#érdekes ez

[anangelicdemon]

Gyűlöllek de szeretlek.

[dioskailacs]

feldobott egy japán sminkelős videót a yt, na mondom ilyet úgyse láttam még, és ilyeténképpen tudhattam meg hogy a szem alatti részt, amit az ázsiai lányok highlighterrel ki szoktak emelni, japánul namidafukuronak, vagyis könnybatyunak hívják

[newlifeprojects]

ma szerintem egy hónapra elegendő karmapontot gyűjtöttem be, ugyanis a 84-esen duka és kissomlyó között összeszedtem ezt:

sümeg felé mentem, szerencsétlen fel-alá krosszozott a százzal zúgó kamionok között jobbról-balra, előttem is, akkor egy ideig lépésben mentem mögötte, majd félreálltam, mögém került és én továbbjöttem. de nem hagyott nyugodni, hogy így nem lesz tíz perce sem hátra az életből, úgyhogy a körforgalomnál visszafordultam, hogy ha itt lesz még, akkor összeszedem. ott volt, ugyanúgy sasszézott az autók előtt, úgyhogy vészvillogóval félreálltam, ő pedig odajött, és lerogyott az árokparton a kocsi mellett. nyakörv nem volt rajta, és totál kész volt, adtam neki tíz percet, közben Senki Sem Állt Meg, pedig látták messziről a vészvillogót meg engem is, ahogy guggolok a kocsi mellett, és így aztán nehezen ugyan, de bepakoltam a haaaatalmas kocsimba, ahol hátul utazott a box fülöppel, a biciklim a lehajtott hátsó ülésen, meg egyheti mindenféle cuccom a plafonig. hasa aljáig iszapos-sáros volt természetesen, szerencse, hogy a héten terveztem a kocsitakarítást... első utam dukába volt, hátha valaki felismeri, de se a bolt, de a tabak, se a kocsma, se a bogármasteri hivatal nem volt nyitva. oké, van a közelben egy terményszárító üzem, hátha onnan jött, de ott is zárva volt a kapu és sehol senki. az üzem mellett kerekezett egy fickó, megkérdeztem, hogy nem ismerős-e neki az állat, duka és ksomlyó között kapartam le az útról, de mondta, hogy arrafele ő nem jár (ez még érdekes lesz). na itt vettem egy nagy levegőt és elkezdtem gondolkodni, mert a gugli nem adott ki a környéken állatorvost, hogy kit lehetne megkérdezni, és eszembe jutott a sanyi, aki cellben vitte a menhelyet, de pár éve devecserbe költöztek, mert a celli pm nem kötött velük szerződést. fel is hívtam, de mondta, hogy ő veszprém megyében van, ez meg vas megye (határon...), de aztán elindult benne valami és mondta, hogy várjak, szól a somlyói polgármesternek, azoknak van egy kennelkük a pmhivatal udvarán az ilyen esetekre, oda akkor berakhatom. vissza is hívott, hogy menjek, jönni fog egy fickó is, de ha nem érne oda, tegyem csak le a kutyát nyugodtan. megtaláltam a hivatalt, pont akkor ért oda a fickó is, elmeséltem neki a sztorit és mondra, hogy szerinte tudja kié a kutya, dukaiak, szokott nekik tejet vinni, nagy gazdaságuk van, és nem először jöttek ki a kutyák... van mégegy kuvasz, meg egy németjuhász is :( fel is hívta őket, de egyik se vette fel a telefont természetesen, felhívta az anyjukat, de az a falu másik végèn lakik, nem tudta megnézni, hogy hiányzik-e a kutya, de mondta, hogy a kölykök gércén vannak és nem otthon, azért is szökhetett ki az állat. kisbarátom nem akart kiszállni a kocsiból, de nem is ellenkezett, és szépen bekísértem a kennelbe. a fickó azt mondta, hogy nem barátságos, vigyázzak vele, de bazmeg ez a kutya konkrétan a vállamon pihentette a fejét, és azt is hagyta, hogy a füle tövénél begubancolódott bogáncsot tépkedjem ki a szőréből, meg hogy megnézzem a fogait (hogy lássam mennyire kopott és fogköves)

egyből barátok lettünk <3

remélem jobban vigyáznak majd rá, mert egy csodaértelmes szemű jámbor jószág, mind a negyven kilójával legszívesebben hazahoztam volna... a másfél órás keringőzés alatt végig simiztem, cserébe végig nyálazott és egy rossz szava sem volt 😍

kissomlyóról kifele szembejött a bicajos fazon, aki azt mondta, hogy nem jár errefele :D, megkerdezte, hogy mi lett a kutyaval, mondtam neki, hogy valószínű meglesz, hogy honnan szökött, és egyelőre biztonságban lepakoltam a hivatalnál. örült, mondta hogy milyen rendes vagyok =)

így sikerült kettő helyett négy óra alatt leérnem balatonra. még jó, hogy nem indultam el tegnap este, pedig az volt az eredeti terv...

[ciganyolga]

légy oly kedves, köszöntem

Régen nagyon utáltam a babakocsis agresszor asszonyokat. "Mit jön itt arrogánsan csak azért mert szült?"

Amióta én is egy batár babakocsihoz vagyok kötve egy egyre súlyosbodó gyerekkel benne, azóta viszont megfigyeltem az agresszor-anyuka ellenjelenségét, sőt, talán egyik kiváltó okát.

Ez pedig a semmilyen kerekes szarral (banyatank SE) rendelkező, erejük teljében lévő emberek szenvedélyes vonzalma a rámpákhoz. Az egyetlen szintet mozgólépcső, neadjisten lépcső helyett amúgy is ezer év alatt jövő liftek imádatát. A villamoson kerekes székes/babakocsis helyen kényelmesen terpeszkedve telefonozást mint az embertípus legkedvesebb hobbiját. (A villamosról leszállva azonnal, az ajtóban persze tanácstalanul megtorpanva balfaszkodnak.) A Nyugatiban a ferdén menő metrós liftről nem is akarok beszélni - "Aztakurva, de érdekes lift, Géza, menjünk inkább ezzel"-ezők miatt fél órát várakozást, mire beférsz.

(Kicsit olyan ez, mint mikor a házibuliban az egy szem nyomorult vegán haverodnak csinálsz külön egy kis lábosban kaját, de természetesen a többi, máskülönben rántotthúshoz pörköltet evő barátod most mind inkább tofus brokkolis curryt enne, ha nem gond, úgy megkívánta. A köbméter pörkölt rádrohad, a szegény vegán meg senyvedhet a saját maga által hozott chips-szel.)

Az ember először még türelmes, meg nem akar itt arrogánsan elzavarni senkit sehonnan, csak mert szült ugye, de hát nálam már elérkezett a pont, amikor persze, hogy elütök mindenkit a babakocsival a picsába. <3

[stickalittle]

Sajnos nem létezik közös nyelv egy fidesz-szavazóval.

