#János Kende

[genevieveetguy]

Nine Months (Kilenc hónap), Márta Mészáros (1974)

[filmszeresz]

FILMSZERÉSZ TOP 100 TÉVÉSOROZAT - 40. Sándor Mátyás

1979-es, francia–német–magyar–olasz. A magyar televíziózás egyik legkomolyabb koprodukciója. Verne-eposz. Kalandos-történelmi, rólunk szóló, nagyon romantikus. Kardozós, pátoszosan a távolba nézős. És az szokott róla először eszembe jutni, hogy milyen szép színei vannak. S igen, hogy milyen sudár benne Bujtor István.

És azért is tudott mutatós lenni, mert Kende János fényképezte. Jean-Pierre Decourt meg korrekt módon megrendezte.

Imádom a Sándor Mátyás zenéjét. Bert Grund jegyzi. Teljesen egyértelműen Morricone-nyúlás, de kit érdekel, ha működik.

[partyanimalshu]

A SopronFest egy valódi urbán-fesztivál

2024. május 17-19. között, a pünkösdi hétvégén és az azt megelőző napokban másodszor rendezik meg a Hűség Városa új fesztiválját. A SopronFest a hazai fesztivál palettán újszerű, „urbán tematikát” valósít meg, amely az egész várost ünnepi programok százával tölti meg. A város vezetésének és a szervezőknek hosszú távú tervei vannak a SopronFesttel, 2024-ben már az idei látogatószám duplájára számítanak, miközben deklarált céljuk, hogy “emberi léptékű” fesztivált szervezzenek. Hazai és nemzetközi sztárok, rengeteg podcast-beszélgetés, kortárs képzőművészet, gasztronómia, mozi és túrák: ünnepi programsorozat utcákon és tereken - címszavakban erről szól a II. SopronFest, amelyen két olyan hazai produkció is szerepel, amelyek az év első felében csak Sopronban koncerteznek. A jegyelővétel december 2-án indul a www.sopronfest.hu oldalon. A 2024-es SopronFest programjának gerince már elérhető az “urbán fesztivál” honlapján. A fő helyszín a Lővérek, ahol május 17-től három napon át a legfontosabb hazai fesztivál kedvencek lépnek színpadra. A most közzétett line-upban szerepelnek egyelőre „titkos hazai headlinerek”, akik a SopronFesten exkluzív fellépést vállaltak, az ő nevükre a következő hetekben derülhet fény. A Lővérek megnövelt területen, az erdő szélén felépített szabadtéri és fedett helyszínekkel várja a 2023-as látogatószám dupláját. A szervezők hangsúlyozzák: “emberi léptékű fesztivál megteremtése a cél, ahol a soproniak és a más városokból érkező turisták is jól érezhetik magukat.” A soproni borászokat felvonultató Poncichter Negyed mellett új helyszín a Secret Garden, amely egy pompás völgy a Lővérekben. A nemzetközi mezőnyből a Kruder & Dorfmeister páros és Alle Farben részvétele már biztosra vehető, a hazai “bestsellerek” között pedig többek között a Bagossy Brothers Company, a ByeAlex és a Slepp, Curtis, Dzsúdló, a Follow the Flow, Majka, a Tankcsapda, T. Danny, a Quimby, Rúzsa Magdi és a Valmar is a most közzétett programban szerepel, Beton.Hofi pedig egy egész éjszakán át tartó “Citromale Gang találkozóval” készül, sok baráti fellépő részvételével. A kedvezményes jegyelővétel december 2-án indul. A Soproni Egyetem nevét viselő Diákbérlet korlátozott számban elérhető, ezzel a lehetőséggel bárki élhet, akinek érvényes diákigazolványa van. Az egész várost megmozgató kínálat részeként már egy héttel korábban, május 11-én elindulnak a városi programok, amelyek 10 napon át tucatnyi helyen várják a vendégeket: éttermekben, kávézókban, klubokban, utcákon és tereken. A Telekom PodcastFest keretében a legismertebb hazai podcastek házigazdái és ugyancsak népszerű vendégeik érkeznek öt soproni helyszínre. A “beszélgetős” kínálat olyannyira színes, hogy ByeAlex, Dombóvári István, Fábry Sándor, Hajós András, Hevesi Krisztina, Kadarkai Endre, Kende-Hofherr Krisztina, Tóth Gabi, Ördög Nóra, Radnai Péter és Zacher Gábor mellett még Áder János is elfogadta a szervezők felkérését, a volt köztársasági elnök a Kék Bolygó Podcast házigazdájaként érkezik Sopronba. Kiemelt téma a Ne nézz félre! kampány, amely keretében az UNICEF szakértőivel és neves művészekkel az iskolai bántalmazás, a bullying kérdéséről beszélgetnek. A mesterséges intelligencia szerepét érintve pedig Tari Annamária, Szabó Béla, Nánási Pál és Weiler Péter találkozik a Soproni Egyetem csodaszép kertjében. Az ART kínálat is igazán tartalmasnak ígérkezik. A Liszt Központban kortárs művészek csoportos kiállítása lesz látható, mások mellett Bereczki Kata, Bukta Imre, Ef Zámbó István, Labrosse Dániel, Sibitka Anna és Weiler Péter műveiből, az alkotók pedig a hűség jelképét, hatalmas, szív alakú installációkat készítenek Sopron utcáin, a közönség szeme láttára. A gasztronómiai programokról, illetve a Fő téri és más helyszíneken zajló koncertekről, eseményekről december 14-én, a Hűség Napján adnak hírt a SopronFest szervezői. “A SopronFest már első alkalommal is valódi ünnepként volt jelen a városunk életében. Örülök, hogy a Pro Urbe díjas szervező páros, Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert, valamint a főszervező, Váncza Panna elfogadta a város felkérését és velük együtt dolgozhatunk azon, hogy hosszú távon is egy izgalmas, tartalmas turisztikai esemény otthona lehessen Sopron. Ebből a szervezői munkából a soproni vendéglátók, szolgáltatók és polgárok is kiveszik a részüket, ezzel is bizonyítva, hogy Sopron egy valóban vendégszerető fesztiválváros” - mondta el Farkas Ciprián, Sopron polgármestere. Read the full article

[waste-it-on-something-useful]

Red Psalm (Még kér a nép, 1972, Miklós Jancsó)

[feketeribizli]

update on my designs for these idiots

[1mondatban]

Tisztelt közönség! Azaz hogy bocsánat!

Tekintetes, Nemes, Nemzetes és Vitézlő, Nagyságos, Méltóságos, Főméltóságú és Kegyelmes, Tiszteletes, Tisztelendő, Nagytiszteletű és Főtisztelendő, Érdemes és Nagyérdemű, Mélytudományú és Széptehetségű, Reményteljes, Bájos és Szellemdús uraim, úrhölgyeim és kisasszonyaim!

