#Faragtak

[versinator]

Faragtak gyámolítson

Tükrösre orrlyukai sikátoraiból idejekoránkelő Megsebezni szerkesztőségét méhüket rászánom Álmosságon hebegőn összegabalyodik iramló Leverniük átmázolta tanácsolja teljesedik Rendjének csillapítom dobhatnám kerékbe Tornyokban ágyrajáró visszajöttetek menetelő Éjszakáját hírével kérdezek vessek Mellemnek rongyosokattevékenykedők hídjára pincéjében Istenképét súrold jöhettek kizökkentették Csacsogó absztrakt feledkezzünk akaró Kábító nek díszei néró Lobogtatták díszeiben rejtegetnél mozgásom

Acélhomlokú szőnyegeit kellenék zsendülő Parazsa rohangásztak felejtsétek harisnyákban Összeakasztották őrizlek pálinkásüvegek órából Szánjon közepéről indulnunk fogságod Hullámvölgyben füleim gyümölcstől acéldrót Megejtenek párjától állhatott mélyülő Mérnök kiáltásra kerülőkön szüretidőben Álmodoztak behatoljanak fessél parázslottak Bemennek századik legigényesebbekkel bírlak Nádasban kedélyesen dörgést vakaró Ízlelje horizontra füleidet kiugró Búcsúzásom ártatlansága ülnének facsigát

[newlifeprojects]

szoval

hogy az isten levette rola a kezet

merthogy egy bo evtizede ugy gondolta, hogy nem hagyhatja, hogy ez a csaj itt kinlodjon celtalanul a semmiben, es ugy intezte, hogy radobja egy utra, ami vegre iranyt ad neki. ez volt z. igenam, de rajott, hogy valami nem oke, nem teheti ezt a csajjal, mert nem lesz jo vege, latta mar akkor, es megprobalta eszervekkel leteriteni a csajt. ez nem sikerult, mert a csaj ugy gondolta, ez az akadaly nem azt jelenti, hogy no-no, hanem kihivas, amit neki meg kell ugrania. isten aztan latta, hogy igy ez nem fog menni, ugyhogy fizikailag is kozbelepett egy vidam szilveszteri buliban, aminek egy kovetkezmenyes komplikalt baleset lett a befejezese. gondolhatnank, hogy egy ilyen dolog visszaveti a csajt, es majd az ido, ami kozben eltelik, kikoptatja belole a tevutat, de nem igy lett, ugyhogy isten sohajtva kiserte a csajt el ismet, gondoskodva arrol, hogy abszolut az egvilagon semmi ne legyen jo es ne jojjon ossze. biztosra ment, egy kozeli csaladtag halalaval garantalta, hogy a csaj ismet visszaterjen a kiindulopontra. intezett neki munkat (!!), szallast (!!!), es hogy karpotolja, mert latta, hogy a csaj szomoru, az utjaba rakta - szo szerint - b-t. b-t, aki olyan ritka madar volt , hogy azt gondolhattak, ilyen veletlenek nincsenek. b csak egyvalamiben hasonlitott z-re, minden masban viszont illett a csajhoz. (amit a csaj meg onmaganak is tagadott, hiszen ki o, hogy megerdemelne ezt?!) na de a csajt nem olyan fabol faragtak, hogy ezt egy egyszeru, isten altal elrendelt, happyenddel vegzodo dolognak tartsa. o ugy gondolta, hogy ez is egy donteshelyzet, ahol neki bizony meg kell felelnie. eddigre sajnos z (meg az, hogy zsenialis manipulator volt) eppen annyira gyengitette meg a lanyt, hogy az vegul a b-vel toltott ido minden harmoniaja es szabadsaga es magatol ertetodosege ellenere otthagyta b-t, es beadta a derekat harmadik nekifutasra z-nek. a csaj meg akkor is ugy gondolta, hogy ezzel a dontessel veglegesen kijelolte az iranyt, nincs visszaut, egnek a hidak, de nem igy tortent. mert b megvarta es azt mondta, hogy ennek ellenere ugy gondolja, hogy igenis jo helyen vannak egyutt, mert valamiert talalkoztak, es beszeltek, es egyutt toltottek az idejuket es akarjak is. (igen, o ertette az uzenetet.) isten itt mar fogta a fejet, de a csajnak keptelen volt hatekony segitseget nyujtani, aki ekkor mar elvesztette az iranyt, az erejet, es onmagat is. isten szerintem sirt is egyparszor, de nem tudott kozbeavatkozni. a csaj raeszmelt, hogy b-t jobban szereti annal, hogy kitegye ennek az egesznek, es elegendo onertekeles hijan, es rengeteg buntudattal a lelkeben, elengedte b-t. legalabbis azt hitte. a kaput az tette be, hogy a csaj ismet elindult, bar most egyedul, de mire visszaert, b mar nem volt sehol. igaz, hogy z meg csak a problemakat halmozta, de o legalabb latszolag kitartott. ha akkor tudta volna a csaj, hogy ennek semmi koze a kitartashoz... na azota isten ra sem tud nezni a csajra. ot is siratja, es magat is szegyelli. de a matrixban megis ott maradt ez a glitch, es idorol-idore osszefutnak az egymastol tavolodo teridosikok, b felbukkan, aztan eltunik, a csaj pedig biztos benne, hogy kisiklott az a szerelveny, mert mintha nem azt az eletet elne, amit kellene. hogy akarasbol nem sikerul, erzesbol meg nem megy.

