#Arany medve

[bdpst24]

Az Adamanton és Varrat: két dokumentumfilm a CineFest CINEDOCS versenyprogramjában

Két dokumentumfilm is meghívást kapott a 19. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál CINEDOCS versenyprogramjába. Az idei Berlinale Arany Medve-fődíjasa, Az Adamanton (Sur l’Adamant) magyar premierje Miskolcon lesz, míg a hazai tetováláskultúráról szóló Varratnak szintén a CineFesten lesz a világpremierje. Két dokumentumfilm is meghívást kapott a 19. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál…

[prologusblog]

Top 7 könyvsorozat a hideg időkre

Top 7 könyvsorozat a hideg időkre

Ahogy egyre hidegebbre fordul az idő, kell az ember lelkének is egy kis hó. Azaz olyan könyvek, amikben fázhatunk és borzonghatunk. Összegyűjtöttünk nektek 7 könyvsorozatot, ami garantáltan kikapcsol! 1. Christelle Dabos: A tükörjáró sorozat Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy…

[zeroz2ro]

Arany Medve díjas jelenet.

"Orbán Viktor megkapja a kínai oltást"

Kivárta kint a hidegben a 2-3 órás sort hogy megkapja a kamu oltást, miutan már januárban a Karmelita kolostorban a Pfeizert! Miniszterelnököm!!!

[labjegyzet]

YA június readathlon

Enikő olvas booktuber csatornáján már májusban megtörtént a bejelentés, miszerint a június tematikája egy Young Adult Readathlon lesz. 12 promptból áll, az óra 12 állomására utalva, és visszafelé haladhatunk az időben, úgymond visszafiatalodunk. Ifjúsági regényektől egészen a mesekönyvekig mindent olvashatnak a résztvevők. A Ciceró Könyvstúdió könyvei közül majdnem minden prompthoz remek könyveket tudunk ajánlani!

A szabályok: a promptok összevonhatóak (kezdő szint: 3 prompt, akár 1 könyv, haladó szint: 6 prompt, minimum 3 könyv, extra haladó: 12 prompt, minimum 6 könyv elolvasásával, „Enikő szint”: 12 prompt 12 könyv). Reméljük, a mi könyveink közül is felkerül néhány a listára!

Mindenkinek jó olvasást kívánunk!

12 óra: Mai ifjúsági regény (2010 után íródott)

Ehhez a kategóriához szerzőnként csoportosítottuk a regényeket, és a névre kattintva megtekinthetőek/megtalálhatóak könyveik is.

Frank Márton – Mártonnak már az első könyvét Margó-díjra jelölték, varázslatos világban játszódó, pörgős, kalandokkal teli történet belevaló fiatalokkal a főszerepben.

Hajdú-Antal Zsuzsanna – könyvei mindig szerepeltek a HUBBY Díj ifjúsági kategória shortlistjében. Regényeire jellemző a szépirodalmi líraiság, az emberi kapcsolatokra és az élet kihívásainak leküzdésére helyezik a hangsúlyt, ahol erősen jelen van a gyászfeldolgozás is.

Huszti Gergely – ha muszáj kategorizálni, akkor Huszti Gergely könyveit ifjúsági fantasynek is nevezhetnénk, de inkább kilógnak mindegyik kategóriából. A duológia első kötete tavaly elnyerte a HUBBY Az Év Gyerekkönyve Díjat Ifjúsági kategóriában, míg a második részt id��n is jelölték.

Papp Dóra – könyvei között találunk realista regényeket, mint a komoly témákat felsorakoztató duológia, a Tükörlelkek 1-2., vagy a Bolyongó, amelyet a HUBBY diákzsűrije az év legjobb ifjúsági könyvének választott 2018-ban; valamint romantikus fantasyt, melynek címe Helena-trilógia.

Szabó Tünde – Balla Adrienn sorozata ifjúsági krimi egy talpraesett gimnazista lánnyal a főszerepben, aki nemcsak apja állítólagos bűne és eltűnt osztálytársa ügyében nyomoz, de számos más stiklire is fényt derít. Az Álommelóban pedig egy törtető újságírótanonc nyomoz.

Szigeti Kovács Viktor – a Ciceró Könyvstúdió gondozásában két fiatalabbaknak való könyve jelent meg, majd A táltos, amely a HUBBY Az Év Gyerekkönyve Díj 2020 ifjúsági kategória döntőse volt, végül a Moly.hu Merítés-díját nyerte el. Mind fiatalok, mind felnőttek számára érdekes világot és történetet teremtett a magyar hiedelemvilághoz visszanyúlva.

Veronica Roth – a fiatal írónő 2011-ben került be a köztudatba A beavatottak trilógiával, amely hatalmas siker lett az egész világon. Árnyak és jelek duológiája egy hasonlóan sötét és izgalmas ifjúsági sci-fi.

Gayle Forman – könyvei nem egyszerű szerelmi történetek, mindig valamilyen mélyebb jelentéssel vagy komoly gondolatokkal bírnak.

Lauren Oliver – disztopikus világot hozott létre Delírium-trilógiájában, ahol a szerelem veszélyes betegség, Pánik című regényéből májusban indul a Prime Videón a sorozat.

E. Lockhart – A hazudósok és a Szemfényvesztés egyaránt fifikás ifjúsági thriller, amelyben senkinek nem szabad hinnünk.

Meg Cabot – a Ciceró Könyvstúdió szerzői közül a legtermékenyebb, eddig több, mint ötven regénye jelent meg, rengeteg díjjal jutalmazták könyveit, a Neveletlen hercegnő könyvsorozatból két film is készült, a Mediátor könyvekből pedig már forgatják a sorozatot.

