#őszinte voltam

[ejfelikivansag]

Anyukám egyszer azt mondta,

ha igazán szeretted volna az elsőt,

akkor nem szerettél volna bele a másodikba.

és ez mindenre igaz.

[girl-in-loves-posts]

Csak kiakar jönni de ez olyan őszinte lett hogy már fáj néhol túlzok

A személy aki magára ismer ez csupán a véletlen műve.

Szóval kezdeném ott hogy lassan XY halott lesz számomra. Hogy miért? kérdezed

Azt mondta bármi történjék fontos leszek neki...persze hogy fontos voltam én állitottam egyről a két lábára, kivittem sétálni locsoltam a virágokat nem csak tapostam őket,csak erről megfeledkezik.

Képtelen velem találkozni mondjuk nem csodálom harcolni is képtelen volt de ÉN azért harcoltam érte, küzdöttem megvontam magamtól a dolgokat mint például a szexet. Ő nem tudott velem lefeküdni úgy mint régen de tudta hogy nekem fontos. ugyan már mindent tudott kiolvasott mindent belőlem de a legnagyobb kézi könyvet adtam volna a kezébe se látta volna hogy ha én szeretek akkor én képes vagyok akkor is szeretni ha fele annyi dolgot tesz meg a másik értem... mindegy

haladjunk tovább

felépítettünk együtt egy jövöképet amit a szemétbe dobott, úgy beszélt velem mintha soha nem is szeretett volna és ez lehet így van lehet nem, nem tudom már nem is érdekel... (a faszt nem)

mindegy

megbarátkoztam mindennel és mindenkivel, elviseltem azt ahogyan a szülei bánnak vele, ahogy a nevelő apja de azért én vagyok a rossz mikor folyamatosan vigyáztam rá(lehet nem kellett volna?)

Mikor a saját anyád azt mondja a baratnődnek hogy egy kibaszott manipulátor vagy és úgy is megfogod unni azt hogy te mászkálsz le.

Igen. untam de az én kibebaszott döntésem és pénzem volt

és láss csodát szét is mentünk

a nyakam merem rátenni hogy nem tetszett a viselkedésemés az sem hogy egy önálló gondolkodást próbáltam a fejébe ültetni, (hogy kiakartam hozni a toxik környezetből minél hamarabb)meg gondolom az sem hogy megtanítottam ÚJRA járni amire senki nem volt képes még a pszihologus sem.

mindegy

Igen időnként megbántottam vagy tul sok voltam de tudta mit vállal én szóltam hogy ki is vagyok valójában. mit rejt az elragadó aranyos külső....de mindegy

de ha én nem lépek az életedbe akkor a négy fal lenne a társaságod egyedül mert nem tudtál volna akkora nyomásra amit rád tettek kimozdulni. Érdekes már tudsz dolgozni járni szórakozni és hirtelen előkerültek a barátaid is akik nem utaznak miattad de mégis vele/velük beszélsz helyettem...

mindegy

közölted vannak más barátaim

igen de te a párom voltál a kibaszott egyetlenegy ember akinek ennyire megnyíltam mint neked.

mindegy

Igazából már minden mindegy

én rossz vagyok te pedig a jó

pedig én segítettelek ki abból a gödörből amibe most te löktél bele engem...

mindegy

Amikor ő gyógyult én fogtam a kezét és vártam türelmesen

amikor én kezdtem el ugyan ezt elengedte a kezem mikor azt mondta mellettem lesz végig

itt vagyok és szedem a két antidepresszánst

te szeded az egyet és a frontint még mindig, (pedig már rég le kellett volna tenned) mindegy

remélem egy kibaszott jó mankó voltam számodra de megtanítottad nekem azt hogy bármi történik SOHA NE BÍZZAK ABBAN AKI MOSOLYOG RÁM,VAGY AZT MONDJA SZÉP VAGYOK VAGY NE ADJ ISTEN SZERET ÉS VELEM AKAR LENNI...

szóval köszönöm

köszönök neked mindent a rengeteg boldog pillanatott és az átsírt és aggódott éjszakáim hogy vajon mikor dobsz ki...mert tudtam én nem fogok lelépni hiába nem voltál képes arra hogy utazz miattam

mindegy

de nyilván senki nem tartott pisztolyt a fejemhez hogy nekem igenis mennem kell minden egyes kibaszott szabadnapomon

ez is mindegy

minden

mindegy

nem akartalak mocskolni soha, nem akartam hogy te egy olyan ex legyél akit gyűlölnőm kell de nem maradt más választásom mert csak szeretni tudlak téged...