Én: - Nem kell tolvajra szavazni. Fideszes: - Nincs jobb a Fidesznél, és más is lopna. Én: - Bárki jobb a Fidesznél, és nem lop mindenki, ez a propaganda érdeke, hogy mindenkire így gondolj! Fideszes: - Dehogynem, mindenki lopna, ha oda kerülne, Gyurcsány is lopott. Én: - El is lett kergetve. Fideszes: - Meg is érdemelte, mert loptak. Én: - Akkor Orbánt nem kell elkergetni, mert lop? Fideszes: - El kellene, ha lenne nála jobb, akire szavazni lehet! Én: - Ott van pl. a Kutyapárt, rájuk is tudnál szavazni, és még nem loptak. Fideszes: - Loptak már ők is! Én: - Tudsz rá példát mondani, hogy mit loptak? Fideszes: - Ha oda kerülnének, biztosan lopnának, mert mindenki lop!

Én: - Oroszország támadta meg Ukrajnát. Fideszes: - Nem azt kell nézni, hanem hogy az ukránok provokálták ki a háborút! Én: - De ez tény, hogy Oroszország támadta meg Ukrajnát. Fideszes: - Amerika érdeke volt, hogy minél több fegyvert tudjon eladni. Én: - Tehát Amerika kedvéért támadták meg az oroszok Ukrajnát? Fideszes: - Az amerikaiak provokálták ki a háborút, hogy az EU-nak drágább legyen minden. Én: - Akkor Oroszország segít Amerikának azzal, hogy megtámadta Ukrajnát, és hogy rosszabb legyen az EU-nak? Fideszes: - Tájékozódj, és megérted a dolgokat, én befejeztem. Így nem sikerült fideszessel beszélnem.

[mirabellomonferrato]

Megérkeztünk

Reggel 7-kor elindultunk és este 7-kor megérkeztünk Camagna-ba. Mirabellótól (ahol a ház van) 12 km. Itt foglaltunk szállást, napi 20 ezerért hármunknak, egy kis lakást. Este még jártunk egyet a városkában (vagy mi a szösznek lehet nevezni ezeket a településeket, amik picik, 500-an laknak benne, viszont kompaktak, minden van, és fura lenne falunak nevezni, pedig mérete alapján az) Van egy ilyen szépséges templom, az erkélyemmel szemben:

1200-ban építették, aztán többször lebontották, átépítették, van benne valami szokatlan, talán a sok átépítés miatt. Konkrétan nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e nekem vagy nem :D Nyilvánvalóan hiányzik belőlem a képesség, hogy leboruljak valami előtt csak azért mert híres vagy akár azért mert régi, de pláne mert mondjuk múzeumban van. Tisztelet van bennem, és az évszázadok-ezredek-milliók nyoma a sírásig meghat. Végül úgy döntöttem, hogy tetszik, mert valahogy nagyon fura és érdekes.

Sant'Eusebio-templom amúgy. Az utolsó újjáépítés 1885-ben kezdődött és 1890-ben fejeződött be.  Akkora bazi nagy, hogy teljesen érthetetlen egy ilyen pici településen. A hozzáragasztott egyéb épületekkel, amik meg ma már lakóházak, teljesen érthetetlen formájú komplexumot hoztak létre. Érdekes nagyon!

A kapuja. Gyönyörű, csakhát senki nem itt megy be. :D Egyébként éppen mise volt amikor megérkeztünk és az egész faluban hallani lehetett a kórust. Aki itt nem tér meg, az sehol. :D Nade van még itt más érdekes is. :) A templom kapujával cirka szemben levő házon egy lekopott Mussolini idézet. Hogy ezt senki sem gondolta eltüntetni, ez fura.

Random kapuk, én imádom! Ha még a gyönyörű tompazöld színe is látszana...

És egy gekkó egy kapun...

"„ Culieta ”, Olaszország egyik leghosszabb és legszebb falfestménye" -- aki ezt írta, azzal nyilván nem egyezik az ízlésünk falfestmény tekintetében, meg ott van pár freskó, ugye... Helyi híresség, hogy ezt a borzalmas betonszörny támfalat befestették ilyen kétes értékű de mindenképpen érdekesebb festménnyel... Miért kétes értékű? Nem tudom, bennem ütköznek dolgok ilyenkor. Az érdekes, a jó, a szép meg az értékes illetve a felkavaró, ez mind jó dolog, de ha bennem megjelenik a nem tudom ez valahogy őőőő... valahogy... izé... érzés, akkor az nekem kétes. Maradjunk az érdekesnél. Mert mindenképpen érdekes!

Azt írják (nem magamtól vagyok okos ezekben, én is olvasom meg kikeresem olasz oldalakról, aztán próbálom a fordítást is rendberakni) a cím egy nagy, legendás kő nevéből származik, amely képes előre jelezni az időjárási viszonyokat. Állítólag szándékosan mentek hozzá a gazdák megfogdosni, mert ha nedvesnek találták, másnap esni fog, és ezért a szénát takarás alá kellett rakniuk; különben jó idő lett volna és ezért rendes foglalkozásoknak szentelhették volna magukat és a kocsisok elindulhattak volna. 

Amúgy meg még rengeteg dolog egy ilyen falatnyi városban is, szép, szép, imádom, sírok-nevetek, nem tudom mikor fogok kiszeretni abból, amilyenek a házak, ahogy folyton elém bukkan valami érdekesség, hogy bármerre nézek, a következő dombon újabb templom, vár, kastély, település és közte a zöld.

Állítólag vannak itt valami földbe vájt borkatakombák is, de nem biztos, hogy megnézzük. Majd egy más alkalommal. Majd a csávómmal eljövök borozni :D A méz jobban érdekel, mert állítólag Camagna méz nagyhatalom. Sosem fogom tudni fotón visszaadni az érzést.

itt bármerre nézek, minden egy festmény. Jó vagy nem annyira, naiv vagy professzionális, kavarog minden benne, és ez meg jó, nagyon jó! :)

Ma van 08-02. Délután 3-kor írom alá az adásvételit.

