#Radnóti Sándor

[tuntetesinfo]

A pesti Belváros szívében, a Szabadság téren immár egy évtizede áll egy botrányos emlékmű. Emlékszünk, hogy a magyar kormány a holokauszt 70. évfordulója okán a 2014-es évet kiemelt emlékévvé nyilvánította és hogy az erre irányuló megemlékezéseket az e célra elkülönített költségvetési pénzekkel is megtámogatta. Majd ezen emlékév provokatív nyitányaként mindjárt úgy döntött, hogy a Szabadság térre egy olyan emlékművet állít, amely egyértelmű, ám történelemhamisító üzenetével próbálja mentesíteni az akkori magyar államot az évtizedeken át folytatott diszkriminációért, a zsidóüldözésekért és a vészkorszak népirtásba torkolló politikájáért viselt felelősség alól. És e felelősséget álságos módon megpróbálja teljes egészében a megszálló németekre rátolni – mintegy illusztrálva az előzőleg egyoldalúan, manipulatív módon átírt alaptörvény történelmi hazugságait. Nem meglepő, hogy e gyakorlatilag Holokauszt-tagadó „mű” létrehozása ellen azonnal széleskörű, nemzetközi szintet is elérő tiltakozáshullám indult. Április 8-án arra emlékezünk, hogy napra pontosan 10 évvel ezelőtt vágtak bele a hazug emlékmű kivitelezésébe - annak ellenére, hogy a kormányfő pár héttel korábban a méretesre dagadt botrány miatt előzetes társadalmi és szakmai egyeztetést helyezett kilátásba. Aznap délután a társadalmi tiltakozás újabb lendületet kapott, és a kivitelezőkkel és a rendőrökkel vívott konfliktusok ellenére napi rendszerességgel folytatódott – és tart a mai napig; köszönhetően mások mellett a SZABADSÁGSZÍNPAD helyszíni állhatatos munkájának.

Kérjük, tarts velünk ezen a megemlékezésen!

Mutassuk meg együtt, hogy Budapest polgárai továbbra sem tűrik el a történelem meghamisítását, nem tolerálják az áldozatok emlékének meggyalázását, nem asszisztálnak semmilyen holokauszt-tagadáshoz!

A tíz éve folyamatosan fenntartott tiltakozás rendszeres eseményein sok ismert és köztiszteletnek örvendő személy csatlakozott hozzánk. Közülük e napon felszólal:

Dr. Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke; Vágvölgyi B. András író, újságíró, filmrendező; Radnóti Zoltán rabbi, az ORZSE tanszékvezetője dr. Czeglédy Csaba ügyvéd, a szombathelyi önkormányzat NER-célkeresztben álló MSZP-s képviselője, aki pro bono védte megvádolt aktivistatársainkat; Lévai Júlia Mira újságíró Kovács Alex Gábor V. kerületi önkormányzati képviselő, polgármester-jelölt; Mohácsi András szobrász, képzőművész Karácsony Gergely főpolgármester

Közreműködnek:

Fekete László főkántor Téri Sándor színművész Rejtő Gábor költő, zenész és mások

[hey-its-zezzy]

favourite and least favourite hungarian poet/ writer

for me its radnóti and józsef attila

omg a józsef attila hater how dare u /j

hmm tricky question, i'm illiterate. but for favorite i'd probably go with weöres sándor or hamvas béla bc they're both kinda insane. least favorite is ady, his poetry is cool, but i'd throw hands w him

[noys-boise]

I hate hungary but the hungarian poets fandom is looking great

[tejeskavereggelhatkor]

[konyvtaros]

Kész, vége. Elegem van az olyan »verekedékeny« (Radnóti Sándor pontos kifejezése) alakokból, mint ez a főigazgató is, aki Orbán kegyenceként és kénye szerint, minden szakmai előélet nélkül került az ország egyik legfontosabb múzeumának élére, aki rendre valami szörnyű és gyerekes retorikát használ, leügynöközi Székely Jánost, ami aljas disznóság, ujjeltöréssel fenyegeti ellenségeit, s meginti az írókat: ne csodálkozzanak, hogyha politikai kijelentést tesznek, arra politikai válasz érkezik. És a szakma nem képes semmiféle érdekérvényesítésre, hogy megakadályozza a kinevezését. Tehetetlenségemben egy dolgot tudok tenni: az illető regnálása alatt nem teszem be oda a lábamat.

Via Parti Nagy Lajos

[nemzetinet]

Bayer Zsolt: Több, mint érdekes!

“Beke Albert irodalomtörténész a klasszicista esztétikát tartja irányadónak

– Milyen írás van a kezében? – Esterházyról írtam. Amellett érvelek, hogy nem olyan íróóriás, mint amilyennek kikiáltották. Akárcsak Konrád György, akiről az önök lapjában már írtam.

– Miért gondolja, hogy egy minden rangos állami elismerést elnyert és kitüntetett író ne lenne jó? – Először is nagy írónak lenni nemcsak tehetség kérdése, hanem feltétlenül kell hozzá a társadalmi tisztánlátás is. Esterházy sikerben, elismerésben mindent elért, amit csak nyújtani tudtak neki, de a legfontosabbat nem tudta elérni: azt, hogy tényleg nagy író legyen. A társadalmi és politikai mozgásokban egyáltalán nem látott tisztán, a régi és az új küzdelmében pedig a roskadozó régit támogatta. Az igazán nagy írók mindig népben és nemzetben gondolkodtak, ezzel szemben ő azt a lapos közhelyet hangoztatta, hogy alanyban és állítmányban kell gondolkodni. Egy nő című regénye jó példázza írói hiányosságait, mert szerintem a trágárkodás nem irodalom. Az ember és az állat teste ugyanúgy működik, csak a lelkünk emel ki minket az állatvilágból, ezért ha egy író az emberről ír, akkor a szellemről kell írnia. Arany jól mondta, hogy a testből csak annyi szükséges a művészetben, amennyi a lélek előtüntetéséhez szükséges. Nem vagyunk prűdek, nem erről van szó. De nem ez a művészet lényege.

