (konyhába) vagyok beosztva, nincsen ezzel semmi baj, de mondjuk néha-néha szeretek csacsogni az emberekkel a kabinban, aztán erre ilyenkor nincs igazán lehetőség. Plusz attól függően, hogy mennyire tapasztalt a többi munkatársam (és mennyire segítőkészek), mennyire rövid a járat, illetve akad-e bármi komplikáció, lehet, hogy végül 2x annyit dolgozok mint a többiek, arról nem is beszélve, hogy nyilván ilyenkor a felelősség is nagyobb rajtam. Nem mondom, hogy ez életem legkönnyebb éve volt (bár ha a kiköltözésemtől számítjuk akkor lassan már másfél évnél járunk), de nem bántam meg. Nagyon sokat tanultam és változtam ez idő alatt, ebben biztos vagyok. Továbbra is örülök, hogy itt lehetek, repülni nagyon szeretek, annak ellenére, hogy soha ennyit és ilyen fáradt még nem voltam. Azt hiszem a legjobb része a munkámnak nem is az utazás (bár kétségkívül az is) hanem, milyen hihetetlen élettörténeteket lehet hallani, főleg egy-egy hosszabb járaton, illetve mennyi érdekes emberrel találkozni. A legnehezebb része (a fáradtság és a "minden-megszervezése" mellett persze) pedig az, hogy minden alkalommal másokkal kell együtt dolgoznom, és sokszor nehéz megtalálni a közös hangot a kollégákkal.

Miradouro of Santa Luzia kilátóteraszán, Lisszabonban

Nyáron, Londonban, a Hyde parkban, ami meglepően tiszta és rendezett

Na de hagyj meséljek még egy kicsit ezekről a TÉNYLEG CSODÁLATOS helyekről ahol megfordultam. Az volt a célom erre a nyárra, hogy minél több észak-Európai desztinációt csípjek meg, hiszen ott most van jó idő, nem télen. Azt hiszem elég szerencsés vagyok, ugyanis kaptam Hamburgot, Stockholmot, Koppenhágát és Amszterdamot is, egyedül Oslo nem jött össze a listáról, de ami késik nem múlik! Nagyon tetszik mennyire modern felfogásúak az emberek (egész Észak-Európában úgy általánosan), mennyire tiszta minden, és hogy ennyire vigyáznak a környezetre. Koppenhágában tulajdonképpen mindenki biciklivel jár, és autóból is csak elektromosat láttam. Stockholmban jártam az Avicii „múzeumban”, ahova már évek óta szerettem volna ellátogatni, lesz majd külön poszt róla, mert ígértem. Legközelebb meg remélem összejön az ABBA múzeum.

Így néz ki a nyár Koppenhágában

Képeslapok a Mamáimnak Hamburgból

Nemcsak Koppenhágában, Amszterdamban is rengeteg bicikli(s)t látni

Aztán voltam Ausztráliában is kétszer, most már nemcsak Sydneyben hanem Melbourneben is. 2 napot töltöttem Afrika legnyugatibb országában Szenegálban, igazán különleges hely, magamtól oda valószínűleg nem jutottam volna el sohasem. Mivel viszonylag hosszabb időt töltöttünk ott, így voltunk egy szervezett túrán idegenvezetővel, méghozzá egy emberek által kagylóból összehordott (és lakott) szigeten (Fadiouth, ha valakit érdekel), elképesztő milyen körülmények között élnek emberek, és micsoda boldog és nyugodt, és a szó pozitív értelmében egyszerű az életük. Nemrégiben Johannesburgben (Joburgként is hallhattátok már) voltam Dél-Afrikában, ezelőtt ott még csak Durbanben illetve Fokvárosban jártam. Hallomásból úgy tudom ez viszont nem a legbiztonságosabb helyek egyike a világon, én nem hagytam el azt a lakókörnyéket, ahol megszálltunk... nos, mert nem ajánlják. Európában nyugodtan lehet menni vakvilágnak (bár ott is vannak érdekes helyek, erről mindjárt), de ahol még külön is figyelmeztetnek minket, nekem nincs mindig elég bátorságom, hogy egyedül csak úgy neki induljak, próbálom kerülni a bajt, mert amilyen szerencsés vagyok még a végén megkéselnek. Félni azért nem félek, csak óvatos vagyok. De arra is rájöttem az elmúlt év alatt, hogy minden városnak megvannak a kevésbé „fancy” negyedei, (úgy kell ezt elképzelni, mint ahogy Budapesten is ott van pl a hírhedt Hős utca, vagy a Keleti pályaudvar környéke). Tehát összegezve nincs olyan város (vagy akár azon belül egy adott kerület), amelynek ne lennének nagyon kellemes, illetve, elkerülendő részei, utcái.

Alkonyat Sydneyben 250 méter magasból

Onnan tudod hogy Ausztráliában jársz, hogy ennyire nem egységes az építészet, ez itt például Melbourneben készült

Naplemente Afrika legynyugatibb partján július elején

A kagylóból felépített sziget; Fadiouth , ha elkezdenénk lefelé ásni, még 9 méter mélyen is kagylókat találnánk. Manapság körülbelül 10 ezer ember él itt, és csak egyetlen fahidcska köti őket össze a kontinenssel. Ez itt a temető, ahol évszázadok óta megférnek keresztények és muszlimok egymás mellett.

Fadiouth főtere, ahol egy 800 éves majom-kenyérfa (baobabnak is hívják) áll, amely a helyiek életének a központja. Úgy tartják, hogy az ősapák szelleme benne él, ezért hozzá imádkoznak szerencséért, egészségért és sikerért. Egyébként Szenegál népességének 97%-a muszlim, ez az egyetlen falucska ahol a többség keresztény katolikus, de mint látjátok az ősi spiritualitások is tovább élnek.

Vitorláskikötő az egyik Seychelle-szigeten

Ugyanakkor tényleg „kinyílt a világ” számomra, rengeteg hely van a listámon, ahova a közeljövőben tervezek menni, és nem is csak crewként, hanem civil emberként. Egyrészt a 24 óra amit általában eltöltünk 1-1 városban nem mindig elég, sokszor a hotel a reptér mellett van és onnan bejutni a központba, vagy az adott nevezetességhez/ másik városba igencsak időigényes, azt pedig nem tehetem meg, hogy nem vagyok úgy mond „fit-to fly” magyarul eléggé kipihent a visszaútra, azt meg pláne nem, hogy ne érjek vissza a hotelbe időben. Szóval egyrészt tényleg elkezdtem élvezni milyen előnyökkel jár a stewardess lét, nyilván kedvezményesen repülhetek (a legtöbb légitársasággal), a stand-by jegyek például olcsóbbak, viszont lehet, hogy a járat előtti utolsó pillanatban derül csak ki, hogy felférek-e az adott gépre. Szóval azért tervezni-szervezni kell, pláne mert a cégnél nagyon komoly legalitások vannak, meg van szabva, hogy a műszakom előtt minimum hány órával kell visszaérkeznem a UAE-be, ha pedig lemaradok egy járatról, vagy az késik, az természetesen nem mentség. De el sem tudjátok képzelni mekkora szabadságot jelent például az, hogy reggel 8-kor landolok Dubaiban, és ha van lehetőségem, akkor a reptérre rohanva foglalom a jegyet az aznap délelőtti 10:30-as budapesti járatra.

