#Imre kertész

[davidhudson]

Imre Kertész, November 9, 1929 – March 31, 2016.

2005 photo by Oliver Mark.

[wastingfate]

"One fine day, we wake up with a stranger in a strange bedroom, I thought to myself, and never again do we find our way back to ourselves" -Imre Kertész

[fhjtblr]

Kertész Imre

[masticadoresdeletras]

Luciérnagas —03 Sin destino by j re crivello

“Su carta de Estambul llegó hoy. Cuando la leí estaba sobrio. Ahora no lo estoy. El agosto pasado el día que murió Addie le envié un telegrama pidiéndole que me llamara- Pero supongo que usted estaba en ultramar. Pero esto es lo que tenía que decirle: Addie ha muerto” (pág. 57, Truman Capote, Ataúdes de artesanía) Es difícil aceptar que nos avisan que alguien ha muerto. Enseguida sumamos,…

[juuanre]

Luciérnagas —03 Sin destino by j re crivello

“Su carta de Estambul llegó hoy. Cuando la leí estaba sobrio. Ahora no lo estoy. El agosto pasado el día que murió Addie le envié un telegrama pidiéndole que me llamara- Pero supongo que usted estaba en ultramar. Pero esto es lo que tenía que decirle: Addie ha muerto” (pág. 57, Truman Capote, Ataúdes de artesanía) Es difícil aceptar que nos avisan que alguien ha muerto. Enseguida sumamos,…

[viecome]

Imre Kertész y la sombra de Auschwitz. Rafael Narbona

Imre Kertész La escritura del Nobel húngaro surge de la experiencia de los campos de exterminio, donde el hombre se procesa como una variable irrelevante. Origen: Imre Kertész y la sombra de Auschwitz

[timriva-blog]

Imre Kertész, premier philosophe de la Shoah

Son œuvre nous échappe parce qu’il arrive trop tôt. Imre Kertész Écrit par Didier Durmarque Nous ne connaissons pas l’œuvre d’Imre Kertész! Quand je dis « nous », je n’évoque pas la sagacité de cet immense philosophe qui, dans ses Dialogues désaccordés, juge l’auteur « surfait et politique »… parce qu’il ne l’a pas lu. Non ! Nous ne connaissons pas l’œuvre d’Imre Kertész au sens où nous…

[technicallydecadentartisan]

"El espectador " está siendo una de mis actuales lecturas.

Deslizarse por las reflexiones que guardan estas páginas de Imre Kertész resulta de lo más interesante y estimulante. Más allá de coincidir en ideas, en maneras de ver el mundo o entenderlo, estás notas solo pretenden hacer un, digamos, autoanálisis. El autor se sumerge en sus experiencias, en sus lecturas, en su compresión de mundo.

Con cada memoria, reflexión, visión yo solo disfruto y me pierdo en mis pensamientos, en mi propio mundo, eni propio contexto.

Por todo ello, se está convirtiendo en una lectura deliciosa, porque escuece, evoca, revive, inspira a hacer lo mismo.

Continuo leyendo...

[sidecast-text]

"One day I received a large brown envelope in the mail. It was sent to me by Doctor Volkhard Knigge, the director of the Buchenwald Memorial Center. He enclosed a small envelope with his congratulatory note, and described what was in the envelope, so, in case I didn’t have the strength to look, I wouldn’t have to. The envelope contained a copy of the original daily report on the camp’s prisoners for February 18, 1945. In the “Abgänge”, that is, the “Decrement” column, I learned about the death of Prisoner #64,921 – Imre Kertész, factory worker, born in 1927. The two false data: the year of my birth and my occupation were entered in the official registry when I was brought to Buchenwald. I had made myself two years older so I wouldn’t be classified as a child, and had said worker rather than student to appear more useful to them.

In short, I died once, so I could live. Perhaps that is my real story."

Kertész Imre

[mapsontheweb]

Where Hungarian Nobel-prize winners were born.