– Több mint fél évszázada foglalkozik irodalomtörténettel. Ön szerint mitől értékes egy irodalmi mű? – Őszinteség nélkül nincs művészet, ezért hazudni nem szabad. Igaznak kell lenni emberi, társadalmi és lélektani értelemben is. A marxista irodalomszemlélet uralkodott Magyarországon, amikor elkezdtem a pályámat, és sohasem hódoltam be a hamis ideáljainak, mindig azt a klasszikus, polgári irodalomszemléletet és esztétikát képviseltem, amelyet Gyulai Pál alapozott meg. Márpedig a kommunizmusban hazudni kellett a műben, a kritikában, mindenben. Vagy hallgatni. Én hallgattam és vártam.

– Van, amikor nem hallgatott. A kritikusok gyávasága című cikke miatt majdnem börtönbe került. – Igen, abból sajtóperem lett. Egy miskolci folyóiratban jelent meg, és azzal vádoltak, hogy támadom a hazai szocialista állapotokat, pedig nem én tehettem arról, hogy felolvasták írásomat a Szabad Európa Rádióban. Az ügyész felállt a tárgyaláson és elmondta, hogy nem ejtheti a vádat, mert arról be kell majd számolnia, a bíró nemkülönben. Nem börtönöztek be, de bizony meghurcoltak, amiért kimondtam, hogy Magyarországon nem lehet őszintén kritikát írni és csak a marxista szemléletet kell szem előtt tartani.

– 2002-ben pedig kiadta a Röpirat az irodalom védelmében című vitairatot, amelyben a mostani, a Szakács Árpád újságíró által kezdeményezett kulturális vitához hasonló jelenségeket kritizált. – Felháborodtam, mert amikor megkérték a magyar szakra jelentkező fiatalokat, hogy nevezzenek meg néhány kortárs magyar írót, ők szinte csak Konrádot, Esterházyt, Spirót, Eörsit vagy Kornist sorolták fel. Ez ellen az aránytalanság ellen emeltem fel a szavam, mert abszurdum az, hogy egy irodalommal foglalkozó fiatal csak az ő nevüket ismeri. Lényegében a mostani vita is arról szól, amit akkoriban én is pedzegettem. Senkit nem akartam kiebrudalni a magyar irodalomból, csak helyet kértem azoknak az íróknak is, akiket mindmáig méltatlanul háttérbe szorítottak.

– Kit szorítottak háttérbe? Hiszen Radnóti Sándor esztéta szerint a magyar kultúra lényegi tradíciója vagy liberális vagy baloldali. – Ez ordenáré hazugság. A kánon a Rákosi- és Kádár-korban politikai kérdés volt. Ki emlékszik ma már Mesterházi Lajos, Garai Gábor vagy Illés Béla nevére? Csak sajnos, a rendszerváltás után is az maradt! Mert egyvalami bizonyos: ha politikai alapon állítják össze a kánont, az csak hamis lehet. Művészi kérdésekben csak művészeti szempontok irányadók, hisz az irodalomnak megvan a maga törvénye és abból nem lehet engedni. Ha egy írót értékelek, azt kell megnéznem, hogy milyen esztétikai hatást kelt a műve, hogyan jelennek meg benne a nem esztétikai hatások, mint az erkölcsiség, az eszmeiség, a valószerűség. A mai magyar irodalmi kánonnal az a gond, hogy a rendszerváltás után nem történt meg a kultúrában a hatalomváltás. Konrád György azért lehet nagy író, különben igazán írónak sem tekinthető. Esterházy először Csoórival fújt egy követ, de amikor elhatárolódott tőle, attól kezdve a másik oldal ölelte keblére. Viszont én nem politikai alapon bírálom az említett szerzőket, hanem a műveik alapján, hiszen ez bizonyítja a legjobban, hogy méltatlanul kerültek a magyar irodalomi piedesztálra. Az is tény, hogy igazán sikeres csak az lehet, aki jóban van a mindenkori hatalommal. Gondoljunk csak arra, hogy miért Herczeget terjesztettek fel Móricz helyett az irodalmi Nobelre!https://badog.blogstar.hu/

– Arday Géza irodalomtörténész az önről szóló, nemrég megjelent monográfiában azt írta, hogy Beke Albert az ember, aki mindent másképp lát. Miért? – Egyszerűen azért, mert nem bírom elviselni a hazugságot. Adyról el kellett mondani azt, amit Raffay Ernő történész is elmondott, Illyés a kommunistákkal kokettált, Gyulai Pál kényszerből lett kritikus, és Latinovits a színészet örvén próbálta ki az önkifejezést, Csokonai a híres verstanát pedig Földi Jánostól lopta, és sorolhatnám… Én nem alkottam új elméletet, ma is a klasszikus esztétika törvényei alapján állok, és a klasszicista esztétikát nagyon is irányadónak tartom, ezt pedig Gyulai Pál foglalta kánonba. Lényegében ezért nem tudtam hivatali rangot szerezni, mert nem voltam hajlandó belesimulni abba a hazudozásba, amit elvártak.

– Tehát ön nem engedett az elveiből. Ennek az lett a következménye, hogy csak a rendszerváltás után jelenhettek meg a könyvei. Pedig ígéretesen indult a pályája, ön találta meg az első magyarul írott magánlevelet is. – Igen, de a fő témám Gyulai Pál volt. 1956 nyarán végeztem az egyetemet és ’59-ben doktoráltam Barta Jánosnál. Írtam egy hatszáz oldalas Gyulai-monográfiát, amelyet megvitattak az Akadémia Irodalomtudományi Intézetében – a vitavezető Tóth Dezső volt, a pártközpont kulturális osztályának a vezetője, akkor egy irodalmi atyaisten meg irodalomtörténész. Gyulai Pálról addig mindenki azt állította, hogy született kritikus volt, én viszont azt, hogy csak jobb híján lett az. Ő mindenképpen költő akart lenni, erre tette fel az életét, de az volt balszerencséje, hogy olyan kortársai voltak, mint Petőfi, Arany, Vörösmarty, a prózában pedig Jókai, Kemény Zsigmond vagy Mikszáth. Emiatt a kisebbrendűség iszonyú és fájdalmas érzése töltötte el egész életében, ezért fordult a kritikához. A vitán jelezték, hogy kiadnák a könyvemet, ha kihagyom ezt a fejezetet, mivel a lélektant hivatalosan burzsoá áltudománynak kiáltották ki, én meg így elemeztem a nagy kritikust. Mindent csak társadalmi okokkal volt szabad magyarázni, ezért inkább évtizedeket vártam, hogy megjelenhessen.