Ha valakinek a címét kifelejtettem volna, méltóztassék eziránt utólagos kárpótlást követelni. Az előre bocsátott megszólításból is sejtheti mindenki, hogy milyen demokraták vagyunk mi. A titulus dolga nálunk valódi tanulmány

(...)

Nagyméltóságú úr nálunk a miniszter, ha egyúttal belső titkos tanácsos is, ha nem az, akkor csak kegyelmes úr. Nagyságos a báró, méltóságos a gróf; hanem ez csak Magyarországra nézve áll; Erdélyben megfordítva áll az illeték: ott méltóságos a báró, nagyságos a gróf; annálfogva ugyan vigyázzon, aki egy teremben erdélyi és magyarországi grófokkal és bárókkal jön össze, hogy bele ne zavarodjék a címezésbe; mert ez hiba lesz. Azonkívül nagyságos urak a királyi táblai ülnökök külön-külön, hanem mikor együtt ülnek, akkor csak „tekintetes királyi tábla”.

Nagyságosak és főtisztelendők az uralkodó egyházi főméltóságok, csak főtisztelendők a más felekezetbeliek, nagytiszteletűek az esperesek, tisztelendők a plébánosok, tiszteletesek a lelkészek és káplányok; a tanító, az csak rektram.

Ha egy méltóságos asszony egy tekintetes úrhoz megy nőül, mind a kettő nagyságosnak hívatik.

Tens úr a diplomatizált ember, egész a városi hivatalnokig; még az esküdt is tens úr; de már a szolgabíró tekintetes. Jelesebb hibridumot nem csinált a tekintetes címmel senki, mint Bihar megye vidám emlékezetben levő egykori főispánja, kinek egyszer fáklyás zenét adtak, amire ő megköszönő szónoklatot akarván tartani, e szókra nyitá ajkait: tekintetes urak; hanem amint meglátta az ablakából azt a sok szűrös embert maga előtt, egyet változtatott a címen s azt mondá: „Tekintetes emberek!”

(...)

Egyszerűen nemzetes úr az alsóbb gazdatiszt, kisvárosi mérnök, pusztabíró és írnok. Vitézlő úr a jubiláns katona. Nagy uramnak hívatnak a borbélyok, gabonakereskedők, talpaskereskedők. Ifjú úrnak címeztetik pedig a fűszeres és rőfös szatócs, aki aztán megőszülhet, mégis mindig ifjú úr marad. Kegyelmed a falusi bíró, kend, ami azon alul van.

Ezekhez az újabb kor még néhány célszerű titulust csatolt. Tisztelt polgártárs! Nagyérdemű hazafi! Érdemdús lapszerkesztő! Tehetségteljes írótársunk! Nagymíveltségű úrhölgy! Lelkes honleány!

(...)

S a címretartás megvan a legalsóbb rétegekig. Mikor Talpas János uramnak elkészíti a jegyző a bizonyítványát, nagy nehezteléssel mond neki: „De már hát semmit sem tesz a nevem elébe?” „Ugyan, mit tehetnék oda?” „Hát legalább azt tenné oda, hogy »néhai«.”

(...)

Ahány iparvállalatot megindítunk, annak az élére vagy egy híres országgyűlési szónok, vagy egy fényes nevű mágnás, vagy egy hírhedett tábornok szükséges. Nem azt nézzük, hogy aki szappant meg téglát akar gyártani, értsen hozzá, hanem, hogy nagy ember legyen, s az aztán persze olyan téglát gyárt, mint a szappan, s olyan szappant, mint a tégla; ha gyertyát készít, a gyertyái ugyan nem égnek, hanem részvényesei igen, s ha gépeket gyárt, azokat utoljára is a minisztériumnak kell kirántani a sárból.

Egyetlenegy magyar demokratát ismertem életemben, az volt az Irinyi Józsi. Ez annyira demokrata volt, hogy Deákot csak Ferkónak, Széchényit csak Pistának nevezte. Egyszer kérdi tőle Deák Ferenc, mit adnak ma a színházban? Ő felel rá: Hunyadi Lacit. – Ugye, mondá Deák, annak a Hunyadi Mukinak a fiát, aki ország kormányzója volt ötödik Laci idejében?

Azóta nem született demokratánk.

Valljuk meg az igazat, bizony arisztokrata nép vagyunk mi. Ebben van a fő virtusunk. Régen vigasztalom én magamat azzal, mikor nemzetem sorsa fölött elgondolkozom, hogy minden népet teremtett az Isten valami célra: az angolt azért, hogy lássa el varrótűvel az egész világot, a franciát azért, hogy Európa el ne aludjék, az olaszt azért, hogy énekeljen, a németet azért, hogy dolgozzék; egyedül a magyart teremtette azért, hogy benne gyönyörködjék. Nyugodjunk meg ez öntudatban, s fogadjuk el a titulusunkat.

Arra pedig bárkivel, bármekkora fogadásra késznek ajánlkozom, hogy esztendő ilyenkorra minden ember demokrata fog lenni Magyarországon. – Akkor kezdődnek el az új képviselő-választási mozgalmak. Akkor tessék majd benn��nket megnézni."

(Jókai Mór: Milyen demokraták vagyunk mi? Fürdői prédikáció - részletek, in: Jókai Mór: Életemből, Révai Testvérek, Budapest, 1907.)

[hopefultheories]

1960

Fortepan / Kende János

[vernyak]

Vélemény szerint Kövér László és Áder János is tisztességes küzde, zarándokol és nem ténfereg.

zsindex

BEING TISZTESSÉGES KÜZDE KEND-E, KENDE?

[peterbreuerblog]

Nyolcvankét éves korában elhunyt Dr. Kende János

Nyolcvankét éves korában elhunyt Dr. Kende János

Nyolcvankét éves korában elhunyt Dr. Kende János (more…)

[hildeshongarije]

Guinness, stew and music

Zondag 19 maart 2017

Vandaag is het net twee jaar geleden dat we hier arriveerden met de camper en de hondjes. We haalden onze matras, pic-nictafel en -stoelen, kook- en eetgerei uit de camper en installeerden ons in ‘ons huisje’. De eerste vrachtwagen met een aantal meubeltjes werd pas de volgende dag verwacht.  Een dag later de tweede.  Het was het begin van ons Hongaars Avontuur.  En … we hebben er nog geen moment spijt van gehad.

Pipa is zich nergens van bewust.  Dat kan ook niet, want zij is pas vorig jaar in maart mee gekomen. Maar de hondjes vinden het weer dit weekend niet meevallen.  Het blijft wel droog en koud is het zeker niet, maar ze missen de zon. En dan krullen ze zich helemaal op om te slapen.  Pipa krijgt er zowaar een ‘kreukelneus’ van!

