#Melie radiant | Explore Tumblr posts and blogs

babbiweeb · 1 year ago

Text

woman of color with a man of flame-kyojuro rengoku (headcanon)

“have the pride of a brown girl and know that you’ll figure out your own beauty in time”-tamara taylor

(anime in gif:unknown)

tw:n/a

initial tags:kyojuro rengoku, female reader, woman of color, headcanon(s), demon slayer:kimetsu no yaiba

genre:comfort & fluff, romance

headcanon theme:i am woman-emmy meli

authors note:when it comes to the color of my own skin, i have always found it to be challenged. to never be enough, but being oh so desperate to be accepted. i know i am not alone with my own turmoil–yet, despite all the nights i found myself comparing my own treasure to others, i could never imagine myself without melanin. our natural beauty is what lures people close. our glow is what makes us so undeniably tempting. the green eyes of envy that pry at our beauty, that still judge us, will be a constant reminder of how powerful melanin truly is. hold your head up high, you set the example for many that adore our color.

-ˋˏ✄┈┈┈┈

The first moment of bliss was when your eyes met-

-When his eyes met yours for the very first time, His fiery gaze couldn't help but trail your skin. He has never once seen anyone of such beauty. It almost became an addiction to simply look–he had no other word that came to mind as he slowly felt a shift within.

-In secret, he compared you to a “radiant summer day”. The appearance of your skin under the warm sun had melted him. He never felt so sure about anything in his life. It’s as if the sun revolved around you–only you.

-You reflected gracefully as each beam of sun absorbed into your skin. He is confident in his thoughts–you are the topic of every conversation.

-Eventually, the courage had overflowed and soon became almost unbearable. He needed to tell you, to shout from the rooftops. You were a goddess in his eyes. One that the gods above had hand picked for him. A woman of divine honey to always remain by the side of flame.

-Kyojuro found your presence to always be welcoming, could it be that a part of you felt what he felt too? Nevertheless, his confession was fueled by the idea of domestic bliss.

-Kyojuro often pictured the two of you in every season. In the winter, he would cuddle you close–offer you the same warmth you give him every time you bless his eyes with your presence. Warm tea and honey as you both watch the snowflakes fall. The subtle redness from the cold, slowly fading into flushed crimson, as your supple cheeks blush–oh how this would melt away his worries.

-Whispers of love had finally found its way home. Your heart had accepted him with tender care. The promise of everlasting love within your grasp, with the intent of never letting go.

-You are his. His very own goddess.

“You are more than beautiful. You are exquisite.”

The seemingly never ending sting of insecurity-

-Kyojuro understood that the current era of civilization had regarded those of color to be less than favored. The point made clear was that fair skin became the standard for success. In turn, Kyojuro fought to aid in your moments of exhaustion.

-He was always there. Even by letter, kasugai crow delivered messages of reassuring adoration from the man of flame. No matter how busy, Kyojuro always makes time for you.

“You shine brighter than gold, and are worth much more than what the green eyed beasts have.”-He says.

“The universe took such tender, loving care to make you. Never forget that.”

“Sometimes I look up to the sky and wonder…does the sun ever envy your glow?”

-His words flow like poetry, filling the air as they reach your ears. Your head is now stained with such delectable praise that drips from his lips like honey.

-The distinct contrast of complexion had only ever been a topic of conversation, one time. Not that Kyojuro never wanted to hear your worries, this was just simply not a worry of his to begin with. He never once looked at you differently, even amongst the sea of ivory. You were like molten amber. A woman hot to the touch as your confidence grew–oh how Kyojuro cherished the moments of the self-love you gave up to yourself.

-Kyojuro lived to worship you.

The love shown in many ways-

-The infatuation grew with each passing day, as his heart yearned for every bit of your soul. His lips did more than whisper sweet gestures–oh he took every moment to show you.

-The warmth of his arms is forever engraved into memory as the passion lingers, covering every inch of your body with pure loyalty. His hands traced your delicate color in adoration. Arms, legs, stomach–every part of you forever marked with his essence.

-Your face, however, was his treasure.

-Kyojuro plants gentle kisses in order. Forehead, nose, cheeks, chin, and finally–lips. With each passing breath, his soft voice reminds you of your divinity.

“You are not less than. You are simply bold. The world isn't ready for what you have in store–”-He whispers.

-Kyojuro knows that your fire is utterly magnificent. You envelop those in your wake with smoldering embers as your free mind sets the hearts ablaze.

“My sunflower.”

“You are the light of my life. My desire is to always have you by my side.”

-Kyojuro, while not fashionable himself, tried to purchase garments that compliment your complexion. No matter how mute or bright the color–you wore every piece of traditional wear he brought you. The love you two share knows no bounds. You cherished every little thing he did for you. He proved his love to you in many ways. As his mind, body, and soul all belonged to you.

-Yellow, however, is his absolute favorite color to see you in. There was something about seeing such a lovely color on skin that resembled the Earth. Our beautiful, nurturing planet all embodied into one.

“You are one closest to nature. You are home.”