– Illyés Gyuláról is elég sarkos véleménye van. – Készen van a csaknem ezeroldalas Illyés-könyvem is, amelynek címe: Illyés Gyula, a kommunista. Már tizenegy éve várom, hogy megjelenjen. Nem adták ki, mert őt nemzeti szentnek tekintik, pedig valóban kommunista volt, hiszen formálisan is tagja volt francia kommunista pártnak és halála napjáig benne maradt. A Karinthy család franciaországi ága derítette ezt ki. Ezt Illyés mindig tagadta. De nem csak ez a gond vele. Leghíresebb verse, az Egy mondat a zsarnokságról szerintem egy hazug vers, mert nem mindenki ,,szem a láncban”, például azok, akiket felakasztottak, ők nem voltak láncszemek. De emberileg is hazug, mert 1952-ben írta, a Rákosi-rendszerben, amely ha olyannyira aljas volt, akkor miért fogadott el kétszer is Kossuth-díjat attól a bagázstól? Különösen visszatetsző, hogy a Puszták népében hazánkat elmaradott feudális államnak mutatta be, és külföldön rengeteget ártott ezzel Magyarországnak. Ám amikor Csoóri Sándor tízoldalas levelet írt neki a parasztság szörnyű helyzetéről, Illyés azt válaszolta, hogy írjon inkább szerelmes verseket. Ha annyira fájt neki a parasztság Horthy-kori helyzete, mért nem fájt a téeszesítés is?

– Adyról már a kilencvenes években lerántotta a leplet. – Megírtam azt, amit Raffay Ernő az Adyról szóló három kötetében dokumentáltan bizonyít, mégpedig azt, hogy Ady eladta magát a szabadkőműveseknek. Ismertem Hatvany Lajos bárót is, aki Gyulai Pál tanítványa volt. A Pozsonyi úton lakott, és mindig kedvesen fogadott, vele is sokat beszélgettem erről. De Földessy Gyula irodalomtörténészt is, Ady jó barátját, akire az utolsó három kötetének a szerkesztését bízta. Elmondják a Nyugatról, hogy kis példányszámú lap volt, ami igaz is, de annak ellenére bizony hatásos. A kérdés inkább az, hogy vajon miért kényszerült oda írni Móricz, Ady, Kosztolányi vagy Babits?

– De térjünk vissza az eszmei részhez. Egy különös esszéjében azt a kérdést boncolgatja, hogy van-e a magyar irodalomnak tanulsága. Ezek szerint megtalálta? –Van bizony, mégpedig az, hogy: és mégis. Mert bármilyen szörnyű legyen is a helyzet, a ború ellenére mi sosem adtuk fel. Van egy korokon és évszázadokon átívelő vezérgondolat a magyar irodalomban, amely kifejezi a magyarság lelki hozzáállását a világ eseményeihez. Ennek a magatartásnak a lényegét summázom úgy, hogy: és mégis. Eredetileg meg akartam írni a magyar irodalom szintézisét Petőfitől Adyig, azt keresve, hogy van-e állandó lényege az irodalmunknak. Ekkor rádöbbentem, hogy Az ember tragédiájának utolsó optimista mondata szemben áll az egész mű mondanivalójával. Az egész tragédia azt bizonyítja, hogy nincs értelme ennek az életnek, a történelemnek, ezért az utolsó mondat – Ember küzdj és bízva bízzál! – illogikusnak tűnik. Ugyanez a helyzet Vörösmarty Keserű pohár című bordalával is, amelyet a „Gondolj merészet és nagyot, és tedd rá az életedet” sorral zár. Ez a lelkület sugárzik a legnagyobb íróink műveiből, ugyanis mindig érezték, hogy jöhet bármi, a kilátástalanság ellenére is mindig meg kell állnunk a helyünket a világban.

– Rengeteg könyvet említett, ami készen van már, de még nem jelent meg. Dolgozik valami újon is? – Dolgozom! A címe is megvan már: A behódolt walesi bárdok kora – a magyarországi magyar irodalom története 1945-től a rendszerváltásig. Itt az a legizgalmasabb kérdés, hogy ki marad meg ebből a korszakból: a Kádár-korban Berkesit nagy írónak tartották és nekem irodalomtörténészként tudomásul kell vennem ezt, de jogom van esztétikai ítéletet mondani a munkáiról. Meg is teszem. Akik ekkor alkottak bizonyos értelemben kénytelenek voltak hazudni, megalkudni vagy pedig abbahagyni az írást. Egyetlen író vonta le radikálisan a következtetést – és elment inkább éjszakai őrnek – minthogy letérdeljen Lukács György esztétikája előtt: ez Hamvas Béla volt. Persze a helyzet nem fekete-fehér, de Sárközi Márta – Sárközi György felesége – egyik mondata jól összefoglalja a korszak lényegét: ha valaki kenyérért fekszik le a hatalom előtt, az nem kurva, de ha kalácsért, az kurva!”

Pataki Tamás

Forrás: Bádog – Bayer Zsolt blogja

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

Bayer Zsolt: Több, mint érdekes! a Nemzeti.net-en jelent meg,

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Radnóti Sándor: Orbán nem tűri maga körül a független szellemet

New Post has been published on https://zarojel.hu/radnoti-orban-fuggetlen-szellem/