Hungarian Nobel-prize winners:

Philipp Lenard (German-Hungarian)

Róbert Bárány (Jewish-Hungarian)

Richard Adolf Zsigmondy (Hungarian)

Albert Szent-Györgyi (Hungarian)

György Hevesy (Jewish-Hungarian)

György Békésy (Hungarian)

Jenő Wigner (Jewish-Hungarian)

Dénes Gábor (Jewish-Hungarian)

János Polányi (Hungarian)

Eliezer Wiesel (Jewish-Hungarian)

György András Oláh (Jewish-Hungarian)

János Harsányi (Hungarian)

Imre Kertész (Jewish-Hungarian)

Avram Hershko (Jewish-Hungarian)

Katalin Karikó (Hungarian)

Ferenc Krausz (Hungarian)

Born in the USA, with Hungarian ancestry:

Daniel Carleton Gajdusek (Hungarian-Slovak)

Milton Friedman (Jewish-Hungarian)

Louise Glück (Jewish-Hungarian)

The newest Nobel-prize winners are Ferenc Krausz and Katalin Karikó, for experimental methods that generate attosecond pulses of light for the study of electron dynamics in matter, and for the development of the mRNA technology respectively.

by hungary.maps

[diogenesz2020portugal]

Karikó

Ágoston László

Pontosan emlékszem hol voltam és mit csináltam, amikor meghallottam, hogy Kertész Imre Nobel-díjat kapott. Sóletet ettem Debrecenben, egy szavalóverseny szünetében.

Karikó Katalin Nobel-díjának hírére is mindig emlékezni fogok: éppen videót vettem fel, és egy mikrofonállványt vittem az emeletre.

Nyilván nem a sólet és nem is a mikrofonállvány a fontos ebben - de a nagy, nagyon nagy dolgokra való ráeszmélés pillanata mindig nyomot hagy az emberben.

Arra is emlékszem, mit mondtak körülöttem, amikor Kertész nyert.

"Zsidó... Ha nem zsidó lenne, lószart nem kapott volna. Egyébként is miért nem Kosztolányi vagy Ady? Hülyeség ez a Nobel-díj is..."

Hiába, az utca embere 8 általánossal mindig jobban tudta és mindig jobban is fogja tudni, mint a Svéd Királyi Akadémia.

Most az első komment, amit láttam (nem viccelek, tényleg az első):

"Gyilkos"

Nem sokkal később:

"Sintér"

És itt be is zártam a kommenteket.

Azon gondolkodom, mikor tudtunk valaki sikerének legutóbb köpködés nélkül örülni. Mert ugye a Saul fia Oscar-díja is "zsidó", a fociválogatottnak ellenszurkol az ország fele, a külföldre száműzött művészek meg ha sikeresek, akkor is gyalázni kell őket, ha meg nem... na akkor pláne.

Karikó Katalin egy nemzeti kincs - lehetne, ha nem lett volna egyből "asszonyság".

Karikó Katalin így viszont az amerikai álom (és a magyar rémálom) megtestesítője: az ember, aki egy darab semmivel kellett, hogy elhagyja a hazáját, és hosszú szívós munkával, tudással és tehetséggel felért a világ csúcsára.

Aki senkit nem érdekelt, amíg haszna nem lehetett belőle. Választott új hazájában lett igazán példakép.

Magyarországon ha valaki példát akar venni róla, az a példa, hogy menni kell, ha valamit nemzetközi szinten akarsz elérni.

Emlékszem, amikor Dárdait kinevezték a magyar válogatott élére és Bognár György a "magyar futballszakma meggyalázásáról beszélt ", hogy egy tapasztalatlan "senkit" választottak a magyar "nagyságok" helyett.

Karikó Katalin nem lenne Nobel-díjas, ha 1985-ben nem gyűjti össze a bátorságát és nem hagy mindent hátra. Nem azért jutott fel a csúcsra, mert magyar, hanem annak ellenére.

A világ rengeteget vesztett volna, ha Magyarországon marad. Ez valahol talán az ő személyes tragédiája is, de egy népé minden bizonnyal.

Magyarország pedig tovább dobálja a szemétbe a gyémántjait, hogy a salakot emelje a magasba. És fúrja, nyúzza, zsidózza, köpködi, ha valaki a középszernél jobb akarna lenni.

Maradj puha. Maradj langyos. Maradj szürke. Hagyd meg a nagyszerűt a többinek.

