#Derek Otte

[mijnmobielemoleskine]

Mijn opgekropte woede blijkt weggestopt verdriet.

Derek Otte (Miose)

[bolllywoodhungama]

In The Boys spin-off Gen V, Patrick Schwarzenegger and Asa Germann discuss their superpowers and jaw-dropping antics.

The first four episodes of the spinoff are now available exclusively on Amazon Prime Video, with new episodes launching every Friday until the series finale on November 3.

The first four episodes of The Boys spin-off drama, Gen V, premiered on Prime Video to fantastic reviews from critics, viewers, and fans of The Boys series, who are enthralled by Gen V's wicked badassery. The universe is expanded to Godolkin University, where the ensemble cast encounters dramatic events amid their supe-style power struggles and never-ending partying. With the race to join The Seven looming over their heads, the stakes are higher as the kids compete for popularity and excellent grades. Gen V has increased the blood, gore, and exhilarating action to match the intensity of its predecessor! The major performers have spoken up about their characters' diverse abilities and the training that went into them. "Sam is really, really strong," said actor Asa Germann, who plays the character. Basically, if a regular Supe punches someone and breaks their arm, when Sam punches someone, they explode. He can also jump very high and become quite agitated. The show has a lot of amazing scenes." Despite having a decent heart, Germann is troubled by hallucinations, which make it difficult for him to distinguish between what is and is not reality. "Stunt training is insane," he continues. I'm not athletic; in fact, I'm the most uncoordinated person on the earth. It's been quite difficult. We have a fantastic stunt team here that are training us. I've never worked on a project where you truly play as a badass superhero who needs to know how to screw up a number of people in a short amount of time!" Patrick Schwarzenegger also explains why his superpower figure is ranked first: "Golden Boy's power is that he can light on fire." He has flames, but he's also tremendously strong, and I believe he's stronger than almost everyone at the school, as evidenced by some of his combat talents. He's powerful. He sets himself on fire. He's simply capable of kicking everyone else's ass, which is why he's number one." Jaz Sinclair, Chance Perdomo, Lizze Broadway, Shelley Conn, Maddie Phillips, London Thor, Derek Luh, Asa Germann, Patrick Schwarzenegger, Sean Patrick Thomas, and Marco Pigossi star in the series. Clancy Brown and Jason Ritter make appearances, as do Jessie T. Usher, Colby Minifie, Claudia Doumit, and P.J. Byrne, who reprise their roles from The Boys. The first four episodes of the spinoff are now available exclusively on Prime Video, with new episodes launching every Friday until the series finale on November 3.

[pretty-and-angelic]

Today's cute ott sweet coord with my pony, I've named him Derek aka Mc dreamy

[docrotten]

TO THE DEVIL… A DAUGHTER (1976) – Episode 214 – Decades Of Horror 1970s

“It is not heresy … and I will not recant!” But if you don’t recant, you can’t have any pudding. Join your faithful Grue Crew – Doc Rotten, Bill Mulligan, Chad Hunt, and Jeff Mohr along with guest host Gregory Crosby – as they take a trip to Hammer-land for To the Devil… a Daughter (1976), the last horror film from the original incarnation of Hammer.

Decades of Horror 1970s Episode 214 – To the Devil… a Daughter (1976)

Join the Crew on the Gruesome Magazine YouTube channel! Subscribe today! And click the alert to get notified of new content! https://youtube.com/gruesomemagazine

Decades of Horror 1970s is partnering with the WICKED HORROR TV CHANNEL (https://wickedhorrortv.com/) which now includes video episodes of the podcast and is available on Roku, AppleTV, Amazon FireTV, AndroidTV, and its online website across all OTT platforms, as well as mobile, tablet, and desktop.

An American occult novelist battles to save the soul of a young girl from a group of Satanists – led by an excommunicated priest – who plan on using her as the representative of the Devil on Earth.

  Directed by: Peter Sykes

Writing Credits: Christopher Wicking (screenplay by) (as Chris Wicking); John Peacock (adaptation); Dennis Wheatley (from the novel by); Gerald Vaughan-Hughes (additional material) (uncredited)

Produced by: Roy Skeggs (producer)

Music by: Paul Glass

Cinematography by: David Watkin (director of photography)

Special Effects by: Les Bowie

Selected Cast:

Richard Widmark as John Verney

Christopher Lee as Father Michael Raynor

Honor Blackman as Anna Fountain

Denholm Elliott as Henry Beddows

Michael Goodliffe as George de Grass

Nastassja Kinski as Catherine Beddows

Eva Maria Meineke as Eveline de Grass

Anthony Valentine as David Kennedy

Derek Francis as Bishop

Izabella Telezynska as Margaret (as Isabella Telezynska)

Constantine Gregory as Kollde (as Constantin de Goguel)

Anna Bentinck as Isabel

Irene Prador as German Matron

Brian Wilde as Black Room Attendant

Petra Peters as Sister Helle

William Ridoutt as Airport Porter

Howard Goorney as Critic

Frances de la Tour as Salvation Army Major

Zoe Hendry as 1st Girl

Lindy Benson as 2nd Girl

Jo Peters as 3rd Girl

Bobby Sparrow as 4th Girl

Ed Devereaux as Reporter (uncredited)

Bill Horsley as Curator (uncredited)

Juba Kennerley as Man Entering Art Gallery (uncredited)

Alan Meacham as Guest at Book Launch (uncredited)

Peter Sykes as Man at Airport (uncredited)

It’s time to explore the final Hammer Horror film of the 1970s, To the Devil… a Daughter (1976). [Note: The mystery comedy film The Lady Vanishes (1979) would drop and… vanish… in 1979.] To the Devil… a Daughter has the reputation of putting the final nail into Hammer’s filmmaking coffin. The quality and success of Hammer productions spiraled throughout the decade as the landscape of horror films changed – especially after The Exorcist (1973). Surprisingly, the film is much better than how the Grue Crew remembers it and how its reputation proceeds it. That is, up until its abrupt and head-scratching ending and that strange devil puppet. If you know, you know. Check out what the Grue Crew thinks of the film directed by Peter Sykes and featuring Christopher Lee, Richard Widmark, and Nastassja Kinski.