kivételesen civilben, egyszerű, halandó utasként

Ugyanakkor Dubaiban sem érzem már annyira elveszettnek magam (így bő egy év után azért ez el is várható), mondjuk továbbra is (a szinte másik emirátusban Sharjahban) lakom, sajnos nem sikerült még elköltöznöm, de amúgy a szobámat egészen megszerettem (update: hagyjuk, mégsem). Bár akármennyire is sikerült a szobát otthonossá tenni, valahogy mégsem érzem az „otthonomnak”. Otthon-otthon az mégis csak Kiskunfélegyháza, de amúgy érdekes, mert az is csak a család miatt. A szobám ugyan még megvan, de szinte az összes cuccom, ruhám kint van már Dubaiban. Sőt a legrosszabb, hogy amikor ott vagyok akkor sem igazán találom a helyem. Mármint mindenki dolgozik, suliba jár, csinálja a dolgát, én meg csak úgy vagyok, igazából haszontalanul lézengek, mert az én életem meg már Dubaiban van. Ami megint nem igaz, mert amúgy alig vagyok ott is, csak amikor nem repülök, de akkor is főzök, mosok, takarítok, bevásárolok (mint minden átlagos ember). De ugyanúgy otthon érzem magam Szegeden is, azért mégis csak ott éltem 6 évig, és mindig jó érzés visszatérni. Szoktam látni, hogy a légiutas-kísérők az instagram biojukban írják, hogy „citizen of the world” (amúgy ettől falra mászok) de közben meg tök igaz, mert tulajdonképpen többet vagyok a hotelekben, buszon, a REPLÜLŐN ugye és a reptereken persze, mint Dubaiban. Megvannak már a bevált kedvenc helyeim a különböző városokban, éttermek, kávézók ahova szívesen megyek, akkor például hogy mit hol vásárolok (Waitrose Nagy-Britanniában, Woolworths Dél-Afrikában (marhahús!!!) és Ausztráliában (széles a vegán választék), Lidl Európában (zöldségek, gyümölcsök, liszt, tészták és nyilván hasonló termékek mint otthon és bár nem kifejezetten a lidlből, de HARISNYA, mert Dubaiban simán kerül kb 5000 Ft-ba darabja, és ugye tudjuk ezek mennyire tartósak), apropó DM Németországban drogériás cikkekért (és szintúgy rengeteg féle vegán cucc), de tudom még sorolni; datolya, magvak, olívaolaj, argán olaj – Algériából és Marokkóból, vagy épp avokádó Kenyából. Otthonról (Mo-ról) vegán sajtot, és tejfölt, csemege uborkát, kolbászt, (igen, nem szabad sertést behozni enyje…de nekem eddig még nem volt problémám belőle) sonkát, ropit, és cerbonás müzli szeletet, mézet, tv paprikát, kávét és természetesen Anyukám főztjét (és péktermékeit) illetve mamám diós-lekváros sütijét szoktam kihozni. Na meg túró rudit a kollégáknak és a lakótársaimnak.

Ez az egyik kedvenc hotelem, Algériában, amely a tengerparton fekszik.

Képzeljétek most például szeptemberre nem kaptam beosztás, „reserve”-ön vagyok, ez azt jelenti, hogy „ugrós” vagyok, és ha valaki lebetegszik, elkésik, vagy valami miatt nem tud menni dolgozni, esetleg kell még ember 1-1 járatra, akkor majd beraknak rá. Szóval lehet, hogy 1-2 órával az indulás előtt fogom megtudni hova is repülök. Szorítsatok értem, hátha sikerül olyanokat megkapni, ahol még nem jártam eddig. Egyrészt ez tök izgalmas, kíváncsi leszek, ilyenem még nem volt sose, ez tipikusan az lesz amikor téli kabátot és fürdőruhát is pakolok a bőröndbe a biztonság kedvéért. Ugyanakkor emiatt nem tudok tervezni se, nem tudom melyik napokon fogok dolgozni, hánytól és meddig, mit és mennyit kell előre főznöm, stb. Legelsőnek Kuala Lumpur, Malajziát kaptam, ahol nagyon jól éreztem magam, szuper csapatunk volt, meglátogattuk a Batu barlangot illetve a Petronas ikertornyokat.

A Batu barlanghoz vezető szívárvány lépcső (272 db lépcsőfok) és a legalább ennyire színes társaságunk (Korina Görögországból, Maria José aki félig ecuadori illetve libanoni, Mariola Lengyelországból, Fatima Marokkóból, jómagam, illetve mellettem jobbra Bethel Panamából)

A lépcsőkhöz öltöztem :)

Azóta csak egy airport standby-om volt, amikor is felöltözve egyenruhába, sminkben, bőröndökkel a munkahelyemen vártam, hogy kihúzzanak egy járatra, ami végül nem történt meg, úgyhogy elég nyugis volt eddig ez a hét. Na de kíváncsian várom mit tartogat még ez a hónap, úgy is fogjátok látni. :) A legjobbakat kívánom mindenkinek, vigyázzatok az egeszségetekre, annál úgy sincs fontosabb! Ígérem hamarosan ismét jelentkezem!

Ui: Sajnálom, hogy a videókat csak youtubeon keresztül tudtam feltölteni, a tumblr nem enged egynél többet per bejegyzés. De legalább rövidek.

Üdv,

Petra

[partyanimalshu]

A VERTIGO a zenekar élettől való megszédülését testesíti meg. Benne van minden, ahogy az elmúlt egy évben érezték magukat.

