#panelvillanyszerelés

[villanypeter]

PANELSZERELEM

Ez most nem egy csöpögős love-story lesz, és még csak arról sincs szó, hogy a szerelmemet, életem párját egy panelház környékén ismertem meg. De ezer szállal kötődöm a nagy szürke tömbökhöz.

Érdekes dolog az emlékezet. Valahogy úgy olvastam, hogy a jó dolgok megmaradnak, a rosszakat meg elfelejti az ember. Nem tudom, hogy ez így van-e, de nekem érdekes dolgok maradtak meg a gyerekkoromból.

Azt kell tudni, hogy édesapám volt pesti. Édesanyámmal a katonaság alatt ismerkedett meg, és végül úgy alakult, hogy mi már vidékre születtünk és ott is nőttünk fel. Valószínű emiatt és ezért is maradtak “meghatározóak” az apai nagymamámmal és dédnagymamámmal töltött idő emlékei.

Egy földszinti 50 négyzetméteres panellakásban laktak Budán. A lakás erkélyes volt, és a két paneltömb közötti parkolóra és játszótérre néztek az ablakai. A másik oldalon volt villamos, ezért a jellegzetes csörömpölő hangja mind a mai napig a fülemben cseng.

Néha bizony előfordul, hogy még az eredeti állapotú panellakásokban kezdjük meg a villanyszerelési munkálatokat. Ilyenkor olyan hihetetlen nosztalgia-hullám fut végig rajtam. Merthogy a konyha (szekrények, hűtő, stb.), a burkolatok (a padlószőnyeg “illata”), a tapéta mintái (amiket kölyökként számolgattam, ha nehezen tudtam elaludni).

Ha lehet, kikönyöklök egy pillanatra az ablakba és elmerengek. Eszembe jutnak a Pesti Dédivel (így hívtuk) az erkélyről etetett galambok, hogy jöttek a kenyérhéjra. (Ma meg már hogy utálom őket, mert telipiszkítják a kocsit.) A rengeteg virág, fokföldi ibolya az erkélyen és a kisszoba ablakpárkányán.

A borsóleves csipetkével és a mákos tészta, amihez még kézzel készült a belevaló, és a konyha jellegzetes illata. A hűtő a sarokban és benne a banános krémpuding a lapos négyzetes alakú műanyag dobozban. A túrórudi, amit nem szerettem, mert savanyú volt.

A játszótér a hintával, de főleg a mókuskerékre emlékeztető “futópaddal”. A betonból készült csúszdával, ami csak akkor csúszott igazán jól, ha beszórtuk a homokozó homokjával, amitől viszont még a kisgatyánkban is homok volt. A sarki ABC…

Hát igen, naphosszat tudnám sorolni az apróságokat. Nosztalgia. Köszönöm a szüleimnek a gyerekkorom. Anya, nagyon hálás vagyok érte! Különleges volt. Szerettem gyerek lenni, szeretem az emlékeit, szeretem, szeretem, szerelem. Panelszerelem.

[villanypeter]

SZÁRÍTÓGÉP - ÉRDEMES VENNI?

Az elmúlt időszakban (de előtte is jellemző volt) kettő kérdés mindig felmerül azokban a párokban és családokban, akik panellakást vesznek vagy újítanak fel. Az egyik a konyha elrendezésének kérdése. Kevés olyan panellakás van, ahol a konyha tágasnak mondható, és akár még ebédelni is lehetne benne.

Bár egy modern konyha kialakításakor nagyon sok jó egyedi ötlet is megvalósítható, ezeknek csak a pénztárca szab határt. Például egy szobából is csinálhatunk konyhát, vagy asztalossal “gyártathatunk” konyhabútort kimaxolva a legkisebb 10 centit is.

A másik felmerülő probléma a mosás kérdésköre. Nem feltétlen a mosógép elhelyezése a kérdés. Erre a lakás elrendezésének függvényében léteznek különböző megoldások, amiket viszonylag könnyen megkérdezhetünk, megtalálhatunk.

