#bodor ádám

[kultofathena]

Ádám Bodorics – Beham Messer with Ring Hilt and Brass Frame Boxwood Grip

This Beham style Messer by specialist swordsmith Ádám Bodorics is a wonderfully agile sword in the hand that strikes with velocity and power – its wide and well-tempered blade bites deeply and its thin profile along the main cutting portion of the blade passes through a target with little drag and resistance – a truly fierce performer in a scrap of a melee! The thick ring at the hilt gives impressive protection to the entire hand from even notably larger weapons and the grip is a unique composite with the thick tang riveted and embedded between two halves of smoothly polished boxwood which is framed in strips of finely worked brass. The wood grip halves may look cracked, but they are actually created from a deliberate reconstruction of smaller pieces with strong and colored bonding filler in order to give the grip a unique theme and appearance that is perfectly apt to the troubled times of early 16th century Germany.

The sword is matched with scabbard of well-carved wood which is wrapped in linen for a binding to aid in durability which is then finished with overlaid tight leather with a compartment for a matching byknife which is included. Integrated and knotted to the scabbard is a thick sword belt with an adjustable buckle for wear. Below is Ádám’s own words on his unique creation offered here:

Messers take a huge variety of form and construction. This piece is based on a 1540 woodcut by Hans Sebald Beham with a subtle Memento Mori theme. In the 16th century, knifelike sidearms undergo several changes, one of them being the increasing regularity of hidden tangs. Illustrations from the period sometimes show rather complex grip shapes that would be complicated with a full-tang construction, but a hidden or a frame tang makes them much more trivial. Hans Sebald Beham often shows interesting grip shapes even in a bucolic setting, and it’s one of his woodcuts I based this piece on.

The straight and nimble blade is ground from 51crv4 (6150) high-carbon steel and is heat-treated to 50-52 HrC. It is optimized for cutting and slashing. It has plenty of distal taper and a wide fuller along it’s length. The cross has a gentle S-shape and a sidering instead of a Nagel. It is still affixed to the blade with a rivet o make sure it’s not mistaken for a sword or falchion or storta. The finials of the cross echo the trilobate design of the grip. The real tang of the blade reaches to about two-thirds of the grip. A thin steel plate was cut to the intended shape of the grip with a brass strip formed and soldered along it’s edges. The grip panels sit on the edges of the frame with the cavity between the panels and the tang filled with adhesive following the style of  surviving frame-tang sidearms.

The byknife is hand-forged and ground from 80crv2 with integrated bolsters and a forge-welded mild steel tang. The grip panels are affixed by glue and tubular brass rivets of increasing diameter. The grip panels are boxwood, buxus sempervirens. These pieces were hand-picked to highlight the effects of the blight eradicating old growth, namely the aggressive checking from quick drying following rapid defoliation and the cloudy dark discolorations. There is evidence for boxwood’s continuous use for over two millennia, but as specimens large enough for larger carvings take an immense amount of time to grow, preventive culling or neglect of infected trees both make it near-impossible for this material to stay for long. To me, using these specific slabs was like erecting a gravestone, removing the need for any overt Memento Mori or Totentanz motifs.

The scabbard has a wooden core, linen wrapping and a vegetable tanned leather wrap with an integrated subsheath for the byknife. It is dyed a light brown and is undecorated to keep the attention on the hilt of the Messer. There is a belt threaded into two slits in the back of the sheath, crossing over to either side.

[erikacousland]

Adam Bodorics Swordmaker | Facebook With all three short-gripped Ruggers done, it's time for some comparisons. Even though the pommel-less version has a noticeably shorter grip, it's still only 23 grams lighter due to the quite different blade cross-section. The pommeled one is obviously the heaviest, even though the tang is tapered and fullered from both sides. The spine shot shows that while the very tip is practically the same 60° triangle, the rest of the blade is quite different. Long-gripped/short-gripped/pommeled: Oal: 725mm/670mm/665mm Weight: 744g/721g/808g Pob from top of bolsters: 92mm/119mm/95mm

[borealopelta]

10 questions for 10 writers

the beloved @arokel tagged me aaages ago and i'm finally doing it yayyy!