 11 óra: Ifjúsági fantasy

Ismét a magyar szerzők regényeit mutatjuk be először, mindegyiket érdemes elolvasni, mert letehetetlenek, és sokszor még jobbak is, mint a felkapott külföldi szerzők. 😉

Holly Black és Philip Pullman regényei is már bizonyítottak, számtalan díjat zsebeltek már be, és film, illetve sorozat is készült belőlük.

Frank Márton: Páratlanok trilógia

Huszti Gergely: Mesteralvók hajnal

Huszti Gergely: Mesteralvók viadala

Papp Dóra: Fénytörés (Helena-trilógia 1.) és Szabadesés (Helena-trilógia 2.)

Szigeti Kovács Viktor: A táltos (kis túlzással fantasynek nevezhetjük a Merítés-díj nyertes ifjúsági regényt, amely a magyar hiedelemvilágban játszódik)

Buglyó Gergely: Oni – Szürke vér

Buglyó Gergely: Oni – A Néma város

Buglyó Gergely: Oni – A bábu és a Talizmán

Tony DiTerlizzi – Holly Black: Spiderwick krónika

Philip Pullman: Az északi-fény trilógia/Az Úr Sötét anyagai trilógia (Az arany iránytű, A titokzatos kés és A borostyán látcső)

Philip Pullman: A Por könyve trilógia megjelent két kötete La Belle Sauvage, A titkos birodalom

10 óra: Barátság

Az egyik legfontosabb emberi kapcsolat a barátság, főleg a fiatalok életében létszükséglet a barátokkal lenni, így idevágó könyveket is tudunk ajánlani.

Papp Dóra: Tükörlelkek 1-2., Bolyongó

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk

Fehér Klára: Négyen meg a béka

Vera Brosgol: Ánya kísértete

E. Lockhart: A hazudósok

John Boyle: A csíkos pizsamás fiú

Arthur Ransome: Fecskék és fruskák

 9 óra: 1990-2010 között íródott regény

Kicsit nehezebb feladat volt a régi kiadásokból keresgélni, sok online könyvesboltban már antikvár daraboknak minősülnek, szerencsére még van némi készletünk a raktárban, így a GABO Kiadócsoport webshopján megtalálhatóak és megrendelhetőek az alábbiak.

Meg Cabot: Airhead

Meg Cabot: Mediátor sorozat

Meg Cabot: Neveletlen hercegnő sorozat

Mia Thermopolis ( Meg Cabot): Váltságdíj a szívemért

Meg Cabot: JINX, a balszerencse átka

Meg Cabot: Heather Wells sorozat

Arthur Ransome: Fecske–völgy

Szívek szállodája sorozat

John Boyne: A csíkos pizsamás fiú

Jean Molla: Sobibor

 8 óra: iskolában játszódó

Kis érdekesség: Papp Dóra három könyve is ugyanabban a városban és gimnáziumban játszódnak.

Papp Dóra: Tükörlelkek 1. és Tükörlelkek 2.

Papp Dóra: Bolyongó

 7 óra: magyar szerző

A 12 óránál bemutatott szerzőket tudjuk újra itt ajánlani (Buglyó Gergely, Frank Márton, Hajdú-Antal Zsuzsanna, Huszti Gergely, Papp Dóra, Szabó Tünde és Szigeti Kovács Viktor).

 6 óra: képregény vagy illusztrált kötet

Tony DiTerlizzi – Holly Black: Spiderwick krónika

Raina Telgemeier: Nővérek

Noelle Stevenson: Nimona

David Petersen: Egérőrség – 1152. tél

Laura Ertimo – Mari Ahokoivu: Micsoda idő!

Vera Brosgol: Ánya kísértete

Noelle Stevenson – Grace Ellis – Shannon Watters – Brooklyn Allen: Cserkeszterek – június végén a Képregényteraszra megjelenik, a readathlon végére még kényelmesen elolvasható

David Petersen: Egérőrség - 1152. ősz

Raina Telgemeier: Mosolyogj!

 5 óra: csíkos könyv

Sajnos erre a promptra nem tudunk könyvet ajánlani.

 4 óra: pöttyös-könyv

A régi, már klasszikusnak mondható, lélekmelengető könyvek közül új köntösben több is megjelent a Ciceró Könyvstúdió gondozásában:

Szalay Lenke: Mogyoró

Szalay Lenke: Mogyoró kinövi a kabátját

Fehér Klára: Mi, szemüvegesek – Hetedhét tengeren

 3 óra: 1990 előtt íródott regény

Ismét magyar és külföldi klasszikusokhoz tudunk visszanyúlni, amik bőven 1990 előtt íródtak.

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem

P. L. Travers: Mary Poppins – Új fordítás és további történetek a varázslatos dadusról

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Carlo Collodi: Pinokkió kalandjai

Michael Bond: A medve, akit Paddingtonnak hívnak és a kis medve további kalandjai

Továbbiak Klasszikusok fiataloknak sorozatunk tagjai között is megtalálhatóak

 2 óra: szünidőben játszódó történet

Szalay Lenke: Mogyoró kinövi a kabátját

Arthur Ransome: Fecskék és Fruskák–Téli szünidő

Arthur Ransome: Fecskék és Fruskák–Szárcsaklub

Noelle Stevenson – Grace Ellis – Shannon Watters – Brooklyn Allen: Cserkeszterek

Valamint a Fecskék és Fruskák többi kötete is főleg szünidőben játszódik.

 1 óra: mesekönyv vagy 12 év alattiaknak szóló könyv

A legújabb köteteket vesszük előre, hiszen többet is felsoroltunk már, például az 1990 előtti regényeknél.