azért köszi hogy fent maradtál velem estéket mikor nem tudtam aludni vagy sütöttél nekem sütit, csináltál enni, kijöttél elém a buszmegállóba és hogy egy csodálatos majdnem egy évet tölthettem veled

szeretlek te idióta

ui: baszodj meg

A te Toxikus angyali kinézetű ördög belsejű velejéig romlott bántalmazó exed

ui: ha a sorsz akarja úgyis összehozz minket még, kivánom senki ne szeressen téged úgy mint én téged

végszó

kibaszott jól esett ezt kiadni

[l-norbii2001]

Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,

Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.

Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,

Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.

A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,

Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.

Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,

Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.

Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,

Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!

Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,

Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.

Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,

Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.

De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,

Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.

Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,

Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat.....

-Children of distance

[csacskamacskamocska]

Naiv férfiak

Jó ember volt. A mai napig az. A szakmájában okos és tehetséges. Fantasztikus logikával, kimagasló újításokkal a szoftverfejlesztésben. "Érezte" ezt a dolgot, a vérében volt. Kamasz korától teljesen önállóan képezte magát és végül szakirányú diploma meg bármilyen diploma nélkül kiemelkedő fejlesztő lett. De van benne valami kiborító naivitás, ami a felszínesség érzetét is kelti és a gyerekségét is.

Ő sosem vette észre amikor a környezetünkben valakik "úgy néztek egymásra", nem feltételezte, hogy a kollégái fúrják mer túl nagy kihívást jelent számukra, nem gondolta, hogy akit a bizalmába fogad az őt, engem, a családunkat meg is ítéli, el is árulja. Bosszankodás helyett nevetett, a bosszúságát elfojtotta, folyton fejfájással küszködött, dobozszámra szedte a Quarelint. Kedves volt velem. Őszinte. Nem titkolózott, nem sumákolt, nem ködösített és nem volt képmutató. Olyan tiszta volt, mint egy pohár víz. Szeretni nagyon lehetett, de nehéz felnézni valakire, aki folyton rácsodálkozik arra amit mondasz. Az egész lénye egy hatalmas kérdőjel a világ bonyolultabb összeszövődései felé. A következtetései rosszak, használhatatlanok. Szerinte az nem lehet, hogy A megcsalja B-t mert A olyan rendes embernek TŰNIK. Ha kiderül, hogy A-nak évek óta viszonya van C-vel, akkor néz, hogy ez hogy?? Hiszen A B-nek a felesége. És te nem hiszed el, hogy létezik ez a naivitás.

Ő az, aki elhiszi, hogy az élettársa hétvégeken a barátainál alszik, aki elhiszi, hogy az élettársa amikor együtt alszik az exével, akkor semmi sem történik. Büszke rá, hogy ő megbízik a másikban. Egyszerűbb is így. De valójában csak arról van szó, hogy amit ő nem tenne meg, azt nem feltételezi másról sem.

Ő az, aki nem veszi észre azt sem, ha érdeklődnek utána. Lepereg róla minden csábítás. „Csak barátok vagyunk”. És tényleg úgy hiszi!

Ő az, aki nem néz utána adományozáskor, hogy kinek ad. Ő az, aki nem látja meg, ha kihasználják.

Ő az, aki elmegy külföldre dolgozni, pontosan kiszámolt költségvetéssel, hogy majd lakást vesz, ha visszajön. De nem marad pénze, csak egy autóra, amit aztán nem is ő használ, hanem egy ismerőse. Nem marad pénze, mer eltartja az itthon maradt, nem dolgozó élettársát, fizeti az albérletet, adja az apanázst, mert neki ez alap, hiszen egymáshoz tartoznak, a nő minden szenvedésével azonosul és segít. Nem veszi észre, hogy az ő lemondása mellé a másik ember nem teszi oda a maga lemondását a közös cél érdekében. De oknak azt gondolja, hogy külföldön drágább az élet. Sosem vádolná a nőt azzal, hogy kihasználta. A kocsi meg rendben van, hogy használják mert így nem kell fizetnie a tárolásért.

Arany szívem!

