#Demecs Andrea

[korkep-blog]

Karácsonyi Jazzy Bach – Varnus Xavér koncertje Losoncon

Valamivel több, mint egy év után újra megtelt a losonci zsinagóga, ahová tömött sorokban érkeztek a nézők Varnus Xavér, orgonaművész és társai losonci koncertjére, melynek műsorán ezúttal Bach művek szerepeltek jazz stílusban.

Valamivel több, mint egy év után újra megtelt a losonci zsinagóga, ahová tömött sorokban érkeztek a nézők Varnus Xavér orgonaművész és társai losonci koncertjére, melynek műsorán ezúttal Bach-művek szerepeltek jazz stílusban.

    A hangverseny egy hasonló, de mégis más változatát 2011 novemberében a rimaszombati református templomban hallhatta a rajongó közönség. Akkor a gödöllői Talamba Ütőegyüttes kísérte el, most  zongorán Kiss Petra, valamint Kőhalmi Csaba (ütős hangszerek), Barca Horváth József (nagybőgő) kísérték.  Újra látható és hallható volt a persi Fazekas Bence (hegedű) is, aki a tavalyi koncert meglepetésvendége volt. Jelenléte most már nem volt meglepetés, de hiányzott volna, ha nincs. De volt, s újra sikert aratott.

    A zsinagógának nincs saját orgonája, így a művész ezúttal is a saját (koncert) orgonáját hozta magával. Szokatlan módon nem cipőben, de zokniban játszott. „annyi történt, hogy kivettem önmagamtól egy fél év szabadságot. S ez alatt a fél év alatt kizárólag a házi orgonámon, otthon játszottam … ahol az ember többnyire slamposan zokniban szokott orgonálni. Ez alatt a fél év alatt úgy elszoktam a cipőben való orgonálástól … hogy az első koncertjeimen a lipcsei Tamás templomban is így játszottam.” – árulta el a közönségnek.

    A koncert bevezetőben mondta el, hogy bármilyen formában is hangzik el, „Bach annyira az emberiség egyetemes zenéjének és zenei gondolatainak a tudója, őrzője és letéteményese, hogy bármikor is megszólal, mindenki aki odaér hirtelen nagyobb méltósággal ül ott”.

    Természetes részét képezték a saját életéből átvett és a zeneművekhez főzött magyarázatok és történetek. „Az elmúlt pár hónapban az a rendkívüli szépsége volt az életemnek, hogy jelentős részben Lipcsében laktam, néhány lépesnyire a Tamás templomtól“, ahol J.S. Bach az élete utolsó 22 évét eltöltötte. Némi szomorúsággal hozzá téve, „hogy nem mintha ez a lipcseiknek olyan sokat számítana … A Tamás templom hátsó falától kb. 15 m-re van egy kolbászsütöde. … ennek a tulajdonosnőjét már a rendszerváltás óta ismerem … bólogató viszonyban voltunk egymással. Nem olyan régen egy vizsgálatot végeztem, beálltam a sorba … az előttem álló, német anyanyelvű barátom a kérésemre a következőt kérdezte meg. Meg tudná-e mondani, hogy hol van Bach sírja? Olyan zavarba került a hölgy, mintha egy koporsó üzletben libamájat kértek volna. … Megrázta a fejét és mondta, az nem itt van, Lipcsében. … mondja, miközben a rendszerváltás óta ott süti a kolbászt 15 m-re Bach sírjától“.

    „… a templomban ugyanakkor az ember ott van Bach földi porhüvelyével kettesben, átértékelődik a világ, egyszerűen azt hiszem ott, abban a csodálatos épületben, egy ilyen szellemi kisugárzás közvetlen közelében  az ember nem tud nem nemesen játszani“.

    Elmondta azt is, hogy gyermekkorának legkedvesebb könyve a Tamás templom karnagya c. mű volt, mely Johann Sebastian Bach életének regénye. Hozzátéve, hogy ez egy olyan idealisztikus képet alakít ki  Bachról, mintha egy szent ember lett volna. A könyvet olvasva kialakult benne egy olyan romantikus kép, hogy a lipcsei Tamás templom nagyorgonájánál ott ül Bach,  viseltebb szalonkabátjával, az utolsó garasai csörögnek a zsebében és a gyertyák fényében  játssza a „d moll toccata és fúgát“. „Én így szerettem volna látni Bachot“. Ehhez képest a történelmi valóság némiképpen másabb. J. S. Bach bárminek mondható volt, de szegény embernek nem. A hagyatéki leltár alapján egy kifejezetten módos ember volt. Az utolsó éveiben részvényei voltak, rengeteg hangszere, hatalmas kottagyűjteménye.

    Bach ugyanakkor a lipcsei 22 éve alatt egyáltalán nem ült le a Tamás templom orgonájához, a templom karnagya volt, ha orgonálni támadt kedve, akkor átment a lipcsei egyetemi templomba, s ott játszott. A templom történetének tragikus vége, hogy az épületet, „a csodálatos gótikus templomot, benne az eredeti Bach orgonával, amin játszott 1968-ben egyetlen gombnyomással szó szerint felrobbantotta a rendszer”. Egy nagy parkolót akartak építeni …

    A kutatások megállapították azt is, hogy a „d moll toccáta és fúga” művet nem Bach írta. Megtalálták egy Bach életétől korábbi,  80-90 évvel öregebb kéziratát, melynek eredeti hangszerelése egy szál hegedű volt. Ebben a változatában is csodálatosan szól a templomi térben. Bach érdemesnek tartotta a művet arra, hogy átírja orgonára.

    A dzsesszel kapcsolatban mesélte el, hogy ez azon műfajhoz tartozik, melynek nagyon sok improvizációja van. „A dzsessz muzsikusok … abban a percben lesznek igazán boldogok, amikor becsukják előttük a kottát, mert akkor felszabadulnak, s onnantól kezdve elkezdődik az a csodálatos zenei burjánzás, ami a létüket adja. Van amelyikük elviseli a kottát, ez egy olyan keserű kötelesség, mint úgy 30 évvel ezelőtt az orosz nyelv tanulása volt.” Hozzáfűzve, hogy más zeneszerzők műveivel ezt nem nagyon lehet megcsinálni.

    „… azt az épületet, ahol Bach egykori lakása volt, régi Tamás iskola, 1903-ban lerombolták, akkoriban a műemlékvédelem még nem létezett a mai formájában. .. a megdöbbentő az, hogy Bach komponáló szobája, ahol életműve jelentős részét komponálta egy szinte kamraszerűen pici helyiség, ami azért érdekes, mert oda semmifajta hangszer nem fért be … tehát az az elképesztő életmű ebből a fejből kipattant gyakorlatilag az Isten, az abból leképzett velőállomány  és a kéznek a munkája volt. Semmifajta hangszeres kontrollra nem volt szüksége”.

    „A D moll partita Bach egyik legmonumentálisabb műve, egyszerű egy szál hegedűre írt hangszereléssel. Ennek megírása a zenetörténészek szerint összefügghet az első feleségének a halálával. Ez legmonumentálisabb gyász, amely valaha született a történelemben”.

    A koncerten többek között a „d moll toccáta és fúga, a H moll hegedű partia, Lucien Bach átiratok, D dúr szvit ária tétele (Fazekas Bence kíséretében), D moll partita orgonára és zongorára átírt változata, a ráadásként a közönség bevonásával közösen eljátszott francia induló” hangzott el.

    Varnus Xaver 27 országban több mint háromezer hangversenyt adott. Nevéhez, személyiségéhez kötődik a zenetörténet egyetlen négyszeres platina orgonalemeze, amelyet a SONY a Művészetek Palotájának nagyorgonáján játszott fel. YouTube felvételeit több millióan nézték és nézik meg.

