#krisztin.ka

[jimmythetulip]

#001

"Akarjuk-e áltatni magunkat egy olyan torz tükörrel, ami hirtelen vonzóbbnak láttat? Illúzió kell? Azt választjuk, azt a fajta hazugságot, hogy valamilyennek hihessük magunkat? Vagy pedig keressünk egy olyan embert, akinek a szemében talán nem látjuk magunkat tökéletesnek, de azt érezzük, hogy lehetünk bármilyenek. Viselkedhetünk természetesen, nem kell semmit megjátszanunk, nem kell beállítanunk magunkat olyannak, mint aki mindent tud, mindig klasszul néz ki, mindig odafigyelő és türelmes. Lehetünk lusták, figyelmetlenek, néha rossz fejek, akár irigyek is... nem kell szerepet alakítanunk.

Alapvetően azt keressük, hogy lehessünk bármilyenek, olyanok, amilyenek valójában vagyunk. Ilyenkor van az, hogy elindul egy beszélgetés és másnap hajnalig is ott ülünk, mert nem tudjuk abbahagyni. Bármeddig tudnánk folytatni, mert nem kell görcsölni azon, hogy most melyik intellektuális, fordulatos, lenyűgöző oldalunkat mutassuk, hanem adhatjuk magunkat. Hát nem ezt keressük, amikor párkapcsolatra vágyunk? Hogy kimehessünk a külvilágba, megéljünk különböző dolgokat, de aztán hazamehessünk, levethessük a szerepeinket, a jelmezeinket és otthon lehessünk pucéran, mindenfajta pajzs nélkül? Alapvetően ezt érdemes keresni a párkapcsolatban: hogy önmagunk lehessünk."