A háta fáj, a gyomra fáj, a feje fáj, a haja kihullott, állandóan megbetegszik, de nem azért, mert nyitott kapcsolatban él amiben csak a nő pasizik, neki sem ideje, sem affinitása nincs csajozni, nem azért, hanem mert mérgező a víz és a levegő. Úgyhogy vesz víz és levegőtisztítót. De semmi sem változik.

Szereti, de nem ismeri a gyerekeit, nem tudta, hogy ismernie kellene őket, nem gondolta, hogy munkát kell beletenni, és hagyta is, hogy eltérítsék a gyerekeitől. Elfogadott minden magyarázatot arra, hogy miért ne legyen a gyerekeivel, miért ne engedje magához őket, mert otthon békét szeretett volna, és azt, hogy ne maradjon egyedül.

Nem bír egyedül élni. Mindent megcsinál, ellátja magát, teljesen önálló, de lelkileg nem bírja az egyedüllétet.

Jó ember. Jó szándékú, kedves és előzékeny. Talán a leírás alapján nem tűnik okosnak, pedig az. Okos nagyon, tanult, művelt. Csak naiv az emberekkel. Mert a saját jóságát vetíti ki rájuk. És mert nem érdekli, hogy azon kombináljon, ki mit miért csinál. Nem is érti a rejtett mozgatórugókat.

Érzelmileg befogadó.

Alkalmazkodó. Elél bármilyen körülmények között. Ha kell keresztény gyülekezetbe jár, ha kell vegetáriánus lesz és buddhista, a jósága megtalálja a jót bármiben. Csak ne legyen egyedül.

Ő volt a férjem.

Sokáig dühös voltam rá, őt okoltam a helyzetért amibe kerültem, hogy nem szexeltünk és végül megcsaltam, aztán a megcsalás miatt szenvedtem. Szar volt az egész. Aztán idővel rájöttem, hogy kevés voltam hozzá, hogy megoldjam a helyzetet, nem volt elég önismeretem és magabiztosságom, nem harcoltam, csak tűrtem és vártam, mintha attól megváltozna bármi, amíg el nem pattant bennem a dolog. Még akkor sem akartam elhagyni, mert jó ember volt. Értékes. És mert máskülönben jól megvoltunk, bár a naivitása bosszantott sokszor. Végül nem vádoltam semmivel. A saját gyávaságom volt az oka mindennek.

Szabotőr volt. Nem tudott kiállni magáért, inkább szabotált a dolgokat. Ha elaludt, nem lehetett felkelteni. Mint valami betegség. Mint aki élőhalott. Ha valamit nem tudott megoldani, kizárta az életéből. Nem dühösen, hanem egyszerűen "elfelejtette". Aztán nagyon sajnálta. Őszintén. Valószínűleg a saját motivációira sem volt rálátása, nem csak a másokéra nem. Aztán már minden érzés elmúlt, bár jóban vagyunk, de barátkozni sem tudok vele, mert ha beszélünk, mint a minap, 10 perc után már tudom, ezért váltam el, e miatt az érzés miatt, hogy a naivitása kedves, de gyerekes, nem tudok felnézni rá, nincs benne a férfias húzóerő, se az érzés, hogy támaszkodhatok rá, próbálja kitalálni a gondolataimat, befejezni a mondataimat, de képtelen eltalálni, mert a világa lineáris.

A válás után egy ideig járt terápiára. Egyszer beszéltünk, és azt mondta, a terapeuta ráébresztette, hogy milyen önző volt velem. És nem érti, hogy én ezt hogy bírtam olyan sok évig. Nem mondta, hogy sajnálja. Csak elmesélte. Én meg forgattam magamban a szót. "Önző". Önzésként fogalmazta meg a terapeuta azt, amikor úgy gondolod, hogy a másik embernek nem probléma az, amiről nem beszél. Ami mindenki másnak probléma a világban, az a te kapcsolatodban nem probléma a másik embernek. Ha MÁR nem beszél róla, akkor nem probléma. Fő, hogy neked békéd legyen.

[faj-a-fejem]

Őszintén,szépen beszéltem

Megsértődtél

Nem beszéltünk

Haza jöttél

Biciklivel elmentél

Nem beszéltünk

Ittál (megint)

Tudtam hogy részeg leszel

Írtam egy levelet

Eljöttem

Veszekedtünk volna

Várok

Neked jobb nélkülem

Magamba és a döntésemben is kételkedek

Csendel manipulálsz

Azt érezteted hogy elrontottam

Pedig csak őszinte voltam

Otthon akarok lenni

Veled

A cicákkal

De te nem akarod

Hogy mehetnék így?