    A Berlinben élő orgonaművész az idén egy féléves szabadságot vett ki magának.  Komoly gyomorfekélyműtéten esett át, s nagyapa lett. A Kanadában élő fiának Nicknek nyáron született meg kislánya Ava. „Roppantul örültem első unokám hírének, ráadásul ritka kincs a Varnusoknál egy kislány. És mivel jó lenne, ha néhány év múlva nem egy reszketeg öregember vagy egy urnányi hamu lenne az unokám nagyapja, elhatároztam, hogy orvosaim tanácsára életmódot váltok. Kevesebbet koncertezem, alig netezem, étrendet változtattam, sokat gyakorlok és bringázom, meditálok, és elkezdtem írni életem történetét is”  – nyilatkozta egy akkori interjúban.

    Az  idei óévbúcsúztató orgonakoncertjét december 29-én a gödöllői Művészetek házában tartotta meg.

    A losonci koncertet a Csemadok Losonci Alapszervezete készítette elő, egyik ötletadója ezúttal is a szervezet elnöke Demecs Andrea volt.

    Puntigán József

[korkep-blog]

Barangolás a klasszikus zene világában - Íme, a komolyzenei tehetségeink

Kedvelt, visszajáró vendége lett a losonci Szabó Gyula Emlékháznak Fazekas Bence fiatal, tehetséges zenész és hegedűs, aki barátaival közös koncerten mutat be egy komolyzenei összeállítást.

Kedvelt, visszajáró vendége lett a losonci Szabó Gyula Emlékháznak Fazekas Bence. A fiatal, tehetséges zenészt és hegedűst legutóbb Varnusz Xavér koncertjének vendégeként, a losonci zsinagógában  láthatott és hallhatott a losonci közönség. Ott és akkor született meg az ötlet is, hogy barátaival közös koncerten mutat be egy komolyzenei összeállítást.

Fazekas Bence

  A jelenlévőket Szabó Kinga köszöntötte, annak szereplőit pedig a Csemadok Losonci Alapszervezetének elnöke. A koncertre a losonci Őszi Kulturális Napok keretében került sor. Mint elhangzott, nem ez az idei utolsó, ilyen jellegű rendezvény, december folyamán még egy meglepetés koncertre is kerül majd sor.

  Szabó Kinga

  Demecs Andrea

  A műsorban Vivalditól Gershwinig tehetett egy zenés utazást a közönség, amely teljesen megtöltötte az emlékház termét. Hallhatóak voltak Vivaldi, Schumann, Tschaikovsky, Verai, Shostakovich és Gershwin művei is. A fiatal művészek szó szerint elvarázsolták a jelenlévőket.

    A Perséről érkezett Fazekas Bence (1994) a füleki zeneiskolában kezdett hegedülni Hilda Jureceková osztályában. Tanulmányait a kassai konzervatóriumban folytatta, ahol hegedűt és zongorát tanult. Közben aktívan foglalkozott kamarazenével, vonósnégyesével 2013-ban megnyerte a Szlovákiai konzervatóriumok versenyét. Tagja volt a Kodály Zoltán ifjúsági világzenekarnak, amellyel Európa több országában is fellépett. Bejutott a Snétberger Ferenc által jegyzett zenei tehetséggondozó programba, ahol Balázs János Liszt díjas zongoraművésztől, Lakatos György hegedűművésztől tanulhatta a mesterségét.

    Főiskolai tanulmányait Pozsonyban kezdte el, ahol doc. Alexander Jablokov diákja volt, jelenleg Milán Pala hegedűművésznél tanul Besztercebányán. 2014-ben a kassai Állami Filharmónia legfiatalabb tagja lett, egy évvel később pedig a kassai Állami színházé, ahol a mai napig működik. Szóló-, kamara-, valamint zenekari előadóként számos jelentős művésszel együtt szerepelve Európa különböző országaiban és Ázsiában is fellépett.

  Lukáš Šustek

  Lukáš Šustek (1993, hegedű) a Zsolnai konzervatóriumban és a pozsonyi Zeneművészeti főiskolán tanult, jelenleg a zsolnai Állami kamarazenekar tagja. Zenei tanulmányait Mgr. art Hana Hrochová, valamint Mgr. art Róbert Marecek ArtD irányítása alatt végezte, számos kamarazenei és  szóló hegedű versenyen is bemutatva tudását.

    Rendszeres koncertezik, fellépett szólistaként a zsolnai kamarazenekarral és a zsolnai konzervatórium szimfonikus zenekarával is. Koncertmesterként szerepelt a csehországi „Moravsko-slezská sinfonieta’ zenekarban, a zsolnai konzervatórium zenekarában és a pozsonyi Zeneművészeti főiskola kamarazenekarában. Tagja volt a Szlovák rádió zenekarának. Aktív zenekari játékosként fellépett többek közt Németországban, Belgiumban, Kínában és Dél- Koreában is. Jelenleg saját vonósnégyest is vezet.

  Lenka Polláková

  A koncert minden számában szerepelt Lenka Polláková (1997, zongora) a lőcsei zeneiskola, valamint a kassai Állami konzervatórium1 végzettje. Utóbbi helyen Mgr.art Janette Katinová-Singerová, Mgr.art Magdaléna Ondicová valamint Erik Jámbor diákja volt.

    Sikerrel szerepelt különböző versenyen, szólistaként a kassai Állami filharmonikus zenekarral lépett fel, koncertet adott Varsóban a Szlovák Intézetben is. A konzervatóriumi tanulmányait 2018-ban recitállal fejezte be, ahol az Év legjobb abszolvensének titulálták. Rendszeres résztvevője zongoraművészek, többek közt Ivo Kahánek, Artúr Jaroné fellépéseinek. Jelenleg a pozsonyi Zeneművészeti főiskola elsőéves hallgatója doc. Jordana Palovicová ArtD zongoraosztályában.

  Lea Demeková

  Egyedi, csengő hangjával varázsolta el a közönséget Lea Demeková (1998, ének), aki öt éves kora óta foglalkozik énekléssel. Tanulmányait Szepesújfalun (Spisská Nova Ves) kezdte, majd a kassai Konzervatóriumban tanult Michail Adamenko és Michaela Várady növendékeként.

    Kora fiatalságától részt vesz részt énekversenyeken, 12 évesen a Szlovák televízió Minitalent műsorában is látható és hallható, de nemzetközi szinten is megmérette magát (Imrich Godin nemzetközi énekverseny (Vráble) 3. hely, Antonin Dvorak nemzetközi énekverseny (Karlovy Vary) 2. hely, Szlovákiai konzervatóriumok versenye 2. és l. hely, Rudolf Petrák nemzetközi énekverseny (Zsolna) 2. hely. Jelenleg a pozsonyi Zeneművészeti főiskola diákja Lubica Rybárska szopránénekes vezetése alatt.

    Puntigán József

[korkep-blog]

Évértékelés és tervezés a Csemadok losonci alapszervezetében

Eseményekben gazdag évet hagyott maga mögött a Csemadok Losonci Alapszervezete. Vezetősége igyekezett olyan kínálatot adni, melyben a legfiatalabbaktól a legidősebbekig mindenki megtalálhatta a számára érdekes programot.

Eseményekben gazdag évet hagyott maga mögött a Csemadok Losonci Alapszervezete. Vezetősége igyekezett olyan kínálatot adni, melyben a legfiatalabbaktól a legidősebbekig mindenki találhatott a maga számára érdekes programot. Ezt segítette elő az is, hogy a szervezetnek új tagjai is lettek. Igyekezett és sikeresen tudott együttműködni az aktív losonci magyar szervezetekkel, egyensúlyban tudta tartani a költségvetését, s megvan annak a reménye, hogy ez az idei évben is így lesz.

