#Kerepesi Igor
Explore tagged Tumblr posts
korkep-blog · 6 years ago
Text
Bakelit-sztorik 13 - "Amikor vége a zenének..."
Egy korszak hangjának meghatározója, a legendás és utánozhatatlan The Doors együttes billentyűse, egy bohém művész-látnok, ki idén, február 12-én ünnepelné 80. születésnapját.
Nyitókép: edition.cnn.com
  Ray Manzarek a 20. század rock zenéjének talán legkiválóbb s legkreatívabb orgonistája: mesterien ötvözte a jazz sötét és baljós tónusait, a latin zene buja lüktetését, s John Coltrane dalainak sziporkázó motívumait, s egybegyúrva mindezeket billentyűzetén egy összetéveszthetetlen és varázsos egyveleget alkotva a rock szféráiba röpítette mindezt.
  A jazz-rock egyik atyja ő, egy varázslatos tehetségű, lengyel-amerikai orgonazseni, aki súlyos, sötét orgonafutamaival soha nem hallott varázslatot teremtett. Egy jazzen nevelkedett reneszánsz ember: zeneszerző, dalszövegíró, orgonavirtuóz, színész, filmrendező, író és a rock egyik legkiválóbb mesélője. Egy korszak hangjának meghatározója, a legendás és utánozhatatlan The Doors együttes billentyűse, egy bohém művész-látnok, ki idén, február 12-én ünnepelné 80. születésnapját.
  Köszöntés gyanánt, íme egy rövid összefoglaló: léleküdítő azoknak, kik ismerték, s támpont azok számára, kik csak ismerkednek vele, s kik egyszer talán megszeretik majd.
  (Ray Manzarek valamikor 1973-1974 környékén, szólókarrierje idején)
  A zenész Chicágóban Raymond Daniel Manczarek néven látta meg a napvilágot, lengyel-amerikai szülők gyermekeként. Igen fiatalon kialakult benne a zene iránti szeretet, s ennek jegyében ismerkedett a zongora rejtelmeivel. Zongoraleckéi során komoly muzikális műveltségre tett szert, s a klasszikusok iránti szeretete mellett idővel a jazz és a blues imádata is beköszöntött életébe.
  Szerteágazó érdeklődése okán azonban a filmes egyetemen kötött ki, egész pontosan a Californiai egyetem nem sokkal korábban megalakult filmes tanszékén. Nem sejthette még, hogy élete talán legfontosabb momentuma ez, hisz azon túl, hogy a modern filmművészet óriásaival ismerkedhetett meg,  csoporttársa lett a fiatal és titokzatos James Douglas Morrisonnak, a későbbi énekes-legendának.
  (Ray és Jim Morrison 1968-as európai turnéjuk során)
  1965-ös vizsgafilmje után Venice Beach tengerpartján ücsörészve, meghallgatva Jim költeményeit, úgy döntött: zenekart alapítanak. Ez lett a The Doors, azaz az „ajtók”, mely név William Blake költeményének egyik sora után kapta nevét. Blake az érzékelés kapuiról írt, s a Doors elsődleges célja épp ezen kapuk sarkig tárása volt.
  A meditációs tanfolyamon, amit Ray is látogatott, a fiatal zenész összefutott az éppen együttest kereső dobossal, John Densmore-ral, s őt és barátját, a flamenco-n nevelkedett gitárvirtuózt is beszervezte a bandába. A bandába, mely csakhamar kinőtte magát s rövid időn belül Los Angeles zenei életének legvonzóbb zenekarává lett. Koncertjeik tömegeket vonzottak a Whisky a Go-Go nevű szórakozóhelyre.
  (A legendás Whisky a Go Go Los Angelesben,… a Doors korai fellépéseinek helyszíne)
  Jim kriptikus, súlyos, halál és szex központú dalszövegei, Krieger élményszámba menő gitárszólói, Densmore jazz alapú, kreatív dobszólamai és Ray szívet gyönyörködtető, baljós orgonaszólói jelenség lettek. Fellépéseiken olyan hangulat uralkodott, akárcsak egy sajátos templomi szertartáson. Bacchanália, színház és szenzációs koncert egyvelege volt minden új este.
  A botrányok azonban szintén mindennaposak voltak e fellépéseken, míg végül egy modern köntösbe bújtatott Ödipuszi versszak után a Whisky tulajdonosa ki nem rúgta a zenekart.
  (A The Doors karrierje elején, valamikor 1966-ban, Jim épp a mikrofonba üvölt… )
  A közönség soraiban azonban ott volt az Elektra nevű friss lemezkiadócég tulajdonosa, akit elbűvölt az együttes ősereje,  így lemezszerződést ajánlott nekik. 1967. január 4-én boltokba is került a néhány hét leforgása alatt rögzített debütáló lemezük, mely mai napig a legjobb rockalbumok közt van számon tartva.
  Olyan remekbeszabott s mára legendássá vált alkotások kaptak helyet a korongon, mint a Break on through, a Soul Kitchen, az Alabama Song, a The End, s mind közül talán a legnagyobb sláger, a Lobbants lángra, azaz a Light my fire.
  https://www.youtube.com/watch?v=rOpQjD-rX0g
https://www.youtube.com/watch?v=QxizIrbcSuU
https://www.youtube.com/watch?v=deB_u-to-IE
  Ezen dalok elképzelhetetlenek lennének Ray orgonaszólói nélkül. A Light my fire esetében az ő fejéből pattant ki a dal bevezetője, ő rakta a jazzes és latinos akkordokat a számok alá, s a Doors-koncertek magával ragadó, szertartásos hangulata is éppen az ő orgonájának volt köszönhető. A fiatalság egyik nagyhatású ikonjává lett, akit Eric Clapton és Ravi Shankar mögött a legnagyobb élő zenészek táborába emelt a kritika.
  Szinte valamennyi Doors dalon érezhető a kéznyoma, s néhányat e dalok közül szinte egy az egyben ő jegyez. Jelenség volt: szemüvegében, hosszú, szőke hajával s azzal a sajátos földöntúli, boldog önkívülettel, mely minden fellépés során látható volt arcán, amint a billentyűk fölé hajolt. 1967 és 1971 között 6 stúdióalbumot jelentettek meg, melyek egymás után, kivétel nélkül aranylemezek lettek, s melyek egy korszak hangját és gondolkodását fejezték ki és határozták meg.
  (Az együttes, 1968-as európai turnéja idején)
  Egészen újat hoztak vagy már ismert s izgalmasat csempésztek vissza a zenébe: Ray csemballó-hangzást épített be a dalokba, ami egészen speciális, sejtelmes hangulatot idézett elő, s visszafelé játszott orgonaszólókkal bolondította meg a számokat. Minden új lemezük valami újat, mást, szokatlant és a korábbitól eltérőt hozott. A Strange days, a Waiting for the sun, a The soft parade a kísérletezések jegyében születtek meg, számos feledhetetlen slágert eredményezve.
  Az új évtized kezdetén pedig egy újabb komoly váltás következett: igazi, hamisítatlan, dögös, mocskos bluest kezdtek játszani. Utolsó, Jim Morrisonnal készült lemezük már egy letisztult, ízig-vérig blues album, melyen azonban Ray változatlanul megcsillogtathatta tudását, elsősorban olyan dalokban, mint a Love her madly vagy a Riders ont he storm.
  https://www.youtube.com/watch?v=iv8GW1GaoIc
  Nem sokkal a lemez megjelente után énekesük váratlanul, s máig tisztázatlan körülmények közt elhunyt.
  (Az 1971-es, legendás L.A.Woman album borítója)
  A banda szekere azonban a tragádia után is tovább haladt, a zenekar trióként folytatta, s minden eddigitől eltérő, jazz-rock hangzást hoztak létre. 2 lemezt készítettek még, s eme albumok dalaiban komoly és élvezetes ízelítőt kapunk parádés hangszeres tudásukról s muzikalitásukról. Ray zeneszerzőként, s énekesként is szerepel e dalokban.
  https://www.youtube.com/watch?v=AaL3A2BVmJM
  1973-ban aztán feloszlott a banda, s mindenki útkeresésbe fogott. Ray elkészíthette két, korszakos művét. Elsőként a The Golden Scarab című albumot, mely szólópályája legsikerültebb remekműve, olyan dalokkal mint a címadó nóta, a Solar boat vagy éppen a The purpose of existence, melyekben hangját, hangszeres tudását s dalszerzői tehetségét egyformán élvezhetjük. Varázslatos albumról van szó, amolyan zenés mítoszról.
  (Ray szólólemeze, a The Golden Scarab)
    https://www.youtube.com/watch?v=Pckt-R5Esxk
  Ezt követte 1974-ben második, a The whole thing started with the rock n roll című korongja, mely hangzásában nyersebb ugyan, de így is számos slágert és gyönyörű próbálkozást tartalmaz. Megunhatatlan dalai: The Gambler, Whirling dervish, Bicentennial blues.
  https://www.youtube.com/watch?v=87ZsV5Oa4C4
  Rövid szólópályáját követően Manzarek a The Nite City nevű rockegyüttes billentyűse és alkalmi dalszerzője lett. A banda 2 albumot jelentetett meg, majd feloszlottak.
  Ezután, 1983-ban elkészítette a Carl Orff szerezte Carmina Burana modernebb, rockosabb változatát, mely komoly és izgalmas próbálkozásnak számított.
  (A “modernizált” Carmina Burana borítója)
  A következő években s évtizedekben interjúk s tévés szereplések tucatjait abszolválta, lenyűgöző beszélőkéjével ámulatba ejtve a közönséget s éltetve barátja, Jim Morrison s egykori bandája legendáját. 2000-ben megrendezte első egész estés filmjét, mely a Love her madly címet kapta, s mely egy szerelem s gyilkosság sajátos történetét meséli el.
  A film megbukott ugyan, de a rajongók körében értékes relikviának számít. 2006-ban aztán új, a filmmel azonos című szólóalbumot készített, mely személyes kedvencemmé vált. Sötét jazz modern zenei elemekkel elegyítve. Dalai min a Too close to the sun, az I could be anything, a Jai vu ta vie vagy a Hadleys cruise az acid jazz műfajának igazi remekművei.
  Manzarek számos más zenei projektben is részt vett élete során, költőkkel, köztük Michael Mcclure-ral is készített lemezt, akárcsak kiváló blueskorongokat Roy Rogers-szel. Ime, egy kis ízelítő ezen művekből.
  https://www.youtube.com/watch?v=I-FEYE7mHUE
https://www.youtube.com/watch?v=Y-O3tDbSdM8
https://www.youtube.com/watch?v=ajzTegvq2RQ
  Utolsó albuma halálának évében, 2013-ban jelent meg, s dalait hallgatva ugyanazt az erőteljes, életigenlő, precíz és újító zongoravirtuózt hallhatjuk, mint akit csaknem 50 évvel korábban megismerhettek a rajongók. 2013. május 20-án hunyt el rákban, a németországi Rosenheim klinikán.
  A műfaj egyik legnagyobb hatású billentyűse, egy korszak ízlésének és gondolkodásának formálója, s úttörő volt ő, ki mindörökre megváltoztatta a rockzene történetét.
  Isten éltessen, Ray!
  Isten éltessen, Ray!
  Kerepesi Igor
Képek: Archív
1 note · View note
nemzetinet · 7 years ago
Text
Bakelit-sztorik 05 – A zenészvilág krémje
A hatvanas évek  kísérletező, sokrétű és merész zenei világa minden más évtizednél mélyebben beleégett a tudatunkba. E korszakból származik a soron következő Bakelit-sztori is, mely a legendás Cream együttes albumát veszi górcső alá. A lemezt, mely külsőleg és belsőleg is zavarba ejtően sokszínű, mérhetetlenül izgalmas, s mai napig újszerű és forradalmi.
  (A legendás album, a Disraeli Gears borítója)
  Az album 1967. november másodikán jelent meg, azaz épp ma 50 éves, s a Disraeli Gears címet viseli. Ez volt a Cream együttes második s egyben legtöbbet emlegetett, legkiválóbb alkotása. A lemez a hippi-korszak tetőpontján, a szeretet nyarának évében jelent meg, s magán hordozza a kor kísérletező, felspannolt zenei világát.
  De lássuk csak, mi is történt:
  Elengedhetetlen tudnunk, kik is alkották ezt az első komoly supergroupot, melynek tagjai már mind ismert s országszerte elismert együttesek népszerű zenészei voltak: a gitárt Eric Clapton szólaltatta meg, aki fiatal, magányos suhancként akkoriban már túl volt 2 jelentős együttesen, s szépen lassan legendává vált a brit fiatalok körében.
  (A fiatal Eric Clapton, a gitárvirtuóz, aki később olyan dalokkal szerzett magának hírnevet, mint a Tears in heaven avagy a Layla)
  A dobokat az „őrült vörös”, a játékában erőteljes jazzes hatást mutató Ginger Baker verte, míg basszusgitáron a Graham Bond Organisation másik tagja, Jack Bruce játszott. E három zseni közül talán Clapton az, aki a későbbiekben a legnagyobb népszerűségre tett szert – olyan daloknak köszönhetően, mint a Layla, a Tears in heaven,a Change the word – , ekkoriban azonban az együttes még, mint elválaszthatatlan egység működött.
  (A Cream együttes 1968-ban, balról jobbra: Eric Clapton, Ginger Baker, Jack Bruce)
  A legendássá vált zenei formáció 15-20 percnyi hosszúságúra nyújtott dalaival és nagyszerű hangszeres improvizációival vonult be a zenetörténelembe. A banda első fontosabb fellépése 1966-ban a windsori jazz és bluesfesztiválon volt, s még ugyanebben az évben megjelent első, önálló stúdióalbumuk, a Fresh Cream is, melyen olyan népszerű és nagyszerű zenei alapművek kaptak helyet, mint a Spoonful, az Im so glad avagy a Toad.
  (Az együttes első lemeze, a Fresh Cream, 1966-ból)
    Az album nagyszerű kritikai fogadtatásban részesült, zenekritikusok és zenerajongók egyaránt kegyeikbe fogadták, s így könnyedén beindulhatott a banda szekere. A nagy sikerre való tekintettel a kiéhezett rajongóknak nem kellett sokat várniuk a következő nagy dobásra, 1967-ben ugyanis boltokba került az együttes második, s egyben legszínesebb és legsikeresebb albuma, a témámul szolgáló Disraeli Gears, mely tartalmazza az együttes néhány legnépszerűbb dalát, s melyen Clapton már énekesként is felbukkan, noha saját elmondása szerint szégyellte hangját. A mesterien komponált, nagyszabású remekmű az együttes csúcspontja.
  (Az együttes sikerei csúcsán)
  Noha még mindig Jack Bruce volt az elsődleges dalszerző, Clapton is egyre több dalban mutatta meg dalszerzői képességeit. A lemez legnépszerűbb dalai a lemezindító Strange Brew, a World of pain, A Tales of brave Ulysses és a koncertek egyik csúcspontja, a negyedórásra is sokszor elnyújtott Sunshine of your love.
  A lemez a Strange Brew című klasszikussal indul, melynek társszerzője és vokalistája Eric Clapton.