A kérdés felém egyre gyakrabban inkább a szárítógép vásárlása: legyen vagy ne legyen. Ez a helytakarékosság miatt merül fel elsősorban. Bár a gépnek meg kell találni a helyét, viszont kiváltjuk vele a teregetéshez szükséges helyet. Előny lehet, hogy némi időt is spórol azért nekünk (bár hajtogatni és pakolni itt is muszáj), és a ruhák is puhábbak lesznek tőle. Ezek a kényelmi funkciók a pozitívumok.

Mi szól ellene? Tulajdonképpen 2 oka van, amiért én sokáig nem erőltettem: az egyik az kimondottan panel specifikus: a kimondottan száraz levegőnek még jót is tesz a szobában száradó ruha. Dohosodástól vagy attól, hogy nem szárad meg a ruha, biztosan nem kell tartanunk.

A másik a fogyasztása. A szárítási ciklus alatt folyamatában a gép maga sok áramot nem vesz fel (tehát csak bizonyos esetekben lehet szükség teljesítmény bővítésre, ezáltal plusz költségre és beruházásra), viszont, használattól függően a havi áramszámlán látszani fog. Ez a mi példánkkal élve, a mi gépünk esetében évi 200 szárítással számolva kb. 30.000,- Forint.

Havi szinten tehát a kényelmünk kb. plusz. 2.500,- Forintba kerül (nem számolva bele ebbe a szárítógép árát!). Hogy ez sok vagy kevés, azt mindenki döntse el maga. Én ezzel egy nézőpontot szerettem volna adni, hogy könnyebben eldönthető legyen: kell-e szárítógép, vagy sem.

[villanypeter]

A TŰZOLTÓ KÉSZÜLÉK NEM LUXUS

De nem ám! Idehaza csak bizonyos körülmények között kötelező, de ha én lennék felelős ezekért a dolgokért, akkor minden autóban és minden háztartásban előírnám a tartását. (Barátomtól tudom, hogy hajókon például kötelező!).

Persze-persze újabb lehúzás, meg minden, gondolhatjátok. De az a helyzet, hogy sok olyan tűzeset keletkezik (és itt elsősorban a panellakásokban keletkező tüzekre gondolok), amiket ott helyben, vagy egészben, vagy részben meg lehetne akadályozni, és ezáltal mérsékelni az okozott károk mértékét.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos esetekben nincs idő használni, illetve hogy nem kis lélekjelenlétre van szükség ahhoz, hogy higgadtan és okosan kezelni is tudjuk a készüléket.

Ha rákerestek, simán találtok kis méretűeket (átlag 30-40 cm magasságban), amik több típusú háztartási tűz esetén is használhatók. Ez utóbbi azért fontos, mert pl. elektromos eredetű tűz esetén nem feltétlen a víz a legjobb kezdeti megoldás.

Mondjuk azt hirtelen nem tudom, csak halvány emlékeim vannak róla, mintha régebben minden emeleten a lift vagy a fogyasztásmérők szekrénye mellett kötelezően ott lógott volna egy porral oltó. emlékszem, mindig jót nevettünk rajta, hogy a Rozmaring MGTSZ gyártotta őket. Ez most szerintem már nincs így, de megnézem majd holnap kíváncsiságból az emeleteket, ha kezdjük a következő lakást.

[villanypeter]

AZ ORVOS ÉS A VILLANYSZERELŐ

Valószínű sokan nem tudjátok, de életemnek egy jelentős szakaszában orvosnak készültem. (Pontosítok: az szerettem volna lenni). Bár ez az álom bizonyos okok miatt nem valósult meg, de analógiával élve mégiscsak része lett az életemnek: lakások elektromos hálózatát gyógyítom.

Amikor belépek egy lakásba, vagy amikor ránézek egy paneltömbre kívülről, én nem a szürke kockát látom. Kicsit mátrixosan belelátok a színfalak mögé, és elképzelve kirajzolódik a ház, utána pedig a lakás elektromos hálózata.

