#István Borbás

[atlatszo]

Ez a minimum! – 10 éve fogalmazta meg a K-Monitor, a Transparency International Magyarország és az Átlátszó az önkormányzati átláthatóság programját. A témával podcast-sorozatban is foglalkozunk. Első adásunk vendégei Borbás Gabriella, a józsefvárosi önkormányzat kerületgazdálkodási ügyosztályának vezetője, Számadó Tamás fővárosi főjegyző és Pósfai István, a K-Monitor projektkoordinátora. 👉 https://atlatszo.hu/kozadat/2024/05/10/a-hitelesseg-szamit-podcast-az-onkormanyzati-atlathatosagrol-1-resz

❤️ Támogasd a tényfeltáró munkánkat: atlatszo.hu/tamogatom

[meanwhileoutsidethecave]

[sm4e86]

Gondolatok osztályozása

Az előző posztomban, ahogy írtam Jakupcsek Gabriella könyvéről, és megemlítettem Borbás Marcsit, azon gondolkodtam el, hogy milyen további csoportokra osztanám a különböző médiaszemélyiségek tevékenységeit, az interneten fellelhető gondolatokat. Öt osztály jutott eszembe, de ebbe nincsenek benne a nagyon trash celebek, influenszerek, akiket, ha tehetném, kitiltanék a média világából. A felettük…

[twirld]

National Library of Sweden: “This variation of a dos-à-dos binding format allows the resulting volume to be opened in six different ways.”  Photos: István Borbás

[retyerutya]

Borbás válaszának utolsó mondatai: "Posztmodern válasz, hogy egyik se. Hogy nem állíthatunk jóformán semmit. Semmiből viszont nem épül nemzeti történelem."

Vagyis felrója Berendnek, hogy ideológiai okokból (de-nacionalizmus) akarja lebontani István király mítoszát, de ő meg a mítoszképzést tartja a történelemtudomány feladatának. Ami egy másik ideológia.

Ez érdekes, ledorongoló bírálat a könyvről, amelyben tkp. a könyvszerző minden állítása igaz lehet, de ideológiai okokból inkább nem ért egyet velük a kritikaszerző. (És olyan érvei vannak, hogy ok, nálunk alig maradt meg történeti forrás, de máshol még kevesebb maradt meg!) A Válaszonline konzervativizmusa nem engedi a Szent István-mítoszt koptatni, és egyik elegáns érve a könyvszerző apjának MSZMP-s múltja. (Az egy másik kérdés, hogy a könyvszerzőnek vannak-e ideológiai törekvései a könyvvel, de azt interjúban tőle kéne inkább megkérdezni.)

[alinebelfort]

songs from the second floor (2000) direção: roy andersson fotografia: Jesper Klevenås István Borbás

[shootingboard]

A Pigeon Sat on a Branch Reflecting on Existence (2014)

Dir: Roy Andersson Dop: István Borbás & Gergely Pálos

https://youtu.be/N8EJL2FZ45U

[videoframe]

En duva satt på en gren och funderade på tillvaron (A Pigeon Sat on a Branch Reflecting on Existence)

2014 / Sweden

Director: Roy Andersson

Writer: Roy Andersson

Music: Hani Jazzar / Gorm Sundberg

Director of Photography: István Borbás / Gergely Pálos

Comedy / Drama / Fantasy

[bdpst24]

Legkedvesebb emlékeikbe avatnak be hazánk sztárjai

Mindenkinek van egy kedves, szívmelengető emléke a Szent István Nappal kapcsolatban, legyen az egy gyermekkori élmény a szülőkkel, az első kürtőskalács, vagy a tűzijáték nézése a legjobb helyről. Borbás Marcsi, Dolhai Attila, Juhász Anna és Szujó Zoltán sincs ezzel másképp, akik a Szent István Nap programsorozat apropóján osztották meg saját, az ünnephez kapcsolódó régi kedvenc…

[munchausenparokaja]

Simicskó István Borbás Marcsival sütögetett.

[ciertocine]

Canciones del segundo piso - Roy Andersson

Roy Anderson es quizá el realizador sueco más importante de este siglo, aunque su carrera comenzó en el 67. Su cine se ha transformado y ha encontrado caminos de experimentación plástica. Es un cine disruptivo que no es fácil de entender y que es necesario revisar más de una vez para comprender su significado. Canciones del segundo piso, película del año 2000 presentó un estilo nuevo del director después de mucho tiempo de no haber producido nada y debe de ser una película en la que invirtió muchos años para conceptualizar. 

