#Klári Katona

[differenthead]

Volume 257

Listen to Different Head, Vol. 257: "Animal Instincts" (Jun. 17, 2023) byDifferent Head on hearthis.at

Download

0:00:00 — "Arrival" by Svend Undseth (1989)

0:04:29 — "Bored" by Svend Undseth (1989)

0:07:59 — DJ

0:10:35 — "Miért Nem Próbálod Meg Velem?" (Edit) by Klári Katona (1981)

0:13:00 — "Different Deserts" by Suspended Memories (1993)

0:24:53 — "Ananda" (Edit) by Sławomir Kulpowicz feat. Czesław Niemen (1987)

0:28:09 — "Fly" by David Darling (1981)

0:37:13 — DJ

0:42:48 — "Animal Instincts: Main Title" by Joseph Smith (1992)

0:45:42 — "Dura Lex" by Fulvio Maras & Alfredo Posillipo & Luca Proietti (1992)

0:48:35 — "Amori" by Fulvio Maras & Alfredo Posillipo & Luca Proietti (1992)

0:51:05 — "Vertigini" (Ambient Remix) by Fulvio Maras & Alfredo Posillipo & Luca Proietti (1992)

0:55:34 — DJ

1:00:45 — "Flowing" by Gabrielle Roth & The Mirrors (1988)

1:07:14 — "Burning Temple" by Thom Brennan (1987)

1:10:11 — "Tongue of Secrets" (Edit) by Jan Garbarek (1988)

1:12:25 — "Karusa Kaibê" by Thierry David (1994)

1:16:36 — DJ

1:21:37 — "La Bella Donna" by Warren Sampson (1987)

1:25:23 — "Deep Touch: Side A" (Edit) by Arden Wilken (1987)

1:31:34 — "Deep Feeling" by Roedelius & Capanni & Alesini (1992)

1:34:26 — "Book of Los" by Roedelius & Capanni & Alesini (1992)

1:36:46 — DJ

1:40:21 — "Long End" (Edit) by Roedelius & Capanni & Alesini (1992)

[hobbygilda]

Miért ne!

Nem véletlen hát, hogy Genser András májusban debütált új zenei projektje, a Körút is a Török Ferenc-klasszikushoz nyúlt új klipjében: a Miért ne? című számhoz készült videó a film jeleneteinek segítségével repít vissza 1989-be, méghozzá Katona Klári egyik legismertebb dalának feldolgozásával.

A régi-új dal a Blahalouisiana énekesnője, Schoblocher Barbara hangján csendül fel, aki az előzetesben a film egyik ikonikus karakterét, Rojált alakító Szabó Simon mellett tűnt fel, stílusosan egy piros Ladában.

[andrew0807]

Apám

Mostanában van egy éve, hogy nem beszéltem vele. Sőt nem is láttam. Igazából annyit tudok csak róla, hogy megvan. Furcsának kellene lennie, hogy mennyire eltávolodtunk egymástól, de amennyire ismerem őt és magam igazából törvényszerű volt. Bár nem gondoltam volna, hogy a falat egyik napról a másikra fogom felhúzni. Most már bő egy éve, hogy megpróbált öngyilkos lenni. Miután kb két hét múlva hazaengedték és hazafelé a kocsiban szóba került a dolog, igazából meg se lepődtem a dolgon, hogy nem bánt meg semmit a sztoriból. Ami igazán fájt, hogy az utolsó párbeszédünknél éreztem azt, hogy teljes mértékben semmibe vett. Igazából már egy jó ideje a beszélgetéseink ugyanabban az ütemben zajlottak. Én lemegyek hozzá, beszélgetünk és csak várja, hogy mikor jut a beszélgetés oda, amikor ő rákötheti a saját sztoriját, aminek a lényege az, hogy mindenki ostoba, vagy tanult bunkó vagy fakezű. Csak ő nem. Ezt az elmúlt években a felerősödő viszonya az ezotériához csak nehezítette. Sokszor gondoltam már rá, hogy ezt valamilyen formában kiadom itt magamból, de még most sem tudom, hogy hogyan kéne. Igazából sok jó emlékem van vele. Rossz is, de azokra kevésbé emlékszem. Azt mondják az idő megszépíti a dolgokat, de szerintem csak nem tárolom dátumra pontosan a sérelmeimet. A jó emlékeim sokkal inkább bennem élnek. Nem csak az ő esetében. Az iskola, a meló, meg igazából minden téren. Ez nem azt jelenti, hogy idealizálok. Ha nagyon akarom fel tudom idézni a szar dolgokat is, de az nem segít. Teljesen véletlen került elém a Pink Floyd - Shine On You Crazy Diamond. Hónapok óta nem hallgattam úgy egyáltalán Pink Floydot. Hullámszerűen tudom újra és újra fölfedezni. Az első felfedezésem pedig apámmal volt. Most hogy a h��ttérben szól eszembe jut, hogy mennyit hallgatta bakeliten. Hogy milyen odaadással kezelte a lemezeket. Látom most is ahogy a kefével végigtörli mielőtt a tű megérinti. Ugyanezzel az odaadással tudta hallgatni is a lemezeket. Nem csak a Pink Floydot. Deep Purple, LGT, Katona Klári. A zenei alapismereteimet ő alapozta meg. Később a továbbképzést persze már bátyámtól kaptam, sőt kapom a mai napig.

