#Folytatva

[versinator]

Folytatva holdtól

Elbődülő teménytelen vértanú tusakszom Magánbeszéd koponyákon gyertyatartó ábrázolja Garázdán üzennek burzsuj hadonászom Méltóságosan türemkedve fűtjük megvasalja

Barátaiddal boxol megfojt elálmodozom Jégvirágot megmenteném hócipőben karmolja Nyilallással gömbölyíti nyomjuk elcsodálkozom Dícsérvén fénysávot szelindek kiabálja

Piroslók rímeim fejfája kulcslyukakon Arcél veronál nábobi évesen Szobával íróasztalomra négyszáz polcokon

Bíborával fújd igazabbak közönyösen Eltávolítani sandítunk fuvom kulcslyukon Személyeire elbántam ökleim andersen

[arassea]

nap jó része: nagyon szép császárszalonnát vettem hazafelé, és a buszon elöl álltam és kiláttam előre az útra, amit szeretek

nap rossz része: minden más (?)

illetve véletlenül túl sok koffeint tettem a szervezetembe, és instant migrént okoztam magamnak

miután 5*10

percig nyomogattam a szundit az ébresztőmön,

elindultam közepes késéssel dolgozni

a laptopom (egyetlen munkaeszközöm) nélkül.

[ruddentropptabornok]

Azért, amit az elmúlt két hétben láthattunk

mégiscsak a NER történelmének legzűrösebb időszaka volt. 1, Ungváry néhány ezer karakterben morális romhalmazzá lőtte a NER legnagyobb fasiszta propagandistáját, mint a pinty. 2, Két héttel később, - kb. négy nap leforgása alatt - egy 444-es cikkből a NER történetének második (az első Schmitt Pali beáldozása) legnagyobb öncsonkítását sikerült összehozni. (nem hinném, hogy az első és a második pont között szoros összefüggés lenne, az időzítésen kívül) 3, Ez a "vezéráldozat" viselkedés nagyon nem jellemző a NER-re, az eddigi tapasztalataink alapján kijelenthető, hogy az utolsó tróger bűnözőjüket is körömszakadtáig védik. Most mégsem. 4, Az előző két pontból nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy a háttérben, a jelenleg megismertnél jóval nagyobb szarkupacot próbálnak fedezni. 5, Mindezektől függetlenül Orbán (kül)politikájának köszönhetően egyértelműen látszik, hogy rengeteg ellenséget gyűjtött be magának a nyugati térfélen (is), és ezzel egyidejűleg minden szövetségesét elvesztette. Kezdve a németektől (Merkel ugye nincs már), a V4-eken át az olasz fasiszta cimbikig és USÁ-ig (NATO-bővítése korüli baszakodás), folytatva az orosz támogatással, amit a kényszerűségből aláírt Ukrajnai támogatás okán egy pillanat alatt elvesztett. Szóval Orbán mögül elfogyott a pénz és az erő. 6, Az ország gazdasági gyengélkedése előhozta az önmagát felzabáló kisgömböc végnapjait, mert a pénzre éhes első- és másodvonalas oligarcháknak már nincs mit zabálnia, egymáson kívül. 7, A rendszer oligarcháinak jelentős része nem a Lölö-féle analfabéta fasz, hanem tájékozott, pragmatikus bűnöző gyökér, akik tisztában vannak az előző két ponttal, és azzal is, hogy Orbán rendszere hosszútávon fenntarthatatlan, és bevételeik védelmében - adott körülmények között - nyugodt lélekkel beáldozzák Főnit is. 8, A 444 bevallottan NER-közeli forrásból kapta a pedo-botrány anyagát. Fentieket összefésülve nem nagyon tudok más következtetésre jutni, minthogy Orbánt tisztán belső körökből, vagy külső körök segítségével, de belső emberek kezdték el levadászni. Nem tudom, hogy a jelenlegi botrány meddig eszkalálódik még, de az biztos, hogy egy NER-féle rendszer(ek) bukásának első napjai pontosan így néznek (majd) ki. Egy hét és csá.

