#Barta Lajos

[fincsimissimi]

Ülve-főve

All about sitting statues.

Hát idáig is eljutottunk. Az itt következő poszt olyan szobrokat fog összegyűjteni és legalább egyetlen kép erejéig bemutatni, amelyeknek főalakjai vagy mellékalakjai ülnek, ücsörögnek, valamilyen ülőalkalmatosságon foglalnak helyet. Hogy kedves költőm szavaival éljek, hatalmas nagy téma ez, még talán a Titanic pusztulásánál is nagyobb. Nem fogom zokon venni, ha az alább említett példáimra az…

[europeansculpture]

Lajos Barta (1899-1985)

[fovarosiblog]

A Jubileumi Park

A Gellért-hegyet szinte mindig a Duna felőli oldaláról szemléljük, pedig a másik oldala is nagyon érdekes.

A Jubileumi Park a nevét onnan kapta, hogy 1965-ben adták át, a Felszabadulás (jó, mondjuk inkább úgy, hogy a második világháború végének) huszadik évfordulóján. A Gellért-hegy tövéből, a Sziklatemplom alatt induljunk el felfelé. Az első szakaszon a zöld turistajelzés is velünk lesz, de az emelkedés egy részén mi egyenesen megyünk tovább, meredeken emelkedve a Minerva utca eléréséig. Nem véletlenül hívják ezt az emelkedőt Verejték utcának, na. De ez csak az első pár száz méter, és közben több padon is megpihenhetsz.

Felérve 3 amfora fogad balra a tisztáson. A csodálatos Metky Ödön szobrászművészünk alkotásai, szerintem egy kissé túlzottan szétszórva helyezték el őket.

Átellenben már meg is pillanthatod a hegy legnagyszerűbb fejét.

Szervátiusz Tibor nem hősködött, nem idealizált, inkább a humorát vetette be, amikor megformálta Szabó Dezsőt. Az Elsodort falu szerzője szerette volna, ha a hegyen temetik el, ez végül nem valósult meg - helyette 1990-ben kapta ezt a szobrot. Egyébként Szabó így nézett ki:

A közelben egy lecsiszolt oldalú mészkő tömbön olvashatjuk a Jubileumi Park feliratot. Tovább emelkedve három, egymásba kapaszkodó, sokszögletű árnyékoló tövébe érkezünk egy teraszon. Kissé funkciótlanok így, hogy nincs alattuk semmi - egy kis kávézó teraszaként jobban funkcionálnának. Nekem a lemez borítás is eléggé színvonaltalannak hat, inkább egy autójavító műhely garázsát idézi, mint egy kiülős helyet, bár nyilván utóbbinak szánták. De legalább az elmúlt években felújították ezt is, a hiányzó lemezeket az eredetinek megfelelően pótolva.

Innen már csak pár lépés az 1965-ben, a parkkal együtt átadott felszabadulás emlékmű. Szerencsére itt elkerülte a kliséket az alkotó, Kiss István szobrászművész, és a pozitív és negatív alakokkal, a pozitív és a negatív domborodások váltakozásával a háború emberpusztító mivoltára mutatott rá. Egy időben teljesen ellepte a borostyán és a gaz, de szerencsére ez már a múlté, ma ismét teljesen jó állapotban látható a 11 pozitív és 9 negatív alak.

Itt már nem emelkedünk tovább érdemben, felértünk a hegytető alá. Innen már az éppen állami megrongálás alatt álló Citadellára is remek a kilátás.

Teraszról teraszra haladhatunk feljebb, szépen felújított és beültetett, hatszögetletű virágágyások egész sora fogad minket. Tovább>>>

És egy kút, felette egy nőalakkal - ő a Budapesti lány, Tar István 1965-ben felállított kompozíciója, mészkő talapzaton bronz alakkal. Akkor még víz is folyt az alsó kis medencébe, vagy inkább kőtálba, de ahogy a hegyen minden vizes alkotás, ez sem működik már. A szobrot egyszer ledöntötték, megrongálták, de a Budapest Galéria jóvoltából helyre is állították, vissza is helyezték.

Itt jegyzem meg, hogy volt öt db vízköpő is a hegyen, ezeket már a nyolcvanas években elbontották - hogy aztán a Főkert Dob utcai központjában bukkanjon fel az öt figurából négy.

Na de vissza a mai valóságba! 2023-ban, Budapest 150. évfordulójára alakították ki a rózsakertet. A 3200 (!) rózsa mindegyike egy-egy magyar települést vagy tájegységet szimbolizál, a Budapestet jelképező rózsa a Budapesti lány szobor mögé került. A rózsákat más, évelő virágok is kiegészítik a kertben.

A hegyre felérve nézzünk még körül, a lassan elmálló "ceruzás" játszótér tágabb környezetében találunk még érdekességeket.

Somogyi József: Leányka csikóval c. szobrát is 1965-ben állították fel itt. Sajnos a talapzata körül a kőburkolat már igencsak tönkrement, de a bronz szobor még mindig szépen megvan a játszótér feletti platón. Valamikor itt is volt egy kis vízmedence.

Pár lépéssel lejjebb, a játszótér részét képezni a hegy talán legcukibb kompozíciója. Barta Lajos csupa lekerekített formát alkalmazó három kis lovacskája akár egy IKEA játék is lehetne kisebb méretben. A mai napig jól működik, a gyerekek imádják meglovagolni őket. Az alkotó nem véletlenül ismeretlen előtted: ez a kompozíció az egyetlen, ma is köztéren látható alkotása. (A Köztérkép szerint két alkotása eltűnt, egy harmadikat pedig Pécsen egy múzeum menekítette be az udvarára.)

A túloldalig átsétálva még találtam egy érdekesebb megformálású kőfal darabot, de erről nem találtam semmilyen információt. Egy sok méterre feltörő oszlop tetején egy működő szélkakast is láthatunk, Segesdi György alkotását 1965-ben helyezték el itt. Akkor még egy rakéta mászóka is volt mellette.

Itt fejeződik be sétánk, a 27-es busz a Búsuló Juhász étterem előtt áll meg, hamar elvisz minket a Móricz Zsigmond körtérre. Pár házzal arrébb, a Kelenhegyi út elején a másik irányba is felszállhatunk rá, akkor a Sánc utcánál tudunk átszállni az Erzsébet híd - Rákóczi út felé, vagy a másik oldalon a BAH-csomópont irányába.

[btaut]

Skulptur “Frühling” (Lajos Barta, 1982) Uni Siegen, Februar 2023

[konyvboritok]

[scavengedluxury]

Three horses - playground sculptures by Lajos Barta. Jubilee Park, Budapest, 1973. From the Budapest Municipal Photography Company archive.