Dan Brown: Vad szimfónia

Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza

Ellis Kaut: Pumukli és Eder mester

Tony DiTerlizzi – Holly Black: Spiderwick krónika

(Kép forrása: freepik.com)

[hicapacity]

"Szülőként egy mese felolvasásakor az egyik főbenjáró bűn, amit elkövethetünk, hogy azt mondjuk: 'Ő is segített a medvén, ezért a medve is segített rajta. Te is segíts a bajbajutottakon!' Azt hisszük, ez az etikai nevelés, holott ez olyan, mintha egy léggömböt gombostűvel kipukkasztanánk. Vége, elszállt. A gyerek ugyanis eddig bevonódott a mese rohanó cselekményébe, és ez mély benyomást keltett benne. A klinikai vizsgálatokból úgy tudjuk, hogy kamaszkorig megmaradó benyomást. Ellenben, ha levonjuk a tanulságot, vagyis azt a képi világból, a sodró élményvilágból az intellektusba emeljük, akkor kioltjuk az élményt! Nem beszélve arról, hogy így… hm… mondjuk 'csökkentett tisztaságú etikára', vagyis színtiszta önzésre neveljük a gyereket. Azért segíts a medvén, mert akkor ő is segíteni fog rajtad! Tehát nem önmagában azért, mert valaki rászorul, és ez az emberből jó esetben azonnali cselekvési kényszert hív elő, hanem egy tisztán egoista szempontból, aminek semmi köze az erkölcsi érzülethez. Az erkölcsi értékekre való nevelés tehát nem úgy történik, hogy vesszük az értékeket a Tízparancsolattól Arany Jánosig, és ezekkel tömjük a gyerek fejét. A gyerek – ha elég jó állapotban van – undorodni fog ettől, 'letokolja', és idővel 'kiokádja' magából. Ha viszont nincs jó állapotban, ezzel kifejezetten rongáljuk, depresszióssá tesszük és dezorientáljuk őt." Dr. Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/.../vekerdy-tamas_erzelmi...

[santaroka]

Mellém ült egy medve a metrón

Agatha Christie-t olvasott

Nyugati Lehel Dózsa Árpád

Dúdoltuk együtt az állomásokat

Nyugati Lehel Dózsa Árpád

Lehel Nyugati Arany Deák

Nyugati Lehel Dózsa Árpád

Majd váratlanul leszállt.

[catleen9]

Átadták az Arany Medvét a 69. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon

Átadták az Arany Medvét a 69. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon

Navad Lapid izraeli rendező Synonymes (Szinonimák) című alkotása kapta meg a legjobb filmnek járó Arany Medvét a 69. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Berlinalén szombaton.

A Juliette Binoche vezette nemzetközi zsűri döntése a Szinonimák vegyes kritikai visszhangja alapján meglepetés.

(more…)

[watchaholics]

Átadták az Arany Medvét a 69. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon

Átadták az Arany Medvét a 69. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon

Navad Lapid izraeli rendező Synonymes (Szinonimák) című alkotása kapta meg a legjobb filmnek járó Arany Medvét a 69. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Berlinalén szombaton.

A Juliette Binoche vezette nemzetközi zsűri döntése a Szinonimák vegyes kritikai visszhangja alapján meglepetés.

(more…)

[bdpst24]

Az Arany Medve-díjazott és további berlini nyertesek hamarosan a magyar mozikban!

Az Arany Medve-díjazott és további berlini nyertesek hamarosan a magyar mozikban!

A 73. Berlinalén Arany Medve-díjjal jutalmazott francia film, Az Adamanton (Sur l’Adamant), a zsűri nagydíja Ezüst Medve-díját elnyert Tűzpiros égbolt (Roter Himmel), és a legjobb színészi teljesítményért járó Ezüst Medve-díjazott A méhek húszezer fajtája (20.000 especies de abejas) is a magyar mozikba kerül ősszel a Vertigo Média forgalmazásában. A 73. Berlinale versenyprogramjában szereplő…

[izraelinfo]

Izraeli rendező filmje nyerte az Arany Medvét

Izraeli rendező filmje nyerte az Arany Medvét

Navad Lapid izraeli rendező Synonymes (Szinonimák) című alkotása kapta meg a legjobb filmnek járó Arany Medvét a 69. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Berlinalén szombaton.

A Juliette Binoche vezette nemzetközi zsűri döntése a Szinonimák vegyes kritikai visszhangja alapján meglepetés.

Az izraeli-német-francia koprodukcióban készült alkotás önéletrajzi ihletésű tragikomédia, egy tel-avivi…

[korkep-blog]

Berlinale - Elsőfilmes román rendezőnő nyerte az Arany Medvét, Bucsi Réka díja

Adina Pintilie elsőfilmes román rendezőnő Touch Me Not (Ne érints meg) című alkotása kapta meg a legjobb filmnek járó Arany Medvét a 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Berlinalén szombaton.

Adina Pintilie elsőfilmes román rendezőnő Touch Me Not (Ne érints meg) című alkotása kapta meg a legjobb filmnek járó Arany Medvét a 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Berlinalén szombaton. A 18 további jelölés között győztes film az emberi szexualitás formáit és határait vizsgálja.

  Az Ezüst Medvét a legjobb rendezésért Wes Anderson amerikai rendező nyerte Kutyasziget (Isle of Dogs) című animációs alkotásáért.

  A hat fős zsűri tetszését Małgorzata Szumowska lengyel rendező Arc (Twarz) filmje is elnyerte. A katolikus egyház kemény kritik��ját megfogalmazó dráma elnyerte a zsűri Nagydíját.

  A legjobb színésznek Anthony Bajont választották az Imádság (La Priére) című francia drámáért.

  Tavaly Enyedi Ildikó Oscar-díjra jelölt Testről és lélekről című alkotását tüntették ki az Arany Medvével. A világ legnagyobb filmes közönségfesztiválja az idén sem ért véget magyar vonatkozású díj nélkül, Bucsi Réka magyar animációs filmes dániai alkotásként versenyző Solar Work című rövidfilmje megkapta az Audi Short Film Award nevű elismerést.

