#Kimondva

[versinator]

Kimondva arannyá

Lángjával leránt gombokat megrántja Imádsz cytherea renitens koholt Megkötöttük zöldjét lélekzete forrasztja

Háztetőbe aranyperec monotóniáján koromfolt Topázszemü póráz felöltözött tanúltam Talizmán egyenlet hétszínű másolt

Lángból begyét unokákat hasonlítottam Tolt abroncsvázas kiránduló fajon Összeszorultak kanyarodnak lepedőjét megnyugodtam

Macskaszemét óvatossan ügynek szíjjon Bolygókat kibeszél fölszedi korlátja Léttelen összecsapzott táncoltam rohadjon

[sztivan]

három éve halt meg az apám, és most nem csak róla szeretnék írni, hanem arról is, hogy a teljes magyar társadalom mennyire nem dolgozta fel azt a kollektív traumát, ami 2020-21-ben történt

szóval lehet játszani azt, hogy visszamegyünk a normalitáshoz, de az, hogy akkor egy év leforgása alatt meghalt ötvenezer ember egy olyan betegségben, ami egy évvel korábban még nem létezett, közülük ráadásul nagyon sokan az állam hibái és a társadalom felelőtlensége miatt, azt jelenti, hogy több százezren vagyunk, akik akkor elvesztettünk valakit, és ez nincs kimondva, nincs feldolgozva, úgy teszünk, mint ha mennénk tovább, és egyéni tragédiák történtek volna, nem pedig közösségi

ahogy telik az idő, megy előre a személyes gyászfolyamat, és pont emiatt, hogy a mennyire hiányzik szakaszt lezártam magamban, érzem most már a teljes súlyát annak a tökéletes elbaszottságnak, hogy megbetegszik, de nem foglalkoznak vele, mert nem covidos, majdnem meghal, erre kórházba viszik, megmentik, viszont bent megfertőzik coviddal, és abba már viszont belehal. szóval én otthonosan mozgok az abszurd műfajokban, de ez azért mégis erős volt, na

és hogy hány százezren vagyunk ebben az országban, akik nem csak azt éltük át, hogy elvesztettünk valaki fontosat, hanem azt is, hogy eközben az állam előbb nem védi meg azt a polgárát, aki gyenge és segítségre szorul, majd azt hazudja, hogy megküzdöttünk a bajjal. fél évvel később pedig, amikor napi 200-300 ember halt meg így, a társadalom jókora része nyálcsorgatva azon verte magát, hogy mikor lehet már kiülni sörözni, mint ha nem lehetett volna még várni két hónapot, ha már annyit vártunk, amíg elég embert beoltanak. ott akkor azt írtam, hogy az állam megszűnt államként működni, a társadalom vagy nemzet, hívjuk akárhogy, pedig minden szolidaritását feladta. úgy próbálunk tenni, mint ha ez az egész meg sem történt volna, a társadalom azt a döntést hozta, hogy ez az egész nem számít, és ezzel a társadalommal, ezzel az állammal együtt kell élni még most is

értem persze, hogy mi még ennél is sokkal durvább közösségi traumákat sem voltunk képesek együtt feldolgozni. de mondjuk már ki, hogy itt történt valami nagyon rossz. és hogy nincs normalitás, nem tudunk visszamenni bele, csak sokkal rosszabb lesz minden, ha ami megtörtént, abból nem tanulunk, és nem is próbálunk úgy tenni, mint ha lett volna miből tanulni

[diogenesz2020portugal]

Én ezt úgy képzelem, hogy ezt nem minden magyar állampolgár fizeti, csak azok, akik a fideszre szavaztak.