Apám esztergályos. Igazi műszaki ember. Sok mindenben precíz, de merev is emiatt. A szekrényben lévő FED3 fényképezőre ránéznem se volt szabad. (ami persze nem működött valószínű már akkor sem és most itt pihen a polcomon). A fali, már akkor 40+ éves ingaórát rendszeresen levette és tisztogatta alkohollal és újraolajozta. Azért viszont nem szólt, ha számára értéktelen dolgokat szedtem szét. Ezek nagyon ritkán jutottak odáig, hogy újra összeépültek. Hagyta, hogy fölfedezzem a dolgok működését.

Sokat jártunk erdőt-mezőt. Jól ismeri a növényeket és az állatokat is. Elmászkálni a Gödöllői reptérre mindig nagy esemény volt, mert ha nem is volt éppen gépmozgás, a környéken mindig láttunk valami érdekeset (nyulat, ragadózómadarakat igazából bármit)

Idővel azonban ezek a dolgok kezdtek kikopni. Valószínűleg ez a legrosszabb tulajdonsága. Hogy dolgokat addig csinál, amíg őt érdeklik.

Akkortájt, amikor felkerültem Sopronba, futott nála az az időszak, hogyha egy kérésére nem ugrottam egyből, akkor megsértődött. Ment az érzelmi zsarolás, de megtanultam kezelni. Valószínű ezért is vagyok immúnis azóta is ezekre.

Amikor elkezdtem melózni és műszaki területen a végzettségem ellenére megint volt egy jobb időszakunk, mert büszkeséggel töltötte el, hogy hasonló pályán mozgok mint ő. Persze büszke volt arra is, hogy környezetvédelmi technikus a fia, mert ez mindig emelt fővel mesélte másoknak, de azért én megkaptam, hogy abból nem lehet megélni.

Az elmúlt pár év már tényleg csak arról szólt ha találkoztunk, hogy magáról mesélt, de a múltról, nem a jelenről. Pontosabban a jelen is érdekelte és érdekli is valószínűleg most is, de abba én nem férek bele. Se bátyám. Se neki egy személyen kívül. Igazából fura az egész. Néha jó lenne beszélgetni, de sajnos pontosan tudom, hogy annak mi lesz a vége. Inkább emlékezzek a régebbi jó dolgokra. Miközben Pink Floyd szól.

[g0om]

zhe katona klári klasszik vigyél el is stuck in my head but only the vigyél el..... mikor elkösznni nem lehert part

[frankdam]

második kedvenc bakelitem itthon a készleten

[psychterminal]

Katona Klári

[paranoidonkontroll]

se lebegés, se zuhanás

[besoftwithmylesbianheart]

"S itt állnak körben a gyermekek,

Kiáltanunk ezért nem lehet,

Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?"

- Katona Klári

[hobbygilda]

Imádtam/imádom!

[monophonics]

hetven év. hetven dal.

[korkep-blog]

Presser Gábor 70

Gyöngyhajú lány, Petróleum lámpa, Ha én szél lehetnék, Elfelejtett szó, Nem adom fel, Embertelen dal… folytassam még? Nos, igen, illene.

Gyöngyhajú lány, Petróleum lámpa, Ha én szél lehetnék, Elfelejtett szó, Nem adom fel, Embertelen dal… folytassam még? Nos, igen, illene.