  ČTK/MTI/Körkép.sk

Nyitókép: reuters.com

[grofjardanhazy]

Voigt Vilmos: A Csalogány utca és egykori világa

1940-ben születtem, és – érthető történelmi okokból – körülbelül 1945-től emlékszem vissza arra a környékre, ahol laktunk. Most, visszagondolván az azóta eltelt hovatovább kétszer is számító „emberöltőre”, szinte el sem hiszem, mi minden változott meg – nem is annyira a „szemem láttára”, mint inkább „a hátam mögött”.

És persze mindez egyetlen (vagy legfeljebb néhány) kocka egy hosszú filmtekercsről.

Később egy kissé érdekelt is a környék várostörténete, úgyhogy tudom, a megszokott várostörténetekben Vasszerstódt (magyarra fordítva: Víziváros) néven ismert városész az egyszerűbb szőlősgazdák-vendéglősök-iparosok fertályaként csak Budának a törököktől való visszafoglalása utáni képződmény. Itt ekkor főként németül beszélnek, a lelki gondozók meg a „boszniai” ferencesek voltak. A Várhegy északi lejtőjén, a mai Csalogány utca vonalában, a középkorban a Szent Péter vértanú templomáról elnevezett kis település létezett. A megszokottan kis méretű templom alapfalai az utca ma 7–9–11. számú házaitól pár métert északra, az udvarban ma is láthatók. E környéket Buda középkorában még Judenstadt néven is említik.

Persze akár ennél korábra is visszatekerhetjük a filmet! Köztudott, hogy a mai budai Duna-parti „Fő utca” annak idején római út volt, amelyből éppen itt, a Csalogány utcánál ágazott el a nyugatra, talán egészen a mai Bécsig vezető út… Az iskolában mi még tanultunk ilyesmit, úgyhogy amikor az 1960-as években az utcában cserélték a vízvezetéket, örömmel láthattam, hogy kb. 70 centivel a mai kövezet alatt csakugyan ott voltak a rómaiak szép lapos útkövei!

Jóval későbbi korban a környék madárnevű utcái (Kacsa, Hattyú és persze a Csalogány) egyfelől a 19. századi magyar nyelvű városszépítészet termékei – másfelől kevésbé széplelkű találmányok: kocsmák, fogadók nevéből származnak. Az (Arany) Kacsa név máig meg is maradt. Egy Zum Zwei Lerchen nevű kocsma azonban kifogott a lelkes magyarítókon: a kettőből egyre fogyott madár (a „csalogány”) ugyanis tévedés. Hiszen a Lerche egy másik madár: a „pacsirta”. A környékben a régi, hagyományos vendéglők (Zöld hordó, Négy szürke) csak a második világháború utáni változások miatt tűntek el. A Medve utca és a Csalogány utca északnyugati sarkán az emelet magasában hosszú vasrudat tartó, még félméteresnél is kisebb, kőből faragott fekete medveszobor is cégér volt. A vendéglők beosztása egyforma volt: az épület utcai sarokrészében volt a söntés és az ebédlő, beljebb meg, a ház többi része által körbefogva, az oleánderekkel, eperfákkal beültetett „kerthelyiség”: a kecskelábú asztalokon a piros-fehér kockás abroszokkal. A vendégek még inkább pipáztak, mint cigarettáztak, és kalapjukat sem vették le az ivóban. Minden háznak volt lovaskocsi-bejárata, és természetesen a kétszárnyú ajtó mögött, lépcsőkön megközelíthető pincéje is. A lépcső szélén hevederrel eresztették le, majd húzták fel a hordókat. A vendéglátáshoz megvoltak a szolgáltatók is: nemcsak a nyerget és hámot készítő iparos, hanem a szomszéd háztömbben Wagner úr, a „szikvízgyáros”, akitől még mi is hoztuk a szódavizet, és csodáltuk, amikor a gyönyörűen felszerszámozott két muraközi ló elindult az egy egész szódásüvegüteggel megrakott kocsival. A tömbjeget is lovas kocsikon szállították, de nem helyből, hanem a „messzi óbudai jéggyárból”. Egyébként mindent lovas kocsikkal bonyolítottak le: a szemétszállítást, bútorszállítást, tüzelőfuvarozást, építőanyag-szállítást, még a „csomagos póstás” is kockára emlékeztető, magas tetejű kocsival jött. Volt még ló húzta locsolókocsi is. Söröskocsikat is gyakran láttunk, bár ekkor már nem volt a környéken serfőzde. (A középkorban viszont e környéken működött Buda egyik legrégibb serfőzdéje.) Csak az ószeres/handlé meg az üveges járt gyalog. És persze az edény- és üstfoltozó, harsány „fazekat drótozok, fazekat fótozok” kiáltásokkal. Volt naponta részegen kiáltozó „világháborús hadirokkant”, és a templom bejáratánál mindig volt egy-két rongyos koldus vagy koldusnő is.

A környék „önellátó” volt. Kődobásnyira három pék: két cseh és egy zsidó, két hentes, egyik német, másik magyar, két kis szatócs (magyarok). Minthogy a sarkon iskola volt, vele szemben kis papírbolt működött, első világháborús rokkant, s talán a testvérei: két öreg kisasszony. Már volt egy autójavító műhely is, vezető szociáldemokrata szakszervezeti bizalmi főnökkel. A szenes és a suszter a szomszéd ház pincéjében működött. Még engem is ide, a közelbe küldtek hol ezért, hol azért. A távolabbi Margit körútra csak borbélyhoz jártam, meg pörkölni való kávéért. És 1945 nyarán meg 1956 végén ablaküvegért. Az én időmben persze nem volt szénavásár az utca végén, a Széna téren, de innen kezdődött a Széll Kálmán téri piac, ahová a háziasszonyok naponta jártak bevásárolni. Fél óráig is eltartott az egy-egy csirkére vagy hízott kacsára folytatott alkudozás. Minthogy már a háború alatt is szigorú élelmiszer-jegyrendszer volt, és ez a béke első évtizedében is folytatódott – ez a piac egyedülálló lehetőség volt a budai környék parasztasszonyai meg a „reakciós” I. és II. kerületek „úriasszonyai” számára egyaránt. (Ma Fény utcai „piac” és az egyik Mammut áruház lett mindebből.)

