#Kezdet

[isemykal]

Elkezdeni könnyű. Meggondolatlanul belevágunk egy kapcsolatba, egy háborúba, egy vállalkozásba, és aztán, amikor pedig már rég be kellett volna fejezni őket, még mindig küszködünk velük. Az ember könnyen kezd, nehezen fejezi be. Így van ez az irodalomban, az ivászatban, a szexuális életben, a lelki természetű kapcsolódásokban.

Szív Ernő

[elangane]

"Minden vég egy új kezdet"

[rheasmith]

- Mindenki táncol - jegyeztem meg csalódottan. - Nem baj az, ha nem vagy mindenki.

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi - Kezdet

[apro-remenysugar]

őszintén kezdtük fejezzük is be úgy

tej és méz

[veddafenyt]

A halál csupán valami gyönyörű szépnek a

kezdete.🖤❤️

[mylifelinegame]

Az útkereső művészlélek?

Hogy ez kérdés-e az én esetemben, azt gyakran megkérdőjelezem. Az irányt tudom, hogy merre szeretnék haladni. Viszont az utat ami e mentén, ezen belül vezet azt nem mindig és mindenkor. Ezzel biztos nem vagyok egyedül. A mostansággal kapcsolatban el tudom mondani azt, hogy az utam több főbb ösvényen halad párhuzamosan, amelyek olykor keresztezik egymást.

De mi értelme van ennek a blognak? Talán hiánypótlás a megfelelő fórumok szűkössége miatt. Kell egy hely, kell egy napló ahol függetlenül az amúgy szerény közösségi médiás jelenlétemen kívül tudok posztolni, nem spamelve az ismerőseim hírfolyamait az adott esetben elvont, messziről indított, hosszúra nyúló gondolatmeneteimmel. Aztán idővel néhányan rátalálhatnak erre a helyre vagy épp én fogom nekik linkelni - majd az idő eldönti. Nincs abszolút titoktartási szándékom, inkább csak mint a korábbi Youtube csatornáimnál, szeretnék egy szeparációt fenntartani és külön kezelni valamilyen szinten a kettőt.

Szóval itt lennék. Hogy meddig leszek és hogy milyen gyakran vagy rendszertelenül azt meglátjuk. Ó, és hogy miről lesz/lehet itt szó a következőkben? Szinte bármiről. ML/LG

[melankolias-world]

[mirabellomonferrato]

A kezdet

Ez az első bejegyzés, a többi ilyen regényes nem lesz publikus, innentől csak a házak jönnek (meg az emberek) :)

A ház távol tartotta a kabócák hangos zizegését és döglesztő nyári napsütést. A falai még álltak, a tető is, de a födémnek csak a fa gerendái voltak meg. Ezeken ugráltam, gerendáról, gerendára. Hogy hol voltak a szüleim miközben ezt a hülyeségt csináltam? Ők a lakókocsiban aludtak, ahogy aludt az egész kis falu, ahol megálltunk a nagy olaszországi körút közben. 14 éves voltam, valakibe nyilván szerelmes, mert azt hiszem egész életemben szerelmes voltam, és a gerendán ugrálás közben azon gondolkodtam, hogy szabad-e arról álmodozni, hogy ez az én házam, vagy ez éppen olyan képtelenség, mint az, hogy Gulyás Csaba egy nap a szemembe néz, megcsókol és kimondja, hogy szeret. Lent, a szoba padlóján törmelék, újságpapír, lomok töredékei, festett fal és csempedarabok. Valami nagyon régi dolog nyomai, és én képzeletben régész voltam, felfedező, kalandor egy izgalmas életben. Nem lehet tudni, hogy az a ház, azok a gerendák vagy az utazás vagy a nyár vagy a kabócák rabolták el a szívem egy részét Gulyás Csabától, de örökre belém költözött a vágy, hogy egyszer nem csak utazó leszek Olaszországban.

Eltelt harminc év és csak utazó voltam, a felnőttség megtanított, hogy azt kell akarni, ami adódik, még azért is rengeteget kell melózni, a gyerekkori álmokból csak sóhajok lettek. Gulyás Csabát más férfiak sora váltotta, szerelmek, szexek, házasság, válás, más szerelmek, és én Portugáliában sétáltam az aktuális szerelmemmel és azon sóhajtoztunk, hogy milyen csodás a tenger, milyen jó is ez a mediterrán hangulat, milyen kár, hogy az ember nem itt él. Ha az „ember” már túl van azon, hogy egy férjnek és egy élettársnak is kimondja, hogy vége, akkor már tud súlyos döntéseket hozni. És a tengert bámulva rájöttem, hogy ez is csak egy döntés. Hogy akarsz venni egy lakást vagy házat egy másik országban. Ha akarod, megteheted, az álmokat nem kell letenni a határon. 2019 volt akkor, és nem volt egy fillérem sem. A gyerekeimet már hat vagy hét éve egyedül neveltem, megtakarításom annyi volt, ami vészhelyzet esetén pár hónap túlélést biztosít. De megszületett az akarás, a bizonyítási vágy, hogy meg lehet csinálni. Nekivágok az útnak, és meg tudom csinálni, mert bármire képes vagyok, hiszen lám, mennyi mindenen vagyok túl – egyedül. A Férfi kétkedően mosolygott, hogy na persze.