  Felsorolni is nehéz a csodákat, melyekkel Presser megajándékozta a nagyérdeműt, sajátos ízt adva ezzel a magyar zenetörténetnek, kitörölhetetlen nyomot hagyva a kultúra világában. Nélküle talán nem lenne Omega, s LGT sem, legalabbis nem úgy, ahogy azt ma ismerjük emlékeinkből.

  Megannyi dalt, hangulatot, érzést, életérzést köszönhetünk neki. Dalokat, amelyek egész életünkre rányomták bélyegüket, amelyek buzdítanak, amelyek vigasztalnak, amelyek életörömmel járnak át minket.

  Presser egy zenei zseni, egy különleges hatásu előadó, egy mély, brummogó hangú zongoravirtuóz, aki időről-időre forradalmi lépésekre szánta el magát, s képes volt mindig újra megújulni az évtizedek tükrében, ki mindig kiváló, különleges zenészekkel vette körbe magát, s kinek az elmúlt fél évszázad zenei termésének egy jelentős részét, mégpedig komoly, minőségi részét köszönhetjük.

  https://www.youtube.com/watch?v=ge_Sf6ZgPdE

https://www.youtube.com/watch?v=kSwnatqhKog

  Aki ismer, tudja, hogy komoly Illés rajongó vagyok. Számomra a Szörényi-Bródy életmű a mérvadó, s ehhez hasonlatosat, elismerem, csak Presser alkotott. Kipróbalta magát a rock világában, slágerdalokat, (de minőségi slágerdalokat) írt, olyan előadók támogatója, megbízható, zenei szerzője volt, mint Kovács Kati, Katona Klári, Zorán, Révész Sándor.

  LGT-s társaival, s a Vígszínhaz színészeivel megalkotta a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválrol című magával ragadó zenés, színpadi darabot. (A Déry-mű megzenesítését eredetileg egyébk��nt Szörényiekre bízták volna, de ők szakmai megfontolásból visszautasították, így szerezhette meg magának Presser e komoly zenei elismeréssel járó lehetőséget). A darab mindamainapig elemi erővel hat a hallgatóságra. Az igazi, nagy remekművek egyike. S ha ez nem volna elég, megálmodta s valósággá tette a Padlás címu csodálatos, mesei víziot. A 80-as években pedig izgalmas kalandozásokat tett a különböző műfajok, így az elektronikus zene világában is, lásd. La baletta.

  https://www.youtube.com/watch?v=E__jHwH83lE

  https://www.youtube.com/watch?v=EtvSPsBTZoo

https://www.youtube.com/watch?v=VhDwZhQ6uts

  … és a Padlás dalai …

  https://www.youtube.com/watch?v=4nZbAGMiHfg

https://www.youtube.com/watch?v=CR7HyHZ2Ipk

  Az Omega és LGT-tagság, a Képzelt riport is bőven elegek lettek volna, hogy örökre bevésődjon neve a magyar kultúra történetébe, de Presser itt nem állt meg. Szólókarrierje is megér egy misét. Kellemes, minőségi, összetéveszthetetlen, sajatos hangulatú dalaival mindamainapig újra és újra elkápráztat. Dalai egyáltalan nem csak talmi dísz, de az ízlés, minőség, káprázatos tehetség lenyomatai.

  https://www.youtube.com/watch?v=XdXz-u-yMBs

  S hogy is kezdődött mindez? Indítsunk talán a zeneművészeti középiskolában, ahol a fiatal Presser a komolyzene iránt érdeklődve, első dalkísérletei után egy barátjának, Mihály Tamásnak köszönhetően betekintést nyer az akkori könnyűzenébe.

  1967-et írunk: a beatforradalom két éve tart csupán – Bródyék kezdték az Oh mondd és Az utcán című klasszikus dalokkal. 67-re pedig már túl voltunk az első beatfilmen, s az Illés mellett a Metro is magyar dalokkal kápráztatja el a közönséget. Pár éve  az Omega együttes is futja köreit, de hiába a karizmatikus Kóbor és a tehetséges zenészek, saját, magyar dalokat még nem írnak. Presser érkezésével azonban minden megváltozott.