La película tiene un modo lento de actuar y de reaccionar de los personajes que no parecen estar muy al tanto del mundo que les rodea,  un tanto como los escandinavos quizá. Andersson presenta personajes en cierta forma grotescos y muy cómicos a pesar de sí mismos. Esta comicidad se da al margen de ellos y a causa de sus circunstancias y sus defectos, de los cuales no son conscientes. Personajes inmiscuidos en su individualidad pero con una fuerte relación con el colectivo del cual están alejados. Es un humor negro pero inteligente, que surge en momentos precisos, satírico pero al mismo tiempo muy revelador. Son precisamente las situaciones del absurdo cotidiano y del absurdo en la sociedad las que son cómicas, pero no dejan de ser terribles. 

Andersson plantea problemáticas que existían a principio del siglo y hoy se han agudizado, como la muerte de la religión, el consumo, la obsesión con un mismo rumbo social, el desinterés en los demás, la relaciones sentimentales, la paternidad, la culpa, el sentido de vivir y algunas más. Plantea cuestiones metafísicas y morales sin pretender dar con la respuesta, sino que las deja como eso precisamente, como una pregunta. Dentro del absurdo de los personajes se esconden profundas verdades acerca de todos nosotros. Existe también un elemento de lo fantástico que hace de la narrativa algo mucho más rico. Andersson logra crear un cine con un fuerte movimiento interno dentro de lo estático que son sus cuadros. 

Un cuadro de Canciones del segundo piso es precisamente un eso: un cuadro en el que la cámara no se mueve, en el que todos los elementos parecen estar perfectamente ubicados y la imagen compuesta de forma precisa y una iluminación sugerente a la pintura. La fotografía es de István Borbás y es muy fuerte en su poder de evocar sentimientos profundos. Cada escena es un cuadro complejo, un planteamiento nuevo, una pregunta más y una representación de este mundo que a veces parece más fantástico de lo que se muestra en el filme. El sonido es igualmente importante. Durante toda la película se mantiene la misma divertida música repetitiva que no cesa y que insiste a dar un tono homogéneo a cada cuadro. Lo disruptivo viene de los personajes, sus acciones y su palabra. 

Un filme fundamental de este siglo y del cine en general, y una de mis películas favoritas. 

Salvador Reyes.

[meanwhileoutsidethecave]

[korkep-blog]

Programok és megemlékezések március 18-ig a Rimaszombati járásban

Március 13-án (kedden) 11:00 órától Beretkén   A Beretkei Községi Hivatal a rimaszombati Turisztikai Információs Központtal közösen március 13-án, kedden 11.00 órától a beretkei kultúrházban nyitja meg a helyi Bari Marián és a budapesti Kroutil Gyula Egy szelet India című kiállítását. &nbsp...

Március 13-án (kedden) 11:00 órától Beretkén

  A Beretkei Községi Hivatal a rimaszombati Turisztikai Információs Központtal közösen március 13-án, kedden 11.00 órától a beretkei kultúrházban nyitja meg a helyi Bari Marián és a budapesti Kroutil Gyula Egy szelet India című kiállítását.

  A tárlatot megnyitja Juhász Dósa János újságíró, zongorán közreműködik Bari Marián.

  Március 14-én (szerdán) 17:30 órakor Rimaszombatban

  Bemutatkozó tárlatát március 14-én, szerdán, 17.30 órai kezdettel nyitja meg az Aranymetszés festőklub a Csillagház kiállítótermében. A tárlaton bemutatkozik: Cene Gál István, Silvia Habánová, Borbás Barna, Erika Szepesiová, Andrea Gáková, Csomós Árpád, Nada Krížová, Kristina Kosztúrová, id. Hangácsi István, Hajnovics Márta, Irena Keľová, Mónika Kuznyecova és Zsíros Bán Jolán.

  A tárlatot megnyitja Cene Gál István festőművész, közreműködik Horváth Géza. A kiállítás április 13-ig tekinthető meg.

    Március 15-én (csütörtökön) 16:30 órakor Rimaszombatban

  A Csemadok Rimaszombati Alapszervezete szervezésében március 15-én, csütörtökön Rimaszombatban (és a régió számos településén) az 1848/1849-es szabadságharc hőseire emlékeznek. Rimaszombatban a megemlékezés a Petőfi-szobor előtt 16.30 órakor kezdődik, ünnepi beszédet mond Szászi Zoltán költő.