[ertem-miert-nehez]

Elvesztegetett hónapok voltak? Ennyi jutott ki most? Lehetek őszinte? Erre nem voltam felkészülve

Bűnös vagyok akkor Ha azt mondom, elengedem? Tudom, nem vagyok jó ebben De ezt most elfelejtettem

[dajkag]

Az első zenekaromat – a Téveszmét – húsz évvel ezelőtt alapítottuk, vagy azt hiszem, ha ténylegesen pontosak akarunk lenni, akkor a történet nyáron lesz húszéves, de ez mindegy, ne hasogassuk a szőrszálakat, a lényeg, hogy középiskola első évében történt, amikor többek közt még sűrű, dús hajam volt, meg azt hittem, hogy a punk az tényleg ilyen őszinte, világmegváltó dolog, de persze az első hivatalos EP után – kvázi tizenöt évvel ezelőtt – le is léptem szépen, módszeresssen a faszba, mert sajnos ilyen vagyok, gyűlölök koncertezni, képtelen vagyok a kompromisszumokra, meg túlságosan –már-már abnormális módon– szeretem a mocskot, a zajt, a koponyarepesztő gerjedést, a belső szervek mélyéről felbugyogó, gurgulázó halálhörgést, szóval mindig is sokkal elbaszottabb voltam annál, minthogy egy ténylegesen jól funkcionáló zenekarban játsszak, ezt igazolja az is, hogy már a saját szobaprojektjeimet is feloszlattam egy-egy dal vagy EP után (csoda, hogy én magam még nem oszlottam fel), DE most tényleg nem ez a lényeg, hanem az, hogy hatalmas –már-már gigantikus– respekt illeti a srácokat azért, amiért tegnap ennyi idő után újra eltolhattunk együtt két számot, ráadásul a tömött Dürer nagyteremben, ahol szerintem több ember volt összezsúfolva, mint szerdán a Napalm Death-en lesz, és ez így összességében nekem kibaszott furcsa érzés volt, jó értelemben persze, szóval srácok, basszátok meg, remélem a negyvenediken is találkozunk.

[pokmajom]

Nagyon öreg voltam ma, mikor olvasom az ujságban, hogy először nyerte nem bináris ember az eurovíziós dalfesztivált, én meg felháborodtam, hogy ez micsoda hülyeség. Hát a Conchita Wurst, meg a Dana International? Hiába volt az a sok, őszinte felháborodás??? Aztán megnéztem, mit jelent pontosan a nem bináris.

[troger]

(előző rész)

szerintem így az ötödik randi után abbahagyhatom a számolást, hogy hányadik randi

1. frida kahlo kiállítás

2. strand pauli

3. minigolf

4. északi-tenger

5. erdei kirándulás + DOM

napi kapcsolatban vagyunk, gyakran találkozunk, alkalomadtán egész napokat töltünk együtt, többször voltam nála, vezettem az autóját, szóval mostanra kiépült egy olyan mértékű kölcsönös bizalom, ami jó alapja lehet akár egy barátságnak, akár valami másnak

ugyanis ez a kérdés még nem dőlt el

fizikailag még mindig eléggé távolságtartó vagyok

amiatt, hogy kb 1 éve nem voltam intim közelségben senkivel, és hogy azelőtt meg 10 évig ugyanazzal az emberrel, egy kicsit be vagyok fosva

félek a visszautasítástól, ezért biztosra akarok menni, és emiatt tolom ki időben az intimitás határának az átlépését

(ha egészen őszinte akarok lenni, akkor fejben időnként automatikusan összehasonlítom neménnel, és abból mindig vesztesen jön ki - terápiába továbbra is kéne mennem)

a metakommunikáció alapján mostanra már szinte biztos lehetek benne, hogy ő benne lenne, de nagyon empatikusan vár rám, hogy megérjen bennem az elhatározás