  (Ugrásra készen, a nagy sikerek előtt…)

  Egy rövid történettel könnyű kiemelni Pici jelentőségét. Az 1967-es Ezek a fiatalok című beatfilmben Illésék mellett az Omega is feltűnik, azonban egyetlen egy dalban csupán, ahol egy Szörényi-Bródy szerzeményben Koncz Zsuzsa énekének kísérői. Nem túl jelentős feladat. Ehhez képest, Presser érkezését követően egy évvel az Omegának megjelenik első nagylemeze, nagyszerű kompozíciókkal, kimagasló siker mellett. No, ennyire volt fontos Presser! Ő hozta a dalokat. Dalokat, amelyek egy generáció gondolatait határozták meg.

  (A friss, ereje teljében lévő Omega, valamikor 1968 környékén, balról jobbra: Benkő László, Kóbor János, Presser Gábor, Laux József, Molnár György, Mihály Tamás)

  A Trombitás Frédi és a rettenes emberek című lemez sikere után egyre meredekebben ívelt felfelé a banda útja. A 10 000 lépés névre hallgató korongjuk pedig igazán nagy durranás volt, a címadó dalon kívül a Gyönyhajú lánynak, s Petróleum lámpának köszönhetően. Ez volt ráadásul az első kinyitható albumborító Magyarországon. 1970-ben pedig következő nagy dobásukként egy bizony hard rock elemeket is tartalmazó fantasztikus nagylemezt jelentettek meg, Az éjszakai országút címen.

  (Az Omega első komoly sikereinek idején, a 60-as évek legvégén. Balról jobbra: Kóbor János, Benkő László, Mihály Tamás, Molnár György, Presser Gábor, Laux József)

    Az első Omega korszak kedvenc lemeze ez számomra. S mikor minden sínen volt már, beállt a szakadás, amely akár ki is végezhette volna Kóborékat.

  Személyes konfliktusok után a dalszerző Presser, a szövegíró Adamis Anna és annak férje, a dobos Laux Józsi kiváltak a bandából, s megalakították az Locomotiv GT-t, melyben zenésztársaik olyan legendák lettek, mint Barta Tamás és Frenreisz Károly.

  (A kezdetekkor, 1972 táján, az eredeti felállásban. Balról jobbra: Presser Gábor, Barta Tamás, Frenreisz Károly, Laux József)

  Olyan sikertörténet indult el akkor, ami átformálta a könnyűzenei életet. Ez a banda volt az, amely talán legközelebb állt a magyar csapatok közül ahhoz, hogy világszám legyen. Amerikában koncerteztek, angol nyelvű dalaik is jól fogytak, s bizony hangszeres tudásuk, zenéjük minősége is világsztárrá tehette volna őket. Végül – mint tudjuk – ez nem jött össze. Nem a helyszín volt alkalmatlan erre, hanem a kor, amelyben éltek.

  Fennállásuk évei alatt Presser kivételével kicserélődött a tagság. Somló Tamás 1973-ban csatlakozott hozzájuk, így készítették el legendás és egyik legjobb lemezüket, a Bummm-ot, melyen olyan klasszikusok találhatók, mint a Ringasd el magad, a Kék asszony, az Ő még csak most 14.

  https://www.youtube.com/watch?v=1kC02ktq8dc

https://www.youtube.com/watch?v=tG7dQQVGlFQ

https://www.youtube.com/watch?v=eS0t-ekEJkA

  Egy évre rá érkezett Karácsony János, a Generálból átigazoló zseniális gitáros, s az Elfelejtett szó, valamint a Szólj rám, ha hangosan énekelek című dalokon már ő gitározik.

  (1974-től már Karácsony gitározott. Balról jobbra: Karácsony János, Somló Tamás, Laux József, Presser Gábor)

  Végül az Amerikába emigráló Laux helyére Solti János is megérkezett, s ezzel 1977-re összeállt az LGT legismertebb, klasszikus formációja, mely olyan dalokat készített, mint a Rádió, az Álomarcú lány, az Engedj el, az Embertelen dal, A dal a miénk, a Zenevonat.