Radnóti Sándor: Orbán nem tűri maga körül a független szellemet

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Radnóti Sándor, 71 éves,  Széchenyi-díjas esztéta, kritikus, filozófus, irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi tanár, a három éve megszűnt Holmi irodalmi-kulturális folyóirat társszerkesztője, korábban a Gondolat és a Magvető kiadók szerkesztője. A rendszerváltozás előtt részt vett a monori találkozón. Egyike a rendszerváltó értelmiségieknek. Radnóti a 168 órában nyilatkozott[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBlbHMlQzUlOTElMjBCTCUyMC0tJTNFJTBBJTNDaW5zJTIwY2xhc3MlM0QlMjJhZHNieWdvb2dsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMHN0eWxlJTNEJTIyZGlzcGxheSUzQWJsb2NrJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjM1MzUzMDE5ODMlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG8lMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNFJTNDJTJGY2VudGVyJTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image”][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBtJUMzJUExc29kaWslMjBCTCUyMC0tJTNFJTBBJTNDaW5zJTIwY2xhc3MlM0QlMjJhZHNieWdvb2dsZSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMHN0eWxlJTNEJTIyZGlzcGxheSUzQWJsb2NrJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjUwMTIwMzUxODUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG8lMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNFJTNDJTJGY2VudGVyJTNF[/vc_raw_html][vc_column_text]

A rendszerváltók elfáradtak

Véleménye szerint a rendszerváltó elit egy része már akkor idős volt, vagy azóta belefáradt:

De eltűnésük döntő oka a csalódás. Az első parlament hihetetlenül színes volt, a nagy intellektusok mellett hatalmas barmok is ültek a padsorokban, de ők legalább szórakoztatók voltak. Mára a parlament elszürkült, néhány kiváló ember egy lélektelen lakáj szavazógéppel áll szemben.

Úgy látja, hogy az 90′ – es évek értelmiségének meghatározó alakjai:

 Csalódtak a rendszerben, a magyar népben, amely véleményük szerint gyakran helytelenül döntött, mert nem fogadták meg a tanácsaikat. Platóntól Heideggerig és tovább az értelmiség, a filozófus örök vágya, hogy ott álljon a király mellett, és megmondja neki, mit tegyen. Vagy arról ábrándozik, hogy ő maga, a filozófus lehessen a király.

Az élet hatalmas ajándékának tartja a megkapott szabadságot:

..de jött egy fordulat, ami megszüntette a szabad világot. Orbán Viktor hét évvel ezelőtti hatalomra kerülésével új rendszer alakult ki, aminek semmi köze azokhoz a szabadságeszményekhez, amelyeket ajándékba kaptunk ’89-ben.

Úgy látja, Magyarországon autokrácia van:

..nem intézmények strukturálják a rendszert, annak van a legnagyobb hatalma, aki a leggyorsabban bejut Orbánhoz, annak kevesebb, akinek egy hétig kell várnia a találkozásra. Az autokratának előbb-utóbb kellemetlenné válnak azok az emberek, akik régről ismerik őt, akik még tegezhették, emlékeznek ifjúkori botlásaira, akár arra a rettenetes bűnére, hogy valaha liberális volt.

A miniszterelnök számára az is kínos lehet, hogy esetleg valaki szembesítheti azzal, hogy mit köszönhet Soros Györgynek. Ezért:

Orbán olyanokkal veszi magát körül, akik számára a tekintélye megkérdőjelezhetetlen. Nem tűr maga körül független szellemet.

[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBoYXJtYWRpayUyMEJMJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyNjQ4ODc2ODM4MiUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Fiatal korából ismeri Orbánt

 Az a kör, amelyből az SZDSZ kialakult, a tenyerén hordta, ünnepelte őt mint ragyogóan tehetséges embert, egyébként joggal. Találkozóinkon olykor őt kértük fel arra, hogy vezesse az üléseket. Ez a kör nem frusztrálta.

Radnóti Sándor úgy látja, hogy a Kádár-korszakban magas nívójú értelmiségiek is csatlakoztak az aulikus értelmiséghez. Ellenben:

Ma működik a kontraszelekció, jelentős értelmiségi nincs az Orbán-világ mögött. Intellektuálisan igénytelen, hazug rendszeréhez nem kell intellektuális teljesítmény. Ha van imitt-amott szaktudás, azt lefejezik.

Az Orbán-világ által meghirdetett elitváltásról így gondolkodik:

Első jelentős lépésük engem is érintett. Az úgynevezett filozófusbotrány során először mutatták be, hogyan képzelik az elit leváltását. Aztán folytatták a Magyar Művészeti Akadémia létrehozásával, a Műcsarnok bekebelezésével, azzal, hogy az akadémiai tudományos intézetekkel versengő intézményeket hoztak létre.

A riport végén Radnóti Sándor hangsúlyozta:

..ma is rendszerváltásra van szükség. Ezt nehéz elképzelni olyan mozgás nélkül, amit forradalomnak szoktak nevezni. Bízzunk benne, hogy ez ne véres változás legyen.

(Forrás: 168 óra. A rendszerváltók csalódottak )

Kapcsolódó cikkeink

Péterfy Gergely: Újra Kádár – kor van

Nagy Bandó András: A fejős tehénné lett bika, avagy volt egyszer egy Délmagyarország…

    [/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG9yZWxheGVkJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjQzOTA2MjY5NTglMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjAlMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

[szamomra-te-vagy-az-utolso-rozsa]

Költők és múzsák

Petőfi Sándor–Szendrey Júlia

Arany János–Ercsey Julianna

Vörösmarty Mihály–Csajághy Laura

Jókai Mór–Laborfalvi Róza

Ady Endre–Boncza Berta

Radnóti Miklós–Gyarmati Fanni

Madách Imre–Fráter Erzsébet

Ha a fenti költőknek ők voltak a múzsái,akkor

Az én múzsám TE lennél a verseimben

[turuljatek]

Szeged Város Nemzetközi Turuljáték Bajnoksága

2. Dr. Thékes László Emlékverseny

Időpont: 2022. június 12.

Helyszín: Szeged, Alsóváros – Mátyás király tér

Talaj: füves

Szervező: Joó Gyöngyi

Támogató: Kohári Nándor

26 nevezés érkezett, 24 versenyző, 6 kategóriában, 30 mérkőzést játszott le.

Joó Gyöngy három kategóriában is újra bajnok lett. Berecz Árpád két kategórában nyert.