[csacskamacskamocska]

Picike pride – hetero szívvel

Beszélgetünk..., a pasasról, akit 27 év házasság után a felesége rajtakapta egy másik pasival és váltak, a pasas szerette volna maga elmondani a felnőtt lányának a válás okát. A lány reakciója: nagyon örül, mert már egy ideje szerette volna bevallani, hogy leszbikus. Szélsőjobbos, mihazánkos család, a családfő megátalkodott homofób. És meleg a négyből két gyerek, és végül csak kiderül, hogy az apa is. A gyerekek és az anya felszabadulnak, az apa meghasonlik. A fiú, aki évekig járt terápiára a szorongásaival és fóbiáival, aztán miután leérettségizett, a 18. születésnapját követően kiállt, hogy apa, anya, meleg vagyok! A szülők pedig: oké, de mi eddig is tudtuk. Kérsz még egy szelet sütit? Az anya, akinek a gyereke még nem coming outolt a család felé, ezért a nő eljár rendezvényekre, pridera, hogy a tevékenykedéséről lehessen beszélgetni, így puhítsa a környezetét, előkészítse a terepet. 50+ os férfi, aki magányosan élve megvárta amíg meghalnak a szülei, hogy a kis faluban ahol éltek, a szülőknek ne kelljen megküzdenie az ő másságával és csak utána kezdte keresni a kapcsolódásokat. Szülők, aki kiállnak a gyerekükért akár a családdal szemben is. Őket csak együtt lehet megtagadni. És a család végül elfogadja, hogy a fiú unokájuk mostantól lány unoka. És az a csodás nő, aki annyira nem tudott mit kezdeni a rászakadt hírrel és magánnyal, hogy inkább egy egész csoportot szervezett a hozzá hasonló szülőknek, hogy minden gyerek kaphasson egy szülői ölelést, aki a sajátjától nem kaphatott. És sztorik, sztorik, drámaiak, gyönyörűek, szívszorítóak sokszor, én a végén már szétkönnyeztem a sminkemet.

Mennyi fájdalom körbe-körbe a titkolózások, hazugságok, önismeret és elvárások körül. Mennyi elpazarolt élet, ami boldog lehetett volna vagy sokkal több boldogság lehetett volna benne, és mennyi sok rémisztő figyelmetlenség, felszínesség. Nem az az érdekes, hogy nekem mit jelent vagy jelent-e bármit is az, hogy a környezetemben valaki homoszexuális. Nem hangoztatom, hogy nekem ám vannak meleg barátaim mert nem érdekel senki szexuális élete, kivéve a férfié, aki a szerelmem. Ha valaki azt mondja, hogy mától hívjam Lorettának, akkor úgy hívom, nézze el nekem, ha néha belezavarodok, nekem is meg kell szoknom, ne vegye tiszteletlenségnek. És nem érdekel, hogy szatyorban hordja-e ki a gyerekét. Ha nagyon közeli barát lenne, még az is lehet, hogy kihordanám én. De a fájdalom, amit a titkolózás okoz az embereknek, az zavar. A mögötte megbújó kommunikációs és önismereti problémák zavarnak, a beletörődés a felszínes vágyba vagy a vágy hiányába egy kapcsolatban, az zavar. A szorongás okozta frusztráció vagy agresszió az zavar. És nyilván nem leszek népszerű az önzőn heteronormatív gondolataimmal, de ha elfogadóbbak lennénk az összes mindenféle betűvel ellátott identitásukat kereső vagy másságukra rátaláló emberrel, akkor mindenkinek sokkal kurvább jobb lenne, szóval egyszerűen praktikus lenne és pl a heteróknak is jobb lenne, ha sok meleg nem érezné azt a nyomást, hogy a környezet elvárásainak kell megfelelniük a kapcsolataikban. Mert szembetalálkozni azzal, hogy rossz szándék nélkül, de átbasztak vagy az egész életedet kell újraírnod, amire nem voltál felkészülve, minden álmod, terved a „normális” életről az megy a kukába – szóval ez nekünk se könnyű. És azt gondolom, nagyon kell szereti azokat az embereket, érintett családtagokat, barátokat, ismerősöket, akik ezt képesek szívből való szeretettel végigcsinálni, de azokat is, akik szép lassan de feldolgozzák a saját normáik átalakulását és kinyilvánítják az elfogadásukat és szeretetüket a másik ember felé. Persze, ez nem ennyire egyszerű, ezt én is tudom, ez mindkét oldalon egy spektrum, stb, annyira sokszínű az egész, hogy szinte nem is lehet mindenkire igaz véleményt formálni, stb, az idő, a vágyak, az emberek, a körülmények gyurmáznak mindenkit, ma ez fontos, holnap az, akár hetero vagy akár nem, de vannak dolgok amik mindenkit meghatároznak, hogy telik ez a kurva élet.

[homregeszet]

Római folyóügyek

Van egy érdekes összevetés Európa ókori és középkori higiéniai viszonyairól, miszerint a római vívmányokat, mint a közfürdők és a nyilvános wc-k használatát elfelejtik a későbbi időkben. Természetesen ez ebben a formában nem igaz. A közfürdők nagyobb városokban tovább üzemeltek, csak a nemek közös fürdését tiltották benne, valamint a nők számára a meztelenséget. Az pedig, hogy több járványt ismerünk a középkorból azt elsősorban az írott forrásoknak köszönhetjük. Na de akkor miben volt másabb a római higiénia és wc használat? A római fürdőkben nem csak a tisztálkodáson volt a hangsúly: üzleti, politikai találkozókat tartottak itt. Alapvetően három főhelyisége volt a fürdőépületeknek: tepidarium, caldarium és frigidarium. Az első a meleg vizes fürdő, a második egyfajta gőzszoba volt, a harmadik pedig a hideg vizes medence, ez utóbbi volt mind közül a legnagyobb és ebben a sorrendben kellett végighaladni rajtuk. Nagyobb fürdőkomplexumok egyfajta wellness szolgáltatásokat is kínáltak olajos testápolás révén. (1. kép)

1.kép: római fürdő

A fürdők a rómaiság jelképei lettek, távol Itáliától is megjelentek, amint megtelepedtek a külső tartományokban. A katonai táborok közelében minden esetben működtek fürdők, gazdag villa épületeknél is előfordul fürdőépület. Ezekhez a környező vízfolyásokat, forrásokat használták fel, szállításra komoly vízvezeték rendszert építettek ki. Talán mindenki számára ismerős a aquaeductus, a nagy kőből épített pilléres vízszállító építmény, de ezeken kívül is használtak kisebb vezetékeket, csatornákat kőből, terrakottából és ólomból. Utóbbi egészségügyi kockázatoktól nem mentes, bár a folyó víz miatt kevesebb méreganyag volt a vízben, mint amennyit egyesek gondolnak. Szóval nem az ólommérgezés miatt omlott össze a Római Birodalom. Ezt a fajta "szerelvényt" egyébként is csak a leggazdagabb réteg engedhette meg magának. Nem régiben találtak egy igen jó állapotú ólom víztartályt és vezetékrendszert a Pompeii melletti Stabieból. Idősebb Plinius szerint a vízelvezetés volt a rómaiak egyik legnagyobb vívmánya. (2. kép)