At the time of this writing, To the Devil… a Daughter is available to stream from Peacock and PlutoTV as well as various PPV from Amazon and Fandango At Home. To the Devil… a Daughter is also available on physical media as a Blu-ray from SCREAM Factory.

Gruesome Magazine’s Decades of Horror 1970s is part of the Decades of Horror two-week rotation with The Classic Era and the 1980s. In two weeks, the next episode, chosen by Jeff, will be Don’t Be Afraid of the Dark (1973), an ABC Movie of the Week starring Kim Darby, Jim Hutton, William Demarest, and Barbara Anderson. Grue Believer Lone Wolf suggested this flick. Woot!

We want to hear from you – the coolest, grooviest fans: comment on the site or email the Decades of Horror 1970s podcast hosts at feedback@gruesomemagazine.com.

Check out this episode!

[sterek-ao3feed-archive]

Stiles első napja a gimiben

https://archiveofourown.org/works/53672905 by candlelightarchive "Vajon tényleg létezik ilyesmi? Lehetséges, hogy... Ez az alfa-srác ott... a folyosó végén... Meg akarom ismerni." Words: 1982, Chapters: 1/?, Language: Magyar Fandoms: Teen Wolf (TV) Rating: Mature Warnings: No Archive Warnings Apply Categories: M/M, Other Characters: Derek Hale, Stiles Stilinski, Scott McCall (Teen Wolf), Satomi Ito (Teen Wolf) Relationships: Derek Hale/Stiles Stilinski Additional Tags: Alpha/Beta/Omega Dynamics, Omega Verse, Omegaverse Omega Stiles Stilinski, Omegaverse Omega Derek Hale read it on AO3 at https://archiveofourown.org/works/53672905

[nosdk]

New Orleans Saints har valgt sæsonens kaptajner

New Orleans Saints har udvalgt denne sæsons kaptajner. Der er udvalgt otte kaptajner ialt, tre på angrebet, tre på forsvaret og to på special teams. På angrebet er quarterback Derek Carr, tight end Taysom Hill og center Erik McCoy. Taysom Hill er for første gang udnævnt som hold kaptajn. På forsvaret er defensive end Cameron Jordan, linebacker Demario Davis og safety Tyrann Mathieu. Og på…

[rainbowsag52]

Another list of PREDATORS.

Jennifer Mayer 

Mäȟŗ Öx 

Derek Scott Jolie

Emily Scott Jolie 

Nancy Kelly 

Sharon Ott 

Karen Osborne

Dana Johnson 

Lisa Steen 

Luisa Alice  (lu)

Vilma Luisa Fernandez

Heii Bryan O'Conner 

Olga Castner

Vilma Trujillo 

Janeth FloOp 

Janeth Agapay Pacleb

Eileen Astartea  (The misery girl )

Gemma Joyce 

Katie Stormborn Rachelle

Kenny Joel 

Ryan Marie 

Debbie Dixie Dau 

Gail Sheehan 

Lavinia Fodor 

Lavinia D Vander Ven  (Vinnie Hubbard Smith)

Mary Hog  (Neema)

Mary Sow 

Dee Sow

Vęę dee Lefty poii 

Dee's Special Pig 

Pig Dee Cat 

Vhyne Rita  (Ugly)

Jelo Rita  (Jealousy Dalisay Rita)

[rlaalstns0521]

카지노 넷플릭스 손은서 무료보기

카지노 넷플릭스 손은서 무료보기 및 다운로드 가능합니다.

드라마 카지노 다시 보기 링크 <

1. 카지노 시즌1 몇부작: 1화부터 8화까지(8부작) 2. 카지노 시즌2 몇부작: 9화부터 16화 (8부작) 3. 드라마 카지노 출연진: 소정, 손은서, 손석구, 최민식 4. 드라마 카지노 ott: 넷플릭스, 누누, 디즈니플러스 5. 드라마 카지노 실화: 과거에 그것이 알고싶다에 나온 실제 사건을 재구성해서 각색했으므로, 허구가 아닙니다.

Derek Carr는 이번 주에 Las Vegas Raiders에서 임박한 출발을 알렸는데, 이는 그가 2022 시즌의 마지막 두 경기를 위해 벤치에 앉았을 때 기정사실처럼 보였던 결과입니다.

그는 오클랜드, 라스베이거스, 실버와의 작별 인���의 일부로 인스타그램에 "내가 레이더가 아니라면 집에 있는 게 낫다고 말한 적이 있다. 그리고 블랙 팬들.

"챔피언십을 얻기 위해 내 안에서 타오르는 그 불은 여전히 타오르고 있습니다. 아무도 끌 수 없는 불, 오직 신만이요. 그래서 어떤 상황에서도 내가 가진 모든 것을 얻을 새로운 도시와 새로운 팀을 기대합니다. 승리 챔피언십은 내가 항상 원했던 것이고 계속해서 노력할 것입니다."

