#ökológiai katasztrófa

[okologiaigondololatok]

"A katabolikus kapitalizmus profitálni fog a szűkösségből, a válságból, a katasztrófákból és a konfliktusokból. A hadviselés, az erőforrások felhalmozása, az ökológiai katasztrófa és a járványos betegségek lesznek az új nagy haszonszerzők. A tőke olyan jövedelmező vállalkozások felé fog áramlani, mint a számítógépes kalózkodás, az uzsora hitelezés, a pénzügyi csalások; megvesztegetés, korrupció és szervezett bűnözés; fegyverek, kábítószerek és emberkereskedelem. Ahogy a szétesés és a pusztulás az elsődleges nyereség forrássá válik, a katabolikus kapitalizmus a hanyatlás útján tombol, minden egyes saját maga által okozott katasztrófát követően." Betyáros világ

[barataimnakcsaktoma]

A tiszai cianidszennyezés (gyakran használt, de pontatlan megnevezéssel tiszai ciánszennyezés) több ország területét érintő környezeti katasztrófa volt, amelyet az okozott, hogy 2000. január 30-án, 22 órakor a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer m³ cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába.

A halálosan mérgező hatású anyag koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, így hatalmas pusztítást végzett az élővilágban. A legsúlyosabb károk a Tisza élővilágában keletkeztek, ahol a 40 km hosszan elnyúló cianidfolt két hét alatt vonult le.

A csernobili atomerőmű-baleset óta történt legnagyobb környezeti katasztrófának is nevezték.

Akkor úgy tűnt, attól féltünk, hogy a Tisza már sosem lesz olyan, mint volt, mint amilyennek megismertük és szerettük… a Tisza meghal… De szerencsére az emberi felelőtlenség nem tudta elpusztítani a szőke folyót és mára regenerálódott.

23 éve történt a tiszai cianidszennyezés, a folyó legnagyobb környezeti, ökológiai katasztrófája. Hála a szakembereknek és a szerencsének, a Tisza és élővilága megmenekült, túlélte, él és virul! Hálásak lehetünk és ma erre emlékszünk. Február 1. a Tisza élővilágának emléknapja.

Török Zoltán dokumentumfilmje “A mérges folyó” a katasztrófáról:

[pajjorimre]

Magyarországon szerintem ez nem attól központi kérdés hogy hol élnek az emberek, hanem hogy hogyan. Ez lehet hatalmas segítség a magyar családoknak (mint pl a barátoméknak, akik hagyományos állattenyésztésre, bioélelmiszerek termelésére adták a fejüket és hajnal négykor, menyaszonyi ruhában rohant ki kecskét fejni) és sokkal jobb lenne nekik, ha a ház körül lennének a fóliák pl, meg lehet a Lázár-féle sutyerákoknak a műparaszti gyökereik keresése/a vagyon háttérbe tolása szem elől. Nem ördögtől való a tanyasi életvitel és ökológiai katasztrófa se ez miatt fenyeget, csak amit ezek akarnak kihozni belőle, az nem az.

*A módosítás legfontosabb eleme, hogy az OTÉK az egész országra kiterjesztette a lehetőséget, hogy a földtulajdonosok tanyát létesítsenek ingatlanaikon, amivel a korábbiaknál sokkal nagyobb beépítési lehetőséget is nyújtott nekik.*

Ez szép lesz.

[nyuszimotor]

Faszom

[wwmaci]

Huszonöt évvel ezelőtt kapta meg az emberiség az első figyelmeztetését 1700 független tudóstól, akik közösen azt nyilatkozták, hogy az emberiség szélsőségesen kihasználja a Föld erőforrásait, és ezzel tönkretehetjük a bolygót.

Most már 184 ország 15 364 tudósa figyelmeztet.

Hamarosan túl késő lesz irányt módosítani, és elkerülhetetlen lesz a bukás

- írta bevezetőjében William Ripple, az Oregon Állami Egyetem ökológusa.

