#Darvasi László

[brgzmpff]

kicsit aggódom, hogy nem tudja a laptop megnyitni a galéria dolgozós mappáját, remélem egy újraindítás majd segít, de addigis:

SZOMBAT 19:00 FUGA, Petőfi Sándor utca

ÁRVERÉS az Utcáról a lakásba egyesület számára, hogy még küzdő csöviknek tudjanak otthonokat csinálni!!! Egy árverésen a becsérték 60%-a szokott lenni a kezdő licit, így egy csomó fasza képet tudtok kis szerencsével ára alatt megvenni és közben minden fillér jó helyre kerül!!!

A felajánló művészek névsora: analóg.angelika, Anyádrajzol, Árki Tibor, Boruzs Boglárka, Bukta Imre, Csoszó Gabriella, Csörsz Rumen István, Cerdic Af Geijersstam, Darvasi László, Debreczeny Zoltán, Marton Des, Erdős Virág, Fedor Ilka, Haász Katalin, Kemény Zsófi, Adél Koleszár, Kövesdi Judit, Lődör Dániel, Nádasdy Ádám, Nádler István, Pálfi Balázs, Révész Ákos, Rutkai Bori, Stark Attila, Szabó T. Anna, Szofi Oláh, Timea Telkes, Ágnes Tóth, Tóth Krisztina, Várady Szabolcs, Város és Vadon

itt vannak a képekről a mindenek: https://aukcio.utcarollakasba.hu/konyvhajlek-2/

Lájk ha jössz, reblog, ha drukkolsz!!! :D csak viccelek, de klassz lenne, ha futna egy kört, mert nagyon fontos dolognak tartom az ULE munkáját, és jó lenne, ha minden kép elmenne :)

[vortexofmind]

Elhallgatott történetek

Az első mesterem Mészöly Miklós volt, az ő szép, kegyetlen és költői prózája. Később ráébredtem, hogy bár minden fontos, egy komoly író esendő önmagától tanulja a legtöbbet. Van ugyanis egy másik énünk, egy hatalmas birodalom, amit nagy gonddal és türelemmel föl lehet deríteni, legalábbis egyes részeit megismerni. Ezeknek az ismeretlen területeknek a feltérképezése maga az írás. Tele vagyunk bezárt, elhallgatott történetekkel. Soha nem valamilyen mintát vagy receptet követtem tehát, nem valamilyenné akartam válni, nem akartam megfelelni az olvasónak, hanem azt a nem látható, eltitkolt vagy rejtőző részt kerestem, ami én lehetek. Sok író esik abba a hibába, hogy kompromisszumot köt az elvárásokkal. Nincs kompromisszum. Az üzlet megköttetik később, ha az olvasó rátalál a műre, vagy fordítva.

Darvasi László gondolatai, Nők Lapja, 74/32

[isemykal]

Elkezdeni könnyű. Meggondolatlanul belevágunk egy kapcsolatba, egy háborúba, egy vállalkozásba, és aztán, amikor pedig már rég be kellett volna fejezni őket, még mindig küszködünk velük. Az ember könnyen kezd, nehezen fejezi be. Így van ez az irodalomban, az ivászatban, a szexuális életben, a lelki természetű kapcsolódásokban.

Szív Ernő

[zsntt]

Az ember azzal foglalkozik, hogyan élje túl, hogyan bírja ki, viselje el, és mégis mennyi minden más az eszébe jut. Hogy juthat eszébe ennyi lom között az Isten. Tulajdonképpen csodálatra méltó dolog. Amikor megszületünk és cseperedünk, alapvetően nem erre számítunk. Korántsem gondolunk ennyi teendőre. Teljesen jogosan nem arra kalkulálunk, hogy kibírjuk, hogy megússzuk, hogy túléljük, hogy akár sunyin, akár gyáván, de teljen velünk az idő, hanem hogy legyen más is, egy halvány erdősáv, valami ösvény, kövek közt zubogó patakvíz, az ég alatt zizegő papírsárkány, buborék. A túlélésen túli, nagy reményt keltő terület. Aztán ahogy nő, vagyis hogy fogy az ember, úgy sokasodik a kalkuláció. Aki túlélte a huszadik század ilyen és olyan megpróbáltatásait, az innentől fogva komoran csodálkozhatott. El is hitte és nem is, hogy volt, ami volt. Aztán azt meséled, amiről fogalmad sincsen. Szó szerint. Hogy azok nem olyan szavak. Nem olyanok. Viszont maradt az embereknek egy visszatérő kérdése. Miért éppen én? Ennek az időszaknak, vagyis az úgynevezett huszadik sz��zadnak az alapkérdése. Az ember mellett a tragédiák utcaseprői söprögettek. Miért éppen én? Miért nem a másik.