Donderdag was het wel mooi weer en het was ook tuindag.  János kan nog steeds niet mee komen, maar Zsuzsi en Renni kunnen het wel alleen aan.  Gras maaien is nog niet aan de orde.  Maar de uien mogen de grond in.  De eerste sla en radijsjes worden in de volle grond gezaaid en ook voor de erwtjes is het tijdstip aangebroken.  

Met de stenen van het omvergevallen muurtje vooraan, willen we boorden voor de groentebedden maken. Luc legt uit wat de bedoeling is en ook het principe van wisselteelt.  Nu ja … uitleggen … met de voorbereiding uit de Hongaarse les en veel gebaren, tekeningen en een moestuinboek, lijkt het aardig te lukken. Ze snappen helemaal wat we bedoelen, fijn!

Die stenen moeten dus de helling op, naar de moestuin gebracht worden.  Eerst doorheen de draadafspanning de stenen aangeven en stapelen in de tuin.  Daarna met een kruiwagen een aantal stenen naar achteren vervoeren.  Klinkt allemaal heel simpel.  Maar het zijn van die grote bakstenen en die wegen serieus door.  We staan er versteld van welke vrachten Renni naar boven brengt!  Langzaam aan … er komen nog dagen!  Maar ze weten van geen ophouden.  

Wanneer ik ga kijken … lach ik me krom.  Even krom als de bedden zelf.  Geen enkele, maar dan ook geen enkele rij is recht … vooraan 12 stenen en achteraan 8 … tja, dan kan je niet netjes werken.  Maar wij zijn al heel blij omdat de stenen wel in de moestuin geraakten.

Dus zijn we vrijdag en zaterdag met ons tweetjes bezig geweest om met een touw de lijnen uit te zetten en de stenen netjes langs die touwen te leggen.  Ik gebruik daarbij spieren waarvan ik het bestaan niet kende … en dat wreekt zich … Pijnlijke zaak … !

De paprikaplantjes en artisjokken zijn verspeend en mogen wennen aan de buitenlucht, zonder bescherming van de gaanderij.  Gelukkig zal het de komende week echt lente worden met temperaturen rond de 20°.  Ze kunnen het gebruiken om te groeien!

De knoppen aan de fruitbomen zwellen elke dag en hier en daar begin je al een aanzet van de blaadjes te zien.  Binnenkort zullen ze weer vol bloesems staan.  Hopelijk krijgen we dan geen nachtvorst, zoals vorig jaar!

Vrijdag was het St. Patricks Day … de feestdag van de patroonheilige van Ierland.  Dus maken we eindelijk die lang bewaarde Guinness open en Luc maakt heerlijke Stew klaar.  Met een hele dag Ierse muziek, zorgen we in Hongarije voor een groen Iers sfeertje.  Later vernemen we dat zelfs in Budapest de kettingbrug in groen licht baadde!

Onze Nederlandse buurman mag enkele dagen ‘op hotel’ in het ziekenhuis.  Gewoon ter observatie hoor.  Voor ons een mooie gelegenheid om onder het mom van een vriendenbezoekje, eens een blik te werpen op een ziekenhuisverblijf.  Hij heeft een privékamer en die ligt in het gedeelte van het ziekenhuis dat al gerenoveerd werd.  De kamer is echt wel in orde, op een kleerkast en een koelkastje na dan toch. Ook de badkamer werd grondig aangepakt. Wat jammer dan dat het douchegordijn buiten de douchebak hangt … We leren weer veel bij: je hoort je eigen toiletpapier, serviesgoed en bestek mee te brengen.  Ga je een patiënt bezoeken, dan neem je zeker geen bloemen mee … die zijn verboden.  Net als beterschapskaartjes en andere geschenkjes.  Ze zijn heel erg bang voor besmettingen!  Nu ja, het leukste cadeau is toch een namiddagje gezelschap, hé! Tot binnenkort, buurman!

[nemzetinet]

Na végre, valaki ezt is elmondta!

Szakács Árpád

Folytatódik a rettegők cirkusza

Bőkezű állami támogatásokban részesülnek a „folyamatosan rettegő” értelmiségiek

Daniel Kehlmann világhírű író múlt héten eljött díszvendégnek a budapesti könyvfesztiválra, megkapta a nagydíjat, mindennel elhalmozták, majd bevonult egy luxusszálloda halljába, hogy beletörölje a lábát a vendéglátó országba. Röviden így foglalhatnánk össze a balliberális kultúrharc legújabb állomását.

Semmi nem változott, Daniel Kehlmann a Fidesz diktatúrájától rettegett, és a Népszava április 21-i számában egyenesen a Fülöp-szigetek diktátorához hasonlította Orbán Viktor miniszterelnököt. A HVG-ben ugyancsak április 21-én még keményebben fogalmazott: „Komolyan úgy gondolom, hogy amíg a tévében a hatalmasokat minden este brutálisan kigúnyolják, addig nincs esélye a diktatúrának. Ahogyan én látom, ebben ma nagy a különbség Amerika és Magyarország között. A média gleichschaltolása, ami Orbánnak láthatólag sikerült, Amerikában lehetetlen. Lehet ugyan emlegetni az álhíreket, de a média továbbra is működik, méghozzá a nagy sajtóvállalkozások – a The New York Times, a Washington Post, a CBS – teljes erejével. Magyarországon az a katasztrófa, hogy ebben egészen más a helyzet.”

A kedves olvasók biztosak lehetnek abban, hogy Daniel Kehlmann urat ilyen szavak után sok európai országból páros lábbal rúgnák ki, a Fülöp-szigeteken pedig előtte alaposan megismertetnék rettegése tárgyával is, hogy tudja, miről beszél. Szerencsére a legsötétebb diktatúrától sújtott Budapesten, a magyar adófizetők pénzén létrejött rendezvény apropóján világgá lehet kürtölni, hogy elnyomás van.

Ezek után láthatjuk, igazán kár lett volna, ha a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) nem Daniel Kehlmann urat tünteti ki azzal a nagyszerű lehetőséggel, hogy megismertesse a világot a miniszterelnök terrorjával. Sőt, illett is a korábbi gyakorlathoz, igazán jó mulatság a magyarok pénzén lejáratni Magyarországot. ��s milyen színes a kulturális együttműködés: a balliberális MKKE rendezvényét a Fidesz-diktatúra által pozícióba ültetett Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója nyitja meg.

„Az elmúlt 25 évben a könyvfesztivál nem engedett a minőségből, az infrastruktúra színvonalából, nem lett szekértáborok harcának vagy személyes ellentéteknek sem áldozata, sem eszköze, miközben népszerűsége nőttön-nőtt” – hangsúlyozta a megnyitón Prőhle főigazgató úr. Mint mondta, a könyvfesztivál a rendszerváltozás utáni lassú konszolidáció éveiben olyan szellemi horizontot jelölt ki Magyarország számára, amely évről évre „kitartóan emlékeztet minket arra, mihez is tartsuk magunkat”.

