#Estéimen

[versinator]

Estéimen utcasarokra

Piccard őröltünk legyőzik szívünkhöz Üveghangú fölszakadó visong forrásvizet Amilyent szalutált megkapaszkodtak röghöz

Felületén szűzibb profán kivezet Akarnának érthetjük feladod hőségek Perifériákról hosszán embriók örömtüzet

Sírunkon szegődtek gabonába sokszögek Évszázadokkal bazaltba nekigyürkőzött kedvesemmel Hordósra köszöntsön rakhatok szögek

Fémekből csomóit zenéről bűneimmel Takargatom lisztre fölszerelték hívőkhöz Megölhetné füstölnek belátni testvéremmel

[elfelejtettversszak2017]

Jól vagyok

Nem rólad szól,

csak a mindennapok kényes csendje ül még felettem,

minden terhem levettem.

•

Néha még fázok,

de mikor hiányzol,

megölnek az álmok.

•

Nem olyan ez már mint volt,

estéimen még mindig ott a folt,

amit nyáron ott hagytál,

már rég nem fáj,

hogy elfogyott a táj.

•

És én csak várok.

Fogalmad sincs ezzel helyzettel,

magamban mekkorát is ártok.

[spudshapedevil]

Time to go, Sligo... Hogy fáradt vagyok-e? Nos, igen, és ez a kiváló bögre is napról napra jobban hozzám nőtt. Hogy elégedett vagyok-e? Nyilván nem, hiszen bármilyen hely megérdemelne akár hónapokat is, hogy azt tudjam mondani, megismertem. Mégis jó érzésekkel utazom tovább (na, persze ha a kiírt busz tényleg létezik) most már lassan haza Cahersiveenbe. Sligo a legjobb arcát mutatta, akkor is, amikor igyekezett undok lenni, így ha egyszer enyém lesz a világ minden ideje, biztosan visszajövök. A hosszabb összefoglalót nyugodtabb estéimen kalapálom össze, addig is itt hagyok még néhány képet a tegnapi “Irish camino”-ról. És aztán eldobom a szundit a busz hátsó ülésén... Remélem az átszálláshoz leszednek.

[pingvinkiralyno96]

vannak olykor ritka pillanatok, mikor magányos estéimen elindítom a szokásos lejátszási listám, és a saját sebességemben rendet rakok a szobámba, és olyan érzés mintha én is felszabadulnék

[es-en-nem-mentem-utanad]

A magányos szombat estéimen mindig hozzád nyúlok.

[versinator]

Mutassatok forraló

Fulladjak gyökereik gyűrűm feketevörösesbarna Hátrálhatnak kisétáltak kilincsei megszüli Fordultál hangfogós franciaországból őrölték Megfürdök mélyrétegből óhatatlan sötétségbenyúló Spárgával kenyerüket ölelhetnélek leveleiket Ránkszakad lohad fölnyitottam elpusztulna Múltamhoz estéimen uszályát fejkendővel Puhasága papírvirágok jódarab azoktól Zsebrevágott cséplőgép gyerekkoromat követelve Körülvéve remélvén habzsolod trágya Derűje távolságrólszakadt lámpasor melegágya Pengék elszöktek kézfogásra titkaidról

Megbokrosodott ragyogtál őrhelyüket dióbarna Árnyékaik fölnevetett éhségében ellenállóvá Bánatáról esőszemek kiteregette megszülettem Fövényét harangocskáit őhozzájuk kiszorította Ügetett munkátok tűritek kísérti Ugrándozik olajosan országokban elfordulhatna Halai meghívlak kísértik bájával Kampóin higyj szagolni gyöngysor Kivirágzanak örököltünk aláereszkedik megszólaltam Végtagok kardhalak játékaimmal hozománya Természetesség póznára kedvesemről apálya Ajándékozunk ágaskodtak lánccsörgéseidhez hazavágynak

[erdelyileanyka]

Olyan ritkán van alkalmunk összebújni. Nem a szexre gondolok most egyáltalán. Csak feküdni egymás mellett, mint egy végtelen gomolyag. Összenövünk. A szívünk egyszerre ver. Egyszerre vesszük a levegőt. Hangos a csend, mégis halk. Ilyenkor csak mi vagyunk. Ilyenkor vagyunk igazán. Van ezekben a pillanatokban valami felfoghatatlan meghittség és nyugodtság. Közös bódulat. Ezt szomjazom álmatlan estéimen.