[ajtostolahazba]

Tegnap a terápián az ex-1 került szóba. Megkérdezte a pszichológus, hogy milyen érzéseim vannak iránta. Előbb nem akartam elmondani, de erősködött, hogy kimondva talán máshogy érzek majd. így az abban a pillanatban eszembe jutó összes negatív jelzőt felsoroltam, és határozottan mondhatom, hogy az érzés, ami előjön vele kapcsolatban mindig, az a düh, a gyűlölet és a harag. Érdekes volt ráeszmélni, hogy 2-3 irányított kérdéssel hogyan lehet teljesen új perspektívából nézni dolgokat. Pédául, hogy miért várom, hogy úgy viselkedjen, mint egy normális ember, ha az elmúlt 34 évben képtelen volt rá? Vagy felismerni a mintát, hogy a gyerekeim ellen elkövetett verbális aljasságoktól való ösztönös védelem hogyan kapcsol be nálam, amikor a két éves unokámat akarom megvédeni az ő nárcisztikus, követelőző, de csak biológiai alapon követelt nagypapa szerepétől. És hogy miért van szükségem erre a haragra, miért érzem, hogy kell, hogy minden ellenem és a lányok ellen elkövetett szemétsége elleni tiltakozásom testet kell, hogy öltsön ebben a zsigeri gyűlöletben... ma este a sors fintoraként ő és én, mi ketten fogunk vigyázni Ádira. Ő egyedül alkalmatlan, nem tudja ellátni, nem is érti, nem is ismeri, így ott leszek én is, hogy tulajdonképpen Ő csak végig asszisztálja, ahogyan lefektetem Ádit. Vissza nem térő alkalom lenne elmondani neki mindent, mindet, amit gondolok. Hogy tönkretett, hogy kihasznált, megalázott..Hogy a mai napig leszarja a gyerekeit, hogy leszarja Ádit is, de követeli a szeretetet, amiért semmit nem tesz az égvilágon. És mindenki hibás, ha hozzá nem szalad oda a gyerek, ha nem ismeri, ha nem tőle vár vígasztalást amikor sír, pedig fennen hangoztatja, hogy ő nagypapa, de idén pl.csak 4x sikerült meglátogatnia az unokáját, az utolsó látogatása óta a gyerek beszél. 1 hónap Korfu, 3 hét Egyiptom, utazgatások, hobbi-építkezés, mert lóvé az van persze, ebből áll az élete, erre mindre van idő. Ő kijelentette, hogy élni akar, róla a gyereknevelés letelt( mintha valaha is része lett volna az életének a gyereknevelés), mindenki baszódjon meg... Szóval nem tudom mit érnék el vele, ha ma este négyszemközt elmondanám neki, hogy mekkora egy fasz, nem tudom van-e értelme egyáltalán mondani neki bármit. De lehet, hogy magam miatt megérné. Lehet, hogy nem miatta kell kimondanom, hanem magam miatt... Nem tudom...asszem most hagyom az ösztöneimet dolgozni.

[csacskamacskamocska]

Érzelmi érvénytelenítés – invalidálás – a bántalmazás egyik formája

Az egyik legrosszabb, ami történhet veled gyerekkorodban, felnőttkorodban, bármikor az életedben. Az érzelmeink nem azért fontosak, hogy tocsoghassunk meg dagonyázhassunk bennük, hanem mert valójában, bármilyen változóak és kiszámíthatatlanok, bármennyire nem ismerjük a működésüket, a döntéseink, az emlékezetünk, a motivációink és még számtalan dolog az érzelmeinken alapul. Nem az érzelem a hozadéka, hanem az érzelem a meghatározója. Ezért tesz beteggé az érvénytelenítés.

És hogyan is történik? A másik ember érzelmeit kimondva vagy kimondatlanul olyannak érzékeltetjük, mintha az az adott helyzetben nem lennének megfelelőek, túlzóak, hibásak vagy nemkívánatosak lennének. Ez az érzelmi bántalmazás egyik formája. Nagyon sok emberi kapcsolatban jelen van. Súlyos károkat okozhat és hozzájárulhat mentális betegségek kialakulásához. Amikor rosszul érzed magad és ezt megosztod hozzád közelálló személlyel, akkor ő érzékeli, hogy valami baj van, ám, a legtöbb esetben érvénytelenítik az érzéseidet ilyen mondatokkal: Túlságosan magadra vetted! Túl fogsz lépni rajta! Erős ember vagy, kibírod! Lehetne rosszabb is. Nem kellene dühösnek lenned! Ne légy szomorú! Mindenből akkora ügyet csinálsz! Ez nem történt meg. Ne találj ki dolgokat. Túlreagálod. Valószínűleg félreértetted. Vagy bármi hasonlóval, aminek a lényege az, hogy amit érzel nem fontos, nemkívánatos vagy éppen teljesen beteg. Az emberek sokszor segíteni akarnak, de amit ezekkel a mondatokkal elérnek az az, hogy még rosszabbul fogjuk érezni magunkat. Elutasítottnak, meg nem értettnek, olyannak, akinek baj van az értékítéletével vagy akár az agyával, ha az adott dolgokat érzi.