  A kellemes hangulatú találkozót Böszörményi István vezette: „Örülök, hogy a viszonyainkhoz képest ilyen szép  számban megjelentek,  hogy megtiszteltek a jelenlétükkel a 2017 évet lezáró, és a 69. Csemadok évadot kezdő taggyűlésünkön“ – fogalmazott.

  Böszörményi István és Demecs Andrea

  A hagyományoknak megfelelően először az alapszervezet elmúlt évben elhunyt tagjairól emlékeztek meg. Gulyás Sámuelné Sárai Sarolta a szervezet  egyik leghűségesebb tagja volt, aki „hóban-fagyban“ még betegen is eljárt minden rendezvényre. Annak idején a Csemadok hőskorában tánccsoport vezetőként is jeleskedet. Ardamica Gabriella hosszú betegség után tért vissza a teremtőjéhez.

  Köszöntötték az alapszervezet jubiláns tagjait is. Közöttük Csák Etelkát, a szervezet első életműdíjjal kitüntetett tagját, aki betöltötte a 90. életévét, valamint Hahné Duray Évát, akit a Magyar Kultúra Napján a Csemadok Országos Választmánya az idén életműdíjban részesített. Csák Etelka és Böszörményi István után ez a harmadik életműdíj, melyet a losonci alapszervezet tagja kapott.

  Duray Éva

  „Ez most már a harmadik év és évzáró, ahol életműdíjast köszönthetünk. Szerintem az országban alapszervezetként már vezetünk az életműdíjasok tekintetében … gondolkodtam rajta, hogy ez jó nekünk vagy nem jó … Jó azért, mert már három életműdíjasunk van, nem jó azért, mert az életműdíjat általában akkor szokták adni, amikor az ember sok mindent megélt (finoman szólva) … úgyhogy lehet, hogy öregszünk, de talán majd jönnek fiatalok, akik majd 20-30 év múlva kapnak életműdíjat“ – mondta ezzel kapcsolatban az alapszervezet elnöke.

  Demecs Andrea.

  Az elmúlt év értékelését és az ide terveket Demecs Andrea, a Csemadok Losonci Alapszervezetének elnöke mondta el, bevezetőként elszavalva Ábrányi Emil: Él a magyar c. versét.  Mint az elhangzott, többek között azért ezt, mert az idei Március 15-i ünnepség egyik vendége Vikidál Gyula lesz, aki ezzel a verssel fogja zárni ünnepi műsorát.

  Csák Etelka nevében fia, Csák István vette át az emléklapot.

  „Úgy érzem, hogy egy nagyon jó évet zártunk, azt hiszem évről évre egyre jobbat. Talán gazdaságilag is, talán kulturális szinten is, események szintjén, talán tudunk nyitni a fiatalok, a gyerekek felé. Úgy próbáljuk összeállítani a programokat, hogy a különböző életkori kategóriákból mindenki el tudjon jönni. A Phoenix Lutetia Társulással együttműködve a Csiribiri Játszóházban már láttuk, hogy a saját gyerekeink ott már itt-ott elvonulnak, ami azt jelenti, hogy „anya ez már ciki, erre talán mi már nem ...“.

    Az idén külön örömöt jelentett, hogy Fekete Virág Fanni már csoportot vezetett benne. Át tudta adni azt a tudást, amit eddig megtanult. „Erre építve az idén volt egy félig sikeres pályázatunk, ami alkotóműhely volt.“ Ebben születtek meg azok a festmények és fényképek is, melyet a résztvevők a helyszínen is megtekinthettek. Mint az elhangzott, amennyiben arra lehetőség nyílik, a kezdeményezést folytatni szeretnék. Az egyik, s talán az egyik legfőbb cél az, hogy a fiatalok is eljárjanak a szervezet által előkészített rendezvényekre.

  Az a tapasztalat, hogy az előadásokon főleg a „köz��préteg, a harmincasok rétege hiányzik … tehát vannak a gyerekeink, mert azokat már behoztuk és azután vannak az ötven-hatvan évtől felfelé“. Meg kell keresni azokat a városban élő magyar lakosokat, akik nem járnak a magyar rendezvényekre.

    Az elmúlt év  rendezvényei közül  a legnagyobb sikert  Varnus Xavér  koncertje ért el, melyen több mint hétszázan vettek részt. Volt Operett gála, Csemadok bál, voltak operett és színházi bemutatók. Pályázati támogatásokkal sikerült megvalósítani a Kármán Napokat és az Őszi Kulturális Napokat. Mindkét rendezvénysorozat az idei programban is szerepel.  Sikeres volt a Phoenix Lutetia Polgári Társulással közösen rendezett Csiribiri Játszóház és az évet záró Ádventi Forgatag. Utóbbin sokan adakoztak a Kárpátaljai családok részére, mely adományokat Hajdók Hajnalka és férje, Fekete Tamás személyesen juttatott el hozzájuk.

  A szervezetnek sikerült úgy gazdálkodnia, hogy beleértve a támogatásokat is, nincs adóssága. Ezt az idei évben is meg szeretnék tartani, feladatként kitűzve a Magyar Kulturális Központ jobb kihasználását is.

    Az évzáró/évnyitó rendezvény állófogadással ért véget, melyen élőben Korponai István zenélt.

  Puntigán József

[korkep-blog]

Elkötelezetten a magyarságért. Beszélgetés Böszörményi Istvánnal - 2. rész

Böszörményi István neve elválaszthatatlan Losonc és Nógrád magyarságától. Több, mint húsz éves gyűjtés után tavaly jelent meg életművének tartott munkája, melyben a losonci református gimnázium történetét dolgozta fel

Böszörményi István, nyugalmazott tanár neve elválaszthatatlan Losonc és Nógrád magyarságától, de nem ismeretlen  Dél-Szlovákia más tájain sem. Bár már belépett a hetvenesek táborába munkabírása töretlen.

  Több, mint húsz éves gyűjtés után tavaly jelent meg életművének tartott munkája, melyben a losonci református gimnázium történetét dolgozta fel.

  A vele készült nagyinterjúnk első része itt olvasható.

  Felvétel: Puntigán József.

  Beszéljünk egy kicsit az édesapádról, aki keleti származású, s Losoncon telepedett le. Rajta keresztül lettél Losonc és Nógrád szerelmese?

  Nem is úgy mondanám, hogy Nógrád és Losonc elsősorban, hanem úgy, hogy magyarság. Apám, B. László úgy került Losoncra is. Megvan a levele, amit Sörös Béla teológiai igazgatónak írt annak idején. Ungmogyoróson született, Nagykaposon volt ügyvédbojtár, a prágai Károly Egyetemen két évet jogot hallgatott. Amikor azonban 1925-ben Losoncon megalakult a Teológiai Szeminárium, akkor abban lehetőséget látott arra, hogy a magyarságot szolgálja. Az említett levelében is ezt hangsúlyozta ki, hogy úgy érzi, a magyar nemzetét és a kisebbségi magyarságot nem jogászként, de lelkészként segítheti a legjobban. Ezért otthagyta jogi tanulmányait és eljött Losoncra teológiát tanulni. Azután itt is maradt.

  Felvétel: Puntigán József.

  Egy nagyon szerény embernek ismernek, akit a köz szolgálata jellemez, aki nem nagy híve az ünnepléseknek. Ez az édesapádtól kapott örökség ?

  Ez egy örökölt személyiségi jellegzetesség, adottság is, családi hagyomány. Talán a hitvallását örököltem tőle. Nem a teológiai tanulmányait, de a magyarsághoz való elkötelezettséget. A szerénység talán azzal is összefügg, hogy pap fia vagyok, otthon a szerénységre neveltek. A szocializmus évei alatt, amikor a gyerek- és ifjú koromat töltöttem, nemcsak szerénynek, de visszahúzódónak is kellett lenni. Úgyhogy ez bennem volt, s talán meg is marad.