- nehezebb friss vízhez hozzáférni

- zsugorodnak az erdők

- kevesebb a vadon kifogható hal

- 2 milliárddal több ember él a Földön

minden más emlős-, gyík-, kétéltű- és halfaj egyedszáma 30 százalékkal csökkent

Szépek vagyunk! Dőljünk hátra, embertársaim, ilyen mozit még Bruce Willistől sem láttunk :D

[plumsworld]

Komment a „világvégéhez”

Ritka pillanat, hogy a meglehetősen irányított magyar nyilvánosságban valakinek a gondolatsora spontán módon annyi figyelmet kapjon, mint Gelencsér Andrásnak a 24 pont hu-n megjelent júniusi interjúja. Állítása szerint az emberi civilizáció néhány évtizeden belül mindenképpen összeomlik, a nyersanyagokból kifogyunk, a klímaváltozás és a túlfogyasztás miatt a közelgő katasztrófa megállíthatatlan. Röviden: nincs remény — szerinte. 

A gond ezzel, hogy ha nincs remény, ha minden mindegy, akkor küzdeni sem érdemes. Viszont ha senki nem tesz semmit, akkor egyre nagyobb eséllyel lesz tényleg egy összeomlás, hiszen az összeomlás elkerüléséért küzdők szerint az összeomlás kizárólag aktív cselekvéssel kerülhető el. A „már minden mindegy” narratíva tehát egy csapdahelyzet, amire nem csak a Kurzgesagt tudományos ismeretterjesztő csatorna reagált nemrég a szokásosnál is erősebben (We WILL Fix Climate Change!), hanem egy olyan progresszív lap is, mint a Vox (Stop telling kids that climate change will destroy their world).

Konkrétan a Gelencsér-interjúra az első érdemi reakció a Szkeptikus Társaságtól érkezett, majd a szintén a 24 pont hu oldalon jelent meg egy válasz, amihez Magyarországon és nemzetközileg is ismert szakértők a nevüket adták. Végigmentek az összes lényeges aggodalmon, számokat hoztak, hogy milyen nyersanyagból mennyi van, és hoztak olyan példákat is, mint a svéd HYBRIT-projekt, aminek célja a karbonmentes acélgyártás, fosszilisenergia-mentes áram és zöld hidrogén felhasználásával.

Állításuk lényege, hogy a tudomány szempontjából nézve objektíve van esélyünk és lehetőségünk, hogy elkerüljük a legrosszabb forgatókönyveket, hangsúlyozva, hogy például az elektromobilitás önmagában nem fog megoldást jelenteni a közlekedéssel kapcsolatos rengeteg környezeti problémára, ehhez a szokásainkon is változtatni kell digitalizációval, telemunkával, távoktatással, megfelelő várostervezéssel, autómegosztással vagy az igényekhez jobban igazodó tömegközlekedéssel.

Reagált Antal Miklós fizikus, volt műegyetemi évfolyamtársam, az ökológiai közgazdaságtan kutatója is: “tárgyi tévedéseket látok [Gelencsér] részéről: például, amikor azt mondja, hogy a szélenergia a saját energiaköltségének csak néhányszorosát állítja elő. A szélerőmű a saját költségének körülbelül hússzorosát hozza vissza, ráadásul közvetlenül villamos energia formájában. Vitáztam vele erről levélben is, és azt felelte: vegyük figyelembe, hogy ezeket majd rendszerbe kell kapcsolni, a villamos energiát pedig tárolni, s mindez jócskán megemeli a költségeket. Ebben van igazság, de ettől függetlenül nem tartja a szakma zsákutcának ezeket az energiaforrásokat, sőt: kifejezetten azt mondja, hogy a részarányukat az energiatermelésben jelentősen növelni kell. Alacsonyabb rendszerszintű EROI [energy return on investment] esetén sem nyilvánvaló következmény az összeomlás.

Van az állításai közt konkrétan olyan mondat is, hogy a napenergiának hat évre van szüksége, hogy visszatermelje, ami az előállításához szükséges volt. Ha megnézünk egy többszáz tudományos cikket áttekintő összefoglalást, akkor azt lehet látni, hogy ez — attól függően, hová telepítik a napelemet — fél év és négy év között van, és ha az alsó értéket, vagyis a fél évet tekintjük, akkor már tizenkétszeres a különbség. Az életciklus-elemzések azt mutatják, hogy míg a szénerőmű esetében egy kilowattórára nagyjából 1000 gramm szén-dioxidnak megfelelő kibocsátás jut, ez a gáznál 500, a napenergiánál mondjuk 50, a szélerőműnél pedig nagyságrendileg csak 20. És ebbe már beleértendő az is, ami a fölállításhoz szükséges.”