2.kép

De miért beszéltem ennyit a fürdőkről mikor a wc a téma? Mert a nyilvános wc-k többségének a víz öblítését vagy a végtermék elszállítását a fürdőkből kifolyó vízzel oldották meg. A latrines, ahogy a rómaiak hívták, szintén koedukált volt, férfi és nő egymás mellett végezhette a dolgát vagy ingyenesen vagy pedig némi használati díj ellenében. A dolog után pedig körbe járt egy ecetes vödörben ázó botra erősített tengeri szivacs, ez volt a "budipapír". Ehhez kapcsolódóan ismert egy ostiai grafiti: verbose tibi nemo dicit dum Priscianus utaris xylosphongio - senki sem fog veled sokat beszélni Priscianus, amíg nem használod a szivacsot a bot végén. Kevésbé felkapott helyeken, vagy ahol hiány volt a tengerből, lecsiszolt kerámiatöredékekkel kapargatták le a betyárkörtéket. Nem minden településen volt meg a pottyantás is ilyen úri helyisége, csak a nagyobb városokban. (3-4. kép)

3-4.kép

Írott források alapján tudjuk, hogy előszeretettel vonultak el a rómaiak a városon kívüli temetők sírkövei közé. Erről beszámol Petronius Satyriconja is a farkasember történetében, valamint Salonából is ismert egy sírkő, amely próbálja eltántorítani az embereket az ilyen cselekedetektől: Quiqu in eo vico stercus non posserit aut non cacaverit aut non miaverit is habeat illas propitias si neglexerit viderit - Aki ezen a helyen nem üritkezik vagy nem vizel, bizonyos jótéteményekben részesül. Ha ezt semmibe veszi majd meglátja! (5. kép)

5.kép

Keretes szöveg: Az én emberem kezdte lecsinálni a síremlékeket, én pedig fütyörészve leültem, és a sírköveket számlálgattam. Egyszer csak látom ám, hogy a kísérőm vetkőzni kezd, és minden öltözékét lerakja az út mentén. Nekem még a lélegzetem is elakadt, úgy álltam ott, mint egy holttetem. Az pedig körülvizelte a ruháit, és pillanatok alatt farkassá változott. (Satyricon LXII 80. ford.: Horváth István Károly)

Egyfajta "zero waste" felfogásként is értelmezhető az ürülék és vizelet hasznosítás. Előbbit trágyázáskor használták, ami nem a legideálisabb dolog volt. Utóbbihoz egy híres anekdota kapcsolódik: sokan hallották talán a pénznek nincs szaga kifejezést, ez Vespasianus császártól származik. Az egyik verzió szerint a nyilvános wc-k megadóztatása miatt, egy másik változat azonban a tóga fehérítőkhöz kapcsolja. A tógának, a római arisztokrácia tipikus öltözékének, egyik ismérve, hogy hófehér, ezt a fehérítést általában a teve vizelet által érték el. Azonban teve nem mindenhol volt akkor sem, így másik nyersanyaghoz fordultak, ami általában az emberi volt. Szóval valamelyik szolgáltatás megadóztatása miatt vonta kérdőre a Későbbi Titus császár atyját, aki válaszul elé tartott néhány érmét és mondta el a híres mondatot: Pecunia non olet.

Az eddigiek alapján lehetne gondolni, hogy a római társadalom illatos, tiszta és egészségesebb volt, mint a későbbi korok emberei, azonban új kutatások árnyalják ezt. Fürdőkből és latrinákból vett minták alapján több parazita és féreg maradványát is kimutatták. Magyarázata ennek, hogy a fürdővizeket nem cserélték olyan gyakran, mint kellett volna és a takarítást, tisztítást sem vették olyan komolyan. Galenus a Kr. u. 2. században élt orvos szerint az élősködő férgek és kórokozók a test belső harmóniájának megbomlása miatt jönnek létre, az fel sem merült, hogy esetleg kívülről hatoltak volna be. Habár valóban hatalmas technikai mutatvány volt a római tisztálkodási kultúra ilyen megvalósítása, az egészségügyi hiányosságok miatt ezeket nem lehetett kellőképpen kihasználni.

Végezetül álljon itt néhány mondás, amelyeket egy ostiai latrina falára írtak fel és az ókori hét bölcshöz kapcsolták őket. (A fordítások az ELTE BDPK honlapja alapján)

6.kép

Durum cacantes monuit ut nitant Thales. - Thalész arra ösztönözte a keményet (vagy nehezen) szarókat, hogy feszítsék meg magukat.

Ut bene cacaret, ventrem palpavit Solon. - Hogy jól szarjon, Szolón a hasát simogatta.

Vissire tacite Chilon docuit subdolus. - A ravasz Khilón tanította, hogy kell némán fingani. (6.kép)

Németh Attila

[fovarosiblog]

Ma elsétáltam Grábóctól Szekszárdig. Eljött egy haverom is a párjával, így ezt a kb 21 km-t együtt tettük meg. Grábócon van egy szerb ortodox központ, itt vannak apácák, egy szép templom, egy csúnya "múzeum" és egy bővízű forrás.

Innen legelőkön, füves placcokon át indultunk tovább, idő volt, amíg beértünk a fák közé. Pár kilométer után egy egykori vadászház helyéül szolgált tisztás jött, nagy fenyőfákkal.

Felette volt egy vadászház is, de az nem volt annyira érdekes. Találtunk arrébb egy forrást is, de a víz sajnos nem a csőből jött, hanem csak a földből jött fel. Ott azért a padoknál leültünk pihenni egyet.

Aztán jó sokat mentünk tovább, itt többnyire fiatal erdőben. (Elképesztő erdőirtás zajlik mindenfelé az országban, már nem tudsz úgy kirándulni menni, hogy ne botolj bele folyton egy-egy letarolt, hagyásfák nélkül leirtott területbe.) Leérve egy dombról még egy gyerektábort is találtunk, utána felmentünk kemény 280 méterre az Óriás-hegyre (az, hehe), aztán onnan szép lassan ereszkedtünk le. Közben volt több tisztás is, ami kilátásokat kínált.

Ennek a szakasznak a végén az addigi ösvények, földutak után egy mély löszút jött, az nagyon érdekes és szép volt!

Aztán egy kereszt után egy kilátóhoz tértünk ki, ott pihentünk le egy kicsit. Meg persze ki is láttunk jól.

Ezután már a Szekszárd feletti szőlőhegyek jöttek. Kevés vizünk maradt, és a tűző napon kellett még több kilométert menni egy bokatörően köves úton, az a rész kicsit embert próbáló lett. De aztán a házak közé érve, egy játszótérnél találtunk egy újabb forrást, úgyhogy végre ittunk is és palackot is töltöttünk. Az nagyon jó volt!

Aztán lesétáltunk Szekszárdra. Én úgy döntöttem, hogy most kirúgok annyit a hámból, hogy eszek egyet egy étteremben. A Szász étteremben ültünk le kint. Jó volt enni-inni egy rendeset. Aztán lementünk a belvároson át a vasútállomásra.

És ez az egész napból a legfontosabb kép nekem. Lesétáltam a Dél-Dunántúli Kéktúra mind az 541 kilométerét, beütöttem az utolsó pecsétet is. A 2019 augusztusában, az Írott-kőnél tett vállalásomat a mai napon, az ötvennegyedik bélyegzéssel teljesítettem.