Carr의 형제이자 전 NFL 쿼터백인 David Carr는 이전에 감독 Josh McDaniels와 총지배인 Dave Ziegler를 포함하는 Raiders의 새로운 체제에서 총을 쏘는 동안 Derek Carr가 다른 곳에서 뛰겠다는 의사를 전보했습니다. SPORTS' WILD-CARD PICKS: 플레이오프가 시작되면 Cowboys 또는 Buccaneers가 진출합니까? 생존 가능성에 따른 14위 플레이오프 팀 카지노 넷플릭스 손은서 무료 다시 보기 누누 시즌2 순위:슈퍼볼 57에 진출할 수 있는 최고의 위치에 있는 팀은 누구입니까?

"Derek Carr, 그는 오랫동안 '나는 Raiders를 위해서만 뛸 것입니다. Raiders가 아니면 아무도 없을 것입니다.'라고 말했습니다. 그것이 바로 충성심입니다.

"그래서 그는 완전히 투자했습니다. 6명의 감독, Khalil Mack가 트레이드되고, Amari Cooper가 해고되고, Jon Gruden이 시즌 중반에 해고되었습니다. 그는 이 모든 혼란을 겪고 있습니다. 조직의 고위 간부들을 부르지 않았고, 아무 말도 하지 않았습니다.

"데릭이 변한 것이 아니죠? 달라진 것은 레이더스였습니다. 그래서 제가 데릭과 앞으로 나아갈 때, 그가 레이더에서 은퇴한다는 대화는 더 이상 선택 사항이 아닙니다. 그는 다시 축구를 하고 있습니다. 그는 활력을 되찾았습니다. 그는 (다른 곳으로) 나가게 되어 기쁩니다. 그래서 Raiders는 거래를 모색할 것입니다... 그리고 그들은 귀를 기울일 것입니다.

"그리고 그는 감독과 소유권 사이에 안정적인 상황을 가진 팀을 찾을 것입니다. 안정적입니다. 그는 또한 게임 승리 드라이브와 4루수로 명성이 높은 쿼터백을 찾고 있는 팀을 찾을 것입니다. -쿼터백 컴백. 신난다, 아마 그가 누군가에게 빠진 조각일지도 모른다. 무슨 일이 일어날지 보자, 내 동생의 미래가 기대된다."

[icilarastudios]

Straight ship is Konrad x jade ( I forgot the name but I’m pretty sure it’s that )

Henry and carol

Charles and Ellie

Dr v and Henry

I weirdly feel like you Dave and Rupert should be shipped-

That’s all :DDDDDD so like it or idk

Lol, I usually do the popular ships, except Copperight since i barely did it and I didn’t see a ship into is as much in OtT qwq

But, here’s what I ship so far in Henry Stickmin: Opposing the Threat;

Henry Stickmin x Charles Calvin (Stickvin)

Ellie Rose x Fan (Ellian)

Rupert Price x Dave Panpa (Panprice)

Sven Svensson x Burt Curtis (Curtison)

Reginald Copperbottom x Denise DelRay (Copperay)

Joseph Jo x Jacob Rose (Jacoph)

Tin Tintin x The Witch (Tintitch)

Dr. Vinschpinsilstien x Gadget Gabe (Vingabe)

Derek Stickman x Faker Stickman (characters belongs to @sonicboom10go who helps with the story)

Tirreny x Friend (characters belongs to @ask-tirreny-and-friend who helps with the story)

Brandon Stickmin x Acacia Campbell Stickmin

And Liah Lugo deserves to be alone >:D

seriously, she was literally made to be a terrible person in OtT, so she ain’t gonna end up with someone

But thanks for the suggestions, @violetakacharles, of course I can’t say no to Dave x Rupert! :D

I also see the only ship you support is Rosevin, which I’m fine with! It’s because barely little people ship it, all I know who ships it right now is you and Grace Bowling from YouTube. I would try and suggest other ships too just if you want more people interested in your blog, but it’s just a suggestion nothing I’m forcing on, your choice :D

Even though I’m straight, I do like these ships, but also try to get some straight ships in too qwq

[mijnmobielemoleskine]

de waarheid achter woorden groot een hart van glas, geweten lood tussen de regels staat de helft de meeste quotes zijn notes to self

Derek Otte (Narratief, MIOSE)

[sonicboom10go]

Incorrect quotes ((I think this is every ship in the OtT))

Charles x henry

Burt x sven

Dave x Rupert

Derek x faker

Ellie x ?

Liah x ? ((Yes I am including her because I have no other choice))

John x pop ((this one is mine it's two robots in the blog))

And that's all you can add more ships below this if you want

[maschotch]

Your post about the big bad arcs - as well as being dragged out too long and having the unsub be way overpowered, i think a lot of the later ones were missing stakes. For as bad as it was to go with 'fridge the wife for manpain' in the Foyet arc, characters that were important to the team/audience and that we were emotionally invested in died in both the Foyet and Doyle arcs. We actually got to see some damage done in a way that really came too close to home for the team.