Azt tenném még ezekhez hozzá, hogy

nagyon sok európai kutatási pénz megy arra, hogy például a szélerőművekhez nélkülözhetetlen és a főként Kínában bányászott ritakaföldfémeket hogyan lehetne kiváltani, de ugyanez igaz a lítumra is az akkumlátorok esetén. Azaz Gelencsér figyelmen kívül hagy minden lehetséges jövőbeli innovációt a fent említett pontatlanságok mellett.

nincs egy, a társadalmi és környzeti változásokat közös keretben leíró modell a kezünkben, így nehéz a valós kockázatokat megbecsülni, és elég könnyű pesszimistává lenni. Az aszályok és hőhullámok egyértelművé teszik, hogy a klíma változik, miközben az erőművek hűtése és a folyami áruszállítás is nehézkessé válik Európában. Minderre jött az ukrajnai háború, ami miatt úgy tűnik, hogy az egész világ lángokban áll, holott a konfliktusok száma globálisan ezzel együtt is kevesebb, mint a „történelem vége” utáni 90-es években vagy az azt megelőző évtizedekben. (Az éhezés is sokáig csökkent globális skálán, 2014 óta viszont újra növekedésnek indult, ami valóban aggasztó. Ezért is a hét legfontosabb híre, hogy elhagyta Odessza kikötőjét az első teherhajó, ami először szállít ukrán gabonát a világpiacra azóta, hogy az orosz hadsereg elkezdte megszállni Ukrajnát. A háború okán viszont hosszabb távon felgyorsulhat a zöldebb energiára való átállás, lásd erről a múlt heti, hasonló bogposztom.)

végül nézzük meg a lenti ábrát, ami rámutat arra, hogy a napenergia elterjedését mennyire alulbecsülték tizentöt éve. Alul vannak az egyes korábbi becslések 2006-ból, 2007-ből és 2010-ből, a felső piros görbe pedig azt mutatja, ahogyan valójában alakult a kiépített kapacitás. A valós kapacitás alakulását 2017-ig mutatja az ábra, 2022-ben már 850 GW-nél járunk, amiből csak a kínai kapacitás 300 GW. (Elnézést az ábra minőségéért, egy előadásból fotóztam ki.)

SZA

[ornamental-commie-faggot]

A bogármageddon

biztos jele annak, hogy nem lesz ökológiai katasztrófa, hanem már van.

[hicapacity]