Eredmények​​​​​​​​​ranglista pont

Felnőtt női egyéni

1. Joó Gyöngyi (SZTE)​​​​​​​9

2. Börcsök Abigél (Szeged, Zrínyi Ilona Általános Iskola)​​​6​

3. Rúzsa Tímea (Szeged)​​​​​​​4

4. Zsivicz Dorina (Radnóti Gimnázium)

Felnőtt férfi egyéni

1. Berecz Árpád (Berci sportterem)​​​​​​9

2. ifj.Dr. Thékes István (SZTE)​​​​​​6

3. Berecz Ádám (Budapest)​​​​​​​4

4. Edo Camdzija (Szerbia)

Női páros

1. Joó Gyöngyi (Szeged, SZTE) – Rúzsa Tímea (Szeged)​​​5-5

2. Zsivicz Dorina (Szeged, Radnóti Gimn.) – Szilágyi Nóra (Szeged)​3-3

3. Börcsök Abigél – Hovanyecz Piroska (Szeged, Zríny Ált. Isk.)​​2-2​​​​

Férfi páros

1. Berecz Árpád (Szeged) –Berecz Ádám (Budapest)​​​5-5​

2. Hovanyecz Tamás (Szeged) – Edo Camdzija (Szerbia)​​​3-3​

3. Zsivicz Máté (Szeged, Bálint Sándor Ált.Isk.) – Zsivicz József​​2-2

Vegyes páros

1. Joó Gyöngyi (SZTE) – Edo Camdzija (Szerbia)​​​​5-5

2. Börcsök Abigél (Szeged, Zrinyi Ált. Isk)​- Apjok Ferenc (SZTE)​3-3

3. Varga Ádám-Rúzsa Tímea (Szeged)​​​​​2-2

4. Zsivicz Máté (Szeged, Bálint Sándor Ált.Isk.)-Zsivicz Dorina (Szeged)

Szenior férfi egyéni

1. Zsivocz József (Szeged)​​​​​​​9

2. id. Dr. Thékes István (Szeged)​​​​​​6

3. Velkey András (Cegléd)​​​​​​​4

4. Ádándi Kiss Gyula (SZTE Kossuth Zsuzsa Szakközép Iskola)

[big1621]

Visszapillantás II. 2022 első hónapjaiban iskolánk tanulói a magyar munkaközösség által saját szervezésben megtartott versenyeken vettek részt. Február 18-án a 9-12. évfolyam számára meghirdetett, „Versünnep” elnevezésű házi versenyen léptek fel a kedvenc versükkel iskolánk tanulói. Petőfi Sándor, Kányádi Sándor, Aranyosi Ervin, Radnóti Miklós és Ady Endre egy-egy költeményét hallhattuk a versenyzők magas színvonalú tolmácsolásában, akik így valódi ünneppé változtatták a péntek délutánt. Nehéz volt a zsűri dolga, ezért végül megosztott 1. helyet adtak a legemlékezetesebb pillanatokat nyújtó Szabó Dorina, valamint Nagy Tamás 10. E osztályos tanulóknak. Valamennyi versenyző diákunknak, valamint az őket felkészítő szaktanároknak (Mezőné Szabad Erzsébet és Szabóné Juhász Enikő tanárnőnek) is gratulálunk, és további sok sikert, versekkel töltött ünnepi időt kívánunk! https://www.instagram.com/p/CdWLC9BIK5D/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[most-nem]

[polikszena]

Arisztarh Platonovics-díj 2018 - Masterpost

Szóval, ez egy szubjektív színházi díj, ami semmivel nem jár (nyilván), mert nem vagyok színházi szakember, de gondoltam, poén. A jelölteket azon előadások közül választom ki, amelyeket ebben az évadban láttam először.

Ja, igen, a poszt az évad végéig folyamatosan frissül.

A 2017/2018-as évad jelöltjei

A legjobb előadás

Molnár Ferenc: A hattyú (Örkény István Színház)

Marie Jones: Kövek (Másik Produkció; Szkéné Színház)

Anders Thomas Jensen: Ádám almái (Radnóti Miklós Színház)

Vecsei H. Miklós: Kinek az ég alatt már senkije sincsen (Pesti Színház)

Pedro Calderón de la Barca: Az élet álom (Ódry Színpad)

A legjobb rendező

Polgár Csaba (A hattyú)

Szikszai Rémusz (Ádám almái)

Székely Kriszta (Kékszakáll)

ifj. Vidnyánszky Attila (Kinek az ég alatt már senkije sincsen)

Zsótér Sándor (Az élet álom)

A legjobb női főszereplő

Csákányi Eszter (A hattyú)

Halász Judit (Audiencia)

A legjobb férfi főszereplő

Csuja Imre (IV. Henrik I-II.)

László Zsolt (Ádám almái)

Pál András (Ádám almái)

Bányai Kelemen Barna (Volpone)

A legjobb női mellékszereplő

Tenki Réka (A hattyú)

Kováts Adél (Téli rege)

Lovas Rozi (Üvegfigurák)

Igó Éva (Audiencia)

A legjobb férfi mellékszereplő

Mácsai Pál (A hattyú)

Bálint András (Téli rege)

Gyöngyösi Zoltán (Kinek az ég alatt már senkije sincsen)

Hegedűs D. Géza (Audiencia)

A legjobb díszlet

Herman Anett és Pajor Patrícia (Alhangya)

Izsák Lili (A hattyú)

Pater Sparrow (Ádám almái)

Kentaur (Vámpírok bálja)

A legjobb jelmez

Izsák Lili (A hattyú)

Jeli Sára Luca (Holdkő)

Kentaur (Vámpírok bálja)

A legjobb zene

Wunderlich József (A félkegyelmű)

A legjobb szöveggondozás

Ari-Nagy Barbara (dramaturg, IV. Henrik I-II.)

Máthé Zsolt (dalszövegek, Kékszakáll)

Vecsei H. Miklós (szerző, dramaturg, Kinek az ég alatt már senkije sincsen)

Spiró György, Alföldi Róbert (fordító, dramaturg, Volpone)

Különdíjak

*** - díj  (Ez a legszebb jelmez különdíja, és abban különbözik “a legjobb jelmez”-díjtól, hogy az a jelmezek együttesére vonatkozik, ez pedig egy adott ruhára. A “***” helyére pedig majd a különdíj neve kerül, amit még nem találtam ki.)