But then every time after that? Nobody who isn't a sideplot separate to a big bad dies (Carolyn - now that was some truly unnecessary kill a woman for manpain, and Maeve - same again and not really related to the repilcator) and of them they are all people we only just meet. We see them for a couple episodes and then they die. That's all they're there for. But when it comes to the big overarching cases? We get a couple injuries maybe but they never kill off anyone of major significance and I don't know if it's just my rewatch brain talking, but you can kinda tell (a beautiful disaster - they revealed that savannah was stable way too soon to get really tense and morgan never felt like he was truly going to die - in derek we'd just seen him beat up like 6 guys while under the effects of torture. one little guy hurting him after that did not seem as likely)

To their credit (:/) they did try to up the stakes with strauss (a character you weren't as sympathetic for as they'd only just stopped trying to make her the bad guy and bc they picked rossi of all people to try and help humanise her w a relationship?? But also manpain fridging again :/) and at the backend of the mr scratch arc with stephen walker, but there they still went with the newest guy you were probably least attached to as opposed to a higher stakes option (I'd've quite liked them to have killed Rossi there tbh)

((Sorry if this was semi incoherent, I woke up saw the post wrote this and will now go back to sleep. Also tl;dr: as well as being dragged out and not formulated as well and ott, they didn't recapture the same stakes in later seasons as letting you think - even briefly - that Prentiss had died from being staked))

yeah unfortunately plot armor for most long-running network programs is pretty thick akjshdg. honestly id argue that the only reason we felt like there were stakes for the doyle arc (bc i mean come on were they really about to kill emily prentiss ajdshlg) was because of what happened in the foyet arc. that being said?? even then it felt very?? watered down? like they definitely couldve, shouldve done more with it. i still feel like it shouldve been a more brutal, drawn out death just considering foyet's mo. but they didnt bc she was still a prominent side character.

scratch nearly got there with walker. like if they wanted to kill him, fine, but did they have to do it the most boring way possible? how many times has hotch been in a car accident? how come literally everyone was pretty much perfectly fine and capable of walking the next day but ONE GUY got super fucked up? it felt cheap. like they were just trying to get rid of him. idk what the deal was with the actor, but idk it just felt really disrespectful to the character to not even have him be on a full season and have him be the first team member to die. especially since absolutely no one seemed to care that he died other than penelope and emily for like two minutes. a bau team member died. this should've been excruciating for them. but they just kept on like it was nothing bc :) spencer's back and thats all that matters. we call that #racism in media

i feel like reid's prison arc should've felt like it had stakes? like by all means it should have and i guess they did a pretty good job making it seem like this was tough for him. but it was such a shitty idea for a plot and we all knew nothing was really gonna happen, so there was no reason to really care. maybe if i was a #reidgirl i would've cared more but i literally didnt give a shit about him or that arc

even with stuff like injuries... people can get hurt as much as they want and its fine bc two episodes from now they'll be completely 100% okay and ablebodied. except that one time reid got shot in the leg bc the actor needed crutches for like ten episodes. like.. how many characters have gotten shot in the torso and been completely fine? elle... penelope.... jj..... emily got staked with like a big ass piece of wood.... morgan was fucking crucified and had acid poured over his chest or something..... oh yeah hotch was stabbed like seven times.... but its fine they're okay they can run around just fine after all that. i get its a tv show or whatever but it wouldve been nice to see some repercussions from injuries. we never even see hotch take the meds we know he has to take bc its how they caught foyet. we call that #ableism in media

[docrotten]

THE STONE TAPE (1972) – Episode 227 – Decades of Horror 1970s

‘Before I forget, sir. Them conservation inspectors was here again. In there a long time, they was. They said there would be a summons. And before they went, one of them said, “Did you know about the room?”… Just that, sir. Just, “Did you know about the room?”’ Obviously, they didn’t know about the room. Join your faithful Grue Crew – Doc Rotten, Bill Mulligan, Chad Hunt, and Jeff Mohr – as they learn about the room in The Stone Tape (1972), a science fiction horror movie written by Nigel Kneale!

Decades of Horror 1970s Episode 227 – The Stone Tape (1972)

Join the Crew on the Gruesome Magazine YouTube channel! Subscribe today! And click the alert to get notified of new content! https://youtube.com/gruesomemagazine

Decades of Horror 1970s is partnering with the WICKED HORROR TV CHANNEL (https://wickedhorrortv.com/) which now includes video episodes of the podcast and is available on Roku, AppleTV, Amazon FireTV, AndroidTV, and its online website across all OTT platforms, as well as mobile, tablet, and desktop.

Synopsis: A research team from an electronics company moves into an old Victorian house to start work on finding a new recording medium. When team member Jill Greeley witnesses a ghost, team director Peter Brock decides not only to analyze the apparition, which he believes is a psychic impression trapped in a stone wall (dubbed a “stone tape”) but also to exorcise it, with terrifying results.

Directed by: Peter Sasdy

Writing Credits: Nigel Kneale

Produced by: Innes Lloyd (producer)

Sound Department: Desmond Briscoe (special sound effects: BBC Radiophonic Workshop)

Music Department: Desmond Briscoe (composer: electronic music) (uncredited)

Selected Cast:

Michael Bryant as Peter Brock

Jane Asher as Jill Greeley

Iain Cuthbertson as Roy Collinson

Michael Bates as Eddie Holmes

Reginald Marsh as William Crawshaw

Tom Chadbon as Hargrave

John Forgeham as Maudsley

Philip Trewinnard as Stewart Jessop

James Cosmo as Cliff Dow

Neil Wilson as Sergeant Paterson

Christopher Banks as Vicar

Michael Graham Cox as Alan

Hilda Fenemore as Bar Helper

Peggy Marshall as Bar Lady

Derek Chafer as Man in Suit (uncredited)

Leave it to Grue-Believers to identify excellent films the Grue-Crew knows little or nothing about. Such is the case with The Stone Tape (1972), a BBC TV film written by Nigel Kneale, directed by Peter Sasdy, and shown on Christmas Day in 1972.