1. Is writing a hobby or a way of life?

a hobby i think. i do write a lot and it's a big part of my life but i wouldn't define myself as a writer you know? i'm just someone who writes :)

2. A journal full of notes or a clean completed manuscript?

journal full of notes!! i usually get tiny snippets of Disjointed Scenes stuck in my head and i recently realised that if i wrote them out i could. come back to them later if i wanted instead of forgetting them like a cool person. so i'm doing that in my notes app for now. but theoretically i'm all for a clean manuscript i'm literally incapable of writing a fic out of order aside from my little notes

3. Who or what inspired your writing?

honestly this question is stumping me a little. i don't know? i've been writing and telling stories from a very young age and i never had Big Inspirations. i do have people who influence my style (see the three authors i mention in question 8....holy shit to be able to write like that) but inspiration? idk i don't think i'm even getting what kind of inspiration this is asking about.

4. Which is worse: Someone you ‘idolize’ reading your first draft or listening to you sing?

Definitely singing. i don't mind people i look up to reading my stuff! even if it could be improved!! but singing for an audience is horrible :)

5. Has writing from someone else’s POV changed your perspective?

i'm a very emotional person and experience everything all the time except for when i shut off and stop feeling at all for a bit. the latter is a rare occurrence and i'm generally all about emotions so writing my favourite oc who operates on a Very low emotional spectrum was (is) a really interesting experience. i have to put a lot of thought into how bella sees the world but i Love the way his brain works so he's always worth the effort and i'm thankful to him for showing me something new

6. Tumblr, AO3, LiveJournal, or FFN?

no wattpad....how quickly forget our dark history. anyway yeah it's ao3!!! i Love the way ao3 works i did Not learn to navigate FFN well enough (not for lack of trying btw) to ever really use it

7. AO3 word count? And are you satisfied with it?

137,805. i'm a notorious fic deleter so it's not representative of the amount i've written over the years but. yeah! i'm happy with that. i obviously want to write more but word count is one of the stats i care least about

8. What movie/book gripped you irrevocably?

for books it's either the hungarian selection aka Verhovina madarai by Bodor Ádám and Termőtestek by Sepsi László - two novels i think about literally all the time - or Tell Them of Battles, Kings, and Elephants by Mathias Énard which i keep recommending to LITERALLY everyone because it's so beautiful. btw read tell them of battles kings and elephants by mathias énard it's so beautiful. for movies i guess dead poets society? aesthetically & also its message is so beautiful and i love a robin williams film

9. What’s the highest compliment you could ever be given, and have you been given it?

i don't know!!! any compliment makes me happy. but i love hearing that people came back to reread multiple times. like omg!! welcome back i'm so glad my sillies are in your brain

10. What defines your writing style?

i like to think my descriptions are pretty definitive, i loooooove stacking adjectives and adverbs and stuff with hyphens and commas and ands and other verbal connective tissue i love describing things in very specific ways and i think my writing also has a unique rhythm because of how hungarian works and how that translates to english. but that's just inside my brain idk!! my writing might be the most generic shit to everyone else :]

[zsntt]

Az első fagyos hajnal volt, az ég színétől kékes derengéssel bőrözött rajta a hamvas jéghártya.

Bodor Ádám: Verhovina madarai – Változatok végnapokra

[llegoelmomento]

Fölemelő érzés fölösleges és terhes dolgoktól idejében megszabadulni.

[most-nem]

Nádas Péter, Esterházy Péter, Bodor Ádám, Spiró György és Závada Pál, 2011

[kultofathena]

Ádám Bodorics – All Steel Bauernwehr and Scabbard

This stylistically unique and custom crafted Bauerwehr bt Ádám Bodorics has a sharpened and well tempered blade which is solidly constructed and matched to a hilt of steel. The dagger comes with a scabbard of wood hich is sheathed in steel and completed with a steel hanging belt loop. The dagger feels quite capable and authoritative in the hand and its blade has a thick spine to ensure it has excellent durability. Below are Ádám’s own thoughts on his custom creation:

The Bauernwehr is the dagger-sized relative of the Messer, and it also exhibits noticeable variation. This specific piece has no historical analogue as far as I know, rather it’s an interpretation of a trend present on a variety of different sidearms from the period. All-metal and full-steel sidearms appear with some regularity from the end of the 15th century.