-ˋˏ✄┈┈┈┈

authors end note::hi hi! i had a small fit of insecurity not too long ago, and i felt the small urge to write kyo for us women of color! sometimes it’s hard to remember just how beautiful we are! that’s why our comfort characters are here to bring us such peace! kyo is 100% pinoy. idc. it’s canon. i hope you kyo stans enjoyed this short read! as this is color coded for us women of color, i did still want to keep it relatively friendly for all my readers to enjoy thoroughly! however, my message still stays the same–our skin, our melanin, is what makes us so incredibly powerful. alrighty! talk soon okay?

word count:1131

many thank! -babbi₊˚⊹♡

-09/06/23

#anime and manga #kimetsu no yaiba #demon slayer #rengoku kyojuro #kyojuro rengoku x reader #kny x reader #reader insert #female reader #woman of color #woc #demon slayer headcanons #babbiweebwrites

16 notes · View notes

igazikutya · 1 year ago

Text

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2023. 11.

Actress zeneisége hallatán minden valamirevaló Túró Torka téphető fóliát ragad, és bárki, akiben csekély türk szijjártóság szunnyad, követeket rendel be, hanyatló nyugatot kiált, sátánt sejtet, innen-e. Ez a furcsa, porszemeken gördülő, selymes, száraz, de látszólag nedves, meghatározhatatlan identitású szürkés hangkép ráadásul előszeretettel párosodik mindenféle nemű és számú hangképekkel. A címadások része egy különös zárójelezett betű/szám kódolás – ( betű szám ) formátum – ami az idei római számozott Actress albumok közös ismérve. Nem jártam utána, lehet valami titkos sakkjátszma zajlik a háttérben. A LXXXVIII, azaz római Nyolcvannyolc, 13 rövid futamot tartalmaz, ötletesek, izgalmasak, néha totál megbolondulnak – haver, beragadt a hold! – máskor melankóliában eldülöngélnek, megfunk-ulnak. Mint minden Darren Jordan Cunningham kiadvány, ez is a Ninja Tune-nál jelent meg.

„Egy dialógus rögzítése, semmint kompozíciók halmaza” – ekképp jellemzi legújabb szólóalbumát Ivan Pavlov, vagy ahogy mi ismerjük CoH. Az album, egy új szintetizátor, a Silhouette Eins-szel való, éjszakákba nyúló ismerkedésének folyománya. A teszt során, egy ponton rájött, nincs egyedül: „Mintha ez a valami beszélt volna hozzám a potmétereken keresztül – az érzés nagyon intenzív volt. Nem számított, mennyire határozott, konkrét és direkt próbáltam lenni, az eredményekmindig mások voltak, válaszoknak érezték magukat. Erről azonnal az ELpH jutott eszembe.” Utóbbi lehet, némi magyarázatra szorul: az ElpH a Coil azon a filozófián alapuló zenei projektje volt, mely a zenei felszerelést teljes értékű társnak tekintette az alkotói folyamatban (megjegyezném, ők képesek voltak a Lomonoszov Egyetemig menni, hogy az ANS szintetizátorral társalogjanak). Ha nincs meg, kik voltak a Coil, nagyon érdemes utána hallgatnod, nem nagyon létezik azóta se olyan elektronikus zenei kísérletező csapat, amely ennyi mélyre jutott, és ilyen végtelenre tágította saját zenei univerzumát. Ivan és Silhouette egyszeri/egyedi élményének dacára, a Radiant Faults tökéletesen simul a CoH experimentumok sorába, és értem az ElpH párhuzamot, de hallgasd meg mondjuk személyes kedvencemet, a pHILM #1-t és érteni fogod állításomat, az azért egy teljesen más dimenzió.

Deadbeat már sokszor igazolta névválasztásának gránitkemény valóját. Scott Monteith az általam nagyra tartott oly sok kanadai elektronik-hérosz egyike, aki végre nem a nyugati Vancouverből érkezik, hanem a keleti Montrealból. Őszintén mondom, új albuma, a Kübler-Ross Soliloquies falhoz vágott, teljesen kicsinált és még élveztem is. Scott barátunk mélylélektani utazásba ránt minket, Elisabeth Kübler-Ross öt fázison át vezető modelljét alkalmazva önmagán és rajtunk. Mivel Mindenszentek / Halottak napja nemrég volt, helye és ideje is van a haldoklás öt pszichológiai fázisán – elutasítás, düh, alku, depresszió, elfogadás – való elmélkedésnek. Persze a Deadbeat lemezeknek mindig van humora – még ha az közelebb is áll a szarkazmushoz – választott zenei formulái is, bár a dub és downtempo körül csoportosulnak, szerteágazóak és sokrétűek (melyben a partnerül szegődő alkotótársaknak is – Sa Pa, Martin Bakero, Om Unit, Paul St Hillaire, The Mole… – szerepük van). Itt most nincsenek társak, de – néhány kicsit idegesítően félrement track (The Double Bong Cloud, With Grand Trepidation) ellenére – talán az egyik legmasszívabb Deadbeat albumot hallhatjuk, melynek top zsolozsmája a Huey Lewis Voters Dub (Negotiation) vala.

A The Future Sound of London diszkográfiája kezd olyan lenni, mint ezek a szuperhősös multiverzumok, innen, ahonnan szemlélem, kvázi követhetetlen. Ez most éppen az Environment 7.003, amiből volt már egytől hatig, meg 6.5, Six Plus… szóval kábé tökmindegy. FSOL, és kész. A sound változatlan, a minőség is, sok újat nem lehet elmondani – de annyira, hogy a 32 éves életműben hallható hangminták bármelyikét simán újrahasznosítják. Klasszikus idm-triphop-ambient hullámzás Mr. Dougans és Mr. Cobain elméjéből. Kit érdekel, melyik dimenzióban vagyunk? Itt és most, minden jó, úgy, ahogy van.