[tobbpenztazembereknek]

Kertész Imre (Billéd, 1910. szeptember 7.) élethivatásul a katonatiszti pályát választotta, így nyert 1929-ben felvételt a pécsi Zrínyi Miklós Közrendészeti Akadémiára. 1933. augusztus 20-án avatták gyalogos hadnaggyá a Ludovika Akadémián és a pécsi "Béla király" 8. honvéd gyalogezrednél kezdte meg csapattiszti szolgálatát. 1937 és 1941 között volt a Hadiakadémia hallgatója, amelyet 1941. május 31-én "jó" eredménnyel abszolvált. Vezérkari századosként előbb a szegedi 14. gyalogdandár, a kolozsvári IX. hadtestparancsnokság, a Központi Szállításvezetőség, majd a Honvédelmi Minisztérium 7. k. (közlekedési) osztály állományában tevékenykedett. 1944 végén lépett elő őrnaggyá. Öccse, János szintén vezérkari tiszt volt a második világháborúban. 1945. április 26-án Mettenben esett amerikai hadifogságba. Megjárta a hírhedt chami, langenzenni, büdesheimi, Romilly-sur-Seine-i és a Mailly-le-Camp-i táborokat. Nem tért haza. Németországban élt, majd az 1950-es években kivándorolt Ausztráliába, aktív tagja volt az ottani magyar közösségnek, megnősült és családot alapított. 1995 tavaszán halt meg Sydney-ben. Kertész Imre vezérkari őrnagy az emigrációban vetette papírra 1945. április 20. - november 2. közötti élményeit, korabeli naptára segítségével.Őszinte sorai ma is megdöbbentőek, hiszen rávilágítanak arra, milyen volt a valóságban a sokak által üdülésnek vélt amerikai hadifogság. Kezdetben flegma és gondatlan fogvatartóik ellátásukról is alig gondoskodtak, heteken keresztül tartották őket a szabad ég alatt, oly módon, hogy a latrinákból kifolyó emberi ürülékben bokáig gázoltak. Náciknak nézték a magyarokat, és a jobb élelmezés reményében munkára jelentkező honvédtiszteket megalázó módon foglalkoztatták... E napló is hű tükörképét mutatja annak, milyen volt a győztesek igazi arca. (Babucs Zoltán hadtörténész)

@b-eton-loofie @katallure @idegszerviz olvassatok mindennap!

[fhjtblr]

Kertész Imre

[magyar-altudomanyos-akademia]

Halmazelméleti példatár

Nobel-díjasok magyarországi gyökerekkel:

Bárány Róbert, Békésy György, Gábor Dénes, Daniel Carleton Gajdusek, Milton Friedman, Harsányi János, Herskó Ferenc, Hevesy György, Karikó Katalin, Kertész Imre, Lénárd Fülöp, Oláh György, Polányi János, Szent-Györgyi Albert, Wigner Jenő, Elie Wiesel, Richard Adolf Zsigmondy

Magyarországon született Nobel-díjasok:

Békésy György, Gábor Dénes, Harsányi János, Herskó Ferenc, Hevesy György, Karikó Katalin, Kertész Imre, Lénárd Fülöp, Oláh György, Szent-Györgyi Albert, Wigner Jenő

Magyar állampolgárként lettek Nobel-díjasok:

Karikó Katalin, Kertész Imre, Szent-Györgyi Albert

Magyarországon folytatott tevékenységük miatt kaptak Nobel-díjat:

Kertész Imre, Szent-Györgyi Albert

Magyarországon alkottak, Magyarországon haltak meg:

Kertész Imre

Hazájuk végig büszke volt rájuk, és nem próbálták meg őket el��ldözni Magyarországról:

–

Forrás

[vague-abondage]

La Grande Désobéissance c'est de vivre sa vie.

Imre Kertész

[viecome]

"Muerte en Venecia". Imre Kertész

“Muerte en Venecia” cambió mi vida en el sentido más revolucionario y radical porque me permitió comprender de forma definitiva que la literatura es un tiro al corazón, y sobre todo, algo así como una enfermedad mortal. Imre Kertész