Ismerem őket, tudom, hogy hol van a gerincvezeték, hol vannak a folyosókon a fogyasztásmérők, hogyan kötik össze a vezetékek/kábelek a lakásokkal, és ismerem a lakások rendszerét is. Már nem egyet szedtem szét darabokra.

Ha elindulok ugyanezen az úton kifelé, és távolodva egyre távolabbról szemlélem a hálózatot, akkor egyre “vastagabb” vezetékek/kábelek “kötegeit” látom, amik mind egy pontba futnak össze. Olyanok, mint a test érrendszere. A legkisebb pontig is eljutnak, és visszafelé nézve, mind a szívhez jutnak el.

Érdekes a párhuzam egyébként, és végül is, ha belegondolok, valami hasonló a funkció is. A szív megfelelője az elektromos hálózaton az erőmű. (Igaz, innen nézve ebből több is van, olyan mint a dinoszauruszoknál). Az érrendszer pedig az elektromos hálózat, ami a legkisebb pontig képes eljuttatni az éltető erőt.

És milyen érdekes hasonlóság: a testünk ezen részével is csak akkor foglalkozunk igazán, amikor már baj van. Kb. ezt látom az elektromos hálózatoknál is. Nem látszik, működik, természetesnek vesszük. Az első hiba aztán hozza a másodikat, az majd a harmadikat, és a végén ott maradunk áram nélkül.

Ezért nagyon fontos mindkét esetben a rendszeres karbantartás. De egy lényeges különbség azért van. Ha a villanyhálózat elromlik, azt - kisebb-nagyobb beavatkozásokkal - még mindig ki lehet cserélni.

[villanypeter]

ÉN VOLTAM A ZSUZSI NÉNI

A szitu gyors leírása: adott egy lakás, ahol a csövezés egy része a lépcsőházi lépcső építése miatt elakadt. Ezért én, mint villanyszerelő a lépcsőházban kopácsoltam kicsit a lépcsőn fekve két emelet között. A korláttól csak a fejem búbja látszott a hajammal.

Ajtónyitódás, kulcscsörgés, ajtócsukódás, lifthívás. És a következő párbeszéd játszódott le, fentről rám köszöntek:

“Szervusz Zsuzsikám!”

“Csókolom.”

“Olyan rekedtes a hangod, beteg lettél?”

“Hála Istennek én nem, csak a gyerekek.”

“Na, de nincs komoly baj, ugye?”

“Nincs szerencsére. Kicsit folyik az orruk, köhögnek, szedik a köptetőt, de jól vannak. Pár napot hiányoznak az iskolából.”

“Nocsak, a fiad újra tanul? Nem is mondtad.”

“Ó nem újra, hanem folyamatosan. Ügyesen olvas már.”

“Megyek a boltba, hozzak neked is dianás cukrot, Zsuzsikám?”

“Igen, köszönöm. És 2 fél literes kólát is tudna hozni? Aztán majd megadom az árát, jó?”

“Nocsak, te is láttad a takarítós videót a kólával és kipróbálod? Á hagyd a pénzt. Majd jövő héten te sütöd a hókiflit abból a különleges cukorból. Na meg is jött a lift, pá Zsuzsikám, majd becsöngetek, ha megjöttem.”

A többi már történelem…

[villanypeter]

AMIKOR A HALÁLCSILLAG LEGYŐZI A KOTYOGÓS KÁVÉFŐZŐT

A villanyszerelő - főleg a korán kelő típus, mint én -, nagyon szereti a kávét. És ha a hajnali kávéfőzés lehet egy olyan rituális szokás, amit a család férfitagjai egymásnak örökítenek, akkor ez nálunk hagyománnyá érett.

Bár dolgoztam olyan helyen, ahol nagyon minőségi gépen főztük a tényleg kiváló, helyben frissen darált kávét (és valóban lehetett érezni a különbséget a kávék között). Mégis azt kell mondjam, nekem sokkal többet jelent az otthoni, gázon vagy platnin főzött kotyogós kávé. A hang és az illat…

Viszonylag sokáig lehetett kapni ezt a típusú kávéfőzőt, viszont sokáig nem is gondoltam (meg persze nem is igen érdekelt), hogy ezeket itthon gyártják. Igazság szerint olyan “kínai vacaknak” tűnt elsőre. De nem ám! Szarvason készítették, az ottani “fémgyárban”.