mert hiaba tudja mar regen a csaj, de nem csak terek vannak, hanem idok is. es mar nem erdemes varnia.

[hicapacity]

Vagány Vakvágány 👌

Alig pár tucat ember - a többség helyi bámészkodók, akik azt sem tudták, ki volt József Attila - gyűlt össze a 20. század legnagyobb magyar költőjének temetésén 1937. december 5-én. Amin már megjelenni is gyanús volt a Horthy-rezsim szemében. Olyannyira, hogy még a csendőrséget is kivezényelték.

Hiányoztak mind a hivatalos közélet tekintélyei, mind az irodalom nagyságai. Budapestről csupán egy maroknyi írástudó jött el, akiket a mai zsargonban úgy neveznének, hogy "hazaáruló ballibsik". Akik közé József Attila is tartozott. Küzdőtársak és barátok. Akik végig kitartottak mellette, annak ellenére, hogy a betegsége miatt nem volt könnyű eset. Nagyon nem.

A temetésről Faludy György beszámolója maradt fenn, aki maga is jelen volt.

"Arra gondoltam: mi vagyunk a bolondok, néhányan itt, meg a hatvan vagy nyolcvan ember az országban – mert nincs több –, akik Attila nagyságában hiszünk," írta. "A millióknak van igaza, akik nem hisznek benne. És mit hoz a jövő? Hitlert és cselédeit, akik Attila emlékével együtt minket is elmosnak. Ahogy a többit néztem, úgy sejtettem: ők is valami hasonlót gondolnak."

Eltűnődöm, milyen magányos történelmi pillanat lehetett ez ezeknek a keveseknek. A vihar előtti csend. Nem csak József Attilát temették, de egy egész korszakot. A maga lelkesedéseivel és illúzióival. A reményt, hogy Magyarországon, záros határidőn belül, ha nem is nyugati típusú szabadság és jólét teremthető, de legalább helyes vágányra lehet terelni a dolgokat. Ahol már sínen lehetünk.

Ezzel szemben a vonat bizony kegyetlenül elgázolta József Attilát. Nem csak a valódi vonat, aminek a vezetője nem tehetett semmiről. Hanem az ország vonatja. Amit annak masinisztái végzetes felelőtlenséggel vezettek vakvágányra és siklattak ki.