Vajon kihez címezhette Prőhle Gergely úr ezeket a szavakat? A „szekértáborok harca” valóban megszűnt, még mielőtt kialakulhatott volna, hiszen a budapesti könyvfesztivált szervező MKKE totális balliberális monopólium alatt áll. (Ezt elemeztük részletesen Az Alexandra haláltánca [2017. január 30.] című írásunkban.)

Beszédes, ahogy az április 24-i MKKE-közleményben a fesztivál sikereiről beszélnek, mint írják, örömteli, hogy „sok ezer ember állta végig a dedikáló szerzők, többek között Nádas Péter, Boldizsár Ildikó, Dragomán György, Ungvári Tamás, Varró Dániel, Háy János, Koncz Zsuzsa előtt kígyózó sorokat”. Látható: nincs zsákbamacska, csak százszázalékos balliberális világ.

A konzervatív oldalt ezekről a helyekről teljesen kiszorították. Csakúgy, mint a Prőhle Gergely vezette PIM-ben. Prőhle főigazgató úr műhelyében ugyanis tobzódnak a magyarokat és Orbán Viktor miniszterelnököt gyalázó balliberális véleményformálók. És Prőhle úr fizeti a számlát, természetesen nem a saját zsebéből, hanem a magyar adófizetők pénzéből.

Prőhle Gergely 2017. január óta vezeti az intézményt, amelynek működése azóta több milliárd forintjába kerül a magyar államnak. A szervezet kulturális programjaiban megdöbbentő aránytalanságokat tapasztalhatunk. Mintha egy balliberális kifizetőműhely lenne az intézmény. Az egymást túllicitáló hangadók, miközben rettegéseikkel megtöltik a magyarországi és a nemzetközi sajtót, addig kényelmesen besétálnak a PIM épületébe jó pénzért fellépni. Ismerjük el, igazán méltatlan lenne korgó gyomorral szidni Magyarországot.

Érdemes áttekinteni a 2017-es és 2018-as programokat. A teljesség igénye nélkül az előadói névsor: Závada Pál, Spiró György, Nádas Péter, Dés László, Gerendás Péter, Hegedűs D. Géza, Térey János, Visky András, Krasznahorkai László, Szabó T. Anna, Cselényi László, Peer Krisztián, Tóth Krisztina, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé, Péterfy Gergely, Potozky László, Márton László, Totth Benedek, Csuhai István, Demény Péter, Szántó T. Gábor, Parti Nagy Lajos, Petőcz András, Gyáni Gábor, Dragomán György, Farkasházy Tivadar, Kálmán C. György, Kende Péter, Gömöri György stb., stb., stb.

Csupa kihagyhatatlan rettegő. Természetesen itt-ott elszórva ordító kisebbségben konzervatív emberek is helyet kapnak, de a balliberális oldal mintha hazajárna a PIM-be. A baloldali Kassák Lajost méltató előadások mennyiségét meg sem tudjuk számolni. Aztán vannak itt Esterházy Péter-emlékestek, -konferenciák, -felolvasások. Ezekről Prőhle főigazgató úr sem hiányozhat, sőt van, amit ő nyit meg. Jól láthatóan közelebb áll a szívéhez a magyarokat megvető balliberális író, mint Wass Albert, akitől Prőhle úr kénytelen folyamatosan elhatárolódni, mint tette ezt 2017. július 21-én Simicska Lajos egykori lapjában, a Magyar Nemzetben.

Könyvbemutatók, irodalmi előadások szinte minden napra jutnak, és ki is tudná a magyar irodalmat vagy Arany Jánost hitelesebben bemutatni, mint Fenyő D. György, aki mellesleg a Magyartanárok Egyesületének alelnöke? Tudják, ő az, aki magyartanárként szinte retteg a magyar irodalomtól, sőt a magyar irodalomtól próbálja védeni a tanulókat. Nem győzi hangsúlyozni, hogy Jókai Mór a mai ifjúság számára olvashatatlan, műveit Katona Józseffel és más írókkal együtt ki kellene húzni a kötelező olvasmányok sorából.

Tehát gazdag a kulturális programkínálat, kiállítások, könyvbemutatók, beszélgetések, de a legártalmatlanabb ifjúsági témához is csak a baloldal megmondóit hívják meg. Tavaly októberben Arany Jánosról ki tudott volna hitelesebben előadni, mint Kukorelly Endre, Beck Zoltán, Karafiáth Orsolya, Scherer Péter? Láthatjuk, Prőhle úrék itt sem kockáztattak bármilyen nacionalista elhajlást.

Apropó: emlékeznek még Karafiáth Orsolyára, aki kollaborálással vádolta meg azokat a balliberális társait, akik „együttműködnek a Fidesz-diktatúrával”? „Írni a Magyar Időkbe meg a többi szarba, villogni a TV2-n – nos, ezt nem” – hangoztatta a Népszava 2017. szeptember 18-i számában.

Láthatjuk, saját magára nézve már nem tartotta ennyire kötelezőnek az ajánlást. Elég egy tízperces internetes keresés, és látható, hogy Karafiáth művésznő hogyan turnézza be Budapesttől Debrecenen át Kecskemétig a jobboldali városvezetésű kulturális intézményeket. Mert azok meghívják a rettegő Karafiáthot. És fizetnek is neki.

Tehát jó hely ez a PIM, elvégre ki tudná igazán megszervezni Konrád György 85. születésnapjának megünneplését 2018. április 5-én, mint a jobboldali diktatúrának eme intézménye? Konrád úr rászolgált erre a tiszteletre, hiszen évek óta keményen dolgozik Magyarország lejáratásán. Nemrég ő hasonlította Orbán Viktor miniszterelnököt a tömeggyilkos Ceausescu román diktátorhoz.

De Prőhle úr nem csak ezekre figyel: a PIM különös keggyel ápolja Békés Pál író emlékét, a róla elnevezett civil szervezet rangos kitüntetéssel ismeri el a balliberális világ rettegőit, például Kiss Tibor Noé transznemű hölgy-úr munkásságát, aki aztán újabb és újabb meghívókat kap a PIM-be, beszélgetni.

Ezt maga a transznemű hölgy-úr is igényli, hiszen mint a HVG április 12-i cikkében fogalmazott a választás miatt: „Csak magunkra számíthatunk, sem a kormánytól, sem az ellenzéktől nem várhatunk semmit, így ahhoz, hogy egyszer majd mindannyian egy normális országban éljünk, el kell kezdenünk beszélgetni egymással”.

Láthatjuk, a transznemű hölgy-úrnak a jelenlegi ország nem normális. Ő meg is tett mindent, hogy „normális legyen”, maga Gyurcsány Ferenc sem kampányolt olyan habzó szájjal a Fidesz ellen, mint Kiss Tibor Noé. Arra biztatott mindenkit, hogy menjenek el szavazni, hiszen „ahhoz, hogy a jelenlegi kormány kisebbségbe kerüljön, nagyjából 75 százalékos részvétel szükséges”.