  Felvétel: Puntigán József.

  A magyarság helyzete Nógrádban korántsem annyira jó. Hogyan látod ennek történeti ívét az akkori időszaktól napjainkig kiterjedően?

  Ez egy nagyon bonyolult és szerteágazó kérdéskör. Száz évvel ezelőtt a felvidéki magyarság (és többi is természetesen) kisebbségi helyzetbe került. Akkor kialakult egy bizonyos embertípus, ha lehet ezt így nevezni. A magyarságot szóban és tettben őrző-védő embertípus, amely az akkori teológusoktól kezdve egészen a mai csemadokosokig ível át. Tehát mindenki a maga helyén, a lehetőségei szerint… A közös nevező mindenhol a magyarság, az identitás megőrzése és az értékek átmentése volt. Ezt tették a Losoncon tanuló teológusok, ezt tettük később mi is. Csemadokosok elsősorban, s később a legutóbbi rendszerváltás után a különböző fórumok, polgári társulások. Tehát azok, akik elkötelezetten vallották és vallják: „megőrizni, megtartani“.

  Felvétel: Puntigán József.

  A Csemadokon belül számos előadás, rendezvény kötődik a nevedhez. Ezeket hogy sikerült úgy előkészíteni, hogy többségük maradandó emlékként maradt meg?

  Gyakorlatilag 1983-ban lettem a helyi Csemadok vezetőségi tagja, engedve a már említett Sólyom Laci bácsi ösztönzésének, útmutatásának. Gyakran mondta, hogy nekem ott a helyem! Azután, ha lassan is, de megtaláltam a helyemet benne. Az akkori vezetőség, az akkori lehetőségekhez képest fortélyos félelmek – hogy József Attila gondolatát idézzem – között működött. Egy példa arra, hogyan lehetett, kellett akkor lavírozni. Valamikor a 80-as évek elején dr. Vígh Károly a losonci magyarság budapesti mentora egyik első losonci előadását amerikai élményeiről tartotta. De annak nem lehetett ilyen címet adni, hogy „amerikai élménybeszámoló”, hanem a magyar tájak, magyar emberek burkolt címet kapta. Akkor Amerika még az imperializmus fészke volt, ő pedig magyarországi előadó.

  Akkor már láttam, hogy lehet különböző dolgokat csinálni, csak azt óvatosan és különböző tálalásban, megfogalmazásban  kell megtenni. Fokozatosan kiépítettem a kapcsolataimat, benne a magyarországiakat. Részben Vígh Károlyon, a néprajzosokon, részben a saját vonalaimon keresztül. Ők azután további előadókat, ismerősöket menedzseltek és ajánlottak fel. Sikerült a losonci Csemadok vezetőséget részben pozitívan befolyásolni, hogy merjünk többet tenni a helyi hagyományok felélesztése, azok bemutatása, a magyarországi kapcsolatok kiépítése és kihasználása útján.

  Felvétel: Puntigán József.

  Melyik jelentett kiemelt sikert?

  Volt több is! Nemeskürthy István, író, történész többször is járt nálunk. És Katona Tamás! Az ő előadása egy olyan kutatási területet indított el, az 1848/49-es események a helyi vonatkozásainak bemutatását, amiből azután kiadványok, számos előadás is megszületett. Jelenleg is ilyenen, a losonci és nógrádi vonatkozásain dolgozom, hiszen 1918-ban számos kerek évforduló lesz, közöttük az 1848-as forradalomé. Ezek az események még mindig tartogatnak érdekességeket, melyeket fel lehet és fel kell kutatni.

  Tavaly jelent meg az első olyan könyved, amely a szélesebb nyilvánosság előtt tette közzé tudásod egy részét. A losonci református gimnázium történetét foglaltad össze. Lesz ennek folytatása?

  Ezt a munkát az életművemnek tartom, több évtizedes munka van benne. A sok részletkérdés, a különböző területekből, amelyekkel foglalkoztam ez emelkedik ki a leginkább, ebben láttam a legtöbb lehetőséget. Hála Istennek viszonylag sok adatot sikerült összegyűjteni. Ennek a mozgatórúgója is az volt, hogy egy több száz éves múlt rejlik a mélyben, amit az elődök már igyekeztek feltárni. Ezt igyekeztem egy kötetbe gyűjteni.

  Felvétel: Puntigán József.

  A folytatást egyelőre nem tervezem, mert a legtöbb anyag ezen a református vonalon volt és érzelmileg is ehhez kötődöm a leginkább. A folytatás több mindentől függ, ezek egyike az egészség, sajnos a látásom egyre romlik. Több száz oldalnyi cédulát kigyűjteni, végigolvasni régi jegyzőkönyveket, s azokat olvasható formába átalakítani nem hiszem, hogy még egyszer bevállalnám. Tehát a szubjektív okokon kívül vannak ennek ilyen, objektív okai. Az is, hogy a református gimnáziumhoz tartalmilag jobban kötődöm, mint  a későbbi utódiskolához.

  Felvétel: Puntigán József.

  A már említettek mellett több kisebb füzetet, kiadványt is összeállítottál és megjelentettél pl. a Kármán családról, a református templomról, Losonc város leírásáról, a város 1849-es felégetéséről, hogy csak néhányat említsek. Ezek is megérdemelnék, hogy könyv formában a nagyközönség számára is elérhetőek legyenek. Nem gondolsz ilyenre?

  Ez nem az erős oldalam, mármint a menedzselés, a szervezés, nyomda. Ezekkel foglalkozni nem az én világom.  A gimnáziumi könyv szerkesztését sem én csináltam. Ha nincs Somogyi Alfréd, aki azt kézbe vette, akkor nem tudom, hogy meddig lett volna még a fiókomban a kézirat. Éreztem, hogy valamit kezdeni kell vele, de szerkesztőkkel, nyomdákkal, pályázatokkal számomra túl bonyolult foglalkozás lett volna.

  Az első, a néprajzos könyvemet is, ha nem veszi kézbe Galcsik Károly, a Csemadok titkára, ha nem pályázik, akkor lehet, hogy az se lenne. Amit magam meg tudok csinálni az ötlettől, az utolsó szegecsig azt igen… de azok példányszámilag mindig korlátozottak voltak. Igaz, akiknek szántam, azokhoz eljutott!

  Felvétel: Puntigán József.

  Az oktatói és közéleti pályafutásod közül a köztudatban főleg az utóbbi maradt meg. A gimnáziumban milyen elvek szerint próbáltad oktatni a gyerekeket? Ismert volt Rólad, hogy az órákra mindig bevittél valamit a közéleti énedből.

  A tanítás az egy dolog. Van egy szakmai része, esetemben ez a német nyelv, mint olyan tanítása. Természetesen ezzel kellett elsősorban foglalkozni. De ahol volt rá lehetőség ott tényleg igyekeztem a diákokat a közéletbe is bevonni, befolyásolni.  Egyik példája  Somogyi Alfréd, akit annak idején az 1980-as évek elején, füleki gimnazistaként vittem magammal. Egy nagydaróci ház padlásáról együtt cipeltünk le egy szuszékot.

  Voltak más apróságok is, amikor a német nyelvet is össze lehetett kapcsolni néprajzi, honismereti dolgokkal. 1986-ban volt a füleki Vigadóban a Palóc szoba kiállítás. Arra német óra keretében vittem diákokat, és németül beszéltük meg az ott látottakat. Házi feladatként le kellett rajzolniuk az ott látott szoba berendezését, s az egyes berendezési tárgyakat németül is meg kellett nevezni. Heinrich Heine, német költőnek van egy híres verse, melyet 1849 októberében írt arról, hogy Európában csak a magyarok valósították meg, ha rövid időre is a szabadságot. A hivatalos tanterven felül, ha nem is az egész verset, de néhány sort belőle megtanultunk, megtanítottam. Ugyanezt tettem március 15-én is, amikor Petőfi egyik versének a német fordítását tanultuk meg.