2014-ben kezdtem el dolgozni egy három részből álló játékfilmen, ami a Csernobil atomkatasztrófáról szólt volna.   Négy évig írtam a scriptet, castingoltam Kievben, interjúztam túlélőkkel, szakértőkkel, bejártam Ukrajnát, Csernobilt stb. A végén kollégáimmal már a kilövő pályán álltunk, egy startra  kész, innovatív projekttel, de a film az utolsó pillanatban leállt. Az európai filmfinanszírozás túlbonyolított pályazati rendszere bedarálta. A német #arte akkori vezetője szerint semmi szükség nem volt egy filmre Csernobilról. Az amerikaiak ezt máshogy gondolták, és fél év múlva, nem sokkal a kivéreztetésünk után, elkészítették minden idők egyik legnézettebb sorozatát Csernobilról. A faszkalapot kirúgták (nem ezért...) az ARTÉ-ből, nekem meg khm...kissé elnehezedett a szívem. Mindegy. Azóta jobb a hangulat, most éppen a #rengeteg2-ben bolyongok. Kapkodom a fejem, nincs időm szomorkodni. Na de. Itt van #davidattenborough új filmje, aminek keretét #pripjaty-ban forgatták. Attenborough elmegy a helyi általános iskolába, sétálgat az özön növényekkel felvert üres utakon, és filozofálgat. Amit elmond, az éppen az a gondolat, amivel négy (inkább öt) évig házaltam Európa szerte. Ide futott volna ki a filmem. Néhány évtizeddel a katasztrófa után Csernobil valóságos földi  paradicsom. A környéken talán a csiszolt kőkorszak óta, nem volt olyan biodiverzitás mint éppen ma. A harcsák  százharminc kilósak, de nem azért mert mutánsok, hanem mert nem halásszák őket, előhelyük háborítatlan. Visszatértek a farkasok, a hollók, a szarvasok - csupa olyan élőlény amiknek esélye sem lenne ha az emberek nem léptek volna le 1986-ban a környékről. Csernobil tájseb: az emberiség történetének legpusztítóbb ipari katasztrófa okozta súlyos sérülés. A seb nem csak beforrt (szinte az egész zónában), hanem ökológiai szempontból épebb, teljesebb mint valaha. Nem túlzás azt állítani, hogy a radioaktivitás kevesebb kihívást állított az élővilág felé mint az emberi tevékenység. A monokultúrák persze eltűntek - mert hozzájuk ember kell - de az "igazi" természet tombol és virul. Távol áll tőlem a bűnbak képzés, az alarmizmus meg pláne. Az emberiség nem hibáztatható saját természetért - aki mégis ezt teszi, az félre érti az élővilág evolúcióját. Arrogancia azt gondolni hogy az ember elpusztíthatja a természetet -  a természet soha nem fog elpusztulni. Talán a COVID-19 segít ennek belátásában.  Bármennyire nehéz érzelmileg megemészteni, mi nem főszereplők vagyunk ezen a bolygón - soha nem is leszünk azok. Nekünk nincs életünk, az életünk nem a tulajdonunk, hanem egy mintázat, ami rajtunk és élőlény tárasainkon keresztül manifesztálódik. Mi eltűnhetünk - éppen úgy mint a valaha élt fajok olyan 99százaléka kihalt már, jóval fajunk megjelenése előtt. De az élet marad. Köszönet Sir David Attenborough-nak azért hogy aktuális filmjében, nem elégszik meg a bárgyú 4K-s masszírozással - ami azért már fárasztó volt az utóbbi évtizedekben. Pláne tőle. De ez  most más. Attenborough újra itt van teljes díszben, valódi diagnózisokat állít fel, összetett gondolatokat közöl, megoldásokat kínál. Ő a terméketlen károgás, és hibáztatás helyett tisztán és egyenesen beszél. Attenborough élete és tevékenysége a bizonyíték maga: az ön-reflektív tudat valódi transzformatív erő. És mi is ilyen lények vagyunk - a bioszféra történetében valószínűleg először -  tudatos gondolkodással bírunk. Segítségével talán még kihúzhatjuk magunkat a konzum mocsárból, és apránként újra gondolhatjuk a világot. Egyre inkább úgy tűnik, hogy sokat leszünk négy fal között idén télen, milyen jó hogy lesz mivel mulatni az időt. Szóval igyekszünk Sir, köszönjük a segítséget és maradunk tisztelettel! Bence Fliegauf

[okologiaigondololatok]

A képzelet szerepe

"Azonban az ökológiai-gazdasági katasztrófa lefolyása jelenleg még az elit félelmeiből táplálkozó horrornarratívákban ölt formát, amire rásegít a média és a közbeszéd is. Ezek alapján egy esetleges vészhelyzetben a fogyatkozó erőforrások megszerzéséért folyó versenyben bárki fenyegetéssé válhat. Egy ilyen képzetben lehetetlennek tűnik az önszerveződés és a kölcsönös segítségnyújtás, ami minden politikai cselekvés gátjává válik, épp ezért sürgető olyan képzetek kidolgozása, melyeken keresztül az intézményrendszerek hivatalos menetébe beilleszthetővé válik az altruista, önsegélyező önszerveződés lehetősége is." Csányi Gergely és Kiss Kata Dóra: KLÍMASZORONGÁS VAGY ÖKOAGGODALOM? EGY RADIKÁLIS ÖKOPSZICHOLÓGIA FELÉ Fordulat 31.

[korkep-blog]

Ökológiai katasztrófa. Így teszi tönkre a kapszulás kávé a környezetünket

Betesszük, lecsukjuk, megnyomjuk a gombot, és pár percen belül készen is van a kávé. Választhatunk espressot, lungot és cappuccinot, vagy egy tucat más kávéfajtát a világ bármely pontjáról egy kis műanyagkapszulába zárva. A gyors és népszerű kávéfőzés azonban hatalmas ökológiai problémával jár. ...