Kneale, as can be expected, weaves an excellent story, blending science fiction and supernatural elements that solidify a subgenre of ghost stories. The Stone Tape overcomes the expected shortcomings of videotaped production and 1972 special effects through story and performances. Michael Bryant, Jane Asher, Iain Cuthbertson, and Michael Bates ain’t no slouches. Thanks again to all those who recommended The Stone Tape. Your 70s Grue-Crew loves this movie!

At the time of this writing, The Stone Tape (1972) is available to stream from Shudder, AMC+, and PPV Amazon. The film is scheduled for a December 9, 2024 release as The Stone Tape (1972) (Limited Edition), a standard Blu-ray formatted disc from 101 Films.

Gruesome Magazine’s Decades of Horror 1970s is part of the Decades of Horror two-week rotation with The Classic Era and the 1980s. In two weeks, the next episode, chosen by Chad, will be The House of Seven Corpses (1974), starring John Ireland, Faith Domergue, and John Carradine. Yeah, baby! A haunted house, corpses, and ghosts!

We want to hear from you – the coolest, grooviest fans: comment on the site or email the Decades of Horror 1970s podcast hosts at feedback@gruesomemagazine.com. 

Check out this episode!

[halinski]

What aesthetic do you think Sterek's Christmas decorations would be? Like the OTT designs celebrities have? Minimalistic? Classic red/green or cooler tones?

Okay so it's been a long time since I've celebrated Christmas (my family was never religious, only celebrated Christmas for a handful of years while in the US and us kids were tiny so we wouldn't feel left out) BUT there's a few things to think about here.

Like, Stiles would not miss out on the chance to put up those lighted reindeer or like a realistic one and go to Derek like "on a scale of 1 to 10 how yummy does that look to you? How strong is your urge to rip its throat out?"

He also wouldn't miss out on the chance to shower Derek with gifts and make him feel at home and warm and cozy and loved - which is what Christmas is all about right?

On the other hand, Stiles' mother was polish right so it's also very exciting to consider him being Jewish and Derek is a werewolf so like... Who knows what they celebrate traditionally, y'know? Like my ancestors from my little country never had a state or organized religion unless they were being conquered and controlled by some other power. From what we have left of the past, we can only tell that they had a faith that showed itself in a different way, that referred and focused more on nature and natural energies. And sind I love nature and I am obsessed with the supernatural and separating it from the human parts, I would go wild of some other winter-y traditions Derek could've had with his pack, and since in a way, my ancestors were called pagans for not believing in the God they were trying to be forced to believe in, maybe there are some things that are similar to paganism (for the record, I know nothing about paganism, but I heard that Christmas was moved to acclimate the pagan celebration dates?? So that makes it even MORE interesting) and like since Stiles is a spark... He totally embraces those other traditions, right? Maybe they make him stronger?

...this probably did not go in the direction you wanted, but see like, we could have sterek with magical Christmas lights that float, courtesy of Stiles, and ofc there would be no mistletoe bc poison~ but I also don't think they'd be cutting a tree down to drag into their living room, because how much more awesome would it be if they found a tree to decorate with magical light outside? Plus, I once spent New year's in the snowy mountains tops during a full moon and that was the closest my soul ever felt to fulfillment so could you imagine how a Werwolf would feel out in the snowy forests under the moon???? Add a little campfire with tea they freshly picked or idek and you have perfection

LAST BUT NOT LEAST

It's Derek's birthday the 25th, right? So it's not Christmas that matters most or the presents, because how does Derek even really feel about his birthday? Doesn't matter because Stiles will totally go to the ends of the world to somehow make it the most perfect day for Derek so that yes he can learn to love it and his own existence because he's a beautiful soul who deserves it

[merlexanatomy]

Jo and Baldy have a more natural screen chemistry tbh. Like their scenes just work well. Not necessarily in a romantic way. But when Baldy and Meredith are in scenes it feels kinda forced like they’re trying too hard to be like “this is supposed to be a pairing” even in the way he says things like “anything for grey’s award winning abdomen” like it just feels so pushed in some scenes lol. It was never like that with Derek or Nathan or Andrew. They just bounced off each other in scenes without needing ott dialogue to tell us what they want us to feel about them. The other actors were just naturally drawn to each other. Idk

[dilatacio]

Késő délután volt, a nap már alacsonyan állt az égen miközben Owen árnyékát hosszúra nyújtotta a földön. Gyanúsan nagy csend és nyugalom vette körül, mintha csak valaminek a hírnöke lenne ez a légkör. Szöges ellentéte volt a benne felszín alatt dúló nyugtalanságnak, amit amiatt érzett, hogy Rena egyre többször kószált a területen egyedül. Tisztában volt a segítő szándékkal, őt mégis feszélyezte, hisz annak ellenére hogy tudja, meg tudja védeni magát, mégis félti. Túl sokszor került már bajba és túl sok alkalommal lehetett volna tragédia az események végkifejlete.

Megérezte. A fák felé fordította tekintetét ahonnan a félelmet, aggódást és pánikot szűrte ki a megannyi negatív érzés közül. Rena ziláltan és kipirulva rohant ki a sűrűből. Arckifejezése tökéletesen tükrözte a benne zajló vihart, bár Owen megkönnyebbülést vélt felfedezni rajta miután meglátta őt.

-Victus itt van.

Ez megmagyarázta a rettegést. Owen egyszerre volt dühös és buzgott benne a tettvágy.

-Hol? – a kérdés szinte azonnal csattant, úgy érezte egy percet sem akar vesztegetni.