Darvasi László: Isten. Haza. Csal.

[fincsimissimi]

A dicséret fokozatai -- Darvasi Lászlóról

A dicséret fokozatai — Darvasi Lászlóról

(A szöveg 2005 decemberében hangzott el a Füst Milán Alapítvány prózaírói díjának átadásán, a kép majdnem tíz évvel korábban készült, 1996 tavaszán, Berlinben, a Wandsee-nél, Kleist és kedvese sírjánál. Nem emlékszem, hogy a laudációt közöltem volna valaha is, történeti érdekességként viszont, hiszen mégiscsak tizenhét év telt el, érdeklődésre tarthat számot. Ilyenek voltunk.) (more…)

[esterhazypeter]

A neved Umberto, mondom. Okosan, már-már bölcsen néz rám, végtére is az én kutyám Ülsz. Ül. Feküdj. Fekszik. Fogd meg! Körbefürkész, kit vagy mit kellene megfogni. Üres az utca, mint Hajnóczy után az italbolt. Figyelj, eb, az üres az nem a semmi. Az üresben is van valami, hacsak nem az üresség maga, és akkor neked az üresben éppen ürességet kell megragadnod. Érted? A kutya bizonytalanul bólint, majd ügyes mozdulattal enfarkába harap.

Darvasi László: Így írtok ti (Esterházy Péter vasárnapi naplójából)

[munchausenparokaja]

“Utolsó lélegzet, kis rándulások, kiszáll a lélek a főnővér feje fölött a folyosóra.”

Darvasi László, Élet és Irodalom, LXIV. évf., 48.

[veszkijarat]

és ebből alakult ki a lista, érdekes, kik maradtak le:

Balla Zsófia: A darázs fészke Bari Károly: A mozdulatlanság örökbefogadás Barnás Ferenc: Életünk végéig Bodor Ádám: Sehol Csabai Laszlo: A videk lelke Darvasi László: Magyar sellő Grecsó Krisztián: Vera Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb Kovács András Ferenc: Requiem Tzimbalomra Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak Kukorelly Endre: CéCéCéPé Láng Zsolt: Bolyai Markó Béla: Amit az ördög jóváhagy Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt Nemes Z. Márió: Barokk Femina Pál Sándor Attila: Balladáskönyv Péterfy Gergely: A golyó, amely megölte Puskint Schein Gabor: Megleszünk itt Szilágyi István: Katlanváros Tóth Krisztina: Fehér farkas

[catleen9]

Több mint 40 kiadó mutatja be újdonságait az őszi Margó fesztiválon

Több mint 40 kiadó mutatja be újdonságait az őszi Margó fesztiválon

Összesen 46 kiadó mutatja be újdonságait az őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron október 10. és 13. között a Várkert Bazárban.

A fesztiválon mutatja be legújabb könyvét többek között Babarczy Eszter, Barnás Ferenc, Bartis Attila, Bödőcs Tibor, Darvasi László, Gárdos Péter, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Kukorelly Endre, Láng Zsolt, Molnár T. Eszter, Nádas Péter, Nyáry Luca, Szántó…

[isemykal]

úgy éltünk, mint a tenger és a partja

>>Szív Ernő<<

[watchaholics]

Több mint 40 kiadó mutatja be újdonságait az őszi Margó fesztiválon

Több mint 40 kiadó mutatja be újdonságait az őszi Margó fesztiválon

Összesen 46 kiadó mutatja be újdonságait az őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron október 10. és 13. között a Várkert Bazárban.