A rendre megismerésre méltó előadók különleges darabjait szállító (még mindig bazijó nevű) ugandai, Kampalában működő Nyege Nyege Tapes Recording újabb kazija a téma. Ráadásul Jugidzu azzal az extrával is szolgál, amiért lelkesedni szoktam, miszerint a borító tökéletesen jeleníti meg a mögöttes tartalmat. Ez a szalag/lemez ilyen, pont ilyen, vagyis sokkal jobb.

Sator Arepo az album címe, azaz Sator Négyzet, ami az egy ősi 5x5-ös latin nyelvű palindrom. Európa és a Földközi-tenger környékének számos pontján megtalálták, korai konteók köszönhetőek neki, mágikus négyzetnek tartották, mely megóv a gonoszságtól és meggyógyít a betegségektől, őrületből..

youtube

A punk-etnomuzikológus Jugidzu, aka Julien Hairon debutalbumának választotta szimbólumaként, hogy segítségével kapcsolatba léphessen kelta őseivel, szellemi örökségével. Hairon szenvedélye a field-recordings-ek gyűjt��se, bejárta a világot, és ezeket felvételeket Les Cartes Postales Sonores nevű label-jénél ötrészes sorozatként Noise On Earth címmel ki is adta 2016-ban (Cambodia, Bangladesh, Singapore, Indonesia, China) Sok műtárgy maradt a tájban, és a szellemek ereje még mindig tapintható – jegyezte fel, mikor hazatért Bretagne-ba. Ezt a kelta misztériumot hivatott képviselni számára a Sator Arepo. Ha valami Omalás múltba süppedt barangolást vártál, fájni fog. Az intezítás vetekszik Tsuzing vagy Hvad itt már tárgyalt, és hallhatott műveivel. Nehéz a mélységbe fókuszálni, ha az arcunkban pattog a valóság, pedig itt erre volna szükség. A sodró ütemek hátterében ugyanis xenharmonikus skálákon csúszkáló, drónt szövő szintetizátorok építenek ókori falakat körénk.

Azon gondolkoztam, hogy van az a nem túl erős filmtörténeti pillanat a Baljós Árnyak víz alatti, utazós jelenetében, mikor azt mondja az ifjú Obi-Wan Qui-Gon Jinn-nek, látva, mit tett Jar Jar-ral, hogy – Túlnyugtattad! Ha kreatívan kívánnám illusztrálni a The Black Dog utolsó öt évét, ezt a jelentet lassítanám le 5 százalékos sebességre, te meg nézhetnéd, hogy átérezd ezt a kínt. Mert kábé ezt tette magával a trió: a nagy ámbientes útkeresés közepette túlnyugtatta magát. Nos, úgy tűnik, lassan elindulunk kifelé a túlnyugtatottság korszakából, mert az új aktuális album, a My Brutal Life halk jelekkel ugyan, de ezt mutatja. Ezeket a jeleket, kifinomultan kimunkált, elegáns, sheffieldi típusú kompozíciókat, megtaláljátok a Traxelektorban, de album szinten is érezni némi nagyobb koherenciát, egységet. Annyit most megígérek, ha megint kijön egy lapos Black Dog lemez, a videóval fog indulni a kritikája. Az irány pedig jó, de a srácoknak Sheffieldbe azt üzenem: költözzetek el erről a lakótelepről!

Tavalyról az ajtóberúgós, tabudöntögető Patience of a Traitor LP majd az idei A Vow Not To Read EP után ez már a harmadik Saint Abdullah és Eomac kollab. Szívem szerint azt írnám – többedszer hallgatva a Chasing Stateless-t – hogy, a folyamat finomodik. De ismerve a 2+1 author jellegzetességeit, hátterét, történetét, a folytatás szerencsére megjósolhatatlan. Az iráni-síita testvérpár Mohammad és Mehdi Mehrabani-Yeganeh és az ír Ian McDonnell változatlan vehemenciával, a nyers erő és a bölcs türelem végletes vitalitásával gördítik nyakunkba a lázadó elnyomottak impulzusokban gazdag experimentumait. Az elején ez nem volt meg, de az új album kapcsán egyre többször jutott eszembe az ikonikus Fun-Da-Mental banda, de amolyan 2023-as update-ben. Az album Mike Paradinas Planet Mu-jánál jelent meg.

Az alávajazók vs nem alávajazók konfliktusa eltörpül a szóviccelők vs szóviccért ütők népe párt örök és világméretű szembenállása között. Mivel én előbbinek születtem, keserves áldozatok árán, de megtanultam, nem kell mindent közzétenni abból, amit az agyam elém dob, valamint megvan a módszertana annak is, hogyan, ha mégis. A szóvicc erőssége, pontosabban annak hatása pedig lemérhető, és négyzetesen arányos a poén elhangzása és leesése között eltelt idővel (ebben a csúcsom 3 nap). Az Oblako Maranta páros erről sejthetően mit sem tud, máskülönben nem adják ezt a címet EP-jüknek: Trance Beckenbauer. A vétkesek, az orosz Radial Gaze és olasz A-Tweed aka Antonio De Oto páros. Franz Beckenbauer egykori aranylabdás, világbajnok, többszörös BEK-győztes liberó, becenevén Kaiser, akit 2016-ban a FIFA etikai bizottsága nyolc évre eltiltott minden futballtevékenységtől, mert szerepe volt abban, hogy Oroszország és Katar vébét rendezhetett. Sepp Blatter belebukott, azóta lecserélték a hal bűzös fejét, és Szaúd-Arábia – ahol újságírókat szeletelnek fel néhanapján a királyi család megrendelésére – focivébét rendezhet 2034-ben – mi ez a szag? A szó a védelemé: pumpálós uplifting trance-ük lélekemelő, vitalizáló hatású, az agyi szinapszisokat a szívritmusra hangoló mellékhatása folytán használható levertség, búskomorság, napisajtó olvasása okozta melankólia kezelésére. A kockázatok és melléhatások tekintetében kérdezze meg orvosát, sámánját vagy közeli szóviccelőjét!