És ezzel egy korszak is lezárul az életemben. Úgy egy évtized ment el az OKT és a DDK teljesítésére. Fantasztikus élményekkel lettem gazdagabb, csodás helyekre jutottam el. Ezekről sokat olvashattok a kektura.blog.hu és a ddkektura.blog.hu oldalaimon. A virágokat az öltözőmbe kérem <3

[haelhetekevvelakifejezessel]

Hány év a gyász? Meg átlapolhatnak-e, vagy egymás után kell őket számolni? Mi az illő? Duplán számít-e egyszerre kettő, vagy szimultán kell őket számolni? Ér-e több kreditet a fiatal, mint a vénebb? (És ki és kinél és hány évente és mennyinél?) Mikor kell elkezdeni meg mikor illik befejezni? Meg ugye mi a faszról is van szó ilyenkor, hogy gyász? Úgymond mi a bánat is?

Hogy tagadás, alkudozás meg elfogadás. Meg harag és a többi lehetetlen baromság, amiket szigorúan lineáris grafikonon az orrod alá tolnak, és tessék, egy bevásárlóközponti útjelző rajta: "ön itt áll most". Holnap majd eggyel arrébb. Majd a sportrészlegnél talán.

Hát: biztos, hogy arrébb, csak már most is téved, ahogy szokott ezeknél a sarlatánoknál lenni. Az a kép jut eszembe, amit az akárhanyadik marsjáró robot készített a távoli Földről, és valami véletlenül épeszű ember rátűzött egy kis táblát: "ön itt áll most". Hát szerintem ez az úgynevezett gyász.

Volt a H. Kati (vagy van, csak már nincs), akivel jó viszonyban voltunk, amíg el nem küldött a kurva anyámba (valószínűleg mindenkinek így volt egyszerűbb), az apám jóbarátja volt, ő mondta egyszer vigasztalólag: nekem tizenöt éve halt meg anyám, de ma is beszélek hozzá. A Kati vagy száz éves, de legalábbis most hetvenöt, amennyiben együtt voltak egyetemisták az apámmal. Nekem hét éve halt meg az első (születési sorban utolsó) öcsém, és már nem beszélek hozzá nagyon. Apámhoz se, pedig ő csak most lesz három. De tegnap este is vele álmodtam: hozott valami ételt, figyelmességből, mert tudta, hogy itthon dolgozom és nincs időm enni, lerakta az íróasztalomra, de rögtön visszajött és a felét mégis elvitte. Biztos anyámnak elfelejtett hozni -- röhögtem magamban, és ennyiben is maradtam vele. Ezért hívogatott mindig az öreglány, ti. az anyám, ha kettesben találkoztunk az apámmal. Apám pedig "..Elvégre akkor jön-megy, amikor akar, tizenhárom éve halott. Holnap éjjel majd, talán. Úgy tűnik, mostanában szeret velem lenni egy kis időre." -- olvastam az egyik nap egy versben. Az enyém még nincs három éve, mégis ugyanezt csinálja. Mikor illik ezt elkezdeni? Vagy mikor illendő befejezni?

Elvégre is soha, vagy pediglen azonnal, amennyiben a hullák az égből mindent látnak. Időnként elképzelem, hogy zombikkal van teli a mennyország.

Tesóm, a másik (az, tényleg másik) jót röhögne. Vele nem kell ilyen olcsóságokon szórakozni, remekül diskurálunk. "Baszd meg, Kata, mondtam, hogy nem fekhetsz le a barátaimmal!" De nem is a barátod, csak a szomszéd, aki megvette a lakásodat. "Azzal meg pláne!" De csak beázott a vécéd, amikor már megdöglöttél, és azt is nekem kellett megoldani. "Leszarom bazmeg!" A konyhaszekrényed is leesett, azt is nekem kellett, meg az egész hagyatékit is, meg a muttert is, meg Isti sem áll velem szóba már, meg Anitához sem mehet a fehér, mert lepisálta a kanapéját. Egyszer. "Leszarom." Jó, de... "Leszarom." Akkor én is!

Aztán egy ideig nem áll szóba velem, de amikor írom, hová mentünk síelni meg ilyenek, akkor azért örül.

Én meg csak azt nem tudom azóta eldönteni, hogy ha akkor nem hal meg, akkor nem nekem ázik be a vécé és...

nem nekem kellett volna az egészet, most meg az egyik szemem nem tud igazán sírni, a másik meg nem tud igazán nevetni. Talán egy közepes agyvérzés segítene, múltkor is a Marika csak a fél szájával már meg minden -- gondoltam az autóba visszaülve. Aztán elmentünk egy vidéki ház felé a következő síelést megtervezni az apám gyűrűjével az ujjamon, tesómmal a fejemben. Anyámra, érdekes, a következő két napban egyáltalán nem gondoltam.

[algebraicvarietyshow]

ez a cikk tök érdekes, és többet mond, mint hogy melyik politikus hol fotózkodott

[sztivan]

Ádám megkérdezett, hogy ő meg fog-e halni

mondtam, hogy igen, ezt sajnos senki nem ússza meg, de addig még rengeteg idő van, amíg csomó szuper dolgot tud csinálni, például előbb nagyfiú lesz, aztán felnőtt, utána öreg bácsi még nagyon sokáig, és majd csak aztán

és akkor majd gyújtanak-e gyertyát érte?

hát igen, majd aki akkor élni fog, az majd fog

de hogy kettőnk közül ki fog korábban meghalni

mondtam, nagyon remélem, hogy én, ez így van rendjén, én fogok előbb megöregedni is, egészségesen kell élni, meg figyelni magunkra, és kis szerencse sem árt, de megoldjuk mindketten

miért, hány éves vagyok? harmincnyolc

az után a harminckilenc jön, aztán pedig ugye a negyven? igen, de szeretnék vagy százig élni. és az milyen lesz, ha százéves leszek? és akkor elkezdtem neki öregemberesen beszélni és hatalmas röhögésekbe mentünk át ezzel, úgyhogy sikerült egy kicsit kevésbé félelmetes irányba elvinni a dolgot és mégis válaszolni mindenre, és aaaaaaaaaaaa de mennyire érdekes figyelni, ahogy az édes kis ötéves agya összerakja magában ezt az egész rém bonyolult dolgot

[petrany]

A mini-Dubaj egy komplex probléma legegyszerűbb, legkárosabb és legkorruptabb megoldása:

Budapesten szerintem sokan nem is értik, miért érdekes a Rákosrendező környéke. A zöld rész miatt:

Ez a zöld, ám toxikus folt a legnagyobb belvárosinak mondható, kb fél kerületnyi terület, mely teljesen állami hatáskör, hiszen MÁV tulajdon. De miért kellenek hozzá az arabok, akik aztán mindent leszarva majd egy kellemetlen beton lakótelepet építenek ide parkok, olcsó lakások és tömegközelekedési fejlesztések nélkül, miután az állam lemondott szépen előre kvázi minden beleszólási jogáról?