Pont ettől féltette, Rena mégis a kellős közepébe csöppent, nem hallgatott rá hogy ne menjen ki egyedül. Mindent tudni akart, azonnal cselekednie kellett.

-Derekéktől nem messze az erdőben egy tisztáson. Igazából nem Victusba futottam bele, hanem Ivyvel találkoztam, aztán jelent meg ő is. Félreismerhetetlen volt. Persze hogy félreismerhetetlen, gondolta, hiszen ha nem más alakját veszi fel, akkor a zöld szempár, a tetoválás az arcán és a szarvkorona magáért beszél, a kisugárzást nem is említve.

Owen szemében megvillant a düh, kezei ökölbe szorultak.

-Tudtam, hogy az a kétszínű szuka végig a kezére játszott, meg kellett volna ölnöm már amikor jelentettek róla, hogy együtt látták őket. Indulatai között elhalványult, hogy céllal hagyta életben. Pont ezzel a céllal, hisz tökéletes csalétek vált belőle. Miután jelentések érkeztek róla, hogy Victust vele látták és felkereste őt Derek otthonában, már kész terv volt a fejében. Türtőztetnie kellett magát, hogy ne akarja helyben kivégezni, a számonkérése azonban nem maradt el. Azóta több embere is figyelte a ténykedését, azonban pont erre nem számított, hogy Rena kell az legyen, aki pont akkor, pont ott lesz ahol Victussal ismét találkozik.

-Erre a csavargásodra később visszatérünk és elszámolunk. Ne gyere ki a házból, amíg vissza nem jöttem. – ellentmondást nem tűrően utasítva, a válaszadás lehetősége nélkül teleportált el.

Rena érezte, hogy nincs helye a vitának, és hogy mindezt el akarta volna kerülni. Ismerte Owent mint a tenyerét, ilyenkor érzelemmentesen még előtte is a terület uraként áll, akinek döntéseivel botorság lenne vitába szállni. Csak a problémát látja maga előtt, és hogy meg kell oldani, hogy neki kell megoldani. Mindig csak neki – gondolta magában már oly sokszor, hisz bosszantotta, hogy segítséget csak a legvégső esetben fogad el. Pedig tudhatná, hogy nem mindennek kell az ő nyakába szakadnia egyedül! Vett egy nagy levegőt, majd kifújta lassan és elindult be a házba. Tudta, hogy előbb utóbb ez a találkozás bekövetkezik, mégis azt kívánta, hogy soha ne történjen meg. Reszketett az idegtől, félt, hogy mi fog történni, mégis tisztában volt vele, hogy most egyelőre nem tehet semmit, csak vár. Felkészült…

  Owen szándékosan nem arra a pontra teleportált, amiről Rena beszélt neki. Tisztes távolságban jelent meg, és fürkészte a környezetét. Kereste, hátha a negatív érzelmek alapján kiszűrheti a pontos helyüket. Elvárásainak megfelelően érződött némi negatív kisugárzás, de számára meglepően csekély volt. Úgy ítélte meg, hogy a közeli, táj fölé magasodó szirtről pontos belátása lesz a tisztásra, ahol tartózkodniuk kellett. Tökéletesnek bizonyult. Ott voltak. A távolság miatt beszélgetésükből nem hallatszott semmi, de Owen nem is ez miatt jött, igazából nem is érdekelte miről van szó kettejük között. Biztos volt benne, hogy Ivy a területen szerzett információkat osztja meg Victussal és ez táplálta a megvetést, amit iránta érzett. De elsősorban nem Ivy volt a célpont, vele rá ér később is foglalkozni. Mérlegelte a helyzetet, majd nagyon gyorsan döntésre jutott.

Bal kezét kinyújtva összpontosította fekete füstjét, mely íj alakját vette fel. Jobb kezében nyílvessző jelent meg. Nem volt idő tétlenkedni, ilyen lehetőség nem biztos, hogy adódik a jövőben. Azonnal illesztett, feszített, célzott.  A bent tartott levegőt kifújta, az elengedett nyíl pedig megállíthatatlanul száguldott célja felé.

  Victus szava elakadt a mondat közepén. A nyíl telibe találta, kicsivel a mellkasa alatt, épphogy vétette csak el pontos célját. Ivy szinte fel se fogta mi történt, csak nézte a testéből kiálló nyílvesszőt. Victus sokkos, riadt arckifejezését csak a szemmozdulat törte meg, mellyel tekintetét a magaslat felé emelte, ahonnan a lövés érkezett. Ha nem látta volna az ott álló alakot, akkor is tudta volna, ki adta le a lövést. És tudta mi következik. Egy dologra maradt ideje; az előtte álló, szintén riadt és sokkolt Ivy után nyúlt, majd elteleportált vele.

 A második nyílvessző Ivy helyén csattant.

 Szinte bezuhantak Victus otthonába a teleportálásból. A szobában félhomály volt, csak a berendezés körvonalai rajzolódtak ki. Ivy azonnal Victust kereste a tekintetével. Azonban amit maga előtt látott, az nem ő volt, hanem egy állat. Egy sebesült állat, aki ahogy feltápászkodott, azonnal a nyílvessző után kapott a kezeivel, és veszett kutya módjára próbálta kitépni magából. De nem mozdult, se előre, se hátra. Owen gondos tervezésének köszönhetően mindkét végén visszafelé álló szegecsek meredtek ki belőle, melyek hivatottak voltak meggátolni az eltávolítását. Pontosabban óriási roncsolások okozása nélkül.  