Anatolian Weapons, aki a tavalyi Top 12 LP verseny fődíját vitte el a May That War Be Cursed című remixlemez sorozatának első két darabjával, most nem vett igénybe segítséget. Aggelos Baltas legjobban működő pszeudója – és mivel nála a másik név, másik zenei stílust is jelent az elektronikán belül – a számára legjobban álló köntös, az Antolian Weapons. E név alatt most megjelent új albuma, az Earth, már harmadik. Az etnos, törzsi elektronika, melyben a techno, dub, tribal jegyei keverednek, szolgál az utazás üzemanyagul, görögünk pedig idegen vezet minket birodalmában. A legszerethetőbb benne, hogy időtlen időkbe húz, amik messzi, ki tudja hol fekvő terekbe ragadják a hallgatót, és mindezt olyan finom, természetes eleganciával teszi, mint egy szuggesztív, nagyon jó mesélő. Minél többet hallgattam, annál nehezebb volt választanom, melyik track kerüljön kiválasztásra, mert igazából nincs rossz vagy gyenge pillanata ennek a lemeznek.

Olasz kvóta Alert! Dino Sabatini a legminőségibb idm techno biztos kezű szállítójaként egy szintén hibátlan kiadványt, a Opera Quattro EP-t prezentálja nekünk. Utolsó életjele a Delsin Mantis sorozatának hatos számú darabja volt két éve, azt is nagyon szerettem. A lemez saját kiadójánál, a berlini Outis Labelnél jelent meg. A label neve a görög Oytis-ból jön, ami az Illiászban Homérosz álneve. Mikor megvakítja Polüphémosz küklopszt, annak fájdalmas kiabálására válasza többi küklopsznak – ki akar téged megölni – a válasza: Oytis – azaz Senki, így nem segítenek neki. Érdekes mellékszál, hogy nevének Utisz verziója, a magyar grafikusművész, animációsfilm-rendezőnek, Orosz Istvánnak egy gyakorta használt művészneve.

Az ausztrál/olasz/örmény queer Kristian Bahoudian, vagyis Kris Baha utolsó életjeleit 3 éve – Palais (2019, LP), Barely Alive (2020, EP), Starts To Fall (2020, EP) – adta, és különösen értékes, Angul Guzmannal és Jack Freemannel trióban vitt bandáját / side-projektjét, a Die Orangen-t is azóta jegeli (Saft 3 [2020, EP]). Mivel látom különféle bejelentkezéseit a világ távoli sarkaiból, az ok is nyilvánvaló, DJ fellépések és Live-ok követték egymást. A Kris Baha & Ghosts In The Machiиe remélem nem egy váltás, csak egy jelzés, hogy ez a Baha, nem az Baha! Ugyanis a Ghosts In The Machiиe – micsoda eredeti gondolat – az AI-paráról szól, egyfajta cyberpunk sci-fi disztópia, egy transzhumanista jövőkép, ahol az emberi tudat már csak bináris szekvencia, amit az éjájok fonnak és irányítanak. Ebben a kódolt jövőben ébred magára néhány kiválasztott tudat, akik felszabadítják a gonosz éjájok által kitörölt emberi történelem emlékeit, és átlépve az idő határait értesítik korábbi emberi énjüket. Mondanám, hogy csak ők meg le se szarják, mert fészbúkoznak és tiktokoznak, és több pénzt akarnak keresni a friss Midjourney előfizetéssel, nem érnek rá ilyen hülyeségre, mint az aggasztó jövő. De nem, nyilván heppiend lesz ennek az éjájos-mátrixos-terminátoros koktélnak a végkifejlete. Jajj. Úgy hiányolom a dinókat! Jöhetne balról egy Morpheusaurus, meg mögötte két Neoraptor, egy piros, meg egy kék!

youtube

Zene. Az album remekül olvasztja eggyé a különféle műfajok jegyeit – ebm, drum & bass, industrial, techno, hyperpop, new wave – és tényleg érdekes húzás a jungle alapra felépített ebm a Flesh & Code-ban, de közben meg olyan, mintha Ohgr-t hallgatnék 60%-osra hígítva, zajszűrve, korhatártalanítva, és nem hat erősebben, mint egy Years of Denial album. Egy biztos: slágerekben, dallamokban nincs hiány, és a Kraak bulikban hatalmasakat fognak rá danszolni a gót ifjak és lányok, de én inkább megvárnám a remixalbumot, mert úgy érzem magam, mint rosszabb napjaim némelyikén, amikor kétszer tettem cukrot a kávémba.

Kezdjük a bemutatkozással, mert olyan régen volt. Amellett, hogy 2018 júniusában írtam két sornyit Labelle - Post-Maloya EP-jéről, a tagolatlanul kaotikus írásom alcíme ráadásul „Feledés” volt. (Ti nem ezeket a reunioniakat keresitek!)