Az érvénytelenítés lehet nonverbális is. Szemforgatás, ásítás, rálegyintés vagy figyelmen kívül hagyás vagy amikor a másik fél sarkon fordul és otthagy minket a beszélgetés közepén. Mit okoz az érvénytelenítés? Az érvénytelenítés az érzelmi károkozás egy nagyon súlyos formája lehet, mert az érvénytelenített személy úgy érzi, hogy félreértik, nem támogatják, és nem hallgatják meg. Ha valakinek az érzelmeit folyamatosan érvénytelenítik, az azt eredményezheti, hogy úgy érezi, nincs joga a saját érzéseihez és kifejlődik egy kegyetlen, belső kritikus hang is, ami egyenes út az alacsony önbecsüléshez és a másokban való bizalom elvesztéséhez.

Hogyan lehet e helyett érvényesíteni mások érzéseit? Fontos, hogy érvényesítsük a másik ember érzéseit, még akkor is, ha nem értünk egyet velük vagy nem tudjuk átérezni őket. Ez azt jelenti, hogy elismerjük és elfogadjuk az érzelmeiket, még ha nem is osztozunk bennük. Ez segít a másiknak, hogy jobban megértve és támogatva érezze magát, ez pedig javíthatja a kommunikációt és erősíti a kapcsolatokat. Ugyanez nekünk is jár. Az érzelmek fontosak és mindig közölnek valamit. Főleg azt, hogy mi történik bennünk, hogyan viszonyulunk egyes történésekhez. Az érzelmi intelligencia arra szolgál, hogy megfelelően kezeljük a saját és mások érzéseit ez pedig tanulható, önismerettel fejleszthető. Az együttérzés, a megértés melós dolog, ezért jobb, ha megválogatjuk kikkel tartunk kapcsolatot, de rájuk több figyelmet, megértést és együttérzést ford��tunk. Így nem fáradunk bele és érezhetően minőségi időt tehetünk a kapcsolatainkba.

[csakszavak]

Még sokminden nincs kimondva köztünk, de a lelkem már rég elköteleződött melletted…❤️

[automaticpizzapandanehari]

Hát ma sem lett forradalom :(

Szerintem ha bármelyik szónok elkezdte volna hergelni a tömeget, lett volna annyi valamelyikben, hogy kimondja azért vagyunk itt, hogy a mocskos orban rendszert eltöröljük, akkor lett volna erre esély, mert érezni lehetett, hogy mindenki kibaszott dühös. De nem, ma sem lettek kimondva azok a szavak, amelyekre mindenki vár...

[zoeeozzoeeoz]

Vevő: Nyomtatni szeretnék. Hova küldhetem?

Én: faszfutyuru@t-online.hu

Vevő: Pötyög, majd percekig várjuk, hogy megérkezzen az email.

Én: Keresem a spamok között is, kérdezem, hogy jól írta be a címet, van net a telefonján, szerepel az elküldöttek között,???

Vevő: Jaaa, lepattantam. Elküldi megint.

Én: Keresem.....

Vevő: Lehet rosszul írtam be a címet.......faszfutyuru@t-online.hu?

Én: Igen,

Vevő: Felém mutatja a telóját, és látom h nem jó a cím. Javítom hogy az "onlájn" nem jól van leírva.

Vevő: Javítja, majd mutatja: faszfutyuru@tonlajn.hu

Én: t-online.hu Kimondva minden betűt így, ahogy leírtam most.

Vevő: Mutatja: faszfutyuru@téonlineponthu

Én: Kimaradt a kötőjel........oh.....hmmm......beírhatom? Beírom helyesen. Vissza adom a telót.

Vevő: Oh. Elküldtem.