  (A legismertebb, s egyben végleges felállás. Balról jobbra: Somló Tamás, Presser Gábor, Karácsony János, Solti János)

  https://www.youtube.com/watch?v=pvhr8WKsTzM

  https://www.youtube.com/watch?v=uo9qDZqA-NM

  https://www.youtube.com/watch?v=o-yHgaCFJZc

https://www.youtube.com/watch?v=JYJLYgJtx1U

https://www.youtube.com/watch?v=WEA5NICEKx8

  Loksi című 1980-as duplalemezükkel elképesztő sikereket értek el, noha a hatalomnak szemet szúrt már munkásságuk. Ennek ellenére éveken át folytatták még, 1984-es Ellenfél nélkül című, új hangzással bíró albumukkal bezárólag. Lemezük ezután nem jelent meg ugyan, de koncerteztek s aktívak maradtak, 1992-es búcsúkoncertjükig.

  Ezután időről-időre újra mozgásba lendültek, elkészítettek egy-egy korongot, koncertutakra indultak. Ugyanakkor szólóban és új formációkban is megmutatták tehetségüket. Presser szólókarrierbe kezdett, s kiváló, kifejező dalokat írt Katona Klárinak, Zoránnak, Kern Andrásnak is, 1985-ben pedig a Piramisból kivált Révész Sándorral szövetkezve írta meg annak első lemezét, mely kimagasló siker lett. A 80-as évekre tehető a szívmelengető Padlás című zenés darab is, és újabb izgalmas állomás az Electromantic című albuma, mely elektronikus remekműveket vonultat fel.

  https://www.youtube.com/watch?v=ZD-MRvFBnDg&list=PL2D05B7A38E250A79

https://www.youtube.com/watch?v=-K8MK0Alr5A

https://www.youtube.com/watch?v=sJrDtt3pRV8

https://www.youtube.com/watch?v=LO6CqtBsSzU

  Presser mai napig képes elkápráztatni minket tehetségével és mindig új zenei alkotásaival, újabban gyakran láthatjuk őt Rúzsa Magdi munkásságánál közreműködni.

  5 évtizednyi zenei, művészeti múlttal a háta mögött sem tétlenkedik, holott művészete oly jelentős, hogy sokaknak fele, negyede is bőségesen elég lenne.

  Presser olyan szerteágazó, gazdag, sokszínű és jelentős életművel rendelkezik, amellyel csak nagyon kevesek a magyar zene, a magyar dal történetében. Valószínűleg szubjektíven, s talán elhamarkodottan ítélek, de ha a legfontosabb zenei jelenségeket kellene felsorolnom, a Top 5-ben mindenképpen helye lenni Presser Picinek is.

  Boldog Születésnapot.

  Kerepesi Igor

[peterbreuerblog]

Budapesten februárban Indul az LGT Zenevonat Szuper-koncert.

Budapesten februárban Indul az LGT Zenevonat Szuper-koncert.

Zenevonat Szuper koncert 2017. február 12. Budapesti Kongresszusi Központ (more…)

[psychterminal]

Katona Klári - Hello...

[bmrck]

summa artium a téma: narancs vs origo

Katona Klári - Vigyél el (1981)

via MyM

[kezenani]

a dusán és a katona klári! *-*

[nemzetinet]

Egy falu, ahol nincs éhes gyerek, nincs cigánykérdés és mindenki dolgozhat

Egy közösség működőképességét nagymértékben a vezető határozza meg. Bizonyára ez a titka Rozsálynak is. A nyolcszáznál alig több lelket számláló faluban évtizedek óta nincs éhes gyerek, nincs cigánykérdés, mindenki dolgozhat, és elvándorlás helyett egyre több a betelepülő. Adottságait tekintve Rozsálynak semmije nincs, amire támaszkodhatna. És mégis egy darabka éden a legszegényebb megye peremén. Áder János köztársasági elnök, aki kedden járt a településen, a siker titkát abban látja, hogy Rozsály lakossága valódi közösséget alkot.

Rozsály az ország északkeleti csücskében bújik meg, kőhajításnyira a román határtól. A falu széléhez érve sínpáron hajtunk át, a vasúti váró fölött frissen festett tábla hirdeti, hogy az idei évtől újra megáll a vonat Rozsályon. „Ebben találkozott a kormány elképzelése és a népakarat” – summázza később a nagy áttörést a polgármester.