Szóval Jérémy Labelle a Madagaszkár keleti partjaitól 600 kilométerre keletre fekvő francia gyarmat, Reunion-szigetek szülötte. A vulkáni szigetet francia telepesek lakták be a 17. században, ma többségükben afrikaiak, illetve indiaiak, pakisztániak lakják, a beszélt nyelv a francia és kreol. Déjà vud van? Nem csodálom. Három hónapja az augusztusi számban írtam bizonyos Pangar nevű őrült párosról, ők reunioni DJ-k, producerek és mulatságszervezők. A közös zenei pont, az origo pedig a madagaszkári és reunioni népek zenéje, a maloya, ami egy poliritmikus népzene, húros íjjal és dobokkal előadva. A Maloya szó varázslatot, bánatot, fájdalmat jelent, és az UNESCO kulturális örökség része.

youtube

Labelle azonban teljesen mást hoz ki a forrásból, ő mindezt idm-elektronikába olvasztja. Az InFiné Éditions és saját kiadója, az Eumolpe gondozásában megjelent Noir Anima a hónap legkellemesebb vibe-jait hozta el, és fogja elhozni nektek is.

Megláttam az esztétikus borítót, és tudtam, valami különleges kiadvánnyal érkezik a francia Obliques és a kaliforniai Atmospheric label ajánlásával a Transversales Disques jóvoltából. A moduláris szintetizátorok két mestere, két generáció találkozik a Golden Apples of the Sun albumon. A hetvenes évek egyik elektronikus úttörője, Suzanne Ciani talán nem szorul bemutatásra, egy ötvenéves pályafutás áll mögötte, komponistaként és sound-designerként is elismert. Jonathan Fitoussi egy generációval fiatalabb, Párizsban alkotó kortárs zenész, körzővel és görbe vonalzóval megrajzolt ambientjei kivételes arányérzékről tanúskodnak. Mindkét művész kedveli a kollaborációkat. Fitoussiról Jean-Benoît Dunckel-lel (Air) közös Mirages (2019) albuma és Clemens Hourrière közösen készített Möbius átdolgozásai kapcsán (2022) olvashattatok itt.

Fültanúi lehettek azok, akik követték Jeremy Cottereau zenei fejlődéstörténetét, annak, hogyan öregszik egy jó bordói? A dj-producer francia, akit Djedjotronic néven ismerhettünk meg, korábban is mutatott érdeklődést az old school iránt, bár a korhű, klasszikus elektro mezőin honos. Douglas McCarthyval (Nitzer Ebb) haverkodni (Take Me Down), vagy Lokier társaságában a korszakos jelentőségű eredetivel közel azonos szintű feldolgozást készíteni (Are Friends Electric / Gary Numan) jól mutatnak a cv-ben. A Smog on the Dancefloor négyszámos EP-n hallhatunk 2023-ra kevert nyolcvanas évek végi new beatet, space-ebm menetelést, természetesen electrot, de kraftwerkig visszacsavarva. 4/4 – a teljes lemezt átemeltem a Traxelektorba! Az EP a barcelonai – italodiszkóra szakosodott – Italo Moderninél jött ki, akiknek tavalyi válogatásaikról olvashattatok itt.

Lynn-drum beépülő modulok kanos olvasztótégelye – nem akarod tudni! Bár a borító és a cím –Tongue In Cheeks - is piros karikás, talán nem olyan meglepő, ha a kiadó BDA neve a Bring Dat Ass-t fedi. A brooklyni Cesár Toribio szintén old-schoolban utazik, és a – talán végleg szabadságra ment – Detroit Grand Pubahs pimasz, narkotikusan túlfűtött légkörére emlékeztet, latinban.

Annyira szerettem Richie Hawtint, hogy még az alkalmilag felbukkanó ugly cymbalizmust is el tudtam neki nézni – ezen gondolkoztam Aske(Gean Oliveira Farias) Paradoxal Pulse-jának cinjeit hallgatva. A berlini Modularz sublabeljének 43. kiadványát, az Olympian 43 EP-t finom felbontású, csiszolt felületű, minimál elemekkel ötvözött technoja kiemeli az átlagtermésből.

Megjelenések:

Actress - LXXXVIII [2023, Ninja Tune][LP] Anatolian_Weapons - Earth [2023, Subject To Restrictions Discs][LP] Aske - Olympian 43 [2023, Olympian][EP] CoH - Radiant Faults [2023, Dais][LP] Deadbeat - Kubler-Ross Soliloquies [2023, BLKRTZ][LP] Dino Sabatini - Opera Quattro [2023, Outis Music][EP] Djedjotronic - Smog on the Dancefloor [2023, Italo Moderni][EP] FSOL - Environment 7.003 [2023, fsoldigital.com][LP] Judgitzu - Sator Arepo [2023, Nyege Nyege Tapes][LP] Kris Baha & Ghosts In The Machiиe - Ghosts In The Machiиe [2023, Fleisch][LP] Labelle - Noir Anima [2023, InFiné Éditions & Eumolpe][LP] Oblako Maranta - Trance Beckenbauer [2023, Thisbe][EP] Saint Abdullah & Eomac - Chasing Stateless [2023, Planet Mu][LP] Sam Goku - The Things We See When We Look Closer Remixes [2023, Permanent Vacation][S] Suzanne Ciani & Jonathan Fitoussi - Golden Apples of the Sun [2023, Transversales Disques][LP] The Black Dog - My Brutal Life [2023, Dust Science][LP] Toribio - Tongue In Cheeks [2023, BDA][EP]

offspot data

FSOL - Environment 7.003

Traxemle

jegyzet: A The Black Dog - Béton-Brut-jába belehallani az Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle… szövegű gyerekdalt. Ez már csalhatatlan jele a szellemi leépülés kezdeteinek, de hát nekem ilyen „Brutal Life”-ra tellett csak gyerekként, hogy azon szorongtam a vidioviban, mi a heftenka lehet az a dödölle?