E világ határa lett az 1894-ben így elnevezett Margit körút. A Margit hídig nyúló rész ekkor Országút nevet kapott, és ennek a Széna tértől kezdődő része volt az Obere Landstrasse. Modernizálásának második nagy szakasza a XX. század elejére vált látványossá. Ekkor lett a „korcsolyázó tó” helyén a későbbi Széll Kálmán tér. Ettől északra a Felső Országút első két nevezetes épülete volt: balra a „Margit körúti fogház”, vele szemben a „régi Szent János Kórház”, épületének közepén az inkább kápolna méretű (a középkori Szent Péter-templomnál nem nagyobb) épület. Ez is a 17. században épült, a járványok leküzdésére és szegény betegek elhelyezésére. 1739-ben a pestisjárvány legyőzésének emlékére építették a kápolnát. A század végére az épület állaga nagyon megromlott, ám csak 1820-ra készült el az újraépített kórház, amely hét évtizedig az egyetlen „budai városi” kórház maradt. (Csak 1898 nyarára készül el a Diósárok-dűlőben az „új” Szent János Kórház.) A második világháborúban lebombázták, 1949‑ben távolították el a romokat (a templommal együtt). Mindaddig a mai távolsági autóbuszváróig terjedt a templom kertje: végén a szabály szerint szabadtéri áhítatra kiépített lourdes-i barlanggal. A Margit körút mai szintje alatt úgy fél méterrel voltak a falak, pár kőlépcsőn lefelé lehetett bejutni az épületekbe. Nem ez volt a plébániatemplom, és nem is az „országúti”, Ágoston-rendi templom, amelyet József császár adott át a ferenceseknek. Voltaképpen a Batthyány téren levő Anna-templom számított plébániának. A Fő utca 41–53. számokon álló Szent Erzsébet-templom és kórház volt eredetileg a ferenceseké (akik török mecsetből alakították át!), és gyerekkoromban ez gyakran nyitva állt. A Margit körúti kis templom végénél a budai alsó várfal helyrehozott maradványai ma is láthatók, még a keresztutca túloldalán is (az udvarban). Az utca neve „eredetileg” Menhely utca volt, az 1950-es években „Iparitanuló utcának” keresztelték át, mivel ekkor az épület ilyen intézményként működött. Visszafelé a kórház irányában a saroképület rejti a budai Polgári Lövészegylet egykori épületét, a 19. század eleji lőtáblás céllövő-versenyek színhelyét. (A lövészek már a reformkorban a Lövőház utca másik végére, a Marczibányi térre költöztek át.)

A Margit körút nagy (és pár esetben építészettörténetileg nevezetes) új épületei mellett a faluszéli zsellérsorokra emlékeztető házak az utcától befelé nyúltak. Nem voltak közművesítve, és előttük a „járda” úgy fél méterrel magasabb volt az utca szintjénél, ahol már réges-régen sárga villamos (a 6-os) és kék autóbusz (a 12-es) járt. Láttam kék taxit és szürke taxit, természetesen valódi, kívül levő, zászlós, azaz „lecsapható” taxiórával. De konflist már csak vidéken láthattam. Elég sok helyen volt nyilvános, mustársárga dobozos telefon, amely persze „tantusszal” működött. Ha a tantusz „leesett”, kezdődhetett a beszélgetés – időkorlátozás nélkül, ám a szerkezet váratlan hibáival. Amíg ki nem tépték a lapjaikat, vaskos telefonkönyveket lehetett használni.

Ha valakinek van egy kis érzéke a történelem iránt, hamar észreveheti, a mi nemzedékünk csak egyetlen az egymást követő hullámok között! Az előttünk levőkről már nem tudunk, az utánunk jövőkről még nem…

Még a Csalogány utca körül sem történt másképp.

Nemcsak a már akkor is régiségek, nyomorúságos viskók voltak láthatók errefelé, hanem a harmincas évektől kezdve, főleg pedig a negyvenes évek elejétől váratlanul nagy számban emelt új épületek is. Egész sor 5-6 emeletes nagy lakóház volt itt, szakszervezetek, kőszénbányák, egészségbiztosító intézmények tulajdonai. Nagy zászlóhelyek, dinamikus épületplasztikák és szobrok voltak láthatók a falakon. Itt láttam először Mattioni Eszter „hímeskő”-kompozícióját. Persze az új házak már mind fel voltak szerelve „modern légoltalmi” pincével, amire hamar szükség is lett. A Csalogány utca és Hattyú utca közötti egyik új háznak kijárata volt mindkét utcára – itt is a háborútól félve. Rögtön e mögött, az utca felső végén ott volt a Budai Apolló mozi korszerű, Bauhaus-stílusú betonépülete. (Lebombázták, nem építették újra, évtizedek óta elhanyagolt, kavicsos valami van a helyén, a benzinkúttól innen.)

Amikor az 1930-as években a székesfőváros sok évtizedre előre látó nagyszabású városrendezési tervet dolgozott ki, ebben előkelő helyen szerepelt a budai hegyekből, Budagyöngyétől beinduló széles út, amely a mai Retek utcában és Csalogány utcában folytatódott volna a Dunáig, hogy ott egy Duna alatti közúti alagút végén, az Alkotmány utcában bukkanjon a felvilágra. Ma is lehet látni, hogy a modern házakat nem az utca szélére, hanem ennél beljebb engedték csak megépíteni. (Legfeljebb a mai szemlélő nem jön rá, mi is volt e végül is meg nem valósuló terv.)