Az a férfi sincs már, csak a szerelem maradt és az elhatározás, hogy nem csak utazó leszek Olaszországban.

[szandraa27]

Az élet tele van kihívásokkal, de minden nehézségben ott rejlik a lehetőség a fejlődésre. Higgy magadban, mert a benned rejlő erő nagyobb, mint amit valaha is el tudsz képzelni. Minden nap egy új kezdet, és bármilyen sötét is legyen az út, a nap mindig felkél újra, hogy megmutassa a reményt. Tartsd meg a hited, és lépj bátran, mert a legszebb pillanatok éppen a bátortalan lépések után következnek....

[rheasmith]

Megértem, hogy miért mondja ezt. Van hármunkban egy közös dolog, olyan, ami a többi osztálytársunkat soha nem érintette (...). Mégpedig az, hogy eddig soha nem voltak barátaink. Igaz barátaink.

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi - Kezdet

[sonnenscheinmano]

Azt vettem észre, hogy nem megy nekem a gitározás. Nem fizikai dolgok miatt, hanem agyilag. Játszom egy dalt, s hirtelen nem tudom, hogy milyen akkord is következik. A dal harmadánál veszem észre, hogy nem énekelek, annyira leköt a hangszer. Ilyen korábban nem volt. Felírom magamnak a szeptikus sokk utóhatásaként. De lehet, hogy szimplán megöregedtem.

[drakvuf]

fontos

[jimmythetulip]

#001

"Akarjuk-e áltatni magunkat egy olyan torz tükörrel, ami hirtelen vonzóbbnak láttat? Illúzió kell? Azt választjuk, azt a fajta hazugságot, hogy valamilyennek hihessük magunkat? Vagy pedig keressünk egy olyan embert, akinek a szemében talán nem látjuk magunkat tökéletesnek, de azt érezzük, hogy lehetünk bármilyenek. Viselkedhetünk természetesen, nem kell semmit megjátszanunk, nem kell beállítanunk magunkat olyannak, mint aki mindent tud, mindig klasszul néz ki, mindig odafigyelő és türelmes. Lehetünk lusták, figyelmetlenek, néha rossz fejek, akár irigyek is... nem kell szerepet alakítanunk.

Alapvetően azt keressük, hogy lehessünk bármilyenek, olyanok, amilyenek valójában vagyunk. Ilyenkor van az, hogy elindul egy beszélgetés és másnap hajnalig is ott ülünk, mert nem tudjuk abbahagyni. Bármeddig tudnánk folytatni, mert nem kell görcsölni azon, hogy most melyik intellektuális, fordulatos, lenyűgöző oldalunkat mutassuk, hanem adhatjuk magunkat. Hát nem ezt keressük, amikor párkapcsolatra vágyunk? Hogy kimehessünk a külvilágba, megéljünk különböző dolgokat, de aztán hazamehessünk, levethessük a szerepeinket, a jelmezeinket és otthon lehessünk pucéran, mindenfajta pajzs nélkül? Alapvetően ezt érdemes keresni a párkapcsolatban: hogy önmagunk lehessünk."

[soulonefonix]

Idők sodrásában

Amikor az éjszaka selymes fátyla csendesen suhan a föld színén, gondolataim egy távoli világ felé szállnak, ahol minden változó, mint a homokszemek az idő óraművében. Elmélkedem azon, mennyire változatosak vagyunk, mint a természet alkotta táj, ahol minden egyes élőlény, minden növény és minden szín egyedülállóan különleges. Az idő múlásával és az évszakok váltakozásával mindannyian változunk,…

[rinkathecolorfulunicorn]

New start

Hey everyone! 👋

I've been away for a while, but I'm back with renewed energy and fresh ideas. Excited to share my journey and connect with you all again. Stay tuned for more updates!

Sziasztok! 👋

Egy időre eltűntem, de most újult erővel és friss ötletekkel tértem vissza. Izgatottan várom, hogy megoszthassam veletek az utam és újra kapcsolódjunk. Maradjatok velem a további frissítésekért!

[electionsinhungary]

A vég kezdete, mikor a videovágók is gúnyolódnak a jégen csüszkáló csúti sertésen

(Yt Fidesz csatorna, shorts)