„Sokféle figurától megkaptam az utóbbi években azt, hogy »ezek a húszas éveitek a legszebbek, most éljetek!«. Nem akarom azt gondolni, hogy ez igaz, hogy tényleg most kell mindent és mindenkit megtalálni, most kell megváltani a világot, most kell görcsösen megélni a legnagyobb amplitúdójú dolgokat, meg hogy most kell »kiégetnie« magát az embernek” – mondta a dal címével kapcsolatban Vidiczki Zsombor, a zenekar frontembere. Társadalmi nyomás, sürgetés, befásult élet, kitaposott életutak, kiégés – ez az, amitől menekülnek a mai fiatalok. Zsombi, aki a szöveget is jegyzi, az ettől való félelmét írta meg a dalban: „Látom a kortársaimon és magamon is, hogy rohadtul bizonytalan egy időszak ez, és ez így teljesen oké. Nem akarom kapkodva átvészelni, mert mostanság ez a norma. Nem akarok 25 éves koromban befásulva, a 8-16-os melómmal, amivel épp kifizetem az albit, a Tinderről összeszedett csajommal, csak hogy legyen valaki mellettem, szorongva várni azt a havi egy alkalmat, amikor a srácokkal megnézzük a kedvenc focicsapatunk meccsét és úgy nosztalgiázni az elmúlt 5 évről, mintha ezután már nem lehetne izgalmas semmi. Kösz, de nem. Lehet, hogy pont ezért is zenélek, mert ez megtart egy kicsit gyereknek még egy ideig.” Szövegileg és zeneileg is teljesen új fejezetet jelent a Hűvös számára ez a dal, mindeközben igyekeztek hűek maradni ahhoz, amit eddig képviselni szerettek volna. A VERTIGO születése izgalmas folyamat volt, ugyanis eredetileg egy másik dal részeként szolgált a refrénje, csak később lett különálló darab: „A refrén megvolt már egy ideje, hiszen egy másik dalunk outrója volt. Folyamatosan erőltettem a srácoknak, hogy csináljuk már meg külön. Aztán egyszer ezernyi impulzussal hazaértem valami buliból és nekifogtam kibontani azt a kis részt, hogy miről is szólhatna, ha egy teljes dal lenne. Nagyjából 30 perc alatt lett belőle egy egyszálgitáros trekk” – mesélte Zsombi. A szöveg és az alapdallam létrejöttét zenei kísérletezgetés követte. A produceri munkában az új dal esetében is Zwickl Ábel volt a zenekar segítségére: „Pár héttel később felutaztam Ábelhez és mondtam neki, hogy kísérletezzünk már egy kicsit ezzel, ne menjünk bele a szokásos dalszerzéses eszköztárunkba. Nézegettünk rá gépdobokat, mindenféle szintihangzást és automatizálást, hülyéskedtünk az autotune-nal és hasonlók. Akkoriban elég sok The Strokes-ot hallgattam és Julian Casablancas dalszerzési kreativitása és nyersessége baromira inspirált. Nem feltétlenül hallatszik ez a dalon, de biztosan ez is mozgatott belülről. Igazából alig várom, hogy koncerteken az emberekkel együtt sírva ordibáljunk és éljük meg a pillanatot” – tette hozzá. https://www.youtube.com/watch?v=4EaIewZcezw Az dalhoz klip is készült. Ahogyan a tavaly novemberben megjelent Rendezői változatnál, a VERTIGO esetében is Fancsali Kristóffal, Muhi Marcell-lel, Markó Tamással és Susla Lucával dolgozott együtt a zenekar: „A vizuális megjelenítéshez csak annyi ötletünk volt, hogy valami egysnittes dologgal szeretnénk kísérletezni, hogy minél bezártabbnak hasson az egész megjelenítés. Ezt a gondolatot adtuk át Fancsali Kristófnak, aki a zseniális csapatával együtt életre keltette a koncepciónkat.” A Hűvös számos hazai fesztiválon megfordul a nyár folyamán: a Fishing On Orfűn, a Művészetek Völgyében, a Campus Fesztiválon, a Fezenen és SZIN-en is felcsendül majd az új dal. A legközelebbi fesztiváldátum június 26-a, amikor a Fishing on Orfű 2. Nagyszínpadán lehet a zenekart élőben látni és hallani. YouTube: https://www.youtube.com/@huvos5004 Spotify: https://open.spotify.com/artist/3xUvGJC2dqdwZ63D801tmA Instagram: https://www.instagram.com/huvosband Facebook: https://www.facebook.com/Huvosband Weboldal: https://www.huvos.band/ TikTok: https://www.tiktok.com/@huvosband Read the full article

[bdpst24]

Hova, hogyan, mennyiért? Így utaztunk idén nyáron

Hova, hogyan, mennyiért? Így utaztunk idén nyáron

Minden nyárnak megvannak a maga utazási trendjei, felkapott úti céljai. Az utóbbi években azonban számos váratlan dolog is hatással volt nyaralási lehetőségeinkre. A 2020-21-es években a koronavírus-járvány húzta keresztül számításainkat, az elmúlt két nyár tervei pedig a hatalmas infláció és a kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt váltak bizonytalanná. A Genertel Biztosító 2023-as adataiból…

[csajokamotoron]