  Az ünnepség a Városi Művelődési Központban folytatódik, ahol Zsélyi Katalin és Páko Mária összeállításában ünnepi műsort tekinthetnek meg.

  Március 15-én (csütörtökön) 18:00 órakor Bátkában

  Ünnepeljük együtt március 15-ét.

    Március 17-én (szombaton) 14:00 órakor Pelsőcön

  A Szövetség a Közös Célokért Társulás, Csemadok Pelsőci Alapszervezete, Pro Pátria Pelsőciens Társaság, Pelsőc Község Önkormányzata és Magyarország Kassai Főkonzulátusa szeretettel meghívja Önt és családját Szabadság Vadkerti Imre, Sipos Dávid és Zsapka Attila ünnepi koncertjére a kultúrházba. A koncertet ünnepi koszorúzás követi. Ünnepi beszédet mond: Bitay Levente konzul

    Március 17-én (szombaton) 15:00 órakor Vecseklő (Medvesalja)

  A község önkormányzata  ünnepi megemlékezést és koszorúzást rendez Vecseklőn a Petőfi szobornál.

  Szeretettel várunk mindenkit!

    Március 17-én (szombaton) 15:00 órakor Csizben

  A Csemadok helyi szervezete és az MKP helyi szervezete megemlékezést és koszorúzást rendez Csizben.

    Összeállította: Mede Géza

Nyitókép: KPA

[framedetails]

A Pigeon Sat On A Branch Reflecting On Existence Director: Roy Anderson Cinematographers: István Borbás , Gergely Pálos Colourist: Dirk Meier

[alinebelfort]

songs from the second floor (2000) direção: roy andersson fotografia: Jesper Klevenås István Borbás

[nemzetinet]

Milliárdokba kerül, senki sem nézi – mi az?

Régóta hiányzott a közszolgálati televíziók sorából a magyar és az európai kultúrát zászlajára tűző, ismeretterjesztéssel és oktatással egyaránt foglalkozó televíziós csatorna, amely a világra nyitott nézőket célozza meg, és mindenki számára hozzáférhetővé teszi a magyar és európai kulturális közkincshez – fogalmazott az M5-tel kapcsolatban Dér Ágnes csatornaigazgató tavaly szeptemberben, az adó indulásakor. Több mint négy hónap telt el azóta, kíváncsiak voltunk, miként sikerült teljesíteni a kitűzött célokat, mennyibe került a csatorna, és mindebből ki nyerte a legtöbbet: a nézők, vagy a műsorokat gyártó cégek?

A közmédia jelen pillanatig legújabb adója augusztus 6-án indult, ám eleinte az M4 sportcsatornával karöltve közvetítette a riói olimpia eseményeit, szeptember közepéig pedig immár egyedüliként tudósított a paralimpiai játékokról. Majd, ahogy a Népszabadság már 2015 novemberében megírta, és a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) tavaly tavasszal meg is erősítette, a paralimpia lezárultával oktatási-ismeretterjesztő csatornaként működött tovább. A kulturális adó ténylegesen szeptember 18-án reggel indult el.

– Az M5 hosszú távú koncepció részeként született meg, a közmédia jól átgondolt és pontosan előkészített stratégiájának megfelelően – hangsúlyozta a csatornaigazgató egy interjúban. Ennek némileg ellentmond a Népszabadság tavaly szeptemberi cikkében idézett forrás, aki szerint az M5 „púp a közmédia hátán”, ám akármilyen nagy volt az ellenállás, a politikai nyomás még nagyobb, így a csatornát minden körülmények között be kellett indítani. A lap állításait az MTVA természetesen cáfolta. Mint írták, nem púp a hátukon az adó, és a cikk csak arra volt jó, hogy „elbizonytalanítsa Magyarország kultúrakedvelő közönségét, mely örömmel várja, hogy a hazai televíziózásban végre megjelenjen egy kulturális, oktatási és ismeretterjesztő adó”.