[akytskvccltm]

Kedves Te!

Igen, Te! Hozzád szól ez a kis üzenet. Lassan egy éve elcsavartad a fejem és én az óta sem tudok kikecmeregni eme rettenetes, olykor felemelő érzésből. Bevallom, eleinte nem voltál valami szimpatikus, aztán egyszer csak magunkra maradtunk és megnyíltunk a másik előtt. Ez bennem elindított valamit. Először barátságra gondoltam, mint ahogyan te is, nem is vágytam többre. A gond csak azzal volt, hogy a szívem legmélyén élő kicsiny szerelemmanók - vagy minek is nevezzem őket -, bizony másra vágytak. Jóval többre, mint ami megadatott kettőnknek. Te leragadtál egy szinten én viszont meneteltem tovább. Sokáig nem vallottam be önmagamnak, azzal próbáltam elvonni a figyelmemet a lassacskán előtörő érzelmekről, hogy igenis, létezik az a bizonyos „fiú-lány barátság”. De idővel rá kellett jönnöm, hogy nem. Ez az a dolog, ami nem létezik. Valamelyik fél mindig többet érez, ez esetben én voltam az a fél. Három hónapon keresztül szenvedtem és még magamnak sem vallottam be az érzéseimet. Akik elég jól ismertek, azok igen gyorsan rájöttek a bennem lejátszódó csata okára. Te voltál az ok. Aztán egyszer csak kibukfencezett végre a számon. Aztán már nem bírtam megállni, hogy ne mondjam el senkinek. Így hát elmondtam mindenkinek. Rengeteg tanácsot kaptam, eleinte támogattak, biztattak, hogy mennyire összeillenénk, mennyire jó párost alkotnánk. Csodálatos rózsaszín ködös korszak érkezett, amikor elhittem, hogy ez nem csak egyoldalú. Mélyen beleszagoltam a virágokba, melyekből a Te illatod áradt. Mindenki szemében a te gyönyörű, sötét barna szemeidet láttam és mindenki mosolyában elbújt a te mosolyod is. Jól éreztem magam a bőrömben és megfogadtam magamnak, hogy ezt most nem szúrhatom el. De késő volt, addigra már elszúrtam. Túl sok ember tudott róla. Ezúttal nem én voltam az, aki kimutatta az érzéseit, hanem mások árulták el. Ugyanakkor én azzal mutattam, hogy többet érzek, hogy többet is vártam el tőled, mint egy átlagos barátomtól. Elvártam, hogy magadtól eszedbe jussak, hogy keress fel csakúgy. Beszélgess velem szabadidődben, hívj el ide, hívj el oda. Szeress velem lenni, hiányolj, ha távol vagyok és írj nekem, ha nem tudunk személyesen beszélgetni. Azt akartam, hogy időd legnagyobb részében rajtam agyalj, ne felejts el, zárj magadba és szeress belém. Nem gondoltam nagy dolognak, de most már tudom, hogy begolyóztam tőle. Vágytam rá, de nem vettem észre, hogy te nem. Te neked így volt jó, ahogyan volt. Aztán végül megtudtad. Én erről nem tudtam és ugyanúgy viszonyultam hozzád, ahogyan addig. Ugyanúgy próbáltam elnyomni az érzéseimet, ugyanúgy próbáltam haverként viselkedni, de tudtam, hogy ha nem mástól, akkor előbb-utóbb tőlem fogod megtudni. Aztán elmondták nekem, hogy már tudsz róla. Nem haragudtam csak megkönnyebbültem, ugyanakkor tartottam attól, hogy mi lesz, ha újra találkozunk. Másabb lesz? Elkerülsz majd? Rájössz, hogy te is ugyanúgy szeretsz, ahogyan én? Nem ez történt. Úgy viselkedtél velem, ahogyan addig. Hangoztattad, hogy szeretsz én pedig nem mertem rá azt mondani, hogy „én is”. Féltem, hogy az furán hangzana. Majd egyszer csak kitörtem és elmondtam, hogy mennyire zavar, hogy nem tudom, mi van köztünk, mi ez az egész, mit miért csinálsz. Megbeszéltük, hogy ugyanúgy folytatunk mindent, mint eddig és legjobb barátok leszünk. Részeg estéimen hozzád fordulok, de próbálom azt mutatni, hogy te „csak” a legjobb barátom vagy. Te neked ez természetes, nekem egyelőre nehéz. Túl sok mindent szeretek benned. Túl sokat jelentesz nekem. Csodálatos ember vagy. Persze, vannak hibáid, de túlságosan megszerettem őket. Remélem, majd egyszer tudlak úgy szeretni, mint ahogyan te is engem: egy egyszerű barátként, akire bármikor számíthatok, de nem képzelek el vele többet.

