#üvegszilánkok

[eugeniovonsavoy]

Én utazás előtt: Rendben Drágám, menjünk Prágába. Egyáltalán nem érdekel az a város, szóval pont jó lesz kikapcsolódni. Van süti meg kávé és pont olyan a városképi szépsége, mint a Monarchia összes nagyvárosának Lembergtől Triesztig. Én Prágában a harmadik napon: Drágám, egészen érdekes ez a Prága. Lenyűgöző az a templom a Podjebrád téren, az épületek harmonikusan változatosak, jók a parkok és sokkal jobb a választék az itteni Lidlben, mint otthon! Én Prágában a negyedik napon: Drágám, megnéztem a hungaricanán az elérhető prágai várostérképeket a 18. századtól az 1930-as évekig. Nagyon érdekes ez a Petřín domb, ahol ma jártunk. Jah, meg nézd ezeket a dombokat itt a zsidó temető környékén. Illetve meg kéne néznünk ezt a könyvet! NAH, VÁRJ, máshol sokkal drágább! Meg van még két másik, amire kíváncsi vagyok... Ok, nem akarok sokat költeni, de van otthon egy könyvünk (jó, több is, de majd megmutatom, melyikre gondolok), az tök jól kiegészíti ezt. Amúgy menjünk holnap is a Kampa szigetre enni. Engem nem zavarnak az üvegszilánkok meg a hippik, mert FASZA volt a fahéjas csiga! Már amennyit a meghagyott morzsákból megtapasztaltam, mivel a gyerek megette az összeset. Tisztára olyan ez a város, mintha egy kicsit Zágráb, egy kicsit meg Bécs lenne!!!!

[angelofghetto]

vihar a biliben

Mikor a történelmi gettóba költöztünk (ma bulinegyednek hívják), a gyerekek egészen kicsik voltak. Örültünk, hogy a közlekedés és boltok szempontjából ilyen jó fekvésű lakást kaptunk, mégis közel a parkhoz, és olyan csendes volt, hogy reggelente madárcsicsergésre ébredtünk. A legzavaróbb az volt, hogy hajnalban végigcsörtetett az ablakunk alatt a kukás autó, és azt hittük, ez elviselhetetlen egy olyan szűk kis utcában, aminek olyan az akusztikája, mint egy görög színházé. Fogalmunk nem volt, néhány évtized után mennyire kifordul magából a környék.

A Király utcai árkádos házban kis üzletek sora bújt meg: koncertekre lehetett jegyeket venni, lemezbolt is volt, meg valami paróka meg álbajusz üzlet, és vasárnap délután a kongó lépteinket visszhangozta a sűrű, lusta csend, talán még a csöpögő csapok is kihallatszottak a konyhákból. Egyik napról a másikra hordták tele székekkel és asztalokkal az árkádos átjárót, amit addig mindenki használt, mert az volt a járda, és onnantól nagyon csúnyán néztek, sőt megjegyzéseket is tettek, ha nem kerültünk az úttest felé. Nagyon sajnáltam a ház lakóit, meg a szembeházat, hogy innentől az evőeszköz csörömpölést, meg az állandó beszélgetés zsivaját kell hallgatniuk. Aztán kezdődött az átváltozás: a művészeti és lakberendezési boltok bezártak, a környék élelmiszer boltjaiban felfelé kúsztak az árak, vadidegen külföldi termékek jelentek meg a szokásos alap cuccok helyett, és a pékségben senki nem beszélt magyarul. De előreszaladtam. Sok életveszélyesnek minősített, kiürített, romos ház várt a bontásra akkoriban, de nem történt velük semmi, azt mondták, nincs rá pénz. Néha hajléktalanok törték fel a ledeszkázott nyílászárókat, hogy odabent meghúzhassák magukat.

Az első kimondottan romkocsma, ha jól emlékszem, talán a Kazinczy utcában nyílt, ahol a külföldi turisták megtapasztalhatják a lepukkant komcsi enteriőrt. Értem, hogy ez miért lett kurrens dizájn a nyugatról jött turistáknak, de csak nagyon halkan jegyzem meg, ez totál hamis kép, mert a szoci rendszerben is kikukázták azokat a holmikat, amiket oda összelomiztak. (Nagyon kíváncsi lennék, hányan vittek haza tetveket vagy poloskát szuvenírnek az ilyen szeméttelepi bútoroknak köszönhetően.)