Alexandra arany kosztümje (Izsák Lili - A hattyú)

Léna kék ruhája (Horváth Jenny - Leonce és Léna)

Szitakötő-különdíj (A legocsmányabb jelmez különdíja [ezzel kezdődött az egész díjtadósdi]. Olyan ruhadarabok kerülnek ide, amelyek tök jól illenek az adott szereplőhöz, emellett viszont elég rondák. És azért Szitakötő, mert az első ilyen jelmez egy rémes, szitakötő-mintás öltöny volt a Pesti Színház Haramiákjában.)

Albert herceg estélyi öltözete (Izsák Lili - A hattyú)

Amanda Wingfield sárga ruhája a műnárciszos stólával (Benedek Mari - Üvegfigurák)

Maesteszínház-különdíj (A legjobb spontán előadás, vagyis amiről aznap döntöttem el, hogy megnézem)

Molnár Ferenc: A hattyú (Örkény István Színház)

Martin McDonagh: Alhangya (Ódry Színpad)

Katurian-különdíj (A legkreatívabb színpadi megoldás díja; A párnaember keresztrefeszítő-készlete miatt neveztem így. Meg mert alliterál.)

A papírmacskák (Herman Anett és Pajor Patrícia - Alhangya)

A huzentróger 10 praktikus felhasználási módja (k2 Színház: Hűség)

A kereszt (Volpone)

Az Év Felfedezettje (Vagy frissen végzett/egyetemista színész, vagy olyasvalaki, akit korábban még semmiben nem láttam [filmben/sorozatban se], és lenyűgözött)

Porogi Ádám (Üvegfigurák)

Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztálya a Színműről (Az élet álom)

Anyám tyúkja-különdíj (A verses/előadói esteknek a díja)

Kezdhetek folytatódni (Radnóti Miklós Színház)

Dilettánsok, dilettánsok! (Hatsz��n Teátrum)

Halványlila gőz (L’art pour l’art Társulat - Budapest Bábszínház)

Holdkő (k2 Színház)

BrOTP - különdíj (A legjobb párosnak járó különdíj)

Jászberényi Gábor & Gulyás Herman Sándor (Kövek)

Csákányi Eszter & Mácsai Pál (A hattyú)

Pál András & László Zsolt (Ádám almái)

Halász Judit & Hegedűs D. Géza (Audiencia)

Jordán Tamás & Bányai Kelemen Barna (Volpone)

[veszkijarat]

ööööö, hát, oké, Brecht és Ibsen reneszánsza van, úgy látszik: 

18. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) versenyprogramja: Bertolt Brecht - Paul Dessau: A kaukázusi krétakör / Miskolci Nemzeti Színház / r.: Szőcs Artur Bertolt Brecht - Paul Dessau: A kaukázusi krétakör / Katona József Színház, Budapest / r.: Székely Kriszta Bertolt Brecht - Paul Dessau: A kaukázusi krétakör / Szigligeti Színház, Nagyvárad / r.: Anca Bradu Henrik Ibsen: Rosmersholm / Kolozsvári Állami Magyar Színház / r.: Andriy Zholdak Henrik Ibsen: Hedda Gabler / Marosvásárhelyi Nemzeti Színház- Tompa Miklós Társulat / r.: Keresztes Attila A. P. Csehov: Három nővér / Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen / r.: Ilja Bocsarnikovsz Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz / Katona József Színház, Budapest / r.: Kovács D. Dániel Matei Vișniec: Migránsoook - avagy túlsúlyban a bárkánk / Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely / r.: Zakariás Zalán Leo Stein - Kálmán Imre: Csárdáskirálynő / Katona József Színház, Kecskemét / r.: Béres Attila László Miklós: Illatszertár / Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza / r.: Mohácsi János Danilo Kiš: Borisz Davidovics síremléke / Újvidéki Színház / r.: Alekszandar Popovszki William Shakespeare: III. Richárd / Radnóti Színház, Budapest / r.: Andrei Șerban Jon Fosse: Halál Thébában / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár / r.: Horváth Csaba Forte Társulat / Thomas Bernhard: Vaterland / Forte Társulat / r.: Horváth Csaba 

[nemzetinet]

TÖBB, MINT ÉRDEKES!

Kérem, ezt olvassák el, figyelmesen. Megígérem, megéri!

“Beke Albert irodalomtörténész a klasszicista esztétikát tartja irányadónak

Nem engedett az elveiből, ezért csak a rendszerváltás után jelentek meg a könyvei. Több tíz kötet. Miért nem jó író Esterházy, mi a gond Illyéssel, és miért hazugság az, hogy a magyar irodalom lényegi hagyománya balliberális. A klasszikus esztétikát pedig minden korban érvényesnek véli Beke Albert irodalomtörténész. A mindent másképpen látó emberrel beszélgettünk.

– Milyen írás van a kezében? – Esterházyról írtam. Amellett érvelek, hogy nem olyan íróóriás, mint amilyennek kikiáltották. Akárcsak Konrád György, akiről az önök lapjában már írtam.

– Miért gondolja, hogy egy minden rangos állami elismerést elnyert és kitüntetett író ne lenne jó? – Először is nagy írónak lenni nemcsak tehetség kérdése, hanem feltétlenül kell hozzá a társadalmi tisztánlátás is. Esterházy sikerben, elismerésben mindent elért, amit csak nyújtani tudtak neki, de a legfontosabbat nem tudta elérni: azt, hogy tényleg nagy író legyen. A társadalmi és politikai mozgásokban egyáltalán nem látott tisztán, a régi és az új küzdelmében pedig a roskadozó régit támogatta. Az igazán nagy írók mindig népben és nemzetben gondolkodtak, ezzel szemben ő azt a lapos közhelyet hangoztatta, hogy alanyban és állítmányban kell gondolkodni. Egy nő című regénye jó példázza írói hiányosságait, mert szerintem a trágárkodás nem irodalom. Az ember és az állat teste ugyanúgy működik, csak a lelkünk emel ki minket az állatvilágból, ezért ha egy író az emberről ír, akkor a szellemről kell írnia. Arany jól mondta, hogy a testből csak annyi szükséges a művészetben, amennyi a lélek előtüntetéséhez szükséges. Nem vagyunk prűdek, nem erről van szó. De nem ez a művészet lényege.