A vakvágányok országa vagyunk. Akkor is és azóta is. Fertelmes meggyőződéssel tudunk robogni hamis délibábokat kergetve a világ pöcegödrei felé. Habzó szájjal megtagadni mindazt, amit a történelem megtanított nekünk a szabadságról és a szolidaritásról.

Vajon volt ez valaha másként a magyar történelemben? Vajon bármely adott történelmi korszakban nem csupán pár tucat ember értette meg ezeket az értékeket, és cselekedett ezeknek megfelelően? Vajon nem mindig is magányosan és elszigetelten küzdöttek azok, akiket a saját korukban a tömegek kivetettek magukból, mint holdkórost, de akiknek később mindig rendre igaza lett? Akiket vagy teljesen elfelejtettek, vagy, ami még rosszabb, akikből később hamis bálványt faragtak? Akiknek az örökségét kisajátították és a saját szája ízük szerint csócsálták meg a különféle rezsimek és kurzusok? Mint tették, teszik Petőfivel, Adyval és József Attilával.

A temetés végül "simán zajlott le", egészen addig, amíg Horváth Béla, a József Attiláék lapjában, a Szép Szóban gyakran publikáló katolikus költő, fel nem olvasta saját, "valóban lázas hangú" költeményét. Őt a temetés után a csendőrök kéz- és lábbilincsben vitték el "lázítás" gyanújával. Tragikomikus fordulat, hogy a Levegőt! című vers költőjének temetéséről egy verset felolvasó költőtársat vasban hurcoltak el.

Horváth verse így kezdődik:

"Bolond világot oktatott, bolondokat, vagy banditákat,

Okos szívében jajgatott a világ töredelme.

A meggyalázott nemzetért volt homlokán gyalázat

S a csattogó vonat a csontját követelte.

Mert élni nem lehet ily bölcsen és merészen.

Nem bírhat ennyi tisztaságot a gonosz világ,

Harminckét évig állt a földön mennyire készen,

Hát Istenem, most gyógyítgassad csókjaiddal József Attilát!"

Veszélyes lázítás bizony. Bolondoknak nevezni a bolondokat, banditáknak a banditákat. Akik meggyalázták a nemzetet. Veszélyes megírni, hogy József Attilát nem a vonat ölte meg, hanem a gonosz világ, ami nem bírt ennyi tisztaságot. Amiben nem lehet ily bölcsen és merészen élni.

Jelképes az is, hogyan végezte az a kevés kortárs - fehérek közt az európaiak - akik valóban megértették József Attila jelentőségét, és akik vele együtt követeltek levegőt egy egyre áporodottabb levegőjű korban.

"Temetése résztvevőit nem kísérte szerencse," írta Faludy. "Röviddel Attila halála után Remenyik Zsiga kivándorolt az Egyesült Államokba, Ignotus Londonba, Fejtő, Hatvany, Német Andor és én Franciaországba. K. Havas Gézát német SS lőtte le, Mónus Illést a nyilasok gyilkolták meg, és Gáspár Zoltánt, mikor 1945 februárjában kijött egy budai házból és boldogan szétnézett, hogy vége a háborúnak, eltévedt golyó találta homlokon."

József Attilát a mai kurzus se lenyelni, se kiköpni nem tudja. Meg lehet próbálni eltorzítani és cenzúrázni az örökségét, egy NER-konform, fékezett habzású verzióját tanítani középiskolás fokon. Teljesen megtagadni nem lehet. Szobrát nem merték eltávolítani a többivel együtt a Parlament mellől. Bár a teret 44-es állapotában újraálmodók bizonyára legszívesebben szabadultak volna tőle, és helyére egy Wass Albert szobrot emelnének.

Ott ül a rakodóparton, korok múlásának néma tanúja. Mint az ország rossz lelkiismerete. Akkor is ott ül, ha a szabad levegő szerelmesei közül egyre többen vándorolnak el megint. Kényelmetlen emlékeket ébreszt azokban, akik felejtenének. Hogy lehetne másként élni. Hogy szülhetne a szabadság is rendet. Komor tekintetével nézi, csak nézi, hogy úszik el a dinnyehéj, hallgatja sorsába merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.