Kiemelt beruházás, nulla szabály, de miért? És hol van Lölő?

Rákosrendező, ami egyébként Zugló részeként a pártokon és korszakokon átívelő korrupció földi helytartójának, Horváth Csabának a hatásköre, a MÁV korábbi rendező pályaudvara. Mikor még nem Ferencvárosból irányították a teherforgalmat, a MÁV egyfajta rozsdatemetőként, parkolóként is használta Rákosrendezőt, ahol a huszadik században, modern sínekkel aztán az 1950-1975 közötti időszakban annyi vágány épült, mint sehol máshol az országban:

Próbáld megszámolni, lehetetlen.

Ezek a sínek a mai napig ott vannak, csak hiányosan, illetve egy réteg kéretlen erdő alatt. A MÁV harminc éve elengedte, azóta pedig a veszélyes hulladéknak számító használt talpfákat, illetve szintén ócskavasnak tekinthető síneket és több ezer betonaljat tartanak itt, évtizedekre letámasztva. Köztük illegális szemét, illetve a területen a föld tele van olajjal és más baráti anyagokkal, hogy a világháborús bombákról ne is beszéljük.

Vagyis ahhoz, hogy itt bárki bármit tudjon építeni, először kemény kármentesítésre lesz szükség, miután a MÁV volt hajlandó elvinni innen az összes acélját, betonját és olajos fáját. Mivel a kormány úgy döntött, a MÁV teljes csődjét kvázi ingyenes tömegközlekedéssel gyorsítja fel, önálló forrás sosem lesz Rákosrendező kitakarítására.

A beruházó tehát földcserére és egyéb nyalánkságokra számíthat, mielőtt felhőkarcolókat épít a Városliget panorámájába.

A NER rájött, hogy itt tripla győzelem várható. Az arabok kifizetik, és nekik is csurran majd bőven, a kivitelezőkön keresztül is. A MÁV önként és dalolva lemond hetven vágányon szétterített szemétről, Karácsony Gergely pedig nézheti, ahogy a legértékesebb városi területet a Fudan-történet hatszoros szintjén lopja el előle Lázár János, röhögve.

Ha pedig nem mini-Dubaj, akkor csak a rohadás, hiszen más koncepció nincs. Tudja ezt Karácsony is, Vitézy is, és maga Orbán Viktor is, aki már várja a keleti tőke további áramlását, bármi áron. Ami pedig a vonatokat illeti, összesen hat vágányra lesz szükség a jövőben:

Ezért fontos az az óriási zöld folt. Mert az utolsó óriási zöld folt Budapesten egészen addig, míg le nem bontják a Déli pályaudvart épp azért, hogy jól beépíthessék a budai területet is.

[gondolataimitt]

Érdekes dolog ez a félelem, mert amikor félsz, pontosan nem tudod megmondani, hogy mitől. Aztán később mikor visszagondolsz rá, teljesen átértékelődik benned. Akár az egyik, akár a másik irányba.

[csacskamacskamocska]

Érzelmi, érdemi kommunikáció nélkül élni

Egy érdekes beszélgetés részese voltam, ami egészen új dolgokat adott nekem. Egész idáig nem tudtam elképzelni, hogy emberek élnek úgy, hogy kisgyerek koruktól kezdve semmilyen érdemi információt nem kapnak a szüleiktől sem a világról sem arról, hogy hogyan igazodjanak el benne. Nem beszélnek érzelmekről, de még egy családi tragédiát sem beszélnek ki. Mindent csak végigcsinálnak. Az egész élet egy felszínes vagy csak alacsony mélységig ható módban üzemel. Nincs rá idejük és nem érzik szükségét sem. Csak legyenek rendben a dolgok, legyen vacsora, legyen lenyírva a fű, legyen tiszta a ház, menjen iskolába a gyerek, de ne legyen vele gond A gyereknek meg még 14 évesen sincs elképzelése se, hogy mi szeretne lenni, mert egyszerűen semmit sem tud a világról, mert a szülei számára sem létezik a nagyvilág. Nincsenek célok, csak napok vannak egymás után. De szépen élnek, megbecsült emberek, tiszta udvar, rendes ház. És a gyerek viszi tovább ezt a mélység és így empátia és tartalom nélküli életet, hiszen csak ezt ismeri igazán. És éli az életét, lemerevedve. Belebénulva a pillanatba, amikor a családi tragédia nem lett kibeszélve, nem lett feloldva. Ahhoz a veszteséghez képest minden bagatell, ha azt nem kellett megbeszélni, akkor bármi mást minek kéne? Ez a tanult minta. Nem kell érzelegni, nem kell foglalkozni a fájdalmakkal, veszteséggel, csak mindent csinálni kell. Nyírni a füvet, elültetni a babot, megfőzni az ebédet, venni új fűnyírót és új ebédhez alapanyagot. És persze nősülni és vállalni a besikeredett gyereket. Nincs más út. Aztán elválik, és akármilyen sekélyes is az érzelmi élete, ez kirántja a lába alól a talajt. Nincs semmilyen eszköze, semmilyen tartaléka, semmilyen kapaszkodója. Nem tanult semmit, akárhány éves is, csak azt tudja, hogy tiszta udvar-rendes ház. Úgy tűnik, itt van a fordulópont. Ha itt elmegy/elkerül valaki pszichológushoz, akkor van felébredés és van egy új, önismeretben öntudatosabb élet. Amiben már benne van a másik ember is. A saját és más emberek mélysége. Őrült érdekes. Hogy tényleg leélnek emberek úgy egy egész életet, hogy csak felszínesen vesznek részt a saját életükben, a saját belső világukban. Döbbenten ülök, és sok mindent át kell értelmeznem az elmúlt évekből. Ez a működés nem egy alkalmatlanság, hanem egy képzetlenség, gyakorlatlanság, tehetetlenség, bénultság. Én pedig ezt eddig nem értettem. Most olyan valaki mesélte ezt el, aki már vissza tud tekinteni saját magára.