Betesszük, lecsukjuk, megnyomjuk a gombot, és pár percen belül készen is van a kávé. Választhatunk espressot, lungot és cappuccinot, vagy egy tucat más kávéfajtát a világ bármely pontjáról egy kis műanyagkapszulába zárva. A gyors és népszerű kávéfőzés azonban hatalmas ökológiai problémával jár.

  Az egész világon évente több tízmillió műanyag kávéskapszulát gyártanak. A probléma azonban ott lakozik, hogy nem lehet őket újrahasznosítani. A kapszulákat ugyanis kétfajta műanyag és alumínium kombinációjából gyártják.

  Amennyiben a kapszulák a szelektált szemétbe kerülnek, például a műanyagok közé, akkor a szemétlerakaton végzik, ahol több száz év múlva bomlanak szét. „Szlovákiában nincs senki, aki ezt a fajta anyagtípust el tudná különíteni és fel tudná dolgozni“ – magyarázza a Körkörös Gazdaság Intézet nonprofit szervezettől Ivana Maleš. Szlovákiában még ha az emberek szeretnék is elkülöníteni a kapszulákat, egyszerűen nem tudják.

  Németországban és Ausztriában léteznek olyan technológiával rendelkező társaságok, amelyek képesek elválasztani az egyes elemeket. A kapszulákat az emberek a műanyagoknak kialakított konténerekbe dobják, majd az osztályozásnál elkülönítik és újrahasznosítják.

  Már nem olyan kelendő a kapszulás kávéfőző

  Mindezek ellenére 2016-ban Hamburgban a nyilvános épületekben megtiltották a kávékapszulákat használatát. „Hat gramm kávét és három gramm csomagolást nem az adófizetők pénzén kellene vásárolni“ – magyarázta a város szóvivője, Jan Dube. Szlovákiában a környezetvédelmi minisztérium jelenleg még nem gondolkodott el hasonló lépésről.

  A csehországi és szlovákiai Tchibo boltok igazgatója, Tomáš Zahradník a SME-nek adott interjújában elmondta, hogy a kávékapszulák iránit kereslet egyre inkább növekszik, de nem olyan gyorsan, mint a múltban.

  A Heureka internetes portálon 2017-ben csökkent a kapszulás kávéfőzők iránti kereslet. A portál tartalmi menedzsere szerint egyre gyakrabban adnak el presszó kávéfőző gépeket. A kapszulás kávéfőzők iránti kereslet csökkenéséről számolt be az Alza is. Elmondásuk szerint náluk is kelendőbbek az automata kávéfőző gépeke, melyek közvetlenül megdarálják és elkészítik a kávét.

  Fotó: Wikimedia

  Kapszulagyűjtő Pozsonyban

  A Nespresso vállalat újonnan az egész kapszulát alumíniumból gyártotta, és ősszel Pozsonyban bemutatta az első olyan boltját, ahol a használt kávékapszulákat gyűjtik.

  „Én nem iszok kapszulás kávét, csupán a barátnőmnek vettem. Arról még nem hallottam, hogy újra lehet őket hasznosítani“ – mondta az egyik vásárló azután, miután három doboznyi kávékpaszulával távozott a boltból.

  A boltban két edényt tartanak fönn a kávékapszulás hulladékra, melyek szinte teljesen tele vannak. A vásárlók a kávékpaszulához egy speciális zacskót is kapnak, amiben aztán visszahozhatják az elhasznált kapszulát.

  A gyűjtőhely eddig csupán Pozsonyban működik. Más városokból futárnak kell elhoznia a felhalmozott kávékapszulákat. Amennyiben valaki kávékapszulát rendel a Nespressótól, akkor a használt kapszulákat odaadhatja a futárnak. A Nespresso azt azonban nem akarta elárulni, hogy mennyi kapszulát adott el tavaly a cég, és mennyi került vissza hozzájuk.

  A felhasznált kapszulákat Csehországban hasznosítják újra, ám Ivana Malešová szerint ez a megoldás sem főnyeremény. „Nagyon sok lehetőség van arra, hogy miképpen készítsünk kávét kapszula nélkül, ezért az ökologikus kapszulákon gondolkodni értelmetlen dolgot“ – mondta.