    A dal tökéletesen visszaadja a korszak hangulatát, egy remek és álomszerű szerzeményről van szó, mely mozifilmek gyakori zenei aláfestésévé vált, s melynek visszhangos, gitárközpontú 3 perce különleges élmény és telitalálat. Ezt követi a zenekar talán legnagyobb klasszikusa, melynek ritmusa függővé teszi az embert. A dal -noha egy stúdióbeli probléma okán kishíján lemaradt az albumról –  a lemez egyik legkomolyabb húzóereje lett.
    Az ezt követő World of pain és Dance the night away című dalok tovább feszítik a hallgatóság érdeklődését, s izgalmas pillanatai a lemeznek, melynek A oldalát a dobos, Baker dala, a Blue condition zárja le.
  A korong megfordítása után pedig modernkori hősi énekként csendült fel Ulysses meséje, a Tales of brave Ulysses című magával ragadó Clapton szerzeményben, melyben a mester ismét nagyot gitározik.
    A lemezoldalról külön figyelmet szentelnék még a Were going wrong című dalnak, mely Jack Bruce kiváló hangján szólal meg. Az Outside woman blues és a Take it Back megfelelő levezetései e remekbeszabott lemeznek, melynek záróakkordjaként egy tradicionális, másfél perces a capella bohóckodás, a Mothers lament hangzik el.
  A lemez elképesztő sikere után az együttes még másfél éven át létezett, s két nagylemezzel örvendeztette meg a rajongókat, méghozzá a Wheels of fire és a Goodbye című korongokkal. Az utolsó lemez már az együttes búcsúkoncertje után, 1969-ben jelent meg.
  Kerepesi Igor
The post Bakelit-sztorik 05 – A zenészvilág krémje appeared first on Körkép.sk.
Bakelit-sztorik 05 – A zenészvilág krémje a Nemzeti.net-en jelent meg,
0 notes
korkep-blog · 6 years ago
Text
Bakelit-sztorik 11 - A Skorpió
Adott a legjobb magyar basszusgitáros, az egyik legütőképesebb dobos, egy kifinomult, fantasztikus gitártehetség és egy csodabogár, aki úgy szólaltatja meg az orgonát, ahogy azt csak nagyon kevesen a rockzenében.
Adott a legjobb magyar basszusgitáros, az egyik legütőképesebb dobos, egy kifinomult, fantasztikus gitártehetség és egy csodabogár, aki úgy szólaltatja meg az orgonát, ahogy azt csak nagyon kevesen a rockzenében.
  Mi történik, ha egyesül ez a négy fiatal? Nos, valami olyat hoznak létre, ami csaknem fél évszázad után is elevenen él a köztudatban.
  Ők négyen: Frenreisz Károly, Fekete Gábor, Szűcs Antal Gábor és Papp Gyula.
  Hölgyeim és Uraim: A Skorpió.
  (A Skorpió, pályája elején. Balról jobbra: Papp Gyula (kalapban), Fekete Gábor (doboknál), Frenreisz Károly (skorpiós pólóban) és Szűcs Antal Gábor)
  https://www.youtube.com/watch?v=lX0as9tuAoY
  A 70-es évek magyar rockzenei világának egyik kimagasló bandája. Ami a hangszeres tudást illeti, meg merem kockáztatni, hogy akkoriban más bandák nem értek a nyomukba. Bele lehet persze kötni Frenreisz nem túl képzett énekhangjába, vagy az időnként butácska, Shakespeare-i magaslatokat és mélységeket messziről elkerülő szövegekbe, de kérem alássan, akik így muzsikálnak, ilyen hangszeres játékot tolnak, azoknak bocsáttassék meg, ha nem Kosztolányi minőségében írnak szöveget.
  Így is olyan slágerek köthetők az együtteshez, mint az Így szólt hozzám a dédapám, a Másképp dobogna, Ünnepnap, Vezess át az éjszakán, Vén Koldus, Azt beszéli már az egész város.
  (Papp Gyula, az orgonavirtuóz egy buli alkalmával. A banda tagjai mind képzett, zseniális zenészek voltak…)
  A banda ritmusszekciója pedig messze a legdögösebb, legjobb volt az akkori mezőnyben: Karesz basszusgitárját ezer közül felismerni, Fekete Gábor pedig akkorákat és olyan különleges stílusban dobolt, hogy azt azóta is tanítják a zenésznövendékeknek. Az ő nevéhez köthető a funkrock dobolási stílus a magyar zenében.
  (Frenreisz Karcsi, a banda mozgatórugója, az egyik legnagyobb basszusgitáros, valamikor a 70-es évek első felében…)
  A Skorpió maga pedig egy ízig-vérig supergroup. A zenekar tagjai a bandába érkezésükkor már mind ismert és elismert zenészek voltak. Frenreisz a Metro és az LGT basszusgitárosa volt, Szűcs Antal a Hungáriából jött, akárcsak Fekete Gábor, Papp Gyula – az egyik legnagyszerűbb orgonista- pedig a Miniből csatlakozott az együtteshez.
  Erre az áldott zenetörténeti fúzióra 1973-ban, azaz éppen 45 éve került sor, s a Skorpió kevesebb, mint egy éven belül a legnépszerűbb, legkomolyabb elismerést bezsebelő bandák közé emelkedett.
  (A Skorpió első felállása. Balról jobbra: Fekete Gábor, Frenreisz Károly, Papp Gyula, Szűcs Antal Gábor)
  Már első nagylemezük megjelenése előtt általános imádatnak örvendtek, s 1974-es Rohanás című albumuk után megállíthatatlanul törtek előre a halhatatlanság felé. Ez a lemez a magyar zenetörténet első, teljes egészében hard rock korongja. S mit lehet elmondani róla? Csakis a legjobbakat. Tiszta hangzás, erőteljes, összetéveszthetetlen basszusgitárfutamok, morgós, harapós orgonabetétek, lélekemlő, sikoltó gitárszólók és Istenem, Fekete Gábor dobszólói! Azok magával ragadóak, utánozhatatlanok!
  (Első nagylemezük borítója)
  Személyes kedvencem a lemezről a Fantázia című isntrumentális dal, George Gershwin klasszikus Kék rapszódiájának rockos újragondolása, mely maradéktalanul elénk tárja a banda virtuozitását. Ezt aztán a disztópikus Másképp dobogna című szerzemény követi, mely után megértjük, miért is választották 1974-ben Frenreiszt a legjobb magyar basszusgitárosnak.
  https://www.youtube.com/watch?v=HeT5BFE57Fs
https://www.youtube.com/watch?v=tVMsZTZJ81o
  A lemezen található a legismertebb Skorpió dal is, amely azért különös, mert tökéletesen eltér a zenekar hardrockos, hangszerközpontú, súlyos zenéjétől. Ízig-vérig country dal ugyanis, amit ráadásul az együttes gitárvirtuóza, Szűcs Antal Gábor énekel.
  https://www.youtube.com/watch?v=3CzPsWOs5Rg
  A Rohanás című lemez frenetikus sikere után tovább dübörgött a banda: Magyarországon kívül sokat koncerteztek külföldön, (pl. Lengyelországban, ahol igazi kultusza alakult ki az együttesnek). Amerikába is eljutottak, s kirobbanó sikert arattak a tengeren túlon. Onnan hazatérve aztán bővítették  ruhatárukat, zenéjükbe is bekerült pár új elem és új lendülettel indultak neki a következő lemez felvételi munkálatainak.
  (Számomra kedvenc lemezük, az Ünnepnap 1976-ból )
  A Fekete Gábor elképesztő dobjaival fémjelzett Menetirány című dal volt az új korong előfutára. Ebben a szerzeményben minden benne van, ami a Skorpió. 3 és fél percnyi tömör gyönyör. Rajongásig szeretem. Tessék meghallgatni!
  https://www.youtube.com/watch?v=rlla5GzUIq8
  Az A oldal további izgalmas pillanatai még a Rongylábkirály, az Ágnes és a számomra legalábbis a mindenkori legnagyobb Skorpió-dal, a címadó Ünnepnap. Tökéletesen van felépítve, minden apró részlet kidolgozva, s ebben hallható Szűcs Antal egyik leggyönyörűbb, kiegyensúlyozott gitárszólója.
  https://www.youtube.com/watch?v=rIOsPd30Tcs
  A B oldalról pedig említest érdemel a nyolcvanas évek rockerbáljaiban gyakran játszott Vezess át az éjszakán című dal.
  https://www.youtube.com/watch?v=_-pXYkeAWpw
  Az elképesztő siker és élményszámba menő koncertek ellenére a banda első kríziséhez ért. A dobos, Fekete Gábor disszidált. Nem volt azonban idő a letargiára, Frenreisz új dobos után nézett. Németh Gáborra esett a választás, egy fiatal virtuózra, aki később a Dinamit és Bikini együttesekben is dobolt.
  (Az új felállás: a doboknál Fekete Gábort Németh Gábor váltotta – balról az első)
  Gabi remek választásnak bizonyult, nagyszerűen illett a banda arculatához. Ebben az új négyes felállásban újabb két, mára már klasszikussá vált lemezt vett fel a banda, a Kelj fel és a Gyere velem című korongokat. Noha ezek esetében is magas zenei minőségről, virtuozitásról beszélhetünk, s a lemezek tartalmaztak is slágereket – Döntsd el végre már, Piactér – már egy másik Skorpió arcélét muatták meg.
  https://www.youtube.com/watch?v=L2fJ8AaZ2Mc
  A szövegeken is sűrűbben lehet fanyalogni és a hard rock is lazulni kezdett. Mintha elfáradt volna a zenekar. Belső viszályok is dúltak a bandában: Papp azt javasolta, keressenek egy karizmatikus énekest, aki ugyanúgy képviselheti majd a bandát, mint mondjuk Révész a Piramist, és bizony a csapattagok szerint a zenekarnak szüksége lett volna egy profi szövegíróra is. Karesz erről hallani sem akart, így a banda 1979-ben feloszlott.
  Frenreisz azonban nem nyugodott bele a kudarcba s beszervezte az újjáalakuló bandába a magyar gitáristent, Tátrai Tibort, valamint Papp Tomit. Az együttes trióként folytatta, Új Skorpió néven.
  (Az Új Skorpió első albuma: bal oldalt Tátrai Tibor, jobbra Papp Tamás)
  Új inkarnációjuk, noha rövid életűnek bizonyult, maradandó nyomot hagyott a magyar zenében. A trió felállás komoly szakmai tudást és felkészültséget igényel a zenészektől, s sajátos velejárója, hogy bizony hamar kiég.  Ez történt Tibuszékkal is, de előtte még ránk hagytak két nagyszerű lemezt: Az Új Skorpió és a Zene tíz hurra és egy dobosra című albumokat, melyek  a nyolcvanas évek első felének valóban kimagasló alkotásai, olyan slágerekkel, mint az Elindulunk, a De jó lenne haver, a Vén koldus,  A folyóparton ülve.
  https://www.youtube.com/watch?v=JXzYzC9tHWQ
https://www.youtube.com/watch?v=KXibMtD_Ndo
  Bámulatos energiák reszketnek újra a bandában, 83-ban azonban eljött az újabb szakítás ideje. Tibusz a Hobo Blues Bandbe igazolt, Karesz meg ismét magára maradt.
  „Másfél évig csend volt, oly nehéz volt az élet“, szól híressé vált dalukban és csakugyan, a zenekar másfél évig szüneteltette működését, s Karesz ekkor újra beszervezte Szűcs Antalt egy kis örömzenélésre. A billentyűket Pálvölgyi Géza szólaltatta meg. Az újjászervezett Skorpió azon melegében új albummal jelentkezett, mely a megszokott értéken és hangulaton túl új elemekkel, a nyolcvanas évekre jellemző furcsa parfüm-köddel is bővült, hogy az együttes történetének egyik, vagy talán legtöbbet játszott dalát is tartalmazza.
  (Az 1985-ös tagság: Pálvölgyi Géza, Frenreisz Károly, Papp Tamás, Szűcs Antal Gábor)
  A címadó dal, az Azt beszéli már az egész város elképesztő siker lett, ami érthető is persze, hisz remek kompozícióról van szó.
  https://www.youtube.com/watch?v=goqdbor3_3M
  A friss energiák azonban, úgy tűnik, egy korongra voltak csak elegendők. 85 és 93 között noha működött banda, koncerteztek, éltették saját legendájukat, lemezük nem jelent meg. Csak a  rendszerváltás után, 93-ban adták ki, mindezidáig utolsó nagylemezüket, a Show megy tovább címmel, utalva e mondattal a Queen híres Show must go on című dalára.
  A Skorpió azóta is dübörög, vagy legalábbis megyeget. Évente pár koncert erejére összeállnak, örömzenélnek egy kicsit, amolyan Best of felállásban, ténykedésük azonban elsősorban a múlt örökségének éltetésében, a nosztalgiában nyilvánul meg.
  A zenekar tagjai mind elismert zeneszerzők és hangszervirtuózok, nemrégiben pedig Frenreisz megkapta a szerintem tökéletesen megérdemelt Kossuth-díját is.
    Kerepesi Igor
  Képek: Archív
0 notes
korkep-blog · 6 years ago
Text
"Ráncos harmincévesek" - Egy Rolling Stones buli emléke
A Stones maga rock and roll. A mocskos, dögös, füstös rock and roll, amely keresztül robog az emberen, mint az úthenger, s lelket nem hagy szárazon.
A Stones örök és elpusztíthatatlan. Pályafutásuk csaknem 6 évtizede alatt Jaggerék 3 generáció zenei ízlését és világlátását befolyásolva valami olyat hoztak létre, mi alapján fogalmat alkothatunk az igazi örömzenéről. A Stones maga rock and roll. A mocskos, dögös, füstös rock and roll, amely keresztül robog az emberen, mint az úthenger, s lelket nem hagy szárazon.
  (A Rolling Stones jelenkori teljes pompájában…Balról jobbra: Charlie Watts, Ron Wood, Mick Jagger, Keith Richards)
  Amit Jagger, Richards, Wood és Watts csinálnak, arra igazán kifejező szavak talán nincsenek is. S mindezt úgy, hogy képességeik, teljesítményeik nem kissé hézagosak.
  (Richards épp koromfekete gitárját tépi, háttérben a “mindig lelkes” Charlie Watts)
  Jagger énekhangja igen csak kifogásolható, Richardsnál ezerszer profibb gitárosok rohangálnak a földön, Wattsról pedig a koncert minden pillanatában azt gondolhatnánk, elalél az életunalomtól, s mégis, valamitől elcseszett jól működik ez a banda! Immáron 56 éve.
  (5 évtized változásai: néhány tagcsere, elképesztő mennyiségű koncert és rengeteg-rengeteg pluszba kapott ránc)
  S hogy megérte-e a koncert? Nos, kétszer ennyi erőfeszítést és pénzt  is megért volna, mert az élő történelmet, legendák játékét láthattam a színpadon. S a jóisten remek időt és egy kiváló társat is adott mellém, akinél jobb koncertpartnert nem is kaphat az ember.
  (Útközben Krisztivel, a higgadt, tökéletes koncertpartnerrel, itt még egy egész kényelmes székben ülve, Brünnig szabad volt…)
  Utunk Pozsonyban vette kezdetét. Kolleginámmal vonatra vártunk. A beszállásnál végtelennek tűnő rajongó-rengeteg fogadott minket: tizenévesek, korunkbeliek, szülők és nagyszülőkorú férfiak és nők, akik Rolling Stones-os pólókban, kitűzőkkel dobták be magukat a forrongó tömegbe, hogy helyet találjanak maguknak a vonatban. Mi a legutolsó szerelvény legutolsó két méterérén, a WC szomszédságában, a koszos vonatszőnyegen elvetve magunkat találtunk rá az elégedett kényelemre.