és nem kéne tovább húznom, mert egyszer minden türelem elfogy - vagy sürgősen hamar beszélnem kell erről is, mert ezt a témát direktben eddig nem piszkáltuk egyáltalán

innentől gyávaság lenne nem mozdulni

ja, tegnap a kiránduláson elmondtam neki, hogy munkát kell keresnem, meg hogy történt az egész, és milyen élethelyzetben vagyok épp

pont úgy reagált, ahogy gondoltam: együttérzően és segítőkészen (le kellett állítani, hogy ne kezdjen nekem állásokat guglizni az erdő közepén 🤣)

később a DOMon többször is késztetést éreztem, hogy közeledjek hozzá, de nem tudtam elvonatkoztatni a tőle, hogy mennyire gusztustalanul érzem magam a kiránduláson teleizzadt gönceimben :/

mindazonáltal megint jó kis napunk volt

hát így vagyunk most

ma kertipartira megy a 25 éve nem látott, fiatalkori bandájával, és már előre megkért, hogy holnap majd ápoljam a másnapos fejét 😇

[mysekai]

Sosem voltam őszinte. Sosem voltam valaki. Mindig kilógtam a sorból. És amikor erre rájöttem, elkezdtem másokat utánozni.

Nincs olyan, hogy én. Nincs, ami tényleg érdekel, nincs akivel tényleg törődöm.

Egy báb vagyok, és saját magam irányítom. De ebbe nincs őszinteség, minden csak egy fejben megalkotott döntés.

Minden színjáték.

[the-bagira]

Dear Ex,

Nem vagyok jós, nem vagyok pszichológus és nem vagyok pszichiáter, de itt és most nevemet adva hozzá - vagy nem - kijelentem, hogy hiába kezdtél kapcsolatot egy másik lánnyal, ameddig nem lépsz ki a tagadásod igencsak sűrű ködéből, addig újra és újra ugyanazokat a köröket fogod futni, mint az előző exeddel vagy velem.

Most kijelentem, hogy ugyanúgy meg fog csalni, mint a többi. Előbb vagy utóbb még én is megtettem volna. Nem azért, mert nem szerettünk, hanem mert kib*szott társfüggők vagyunk, és ha tőled nem kapjuk meg a vágyott szeretet és törődés, és mivel mi sem szeretjük magunkat, és mi sem tudjuk megadni magunknak, ezért képesek vagyunk elkezdeni máshol keresni. Egészséges mentállal szeretnénk magunkat, és ha te elzárod a szeretetcsapot, mi még mindig fel tudnánk tölteni magunkat. Ilyen egyszerű.

A tetteid nem tesznek mást, mintsem bizonyítják, hogy ugyanabban a hitben és meggyőződéssel élsz, mint eddig. Merem feltételezni, hogy két hónap alatt nem váltottad meg a világot, és egy ösztön döntést hoztál, nem pedig egy tudat döntést, mint amilyen én voltam a számodra.

Összeteszem a kezeimet, és b*zdmeg még ezek után is képes vagyok hinni benne, hogy lesz egy nap még ebben az évszázadban, amikor megvilágosodik a tudatod, és bevallod magadnak, hogy hogyan 's miként is viselkedtél az exeiddel, és hogy igenis bántottál és megbántottál minket, mégha nem is fizikailag. Őszinte, tiszta szívvel remélem, hogy egyszer kinyitod a szemed és meglátod a valóságot.

Végtelen reménnyel és hittel,

Az utolsó exed

[elbaszottkiralylanyod]

Azt hiszem ez az utolsó ami Neked fog szólni!

Drága Csibe, hol is kezdjem?!

Rettentően beléd szerettem, igazából teljesen hiába az egész.

Visszatáncoltál Hozzá, elmondtad nekem hogy játszottál velem és Sose kellettem neked.

Egy tárgy voltam az életedben.

Őszintén neked adtam mindenemet amim van, olyan mély érzéseket váltottál ki belőlem hogy azt szavakba nem tudom foglalni.

Sajnálom tényleg hogy neked csak ennyire volt ez az egész Jó.

Legfőképpen saját magamat sajnálom hogy bíztam benned és hittem a szavaidnak amiket Őszintének hittem, de a fele sem volt Igaz.

Ha tudnád mennyi fájdalmat és csalódást hagytál magad után, de ezt sose fogod megtudni mert Neked csak egy tárgy voltam az életedben.

Az elején kerestem a válaszokat, hogy miért?

De úgy vagyok vele hogy jobb ha tényleg nem tudom mert csak jobban fájna.