[furkesz]

Farkas Attila Márton: Az önkény hétféle söpredéke

A csizmaszár mellől csaholó

Az az ember, aki azzal demonstrál, hogy benne semmiféle autonómia nincs. A mindenfajta autonómia teljes hiányára büszke figura. Ami baromi érdekes, hogy valakinek a személyisége úgy épül fel, hogy nekem semmilyen autonómiám nincs. Ő az, akinek nincs véleménye, nemcsak a politikában, hanem más szférában se. A vezércikk az ő véleménye. Ha beszélsz vele, akkor a vezércikket és az adott uralkodó rendszert hallod - ő mindig a fennálló rendszernek az embere. Mindig azt, ami fennáll, ami regnál, ami erős, azt böfögi vissza. Nincs meggyőződése, mégis azt hiszi, hogy van. Csak dogmája van: az, hogy mindig az uralommal kell tartani. Nem köpönyegforgató, mert annak van cinizmusa és intelligenciája. Ez az a tömegembertípus, aki tényleg elhiszi, akár ötpercenként, amit mondanak vagy amit olvas vagy lát a tévében - ha öt perccel később az ellenkezőjét mondják, az az igaz, és mindig is az volt az igaz. És csahol, általában ez a fröcsögő típus. Régebben ő mondogatta, hogy “osztályellenség”, ma már inkább azt, hogy “magyargyűlölő” vagy, ha nem értesz egyet 101%-ban a jelenleg uralkodó akármivel. Ez az ön��rzet arra, ami nincs, és a felhorgadása valaminek, amit ellesett. Maga az indulat és az ahhoz tartozó attitűd is lopva van, az éppen aktuális uralkodó osztálytól. Ez az ember nem anyagias és nem karrierista. Ő a szolgaságért önmagáért szolga. Ő tényleg meg van róla győződve, hogy ez az ő véleménye, de ha átnézel rajta, akkor látod, hogy ez az ember egy nemlétező valaki. Az effajta ember hatalom általi gyártásának a funkciója egy közegnek a létrehozása, egy olyan közegnek, amely a hatalom gravitációs tömege. És ezeket lehet használni különböző támadások elhárítására, de ki lehet szervezni ezzel a típussal az erőszakot. Szolgálnak, és egy élesebb helyzetben akár pofán is basznak. Létezik olyan belőle, amelyik ezzé trenírozza saját magát. Addig mondja saját magának ezeket a szövegeket, amíg a hatalomnak a szövegeit, közhelyeit, frázisait olyan szinten teszi magáévá, hogy saját maga gyárt egy ilyen figurát saját magából.

2. A fölényesen kioktató szakértősködő

A bennfenntes. Aki mondja neked az adatokat, statisztikákat, a megdönthetetlen érveket. Ez a “tudsz jobbat?”. Ez úgy működik lélektanilag, hogy maga a fennálló rendszer sikeres, hiszen fennáll. És a sikernél nincs semmi sikeresebb - ez a logikája. A siker önmaga bizonyítéka, ő ezen a talajon áll. Aztán amikor dől az egész, például 1989-ben, minden hülyeségnek, baromságnak és faszságnak bizonyul, az ilyen ember átáll a következő rezsimre és ott is szakértősködik. Nem tudod meglepni abban az időpillanatban, amikor kifordul a köpönyeg, már csak azzal szembesülsz, hogy a köpönyeg kifordult, és már valami mást magyaráz ugyanezzel az attitűddel és ugyanezzel a fölénnyel és magabiztossággal. Aki átkarolja a válladat és azt mondja: “öreg, te tényleg elhiszed ezt? Na várjál, beavatlak ebbe a dologba.” Úgy veszi át a szót, hogy “ez bonyolultabb”, ahelyett, hogy elkezdené mondani a bonyolultabbat, ő utal erre, hogy ez bonyolultabb, és rögtön egy olyan beszédhelyzetet teremt, amiben ő elmagyarázza neked a világot. Ő megtanít téged arra, hogy milyen az értelmiségnek a voluntarizmusa - az erővel tartani mindig, és mindig legyártani az ideológiát, és folyamatosan demonstrálni, hogy én vagyok ennek a beavatottja. “Én belülről ismerem a dolgot”. Ezeket az embereket soha semmi más nem érdekli, csak a hatalom gyűrűjének a sorsa, a környezete. Míg az első típusnak az a funkciója, hogy létrehozza a “drukkerközeget”, ez a szakértősdi pedig a hiányzó értelmiséget pótolja. Az értelmiségi fensőbbségnek, a tekintélynek az illúzióját. Mert a valódi értelmiségi létforma kritikus és önkritikus. Van persze olyan értelmiségi, amelyik eladja magát egy hatalomnak, de értelmiségiként négyszemközt vagy bizonyos körökben megmarad őszintének.

3. A beszari túlbuzgó

Az a típus, amikor az önkénynek még csak fenyegető árnya van, nincs még igazi diktatúra, de ez már megcsinálja előre. Ez az a kisfőnök, szerkesztő, munkahelyen a főnököd, önkormányzati akármi, akik helyben nem kapnak fentről telefont, nem mondja a vezér, nincs az, hogy a felsőbb elvtársak letelefonálnak, de ő már helyben már elébe megy. Rendszerhűbb a rendszerhűnél. Ez az, aki “te figyelj, nézd, meg van kötve a kezem, nem akarok bajt, légyszi ne menj el oda szerepelni, különben kénytelen vagyok téged kirúgni, azért az intézményt is képviseled, azért gondolj ebbe bele. Tudod, én azért itt több emberért vagyok felelős. Ne lájkold légyszíves, mert akkor én kénytelen vagyok ezt retorzióval sújtani. De nem miattad, én kedvellek, nem magam miatt, az intézmény miatt, mindannyiunk miatt”. Az a “nem hívjuk meg ezt és ezt a művházba, gázos, mit szólnak majd, nem kap a falu pénzt”. A funkciója az, hogy ő maga csinálja meg a diktatúrát, amikor még nincs is. Ez már nagyon durva, még nincs diktatúra, de ezek transzmitterek. Rajtuk keresztül gerjed valamiféle hangulat - a beszariság. Hullámzik, terjed. És a faluban már mindenki beszari. Vagy a munkahelyen. Vagy a szerkesztőségben. Az iskolaigazgató, a tanfelügyelő, a helyi kis diktátor, aki dönt, de csak azért, hogy jaj, nehogy itt baj legyen. Ehhez a polgári középosztálynak a hiánya kell, amelyik nem szorul haveri vagy baráti vagy elvtársi feudalizmusra. Ezért lehet trenírozni a társadalmat ezzel a hömpölygő félelemmel. Már nincs Andrássy út 60, csak megidézzük a régi diktatúrának a szellemét azzal, hogy “hát lehet, hogy akkor majd munkát kell keresned”. A funkciója az, hogy a félelmen keresztül hozza létre az öncenzúrát.