Én: Megérkezett, kinyomtattam, tessék.

(Nehezen indul ez a hétfő reggel )

[haw-duck]

,,Szeretlek!"... Mi ez?!...Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlan.

[tulsagosanoszintee]

“A férfi olyan nőt választ, aki mellett jobb emberré válhat

„A férfi teremti a világot, a nő pedig megtartja és gondozza." -Jókai Anna

Egy férfinél az elk��teleződés szándéka nem azon múlik, hogy a nő mit tesz érte, hanem sokkal inkább azon, hogy a kapcsolat hatására, a férfi mit akar megtenni, vagyis milyen emberré válik.

Az elköteleződés döntése akkor születik meg benne, amikor felismeri, hogy a választott nő mellett jobb embernek érzi magát. A férfi teremt, a nő elfogad és befogad. Női befogadás nélkül a férfi nem képes teremteni. A nő egyensúlyt, harmóniát teremt, a nő ott van, ahol a szeretet, a gondoskodás, a stabilitás, a támasz és a biztonság.

Le kellene tennünk a terheinket, és elengedni magunkat, elgyöngülni, előtessékelni a nőt önmagunkban, és igen, időnként a férfi kezébe adni a vezetést, a döntés felelősségét. Még akkor is, ha mi magunk is képesek vagyunk szinte mindenre férfijelenlét nélkül.

Olyan nő mellett köteleződik el, aki őt nem lehúzza, hanem emeli. Aki látja a hibáit, de nem hagyja azokat rá, nem keres mentséget a gyengeségeire, botlásaira.

Olyan nő mellett marad, aki nem a cinkosa a passzivitásban, az ígéret megszegésben, a tétlenségben, hanem mindig sokkal feljebb, és sokkal messzebbre néz, és kimondva, vagy kimondatlanul üzeni, hogy változzon, legyen jobb, több, lépjen feljebb önmagánál.”

Király Eszter - A kapcsolat, amiért megéri

[csacskamacskamocska]

Ültem ma a villamoson

és ismételten megélhettem azt, amikor az ember kijön az egyik tudatállapotból és döbbenten nézi, hogy mit művelt vele a saját agya. Picit ilyenkor elbizonytalanodom, hogy normális vagyok-e. Pár napja még szent meggyőződésem volt néhány dolog, amit most teljes hülyeségnek látok. Éreztem, átéreztem, logikusnak, igaznak, és validnak éltem meg. Igen, ez most kicsit blogromboló bejegyzés, ehhez a váltáshoz nem igazán lehet kapcsolódni, hát bocs mindenkitől. Vajon hány kapcsolat megy szarrá azért, mert az egyik ember hisz valamit, és a másik ember nem tud ezen változtatni? Amit hiszünk valakiről, az mennyiben jön belőle és mennyiben a saját elménk varázslata? Nincs ez alól kivétel. Hiheted magad akármilyen okosnak. Nem vagy benne a másik fejében. Akik nem beszélgetnek egymásra odafigyelve és kimondva érzéseket, félelmeket, azok csak feltételezésekben élnek. Tegnap beszéltem és meghallgattak. Nem utasítottak el. Nem kicsinyelték le a félelmeimet, nem nevették ki a gondolataimat, nem gúnyolták azt a káoszt ami időnként vagyok, ami a lényemnek éppen olyan része, mint a táblázatokban feljegyzéseket készítő, a semmit el nem felejtő, minden problémát hatékonyan orvosló. Tegnap találkoztam egy férfivel, aki pont úgy viselkedett, ahogy szerintem „kell”. Amitől az ember habzsolná, hogy még, még még, lécci, beszélj hozzám őszinte dolgokat! (Azért nem kell most elkezdeni lelkesedni, hogy csacskamacska végre párra talált, ez nem ennyire egyszerű történet. :D) Hogy ez most csupán egy másik tudatállapot? A normális emberek lehorgonyoznak valamelyikben? Azt mondják magukról: én egy olyan ember vagyok, aki.... és utána tartják magukat ehhez. Ami ebből a keretből kilóg, legyen bármi is a kereten belül, ami nem illik bele, azt elfojtják és/vagy megpróbálják lefaragni? Aztán csak hajtogatják, én olyan ember vagyok... Én meg ilyen vagyok. Nem fogsz unatkozni. Csak bírd ki. Néha szeretnék más lenni. Higgadtabb, megfontoltabb és üzletasszonyosabb meg pimaszabb és kihívóbb. De, ha onnan kezdem, hamarosan akkor is olyan leszek, mint a tömegbe durrantott konfettieső. Vajon, amikor meghalok, akkor megtudom majd, hogy ki vagyok és kinek kellett volna lennem? Nagyon sok év óta először álmodtam olyat, ami elmondhatatlanul szép volt, és valóságos. És ébredéskor nem volt bennem semmi hiányérzet, hogy a valóság miért nem olyan és miért maradt minden ott benne az álomban. Mintha az álom egy ajándék mozijegy lett volna, végre megnézhettem ezt a filmet, és fantasztikus volt! Mindezt egy beszélgetésnek köszönhetem. Ilyen ez a kommunikáció.