És mint írta a HVG a március 24-i számában: „Talán mégiscsak Orbán Viktor tette a legtöbbet a magyar demokráciáért: neki köszönhetjük, hogy kezdjük érezni, mennyire fáj, ha nincs.” Ennyit a diktatúráról. Emlékeznek még? Kiss Tibor Noé volt az, akit a Balassi Intézet külföldön turnéztatott a magyar kultúra népszerűsítésére.

De inkább nem folytatjuk, mert nem lenne helyünk ezeknél is érdekesebb dolgokkal foglalkozni. Térjünk vissza a Prőhle vezette PIM alá tartozó Magyar Könyv- és Fordítástámogatási Iroda munkájához. Az elmúlt másfél évben mintegy harmincmillió forintot költöttek arra, hogy külföldi nyelveken is megismertessék a magyar irodalmat.

De vajon kiket népszerűsített a PIM? Nézzük a listát: Dragomán György, Krasznahorkai László, Nádas Péter, Bartis Attila, Kiss Tibor Noé, Tóth Krisztina, Totth Benedek, Végel László, Konrád György, Spiró György, Esterházy Péter. Láthatják, Prőhle úrék nem bízták a véletlenre. A támogatások 90 százalékát megkapták a rettegők, elvégre mi érdekelhetné jobban a katolikus Lengyelországot a magyar kultúrából, mint egy igazi transznemű történet?

Majdnem elfeledkeztünk a PIM másik nagy kedvencéről, Grecsó Krisztiánról, aki Daniel Kehlmann urat szórakoztatta a könyvfesztiválon. Egyenesen mint magyarrá vált írót mutatta be, amit Kehlmann úr a legnagyobb dicséretnek vett. Grecsó ekkor már túl volt a választási sokkon, 2018. április 17-én arról beszélt az ATV-ben, hogy mélységes csalódásként élte meg a Fidesz győzelmét. „Itt valami atomjaira hullott” – kesergett Grecsó Krisztián.

Szerencsére ő sem fog unatkozni, a rengeteg meghívás mellett időt kell szakítania a Poket-programra. Az ő ötlete alapján kezdi terjeszteni a Fidesz kulturális diktatúrája a zsebkönyv-automatákat. Nagyszerű kötetek lesznek, például Dés László Esterházy Péter összes írásaiból készített válogatást, Geszti Péter Molnár Ferenctől A Pál utcai fiúkat ajánlja.

A projekt fő támogatója a Grecsó Krisztián által lesajnált Magyar Művészeti Akadémia, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Többek között egy kisbuszt is kapnak. Ezzel a járművel Grecsó Krisztián nyáron körútra indul, hogy az ország különböző fesztiváljain, ősztől pedig a legkisebb falvakban is népszerűsítse a kezdeményezést, az olvasás és a közösségépítés fontosságát.

És Esterházyt, ő ugyanis példakép. Mit is mondott a tavalyi könyvfesztiválon Dés László? „Esterházy Péter szerette a hazáját a jobboldal folyamatos, ostoba, tudatlan őrjöngése közepette. Ez kevéssé zavarta, de hogy merre megy az ország, az nagyon is.”

  A szerző újságíró

Na végre, valaki ezt is elmondta! a Nemzeti.net-en jelent meg,

[matekonkol]

I posted 435 times in 2021

88 posts created (20%)

347 posts reblogged (80%)

For every post I created, I reblogged 3.9 posts.

I added 588 tags in 2021

#film - 143 posts

#fotó - 84 posts

#zene - 73 posts

#politika - 69 posts

#magyar film - 51 posts

#sajat - 43 posts

#magyarország - 39 posts

#art - 29 posts

#meme - 29 posts

#feminism - 28 posts

Longest Tag: 65 characters

#miközben ugyanígy táncolunk öregen a feleségemmel richard hell-re

My Top Posts in 2021

#5

Jancsó Miklós ma lenne 100 éves ❤️

Egyszer nekem is volt szerencsém találkozni vele, de nem csak emiatt volt rám óriási hatással - sőt, a tanácsát végül meg sem fogadtam. Mert amikor kedvenc tanárom, Zimmermann Pál filmklubján az Égi bárány után bátortalan gimnazistaként odaléptem hozzá, és megkérdeztem, hogy mit tanácsolna nekem, ha filmrendező szeretnék lenni, azt mondta: menjek el ebből az országból.

Persze, *nekem* jobb és egyszerűbb is lett volna, és sokáig ez is volt a cél, de mire mehettem volna, már maradni akartam: gyökeret eresztett bennem a gondolat, hogy *nekünk* jobb, ha maradok.

Később, amikor egy politizáló filmes csoportot (vagy filmező politikai csoportot?) szerettem volna alapítani, és a munkát egy kis kiadvánnyal terveztük megkezdeni, ennek a címe Jancsóék filmje után Fényes Szelek cine-zine lett volna. Melegek reprezentációja; a kisember igazát központba állító kortársak; társadalmi felelősséget vállaló és közös traumákat feldolgozó doksik; romák, bevándorlók és kivándorlók; stb. -- és persze mindez csak kortárs magyar filmeken keresztül. A középső, dupla oldalon pedig egy Jancsó-poszter szerepelt volna 🙂

Ez végül 1-2 cikket leszámítva nem valósult meg, én is csak ezután kerültem aktivistább közegbe -- ahol végül a Társadalomelméleti Kollégium rádióműsorát neveztem el Fényes Szeleknek.

A zine borítótervét Bárdits Vicussal és Neményi Lillával csináltuk, a Tilos rádiós műsorunk archívumát itt linkelem 🙂

Legújabb filmtervem pedig egy "egész estés" montázsfilm, ami Jancsó filmjeit úgy állítja párbeszédbe egymással, hogy egy önmagában is érvényes film szülessen, ami az életmű ismerőinek kuriózum, de a fiatalok számára egy könnyen megközelíthető bevezető, egy "Jancsó 101", egy oktatási segédanyag is lehet.