Na de mi a halálcsillag és hogy jön ide? Egy IKEÁ-s lámpát “becéznek” így, amit mind a mai napig lehet kapni (keressetek rá, tuti fel fogjátok ismerni!). Villanyszerelőként találkozik vele az ember, az összerakása néha rémálom. Speciel én a magam részéről nem is tudtam ezt a részét a dolognak. Mégpedig azt, hogy ezt a lámpát itthon gyártották.

Egy darabig. A teljesen pontos képet és okokat valószínű sosem tudjuk meg, de a lényeg, hogy minőségi problémák miatt a Szarvasi gyár belebukott a halálcsillag lámpák gyártásába. Ez a bukás magával rántotta a többi terméket és magát a gyárat is. Így történt, hogy a halálcsillag legyőzte a kotyogós kávéfőzőt.

Viszont ahogyan a filmben is, itt is a Jedi visszatér: újraszervezve, csak a kávéfőzőre koncentrálva tovább él a Szarvasi márka, lehetővé téve, hogy egyszer majd - ha akarja - a gyermekem vegye át a családi hagyományt.

#villanyszerelés#villanypéter#panel#panelvillanyszerelés#teljesítménybővítés

[villanypeter]

AZT A KUTYA MINDENSÉGIT

Ha menni kell, hát menni kell. Gyanítom mindenki érezte már azt az érzést, amikor annyira kell, hogy már alig lehet bírni. Igen, ilyenkor jól jönne egy nagyobbacska bokor, egy erdőszéle, vagy bármi.

De ha ilyenkor egy betondzsungel kellős közepén várakozol, nem biztos, hogy adódik a lehetőség. De mégis, ha kell, hát kell, és végülis sok-sok autó között a tied még magasabb. A hátuljánál meg mégiscsak kevésbé forgalmas út van…

Szóval ez az alap szitu. Az autó mögött állva vártam a kedvező pillanatot, de valahogy nem jött el. Pluszban annyit hozzá kell tennem, hogy egy régi ismerőshöz érkeztem, hogy megnézzem legújabb szerzeményét, a panellakást.

“Péter!” - hallottam valahonnan, s mivel ismerősnek tetszett az orgánum, hát meg is örültem neki, lehet megismert a régi ügyfél… “Péter!” - hívott újra, én meg forogtam, megkerültem az autót is, hátha az épületek felől jön a hang - “Itt vagyok.” - szóltam.

“Péter!” - ez most erélyesebb volt, na bakker, gondoltam, lehet én vagyok a hülye, nem látom, visszamentem hát a kocsi mögé, most inkább a sétány felől hallatszik… “Itt vagyok!” - ez már részemről is érezhetően morcosabb volt.

“Péter! Jössz el onnan! Nem pisilünk oda!” - az autóm szürke, és én egy pillanat alatt váltam hozzá hasonló színűvé a szikrázó napsütésben. Honnan tudta, mit akarok csinálni? Figyelt valahonnan? Valamelyik ablakból távcsővel? Meg egyébként is? De ciki…

Miközben még mindig tekergettem a nyakam, és próbáltam felfedezni, hogy most mi is van, bal oldalról megjelent egy fiatal srác. Mint a görög drámákban, “belibbent”, mellette egy fehér színű puliszerű ebbel, aki meglátva engem, felém szaladt ugatva.

“Péter! Péter! Jössz vissza azonnal! Bocs érte, nem bánt, csak kicsit neveletlen még.” - majd a fejét vakargatva - “Igaz Péter, te zsivány.”

[villanypeter]

BECSENGETTEK: NEKÜNK IS

Kezdődik az iskola. Nem volt eseménytelen ez a nyár sem. Függetlenül attól, hogy a tavalyi és tavalyelőtti támogatás-dömping kivezetése elég mélyre taszította az építőipart. Főleg annak is azt a rétegét, akinek nem volt még stabilan felépített háttere.