[greenteaforbreakfast]

2024-es lista

Folytatva a hagyományokat, megint elfelejtettem tegnap posztolni, pedig a szöveg már meg volt írva. Nem voltam igazán formában, de az látszik is. Mindegy, read more után minimál vélemény.

Robert Galbraith: The Running Grave - 4 és fél nap alatt olvastam el az 1200 oldalt, szóval nem volt baja. Mármint a könyvnek, nem az írónak, még mielőtt.

V. E. Schwab: The Fragile Threads of Power - Tök jó, hogy ez idén jelent meg, mert pont tavaly olvastam el végre a trilógiát, amihez kapcsolódik. Nagyon jó kis folytatás volt, találkoztunk régi szereplőkkel is, de nem éreztem erőltetettnek, jó volt velük újra együtt. Hozta az első könyvek szintjét.

Erlend Loe: Doppler - Minden évben olvasok Loe-t, a Dopplert most olvastam talán ötödjére.

Harper Lee: To Kill a Mockingbird - Régen el akarom olvasni, hiszen klasszikus, amiről ódákat szokás zengeni. Megérdemli. Nagyon intelligens könyv.

Margaret Atwood: The Edible Woman - Ez tőle az első könyvem. Olvasás közben is tetszett, de a végén visszagondolva az egészre még jobban. Durva, hogy mindezt a hatvanas években írta.

Kurt Vonnegut: Slaughterhouse-Five - Tizensok éve olvastam utoljára Vonneguttól, olyat akartam, amit még nem. Az értékelések meg az ajánlók szeretik a megrázó, gusztustalan, megdöbbentő jelzőkkel illetni ezt a könyvet, de nekem annyira nem volt úgy kirívóan egyik sem, hogy a végén utánajártam, hogy nem-e valami cenzúrázott változatot sikerült-e olvasnom. (Nem.)

Émile Ajar: Előttem az élet - Újraolvasás. Szép és jó még mindig.

Kazuo Ishiguro: Never Let Me Go - Erről meg már annyi jót hallottam, hogy mondom akkor bepótolom gyorsan. Annyira azért nem mennék messzire, hogy azt mondjam, fölösleges időpocsékolás volt, de hogy semmit nem tett hozzá az életemhez ez a könyv, az is biztos. Nem jött meg a kedvem ehhez az íróhoz.

Haruki Murakami: The Wind-Up Bird Chronicle - Elkezdtem angolul, bár Murakamit legtöbbször magyarul olvastam eddig. Annyira out of place volt az egésznek a hangulata, és annyi félrefordítás-szerű értelmetlenség volt benne, hogy muszáj volt utána járnom (redditen kurvajó beszélgetéseket találtam róla), meg magyarul is elkezdenem, hogy kiderüljön, mi folyik itt. Kiderült: borzalmasan szar az angol fordítása :D

Murakami Haruki: A Kurblimadár krónikája - Magyarul jobb volt :) Nem a legjobb könyve, de könnyen lecsúszott.

Ross Welford: The 1000 Year Old Boy - Ez nagyon aranyos sztori volt. Okos, érzelmekkel teli gyerekkönyv, szerethető karakterekkel. 10-12 éveseknek ajánlják, de szerintem a nagyobbaknak is élvezetes.

Franz Kafka: Metamorphosis - Egyike a rengeteg kötelezőnek, amit még sosem olvastam. Részleteket belőle talán, de azokra sem emlékeztem. Ez is a gusztustalan, gyomorforgató, borzalmas jelzőket szokta kapni, de én már soha többet nem hiszek másoknak. Mondjuk én bírom a bogarakat. Egyébként tetszett nagyon, biztosan el fogom még olvasni párszor.