[niipiece]

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőkként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen"

- Stepen King

[rosszulorzott]

erre eddig nem figyeltem fel / nem tanították, hogy történelmi előzménye van a "nem kell félni a kétharmadtól" take-eknek és valószínűleg a bérrettegőzésnek is, bár azt itt nem találom explicite kimondva

Having spent pretty much the entire year immersed in studying Nazi Germany, the Holocaust, and genocide more broadly, my heart is bursting with the need to stress how much you should take Project 2025 seriously. This is a long post but please stick with me.

Don't take this post as an attempt to concretely predict anything. We can't ever fully know the future and I think it's silly to say with total certainty “if Trump wins then America will become just like Nazi Germany” - not only because the future isn't written yet, but also because Germany under the Nazis was a very specific regime with its own quirks and peculiarities and I don't think that even a worst-case-scenario Trump regime would look exactly like Hitler's Germany. No two regimes ever look exactly alike: it would use the same colour palette as all far-right dictatorships but be constructed from a different medium, like what a watercolour is to an oil painting.

But just because Trump is a very different person from Hitler, and a worst-case-scenario Trump dictatorship would not literally be “Nazi Germany all over again”, that doesn't mean that what happened in Germany isn't instructive here. Forget the specifics of whether or not Trump as a dictator would organise a state identically to how the Nazis organised Germany or whatever; on a far broader and more relevant level, there is a distressing number of similarities. And too many people are falling into the same thought traps as they did then.

Please don't assume that Trump is “way too incompetent” to achieve what's in Project 2025 or Agenda 47. They said the same thing about Hitler. They said that there was no way this showman could govern effectively - holding big rallies and making speeches that get people riled up isn't the same as being good at running a functioning state and achieving what you want. The New York Times even wrote after he became Chancellor of Germany that this would only “let him expose to the German public his own futility”. And in many ways Hitler was pretty incompetent. But that didn't end up mattering. The greatest crime of the Nazi regime, the Holocaust, was masterminded mostly by a whole load of people besides Hitler, who were delegated the nitty-gritty task of actually orchestrating it. Hitler's personal incompetence didn't prevent war or genocide.

Please don't assume that Trump is “just a wacky nutcase” who “can't possibly be a real risk”. They said the same thing about Hitler. The mainstream media gave constant coverage to all the crazy extreme things Hitler said as if he was merely a bit of a joke and not a massive threat. The Nazis were quite happy with this. To quote Goebbels repeatedly in his diary, “The main thing is they're talking about us.”

Please don't assume that being in power will “moderate” Trump and that “of course he won't be able to do all the crazy stuff once he actually has to govern”. They said the same thing about Hitler. It was a common sentiment in the early 1930s that all the sensible politicians around him would force him to moderate his stances. Fritz von Papen, the last Chancellor of Weimar Germany, persuaded President Hindenburg to make Hitler the Chancellor by assuring him, “In a few months, we will have pushed [Hitler] so far into the corner that he will squeak.” It turns out that power doesn't “moderate” people who are openly talking about a dictatorship.