A múltat sosem fogjuk igazán megismerni!

Amikor 1944 karácsonyára a Vörös Hadsereg a fogaskerekű vasút városmajori végállomásáig jutott – megkezdődött Buda ostroma, a mi környékünk számára is az „utolsó napig”, 1945. február 13-ig. A budai Várba szorított németek többször is megjelentek a ház előtt, és keresték a térképeiken levő alagutat, amely a Várral kötötte össze a ház előtti üres teret. Nem találták. Amikor azonban pár héttel később exhumálták az ostrom alatt elhunyt öregasszonyokat (a szemben levő ház öregek otthona volt) – néhány méterre ott volt a keresett alagút-lejárat! Ez meg az a múlt volt, amiről nem tudtunk.

Ami mindezt mint „emléket” illeti, nem is az jut az eszembe, mi mindenre (és még sok másra) emlékezik az ember, ha megkérdik, aminek mára nyoma sincs! Mennyire a maga életéhez tartozónak érzi ezeket a mozzanatokat, még az olyan apróságokat: hol „tárolták” a kézi utcaseprők taligáit, és azokból milyen sok is volt! De leginkább arra gondolok, ha „én” sem leszek, más nem fog erre emlékezni. Jön a következő hullám a végtelenből!

(via)

[ladyoflucifer]

Day 4

2. rész

A muslincák első hulláma szó szerint arcon csapott minket. Az apró kis szárnyas ízeltlábúak a hajunkba, az orrunkba, a szemünkbe és az összes szabad felületetre bejutottak. Futni kezdtem, de nem segített azon, hogy kevesebb bogár csapódjon nekem. Úgy éreztem magam, mintha egy kamion lökhárítója lennék egy hosszabb út után; csak rajtam még mozogtak a kis rovarok, és percenként kellett lesöpörnöm őket magamról, hogy ne úgy nézzen ki a pólóm, mint egy temető...

A második hullám már felkészültebben ért mindenkit, szánkat és szemünket eltakartuk, de a hajunkba tévedt dögöket késő estig szedegethettük. A harmadik nagyobb raj viszont oldalról kapott el minket, és visítva kezdtünk rohanni, a gravitációra és a hegymenetre fittyet hányva. A vártnál sokkal gyorsabban felértünk, és az osztály legnagyobb örömére már megtettük az út felét. Elindultunk a kanyargós, homokkal és kövekkel szórt úton, a tűző napon. Legtöbbünkön hosszú gatya és zárt cipő volt, amiben garantáltan megsültek. Én, áldom érte magam, hajnalban inkább rövidgatyát és trikót húztam. Egyedül én nem haldokoltam.

A Trióval és Virsli társaságában sétáltunk felfelé a hegyre. Sáska és Medve már annyira ki volt a hőtől, hogy nekivetkőztek. Virsli és barátja, Menyét nem bújtak ki a felsőjükből, ezért a két vadállat rámpillantott. Én vigyorogva megmondtam, hogy tökéletesen megvagyok, köszönöm. De mielőtt visszafordultam volna menetirányba, gyorsan végigfuttattam szemem Sáska takaratlan felsőtestén. A számba haraptam, hogy ne mosolyodjak el a pillantástól és arckifejezéstől, amit cserébe kaptam. Kaján vigyorral előrefordultam, és elhessegettem a gondolataimat a fiúról...

Vörös előrerohant a Vegyesekhez, egy kanyarral lemaradva tőlük haladt tovább a kis társaságunk. Ha nem takarták a kilátást a bokrok, lenyűgöző látványon pihentethettük a tekintetünket. A lankás dombokon futó szőlőültetvények zöldjének, és a búzakalászok sárgájanak pepitája váltakozott a látóhatár végéig, néhol egy-egy facsoporttal megtűzdelve. A halovány kék égen néhol bárányfelhők úszkáltak, foltokban árnyékot okozva a földön. A látványtól kissé megnyugodtak gondolataim, és egy pillanatra elfelejtettem a problémáim...

Újabb tizenkét perc gyaloglás után egy elágazáshoz értünk. Én ösztönösen elindultam volna a középső ösvényen, de a többiek kételkedtek, és jobbra mentek volna. Mint az esetek többségében, igazam volt. Bevártuk az osztályt, és fájó lábizmokkal kutyagoltuk le az út maradékát. Az ösvény végén viszont végre elértül a célt; egy kőfal magasodott messzebb, a korláton és egy szakadékon túl. Az emlékek újra elöntötték az agyam, és a mostanihoz képest egy sokkal zsúfoltabb, és sokkal zöldebb rét tárult elém. Pár pislogás után azonban a valóság szinte szíven ütött: a fű kikopott a sok cipőtalptól, a korlát rozsdásodni kezdett az idő múlásától, a víz pedig elvesztette vakító türkizkék színét. Most egy sziklákkal és erdővel körbekerített tisztás volt, amit az olajzöld korlátok határoltak el a tengerszemtől. Áthajolva azokon, a szakadék mélyén egy sötét vizű tó fogadott tíz méter mélyen. Apró nádasok és egy nagyobbacska part volt lent, egy kis ladikkal. Tovább sétáltam egy óriási szikláig, amire felmászva kicsit sütkéreztem a zenitjén már jócskán áthaladott nap sugaraiban.