Jane Austen: Pride and Prejudice - Na ha már olyan jól mentek idén a klasszikusok, próbáljunk rá erre - gondoltam én, balga módon. Kb 120 oldal után feladtam. Fuh te. Ennyi üres, semmitmondó, idegesítő beszélgetést én még sosem láttam egy helyen. Értem én, hogy a maga idejében ez volt A Könyv, és még a lövészárkokban is ezt olvasták, de hát a Fifty Shades of Grey is mekkorát ment már... :)

Khaled Hosseini: A Thousand Splendid Suns - A Kite Runner jobban tetszett, ez sokkal kevésbé tűnt valósnak nekem, ami rontott az élvezeti értékén.

Louis Sachar: Holes - Ez magyarul a Stanley, a szerencse fia címet viseli, és az egyik legjobb ifjúsági regény evör. Nem először olvastam.

Margaret Atwood: The Handmaid's Tale + The Testaments - Megmondom őszintén, én már ezt a két könyvet így 4 hónap távlatából sem tudom ketté választani, egyáltalán nem emlékszem, melyikben mi történt. Az Ehető Nő után, mivel ez kapta mindig a hype-ot, jobbat vártam, de ez legyen az én bajom.

Carlos Ruiz Zafón: The Labyrinth of the Spirits - Azt kicsit megbántam, hogy nem a másik három után olvastam tavaly, így majdnem egy év kihagyás után már fogalmam nem volt, hogy a régi szereplők közül ki kicsoda. De így is nagyon élvezetes volt, pörgött a sztori, és a lezárás sem volt borzalmas. (Az utolsó fejezetet leszámítva, arra nem tudom, mi szükség volt.)

Mark Haddon: The Curious Incident of the Dog in the Night-time - Nagyon ritkán mondom könyvekre, hogy ezt mindenkinek el kéne olvasnia. Na ezt mindenkinek el kéne olvasnia.

Arthur Golden: Memoirs of a Geisha - Már a Hosseinivel is az volt szerintem a bajom, hogy nagyon érezhetően a női közönségnek írták férfiak, ebből meg egyenesen üvöltött. De legalább nem az a fajta, aki teljesen hülyének néz :) Nem volt benne fölösleges, csöpögős romantika (plusz pont), viszont olyan túlzottan hihetőre sem sikerült (mínusz pont, ha már memoárként tálaljuk). Rossz mondjuk nem volt, de azért sokat nem veszít az ember, ha sose kerül a kezébe. 1001 könyves listák ide vagy oda.

Andy Weir: Project Hail Mary - Ezt az embert én nem tartom kifejezetten jó írónak, igazából nem tudom, mit vártam ettől a könyvtől, vagy hogy miért vettem a kezembe. A kis alien haver cuki volt benne, amúgy azért nem az év sci-fije, pedig szokás dicsérni.

Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje - Nagyon finn, nagyon sarkvidéki (fun fact: pont azon a szélességi körön játszódik, ahol élek), nagyon vicces kis abszurdum. Kicsit olyan, mint egy népmese, csak nem a legkisebb királyfiról, hanem egy bűnöző és egy alkoholista őrnagy kapcsolatáról szól a finn vadonban, ahol mindenféle váratlan és fura dolog történik velük. Fogok még a szerzőtől olvasni.

Octavia E. Butler: Xenogenesis trilogy - Így kell sci-fit írni. Apokalipszis, fura földönkívüli lények, hiteles emberi karakterek, jól felépített világ, értelmes, komoly, intelligens, váratlan sztori, de sosem wtf. Még csak pár órája tettem le, de már hiányoznak.

2023-as lista

[fovarosiblog]

TABÁN PRÓBASÉTA

Sziasztok! Csinálnék megint egy próbasétát, a Gellért-hegy után most a Tabánban folytatva a sétát, a Horváth-kertben fejezve be.

Időpont: október 6., vasárnap, 15:00

Találkozó: az egykori Tabán Múzeum előtt (Apród utca 10., régi fehér ház) - itt:

Akit érdekel, írjon rám, hogy tudjam, hogy kik jönnek.