  A leghatásosabb maga a személyes példaadás volt. A diákok azontúl, hogy az órán volt tanítás, látták és tudták, hogy mi mindennel foglalkozom, Egyeseket sikerült bevonni, pl. színházi szereplésbe is. Nem felejtem el, hogy Losoncon a Fanni hagyományai c. darab színrevitelét szerveztük 1989-ben, akkor az iskola folyosóján volt a casting, ahogyan manapság mondanák.

  A diákok lehet, hogy nem is nagyon örültek neki, de a tanárnak nem mertek ellent mondani és elvállták a szerepeket. Konkrétan emlékszem Tóth Évire, Ardamica Zoránra és Gabira, akik azután szereplőként, mondhatnánk karriert futottak be. Különféle irodalmi esteken, rendezvényeken szintén a diákjaimat igyekeztem szerepeltetni. Azokat, akikben láttam, hogy van erre fogékonyságuk, meg tehetségük is. Tehát össze lehetett a két dolgot kombinálni.

  Felvétel: Puntigán József.

  A diákjaid közül ki az, akire emlékszel, hogy az útmutatásaid alapján ráállt a közéleti pályára is?

  Többen voltak, de kettőt mindenképpen megemlítenék. Nógrád két legnagyobb Csemadok szervezetének elnökei Füleken Szvorák Zsuzsa, Losoncon Demecsné Tóth  Andrea, szintén a diákjaim voltak. Természetesen nem úgy, hogy beléjük sulykoltam, hogy Csemadok elnöknek kell lenniük, de merem remélni legalább is, hogy van némi közöm ahhoz, hogy belőlük jó magyar emberek és vezetők lettek.

  Felvétel: Puntigán József.

  Az idei évre tekintve az 1848-as szabadságharc mellett mi az, ami még foglalkoztat?

  Olyan nagy terv nincsen, mint pl. a tavaly befejezett Ráday évforduló. Az 1918-as év az 1. világháború végének éve is. Van egy ezzel kapcsolatos tervem, amire talán már van fogadókészség a város, Losonc vezetői részéről is. A losonci temetőben volt valamikor egy katonai temető, ahová az 1. világháború alatt az ún. hadikórházban elhunyt katonákat temették el.

  Az 1970-es években a helyet felszámolták. Ezek a katonák a szó szoros értelmében névtelen áldozatok voltak, akik az egész Monarchia területéről származnak, a csehországi As-tól Lembergig, az Adriától Lengyelországig, akiket ide hoztak meghalni. Néhány évvel ezelőtt a református anyakönyvben más dolgokat kerestem, s akkor rácsodálkoztam arra, hogy 1914 őszétől gyakorlatilag 1918-ig, sőt 1919-ig katonák neveit találtam, akik szívlövéstől, tüdőgyulladástól, tetanusztól stb. hunytak el. Életkoruk többsége mind 20 év körüli, ők bizony meghalni jöttek Losoncra.

  Felvétel: Puntigán József.

  Nyilván voltak, akik túlélték a kezelést, a háborút is, de sokan meghaltak itt és itt temették el őket. Először csak a reformátusokat gyűjtöttem ki az anyakönyvből, de azóta sikerült az evangélikus és a katolikus anyakönyvből is kiírni az adatokat. Eddig mintegy 200 név van, különböző nemzetiségű, rangú és rendű katona, akiket itt temettek el.

  A mostani terv az, hogy emléket állítsunk nekik. Vagy ott, az egykori katonai temető helyén, legalább egy szimbolikus kereszt felállításával, vagy úgy, hogy a régi ravatalozóban, a Személyiségek termében kapnának emléket. Annak eredeti koncepcióját kellene kibővíteni azzal, hogy ne csak a neves személyiségek, de a háború áldozatai, az említett katonák nevei is valamilyen formában helyet kapnának benne. Katonák, akiknek a hozzátartozóik ki tudja hol, szanaszét a világban vannak, és talán azt sem tudják, sőt biztosan nem tudják, hogy őseik, nagyapjuk, dédapjuk, ükapjuk éppenséggel Losoncon van eltemetve. Egy ilyen konkrét terv ennek az emléknek a megörökítése.

  Felvétel: Puntigán József.

  Mit tartasz életed eddig legnagyobb sikerének: Volt olyan vágyad, amit szerettél volna megvalósítani, de nem ment?

  A sokáig meg nem valósított álmok közé tartozott az említett gimnáziumi kötet, ami legalább húsz éves múltra tekint vissza. Van ennek szimbolikája. A tartalmon kívül több, mint 500 oldalon sikerült rengeteg eddig nem ismert adatot közzétenni. Ami a legszebb az egészben, ez történt a reformáció 500. és az 70. születésnapom évében.  Kell-e ennél nagyobb siker? Különösebb egyéb meg nem valósult vágyról nem tudnék számot adni.

  Felvétel: Puntigán József.

Puntigán József

A Böszörményi Istvánnal készült interjú első része:

  http://www.korkep.sk/cikkek/interju/2018/02/10/elkotelezetten-magyarsagert-beszelgetes-boszormenyi-istvannal-1-resz

[korkep-blog]

Ünnepváró Écsi Gyöngyivel és Kovács Marcellel

Écsi Gyöngyi „Meséi nemcsak a legkisebbekhez szólnak, hanem nagyon a felnőtt társadalom részére is üzenetet hordoznak, ahogy az a meséknek eredetileg szerepük volt.“ Ezt láthatta és érezhette a losonci Szabó Gyula Emlékházban megtartott előadásának közönsége is. A bibliai alapokon nyugvó, ma közegbe ültetett meséi, Kovács Marcell zenei játéka feltöltötte a lelket és szívet.

Écsi Gyöngyi „Meséi nemcsak a legkisebbekhez szólnak, hanem nagyon a felnőtt társadalom részére is üzenetet hordoznak, ahogy az a meséknek eredetileg szerepük volt.“ Ezt láthatta és érezhette a losonci Szabó Gyula Emlékházban megtartott előadásának közönsége is.

  A bibliai alapokon nyugvó, ma közegbe ültetett meséi, Kovács Marcell zenei játéka feltöltötte a lelket és szívet.

  Écsi Gyöngyi és Szabó Kinga. Felvétel: Puntigán József.

   A jelenlévőket Demecs Andrea, a Csemadok Losonci Alapszervezetének elnöke üdvözölte. Az vendéglátó Szabó Kinga rövid köszöntőjében egy az esthez nagyon illő gondolatot idézett „A fény csak abban válik áldássá, aki másoknak is ad belőle“.  A gondolat szerzője Hamvas Béla, amelyet a Láthatatlan történet c. munkájában fogalmazott meg. Érdemes idézni az idézni annak további mondatait is.

  Felvétel: Puntigán József.

“A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.

Felvétel: Puntigán József.

Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.”

  Écsi Gyöngyivel az előadás után beszélgettem.

Felvétel: Puntigán József.

Mit jelent Neked az ádvent, a karácsony?

  Olyan ünnepelést, amely számomra sokkal korábban kezdődik, mint általában a többiek számára, mert elkezdem készíteni az egész eszköztárát, ami az ádventhez hozzátartozik. A sötét, egy gyertyaillat, a magunkba való zárkózottság, az elcsendesedés – ez az idő arra, hogy kikapcsoljuk egy kicsit a külső dolgokat és beinduljon egy belső lelki gondolkodás, lelki működés. Számomra az ádvent azt az alkalmat jelenti, hogy ez sikerülhessen.