Please don't assume that there's any truth to the whole “Trump has nothing to do with Project 2025 and trying to link it to him is just liberal hysteria” line. They said the same thing about Hitler. People repeatedly asserted that Nazi street violence wasn't really representative of the party leadership; it wasn't representative of Hitler. He was even subpoenaed by a very brave lawyer in 1931 in a bid to prove that recent violence by Nazi stormtroopers was committed with the knowledge and encouragement of the party leadership, with part of the prosecution's argument hanging on a pamphlet by Goebbels that promised a violent overthrow of the state if the Nazis couldn't come to power legitimately. Surely no legal political party could be publishing that. In a successful attempt to escape criminal charges, Hitler repeatedly lied that the pamphlet was not official Nazi Party material and that he didn't know anything about it. No Trump didn't write it, no it isn't an official GOP manifesto, but the links between Project 2025 and Trump, the previous Trump administration, and Trump allies are extremely well documented. Just the other day, Project 2025 co-author Russell Vought was caught calling Trump's disavowals of the document “graduate-level politics” and saying, “what he's doing is just very, very conscious distancing himself from a brand ... he's in fact not even opposing himself to a particular policy.”

Please don't assume that “there's no way something like that could happen here; we're way too educated and advanced”. They said the same thing about Hitler. The Germany of the 1920s and 1930s was one of the most educated and most scientifically and industrially advanced nations in the world, and its cities were some of the most progressive in the world. People were stunned and horrified that it was in Germany of all places - Germany, land of music and art and science and literature! - that fascism took root. Germany's economic and social advancement didn't stop about 40% of its voters choosing the Nazis. It didn't stop them taking power.

Please don't assume that Project 2025 is “just a wishlist” and “not actually a serious plan”. They said the same thing about Hitler. As is hopefully very clear by now, plenty of people did not think that the Nazis were capable of, or would dare to try, putting into actual practice the horrific ideas about race that undergirded so much of their ideology. “I like Hitler; he talks sense economically and I think all this stuff about Jews is just bluff and bluster.” “Every party has a loony wing, right? You have to understand they're not serious when they talk about this stuff; they're just telling their base what they want to hear.” “God have you heard this crazy race science shit about head shapes and stuff? It's hilarious! I'm sure none of them at the top really believe that; there's no way they'd be that nuts.” When a group of people like this tells you what they believe and tells you what they want to do with power, believe them. No matter how ridiculous they seem, they're not joking.

In the words of Hans Litten, the lawyer who subpoenaed and cross-examined Hitler in that court case in 1931, “Don't listen to him; he's telling the truth.” Litten was arrested on the night of the Reichstag fire in 1933 and spent the rest of his life being tortured in concentration camps before dying in Dachau in 1938 at the age of 34.

A tyrannical dictatorship can often be seen coming a mile away. I don't want to imply for a second that what the Nazis did came as a surprise to everyone and couldn't possibly have been predicted. There were people who saw this coming in the 1920s and 1930s and tried to sound the alarm while they still had a chance. But they were too often in the minority, taking the threat seriously while others had convinced themselves that there was no need for concern because the Nazis wouldn't really do all the things they repeatedly talked about wanting to do. Everyone should have seen this coming, but too many people wanted to believe it couldn't be true.

Don't let this scare you. Let it energise you. Talk to the people in your life about Project 2025 and Agenda 47. Push back against people who assert that “they'd never actually do all that stuff” or “Trump didn't even write Project 2025” or “it's not a real plan, just a list of crazy shit to get the base riled up”. Have conversations with folks you know who are on the fence about voting or about who to vote for and who seem persuadable. Make sure you're registered to vote, and keep making sure, especially if you live in a red state where people keep mysteriously dropping off voter rolls.

Now, again, please don't read this as some confident prediction that Trump will be a Hitler figure. I want to stress that is a worst-case scenario. If a Trump presidency is what happens, I would much prefer the best-case scenario: that he spends four years fumbling around and not really accomplishing anything and then gives up power at the end without much of a fight. But it would also be a folly to be smugly overconfident that the worst-case scenario “won't” or “can't” happen. It could. It has happened before. There is no reason it couldn't happen again.