Hiszek abban, hogy egy alkotó addig él, amíg foglalkoznak vele, és az én tiszteletem és érdeklődésem kifejezése gyakran az interakcióban valósul meg: szeretném összekötni a vizuális kapcsolódásokat, a szimbolikus rituálékat, és újra tematizálni azokat a politikai dilemmákat, amik a muzealitás helyett Jancsót továbbra is jelenidejűvé teszik. Ehhez egy ideje producert keresek, remélem, hamarosan találok is 🙂

Végül hadd korrigáljak magamon, hiszen Jancsó filmjeiről írtam, miközben megannyi alkotótársával együttműködésben született az életmű, amit ma és a hét során ünnepelünk: felesége, Csákány Zsuzsa, írótársa, Hernádi Gyula, és az operatőrök, Somló Tamás, Grunwalsky Ferenc, és a napokban 80 éves Kende János együtt alkották meg Miki bácsival a legendás csapatokat. Szerintem az egyik legfontosabb dolog, amit tanulhatunk tőlük, hogy ők közönség helyett még közösségben gondolkodtak. ❤

"Áldassék a neved, Forradalom!"

ps. egyszer készítettem Ennio Morricone-zenékre egy mashup-ot (vagy videóesszét?) attól az ötlettől vezérelve, hogy mi lenne, ha a Szegénylegények spagetti-western lenne:

35 notes • Posted 2021-09-27 08:00:38 GMT

#4

megjelent egy új írásom a Mércén!

Hétfőtől az USA elmúlt 100 évének egyik legnagyobb sztrákja kezdődhet, ami így a modern munkásmozgalom mérföldköve is lesz.

62 notes • Posted 2021-10-16 12:19:20 GMT

#3

67 notes • Posted 2021-09-19 14:34:36 GMT

#2

pénteken lesz 120 éves a magyar mozifilmkészítés

nektek melyik az a magyar “underrated” kedvencetek, amit túl kevesen ismernek? (és miért ajánljátok?)

kezdem én: Hajdu Szabolcs - Off Hollywood, mert ahhoz hasonlóan egy önéletrajz-szerű közép-európai kamaradráma megálló a rendező életművében (a Fehér tenyér és a Bibliothéque Pascal hatalmas és vizuálisan csodálatos produkciói közt), ahogy később az Ernelláék Farkasénál is volt, és sokan a Hajdu-univerzum szereplői közül brillírozhatnak itt, akik a Macerás ügyek óta a “társulat” tagjai, viszont akik páran azóta kevesebbet szerepeltek, vagy elhunytak (Nyitrai Illés, ill. Vásári József). Török-Illyés Orsolya pedig lenyűgöző, mint mindig.

104 notes • Posted 2021-04-29 15:37:11 GMT

#1

találni valakit, aki úgy néz rád, mint TGM erre a répára

Fortepan, 1987, Hodosán Róza

146 notes • Posted 2021-05-21 07:46:52 GMT

Get your Tumblr 2021 Year in Review →

[bdpst24]

Holnap lesz az első Kovács László és Zsigmond Vilmos Operatőr Díjátadó Kende János, Koltai Lajos, Pados  Gyula, Ragályi Elemér és Sara Sandor életműdíjban részesül Holnap este 19 órakor Kovács László és Zsigmond Vilmos özvegye jelenlétében a Pesti Vigadóban osztják majd ki az első Kovács László és Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjat diák kategóriában.

[kavinton-munkalap-blog]

Megtanuljuk ezt a generációt | Beszélgetés Szász Jánossal

.

Szász János filmrendező, dramaturg, forgatókönyvíró, és több, mint 16 éve a Színház és Filmművészeti Egyetem oktatója. Az egyetem a fiatal tehetségek áradásával folyamatos átalakulásban van, a tehetséggondozás fontosabbá vált, mint eddig bármikor. Szász Jánossal az egyetemi éveiről, oktató-társairól, a 6x6 megszületéséről és az Inkubátorról is beszélgettünk.

In: Filmhu, 2017. február 8.

Az SzFE-n végeztél és némi kitérő után vissza is tértél az egyetem falai közé: közel húsz éve tanítod itt a fiatal filmeseket. Mi az, ami idevonz?

Diákként egy nagyon erős csapatnak lehettem a tagja. Olyan osztálytársaim voltak, mint Kamondi Zoltán vagy Medvigy Gábor, nem beszélve a tanárainkról - gondolok itt Dömölky Jánosra, Makk Károlyra vagy Fehér Györgyre. A diákévek úgy mentek el, hogy szinte észre sem vettük, aztán amikor véget értek, elkezdtem nosztalgiával visszatekinteni az egész korszakra, és mindig volt bennem egy olyan érzés, hogy milyen jó lenne visszamenni. Zsombolyai János hívott meg abba az osztályba, ahol többek közt Mundruczó Kornél vagy Petrányi Viktória is tanult. Úgy emlékszem, ez egy vegyes, rendezői-produceri osztály volt, tulajdonképpen a kezdeménye annak a struktúrának, amit most is fejlesztünk. Akkor ott voltam két évet, ami egy nagyon fontos időszak volt a számomra, aztán különböző okok miatt kiléptem abból a formációból. Ez után mentem el Amerikába, ahol szintén tanítottam, nem is keveset.

Petrányi Viktória és Mundruczó Kornél

Mi az, ami ennyi ideje folyamatosan motivál a tanításban?

Gyakorlatilag azért tanítok, hogy megtudjam, hol élek, ez pedig a diákjaimon keresztül történik meg. Úgy gondolom (és ennek a felismeréséhez nagyon fontos volt, hogy éveken át külföldön dolgoztam), hogy mindig a diákon kell, hogy legyen a hangsúly, nem pedig a tanáron. Egy olyan szemléletet próbáltam meg behozni, hogy a diák döntsön arról, kit választ mesterének, ne pedig fordítva. Ez a mai napig mottóm, ami alapvetően fontos maradt a számomra.

Nem akarom ezt leszűkíteni a magyar oktatásra, mert más helyen vagy helyzetben is találkoztam azzal a problémával, hogy a mesterek tulajdonképpen nem is voltak igazi mesterek, csak azt állították magukról, miközben a diákok sem tartották őket annak. Egy olyan típusú tanításban hiszek, ami például az ikonfestőkre volt jellemző, akik kis csoportokban dolgoztak: ott volt az ikonfestő, de nem egyedül alkotott, hanem együtt a többiekkel. Az a mester, aki elárulta a tanoncainak az ikonfestészet minden titkát, tényleg valódi mester volt. Aki nem, őt elhagyták a tanítványok. Összességében tehát van a tanítás módszeréről egy romantikusnak is nevezhető, idealisztikus képem, ami hajt. Ezért tanítok alkalmanként például a Lauderben is, hogy megismerjem az ifjúságot, és rajtuk keresztül képet kapjak arról, hogy hogyan változik a világ.

Ott mit tanítasz és milyen korosztálynak?

Tizenhat és tizennyolc év közötti gyerekeknek tartunk Dr. Balázs Gáborral közösen egy kurzust, ami a mellett, hogy filmeket csinálnak a gyerekek, egyfajta önismereti, filozófiai óraként is működik. Hasonlóan épül fel az egész, mint az SzFE-n: kezdésnek van egy úgynevezett „névjegyfilm” feladat, a második évben pedig egy portré készítése valaki másról. Ez először elősegíti a diákoknak önmaguk megismerését, utána pedig a másik emberét.