És mivel sokan voltak úgy vele, hogy milyen jól lehet keresni különböző ehhez kapcsolódó iparágakban, nem is kevesen vágtak bele önálló tevékenységbe. Nem részletezem ennek következményeit, mert ahhoz kevés információval és merítéssel rendelkezem.

A lényeg viszont az, hogy sokan közülük, akik tényleg ügyesek és talpraesettek, vagy már nincsenek az országban, vagy nagyon kacsingatnak. Szomorú ezt látni…

Érdekes ősz elé nézünk.

A napelemesek “vegzálása” megkezdődött, sajnos egy TikTok videón kívül túl sok mindent még mindig nem tudunk. Spekulációk és feltételezések vannak, de egészen addig, amíg a szabály meg nem jelenik leírva és értelmezhetően, addig minden csal vihar egy pohár vízben.

A másik ilyen korábban bedobott csont a köznyelvben városi CSOK-nak nevezett támogatás kivezetése. Ezzel viszont érezhetően elkezdődött egy kis “kapkodás” megint (mint tavaly év végén), aki még teheti élne a lehetőségekkel.

Hogy ezen támogatás kivezetése után mi marad és milyen mélyre zuhan a fővárosi piac? Ezt szerintem lehetetlen innen megjósolni, de érdekes ősz elé nézünk.

[villanypeter]

HÁNY AMPERES A VILLANYÓRA?

“Péter, mondja már meg, hány amperes a villanyórám?” - kapom meg a kérdést telefonban elég sokszor. Általában halk mosoly a válaszom, és elviccelem, hogy sajnos még olyan messzire nem látok és a távgyógyításban sem vagyok még otthon…

Persze a mostani technikai fejlődés közepette, ami késik az nem múlik (bár van ahol ez inkább visszafelé menne). És persze az is igaz, hogy viszonylag könnyen megállapítható a válasz a kérdésre.

Egyébként ilyenkor mindig eszembe jut elektrotechnika tanárom. Aki erre a szóra, hogy villanyóra, először csak egy egyszerű, de jól láthatóan grimaszolt. Ha nem javítottuk ki rögtön, akkor elkezdett rángatózni a bal szemöldöke és fura fejeket vágott. És ha még egyszer kiejtettük a szánkon, hogy villanyóra, akkor meg szivacsot hozzánk.

Ha szerencsénk volt, nem volt vizes a szivacs. De a lényeg, hogy a villanyóra az fogyasztásmérő. Megtanultuk egy életre.

És hogy hány amperes a villanyóra?

Na az nem a mérőtől függ, annak nincs ilyenje. A mellette vagy alatta található szolgáltatói áramkorlátozó értékétől függ. Ez az a kismegszakító, ami a mérő mellett/közelében van, és azt szabályozza, hogy tulajdonképpen mennyi áram jut be a lakásba. Ez pedig azt jelenti, hogy ennek értékétől függ az, hogy mennyi és milyen teljesítményű gépet tudunk jelenleg használni (akár egyszerre).

A hány amperes a villanyóra kérdésnek azért van mégis létjogosultsága, mert a maga egyszerűségében rávilágít arra, hogy foglalkozunk a lakás elektromos rendszerével valamilyen szinten.

Innen már csak egy lépés annak eldöntése, hogy teljesítménybővítésre van-e szükségünk, és hogy milyen állapotú lehet a lakás villanyvezeték hálózata. És ha ezeknek a kérdéseknek a végére járunk/jártunk, akkor már megbizonyosodhatunk: biztonságos-e vagy sem.

[villanypeter]

HOGYAN ELŐZZÜK MEG A BAJT: ÉVENTE EGY KARBANTARTÁS!

Van egy álmom. Mint Martin Luther Kingnek, és mint sok dalszövegben. Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne a családi vállalkozás szakmai részébe bevonni a család hölgy tagjait.

