#Kapcsolatok

[egy-lany-blogja]

Többre vágyom a szexnél ,én őszinte beszélgetéseket ,bolondulást, szép szavakat kedvességet figyelmet játékosságot és nyugalmat szeretnék..egy kart melybe elmenekülhetek ha bánt az élet....hiányzik a biztonság

[oneangel-before]

Kedves Te

Kérlek pár dolgot soha ne felejts el az életben ..

A bocsánat kérés változás nélkül csak manipuláció .

Ha valaki(k)nek rendben van ,hogy elveszít(enek) téged ,ne próbálkozz tovább.

A fájdalom megváltoztatja az embereket . Soha nem fogod kétszer ugyanazt azt az "Én"-t kapni.

Végül

4. Beszélni az érzéseidről soha sem végződhetne veszekedéssel.

[csacskamacskamocska]

Picike pride – hetero szívvel

Beszélgetünk..., a pasasról, akit 27 év házasság után a felesége rajtakapta egy másik pasival és váltak, a pasas szerette volna maga elmondani a felnőtt lányának a válás okát. A lány reakciója: nagyon örül, mert már egy ideje szerette volna bevallani, hogy leszbikus. Szélsőjobbos, mihazánkos család, a családfő megátalkodott homofób. És meleg a négyből két gyerek, és végül csak kiderül, hogy az apa is. A gyerekek és az anya felszabadulnak, az apa meghasonlik. A fiú, aki évekig járt terápiára a szorongásaival és fóbiáival, aztán miután leérettségizett, a 18. születésnapját követően kiállt, hogy apa, anya, meleg vagyok! A szülők pedig: oké, de mi eddig is tudtuk. Kérsz még egy szelet sütit? Az anya, akinek a gyereke még nem coming outolt a család felé, ezért a nő eljár rendezvényekre, pridera, hogy a tevékenykedéséről lehessen beszélgetni, így puhítsa a környezetét, előkészítse a terepet. 50+ os férfi, aki magányosan élve megvárta amíg meghalnak a szülei, hogy a kis faluban ahol éltek, a szülőknek ne kelljen megküzdenie az ő másságával és csak utána kezdte keresni a kapcsolódásokat. Szülők, aki kiállnak a gyerekükért akár a családdal szemben is. Őket csak együtt lehet megtagadni. És a család végül elfogadja, hogy a fiú unokájuk mostantól lány unoka. És az a csodás nő, aki annyira nem tudott mit kezdeni a rászakadt hírrel és magánnyal, hogy inkább egy egész csoportot szervezett a hozzá hasonló szülőknek, hogy minden gyerek kaphasson egy szülői ölelést, aki a sajátjától nem kaphatott. És sztorik, sztorik, drámaiak, gyönyörűek, szívszorítóak sokszor, én a végén már szétkönnyeztem a sminkemet.

Mennyi fájdalom körbe-körbe a titkolózások, hazugságok, önismeret és elvárások körül. Mennyi elpazarolt élet, ami boldog lehetett volna vagy sokkal több boldogság lehetett volna benne, és mennyi sok rémisztő figyelmetlenség, felszínesség. Nem az az érdekes, hogy nekem mit jelent vagy jelent-e bármit is az, hogy a környezetemben valaki homoszexuális. Nem hangoztatom, hogy nekem ám vannak meleg barátaim mert nem érdekel senki szexuális élete, kivéve a férfié, aki a szerelmem. Ha valaki azt mondja, hogy mától hívjam Lorettának, akkor úgy hívom, nézze el nekem, ha néha belezavarodok, nekem is meg kell szoknom, ne vegye tiszteletlenségnek. És nem érdekel, hogy szatyorban hordja-e ki a gyerekét. Ha nagyon közeli barát lenne, még az is lehet, hogy kihordanám én. De a fájdalom, amit a titkolózás okoz az embereknek, az zavar. A mögötte megbújó kommunikációs és önismereti problémák zavarnak, a beletörődés a felszínes vágyba vagy a vágy hiányába egy kapcsolatban, az zavar. A szorongás okozta frusztráció vagy agresszió az zavar. És nyilván nem leszek népszerű az önzőn heteronormatív gondolataimmal, de ha elfogadóbbak lennénk az összes mindenféle betűvel ellátott identitásukat kereső vagy másságukra rátaláló emberrel, akkor mindenkinek sokkal kurvább jobb lenne, szóval egyszerűen praktikus lenne és pl a heteróknak is jobb lenne, ha sok meleg nem érezné azt a nyomást, hogy a környezet elvárásainak kell megfelelniük a kapcsolataikban. Mert szembetalálkozni azzal, hogy rossz szándék nélkül, de átbasztak vagy az egész életedet kell újraírnod, amire nem voltál felkészülve, minden álmod, terved a „normális” életről az megy a kukába – szóval ez nekünk se könnyű. És azt gondolom, nagyon kell szereti azokat az embereket, érintett családtagokat, barátokat, ismerősöket, akik ezt képesek szívből való szeretettel végigcsinálni, de azokat is, akik szép lassan de feldolgozzák a saját normáik átalakulását és kinyilvánítják az elfogadásukat és szeretetüket a másik ember felé. Persze, ez nem ennyire egyszerű, ezt én is tudom, ez mindkét oldalon egy spektrum, stb, annyira sokszínű az egész, hogy szinte nem is lehet mindenkire igaz véleményt formálni, stb, az idő, a vágyak, az emberek, a körülmények gyurmáznak mindenkit, ma ez fontos, holnap az, akár hetero vagy akár nem, de vannak dolgok amik mindenkit meghatároznak, hogy telik ez a kurva élet.