(fotó: Both Balázs)

[markoferko]

“Hiába ütnek, rúgnak, Kemény fából faragtak. Az ég ítél felettem, Magyarnak születtem!”

[bl1shem]

Boglár tizennegyedik szülinapját az apja cégénél ünnepeltük. egy sárga krémes tortát hoztak neki, mert az anyja annyira ragaszkodott élete egyetlen valamire való pillanatához, mikor megkérték a kezét egy boglárkával teli mezőn.

nem ettünk tortát, hiszen túl nyálas ez az egész. miután a szülők megittak egy pár pohár bort, kiosontunk a gyár mögé, B cigizni akart.

hetek óta győzködött, hogy próbáljam ki én is, és nyilván pont akkor nyitottak ránk, mikor átvettem tőle a csikket. Medgyessy néni nem is hagyott szóhoz jutni, leharapta a fejünket, és felhívta az én anyám, hogy rossz gyerek vagyok, és csak akkor hajlandó a lánya mellett látni, ha terápiára megyünk.

kézen fogva szültek minket, jelzem.

ugyancsak M néni találta meg a templom pincéjében zajló csoportterápiát, ahol a különféle függőségekről esett szó. gondoltam, ha megyek, nyilván nem tilt el B mellől, de amellett, mi van, ha a terapeuta átlát ezen a szitán, és kijelenti, hogy M néni beteg, kontrollproblémái vannak, és lehetetlen elvárásokat támaszt a lánya iránt?

hatalmas, modern, fehér és fényes templom volt, üvegkupolával, és ezt az üvegház jelenséget jól ki is használták: odabent egzotikus fikuszok, monsterák és hasonlók tömege élte világát. a padok klasszikusabbak voltak, népies ihletésű tulipánmintákat faragtak a támlákba, és valahol az oltár fölött egy igazi rézangyal volt a falon. absztrakt és modern rézangyal, akinek egy púpos mértani forma volt a teste, és szomorú arcát hegesztéssel hozták létre, míg szárnyait domborművek képezték. az angyal jobb kezében ült a templom örökmécsese. olyan hatalmasra sikerült ez a rézkonstrukció, hogy a bejárat mellől is lehetett látni, mikor csak egyszerűen a pincébe akartunk térni.

amúgy nem volt túl praktikusan tervezve a templom, fel kellett mászni egy dombra, utána húsz lépcsőn, hogy bemehess a főbejáraton, majd további lépcsőkön le a pincébe. a pincében már sötétebb volt és kevésbé meleg, de a hatalmas ablakok hiányát neoncsövekkel igyekeztek pótolni. két fő terem volt a pincében, egy úgynevezett kápolna sötét padokkal és szúette feszülettel, meg egy játékterem, a zajos kisgyerekeknek. itt játékszoba-szőnyeg borította a márványparkettet, kis szürke utak kanyarogtak erre-arra, mint az óvodában is. könyvespolc állt az egyik sarokban, mellette két doboz játék, törött babák és kopott játékautók vegyesen.

"a belső gyermekünk gyógyítása érdekében vagyunk itt", hangzott el minden találka elején, majd gyors névsorolvasás következett. kispapok, a kántor és felesége tartották a foglalkozást, illetve néha beköszöntek a bérmálkozásra készülő csoportok is.

és itt találkoztunk Istivel.

elmeséltem a pszichológusnak is, hogy jártam erre, mert hát érdekelte, milyen tapasztalataim vannak a terápiával kapcsolatban. és Isti kihagyhatatlan része az egésznek.

akkoriban azt mondták nekünk, hogy ő is egy random tini, mint mi, igaz, ő már tizenhat éves volt. a szülei kényszerítették, hogy jöjjön, mert magányos volt és pornófüggő.

persze, rövid úton kiderült, hogy az egyik pap fia, egy félresikerült kapcsolatból, aminek a papneveldébe való vonulás vetett véget. hogy ne lenne magányos az ember, ha pap az apja, kacagtuk B-vel. és valószínűleg nem is volt pornófüggő, mondtam a pszichológusnak, csak egy tizenhat éves fiú, meg az is lehet, az apja értett félre valamit.

persze, a pszichológus kérdése egyértelmű: miért fontos Isti?

hát...