Az engedélyeztetést sem értem (vagy talán nagyon is értem). Ha nyitni szerettem volna mondjuk egy bélyegboltot (ami se nem zajos, se nem szemetel), három háztömbnyire a lakók 100%-ával alá kellett volna iratnom, hogy beleegyeznek. Romkocsmáknál ilyen nem volt. Nem is tudtunk róla, hogy mi készül. Az Erzsébetváros újságból évekkel korábban tudtam meg, hogy Európa legsűrűbben lakott térsége még alaphelyzetben is a budapesti VII. kerület, ahol elég szegény a lakosság, főleg idős emberek és kisgyerekes családok élnek, nagyon sokan közülük önkormányzati bérlakásban. Igazából eleinte nem vettük komolyan ezt az egészet: most ez felkapott divat lett, aztán majd eltűnik, mint a Tamagocsi. Nem ez történt.

Hamar rájöttek, ebben mekkora pénz van, és secperc alatt megtelt a kerület, minden üzlethelyiséget megszálltak, ha volt egy repedés a falon, abba is beköltözött egy romkocsma. Ez azt jelentette, hogy innentől minden megveszekedett napon úgy délután hattól reggel hatig folyamatos hangos kocsmazajban és bűzben éltünk, főleg miután kitiltották a dohányosokat a zárt terekből, és így az utcán toporogtak és füstöltek. Onnantól nem lehetett ablakot nyitni a lakásokban nyáron sem (ha valaki füvezni akart, elég volt, ha kikönyököl). Reggelente ami emberből alul-felül ki tud jönni, az borította a járdákat, mindenfelé keresztbecsorgó vizelet, parkoló autók között emberi ürülék (a kulturáltabbja papírt is használt, amit csinosan elhelyezett benne), a hányástócsákból a galambok csipegették ki a darabos részeket. Kutyát sétáltatni csak ölben lehetett a mindent borító üvegszilánkok miatt. A multikulti azt jelentette, hogy félóránként más nyelven üvöltöttek fel álmunkból, döngették a ház kapuját, vagy feküdtek rá a kaputelefonra. Harsány ordibálás, kántálás, kornyikálás, vaskos röhögések, néha trombita is előkerült, vagy más zajkeltő eszköz. Rendszeresen lökdösték végig a parkoló autókat, mert az olyan vicces, mikor hajnali háromkor egyszerre szól 10-12 riasztó. A kapulajakban, sőt a lépcsőházakban is megjelentek a használt gumióvszerek, a véres tamponok és az eldobált fecskendők. Néha felöltözött vagy pucér embereket találtunk munkába menet, akik úgy aludtak a földön, mint egy zsák krumpli.

A kisboltosok cifrábbakat is meséltek. Egyszer az egyik romkocsma bejárata mellett kora reggel egy párocska ragadt össze. Annyira be voltak tépve, azt sem tudták hol vannak. A rendőröknek sem sikerült őket szétválasztani, amíg be nem fejezték. Az egyenruhás urak vidáman szelfizgettek velük a háttérben. Egy nagymama vitte volna oviba a kislányát, és próbálta saját testével kitakarni a látványt, megelőzendő az olyan kínos kérdéseket, hogy "Nagyiii, mit csinál az a néni meg az a bácsi a fal mellett?" És ez csak néhány apró dolog a mókás hétköznapokból. Fasznak öltözött holland legénybúcsúsokról és pórázon vezetett félmeztelen csajokról már szót sem ejtek, sem arról, hogy a környéken parkoló lakóknak mi mindent kellett lepucolni a kocsijukról, vagy megjavíttatni egy húzósabb éjszaka után.

Talán fontos megjegyezni, hogy Európában, meg úgy a általában világon az ilyenféle bulinegyedek nem ilyen láncreakció szerű gyorsasággal szoktak kialakulni, hanem organikusan, lassacskán, és arrafelé általában művészek laknak, akiknek nem kell hajnalban munkába indulni, és éjjel aludni. Akkor most kérem szépen ennek szellemében végighallgatni az interjút. Lehet, hogy Hont András a kerületben lakik, de talán nem pont a cikis részen (vagy ő nappal alszik, nem tudom), mert az évtizedek alatt egyszer sem láttam arrafelé. Kétszáz romkocsma egy olyan kis területen mint belső-Erzsébetváros, nagyon sok.