Végiggördülünk a főutcán; meglep, hogy az öreg házakat is rikítóan piros, kék, zöld zsindely koronázza. A községházán kiderül, hogy nem valamiféle eszement divathullám söpört végig a falun, hanem a jégeső. Tavaly június 21-én hajnalban ökölnyi jegek záporoztak Rozsályra, és kilyuggatták a tetőket, majd a délelőtti heves zivatar megadta a kegyelemdöfést: az eső átáztatta a plafonokat, azok pedig beszakadtak. A polgármester erről annyit mondott: „Biztos azért kaptuk mi ezt a jeget, mert más nem bírta volna el, és ami nem öl meg, az megerősít.”

Csak magunkra számíthatunk

Sztolyka Zoltán, a negyvenéves, kétdiplomás, négygyermekes tanárember harmadik polgármesteri ciklusát tölti. Következetesen biciklivel közlekedik a faluban, eleinte meg is szólták érte. Ha Rozsályról kérdezik, rögvest elmeséli a falu történetét is. Ez a terület valaha uradalmi birtok volt, amelyhez a kora középkorban ötven település tartozott. Beszél a kettős várfallal védett, hajdani „mocsári” várról és a helyén felépülő romantikus kastélyról, amelyet a második világháború után porig romboltak a helyiek.

http://mno.hu/

Rozsály újkori története a kilencvenes évek elején kezdődött. Ahogy másutt is, ekkor számolták fel a helyi téeszt, ám a falu vezetése úgy döntött, nem hagyja szétszabdalni a földeket. 1993-ban létrehozták a Jóléti Alapítványt, amely kezdetben az önkormányzattól bérelt 85 hektáron gazdálkodott. Ezt időközben száz hektárra hizlalták.

– Arra törekedtünk, hogy minél inkább kizárjuk a külső tényezőket, abból indultunk ki, hogy akinek földje, gépei, állatai vannak, nem kiszolgáltatott – mondja Zoltán.

Gazdaságukat könnyebb volt annak idején megszerezni, mint most megtartani, teszi hozzá. De nemcsak a szociális biztonság miatt ragaszkodnak hozzá, hanem mert értelmes tevékenységet biztosít az embereknek. Rozsályon nincs munkanélküliség, a közmunkások vetnek, aratnak, gyümölcsfát telepítenek, állatot gondoznak, gépet javítanak, térkövet gyártanak – vagyis értékteremtő munkát végeznek. Rozsályon cigánykérdés sincs, noha a falu lakosságának negyede cigány. Volt idő, amikor reggelente ébresztgetni kellett őket, hogy jöjjenek munkába. Ma már óraműpontossággal kezdenek, és nekik is van otthon tyúkjuk, veteményesük.

Gyalog indulunk az új gyümölcspréselő üzemhez. Amíg odaérünk, friss hírekről faggatom a polgármestert. Arról, hogy egy tavaszi felmérés szerint a keleti megyékből vándorolnak el legtöbben, és egy kiszivárogott kormányzati terv azt tartalmazza, hogy ha a Fidesz nyer a jövő évi választáson, megszünteti az 1500 fő alatti falvak önkormányzatait.

– Mi már öten vagyunk, együttes létszámunk 3200 fő. Az öt községet ellátó közös hivatal, a családsegítő, a gyermekjóléti szolgálat és a védőnői hálózat Rozsályon működik, mert nálunk volt hely és szakembergárda – sorolja. – Az elvándorlásról meg annyit: tőlünk is mentek el külföldre dolgozni, de nem családostul, ami azt mutatja, hogy nem akarnak végleg kint maradni. Rozsály egyelőre növekszik. Idén sok kismamánk van, nyár elején beindul a szülési boom, augusztus végéig 6-8 babánk születik. Betelepülőink is vannak régóta. Rövidesen Kárpátaljáról érkezik két család, a közeli Szatmárnémetiből pedig egyre többen jönnek. Eladják odaát a panelt tízmillióért, és vesznek itt házat ötért.

Nem építenek légvárakat

A feldolgozóüzem kívülről jellegzetes szatmári, hosszú tornácos parasztház, belül szupermodern technikával. A tompán csillogó krómmasina egyik végén bemegy a hámozott, kimagozott gyümölcs, a másikon kijön az EU-konform (szűretlen, cukor- és tartósítószer-mentes) lé, hőzáró fóliatasakokba csomagolva. Az üzem 2014-ben készült el, csúcsra járatni még nem tudták, mert a következő években elvitte a termést a jég.