[idonttalkwithpplhere]

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Érdekes nem? Amikor bele gondolsz abba, hogy régebben volt hogy egy adott személy jelentette neked a világot, tőle függtek a mindennapjaid és úgy érezted hogy örökre egymás életében jelen lesztek, mára pedig már semmit nem jelent neked. Mindkettőtök más irányba halad már, rájött a prioritására. Ez egyben lehet szomorú de nagyon jó dolog is hiszen az idő megmutatta, hogy ki az akire valóban időt kell szánnod, ki az aki valóban melletted fog maradni. Hogy ki az, aki valóban fontos. Sokszor jó hogy kiderülnek ilyen dolgok is az életedben.

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Hiába volt a csókom másé,

a szívem mindig is a tiéd volt

és lesz is.

[freudlikesme]

Ha esetleg nem találnál itthon, akkor csak kövesd a könnyeim nyomát…

[the-bagira]

Jobb ma egy szakítás, mint holnap egy válás.

[tukrok-eneke]

Az Igazi Szeretet és Az Illúziók Között: Egy Figyelmeztetés a Kapcsolatokban

Néhány férfi nem neked való.

Ők egyáltalán nem akarnak megfelelően szeretni téged, de ugyanakkor elengedni sem akarnak.

Minél többet adsz nekik, sajnos annál kevésbé értékelnek és amikor már besokallsz és eleged van, majd meghozod azt a döntést, hogy tovább állsz, akkor készen állnak rá, hogy szeressenek és jól bánjanak veled.

Szóval úgy döntesz, hogy adsz egy esélyt ennek, reménykedve abban, hogy megváltoztak, csak azért, hogy rádöbbenj, hogy ez a változás csak nagyon rövid ideig tart.

Végül megtalálod az erőt, hogy tovább lépj, és aztán megint jön, kifejezve a szerelmét neked.

Amit sokan nem értenek meg, az az, hogy ha egy férfi dühös lesz és azt mutatja, hogy most már akar téged, hogy visszaszerezzen, miközben Te már próbálsz ennek véget vetni, az egyáltalán nem bizonyíték a szeretetre.

Egy férfi, aki megpróbál hízelegni neked, vagy gyenge próbálkozásokat tesz, annak érdekében, hogy néhány hétig “kedvesebbnek” tűnjön, az nem bizonyíték arra, hogy tényleg próbálkozik. Ebből csak annyi derül ki, hogy eléggé ismer téged ahhoz, hogy tudja, hogyan csillapítson le téged elég hosszú ideig ahhoz, hogy újra megragadjon.

Hadd tegyem ezt egyértelművé....

Ha elveszed egy gyerek játékát, a gyerek elkezd sírni.

Ugyanez igaz a kapcsolatra is... Ha elveszel tőle egy kényelmes kapcsolatot, a férfi elkezd sírni. De csak azért, mert sír, nem jelenti azt, hogy meg kell adnod neki azt, amit akar.

Ne arra figyelj, amit a férfi ígérget neked, helyette arra összpontosíts, hogy mi nyilvánul meg a tetteiben.

A legtöbb nőnek fogalma sincs arról, hogy milyen érzés szeretve lenni egy igazi férfi által.

Ismered a vágyat, ismered az örömöt, ismered a szenvedélyt és ismered az elhagyás félelmét.

Hagyd abba a vágyakozást arról, hogy milyennek is kellene lennie a szeretetnek, helyette ismerd fel inkább, hogy mi is valójában a szeretet.

A szeretet nem az, hogy megígéri, hogy rendesen fog viselkedni, miután újra és újra rajtakaptad, hogy hibázott.

A szeretet az, amikor ő már az elejétől kezdve rendesen viselkedik, mert nem akar elveszíteni téged, mert tudja, milyen különleges vagy.

A szeretet nem az, hogy azt mondod a felnőtt férfinek, hogy változnia kell, hogy megőrizhessen téged, a szeretet egy felnőtt férfi változása önmagától, mert nem tudja elképzelni az életet nélküled.

Szóval fogadd meg a tanácsomat, és válaszd azt, hogy megfelelően és mindig szeressenek, bármi is történjék... emlékezz arra, hogy mennyit érsz.