    (Utunk legszebb és legnagyobb részét valahogy mégis a vonat padlójának agyonra taposott szőnyegén töltöttük. Éljen a bohém élet!)
  Kettő óra volt már, mire a prágai főállomásra értünk, majd fél négy, mire a repülőtérre. Szüzekként értünk a városba, szinte nulla információval a közlekedést illetően, de a sok Stones jelkép, amit az emberek magukon cipeltek, könnyítettek utunkon. Hogy tudjuk, mely eszközre kell szállnunk, csak a rajongók tengerét kellett követnünk.
  A koncerthelyszín egy elképesztő méretekkel bíró sík terület volt, ott kerültek felállításra az étel és italsátrak, az ajándéktárgyak üzletei, a színpad és a kisebb falu méreteinek is megfelelő földdarabon felállított Toi-Toi rengeteg. Magával ragadó volt a több ezer, sőt több tízezer, különböző korú férfi és nő látványa, akik állhattak bármilyen messze egymástól korban, társadalmi rangban, itt azonos rajongással és izgalomban múlatták idejüket.
  (A helyszín a gyülekező rajongókkal, ��srockerekkel és megannyi csodabogárral. Igyekeztek minél előbb lefoglalni a legjobb helyeket…)
  (én pedig hunyorogva, a széllel szemben, éppen egy túlméretezett trikót próbálva föl. Végül más méretre váltottam…)
  Volt is mivel múlatni, mindenki talált magának megfelelő szórakozást, ha egyebet nem, napfürdőzhetett a füvön valahol, hallgatva a hangszóróból kizúduló fantasztikus rockdalokat. Mi is így tettünk barátnémmal, aki igazi rockcsibéhez méltón öltözött, elámítva számos bennünket mellőző férfiút, irigységre sarkallva őket, miközben rám elismerő pillantásokat vetettek, amiért ilyen vonzó és impozáns csodával áldott meg a sors engem.
  (A kollegina és a Staropramen, amit ilyen igazán menő műanyag poharakban bocsátottak rendelkezésünkre)
  A koncerthelyszín olyan volt, mint egy aprócska Woodstock: színes, virágos, hosszú nyári ruhák, mezítlábas lányok, fű és alkohol illat a levegőben, hangos, érdes gitárszólók, magával ragadó őserő. A távolban magasodó hatalmas kivetítőkön óriási nyelvek és szájak pompáztak, jelezve, hogy egyre közelebb a nagy pillanat, nemsokára érkezik az attrakció.
  A műanyag pohár és a nyelves színpad
  s Kerepesi, amint a színpaddal pózol…
  Kriszti és az áldott kényelem…
  s ugyanaz, csak férfi kiadásban…
  A nyelves kivetitők folytonos izgalomban s készenlétben tartották a rajongókat…
  Koncert előtt, készenlétben, a letaposott füvön kuporogva, szürcsölgetve a legendás cseh sört…
  Előtte azonban még két előzenekar várta, hogy megmutassa magát a nagyközönségnek. Elsőként egy vérbeli, kemény rockot játszó svájci banda a Gotthard lépett színpadra, akik mindenki vérét fölpezsdítették, aki csak hallotta-látta őket.
  https://www.youtube.com/watch?v=apP448jksho
  Kis szünetet követően pedig, – míg az emberfia újabb söradagért a sátrakhoz rohanhat– a csehek által nagy becsben tartott Pražsky Výber nevű különleges rockformáció érkezett, hogy bámulatos színpadi jelenlétével, és hangszeres tudásával elkápráztassa az addigra tökéletesen lecsillapíthatatlan közönséget.
  https://www.youtube.com/watch?v=nagxGYXlWHU
  Előadásuk után tapinthatóvá lett a feszültség, a levegőben ott botladozó elektromosság. Zsúfolásig telt a színpad környéke, egészen kellemetlen közelségbe kerültek egymáshoz a testek, s minden szó, mit elejtettek, a Rolling Stones-t méltatta. Anekdoták, hallott vagy átélt történetek, legendák, álhírek, vélemények kerültek terítékre, mindenki úgy érezte, többet tud a másiknál erről a fantasztikus bandáról.
  Este kilenc óra előtt aztán, eljött nagy pillanat. Húrok közé csapott ez a matuzsálemi banda! Elnézve őket persze a színpadon az az érzésem támadt, hogy a legkevésbé sem öregek ők, valójában csak nagyon ráncos harmincévesek, akikből olyan energiák és életerő áradnak, amik szavakkal leírhatatlanok.
  Valamikor a koncert elején, az álomszerű pillanatok korában…
  Az első két-három dal közben el sem hittem még, hogy valóban ott állok a helyszínen és élőben látom, hallhatom ezt a együttest. Álomszerű volt az egész. A Street figthing man-el indult a show, egy 50 éves klasszikussal, melyet még az alapító tag, Brian Jones közreműködésével vettek fel. Ez a Stones egyik himnuszaként is számon tartható Its only rock and roll című szám követte, amelyet idős-fiatal együtt dúdolt s énekelt köröttünk.
  https://www.youtube.com/watch?v=JGaBlygm0UY
  Volt, aki ismerte a szöveget, volt, aki megelégedett a refrénnel, ám a hangulat s a csoda, ami a színpadon zajlott, elképesztő volt. A dalok remekül összeválogatott sorrendben követték egymást, igyekezve kielegíteni minden igényt.
  Jagger és Ronnie Wood fej fej mellett a kivetítőn
  Egy lassúbb dalt pörgős, kemény rock vagy mocskos blues követtett, amit aztán ismét egy líraibb szerzemény. Legutóbbi lemezük Ride em on down című dala is felcsendült, aztán egy közönségszavazás eredményeként nagy kedvencem, az Under my thumb, amely dal az együttes legsokszínűbb, korai szakaszából maradt ránk.
  https://www.youtube.com/watch?v=3CctIQfkv-8
  A Cant allways get what you want pedig úgy tűnt, igazi közönség kedvenc. Aki csak a közelemben állt, mind énekelte a dalt. Megható és gyönyörű pillanat volt ez.
  https://www.youtube.com/watch?v=yPS9MpRLCd0
  A nap lement közben, s az ég végképp elsötétedni látszott. A hangulat egyre csak emelkedett, Kriszti és én pedig örömittasan konstatáltuk az eddig látottakat és hallottakat. S ekkor felcsendültek a Stones egyik legnagyobb dalának, a Paint it blacknek kezdőakkordjai.
  A Paint it black közben, a dögös ritmusok és koromfekete kivetítők bűvöletében…
  https://www.youtube.com/watch?v=O4irXQhgMqg
  A közönség hatalmas ovációval reagált rá, a kivetítők képe fekete-fehérre váltott, s 4 percen át valami elképesztő misztikum reszketett a levegőben. Számomra ez továbbra is jelen volt, míg Keith Richards érdes hangján felcsendült egy viszonylag keveset játszott, számomra kiváló daluk, a You got the silver.
  https://www.youtube.com/watch?v=FchROOM25ao
  Ezen dalok mindegyikét legalább ezerszer hallgattam lemezjátszón, számítógépen, fülhallgatón keresztül, bóklászva Pozsony városában, utazva autóbuszban, örömittasan vagy szerelmi bánatban, s lám csak most itt, élőben is hallgathatom ezen a bámulatos helyszínen, remek társaságban.
Egy egészen jó helyen, közel a korláthoz… Három sör talán kicsit sok volt nekem…
  A Symapthy for the devil – mint az én megzenésített diplomamunkám – most is, ahogy mindig felpezsdített, s előkészítette a terepet a koncert (számomra legalábbis) fénypontjának, a Miss you című dalnak.
  https://www.youtube.com/watch?v=KuRxXRuAz-I
  Hölgyeim és Uraim, ez a zene, ez a show! Vagy 10 percesre nyújtották el ezt a kerek 40 éves rockdiszkó dalt, amely egyik emblematikus száma Jaggeréknek. A kivetítők egy részén fantasztikus neonábrák, női arcsziluettek mutatkoztak meg, magával ragadó basszusgitárszólót nyomtak el és dögös, vérmes szaxofonszólót, amely a holtakat is képes megmozgatni. Most is lúdbőrzök, ha arra a dalra gondolok.
    A Miss you villódzó neonfényei közt…
  Talán a You got the silver szívfajdítóan szép hangulatai közepette…
  A kurta szünet jeges nyelveivel…
  Valamikor az utolsó dalok környékén…
  Tűzijáték a koncert végén… megadták a módját
  S végül, a visszatérés igérete…
  A Midnight rambler szájharmonika szólói, a Start me up legendás gitárriffje s a Jumping Jack Flash mogorva, pofátlan dallama méltó folytatásai voltak ennek a fantasztikus előadásnak, mely a Brown sugarral fejeződött be.
  https://www.youtube.com/watch?v=sEQL6z1U0wY
https://www.youtube.com/watch?v=SGyOaCXr8Lw
  A ráadásban pedig helyet kapott évek óta kedvenc Stones dalom: a Gimme shelter, azaz az Adj menedéket!
  https://www.youtube.com/watch?v=RbmS3tQJ7Os
  Az első másodpercétől az utolsóig rajongok érte, egy remekül felépített, minőségi munka ez, apokaliptikus basszusgitáralappal fűszerezve. S a nagy záróakkord: a Satisfaction.
  https://www.youtube.com/watch?v=nrIPxlFzDi0
  11 óra után volt már, mire véget ért a koncert, gyönyörű emlékké nemesülve bennem. Idő volt még pár közös fotóra, melyeken két elégedett, csapzott zenerajongó látható, s idő volt még egy gyors hotdogra is a szanaszét szórt papírok s poharak közt botladozva eme kis Woodstock területén.
    Vonatunk éjjel háromkor indult hazafelé, így a rendelkezésünkre álló néhány órát Prága utcáin töltöttük, a léptünktől visszhangzó keskeny kis utcákon.
  Életem nagy koncertélményei közül való ez a mostani, hála érte a jó időnek is, és hála érte az én fantasztikus koncertpartneremnek, akivel az oldalamon irigykedhettek rám a pasik.
  Köszönettel, Mészáros Krisztinának ajánlva.
  Kerepesi Igor
  Fotók: Mészáros Krisztina, Kerepesi Igor és internet.
0 notes
korkep-blog · 7 years ago
Text
Presser Gábor 70
Gyöngyhajú lány, Petróleum lámpa, Ha én szél lehetnék, Elfelejtett szó, Nem adom fel, Embertelen dal… folytassam még? Nos, igen, illene.
Gyöngyhajú lány, Petróleum lámpa, Ha én szél lehetnék, Elfelejtett szó, Nem adom fel, Embertelen dal… folytassam még? Nos, igen, illene.
  Felsorolni is nehéz a csodákat, melyekkel Presser megajándékozta a nagyérdeműt, sajátos ízt adva ezzel a magyar zenetörténetnek, kitörölhetetlen nyomot hagyva a kultúra világában. Nélküle talán nem lenne Omega, s LGT sem, legalabbis nem úgy, ahogy azt ma ismerjük emlékeinkből.
  Megannyi dalt, hangulatot, érzést, életérzést köszönhetünk neki. Dalokat, amelyek egész életünkre rányomták bélyegüket, amelyek buzdítanak, amelyek vigasztalnak, amelyek életörömmel járnak át minket.
  Presser egy zenei zseni, egy különleges hatásu előadó, egy mély, brummogó hangú zongoravirtuóz, aki időről-időre forradalmi lépésekre szánta el magát, s képes volt mindig újra megújulni az évtizedek tükrében, ki mindig kiváló, különleges zenészekkel vette körbe magát, s kinek az elmúlt fél évszázad zenei termésének egy jelentős részét, mégpedig komoly, minőségi részét köszönhetjük.
  https://www.youtube.com/watch?v=ge_Sf6ZgPdE
https://www.youtube.com/watch?v=kSwnatqhKog
  Aki ismer, tudja, hogy komoly Illés rajongó vagyok. Számomra a Szörényi-Bródy életmű a mérvadó, s ehhez hasonlatosat, elismerem, csak Presser alkotott. Kipróbalta magát a rock világában, slágerdalokat, (de minőségi slágerdalokat) írt, olyan előadók támogatója, megbízható, zenei szerzője volt, mint Kovács Kati, Katona Klári, Zorán, Révész Sándor.
  LGT-s társaival, s a Vígszínhaz színészeivel megalkotta a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválrol című magával ragadó zenés, színpadi darabot. (A Déry-mű megzenesítését eredetileg egyébként Szörényiekre bízták volna, de ők szakmai megfontolásból visszautasították, így szerezhette meg magának Presser e komoly zenei elismeréssel járó lehetőséget). A darab mindamainapig elemi erővel hat a hallgatóságra. Az igazi, nagy remekművek egyike. S ha ez nem volna elég, megálmodta s valósággá tette a Padlás címu csodálatos, mesei víziot. A 80-as években pedig izgalmas kalandozásokat tett a különböző műfajok, így az elektronikus zene világában is, lásd. La baletta.
  https://www.youtube.com/watch?v=E__jHwH83lE
  https://www.youtube.com/watch?v=EtvSPsBTZoo
https://www.youtube.com/watch?v=VhDwZhQ6uts
  … és a Padlás dalai …
  https://www.youtube.com/watch?v=4nZbAGMiHfg
https://www.youtube.com/watch?v=CR7HyHZ2Ipk
  Az Omega és LGT-tagság, a Képzelt riport is bőven elegek lettek volna, hogy örökre bevésődjon neve a magyar kultúra történetébe, de Presser itt nem állt meg. Szólókarrierje is megér egy misét. Kellemes, minőségi, összetéveszthetetlen, sajatos hangulatú dalaival mindamainapig újra és újra elkápráztat. Dalai egyáltalan nem csak talmi dísz, de az ízlés, minőség, káprázatos tehetség lenyomatai.
  https://www.youtube.com/watch?v=XdXz-u-yMBs
  S hogy is kezdődött mindez? Indítsunk talán a zeneművészeti középiskolában, ahol a fiatal Presser a komolyzene iránt érdeklődve, első dalkísérletei után egy barátjának, Mihály Tamásnak köszönhetően betekintést nyer az akkori könnyűzenébe.
  1967-et írunk: a beatforradalom két éve tart csupán – Bródyék kezdték az Oh mondd és Az utcán című klasszikus dalokkal. 67-re pedig már túl voltunk az első beatfilmen, s az Illés mellett a Metro is magyar dalokkal kápráztatja el a közönséget. Pár éve  az Omega együttes is futja köreit, de hiába a karizmatikus Kóbor és a tehetséges zenészek, saját, magyar dalokat még nem írnak. Presser érkezésével azonban minden megváltozott.