A raktár puritán fémpolcain ötliteres üvegekben lecsó, savanyú uborka, cékla, csalamádé, vörös káposzta. A lekvárokból, befőttekből mutatóba maradt csak néhány üveg, fölélte a szociális étkeztetés. A gyümölcslét is oda szánják, nem eladásra. Rozsályban minden gyümölcs elfogy még frissen. A környékből érkezik az alapanyag, ők nem fizetnek érte, a beszállító nem fizet a préselésért, a lén pedig osztoznak.

A ház melletti szőlőben asszonyok hajladoznak. Valamennyien közmunkások, de nem volt ez mindig így. Járókáné, Krisztina Fóton született, Rozsályba házasodott, négy gyereket nevel párjával. A fiatal, kék szemű nő hosszú ideig napszámba járt.

– Rendesen kerestem, de borzasztó fárasztó volt hajnalban kelni, ide-oda biciklizni a falvak között – mondja. Nyolc hónapja közmunkás. – A korábbi munkákhoz képest ez szanatórium, és többet láthatom a gyerekeket is.

A csapat hangadóját Klári mamának hívja az egész falu. Huncut szemű asszony, mindenről van véleménye, s nem is rejti véka alá.

– Sok függ az embertől. Van, akinek a háza körül derékig ér a gaz, mert a műkörömtől nem tud kapálni. Én bezzeg 62 évesen munka előtt még leszedem az uborkát, és munka után leszedem megint. Pedig olyan hosszú a kertem, el se látni a végéig.

http://mno.hu/

Megtudom, hogy három gyereke van, hét unokája, s csak a végén böki ki, hogy ő a polgármester mamája.

Állunk az üzem tornácán, sík a vidék, messzire ellátni. A távolban erdősáv húzódik, s Zoltán lelkesen magyarázza, hogy ezen a hatalmas területen gyümölcsös lesz, a klímaváltozás miatt korszerű, porlasztásos öntözési rendszerrel. Én pedig elhiszem neki, hogy ha legközelebb erre járok, az új fákról szedhetek meggyet.

Bíró Gedeonné, a Jóléti Alapítvány vezetője egy „sufniban” tanyázik a gazdasági udvar bejáratánál. Az apró helyiségben csak az íróasztal fér el a számítógéppel. Mariann a pályázatírás koronázatlan királynője, s váltig állítja, nem kell ehhez más, csak józan paraszti ész. Nem épít légvárakat, gyakorlatias célokat tűz ki. „Rozsályiasan”, vagyis egyszerűen fogalmaz, tíz pályázatukból kilenc nyer. Legutóbb tanodára pályáztak sikerrel, most 22 gyerek van náluk, szeptembertől negyvenen lesznek. Az alapítvány tanfolyamokat is szervez. Így tanult meg számítógépezni Sztojka Sándor mezőőr is, s ötvenöt évesen új világ nyílt meg előtte. Nagylánya hivatásos katona, Koszovóban szolgál, Skype-on beszélgetnek. Sándor neten rendel permetezőszert, és a Vaterán adta el felújított, régi mosógépét.

Mindenki tudja a dolgát

Mariann a rozsályi csodatandem másik fele. Szerinte a túlélés receptje egyszerű.

– Ha senki nem segít rajtunk, segítünk mi magunkon. Én csak egyszerű könyvelő vagyok, de Sztolyka Zoltán polgármester igazi XXI. századi ember – bizonygatja. – Mi kitalálunk dolgokat, ő el tudja adni. Hivatalokba járkál, minisztériumokba, megyei közgyűlésbe, konferenciákra, hozza-viszi a híreket, az ötleteket, mi pedig megvalósítjuk.

A gallybálázás ötlete is egy klímavédelmi konferencián fogant. Nagyon dicsérték ott a japán fűzt mint energianövényt, Zoltánnak meg eszébe jutott, hogy a gyümölcsfa fűtőértéke kiváló, és a fákat évente metszeni kell. Vettek hát két bálázógépet, s hamar rákaptak a gazdák. Hozzák a gallyat, kifizetik a bérmunkát, s viszik a bálákat. Egy mázsa tüzelő ötszáz forintból jön ki így.