Traxelektor 2023 11 Spotify Playlist - link

(86/91, 7:33/7:40, 95%)(!!!)

Traxelektor Playlist 2023 11

Actress - Typewriter World ( c 8 )[LXXXVIII, Ninja Tune] Actress - Push Power ( a 1 )[LXXXVIII, Ninja Tune] Actress - Oway ( f 7 )[LXXXVIII, Ninja Tune] Actress - It's me ( g 8 )[LXXXVIII, Ninja Tune] Actress - Azd Rain ( g 1 )[LXXXVIII, Ninja Tune] Anatolian Weapons - Three Suns I [Earth, Subject To Restrictions Discs] Anatolian Weapons - Mountains [Earth, Subject To Restrictions Discs] Anatolian Weapons - Heliotrope [Earth, Subject To Restrictions Discs] Anatolian Weapons - Evolution [Earth, Subject To Restrictions Discs] Anatolian Weapons - Earthling [Earth, Subject To Restrictions Discs] Anatolian Weapons - Earth [Earth, Subject To Restrictions Discs]

Anoesis - Track Thirty 7 [Stasislogue, Cyphon] Anoesis - Space Watch [Stasislogue, Cyphon] Aske - Vault [Olympian 43, Olympian] Aske - Paradoxal Pulse [Olympian 43, Olympian] Coco Bryce - Blood Feud [Phoenix, MYOR] CoH - Nereides [Radiant Faults, Dais] CoH - Invisible Friend I [Radiant Faults, Dais] CoH - Habitable [Radiant Faults, Dais] CoH - Circuit Hum [Radiant Faults, Dais]

Coma World - Turbulance [Coma Wong, Byrd Out] Coma World - Tsunami [Coma Wong, Byrd Out] Coma World - Rings [Coma Wong, Byrd Out] Deadbeat - Tough Love (Anger I)[Kubler-Ross Soliloquies, BLKRTZ] Deadbeat - Things Fall Apart (Depression)[Kubler-Ross Soliloquies, BLKRTZ] Deadbeat - Straight No Chaser (Denial II)[Kubler-Ross Soliloquies, BLKRTZ] Deadbeat - Huey Lewis Voters Dub (Negotiation)[Kubler-Ross Soliloquies, BLKRTZ] Deadbeat - Brick Stick Blick Blade (Anger II)[Kubler-Ross Soliloquies, BLKRTZ] Dino Sabatini - Reversus Sum [Opera Quattro, Outis Music] Dino Sabatini - Plena Lunae [Opera Quattro, Outis Music] Dino Sabatini - Inenarrabilis [Opera Quattro, Outis Music] Djedjotronic feat. REIN - Smog on the Dancefloor [Smog on the Dancefloor, Italo Moderni] Djedjotronic - Not Real [Smog on the Dancefloor, Italo Moderni] Djedjotronic - Frozen [Smog on the Dancefloor, Italo Moderni] Djedjotronic - Circus [Smog on the Dancefloor, Italo Moderni] Future Sound of London, The - Drift Incline [Environment 7.003, fsoldigital.com] Future Sound of London, The - Absence Of Solution [Environment 7.003, fsoldigital.com] Future Sound of London, The - A Desolate Stretch Of Night Road [Environment 7.003, fsoldigital.com]

Galya Bisengalieva - Chagan [Polygon, One Little Independent] Galya Bisengalieva - Balapan [Polygon, One Little Independent] Gazelle Twin - Author of You [Black Dog, Invada]

Judgitzu - Vitalimetre [Sator Arepo, Nyege Nyege Tapes] Judgitzu - Sator Arepo [Sator Arepo, Nyege Nyege Tapes] Judgitzu - Miracle [Sator Arepo, Nyege Nyege Tapes] Judgitzu - Mandragore [Sator Arepo, Nyege Nyege Tapes] Judgitzu - L'or Des Fous [Sator Arepo, Nyege Nyege Tapes] Kris Baha & Ghosts In The Machiиe - Machine Dawn [Ghosts In The Machiиe, Fleisch] Kris Baha & Ghosts In The Machiиe - I've Become [Ghosts In The Machiиe, Fleisch] Kris Baha & Ghosts In The Machiиe - Flesh & Code [Ghosts In The Machiиe, Fleisch] Labelle - Turn [Noir Anima, InFiné Éditions & Eumolpe] Labelle - L'homme félin [Noir Anima, InFiné Éditions & Eumolpe] Labelle - Futurity [Noir Anima, InFiné Éditions & Eumolpe] Labelle - Danse chamane [Noir Anima, InFiné Éditions & Eumolpe] Labelle - Apporter l'amour [Noir Anima, InFiné Éditions & Eumolpe] Labelle - 34 rêves [Noir Anima, InFiné Éditions & Eumolpe]

Nathan Fake - Duskville [Guiro, Cambria Instruments] Oblako Maranta - Trance Beckenbauer [Trance Beckenbauer, Thisbe] Oblako Maranta - Analog Garbage [Trance Beckenbauer, Thisbe] Palestre - Coexistència[Sciogli Assurdi, The Trilogy Tapes]