A fesztiválon mutatja be legújabb könyvét többek között Babarczy Eszter, Barnás Ferenc, Bartis Attila, Bödőcs Tibor, Darvasi László, Gárdos Péter, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Kukorelly Endre, Láng Zsolt, Molnár T. Eszter, Nádas Péter, Nyáry Luca, Szántó…

[gittegylet]

Díszvendégség, dedikálások a Könyvfesztiválon - Knausgård, Spiró, Grecsó és

Díszvendégség, dedikálások a Könyvfesztiválon – Knausgård, Spiró, Grecsó és

A 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra készülődve szemezgetünk a gazdag programokból és dedikálásokból. A Magvető Kiadó jelenteti meg magyarul az idei díszvendég, Karl Ove Knausgård műveit is, rajta kívül számos magyar kedvencünkkel is találkozhatunk a Millenárison április 26-28. között.

A Kalligram-dedikálások után most a Magvető szerzőit ajánljuk:

Akire mindenki kíváncsi: Karl Ove Knausgård

[innerworld12]

DARVASI LÁSZLÓ Azért olvasok… Azért olvasok, hogy ne féljek. Azért olvasok, hogy otthon legyek. Azért olvasok, hogy ne legyek otthon. Én nem tudom, miért olvasok. Csak olvasok. Én úgy olvasok, mintha engem is olvasnának. Én azért olvasok, mert egy másik embert keresek. Én azért olvasok, mert magamat keresem. Én azért olvasok, hogy megtaláljanak. Én azért olvasok, mert érdekel a múlt. Én azért olvasok, mert érdekel a jövő. Én azért olvasok,mert érdekel a jelen. Én azért olvasok, mert szeretni akarok. Én azért olvasok, mert keresek. … és amikor olvasok, megtalálom.

Enii karca a Molyon

[magvetocafe]

– Nem kell mindent tudni – dörmögi a Pilinger fiúnak, és elfordul. Új őrülettel, fertelmesen büdös zöld levelekkel, a dohánnyal babrál. Vakuljon meg a világ! A báró még a kávéitalt, ezt a keserű szarlevet is képes leengedni a torkán. A görögök szállítják neki, egyenesen Sztambul segge lyukából. A kávé a törökök aljas mákonya. Gazemberség! Méreg! Ha Bulgáriában vagy Macedóniában elfognak egy szállítmányt, a kövérebb görög kereskedőket megnyúzzák, dugtak-e bőrük alá mérgezett kávészemeket, hogy haláluk után, bosszúból, halálos kávécserjék nőjenek a vérüket veszejtő földön. Az úr meg úgy szereti a kávét, mint a bort. Érthetetlen dolog.

/Darvasi László - A könyvmutatványosok legendája/

[bdpst24]

A Vörösmarty Színház grandiózus vállalkozása - A koronavírus árnyékában készül Az ember tragédiája 2.

Online olvasópróba az írókkal

-05.18., hétfő-

A székesfehérvári Vörösmarty Színház online próbatermében megtartották Az ember tragédiája 2. rendhagyó olvasópróbáját. Darvasi László, Márton László, Tasnádi István és Závada Pál olvasta fel a színház felkérésére írt új színeket, amelyeket a színház négy rendezője: Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Szikora Jánosvisz színre, a teljes…

[jakretro]

#69, 1994

Horváth Györgyi

MÚLTTEREMTÉS ESZKIMÓ MÓDRA Wirth Imre, Történetek az eszkimóháborúból (szerk. Abody Rita–Károlyi Csaba), József Attila Kör–Pesti Szalon, JAK-füzetek/69, Budapest, 1994.