[ejfelikivansag]

Egy olyan világban, ami

tele van megfeleléssel,

mégis a legkönnyebb dolog az,

ha leszarjuk ezeket.

Éljünk boldogan, hisz

ebből az életünkből

csak egy van.

[holitt-holott]

Nem hallgatok Ákost, a szüleim hallgatták, de az elmúlt héten egy nap kétszer is beszéltek nekem róla. Nagymamám, meg egy barátom édesanyja. Úgy voltam vele, hogy ez csak nem lehet véletlen, hiszen évekig nem hallottam még csak a nevét sem, most meg két órán belül kétszer is. Plusz mindkettejük valamit üzenni szerettek volna az ő dalaival.

Szóval belehallgattam pár számába és ezt találtam, valahogy annyira megfogott, mert pont azt énekli meg, amit én is érzek már pár hónapja, csak sosem mondtam ki.

Érdekes, ez már egy 24 éves dal.

Az út keresés most nagyon aktuális, mind az egyetem után kezdődő valami ismeretlennel és a kapcsolataimban is. Újra meg kell találnom magamat, mert egyelőre most azt érzem, hogy magamat sem ismerem igazán.

[egy-lany-blogja]

Mindenki okkal jön az életedbe ...

[csacskamacskamocska]

A másik ember érzései

Panasz, fájdalom, szerelmi vallomás, van bőven a tumblin mindenből. És minden panasz, fájdalom, szerelmi vallomás túloldalán van egy másik ember. Aki erről semmit sem tud. Aki nyilvánvalóan nem olvassa (láttam már olyat, aki igen, ott szakítás illetve deaktiválás lett a vége), de mi lenne, ha olvasná?

Sosem tudjuk, hogy a másik ember valójában mit tett, mit gondolt, érzett, mit miért csinált. Amit érzünk, gondolunk az a saját, fogantatásunktól kezdve épülő sajátosságunk. Ha vannak is benne sablonok, a mi utunk, belső világuk eredménye.

Számonkérhetünk-e másokon bármit is, amiért nem úgy élnek, cselekszenek ahogy nekünk a legjobb?

Adhatunk-e tanácsot a nélkül, hogy a másik ember érzésit, gondolatait, szándékainak egészét ismernénk? Valójába, azt hiszem, miden ami panasz, fájdalom, szerelmi vallomás kikerül a tumblira az azt jelzi, hogy bármilyen kapcsolat is az, nincs benne megfelelő kommunikáció. Hogy ezeknek a dolgoknak a nagy része valamilyen okból el lett hallgattatva. Nem a tumblin lenne ezeknek a helye, hanem a való életben.

Közben, valahol le kell tenni a csomagot. Ha nincs fogadókészség a másik részről, akkor a tumbli ideális a névtelen kitárulkozásra.

És a kitárulkozás figyelmet, megértést, együttérzést, támogatást hoz, vagyis pótolja a kapcsolat hiányos kommunikációját.

Néha sajnálom a "másik embert". Olvasok posztokat, és sajnálok férjeket, feleségeket meg mindenféle kapcsolatokat. Az enyémeket is.

Ha sokan azt reagálják hogy a „másik ember” rossz, akkor nem magadról beszéltél, nincs valós kritikád magad felé, hanem őt aláztad. Amúgy a saját érzéseidhez jogod van. Ha azt mondják, hogy azonnal hagyj fel ezzel a kapcsolattal, hogy menekülj, akkor csak egy dolog egészen biztos: nem jó a kommunikáció a kapcsolatban. Hogy ezen lehet-e javítani, pfff, honnan tudhatnánk?

Nem mindenki jó ember. A jónak látszó emberek sem feltétlenül jók. Ahogy a rossznak látszók sem biztos, hogy azok, bár minek akarna valaki rossznak látszani? Infantilis dolog.

Attól, hogy valaki kurvajól blogol, és érdekesen vagy élvezetesen elmondja az összes panaszát, fájdalmát, szerelmi vallomását, még egyáltalán nem biztos, hogy a kapcsolataiban is jól kommunikál.

Ha nincs konfliktus, az nem feltétlenül jelzi azt, hogy nincs probléma, ha a problémák el vannak tagadva. Aztán kikerülnek a tumblira. Valahol a világban mindenki része egy panasz, fájdalom, szerelmi vallomás csomagnak. Csak nem tud róla.

[idonttalkwithpplhere]

Ha az érdeklődés és törődés nem magától jön, akkor mi értelme az egésznek?

[sophiestears]

Kapcsolatok és az alakulásaik az életben.

[csillagszemumnek-itelve]

Próbálkozom... De minek?

Annyiszor megfogadtam már, hogy szarok bele az egészbe (ismerkedés/barátkozás/kapcsolattartás stb.) és pontosan annyi energiát tolok bele, amennyit a másik fél/felek...

😩😞

Nem jó érzés.