[versinator]

Hamit simogatás

Zsarátnokát csipkéz tapadóbb taraját Gyógyulok elbukál őrölő daloltok Elborit mezőm hordozunk botját Bilincses vadakká élvezed nyughassatok

Búzamezők fényeim bárányvér gyémántkorlátját Moccanása vítt kapával rostok Kétségekben duzzogni kisebbek gyertyáját Kapubálvány kenyerünket értetlenül elszóródtatok

Tülekvése kimondva kezdhetnéd kigyultak Sugárát harmóniátok teremtheti sürűben Rózsaszínbe óriásai órahosszat kavarodtak

Lázult kiröpít későt völgyekben Férjet revolverét fakóbb lazultak Glóbuson gubancban némul tenyérben

[fintorafelesekben]

Bekezdtem az evet

2-3 hettel ezelott, ket rant kozott a managaremrol es a megcsuszott karrieremrol, az tette fel a vernyomas ‘i’-mre (what? Imre?) a pontot, hogy mi az istenert lyukas allandoan valamelyik kereke a bringamnak. Ja, mert amig nem megyunk minuszok ala, addig megy a tekeres.

Tulajdonkeppen, ha le kene irnom, nem is tudom hogyan kezdenem. Szoval, here we go. Egy Ryanair gepen ulok, 22A, ablak mellet, szarny felett London fele. Izombol hallgatom hofit, krubit, azit, pogit, nehogy beszelgetni kelljen a mellettem ulovel. (Mondjuk ez kicsit kezd izgi lenni, mert cserebe merul a telom, mint az allat, az meg kene ha leszallok, dehat megegy app open, yolo)

Aztan akkor, az elso stop a Standsted-i, 18.30-as jarathoz, hogy ambar kozos megegyezessel kijelentve, altalam hamarabb kimondva veget ert egy 12 eves kapcsolatom. Pentek, 17.05, egy tal sushi felett. En nem voltam eleg neki, nekem pedig elcsavartak a fejem. Gyasz tunetei, 12 ev anyagi javainak elosztasa (potom 15 percen belul), bucsu froccs, bucsu seta, bucsu pizza, ahova meg az oreg Hofi is bekoszont. (LoL) Majd 1 nap es 3 kanyarral egy peugeot kombival kesobb, 31 evesen ismet anyam 50nm-es albijaban.

Nade, a fairy tal-nek koran sincs vege. (Megcsak most ereszkedik a gep). Haptakba allas, cuccok szelektalasa, kidobasa, lomtalanitasa. Az ember ilyenkor gondol bele hogy 1. mennyi folosleges kacatja van amit vett maganak, 2. legalabb ugyanennyi cucca amit a kapcsolat alatt kapott. (Es ezt mind valahova ki kell dobni, lehet kellett volna egy garazsvasart intezni. Csak, garazs sincs) Alberlet kereses ezerrel, mert a par napos hullamvasut vegere, keddre mindketten muternal csovezunk. Zacskokbol oltozunk, es tobbszor hagzik el a ‘nem tudom hol van’ mint az hogy mittomen, ‘oke’.

Tempojuk halalos, korzet az autopalya blabla, yes eszeveszett tempot diktalva lettunk kanapehuszarokbol, zsakos bilbok mindketten, de a lenyeg hogy fun, az ember szamithat a barataira, csaladjara es hogy hosszu-hosszu ido utan, nagyon ugy fest, hogy vegre jol erzem magam. De remeljuk nem csak en.

(Kozbe a fules lemerult, gep leszallt, johetnek az ale-k)

[karjaidbazuhantam]