[bdpst24]

Újra együtt Onyutha Judit és Barta Sylvi - Fotóval

Erős szövetség volt Barta Sylvia, Onyutha Judit és Németh Lajos hármasa. Ha baj volt számíthattak egymásra, aztán úgy alakult, hogy a három időjárás-jelentő az élet és a média más-más területén találta meg boldogulását. 10 éve nem találkoztak, most azonban ott folytatták, ahol anno abbahagyták. Barta Sylviát egy zumba órán lepte meg Onyutha Judit, a táncórából estébe nyúló beszélgetés lett. Judit…

[nemzetinet]

Bayer Zsolt: Több, mint érdekes!

“Beke Albert irodalomtörténész a klasszicista esztétikát tartja irányadónak

– Milyen írás van a kezében? – Esterházyról írtam. Amellett érvelek, hogy nem olyan íróóriás, mint amilyennek kikiáltották. Akárcsak Konrád György, akiről az önök lapjában már írtam.

– Miért gondolja, hogy egy minden rangos állami elismerést elnyert és kitüntetett író ne lenne jó? – Először is nagy írónak lenni nemcsak tehetség kérdése, hanem feltétlenül kell hozzá a társadalmi tisztánlátás is. Esterházy sikerben, elismerésben mindent elért, amit csak nyújtani tudtak neki, de a legfontosabbat nem tudta elérni: azt, hogy tényleg nagy író legyen. A társadalmi és politikai mozgásokban egyáltalán nem látott tisztán, a régi és az új küzdelmében pedig a roskadozó régit támogatta. Az igazán nagy írók mindig népben és nemzetben gondolkodtak, ezzel szemben ő azt a lapos közhelyet hangoztatta, hogy alanyban és állítmányban kell gondolkodni. Egy nő című regénye jó példázza írói hiányosságait, mert szerintem a trágárkodás nem irodalom. Az ember és az állat teste ugyanúgy működik, csak a lelkünk emel ki minket az állatvilágból, ezért ha egy író az emberről ír, akkor a szellemről kell írnia. Arany jól mondta, hogy a testből csak annyi szükséges a művészetben, amennyi a lélek előtüntetéséhez szükséges. Nem vagyunk prűdek, nem erről van szó. De nem ez a művészet lényege.

– Több mint fél évszázada foglalkozik irodalomtörténettel. Ön szerint mitől értékes egy irodalmi mű? – Őszinteség nélkül nincs művészet, ezért hazudni nem szabad. Igaznak kell lenni emberi, társadalmi és lélektani értelemben is. A marxista irodalomszemlélet uralkodott Magyarországon, amikor elkezdtem a pályámat, és sohasem hódoltam be a hamis ideáljainak, mindig azt a klasszikus, polgári irodalomszemléletet és esztétikát képviseltem, amelyet Gyulai Pál alapozott meg. Márpedig a kommunizmusban hazudni kellett a műben, a kritikában, mindenben. Vagy hallgatni. Én hallgattam és vártam.

– Van, amikor nem hallgatott. A kritikusok gyávasága című cikke miatt majdnem börtönbe került. – Igen, abból sajtóperem lett. Egy miskolci folyóiratban jelent meg, és azzal vádoltak, hogy támadom a hazai szocialista állapotokat, pedig nem én tehettem arról, hogy felolvasták írásomat a Szabad Európa Rádióban. Az ügyész felállt a tárgyaláson és elmondta, hogy nem ejtheti a vádat, mert arról be kell majd számolnia, a bíró nemkülönben. Nem börtönöztek be, de bizony meghurcoltak, amiért kimondtam, hogy Magyarországon nem lehet őszintén kritikát írni és csak a marxista szemléletet kell szem előtt tartani.

– 2002-ben pedig kiadta a Röpirat az irodalom védelmében című vitairatot, amelyben a mostani, a Szakács Árpád újságíró által kezdeményezett kulturális vitához hasonló jelenségeket kritizált. – Felháborodtam, mert amikor megkérték a magyar szakra jelentkező fiatalokat, hogy nevezzenek meg néhány kortárs magyar írót, ők szinte csak Konrádot, Esterházyt, Spirót, Eörsit vagy Kornist sorolták fel. Ez ellen az aránytalanság ellen emeltem fel a szavam, mert abszurdum az, hogy egy irodalommal foglalkozó fiatal csak az ő nevüket ismeri. Lényegében a mostani vita is arról szól, amit akkoriban én is pedzegettem. Senkit nem akartam kiebrudalni a magyar irodalomból, csak helyet kértem azoknak az íróknak is, akiket mindmáig méltatlanul háttérbe szorítottak.

– Kit szorítottak háttérbe? Hiszen Radnóti Sándor esztéta szerint a magyar kultúra lényegi tradíciója vagy liberális vagy baloldali. – Ez ordenáré hazugság. A kánon a Rákosi- és Kádár-korban politikai kérdés volt. Ki emlékszik ma már Mesterházi Lajos, Garai Gábor vagy Illés Béla nevére? Csak sajnos, a rendszerváltás után is az maradt! Mert egyvalami bizonyos: ha politikai alapon állítják össze a kánont, az csak hamis lehet. Művészi kérdésekben csak művészeti szempontok irányadók, hisz az irodalomnak megvan a maga törvénye és abból nem lehet engedni. Ha egy írót értékelek, azt kell megnéznem, hogy milyen esztétikai hatást kelt a műve, hogyan jelennek meg benne a nem esztétikai hatások, mint az erkölcsiség, az eszmeiség, a valószerűség. A mai magyar irodalmi kánonnal az a gond, hogy a rendszerváltás után nem történt meg a kultúrában a hatalomváltás. Konrád György azért lehet nagy író, különben igazán írónak sem tekinthető. Esterházy először Csoórival fújt egy követ, de amikor elhatárolódott tőle, attól kezdve a másik oldal ölelte keblére. Viszont én nem politikai alapon bírálom az említett szerzőket, hanem a műveik alapján, hiszen ez bizonyítja a legjobban, hogy méltatlanul kerültek a magyar irodalomi piedesztálra. Az is tény, hogy igazán sikeres csak az lehet, aki jóban van a mindenkori hatalommal. Gondoljunk csak arra, hogy miért Herczeget terjesztettek fel Móricz helyett az irodalmi Nobelre!https://badog.blogstar.hu/

– Arday Géza irodalomtörténész az önről szóló, nemrég megjelent monográfiában azt írta, hogy Beke Albert az ember, aki mindent másképp lát. Miért? – Egyszerűen azért, mert nem bírom elviselni a hazugságot. Adyról el kellett mondani azt, amit Raffay Ernő történész is elmondott, Illyés a kommunistákkal kokettált, Gyulai Pál kényszerből lett kritikus, és Latinovits a színészet örvén próbálta ki az önkifejezést, Csokonai a híres verstanát pedig Földi Jánostól lopta, és sorolhatnám… Én nem alkottam új elméletet, ma is a klasszikus esztétika törvényei alapján állok, és a klasszicista esztétikát nagyon is irányadónak tartom, ezt pedig Gyulai Pál foglalta kánonba. Lényegében ezért nem tudtam hivatali rangot szerezni, mert nem voltam hajlandó belesimulni abba a hazudozásba, amit elvártak.