Red Axes - Outside In [One More City, fabric Originals] Saint Abdullah & Eomac - Sag Masab [Chasing Stateless, Planet Mu] Saint Abdullah & Eomac - Pretense Of Neutrality [Chasing Stateless, Planet Mu] Saint Abdullah & Eomac - Of Christo [Chasing Stateless, Planet Mu] Saint Abdullah & Eomac - No Negotiations, No Conferences And No Dialogue [Chasing Stateless, Planet Mu] Saint Abdullah & Eomac - Frequently Fugitive [Chasing Stateless, Planet Mu] Sam Goku - Orchids (Altered by Call Super)[The Things We See When We Look Closer Remixes, Permanent Vacation] Sam Goku - Lotus Drive (Ayesha Remix)[The Things We See When We Look Closer Remixes, Permanent Vacation]

Shackleton - There Is A Seed [The Scandal Of Time, Woe To The Septic Heart!] Shackleton - The Dying Regime [The Scandal Of Time, Woe To The Septic Heart!] Shackleton & Anna Gerth - Eine Dunkle Wolke [The Scandal Of Time, Woe To The Septic Heart!] Suokas - Grains [Unreleased VII, Laes] Suokas - Collective Mindhack [Unreleased VII, Laes] Suokas - Awake [Unreleased VII, Laes] Suzanne Ciani & Jonathan Fitoussi - Rainbow Sequence [Golden Apples of the Sun, Transversales Disques] Suzanne Ciani & Jonathan Fitoussi - Oceanium [Golden Apples of the Sun, Transversales Disques] Suzanne Ciani & Jonathan Fitoussi - Golden Apples Of The Sun [Golden Apples of the Sun, Transversales Disques] Suzanne Ciani & Jonathan Fitoussi - Coral Reef [Golden Apples of the Sun, Transversales Disques] The Black Dog - Unité d’Habitation [My Brutal Life, Dust Science] The Black Dog - Postcards for Comfort [My Brutal Life, Dust Science] The Black Dog - Future Townscapes [My Brutal Life, Dust Science] The Black Dog - Beyond the Estate Agents Window [My Brutal Life, Dust Science] The Black Dog - Beton-Brut [My Brutal Life, Dust Science] The Black Dog - Asymmetrical Living [My Brutal Life, Dust Science] Toribio - Work Dat Shit ft. The Illustrious Blacks [Tongue In Cheeks, BDA] Toribio - No Pare [Tongue In Cheeks, BDA] Toribio - Cimarron Palace [Tongue In Cheeks, BDA] Toribio - Anti Narcoleptic [Tongue In Cheeks, BDA] Toupaz - Shapeshift [Peloid EP, Well Street]Toupaz - Maudlin Lakitu [Peloid EP, Well Street]

Vague Imaginaires - Voiles stellaires [L'Île Volante, Versatile] Vague Imaginaires - Onde cosmique [L'Île Volante, Versatile]

#zene #zeneajánló #underground #electronic #music #zenekritika #traxelektor #intelligent dance music #spotify #playlist #Youtube

7 notes · View notes

moiraied-a · 1 year ago

Text

in the soft glow of the campfire, her sister a little more radiant than the rest of them. light was drawn to her, as darkness was drawn to yasemin. polar opposites. a snort erupting from her, not that she doubts her - would take the time for her, even if she didn’t have it.

@scribare &&. melike uzun : ❛ i have time for this. ❜

❝ meli…. i’m fine, you don’t need to baby me. ❞ dismissive movement of her hand. took a risk that hadn’t paid off. emir had rightfully so reprimanded her for her carelessness, just because your sister is second in command doesn’t mean you get special privileges still rung through her head. ❝ go spend time with your man, he needs you more than i do. ❞ tone playful, a cheap shot at distracting her.

#&&. yasemin uzun #&&. scribare / melike uzun #scribare #&&. queue

3 notes · View notes

colection-of-chaos · 3 months ago

Text

Whumptober 2024 Day 18: Revenge

TW: loss of loved one, grief, Implied physical abuse with deadly end, brief misgendering and gender dysphoria,

Burning it down

Shay despised Douglas. Ve hated him from the bottom of ver heart. Ve wants to see him suffer.

Despite that, Shay was standing in front of him, smiling, trying to forget ver hate and discussed, doing ver very best to ignore the picture of Meli’s corps, that crept up on ver every time Douglas flashed, what some that could be called charming, what Shay would acknowledge as charming, if ve didn’t know what a monster he was, at ver.

Ve has to perform just for a little longer, ve had to get him to trust ver. Had to get him alone, so ve could start making him pay.

He may have gotten the law to believe he was innocent, but ve knew better. If these people were too stupid to see that, the better for ve, a prison sentence would have been much too soft of a punishment for this monster. He deserved to live though his own hell. Deserved to feel as helpless as Meli had felt for years, before he had killed her.

Shay had given up a lot to be in the position to avenge ver friend. So, ve would make sure that it would be worth it. For Meli, but also to be able to justify to themself, that ve had left behind the live ve had built for themself, after leaving the one they had grown up in, one of wealth and comfort, for a life in which ve had to worry if they would be able to pay ver rent. A live Shay hadn’t fear to become someone, ve despised, a life in which ve didn’t need to hurt anyone, one in which ve was able to be verself, wore clothes that were comfortable instead of elegant or dangerous looking. One in which Shay as able to wear make up that was more art, than an effort to look prettier.