Szeretném neked megköszönni ezek mellett hogy mennyi mindent is tanítottál nekem ez idő alatt.

Legyek türelmes, megértő, empatikus, és nyissak az emberek felé.

Értsem meg mások milyen kínnal élnek mindennap.

Legyek megfelelő támasz, hogy legyek megfelelő társ az életben.

Hogy néha hallgatni jobb mint beszélni.

Hogy ne bízzak mindenkiben és válogassam meg az embereket az életembe.

Ne haragudjak soha senkire, és ne beszéljek indulatból másokkal.

Sok sok minden jót tanítottál nekem, mindazok mellett hogy el is vettél belőlem egy darabot, amit egy ideig hordok magammal.

Őszinte érzelmeket és támaszt kaptál tőlem.

Egy lehetőséget arra hogy mindent hátrahagyva veled legyek, hogy együtt éljük az életünket.

De ha nem, akkor nem.

Nem is tudom mit érzek, Csalódott vagyok? Szomorú? Dühös? Elkeseredett?

Talán mindegyik egyszerre.

Egy darabját magamból mindig neked adnám ha visszajönnél.

Egy darabot belőled életem végégig magammal fogok cipelni.

Talán a szerelmet láttam és éreztem benned, nem tudhatom hiszen, honnan is tudhatnám.

Boldog voltam veled, nem voltak akkor gondjaim, mindig megnyugtattál.

Megnyugodtam tőled és a hangodtól.

Nem éreztem kínt.

Most mindennap érzem mert nem vagy velem.

Látod Csibe, ezért nem játszunk másokkal és az érzéseikkel, mert nem tudhatod mit hagysz magad után.

Ennyit szerettem volna neked még elmondani így utoljára.

Bezárom az ajtónkat, és soha többet nem szeretnélek látni.

Mert elvettél tőlem mindent.

Szeretlek Csibe!!

[drakvuf]

Házasodna a gazda: A műsor után

A tavalyi műsor után egyik gazda se maradt együtt a kiválasztott versenyzővel. Lássuk mi a helyzet idén.

Józsi és Böbe nem maradtak együtt. "hetek, hónapok teltek el, és se ő, sem én nem kerestük a másikat"

Sajnos IRL senki nem kérdezte fel. "az emberek odajöttek, gratuláltak, és azt mondták, őszinte voltam és ez tetszett nekik"

Még kis érdekesség, hogy berágott Krisztire, amiért szemétdombnak hívta a piacot. "tipikusan csak saját magát tette a középpontba, hogy nekem mi a jó az nem érdekelte" Bagoly mondja...

[csacskamacskamocska]

SLOW FADE

Most olvastam erről egy cikket és elgondolkodtatott. Slow fade a lassú eltávolodás a szakítás helyett. Párkapcsolatban, barátságban, bármilyen kapcsolatban. A lényege a konfliktuskerülés. És, hogy az adott emberben ne dőljön meg az önmagáról alkotott kép, hogy ő jó ember, aki nem okoz másnak fájdalmat. A drámája: a hosszú bizonytalanság az elszenvedőben, a lassú felépülés, és a felismerés okozta trauma. Ultraröviden: a helyett, hogy valaki lezárná a kapcsolatot, elkezd kiszorítani az életéből. Nem vagy sokára válaszol az üzenetekre. Nem reagál a feldobott közös programokra. Nem von be az életébe. És kifelé is megszakít minden kommunikációt arról, hogy közötök van egymáshoz. Elsorvasztja, elszürkíti, elködösíti a kapcsolatot, egész addig, míg egy nap rá nem jössz, hogy el vagy hagyva, ki vagy dobva valójában. A gyors szakítás fájdalmas, mint letépni egy ragtapaszt. Így is hivatkozik rá a cikk. A kapcsolat mélységétől függ, szerintem, hogy az ember mennyi idő alatt épül fel egy gyors szakításból. Mennyi idő alatt talál magyarázatokat és sikerül helyreállítani az önértékelését és a bizalmat a világ és más emberek felé. A slow fade mindezek mellé adja (szerintem) az "úristen mekkora balek voltam" megalázó érzését. Ami sokkal károsabb, mint a gyors szakítás fájdalmai. Mert pontosan emlékszel rá, hogy te még hordtad bele a kapcsolatba az érzelmi energiát, a figyelmet, a törődést, de a másik embernek már nem csak nem voltál az élete közepe, de olyan szinten sorolt hátra, hogy a szereteted utólag szánalmas kapaszkodásnak tűnik a szemedben. Nem vetted észre, nem jól ítélted meg, nem jól, nem helyesen értékelted a dolgokat, önmagad "fontosságát", a kapcsolat mélységét. Ezekkel mind meg kell birkózni a veszteségérzet mellett. A saját, látszólagos csökkentértékűségünkkel.