Italian Bike Week 2023 nem feledkezik meg a gyökereiről

Az Italian Bike Week második kiadásának zárómérlege egy átütő siker képe: a motorosok, turisták és rajongók közül közel 50 000 látogató vett részt az elmúlt hétvégén Lignano Sabbiadoróban (UD) megrendezett motoros eseményen. A rendezvény négy napja alatt több mint 1200 ingyenes bemutatótúrára került sor, amelyeken a fő motorkerékpár-gyártók legújabb Adventure és Off Road modelljei voltak jelen a legtehetségesebb customizerekkel együtt. Motorosok, rajongók, egyszerű turisták: Lignano Sabbiadoro (UD) turisztikai osztálya szerint az elmúlt hétvégén (szeptember 14-17.) 48 000 látogató vett részt az Italian Bike Week 2023 rendezvényen. A nyár végi motoros rendezvény második kiadása, a Biker Fest International szeptemberi mellékága Olaszország és Európa minden tájáról fogadta a motorosokat, nemcsak Ausztriából, Belgiumból, Horvátországból, Franciaországból, Németországból, Hollandiából, Lengyelországból, Csehországból, Szlovákiából, Szlovéniából és Magyarországról, hanem még Finnországból, Észtországból, Lettországból, sőt Libanonból és Kuvaitból is érkezőket regisztráltak. Lignano, az amerikai író, Ernest Hemingway szerint "Olaszország Floridája", visszatért, hogy eljátssza az "Adria Daytonájának" szerepét: az esemény végső mérlege átütő sikert mutat, és nem csak mennyiségi szempontból. Massimo Brini, Lignano önkormányzatának turisztikai tanácsosa "stratégiai eseményről" beszélt, hogy kiemelje azt a vezető szerepet, amelyet az IBW mostanra Friaul-Venezia Giulia turisztikai "láncában" és a kétkerekű ágazatban is betölt. Brini maga is jelen volt pénteken, a kermesse második napján, 12 órakor, amikor a Nagyszínpadon a szalagátvágási ünnepségen hivatalosan megnyitották az IBW 2023-at. A színpadon a helyi és regionális hatóságokkal (köztük Mauro Bordin, az FVG Regionális Tanácsának elnöke és Laura Giorgi, Lignano Sabbiadoro polgármestere) együtt a rendezvény védnöke Sonia Malisani (korábbi Miss Tourism Italy 2023 és hazánk képviselője a Miss Tourism World 2023 nemzetközi versenyen), a Fédération Internationale de Motocyclisme (FIM) képviselője Giuliano Gemo és Fausto Ricci, a MotoGP korábbi sztárja és a GP of Nations 1984 győztese, az 1988-as Európa GP bajnoka, Fausto Ricci is megjelent. Még több kép az Italian Bike Week 2023-ról a galériában A díszvendégek a szervezők, Moreno és Micke Persello kíséretében a MotoClub Sabbiadoro standjához vonultak, akik kora reggel óta részt vettek az Enduro Moto-Therapy foglalkozásokon. A Lignano Sabbiadoro Tagliamento Rotary Club és három regionális intézet együttműködésével született kezdeményezés célja, hogy a fogyatékkal élő fiúk és lányok megtapasztalhassák az Off Road izgalmát két keréken, lehetőséget adva nekik, hogy "feltöltődjenek" érzelmekkel a nyeregben. Az off-road volt az egyik fő fókusza az Italian Bike Week-nek, egy olyan eseménynek, amelyet minden bizonnyal áthatott a Custom kultúra, de erősen az off-road felé orientálódott, annak minden lejtőjén. Az IBW "off-road" szellemiségét fejezi ki például a Demo Rides új arculata, amely a Biker Festhez képest elhagyja az aszfaltot, hogy a koszt, a sarat és a port keresse. Több mint 1200 ingyenes tesztet hajtott végre a hétvége során a jelenlévő 14 motorgyártó (Aprilia, Beta, Brixton, Honda, Husqvarna, KTM, Malaguti, Moto Guzzi, Motron, Rieju, Sherco, TM Racing, Triumph és Yamaha), akik Lignanóba hozták legújabb Adventure, Enduro, Cross és Scrambler modelljeiket, némi kitérővel a naked, túra és modern klasszikus kategóriákba. A karmoskerekeknek szentelt "játszótér"? Az Off Road Aréna, egy 155 000 m²-es terület, ahol minden tudásszintre alkalmas földutak találhatók, a fő (jó 7 km hosszú) pálya egy legendás verseny, a 12 órás Enduro különleges tesztjének útvonalát követi. Szombaton és vasárnap éppen ez a pálya volt a MotoClub Sabbiadoro által szervezett Enduro Days színhelye: lehetőség a közönség számára, hogy élvezze a tereprali versenyek egyedülálló látványát, de a profi versenyzők és az amatőrök számára is, hogy egy legendás pályán engedjék szabadjára a "gázt". Még mindig az Off Road-ról beszélve, nem volt hiány a kevésbé "pályaorientált" kezdeményezésekből, amelyek azokat célozták meg, akik a korábban "Regularity"-nek nevezett versenyek kalandosabb árnyalatait keresték. Ilyen volt például az Adventure Ride, a trieszti MV Adventure által javasolt 70 km-es terepjáró túrák, vagy a Notturna Tassellata, egy 300 km-es, nem versenyszerű kitartás, amely az Amici del Bicilindrico egyesület vezetésével egészen Szlovéniáig vitte a résztvevőket, fehér utakon, erdőkön és öszvérutakon keresztül. A körülbelül 12 órás időtartam egyfajta tisztelgés kíván lenni a már említett, 1985 és 2004 között Lignanóban megrendezett hosszútávú verseny előtt.   Lapozz a folytatáshoz! Az Italian Bike Week azonban nem feledkezik meg a gyökereiről. A szeptemberi esemény egy olyan rendezvény "leánya", amely 1987 óta hozza el hazánkba a nemzetközi Kustom-kultúra legjavát, és a BFI nyomdokaiba lépve egy olyan Custom Bike Show-t kínál, amely az Olasz Motoros Bajnokság (IMC) és az AMD World Championship of Custom Bike Building, a különleges motorkerékpároknak szentelt rangos "világbajnokság" színhelyéül szolgál. A versenyzők között ott lesz az a három építő is, akik júniusban Budapesten, a Harley-Davidson 120. évfordulója alkalmából a dobogót monopolizálták: a bresciai kiválóságok, Mirko Perugini és Matteo Fustinoni (alias Gallery és Hazard), valamint a szlovén Vito Klemenčič (VK). A Harley-Davidson JD of Gallery Motorcycles elnyerte a "Best in Show" címet, míg a VK Custom Works és a Hazard Motorcycle az első helyet szerezte meg az Old Style és a Freestyle osztályban: előbbi egy Flathead alapra épített chopperrel, utóbbi pedig a "Ghisarama" nevű Ironheaddel, amelyet a Riva által Ferruccio Lamborghini számára épített legendás Acquarama 278-as motorcsónak ihletett. A szomszédos Szlovéniát szintén a Custom Creations Garage H-D 'Absurd' motorja képviselte, amely a Baggerek között az első helyen végzett, és ha már Harley-Davidson, a Custom Thom (MN) V-Rodja a Modified H-D kategóriában a versenyt is megnyerte. Szintén Milwaukee-ból érkezett a GDesign (CO) Buell motorja, az XB12 különleges újraértelmezése Scrambler kulcsban, amely az azonos nevű osztályban diadalmaskodott. A trevisói Motor Attitude a maga részéről egy izmos Yamaha V-Maxnak köszönhetően emelte a Streetfighter jogart, akárcsak a japán Samuele Gorni Honda Shadowja, amely a Metric, a nem amerikai cruiser modellek alapján épített különlegességek között tűnt ki. Végül az olaszországi Tolmezzóból, a VM Cycles-től érkezett emberek játszottak "otthon", akik egy nagyon kifinomult BMW R100 RS-t készítettek, amely a Café Racer koronát viselte. Az IMC részéről Micke Persello és az amerikai Motorcycle Dealer képviseletében Onno Wieringa holland újságíró alkotta zsűri végül Alessandro Danini, alias Alearte Motori, a Creation of a Special Live kezdeményezés főszereplője kapta a Moped különdíjat. A varesei gyártó csak itt-ott "újrahasznosított" alkatrészek felhasználásával a hétvége folyamán készített egy oldalkocsit a Benelli motorral hajtott különlegességéhez. Ez a személyre szabás fenntartható oldala, de egyben bizonyíték arra is, hogy a személyre szabásban való kiemelkedéshez a képzelőerő, a kreativitás és a "könyökzsír" sokkal többet számít, mint a drága speciális alkatrészek és az exkluzív utángyártott kiegészítők. Ha már a mopedeknél tartunk, szeptember 16-án, szombaton került megrendezésre a 4. Mods Meet Rockers, a régi robogók és mopedek találkozója, legyen szó akár nagyon eredeti, akár szuperkivitelű robogókról, amelyen a régi Vespák és Lambretták számos rajongója vett részt, de a kis ötvenesek is, amelyek a nyolcvanas és kilencvenes évek legendás "tubonijához" hasonlóan a kezdő motorosok generációit motorizálták. Ez az Italian Bike Week goliardikusabb oldala, amelynek egyik fő kifejezője a Pin Up verseny: a Lady BB által szervezett és Mrs Nym (Myriam Froncillo) által megnyert verseny a vintage nosztalgia szikrázó leheletét hozta a Nagyszínpadra, amely a Bike Wash-ban csúcsosodott ki. Az ötvenes évek stílusú lányok voltak a társszereplői a U.S. Car on the Beach-nek, a nagy amerikai autós találkozónak is, amelyen több mint 200 amerikai gyártmányú autó gyűlt össze. A rendezés? A Cruisin' Magazine és az Old School Garage, a pordenone-i székhelyű csapaté, amely meleg fogadtatásban részesítette az Olaszország minden részéből, sőt külföldről is érkező számos szektor klubot, valamint számos "független" résztvevőt, akik sietve érkeztek. Lapozz a folytatáshoz! Az amerikai autókat Lignano utcáin végigkísérő maxi felvonulás vasárnap reggel a Viale Europa elől indult a közönség tapsa közepette, és a legjobb helyreállított, legeredetibb vagy fényesen átalakított példányok díjátadó ünnepségével ért véget, amelyet egy szakértő zsűri választott ki. Ami a mototurizmust illeti, az FMI "Danilo Vian" MotoClub által javasolt mototúrák sikeresek voltak, lehetővé téve a résztvevők számára, hogy felfedezzék egy olyan régió területét, amely néhány kilométeren belül egyesíti a művészetet és a történelmet, a tengert és a hegyeket, a természetjárást és az enogasztronómiai kiválóságot. A pénteki és szombati útvonalak (kb. 150-200 km) olyan helyeket érintettek, mint a titokzatos, még mindig ismeretlen mélységű Gorgazzo forrásai, Maniago városa, Friuli evőeszköz fővárosa, San Vito al Tagliamento és Valvasone festői középkori falvai, valamint Casarsa della Delizia, Pier Paolo Pasolini szülőhelye. Minden bizonnyal több ezer kilométert tettek meg a nyeregben a Nagy Motorosok, akik péntek este a világ határain tett hőstetteiknek szentelt konferencia főszereplői voltak. Vannak, akik egy Ape motorral szelték át egész Olaszország csizmáját, vannak, akik az Atlanti-óceánon át egészen Tierra del Fuegóig, és vannak olyan fenegyerekek, akik Ciao mopedjeiken a világ legtávolabbi szegleteit is bejárták az északi foktól (Norvégia) Fokvárosig (Dél-Afrika). A kormányon ülő veteránoktól azokig, akik először ültek motorra, pont az Olasz Motoros Héten: a Donne In Moto és a Lucchinelli Experience által kínált tanfolyamokon mintegy 100 kezdő motoros kapott lehetőséget arra, hogy képzett motorosok és oktatók felügyelete mellett szerezzen bizalmat a két keréken. A motorozáshoz közelebb hozni a lányokat és a fiúkat, fiatalokat és idősebbeket, ez a Motorismo hiteles küldetése, amely amellett, hogy szervezője volt ezeknek a motoros élményeknek, az esemény médiapartnere is volt. A hagyományoknak megfelelően a friuli rendezvény egyik legmeghittebb pillanata a szombat esti felvonulás volt: a város utcáin keresztül a Lungomare (vízparti sétány) felé vonuló több ezer motor, quad, oldalkocsi és tricikli látványa, amint a Nap tüzes színrobbanással az Adriai-tengerbe veti magát. Az érzelmekkel teli hangulatot még intenzívebbé tette a hangok, fények és a jubiláló közönség tapsa. Végül élőzenével zárjuk, mert egy motoros szellemiségű fesztivál nem elégszik meg a motorok által biztosított "soundtrack"-kel, hanem méltó rock-kíséretet is igényel. Az Italian Bike Week hétvégéje során olyan együttesek váltották egymást a Nagyszínpadon, mint a 22 Top, az AC/DI, a Smokin' Fingers, a Folk Solution és a Pussy Wagons, akik eredeti dalokkal és legendás darabok feldolgozásával világították be a Luna Park Area-t. Becsületbeli említés Michele Luppi (a Whitesnake "rózsájában" 2015 óta) számára, aki szombat este lépett fel, valamint a Zero Six, egy kizárólag 18 éven aluliakból álló zenekar számára, akiknek az a megtiszteltetés és kitüntetés jutott, hogy zárják ezt a 2023-as kiadást. A szervezők részéről nagy az elégedettség: "Sok olyan rendezvény van, amely a kaland- és terepversenyzésre összpontosít, de mindegyiknek van verseny-, sőt, versenysport íze" - magyarázta Micke Persello. "Ami hiányzott, az egy olyan túraverseny, amely ezeknek a szektoroknak szentelt, amelyek önmagukban a regisztrált piac 50 százalékát teszik ki. Szeretnénk köszönetet mondani minden résztvevőnek és hatóságnak, akik hittek a projektünkben, és mindazoknak, akik keményen dolgoztak a tavalyi siker megismétléséért". Most a 2024. május 9-12. közötti hétvégére, a 38. Biker Fest International rendezvényre került sor. Előbb azonban Padovába repülünk az American Dreamre (október 13-15.): várunk benneteket!ket! Read the full article