Isti meg Boglár hamar összebarátkoztak. jó valamire a csoportterápia, nem? nyilván, a cigis dolog folytatódott, egyenesen a templom udvarán. engem nem kellett csábítania, ott volt Isti, a sok év csoportterápia mellett még olyan haverjai is akadtak, akik komolyabb drogokat tudtak beszerezni. én, gondolom, nem meglepő, megfogadtam, hogy sose fogok dohányozni. bőven elég volt nagyapámon szagolni, mikor kiskorunkban játszottunk vele, mikor kirándulni vitt, mikor mászkáltunk a városban... sokszor vett a térdére minket és mesélt a maga iskoláskoráról, közben ha nem is dohányzott, éreztük a leheletén a pár perccel azelőttit.

sokfele fut az ember esze, de hát ez mind valahogy összetart. és, miközben terápiára jártunk, nagyapámnak szívinfarktusa volt.

szóval, én letettem az egész cigaretta cuccról. de Isti tudott szerezni mást, tudott szerezni marihuánát, gombákat, valamiféle fájdalomcsillapítókat is, és ki tudja mi mást is szerzett volna, ha megkérjük.

szóval, nagyon is jó véleménnyel vagyok a terápiáról. meg Istiről is, nyilván.

B volt mindkettőnk számára a megoldás. Isti, 16 évesen, felvételizett velünk középsuliba, nyilván, apja miatt, a filológia meg teológia osztályra. én bio-kémiára jutottam be, szüleim, sőt, talán még B szülei is büszkék voltak.

B művészetire ment, rajzolni. a felvételi 40%a volt egy helyben készített rajz, és 60%a egy korábbi portfólió. a korábbi rajzoo rengeteget dobtak az összpontszámán, annak ellenére, hogy Isti meg az én hatásom alatt készültek.

végül mindhármunknak kettős élete alakult ki, otthon meg a suliban jó gyermekek voltunk, tanultunk ésatöbbi. ennek örömére szüleink rendszeresen igazoltak különféle hosszabb-rövidebb hiányzásokat, amikor is Istivel meg egy frissen 18 éves bioszos ürgével vonatra, kocsiba, buszra pattantunk, a magunk kis csoportterápiáját megtartani.

B talált egy alakot, aki tudott piercingeket készíteni. arc és fül szóba sem került, hogyan magyaráztuk volna el otthon? B a köldökébe rakatott egy ékszert, Isti pedig hosszasan habozott, hogy "lerothad-e majd a farka", ha kipróbálja, amit szeretne. mikor utoljára hallottam róla, még nem volt lerothadva, sőt, rakatott még 3 új fokot az úgynevezett jákob létrájára. jómagam egy kis bátortalan balfasz voltam. ők pedig, mindhárman, győzködtek, hogy rakassak a mellbimbóimba. őszintén megmondva, pokolian fájt, de akkor nem mertem mutatni, próbáltam minél nyugodtabb lenni, hátha akkor elhiszik, hogy én is jó vagyok valamire.

sajgó testekkel ültünk legyektől hemzsegő pizzázókba, B rövid pólókban járt, hogy mindenki láthassa a csillogó köldökét. Isti pedig ragaszkodott hozzá, hogy Stefánnak hívjuk, mikor kirándultunk, sosem fésülködött, turkálókból szerzett fekete pókókban és hasadt nadrágokban járt.

Alex pedig, a nagykorú kísérőnk, mindig mellém ült és térdemre tette a kezét.

kérdezte is tőlem a pszichológus, hogy mi történt Alexszel?

semmi?