  (Ugrásra készen, a nagy sikerek előtt…)
  Egy rövid történettel könnyű kiemelni Pici jelentőségét. Az 1967-es Ezek a fiatalok című beatfilmben Illésék mellett az Omega is feltűnik, azonban egyetlen egy dalban csupán, ahol egy Szörényi-Bródy szerzeményben Koncz Zsuzsa énekének kísérői. Nem túl jelentős feladat. Ehhez képest, Presser érkezését követően egy évvel az Omegának megjelenik első nagylemeze, nagyszerű kompozíciókkal, kimagasló siker mellett. No, ennyire volt fontos Presser! Ő hozta a dalokat. Dalokat, amelyek egy generáció gondolatait határozták meg.
  (A friss, ereje teljében lévő Omega, valamikor 1968 környékén, balról jobbra: Benkő László, Kóbor János, Presser Gábor, Laux József, Molnár György, Mihály Tamás)
  A Trombitás Frédi és a rettenes emberek című lemez sikere után egyre meredekebben ívelt felfelé a banda útja. A 10 000 lépés névre hallgató korongjuk pedig igazán nagy durranás volt, a címadó dalon kívül a Gyönyhajú lánynak, s Petróleum lámpának köszönhetően. Ez volt ráadásul az első kinyitható albumborító Magyarországon. 1970-ben pedig következő nagy dobásukként egy bizony hard rock elemeket is tartalmazó fantasztikus nagylemezt jelentettek meg, Az éjszakai országút címen.
  (Az Omega első komoly sikereinek idején, a 60-as évek legvégén. Balról jobbra: Kóbor János, Benkő László, Mihály Tamás, Molnár György, Presser Gábor, Laux József)
    Az első Omega korszak kedvenc lemeze ez számomra. S mikor minden sínen volt már, beállt a szakadás, amely akár ki is végezhette volna Kóborékat.
  Személyes konfliktusok után a dalszerző Presser, a szövegíró Adamis Anna és annak férje, a dobos Laux Józsi kiváltak a bandából, s megalakították az Locomotiv GT-t, melyben zenésztársaik olyan legendák lettek, mint Barta Tamás és Frenreisz Károly.
  (A kezdetekkor, 1972 táján, az eredeti felállásban. Balról jobbra: Presser Gábor, Barta Tamás, Frenreisz Károly, Laux József)
  Olyan sikertörténet indult el akkor, ami átformálta a könnyűzenei életet. Ez a banda volt az, amely talán legközelebb állt a magyar csapatok közül ahhoz, hogy világszám legyen. Amerikában koncerteztek, angol nyelvű dalaik is jól fogytak, s bizony hangszeres tudásuk, zenéjük minősége is világsztárrá tehette volna őket. Végül – mint tudjuk – ez nem jött össze. Nem a helyszín volt alkalmatlan erre, hanem a kor, amelyben éltek.
  Fennállásuk évei alatt Presser kivételével kicserélődött a tagság. Somló Tamás 1973-ban csatlakozott hozzájuk, így készítették el legendás és egyik legjobb lemezüket, a Bummm-ot, melyen olyan klasszikusok találhatók, mint a Ringasd el magad, a Kék asszony, az Ő még csak most 14.
  https://www.youtube.com/watch?v=1kC02ktq8dc
https://www.youtube.com/watch?v=tG7dQQVGlFQ
https://www.youtube.com/watch?v=eS0t-ekEJkA
  Egy évre rá érkezett Karácsony János, a Generálból átigazoló zseniális gitáros, s az Elfelejtett szó, valamint a Szólj rám, ha hangosan énekelek című dalokon már ő gitározik.
  (1974-től már Karácsony gitározott. Balról jobbra: Karácsony János, Somló Tamás, Laux József, Presser Gábor)
  Végül az Amerikába emigráló Laux helyére Solti János is megérkezett, s ezzel 1977-re összeállt az LGT legismertebb, klasszikus formációja, mely olyan dalokat készített, mint a Rádió, az Álomarcú lány, az Engedj el, az Embertelen dal, A dal a miénk, a Zenevonat.
  (A legismertebb, s egyben végleges felállás. Balról jobbra: Somló Tamás, Presser Gábor, Karácsony János, Solti János)
  https://www.youtube.com/watch?v=pvhr8WKsTzM
  https://www.youtube.com/watch?v=uo9qDZqA-NM
  https://www.youtube.com/watch?v=o-yHgaCFJZc
https://www.youtube.com/watch?v=JYJLYgJtx1U
https://www.youtube.com/watch?v=WEA5NICEKx8
  Loksi című 1980-as duplalemezükkel elképesztő sikereket értek el, noha a hatalomnak szemet szúrt már munkásságuk. Ennek ellenére éveken át folytatták még, 1984-es Ellenfél nélkül című, új hangzással bíró albumukkal bezárólag. Lemezük ezután nem jelent meg ugyan, de koncerteztek s aktívak maradtak, 1992-es búcsúkoncertjükig.
  Ezután időről-időre újra mozgásba lendültek, elkészítettek egy-egy korongot, koncertutakra indultak. Ugyanakkor szólóban és új formációkban is megmutatták tehetségüket. Presser szólókarrierbe kezdett, s kiváló, kifejező dalokat írt Katona Klárinak, Zoránnak, Kern Andrásnak is, 1985-ben pedig a Piramisból kivált Révész Sándorral szövetkezve írta meg annak első lemezét, mely kimagasló siker lett. A 80-as évekre tehető a szívmelengető Padlás című zenés darab is, és újabb izgalmas állomás az Electromantic című albuma, mely elektronikus remekműveket vonultat fel.
  https://www.youtube.com/watch?v=ZD-MRvFBnDg&list=PL2D05B7A38E250A79
https://www.youtube.com/watch?v=-K8MK0Alr5A
https://www.youtube.com/watch?v=sJrDtt3pRV8
https://www.youtube.com/watch?v=LO6CqtBsSzU
  Presser mai napig képes elkápráztatni minket tehetségével és mindig új zenei alkotásaival, újabban gyakran láthatjuk őt Rúzsa Magdi munkásságánál közreműködni.
  5 évtizednyi zenei, művészeti múlttal a háta mögött sem tétlenkedik, holott művészete oly jelentős, hogy sokaknak fele, negyede is bőségesen elég lenne.
  Presser olyan szerteágazó, gazdag, sokszínű és jelentős életművel rendelkezik, amellyel csak nagyon kevesek a magyar zene, a magyar dal történetében. Valószínűleg szubjektíven, s talán elhamarkodottan ítélek, de ha a legfontosabb zenei jelenségeket kellene felsorolnom, a Top 5-ben mindenképpen helye lenni Presser Picinek is.
  Boldog Születésnapot.
  Kerepesi Igor
0 notes
korkep-blog · 7 years ago
Text
Bakelit-sztorik 10 – A Beatles-legenda születése
A Beatles és zenéje mára már Fogalom. Legendásak s mint olyanok, egyszer s mindenkorra halhatatlanok is. Zsenialitásukról és eredményeikről több könyvtárnyi anyag gyűlt már össze, mi most azonban kezdeteikkel foglalkozunk. Első komoly lépéseikkel, melyek a zenetörténet talán legkimagaslóbb korsz...
A Beatles és zenéje mára már Fogalom. Legendásak s mint olyanok, egyszer s mindenkorra halhatatlanok is. Zsenialitásukról és eredményeikről több könyvtárnyi anyag gyűlt már össze, mi most azonban kezdeteikkel foglalkozunk. Első komoly lépéseikkel, melyek a zenetörténet talán legkimagaslóbb korszakának megalapozói lettek. Hogy is kezdődött hát e sikertörténet?
  Adva van négy munkásosztálybeli kamasz, akik mind a nem túl szép, s nem túl egészséges Liverpool városának lakói. Szerény körülmények között, s legtöbbjük bizonytalan családi háttérrel tengeti napjait. Sikerről, vagyonról s elismerésről talán még almodni sem mernek. Persze vágyik rá mindük, ahogy mindnyájan menők és népszerűek is akarnak lenni. S mindüket megőrjíti egy Nyugatról érkezett furcsa figura: Elvis.
  Elvis: a srácok s egy generáció p��ldaképe…
  Őt látva a filmvásznon a négy srác szinte azonnal határoz: „Ez a nekem való meló!“. Csatlakoztak hát ők is a nagy zenekaralapító hullámhoz, no persze akkoriban még  külön utakon jártak.
  A szúrós tekintetű, vagány Elvis-rajongó John Lennon megalapítja The Quarryman nevű iskolai bandáját, s 1957-ben egy fellépésük alkalmával botlik bele a nála 2 évvel fiatalabb szépfiúba, a finom kultúremberbe, Paul Mccartneyba.
  A The Quarryman akcióban: fellépés 1957-ben.
  Közös szenvedélyük, a zene, ami a közös nyelvet biztosítja számukra. No persze hangszertudásuk elég kezdetleges és csiszolatlan volt még.
  John és Paul, a 20. század talán legjelentősebb szerzőpárosa, 1964 környékén.
  A döcögős kezdést követően azonban beindult a banda szekere, s szép lassan szükséguk lett egy igazi gitárosra, olyanra, aki nem csak az akkordokat pengeti le, de szólozgatni is képes. Igy került hát képbe a kölyök, George Harrison, Paul egyik iskolai barátja.
  George, a kölyök, a csendes Beatle.
  Az egyik liverpooli buszon rögtönzött előadása olyannyira meggyőzte Lennonékat, hogy azonnal bevették őt a bandába. A bandába, ami szép lassan kezdett átalakulni,…
  Johnék a 60-as évek legelején…
  A vagány John, a finom Paul és a hallgatag Georgie mellé odaszegődött a James Deanre hajazó basszusgitáros, festőművész Stuart Suttcliffe és a csajok kedvence, Pete Best.
Stuart Suttcliffe, a korai Beatles basszusgitárosa, az absztrakt expresszionizmus festészetének képviselője.
  Pete Best, a csajok kedvence, Ringo elődje.
  Az angliai kezdést követően végül ebben a felállásban érkeztek meg a szextől és alkoholtól túlfűtött Hamburgba.
  Amikor még öten voltak: hírnévre áhítozva Hamburgban.
  Éjszakai klubokban játszottak, olykor napi 8-9 órában is. Koszos, fürdőszobák nélküli lyukakban aludtak, a kimerültségtől és drogoktól túlhajszoltan habzsolták az életet.
  Legendák születése…
  Profizmusukat azonban e városnak köszönhetik. Az angol fiúk paradox módon egy német városban váltak azzá az összeszokott és mindenre elszánt bandává, akik nem sokkal később az egész világot meghódították.
  https://www.youtube.com/watch?v=miJwjD3LK4Y
(Egy igazi különlegesség: megannyi hamburgi fellépésük egyikének zajos, rossz minőségű, de egy rajongónak aranyat érő felvétele, a Matchbox című dal szól éppen)
  Lemezszerződést azonban a ködös Albionban kaptak. Miután a még kiskorú Georgeot kitoloncolták Hamburgból, a többiek is összeszedték sátorfájukat, s visszatérve hazájukba a The Cavern nevű legendás, földalatti, barlangra emlékeztető klubban tépték tovább a húrokat.
  A The Cavern napjainkban …
  …s teljes dicsfényben, 1962-ben…
  Egy újabb fellépés, ekkor már Ringóval a dobok mögött.
  Az elképesztő erőkkel bíró banda egyik ilyen koncertjére aztán besétált a fiatal menedzser, Brian Epstein, akit azonnal magával ragadott az együttes nyers bája.
  Brian Epstein: a férfi, akinek mindent köszönhetünk…
  Lemezszerződést ajánlott nekik, s rábízta őket a Parlophone records zsenijére, George Martinra, mondván, kezdjen valamit ezekkel a tehetséges srácokkal.
  George Martin, a zseni …
  A csapat így felvehette első kislemezét. Szükség volt azonban egy kis fazonigazításra, mielőtt a bandát, mint terméket a közönség elé tolták volna. Az addig bőrcuccokba öltözött, vagány srácok öltönyökbe bújtak, és…. Megváltak addigi dobosuktól, szegény Pete Besttől. Helyére jött Ringo, a kissé groteszk, de nagyon szerethető figura, aki nagy orrával és zseniális dobtudásával azóta a popkultúra jelentős tagja lett.
  Az örömittas Ringo.
  A banda első kislemeze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Liverpool és környékén azonban tovább erősítette a banda sikereit, s a Love me do hamarosan országszerte ismertté lett. A soron következő slágerdalok azonban klasszisokkal jobban teljesítettek, s ahogy a Lennon-Mccartney szerzőpáros egyre inkább egymásra érzett, a Beatles kezdte kinőni Liverpool városát.
  A srácok a világot készülnek meghódítani…
  https://www.youtube.com/watch?v=yncp4a_2JD4
  Végülis 1963-ban bevonultak az Abbey Road stúdiójába és 24 óra leforgása alatt felvették első nagylemezük teljes anyagát.
  Az Abbey Road stúdiójában.
  A feszített munkatempó ellenére is a stúdiózás fiatalos volt, könnyed, s estére a lemezzáró remekmű, a Twist and shout is felvételre került, hogy az egyébként is betegeskedő Lennon végképp meggyilkolja lefárasztott hangszálait.
  „Elkészült a nagy mű, igen”: a lemez a boltokba került, napra pontosan 55 éve, s elindult ezzel a zenetörténet talán legjelentősebb forradalma s egyik legizgalmasabb szakasza.
  A Please, please me borítója.
  Első igazán jelentős sikerükkor.
  Hallgassuk is meg e remek korongot:
  Az album egy igazi, dögös remekművel indul, egy amolyan „táncolni való kedvem van“ dallal, mely megfelelően megalapozza a lemez hangulatát. Paul énekli a vezető szólamot, a szólógitárt George szólaltatja meg. A szerzemény azonnal magába szippant minket, nem bírunk szabadulni csábító ritmusától. Olyan jól sikerült kis dal ez, hogy az az érzésünk támad, mint ha valami tapasztalt dalszerző írta volna, máris a rock and roll örökzöldek sorába emelnénk, holott akkoriban ez vadonatúj sláger volt, amit két ábrándozó suhanc hozott össze. John és Paul zsenialitása már ennél a pontnál megmutatkozott.
  (elnézést a hangzásért)
https://www.youtube.com/watch?v=2xbig-xfCIQ
  A soron következő dal a Misery, azaz Nyomorúság címet viseli. Rövid, velős alkotás ez, túlnyomórészt Lennon munkája. Kellemes, fiatalos dalocska, amely egészen fülbemászó, s érdekes, bár tény, nem forradalmi alkotás.
  Ezt követi aztán egy számomra kedves dal, melyet a Beatles fiúk éveken át szorgosan játszottak kocsmai, klubos fellépéseik során, s mely ennek köszönhetően olyannyira berögződött tudatukba. Az alkotás nem Beatles szerzemény ugyan, de ha ezt az apró részletet nem tudnánk, simán elfogadnánk egy újabb Lennon-Mccartney remekműként. John ragaszkodott e dal lemezre vételéhez, s mondjuk ki, igazán jól tette. Ez az Anna című alkotás.
  https://www.youtube.com/watch?v=7dwO9HwPsWM
  A Chains és a Boys című rock and roll dalok szintén feldolgozások, azonban teljes egészében magukra öltötték a banda jellemzőit.