We see it on an early rapier, a glorious Kriegsmesser, several quillon daggers, stortas – so to me it made sense to create a Bauernwehr in this style. The blade is hand-forged and ground from 80crv2 and is heat-treated to 54-56 HrC. It has a minimal amount of distal taper to avoid making it too hilt-heavy. The false edge is also fully sharpened. There is a narrow and shallow fuller on both sides along the spine. The tang extends into the hilt only partially and is heavily tapered. The entire hilt is forged, ground, filed and chiseled from a single piece of mild steel. The “bolster” and “pommel” areas are marked out with pairs of filed lines, further decorated with chiseled lines. The fuller extends from the “bolsters” all the way through the “pommel”, with the sides further emphasized with a filed border. The “grip” area is lightly decorated with chiseled diagonals, emulating the puff&slash fashion slowly coming into vogue by the end of the century. It is secured to the blade by five steel rivets peened and filed down. Three rivets are along the tang, one at the edge end of the “bolsters” and one at the spine end of them.

The Nagel is also embellished by filework and chiseling, and is peened on the other side, with the peen filed down very close to the fuller of the grip. The entire hilt was cold-blued with a light touch bringing out the high spots, highlighting the details. The scabbard is based on a variety of dagger scabbards, redesigned to fit the curved blade. It has a wooden core and a mild steel cover fabricated from multiple pieces. It emulates the puff and slash fashion of the 16thcentury and has a relatively simple and subdued finial. The suspension is a chain made up of strips and rings of steel, based on a period original, terminating in a steel belt loop. It is also cold-blued and highlighted to match the hilt.

[erikacousland]

Ádám Bodorics 32 fullers Messer

Chin dripping masterpiece from a true master.

Adam Bodorics Swordmaker | Facebook Keeping busy - that's 32 individual fullers on the blade. That part is loosely based on multiple Sumersperger pieces, while the overall shape and size is based on a Dürer woodcut. The fullers could've been a bit shorter each plus more haphazard and random, but I wanted to play it safe on my first attempt.

Adam Bodorics Swordmaker | Facebook This one's done too. A pretty free interpretation of Dürer's bagpiper with ebony grips and Sumersperger-esque fullering. It'll still need a scabbard and bypieces, just like the Karlsruhe one and the ebony-bone hilted piece, so… I see a lot of scabbardmaking in my very near future.

Adam Bodorics Swordmaker | Facebook Today was a scabbardy day.

[frombudapestwithlove]

Bodor madárhatározó ^^

[algebraicvarietyshow]

Galaxisok: Janó és Dzsó (2020)

nem igazán írtam itt erről a lemezről tavaly, mert (full disclosure!) ismerősökről (eredendően innen a tumblrről persze, honnan máshonnan?!) nyilván kicsit más írni, ha rossz lenne azért, ha jó akkor meg azért, nem mintha amúgy mostanában ez a blog tele lett volna lemez- és (érthető okokból) koncertbeszámolókkal. de tegnap a kobuciban lejátszották egy csodás hangulatú koncerten az egészet, ezért ennek alkalmából mégis leírhatom, hogy ősszel nekem elég fontos volt ez a lemez (és így egyben mondjuk sokkal erősebben megérintett, mint az amúgy jó dalokat szintén tartalmazó szintén tavalyi eggyel korábbi album), ahogy a covid-para, az amerikai elnökválasztás-para és a mit fogok amúgy csinálni-para összeért, és a világ bezárult egy második (akkor még nem tudhattuk, hogy jóval hosszabb) karanténra. az pedig külön jó volt, hogy egy ennyire személyessé váló és szeparált időszakban pont a sokszor sejtelmes, talán lazán valamilyen - mindig kicsit homályban maradó - összekapcsolódó sztorivá is összeálló, mások életéről szóló történetek adták az anyag vázát - még ha a jelenre is lehettek jóval direktebb utalások (”ébressz fel ha véget ért ez az év”). (2020-ban, amikor a világ amúgy is egy nyomottabb bodor ádám-regénnyé kezdett változni, az elbeszélő stílus sokkal adekvátabbnak tűnt, mint egy elsősorban lírai hang.) de ami amúgy nekem ilyen körülmények között a legfontosabb üzenet volt, az a jövő determinálatlansága - az, hogy bármi, amit csinálunk, nem kell, hogy meghatározza örökre a dolgokat. ennek nyilván van egy kifejezetten önreflexív olvasata a zenekar(i tagok) saját csapásirányaira, de nekem máshogy is személyes lett, amikor p��ldául arra gondoltam, hogy az akadémiai pálya (amiből félreértés ne legyen, a tanítást és a kutatást is szeretem egyelőre) valamennyire lehatárolja a jövőt, amitől pedig kifejezetten ódzkodtam. hát nem mondom, hogy ezek a problémák teljesen feloldódtak közben, de a “van borunk és sárgadinnyénk és szokol rádiónk és napfény és egy ismeretlen évtized” egy ilyen pillanatban igazán pozitív végkicsengés.

remek buli volt, a kobuci amúgyis egy jó hely, amitől maximum azért idegenkedtem eddig, mert óbuda messze van, de a covid mindenen változtat, talán azon is, hogy a város túlcentralizáltsága kicsit enyhül, ami - innen a hetedik kerületből nézve - egyáltalán nem lenne rossz. bónuszként még kiváló bajai halászlevet is kaptunk, mi más kellhet még egy szombat estéhez. 