Kék is beért már a fájós térdeivel, Heu és Saslik társaságában. Saslik az új gyerek volt, egyet bukott le hozzánk. Nagyon jófej, egyedi stílussal rendelkezett, ráadást úgy nézett ki mint egy szereplő Arany kedvenc musicaljéből. Heu viszont a legszebb lány, akivel valaha találkoztam: sötétbarna haja a feneke alá ért, tökéletesen ápolva van mindene mindig, szeme mogyoróbarna, szép alakja van, és mindig ízléses megjelenésű. Ne is említsük, hogy kedves, őszinte, jó tanácsadó, mindig a szívére hallgat, és mindenkinek a barátja, tolerálja a külvilág és a barátai legtöbb hülyeségét. Divattervezőnek tanul, magának varrja a ruháit, otthon van a konyhában, szeret olvasni, és tökéletes beszélgetőpartner, mert könnyen alkot véleményt, és kíváncsi a másikra. Tökéletes kívül-belül, de ő is ember, és vannak problémái.

Lemászva a mohos kőszikla peremein elindultam Kék, Saslik, Heu, Medve és Sáska után felfelé az ösvényen. Feljebb érve még csodálatosabb volt a panoráma: a napfény oldalról sütött be a kis völgybe, megnyújtva a fák árnyékát. Enyhe fuvallat borzolta meg a hajam, és rezegtette meg a lombokat körülöttem. Kissé hunyorognom kellett, ahogy a napfény belevilágított a szemembe, élveztem a pillanatot. Harsány nevetés és beszélgetés hangjai rángattak ki a harmóniából. Sáska és Medve dumáltak a korlátok végén, Kék és társai pedig kicsit arrébb nevetgéltek. Egyik körben se akartam zavarni a hangulatot, ezért elindultam felfelé egy, az erdőbe vezető kacskaringós ösvényen. Pár lépést se mentem, amikor megzörrentek a levelek a talpam mellett. Egy kígyó csúszott el az avarban, én pedig gyorsan konstatáltam, hogy nem elég nagy ahhoz, hogy veszélyt jelentsen, de azért feljebb emelve a hangom, kicsit eltávolodva a siklótól megszólaltam "Hűűű ez nagyon kígyó!"

Sáska papírforma szerint felkapta fejét, viharszín szeme pedig felvillant a lenyugvó nap fényében. "Hol?" kérdezte, és két lépéssel mellettem termett. Az ottlévők többsége is meghallott, közelebb jöttek. Rámutattam a hüllő kecses, barna pikkelyekkel tekergő testére. Sáska lehajolt hozzám, pillantásával követte a mutatóujjam vonalát.

"Milyen jó szemed van, hogy így kiszúrtad a kígyót a földön." pillantott rám elismerően, mire visszaszóltam: "Kígyók terén jó az ízlésem..." Felriadtam az álmodozásból, ő pedig még mindig engem nézett. Olyan közel volt... egy halvány mosollyal és egy apró bólintással fogadtam dicséretét, és újra a kis sikló figyeltük.

"Nézzétek, táncol!" hívta vissza a többieket, akik mivel nem látták az állatot, arrébb mentek. Most visszasétáltak, hogy megnézzék, mit csinál a kígyó. Való igaz, hogy táncolt, mert a rombusz alakú fejét rángatta amolyan Diszkópatkányok stílusban. A srác előkapta a telefonját, és levideózta a kis kígyót. Arrébb mentünk megnézni másik szemszögből is, de mire átértünk, már eltűnt a levelek között.

Visszatértünk a többiekhez, és lemásztunk a meredek, fagyökerekkel nehezített ösvényen. Indulás volt, mi pedig utoljára hallottuk meg a hívószót. Az első csoport már húsz perce elindult... Igyekeznünk kellett volna, de Kék lemaradt Heuékkal a fájós lába miatt. Én, Sáska és Medve már előrébb jártunk, és elértünk az elágazáshoz. A fiúk már rég pólóban voltak, és én egy kicsit előrébb mentem sétáltam lefelé. Ahol azonban el kellett volna kanyarodni jobbra, megálltam. Egy vadcsapás nyílt a bokrok között. Hátrapillantottam a fiúkra akik kerdően néztek vissza rám.

"Levágjuk és eltévedünk, vagy megyünk a többiek után az úton?" kérdeztem. Sáska előre sétált az ösvényen, én pedig követtem.

"Biztos jó ötlet?" megálltunk Medve hangját hallva, és összenéztünk. Tudtam, hogy ugyanolyan huncut mosollyal néztem Sáskára, ahogy ő is rám. Lehet neki semmit nem jelentett, de nekem megolvasztotta a jeget, amivel a szívemet körülvettem. Túl sokat bántottak és árultak már el, senkinek nem akartam ezt újra megengedni.

"Ne legyél hangulatbontó. Max eltévedünk." szóltam vigyorogva, mire a fiú beadta derekát. Elindultunk hát hárman a titkos kis csapáson. Lefelé szökdécseltünk, a csupasz lábaimat vágták a fűszálak és felsértették a tüskék, de nem érdekelt túlságosan. Inkább az előttem kibontakozó útra, és beszélgetésre figyeltem.

"Nem fogunk eltevedni. De ha mégis, majd visszatalálunk. Én sose veszek el." mondtam, és arrébb söpörtem egy ágat, ami arconvágott volna, ha nem látom meg időben.

"Átmegyünk egy szőlősoron, és ki is érünk az útra." ismertette Sáska a B tervet. Pár másodpercet még gyalogoltunk még, mikor Sáska elkiáltotta magát:"Nézzétek! Levágtuk! Jó irányba jöttünk!" Kiléptünk a homokos útra, amin felfelé jöttünk. Az Emók klikkje elé értünk ki, akik tíz perccel hamarabb indultak, mint mi. Velük együtt Rózsaszínék is megjelentek a kanyarban, és furcsálló tekintettel közeledtek.

"Ott a folytatás." Mutattam a következő csapásra, és bevetettem magam a két csipkebokor között nyíló átjáróba.

"Biztos hogy jó arra menni?" kérdezte Ciklámen, a Rózsaszínéktől.