  (koncertfelvétel, a védjeggyé vált lánysikolyokkal fűszerezve…)
https://www.youtube.com/watch?v=rN6ZZiKWZYA
  A lemezoldal vége felé haladva felcsendül az Ask me why című  szende szerzemény, melyet John énekel. Kedves dalocska, szeretni való, bár nem sok vizet zavar.
  https://www.youtube.com/watch?v=wMkOvi8NoIQ
  Inkább csak előkészíti a terepet az oldalzáró Please, please me című remekműnek, mely korábban már kislemezen is megjelent, s mely végülis meghozta a Beatles számára az áttörést. Remek dallam, nagyszerű éneklés és magával ragadó szájharmonika. Telitalálat.
  https://www.youtube.com/watch?v=vv3uLMhyHi0
  S noha akkoriban ez nem volt szokás, a kislemezen már korábban megjelent 2 dalukat is átemelték első nagylemezük B oldalára. E döntésüknek mi mindenképp csak örülhetünk. A 2 szerzemény, azok közül is legfőképp az egyszerűségében is kimondottan dögös Love me do nagyban emelte az amúgy is csodás lemez színvonalat. A dal nagyszerű példa arra, hogy mekkorát képes domborítani az ízlesesen rendezett egyszerűség. A mű javarészt Paul Mccartney tollábol való, a szájharmonikát pedig, mint oly sok esetben később is, a társszerző, John Lennon szólaltatja meg.
  https://www.youtube.com/watch?v=Jbt8oH5Lxto
  A P.S. I love you, egy kedves, ámde poros dalocska, az azt követő Baby it’s you azonban már más kategória.
  https://www.youtube.com/watch?v=IxmdU4Cipbs
  S a lemez B oldalának közepén felcsendül egyik személyes kedvencem: a Do you want to know a secret?, azaz az Akarsz tudni egy titkot? címu dal. Az alkotás Lennon számlájára írható, mégis George énekli. Egy egyszerű, őszinte és finom szerelmes dalról van szó, mely valahogy mégis minden másodpercében magával ragad.
  (koncertfelvétel)
https://www.youtube.com/watch?v=ogDXOFqCNmk
  Akárcsak a soron következő A taste of honey is, mely egy kellemesen sejtelmes, szép dal.
  (most egy élő felvétel hangzik el)
https://www.youtube.com/watch?v=sj9b3IUgopk
  A There’s a place pedig egy rövid, ütős nóta, mely tökéletes előkészítóje a lemez nagy fináléjának.
  És íme, a nagy záróakkord, a Medley-Russel szerzőpáros dala, mely azonban elválaszthatatlan része lett a Beatles sikersztorinak. Bálok, bulik, retroműsorok elengedhetetlen darabja, mely tele van élettel, s mely csöppet sem fakult meg az évtizedek tükrében. Hölgyeim és Uraim: Twist and shout.
  https://www.youtube.com/watch?v=7cylrBGf1UA
  Kerepesi Igor
Képek: www.google.com
0 notes
korkep-blog · 7 years ago
Text
Bakelit-sztorik 09 - "Bélát a pártba!" avagy a Radics Béla legenda
A magyar Jimi Hendrixnek nem jutott elég fény, s még azelőtt távoznia kellett, hogy igazi teljességében megmutatkozhatott volna előttünk.
A magyar rock legendás és tragikus halottainak története több ezer oldalnyi regényre és több tucat dokumentumfilmre elegendő anyagot kín��l. A kommunista rendszer kegyetlen kultúrpolitikája istenadta tehetségek hosszú sorának reményeit, álmait, karrierjét törte derékba, s nem egy alkalommal, a teljes ellehetetlenítés okán az öngyilkosságba taszította őket.
  (A magyar rock legendás halottai, akiket a rendszer igyekezett ellehetetleníteni: Bencsik Sándor, Barta Tamás, Radics Béla)
  E tragikus listát gyarapítja cikkem alanya, Radics Béla is, aki a legnagyobb magyar rocklegenda lehetett volna. Lehetett volna, ha máshol és máskor születik, lehetett volna, ha képes alkalmazkodni, lehetett volna, ha… kár is folytatni. Nevét így is a legenda furcsa fénye öleli körül, csak épp ennek alapja tragikusan rövid élete, önpusztítása, és az a kevés, gyenge minőségű koncertfelvétel, ami fennmaradt utána.
  https://www.youtube.com/watch?v=5ZxRL5VT_i8
  A magyar Jimi Hendrixnek nem jutott elég fény, s még azelőtt távoznia kellett, hogy igazi teljességében megmutatkozhatott volna előttünk.
  Radics Béla munkáscsalád sarjaként érkezett a világra a háború befejezte utáni évben egy február 6 –i napon. Későbbi példaképéhez, Jimi Hendrixhez hasonlóan autodidakta módon, önszorgalomból tanult meg gitározni, s tinédzser korától fogva komoly, zenekari álmokat dédelgetett.
  (Az ifjú Radics Béla, valamikor 1966 – 1967 körül)
  A 60-as évek elején, az angolszász zenekarok mintájára egyre-másra alakultak Magyarországon is a beat együttesek, amik mind küllemükben, mind hangzásukban igyekeztek majmolni az angol és amerikai kedvenceket. Erősítőik, hangszereik persze nem vehették fel a versenyt a nyugatiakéival, nem is szólva a lekoppintott, halandzsa angolról.
  (A Sakk-Matt együttes egyik fellépése, háttérben kötelezően Lenin elvtárs képével)
  Az egyéniség azonban – már ha volt ilyen a bandában – a szegényes körülmények közül is kiviláglott. Márpedig a mi Bélánknak volt egyénisége. Sajátos, erőteljes egyénisége, aminek hírnevét köszönhette, amiért rajongtak érte, s egyénisége, amivel ellehetetlenítette magát az elvtársak előtt.
  Radics szellemes volt, makacs, istenadta tehetség, javíthatatlan álmodozó, a korszak egyik legtragikusabb gitárhőse. Elsőként játszott Hendrix és Cream dalokat ebben a Közép-európai országban, először közvetítette hangszerén s megjelenésén keresztül annak a másik, távoli, szebb világnak az üzenetét a fiatalok felé.
  (Radics Béla zsonglőrködése közben, Jimi Hendrix pólóban)
  A magyar rock történetében először tépte foggal is a húrokat,  zsonglőrködött a hangszerén, feje fölött, háta mögött, „vakon” játszva azon, elnyerve ezzel ezrek és tízezrek rajongását.
  (Béla és az ő fénykora…)
  Ő volt az első magyar hard rock együttes, a legendás Taurus alapítója, s olyan slágerek létrehozásában vett részt, mint a Zöld csillag, A kőfalak leomlanak, A bika jegyében, a Napfényes napok. Radics Bélában minden megvolt, hogy a rock legnagyobb csillaga legyen, …de Radics Béla rossz időben született.
  Káprázatos zenei tehetségekkel vette körül magát, olyanokkal, akik később a magyar zenetörténet talán legmeghatározóbb alakjai lettek. Zenésztársai közt volt a nemrégiben elhunyt Som Lajos – a Piramis alapítója, Balázs Fecó a későbbi Korálból, Brunner Győző és hasonló legendák. Gitártudása és fennmaradt dalai azóta értékes dokumentumai egy kornak, mely felfalta saját gyermekét.
  (A társak: Balázs Fecó, Som Lajos, a jobb szélen pedig Brunner Győző. A Taurus együttes)
  Együttesei kurta életűnek bizonyultak, mert a rendszer mindig kihúzta lába alól a talajt. Lemezszerződéshez nem juthattak. Élete során mindössze két kislemezt jelentethetett meg – ezek őrzik zseniális gitártudását. Az Atlantis, a Pannónia és a Sakk-matt nevű formációk karizmatikus tagja volt, mely bandák országos elismertséget hoztak neki, s melyek miatt a rendszer is felfigyelt rá. A bélázás kezdett sértő lenni az elvtársak körében.
  (A Sakk-Matt zenekar)
  A rajongó fiatalok ilyen kiáltásokkal emelték a koncert fényét: „Bélát a pártba, Bélát a kormányba”. Ez természetesen szemet szúrt a pártnak, s Radicsék koncertjeit besúgók, ügynökök lepték el, akik mindenről gondos jelentést adtak a feljebbvalóknak. Radics nem rejtette véka alá nézeteit, véleményét, s éppen ez az, ami veszélyes elemmé tette őt.
  Hányattatott karrierjének csúcsát a Tűzkerék és Taurus formációk jelentették, melyeket az első magyar hard rock együttesekként tartunk számon.
  https://www.youtube.com/watch?v=9bnqrFfVqKA
(A Taurus: Brunner, Som, Radics, Balázs)
  A Taurus EX – T- 25 – 75 – 82 (a számsor Brunner Győző telefonszáma, melyen utólérhették a zemekart) 1972 május elsején mutatkozott be a Budai Ifjúsági Parkban, s egy csapásra a fiatal közönség kedvencévé lett.
  https://www.youtube.com/watch?v=u0JiNKaCWao
  Radics virtuóz gitárszólói, egyénisége és a szenzációs showelemek, az akrobatikus mutatványok, a foggal gitározás extázisba ejtette a közönséget.
  (Radics, amint épp foggal tépi a húrokat…)
  S a banda végül lemezt is csinálhatott! Igaz, kislemezt, de ez is előrelépés volt.
  A Taurus kislemez A oldalán a Zöld csillag című klasszikus, másik oldalon pedig a Szólíts meg vándor kapott helyett. Ez a hard rock lemez mérföldkő a magyar zene történetében, s a Zöld csillag zenei alapja bármely korabeli amerikai banda méltó alkotása lehetett volna. A fiúk valami igazán nagyot alkottak! Som basszusgitározott, Brunner dobolt, Balázs Fecó az orgonát szólaltatta meg, és Béla gitározott. De Istenem, hogy gitározott! Összeszorul az ember szíve.
  https://www.youtube.com/watch?v=ILPbKis7XNM
https://www.youtube.com/watch?v=qv9uCFrGOE8
  Azonban ez a tündérmese sem tarthatott sokáig: még ugyanezév őszén, bizonytalan háttérokok miatt Zorán vette át Som helyét, s ezzel változott a zenekar iránya. Második kislemezük már egy líraibb, lágyabb oldalát mutatja az együttesnek.
  https://www.youtube.com/watch?v=Czsgm7S7w6M
  Radics ismét kívülálló lett saját zenekarában, ami hamarosan felbomlott, holott a legdicsőbb történet lehetett volna az övé.
  (A Taurus új formációja, basszusgitárnál Zoránnal)
  Béla természetesen újra próbálkozott, szinte minden évben új formációval állva elő, ezek azonban már nem tudták jelentős mértékben befolyásolni a közéletet. A folyamatos mellőzöttség végül odavezetett, hogy a gitáros az alkoholhoz fordult és egyfajta sértődött visszavonultságba menekült. Az Aligátor és Nevada együttesek után egyre inkább hanyatlott egészségi állapota a s gitárjátékának minősége, míg végül az egy hónappal halála előtt rendezett hírhedt koncerten már alig volt képes megszólaltatni a hangszert.
  https://www.youtube.com/watch?v=kj6XDjxrvI4
  1982. október 18-án, megtörve, csalódottan hunyt el, 36 éves korában. Sírkövének árát a rockzenészek, barátai zenélték össze.
  A sors iróniája, hogy néhány évvel halála után megtörtént az olvadás, s az újonnan létrejött közegben Radics Béla egy elismert és népszerű, szabadon alkotható muzsikus lehetett volna, akit nem kötnek meg elvtársak és ostoba kultúrpolitika.
  Tiszteletére írta a P.Mobil a Zöld, a bíbor és a fekete című dalát, emléke ápolására Emléktársaság alakult, s fenmaradt dalaiból szerzői lemezt jelentetett meg a Tűzkerék R.B. nevű formáció.
  https://www.youtube.com/watch?v=No5DWbxVzAs
  Az elvtársak már rég távol, de Béla dalai ma is, egyre újabb és újabb generációkat szólítának meg.
    Isten éltessen, Radics Béla!
Kerepesi Igor
Képek: Archívum
0 notes
korkep-blog · 7 years ago
Text
Bakelit-sztorik 08 - Az Omega
Lehet szeretni, vagy csak legyintve leszólni, de figyelmen kívül hagyni semmiképp. Az Omega mára már fogalommá nőtte ki magát. Megkerülhetetlen része lett a magyar rocktörténetnek, már csak azért is, mert kreatív tevékenysége több mint fél évszázadot ölel fel.   Egyidős a világ legrégibb, m...
Lehet szeretni, vagy csak legyintve leszólni, de figyelmen kívül hagyni semmiképp. Az Omega mára már fogalommá nőtte ki magát. Megkerülhetetlen része lett a magyar rocktörténetnek, már csak azért is, mert kreatív tevékenysége több mint fél évszázadot ölel fel.
  Egyidős a világ legrégibb, máig működő rockcsapatával, a Rolling Stonesszal, s pályafutása során számtalanszor váltott arculatot, mindig megőrizve azonban azt a sajátos pluszt, ami a hangzás, a színpadkép tekintetében minden más együttestől elkülönítette őt.
  A fiatal Omega, valamikor a 70-es évek elején.
  A banda a vasfüggönyön túli világ, a keleti blokk talán legnépszerűbb zenei portékája volt. Egy csapat, amelynek előbb volt angol nyelvű nagylemeze, mint magyar, egy együttes, mely először alkalmazott látványos színpadi showt a koncerteken, mely először játszott spacerock-ot, mely elsőként jelentetett meg teljes mértékig önálló nagylemezt, s melynek egyik dalát, a Gyönyghajú lányt, azóta külföldön is szétkapkodják. Az Omega a legek együttese: megannyi műfajban kipróbálták magukat, megannyi rekordot állítottak fel, s megannyi dologban voltak a legelsők,  pályafutásuk 55 éve több generáció fiatalságát is befolyásolta.
    Az együttes kezdetei a 60-as évek legelejére tehetők. Akkoriban igencsak népszerű foglalatosság volt az amatőr zenekarok alapítása, amelyek tagjai – noha hangszeres tudásuk nemigen volt – igazán lelkesnek bizonyultak, s a rádiókból gondosan lefigyelték a külföldi rockdalokat, hogy aztán nem túl fényes minőségű hangszereiken eljátsszák a magyarosított angol és amerikai klasszikusokat. Igy volt ez a szóban forgó bandával is, akik 1962-re fellépési lehetőséget kaptak egy klubban, nevüket pedig a klub gondnokának köszönhetik, ő hirdette meg ugyanis az együttest Omega néven.  A korai évek a még csak félprofinak sem nevezhető banda életében azzal teltek, hogy a külföldi slágereket énekelték a hazai ifjú közönségnek.
  Az Omega, még a nagy ugrás előtt. Balról jobbra: Presszer Gábor – billentyűs hangszerek, Laux József  dob, ütőhangszerek, Mihály Tamás – basszusgitár, Kóbor János – ének, ritmusgitár, Benkő László – billentyűs hangszerek,….és még valaki a jobb szélem 🙂 )
  Kóbor János lett a zenekar énekese, saját bevallása szerint csak azért, mert ő tudott legjobban angolul, egyébként sosem készült énekesnek. A billentyűs hangszereket Benkő László szólaltatta meg, a dobot Laux Jószi verte, basszusgitáron pedig az egyetlen valódi zenei képzettséggel rendelkező Mihály Tomi játszott. Mihálynak azon túl, hogy páratlan kifinomultsággal szólaltatta meg hangszerét, és remek dalokat köszönhet neki az együttes, azért is köszönetet kell mondanunk, mert ő volt az, aki meghívta a zenekarba iskolatársát, a kiváló tehetségű zongorista, Presszer Gábort.