A vésés, hornyolás és a keményebb fizikai munka nem opció. Az egyszerűen annyira megterhelő, hogy hatékonyan nem kivitelezhető és nem tanítható meg. Természetesen - mielőtt a fejemet veszi bárki is - magam is ismerek olyan jó kötésű csinos hölgyet, aki a férje mellett dolgozik, és úgy b…a le a csempét a 8 kilós vésőkalapáccsal, mint más a legyet a légycsapóval.

De nálunk ez nem járható út, így valami máson kell agyalni. És ekkor jött a “nagy ötlet”, ami ott hever a padlón, és már réges régen felfedezésre vár. Csak le kell hajolni érte. Karbantartás!

Karbantartás: jelentése a szótár szerint a jó állapot megőrzése; gép, berendezés működésének, épület jó állapotának fenntartása időben megtett ellenőrzésekkel, esetleges javításokkal. Mint a nagyobb üzemekben és cégeknél, irodákban, ahol erre külön embert foglalkoztatnak: a karbantartót.

Tapasztalataim szerint egy újonnan szerelt hálózaton, ami odafigyeléssel és precízen lett elkészítve, nagyon ritkán keletkezik hiba. Ezeknek a hibáknak is a jelentős többsége a beépített eszközök meghibásodása. Ez veszélyt nem jelent, és garanciális cserével megoldható.

Ezért ezt az évenkénti karbantartást inkább ellenőrzésnek mondanám. Ahol kérdésekkel, szemrevételezéssel, és mérésekkel meg lehet határozni, hogy van-e olyan része a hálózatnak, ami nem működik optimálisan. Egy csekklista segítségével hatékonyan végig lehet ellenőrizni a különböző részeket. A kapott eredményeket rendszerezni, és a lakáselosztóban jelezni.

Úgy gondolom, ezt a tevékenységet a család hölgytagjai is bátran elvégezhetik. Sőt, lehet hogy az egyébként kissé sziszifuszi munkához nekik több türelmük is lenne.

[villanypeter]

KERESSETEK BÁTRAN, SZÍVESEN ADUNK TANÁCSOT!

Szakmán belül is komoly viták tárgya az, hogy mi alapján és hogyan adunk árat? Mi alapján mondunk bármilyen összeget, ha nem láttuk és tapasztaltuk a felújítandó dolgokat? És egyöntetű vélemény az internet népében: kerülendő az olyan szakember, aki telefonban árat merészel mondani!

Na akkor ezt most ránk nézve megcáfolom, és leírom, hogy én hogyan csinálom ezt.

Teljesen jogos elvárás - főleg napjainkban - hogy a leendő ügyfél valamennyire szeretné felmérni a lehetséges költségeit a lakás felújításának. Ennek természetesen része az elektromos rendszer felújítása is. Gyakran kapok ilyen jellegű hívásokat. És bevallom, én nem vagyok szégyenlős, amikor oda kerül a kérdés, ami valamiért mindig így kezdődik: “tudom, hogy nem lehet megmondani…”.

Bevallom szerencsés helyzetben vagyok ám! Mivel szinte csak panelekkel foglalkozunk immáron több mint 10 éve, hát bizony kialakult egy egész átfogó kép bennem a panellakások felújításával kapcsolatban. És nem csak kép, hanem knowhow és megannyi adat (big data, csak kicsiben).

Természetesen tűpontos ajánlatot csak felmérés után lehet adni, ez azért nem változott. Mert a “terepbejárás” nyomán elkészített írásbeli ajánlat lesz az alapja a munkának, az ellenőrizhetőségnek, az elszámolásnak.

Viszont előzetes becslésnek bizony-bizony adható egy négyzetméterár. És igen akár telefonon is. És tudjátok hogyan? Hát statisztikák alapján. Minden esetben megkérdezem, hogy helyileg hol található a panel, milyen az elhelyezkedése. Ez alapján tudható a típusa, és majdnem biztos, hogy újítottunk már fel ilyet.

Még pár kérdés (milyen fogyasztók lesznek, festés-burkolás kérdések) és ki is tisztul a kép. És már be is lehet “skatulyázni” az adott lakást és a kivitelezés módját. Meg tudom mondani, hogy hány ember hány napi munkája lesz, ezáltal milyen időpontra férhet be. És természetesen ezáltal már árat is lehet mondani.