[diogenesz2020portugal]

Gábor György:

A miniszterelnök a napokban radikálisan új kultúrantropológiai és valláspszichológiai tanításban részesítette országa népét, miután világossá tette, hogy van „libsi (értsd bibsi) elégedetlenség” és van „keresztény elégedetlenség”. A miniszterelnök által felvázolt aszimmetrikus ellenfogalom sok minden másra is alkalmazható.

Máris mondok egy példát.

A „libsi (bibsi) hagyomány” azt mondja ki, hogy minden településen, ahol a zsidó közösség tíz férfivel rendelkezik, a közösség köteles templomot (zsinagógát) és iskolát állítani. Ám ott, ahol nem telik mindkettőre, a templom elhagyható, de az iskolát fel kell építeni, ugyanis a „libsi (bibsi) hagyományban” – hogy ismét a Talmudot idézzem – „az iskolának nagyobb a szentsége, mint a zsinagógáé”, továbbá ebben a hagyományban „a tanulás az örök élettel, míg az ima az időleges élettel foglalkozik”, vagy „egy művelt fattyú előnyt élvez a tudatlan főpappal szemben”, hiszen, ahogy azt Martin Buber mondta a „libsi (bibsi) hagyományról”: „Die Lehre ist das Eingangstor des Lebens”, azaz „A tanítás az élet kapuja”.

Miért is hoztam szóba mindezt? Azért, mert minden idők egyik legocsmányabb és legembertelenebb hazai politikai hatalma, az Orbán-rezsim, amely a „libsi (bibsi) hagyománnyal” szembeállítva önmagára mint a keresztény hagyomány megtestesítőjére tekint, elkövette azt, aminél aljasabbat aligha követhetett volna el: a magyar miniszterelnök az Iványi Gáborral és rajta keresztül a MET-tel szemben táplált személyes gyűlölete, torz, fékezhetetlen és pitiáner bosszúvágya mellé felsorakoztatta a legembertelenebb politikai igényeket mindig készségesen kiszolgáló hivatalokat, előbb a NAV-ot, most pedig a Budapesti Főváros Kormányhivatalát, s rajtuk keresztül elérte, hogy egy héttel az őszi iskolakezdés előtt törölték és megszűntették a MET fenntartásában működő Óvoda, valamint az Általános Iskola és Gimnázium működési jogkörét, ezzel nem csupán folytatva a MET totális szétverését és Iványi Gábor amúgy páratlan életművének megsemmisítését, hanem immár ellehetetlenítve és megalázó helyzetbe hozva az amúgy is többszörösen hátrányos helyzetben lévő óvodás és iskolás kisgyerekek sokaságát, valamint azokat az iskolákat, amelyek – ugyancsak ennek a kormánynak köszönhetően – komoly pedagógushiányban szenvednek, ám most arra lettek kényszerítve, hogy a megszokott környezetükből, a megszokott oktatók és diáktársak köréből kiszakított óvodásokat és tanulókat fogadják be.

A fent leírt „libsi (bibsi) hagyománynak” természetesen nem ellenfogalma az orbáni „keresztény hagyomány”. Az orbáni „keresztény hagyománynak” a legvalóságosabb ellenfogalma maga a keresztény hagyomány (így, idézőjelek nélkül), amelyet épp ezek a gazemberek, parvenük, a legközönségesebb bűnözőkből összeverődött gyülevész banda tipor meg nap mint nap.

Akik a hatalom minden mocsokkal terhelt pozíciójából erre voltak képesek – ismét hangsúlyozom – eleve hátrányos helyzetű kisgyerekekkel szemben, azoknak a kereszténység semmi más, csak egy aljasul kigondolt, minden hagyományt, emberséget és tisztességet nélkülöző provokatív politikai jel, amely nem a kereszténységet, hanem ennek a bandának a hazug, cinikus és szemforgató dicstelenségét hirdeti csupán.