– Tehát ön nem engedett az elveiből. Ennek az lett a következménye, hogy csak a rendszerváltás után jelenhettek meg a könyvei. Pedig ígéretesen indult a pályája, ön találta meg az első magyarul írott magánlevelet is. – Igen, de a fő témám Gyulai Pál volt. 1956 nyarán végeztem az egyetemet és ’59-ben doktoráltam Barta Jánosnál. Írtam egy hatszáz oldalas Gyulai-monográfiát, amelyet megvitattak az Akadémia Irodalomtudományi Intézetében – a vitavezető Tóth Dezső volt, a pártközpont kulturális osztályának a vezetője, akkor egy irodalmi atyaisten meg irodalomtörténész. Gyulai Pálról addig mindenki azt állította, hogy született kritikus volt, én viszont azt, hogy csak jobb híján lett az. Ő mindenképpen költő akart lenni, erre tette fel az életét, de az volt balszerencséje, hogy olyan kortársai voltak, mint Petőfi, Arany, Vörösmarty, a prózában pedig Jókai, Kemény Zsigmond vagy Mikszáth. Emiatt a kisebbrendűség iszonyú és fájdalmas érzése töltötte el egész életében, ezért fordult a kritikához. A vitán jelezték, hogy kiadnák a könyvemet, ha kihagyom ezt a fejezetet, mivel a lélektant hivatalosan burzsoá áltudománynak kiáltották ki, én meg így elemeztem a nagy kritikust. Mindent csak társadalmi okokkal volt szabad magyarázni, ezért inkább évtizedeket vártam, hogy megjelenhessen.

– Illyés Gyuláról is elég sarkos véleménye van. – Készen van a csaknem ezeroldalas Illyés-könyvem is, amelynek címe: Illyés Gyula, a kommunista. Már tizenegy éve várom, hogy megjelenjen. Nem adták ki, mert őt nemzeti szentnek tekintik, pedig valóban kommunista volt, hiszen formálisan is tagja volt francia kommunista pártnak és halála napjáig benne maradt. A Karinthy család franciaországi ága derítette ezt ki. Ezt Illyés mindig tagadta. De nem csak ez a gond vele. Leghíresebb verse, az Egy mondat a zsarnokságról szerintem egy hazug vers, mert nem mindenki ,,szem a láncban”, például azok, akiket felakasztottak, ők nem voltak láncszemek. De emberileg is hazug, mert 1952-ben írta, a Rákosi-rendszerben, amely ha olyannyira aljas volt, akkor miért fogadott el kétszer is Kossuth-díjat attól a bagázstól? Különösen visszatetsző, hogy a Puszták népében hazánkat elmaradott feudális államnak mutatta be, és külföldön rengeteget ártott ezzel Magyarországnak. Ám amikor Csoóri Sándor tízoldalas levelet írt neki a parasztság szörnyű helyzetéről, Illyés azt válaszolta, hogy írjon inkább szerelmes verseket. Ha annyira fájt neki a parasztság Horthy-kori helyzete, mért nem fájt a téeszesítés is?

– Adyról már a kilencvenes években lerántotta a leplet. – Megírtam azt, amit Raffay Ernő az Adyról szóló három kötetében dokumentáltan bizonyít, mégpedig azt, hogy Ady eladta magát a szabadkőműveseknek. Ismertem Hatvany Lajos bárót is, aki Gyulai Pál tanítványa volt. A Pozsonyi úton lakott, és mindig kedvesen fogadott, vele is sokat beszélgettem erről. De Földessy Gyula irodalomtörténészt is, Ady jó barátját, akire az utolsó három kötetének a szerkesztését bízta. Elmondják a Nyugatról, hogy kis példányszámú lap volt, ami igaz is, de annak ellenére bizony hatásos. A kérdés inkább az, hogy vajon miért kényszerült oda írni Móricz, Ady, Kosztolányi vagy Babits?

– De térjünk vissza az eszmei részhez. Egy különös esszéjében azt a kérdést boncolgatja, hogy van-e a magyar irodalomnak tanulsága. Ezek szerint megtalálta? –Van bizony, mégpedig az, hogy: és mégis. Mert bármilyen szörnyű legyen is a helyzet, a ború ellenére mi sosem adtuk fel. Van egy korokon és évszázadokon átívelő vezérgondolat a magyar irodalomban, amely kifejezi a magyarság lelki hozzáállását a világ eseményeihez. Ennek a magatartásnak a lényegét summázom úgy, hogy: és mégis. Eredetileg meg akartam írni a magyar irodalom szintézisét Petőfitől Adyig, azt keresve, hogy van-e állandó lényege az irodalmunknak. Ekkor rádöbbentem, hogy Az ember tragédiájának utolsó optimista mondata szemben áll az egész mű mondanivalójával. Az egész tragédia azt bizonyítja, hogy nincs értelme ennek az életnek, a történelemnek, ezért az utolsó mondat – Ember küzdj és bízva bízzál! – illogikusnak tűnik. Ugyanez a helyzet Vörösmarty Keserű pohár című bordalával is, amelyet a „Gondolj merészet és nagyot, és tedd rá az életedet” sorral zár. Ez a lelkület sugárzik a legnagyobb íróink műveiből, ugyanis mindig érezték, hogy jöhet bármi, a kilátástalanság ellenére is mindig meg kell állnunk a helyünket a világban.

– Rengeteg könyvet említett, ami készen van már, de még nem jelent meg. Dolgozik valami újon is? – Dolgozom! A címe is megvan már: A behódolt walesi bárdok kora – a magyarországi magyar irodalom története 1945-től a rendszerváltásig. Itt az a legizgalmasabb kérdés, hogy ki marad meg ebből a korszakból: a Kádár-korban Berkesit nagy írónak tartották és nekem irodalomtörténészként tudomásul kell vennem ezt, de jogom van esztétikai ítéletet mondani a munkáiról. Meg is teszem. Akik ekkor alkottak bizonyos értelemben kénytelenek voltak hazudni, megalkudni vagy pedig abbahagyni az írást. Egyetlen író vonta le radikálisan a következtetést – és elment inkább éjszakai őrnek – minthogy letérdeljen Lukács György esztétikája előtt: ez Hamvas Béla volt. Persze a helyzet nem fekete-fehér, de Sárközi Márta – Sárközi György felesége – egyik mondata jól összefoglalja a korszak lényegét: ha valaki kenyérért fekszik le a hatalom előtt, az nem kurva, de ha kalácsért, az kurva!”