[apci-blog]

Perintfalvi Rita Publik

psrnoSdotemfm5244fh0t033u43092722gg4i611tlalt907a3m89f2m7uc3  ·

Milyen már, hogy Novák Katalin, Varga Judit után újabb női politikust áldoztak fel az übermacsó uralom és beteges hatalmi kényszer vérrel csöpögő oltárán: Szentkirályi Alexandrát! No, nem mintha személy szerint sajnálnám. Ahogy Varga Juditot kifejezetten rühellte minden valamit magára adó nő. Aki állítása szerint házasságában bántalmazott nőként sem volt képes elérni azt, hogy Magyarország végre ratifikálja a nők elleni erő.szak leküzdését és a családon belüli bántal.mazás megakadályozását célzó Isztambuli Egyezményt. Miért is nem tette meg, ha otthon nadrágszíjjal dobálták alvás közben, meg késsel fenyegették és állandó verbális abú.zusban volt része? Persze ahhoz volt esze, hogy igazságügyi miniszterként az összes emberi- és kisebbségi jogokat lábbal tipró alkotmány – és törvénymódosítást véghez vigye! Egy pillanatra sem tudtam sajnálni, amikor belefulladt a Fideszes fiúk okádékába, amit rá hánytak amikor napvilágra került az, amiről mindenki azt hitte, hogy örökre titokban marad. Vagyis hogy a legmagasabb Fideszes körök védik a ped.ofilokat Magyarországon, amiben Orbán Viktor szerepe egészen nyilvánvaló. Varga eladta a lelkét az ördögnek, így pontosan tudnia kellett, hogy azt a nőt, aki magából jó pénzért – legalább megkérte az árát! - ócska bábot enged csinálni, bármikor kidobhatják a szemétbe. És megtették.

Ahogy kihajították seperc alatt a lassú gondossággal felépített első magyar köztársasági elnöknőt is, akiből a kezdeti röhejes és stílustalan megjelenése után kemény melóval – stylist, fodrász, sminkes – faragtak egy olyan nőt, aki jól mutatott, amikor el kellett küldeni ezzel-azzal parozálni. Még Ferenc pápához is beállított, hogy elmondja neki a magyar kormány családpolitikája tökéletesen megfelel a katolikus tanításnak. Azzal egyidejűleg, hogy külsőre kikupálták, egyre jobban látszott rajta, hogy teljesen elvették a szuverenitását. Holott ő államfőként Orbán fölött állt, de sosem tűnt többnek, mint egy narancsszínű billogot a fülében hordó szolgáló. Persze egy baromira drága fajta. Azért bevallom azt még én sem gondoltam volna róla, hogy annyira feladja az autonóm döntések jogát, hogy képes lesz Balog Zoltán püspök kérésére kegyelmet adni Kónya Endrének. Annyira hülye lett volna Novák, hogy nem tudta, milyen politikai következménye lehet ennek? Dehogy! Pontosan tudta. Csak ő is eladta a lelkét az ördögnek, pont úgy, mint Varga. Így amikor ment a levesbe, senki nem sírt utána.

Most pedig itt van a Fideszes női szentháromság harmadik tagja, a következő áldozat az oltáron: Szentkirályi Alexandra. Nyilván Szandránk előre tudta, hogy vissza fogják léptetni a Fideszes fiúk, hiszen pont annyira értékelik személyes képességeit és tehetségét, ahogy bántak vele és amire eleve szánták. Áldozati báránynak. Persze ki tudja ő mennyi kapott ezért? Gondolom neki sem húsz fillér ütötte a markát a remek álkampányért. Őt igazából még rühellni sem lehet, mert olyan hamar lecsapták a sakktábláról, hogy legfeljebb annyit tudtunk meg róla, hogy pont olyan üres a feje, mint amilyennek az érettségi tablóra hasonlító plakátjain látszik.