Wirth Imre kisregényét valamikor 1997-1998 táján vettem először kézbe, akkoriban úgy futott, mint ami az egyik kevéssé tárgyalt példája az úgynevezett „metafikciós történelmi regénynek”, mint amilyen például Háy Jánostól a Dzsigerdilen. A szív gyönyörűsége (1996), Márton Lászlótól a Jakob Wunschwitz igaz története (1997), Láng Zsolttól a Bestiárium Transylvaniae. Az ég madarai (1997) voltak, vagy épp később Darvasi Lászlótól A könnymutatványosok legendája (1999). Azaz olyan szöveg, mely egyrészt megpróbálja visszacsempészni a régmúlt korokról szóló történetmesélést (és a kalandot, fordulatosságot, izgalmat) az irodalomba, másrészt mindezt már az ún. „szövegirodalom” konzekvenciáit levonva teszi, azaz egy olyan nyelvszemlélet birtokában, mely szkeptikus a nyelv (és történetmesélés) valóságleképező és -megörökítő funkciójával kapcsolatban. Ezek a szövegek előszeretettel szakítottak a metonimikus cselekményvezetéssel, radikálisan kétségbe vonták a jól formált cselekményt, az ok-okozati viszonyokat, az elbeszélő megbízhatóságát és jólinformáltságát, helyette ellentmondó perspektívákat (és jelöletlen idézeteket) vittek színre az események megkonstruálásában, és gyakran vegyítették a „tényszerű” és „fikciós” történetelbeszélői diskurzusokat. Közben pedig valahol mégis a kalandról, a fordulatokról, a befejezéssel kapcsolatos várakozásokról, és egy elmúlt világban való fiktív megmerítkezésről szóltak.

A „metafikciós történelmi regény” ezen 1990-es évekbeli vonulatát a kritika utóbb Wirth regényének mellőzésével, a korábban említett négy szerző (Háy, Márton, Láng és Darvasi) regényeit középpontba állítva kanonizálta (ehhez lásd pl. Rácz I. 2000, Bokányi 2005). Utólag bevallom, hogy ezeket a regényeket – noha tisztában voltam vele, hogy fontosak, és irodalmi érdemeik elismerésre méltók – szubjektíve kevéssé szerettem. Wirth regénye viszont elsőre rabul ejtett – talán a nagyon sajátos atmoszférájának köszönhetően –, és ezért valahol mindmáig sajnálom, hogy nagyrészt feledésbe merült.

A Történetek az eszkimóháborúból a cselekményét tekintve az egyik lehető „legkalandosabb” történeti időhöz és térhez nyúl vissza – az észak-amerikai indiánok 19. század végi legyőzéséhez –, és ennek apropóján, a 20. század közepéről visszatekintve épít fel egy mitológiát egy olyan elenyészett eszkimó világról, mely már csak szórványos nyomokon keresztül van jelen, nehezen rekonstruálható, és mégis nyomasztóan aktuális: ez a világ az elbeszélő identitásának kulcsa, kortárs indián mozgalmak inspirálója (és mint utóbbi az amerikai titkosrendőrség egyik aggodalmának tárgya is). A történet 1941-ben kezdődik, amikor az elbeszélő főhős – akit nagyrészt indián nevén, Melting Ice-ként ismerünk meg – épp Chicagóban jár jogi egyetemre, és egy véletlen utcai találkozásnak köszönhetően hirtelen megtudja magáról azt, ami indián évfolyamtársai számára már régóta evidens volt: hogy ő eszkimó. Melting Ice ezért június elején Kanadába utazik, hogy minél többet megtudjon Ühlről, az elveszett eszkimó fővárosról és királyságról, a történelemkönyvekben elhallgatott közelmúltbeli Nagy Eszkimó Háborúról, és persze saját családtörténetéről is.

Az utazás leírása hamar egyre több vendégszöveggel bővül, továbbá az eszkimókkal valaha is kontaktusba került felfedezők, katonák, térítők, utazók visszaemlékezéseivel (ezekről rendszerint naplótöredékek, elképzelt belső monológok, álmok tudósítanak), melyek egyre ellentmondásosabb és bonyolultabb képet rajzolnak ki az eszkimó világról, a figurák és a hozzájuk köthető perspektívák egymáshoz való viszonyáról. Wirth jól tájékozott az észak-amerikai történelemben, és egy olyan – részben történetileg-földrajzilag jól azonosítható, részben pedig mitikus – világként rajzolja meg, melynek földjén eszkimók, vikingek, franciák, oroszok, angolok, indiánok, amerikaiak bolyonganak, egymástól hol eltérő, hol egymással összeérő térben és időben. Ilyen visszatérően felbukkanó alak például Hamasoaka, a kwakiutlok híres orvosságos embere, Smith és John térítők, Baronov orosz hadihajó-parancsnok, Liam Tomlinson hadnagy, Alaszka katonai kormányzója, Kirstensen amerikai kapitány (majd alezredes és szintén alaszkai kormányzó), Isaac Jogues páter jezsuita térítő, Vörös Erik és fia, Roger Burke amerikai ezredes, sok-sok Old Big nevű aranyásó (akiket a Klondike-i aranyláz vonzott a térségbe), prémvadászok, Perkins és George amerikai titkosügynökök, de az Északvilágvégi Emberevő is.