"Eddig bevált. De ti mehettek a hosszabb és unalmasabb úton is." mondta Medve. Én és Sáska már előrébb jártunk, de csak sikerült a Rózsaszíneket is becsalogatni az ösvényre. Nevetgélve araszoltunk a susnyásban, én pedig törtem az utat. Félrehajtottam egy bokor ágát, hogy ne csapja meg a mögöttem haladó Sáskát, aki egy "de cuki vagy,köszönöm!" - mel jutalmazott. Ahogy lefelé haladtunk, baloldalt feltűnt egy kis domb a csapás mellett, egy fa épülettel együtt. Megtorpantam, és bepillantottam a kis helyiségbe, ami a domb alatt helyezkedett el. Egy tárolónak tűnt, vagy lakóhelynek.

"Mint Shrek otthona. Az pedig ott tuti egy pottyantós." mondta Sáska, és Medvéhhez fordult. "Lőjjünk már egy képet."

A társaság megvárta őket, én pedig tovább haladtam elöl, és reméltem tényleg jó helyre lyukadunk ki.

"Igeeeen! Igazam vooolt!" ujjongtam, mikor újra felbukkant a homokos út hegyi részének vége. "Megmondtam. Nem veszek el."

"Hol vannak a többiek?" szólalt meg Medve. Mert akik húsz perccel hamarabb indultak, sehol sem voltak. Megálltunk, kifújtuk magunkat, és bevártuk az osztály először leérő részét. Igazunk volt, tényleg mi voltunk az elsők. Végtelenül örültem, hogy rávettem őket, és kalandoztunk egyet.

"Na, mennyi energiát megspóroltam nektek." mondtam a mellettem állott Medvének. "Második kedvenc mondásom, hogy dolgozz okosabban, ne nehezebben."

"Ja, tényleg jó döntés volt." majd lelökött a kőről, amin álltunk. Nevettünk, és elindultunk lefelé a szőlősbe. Mire beért minket a klikk, Rózsaszínék az ültetvényben fotózkodtak.

"Versenyfutás, valaki?" néztem körbe, de csak fáradt arcokat láttam. "Én szívesen!" jelentkezett Zöld.

"3.... 2....1!" sikítottam, és futásnak eredtünk a köves úton. Zöld hamar lehagyott, mert én közepén futottam a köveken, ő meg a szélén rohant a földön. Elszáguldottunk Emóék mellett, de én Virsli és Menyét párosa mellett megálltam inkább, mert már nem volt lendületem. Kifújtam magam, és lefutottam a távot visszafelé is. A lábamba fájdalom nyilalt, a tüdőm kicsit szúrt, de imádtam a sebességet, a fülembe fütyülő szelet, és a szemem sarkában elsuhanó tájat. A rohadt muslincák viszont még mindig megtaláltak. Úgyhogy inkább újra futásnak eredtem, és beértem Sáskáékat, akik már majdnem kiértek az istencsapása rovarok hatóköréből.

Végre elértünk az erdőhöz, és visszatekintettem még egyszer utoljára a festői tájra ; a smaragdzöld lombokkal borítot hegyekre, a hullámzó, látóhatártól látóhatárig húzódó borültetvényekre, a dombok felett éppen kikandikáló napra, a narancssárga szegéllyel tündöklő felhőkre.

[dinamitsanyi]

Tűzijáték telep - 30 mm a DinamitShoptól: Stalinovy varhany

DinamitShop, a pirotechnikai áruház:  2003 óta működő üzletünket a Győrtől 12 km-re, a magyar határnál található szlovákiai Medve településen találod. - Stalinovy varhany - 36 lövet - 30 mm V. V-telep, arany villogó eső + villogó fűzfa, 45sec. - Kategória: III. (21 éven felüliek számára)  https://dinamitshop.sk #tűzijáték #petárda #telep #rakéta #rómaigyertya #pirotechnika #dinamitshop #szilveszter

[onsieluenkeli]

Tegnap hajnalban ezt a cikket olvasgattam azzal, hogy "hátha sikerül 😴visszarémálmodnom".

(Újabban a 444-esek olyan hosszúakat írnak, hogy garantált a bealvás ha őket olvasod).

〰️〰️〰️〰️〰️〰️

A végére viszont úgy felcsillant a szemem, 👀 hogy csak na!

"Elbukott például az Arany Medve-nyertes, Oscar-jelölt, a sikeres HBO-sorozat, a Terápia több epizódját is rendező Enyedi Ildikó Ninja munkacímű, a 80-as évek videojáték-fejlesztő szcénájában játszódó projektje. (Fun fact: Enyedi hatalmas gémer.)"

- Naaneee

Enyedi Ildikó ismeri a a Ninja-t, vagy a Ninja Gaident, ami az egyik legjobb, és legnehezebb NES volt! (amit én korongok felvétele nélkül egyszuszra 🎮 végig tudok játszani még most is bármikor!)

- Ez hihetetlen!

A 80-as évekbeli kreatívok között elképesztő történetek vannak. Tudjátok azaz évtized olyan volt a játékfejlesztőknek mint mondjuk az automobil megjelenése, vagy a Bitcoin első pár éve. Sokan kockázattak, befektettek, izgultak, és nem tudhatták biztosra, hogy sikerül-e!

Szerintem jó lett/volt/na a 🎬 filmes ötlete, és biztos 🌍 sokakhoz elér. :) Pontosan azért mert az Android-nak, és az IOS-nak köszönhetően manapság megint visszatért a 80-as évek játékos világa mobilon 📱, és ez egy "nosztalgikus" korszak az idősebbeknek, és felnőtt fejjel kíváncsiak vagyunk háttér sztorikra is.

🤔 Néhány év múlva a mobilok még fejlettebbek lesznek, és nem hiszem hogy lesz még egyszer ennyire komolyan sanszos lehetőség a 80-as évek játékosvilágának a megismertetésére. - Sajnos.

〰️〰️〰️〰️〰️〰️

.