Pataki Tamás

Forrás: Bádog – Bayer Zsolt blogja

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

Bayer Zsolt: Több, mint érdekes! a Nemzeti.net-en jelent meg,

[mohoszdb]

New Post has been published on http://hajdu-horgasz.hu/2018/05/szobabol-a-szabadba-gyerek-horgaszverseny-beszamolo/

"Szobából a szabadba" gyerek horgászverseny - beszámoló

2018. május 20. Balmazújváros, Szíki horgásztó. Reggel nyolc óra.   A parkoló megtelt autókkal. Horgászversenyre készülődnek. Eligazítás, sorsolás, minden versenyző elfoglalja rajthelyét. Hatvanhét eltökélt horgász, akik mindent el fognak követni, hogy minél több halat zsákmányoljanak a győzelem érdekében. Nagy a tét, szép díjak, sok nyeremény.

 Igen! Ez nem egy szenzációs hír, hiszen minden horgászverseny így zajlik, de ha kiegészítem azzal a kis aprósággal, hogy a hatvanhét versenyző három és tizennégy év közötti gyerek, akkor már lehet hogy szenzáció? Igen, számomra az.

Hetven gyerek regisztrált a Debreceni Csali HE, a Csalibutik horgászbolt és a HBM MOHOSZ által szervezett versenyre. Sajnos három gyerek valamilyen okból nem tudott részt venni ezen a viadalon. A kedvező időjárás és a versenyzés, a horgászat lehetősége kicsalogatta a szülőket és gyerekeket a szobából a szabadba. Ezelőtt kilenc évvel nagyot gondolt egy horgászbolt tulajdonos hölgy, nem mellesleg óvónő. Rá jött a titokra, hogyan kell kicsalogatni a gyerekeket a számítógépek mellől a „szobából a szabadba”. Gyerek versenyt kell szervezni, hiszen a gyerekeknek nem sok lehetősége van igazi, csak nekik szervezett versenyen részt venni. Az első évben résztvevő huszonöt résztvevői létszám a mai alkalomra hatvanhét főre duzzadt. Minden évben más helyszínre szervezett verseny egy újabb és újabb horgásztó megismerését tette lehetővé szülőknek és horgászpalántáknak egyaránt.

Nem mindennapi élmény ennyi gyereket látni, hogy milyen komolyan gondolják a versenyt. Az a gyerek, aki a hétköznapi életben egy kicsit izgágább a kelleténél, most türelmesen várja a kapást és Ő szól rá az apukájára, hogy „ azt mondta Lajos bácsi, nem szabad ezt, vagy azt csinálni, mert az szabálytalan”.

  Remek verseny volt, aránylag sok halat fogtak a gyerekek, a verseny legnagyobb hal díját Sorosi Antal 11 éves horgász kapta egy 4330 gramm súlyú hal kifogásáért. A legtöbb halat – 7100 grammot – Rácz Kristóf 12 éves fiatalember fogta és elnyerte a legtöbb halat fogó versenyző díját.

3-5 éves kategória első helyezettje Varga Olivér (5) 2520 grammal, második Rácz Dorottya (5( 2460 grammal, míg a harmadik helyen Borsi Balázs (4) végzett.

  6-10 éves kategóriában az első helyezett Barta Dominik (6) 4480 grammal, második Szabó Noémi (8) 4460 grammal, harmadik helyen Bihari Beatrix (10) 3700 grammal végzett.

  11-14 éves kategória első helyezettje Rácz Kristóf (12) 7100 gramm összsúllyal, második Sorosi Antal (11) 4330 grammal, míg a harmadik helyen Madura Petra (11) 4020 grammal végzett.

   A díjakat és jutalmakat Takácsné Gáspár Éva (Éva néni) a Csalibutik tulajdonosa, Sorosi Péter a Debreceni Csali horgász egyesület versenycsapatának ifi tagja ( 2018. év megyei bajnoka), Cserepes Ernő Norbert a Horgász Szervezetek HBM-i Szervezetének ügyvezető igazgatója, valamint Radácsi Kristóf ifjúsági világbajnok versenyhorgász adta át a boldog nyerteseknek, akiknek őszinte szívből gratulálok. Köszönjük a szülőknek, hogy lehetőséget adtak gyerekeiknek a bizonyításra, valamint arra, hogy kimozdították a lurkókat a „szobából a szabadba”.

Részemről: nagyon sok munka, rengeteg szervezés, sok megalkuvás és kompromisszum, sok idegeskedés, napi tíz fohászkodás az idő miatt (ez bejött).

Köszönet a barátaimnak, ismerőseimnek az áldozatos munkájukért és segítségükért, mert nélkülük nehéz lett volna.

Takács Lajos

Forrás: csalibutik.hu

[szantograf]

A győztesek – a Déli Hírlap sötétkamrájából – a Topdentál teniszversenye – Számos figyelemre érdemes kép került elő a leragasztott dobozokból. Nos, ezen három régi ismerőst fedeztem fel. Bihall Tamás, Barta Gábor és Szűcs Lajos elsőre felismerhetők. Nem mai felvétel - ki segít a többiek felismerésében?

[btaut]

Skulptur “Frühling” (Lajos Barta, 1982), Uni Siegen, Februar 2021

[korkep-blog]

Bakelit-sztorik 09 - "Bélát a pártba!" avagy a Radics Béla legenda

A magyar Jimi Hendrixnek nem jutott elég fény, s még azelőtt távoznia kellett, hogy igazi teljességében megmutatkozhatott volna előttünk.

A magyar rock legendás és tragikus halottainak története több ezer oldalnyi regényre és több tucat dokumentumfilmre elegendő anyagot kínál. A kommunista rendszer kegyetlen kultúrpolitikája istenadta tehetségek hosszú sorának reményeit, álmait, karrierjét törte derékba, s nem egy alkalommal, a teljes ellehetetlenítés okán az öngyilkosságba taszította őket.

  (A magyar rock legendás halottai, akiket a rendszer igyekezett ellehetetleníteni: Bencsik Sándor, Barta Tamás, Radics Béla)

  E tragikus listát gyarapítja cikkem alanya, Radics Béla is, aki a legnagyobb magyar rocklegenda lehetett volna. Lehetett volna, ha máshol és máskor születik, lehetett volna, ha képes alkalmazkodni, lehetett volna, ha… kár is folytatni. Nevét így is a legenda furcsa fénye öleli körül, csak épp ennek alapja tragikusan rövid élete, önpusztítása, és az a kevés, gyenge minőségű koncertfelvétel, ami fennmaradt utána.

  https://www.youtube.com/watch?v=5ZxRL5VT_i8

  A magyar Jimi Hendrixnek nem jutott elég fény, s még azelőtt távoznia kellett, hogy igazi teljességében megmutatkozhatott volna előttünk.