[zukho-13]

Csak is magányosabb estéimen!!

[grekaaa]

Az a helyzet...

...hogy egyedül vagyok. Persze vannak barátaim akik támogatnak és mindig mondják, hogy "Jajj ne aggódj én mindig itt leszek neked!" de én nem így vagyok egyedül. Szükségem van valakire, hogy mellém bújjon az olyan estéimen, mint a mai, amikor csak fekszem az ágyban és sírok. Kell lennie számomra valakinek, aki megfogja a kezem és rám mosolyog amikor a nagy budapesti tömegben pánikolni kezdek. Csak szükségem van rá hogy a szemembe nézzen valaki és megcsókoljon....

[fuzeteswhiskey]

egy pillanatra elmúlt az érzés, nem fájt a hiányod, és elhittem hogy túltettem magam rajtad...de nem

és ezt csak a magányos álmatlan estéimen látom

[versinator]

Sebeznek megterhesedett

Dobogtak koronáit osszam morális Fogyasztjuk ökölbeszorítom kijöttünk jazz Keményfa rímeim estéimen szemért Szmokingban cintányér labirintusokon remenyik Vetésbe szenvedései szemforgatása mezői Fafaragással bemocskolja rászokom spirális Terülnek őrségről verkliznek csöndesít Kiművelve selyemsál kapaszkodnak busa Kaszálnak keresztjein veszedelemhez lót Halántékunk országútját szonátája éleszd Közepéről találkozzon széthullócsillag bogozd Ostromának aggastyánja nagyszívű merítem

Alapítunk érintettük felidézze szexuális Énekelném zabálok labdázok angyallal Folytassam megcsapolt színjátékosom képzeletbeli Elindultunk helyéből farkasfogakat fekhelyüket Tetővel bekukkantok álomjátékszín megégette Beszélnem fegyverekre ébentestű pis Bandzsal búsuljatok újraéledt gubóban Futólag visszhangos kardbojt elűzni Hajadból ezüstveretű soraimat mosolyához Kerülöd ütődnek szembeszállongott rendezd Napomnak barackod faedényekben halászd Utánra háromszáztizennyolcvanadik tévesszétek ruháid

[versinator]

Hányavetin tekintetek

Orvvadászok tisztaságát húzzanak dióért Gondozójának letelt felgyűrt süketre Ébentestű fordulóhoz jellemzi trónolókat Estetek kékzománcos kérjek kőművesek Káromkodtak magatokban szétporladás szentségek Tagjaikat igazánból gyerekkocsiból fűszálért Lépteidre láthatóbban nyomorúságot hallhatnád Emlékfoszlányaival őszülő nyomnának tőgyemet Vidámsággal estéimen értsem kerülünk Színváltozását vallanak fényözöne láthatatlanokká Hitből készítettek eszetlen csodavárosokká Nappalunk robbanószerek gonoszokat zsákot

Iránytalanul mécsese összeborultak paradicsomkert Keresztöltés drágáim rügyeit szülővárosom Selyemsátorernyő karjukba simább pöröltünk Osvát gyümölcsfákat ágyadba légszomja Rugó szaladgáltak rúgott pofám Színeikkel szökőkutat hírnökével esőért Leomoljanak hüllő alaptermészetemetőőrre vágyódás Sarokhoz napjaimmal papagájos öreganyánk Újjászületik csomósan tökrészeg hullámtörő Kivezetik kótyagos kallódunk láthatókká Gyúrták megolvadnak szabadulásunk pocsékká Kettétört megőrzött hódítókat ökörfejű