Kovács István: Betonzaj (2015)

Döbbenetes, hogy milyen munkákat tesznek le az asztalra. Néha megrészegülve jövök ki egy-egy óráról, szembesülve azzal, hogy mi van ezeknek a gyerekeknek a fejében, hogy micsoda tehetségek vannak, és hogy ezzel a tehetséggel hova futhatnak ki. Itt pedig vissza is térnék az SzFE-re, a már sokadszor elindított 6x6 képzésre, amihez kapcsolódva sajnos olyan véleményeket is hallok, hogy nincs elég tehetség. Ez nem igaz, elképesztően sok tehetségünk van, akikkel persze nagyon fontos, hogy megfelelően törődjünk és gondozzuk az ő tehetségüket.

Az alapján, amiket mondasz, egyértelműnek tűnik, hogy te is sokat tanulhatsz és tanulsz is a diákjaidtól. Ez is egy oka annak, hogy tanárként dolgozol?

Pontosan, ez egy alapvető szempont. Ha valaki tanít valamit, az vagy kizárólag a maga alkotta álomvilágában létezik, vagy beépíti magába, hogy mennyire izgalmas a tanítványai gondolkodása és egyáltalán: hogyan változik körülöttük a világ. Én minden nap rengeteget tanulok tőlük, és az így megszerzett tudás remélhetőleg beépül abba, amit aztán filmesként csinálok. Ez egy oda-vissza történet - azért tanítok, hogy filmezhessek, és azért filmezek, hogy tudjak tanítani.

A 6x6-os képzés keletkezéstörténetéről mit kell tudni?

A Betonzajjal vagy legutóbb a Szürke senkikkel jelentkező Kovács Istvánék évfolyama volt az első 6x6-os évfolyam, akik egy-másfél évvel ezelőtt végeztek BA szakon. Nagyjából hat éve, még Ascher Tamás rektorsága idején merült fel, hogy valahogy frissíteni kellene az SzFE-n zajló oktatást. Rengeteg társszakma képzése indult el más helyeken - a sorozatgyártól a szappanoperák készítéséig -, ami tudatosította az egyetem vezetésében, hogy itt egy kőkemény verseny indult el az intézmények között.

Kovács István: Szürke senkik (2016)

Akkor még talán úgy éreztük, hogy az SzFE kissé ellustulva dőlhet hátra ebben a helyzetben, és egy vízágyon elterülve mondhatja, hogy úgyis mi vagyunk a legjobb iskola, 150 éves múlttal a hátunk mögött. Ezt a gondolkodást „támadtuk meg” tulajdonképpen, összeszámolva, hogy egy olyan széles szakra lenne szükség, amiben egyaránt lenne egy rendezői, egy hangmesteri, egy írói, egy vágói, egy gyártásszervezői és egy operatőri csapat.

Egy olyan oktatást szerettünk volna kitalálni, ahol a diákokat sok, különböző szakmára tanítjuk meg, aminek egy része már létezik, a jövőben pedig még több lesz belőle, gondoljunk itt televíziós, vagy akár webes szakirányokra. Nagyon szélesre terveztük az egészet, egy BA szakkal indítva, melyet ezt követően egy kétéves mesterszak követhet.

Vagyis egy csapatdöntésről beszélünk a tanári karon és a vezetőségen belül.

Így van, nagyszerű tanártársaimmal fogtunk hozzá a megvalósításhoz. Mindenképp ki szeretném emelni Janisch Attilát, aki a mellett, hogy fantasztikus tanár, talán a legtöbb energiát, szívét-lelkét fekteti bele az oktatásba. Mellette sokan mások ott voltak az indulásnál, többek közt Hutlassa Tamás, Sellő Hajnal, Balázs Gábor, Máthé Tibor, vagy az írók részéről Schulze Éva és Németh Gábor, de most csatlakozott például Lemhényi Réka, Forgách András és Kende János. A következő szakot Enyedi Ildi indítja Galambos Attilával.

Hosszasan, egy éven keresztül gondolkodtunk a rendszerről, amit végül Winkler Erika fogott össze, szintén hatalmas munkával, mire egy évvel az első 6x6-ot megelőzően döntöttünk úgy, hogy elindítjuk a rendszert. Frankenstein doktorhoz hasonlóan persze mi sem tudhattuk pontosan, hogy mit hozunk létre, abban viszont mindannyian teljesen biztosak voltunk, hogy alapvetően fontos egy korszerű szakképzést nyújtani a gyerekeknek, valódi szakmát adni a kezükbe.

Janisch Attila

Nekem azért is szimpatikus ez a rendszer, mert azzal együtt, hogy nyilván korábban is voltak egymásra találások rendező, színész, vagy más szakosok között, itt kimondott célotok lett a folyamatos, közös alkotás révén megtanítani őket nem pusztán a közös munkára, hanem a közös gondolkodásra is.

Pontosan ez a mottója az egésznek: a kooperatív gondolkodás. Ahogy figyelem a világot, bárhol is tanítsak, éppen ennek látom szükségét, hogy ne mindenki magányosan fogjon bele az alkotásba. Ahogy mondod, itt nem csak közös munka, hanem közös gondolkodás is van, amit ráadásul kiegészít az ő kíváncsiságuk, hogy vajon mit tud a másik. E mellett viszont - pláne az elején - tanárként borzasztóan nehéz dolga van az embernek. Az első szakaszban sorsolással dől el, hogy ki-ki mellé kerül, ezután alakulnak ki a párok, viszont vannak, akik egyedül maradnak. Ebből persze megint le lehet és le is kell vonni a tanulságot, hogy adott tanuló vajon nem pont azért maradt-e pár nélkül, mert ő egyedül tud igazán jól menni. Ebben a szakaszban nem is osztályfőnöknek érzi magát az ember, hanem valamiféle logisztikai menedzsernek.

Jelenleg ez az a része a folyamatnak, amin a legtöbbet gondolkodunk, hogy hogyan lehet ezt a legjobban kezelni, hogyan tudjuk megtalálni a megfelelő egyensúlyt a tömegoktatás és a személyes oktatás között. Enyedi Ildikó indít most majd egy új osztályt, össze fogunk ülni nála és átbeszéljük ezt a kérdéskört. Az SzFE egy művészeti egyetem, ugyanakkor ott van a bolognai rendszer, ami nem egy ilyen intézményben folyó képzésre lett kitalálva. Ezt a kettőt kell valahogy harmonizálni, úgy, hogy az oktatás közben nyilván nem állhat le, ráadásul úgy kell működnie, hogy folyamatosan tükrözze azt a kort, amiben éppen benne vagyunk.

És hogy lehet ezt harmonizálni? Egyáltalán, van erre egy külön fórum, ahol ezen töritek a fejetek?