  Radics Béla munkáscsalád sarjaként érkezett a világra a háború befejezte utáni évben egy február 6 –i napon. Későbbi példaképéhez, Jimi Hendrixhez hasonlóan autodidakta módon, önszorgalomból tanult meg gitározni, s tinédzser korától fogva komoly, zenekari álmokat dédelgetett.

  (Az ifjú Radics Béla, valamikor 1966 – 1967 körül)

  A 60-as évek elején, az angolszász zenekarok mintájára egyre-másra alakultak Magyarországon is a beat együttesek, amik mind küllemükben, mind hangzásukban igyekeztek majmolni az angol és amerikai kedvenceket. Erősítőik, hangszereik persze nem vehették fel a versenyt a nyugatiakéival, nem is szólva a lekoppintott, halandzsa angolról.

  (A Sakk-Matt együttes egyik fellépése, háttérben kötelezően Lenin elvtárs képével)

  Az egyéniség azonban – már ha volt ilyen a bandában – a szegényes körülmények közül is kiviláglott. Márpedig a mi Bélánknak volt egyénisége. Sajátos, erőteljes egyénisége, aminek hírnevét köszönhette, amiért rajongtak érte, s egyénisége, amivel ellehetetlenítette magát az elvtársak előtt.

  Radics szellemes volt, makacs, istenadta tehetség, javíthatatlan álmodozó, a korszak egyik legtragikusabb gitárhőse. Elsőként játszott Hendrix és Cream dalokat ebben a Közép-európai országban, először közvetítette hangszerén s megjelenésén keresztül annak a másik, távoli, szebb világnak az üzenetét a fiatalok felé.

  (Radics Béla zsonglőrködése közben, Jimi Hendrix pólóban)

  A magyar rock történetében először tépte foggal is a húrokat,  zsonglőrködött a hangszerén, feje fölött, háta mögött, „vakon” játszva azon, elnyerve ezzel ezrek és tízezrek rajongását.

  (Béla és az ő fénykora…)

  Ő volt az első magyar hard rock együttes, a legendás Taurus alapítója, s olyan slágerek létrehozásában vett részt, mint a Zöld csillag, A kőfalak leomlanak, A bika jegyében, a Napfényes napok. Radics Bélában minden megvolt, hogy a rock legnagyobb csillaga legyen, …de Radics Béla rossz időben született.

  Káprázatos zenei tehetségekkel vette körül magát, olyanokkal, akik később a magyar zenetörténet talán legmeghatározóbb alakjai lettek. Zenésztársai közt volt a nemrégiben elhunyt Som Lajos – a Piramis alapítója, Balázs Fecó a későbbi Korálból, Brunner Győző és hasonló legendák. Gitártudása és fennmaradt dalai azóta értékes dokumentumai egy kornak, mely felfalta saját gyermekét.

  (A társak: Balázs Fecó, Som Lajos, a jobb szélen pedig Brunner Győző. A Taurus együttes)

  Együttesei kurta életűnek bizonyultak, mert a rendszer mindig kihúzta lába alól a talajt. Lemezszerződéshez nem juthattak. Élete során mindössze két kislemezt jelentethetett meg – ezek őrzik zseniális gitártudását. Az Atlantis, a Pannónia és a Sakk-matt nevű formációk karizmatikus tagja volt, mely bandák országos elismertséget hoztak neki, s melyek miatt a rendszer is felfigyelt rá. A bélázás kezdett sértő lenni az elvtársak körében.

  (A Sakk-Matt zenekar)

  A rajongó fiatalok ilyen kiáltásokkal emelték a koncert fényét: „Bélát a pártba, Bélát a kormányba”. Ez természetesen szemet szúrt a pártnak, s Radicsék koncertjeit besúgók, ügynökök lepték el, akik mindenről gondos jelentést adtak a feljebbvalóknak. Radics nem rejtette véka alá nézeteit, véleményét, s éppen ez az, ami veszélyes elemmé tette őt.

  Hányattatott karrierjének csúcsát a Tűzkerék és Taurus formációk jelentették, melyeket az első magyar hard rock együttesekként tartunk számon.

  https://www.youtube.com/watch?v=9bnqrFfVqKA

(A Taurus: Brunner, Som, Radics, Balázs)

  A Taurus EX – T- 25 – 75 – 82 (a számsor Brunner Győző telefonszáma, melyen utólérhették a zemekart) 1972 május elsején mutatkozott be a Budai Ifjúsági Parkban, s egy csapásra a fiatal közönség kedvencévé lett.

  https://www.youtube.com/watch?v=u0JiNKaCWao

  Radics virtuóz gitárszólói, egyénisége és a szenzációs showelemek, az akrobatikus mutatványok, a foggal gitározás extázisba ejtette a közönséget.

  (Radics, amint épp foggal tépi a húrokat…)

  S a banda végül lemezt is csinálhatott! Igaz, kislemezt, de ez is előrelépés volt.

  A Taurus kislemez A oldalán a Zöld csillag című klasszikus, másik oldalon pedig a Szólíts meg vándor kapott helyett. Ez a hard rock lemez mérföldkő a magyar zene történetében, s a Zöld csillag zenei alapja bármely korabeli amerikai banda méltó alkotása lehetett volna. A fiúk valami igazán nagyot alkottak! Som basszusgitározott, Brunner dobolt, Balázs Fecó az orgonát szólaltatta meg, és Béla gitározott. De Istenem, hogy gitározott! Összeszorul az ember szíve.

  https://www.youtube.com/watch?v=ILPbKis7XNM

https://www.youtube.com/watch?v=qv9uCFrGOE8

  Azonban ez a tündérmese sem tarthatott sokáig: még ugyanezév őszén, bizonytalan háttérokok miatt Zorán vette át Som helyét, s ezzel változott a zenekar iránya. Második kislemezük már egy líraibb, lágyabb oldalát mutatja az együttesnek.

  https://www.youtube.com/watch?v=Czsgm7S7w6M

  Radics ismét kívülálló lett saját zenekarában, ami hamarosan felbomlott, holott a legdicsőbb történet lehetett volna az övé.