[prologusblog]

Carley Fortune: Minden elmúlt nyár

Fülszöveg: „Hat ​nyár, hogy egymásba szeressenek. Egy pillanat, ami mindent elronthat. Egyetlen hétvége, hogy helyrehozzák a dolgokat. Azt mondják, ha egyszer felnősz, sosem mehetsz igazán haza többé. Persephone Fraser számára ez túlságosan is igaznak bizonyul, mivel egy évtizeddel ezelőtt elkövette élete legnagyobb hibáját. Gyermekkora ragyogó tóparti nyarait egy stílusos lakásra cserélte a…

[villanypeter]

A TIPIZÁLT MÉRŐSZEKRÉNY ESETE TÓTH MARIVAL

Van ez a teljesítménybővítés dolog. De ha még pontosabb akarok lenni, akkor van a H tarifás mérés dolog. Tudjátok, ami most nagyon gazdaságos lesz, mert olcsó az áram, és azzal olcsóbb lesz fűteni, mint a gázzal.

Persze, mint mindennek, ennek is megvan az előnye-hátránya, de a fontos, hogy telepítés előtt tervezni - számolni - tervezni - számolni kell. Aki ezt nem teszi, érheti kellemetlen meglepetés. (Bár azt mondják, amiről nem tudsz, az nem fáj. Így ha nem számolsz utána, nem is tudod, hogy megéri-e. Ez is egy nézőpont.)

Szóval az emelkedő energiaárak okán, aki megteheti, alternatív megoldásokban gondolkodik. A napelemet egyelőre elkaszálták ugye, ezért a fogyasztás csökkentésére szinte csak a H tarifás mérés igénylése marad (lehet nem véletlen). Emiatt aztán tavaly nyár végétől az elmúlt év végéig boldog-boldogtalan H tarifát szeretett volna.

Tényleg.

Több feltételnek is meg kell felelnie annak, aki ezt a megoldást szeretné, de az egyik legfontosabb hozzávalója a történetnek, hogy a szolgáltató által kért feltételeknek (és szabványoknak) kell megfelelnünk. Ennek alapeleme, hogy a - népies nevén - villanyórákat (egyet a nappali mérésnek, egyet a H tarifás mérésnek) úgynevezett tipizált mérőszekrényekbe kell elhelyezni.

Ez egy - típustól függően - 3-4 különböző méretű műanyag dobozból álló szekrény összeállítás (kicsit olyan, mint az IKEA), ami kb. 60 cm széles és nagyjából 90-120 cm magas. Szóval szép nagy, helyet is kell neki találni a házak falán, kerítésen, ami valószínűleg még több átalakítást hoz majd magával.

De mit ad Isten, teljesen véletlenül nem is olyan régen változtatták meg ezeket a szekrényeket. És valahogy úgy volt ez, hogy egy adott időponttól a régieket már nem lehetett használni. Az újak meg nemcsak drágák lettek, hanem nem is volt belőlük. Hogy, hogy nem, a feketepiacon meg aranyárban, de lehetett azért szerezni.

Tulajdonképpen - nem megbántva a gyártókat - ez egy “vacak” műanyag szekrény, ami nem lángol, hanem olvad, ha olyan gondja támad. És hogy mi kerül ezen ennyibe? Ezen sokszor gondolkodtam én is, de valójában magyarázható az alapanyagok árának emelkedésével, a piaci monopólium kialakulásával és a hiány (mesterséges?) megteremtésével.