  Az Omega a hatvanas évek végén … bizony, volt is minek örülniük.
  Fontos tudatosítanunk: ha nincs Presszer, talán Omegáról sem beszélhetnénk manapság. Ő volt, aki a zenekar elsőszámú dalszerzője lett, ő volt az, aki magyar nyelvű dalok írására biztatta az együttest, s ő volt az, akinek az első három Omega-lemez anyagát köszönhetjük. Olyan dalok szerzője, mint a Trombitás Frédi, Ha én szél lehetnék, a Régi csibészek, Petróleum lámpa, Gyöngyhajú lány, az 1958-as boogie-woogie klubban, avagy az Éjszakai országúton.
  https://www.youtube.com/watch?v=ge_Sf6ZgPdE
https://www.youtube.com/watch?v=7btJ0wLF0uM
https://www.youtube.com/watch?v=9Okh_9yJdIM
  A felfrissült együttes első sikerkorszakában szerepelt Banovich Tamás 1967-es  magyar beatfilmjében, az Ezek a fiatalokban, s noha a banda csak egyszer bukkant fel a filmben, akkor is mint Koncz Zsuzsa kísérőzenekara, reklámnak ez mindenképpen jó volt. Ezt követően egy külföldi menedzser felfigyelve rájuk Britanniába hívta őket, s annyira elvarázsolta őt az együttesben rejlő lehetőség, hogy hihetetlen tempóban, három nap alatt felvette velük a banda első nagylemezét. Mindezt azelőtt, hogy Magyarországon ez bárkinek is eszébe jutott volna. Aztán persze észbe kaptak, s hirtelen ajánlatot tettek az együttesnek, hogy elkészítsék első magyar lemezüket, amely a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek címet kapta, s rögtön aranylemez lett.
  Trombitás Frédi és a rettenes emberek,….az Omega első magyar nyelvű nagylemeze, mely azonnal aranylemez lett.
  A következő évben megjelent az előzőnél is sikeresebb album, az első kinyitható lemezborítóval, mely a korai Omega talán legkimagaslóbb alkotása lett: ez volt a 10 000 lépés, olyan dalokkal, mint a Petróleum lámpa, a Gyönyghajú lány, Az udvari bolond kenyere és hasonlók.
  A 10000 lépés, rajta a Gyöngyhajú lánnyal. Ez volt az első kinyitható lemezboritó Magyarországon.
(A 10000 lépés, rajta a Gyöngyhajú lánnyal. Ez volt az első kinyitható lemezboritó Magyarországon)
  A beat zenét szép lassan hard rock elemek váltották fel, fejlődött a zene és a szöveg, s az együttes egy sajátos, megismételhetetlen hangzást produkált. A lemezből félórás tv show is készült, amely szintén első volt a maga nemében. A soron következő harmadik lemez, az Éjszakai országúton már egy jóval sötétebb, baljósabb hangzással bírt.
  A dalokon felfedezhető a Blind Faith és a Led Zeppelin hatása: a dobhangzás magával ragadó, a gitárok fémesek, súlyosak, az orgona bámulatos. Sajnos nem lett folytatása, hiszen ez a lemez jelentette az együttes első korszakának záróakkordját: Presszer, Laux és a kivaló dalszövegíró, Adamis Anna távozott az együttesből.
  Úgy tűnt, az Omegának befellegzett, dobos és dalszerző nélkül maradtak (meg is orroltak akkoriban Presszerre, aki kilépése után megalapította az ország első szupergroupját, a Locomotiv Gt-t). Kóborék azonban megrázták magukat és továbbmentek. Debreczeni Ferenc személyében új és kiváló dobosra leltek, és új hangzások irányába indultak. Kiadták első koncertlemezüket, az Élő Omegát, mintegy bizonyítékként, hogy nem lehet csak úgy kiherélni őket. Ezután megjelent a Szvit című 5. Omega-lemez, ami már előrevetítette az együttes új, kiforrott hangzását, mely teljes egészében a Nem tudom a neved című klasszikus dalban és a nevét viselő lemezen mutatta meg magát.
  https://www.youtube.com/watch?v=t4jlBWHk4UA
  Az album azóta a banda legnagyobb klasszikusai közé emelkedett. A Nem tudom a neved lelket-fület gyönyörködtető progresszív rockhangzásán túl az Addig élj című dal és a Bűvész lettek még slágerek, s nekem további nagy kedvencem a Benkő nevéhez fűződő futurisztikus, melankolikus dal, a 20.századi városlakó. A következő évben, 1977-ben már egy új korszak csillant fel, az űrrock avagy spacerocké, mely azt együttes legkimagaslóbb időszaka – legalábbis az én értelmezésemben.
  Az Omega az Űrkorszak idején, a 70-es évek második felében.
  3 album tartozik ide: Az Időrabló, melynek angol nyelvű változata a legnagyobb példányszámban – 1 millió darab – elkelt Omega-lemez lett, a Csillagok útján – a Léna című slágerrel – és személyes kedvencem a Gammapolisz.
  A Csillagok útján borítója.
  Ezek szövegeit Bródy János írta. Az együttes legkísérletezőbb, legszebb korszaka ez kifinomult szintetizátor-hangzással, megbízható, precíz dobalappal és összetéveszthetetlen gitárszólókkal. Az együttes a csúcsok csúcsára ért, s amit e korlátolt lehetőségű országban el lehetett érni, azt ők mind elértek. A Gammapolisz egyébként is egy együttes sikertörténetének gyönyörű magaslata, egy lemez, mely a címadó Gammapoliszon kívül olyan klasszikusokat tartalmaz, mint a Nyári éjek asszonya, Az őrültek órája avagy éppen az Ezüst eső. Gyönyörű tanúságtétel. Íme a bizonyíték:
  https://www.youtube.com/watch?v=9IxwwUbH8Ws
https://www.youtube.com/watch?v=OON4423Gtew
https://www.youtube.com/watch?v=nnlRo6bY3EA
  Az űrrock kimagasló fejezete után nehezebb idők köszöntöttek az együttesre. Soron következő 10. lemezük, Az Arc már egy egészen más képet mutat, nehezen határozható meg stílusa, kísérletező zenéről, újhullámról van szó. Sosem könyvelt el túl nagy sikert, ahogy a soron következő Omega XI. című lemezük sem, noha a korábbiaknál elmélyültebb szövegek, és továbbra is minőségi zene jellemzi a korongot. Az együttes ekkoriban törődött bele abba, hogy a tényleges világsiker sosem lehet az övék. Ekkoriban főleg magyarországi és NSZK-s turnékon vettek részt, majd 1986-ban megjelentették A Föld árnyékos oldalán című lemezüket, mely újra népszerűvé tette őket, többek között olyan daloknak köszönhetően, mint a Fekete pillangó.
  https://www.youtube.com/watch?v=dWd4E_WL5Go
  A következő évi Babylon c. nagylemez után 7 évre visszavonult az együttes. Szólólemezeik jelentek meg, s a csapat tagjai belevetették magukat az üzleti életbe. A csendet végül Transz and dance című 95-ös lemezükkel törték meg, amely azért is érdekes, mert 25 év után először dolgoztak együtt Presszerrel.
  Az együttes 2012-ben ünnepelte 50. születésnapját, 2 évvel később azonban a belső feszültségek és eltérő nézetek következtében egy tag, méghozzá a kezdetektől velük zenélő Mihály Tamás távozott a bandából. (Nekem még szerencsém volt, láthattam őt a banda 2014-es Hősök terén rendezett fellépésén. E héten azonban a Best of Omega koncertről már hiányozni fog.)
  Ámde konfliktusok ide vagy oda, a szekér fut tovább. 55 év elteltével is él és lüktet az Omega pulzusa. Tagcserék, műfaji kalandozások, mélységek és magaslatok után még mindig itt vannak, s azon kevés magyar együttes sorát erősítik, akikre őszintén, minden kétség nélkül büszkék lehetünk.
  Az Omega a Kossuth-díjak átvételekor …
  Isten éltessen, Omega!
  Kerepesi Igor
1 note · View note
korkep-blog · 7 years ago
Text
Bakelit-sztorik 07 - A Piramis és ami mögötte van
Kevés olyan magyar banda van, amely a Piramishoz hasonló őrületet váltott ki a tömegekből. Révész Sanyi és társai valami olyasmit jelentettek a magyar tiniknek, mint a jóval szerencsésebb angolszászoknak a Black Sabbath vagy a Led Zeppelin. Szövegeik kifejezték, ami megfelelő kifejezési forma hi...
Kevés olyan magyar banda van, amely a Piramishoz hasonló őrületet váltott ki a tömegekből. Révész Sanyi és társai valami olyasmit jelentettek a magyar tiniknek, mint a jóval szerencsésebb angolszászoknak a Black Sabbath vagy a Led Zeppelin. Szövegeik kifejezték, ami megfelelő kifejezési forma hiányában nyugtalanul ott lüktetett egy egész generációban.
  Kerepesi Igor írása.
  (A Piramis együttes, balról jobbra: Gallai Péter – billentyűs hangszerek, Závodi János – gitár, Som Lajos – basszusgitár, Köves Miklós – dob, Révész Sándor – ének)
  Révész Sándor – a kölyök – velőtrázó sikolyai és bámulatos, túlfűtött színpadi megjelenése, Som Lajos utánozhatatlan basszusgitárfutamai, Závodi Janó fémes, ékes gitárszólói, Gallai Peti csillogó tehetsége és Köves Miklós, Pinyó megbízható ritmusalapja elképesztő, egyszeri s megismételhetetlen zenei élményt jelentett.
  (A Piramis koncert közben)
  A Piramis egy ízig-vérig supergroup volt. Az együttes valamennyi tagja ismert és elismert zenei formációkból érkezett. Gallai, a kócos, szerény billentyűs, a Nautilus együttesből, Pinyó és Závodi az akkoriban nagy népszerűségnek örvendett Non-stopból, mely banda a Lélegző, furcsa hajnalon című dalával vált igazán népszerűvé, Som Lajos pedig, – akinek zenekar alapítóként és „falkavezérként” elévülhetetlen érdemei voltak a magyar hard rock megteremtésében – , legendás csapatok kulcsembere volt.
  (A Neoton, a kezdetek kezdetén, ahogy kevesen ismerik…)
  (… és a Taurus, az első magyar hard rock együttes,…sajnos rossz időben, a nem megfelelő országban)
  Az ős – Neoton tagjaként részt vett a Bolond város című debütáló lemez felvételein, s ő volt, aki felcsellózta a Kell hogy várj címu klasszikust, majd a Tűzkerék és Taurus együttesek tagjaként Radics Béla mellett legendát alkotott, a mérföldkőnek számító Zöld csillag című kislemezzel tette halhatatlanná nevét. A dal szerzője Radics Béla:
    https://www.youtube.com/watch?v=ILPbKis7XNM
  Ezután jött az ötlet, hogy továbbvíve a hagyományt valami igazán ütőset hozzon össze. Ekkor játszott el a Piramis gondolatával. A leendő zenekar tagjai külföldre utaztak, hogy ott díszbe vágva magukat vendéglőkben játszanak az előkelő táraságnak, megkeresve így a hangszerekhez szükséges nem csekély pénzösszeget. 1975 volt már, mikor a tagok hazatérve munkához láttak, ekkoriban azonban még hiányzott Révész, helyette egy második billentyűs, Lévay Tibor játszott a bandában.
  (Ritkaság: a korai Piramis, még Révész nélkül)
  Som azonban első pillanattól egy olyan frontembert akart, aki mellett nem lehet csak úgy elmenni, így esett választása a fiatal, akkor 22 éves, de már országszerte ismert Kölyökre, Révész Sanyira, aki hosszas huzavona után állt csak kötélnek. A Generál együttes 75-ös nagylemeze után otthagyta a csapatot, s ünnepélyes keretek között belépett a Piramisba, vagy ahogy ezt Som mesélte később, Piramis-lovaggá ütötte Révészt.
  (A Piramis a kezdetekkor)
  A banda – elsősorban karizmatikus énekese miatt –  egy csapásra híres és népszerű lett, a tinédzserek tódultak a koncertjeikre. Olyan őrület lett úrrá az ifjúságon, ami talán azelőtt soha. Az együttes csakhamar elkészíthette első kislemezét, mely a Becsület és Szállj fel magasra  című remekműveket tartalmazta, melyek azóta is igazi rock klasszikusoknak számítanak.
  https://www.youtube.com/watch?v=Zzv_55VQSwY
(Egyik leghíresebb daluk, eredeti videoklippel, mely azonban csak évtizedekkel a dal megjelenése után született)
  A gyorsan emelkedő népszerűség kellős közepette pedig,, valamivel több, mint 40 éve, 1977 májusában megjelent első nagylemezük, mely egy igazán jól kivitelezett zenei tanúságtétel. Pinyó, a dobos úgy nyilatkozott e lemezről, mint az együttes legkidolgozottabb munkájáról. Van benne valami.
  A korongon hallhatók olyan Piramis-remekművek, mint a Szabadnak születtem, a Ha volna két életem, A becsület, a Hozd el a tegnapot és hasonlók. A lemezborítón süteményt majszoló hölgy pedig a Skorpió együttes billentyűsének, Papp Gyulának a felesége.
  (A Piramis debütáló lemeze)
  Bámulatos energiák áradnak ebből a lemezből, melynek minden pillanata maga a varázslat. A rock létpezsdítő lüktetése, a nyers őserő, a finom érzések, a szívhez szóló szövegek kiváló egyvelege a korong, mely semmit sem veszitett fényéből az évek alatt. De hallgassunk is bele, rakjuk fel a korongot:
  Az album a Szabadnak születtem című Piramis-klasszikussal indul, melynek kezdőakkordjai a pezsgés és életöröm tökéletes kifejezői. Zenéje és szövege nagyszerű harmóniában vannak egymással, így a szerzemény teljes hosszában izgalmas és kellemes hallgatói élményt jelent. Érdekesség, hogy bár Gallai-Révész szerzeményként van feltüntetve, valójában a nagyszerű szövegiró, Horváth Attila szavaival szólal meg.
  https://www.youtube.com/watch?v=39LCKWtxj1A
  A nagyszerű indítás után csendül fel az egyik legnépszerűbb Piramis dal,  ami a helyüket nem találó, nyughatatlan emberek himnusza lett, a Ha volna két életem. Egyik szerzője a nem épp romantikusnak gondolt Som Lajos, a falkavezér, az együttes basszusgitárosa, a Főnök. Gyönyörű, örökzöld klasszikus, amit minden generáció fiatalsága újra és újra felfedez magának, mint őszinte, tiszta vallomást.
  https://www.youtube.com/watch?v=6gG_7hOv1ho
  Az A oldal utolsó dala egy remekbeszabott, monumentális, de szokatlan kompozíció, ez ugyanis az együttes első és valójában egyetlen tisztán instrumentális alkotása, mely A fénylő piramisok árnyékában címet kapta. A dalt a banda közösen jegyzi, s a zenefolyam 10 csodálatos percében valami olyat mutatnak, amivel mindörökre elcsitították azon fanyalgók táborát, akik kételkedtek hangszeres tudásukban. Jelesre vizsgáznak. Kidolgozott, szép, minőségi hangszeres zenét tolnak.
  https://www.youtube.com/watch?v=PpAD2q2aTCU
  A B oldal egy újabb, tipikusan Som-basszussal indul, majd Gallai csodálatos orgonafutama is becsatlakozik, hogy előkészítsék a terepet Sanyika könyörgésének, aki igy üvölt: “Mondj egy mesét, a miénket, Mondj egy mesét, ami szép”. Nagyszerű alkotás.