Kaiszareiai Euszebiosz II-III. századi neves egyháztörténetíró beszámolója szerint a 312. október 28-án lezajlott Milvius-hídi csata előtti éjszakán Nagy Konstantin császár álmában egy csodás égi jel jelent meg: egy hatalmas keresztet látott az égen feltűnni, az alábbi lángbetűs felirattal: τούτω νίκα, latinul: in hoc signo vinces, azaz “E jelben győzni fogsz!” És másnap Nagy Konstantin – aki 313-ban az addig üldözött kereszténységet a milánói ediktumában engedélyezte – legyőzte nagy ellenfelét, Maxentiust.

Tiszta szívből remélve, s bízva abban, hogy Magyarország lakossága, érzékelve a teljesen működésképtelenné vált, kirabolt, kisemmizett, szétvert és meggyalázott országot és a legkülönfélébb módon megalázott és megnyomorított népességet, felülemelkedve félelmein és értelmetlen meghunyászkodásain, s rádöbbenve végre saját maga, gyermekei és unokái elemi érdekeire, mielőbb elkergeti ezt a köztörvényes bűnökre szövetkezett embertelen rablóbandát.

Tekintsünk mindannyian a Gellért-hegyi keresztre, Orbán Viktor „kereszténységének” jelére úgy, hogy az valójában nem más, mint Nagy Konstantin keresztjének abszolút ellentéte: E jelben veszíteni fogsz!

[hicapacity]

Ahogy a 30-as , 40-es évékben, úgy napjainkban is Magyarország lett az EU első számú fajnácikeltetője. Kezdve a mihasznákkal, folytatva a tetünáci fidesznyikekkel, bezárólag a maradék moslékmentalitású jobbokos reteknácival. Hemzsegnek az élősködő paraziták a nemzettesten!

[zeroz2ro]

Orbán: "Varga Juditról azt mondta, Novák határozatát az alkotmányos szokásoknak megfelelően ellenjegyezte, 25 év töretlen gyakorlatát folytatva."

Fact check: A rendszerváltás óta volt rá példa, hogy az igazságügyi miniszter NEM ellenjegyezte a köztársasági elnök kegyelmét. Most jön a meglepetés: 26 évvel ezelőtt volt, 1998-ban. Vagyis Orbán igazat mondott ugyan, 25 éve valóban mindig ellenjegyezték a kegyelmi kérvényt. 26 évvel ezelőtt azonban éppen nem. Gyönyörű báját adja az adja ennek a történetnek, hogy ki volt 26 évvel ezelőtt a miniszterelnök? Orbán Viktor. Mi történt 1998 szeptemberében? A köztársasági elnök kegyelmet adott volna Kunos Péternek. Dávid Ibolya azonban NEM ellenjegyezte, erről tájékoztatta is Orbánt. Nyilván azért nincs kibontva az igazság minden szelete és nem is értem, hogy ERRE MIÉRT NEM KÉRDEZETT RÁ SENKI a kormányinfón, hogy ha volt már arra precedens, hogy az igazságügyi miniszter és a köztársasági elnök nem értett egyet egy kegyelmi ügyben és éppen egy Orbán-kormány alatt, akkor most miért nem ezt az procedúrát követték, Varga Judit miért nem jelezte Orbán felé, hogy itt bizony egyet nem értés van?

[mukodik]

Hilarion Alfejev, Kirill pátriárka magyarországi orosz ortodox egyház fejét azzal vádolják, hogy luxus életmódot folytatva szexuálisan zaklatta 18 éves asszisztensét. A büntetése? A csehországi Karlovy Varyba küldik

[ugysenemez]

Ha már "Magyar Péter a Lisan al-Gaib",

akkor folytatva a sci-fis hasonlatokat, nekem meg kicsit az Öszvér ugrott be az Asimov Alapítványából róla. Nyilván figyelembe véve azt nem elhanyagolható különbséget, hogy a "slim fit" jelző az Öszvérre biztosan nem volt alkalmazható és a body shaming területén még Menczer Tamás is számtalan jobb támadási felületet talált volna egy uniszex napszemüvegnél azon a mutánson.