Nehéz megmondani, hogy a közönség mennyire várta az M5-öt, mindenesetre néhány héttel az indulás után kiderült, nagyon kevesen kapcsolnak a csatornára: legnézettebb műsoruk alig több mint 20 ezer nézővel egy telefonos műveltségi vetélkedő volt. Igaz, az MTVA hangsúlyozta, nincs nézettségi elvárás a csatornával szemben. De térjünk vissza a hosszú távú koncepcióhoz! Nehezen érthető, hogy ha valóban előre megtervezett koreográfia szerint indult el az M5, miért volt szükség a rohamtempóra. Dér Ágnes több interjúban is kiemelte, optimális körülmények között akár több évet is igénybe vehet egy csatorna elindítása. Az M5 előkészítéséhez azonban közel sem volt meg a szükséges időmennyiség.

A csatorna napi 24 órában sugároz műsort, struktúrája három lábon áll. Kora délutántól természet- és dokumentumfilmeket adnak, később az oktatásé a terep, este színház, balett és opera kerül a képernyőre, majd filmek és sorozatok zárják a sort. Utóbbiak – és ez az M5 egyik legnagyobb erénye – eredeti nyelven, felirattal mennek.

Komoly megterhelést jelent az MTVA-nak a csatorna, még akkor is, ha nem volt szükség jelentős beruházásra az elinduláshoz. Az M5 2016-os költségvetése bruttó 2,5 milliárd forint volt, idei büdzséje pedig csaknem 7 milliárd forint, ami majdnem a tizede a közmédia teljes költségvetésének. Még kevésbé magyarázza a csatorna indítását, hogy a kormány 2015 őszén átvállalta a cég 47,2 milliárd forintos adósságát. Vagyis az M5 feltételezhető tervezési fázisában finoman szólva sem voltak ideálisak a közmédia anyagi körülményei.

Mint azonban kiderült, a közszolgálatra mindig akad pénz. 2016-ban több mint húsz műsor közel 1100 epizódját rendelte meg az M5 külsős cégektől, közel egymilliárd forint értékben. Ennél jóval kevesebb, mintegy 700 epizód készült belső gyártásban. Kíváncsiak voltunk, mely külsős cégek készítik az M5 műsorait, és mennyiért. Ám a közmédia nem adta magát könnyen, a közérdekűadat-igénylésünkre adott választ minden esetben az utolsó pillanatig halogatták, ám végül csak beletekinthettünk a szerződésekbe. Nagy meglepetés természetesen senkit sem ért, amikor kiderült, hogy a Fideszhez, személyesen Habony Árpádhoz vagy éppen a közmédiához sok szállal köthető alkotók kapnak százmilliókat a műsorokért.

A korábban nagy sikerrel futott, Mindentudás Egyeteme című műsorra nem túl elegánsan emlékeztető Mindenki Akadémiája a tudományos témákat fordítja le érthető nyelvre. A műsort a Média Műhely Produkciós Iroda Kft. gyártja, epizódonként nettó 2,4 millió forintért. Idén júniusig 195 rész készül a tervek szerint a minden hétköznap sugárzott produkcióból; ha meghosszabbítják a szerződést, akkor év végéig további 140 (ezek már valamivel olcsóbban). Mindez összesen csaknem 790 millió forintot jelent.

A gyártó céget 2011-ben alapította Mucsányi Marianna, akinek férje Szadai Károly, Kövér László házelnök korábbi személyi titkára, majd Áder János köztársasági elnök tanácsadója. Jelenleg az MTVA Közszolgálati Médiaakadémia Alapítványának felügyelőbizottsági tagja. Hogy elkerüljék az összeférhetetlenséget, Mucsányi Marianna 2016. augusztus 31-én átadta a céget Schluth Attila gyártásvezetőnek, aki bő két héttel később aláírta a közmédiával a gyártási szerződést. Schluth testvére, András korábban az MTVA saját cégének, a Médiapozitív Nonprofit Kft.-nek volt ügyvezetője.

A kft. felügyelőbizottságában Kálomista Gábor felesége, Kálomista Zsuzsanna mellett Vas Imre is felbukkan. Ő amellett, hogy a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány felügyelőbizottságának elnöke, az MTVA üzemeltetési igazgatója is; neve Vaszily Miklósnak, az MTVA vezérigazgatójának lehallgatási botrányával kapcsolatban is előkerült. Mint ismert, az ��j vezérigazgató irodáját, amelyet korábban Várhegyi Attila egykori fideszes pártigazgató, a közmédia tanácsadója használt, bemikrofonozták. Az ügyben elismerte részvételét a Várhegyi bizalmasának számító Vas Imre is.