Ha megvizsgáljuk a napelemek okozta hálózat terhelésre hivatkozást, azt kell látnunk, hogy a H tarifás gépek “ráakasztása” szintén okozhatna hasonló problémát. Ha elfogadjuk ezt az érvet, akkor látnunk kell, hogy a több gép szintén gondot okoz a többlet teljesítménnyel, így logikailag ezt is korlátozni kellett volna.

Viszont olyan szintre csökkentek a kivitelezések az alapanyag hiány okán, hogy tiltani sem kellett a sok megrendelést. Ha esetleg a szolgáltató ügyfélszolgálata már fel is dolgozta a kérvényt (bár volt, ahol ideiglenesen felfüggesztették az igénylések beadásának lehetőségét), akkor sem haladt a kivitelezés, mert nem volt mivel.

S hogy ez csak egy konteó részemről?

Lehet hogy az. És az is lehet, hogy nem az.

De abból, hogy mit hoz ez az év, sok minden kiderül majd.

[lillon]

Évekkel ezelőtt, sok évvel ezelőtt csak ámítottak, milyen jó hely a Zánka. Tudtam, hogy nem. Egyszer voltam és minden volt, csak jó s élvezhető nem. Aztán szembejött velem a videó, amin az volt írva, hogy az egyetlen hely ahol minden probléma megszűnik, az pontosan ez az undorító tábor. Nos, nem fűztem hozzá túl sok reményt. Sőt, semmennyit,így pontosítva. Aztán tudod mi lett? Eljött a nyár, elballagtunk, és úgy kezdtem magam érezni, mint a legutolsó kutya egy mocskos helyen. Az iskola elmúlt, nem volt 7a,se nyolc b, se matek, se töri, se kémia, se semmilyen interakció, ami lázba hozott volna. Nem voltak emberek, pletykák és izgalmas délutánok. De a legjobban az fájt, hogy már mi sem voltunk. Bár néha átmentem a Rolihoz, és találkoztam a Dáviddal is, semmi sem maradt. A társaság, ami az évfolyamunkat képezte és borzasztóan zavart, elkezdett hiányozni. Tisztában voltam vele, hogy a lelkem darabjait alig tudtam összetartani annyira, hogy kibírja az utolsó évet, mégis reméltem, hogy még egy kicsit az maradhatok, mint előtte és a híres Zánka elhozza a lezáró pontot erre a nyolc évre. Reméltem, hogy változást és emlékeket kínál majd. Hát, megtette. Elhozott téged hozzám, meg azt is, akit a legjobb barátomnak tartottam. Minden nap has és fejfájással kínzott, valamint egy hideg Balatont is az utamba sodort. Konkrétan, gyűlöltem azt az embert, aki kitalálta, hogy építsenek egy ilyen tábort mint az, abban az 5 napban mégis minden máshogyan festett, mindenkit szerettem. Felszabadultam az itteni nyomasztó hétköznapok alól, anyám riogató személyisége elől, és a saját tehetetlenségem is elhagyott. Hirtelen totál ellenkezőleg kezdtek el működni a dolgok. Úgy kezdtem érezni, igaza van annak, aki azt súlykolta belém, hogy a Zánka jó, és minden probléma megszűnik. Mert így volt. Szimpatikus lett az osztály, és nem bántam egyetlen közösen töltött percet sem. Aztán, eltelt 3 nap, kávén és kekszen kívül alig éltem máson, a bordó ágyak hívogatóak voltak, és nem gondoltam arra, hogy haza kéne menni. Egészen addig, míg el nem jött a délután. Igazából, nem is én lennék, ha nem okoztam volna a fél csapatnak szenvedést, mivelhogy fél évnyi emléket, és 5 ember társaságát csesztem szét. Megmondtam, hogy hiába vagy kedves, vicces és rendes családból származó, hiába gitározol és focizol jól, nekem van egy Levim aki nagyjából egyiket sem tudja nekem adni magából,ráadásul szeretem. Tudtam, hogy vele elbaszhatok mindent, úgyis együtt maradunk. Máig hiszem, hogy jó volt úgy, most is mellette állok. Tehát, ezek után egy cseppnyi nevetés nem volt a napjaimban, egyedül aludtam az ágyon és senki sem mondta, hogy kellek a plüss tehenemmel. Egészen máshogy volt a vége, mint az eleje, a következő 2 nap fullasztóbb volt, mint itthon bármelyik. Magammal szembenézni sosem bizonyult egyszerűnek, és ezt az ént valahogy másoknak is elő kellett adni, ettől függetlenül viszont, a Zánka nem rossz. Kivéve a kaja, az kurva szar. Minden hülyeség ellenére, és minden barátság elvesztésén kívül, az egész sorsfordító történeten túl, visszamennék.

[padgany]

Tipik én:

Péntek:

Hajnalban hazaértem a munkából. Lefeküdtem fél nyolckor aludni, délután kettőkor pedig keltem. Kávé, cigi, fürdés, majd egy nagy (4cl) vilmoskörte elfogyasztása után indultam a buszra, hisz fél négyre hivatalos voltam a - tradicionálisan - mindig, év vége tájékán megrendezendő ,,team bulira’’. A vasútállomásra érve a munkatársaim és házi szilvapálinka várt, amiből gyors beküldtem kettőt. Az sem segített az alkoholfogyasztásom visszafogásában, hogy míg a hamburgeres bódé mellett álltam a többiekkel, majdnem száz százalékos biztossággal megállapítottam, hogy pár méterre tőlünk az a lány édelgett egy magas pasival, aki nyár végén úgy döntött, az lesz a legjobb számára, ha több hónapos napi rendszerességű beszélgetés után beghostol, eltűnik és többé tudomást sem vesz a létezésemről. Még két pálinka, egy - kicsit sem gyomorkímélő - hot-dog (addigra már muszáj volt valamit ennem), majd indultunk a helyre, ahol bowling pályát foglaltunk és egy nagy asztalt.

A team buli alapvetően jó volt, nagy fröccsöket és vodkákat ittam, rengeteg cigit szívtam, röhögtünk a többiekkel, bowlingoztam és sokat ettem a hidegtálból, ami olyan ételek egyvelege volt, amik jóformán csak olyan allergénekből álltak, amiket kicsit sem szabadna ennem. De nem volt gond, tizenegyre hazaértem majd lefeküdtem.

Szombat:

Reggel tíz körül keltem. A kedvem jó volt, kiderült, hogy az esti koncert mégsem hétkor kezdődik, hanem kilenckor, így elhatároztam, hogy mégis elmegyek rá. A családi éttermes vacsira hatra kellett menni, így minden csodálatos volt azon a reggelen. Legalább fél óráig… ami után konkrétan mindenem elkezdett fájni. A hasam a beleimmel, a derekam a lábtöveimmel. Hányinger, fejfájás, émelygés. A vacsiig pihentem, feküdtem, de nem lett jobb semmi. Az étterembe vezető út, a várakozás az ételre és maga a kaja elfogyasztása is kín szenvedés volt. Szomorú voltam, csalódott. Apám és anyám közös, szülinapi családi vacsoráját fal fehéren, hányingerrel és az izületi fájdalmaimmal küszködve szenvedtem végig. Akkor már tudtam, hogy lehetetlen, hogy elmenjek a koncertre. Egy utolsó szarnak éreztem magam, aki nagyon elszúrta. A derék és izületi dolgokról a pénteki bowling, a hányingerről, émelygésről, has és bélbajomról pedig a teménytelen mennyiségű alkohol, a kurva hot-dog és az a franciasaláta tehetett, amit a nagy ,,éljünk a mának’’ felfogásomban és mohóságomban tettem magamévá a team bulin. Szomorú voltam, csak jól szerettem volna érezni magam, de amit a legjobban vártam, azt addigra már baszhattam.