Az első kimondottan romkocsma, ha jól emlékszem, talán a Szimpla kert volt, ahol a külföldi turisták megtapasztalhatják a lepukkant komcsi dizájnt. Értem, hogy ez miért lett dizájn egy nyugatról jöttnek, de csak nagyon halkan jegyzem meg, a szoci rendszerben is kikukázták azokat a holmikat, amiket oda összelomiztak. Ha nyitni szerettem volna mondjuk egy bélyegboltot (ami se nem zajos, se nem szemetel), három háztömbnyire a lakók 100%-ával alá kellett iratnom, hogy beleegyeznek. Romkocsmáknál ilyen nem volt. Hamar rájöttek, ebben mekkora pénz van, és secperc alatt megtelt a kerület, ha volt egy repedés a falon, abba beköltözött egy romkocsma. Ez azt jelentette, hogy minden megveszekedett napon úgy délután hattól reggel hatig folyamatos hangos kocsmazajban és bűzben éltünk, főleg miután kitiltották a dohányosokat, és az utcára vonultak. Onnantól nem lehetett ablakot nyitni a lakásokban (ha valaki füvezni akart, elég volt, ha kikönyököl). Reggelente ami emberből alul-felül ki tud jönni, az borította a járdákat, járdán keresztbecsorgó vizelet, parkoló autók között emberi ürülék (a kulturáltabbja papírt is használt, amit csinosan elhelyezett benne), a hányástócsákból a galambok csipegették ki a darabos részeket Kutyát sétáltatni csak ölben lehetett a mindent borító üvegszilánkok miatt. A multikulti azt jelentette, hogy félóránként más nyelven üvöltöttek fel álmunkból, döngették a ház kapuját, vagy feküdtek rá a kaputelefonra. Harsány ordibálás, kántálás, kornyikálás, vaskos röhögések, néha trombita is előkerült, vagy más zajkeltő eszköz. Rendszeresen lökdösték végig a parkoló autókat, mert az olyan vicces, mikor hajnali háromkor egyszerre szól 10-12 riasztó.

A kapulajakban, sőt a lépcsőházakban is megjelentek a használt gumióvszerek, a véres tamponok és az eldobált fecskendők. Néha felöltözött vagy pucér embereket találtunk munkába menet, akik úgy alustak, mint egy zsák krumpli.

A kisboltosok cifrábbakat is meséltek. Egyszer az egyik romkocsma bejárata mellett korareggel egy párocska ragadt össze. Annyira be voltak tépve, azt sem tudták hol vannak. A rendőröknek sem sikerült őket szétválasztani, amíg be nem fejezték. Az egyenruhás urak vidáman szelfizgettek velük a háttérben. Egy nagymama vitte volna oviba a kislányát, és próbálta saját testével kitakarni a látványt, megelőzendő az olyan kínos kérdéseket, hogy "Nagyiii, mit csinál az a néni meg az a bácsi a fal mellett?" És ez csak néhány apró dolog a mókás hétköznapokból. Fasznak öltözött holland legénybúcsúsokról és pórázon vezetett félmeztelen csajokról már szót sem említek, sem arról, hogy a környéken parkoló lakóknak mi mindent kellett lepucolni a kocsijukról, vagy megjavíttatni egy húzósabb éjszaka után.

Lehet, hogy Hont András a kerületben lakik, de talán nem pont a cikis részen, mert az évtizedek alatt egyszer sem láttam arrafelé. Talán fontos megjegyezni, hogy Európában, meg úgy a világon a bulinegyedek nem ilyen láncreakció szerű gyorsasággal szoktak kialakulni, hanem organikusan, és arrafelé általában művészek laknak, akiknek nem kell hajnalban munkába indulni, és éjjel aludni.

[medeaft]

Night in the forest of glass fragments (originally: Éjszaka az üvegszilánkok erdejében) 2023 Acrylic on paper

This is also a painting I have been wanting to do for a long-long time. It is inspired by the game Eidolon (to wit, the 2014 game by Ice Water Games; apparently there are other games by that name). For comparison, here is a screenshot that I took. It's not meant to be an exact recreation, of course. I changed the angle, and wasn't trying to recreate individual shards or individual trees.

[i-need-you-babe12]

Szilánkok

Zuhanás, érkezés, felismerés

Az összetört szívem darabjai

Össze szedem őket újra

Miért menne a szív vissza oda mi össze zúzta, s adná oda magát mégha darabjaira is hullva ?

Balga, naiv, ostoba

Nem létezik olyan, hogy csoda

Mint az üvegszilánkok hevernek szétszórva

De össze szedem én ha mondom

Csak bár ne vágna meg minden darabja újra

Ha valaha össze szedném, kérlek ne legyél vele goromba

Hisz könnyen össze törhet újra

S talán meg se javulna

[amit-sose-mondtam-el]

Bevezettél az üvegszilánkok közé, óvatosan, hogy észre se vettem milyen veszélyes terepen járok. Boldog voltam. De amint elengedted a kezem, hagytál a földre zuhanni, a boldogság veled együtt köddé vált, az üvegszilánkok pedig a szívemig hatoltak és te nem vagy itt, hogy megments.