4. A revanst vevő lúzer

A középszerű és tehetségtelen, aki a rezsim hűségéért hirtelen nagy embernek érzi magát, tehetségnek. “Most eljött az én időm, ez itt az én napom, most majd én megmutatom!”. Ő az a típus, aki a híres művészt meg a professzort legyalázhatja kritikákkal meg mocskolódó cikkekkel. Mert most már ő nagy ember, jó elvtárs, belerúghat a klasszikus értelmiségibe, az öreg professzorba, a művészbe. Nem a megalkuvóról van szó - ő egy harmadrangú valaki, aki hirtelen lesz nagy és lehetőséget kap. De a bizonyítása nem az, hogy elkezd meg nem értett zseniként értéket termelni, hanem az ő alkotása az, hogy rugdossa azokat, akikre féltékeny volt korábban. Ha a kultúrember mondjuk 1,85 magas, ez a típus 1,75, és hoz magával egy kis sámlit, amit a hatalom ácsolt neki, amire rááll, és rögtön 20 centivel magasabb lesz a kultúrembernél, és leköp rá. Fentről, a gravitáció erejével. És önérzetes és büszke, és azt a diskurzust nem tűri, hogy létezik testmagasság, mert ez a helyzet a világhelyzet - hiszen a sámli is jogosan része a világnak, így teljes a kép, és ő ezzel a sámlival nagyobb, magasabb. Ez a fajta ember egész életében a tehetséget irigyli. Azt, hogy ő nem kapott meg valamit, amiről nem tehetett, ellenben ott van az a tehetségesebb ember, aki többre viszi és mások is látják a tehetségét, aminek a fényében az ő tehetsége az szart se ér, ő megszégyenül. Ha nem tudja elfogadni a helyzetét, az ehhez tartozó ént felnöveszteni magában, akkor az ilyen emberben marad egy iszonyatos keserűség és egy revansvágy. Olyanok, akik csalással nyernek és mindenki tudja, hogy csaltak, de övék a bank. A funkciója az, hogy senki, a leghíresebb művész vagy tudós se lehessen biztonságban, és hogy senki ne állhasson a kurzusok között vagy fölött. Ne lehessenek a magyarságnak nagyjai, akik érinthetetlenek.

5. A született geci, a létrontó

Élete célja mások örömének megrontása, aki azért geci, mert gecinek lenni jó. Akinek a jelmondata az “Itt most aztán vége a jó világnak! Mától kezdve itten kemény dolgok jönnek!”. Az igazi pribék, a verőember. Ha az első típust nézzük, és az magasabb szintre lép, lehet belőle ez. Tényleg nem érdekli, hogy mi az eszme, nem hisz semmiben, csak a geciségben. Hogy mától itten aztán ilyen-olyanság lesz vagy izmus lesz. A lényeg, hogy vége van a jó világnak, kemény lesz. Más világ jön most már aztán! Ahhoz, hogy valaki ilyen legyen, kell egy lelki alkat, rettenetes megszomorítottság. Hogy neked már sose legyen jó világ, de most másnak se lesz többé. Neki már elbaszták a földi létezést egyszer és mindenkorra, és most megmutatja mindenkinek, hogy milyen rossz. Leventeoktató, ÁVH-s, vagy “Az ötödik pecsét” című filmből Macák, piti figurák. A funkciója a félelem és a társadalmi szorongás - hogy itt vár téged, aki leveri a vesédet és nem kegyelmez, mert vége már a jó világnak. Erre, hogy nincs jó világ, egy személyiséget növesztett, ő ebben a világban otthon van, hisz mindig is ebben élt. Ha ez a világ egy víz, ő ebből a vízből ki nem jöhet, de most már te sem. És végül vagy olyanná válsz, mint ő, vagy megfulladsz. Hamvas Béla az “Értekezés a közigazgatásról” című művében ír arról a hivatalnokról, akinek az a lényege, hogy mások örömét elrontsa - miközben az emberek ott várnak a hivatalban szorongva, és közben játszik a gyerek és felnevet, akkor ő kijön az irodából és rászól, hogy itt csendben kell lenni. És azért mondja ezt, mert ő örömöt érez, hogy most aztán. Gyerekkorában nem volt egy szabályrendszer, amihez alkalmazkodhatott. Ha van olyan, akkor az ellen még fellázadhat, kiléphet belőle, és akkor megverik, mint a lovat - ez esetben alkalmazkodhat, de a sorsa feletti kontrollt megőrizheti. De amikor rendszeresen verik, függetlenül attól, hogy mit tett vagy mi van vele, vagy olyan teljesítményt várnak el tőle, amit nem tud teljesíteni - tehát akit úgy vernek, hogy azt nem tudja elkerülni sehogy sem. Ez nemcsak fizikai bántalmazás lehet, hanem verbális is - ha mondjuk elhitetik vele, hogy nem értékes és nem szerethető.

6. A névtelen kötelességtudó

A feljelentő, a névtelen levél szerzője, a bejelentő. Míg az előző kategória nyíltan mantrázza, hogy vége a jó világnak, és ha bukik a rezsim, egy lámpavason végezheti vagy agyonverik, ennél a kategóriánál nincs kockázat. Ő “állampolgári kötelességnek” tartja, amit tesz, túlbuzog benne a kötelesség, hogy téged feljelent és elvisznek. A kötelesség a kulcsszó - kötelességemnek érzem. Piciben kezdi, mondjuk Facebookon letiltat, mert kötelességének érzi, hogy ez a gyűlöletbeszéd ne jelenhessen ott meg. Ahol lehetőségük van, ott megjelennek. A funkciójuk érdekes, mert az ember azt hinné, hogy az információ begyűjtése - csakhogy a hatalomnak sokszor nincs is szüksége ezekre az információkra, mert már tisztábban begyűjtötte, és már többet tud, mint te saját magadról. Az igazi funkciója az általános társadalmi bizalmatlanság erősítése. Hogy bárki besúghat téged és bárki megfigyelhet, még a legjobb barátod is. Ehhez hatalmat vesz kölcsönt, a hatalomért önmagáért csinálja - azért az érzésért, hogy ő most megteheti, hogy feljelent, de megteheti azt is, hogy nem jelenti fel. Ez mámoros érzés. A láthatatlanság ad neki egyfajta hatalomillúziót - hogy őt nem jelentheti fel senki, mert senki nem tudja, hogy ő az.

7. Az áldozatokon gúnyolódó valóságtagadó

Ez az a típus, aki amikor már mossák a vért a folyosón, még mindig azt mondja, hogy “ezek csak síránkoznak, hát jobban élnek, mint valaha!” Egyrészt tagadják, hogy a szenvedés szenvedés, másrészt a legszarabb dolgot is úgy állítják be, hogy jobban élnek, mint valaha. Piciben ez a típus ma a “hát ezek csak ajvékolnak, sivalkodnak a bérrettegők”. Lehet, hogy kirúgták a csávót vagy már emigrált nyugatra, de “hát ez jobban él, mint valaha!”. Az a típus, aki feláll a hullahegyre és lehugyozza a hullákat. Ez a kategória a legalja. A rendszer tollnoka, egy propagandistatípus. Az, hogy ő miért lett olyan egyénként, az más kérdés, de az ő funkciója egyrészt az, hogy eltitkolja a dolgokat, másrészt kiirtani mindennemű együttérzést. A propagandista az áldozatokon gúnyolódik cinizmussal, noha tudja, mi a valóság

(Apu azért iszik, mert te sírsz, 2024.02.07.)