  (érdemes egy kis figyelmet szentelni a basszusgitárnak)
  https://www.youtube.com/watch?v=5YF3eAzT0bI
  Ezután Gallai invitál meg minket egy kis édes nosztalgiára a Ki tudja hol van c��mű dalában, majd a lemezoldal egyik csúcspontja következik, amiben két énekhang is megszólal, s egy páratlan gitárszóló. Igazi, különleges élmény.
  https://www.youtube.com/watch?v=JdNoUu6Ncbs
  A soron következő Boldog ember című dal tovább emeli az album fényét, az albumét, ami szép lassan egy páratlan vallomásba torkollik, melynek percei mérhetelenül jól esnek. A lemez grandiózus záróakkordja pedig az a programdal, ami az együttes egyik első sikere volt, s amivel oly sokan azonosítják őket. Ez a Becsület, olyan mint egy magyar Black Sabbath dal, tiszta, odamondós szöveggel.
  https://www.youtube.com/watch?v=lJBd_E1Fpps
  A korong a végéhez ért, és mi egy élménnyel gazdagodtunk. A Piramis egyik remekművét hallhatták, mely, úgy érzem, méltó megemlékezés  arról a legendás fickóról, aki oly sokat tett a magyar hard rock létrejöttéért. A Neoton, a Taurus, a Piramis, ezek élete leggfontosabb állomásai, ezek tagjaként, energikus, kreatív alkotó zseniként kell hogy megőrizzük tudatunkban.
  Emlékül
Som Lajosnak (1947 – 2017)
0 notes
korkep-blog · 7 years ago
Text
Bakelit-sztorik 06 - Szombat esti láz
Az oly sokat áldott és átkozott diszkókorszak tetőpontján, – napra pontosan 40 éve – valami olyasmi történt, ami örökre felforgatta a világot.
Az oly sokat áldott és átkozott diszkókorszak tetőpontján, – napra pontosan 40 éve – valami olyasmi történt, ami örökre felforgatta a világot. Megváltoztatta gondolkodásunk, azt, ahogy zenét hallgatunk, azt, ahogy öltözködünk, azt, ahogyan idolokat választunk magunknak.
  Nincs is talán korszak, amit ennél többször átkoztunk volna el s fedeztünk volna fel ismét. A csillivilli cuccok, a fényes rucik, a vérpezsdítő ritmusok, a mára már groteszk, extrém hajviseletek, a parfümködös, fülledt diszkóklubok, ezek mind-mind azoknak a bizonyos hetvenes éveknek termései és jellemzői.
  (Egy kis diszkóláz…)
  S ezekben a hetvenes években érkezett – mintegy a korszak csúcspontjaként – az a film és filmzenealbum, ami a csillagokba röpítette és ezzel egyidőben módszeresen kivégezte a diszkózenét. Ez volt a Szombat esti láz. A film és soundtrack albuma szerencsés választások és áldott, ihletett pillanatok nagyszerű egyvelege volt. Megismételhetetlen, ritka csoda.
    Ki ne ismerné fel azonnal, két-három akkordból a Stayin alive című diszkó-klasszikust, mely nem hiányozhat egyetlen nosztalgiaadó műsorából sem? Ki ne emlékezne a film hírhedt kezdő képsoraira, amikor a szinte még tökéletesen ismeretlen John Travolta a maga utánozhatatlan, már-már betegesen laza lépéseivel végigslisszol New York utcáin?
  https://www.youtube.com/watch?v=XfwQ_7xqO7Y
  Ki ne azonosult volna már tucatszor a film szereplőivel, a fiatalokkal, akiknek nagyszerűen rajzolt karakterében könnyű magunkra ismerni, a fiatalokkal, akik minden lehetséges módon igyekeznek felülkerekedni kilátástalan helyzetükön?
  A történetről csak ennyit: a főszereplő, Tony Manero, olasz-amerikai család nyughatatlan tagja, s jóképűsége miatt népszerű macsója Brooklyn fiatalságának. Úgy kíván kitörni lehetőségek nélküli, folytogató világából, hogy felhasználja az egyetlen dolgot, aminek maximálisan birtokában van, mégpedig a táncot.
  https://www.youtube.com/watch?v=QZb0xC3aQlQ
  A film egészén végiglüktető ritmusok közepette aztán szép lassan ráébred környezetének hiányosságaira, a társadalmi egyenlőtlenségekre és igazságtalanságokra, a képmutatásra – még barátai körében is. A film tehát nem csupán egy népszerű zeneszámokra épülő, jellegtelen s tartalom nélküli bárgyú komédia. Valójában hihetetlen mélységei vannak, remek karakterábrázolások találhatók benne, és persze ne felejtsük el kiemelni Travolta tánctudását, hiszen mozdulatai kultikus elemeivé lettek nemcsak a diszkónak, de a teljes 20. századnak is.
  (Travolta, ahogy mindenki ismeri és szereti):
    Az 1977-ben megjelent filmzenealbum pedig egyszerűen csodálatos. A lemez 75 perce maga a színtiszta varázslat, a zenei gyönyörök összefoglalója. Olyan nevek járultak hozzá a zenei anyaghoz, mint a Bee Gees, a KC and the Sunshine Band, a The Tavares avagy épp Yvonne Elliman.
  Az album szinte minden dala sláger lett, azonban ha őszinték akarunk lenni, el kell ismernünk: a főszerep egyértelműen a Bee Gees-nek jutott. Annak a bandának, akik már másfél évtizede pályán voltak akkoriban, mégis a diszkózene volt az, ami halhatatlanná tette őket. Ha diszkó, a legtöbben az ő hangjaikat és melódiáikat hallják fejükben.
  A Szombat esti láz filmzenealbumának borítója, 1977
  Az album első oldala teljes egészében az övék. Az 5 dalból 4-et az együttes ad elő, egyet pedig Yvonne Ellimannak nyújtottak át. Ezen 5 dalon kívül még 2 kötődik a nevükhöz, igy a filmzenealbum nagyobbik részét ők foglalják el. Nem túlzás azt állítani, hogy ez volt az együttes pályafutásának csúcsa. De nézzük csak meg közelebbről, mi is került a lemezre:
  Az album minden idők egyik legnagyszerűbb dalával indul, aminek ritmusa ezredszerre is ugyanúgy felborzol, és a láz nem ereszt el egy pillanatra sem. Ez a Stayin Alive, azaz az Életben maradni. Ime a dal klipje:
  https://www.youtube.com/watch?v=oQwNN-0AgWc
  Másodikként a How deep is your love című klasszikus csendül fel, amely a legszebb szerelmes dalok táborát erősíti. Igazi érzelmes vallomás, mely kis szerencsével még a legnagyobb macsókat is megszólítja.
  https://www.youtube.com/watch?v=NpqmGx7meQw
  Az ezt követő Night fever pedig a diszkó következő grandiózus himnusza, amely a legbotfülűbb és legtehetségtelenebb táncos testét is megmozgatja.
  https://www.youtube.com/watch?v=hLaSNF-r2gk
  S ha azt hinnénk, már nem lehet fokozni mindezt, tévedünk, mert egyik személyes kedvencem ideje jön el, az album negyedik dala, a More than a woman, mely egyébként 2 verziójában is felhangzik a filmben.
  https://www.youtube.com/watch?v=B-lNsSA6HOc
  Az első oldalt az If I cant have you című sláger zárja, amely a legkevésbé sem talmi disz.
  A következő oldal pedig egy újabb klasszikussal indul, méghozzá Beethoven ötödik szimfóniájának újragondolásával. E szerzemény is ékes bizonyítéka annak, hogy a klasszikusoknak igenis helye van és helye lehet napjaink zenéjében.
  https://www.youtube.com/watch?v=4MFbn8EbB4k
  További figyelemreméltó dalok a már elhangzott More than a woman, ezúttal a Tavares előadásában, valamint a Manhattan Skyline.
  Az ezt követő percekben pedig meglepetések egész sora tárul elénk, olyan dalok kerültek ugyanis gyors egymásutánban a lemez ezen részére, mint a Jive Talking és a You should be dancing, melyek ismételten a Bee Gees zsenialitását dicsérik.
  https://www.youtube.com/watch?v=jKH5JkM7Cks
  Megunhatatlan ez a korong, minden idők egyik legnagyszerűbb filmzenealbuma, s aki lemaradt róla, bánhatja. S bánja is. A korszak népszerű bandája, a KC and The Sunshine Band mindösszesen egy dallal, a Boogie shoes című szerzeménnyel képviselteti magát e korszakalkotó lemezen. Szálka is volt a szemükben, hogy addigi munkájuk gyümölcsét a hirtelen feltört Bee Gees aratta le, elrabolva előlük a dicsfényt.
  https://www.youtube.com/watch?v=tTiw2Ap1LE8
  A lemez a grandiózus, csaknem 11 perces zenei csodával, a Disco Inferno-val zárul, mely méltó megkoronázása e minden mozzanatában kimagasló albumnak.
  https://www.youtube.com/watch?v=V7EfnYwpmOE
  Érdemes megismerkedni a teljes lemezzel.
  Kerepesi Igor
0 notes
korkep-blog · 7 years ago
Text
Bakelit-sztorik 04 - A Queen diadalútja
Adott egy zanzibári születésű srác, akinek olyan hangi adottságai vannak, hogy az akár operaénekesi sorba is emelhetné őt. Ez a nem épp szépségéről ismert suhanc aztán összeismerkedik a hosszú, göndör hajú entellektüellel, aki saját, házi készítésű gitárján úgy bűvöli a húrokat, hogy azt sok...
Adott egy zanzibári születésű srác, akinek olyan hangi adottságai vannak, hogy az akár operaénekesi sorba is emelhetné őt. Ez a nem épp szépségéről ismert suhanc aztán összeismerkedik a hosszú, göndör hajú entellektüellel, aki saját, házi készítésű gitárján úgy bűvöli a húrokat, hogy azt sok nagymenő megirigyelheti. Hozzájuk csatlakozik egy érces hangú srác, aki oly precízen és nagyszerűen veri a dobokat, mintha az élete függne tőle. Végül, egy válogatásnak köszönhetően egy visszahúzódó, szelíd fiú egészíti ki a bandát, aki a ritmusszekciót erősíti majd.
  A fiatal Queen együttes, balról jobbra: Mercury (ének), May (gitár), Taylor (dob), Deacon (basszusgitár)
  Farrokh Bulsara – ismertebb nevén Freddie Mercury -, a gitárvirtuóz, ma már tudósdoktor Brian May, a dobos Roger Taylor és a szelíd srác, John Deacon frigyéből így jött létre a Queen együttes, akik precízen kidolgozott dalaikról, nagyszabású, látványos koncertjeikről és elsősorban énekesük extravagáns, polgárpukkasztó viselkedéséről ismertek.
  A színpadon: Farrokh Bulsara, azaz Freddie Mercury
  Első nagylemezük 1973-ban látott napvilágot, s nemes egyszerűséggel a Queen címet viselte, s noha különösebb visszhang nélkül maradt, arra nagyszerű volt, hogy felkészítse a hallgatóságot az újfajta hangzásra, valami olyanra, amiben addig nem volt része a rockereknek: nem telt sok időbe, s a Queen gitárszólóit, tételekre tagolható 6-7 perces dalait, s Freddie szívet s fület gyönyörködtető hangját ezer más banda közül is felismerték az emberek.
  Lemezeik olyanok voltak, mint egy színházi előadás lenyomatai: operába illő éneksávokkal, gyönyörű hangszeres részekkel, érdekes hangszereléssel, az egyes dalokban egymástól jól elkülöníthető részekkel. Zenéjük, s a világ amit teremtettek maga volt a színtiszta varázslat. Olyan korszakos dalok kötődnek kezdeteikhez, mint a Killer Queen, a Love of my life, a Bohemian Rhapsody, vagy a Somebody to love.
  https://www.youtube.com/watch?v=2ZBtPf7FOoM
  https://www.youtube.com/watch?v=kijpcUv-b8M
  A legtöbb kritikus egyetért abban, hogy a banda 1975-ös, a Night at the opera című lemezével ért alkotói csúcsára.
  Aztán napra pontosan 40 évvel ezelőtt, hatodik nagylemezéhez érve az együttes elindult a változás útján. A korábbinál több, slágeres hangzás kúszott dalaikba, fogyaszthatóbbá vált a zenéjük, s noha a kész termék így is magas színvonalúra sikeredett, vitathatatlan, hogy ezzel a koronggal indult meg a Queen zenéjének népszerűbbé, egyszerűbbé válása. Több kritikus akkoriban szóvá is tette ezt a zenekarnak, ám amíg olyan dalokat produkáltak, mint a We will rock you, a We are the champions, vagy a Spread your wings, addig nem volt baj.
  A fentebb felsorolt dalok mind felkerültek az új lemezre, mely 1977. október 28-án (pontosan 40 éve!) jelent meg, s a News of the world címet viselte. Az album borítója egy sci-fi képregény-újság egyik képének újragondolása: mutatós, figyelemfelkeltő és remekbeszabott. A lemez 11 dalt tartalmaz, a már említetteken túl a Get down make love, a Brian May szerezte All dead, all dead című szerzeményt vagy éppen a Sheer heart attack-ot, mely egy igazi nyers, gyors rockdal lett.
  A News of the world lemezborítója.
  A lemez azóta dicső pályafutást tudhat maga mögött a rajongók körében, tartalmazva az együttes legismertebb dalait. Hallgassunk hát bele:
  A lemez a We will rock you című kultikus dal mindenki által ismert nyers ritmusával indít, mely a maga kurta két percével, s May sajátos gitárszólójával történelmet írt. A kellőképp felspékelt hallgatóságot ezután az egyik legnépszerűbb Queen-dal, a We are the champions repíti tovább a csillagokba: a dalokhoz videoklip is készült az akkor már sikerei csúcsán lévő együttes szereplésével.
  https://www.youtube.com/watch?v=-tJYN-eG1zk
  Ezt a dalt követi a Sheer heart attack, mely kakukktojás a lemezen, inkább az együttes korai alkotásainak sorába illene, mint a lemez letisztult, finom hangzásába. Az All dead, all dead című dal egyik személyes kedvencem, szívet melengető szerzemény, mely azért is különleges, mert nem Freddie, de Brian May énekel benne, aki azért időről-időre, egy-egy dal erejéig magához ragadta ezt a szerepet. Ezt követi a Spread you wings, melyet a basszusgitáros, John Deacon jegyez, s mely egy az életben helyét nem találó srác felemelkedését ragadja meg. Íme, tessék ráhangolódni!
  https://www.youtube.com/watch?v=uyd6OLyhPJo
  Az érces hangú dobos, Roger Taylor szerzeményével, és pezsdítő énekével ér véget az első lemezoldal. A második a funkys, ütős Get down, make love-val indul, s a teljes lemezoldal viszonylag egységes minőséget hoz, May és Deacon szerzeményeivel, míg nem másik személyes kedvencemhez, a lemezzáró dalhoz a My melancholy blues című tüneményhez érünk.
  https://www.youtube.com/watch?v=qitVrFi8QpM
  Noha az album már nem azt a korai, kísérletező, összetett zeneiséggel bíró együttest mutatja, amely a Queen korai éveiben volt, mindenképp érdemes egy háromnegyed órát szentelni neki, mert különleges zenei élményt jelent.