– Több mint fél évszázada foglalkozik irodalomtörténettel. Ön szerint mitől értékes egy irodalmi mű? – Őszinteség nélkül nincs művészet, ezért hazudni nem szabad. Igaznak kell lenni emberi, társadalmi és lélektani értelemben is. A marxista irodalomszemlélet uralkodott Magyarországon, amikor elkezdtem a pályámat, és sohasem hódoltam be a hamis ideáljainak, mindig azt a klasszikus, polgári irodalomszemléletet és esztétikát képviseltem, amelyet Gyulai Pál alapozott meg. Márpedig a kommunizmusban hazudni kellett a műben, a kritikában, mindenben. Vagy hallgatni. Én hallgattam és vártam.

– Van, amikor nem hallgatott. A kritikusok gyávasága című cikke miatt majdnem börtönbe került. – Igen, abból sajtóperem lett. Egy miskolci folyóiratban jelent meg, és azzal vádoltak, hogy támadom a hazai szocialista állapotokat, pedig nem én tehettem arról, hogy felolvasták írásomat a Szabad Európa Rádióban. Az ügyész felállt a tárgyaláson és elmondta, hogy nem ejtheti a vádat, mert arról be kell majd számolnia, a bíró nemkülönben. Nem börtönöztek be, de bizony meghurcoltak, amiért kimondtam, hogy Magyarországon nem lehet őszintén kritikát írni és csak a marxista szemléletet kell szem előtt tartani.

– 2002-ben pedig kiadta a Röpirat az irodalom védelmében című vitairatot, amelyben a mostani, a Szakács Árpád újságíró által kezdeményezett kulturális vitához hasonló jelenségeket kritizált. – Felháborodtam, mert amikor megkérték a magyar szakra jelentkező fiatalokat, hogy nevezzenek meg néhány kortárs magyar írót, ők szinte csak Konrádot, Esterházyt, Spirót, Eörsit vagy Kornist sorolták fel. Ez ellen az aránytalanság ellen emeltem fel a szavam, mert abszurdum az, hogy egy irodalommal foglalkozó fiatal csak az ő nevüket ismeri. Lényegében a mostani vita is arról szól, amit akkoriban én is pedzegettem. Senkit nem akartam kiebrudalni a magyar irodalomból, csak helyet kértem azoknak az íróknak is, akiket mindmáig méltatlanul háttérbe szorítottak.

– Kit szorítottak háttérbe? Hiszen Radnóti Sándor esztéta szerint a magyar kultúra lényegi tradíciója vagy liberális vagy baloldali. – Ez ordenáré hazugság. A kánon a Rákosi- és Kádár-korban politikai kérdés volt. Ki emlékszik ma már Mesterházi Lajos, Garai Gábor vagy Illés Béla nevére? Csak sajnos, a rendszerváltás után is az maradt! Mert egyvalami bizonyos: ha politikai alapon állítják össze a kánont, az csak hamis lehet. Művészi kérdésekben csak művészeti szempontok irányadók, hisz az irodalomnak megvan a maga törvénye és abból nem lehet engedni. Ha egy írót értékelek, azt kell megnéznem, hogy milyen esztétikai hatást kelt a műve, hogyan jelennek meg benne a nem esztétikai hatások, mint az erkölcsiség, az eszmeiség, a valószerűség. A mai magyar irodalmi kánonnal az a gond, hogy a rendszerváltás után nem történt meg a kultúrában a hatalomváltás. Konrád György azért lehet nagy író, különben igazán írónak sem tekinthető. Esterházy először Csoórival fújt egy követ, de amikor elhatárolódott tőle, attól kezdve a másik oldal ölelte keblére. Viszont én nem politikai alapon bírálom az említett szerzőket, hanem a műveik alapján, hiszen ez bizonyítja a legjobban, hogy méltatlanul kerültek a magyar irodalomi piedesztálra. Az is tény, hogy igazán sikeres csak az lehet, aki jóban van a mindenkori hatalommal. Gondoljunk csak arra, hogy miért Herczeget terjesztettek fel Móricz helyett az irodalmi Nobelre!

– Arday Géza irodalomtörténész az önről szóló, nemrég megjelent monográfiában azt írta, hogy Beke Albert az ember, aki mindent másképp lát. Miért? – Egyszerűen azért, mert nem bírom elviselni a hazugságot. Adyról el kellett mondani azt, amit Raffay Ernő történész is elmondott, Illyés a kommunistákkal kokettált, Gyulai Pál kényszerből lett kritikus, és Latinovits a színészet örvén próbálta ki az önkifejezést, Csokonai a híres verstanát pedig Földi Jánostól lopta, és sorolhatnám… Én nem alkottam új elméletet, ma is a klasszikus esztétika törvényei alapján állok, és a klasszicista esztétikát nagyon is irányadónak tartom, ezt pedig Gyulai Pál foglalta kánonba. Lényegében ezért nem tudtam hivatali rangot szerezni, mert nem voltam hajlandó belesimulni abba a hazudozásba, amit elvártak.

– Tehát ön nem engedett az elveiből. Ennek az lett a következménye, hogy csak a rendszerváltás után jelenhettek meg a könyvei. Pedig ígéretesen indult a pályája, ön találta meg az első magyarul írott magánlevelet is. – Igen, de a fő témám Gyulai Pál volt. 1956 nyarán végeztem az egyetemet és ’59-ben doktoráltam Barta Jánosnál. Írtam egy hatszáz oldalas Gyulai-monográfiát, amelyet megvitattak az Akadémia Irodalomtudományi Intézetében – a vitavezető Tóth Dezső volt, a pártközpont kulturális osztályának a vezetője, akkor egy irodalmi atyaisten meg irodalomtörténész. Gyulai Pálról addig mindenki azt állította, hogy született kritikus volt, én viszont azt, hogy csak jobb híján lett az. Ő mindenképpen költő akart lenni, erre tette fel az életét, de az volt balszerencséje, hogy olyan kortársai voltak, mint Petőfi, Arany, Vörösmarty, a prózában pedig Jókai, Kemény Zsigmond vagy Mikszáth. Emiatt a kisebbrendűség iszonyú és fájdalmas érzése töltötte el egész életében, ezért fordult a kritikához. A vitán jelezték, hogy kiadnák a könyvemet, ha kihagyom ezt a fejezetet, mivel a lélektant hivatalosan burzsoá áltudománynak kiáltották ki, én meg így elemeztem a nagy kritikust. Mindent csak társadalmi okokkal volt szabad magyarázni, ezért inkább évtizedeket vártam, hogy megjelenhessen.