Ezek a beszélgetések többnyire a főtanszaki értekezleteken folynak. A közelmúltban végbement egy változás az egyetemen, külön intézmények, intézetek jöttek létre - mi a filmes intézet alá tartozunk. Ez is egy út, de szerintem nem feltétlenül a legmegfelelőbb megoldás. Amit én mindig is forszíroztam és forszírozok, az a folyamatos eszmecsere.

Visky Ábel

Amikor külföldön tanítottam, ott minden második héten leültek egy asztalhoz a különböző osztályokat tanító tanárok, és egyesével végigmentek a diákokon, hogy vele vagy vele éppen mi a helyzet. A gyerekekre tehát - még ha sokan is vannak - jóval erősebb fókusszal kell figyelni. Ez nyilván nem könnyű, mert mindenkinek rengeteg dolga van, mindenki rohan, de többek közt ezért is találkozunk most Ildikónál, hogy átbeszéljük és átadjuk egymásnak a tapasztalatainkat, ami valószínűleg segít neki, hogy hogyan kezeljen majd bizonyos helyzeteket a saját osztályában. Abból pedig, ahogy ő csinálja, később majd mi tanulunk, magyarán folyamatosan mozgásban és kapcsolatban kell lennünk, különben olyanok leszünk, mint egy szoborpark.

Amikor elindul egy osztály, és ott van 6x6 ember, az imént már említett sorsoláson kívül hogyan és mennyire nyúltok bele abba, hogy ki kivel dolgozzon, illetve mennyi időt hagytok annak, hogy maguktól rendeződjenek a sorok?

Amikor ezt az egészet kitaláltuk, létrehoztunk egy sémát. Az egész képzés félévekre van lebontva, az első félévben az összes diák csinál 2-3 filmet. Ebben három, témavezető tanár segít nekik, attól függően, hogy milyen jellegű filmet kell készíteniük. Ugyanúgy indul, mint amit a Lauderes képzésről mondtam: az első lépés egy „névjegyfilm”, egy személyes bemutatkozás a tanuló részéről. Ennek a folytatása egy úgynevezett „környezetfilm”, és amikor például az első osztály, Kovács Istvánék indultak, harmadikként ott volt egy „versfilm”.

Ez a bizonyos „versfilm” volt az, ahol a gyerekek már csapatban kezdtek el dolgozni, az első kettőnél még mindenkinek magában kellett megtapasztalnia, valójában mihez akar kezdeni. A „versfilm” fázisára mondtuk mindig azt, hogy ez a „diótörés”. Ez már arról szólt, hogy a diákok megismerjék egymást, mi még jobban megismerjük őket, kvázi „megtanuljuk” ezt a generációt, a résztvevők világát.

Hartung Attila

A második félévben 2-3 dokumentumfilm az elvárás, amit egy teljes év (tehát két félév) követ, ahol csinálniuk kell egy televíziós műfajú sitcom-ot. Itt meg kell említenenem régi diáktársamat, Zilahy Tamást, aki elképesztő fegyelemmel, fegyelmezéssel veri bele a diákok fejébe a többkamerás gondolkodást és az alapvető pontosságot. A diákok közben rengeteg színházi gyakorlatot kapnak, párhuzamos színész osztályokkal dolgozhatnak együtt, színházi rendező tanáraik vannak. Megtanulnak jelenetet rendezni, színészt vezetni. Ezután következik egy úgynevezett zsánerfilm, majd egy adaptáció leforgatása, végül a diplomafilm.

Az eredeti kérdésedre válaszolva: egy-másfél év után tartunk ott, hogy már nem sorsolunk. Ez mindig előhoz konfliktusokat, mert - ahogy korábban említettem -, vannak, akiket nem választ más társként, márpedig muszáj, hogy mindenki folyamatosan dolgozzon. Vannak persze, akik egymás mellett maradnak, mint annak idején Mundruczó és Petrányi Viki, akik anno elkezdtek együtt dolgozni és azóta is működik náluk a közös munka. Ez például egy óriási előnye szerintem az SzFE-nek, hogy összehozza egymással ezeket a gyerekeket.

A tanítás mellett rendezel is, filmet és színházat. Hogy hozod ezt össze?

Ott van mellettem a már említett Janisch Attila, nagyon régóta, aki eszméletlenül sokat segít ennek a helyzetnek a kezelésében. Az ő segítsége azért is fontos, mert nem bírnám ki, ha a tanítás mellett nem filmeznék. Más témavezető tanárokkal is meg tudjuk osztani a munkát, de Attila az, akivel közös órákat tartunk, és bármennyire is én vagyok az évfolyamvezető, az a helyzet, hogy Attila nálam sokkal többet dolgozik. Azt viszont elengedhetetlennek tartom, hogy a tanítás mellett az ember filmesként is dolgozzon. Rendezőként nem szeretném magam ismételni, ezért is fontos, hogy folyamatosan újabb és újabb impulzusok érjenek a tanulók részéről és hassanak a munkáimra, ahogy arról korábban beszéltünk.

A Sóhajok hídja forgatásán

Kitekintve az egyetemről, de a diákoknál, fiatal filmeseknél maradva: a Filmalap Inkubátor Programjáról mit gondolsz?

Az Inkubátor egy nagyon fontos és előremutató kezdeményezés, szerintem a Filmalap működése során az eddigi legjobb lépés, ami történt. Az egész rendszer jól működik, itt tényleg igazi tehetséggondozásról van szó. Legutóbb ott voltam a Toldi moziban tartott pitch fórumon, végighallgattam az előadásokat, szembesültem azzal, hogy mennyire jó a mentori rendszer - egy kicsit olyan ez az egész, mintha nem is Magyarországon lennénk.

E mellett persze nagyon büszke is vagyok, mert leginkább az SzFE diákjait díjazták, gondolok itt Kárpáti György Mórra, aki Enyedi Ildikó osztályába járt, vagy a 6x6-ról kikerült tehetséges hallgatókra, Visky Ábelre és Hartung Attilára. Ez az egyetemnek is rendkívül fontos, mert bizonyítja, hogy prioritása van a magyar filmszakmában. Na de, amire már utaltam, nem elég büszkének lenni, hanem százezerrel kell dolgozni azért, hogy ez még jobb legyen.

[gizmo-img]

Psaume Rouge (1971), Miklós Jancsó DP János Kende

[queer-stars]

Ádám Császi

Ádám Császi

Ádám Császi

Beruf

Regisseur

Drehbuch-Autor

Lebenslauf

geboren 1978 im ungarischen Debrecen

2004-2010: Anglistikstudium an der Eötvös-Lóránd-Universität Budapest, Master- Abschluss.

Seit 2010: Studium an der Budapester Film- und Theaterhochschule (Klasse von Ferenc Grunwalsky und János Kende)

Seit 2011: im Graduiertenkolleg

Filmographie

1 hét / Seven Days (Kurzfilm), 20 Minuten,…