Ennek ellenére ő kitartóan próbálkozott, amivel még nagyobb károkat okozott, vére már nadrágjáig leáztatta ruháit, minden egyes rántásnál újabb adag fröccsent a padlóra, melynek megvolt a hatása. 

-Fejezd be! Ezzel csak rontasz a helyzeten, ne piszkáld tovább! – Ivy utána lépve megragadta a felsőjét, de Victus egy fél fordulat lendületével ellökte magától. A farkával idegesen csapkodott, eltaszító mozdulatának folytatásaként meg is ütötte vele, tüskéi mélyen a lábába vágódtak.

-Eressz, ne érj hozzám! – néhány erőltetett lépéssel távolabb húzódott Ivytől és csak próbálkozott a nyíl kihúzásával, de már korántsem akkora hévvel, mint előtte.

Ivy dühösen lépett utána.

-Legyen eszed, nem érted, hogy én tudok segíteni? Különben búcsút mondhatsz mindennek, a mutánsaidnak, a területednek, de elsősorban az életednek! – nem tágított, kitartóan próbálta megközelíteni őt.

- Megoldom. Nyers volt a válasz és tömör. Vért köhögött, nehezére esett válaszolni. Gyengült, és viselkedése inkább volt ösztönös, mint ésszerű. Még Ivytől is inkább távolságot akart tartani, hiszen a múltjukra tekintve számára is tökéletes lett volna az alkalom, hogy itt helyben revansot vegyen rajta, egy érintéssel kivéreztesse, vagy lassan kínozva megbosszulja rajta minden eddigi sérelmét.

-Haldokolsz. Gondolod, hogy pazarolnám az erőmet vele hogy megöljelek? Elég lenne nem tennem semmit. De nem így tett. Elé lépett és kihasználva, hogy nincs ereje ellenállni, óvatosan, de határozottan leültette.

-Ne akard, hogy én is ellökjelek hogy leülj. – Victus pedig megadta magát az akaratának. Lehorgasztott fejjel, sziszegve vett minden egyes nehéz levegőt, miközben Ivy elkezdte felmérni a helyzetet. Letérdelt elé, pólóját a hasánál széttépve nézte meg a behatolási pontot, majd a nyíl mellett gyengéden megérintette a testét, és elkezdte megállítani a vérzést, normalizálni a keringést.

-Most gyorsan lépnünk kell, ha elengedlek ismét vérezni kezdesz és már ez is kritikus szintű vérveszteség.

-Törd el. – szinte nyögte – Ha nem sikerül akkor tépd ki. Ivy gyengéden ráfogott a nyílra, majd erősen megmarkolta, és egy hirtelen mozdulattal igyekezett eltörni. Semmi. Victus megfeszült a mozdulatra, minden izma reszketett, de tűrte. Ivy nem akart ezzel túl sokat próbálkozni, hiszen közben el kellett engednie, így újra vérzik, ráadásul plusz fájdalmat okozva csak az időt húzza vele. Így maradt a második lehetőség, és ez aggasztotta őt.

-Húzd át. - hangzott el ismét az utasítás.

-Eszednél vagy, nem látod mik vannak ezen? Ha ezt átrántom rajtad… De legbelül tudta, hogy nincs más választás, csak a következményekre nem volt biztos, hogy felkészült.

-Az mindegy, ha már egyszer átment rajtam, csináld.

-Elölről vagy hátulról húzzam ki?

-Mindegy, csak egy mozdulat legyen. Teljesen megfeszült, igyekezett a lehető legjobban felkészülni rá, hogy elviselje az elkövetkezendő másodperceket. Ivy megkerülte és mögé állt, két kézzel erősen ráfogott a nyílra.

-Akkor háromra kirántom. Ennek ellenére Victust az elviselhetetlen fájdalom kettőnél érte, Ivy nem várta meg a hármat, hogy ne számítson rá. Mély nyögés hagyta el a torkát, bár fogait összeszorítva próbálta türtőztetni magát, kezével ösztönösen a hasához kapott fájdalmában.

–Csak a fájdalmat viseld el, a vérzés miatt ne aggódj. Azonnal befogta a sebet, hogy elállítsa azt.

–Nem muszáj visszafognod, nyugodtan add ki magadból. De ne mozdulj, amíg nem stabilizálom a keringésedet. Victus már teljesen csendben tűrte a ténykedését. Már nem volt önmaga, nem sugárzott tekintélyt és nem is erőlködött a látszat fenntartásán se. Megtörve, görnyedve és csendben ült, küzdve néha azzal, hogy le ne boruljon a székről. Végül Ivy törte meg a csendet.

-Nem láthatnak meg így, el kell rejtőznöd. Tudta, hogy Ivynek igaza van, de mégis hova? És hogy? Bent vannak a terület szívében, mindenhol a mutánsai portyáznak, akik szinte mind habozás nélkül megölnék, ha ilyen állapotban látnák. És Zeron. Ő csak egy ilyen alkalomra várna. Megölné őt, és még Ivyt is a karmai közé kaparintaná. Fátyolos szemei előtt szinte látta maga előtt az elégedett arcát, és ez feldühítette, de nem volt ereje kifejezni. Tompa volt minden körülötte, és bár Ivy mindent megtett, hogy stabilizálja az állapotát, ő mégis úgy érezte, hogy elveszti ezt a harcot. Az járt csak az eszében, hogy Ivy miért kockáztat ekkorát érte azok után, amit vele tett? Hagyhatná meghalni, megölhetné, de csak simán ki is sétálhatna az ajtón és végre szabadon távozva élhetné az életét, mégis…

-Miért avatkoztál bele? Minek segítesz? A kérdés nem lepte meg Ivyt, de nem is tudott egyből egyértelmű választ adni rá.