  (A Taurus új formációja, basszusgitárnál Zoránnal)

  Béla természetesen újra próbálkozott, szinte minden évben új formációval állva elő, ezek azonban már nem tudták jelentős mértékben befolyásolni a közéletet. A folyamatos mellőzöttség végül odavezetett, hogy a gitáros az alkoholhoz fordult és egyfajta sértődött visszavonultságba menekült. Az Aligátor és Nevada együttesek után egyre inkább hanyatlott egészségi állapota a s gitárjátékának minősége, míg végül az egy hónappal halála előtt rendezett hírhedt koncerten már alig volt képes megszólaltatni a hangszert.

  https://www.youtube.com/watch?v=kj6XDjxrvI4

  1982. október 18-án, megtörve, csalódottan hunyt el, 36 éves korában. Sírkövének árát a rockzenészek, barátai zenélték össze.

  A sors iróniája, hogy néhány évvel halála után megtörtént az olvadás, s az újonnan létrejött közegben Radics Béla egy elismert és népszerű, szabadon alkotható muzsikus lehetett volna, akit nem kötnek meg elvtársak és ostoba kultúrpolitika.

  Tiszteletére írta a P.Mobil a Zöld, a bíbor és a fekete című dalát, emléke ápolására Emléktársaság alakult, s fenmaradt dalaiból szerzői lemezt jelentetett meg a Tűzkerék R.B. nevű formáció.

  https://www.youtube.com/watch?v=No5DWbxVzAs

  Az elvtársak már rég távol, de Béla dalai ma is, egyre újabb és újabb generációkat szólítának meg.

    Isten éltessen, Radics Béla!

Kerepesi Igor

Képek: Archívum

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Bulvár a javából: Viharfelhők időjós-fronton – Onyutha vs. Gaál

New Post has been published on https://zarojel.hu/viharfelhok-idojos-fronton/

Bulvár a javából: Viharfelhők időjós-fronton – Onyutha vs. Gaál

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Nem új a hír, hogy Onyutha Juditot, az ATV időjósát Gaál Noémi váltotta a csatornánál, miután kipenderítették állásából. Onyutha verzióját már hallhattuk, most Gaálon a sor. Nem meglepő, hogy egészen más történetre emlékszik az Orbán-dúlás után trafikokkal megspékelt hölgy.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”129061″ img_size=”800×600″ alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1497168061086background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_column_text]

Mint emlékezetes,

Onyutha olvasatában másodszor fordult elő, hogy Gaál Noéminek kellett átadnia a munkáját. A két gyermekét egyedül nevelő tévés sokat bevállalt volna azért, hogy legalább részben megtarthassa munkáját.

„Megalázkodtam, könyörgőre fogtam, hogy legalább a váltótársa maradhassak. Még kevesebb fizetésért, akár más beosztásban is szívesen tovább dolgoztam volna. Azt mondták, alszanak rá, majd meggondolják. Arra viszont megkértek, hogy addig végezzem a munkát, amíg Noémi el nem foglalja a helyemet. Ebbe természetesen nem mentem bele. És abba sem, hogy ezután egy közös megegyezésről szóló felmondást írjak alá. Ahogy sétáltam ki az irodából, Noémi már ott állt az ajtóban. Életem egyik legkellemetlenebb pillanata volt”

– mesélte akkor.

De hallgattassék meg a másik fél is, aki  nemrég érkezett haza Ázsiából, ahol korábbi csatornája  és egykori kollégája, Németh Lajos társaságában egy realityben vett részt.

„Nem akarok Judit fejével gondolkodni. A távozásomat a TV2-től sem így terveztem, a belépésemet sem az ATV-hez. De az biztos, nem volt közöm ahhoz, hogy elküldték. Nem esett jól, nem értettem az egészet. A lelkiismeretem tiszta, sosem tettem semmit, ami miatt ő ezt érezhette. Amikor visszajöttem Ázsiából, természetesen beszéltem vele. Felhívtam telefonon, ezt nem lehetett ennyiben hagyni. Bántotta az, ami az újságban megjelent, mert valótlanságokat írtak.”

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”129062″ img_size=”800×600″ alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1497168114277background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_column_text]

Fontosnak tartotta még hozzátenni, hogy

„azért én arra is emlékszem, amikor Barta Szilvi, Németh Lajos, Judit és én dolgoztunk a TV2-nél, és engem küldtek el. Fél év után hívtak vissza, amikor Szilvi másik kereskedelmi csatornához szerződött. Sosem tettem keresztbe sem neki, sem másnak. Sosem mondtam olyat, hogy „gyerekek, nekem kell ez a munka, rúgjatok ki valakit’! Ilyen sosem volt.”

A tipikus egy állítás – egy tagadás esetében nem könnyű eligazodni, de nem is ez a dolgunk. Mi csak leírjuk, döntsenek önök.

„Csak az a bűnöm, ha ez bűn, hogy éltem egy lehetőséggel, amit felajánlottak. Arra koncentrálok, hogy mit vár tőlem az új munkahelyem. Nem nézek hátra, csak előre. A héten elkezdtem dolgozni, kedvesen fogadtak. Amikor megszűnt a munkám a TV2-nél, átálltam egy kényelmesebb ritmusra, most vissza kell zökkennem. De ez csak egy-két hetes folyamat, aztán – remélem – otthonosan érzem majd magam az ATV-nél is. A legjobb tudásom szerint végzem a munkám”

– nyilatkozta a szerencsés munkatárs.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

[bdpst24]

Topor Tünde és Winkler Nóra tárlatvezetése a Kiscelli Múzeumban

Kiállításunk nem kizárólag művészettörténeti szempontból vizsgálja Barta Lajos pályáját, hanem a hidegháború történeti–politikai kontextusában mutatja be a művész lehetséges túlélési stratégiáit: az autonómia megtartásának igényét, a kultúrpolitika szempontjainak való megfelelés nyomasztó kényszerét, a belső, majd a külföldi emigráció és az idegen közegbe való integráció összes stációját.

Barta…

[tovabb18-blog]

Gyűjtés a tűzkárosultaknak – hogy újra legyen otthonuk

http://bit.ly/2kwB7hX

Több tragikus esemény árnyékolta be a közelgő ünnep fényeit december közepén a kerületben: társas- és családi házak gyulladtak ki a hideg napok során. December 18-án Pestszentimrén a Bocskai és az Eke utca sarkán égett egy családi ház, közvetlenül karácsony előtt pedig a Baross és a Barta Lajos utca sarkán keletkezett lakástűz, amely átterjedt a szomszédos családi házra is. Ezt követően egy Fáy utcai társasház egyik lakása gyulladt lángra. A kerületi lakástüzek károsultjainak gyűjtöttek a családi napon.

[nemzetinet]

TÖBB, MINT ÉRDEKES!

Kérem, ezt olvassák el, figyelmesen. Megígérem, megéri!