  Marketingfogás

  Az internetes boltokban egy 30 kávékapszulát tartalmazó doboz 8,7 euróba kerül. Egy kapszula 6 gramm kávét tartalmaz, ami azt jelenti, hogy egy kilogramm kávéért a vásárló csaknem 50 eurót fizet.

  Egy kilogramm szemes kávét azonban már 10 euróért vásárolhatunk a neten. Matej Šucha közgazdász, aki a vásárlók viselkedésével foglalkozik, elmagyarázta, hogy a kávékapszula-vásárlás nem más, mint marketingfogás.

  „Abban az esetben, ha a vásárló tíz kapszulás négy euróért vesz meg, akkor a vevő azt mondja, hogy egy kávéja 40 centbe került. Ezt az árat a kávéházi kávé árával hasonlítja össze, így a kapszulás kávé jócskán megéri neki“ – magyarázza.

  Sme.sk/Körkép.sk

Nyitókép: cdiscount.com

[pokmajom]

Uganda lakossága az 1991-es népszámlálásnál 16,6 millió volt, 2002-ben már 24,2 millió 2014-re pedig 34,6 millióra növekedett. A statisztikai hivatal szerint a jelenlegi becsült népesség 40,3 millió, de 2030 már 55,4 millió a várható érték. Ez a 240 ezer négyzetkilométer, amiből csak 200 a szárazföld (a többi tó, meg folyó) tuti nem fog eltartani ennyi embert. Van egy olyan gyanúm, hogy ezt a rengeteg gyereket nem a Soros György csinálja, hanem a férfiak, az egyház, meg a törzsi hagyományok. A nők, akik amúgy is a legtöbb munkát végzik, szerintem ha tehetnék nem szülnének ennyi gyereket, de az óvszer meg a tabletta kb a család havi jövedelmének tízszeresébe kerülne, dugni meg kell ugye. Szóval lehet, érdemes lenne ezt a kérdést alaposabban megvizsgálni, mert ennek így egy masszív társadalmi és ökológiai katasztrófa lesz a vége. 

[petrany]

Helyi ingerküszöb.

[izraelinfo]

Hatalmas kátránymennyiség fedte be az izraeli tengerpartokat

Hatalmas kátránymennyiség fedte be az izraeli tengerpartokat

“A Habonim partszakaszon nincs olyan hely, amely ne sérült volna. Az egész part mentén óriási mennyiségű kátrány található” – mondta a Természeti és Parki Hivatal Carmel területének igazgatója, aki szerint ez a legsúlyosabb ökológiai katasztrófa az elmúlt húsz évben. Elmondása szerint a fő károk Achziv, Shikmona, Habonim, Tel Dor, Jisr a-Zarqa és Caesarea partjain keletkeztek. A tisztítási…

[nyuszimotor]

Siker!

[nemzetinet]

Összeomlás előtt a Föld? 15 000 tudós vészlevele

SPUTNIK

184 országból, több mint 15 000 tudós írt alá egy nyílt levelet, amelyben felsorolják a földi életre leselkedő legnagyobb veszélyeket.

A felhívást a BioScience nevű tudományos online fórum tette közzé.

E szerint az emberiség rövidesen ökológiai katasztrófa elé néz, ami a földi életet lehetetlenné teszi.

E veszélyek: a klíma katasztrofális megváltozása, erdők eltűnése, tömeges állatfaj kihalás, „halálzónák” az óceánokban és az édesvizekhez való hozzáférés elvesztése.

A tudósok kiemelik, hogy az elmúlt negyed évszázadban az erőforrások fogyása igen gyorsan megnőtt. Ennek oka az, hogy a világ népessége pusztán 25 év alatt két milliárddal nőtt.

A tudósok biztosak abban, hogy a környezet katasztrofális romlása „erős emberi szenvedéshez” vezetnek.

Az óceánokban a „halálzónák” az elszennyeződés és oxigénhiány miatt szintén az elmúlt negyedszázad alatt 75 százalékkal nőttek.

    Összeomlás előtt a Föld? 15 000 tudós vészlevele a Nemzeti.net-en jelent meg,