  Felvétel: Puntigán József.

  Nagyon könnyű dolgom van, mert ádventkor nagyon sok műsort lehet adni, tehát nagyon nagy igény van az elcsendesedésre. Ezen egészen meg vagyok lepődve, hogy a pedagógusok, az intézmények szervezői, vezetői ugyanezt a hiányt érzik, hogy ebben a nagy sötétben nekünk kell valami, meg kell etetnünk a lelkünket, mert egyszerűen olyan lelki éhség van.

  Az ádvent számomra azt jelenti, hogy ezt az „ennivalót” elkezdjük készíteni. Az ennivaló pedig nem más, mint a megszólaltatott igehelyek, mert végül is akármilyen tréfásan, de igéket mondok végig. De amikor ezek és a régi ősi énekeink megszólalnak, akkor elkezdenek működni is. Nagy söprést csinálnak, lelki takarítást, rendezgetést, igényt arra, hogy mindent tegyünk vissza a maga helyére. Ha azután rend van, akkor elkezdünk készülni valamire.

  Felvétel: Puntigán József.

Ki jobb befogadó a gyerek vagy a felnőtt?

  Attól függ, hogy milyen lehetőségeket kapott az elcsendesedésre. Tehát, hogy úgy nevelték-e őt, hogy észrevegye, hogy van benne valami, amin gondolkodik, amit érez, tehát, hogy  érezze hogy van lelkem, van eszem, van szívem. Ha nem úgy neveljük a gyermeket, hogy meg tudja különböztetni a dolgokat, akkor egyszerűen nem fogja meghallani azt. Mert ez egy másik síkból szól, az ádventi üzenet egy másik dimenzióból szól.

  Felvétel: Puntigán József.

  Nagyon látod a szülőknek, nagyszülőknek, a pedagógusoknak a munkáját. Légy egy kicsit csendes, figyeld meg, hogy ki lakik benned. Ahol minden csak a hajsza, a sikerélmény, hogy legyek első, ki lesz az első, az egy borzalmas versenyszellem, ami uralkodik. Nagyon látom azt, hogy a gyermekekben kinyílik-e a figyelem erre, hogy megnézik-e a másik dimenziót.

  Kovács Marcell. Felvétel: Puntigán József.

  Az ádventi műsor, minden ádventi koncert, játék  arra jó, hogy láthatatlanul beterelgessük őket a küszöbre … hogy azon átlépve megérezze … ahá itt nem egy valamilyen koncert volt, valami más dolgok is történtek, valami megszólalt bennem … lehet egy kicsit  óvatosabban, csendesebben kell élni és kevésbé kellene félni, szorongani, itt titkok vannak.

  Ha egy műsor elősegíti a rácsodálkozást ezekre a titokra, az egy boldogság.

Felvétel: Puntigán József.

A felnőtt? A nagymama?

  Én azt gondolom, hogy a nagymama nagyon hiányolja az életéből a gyerekkort. Azt a bizonyos,  kecskefejős gyerekkort, amikor még gyertyák voltak a karácsonyfán és vigyázni kellett, hogy le ne égjen. Amikor még a dédi ott ült a sarokban, mert nem volt az öregotthonba téve. Azt gondolom, hogy az igazi a szent dolgok ezzel összefüggenek és ő számára ez szent és nagyon igényli.

  Felvétel: Puntigán József.

  Vannak kifejezetten felnőtt koncertek, amelyet ugyanilyen mesében mondom el, mint a gyerekeknek, mert a felnőtt ugyanúgy szeret kacagni, nevetni. Azt gondolom, hogy a  szent dolgok igazán akkor szentek, ha egy öröm van bennünk. Nem egy félelem, egy bezárkózottság. Az örömöt magunkban kell megtalálni! A sötét csak akkor múlik ha a fény bejön!

  Felvétel: Puntigán József.

Mint megtudtuk pár nappal ezelőtt még Argentínában voltál, ott szolgáltál!  Ez ott is adventi időszak?

  Sokadik alkalommal  voltam ott. Mindegyik alkalommal, így most is az első ádventen még ott szolgáltam.  Az ottani református gyülekezet meghívásának teszek eleget, akik az 1946-os év után kezdtek el oda kimenekülni: a vezetők, orvosok, mérnökök, az akkori hadsereg tisztikara. De azt  is mondhatnám, az a réteg, akinek mindenét elvették, a kastélyait, a birtokait, akiket mindenből kiforgattak és jogfosztottként elüldöztek. A nemesség, sőt az arisztokrácia. Ezeknek ott vannak a családjaik és nagyon erősen ragaszkodnak ahhoz, hogy ők magyarok. Külön magyar iskolájuk három magyar tánccsoportjuk, magyar öregotthonuk, magyar versklub, magyar kórusuk. Törekszenek!  Persze … a negyedik generáció már töri a magyart.

  Felvétel: Puntigán József.

  Mindig volt saját lelkészük,  az egyik 30 évig, másik 30-ig. Tehát már 60 éves a református egyház. Miután elfogytak a lelkészek próbáltak hozni Magyarországról, de ezt nem tudják úgy biztosítani – sok nekik, hogy valaki ott legyen évekig.

  Felvétel: Puntigán József.

  Én gyakorlatilag egy ötvasárnapos evangelizációs sorozatra megyek el. Erre készülnek az evangélikusok, a katolikusok, együtt a két gyülekezet, mert már nagyon-nagyon kevesen vannak, a gyerekeket ugyanúgy nem tudják templomba vinni, s így mindenki együtt van. Együtt veszünk úrvacsorát, tehát ez abszolút felekezeten felüli az együttlét. Egy olyan közösséget ismertem ott meg, amilyet még soha sehol nem láttam.

  Felvétel: Puntigán József.

  Ők nem élték meg az előző rendszert, nem tudnak szorongani, nem tudnak félni, nem tudják, hogy halkítsd le a hangodat, mert mit fognak szólni…  Tehát annyira egyenes tartású nemes lelkületet látok, ami bennünk már megnyomorodott

  Felvétel: Puntigán József.

  Az istentisztelet után mindig közös ebéd van, senki nem rohan haza, mindig megbeszélik, hogy mit fognak enni, honnan hozzák vagy ki főzi. Két órát eltöltenek együtt, csevegnek, énekelnek. Olyan feladatokat kapok  tőlük, annyira szorongatja őket az éhínség az ige és magyarázatai, a tudás és igazság iránt, hogy állandóan lelki és szellemi munkát végzek.

  Felvétel: Puntigán József.

Milyen üzeneted lenne a portálunk olvasóinak?

  Legyenek csendben, adjanak hálát, s ha hálát adnak ha ráérnek a csendben hálát adni akkor utána tudnak majd mosolyogni.

  Puntigán József fotók: a szerző felvételei

[korkep-blog]

"Nekünk így kerek a világ" – rakoncások Losoncon

Idén a losonci B.S. Timrava Színház adott otthont a füleki Rakonca Néptáncegyüttes év végi gálaműsorának, melyen barátaik közreműködésével az utóbbi időszak műsoraiból mutattak be válogatást.

A megszokott hagyományoktól eltérően az idén a losonci B.S. Timrava Színház adott otthont a füleki Rakonca Néptáncegyüttes év végi gálaműsorának, melyen barátaik közreműködésével az utóbbi időszak műsoraiból mutattak be válogatást.

      Bár a csoport és barátaik nem először jártak Losoncon, ez volt az első alkalom, hogy ezt a nagyon népszerű, 2010-től bevezetett programjukat itt mutatták be.