– Illyés Gyuláról is elég sarkos véleménye van. – Készen van a csaknem ezeroldalas Illyés-könyvem is, amelynek címe: Illyés Gyula, a kommunista. Már tizenegy éve várom, hogy megjelenjen. Nem adták ki, mert őt nemzeti szentnek tekintik, pedig valóban kommunista volt, hiszen formálisan is tagja volt francia kommunista pártnak és halála napjáig benne maradt. A Karinthy család franciaországi ága derítette ezt ki. Ezt Illyés mindig tagadta. De nem csak ez a gond vele. Leghíresebb verse, az Egy mondat a zsarnokságról szerintem egy hazug vers, mert nem mindenki ,,szem a láncban”, például azok, akiket felakasztottak, ők nem voltak láncszemek. De emberileg is hazug, mert 1952-ben írta, a Rákosi-rendszerben, amely ha olyannyira aljas volt, akkor miért fogadott el kétszer is Kossuth-díjat attól a bagázstól? Különösen visszatetsző, hogy a Puszták népében hazánkat elmaradott feudális államnak mutatta be, és külföldön rengeteget ártott ezzel Magyarországnak. Ám amikor Csoóri Sándor tízoldalas levelet írt neki a parasztság szörnyű helyzetéről, Illyés azt válaszolta, hogy írjon inkább szerelmes verseket. Ha annyira fájt neki a parasztság Horthy-kori helyzete, mért nem fájt a téeszesítés is?

– Adyról már a kilencvenes években lerántotta a leplet. – Megírtam azt, amit Raffay Ernő az Adyról szóló három kötetében dokumentáltan bizonyít, mégpedig azt, hogy Ady eladta magát a szabadkőműveseknek. Ismertem Hatvany Lajos bárót is, aki Gyulai Pál tanítványa volt. A Pozsonyi úton lakott, és mindig kedvesen fogadott, vele is sokat beszélgettem erről. De Földessy Gyula irodalomtörténészt is, Ady jó barátját, akire az utolsó három kötetének a szerkesztését bízta. Elmondják a Nyugatról, hogy kis példányszámú lap volt, ami igaz is, de annak ellenére bizony hatásos. A kérdés inkább az, hogy vajon miért kényszerült oda írni Móricz, Ady, Kosztolányi vagy Babits?

– De térjünk vissza az eszmei részhez. Egy különös esszéjében azt a kérdést boncolgatja, hogy van-e a magyar irodalomnak tanulsága. Ezek szerint megtalálta? –Van bizony, mégpedig az, hogy: és mégis. Mert bármilyen szörnyű legyen is a helyzet, a ború ellenére mi sosem adtuk fel. Van egy korokon és évszázadokon átívelő vezérgondolat a magyar irodalomban, amely kifejezi a magyarság lelki hozzáállását a világ eseményeihez. Ennek a magatartásnak a lényegét summázom úgy, hogy: és mégis. Eredetileg meg akartam írni a magyar irodalom szintézisét Petőfitől Adyig, azt keresve, hogy van-e állandó lényege az irodalmunknak. Ekkor rádöbbentem, hogy Az ember tragédiájának utolsó optimista mondata szemben áll az egész mű mondanivalójával. Az egész tragédia azt bizonyítja, hogy nincs értelme ennek az életnek, a történelemnek, ezért az utolsó mondat – Ember küzdj és bízva bízzál! – illogikusnak tűnik. Ugyanez a helyzet Vörösmarty Keserű pohár című bordalával is, amelyet a „Gondolj merészet és nagyot, és tedd rá az életedet” sorral zár. Ez a lelkület sugárzik a legnagyobb íróink műveiből, ugyanis mindig érezték, hogy jöhet bármi, a kilátástalanság ellenére is mindig meg kell állnunk a helyünket a világban.

– Rengeteg könyvet említett, ami készen van már, de még nem jelent meg. Dolgozik valami újon is? – Dolgozom! A címe is megvan már: A behódolt walesi bárdok kora – a magyarországi magyar irodalom története 1945-től a rendszerváltásig. Itt az a legizgalmasabb kérdés, hogy ki marad meg ebből a korszakból: a Kádár-korban Berkesit nagy írónak tartották és nekem irodalomtörténészként tudomásul kell vennem ezt, de jogom van esztétikai ítéletet mondani a munkáiról. Meg is teszem. Akik ekkor alkottak bizonyos értelemben kénytelenek voltak hazudni, megalkudni vagy pedig abbahagyni az írást. Egyetlen író vonta le radikálisan a következtetést – és elment inkább éjszakai őrnek – minthogy letérdeljen Lukács György esztétikája előtt: ez Hamvas Béla volt. Persze a helyzet nem fekete-fehér, de Sárközi Márta – Sárközi György felesége – egyik mondata jól összefoglalja a korszak lényegét: ha valaki kenyérért fekszik le a hatalom előtt, az nem kurva, de ha kalácsért, az kurva!”

Pataki Tamás

(fotó: Teknős Miklós)

TÖBB, MINT ÉRDEKES! a Nemzeti.net-en jelent meg,

[libirk]

Egy minket képviselő politikusnak, véleményem szerint meg kellene ugrani egy szellemi szintet. Az ő célközönsége a vidéki, kevésbé iskolázott polgár, aki csak a kormánypropaganda-tévékből tájékozódik, mert más nincs is a végeken. Az egészségtelen kaják propagálásával meg a népegészségügy színvonalát még jobban apasztja. Gábor György, Radnóti Sándor: értelmiségi nem való politikusnak, lásd az SzDSz kudarcát, mert túl sok dologban kell megalkudni, ami az önazonosság elvesztésével jár egy szellemi szint felett

ő amúgy

állítólag tök okos, csak szerepet játszik és azért hülye.