  Kerepesi Igor
0 notes
korkep-blog · 7 years ago
Text
Bakelit-sztorik 03 - Bowie és a "Hősök"
David Bowie a popzene egyik legszínesebb és legjelentősebb alakja.
David Bowie a popzene egyik legszínesebb és legjelentősebb alakja. Ő a nagy átváltozóművész, az előadó és szerzőzseni, aki pályafutása során egy pillanatra sem adta fel elveit, s aki mindig kész volt valami újra és magával ragadóra.
  Mindjárt első albuma olyan szokatlanra és furcsára sikeredett, hogy majdnem derékba törte karrierjét, az igazi, hithű művészhez méltóan azonban nem torpant meg, s a sikert jelentő, jól eladható zene helyett tovább folytatta kísérletezését, mígnem  1972-re végre csúcsra ért.
  A színpadon: Ziggy Stardust! Bowie alter egója, az űrember, aki a világ megmentésére érkezett
  Bowie a híres villámmal az arcán, 1973-as Aladdin Sane című lemezén
  Művészi alter egojának, Ziggy Stardustnak köszönhetően a zenei nagyágyúk egére került, ahol ahelyett, hogy belesimult volna a popmezőnybe, minden egyes új lemezével új zenei stílusban próbálta ki tehetségét.
  (A következő videók Bowie megtestesüléseit ragadják meg, hogyan vált az extravagáns űremberből soul-guru, majd az elektronikus zene egyik úttörője)
  https://www.youtube.com/watch?v=Vy-rvsHsi1o
https://www.youtube.com/watch?v=ydLcs4VrjZQ
https://www.youtube.com/watch?v=9Gy94N_mcWs
  Egyszerre volt zeneszerző, szövegíró, előadóművész, zenész, művészi látnok, divatikon, kiváló tehetségű színész és megrendíthetetlen kísérletező. 1977-re már túl volt 10 stúdióalbumon, megannyi sikeres koncertkörúton, legalább háromszor újította meg küllemét, egyéniségét, s megannyi magasságot és mélységet élt már meg. Drogproblémái aztán radikális lépésre szánták rá őt.
  Barátjával, a protopunk egyik legjelentősebb figurájával, Iggy Poppal karöltve  Berlinbe utazott, hogy ott újra önmagára találjon.
  Bowie és Iggy Pop Berlinben
  Egy kis lakásban tengették napjaikat, s olyan slágereket írtak, mint a China Girl, a Nightclubbing avagy a Lust for life, melyek mindegyike sláger lett, s melyek Iggy első két szólólemezére kerültek fel.
  https://www.youtube.com/watch?v=HuBU3pzy7is
  Bowienak Berlinben arra is maradt ideje, hogy saját karrierjével fogalakozzon, s a 77-es évvel kezdetét vette pályájának egy különös, sokak által az egyik legkimagaslóbbnak tartott szakasza, mikor németországi központtal 3 korszakalkotó lemezt is létrehozott, (ez az ún. Berlin-trilógiájának ideje): az elektronikus-futurisztikus hangzásvilágú Low, a legendássá nemesült Heroes és az 1979-es Lodger lemezek alkotják e szakaszt.
  A Berlin trilógia (a klasszikus albumok)
  Bowie ismét  új hangzással kísérletezett, s ennek kialakításában nagy szerephez jutott az akkoriban népszerűvé váló elektronikus zene. 1977. Január 14-én megjelent a Low, s néhány hónappal később, október 14-én (napra pontosan 40 éve!)a Heroes, mely az előzőnél jobb közönségfogadtatásban részesült, elsősorban a címadó, 6 perces, azóta klasszikussá vált dallamnak köszönhetően.
  A Heroes album ikonikus borítója
  Az albumot, mely szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című kiadványban, a legendás Brian Enoval karöltve készítette. A lemezt elődével ellentétben teljes egészében Nyugat-Berlinben rögzítették a Hansa Tonstudioban.
  Robert Fripp, Brian Eno és David Bowie a stúdióban
  Tegyük is föl a korongot, s hallgassuk meg:
  Az album A Beauty and the Beast című dallal indul, mely egy igazi, ütős  szerzemény: zajos, életteli, kissé fémes és hűvös, remekül visszaadja a kor elektronikus zenei kísérletezésének hangulatait. Az A oldal kicsúcsosodása a dallista harmadik darabja, a címadó Heroes, mely Bowie egyik legikonikusabb slágere lett.   A szerzemény megannyi filmben szerepelt azóta, és édes, modernkori illúzióként időről-időre újabb és újabb milliókat szólít meg.
  https://www.youtube.com/watch?v=Tgcc5V9Hu3g
  A dal egészén végigvonuló gitárriff különleges, megunhatatlan fiatalos zsongást ad a számnak. A Sons of the silent age egy egészen más jellegű dal, legalábbis ami az intróját illeti, egy sokkal finomabb, melegebb tónus, a szaxofonnak köszönhetően. Kellemes darabja e lemeznek.
  A B oldal legelső dala, a V-2 Schneider már egy ízig-vérig futurista kiáltvány, egy instrumentális klasszikus, tisztelgés a Kraftwerk egyik alapítója előtt. A Sense of doubt pedig a lemez kimagasló alkotása, a Heroes mellett számomra ez a nagy favorit. Olyan, mint egy Beethoweni klasszikus 70-es évekbeli németes modernséggel átitatva.
  https://www.youtube.com/watch?v=6IXXr1IG7xg
  A soron következő Moss garden az elektronikus zene ötvözése a tradicionális japán hangzással, a Neuköln pedig tovább emeli, csúcsra juttatja e romantikus zenei látomást. A záró szerzemény, a Secret life of Arabia méltó záróakkordja e sokszínű lemeznek: nagyszerű vokálok, különleges, keleties hangzás, remek ritmika jellemzik.
  https://www.youtube.com/watch?v=2eTvCiMjJWc
https://www.youtube.com/watch?v=712GnEJHn_Y
  A Hősök kimagasló és közkedvelt darabja a Bowie-katalógusnak. Jó hallgatást kívánok!
  Kerepesi Igor
0 notes
korkep-blog · 7 years ago
Text
Előrehozott választások és a józan ész győzelme - ezt várja 2018-tól a Körkép szerkesztősége (2. rész)
Megjelent a Körkép.sk évzáró, immár negyedik tematikus kiadványa
Megjelent a Körkép.sk évzáró, immár negyedik tematikus kiadványa. Húsz, színes oldalon összefoglaltuk mindazt, ami említésre méltó a mögöttünk hagyott esztendőből és amire idén számítunk. Az alábbiakban újságunk tartalmából szemlézünk.
Ezt várja 2018-tól a Körkép szerkesztősége (1. rész)
BOKOR KLÁRA
régiós tudósító, fotóriporter
  Mi volt számodra az év eseménye Szlovákiában, Magyarországon és a világban?
  Szlovákiában a megyei választások. Magyarországon nem tudnék kiemelni semmit, csak kapkodom a fejem. Harmadikként a függetlenségi népszavazást említeném Katalóniában és a világban való fogadtatását.
  Egy szóval hogyan jellemeznéd a 2017-es évet?
  Átlagos, de tele a józan ésszel ellentétes reakciókkal a bel- és világpolitika színterén.
  Mit vársz 2018-tól?
  Csupa jót, de elvárásaim nincsenek, minden rábízok az égiekre.
  Mit üzensz a Körkép olvasóinak?
  Mosolyogjunk, dicsérjünk, jóindulattal kritizáljunk. Legyünk képben, olvassuk a Körképet!
    TAKÁCS HENRIETTA
napi hírszerkesztő
  Mi volt számodra az év eseménye Szlovákiában, Magyarországon és a világban?
  Szlovákiában a 2017-es megyei választások. Magyarországon a 2017-es budapesti vizes vb. Az év eseménye a világban? Ebben a kategóriában egy negatív dolgot emelnék ki, mégpedig az EU bevándorlási politikáját.
  Egy szóval hogyan jellemeznéd a 2017-es évet?
  „Terrortámadásoktól hangos“.
  Mit vársz 2018-tól?
Hogy lesz elég erőm és energiám a tudományos kutatómunkám elvégzéséhez, valamint a záróvizsgám és a doktori szigorlatom letételéhez.
  Mit üzensz a Körkép olvasóinak?
  Azt kívánom, hogy olvasóink 2018-ban egy is egy olyan színvonalas és megbízható portálról jussanak hozzá a hazai, regionális és külföldi hírekhez, mint a Körkép.sk. Mindemellett annak is örülnék, ha a jelenleginél is szélesebb közönséghez juttathatnánk el a szerintünk és szerintetek is fontos cikkeket, és olyanokat is elérnénk, akik eddig nem olvastak minket.
    SZANYÓ BENCE
napi hírszerkesztő
  Mi volt számodra az év eseménye Szlovákiában, Magyarországon és a világban?
  Megyei önkormányzati választások, a DAC és a dunaszerdahelyi szurkolók idei fantasztikus szereplése. Magyarországon Bernd Storck távozása a magyar válogatott éléről. A világban: Trump elnök felrúgja a párizsi klímaegyezményt.
  Egy szóval hogyan jellemeznéd a 2017-es évet?
  Fárasztó.
  Mit vársz 2018-tól?
  Egy nyugodt évet minden téren, kevesebb konfliktust, nagyszerű gazdasági eredményeket itthon és a világban egyaránt. Remélem a spanyolok nyerik meg a labdarúgó-világbajnokságot 🙂
  Mit üzensz a Körkép olvasóinak?
  Sikerekben gazdag boldog új évet szeretnék kívánni az olvasóknak, alakuljon minden úgy, ahogy eltervezték.
    KEREPESI IGOR
a kultúrrovat szerkesztője
  Mi volt számodra az év eseménye Szlovákiában, Magyarországon és a világban?
  Szlovákia: Csemegével kezdem. Érdemes említést tenni politikusaink kiváló alakításáról abban a cirkuszban, amely Kaliňák leváltása körül és egymás vég nélküli gyalázása és vádolása körül forog. Élmény hallgatni butaságuk több órányi hanganyagát.
  A sok negatívum mellett, úgy gondolom jót tett Magyarország külföldi megítélésének a Vizes VB grandiózus kivitelezése és természetesen a magyar sportolók rajta felmutatott eredményei, elsősorban Hosszú Katinka diadalmenete. Világ: Ez esetben nagyrészt negatívumok jutnak eszembe, s ezek közül Donald Trump és Kim Dzsongun egymásnak feszülése talán a legjelentősebb és legveszedelmesebb.
  Egy szóval hogyan jellemeznéd a 2017-es évet?
  Zaklatott.
  Mit vársz 2018-tól?
  A soron következő évtől javulást várok, előrelépést, több bizonyosságot, ez azonban csak önmagamat összeszedve és cselekvésre bírva valósulhat meg. Elsősorban tehát erőt és szívósságot kívánok magamnak, s a cselekedni vágyóknak.
  Mit üzensz a Körkép olvasóinak?
  Őrizzék meg jó szokásukat, s továbbra is olvassák a Körképet, s ha valóban minőséget és értéket vélnek felfedezni benne, adják azt hírül a lehető legtöbb embernek. És ne feledkezzenek meg a versekről sem…
    KOMJÁTHY PETŐCZ ANDREA
régiós tudósító, fotóriporter
  Mi volt számodra az év eseménye Szlovákiában, Magyarországon és a világban?
  Szlovákiában a legmeghatározóbb esemény a megyei választások eredménye volt, amely megmutatta, hogy van mozgósítható magyar bázisa a felvidéki magyarságnak. Magyarországon egyértelműen a vizes-vb, melyet most először nem csak szurkolóként néztem végig, hanem tudósíthattam a Körkép olvasóinak.
  Egy szóval hogyan jellemeznéd a 2017-es évet?
  Mozgalmas
  Mit vársz 2018-tól?
  Előrehozott választásokat Szlovákiában, és az Orbán-kormány további sikerét Magyarországon. Ezen felül remélhetőleg izgalmas foci vb-t valamint a DAC dobogós helyezését a Fortuna Ligában.
  Mit üzensz a Körkép olvasóinak?
  Gyűjtsék be nálunk a napi híreket, és engedjék megmutatnunk a felszín alatt rejlő összefüggéseket – Olvassák a Körképet!
    KOMJÁTHY LÓRÁNT
főszerkesztő-helyettes
  Mi volt számodra az év eseménye Szlovákiában, Magyarországon és a világban?
Andrej Danko augusztusban felmondta a koalíciós szerződést –  ennyit a „stabilitás és folytonosság kormányáról”. Magyarország esetében az Unióval szembeni vitákat emelném ki (EP, LIBE). A magyar álláspont észérvekkel kikezdhetetlen, de sajnos az is bebizonyosodott, hogy az EU politikusainak jelentős részénél elmentek otthonról. Ez van.
  A világesemények közül nálam a katalán függetlenségi népszavazás van az első helyen. Lerántotta a leplet Nyugat-Európáról és Brüsszelről, kiderült, hogy az EU teljesen érzéketlen a nemzeti kisebbségek érdekeit illetően, illetve hogy Katalónia példával nem, de tanulságokkal igenis szolgált a felvidéki magyarság számára.
  Egy szóval hogyan jellemeznéd a 2017-es évet?
  Kihívásokkal teli.
  Mit vársz 2018-tól?
  Előrehozott választásokat Szlovákiában, a vezetői válság elmélyülését Európában.
  Mit üzensz a Körkép olvasóinak?
  Olvassák továbbra is a Körkép írásait, mert a világtörténelmet alakító események itt zajlanak a szemünk előtt, és mi mindent megteszünk, hogy ne maradjanak le semmiről.
  KIRÁLY ZSOLT
főszerkesztő
  Mi volt számodra az év eseménye Szlovákiában, Magyarországon és a világban?
A megyei választások Szlovákiában, a józan ész győzelme Nyitra megyében és Bugár Béla mítoszának végérvényes ledöntése. A csodálatos helyszíneket felvonultató és remek szervezésű budapesti vizes-vb. A katalánok függetlenségi küzdelme és a nemzetközi közösség cinikus hallgatása
  Egy szóval hogy jellemeznéd a 2017-es évet?
  Az ébredés éve.
  Mit vársz 2018-tól?
  A következetesen gondolkodó felvidéki magyarok további térnyerését, mely a szlovákiai magyar politikai vezetés tagjait is világos állásfoglalásokra fogja kényszeríteni.
  Mit üzensz a Körkép olvasóinak?
  Maradjanak a Körképpel, mi továbbra is itt leszünk olvasóinknak. Ha pedig lehetőségeik engedik, legalább szimbolikus havi két euróval támogassák működésünket.
    https://issuu.com/korkep.sk/docs/korkep_ujsag_4_final_2
  Körkép.sk
Nyitókép: qs.com
0 notes