[versinator]

Préselek tisztavizű

Félbenhagyott eszelőse ordítanak ajtód Bűneiben műszerekhez anyanélküli kapnék Ízekhez pirítanak pirulák kapuhoz Remélhet indigó gyámoltalanabb keletet Gyökerekkel megőrzik estéimen ingébe Húzódnak megnyugodna évszakból jóvátennivalód Hasadékot díványt kívánatosak pillangóban Pirították lázadók kiröppen csörömpöli Vágyódom izzón szomszédaikkal lendítsd Mécsvilágosodó virágbokrétáit kukorékolják szóvirágok Dromedár iránytalanságot igazságát idehallgassatok Zebracsíkos szívért zubbonyában csurgóra

Hízelkedés emlékezzem mozgásoddal jód Megégetnek alászáll cifráz pörgeti Fogaink hajszálon beitta forradalomban Vásárolok agyonlőtt szekérrel ebeit Számlálva fordulhatnék átjönnek arculata Fennhangon patakzottak csordájából bikamód Öveznek prédikációkból embertelenség gubancba Bekeni gyűjtsd szabálytalanságán szólítsák Kapudon szennyezett bakkecskének szilvák Ügynököt pis kívülre rakpartok Feledékenységem ürítjük jelképeire bolyongtok Fohásszal szokásaid nagydarab hangzón

[versinator]

Estéimen alázuhantak

Rugókon akasztottak kinyomozhatatlan gyengéd Tüz elvizesedett fröcskölt félnéd Ablaküveg farkukkal négylábú bronzcica Kétkedések parádés legurultam bohóca Raboktól lámpafénytől elsimították bújjuk Elítéltnek boltjaikat megajándékozott kabátjuk

Iszamos törvényeivel közbenyávog rózsatőn Proletariátusért! gyülekeztetek hogyis nagybőgőn Kaszásaink daloljuk égetnék tűrnie Együgyűen fölkiáltott végzetünk félnie Portás legveszedelmesebbiket tüzekről olajozzuk Tenyeremből seregesen ellopja gáncsoljuk

Szalmatüzei látoke vacogtak elszégyellnéd Színtengereitek évszázad felnyitott megérthetnéd Neheztelnek szempillantást szerencsétleneket füzértánca Leggerinctelenebb gyöngeségét valamennyieteket aranylánca Fiatalabb térdein félvállal propagáljuk Tudnának haragvón betereli deszkakapuk

Arculata képzelik magabiztosan megejtőn Lépésről születhet tiprok érthetőn Levéknyult kontúrok vontat leszednie Toporzékolnak botorul üdvözölték rendeznie Éjszakákat leányával szomorúságfürtjeivel faltuk Bakon átszúrja beleszeretni búzájuk

Kalandvágy szimbólummal? kereshettem ismernéd Ébresszétek szánycsapása üvegét beléd? Hebehurgya verseimben lóbálok pucca Ösmeretlen ölünkben bogáncsa gyöngylánca Szerződésajánlat portáját szagosan megtaláltuk Ürességet máglyái hetekre utáljuk

Vasfogait pincérek aranyszőnyeget dermesztőn Hazára összetorlódnak üzletesek újjászületőn Munkájukhoz iskolákban sunyít történnie Lendítsétek megvetek kakaskodik szövie Ködimitációk kallódom gyakorolom kinyitottuk Hamueső láthatóvá gyilkosoknak? formájuk

[versinator]

Árulókat gyapjú

Korlátokat pampam lobogásával gerincemen Holdkorongot ünnepnapokon házinyulak ütőerén Színeivel rácsain átváltoztatja estéimen Kineveti határoszlopokat ejtette főterén

Názáretinek dudaszót szétmarták nevemen Teremtés! nyakaltam pórázról szirén Süpedt intettél szétvetlek tenyereimen Tengerről odapeckeskedett vitriollal tengerén!

Levizeli fölérkezett kedélyesen játszódik Tűzeső gyöngyszemek szelességén illető Elnök szirtjei érzelmeim megalázkodik

Növényzetét felírjuk szenvedésre bégető Falevelet szeretőnkből barátainkat okoskodik Keresnél lányaikról kontyú megközelíthető