Hogy ne legyen egyszerű az élet, ezt tedd párba azzal, hogy a másik ember nem akar elhagyni, csak fel se fogja, hogy mit tesz. Egyszerűen vak a saját individualizmusára. Vak a kapcsolatra mint élőlényre.

Lehetnek-e elvárásaink? Ezt a kérdést önmagában ki lehetne vesézni. Bár a felvilágosultságban tetszelgő emberek folyamatosan harsogják, hogy nem lehetnek elvárásaink (amennyiben mások kapcsolatairól van szó), de folyamatosan szenvednek a saját kapcsolataikban a saját elvárásaik kudarcaitól. Valójában vannak elvárásaink, akárminek is nevezzük őket. Az elvárásaink azok a támpontok, amikhez viszonyítva hozzuk a döntéseinket és éljük az életünket. Elvárom tőled, hogy hűséges legyél, mert a saját hűségem így válik értékké. Elvárom, hogy támogass, mert a saját támogatásom feléd, így válik értékké. Elvárom, hogy őszinte legyél velem, hogy ne vigye el az energiáimat a felesleges védekezés. Vagy éppen elvárom tőled, hogy "ismersz már" alapon kitaláld a gondolataimat is, toleráld a hangulataimat. Vannak elvárásaink. Mások elvárásait nyilván nem annyira szeretjük, a sajátjainkat teljesen jogosnak gondoljuk.

A kapcsolataink értékek. Erre jöttem rá az elmúlt egy évben. Amíg az anyagi javainkat rendezgetjük, figyelemmel kísérjük az adatokat, igyekszünk jó döntéseket hozni és benne látjuk a jövőnk anyagi biztonságát, addig a kapcsolatainkat valami tőlünk független dologként kezeljük. Mintha nem azokban lenne folyamatosan a jövőnk, az érzelmi életünk biztonsága, hanem csak így jön-megy és a siker mint a lottósorsolás. Jó kapcsolatok, tartalmas kapcsolatok, érzelmi alapokra épülő szeretetkapcsolatok jobban biztosítják a jövőt, mint a pénz. Ez ijesztő lehet azoknak, akiknek nincs ilyen vagy nem tudnak ilyesmivel zsonglőrködni. Pedig nem lehet megvásárolni. Ha gazdag vagy és törődést vásárolsz, a lelked mélyén ott lesz a tudat, hogy nem magad miatt kaptad. De a kapcsolatok törődést igényelnek. Borzasztó sok törődést. Azok leginkább, amiknek tágak a keretei és se vér se szerződés nem kényszerít bele senkit.

És az érzelmi deficit: úgy érzed sokat adsz és keveset kapsz vissza. 1. valóban sokat adsz és valóban keveset kapsz vissza 2. a saját segítségedet te magad értékteleníted mások szemében 3. mások segítségét értékteleníted a saját szemedben 4. nem is kérsz segítséget, nem tudják viszonozni 5. elvárod, hogy kitalálják a gondolataidat, tanácstalanok 6. rossz embernek segítesz 7. a segítséged üzleti és nem érzelmi alapú, de a másik ezt nem tudja 8. olyasmit vársz, amit lehetetlenség megadni 9. többnek érzed magad, ha mások a lekötelezettjeid 10. valójában egyenlő a mérleg, mindenki a saját tudása szerint adott.

Most ne kérdezd meg, hogy a fentiek tükrében lehet-e az exed a jóbarátod, mert ezt még át kell gondolnom.