Szóval láthatjátok, nem ördögtől való dolog ez. Viszont megértem: természetesen óvatosnak kell lenni. Épp ezért hívjatok fel, és kérdezzetek bátran!

[villanypeter]

NEM MIND ARANY, AMI FÉNYLIK

De nem ám! Merthogy napjainkat alapvetően határozzák meg a különböző nyersanyagok bányászatának és előállításának költségei. Ezáltal pedig a nyersanyagok áremelkedése. Ezt sok minden befolyásolhatja.

Ami pedig minket, villanyszerelőket elsősorban érint, azok a réz alapú termékek. Merthogy a legalapabb dolog, a hálózat, ami az életünket teljesen átszövő elektromos áramot szolgáltatja a gépeink számára, réz vezetékekből és kábelekből áll. (Sok minden más is még, de ez most nem igazán lényeges.)

Kíváncsiságból megnéztem, hogy hol is bányásznak rezet. Meglepődtem picit, mert Kínát gondoltam vezető szerepben, de csak 3. helyen “szerénykedik” Kongóval karöltve. Az első 2 helyen Dél-Amerika, Chile és Peru áll az elmúlt évek kitermelésének fényében.

Itthon is van meglepő adat: bár tanultuk anno földrajzból, hogy Recsken van rézbánya, de hogy ott a világ 10. legnagyobb rézérc készletét találjuk, na az tényleg meglepett!

Ami kitermelés mértéke mellett érdekes adat, hogy becslések szerint a valaha kibányászott réz legalább 80%-át (!) még mindig használják vagy felhasználásra vár. A réz azon képessége, hogy a teljesítményében történő veszteség nélkül akárhányszor újrahasznosítható, fontos fenntarthatósági érték.

Így hát gondoljunk rá szeretettel, amikor a lakásokban a régi alumíniumot a felújítás során felváltja a réz.

[villanypeter]

HA A HÁROM KISMALAC PANELBAN LAKHATOTT VOLNA!

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt három malacka. Azok egy kicsi szénaboglyában éltek. Egy éjszaka rájuk talált a farkas, majdnem bekapta a legkisebb malacot, de mind a hárman elszaladtak.

Mentek, mentek, egyszer csak találkoztak egy emberrel, aki vitt egy kocsi fát. Megvették, csináltak belőle egy kis házat, és egyszer csak megint jött a farkas. Nem engedték be. Felment hát a farkas a ház tetejére, és addig fészkelődött, amíg be nem rontott. Amikor berontott, a három malac mind elszaladt.

Mentek, mentek, addig mentek… mígnem Budapest szélén, Békásmegyeren az épülő panelrengetegben ki nem utaltak számukra egy szolgálati lakást. Mivel a környéken a kutyák száma is megnőtt, a farkas ide már nem tudta őket követni.

És mindez azért jutott eszembe, mert a minap olvastam pár cikket a panelekkel kapcsolatban. Az egyikben a szomszédunkban zajló sajnálatos események miatt megrongálódott panelházakról láttam képeket: igen-igen stabilaknak tűnnek az épületek az őket ért károk ellenére is!

Egy másik cikkben a hazai népszerűségükről írtak még mindig. Áruk ugyan most csökkent (bár az infláció miatt ez nem túl érzékelhető), és a bankok is szívesebben adnak rá hitelt (bár olyan feltételekkel, hogy nem biztos, hogy jó ez nekünk).

Mondjuk, magam ezt nem csodálom. Néhány - az elmúlt időszakban épült “förmedvényekhez” képest ezek még jó pár évtized múltán is állni fognak.

[villanypeter]

FŐVEZETÉK CSERE? MI AZ?

Fővezeték-csere, szabványosítás, teljesítménybővítés, amper bővítés… Ezek mind mind egy-egy területre alkalmazott szavak, amikről mondhatnám, hogy szinonimák.