A könyv, stílusát tekintve, nem teljesen mentes a pátosztól, hiszen a lapjain mozgó alakok gyakran valami végtelenül fontos felé tartanak az északi útjuk során: ki az identitását akarja megfejteni, ki karrierre vágyik, mást az elrejtett eszkimó aranyról szóló legendák inspirálnak, vagy épp az európai hódítók előtti szabad világ lehetősége, megint mást egy új föld meghódításának ambíciója éltet. Így lesz Ühlből, az elveszett eszkimó királyság fővárosából valami szimbolikus vágytárgy – egyfajta eszkimó Eldorádó –, ami sok minden mellett a gazdagságot, és az elveszett, szabad eszkimó világot is jelképezi, és mint ilyen „északi jéggyöngy, titok, idegenség” (117). Ez a patetikusság azonban sosem válik zavaróvá, ugyanis jól ellenpontozza az itt-ott elszórt fanyar humor (vagy akár az a tény is, hogy a legpatetikusabb részek gyakran jól felismerhető idézetek). Így például az olvasó a könyv egy-egy pontján „gazdag ühli bankok”-ról értesülhet (49), arról, hogy a chicagói indián jogi egyetemisták 1941-ben kéthetente az összejöveteleiken „klasszikus indiánregényeket olvastak és kíméletlenül kritizáltak” (9), aztán pedig Tomlinson képzelségeiről, mely szerint „az eszkimók a sarkok őrei, kezükben hajlik patkó alakúvá a mágnes. Tengervízből épült átlátszó házaikban jégcsapokból eresztik a hókristályvizet, hatalmas jégszekrényeik polcain sorakoznak a zúzmarta pulóverek” (64).

Ez az utóbbi idézet a humoron és játékosságon kívül jól szemlélteti a kisregény lírai, erős atmoszféra-teremtő hangnemét is, melyre számtalan példát hozhatnék, véletlenszerűen kiválasztva például ezt (89): 

Wirth idén májusban az Irodalmi Jelennek azt nyilatkozta, hogy a „rendszerváltás lenyomata” ez a könyv, „vízió a saját nemzedékükről”. És csakugyan: ebben a kisregényben az eszkimó világ egy nagyrészt feledésbe merült, a hivatalos történetírás által szándékosan kiradírozott kultúra és eseménysor – és ezt nehéz függetleníteni a ténytől, hogy a könyv épp 1994-ben, alig pár évvel a rendszerváltás után jelent meg, azaz akkor, amikor az addig hivatalos történelem gyors ütemben került revízió alá, újabb és újabb addig elhallgatott események kerültek fókuszba, újabb és újabb perspektívából, számtalan ember újrafazonírozta az identitását, mások meg addig nem is sejtett dolgokat tudtak meg a származásukról vagy a családjukról. Ennyiben tényleg a rendszerváltás bizonyos traumáival analóg helyzetet ír le a könyv – de valahogy mégsem hinném, hogy pusztán nemzedékregény lenne. Jó lenne róla végre egy alapos, a 21. század irodalmi fejleményei felől is visszatekintő olvasat.

_____ HIVATKOZOTT SZAKIRODALOM BOKÁNYI Péter, „...ahogyan sosem volt”. A történelmi regény változatai napjaink irodalmában, doktori disszertáció, ELTE, Budapest, 2005. 83-121. N.N., „Ő volt a rejtélyes állat – te meg a rejtélyes ember”, Irodalmi Jelen, 2018. május 11. RÁCZ I. Péter, A történeti narratíva poétikai szerepe a mai magyar irodalomban. Márton László, Láng Zsolt, Háy János és Darvasi László regényei, Prae, 2000/1–2.