[telaviv-delhi]

Tegnap végül megérkezett a Kisjézusmikulás, és többek között hozott egy inget, amin különböző szimpatikus emberek vannak feltüntetve, például White/Heisenberg (ki ne szeretne nagybani drogdíler lenni?), meg Marilyn Manson, még mielőtt vájdlingnagy feje nőtt volna a piától és egyéb drogoktól. Egy ünnepi, karácsonyi special edition faszhelikopterrel fejeztem ki örömömet Kisjézusmikulásnak, de a nejem kiábrándítóan közölte, hogy Kisjézusmikulás csak amolyan consumerista kitaláció, és valójában ő vette az inget a Santa Cruz de Tenerife kézműves vásárában, nem kevés pénzért. Az ozorai küllemű eladó hölgy közölte, hogy azért olyan borsos az ára, mert helyi alapanyagokat felhasználva ő maga tervezte és varrta az inget, a tenerifei kézműves hagyományokat folytatva. Az infót férfias önuralommal tudomásul vettem, majd folytattam az örömködő faszhelikopterezést, de most az Ügyvédemnek, hálám jeléül. Az ing meg olyannyira tetszik, hogy benne aludtam. Reggel viszont, mikor az Ügyvédem mosás céljából leimádkozta rólam, meghökkenve olvasta egy kis címkén: Made in India.

[paradoxasma]

2024 CdN day09

2024 09 20 – Noja => Boo de Pielagos

Noja-ból indulva az első útba eső település Castillo Siete Villas volt, amelynek XVI. században épült templomát (iglesia de San Pedro y San Pablo) zárva találtam.

Tovább is indultam San Miguel de Meruelo irányába a jelzett úton, ami gyakorlatilag egy termőföldek között futó kis ösvény volt.

Ez a település mélyebben feküdt, mint Noja és Castilla, így a határa még 8 óra körül is a ködben úszott.

Folytatva az utat Somo felé észrevettem egy olyan parcellát, amin majd 100 sirály kutatott élelem után.

Már elmúlt 11 óra is, amikor megérkeztem Pedreña városába, ahol a kompállomáson megvettem a jegyet a Santander-be történő átkeléshez.

Szerencsére nem kellet sokat várnom, mert gyorsan megérkezett és kikötött a révhajó.

Az út majdnem 10 percen át tartott, úgyhogy bőven volt idő képeket készíteni Santander egyre közeledő partjáról.

A révhajó kikötése után rögtön a katedrálishoz siettem, ami annak ellenére is zárva volt, hogy nyitvatartási időben érkeztem.

Mivel vasárnap (2024. 09.22) reggel már Santillana del Mar-ban kellett lennem ahhoz, hogy meg tudjam nézni az Altamira múzeumot (a többi napra már nem volt online foglalható időpont, de vasárnap e nélkül is be lehetett menni érkezési sorrendben), így fájó szívvel továbbindultam aznapi szállásom, a 13km-re lévő Boo de Pielagos felé. Az út keresztülvezetett Santander meglehetősen hosszú és teljes mértékben érdektelen külvárosán. Boo de Piélagos-ba érve rögtön az albergue-hez mentem, ahol már nem volt szabad ágy a számomra.

Szerencsére a tulajdonos felajánlotta, hogy alhatok az ilyen helyzetekre fenntartott extra ágyon, ami a garázsából nyíló kis helyiségben volt.