Bár igazság szerint nem azok, de mind ugyanazt a folyamatot képviselik a “népnyelvben”. És ennek a folyamatnak a tényleges neve a teljesítménybővítés. Erről írtam hosszabb cikket/cikkeket is nemrég, ha érdekel, szívesen belinkelem a kommentekhez.

A teljesítmény bővítésre akkor van szükség, amikor az átalakítás vagy felújítás után több és nagyobb energiaigényű gépet szeretnénk alkalmazni, akár egyszerre is. Egyszerű példa: a gáz főzőlap helyett szeretnénk indukciós főzőlapot.

Ekkor kérvényezni szükséges azt az áramszolgáltatótól (megvan a megfelelő folyamata, erről is van anyagom), hogy több áramot szeretnénk a lakásban használni. Hogy ez engedélyezve legyen, kell különböző szerelés munkálatokat elvégeztetni a mérő��ra körül.

Ilyen például a címben írt fővezeték csere is, ami - mint a nevében is benne van - a lakásba “bemenő” “áramszállító” vezeték cseréje. Természetesen ez ennél egy picit bonyolultabb, és több lehetséges megoldás is kínálkozik. Erről szívesen adok tájékoztatást igény esetén, ha felmerül az igény a többletenergiára.

[villanypeter]

KALANDOK A FELMÉRÉSEK SORÁN

Bár korábban nagyon féltem ezektől az alkalmaktól, mert nem éreztem kellőképpen magabiztosnak magam, és nem tudtam miről is fogunk beszélgetni, vagy hogy hogyan is lesz pontosan egy ilyen felmérés.

Az első alkalom óta eltelt már jó néhány év, de bevallhatom, még most is ugyanolyan izgatottan megyek ezekre a találkozókra. Sokat alakult, csiszolódott a módszertana annak, ahogyan levezetek egy ilyen “eseményt”. De az izgalom ugyanaz.

Megvan a sorrendje annak, ahogyan végigvesszük és átbeszéljük a különböző területeket, ezért ebben már nagyon magabiztos vagyok. Így viszont marad idő megélni a pillanatokat, a történeteket és sztorikat.

Minden egyes ember más és más, egy-egy történet. Nagyon szeretem meghallgatni, mik az elképzelések, miért úgy gondolják. Sokszor szóba kerül, hogyan élnek most, és hogyan szeretnének majd a jövőben. Hihetetlen élmények kerülnek elő: munkával, élettel, emberekkel kapcsolatban.

Nagyon szeretem ezeket a felméréseket. És nagyon szeretem átélni, hogy jövőbeli életek alapjainak lerakásában mi is részt vehetünk, egy biztonságos hálózat kialakításával segíthetünk.

[villanypeter]

MACSKATÁMADÁS!

Nos hát vannak ezek az állatok. Szó sincs róla, szeretem őket. Talán a környék macskái kivételek: ezek itt nálunk sajnos telepiszkítják kertet, és nemcsak büdös, de egészségesnek sem mondanám.

Úgyhogy majd kell egy kutyát szerezni (vagy valami hasonlót), mert ez nem állapot. Aztán vannak az állatok a felújításokon. Idén pl. sok helyen találkozunk velük. Az általános tapasztalat az, hogy nem sok vizet zavarnak. Úgy be vannak rezelve, hogy többnyire elbújnak.

Persze mindig vannak kivételek. Ezen belül is vannak a “sunyi” típusúak (amik általában macskák egyébként). Volt olyan cica, akit egész héten csak egyszer láttam, amikor a búvóhelyéről megtámadta a radiátor cserét végző vizest.

A konyhában dolgoztam, egyszer csak hatalmas koppanást hallottam, némi visítást (megtermett férfi emberek is tudnak ilyet, igen), egy kellemes szitkot, aztán meg a macsekot átszaladni az előszobán át a nappaliba. Már sosem tudom meg, mi történt pontosan.

Legutóbb a képen látható cicus engem pécézett ki magának. Gondoltam, ha már ilyen cuki, csinálok egy közös szelfit vele. De mivel előtte kakaót ittam, ő meg valószínű éhes lehetett, így mindenáron közel akart kerülni hozzám.

A fotó azért jól sikerült…