      A műsort Brusznyai Erik koreográfiája, az „Amikor j��lesik“ c. magyarszentbenedeki táncokat felelevenítő hangulatos, a kinti esőbe hajló időjárást is felidéző hangulatos produkció nyitotta meg. Ezt követően „Járnám én es ékesen“ címmel moldvai táncok voltak láthatóak a Kis Rakonca előadásában. A táncokat Varga Lia és Varga Norbert tanították be.

     A közelmúltban több elismerést is szerzett losonci Galáris Énekegyüttestől népdalcsokrot hallhattunk. Nem először szerepelnek a műsorban, s akik látták a korabeli fellépéseiket, azt is láthatták, hogy milyen fejlődést tudhatnak maguk mögött. A csoport fenntartója a losonci Kármán József Alapiskola és Óvoda, valamint a Csemadok losonci Alapszervezete. Munkájukat Varga Lia, a Rakonca Néptáncegyüttes egyik vezetője és Demecs Andrea, a Csemadok losonci alapszervezetének elnöke irányítják.

    A csoport a Bíborpiros szép rózsa népzenei országos vetélkedőn aranysávos minősítést ért el, a közelmúltban a budapesti Csepeli Munkásotthonban lezajlott XII. Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei döntőjén pedig  kiemelt nívódíjban részesültek.

    Őket ismét egy Rakonca koreográfia követte Visai táncok címmel, Kovács József és Jelínek Emese koreográfiájával.

    A műsor legtávolabbról érkezett vendége a besztercebányai Mladosť Egyetemi Néptáncegyüttes volt, akik kétszer is helyet kaptak a műsorban. A szlovák népi táncok mellett egy hagyományos esküvőt is bemutattak.

    A csoport a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem mellett működik, tagjait az egyetem és a környék elhivatott néptáncosai alkotják. Elsősorban a Garam mente folklórját viszik a színpadra, de megtalálható műsorukban a határon túli szlovákok néphagyománya is.

    Szoros kapcsolatot ápolnak a vajdasági szlovákokkal Az európai országok mellett eljutottak a tengerentúlra, pl. a Fülöp szigetekre és Ausztráliába is. Művészeti vezetőjük Martin Urban.

    A Rakonca ifjú korosztálya a Kis Rakonca Varga Lia és Norbert „Hadd el te kicsike“ c. koreográfiáját, benne Felcsíki táncokat mutatott be. A koreográfia a 9. Eszterlánc Néptáncfesztiválon ezüstsávos besorolást kapott. A „nagy” Rakonca előadásában ezután a Paulus Norbert és Pauluszné Perczel Piroska által koreografált Rimóci táncok voltak láthatóak.

      A műsorból az idén sem maradhattak ki a Rakonca szólótáncosai, akiket ezúttal a legutóbbi országos gyermek néptáncversenyen kiemelt aranysávos minősítést szerzett Molnár Nikolas és Varga Dániel képviselték. A páros sikere ezúttal sem maradt el,  magyarszenderneki és széki férfitáncokat mutattak be.

    Az egy éve alakult Foncsík Énekegyüttes a Galáris Énekegyüttes „füleki párja“. A csoport Varga Lia vezetésével a Rakonca talán legfiatalabb leányaiból állt össze, s  népdalcsokrot mutatott be.

    Nem kisebb sikert aratott a füleki File Banda, mely idén nyáron alakult tehetséges füleki zenészjelöltekből. Az együttest Ifj. Gelencsér János, az est zenei hátterét biztosító Dobroda zenekar prímása vezeti és tanítja. Velük kapcsolatban el kell mondani, hogy a füleki néptánc és népi ének mellett úgy tűnik, a városban a hangszeres oktatás is állandósulni látszik. Köszönhetően elsősorban a füleki központú Hagyományok Háza szlovákiai hálózata és a füleki Művészeti Alapiskola együttműködésnek.

    A Rakonca Húsvét Csaba és Mesterszabó Ágnes által koreografált Kalotaszegi Táncokat bemutató blokk és a Mladosť együttes fellépése után a közel kétórás rendezvényt a Rakonca „Szomszédok – Gömöri táncok“ c. új, Brusznyai Erik által összeállított bemutatója zárta, melyben medvesalji és fennsíki magyar és rimakokavai szlovák táncok párhuzamát láthatta a közönség.

  Puntigán József

[korkep-blog]

Varnus Xavér koncertje Losoncon

Varnus Xavér orgonaművész és társai október 6-án a losonci zsinagógában egy olyan bemutatót tartottak, amely bizonyosan hosszú időn keresztül megmarad a zeneszerető közönség, a Losoncról és környékéről érkezett mintegy 700 rajongó emlékezetében. Talán még az épület megnyitóján sem jöttek el annyian a zsinagógába, mint ezen az estén.

Maradandó élmény! Egy koncert, amelyre már napokkal ezelőtt elfogytak a jegyek.  Varnus Xavér orgonaművész és társai  október 6-án a losonci zsinagógában egy olyan bemutatót tartottak, amely bizonyosan hosszú időn keresztül megmarad a zeneszerető közönség, a Losoncról és környékéről érkezett  mintegy 700 rajongó emlékezetében.  Talán még az épület megnyitóján sem jöttek el annyian a zsinagógába, mint ezen az estén.

  Belépés a koncertre. Felvétel: Puntigán József.

  „A mai este az orgonatörténet három korszakát toltuk itt össze. Legelőször volt a nagy sípos orgona, amely a nyugati kereszténység hangszere volt, amelynek története a római korra a vízi orgonákhoz nyúlik vissza  … a második csodálatos, izgalmas korszaka a 19. és 20. század fordulója volt, amikor megjelennek az első mozgófilmek, de azoknak nem volt hangsávja, s ezen borzasztóan egyszerűen segítettek.

  A három orgona … Felvétel: Puntigán József.

  A zenei kíséretet a nagy amerikai mozikban úgy adtak a filmek mellé,  hogy a vászon mögé be volt építve egy-egy hatalmas sípos orgona, amely látszólag olyan volt mint a templomi testvére, de bizonyos beállítások miatt egészen különös új hangzásokat is ki lehetett belőle hozni … A harmadik tulajdonképpen ebből az orgonából fejlődött ki az ún. Hammond orgona volt, amely a harmincas években kezdte meg világturnéját … és nagyon gyorsan egy önálló fejlődésbe kezdett és egy egészen újfajta műfaj kerekedett ki belőle …  A mai napon ennek a három orgonatörténeti pillanatnak, a találkozásának  lesznek a tanúi …“ – mondta többek között a koncertet bevezető gondolataiban Varnus Xavér.

  Varnus Xavér orgonája. Felvétel: Puntigán József.

  A hivatalos nagykoncert még februárban október közepére lett meghirdetve, de  „Demecs Andrea kedvessége elé vágott az eseménynek és így tulajdonképpen a bemutatóval együtt lesz a bemutató”. Így a losonciak most átélhették azt az élményt, amire a budapestieknek még néhány napot várnia kell.

  Felvétel: Puntigán József.

  A koncertet az egyik hírportálunk így hirdette: „Ezúttal egy különleges válogatással érkezik Felvidékre, Losoncra. A Cinemusic címet viselő orgonahangversenyen a mozifilmek világából merít az orgonakirály, hogy megmutassa a jól ismert klasszikusok milyen jól szólnak orgonán is. És mindezt igazán különleges módon teszi. A művész a legtehetségesebb fiatal orgonistákkal egyszerre három orgonán játssza a XX. század kultikus filmzenéit. Ebben lesz partnere Barnkopf Balázs moziorgonán és Elischer Balázs Hammond orgonán.”

  Felvétel: Puntigán József.

  A koncert negyedik szereplője Szitha Miklós (ütőshangszerek) volt, aki a Talamba együttes tagja.  Az együttes kísérte Varnus Xavér  2011. november 6-án a rimaszombati református templomban megtartott teltházas koncertjét.