Ve had given all that up for Meli. Because ver friend deserved so much better.

So ve made an effort to be coquettishly and slightly flirty with the man ve hated so much. So, that ve would get the chance to enact the revenge, Meli deserved. While,kepping an air of power and mystic around ve, for their family reputation, ve had now once again to worry about.

Shay didn’t intend to actually start a relationship with him, ve was ready to do a lot for Meli, but not that. Ve had to get him to come to ver hotel room, though, so ve could start with ver revenge plan elegantly.

So ve flirted, dignified, cool but enough to be sure that he would use the room card ve put in his jacked, when they hugged, while saying their goodbyes, at the gala. This was going to be a long and complicated path, one in which ve would have to give up a lot more than what they already had and cross boundaries, ve had never wanted to cross.

It was for Meli, though. It was their way to atone for ver shortcomings. Ver way to make amends for letting Meli die.

It was late in the night when the door to the hotel room, Shay had rented for this occasion, unlocked. Ve set on the bad looking in the direction of the entrance, legs crossed, surrounded by picture. Most of them of Meli, sometimes radiant smiling in the camera for a photoshoot, a lot were snapshots, that Shay had made verself, once upon a time. Some showed Meli doing some arts and crafts project, some were showing her dancing in one of the cute summer dresses Meli had adored, before meeting that man. When the door opened, ve put on a cold mask, instead of the grieve struck one. ve had worn before, looking through all the memories of ver closest friend.

Ve wouldn’t give this man, any leverage, there was no need for him to know how painful the loss of this woman still was for ve.

He was supposed to be scared, this was the start of his hell and he should know that.

When he stepped in the room and closed the door behind him, Shay turned around the picture that ve held in ver hand holding it up next to ver head.

“Hallo, Douglas. Do you remember her?”

The picture was showing ve and Meli smiling into the camera, it had been taken not long before Meli and Douglas started dating.

Ve wore ver usual makeup choices, colorful eyeshadow, intense eyeliner and lipstick in an expressive color, wearing one of the band shirts, ve had found in a thrift store. Next to ver, Meli with her soft makeup and pink lip gloss, in one of her cute dresses pressed her cheek against ver shoulder, the highest point she could reach, without standing on her tiptoes.

The picture was one of Shay’s favorites, even before Meli had lost so much of her inherent happiness, to the abuse of the man, that now stood in front of a hotel room door, looking like a deer in the headlights.

He had certainly not expected anything, but the chance of a hook-up.

“The woman next to my late fiancé?” he asked, in such as condescending tone, it would have enraged Shay, if ve hadn’t been prepared for that.

Ve couldn’t completely avoid a reaction, though.

Shays stomach clenched, ve hated being revered to as a woman, it wasn’t as bad if it was by someone that could interpret ver outfit choices wrong, but being reverted to as a woman to ver face always made ve want to climb out of ver own skin.

Ve had thought ve had been over it, enough to risk it here, facing that man, that had taken ver person from ver. Had thought ve would be too angry to care.

Shay swallowed ver discomfort, ve would handle that later, when ve would be alone. This was more important. It had to be.

“No, I wasn’t referring to myself. I meant the woman that you killed.” Ver voice was perfectly cold, almost cutting. A surge of pride flooded tough ve.

Douglas for his part, though, looked completely thrown of course now.

“What are you talking about? The court has acquitted me.” He sounded nearly like he believed himself innocent. There as a little glimbs of panic in his eyes, though, that gave him away. If he was aware of it himself or had effectively convinced himself of that lie, didn’t matter, at least not to Shay.

“I don’t care what the court said, we both know that, when you reached as certain amount of wealth, it is rather easy to convince the right people to bail you out.” Shay knew that all too well. If that wound be the case, ver parents and brother wouldn’t be running around free anymore.

Douglas looked a lot more confident now. Why was an enigma to Shay, but ve had no interest in letting him hold on to that for much longer.

“You see, even if you hadn’t killed her, you did make her suffer for far too long. Even if you had been convicted of anything, I would have done what I’m going to do now.”

Shay rose from the bed, pacing to Douglas like a lion looking at its prey.

“You see, I only held back, because Meli would have hated me. But I have given up a normal live now, to become part of the family business. Do you know what that means?” Shay asked now directly in front of the man that finally had the decency to look at least slightly worried.

“It means I have the ability to take everything from you.” Shay poked ver finger in his chest.

“I can make your life hell.” ver finger traced up to Douglas’s throat.

“It means that I know how to slowly make a man fall, without getting caught.”

Shay smiles up at him, ver hand rapping around his thought. It is really a wonder he hasn’t moved yet.

“It mans I have access to means, you can’t even imagine.” Ve pushed Douglas with his back against the room door. Hand now chocking him.

Vers smile grew even more dangerous.

Then ve let lose took a step back prepared for a possible attack.

It didn’t come. Maybe Douglas is not only an abuser, but also a coward.

To Shays dismay, he looked less scared than fascinated.

Ve lunges and hit him right into the stomach. He buckled over.

“I know you think you’re untouchable, but so am I” Shay is still angry, but ve wouldn’t make it fast, punching him hadn’t even be part of ver plan, he had just hadn’t had the decency to take ve serious.

Shay would make sure he would, but not today. Ver revenge would be a long, delicious game of cat and mouse. Ve had already caught the mouse, now ve just wanted to play with him, like he had done to Meli.

0 notes