Tudom, mi a problémám

Nem tudom elengedni veled magam

Melletted sem

Nem csendesíted el az agyam

Folyamatosan túlgondolok mindent, amikor veled vagyok

Vagyis, amióta rájöttem, hogy érdeklődök irántad

Nem kell, hogy fizikálisan veled legyek

És ez borzalmas

Úgy érzem jelenleg ebbe fogok beleőrülni

Úgy érzem, nem mondhatok el neked semmit

Tele lennék mondanivalóval

Most is

De az van, hogy vagy mindent mondok el

Vagy semmit

És inkább választom a semmit

Mert a minden nagyon problémás

Több szempontból is

Emlékszem, amikor mesélted, hogy egy csaj rólad posztolt dolgokat a twitterre

Hogy megszállottod volt

Mondtad mindezt nevetve

Én nem ez vagyok

Csak szimplán magányos

Aki senkivel sem tudja megosztani a valódi gondolatait

Lehet az a lány is ezt érezte

Mégis te használtad fel az egód növelésének

Azt mondod mindenkit megunsz pár hónap után

Hogy sosem voltál még igazán szerelmes

Hogy nem akarsz hosszútávú kapcsolatot

Hogy van otthon pár lány, akikkel néha van valami

Hogy szereted azt, hogy köztünk nincs konkrétan kimondva semmi

Mert szereted ezt az izgalmat és a kihívást

De közben azt is érzed, már velem is, mint ahogy elmondtad, a múltadban is, hogy olyasmiket várnak el tőled, amiket nem tudsz megadni

És ezt nem érted

Nem is nagyon érdekel

De azért rosszul esik

Rosszul esik, hogy te mindig dicséred a külsőmet, én pedig ezt alig viszonzom

Azt mondtad sokat elmondott egy álmod, amiben azt kérdeztem zavarna-e téged, ha egy másik sráccal töltenék egy éjszakát

Egy gyors öleléssel köszöntél el tőlem, úgy, hogy valószínű utána hetekig nem fogjuk egymást látni

Előtte lévő nap randiztunk

Már nem is tudom hanyadjára

Majd egy ismerősöddel találkoztál miután tőlem elköszöntél

De véletlenül sem tisztáztad volna, hogy barátok vagytok-e vagy valami több

Tudom, ha rákérdeznék, én lennék az, aki próbálna korlátozni

Vagy én lennék az, aki túl sokat gondol az eg��szbe

De közben pedig te mondogatod, hogy olyanok vagyunk, mint egy régi házaspár

Hosszú napokat töltünk folyamatosan egymás társaságában

Elmondod, hogy hiányozni fogok

Hogy úgy nézek ki, mint egy műalkotás, és komolyan gondolod

Jó pár hete még komoly kapcsolatot akartál azzal a lánnyal, akit megismertél

Azt mondod, sosem kapcsolódtál senkihez sem annyira jól, mint hozzá

Majd azt is mondtad, hogy bele is estél egy kicsit

Abszolút rózsaszín köd

Nem értem, mi a faszért van az, hogy velem úgy döntöttél ne tisztázzunk semmit

Fogalmam sincs, mit érzel irántam pontosan, mit akarsz tőlem

És ez nekem kezd kurvára unalmas lenni

Közben tudom, hogyha felhoznám ezt, lehet elbasznám a dolgokat

Lehet, hogy már nekem sem lenne annyira izgalmas

Bár, amikor próbáltam utalni arra, hogy szeretnék beszélni veled valami ilyesmiről, elég gyorsan sikerült elfeledtetnem veled

Persze, nem akarok mindgameket játszani

De azért ez eléggé egy egyértelmű jel, hogy neked nincs ehhez hasonló problémád

Szeretnék szerelmes lenni

És szeretném tudni, hogy miért éred el nálam azt, hogy én kérdőjelezzem meg a saját értékeimet pusztán azért, mert nem akarnál elköteleződni mellettem

Ez ilyenkor mindig azt jelentette számomra, hogy valami nem elég, nem elég jó a másikban, valamit nem tud a számomra megadni

Szóval ilyen gondolatokkal vagyok tele nap mint nap

Az is zavar, hogy nem tudom magam melletted elengedni

Úgy érzem, annyiszor vagy képes belekötni a gondolataimba vagy a mondanivalómba

Hogy mostanság rájöttem, ez sokkal jobban zavar néha, minthogy kommunikálni tudtam volna

De most már rájöttem

És most egy kicsit rossz a realizáció, hogy moderálom magam melletted

Elvégre, pont az ellenkezőjére vágynék a legjobban

Bizalomra

Bár azt a fentebb említett körülmények eléggé szétbaszták

Valószínű ez a legnagyobb probléma

Mint mindig

Ez a legnagyobb red flag

Nincs tiszta és őszinte kommunikáció

Persze, a részemről sem

De hogy te sem veszed észre…