  Felvétel: Benedek Viktória.

  A losonci első zenei blokk előtt további belső titkokat is elárult: „Ez a mai koncert az utolsó pillanatban majdnem meghiúsult egy  egészen elképesztő dolog miatt, ami tulajdonképpen az én figyelmetlenségem. Mivel október 15-én lesz a nagykoncert a Dohány utcai zsinagógában … az utolsó napokban próbáltunk és lemezt készítettünk a művekből … Amikor tegnap reggel kitűnő orgonaszállítóink megérkeztek, hogy a moziorgonát ill. a Hammand orgonát elhozzák teljesen váratlan dolog cuppant bele az életünkbe. Kiderült hogy egy nappal korábban elkezdődött a zsidó sátoros ünnep és a rabbinátus megtiltotta,hogy bármifajta fizikai munkát végezzenek a templomban, ezért nem lehetett kihozni az orgonát … tegnap reggel arról értesültem, hogy egyházi lefoglalásba került  a két orgona… ezek után teljesen csodálatos módon találtunk Európában még két szabad állapotú orgonát, úgyhogy ez a két hangszer nem az, mint amire eredetileg számítottunk.”

  Felvétel: Puntigán József.

  A filmzenei blokkok közé befért Bach zenéje. „És ha most megbocsájtják, akkor néhány percig Johann Sebastian Bachot fogok játszani. Van nekem egy régi elképzelésem, hogy amióta emberi faj él a Földön, azóta Isten háromszor szólalt meg bizonyíthatóan, ember által. Az első megszólalása az Jézus volt, a második megszólalása az William Shakespeare és a harmadik Johann Sebastian Bach. Akik rajtuk kívül beszéltek, azok vagy ugyanazt mondták mint ők, vagy hazudtak. Harmadik megoldás nincsen! Johann Sebastian Bach zenéje egyszerűen az Isten zenéje. Minden hang olyan tökéletesen van megalkotva benne, mint maga a teremtés…“

  A koncert talán legnagyobb meglepetése a Spilberg Schindler listája c. filmje zenéjének részletének bemutatója volt. A színpadra ugyanis nem a plakátokon meghirdetett neves hegedűművész állt fel, hanem a régió szülötte, a jelenleg Pozsonyban tanuló ifjú hegedűművész,  persi (Prša) Fazekas Bence.

  Fazekas Bence. Felvétel: Benedek Viktória.

  „… amikor Spilberg elkészítette Schindler listája forgatókönyvét, akkor megkereste a régi barátját John Williamset, s megkérte,  hogy írja meg a zenéjét. Ő miután elolvasta a forgatókönyvet, felhívta Spilberget azt mondta, én ehhez a filmhez, ehhez a hatalmi drámához túl kevés vagyok, nem tudom megírni a zenéjét. Mire Spilberg azt mondta neki, ebben telejesen igazad van, de akik jobban meg tudták volna írni már 100-120 éve halottak. Így lett végül is ő a zeneszerzője, s írta meg a csodát. A zenetörténetben talán nem volt olyan mű, ami ilyen gyorsan beivódott volna a köztudatba a közgondolkodásba.”

  Felvétel: Benedek Viktória.

  A világhírű orgonaművész és a karrierje kezdetén álló hegedűművész együttes játéka a koncert talán legszebb pillanata volt, melyet V. Xavér egyszerűen így zárt le: „Ha tudnák hegedülni, akkor így szeretnék hegedülni“.

  Nem kevésbé volt megható vallomása, melyet megosztott a jenlévőkkel. „Nemcsak ő (Fazekas Bence) helyi, hanem bizonyos szinten én is kötődöm ehhez a tájhoz. Kb. 15 évvel ezelőtt Rimaszombatban koncerteztem és anyukám is eljött velem a hangversenyre. A püspök úr vacsorán vendégül látott minket ..anyám egyszer csak odafordult hozzám vacsora közben és azt mondta öcsi kérdezd meg legyél kedves valakit, hogy hol van Dobóca .. a Te nagyapád , az én apukám ő Dobócán született s onnan telepítették le őket … bár nagy utazó vagyok és végigjártam az egész világot .. ehhez a keleti részhez mindig erős érzelmek kötnek ..“

  A 2011-es rimaszombati koncerten. Felvétel: Puntigán József.

  Ezzel kapcsolatban jegyezném meg, hogy Varnus Xavér 2004-ben az egyik kezdeményezője, s ezzel együtt főszereplője volt annak a jótékonysági koncertnek, amelynek bevételével a rimaszombati református egyházközség elkezdhette a templom ill. a 2010-ben százéves orgonájának a felújítását, amelyet a rimaszécsi származású Vass Lajos végzett el. „… nem is az anyagi támogatás, a jótékonysági koncert bevétele volt a legfontosabb, hanem az az erkölcsi támogatás, amit nyújtott nekünk. Eljött egy világhírű orgonaművész a mi kis városunkba, templomunkba, megnézte az orgonánkat, s azt mondta, hogy segít nekünk. Erkölcsi kötelességünk volt magunknak is segíteni, elindítottuk a gyűjtést.” – foglalta össze a 2011-es koncert köszöntőjében Bán Zoltán, a Gömöri Egyházmegye főgondnoka.

  A rimaszombati 2011-es koncerten. Felvétel: Puntigán József.

A koncert több, mint 20 perces záró blokkját filmzenék alkották.  „Az utolsó húsz percből 18-at hazafelé dúdolni fognak … két perc az egész és szeretni fogják“ – mondta Xavér, s leült az orgonájához.

  Felvétel: Puntigán József.

  Nem kell különösebben kutatni azt, hogy ez valóban így volt-e. A közönség vastapsa mindent elmondott! S ezt a ráadásként elhangzott, közönséggel közösen eljátszott francia induló csak megerősítette. Xavér ezt követően nem vonult az öltözőbe, de kijött,  hogy helyet adjon arra, hogy beszélgessen, hogy rajongói mellé álljanak, hogy dedikáljon.

  Felvétel: Puntigán József.

  A koncertet a Csemadok Losonci Alapszervezete készítette elő, ötletadója a szervezet elnöke Demecs Andrea volt.  Mint kérdésemre elárulta, Xavér „istenien” érezte magát Losoncon.

  Felvétel: Puntigán József.

  Varnus Xavér 1964-ben Budapesten született. A Kőbányai Zeneiskolában tanult zongorázni, az orgonával való kapcsolata a Ihász utcai református templomban kezdődött. 1977 óta több mint  háromezer koncertet adott. Legendává vált a Művészetek Palotájában 2006. június 4-én adott hangversenye, amellyel a palota világviszonylatban is legkorszerűbb orgonáját avatta fel. A koncertre már négy hónappal korábban elfogyott minden jegy, s még aznap éjjel hanglemezt készített, melyet 2007 elején a Sony BMG jelentetett meg, s amellyel hanglemeztörténelmet írt. Egy év alatt négyszeres  platinalemez lett! „…nagy megtiszteltetés számomra, hogy első előadója lehetek e csodálatos orgonának, amely még akkor is zenélni fog, amikor mi már rég nem leszünk.”  – mondta akkor.

  Lemezdedikálás. Felvétel: Puntigán József.

  A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének (2004) és Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének birtokosa (2010). Ezzel kapcsolatban nyilatkozta: „Kitüntetéseim tekintetében szeretném megjegyezni, hogy pártnak tagja soha nem voltam. Önmagamat liberális humanistának tartom. E kitüntetéslista mögött sem tehát sem párthűség, sem pedig lakáj-alázat nem húzódik, csakis az adott pillanatban talán túlértékelt hétköznapi munka.”

  Ifjú rajongók… Felvétel: Puntigán József.

Nyitókép: Benedek Viktória.

  Puntigán József