-Nagyrészt az én hibám volt, hogy Owen megtalált és ez lett a vége. Gondolhattam volna, hogy miután felkeresett, de életben hagyott, utána a csali szerepét fogom betölteni. Szerintem azt hiszi, hogy megőrültem. Másrészt pedig te is megmentettél, hiszen nem hagytál ott, ahol biztosan megölt volna.

-Igaza van. Ide fog jönni, és meg fog ölni téged is. Ivy szemében ismét megcsillant a félelem. Erre nem gondolt, hisz Owen is tud teleportálni! Látta a találatot, gondolhatja, hogy ide menekültek vissza és ha nem volt végzetes a lövés, most befejezi, amit elkezdett. Ettől úrrá lett rajta a félelem, idegesen figyelt minden irányba, minden zajra. Próbálta jobban noszogatni Victust, úgy érezte, hogy kifutnak az időből.

-Akkor minél hamarabb el kell innen tűnnünk. Tudsz járni? Victus tompa reakciói nem voltak túl bíztatóak, de néhány kísérlet után megértette, hogy vagy most szedi össze magát, vagy többé már nem lesz rá szükség, így nagy nehezen felállt, hogy induljanak. Csak az élni akarás utolsó szikrája hajtotta előre. Ivy továbbra is a seben tartotta a kezét, hogy visszafogja a vérzést, hisz amint megszakad az érintkezés, azonnal folyik tovább. Leakasztott egy köpenyt a fogasról, majd magára terítette, Ivy azonnal követte a példáját. Az ajtóhoz lépve megállt, erőt vett magán és kiegyenesedett.

-Engedj el és tartsd a távolságot. Nem láthatnak meg semmi rendkívülit. – hangzott el az utolsó utasítás, majd kilépett az ajtón. Minden egyes lépés nehezére esett. Ivy követte majd felzárkózott, egymás mellett haladtak egy darabig. Nem keltettek feltűnést, csendben mentek ki a központról, be a fák közé egy alig használt erdei csapáson. Néhány száz méter után azonban Victus elkezdett lemaradozni, de nem adta fel. Ivy idegesen ment elől, fürkészte a bozótot, minden ágreccsenésre pattanásig feszültek az idegei, kész volt azonnal ugorni.

Néhány kilométer után Victus nem bírta tovább. Egyszerűen összeesett, az eszméletvesztés határán volt. Ivy a puffanásra visszafordult, majd riadtan odarohant hozzá. Pánik kezdett kialakulni nála, nem tudta mi tévő legyen, hiszen nem volt ereje hozzá hogy biztonságba vigye, ezek után pedig magára hagyni sem akarta. Victus mintha érezte volna, utolsó erejéből menyétté változott, mielőtt elvesztette az eszméletét. Testén így köpeny nélkül láthatóvá vált, hogy ismét jelentősen vérzik, Ivy nem habozva gyengéden felemelte, majd felállt és rohanni kezdett vele. Eközben minden igyekezetével azon volt, hogy ismét elállítsa a vérzést az ernyedt kis testen, ami a karja közt lóg.

Nem tudta hány kilométer van már a hátuk mögött, hogy milyen irányba jöttek vagy hogy hol vannak, csak szaladt, ahogy a lába bírta. Sűrű volt a növényzet, ez javukra vált, hiszen messziről nem voltak észrevehetőek, bár a haladást nagyban megnehezítette.

A házikó amibe botlottak, hirtelen került elő a fák közül. Ivy zihálva állt meg tisztes távolságban, bizalmatlan volt, hisz akárki élhet itt. Körüljárva és méterről méterre megközelítve azonban egyértelművé vált, hogy lakatlan, még az ajtó sem volt bezárva. Bent por és állott levegő fogadta mikor belépett, de mégis mintha otthon melege várta volna, úgy nyújtott biztonságot a kis kunyhó. Ajtó csukódott mögötte, majd besietve körülnézett. Szegényes volt a berendezés, egy ágy, egy asztal és néhány szék, pár szekrény és polc. Tökéletes. Leült az ágyra, és a kis testet óvatosan az ölébe helyezte. Felmérte az állapotát, egy ronggyal igyekezett a vért letörölni a szőréről, majd egy másik tisztával betakarta, hogy ne hűljön ki. Ivy lassan kezdett megnyugodni, miközben Victus vérét keringette, szép lassan összehangolódott a saját keringésével. Így jóval könnyebben tudta stabilan tartani az állapotát, szinte ösztönből működött.

Néhány óra múlva a ház körül összeszedett faágakból tüzet rakott, későre járt már és kezdett hűvös lenni, a legkevésbé se hiányozna neki, hogyha ezek után a hideggel is meg kellene küzdeniük. Minél előbb végezni akart, hogy ismét visszatérhessen Victus vérét keringetni. Ő továbbra is csak feküdt az ágyon menyétként szuszogva, a rongy, amivel be volt takarva kezdett átvéresedni így tudta, hogy még szükség van a képességére. Óvatosan mellé feküdt az ágyon, majd ismét hozzáérve folytatta, amit abbahagyott. A tűz melege miatt érezte, hogy lassan őt is elnyomja az álom, bár tudta, hogy nem szabadna, figyelni kell nem talál-e rájuk bárki, vagy hogy Victus keringése nem omlik-e össze.

Végül győzött a fáradtság.