“Beke Albert irodalomtörténész a klasszicista esztétikát tartja irányadónak

Nem engedett az elveiből, ezért csak a rendszerváltás után jelentek meg a könyvei. Több tíz kötet. Miért nem jó író Esterházy, mi a gond Illyéssel, és miért hazugság az, hogy a magyar irodalom lényegi hagyománya balliberális. A klasszikus esztétikát pedig minden korban érvényesnek véli Beke Albert irodalomtörténész. A mindent másképpen látó emberrel beszélgettünk.

– Milyen írás van a kezében? – Esterházyról írtam. Amellett érvelek, hogy nem olyan íróóriás, mint amilyennek kikiáltották. Akárcsak Konrád György, akiről az önök lapjában már írtam.

– Miért gondolja, hogy egy minden rangos állami elismerést elnyert és kitüntetett író ne lenne jó? – Először is nagy írónak lenni nemcsak tehetség kérdése, hanem feltétlenül kell hozzá a társadalmi tisztánlátás is. Esterházy sikerben, elismerésben mindent elért, amit csak nyújtani tudtak neki, de a legfontosabbat nem tudta elérni: azt, hogy tényleg nagy író legyen. A társadalmi és politikai mozgásokban egyáltalán nem látott tisztán, a régi és az új küzdelmében pedig a roskadozó régit támogatta. Az igazán nagy írók mindig népben és nemzetben gondolkodtak, ezzel szemben ő azt a lapos közhelyet hangoztatta, hogy alanyban és állítmányban kell gondolkodni. Egy nő című regénye jó példázza írói hiányosságait, mert szerintem a trágárkodás nem irodalom. Az ember és az állat teste ugyanúgy működik, csak a lelkünk emel ki minket az állatvilágból, ezért ha egy író az emberről ír, akkor a szellemről kell írnia. Arany jól mondta, hogy a testből csak annyi szükséges a művészetben, amennyi a lélek előtüntetéséhez szükséges. Nem vagyunk prűdek, nem erről van szó. De nem ez a művészet lényege.

– Több mint fél évszázada foglalkozik irodalomtörténettel. Ön szerint mitől értékes egy irodalmi mű? – Őszinteség nélkül nincs művészet, ezért hazudni nem szabad. Igaznak kell lenni emberi, társadalmi és lélektani értelemben is. A marxista irodalomszemlélet uralkodott Magyarországon, amikor elkezdtem a pályámat, és sohasem hódoltam be a hamis ideáljainak, mindig azt a klasszikus, polgári irodalomszemléletet és esztétikát képviseltem, amelyet Gyulai Pál alapozott meg. Márpedig a kommunizmusban hazudni kellett a műben, a kritikában, mindenben. Vagy hallgatni. Én hallgattam és vártam.

– Van, amikor nem hallgatott. A kritikusok gyávasága című cikke miatt majdnem börtönbe került. – Igen, abból sajtóperem lett. Egy miskolci folyóiratban jelent meg, és azzal vádoltak, hogy támadom a hazai szocialista állapotokat, pedig nem én tehettem arról, hogy felolvasták írásomat a Szabad Európa Rádióban. Az ügyész felállt a tárgyaláson és elmondta, hogy nem ejtheti a vádat, mert arról be kell majd számolnia, a bíró nemkülönben. Nem börtönöztek be, de bizony meghurcoltak, amiért kimondtam, hogy Magyarországon nem lehet őszintén kritikát írni és csak a marxista szemléletet kell szem előtt tartani.

– 2002-ben pedig kiadta a Röpirat az irodalom védelmében című vitairatot, amelyben a mostani, a Szakács Árpád újságíró által kezdeményezett kulturális vitához hasonló jelenségeket kritizált. – Felháborodtam, mert amikor megkérték a magyar szakra jelentkező fiatalokat, hogy nevezzenek meg néhány kortárs magyar írót, ők szinte csak Konrádot, Esterházyt, Spirót, Eörsit vagy Kornist sorolták fel. Ez ellen az aránytalanság ellen emeltem fel a szavam, mert abszurdum az, hogy egy irodalommal foglalkozó fiatal csak az ő nevüket ismeri. Lényegében a mostani vita is arról szól, amit akkoriban én is pedzegettem. Senkit nem akartam kiebrudalni a magyar irodalomból, csak helyet kértem azoknak az íróknak is, akiket mindmáig méltatlanul háttérbe szorítottak.

– Kit szorítottak háttérbe? Hiszen Radnóti Sándor esztéta szerint a magyar kultúra lényegi tradíciója vagy liberális vagy baloldali. – Ez ordenáré hazugság. A kánon a Rákosi- és Kádár-korban politikai kérdés volt. Ki emlékszik ma már Mesterházi Lajos, Garai Gábor vagy Illés Béla nevére? Csak sajnos, a rendszerváltás után is az maradt! Mert egyvalami bizonyos: ha politikai alapon állítják össze a kánont, az csak hamis lehet. Művészi kérdésekben csak művészeti szempontok irányadók, hisz az irodalomnak megvan a maga törvénye és abból nem lehet engedni. Ha egy írót értékelek, azt kell megnéznem, hogy milyen esztétikai hatást kelt a műve, hogyan jelennek meg benne a nem esztétikai hatások, mint az erkölcsiség, az eszmeiség, a valószerűség. A mai magyar irodalmi kánonnal az a gond, hogy a rendszerváltás után nem történt meg a kultúrában a hatalomváltás. Konrád György azért lehet nagy író, különben igazán írónak sem tekinthető. Esterházy először Csoórival fújt egy követ, de amikor elhatárolódott tőle, attól kezdve a másik oldal ölelte keblére. Viszont én nem politikai alapon bírálom az említett szerzőket, hanem a műveik alapján, hiszen ez bizonyítja a legjobban, hogy méltatlanul kerültek a magyar irodalomi piedesztálra. Az is tény, hogy igazán sikeres csak az lehet, aki jóban van a mindenkori hatalommal. Gondoljunk csak arra, hogy miért Herczeget terjesztettek fel Móricz helyett az irodalmi Nobelre!

– Arday Géza irodalomtörténész az önről szóló, nemrég megjelent monográfiában azt írta, hogy Beke Albert az ember, aki mindent másképp lát. Miért? – Egyszerűen azért, mert nem bírom elviselni a hazugságot. Adyról el kellett mondani azt, amit Raffay Ernő történész is elmondott, Illyés a kommunistákkal kokettált, Gyulai Pál kényszerből lett kritikus, és Latinovits a színészet örvén próbálta ki az önkifejezést, Csokonai a híres verstanát pedig Földi Jánostól lopta, és sorolhatnám… Én nem alkottam új elméletet, ma is a klasszikus esztétika törvényei alapján állok, és a klasszicista esztétikát nagyon is irányadónak tartom, ezt pedig Gyulai Pál foglalta kánonba. Lényegében ezért nem tudtam hivatali rangot szerezni, mert nem voltam hajlandó belesimulni abba a hazudozásba, amit elvártak.