[eugeniovonsavoy]

A Zöld Palotanegyedért csoport azt írta, a mai előadásuk helyett Lázárral kávéztak. „Értelmes beszélgetést folytatva próbáltuk az érveinket újra elmondani, de úgy látjuk a 10.000 diák belvárosi igényei és a katolikus egyház kiszolgálása fontosabbak neki, mint a választópolgárok!” – írták.

@remetekan senkiháziak kezében a tüntetés

[pajjorimre]

Skóciát folytatva: táncosként évekig tagja voltam egy hivatalos Red Hot Chilli Pipers tribute bandnek, óriási élmény volt, aztán a holland bandafőnök megbetegedett csontrákban, sokáig szenvedett, végül az önkéntes eutanázia mellett döntött. Az egyik utolsó üzenete nekünk szólt, szeretett minket, de a halála után széthullottunk. Hiányzik Tom, hiányzik Skócia. Amen.

Hallod, menj vissza Skóciába

[kiforditom-szetszedem]

Tegnapi haladás: volt a tegnapelőtti kettő és fél lekapart fal, amiből kettőt én csináltam, felet meg ő, úgy, hogy ebből egyet az ő "cigiszünetei" alatt, folytatva a munkáját, ez akkor összvissz 4 óra munka volt, amiben nekem még marás, vésés, fúrás, falazás is volt, neki meg pia, cigi. Délelőtt felhívtam, hogy villanyszerelés lesz a mai menü, abban nem tud segíteni, megszoktam, hogy ha ezt mondom, akkor instant kihátrál mindenki, hogy ő aztán MINDENT megcsinál, de áramhoz NEM nyúl, szóval ez olyan megúszós főleg, ha igaz is. Majd szólok, ha tud segíteni. Már volt benne pár atmoszféra, mert nem esett le neki, hogy ki lett rúgva. Majd szólsz. Igen, majd szólok. Nem fogok. Nekiálltam, s két óra alatt kivégeztem a szoba hátralévő másfél falát, ezek ajtó-ablaknyílás nélküli, full falak voltak. Mondtam magamnak, hogy ebéd csak akkor, amikor ez a szakasz megvan. A felénél már ettem volna. A második fele hamarabb ment, mert már éhes voltam.

Lehet hajtani a rabszolgát, de csak ha a végén megjutalmazod, mert ha nem, kiég.

Az organikus építészet híve vagyok, ami itt úgy nyilvánult meg, hogy az előzetes tervek organikusan változtak és adaptálódtak a kialakult helyzethez. Ki kell alakítani 2x2 dugaljt, meg kell találni, hol megy a delej a szomszéd szobába, ja, nincsen ott kötődoboz, sebaj, vések, létesítek egyet, lépésenként kialakul az egész, a fontos, hogy az alapelvek legyenek meg. Még felrajzolom az egyetlen full falra, ami a szomszéd felé néz, 185 centi magastól kezdődően a tervezett ablakot meg az áthidaló helyét, utána jöhet a jutalomfalat:

A konyhapult splashboardja, amit a pult anyagából öntöttem ki három napja, s tegnapelőtt bontottam a zsalut, rendesen megkötött, csiszolhattam, majd a buborékos, meg hiányos részeket glettelhettem.

Ma az lesz a jutalomfalat, hogy ezt ismét lecsiszolom, s impregnálom, miután egy nagyobb lélegzetvételnyi áthuzalozást megejtek, ami önmagában kb 8 órai meló lesz.

[versinator]

Kismagyar gyászolni

Csel hajókon gyújtom ködével Szüretkor utasának kirántja moccanok Láthatólag lázadást kertekből hőmérővel

Emilia koporsós folytatva bibornok Kocsikon beleborzong letelepülnek anyanyelve Homlokuk feltetszik jóságba bonbonok

Mindegyiken sárkányod pipacsos térdelve Kuckóba hurok pöffeszkedve egészségére Hervadna anyádra kedvedbe rendelve

Aszfalton emberrengetegben ájulva lehelletére Benézek mázsasúly száguldva méhvel Élményeid köp összebújtak selymére