Vasárnap:

Ma már jobb minden, de még mindig gyengélkedem. Az izom és izületi fájdalom még mindig ugyan olyan mértékű, mint tegnap, de a másnaposság elmúlt és már enni is tudtam. Most azok a dolgok járnak a fejemben, amiket a pszichológusom mondott: tudatosság, tudatosság. Megbuktam, kurvára nem voltam tudatos. Egy öregembernek érzem magam aki nem ihat és bowlingozhat anélkül, hogy két napra ,,el ne rakja’’ magát.

//Eleve el vagyok keseredve: hogy a picsába fáj mindenem egy szumma 1 órás bowlingozás miatt 30 évesen? 3 éve még 15 kilómétereket futottam heti kétszer.//

Mindenhez lett volna kedvem, de pont azt éltem csak meg, amit a legkevésbé vártam. Nem tudom, hogy mikor növök fel ahhoz, hogy tudjam, mikor kell leállni. Azt érzem, hogy én egy javíthatatlan önsorsrontó ember vagyok, egy mohó valaki, aki sosem fogja tudni betartani azt a mértéket és tartani azokat a kritériumokat, amikkel biztosan mondhatja, hogy nem baszik ki magával a jövőben. Pedig én csak jól szerettem volna magam érezni.

És akkor egy feldolgozás annak az együttesnek a feldolgozásában, akiknek a koncertjét és ezzel egy jó estét kihagytam.:

[partyanimalshu]

Szeged, Tisza-part és SZIN-es buliforgatag

Harminc újabb hazai nevet jelentett be a Coca-Cola SZIN az Armin Van Buuren, Kamrad, Zara Larsson nemzetközi sor mellé, így már több, mint félszáz fellépő ismert az idei nyárzáró buli előadói közül. Ne feledjük: augusztus 28-31., Szegedi Partfürdő!   A hazai fesztiválszezon legnagyobb nyárzáró bulijára, a Szegedi Ifjúsági Napokra - mely tavaly Coca-Cola SZIN néven még nagyobb fordulatszámra kapcsolt - az elmúlt években már jóval a fesztivál előtt elkeltek a bérletek, tavaly volt olyan nap, hogy a napijegyek is elővételben elfogytak, pedig már egy megnövelt vendégtérrel várták a látogatókat. „Nem az a célunk, hogy rekordokat döntögessünk, hanem minden évben szeretnénk egy olyan fesztiválélményt nyújtani, ami emlékezetes lezárása a hazai, sokszínű zenei fesztiválévadnak” – mondta Kolonics Erika, a Coca-Cola SZIN főszervezője. „Az egy kiváló adottság, hogy Szeged belvárosához egy ugrásra, de a Tisza-parti természet közelségében építhetjük fel a fesztivált, ezt igyekszünk egy olyan programkínálattal feltölteni, melynek gerincét nemzetközi sztárok, nagy hazai fesztiválkedvencek adják, de szívesen mutatunk be minden évben feltörekvő új zenekarokat, előadókat is” – tette hozzá a főszervező.   A nemzetközi sztárokat már ismerjük: nyár végén Szegedre érkezik a trance mozgalom “zászlóvivője”, Armin Van Buuren, az „I Believe” című dalával a toplisták élére tört Kamrad és a svéd világsztár, Zara Larsson, akinek új lemezét itt hallhatjuk Magyarországon először élőben. Az is már közismert, hogy Azahriah a Coca-Cola SZIN-en zárja majd a fesztiválnyarat.   A hazai listát most 30 újabb névvel bővítették a szervezők. Ők: a Carson Coma, Majka, Beton.Hofi, a Margaret Island, a Parno Graszt, a Blahalouisiana, a Honeybeast, a Punnany Massif, Ganxsta Zolee és a Kartel, 6363, Bruno x Spacc, az Esti Kornél, a Magna Cum Laude, az Anima Sound System, a Konyha, az Aurevoir., a Hűvös, ajsa luna, a Gypo Circus, Metzker & Friends, azaz Metzker Viktória, Koósz Milán, Pumped Gabo, Pixa, Szalonna és Bandája, a K-OSZ DISCO, OTL-IBBIGANG x Gyuris, kristoaf, Rácz Gergő és Orsovai Reni valamint a Hangfoglaló program keretében érkező feltörekvő zenekarok, előadók, mint a Gorg & Benzol, Lenkke_, Juhász Zoli és zenekara és a Vodka For Kids.   A Coca-Cola SZIN korábban már bejelentette, hogy a hazai felhozatalban a Tisza-partra érkezik majd – mások mellett - Dzsúdló, a Bëlga, Krúbi, Pogány Induló & Ótvar Pestis, Rúzsa Magdi, a Follow The Flow, az Analog Balaton, a CsakNekedKislány, a Wellhello és sokan mások.   Bővebb információ itt: www.szin.org Read the full article

[thedeliblog]

#492 Az utolsó csobbanások Walker Ryan-nel

videó: 04:50 perc

Walker Ryan minden oldala a kedvencünk, a gördeszkás, az utazó, a fitness blogger és az író is. Mindegyik kedvesen tudományos és színvonalas egyben. Ez egy ilyen kis élek-még-videó, amivel beharangozza új könyvét és készülő videó részét. Mindkettőt várjuk szeretettel!

Ryan Kaliforniában és Grúziában nőtt fel, de világ életében sokat utazott. Felesége Whitney szintén világjáró családból származik, így egyiküknek sem kényelmetlen, hogy a nyár egy része Europában, másik része egy Massachusetts-i szigeten, néha San Francisco közelében, télen pedig New York-ban telik.

Mindezekből az élményekből is táplákozik írói énje, és Dr. Kyle Brown pro deszkás és fizioterapeuta mellett podcastol az Old Friends-szel, hogy megtanítsa a gördeszkásoknak, hogyan maradhatnak fittek vagy épülhetnek fel a sérülésekből.

Csupa jó dolog, ami körülötte zajlik.

Ebben a kis videóban az elmúlt pár évről mesél apró villanásnyi élményeket, melynek kivonatát le is fordítottuk:

Mindig is szerettem írni, könyveket olvasni. A deszkás turnékat pedig sztorikká formálni. Az első könyvömön úgy három évig dolgoztam. Ennyibe telt csak maga az írás. Felkeltem reggelente és írással kezdtem a napot. Legyen az fél óra vagy kettő, kipréseltem magamból valamit, akár csak egy ötletet is, ami előző éjjel foglalkoztatott.

Sok deszkástól hallom, hogy: „Középsuli óta nem olvastam könyvet!” vagy „Kedvem se volt olvasni már évek óta!”, „Saját akaratomból soha nem olvastam könyvet!”, (de a te könyved) „Nagyon élveztem. Mit javasolsz ezután elolvasni?”