Rozsályban sem fonják kolbászból a kerítést, de földjeiken mindent megtermelnek, ami az önellátáshoz kell. Kilencven disznót hizlalnak, saját vágóhídjukon dolgozzák fel. A vágóhidat nemrég újították fel az uniós előírásoknak megfelelően. Bérvágást is vállalnak, akad jelentkező bőven. Saját disznóik húsa a közétkeztetést szolgálja. A maradékból kilónként négyszáz forintért vehetnek a helyiek, akár úgy, hogy részletekben törlesztik. Mondja is az udvar legtávolabbi sarkában fekvő ólaknál a vékonydongájú cigány ember: ő bizony nem tart otthon disznót, nem érdemes, mert akinek nincs terménye, többe kerül fölnevelni, mint megvenni.

Errefelé az emberek nem tüzelnek szeméttel, nem fosztogatják az erdőket. Az önkormányzat nagy tételben, kedvezményesen vásárolja a tűzifát, felár nélkül adja tovább, és ingyen házhoz viszik. Konyhájuk 450 adagot főz naponta, a gyerekek ötszöri étkezése évtizedek óta ingyenes, az öregek 233 forintért ebédelnek az idősek napközi otthonában. Tizenhat lovat tartanak. Képeslapra illő látvány, amint ott legelésznek a gazdasági udvar zöldellő gyepén. Többcélú lovak: a mezőgazdaságban segédkeznek, tornaóra gyanánt iskolások lovagolnak rajtuk, ovisokat kocsikáztatnak, szekérbe fogva ők szállítják a tűzifát és decemberben a Mikulást.

A falubéli munkát Sztojka Gábor, a polgármester édesapja irányítja. A nyugdíjas mezőgazdásznak a hajdani földosztó bizottság tagjaként oroszlánrésze volt abban, hogy egyben maradtak a földek. Mint mondja, itt nincs blokkolóóra, senkit nem kell hajkurászni, mindenki tudja a dolgát. Aki hajnalban kezd, háromkor elmehet. Aztán otthon folytatják, ki asztaloskodik, ki esztergál, ki méhészkedik – mert a közmunkásbér kevés.

Közösség nélkül meghal a falu

Rozsály régen is vallásos település volt, ma is az. Mégsem adták egyházi kézre iskolájukat, a három falut ellátó, integrált, klikes iskola meglehetős szabadságot élvez. Nem küzdenek pedagógushiánnyal, még Fehérgyarmatról is jönnek hozzájuk tanítani. A diákokat iskolabusz szállítja. Az iskolában sok a hittanos, a faluban jelen lévő két egyház (görögkatolikus, református) jelentős szerepet tölt be a falu közösségi és kulturális életében.

http://mno.hu/

Zoltánnak a polgármesterség nem munka, hanem misszió. Hiszi és hirdeti, hogy közösség és kultúra nélkül meghal a falu, mert nem csak pénzből él az ember. És tényleg, Rozsályban bármi megtalálható, ami a lelki egészséghez kell: hagyományőrző néptánccsoport, népdal- és egyházi kórus, rangos röplabdacsapat, bányató horgászegyesülettel, tudásház tíz számítógéppel, helyi tévé, telefon, széles sávú internet. Öt éve adták át a gazdasági udvarban a „kemencés házat”, a saját erőből épített közösségi teret, ahol az idősek összeülnek beszélgetni, rongyszőnyeget szőni, mások kenyeret, lángost sütnek, lekvárt főznek, és bográcsolós családi, baráti bulikat rendeznek. A falu színjátszó körét sokfelé hívják a megyében. Általában zenés előadásokat visznek színre. És hogy a magaskultúra se maradjon ki, Szatmárnémetibe járnak színházba. Az iskolások közül ötvenen bérletesek, őket busz viszi-hozza. A felnőttek pedig megfejelik néha a kiruccanást egy éjszakába nyúló vacsorával.

A búcsúzáskor Sztolyka Zoltán ekként összegez:

– Én a határon túlról érkezőknek is mindig elmondom, hogy szeretném, ha bekapcsolódnának a falu életébe, mert Rozsályban nem csak lakni kell. A média előszeretettel emleget minket mintafaluként, pedig nem vagyunk azok. Hogy így tudunk működni, annak az a nyitja, hogy jó élni Rozsályban, és mindent megteszünk, hogy továbbra is így legyen.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.06.03.

Egy falu, ahol nincs éhes gyerek, nincs cigánykérdés és mindenki dolgozhat a Nemzeti.net-en jelent meg,