Három nő. Mindhárom Fideszes báb. Férfiak ócska, ha nem is olcsó játékszere! Csicskája. Mert ennyire tartják magukat. És ezzel azt üzenik minden magyar nőnek, hogy ők se tartsák magukat többre.

Hát nekem ettől hánynom kell. Ahogy a Fidesz nőképétől és a saját politikus nőikkel való bánásmódjuktól is. Fel nem tudom fogni, hogy létezhet olyan nő Magyarországon, aki vasárnap rájuk szavaz! Aki mégis, az magát is megveti. Vagy egyenesem gyűlöli.

P. S. Szandira már nem lehet szavazni, így mindenki, aki Vitézy Dávidra szavaz, az a Fideszre szavaz! (Ugye ez mindenkinek világos?)

[urbancobrastrikeforce]

Panosh Place Voltron Robeast Dieklops - Sajtóanyag

Most több információnk van arról, hogy mire számíthatunk a limitált kiadású figurával kapcsolatban. A figura előrendelhető a Voltron.com oldalon, ajánlott kiskereskedelmi ára 60,00 dollár, és világszerte 500 darabra van limitálva. Íme néhány információ, amit Kiposztoltak azóta: Ez egy nagyon korai miniatűr prototípus (3 3/4″ méretarány), amelyet kézzel faragtak és festettek. Sajnos az…

[chiptuningmmcatochip]

https://ift.tt/F83WxTU

[eltiron2]

86-ban engem úttörőként a Fetámadott a tenger!-re vittek, ami az akkori rezsim aktuális kurzusfilmje volt. A lényege, hogy Sándorunk az ős proletárköltő, a nagy baloldali ikon.

Amúgy Petőfi relatív ismeretlen figura volt, a 48-asok közt ilyen futottak még-típus (Jókai volt az abszolút sztár), aztán a II. világháború után a komcsik faragtak belőle AAA-kategóriás költőfejedelmet és forradalmárt, azóta is minden aktuális rendszer újrafaragja a róla készült képet.

Ha ma élne, valszeg a 444-nél vagy az Átlátszónál dolgozna, a versírással pedig felhagyott volna 19 évesen, miután kivágták a Filmművészeti felvételijéről - Szendrei Júlia bekerült, majd elhagyta Sándort az egyik tanára kedvéért.

itt tartunk...

[versinator]

Kávéskannával Karikából faragtak Igyék bőgeti

[pipipike]

itt még faragtak is 12 ill. 5 milliárdot

[angelofghetto]

Abba gondoltam bele, mennyire kifordult magából a modern világunk.

Régente az emberek álló évben a szabadban voltak, csak télen vonultak fedél alá, amikor kint nem volt dolog, és akkor szőttek-fontak, bútort faragtak, disznót vágtak, szalonnát füstöltek, és elcsendesedtek az ádventben, várták a Világ Világossága érkezésének ünnepét. Manapság dobozokba zárkózva élünk, ősztől tavaszig dolgozunk, nyáron pihenünk (már aki megteheti), és az elcsendesedős ünnepek alatt takarítunk, sütünk-főzünk, és hisztérikusan rohangálunk a kötelező ajándékok után.

Régen a nappal keltünk-feküdtünk, minapiság vekkerre csinálunk mindent, függetlenül a belső ritmusunktól. Régen a nagycsalád együtt dolgozott a saját megélhetéséért, szeretetben, ma valaki más megélhetését szolgáljuk ki (néha gyűlölve a munkát, a kollégákat, a rendszert). Végső soron az államapparátust hízlaljuk, ami vagy működik, vagy nem, de mindenképpen a vérünkből és verítékünkből táplálkozik.

Vajon miért csináljuk ezt?

[troger]

nem olyan fából faragtak

Használ még valaki tumblrt?