Csináltunk egy ilyen kis kiárusítást, mert volt egy csomó régi pólóm, videók és magazinok, amiktől szerettem volna már megválni. 60 könyvhöz lehetett választani valamit. De főleg a poén miatt volt, hogy mik lesznek a reakciók. Sokan úgy voltak vele, hogy: „Mindegy, küldj bármit!”.

Ebbe ezt a cipőmet rakom, ami soha sem került a boltokba. Ez egy Thrasher, amiben a Heads rovatban szerepeltem.

Úgy érzem, hogy kevés olyan hely van, ahol ki tudok alakítani bizonyos szokásokat. Mondjuk, hogy reggelente írok egy keveset, reagálok az e-mailekre, vagy elintézek pár aktuális dolgot, aztán pedig lemegyek a skatepark-ba, ahol mindig tanulhatok valami újat. Egész életemben ide jártam Bolinas-ba és itt ez a suli, ami mellett folyton elmentem, de soha sem vettem a fáradtságot, hogy megálljak. Mintha csak egy osztályterem lenne az egész és van egy szpot elől, amit most megnézünk, hogy deszkázható-e.

Egy kis, hányas is? Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc. Egy nyolcas lépcső. Na nézzük, hogy be tudok-e itt adni valamit. Nem valami sima a felület. Majdnem megvolt! Utolsó próbálkozás az IPA kedvéért. Meg is van! Köszi Ewan (Bowman)!

Bumm tesó! A levegőben kaptam el! ”Mit kell úgy görcsölni, mi?”

Ahogy öregszem, azon gondolkodom, hogy egyre kevesebb lehetőségem lesz ezekre az adrenalin pillanatokra. Nem vagyok egy nagy para élmény hajhász, de már csak az, hogy leflippelek egy nagy lépcső szettet, feltolja az adrenalin szintemet. De megéri, mert így tudom, hogy még ott van bennem az a kis 14 éves, aki csak szórakozni akar.

Egy igazi jeges fürdő helyett most ebben vacogok egy darabig.

Korábban nálunk:

[ndav1d42]

Alföldi Kéktúra - 1. Szakasz - Szekszárd-Baja (2022.06.23-24-25.)

2. Nap

Bár két külön sátorban aludtunk, tökegyszerre ébredtünk, aztán megértettük az okát hamar: egészen negyed 8-ig árnyékban voltak a sátrak, aztán ahogy a szemközti fasor fölé kerül a nap, rögtön üvegházzá változtak.  Két km séta a töltésen elég volt a Lankóci gátőrházig, ahol sajnos a “Lankóci Vízügyi Kiállítóhely és Szivattyútelep” zárva volt (“a vírus miatt”, nyílván), úgyhogy Lencse főzött inkább egy kávét, aztán jöhetett még több töltésen caplatás.

Első kitérőt a Malomtelelő felé tettük, ahol pl. Kiderült, hogy mégiscsak jár a kisvasút, legalábbis eddig a megállóig. A Molnárka tanösvényen meg azt tanultuk, hogy a hajómalmokat (amikből volt, h 4300 is működött egyszerre az 1850/60-as években) ilyen, jégzajlástól mentes nyugodtabb holtágakra vontatták télen. És hogy azért eszik a bajaiak gyufa tésztával a halászlevet, mert a liszt adott volt, a tésztával tartalmasabb lett a lé.

Innen már többé-kevésbé követte a kék a kisvasutat, Lassi után Nyárilegelő állomás, és innen már Pörböly várt. Dél is elmúlt, mire végre beestünk a településre, és a kirándulóközpontba, ahol első út a büfébe vezetett: hideg sör!! Életmentő volt. Amíg elfogyott, egy ordibáló gyerekcsoportot is feltettek a vonatra, a kismadárka etette a kölkeit, egy nagyobb füst is szállt fel, kiderült, h a gőzmozdonyt fűtik fel.

Átmentünk a Füzes büfébe ebédelni, nem lett elsietve, délután három is volt, mire újra nekiindultunk. A kisvasút állomásán feltöltöttük az összes vizesedényt, majd jött egy újabb kitérő, a Nyéki-hol-dunai tanösvény, ami eléggé elhagyatott, elvadult, és a madármegfigyelő toronyból konkrétan semmi nem látszik, meg maga a torony is közel áll az összedőléshez. Túléltük jelentősebb szúnyog- és kullancstámadás nélkül. jött egy hosszú, egyenes erdészeti út a Cserta-Dunáig, onnan a parton tovább egy darabig, de jött is a következő kitérő, a Pörbölyi Titánhoz!

Eleve izgi a kitérő piros jelzés kezdete, mert az autóút előtt levezet a híd alá, aztán be az (ilyenkor, nyáron legalábbis) ember magasságú dzsungelen keresztül az erdőbe. A Nagyfa innen még jó két kilométer séta, de megéri, a csomoros fekete nyár valóban látványos. Jó, van azért egy kis csavar benne, négy fából nőtt össze, de ma már közös a gyökérzet, így egynek számít. Lehet vagy 100 éves, törzsének kerülete kb. 12 méteres.

Az 55 út felé visszafelé menet beleütköztünk már megint egy vaddisznócsaládba, ez ma már legalább a 3-4. eset volt, rengeteg malacot láttunk. Az anyakoca átfutott előttünk 3 malaccal balra, de jobbról még mindig hallottam csörtetést, úgyhogy megvártuk, amíg a fél-család visszatér jobbra, hogy továbbmehessünk mi is nyugodtan. Izgalmak!! Miután átkeltünk a gyorsforgalmi út alatt, akkor meg egy soktengelyes, pótkocsis kamion gurult be mellettünk az ártér felé… nem tudom, hogy a GPS-e cseszte-e át ennyire, vagy tényleg ott volt dolga, minden esetre nagyon nem illett ez a jószág az erdőbe.

Ekkor már este 7 volt, úgyhogy nyitott szemmel jártunk sátorhely-keresést illetően is. Legeltünk szedret fáról, egyszer csörtetést hallottam, Lencse bevetette magát a gaz-falba, ő még látta a holtágban wellnessező vaddisznót elfutni. A holtág Vén-Dunai torkolata előtt is láttunk egy disznó-családot, majd a torkolat felé közelítve messziről kiszúrtunk egy, a vízben álló, kagylót ropogtató vadkant! Hú, hát ilyet se lát minden nap az embere!

Kiderült, hogy itt is van egy tűzrakóhelyes fedett pihenőhely, kicsit távolabb is a várostól, mint az eredetileg kinézett hely, úgyhogy gyorsan tábort is vertünk, és kihasználva, hogy itt még nem volt tűzgyújtási-tilalom, szalonnát is sütöttünk. A szúnyogokkal nem volt bírás a tűz és füst ellenére se viszont.

30,5 kilométer után nem kellett altató, nem is fáztam, nagyon jót aludtam. A sakálokat is csak egyszer hallottuk, este 11 körül, meg némi neszezés is volt az erdő felől, de hagytak az állatok pihenni.

[prologusblog]

Carley Fortune - Minden ​elmúlt nyár