[tudifanti131]

Bodor Ádám: Verhovina madarai

Utoljára 2020-ban olvastam magyar szépirodalmat, de kitűztem magam elé célnak, hogy idén magyarul is fogok olvasni (meg németül is!)

Ajánljatok jókat az elmúlt néhány évből!

[idezetek-minden-mennyisegben]

"Te csak ne ígérj semmit. Ígérjük inkább azt, hogy nem ígérünk egymásnak semmit. Elég lesz nekünk a pillanatok őszintesége. Ugye érted? Szükségünk van ígéretekre? Hát nincs."

- Bodor Ádám

[veszkijarat]

és ebből alakult ki a lista, érdekes, kik maradtak le:

Balla Zsófia: A darázs fészke Bari Károly: A mozdulatlanság örökbefogadás Barnás Ferenc: Életünk végéig Bodor Ádám: Sehol Csabai Laszlo: A videk lelke Darvasi László: Magyar sellő Grecsó Krisztián: Vera Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb Kovács András Ferenc: Requiem Tzimbalomra Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak Kukorelly Endre: CéCéCéPé Láng Zsolt: Bolyai Markó Béla: Amit az ördög jóváhagy Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt Nemes Z. Márió: Barokk Femina Pál Sándor Attila: Balladáskönyv Péterfy Gergely: A golyó, amely megölte Puskint Schein Gabor: Megleszünk itt Szilágyi István: Katlanváros Tóth Krisztina: Fehér farkas

[zsntt]

Szürke, nyákos, hideg idő van, néha egésznap borzongok, noha bent ülök a meleg szobában, levéltelen ágak, folyton hulló permet, károgó varjak, mintha egy világszéli városban lennék. Ritkán van ilyen, hogy a valós tér ennyire összecseng egy regénybeli tájjal, idővel, hangulattal. Bodor Ádám regényét valahogy így képzelem, csak ott több a jég, több a sár, több a halál és nincsenek madarak. Verhovinán áll az idő. A mozdulatlanságot, ezt a furcsán rideg, tartózkodó (olykor bizalmaskodó), hallgatásokkal teli világot néha megtöri egy-egy idegen érkezése, de ez csak ideig-óráig tartó kizökkenés. Aki nem ebben a kénes szagokkal átitatott, csúszós és sáros, mélycsendben álló világban él, az nem tud beilleszkedni, nem érti a szokásokat, nem érti a pillantások jelentését. Az idegenek ritkán teszik be a lábukat erre a peremvidékre, olyankor halált hoznak magukkal. Vagy az „idilli” zárványvilág pusztulását, ami a modern világ habzsoló, mindent magának akaró ingatlanfejlesztéséből adódna vagy egyszerűen csak ok nélkül eltávolítják helyéről a brigadérost, akit másnap megfagyva küldenek vissza egy lovas szekéren. De a halál az idegenek nélkül is ott kering a vidék felett: hol villámcsapás, áram, fulladás, fűrész formájában, van, akit megölnek, van, aki csendben elalszik, de van, aki önként megy a halálba. De hogy itt minden a pusztulásra ítéltetett, mi sem mutatja jobban, mint a madarak eltűnése. Egyébként közel sem ennyire depresszív könyv, néhol egészen lírai, tele van halmozásokkal, metaforákkal, alliterációkkal és erős szimbólumokkal. És a végén a madarak is visszatérnek. https://www.instagram.com/p/CLHIte_hVaREr3WRYnb31HqkyCuUL5YU3lddPM0/?igshid=15zcpit9uz9cy

[llegoelmomento]

Vétkek nélkül mérhetetlenül kietlen és szegény lenne az életünk, kevesebbet tudnánk magunkról, egymásról, és arról a helyről, ahol ezek a dolgok történnek. Az örökös józanság, a tisztaság, a tökély hallatlanul üres, steril, egyszersmind az unalomtól szomorú, vigasztalan állapot.