[vivianthings]

Volt egyszer egy vidám énem

aki oly sokat mosolygott..igaz nm tudott szépen

Sok volt a gondja mégis mosolygott

Ő erős volt..én már nm vagyok

Most hogy felnöttem gyenge lettem..

gyengébb mint egy új szülött őzike

vagy éppen egy csikó aki azt sem tudja hogyan álljon meg

Gyeng vagyok de..egyben erős és törékeny

akárcsak egy szobor melyet nm faragtak ki teljesen

S csak egy érintés és összeomlik de a kalapácsot és a vésőt

kibírja mert ez a dolga.. nm önszántából

Ez az ő sorsa mely ellen nm tehet semmit már soha

Talán ez az én sorsom is...

Talán olyan leszek mint egy szolga.. szolga a világban azoknak akik erősebbek és van aki fel állítsa ha el esik a porba..

Mert nekem nincs olyan aki ha látja elesnék futna segíteni

Ez vagyok én egyedül a porban várva a csodàt h segitsen az aki sosem fog

[vagyokolyannaiv]

Köszönet

Köszönetet szeretnék mondani négy embernek. Annak a négynek, akik talán a jelenlegi és a jövőbeli életem legmeghatározóbb alakjai.

Első között neked. Te kóbor szerelemnek álcázott kis rövid ábránd. Köszönöm, hogy egy ici-picit összetörted a szívem, s hogy elhitetted ez a szerelem. Olyan kicsi voltál és törékeny, bár ezek ellenére igaz. Köszönöm, hogy felkészítettél.

A legnagyobb köszönet neked jár. Te kendőzetlen és piszok. Maga a nagybetűs SZERELEM. Így leírva. Te aki megtanítottad milyen igazából szeretni. Te aki megmutattad azt az oldalam amiről azt sem sejtettem, hogy létezik. Te, akivel a vitáink közben még az ördög is elbújt az ajtó mögé, hogy leckéket vegyen tőlünk. Te, akinek a forró csókja bármelyik hideg napon át tud melegíteni. Te, aki megtanította milyen a szeretkezés ha igazi, és milyen ha nem. Te, aki barátból lettél a legnagyobb szerelem. Te, aki teljesen összetörtél bennem mindent. Köszönöm, hogy az első szerelmem lettél, és oktattál, tanítottál végül teljesen magamra hagytál. Köszönöm.

A következő pedig neked jár. Te hirtelen lecsapó villám, aki tudta ellenére a legváratlanabbul és a legjobbkor toppant az életemben. Pont amikor nem volt szükségem senkire. Te, akit szerethetek úgy, hogy tudom mit szabad és mit nem. Te, aki megtanított milyen nem veszekedni a jelentéktelen dolgokon és csak túllépni rajtuk, mint a lehullott kis őszi faleveleken. Te, akivel egyszerűen csak egyszerű minden ennyi fájdalom után, hiszen már tudjuk a határainkat, és már nem vonz, hogy túllépjük őket. Te, aki amint belépett az életem ajtaján tudtam, hogy nem leszel benne örökké, mégis belementem. Te, aki még most is benne vagy. Te, akinél megtanulhatom, hogy néha tényleg azért kapunk ilyen szerethető embereket az életünkbe, hogy eltudjuk felejteni azt a bizonyos elsőt és ismételhetetlent. Köszönöm, hogy bár nem akkora hévvel, de szerethettelek teljes szívemmel.

És te, kedves, az egyedüli kihez nem tudok arcot kötni. Te, akire ők faragtak meg. Aki majd megtanítja milyen, ha valaki tényleg a végéig itt marad velem. Te, akinek majd lehet, hogy tényleg kimondom az igent. Neked köszönöm a legjobban, hogy vársz rám.

Már csak pár szívhasadás és néhány fontos tanulság és a tied vagyok.

Köszönöm, hogy megvársz.

[gyuricaur]

A Füvészkertben öko-bio rendezvénybe futottunk, a gyerekek zöldségekből faragtak mindenfélét, Szabi a pék pizzát sütött és az egyik asztalnál maga Kovi árulta fogyókúrás cseppjeit, majd záráskor bepakolt egy Wagon R-be.