[kittus0403]

Lehet,hogy nincs helyed az életemben. Tudom,hogy ezt se fogod látni mert azt sem tudod miezz. Nem kértem sokat tőled csak azt hogy legyél őszinte. De igazából amelyiknek meg adod a bizalmat azoknál van a legnagyobb kés. Belém hasítottad immár másodjára. Ott voltam neked mindig és akárhányszor próbáltam el magyarázni mi bánt, azt mondtad változtatsz de semmit nem láttok. (Ha el is mondtad ENGEM mi bánt egyből mondtad a többieknek)

El merülök gondolataimba nem is érdekel téged valójában mi van velem. Nem vágytam többre csak EGYETLEN igaz legjobb barátra. De hisz ez min hiába, hiába keresem igazából ugyan azzal szembesülök. Folyamatosan. Egyik percről a másikra hirtelen más számit neki. Hiába kérdezem mit rontottam el választ sose kaptam rá. És igen kurvára fáj, hogy nem úgy áll hozzám ahogy eddig. Le ignorálást,hátba szúrást, hazudozást érzek/kapok.

Lehet ennek most így kell lennie. Folyamatosan mindenben én hibázom elméletileg.. gyakorlatilag oda adnám az életemet csak,hogy neki ne essen bántódása. Tudom azt is hogy ő ezt viszont nem tenné meg értem. Össze tört, és ő ezt észre sem veszi. Lehet nekem mindig ő volt az első, itt arra gondolok,hogy inkább vele mentem mint mással,inkább vele beszélgettem mint mással és neki segítettem mint másnak.

Vissza jelzés ként hirtelen annyit kaptam,hogy ő inkább mással megy mint velem,ő mással beszélget mint velem és ő mind végig másnak segített mint nekem. Valamiért neki is hirtelen a második lettem. Hirtelen mindenki fontosabb lett nálam. Ugyan abba a hibába esek vissza. Ami még jobban belém tapos. Remélem már 5000 hibámból képes leszek észhez térni es be valani/ki állni magamért , hogy én ezeket kurvára nem érdemlem meg.

Nem kérek többet a Jó Istentől , csak egyet. Neki is adja meg azt a fájdalmat amit ő okozott nekem.

K.A.R.M.A

-J…💔

[tartsdmegazaprot]

“Szerinted a rólad készült cikk után meg fognak lepődni az emberek azon, amiket mondasz?

Biztos. Mondjuk, attól függ, hogy írjátok meg. Amikor múltkor elvittem a követőimet a templomba, akkor is volt már olyan komment, hogy én fideszes álszent lettem. De szerintem a Fidesz és a kereszténység nem találkozik. Ők mindent maguknak akarnak, bekebeleznek. Belülről rohad az is amúgy, kiderül, hogy bekokainozva leugrálnak az ereszcsatornáról meg a Borkai-ügy is. Az a baj a Fidesszel, hogy ők is azt érzik, hogy ez nem jó, azért szívják fel a csíkokat. Már arra is gondoltam, hogy beállok a Fideszbe, Orbán spanja leszek, és mondom neki, hogy csináljon inkább jó dolgokat.”

- Gabo 🤍

Nagyon sajnálom egyreszt, hogy ez, és így történt vele, de az, ahogyan mindehhez áll, annyira kedves, teljes, es őszinte, hogy - továbbra is -, minden tiszteletem.

Végre a telex sem lehoz, bekebelez valakit, hanem egy valódi, régi szerepe szerinti médiumkent viselkedik.

A gombazos részt még idemasolom, mert ötezer százalékig egyetertek, es pontosan ilyen megeleseim mesélve találom meg egyre inkább a kozegem - es vesztem el, aki nem akarja, vagy nem tudja ezeket el/befogadni.

“Hogy jött ez a megtérés, a természet felé fordulásod?

Egy éve kezdődött, kinn voltam a természetben. Úgy volt, hogy az akkori csajommal megyünk, de szakítottunk előtte. Féltem a sötétben, reggel kimentem a kertbe, ami egy patak mellett volt. A közelben méhtelepek voltak, hallottam a méhzümmögést, és rádöbbentem, hogy baszd meg, a méhek nekünk ingyen melóznak, érted? Ösztönösen ezt csinálják, és őket nem mi találtuk ki. Ott egy 7-es BMW, milyen komolyan össze van téve, nem? És mégis mindig vinni kell szervizbe. Viszont a méh az csak csinálja magától. Csak ezek az üzenetek nem tudom, hogy mennyire mennének át az embereknek, nem merek ezekről a dolgokról annyira beszélni nyilvánosan. De ezzel kezdődött. Kockázatos erről beszélni, de közben szeretném, ha megírnátok: a gombázás nagyon hozzásegített ahhoz, hogy erre a tudatállapotra emelkedjek.”