Egy másik műsorkészítési szerződés esetében is felbukkan a neve. Az Érettségi 2017 című produkciót a Popular Média Kft. készíti. 2017. december 31-ig összesen 335 epizódot, egyenként 1,2 millió, összesen pedig kicsivel több mint 400 millió forintért. A Popular Média ügyvezetője Koller István producer, aki több cégen keresztül kötődik Vas Imréhez. Kettejük közös vállalkozása, a K. K. TV Média jelentős megbízásokat kapott már az MTVA-tól. Vas Imre korábban az MTVA Mecenatúra pályázati programjának bírálóbizottságában is dolgozott, ekkor több, hozzá és Koller Istvánhoz köthető cég, így a WMA Média Kft. is többször nyert támogatást. Egyébként a Popular Média gyártja a Szakmák című műsort is a közmédiának, epizódonként közel 1,5 millió forintért. Idén decemberig összesen 68 részt készítenek.

A közmédia egyik legnépszerűbb szereplője, a Gasztroangyalt is készítő Borbás Mária és férje, Krisztics Dezső közös cége, a StratComm is részt vesz az M5 műsorainak készítésében, ami nem csoda, hiszen ők évek óta gyártanak műsorokat az MTVA-nak. Borbás Máriáék az Új szelek, új idők művészeti magazint adásonként 2,1 millió forinton számlázzák, a 2017 decemberéig készítendő 67 részért így összesen több mint 140 millió forintot.

A kulturális csatorna elindításának egyik legnagyobb nyertese a HD TV Hírstúdió Kft. A cég öt oktatási műsort készít a közmédiának, összesen közel 1,06 milliárd forintért. Két tulajdonosa, Kiss Ferenc és Kiss János Géza a hírek szerint jó kapcsolatot ápol Halkó Gabriellával, a TV2 gazdasági stratégiai igazgatójával, akinek neve Habony Árpáddal összefüggésben bukkan fel időről időre.

Halkó Gabriella azonban ennél közelebbi kapcsolatban áll a közmédiával. Korábbi cége, az Apropó Média Kft. gyártja a Szólalj meg! című nyelvoktató műsorokat, összesen több mint 380 millió forintért. Halkó tavaly január elején szállt ki az Apropóból, nem sokkal később kinevezték az Andy Vajna által megvásárolt TV2 gazdasági és stratégiai igazgatójának. A céget Blázy András Péter vette át, ám a korábbi tulajdonos tanácsadóként továbbra is segíti a munkát. Ami azt jelenti, hogy a Vajna-féle kereskedelmitévé-csoport alkalmazottja látja el tanácsokkal a közmédia egyik jelentős beszállítóját. Az Apropó nevéhez fűződik egyebek mellett a Ridikül című beszélgetős műsor, amelyért részenként 3,4 millió forintot számláznak. Ez az összeg kiemelkedően magas, a műsorkészítés folyamatát jól ismerő források a piaci ár többszörösére becsülik az Apropó tarifáját. De a Summa és G7 gazdasági magazinokat, a Maradj talpon! című vetélkedőt, illetve A Dal című műsort is Halkó Gabriella egykori cége szállítja (igaz, egyiket sem az M5 számára).

Mivel nincsenek nézettségi elvárások, az M5 teljesítményét nehéz megítélni. Tény azonban, hogy a csatorna nem éri a 0,2 százalékos közönségarányt, átlagosan pár ezren követik. Ahogy az is, hogy a jellemzően a fiatalokat célzó adásaikkal kapcsolatban elfeledkeztek róla, ez a korosztály jellemzően az interneten tájékozódik. Oktatási műsoraik filozófiáját és struktúráját pedig több neves pedagógiai szakember is bírálta. Ha figyelembe vesszük, hogy a közmédia működése ellehetetlenülne a folyamatosan belepumpált állami milliárdok hiányában, vagy hogy épp tavaly ősszel jelentettek be nagy, közel 150 embert érintő leépítést, akkor kevés dolog szól az M5 elindítása és fenntartása mellett. Mert bár céljaik tiszteletre méltók, néhány ezer embert megszólítani évi 7 milliárdból luxusnak tűnik. Különösen úgy, hogy a pénz jelentős része a kormányhoz nagyon közel álló vállalkozókhoz kerül.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 01. 25.

Milliárdokba kerül, senki sem nézi – mi az? a Nemzeti.net-en jelent meg,