– Tehát ön nem engedett az elveiből. Ennek az lett a következménye, hogy csak a rendszerváltás után jelenhettek meg a könyvei. Pedig ígéretesen indult a pályája, ön találta meg az első magyarul írott magánlevelet is. – Igen, de a fő témám Gyulai Pál volt. 1956 nyarán végeztem az egyetemet és ’59-ben doktoráltam Barta Jánosnál. Írtam egy hatszáz oldalas Gyulai-monográfiát, amelyet megvitattak az Akadémia Irodalomtudományi Intézetében – a vitavezető Tóth Dezső volt, a pártközpont kulturális osztályának a vezetője, akkor egy irodalmi atyaisten meg irodalomtörténész. Gyulai Pálról addig mindenki azt állította, hogy született kritikus volt, én viszont azt, hogy csak jobb híján lett az. Ő mindenképpen költő akart lenni, erre tette fel az életét, de az volt balszerencséje, hogy olyan kortársai voltak, mint Petőfi, Arany, Vörösmarty, a prózában pedig Jókai, Kemény Zsigmond vagy Mikszáth. Emiatt a kisebbrendűség iszonyú és fájdalmas érzése töltötte el egész életében, ezért fordult a kritikához. A vitán jelezték, hogy kiadnák a könyvemet, ha kihagyom ezt a fejezetet, mivel a lélektant hivatalosan burzsoá áltudománynak kiáltották ki, én meg így elemeztem a nagy kritikust. Mindent csak társadalmi okokkal volt szabad magyarázni, ezért inkább évtizedeket vártam, hogy megjelenhessen.

– Illyés Gyuláról is elég sarkos véleménye van. – Készen van a csaknem ezeroldalas Illyés-könyvem is, amelynek címe: Illyés Gyula, a kommunista. Már tizenegy éve várom, hogy megjelenjen. Nem adták ki, mert őt nemzeti szentnek tekintik, pedig valóban kommunista volt, hiszen formálisan is tagja volt francia kommunista pártnak és halála napjáig benne maradt. A Karinthy család franciaországi ága derítette ezt ki. Ezt Illyés mindig tagadta. De nem csak ez a gond vele. Leghíresebb verse, az Egy mondat a zsarnokságról szerintem egy hazug vers, mert nem mindenki ,,szem a láncban”, például azok, akiket felakasztottak, ők nem voltak láncszemek. De emberileg is hazug, mert 1952-ben írta, a Rákosi-rendszerben, amely ha olyannyira aljas volt, akkor miért fogadott el kétszer is Kossuth-díjat attól a bagázstól? Különösen visszatetsző, hogy a Puszták népében hazánkat elmaradott feudális államnak mutatta be, és külföldön rengeteget ártott ezzel Magyarországnak. Ám amikor Csoóri Sándor tízoldalas levelet írt neki a parasztság szörnyű helyzetéről, Illyés azt válaszolta, hogy írjon inkább szerelmes verseket. Ha annyira fájt neki a parasztság Horthy-kori helyzete, mért nem fájt a téeszesítés is?

– Adyról már a kilencvenes években lerántotta a leplet. – Megírtam azt, amit Raffay Ernő az Adyról szóló három kötetében dokumentáltan bizonyít, mégpedig azt, hogy Ady eladta magát a szabadkőműveseknek. Ismertem Hatvany Lajos bárót is, aki Gyulai Pál tanítványa volt. A Pozsonyi úton lakott, és mindig kedvesen fogadott, vele is sokat beszélgettem erről. De Földessy Gyula irodalomtörténészt is, Ady jó barátját, akire az utolsó három kötetének a szerkesztését bízta. Elmondják a Nyugatról, hogy kis példányszámú lap volt, ami igaz is, de annak ellenére bizony hatásos. A kérdés inkább az, hogy vajon miért kényszerült oda írni Móricz, Ady, Kosztolányi vagy Babits?

– De térjünk vissza az eszmei részhez. Egy különös esszéjében azt a kérdést boncolgatja, hogy van-e a magyar irodalomnak tanulsága. Ezek szerint megtalálta? –Van bizony, mégpedig az, hogy: és mégis. Mert bármilyen szörnyű legyen is a helyzet, a ború ellenére mi sosem adtuk fel. Van egy korokon és évszázadokon átívelő vezérgondolat a magyar irodalomban, amely kifejezi a magyarság lelki hozzáállását a világ eseményeihez. Ennek a magatartásnak a lényegét summázom úgy, hogy: és mégis. Eredetileg meg akartam írni a magyar irodalom szintézisét Petőfitől Adyig, azt keresve, hogy van-e állandó lényege az irodalmunknak. Ekkor rádöbbentem, hogy Az ember tragédiájának utolsó optimista mondata szemben áll az egész mű mondanivalójával. Az egész tragédia azt bizonyítja, hogy nincs értelme ennek az életnek, a történelemnek, ezért az utolsó mondat – Ember küzdj és bízva bízzál! – illogikusnak tűnik. Ugyanez a helyzet Vörösmarty Keserű pohár című bordalával is, amelyet a „Gondolj merészet és nagyot, és tedd rá az életedet” sorral zár. Ez a lelkület sugárzik a legnagyobb íróink műveiből, ugyanis mindig érezték, hogy jöhet bármi, a kilátástalanság ellenére is mindig meg kell állnunk a helyünket a világban.

– Rengeteg könyvet említett, ami készen van már, de még nem jelent meg. Dolgozik valami újon is? – Dolgozom! A címe is megvan már: A behódolt walesi bárdok kora – a magyarországi magyar irodalom története 1945-től a rendszerváltásig. Itt az a legizgalmasabb kérdés, hogy ki marad meg ebből a korszakból: a Kádár-korban Berkesit nagy írónak tartották és nekem irodalomtörténészként tudomásul kell vennem ezt, de jogom van esztétikai ítéletet mondani a munkáiról. Meg is teszem. Akik ekkor alkottak bizonyos értelemben kénytelenek voltak hazudni, megalkudni vagy pedig abbahagyni az írást. Egyetlen író vonta le radikálisan a következtetést – és elment inkább éjszakai őrnek – minthogy letérdeljen Lukács György esztétikája előtt: ez Hamvas Béla volt. Persze a helyzet nem fekete-fehér, de Sárközi Márta – Sárközi György felesége – egyik mondata jól összefoglalja a korszak lényegét: ha valaki kenyérért fekszik le a hatalom előtt, az nem kurva, de ha kalácsért, az kurva!”

Pataki Tamás

(fotó: Teknős Miklós)

TÖBB, MINT ÉRDEKES! a Nemzeti.net-en jelent meg,