[cruel-heaven]

,,[...] senki sem szólt, hogy az álmok olyanok, mint az üvegszobrok: szépen csillognak, de valójában üresek, és akármennyire vigyázunk, végül úgyis összetörnek. [...]’’

- Chiara - Pillangólány

[szeretnekonmagamlennimagamatadni]

A lelkem elveszett,

Nem találja az értelmet.

Keres valamit a sötétben:

A kiutat a széttört üvegszilánkok között,

Amik a tükörképét mutatják,

És ő nem tehet mást:

Szembenéz önmagával.

-Mégha ez a legijesztőbb lépés is az életében!

[2ndbaroness]

Amikor megvan a kémia... kivéve üvegszilánkok

[ndav1d42]

mai jócselekedet done! könyveskálmánkrt#gyáliút üvegszilánkok és kőbányaiút-hidegkúti közti másik adag szilánk eltakarítva. minden nap erre járok reggel-este, eddig birtam a kerülgetésüket, meg, h a hivatalos szervek cseszik összekotorni...

[azalanyabuszrol]

Nem fogok vádolni, megtanulok az esőben táncolni.

— Weyron (Üvegszilánkok)

[hopehely-eletu-decemberi-este]

Üvegszilánkok

El is felejtettem már, milyen hangja van a darabokra szakadó szívnek.

@hopehely-eletu-decemberi-este

[brgzmpff]

40 centivel állok arrébb és rajtam landol a nagyobbik szekrény és engem halásznak ki az üvegszilánkok és szekrény darabok közül. :(

de tegnapra már érezhetően javult a karom, és azóta látok esélyt a mázlira, hogy maradandó kár és rehab nélkül is megúszhatom végül. :)

Nekem kavefozes közben leszakadt a konyhaszekreny, minden szarra tört, ráesett az indukcios fozolapomra is, az is kuka. És nektek hogy indult a nap?

[minden-vegzet-egy-uj-kezdet]

"De cserélne-e velem, aki hátramaradt

Ha üvegszilánkos az út a lábam alatt?"

[annak-akit-szerettem]

Halhatatlan szívem haldoklik.

Siratja önmagát.

Legmélyebb bugyrában szerelem lakozik.

Kínozza saját magát.

.

Életem pumpájának fekete falán

üvegszilánkok törtek.

Végzetem közeledik, habár

Te kérted hogy embert öljek.

[lorenzowolfsite-blog]

A férfi ha sír...

 Az ördöggel táncolnak a démonok Ám a hegedűszó még messze nem ért véget. Üvöltve lejtik féktelen táncukat Kísértve a létet Követelve Téged... Ordítva tombolnak... És küldenének Érted... A napok minden órájának Minden áldott percében... Egy darab lélek semmisül meg... A poklok mély sötétjében Már nem tudom,még meddig bírom Hogy minden sorsom sírva írom... Hogy amit el szeretnék mondani... Ahhoz nincsen elengedő papírom... Már nem tudom hogy mi voltam... Hogy miből mivé lesznek Hogy csak akkor hiányzol, Amikor lélegzetet vesznek... Hogy a démonokban nem hiszek Mert nincsen bennük irgalom Hogy naponta tép szerteszét Ez a megtebolyult fájdalom... Nem élet ez... Csak egy testet öltött alak Nem hullámzó tenger, Csak egy könnyforrásból patak... Kérdőjelek serege... Mérföld magas betonfalak Apró üvegszilánkok És naponta széthullanak Nem kézbesül az üzenet... Mert nincsenek rá szavak Tudod a férfi, ha őrülten szeret Akkor csendesen sír... Ha már nem tud csendben sírni Akkor reszketve zokog S ha sokáig zokog, akkor vége van... Akkor elfogyott... És közben vég nélkül szeret... S benne az ördöggel táncolnak a démonok. Sírni nem túl férfias De ha elragad a képzelet... Ha lehunyom a két szemem, Bár foghatom a kezedet... Akkor megfékezni nem tudom Mert túl nehéz! Mert nem lehet! Ha láthatom a mosolyod Mely az arcod legszebb ékszere... Néha nem tudom, hogy ezek bánat Avagy apró örömkönnyek e?... Már nem tudom, még meddig bírom... Nem tudom élek e vagy halok Melletted s érted lettem ember És Nélküled egy senki vagyok.. 

[tulsagosanoszintee]

“Kettőből egy, nem teljes a létszám,

Mikor épp nem vagy itt, az a problémám.

Az üres szobámban kiöntött piák, üvegszilánkok,

Nélküled nem vigyázok.

Óóó, baszki, hiányzol!”

Fluor - Ittalvós