#Füves könyv

[faszom-azegeszbe]

Arról, hogy a szivek összetörnek

"De pontosan úgy, mint a dalokban, melyeket a kávéházi chansonénekesnők énekelnek. S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyéragasztani.

Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, föltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, "szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elefeldjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szellemi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja. "

[konyvekkozt]

ez egy nagyon érdekes műfajú könyv. keveréke az önéletírásnak, a motivációs műnek és a szakirodalomnak

a szerző nagyon beleásta magát az alkohol- és dohánykultúra terjedésébe, megítélésébe, abba is, milyen segítő szemléletek alakultak ki, s az egész amerikai szerhasználatba. tényleg remek kiinduló ez a könyv, ha az embert érdekli a téma, a használt irodalmakat olvasva még jobban el tud mélyülni

maga a szerző egy nő, aki komoly alkoholproblémákkal küzdött. megjelenik a könyvben az alkoholfogyasztó, füves és dohányos múltja és a leállása utáni élete is. viszont nekem valahogy nagyon kevés ez a rész, jobban vágytam volna megismerni a küzdelmeket, a sikereket, a bukásokat. van ezekről szó, de annyira röviden és felszínesen, hogy nekem az kevés

és motivációs könyv is, mert van egy intézmény, ahol az ő módszerével dolgoznak. részben radikális a szerző, mert elveti az AA legtöbb elvét, kritizálja az alkoholista szó használatát és jelentését. ugyanakkor beszél arról, hogy fontos tenni a sóvárgás ellen, tudatosan készülni a kihívásokra, a pofonokra, arra, hogy a környezet nem az általa elvártak szerint reagál. és jókat mond. de nem teljesen újszerűeket. inkább csak egy csokorba szedett sok dolgot

ami nekem nagyon hiányzik, az pont a női oldal. a szerző nő. nem derül ki, hogy anya-e, feleség-e, de nekem pont ezeken a pontokon lenne érdekes, milyen nőként inni és nem inni. a legmélyebb ilyen témájú rész, mikor arról beszél a szerző, a nők sokáig kirekesztettek voltak például az AAból vagy hogy nem veszik őket annyira komolyan. de amit mond az alcímben, hogy "hogyan törj ki nőként az alkohol rabságából", na, arról pont nincs szó

jó ez a könyv annak, aki be akar pillantani kicsit az alkoholfogyasztás világába, aki gondolkodik azon, hogy bármely káros szenvedélyével szembenézzen. de ha bajban vagy, ha komoly függő vagy, akkor bizony lepkefing. mert ha komoly függő vagy, komoly segítségre van szükséged, s nem egy ilyen motivációs írásra

de igazából mindegy is. ha bármi bármikor segít abban, hogy felismerd egy függőséged és elkezdj dolgozni vele, akkor mindegy, hogy az milyen könyv, találkozás, film, a lényeg, hogy történjen meg és indulj el a szabadulás és felépülés útján

s ha már így, akkor: Kék Pont Alapítvány - Száraz November

és ami fontos, s nagyon megtanulandó ebből a könyvből (meg sok más hasonló anyagból): babusgasd magad, foglalkozz magaddal, tégy olyan dolgokat, amik jók neked, merj nemet mondani

[fouldchildtiger]

Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: "Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat." A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is. Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, ,,szereted"-e, vagy sem. Egyek vagytok. De úgy látom és tapasztalom, hogy te - szóval, ünnepélyesen, írásban és a dobogókon - inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha - férfiasan, kidüllesztett mellel megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered. (Márai Sándor: Füves könyv)    

[mehetnenktovabb]

S ha egyedül maradsz a fájdalommal, szólj így: "Tessék, fájdalom. De akárhogyan fájsz majd, tudom, hogy ez rendben van így: mert ember vagyok."- Márai Sándor/ Füves könyv

[purepurpleunicorn]

63 | Arról, hogy a dolgokat meg kell várni

Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.

[vr-95]

"Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy."

Márai Sándor

[a-gyertyak-csonkig-egnek]

De pontosan úgy, mint a dalokban, melyeket a kávéházi chansonénekesnők énekelnek. S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyéragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, föltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, „szívét összetörték”, soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.

Márai Sándor: Arról, hogy a szívek összetörnek

[vivus12-blog]

A nagy fájdalomról

Ha nagy csapás , lelki fájdalom èr , mindenekelőtt gondolj arra , hogy ez termèszetes , mert ember vagy . Mit is kèpzeltèl ? Ember vagy , tehát kedveseid meghalnak , barátaid elhagynak , s minden , amit gyűjtöttèl ès szerettèl , elrepül , mint a por a szèlviharban. Ez nem csodálatos , hanem a termèszet rendje szerint való , ez az egyszerű ès termèszetes .Ember vagy , tehát szenvedned kell ; s szenvedèsed nem tart örökkè , mert ember vagy ...

Márai Sándor

[faszom-azegeszbe]

"aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát." ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már az igazság.

Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep. "

[sunflowerinmyheart]

S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

Márai Sándor

[tulipmyonlylove]

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább. Montaigne, mikor eltünődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: " Barátok voltunk.... Mert ő volt ő, s mert én voltam én. " Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: " Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát. " Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.

[poppylovessugamama]

[hicapacity]

Tudnod kell, hogy az emberek nem ok nélkül ragaszkodnak a középszerűh��z, a zavaroshoz és a vajákoshoz, az illúziókhoz és a szobatiszta félismeretekhez, tehát a műveletlenséghez.

Mert a műveltség annyi, mint igazságnak - minden dolog igaz ismeretének - feltárása és elviselése. S az igazat elviselni mindig nagyon nehéz. A műveltséghez, tehát a valóság és igazság megismeréséhez, rendkívüli bátorság kell. ( Márai Sándor Füves könyv: Arról, hogy a műveltséghez sok bátorság kell)

[hopehely-eletu-decemberi-este]

"Míg ő a

templomban imádkozott, én füves cigit szívtam a sarkon.

Ő Istenben hitt, én démonokkal táncoltam. Neki volt

jövője, én a múlt csapdájában vergődtem."

@hopehely-eletu-decemberi-este

[vyrag10]

… a szépség hideg láng, nem lehet melegedni mellette.

Márai Sándor: Füves könyv - 23| Arról, hogy a szépség törékeny

[egyemberavilagban]

Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.

Márai Sándor - Füves könyv